Jön a csaj, ilyen nagy táska van a vállán, majdnem akkora, hogy tán' fekete laci-t is elrejthetné benne. Megáll a pultnál, néz ilyen nagy gülü szemekkel, hogy aperolspricc. Áron mosolyogva legyint magában, hogy újabb díszpéldánya az agyhalál utáni életnek, de csak annyit mondott, hogy foglaljon helyet hölgyem. 

Áron hozzászokott az ilyen emberekhez, tekintettel arra, hogy a fancyBistro különös légköre légypapírként vonzza a luxy-ra éhes pillangókat. Az ember alapvetően azt gondolná, hogy sznob helyre biztosan nyugati luxusautóval érkeznek, méregdrága olasz ruhákban, ízléses kiegészítőkkel és kifogástalan modorral, de a helyzet sokkal inkább hasonlít egy bábszínházra. Az ízlés mint olyan nem egy fejleszthető képesség, valakinek van és valakinek nincsen. Az a srác, például gond nélkül vigyorog a szürke színű, feliratos mackónadrágjában, a hozzá felhúzott hh vitorlás cipője absztrakt mintái szinte végtelen kövekként vakítják el a véletlen odarévedő szemű áldozatokat. S akkor még nem beszéltünk a hozzá felhúzott függőleges csíkos balance ingről, amely az úriemberséget hivatott kifejezni, de valójában csak egy brooklyni gettó közepesen sikeres stricijére emlékeztet. A fejére húzott aviátor napszemüveget le sem lehetne műteni, így nyomja az daily outfitben, hozzá meg nyitott szájjal rágózik, s két korty között sandákat pillant az aperolspricces kisgádzsira. 

- Mesterem, gyüjj má ide kérlek. - töri meg a csendet a mackónadrágos paraszt. Áron egyből tudta, hogy rá gondol, egyrészt más mester közel-se-távol sincsen, másrészt ő áll egyedül a pultban. 

- Figyejjjjé mán' kéne nekem valami szték. - hangzott a rendelés 
- Uram, van négyféle Steakünk is, amelyet itt talál az étlapon, van az Argentín, az egyszerű BeefSteak, illetve had ajánljam az ír RibEye Steakünket amely csodál.... - fejezte volna be Áron, de a kifogástalan öltözködésű úriember közbeszólt!
- Nekem nem kő a rizsa, hozzá valami fasza sztéket, jól átsütve, sok reszelt sajttal! - bömbölte, amire Áron udvarias mosolygással nyugtázta a rendelést. - Meg figyejjé má'! Hozzá egy olyan sárga bort amit a kicscsaj iszik! - s bizalmaskodva próbált kacsintani, de sokkal inkább tűnt ripacsnak. 

Áron miközben keverte a Magyar újsznobok tavaly előtt igazából trendiségét vesztette koktélját, beérkezett Lali, aki egyből fogadott is egy új csapatot. Három finom úrihölgy érkezett, picsavillantó minisortban, de ne olyan farmert képzeljetek el, mint amiben a csúcsribancok fesztiválra járnak, hanem ilyen kosztümkisnadrág, ami magán viseli a fenékalj villantáshoz szükséges rövidséget. Alá sötét harisnya, és persze olyan topánka aminek sarkával még Thanos szemét is ki lehetne szúrni a gecibe. A felőlük áradó párfümillat akut rosszullétet idézett elő Laliban, de ügyesen vette az akadályt, s már ott mosolyogott az asztalnál, hogy mit hozhat?

- Három mentes víz, jó? - Nekem jó, a kurva anyátok! - Gondolta Lali, de már fordult is, mert valami ízléstelen mackónadrágos faszi elkezdett ordibálni, hogy mi ez a narancsszínű fos amit kapott, tök keserű mint a kétnapos geci, azonnal hozzon az Áron valami normális viszkit!

Közben a Szaki is beért, s immáron hárman próbálták megszakérteni, hogy hogy lehet valaki ekkora surmó, bár ekkor még nem igazán sejtették, hogy csak azért gondolják ezt, mert az első kishölgy még nem rúgott labdába, de nem kellett rá sokat várniuk, mert mire kitárgyalták a sztéket asztal alá zabáló hősünket, már meg is érkezett a pulthoz, hogy ő szeretne fizetni és már kétszer csettintett, de neki nincs még egy perce várni. Áron üti is ki a blokkot, tartja oda a mobilterminált, de csak nem veszi a jelet, a csaj már forgatja a szemét, de sajnos a gép szerint továbbra is egyéb hiba miatt a tranzakció nem megvalósítható. Na erre a csaj elkezd éktelen hangon sipítani, hogy ezen a helyen minden szar és amúgy is itt váratják és így ki lesz rúgva mindenki, meg úgy ki lesz rúgva mindenki. Mackókapitány mint hős megmentő érkezett a pulthoz, hogy -dzsá lédi, ne aggódj itt a goldenkárd, mindenkivel megesik, hogy a rosszat hozza, majd ő rendezi a számla végösszegét. a csaj csak lazán átnézett a figurán, egyből levágta a szitut, fordított egyet a rágóján, azt mondta, hogy felőlem, de mire a blokk kicsusszant végre a terminálból, a hölgy valahai jelenlétéről, csak az összemaszatolt asztal, meg a rúzsfoltos pohár és étkészlet maradt meg. Mackókapitány jól vette, hogy tök feleslegesen fizetett ki hétezerháromszáznegyven forintot, mert annyi esze volt, hogy levágja, hogy ebből nem lesz maszatolás, így ferde tekintetét a hármas bulagruppra sandította. 

Közben pörgött az ebéd, jöttek a zakós parasztok rendesen, nem is volt velük túl sok probléma, megérkeztek, rendeltek, fizettek és elmentek, mint egy rendes étteremben, de csak bekúszott közéjük néhány naplopó idióta is, akik annyi ideig filterezték a kajáról készült fotóikat, hogy addigra majdnem megfordult a placc. Na ekkor érkezett az a fekete göndörhajú színészcsaj, akinek aranyműbrokija volt abban a csajozós filmben, vágod az összes szempár azonnal rámeredt, de Áron szerint nem hiába, mert hiába van benne a korban, még mindig olyan feszes a segge, hogy simán beletörne a foga. Szaki ment ki hozzá, mert félig ő is celebcsemete, harmadunokatesója a stohlbucinak, meg állítólag valami sokadik unokaöccse a Hernádi Juditnak, ami a többiek szerint full kamu, de az tény, hogy valamiért gecisok híresség név szerint köszön neki, így inkább elnézik neki, mert ilyenkor jó a jatt is. 

Szaki kérdi is fekete démont, hogy mit szabad, mire Mackókapitány ismét megjelenik, s olyan természetességgel huppan le a hölgy mellé, mintha csak együtt hordták volna a ganét a disznók után és belepofázik, hogy ő ilyen sajtos sztéket evett és ezt ajánjja a művésznőnek is, mert gecifinom. Művésznő olyan magasra húzta a szemöldökét, hogy azon két boing is gond nélkül landolt volna egymásra merőlegesen baszod, na több se kellett a Szakinak, hogy megmondja, hogy ugyan már legyen szíves ne zaklassa itten a vendégeket, ha elköltötte az ebédjét akkor vagy igyon egy kávét, vagy menjen a dolgára, amit Mackókapitány kihívásnak fogott fel, s már ordította is az egybites magyar kopasz vállalkozók himnuszát, hogy miva'miva'miva'? Meg gyere ki lerendezzük, megbaszlak szárazon. Vagyis mondta volna, mire az áron egy fullos sokkolóval tarkón csókolta, azt addig nyomta a gombot, míg a csávó nem adta le a bréktánc idei bajnok szettjét, azt végülis kihúzták a lábánál fogva hátra a kukák mögé, ahol azért a biztonság kedvéért jól meg is rugdosták az ájult tagot. 

A művésznő közben csábosan megebédelt, de hallod úgy képzeld el, hogy minden egyes falat, minden egyes rágása, spontán erekciót, majd ejakulációt okozott minden férfivendégben és a pincérfiúkban is természetesen. A háromfős bulabrigád irigykedve nézte a performanszot, amelynél öncélúbb önszexiskedést a világ egyedül a valerianos filmben rihanna táncakor láthatott és mivel éles eszüknek hála, hamar rájöttek, hogy ma itten nem ők a főszereplők, halk távozásra is kényszerültek, sovány borravalóval hagyva csak a csáréban. 

Az Áron káromkodott egyet, de utána viszonylag hamar megnyugodott, mikor a placc kiüresedése után, elment a rötyire és tellán a művésznő pucérképes jeleneteire gyorsban kirántotta. 

Először is had' kérjek átlátszó módon, pökhendi bocsánatot, amiért a tegnapi napon, nem tiszteltem meg kiteljesedett női identitásodat. Bocsáss meg, amiért nem kopogtattam be aranyesővel kidíszített ajtódon, hogy valami netről nyúlt, de kevésbé ismert rímpárral, esdekeljek térded előtt, hogy olyan illatszert permetezzek rád, amit valójában a pokolba kívánsz és két óra múlva, lázasan mosod le, mintha csak valaki odarokkózott volna. 

Nem mondom, hogy gyerekként még nem csigázott fel, ez a szép hagyomány, amelyben sorban járhattuk a lányokat, s azok nem vághattak mindenféle disznóságokat a fejünkhöz, amiért mást is meglátogathattunk. Nem állítom, hogy nem esett jól, az a sok csengő, csilingelő 50, 100 forintos, majd később ropogós két és ötszázas, amelyet két perc szimbolikus tettért cserébe kaptunk. Bár sokkal jobban esett a házibor, a langyos sör és a gégét maró törkölypálinka amivel később kínáltatok, de már akkor éreztük, hogy álságos az egész és valójában nem szívesen adod. 

Aztán, ahogy bejött a szosölmédia korszak, te úgy jelezted nagylányságodat, hogy kiírtad myspace-re, iwiw-re vagy a sutábbja MSN állapotüzenetnek, hogy senki ne menjen mert nem lesz otthon. Akkor éreztem először, hogy végre őszinte vagy és ez jobban esett, mint az összes kopott apró és az összes, minőségi szesz, amit apád felső polcáról emeltetek le akkor. 

Aztán pár éve, valamiért menő lett a locsolkodás, sőt, inkább átfogalmazom, instakompatibilis. Mert követőd lehet akár százezer is, ha nem tudsz olyan loopvidit villantani amin folyamatosan jönnek, a szép, izmos, illatos fiúk, verset mondva, vagy éppen fancy vödörrel locsolva, akkor azért az nem olyan menő. Amúgy, tudtad, hogy pluszpont jár a celebekért?

Nem kívánom megkóstolni az odaégetett szélű, szar telecukrozott süteményedet, nem akarok beleinni, a rosszul elmosott, ragadós, poharadba, amiben amúgy is hugyhoz hasonló lőrével kínálsz, "ez házi" felkiáltással. Nem akarok főtt tojást kapni, amin tegnap már amúgy is kiposztoltált "kreatívoskodás" címen, közben meg a pinterestről lested mit kell csinálni, de ami a legfontosabb, kibaszottul nem akarok biodíszlet lenni, az álmagyarkodós, hazug, fancy kis életedben. 

Történetem főhőse Áron, aki egy fővárosi étteremben csálingerkedik immár három éve. Főnöke a Béla nagyhatalmú ember, több étterme és kocsmája van mint ahány foga, pedig higgyétek el, hogy nem hiányos a mosolya, sőt még apró elszíneződést sem látsz rajta. Pénz van, ezért a lehető legfancy-bb étkészletek, pohárgyűjtemények és dekorációs elemek tarkítják a placcot. Béla havonta benéz, jópofizik, lecsekkolja a bulák seggét, azt elhúz a vérbe Balira, vagy ahova éppen kedve tartja. Van egy ilyen bizalmi embere a Miki, ő vezeti az üzletet, meg még vagy hatot mellette, ilyen kimért szívós figura, nem nagyon kell baszakodni az árukészlettel, mert ránézésre levágja, ha valami okosítás megy a háttérben és ő nem az a figura, aki ejnye-bejnyézik, hanem mondjuk eltöreti a tolvaj kezét a gecibe. A háttér adott hozzá, mert vannak ilyen kemény figurák akik néha bejönnek ebédelni a Bélával, nagy spanságban lehetnek mert amikor találkoznak akkor puszival köszönnek egymásnak és a Béla nem engedi őket fizetni sem. 

Egyszer egy ilyen bomba seggű kisgádzsi az első ledolgozott hetének a végén ejtett egy hibát, olyan erősen nézte a kamerát, hogy az feltűnt a központi irodában ülő Mikinek, aki ezen okból kifolyólag meg is jelent az esti záráskor és fasztudja hogyan, de levágta, hogy a csaj lopós. A részletek nem derültek ki, de az igen, hogy két húszrugós volt a csaj bugyijába tömve, meg az is, hogy az a tiszteletre méltó erkölcsi kódex, miszerint nem ütünk meg nőt, na az nem Miki sajátja. Négy ujját törte el a kisgádzsinak, kettőt-kettőt kezenként, de ne gondold azt, hogy a kiscsaj ezekután rendőrségre ment, jobban féltette ő a koszos kis életét, s Miki szerint még így is olcsón megúszta. 

Ilyen kis idilli hétköznapokban dolgozik Áron, aki amúgy egy tökös srác. Ilyen kis alacsony, göndörhajú, déli vonású csávesz, dumája és szeme kombójától a legtöbb csaj már dobja is le a bugyit, de a bisztróban nem, mert oda olyan csajok járnak, akik eleve csak bizonyos méret felett állnak szóba bárkivel is, s se nem a magasság, se nem a pénisz nem mérvadó ebben, kizárólag a bankkártyák virtuális érméinek egymásra pakolásának kimutatható luxija. Meg persze azok, akik ugyanúgy csórók, csak az előkelőbb társaságban megpóbálják adni az elérhetetlent, hátha ők is egy kasztból valónak tűnnek. 

Áron megy is reggel nyitni, szépen kisúrolta a cipellőjét, kivasalta az ingjét, csodás illatkölteménybe öltöztette izomrostjait, főzi le a kis láttéját, meg szívja a vékony cigijét, mire csörren a tellája, hát a Miki az. Jó reggeltel üdvözli kollégáját, és rövid időn belül megtudja, hogy új munkatárs várható a nap folyamán, egy ügyes mixer gyerek, aki hajón volt nyolc évig, szépen tanítsa be, aztán ha jól megy neki, este már asztalt is vihet. 

Közben beesett a két társa is, mindketten régi dörzsölt pincérek, megbízható csávók, az egyik a Lali, aki igazából Jácint, csak annyira utálja a nevét és annyit hordott halászsapkát, hogy az Üvegtigris után a spanjai elnevezték így. A másik srácot igazából fasztudja, hogy hívják, Szakinak becézik, ami csomó minden lehet, a név eredeté meg sosem fitogtatták. Női munkatárs nincsen, mert Béla szerint, csak elveszik a figyelmet a tehetősebb férfivendégeknél, a csajaik meg ilyenkor nem akarnak többet jönni, meg amúgy is csak a gond van velük, mentrsuálnak, meg szülnek, meg amúgy is mindig van valami kattanásuk, arról nem is beszélve, hogy így a fiúk sem akarják folyton megbaszni a kolleginát, s a Miki ujjtörős produkciója után, biztosabbnak látták, csak férfival megtömni a személyzetet. 

A konyhában egy idős, de alázatos figura főz, nagy forma a csávó, ilyen hosszú harcsabajsza van, azt olyan kajákat pirít, amit zabálnak a népek. Mellette dolgozik néhány biorobot, nem nagyon jegyzik meg a nevüket, mert ilyen vetésforgóban dolgoznak, a Mikihez osztott éttermek között, meg az Elemért a szakácsot, kibírni hosszú távon állítólag nehezebb, mint ép ésszel végighallgatni egy fideszes ünnepi beszédet.

A srácok odakint éppen egy délelőtti laza dzsó'n osztozkodtak, ami egyfajta napindító, mint vidéken a konyak-kisfröccs és azon tanakodtak, hogy kéne valami atom-beburulós hétvégét csinálni, amire a húsvét jónak is tűnhet, mert akkor nincs nyitva a komplexum, azt le is zsírozták, hogy szombat este meló után csoportosan felmennek az Áronhoz, ott lesz minden, aztán hétfőig szébasszák magukat. Pont ekkor érkezett meg az új gyerek, aki egy ilyen jó magas, nyúlánk csávó, kellemes kis kék szemekkel. Tamásként mutatkozott be és mosolygott, mintha épp Salma Hayek blázolná, de azért jó csávónak tűnt. El is kezdték mutogatni neki a témát, amelybe hamarabb belerázódott, mint egyszeri fideszes a sorosozásba, így az est végére egy kellemesen melós, de eredményes nap zárására voltak felészülve. Ekkor érkezett meg egy nagyobb társaság, ilyen sűrű kopterek, redős tarkók és egybenyakak éves találkozója lehetett, olyan tetoválások tarkításával, amelyet már a 97-es maffiózók az év nonfi-jának választottak. 

Áron és Lali megnyugtatták a Tomi gyereket, hogy nem kell parázni, itt nincs balhé, ha meg van, akkor nem ők húzzák a rövidebbet. Itten van ez a kis sárga post-it, erre van rájaírva, egy telefonszám amit hívni kell ha balhé van, telefonba csak annyit kell mondani, hogy bisztró és már jönnek is. Bár az ételek és italok rendelése kicsit pikírtre sikeredett, de a tahóságon embereink már réges régen túlléptek, ezen felül gond nem csúszott az étkezésbe, egészen addig amíg a fizetésre nem került a sor. Gondolták a srácok, hogy beküldik a Tamást a mélyvízbe, had úszkáljon egy picit, ami azért sem feltétlen szar ötletl, mert fel lehet mérni a srác borravalóját, amit közösbe dobnak szét a megállapodás szerint. Jön is vissza a gyerek, a bőrkötéses csáróval, sápadt is ezerrel, hogy srácok gyorsba egy uv fényt adjatok, mert szerinte nem tuti a lóvé amit a redőstarkójú kompánia belekúrt. Ezek mint a hangyák mikor közéjükhuggyozol, úgy futottak szanaszét, hogy hol a fenében lehet a céleszköz, de aztán a Szaki talált a kávéfőző alatt egy régi rissz-rossz öngyújtót, amiben volt UV lámpa, azzal nézegették így négyen a bankjegyeket, amik tekintettel arra, hogy nyolcvan rugónak kéne lennie, csak 4x500 forint volt, ügyetlenül ráfénymásolva, vagy tudomisén. Lali, aki néha gyúr, (bár inkább csak a tükörből stíröl a picsákat) indult meg, hogy izé uraim, van egy kis gond, a bankjegye... -fejezte volna be a mondatot, de addigra a drímtím már nyaknyújtogatva támadóállást vett fel, hogy mivan'geci,miva'miva'miva? Áron aki sok ilyet látott már, azonnal tárcsázott, s csak bemondta a bisztrót, meg, hogy siessenek, aztán fedezéket keresett a pultban, bal karjában egy tálcával, jobbjában egy triple-sec likőrös üveggel. Mire észbekaptak a Lali már az egyik asztal alatt pihengetett, közben pedig a zsírnyakú különítmény éppen szállt volna be a 15 éves bmw konvojba, mikor megérkezett a felmentősereg. Nem nagyon kellett mondani, hogy kik voltak, mert a srácok célirányosan kirángatták az autójukból a fizetés nélkül meglépőket és már vitték is hátra valamennyiüket, a belső félig-iroda-félig-szárazárú raktárba, ahol a Miki szokott tárgyalni, vagy ujjakat törni. A kopaszok látván az értük jövő erős szláv akcentussal beszélő emberkéket már rögtön érezték, hogy valami iszonyatosan híg fosba nyúltak bele, kénytelen kellettlen próbálták a lehető legjobb formájukat adni, hogy mire a pofonosztásra kerül a sor, - ugyanis biztosak voltak abban, hogy sor fog rá kerülni - a lehető legjobb arcukat mutassák, a büntetés enyhítése céjából. Miki egy negyed óra múlva érkezett meg, elég dühös volt, ugyanis állítása szerint egy negyvenezer követővel rendelkező instaceleb segglukát kormolta éppen. Felindultságában nekifutásból beleugrott talppal az egyik csávó gyomorszájába, ami Áron szerint rém viccesnek tűnt külső szemmel, ugyanis a nagydarabokhoz képest Miki igencsak összeszikkadt csávó volt, ami viszont félelmetessé tette a jelenetet, az mindenképpen az volt, hogy a gonosztevők, meg sem próbáltak úgy komolyan ellenkezni.

Miki halkan kérdezett, hogy ki a főfasz, amire egy két méter tíz centis fickó, olyan ötven körüli, rendesen kigyúrt csávó válaszolt. Odaállt hozzá, a szemkontakthoz tán sámli, vagy inkább hokedli kellett volna, de ez nem zavarta a pszicho üzletvezetőt mert olyan sallert lebaszott így +40 centire, hogy akkorát csattant, hogy a Szaki azóta nem hall a jobb fülére. Majd megkérte Áront, hogy ugyan legyen oly kedves és hozza oda az urak számláját. Nyolcvanezer forintot fogyasztottak kérem, ezen felül még egyszer ennyi lesz a kollégáim fájdalomdíja, kivéve Lali, aki a pofon miatt a dupláját érdemli, úgyhogy kerekítsünk szépen és legyen ez a téma hatszázezer forint. A csávók nekiálltak őzni, meg házni, amire az egyik felvigyázó mozdul meg és olyat baszott ököllel a főfasz gyomrába, hogy az összegörnyedt mint egy ropiszacskó. Hogy honnan, azt Áron nem tudja, de valahogyan összerakták közösen ezt az összeget és erős bocsánatkérések közepette távoztak. A felvigyázó különítmény még kért szépen egy kávét, amit Tomi készített el, és szervírozott nekik. Miután elmentek, csak annyit kérdezett, hogy ugye nem minden nap ilyen, amire hangos röhögés volt a válasz. Meg annyi, hogy mikor kerestél egy asztallal nyolcvan rugót?

Timike kedves, aranyos lány, mint sokan ő is a messzi alföldről érkezett csodás fővárosunkba egy új, jobb élet reményében. Timi sosem volt buta lány, a szentpiripócspataji gimnázium legjobb tanulója volt, amikor is szülei határozott érvei ellenére beadta a jelentkezését az egyik egyetem média szakára. A vidéki nevesincs gimnáziumokból érkező elsős egyetemisták jellegzetességeit ő is magán viselte, így nem kicsit lepődött meg, mikor a gólyatábor első napján bugyira vetkőztették vagy éppen méretes kolbászokat toltak az arcába, mármint játék szempontjából. Később persze igazi kolbászokat is tologattak neki a fiúk, de ő még az általa is cinkesnek érzett nagyibugyijába kapaszkodva is megőrizte a méltóságát, s néhány apróbb villantáson kívül nem történt komolyabb esemény. 

Mire a reghét végére értünk, Timike teljesen alkalmazkodott a pösti életmódhoz, elkezdett tangát hordani, lábat meg hónaljat borotválni, meg olyan cuccokat amiket a többieken látott. Volt egy barátja is, a Jani aki dolgos legény volt és mielőtt összepakolta a cuccait, ezeréves kopott sporttáskákba, kint a mezőn meg is esküdtek egymásnak a naplementében, hogy örökké szeretni fogják egymást, majd ott romantikusan szerelmeskedtek a szalmabálák takarásában. Persze akkor még egyikük sem tudta, a vidékről egyetemre érkező emberek íratlan szabálykönyvének első törvényét, miszerint aki itt van, itt van, aki nincs az nincs, s egy hét nem sok, annyi nem telt el, hogy az egyik szintbulin, félrészegen egy olajos hajú szépfiú kúrja rommá Timikét a zöldre festett, vas emeletes ágyon. 

Timike eleinte még szégyellte magát egy picit, amiért megcsalta hőn szeretett párját, élete szerelmét, akivel már egészen nyolcadik óta jártak, de azok az új távlatok, amit a nagyváros, az egyetem és az új emberek jelentettek, azzal még Jani sem tudott versenyezni, pedig John Deere traktorja is volt. Később ez az élményszerzés tudatossá vált, nem csupán egyetemista bulikban, de a pesti éjszakába is hamar beleszokott, élvezte, hogy helyes férfiak hívják meg olyan koktélokra, amik árából otthon egy komplett bebaszás abszolválható, a szép ruhák, a fények, a csillogás és a véget nem érő bulik sorozata teljesen megrészegítette. 

Most, hogy negyedik szemeszterét végzi, s már nem kollégiumban, hanem albérletben él, három barátnője társaságában, úgy döntöttek, hogy együtt egy felejthetetlen bulival koronázzák meg a nyarat, amire mi lehetne jobb választás, mint a BalatonSound. Timike például még sosem járt a Balatonon, szerény szülei nem igazán tudták vinni üdülni gyermekévei alatt, de egyszer az egyik nagynénje elvitte a Tiszatóra, ami azóta is élénk, virágos, illatos emlékként dereng fel neki. Irigykedve tekintett azokra a Facebook posztokra, amelyeken fürdőruhás emberek ezrei között pózolnak szaktársai, s ámulattal tekintett azokra a színpadképekre ahol Tiesto is játszott. Tiesto volt a kedvence, mert otthon a falubeli kocsmában a fiatalok mindig azt rakták bele a zenegépbe, sokszor eltűnődött rajta, hogy milyen jól lehetne ezekre a zenékre táncolni úgy igazán, önfeledten. Timike nagyon tudott spórolni, mondhatni egész eddigi élete a nélkülözés jegyében telt, de mivel már tavaly elhatározta, hogy ő ezen a fesztiválon részt akar venni, így ennek megfelelően állította össze az évét. Először is kasszázott az egyik spárban, a diákhitelt óvatosban költötte és csak arra amire muszáj. Minden nap főzött, ha étterembe is ment sosem evett olyat ami ezer forintnál többe került, s a bulikban is inkább megvárta míg a fiúk hívják meg, mintsem súlyos pénzeket fizessen ki egy-egy fröccsért. Mellette néha behívták az arénába is az egyik cipőboltba, ha épp úgy volt ideje. Ruházkodni is csak turiból szokott, vagy ha tehetősebb barátnői meguntak egy-egy darabot, akkor azokat megörökölte, amiért cserébe a közös albérletet mindig rendben tartotta. 

Ahogy tavasszal megindult a jegyvásárlás, úgy szépen begyűjtötte a pénzt a többiektől, s elment a közeli jegyirodába, ahol mind a hármuk számára megváltotta a hetibérletet, s a blokkal együtt elrakta egy borítékba amit aztán az íróasztal kulcsra zárható fiókjába helyezett. A Heni, aki a szőke szobatársa volt, apjának van egy nyaralója Endréden, azt ott lesz majd a szállásuk. 

2018.07.04 - Első Nap

7:33
Nagyon izgatott vagyok, végre itt a nagy nap, hamarosan indulunk a száundra. A lányok még alszanak de nekem muszáj tennem-vennem, mert nem bírok a fenekemen maradni. 

9:00
Azt gondolom, hogy mindennel megvagyok amivel szerettem volna. Gyantázás kész, ruhák bepakolva, gyógyszerek rendben. Ideje lenne felkelteni a lányokat, 11:35-kor indul a vonat a Déliből. 

9:12
Heni kurvaanyázva, de végül felkelt, Zsani pedig Heni káromkodására. Picit idegesek, mert hajnalig buliztak, de ez engem nem zavar. Főztem nekik kávét, kaptak reggelipelyhet, szavuk sem lehet. 

9:30
Eltettem a jegyeket a táskámba, a csajok fürcsiznek, én már csak rájuk várok.

10:49
Elindultunk szerencse, hogy közel lakunk a Délihez, pár megálló metróval és már ott is vagyunk.

11:01
A csajok elszívnak egy cigit, én addig megveszem a jegyeket. Nagyon sokan vannak.

11:16
Nem akarnak adni jegyet a 11:35-ös vonatra, mert elfogyott a helyjegy. A pénztáros nő azt mondja, hogy az összes mai vonat tele van már. Nem tudom mi legyen. 

11:20
Megkerestem a csajokat, akik vettek egy üveg royal vodkát a kisboltban. Nagyon kiakadtak, de a Heni azt mondja, hogy vegyünk jegyet amire lehet, a többi majd megoldódik. 

11:30 
Sikerült jegyet vennem az automatából az éjszakai vonatra, de a Heni azt mondja, hogy szálljunk fel a 11:35-ösre és majd kidumáljuk. Félek az ilyen jellegű ötleteitől, még sosem sült ki belőle semmi jó.

11:35 
Úristen, rengetegen vannak. Szerintem mindenki ezzel a vonattal megy a fesztiválra. Megrekedtünk egy vagon ajtajában, de felfértünk. Még szerencse, hogy a Heni apukája vitt ételt a nyaralóba. 

11:40
Még nem indultunk el, embereket szednek le a vonatról. Félek.

11:53
ELINDULTUNK. ZAMÁRDI VIGYÁZZ JÖVÖK. Ezt ki is posztolom fészre. A csajok instengramot használnak, bár nem tudom mi az. 

11:58
Beértünk valami alagútba, nagyon izgalmas, még sosem voltam ilyenben. Ahogy beértünk a sötétbe a vagonban lévő fiúk felüvöltöttek, hogy szabad a csók és elkezdték tapizni a lányokat. Még jó hogy én a sarokban vagyok. 

12:30
Nagyon lassan megyünk, közben iszogatok a vodkából, de jó hogy hoztam magammal narancslét. Önmagában nagyon fúj. A fiúk idejöttek bepróbálkozni, de Heni elküldte őket. Néha jó, hogy ilyen nagyszájú. 

12:49
Csomóan cigiznek a vonaton. Tök gáz. Viszont már látom a Balatont. Gyönyörű. <3

13:30
MEGÉRKEZTÜNK. Igaz volt vagy húsz perc mire kiértünk a vasútról. Heni apukája eljött értünk autóval, ő visz át minket Endrédre.

13:40 
Heni apukája nagyon sármos férfi. Olyan ötven körüli, ősz hajú, de nagyon karbantartja magát. Olyan Dzsordzsklúnis. Nagyon cukin mosolyog.

13:55
Nagyon szép nyaralójuk van, hatalmas ház. Szerintem nagyobb mint a mi házunk. Két szintes. ÚÚÚÚÚÚúúúristen még medence is van. Hát ez haláli. Gyönyörű. Imádom a száundot. 

14:20 
Mindenki elfoglalt egy szobát, a csajok sminkelnek én beszéltem pár szót Heni apujával. Megkínált viszkivel, de nem kértem. Nem akarok sokat inni.

14:57
Végre indulhatunk, már nagyon izgatott vagyok. Nagyon sok ember mászkál mindenfelé. A csajok sortban és bikinifelsőben jönnek. Lehet, hogy meleg van de szerintem túlzás. Én a hátizsákomba pakoltam egy pulcsit is azért. 

15:12
Látom a bejáratot. Úristen. Rengeteg ember van itt, sokan egy szál semmiben és mindenki bulizik, iszik. Nagyon tetszik a látvány. A csajok is be vannak zsongva. Elfogyott közben egy másik üveg vodka is, de azt bekevertem egy dobozos narancslével. Egész finom. :) 

15:30 
Még mindig sorban állunk, de szól a zene és mindenki mosolyog. Már most imádlak száund! Csinálunk egy közös szelfit. 

15:58
Bent vagyunk! Kell pénzt tenni a karszalagunkra és már mehetünk is. Remélem húszezer forint elég lesz vasárnapig. A Zsani százezret hozott. Nem tudom honnan van ennyi pénze. 

16:06
Egy srác megfogta a fenekem míg sorban álltunk. Nevettek ezért én is nevettem, de azért annyira nem tetszett a dolog. Remélem nem lesz sok ilyen. 

16:12
Ezek a pénzes intézők nem túl kedvesek. A csaj úgy felhúzta a szemöldökét mikor nyújtottam át borítékban a pénzt, hogy tök kellemetlen volt. Nem értem.

16:27
Végre mehetünk bulizni. A csajok a Heineken Beachen akarnak kezdeni, majd onnan nagy színpad, nyolckor meg bemegyünk Punanny-ra. Alig várom mert a kedvenc számom tőlük az Élvezd! Séta közben felhívom anyut, hogy minden rendben, ne aggódjon. 

16:38
Úúú, ez de jó ötlet. Ilyen stégen van a buli és körbe az emberek pancsolnak és táncolnak. Zsani, Heni és én körbe állunk és úgy táncolunk. #festivalfeeling

17:32
Sokan mondják, hogy kell nekik egy feles, vagy valami ahhoz, hogy ellazuljanak buliban. Nos én alkohol nélkül is tudok bulizni, teljesen átadtam magam a táncnak és hopp elrepült egy óra. Lassan indulunk a nagy színpad felé, de Heni valami izmos palival táncol. Zsani nem örül neki. 

17:40
Zsani elrángatta Henit, hogy induljunk, Heni ezen nagyon megsértődött. Mire a nagy színpadhoz értünk persze már kibékültek. Hihetetlen, hogy minden apróságon össze tudnak kapni. 

17:46
Nem ismerem ezt a sztereópálmát, de jó zenéket csinál, teljesen felspanol az ütem és csak emelem a kezem és forgatom a csípőm. Csodálatos érzés. Többezer ember, tánc, napsütés, Balaton, száund! <3

19:00 
Heniék elmentek ásványvízért, én itt maradtam. Idejött egy fiú, hogy meghívhat-e egy italra, de úgy tettem mint aki nem érti. Szerencsére hamar elment. 

19:13 
Még mindig itt állok és kicsit ideges vagyok, mert a csajok még sehol.

19:26 
Most értek ide, azt mondták, hogy nagy volt a sor, de leszúrtam őket, hogy legalább az üzijeimre válaszoljanak. Henin kezdem látni, hogy kezd berúgni. 

19:58
Nagyon sok ember van az Arénában. Az első sorba szerintem már esélyünk sincs odajutni, pedig úgy szerettem volna onnan hallgatni az Élvezd-et. Biztos jó pali aki énekli, ha ilyen hangja van. 

20:23
Érdekes zenéket játszanak, még sosem hallottam ezeket. A tömeg énekel, de én azt hittem, hogy nincs ennyi számuk.

21:36
Kicsit csalódás volt, oké elénekelték a kedvencemet, de picit többet vártam. Sebaj, ezt is elmondhatom, hogy én már láttam a Punnany-t élőben! <3 

22:01
A csajok át akarnak menni Pixára, de én valahogy már nem annyira szeretem a mulatószenét. Otthon folyton ilyenek szóltak. De végülis miért ne? Egyszer van száund!

22:41
Vettünk innivalót, én egy cidert kértem. Eszméletlen rablás ezek az árak. Megint megfogta valaki a fenekem, de Heni azt mondja, hogy ezt el kell engedni. 

23:00
Ez a Pixa nem is mulatós, hanem ilyen diszkós zenét játszik! Nem értem, mert meg mertem volna esküdni, hogy ő énekli a bulibárós számot. Nem is rossz amúgy, tök jól lehet táncikálni a zenére. 

23:23
Kezdek fáradni, de a csajok szerint csak most fog indulni a buli. Még jó hogy hoztam pulcsit mert kezd cidri lenni. 

23:55
A Heni nagyon durván részeg. Dobálja magát, meg pucsítgat mindenféle fiúknak azok meg élvezik. Tök nem szép dolog, mikor egy felnőtt nő így tárgyként tekint magára. Zsani is egyetért velem. Azt mondja, hogy meghív egy pálinkára. Úgy vagyok vele, hogy legyen. 

00:30 
Heni elment egy sráccal táncolni az arénába, Zsanival ketten maradtunk. Ő is fáradt, ásítozik, de azért táncol. Én is fáradok, de azért nagyon élvezem. 

00:49
Közben bejöttünk Majkára. Ez is milyen hejes fiú. 

01:31
Nem nagyon ismerem ezeket az előadókat, valami Viktória nevű DJ is lesz, ha már magyar nézzük meg azt, mondtam a Zsaninak és megírtuk a Heninek, hogy ott leszünk.

02:12
Ez a Meccer Viki elég extrém ruhában van. A fiúk meg csorgatják a nyálukat. Tök gáz szerintem. 

02:30
Zsani élvezi, de nekem nem jön át ennek a buta libának a zenéje. Tuti csak a melleivel tudja eladni a zenéjét, a felvevő piac megvan rá... Első feketepont. Ejnye.

03:12
Heni előkerült, de nincs jól. Nagyon része és nincs jó kedve. Azt mondja, hogy menjünk haza. Mindenki egyetért. 

03:32
Egy végtelenség kiérni innen. Most két lehetőségünk van, egy órát sétálunk, vagy taxizunk. Nyolc kilóméter nem olyan sok, én otthon minden nap legyalogoltam annyit, de Heni szerint gyalogoljon a kurva, narancsbőrős picsájú redvás anyja. Jelentsen ez bármit is. A Taxi viszont horror. Konkrétan tízezerért akar elvinni minket. Úristen!

03:42
Egy másik taxis már csak nyolcat mondott. Én sokallom, de a csajok már nagyon mennének. 

03:50
Egy harmadik elvisz minket hatezerért. Vissza se kérdeztem. Összeraktuk hárman a pénzt és úton a szállásra. Kezd felkelni a nap. Nagyon szép.

04:05
Itt vagyunk a nyaralóban. Nem mondom, hogy így képzeltem el az első száundom napját, de azért jól éreztem magam. Ma pihenek egy nagyot és holnap mindent beleadunk. 

2018.07.05 - Második nap

13:01
Húúú, hát én ennyit mostanában nem aludtam. A csajok előbb keltek fel, ami azért ritka. Lent egy JBL-ről nyomatják a zenét és napoznak. Csatlakozom hozzájuk. 

13:10
Főztem egy szupcsi láttét. Ilyen kapszulás kávéfőző van itt mint a tévében. Tök jól néz ki ahogy réteges italt csinál. Fel is rakom facebookra ahogy iszom a medence mellett. Mi is legyen a kép címe? Mondjuk love, cofé and sound <3. Tökéletes. :) 

13:25
Sosem szerettem mikor a lányok ilyen szexuális témákról beszélgetnek. Most Heni éppen azt magyarázza, hogy mekkora fasza volt a tegnapi srácnak, meg hogy milyen büdös volt. Undi. 

13:50 
Rajzoltam egy szívecskét a csípőcsontomra naptejjel. Tök jól fog mutatni, ha ott nem barnul le. :) 

14:01
Heni és Zsani elég szabadszelleműek. Most kitalálták, hogy nudiban napoznak, mert olyan jól idesüt a nap. Eleve olyan apró tangában vannak, hogy lebarnulnának úgyis, nem értem mire fel ez a direkt magamutogatás. Meg is kérdeztem, de erre azt mondták, hogy azért, mert, hogy a fiúk undorodnak attól, ha lehúzzák a bugyit és ott van a csíkja? Ez vajon igaz lehet? Tavaly nagyon szépen le tudtam barnulni a naponés valóban nem volt túl szép ahogy a cicim teljesen fehér volt. Bár Jani nem panaszkodott még nekem ilyenért. Lehet, hogy meg kéne fogadnom a tanácsukat? Még átgondolom.

14:12
Végülis mi baj lehet? A szomszédok nem látnak be, a csajokkal mindig látjuk otthon egymást ruha nélkül, vagy fehérneműben. Leveszem a bikini felsőmet, de a bugyi marad!

15:40 
Uhh, nagyon jól esett ez a napozás, tiszta forró a bőröm. Veszek egy frissítő zuhanyt és elkezdek sminkelni. Ma nagyot akarok bulizni. 

16:47
Én végeztem, de a csajok még mindig készülődnek. Egy élet is kevés nekik... Addig nézem a facebookot és eszek az ebédből.

17:28
Most készültek el. Persze a kapuból vissza kellett futni egy sokadig felsőért. Nem hiszem el. TÁNCOLNI AKAROK!

17:35 Ideért a taxi. Kicsit problémásnak gondolom, hogy egy csomó pénzt ki kell fizetni ezért. Nem értem miért nem lehet menni busszal, vagy valami.

17:50
Itt vagyunk Zamárdiban, de a csajok szerint még felesleges bemenni. Találtunk egy kedves kis kávézót, iszunk egy rozéfröccsöt. Tök buli. 

18:20
Elindultunk befelé, most egész hamar be tudtunk menni. Lesz ma kezdet fiai, meg halott $. Imádom. dedmáni forever!

18:34
Heni megint találkozott a tegnapi sráccal. Elsőre nem örültek egymásnak, de most már smárolnak. Ahh Heni, de utálom, hogy ilyen ribanc tudsz lenni. 

18:43
Zsanival arra jutottunk, hogy odamegyünk a pancsolós részhez ahol vannak kanapék. Zsani meghívott egy apróspiccre tök jól néz ki, ilyen narancsok vannak benne, de picit olyan az íze, mint a narancshéjnak. Azért megiszom, biztos jó drága volt. 

19:02
Idejött két tök hejes fiú, csapni nekünk a szelet. Zsani adja a rideget, de közben meg féloldalasra tartva a fejét, csavargatja a haját. Dani és Peti, mindketten a médiában dolgoznak váci utcán. Biztos jól keresnek. Ez a Dani gyerek nagyon próbálkozik, de Zsani egyelőre ügyesen hárít. A Peti hoz még egy kör ilyen spicces innivalót. 

19:20
A Dani rágyújtott egy cigire, nem tudom miért de tök megkívántam ahogy így karikákat fúj a füsstel. Kértem tőle egy szálat. Néha rágyújtok. 

19:31 
Visszaért a Peti négy ilyen narancsos spiccel. Azt mondja, hogy egy pusziért odaadja. Kapott egyet a fülére. Olyan kis hülye. 

19:50 
A Peti sokat mesél a médiáról. Tök érdekel mert én is abban szeretnék majd dolgozni. Azt mondta, hogy tud segíteni ha érdekel, hogy mondjuk a mokkában dolgozzak reggel. Kérdeztem, hogy a viva+-ra nem tudna e de nem ismeri ezt a csatornát. Mondjuk én is régen néztem, de a kedvencem belőle az amikor listát csinálnak a legjobb klippekből. Régen mindig arra táncoltam otthon. <3

20:12
Mondta a Peti meg a Dani, hogy nekik most be kell menniük a VIP-be, mert ott van a sok tévés ember. Mondták, hogy ha megadjuk a számunkat, akkor később esetleg lehet, hogy be tudnak vinni, de nem ígérnek semmit. Tökre úriemberek, persze bennük van a huncutság. A szépszemű Peti megölelgetett és nem fogta meg a seggem! A Dani se a Zsaninak, de úgy tűnik, mintha ő ezen meg lenne sértődve. 

20:27
A Heni sírva jött ide hozzánk. Kérdeztük, hogy mi a baj, de nem akarja elmondani, csak azt, hogy ez a srác egy faszfej. Nem tudom, hogy tudnánk megvigasztalni. Zsani megkért, hogy hozzak két apróspiccet. Akkor már kérek én is még egyet.

20:41
Végigálltam a sort, de ÚRISTEN ez a három ital többe került mint ötezer forint. Most vagy innentől csak vizet iszok, vagy kölcsön kell kérnem. Hogy őszinte legyek egyiket se nagyon akarom. 

20:50
A Heni végülis krokodilkönnyek között elmondta, hogy hát izé, szóval leszopta a srácot hátul, a srác meg miután végzett ellökte és mondta, hogy kösz majd elviharzott. HÜLYE BUNKÓ!

21:01
Sajnos nem értünk ide a kezdet fiai elejére, de azért még a közepén itt vagyunk! HÉÉÉÓÓÓÓÓÓÓ - HÉÉÓÓÓ <3

21:20
Tudományos tapasztalat: A partisátrak teljesen mindegy, hogy mekkorák, ugyanúgy megfogják az izzadtság és pukiszagot. Undi. 

21:40 
Ha nem lenne ilyen szag, csodálatos lenne a tény, hogy ennyi ember itt bulizik. 

22:15 
Kezdek egyre jobban elfáradni, nem értem, hogy bírja mindenki ennyire. A Dani szerint szpídet kell enni, de én nem igazán tudom mi az. Heni is fárad és azt mondja, hogy szerezzünk valahonnan. 

22:33
Zsani leszólított egy srácot, hogy tud-e adni esztázit. Vagy mit. Ilyen kis gyógyszer alakú fehér bogyóka, mindenkinek jut egy. Én nem mertem bevenni, de a lányok addig erősködtek, hogy jó lesz, míg végül bekaptam. Egyelőre nem érzek semmit. 

23:11
Picit rosszul lettem, de nem vészes, szerintem csak a tömeg miatt, mert nincs levegő. Ez a szám viszont nagyon jó, azt éneklik, h láv-láv-láv meg számmer. Én is ezt érzem. 

23:58
Eszméletlen ez a parti, mindenhol gyönyörű emberek, tánc és tánc! Sosem akarok hazamenni.

2018.07.06 - Harmadik nap

12:31
Nem tudom, hogy kerültem a szállásra, de nagyon kimerülten ébredtem. Halványan rémlik, hogy taxiztunk és az is, hogy nagyon jól éreztem magam, de nem igazán áll össze a kép. Először rosszra gondoltam, de mivel pontosan úgy voltak összehajtva a ruháim, ahogy én szoktam így biztos nem lehetett nagy gond. Csak kimerült vagyok. 

12:49
A csajok még alszanak a helyükön, egyik sem hozott haza egy fiút sem, pedig nagyon rémlik, hogy mindketten tették a seggüket, de most egyedül vannak. 

12:55
Főztem kávét, csinálok reggelit és elpihenek a kertben egy jó könyvvel. Élet másképp - Váltsd valóra az álmaidat Oravecz Nóritól. Ezzel nem lehet mellélőni. 

15:12
Úgy néz ki, hogy picit bealudtam, mert a csajok keltettek fel, viszont tök szépen barnultam és a tegnap felrajzolt szívecske és szépen látszódik.

15:40
Ezek megint hisztiznek és egymással üvöltöznek a fürdőben. Nem tudom mi bajuk van.

17:20
Eddig kellett vígasztalni Henit, mert Zsani nagyvalagú ribancnak hívta, akit senki nem fog "megdugni". Most mind a ketten duzzognak és elkezdtek vedelni. Nekem már alig van pénzem, így én is lehúztam párat a csokis fütyülősből. Nem is rossz.

18:00
Végre elindultunk. A lányok taxival mentek, én gyalog. Mondtam, hogy nem tudok beszállni taxiköltségbe. Erősködtek, de egyszerűen nem értik meg, hogy nekem erre nem tellik. Amúgy is 8 kilóméter nem olyan sok, otthon is sétáltam ennyit hazafelé a majorból. 

19:03
Már nincs sok hátra, sokan sétálnak a part felé. Innen nézve...

Vége.
Vége?

Reggel munkába menet, a gúnyhatár szélén eső koszos kisvárosom vasútállomásán találkoztam Zsuzsával. Róla azt érdemes tudni, hogy mikor még a NER-nek gályáztam aprópénzért, akkor ő az egyik kiemelt aktivistája volt a körzetemnek, de olyan szintű elvakultságot még nem láttal, ahogy Zsuzsa nincstelen nyuggerként betartja a pártfegyelmet. Eleve ha meghallja Orbán Viktor nevét, feláll és tapsol, vagy éppen hangos éljenzéssel adja az ország-világ tudtára nemzeti hovatartozását. Éppen szívom a cigit, már a körmömig ér a parázs, mikor Zsuzsa váratlan megszólít. Jajj drágám, de jó, hogy látlak, úgy hiányoztál és hiányzol is, tudod most aláírást gyűjtünk a Viktornak és hát az utódod semmihez nem ért és amúgy is kellenének az ilyen okos emberek a pártnak mint én. Botoxolt arcú nyuszilányok mosolyához hasonló kifejezést felvevő arcom, mozdulatlanul tűrte az amúgy rém vicces információkat, míg nem bekérdezte, hogy amúgy én most hol dolgozom? Akaratlanul csúszott ki a számon, hogy a Gyuribácsinak írok jelentéseket, aminek hatására a sokmindent megélt Zsuzsa krokodilkönnyekkel az arcán rohant el a távolba, még azért gondosan utánam kiáltva, hogy hazaáruló vagyok. De ezzel még nincs vége.

Zsuzsával a 2016-os népszavazáson ismerkedtem meg, ahol én mint jegyzőkönyvvezető voltam, ő pedig fidesz által delegált szavazatszámláló. Kétféle szavazatszámláló létezik, van az önkormányzat által delegált és van a párt álltal delegált. Az önkormányzat által delegált s(z)avazóbiztos közel 20 rugót kap arra a napra, rendes leadózott jövdelemként, míg a párt által delegált semmit (illetve zsemlét, májkrémet, coop-os kappucsínóport és íztelen diákcsemegét, de ezt az önkoris társa is megkapja). Ezért a pártok rendszerint zsebbe fizetnek, hogy legyen minden szavazókörben emberük, aki tudja jelenteni a számokat. Zsuzsa annyira megdönthetetlen volt morális és erkölcsi szempontból is, hogy két társától eltérően nem fogadta el azt a huszast amit adni akartam, ő meggyőzésből van itt és azért, hogy a büdös komcsik ne tudjanak csalni. (Mondta mindezt jó hangosan, hogy a tőle egy asztallal arébb álló, szintén nyugdíjas mszp-s delegált is jól hallja.) Mivel én fizettem ki ezeket az embereket, így a huszas nálam maradt, amit este a jegyzőkönyvek fénymásolatával együtt szépen leadatam a helyi pártvezérnek. Zsuzsa még ide is elkísért, ha netán a mocskos kommunisták megtámadnának, hogy elvegyék vagy átírják a szavazólapokat, akkor ő majd a botjával meg tud védeni. 

Nade nem is ez a része volt érdekes, hanem az, hogy olyan délután négy körül, mikor egyre biztosabb volt az alacsony részvétel miatti érvénytelenség, elkezdett sírva telefonálgatni embereknek, hogy jöjjenek, mert különben mindenki meg lesz erőszakolva, ölve, kínozva, kirabolva, csak nem biztos, hogy ebben a sorrendben, meg amúgy is. Szerencsétlen némber olyan szinten pánikrohamot kapott este mikor a szavazókörömben lezártam a jegyzőkönyvet, hogy öt embernek kellett nyugtatgatnia. 

Vissza a jelenbe. 

Alig telt el zötykölődő, alig egy órás vonat út (amit a MÁV-nak hála, közel két óra alatt abszolváltunk), néhai főnököm telefonál és én egyből sejtettem, hogy nem a prosztatám felől kíván érdeklődni (csak mondom, hogy amúgy rendben van), kaján vigyorral az arcomon vettem fel a telefont, hogy szevasz polgikám, mi a szitu, ha aláírás kéne akkor szorri de nem vagyok az országban, meg a kis narancsos gittegyletedbe amúgy sem adom többé a nevem - daráltam gyorsba' viccesen, mert mi ilyen spanban vagyunk, mire a fickó kimért hangon, de azért érezhetően némi mosollyal az arcán kérdezte, hogy mit mondtam a Zsuzsának, mert már 9-kor dörömbölt sírva a polgármesteri ajtón, hogy nemzetbiztonságot érintő információi vannak, amiket haladéktalanul közölnie kell! Akaratlanul is felnevettem, amellyel nem nyertem el a polgi tetszését, ugyanis tájékoztatott, hogy az akció miatt borult az egész délelőttje, de hát így jár az aki dilettánsokat fogad. Persze miután ezt mondtam neki, picit besértődött, de tovább érdeklődött, mert hozzá már az az információ jutott el, hogy én Soros ügynök vagyok és jelentéseket teszek az elmúlt hat évről. Nos, a helyzet az, hogy míg Zsuzsa hülyeségében biztos voltam, addig polgiéban azért picit kételkedtem, addig a pontig amíg megkérdezte, hogy ez tényleg igaz-e. Óvatosan visszakérdeztem, hogy mit gondol, amire határozott politikusi kitérő válasz érkezett, amivel lezártuk a beszélgetést. 

És tudod azt gondolnád, hogy ez vicc, de nem az. Ez ma Magyarország 2019-ben. 

Manapság mindenhol csak azt hallani, hogy a vendéglátók igyekeznek minden igényt kielégíteni, a kiszélesedett íz-élményre vágyó vendégek részére. Ez a jelenség viszont olyan határon táncol, amelyet egy vékony borotvapenge élével is nehezen lehetne illusztrálni, így álljon itt egy kis ízelítő arról, hogy a túl sokat kívánó, esetleg mindenféle divatos allergiákkal érkező vendégeinknek, hogyan tudjuk a maximális vendéglátást nyújtani.

Sokan vallják azt az elavult nézetet, hogy a vendég kívánsága egyfajta parancs, pedig az újhullámos trendek mind azt támasztják alá, hogy a séf által megálmodott ételt változtatás nélkül illik felszolgálni, szervírozni. A hardcore-abb réteg még az étel sózását, vagy bárminemű utófűszerezését is tiltja, s éttermeikben az asztali patikákat már ki sem rakják, s külön kérésre sem adnak sót-borsot, esetleg bárminemű ecet, olajfélét. 

2019-ben már el kell fogadnunk azt, hogy az ételkészítés, persze bizonyos színvonal felett, már művészet, s a kész művet tilos bármiféle utógondozással elrontani. Még rosszabb mikor a vendég például variálni akar, mind láttunk már ilyen dolgokat, klasszikus a köretekkel való cserebere, amelyekből olyan gusztustalan ételköltemények születnek mint a gyros nokedlival és a kézműves hamburger rizzsel. Úgy gondolom, hogy eljött annak az ideje, hogy egyszer s mindenkorra megértsük, az étlap nem egy javalott útmutató, hanem szentírás, s ha azon a sült tarja költemény van, hozzá illű zöldségekkel és szósszal feltüntetve, akkor a séf még akkor sem tudja megcsinálni csirkemellből, ha a feladat éppenséggel megoldható lenne. Hiszen megváltozik az étel karakterisztikája, végső íze, hiszen alapvetően egy adott hús köré építjük fel a művünket és nem fordítva. 

Ha egy étel szerves része a hagyma, fokhagyma, paprika, koriander akkor annak elvétele gyökeresen változtatja meg az elkészült ételkülönlegességet, ezért minden olyan jellegű kérés, hogy bárminemű összetevőt vegyünk ki az egyenletből, nem csupán az étterem, a séf és maga az egész vendéglátás megsértése, hanem jellemzően írtózatosan magas prosztóságról is árulkodik. Valahogy nem látom lelki szemeim előtt azt a szituációt, hogy a több mint 500 éves történelemmel rendelkező Cordon Bleu -t III. Henrik úgy kérte, hogy "jó ez, csak inkább csirkemellből süsd baszod". 

Persze szó se róla, ha a művész, vagyis a séf nyúl hozzá a recepthez, újragondolja, átdolgozza, vagy egy adott hely tematikájához igazítja, akkor az rendben van, hiszen ő felel azért, hogy tökéletes és kifogástalan íz-élményt nyújtson, s hiába a vendég fizet, a vendégnek mint olyan nincs birtokában a kellő tudás ahhoz, hogy meg tudja állapítani egy ételről, hogy az témáját tekintve tökéletes vagy sem. Ha rajtam múlna be sem engedném őket éttermekbe, hiszen nem hozzáértő közönségről van szó, olyan ez mintha a frissen a földközi tengerből kifogott migráncsokat vagonban beterelnénk a Louvre-ba, s kiselőadást tartanánk nekik arról, hogy vajon a választékossággal teli, bölcsességet sugárzó Mona Lisa hatásai nagyobbak-e a dadaizmusra, vagy Man Ray életműve? Az eredmény ugyanaz lenne, mert a művet látják, de megértenia a mögöttes impressziót, kiélvezni a vonalak íveit, vagy az étel harapásról-harapásra változó gyöngyeit nem fogják. Ezért a vendég mint gyűjtőfogalom képtelen teljességben élvezni az elé táruló gyönyört, tulajdonképpen csak a felszínt kapargatják.

Haladó szellemiségű csoportosulásom létre is hozott egy kis ajánlást, hogy hogyan lehet megleckéztetni, illetve kulturált rendelésre nevelni a fizető vendéget, ugyanis első körben mi teszünk szívességet azzal, hogy egyáltalán bejöhet, leülhet és ehet abból amit készítünk neki.

1. Ételintoleranciák

Na ez egy tipikus múló, ám nagy divatnak örvendő hóbort. Nem létezik olyan, hogy valaki glutén, csirke, vagy koriander érzékeny ezért az ilyen jellegű kérdéseket nyugodt szívvel el is engedhetjük a fülünk mögött. Aki ilyet ír, az egyszerűen csak válogatós, vagy nem szereti az ízüket (főleg a gluténét). A laktózérzékenység már egy valóban létező probléma, de itt nem arról van szó, hogy a páciens meghal, vagy rosszul lesz tőle, hanem egyszerűen csak fingik tőle, ez viszont nem a mi problémánk, oldja meg, szedjen gyógyszert, vagy ne akarjon ilyet enni. Laktózmentes tejből készíteni a láttét eleve felér egy emberiség elleni bűntettel, laktózmentes sajtból főzni-sütni, sem kisebb. 

Az ilyen emberek bocsánat, vendégek ellen én a következő leckét szoktam alkalmazni. A gluténmentes kérdést már jópofát vágva sem bírom elviselni, így hangos röhögés és ujjal mutogatással jutalmazom és vagy ajánlok neki egy olcsó éttermet, vagy elküldöm a picsába. Jobb ez így mindenkinek.

A laktózérzékeny kívánságokra egy kevés mascarpone-t szoktam az ételbe keverni, jellegtelen íze miatt észrevehetetlen, aztán lehet nézni a gyöngyödző homlokokat, meg a kínos testhelyzet változtatásokat a széken. Zseniális performansz, feltétlen próbáljátok ki!

Megesett már, hogy valaki sertés, vagy marhából készült ételt próbált úgy beállítani, hogy allergiás rá, ezért másik állatból kellett készíteni neki a fogást. Na az ilyeneknek szoktam darálva egy keveset belebaszni némi nyáladék kíséretében az ételébe, hogy faszt vagy te sertéshús intoleráns, csak finnyás kis búza vagy. 

2. Ételallergiák

Bevallom ez a dolog néha igaz is lehet, de én mint olyan inkább csak javaslatnak veszem, mint iránymutatásnak. Ha valaki nagyon sipákol, hogy mogyoróallergiás, annak azért nem baszok bele egy zacskó sós-pörkölt mogyeszt a tányérjába, de úgy különösebben meg sem hat az egész, ha a gyökér nem tudja, hogy a mortadella bizony pisztáciát tartalmazhat, az bizony nem az én bajom. Az ilyen faszok még a piros mogyoróst is képesek befalni, ha nincs ráírva nagybetűvel, hogy mogyorót tartalmaz. Az ilyeneket spártában Tajgetosz-hegységről vetették le és szerintem nincs jól, hogy beleszólunk a természetes kiválasztódásba. 

A tojás allergiára reagálni sem vagyok hajlandó, ez hal allergia pedig csak a 19 század végefelé kialakult úripicsák hóbortja, akik egyszerűen túl finnyásak megkóstolni a tengerek adta csodás húst. Halat csempészni az ilyenek ételébe nem jó ötlet, mert a pina szag miatt hamar kiszúrhatják, akkor meg felesleges feszkó kerül az étterem előterébe, minőségi alkotás helyett, így az ilyeneket egyszerűen hagyjuk meg saját hülyeségükben.

3. Vegetáriánus, Vegán

Nos, ugye azt mondani sem kell, hogy a fenti két szintén újhullámos divat, csupán választás kérdése. Természesen dönthet úgy az ember, hogy ilyen kifacsart, lélek nélküli búrában kívánja leélni az életét, de nem kötelezheti arra társait, hogy igazodjanak hozzá. Én a vegánok ételeibe nem teszek húst, mert nem vagyok geci, de ugye nem fogok minden vágás után kést, meg vágódeszkát mosni, szóval ha a kis szerencsétlen szandálzoknis parasztja azt hiszi, hogy az előtte lévő csodálatos zöldségköltemény állatok kihasználása nélkül került a tányérjába, akkor rendesen tévhitben él. Amúgy mivel ez a divat már lassan háromgenerációs, így a fiatalabb vegánokkal legyünk elnézőek, őket húsmentes életre nevelték, legyünk kísérletezőek, nyugodtan tegyünk a tányérjukra néhány apróbb húst, ha nem kell nekik majd otthagyják. Figyeljétek meg, üres tányérok fognak visszajönni és ki tudja? Talán megmentettünk pár életet is.

Végszó

A fenti pár tanácsot megfogadva új szintre emelhetjük önnönmakunktól várt vendégszeretetünket, s formabontó újhullámos trendeket kovácsolhatunk, mindenféle olyan ósdi igényektől mentesen, amit ennek a szakmának a negatív velejárói: a vendégek okoznak.  

Májki nem vezet. Andrisnak kell és már most picit megbánta, hogy igent mondott a hétvégi bebasztúrára. Májki folyton goát, minimált, meg mindenféle olyan zenét pörgetett cigányhangszórón, amit annyira nem komált, de végülis úgy volt vele, hogy egy kis kikapcsolódás nem árthat. 

Már rég az A1-esen hajtottak, mikor a drogok hatni kezdtek. Májki egy pisztoly alakú ekivel indított, amit nem lehetett normálisan felezni, ezért ő kapta a markolat részét, míg Andris mivel ő vezet, felelősségteljes döntés értelmében a cső részét. Az kisebb. Az okkersárga SuperB csak úgy lazán vette a körülötte folyó forgalmat, szinte ügyet sem vetett rá. Néhány nyugger, amikor meglátta az őket előző sárga nyilat, csendesen keresztet vetett és átgondolta, hogy nem-e-lenne célszerűbb most kisodródni a gecibe 140-el. Májki pumpált, Andris vicsorgott és úgy markolta a kormánykereket, mint kezdő kurva az ágykeretet, közben azért ő is elkezdett lájtosan bólogatni, mire Májki egy cd lemezre kihúzott csíkkal kezdte el kínálgatni, ami viszont már neki is sok lett. Sankt Pölten előtt álltak meg egy kicsivel és Andris Thor erejével tépte fel a ajtót és úgy rángatta ki a Májkigyereket, hogy te hülye fasz, ezek az autópályák körbe vannak kamerázva mint a valóvilla. Ha már megáltak, gondolták isznak egyet, be is gangolnak egy ilyen utszéli krimóba, vágod családok, kamionosok, ingázok vegyesen tankolják a nyugatibbnál nyugatibb autókat, isszák a káffét, meg szívják a cigit, szóval rendes csütörtök délutáni látkép tárult tahó keleti hőseink elé. Májki berongyolt a benzinkútra kivett a vitrinből két kisüveges ottakgringert, aztán mire végigállta a sort, miközben a lábával szólózta a dimmuborgir összeset, rájött, hogy feltűnő, ha két sört vesz csak, ezért visszament két vízért és két redbullért is, amivel addig varázsolt ügyetlenül, hogy az egyik sört leejtette, de az szerencsére nem tört el, hála a gumírozott ajtószőnyeg hatású fiszfasznak a lába alatt. Még egy olyan két perces kicsavart pozítúrába került mire a pulthoz ért és kiváltotta az italokat. Andris addig nagyban szívta kint a cigit, nem volt rossz ez a cucc, de érezte, hogy kéne még valami. Ahogy a társa kiért a kútról, meg is kérdezte, hogy mire lehet számítani így az úton, végül egy kis spuriban egyeztek meg, amit a wc-ben gyorsan fel is szipákoltak.

Az út további része a lehetőségekhez képest zökkenőmentesen telt, persze Májki rohadtul nem bírt magával, folyton kalimpált a fos zenére, de Andris a speedtől olyan szinten ráfeszült az útra, meg a csíkokra, amik ritmusra jöttek, hogy oda se figyelt. Egy viszonylag nyugodt környéken néztek ki egy airbnb-s kecót, amit egész hétvégére megkaptak 200 euróért. Mondjuk mire megérkeztek a kulcsos srác picit elfehéredett a tágpupillás különítményen, de a deposit díj leadása után már nem vette olyan mélyen a levegőt mint előtte, szóval indulhatott is a bulizás. 

Miután mindketten alaposan lezuhanyoztak és Májki a fél üveg arcszeszt magára locsolta, el is indultak egy közeli közértbe, ahol bevásároltak minden olyan dolgot, amire szükségük lehet a hétvége során. A bevásárlólista ad-hoc jelleggel épült, leginkább úgy, hogy minden ami Májkinak megtetszett azt bebaszkodta a tolókocsiba, az Andris meg leginkább kifelé. Vettek három nagy doboz durex-et, egy nagy flakon epres síkosítót, huszonnyolc hagymás lays csipszet és ugyanannyi liter sört, amiből a csatos üveges gösserre esett a választás. Bekúrtak még vagy öt doboz multivitamint, izotóniás port, magnéziumot meg egy adag csokis zabpelyhet ami elég buzisan nézett ki a szalagra felpakolva. Májki erősködött is, hogy hagyják itt a faszba, még köcsögnek nézi őket valami turbános tevezsoké, de Andris ragaszkodott az egészséges reggelihez, sőt vissza is ment egy tejért. Az agysebészek mire kitolták a szajrét, addigra realizálták, hogy gyalog jöttek majdnem egy fél kilométert, ami a megvásárolt termékek szállíthatósága tekintetében elég erős baklövés volt. Andris egy cigaretta társaságában egy játékelmélettel foglalta le magát, ami sorra vette azokat az eshetsőgéket, hogy mi történhet? Elmegy a kocsiért, de akkor ezt a szerencsétlen faszt szétverik, kirabolják, beszervezik az Isis-be vagy csak szimplán kiröhögik. Ha a Májki megy el az autóért, az semmilyen esetben sem jó, mert az autó nagyobb értéket képviselt a felhalmozott áruknál, s látatlanban is tudni vélte, hogy szabados lelkű barátja képtelen volna azt sértetlenül elhozni idáig. Fogta a rövideket és minden olyan kisebb terméket, aminek darabára drágábbnak tűnt mint pár euro, betuszkolta valami ótvar szakadt reklámszatyorba és elindult gyalog az autóért. Májkinak pedig lelkére kötötte, hogy no-paff-paff és lehetőleg kussoljon. 

A fél kilométer messzebbnek tűnt mint gondolta, mindenféle fura ember mászkált körülötte és alig ért az autóhoz, már úgy elfáradt mintha legalább a kétkúra valamely szakaszát teljesítette volna. Gondolta egy cigi még belefér a jól végzett munkáért, amit kényelmesen el is szipákolt csak úgy lezserül az autónak dőlve. Aztán sietve megindult a Májki felé, mielőtt fel nem éli a rá hagyott készletet. A visszaúton azért felrémlett benne, hogy mekkora egy fasz ötlet volt, még egy cigit elszívni, hiszen ezidő alatt mennyi gazság történhetett, de szerencsésen konstatálta, hogy Májki rendben várta őt és egy üveg sör sem fogyott el. Gyorsan vissza is csavartak a szállásra, fullra pakolták a hűtőt, meg a polcokat. A gyökér májki fogta és leszereltea másfél méteres tükröt az előszobából és el is kezdte rá kiteríteni az aduit, volt ott minden baszod, mint a címadó film kezdő jelenetében a csomagtartóban és el is kezdtek feltolni mindenből, egy rendes adagot.

A következő program a kurvahívás volt, mert mindketten rá voltak feszülve ezerrel, hogy kúrjanak egyet, Májki lapítgatta is a kamagrazselé perforált csomagolását, közben pedig nagyban pörgették a ribancos oldalakat, hogy melyik keleteurópai csajnak tolják meg a zsebpénzét. Namost ha vágjátok a Jocó sztorit, és miért ne vágnátok, akkor pontosan tudjátok, hogy mind a két fasz rá volt kattanva Klárikára rendesen és baszki ha nem is tudatosan, de sikerült találniuk egy olyan kiscsajt aki frankón úgy nézett ki mint a régi munkatársuk. Le is dumálták vele telefonban tört némettel a bolt lényegi részleteit, majd útra keltek, de immáron taxival. Persze indulás előtt egy felspanolós yager, kis csík, yager bejátszott. Meg Májki betolta a kamagrát. Mire odaértek a kurvához, már olyan szinten szét voltak csúszva, hogy a picsa elhajtotta őket a redvás kurva anyjukba, ráadásul magyarul, amire Andris fel is hőkölt, hogy "Te magyar vagy, gec?" mire a csaj úgy rájuk baszta az ajtót, hogy a szomszéd család egyből kelet felé fordult imádkozni. 

folytatjuk.

Középsuliban volt egy csaj, ilyen nagy húsos ajkai voltak, amit a suli férfállományának a fele összetejszínhabozott volna. A dolog akkor vált érdekessé mikor a celldömölki osztálytársam a Szabó össze is kente, ha a legendáknak hinni lehet még szimbázott is a csajjal, de amik utána történtek arra sem én, sem pedig a hozzám hasonlóan megborult elmék nem voltak még fölkészülve.

Persze a címben már félig meddig elárultam az epika bonyodalmát, ha mást nem, utaltam rá, de az odáig vezető cselekmény, na az legalább annyira izgalmas. Innentől tisztelettel kérem az olvasót, hogy csaj saját felelősségre, mer'én kibaszottul szó'tam, hogy durva dolgok jönnek. Így ha nem bizarr.puruttya.hu-n szocializálódtál és már attól rémálmaid vannak, hogy a 444 disznókúrós videót hoz le és a taxidermiától félsz mint fideszes kisnyugdíjas a soros tervtől, akkor a saját érdekedben ne görgess tovább.

.

.

.

.

.

.

Én szóltam!

.

.

.

.

Még csak álnévvel sem illetem a történetünk főhősnőjét - aki amúgy onnan jutott eszembe, hogy három napja a fattyjáról posztol képeket a fészbúkra -,  akit Szabó cimborám lelkesen kúrogatott úgy második környékén. Legnagyobb örömünkre nem volt rest megosztani velünk a részleteket, amiket kamerás mobil segítségével audióvizuális bizonyítékokkal is alá tudott támasztani. Már úgy körülbelül egy hónapja benne voltak ebben a járás témában, ami azt jelentette, hogy míg a Szabónak nem megy haza a busza Cell-be, na addig ezek kúrtak a csaj buszpályaudvarhoz közeli lakásán. Már lassan teljesen immunisak voltunk a villantós képek, vagy a szar minőségű .3gp formátumú kezdetleges szexvideók látványára (ha challange-et akarsz, próbálj ilyen régi videókra csiszolni), mikor az egyik reggel mélabúval keveredett zavartsággal az arcán köszöntött minket Szabó. A pillanatot nehéz elfelejteni, épp egy ragacsos linóleumpadlójú késdobálóban ittuk a vizetett kávénkat, miközben az uzsipénzünket éppen gyümölcsre váltottuk a kockás gépen, sőt akkor még cigizni is lehetett a krimókban baszod, na akkor jön a csávó és néz ránk, mint aki éppen felfedezőtúrát tett volna Theresa May vaginájában, de félúton visszafordult, mert rájött, hogy a csaj bármeddig képes nyújtani. Na ilyen arccal, plusz falfehéren áll előttünk, nyúlja is le cigivel a Szilajt, pedig mindannyian tudtuk, hogy neki is van egy full doboz kékszofija, csak minek szívja azt ha van másnak is? És akkor belekezdett. Motyogva, dadogva és akadozva. Az előadás módot nem szeretném a blog hasábjain visszaadni, de kb úgy képzeljétek el, mintha Németh Szilárd próbálna szemináriumot tartani a lacikonyhákról egy eladóteremnyi muszlimnak, szóval el tudjátok képzelni. A szavak kuszasága, a nem lineáris történetvezetés, heves gesztikulációk nem könnyítették meg a szövegértést, de amit ki tudtunk így hárman hámozni a mondandóból valami olyasmi volt, hogy ez kefél a kutyájával. Mármint a történet elején beharangozott ribanc. Ezt a Szabó onnan tudta meg, hogy feljött egy reggeli busszal, mert a csaj anyja délelőttősbe melózott és akkor már hattól mehet a kufirc. Izzít a csávó, markolja a répát meg minden, csaj is húzza le a laza pizsamanák használt minisortot, fekszek hátra, terpeszt, Szabó éppen futna lukra, mikor is beelőzi baszod a csaj ötven kilós, ordas németjuhásza kanja. De nem úgy mint egy kajla eb, hanem rendesen és mindenféle tanulási görbe nélkül azonnal be is vágta a csajnak. A Szabó (elmondása alapján) először fel sem fogta a történéseket, azt hitte, hogy a kutya csak úgy ráugrott a csajra, ilyen játékért, de amikor az összetéveszthetetlen kutyahegesztős mozdulatsor ismétlődött és a jány csak nagyon tessék-lássék módon próbálta elhessegetni magáról a kutyit, akkor tulajdonképpen leesett neki, hogy a csajt akit kúrni szokott, most épp egy kutya dugja. 

Hagyok időt, hogy megemésszétek.

Közben a kevésbé bátor kalandóznak elmesélem, hogy az internet nem is annyira sötét bugyraiban viszonylag igen könnyen hozzáférhetőek az olyan anyagok, amelyekben a fiatal lányok basznak mindféle állattal. A sláger a kutya és a ló, de léteznek kecskés sőt disznós filmek is. (beszarsz a disznó a rendes sertés, amit alapvetően megeszel, na az kúrja a csajt) Arcátlanság lenne azt állítani ha azt mondanám sosem láttam ilyen anyagot, hiszen minden magyar fiúnak a nevelésébe beletartozik az a történelmi tétel, hogy Cicciolina kúrt lóval, ezért kis tökös korunkban mi is összekuncogva küldözgettük egymásnak az ilyen jellegű rövid videókat. Persze az, hogy egy egészséges férfi egy kéjsóvár féreg lesz úgy 14 éves korában és ha minden jól megy az is marad, még nem jelenti egyértelműen azt, hogy ilyenekre élvezkedik. Egyszerűen fő a tájékozottság. /kacsint

(*Fun fact: Cicciolina amúgy nem kúrt lóval, pár éve végignéztem az összes filmjét, három teljes munkanap ment rá az adófizetők pénzéből, de biztosan állíthatom, hogy nem. Van egy scene, ahol három nő, két faszi meg egy ló van, de ott csak egy hozzá hasonló szőke nő kefél a pacival. Ez speciel engem konkrétan keményebben érintett, mint a Jézuska és a Télapó valóság ráeszmélése, tulajdonképpen az egész gyerekkorom hazugságban telt el. Brühühü, sajnáljatok.)

Amúgy a lovas és kutyás filmek terén Magyarország jobban teljesít, amíg be nem tiltották az ilyeneket, kis hazánk egyik zászlóshajója volt a szcénának alapanyag terén, lovastanyák álltak rá a filmezésre és bizarr párok neveltek kutyákat kifejezetten pornózásra. Parancsszóra nyaltak, beszarsz. 

Vissza a bonyodalomhoz.

Szabó barátunk ugye ilyet eddig max filmen látott, sosem gondolta volna, hogy egy fiatal, ráadásul nem is csúnya lány ilyet nem pénzért, hanem direkt magától enged. Mit enged? Szabályosan akar! Először menekült is volna, de a csaj kapcsolt és nem engedte ki amíg meg nem beszélik, mert hát ezt nem érthetik az átlagemberek ezért megtudniuk sem szabad. Aztán úgy lemélytorkozta Szabót, hogy kb húsz percig tényleg nem mondott semmit a dologgal kapcsolatban, de ez szerintünk inkább azért lehetett, mert ennyi időbe telt a csajtól eljutnia hozzánk a kocsmáig. 

Ment is a tanakodás, hogy mi a sárga geci legyen, mert ez a téma rendesen kiverte a biztosítékot a srácnál. Persze mi könnyesre röhögtük magunkat, hogy mikor kinyalta az vajon, az előtt vagy az után lehetett, de ezt persze nem mertük a szerencsétlen fasz szemébe mondani. Aznap még nem, de a héten szakított is a csajjal, valami kam fasz dumával, de a hallod a kisribancot se kellett okossággért a szomszédba küldeni, rendesen felszívta magát a méltatlan kikosarazáson.

Pár hét múlva találkozóra hívta Szabót és könnyes szemmel előadta, hogy ez csak egyszeri alkalom volt és nagyon bánja és nem akarja elveszíteni blablabla, tipik hisztis ribanc sírás, el tudjátok képzelni, amit a fasz celli gyökér simán be is kajált aztán pár óra múlva már nagyban ment is a töcskölés kutyamentesen. Folytatták is ahol abbahagyták, azaz jártak. A szörnyű titokról meg egyelőre csak mi tudtunk, mi meg szokásunktól eltérően nem nagyon pofáztuk el senkinek. Ennek több oka is van, de a legfőbb az, hogy akkor voltunk 16 évesek és egy pápai lánykollégiumból kiszivárgó enyhén szofterotikus videó miatt pontosan tudtuk, hogy milyen meghurcolás várhat még arra is aki nem terjeszt ilyen videót, hanem csak szerepel rajta. Nem akartunk ilyen balhéba keveredni, csináltunk magunknak másmilyeneket. 

Szabó aztán mindenféle komolyabb szexuális abberráció nélkül lehúzott még pár hónapot, amikor is meghívást kapott a csajszi kutyás egyesületének egy nagy bemutatójára, aminek a vezetője egy szintén a sulinkba járó csúcspicsa volt. Tudo az a minden suli díszribanca, mint a csaj nem jár egyedülben Taylor Vaughan, afféle érinthetetlen királykisasszony akit pont nem érdekelt, hogy ő még nincs 18 már egy 33 éves faszival tolta éllettársi módban. Szabó hallod kiöltözött mint szaros pista jézus neve napján, még az okádék skodriját is kipuceválta baszki, úgy készült egyetlen szerelme nagy napjára, ahol majd az a büdös, loncsos dög ugrál párat amiért kap ajd egy díjat. Egy borzasztóan unalmas és öltönybe belebüdösödő délután után végül a díj valóban a kiscsajhoz került, ami után lehetett azonnal húzni lezuhanyozni, plusz beinni kettesben, amitől a perverz kisribanc nyelve olyan szinten megeredet, mintha csak a C.I.A. igazságszérumát nyelte volna be, aztán elkezdett karattyolni arról, hogy a kutyával való szexet eredetileg az egyesületis csajtól tanulta el, merthogy egészen tini koruk óta barinők és olyan 13 évesek lehettek mikor a másik először leszopta a kutyát, aztán ez az élmény tudatossá vált és később már a behatálások is rendszeresek lettek, eleinte közösen hárman, egymást segítve, aztán már csak ki-ki a maga kutyájával. A csaj bizonyítván állításait majdnem öt giga videós anyagot is mutatott hősünknek, aki megitta a maradék gintonicot és mély abszurd rémálumba merült. Mikro felébredt, a csaj még aludt, s mivel nem hitt a részeg emlékeinek ezért a számítógép megfelelő mappáját túrva elkezdte sorra nézni a vidiket. Már az első "Én_és_rex.avi" is felkavarta de ahogy egyre mélyebbre ment úgy talált olyan anyagokat is, ahol már nem csak egyedül, hanem a már említett egyesületi csaj is főszerepet kapott. 

Ez még erőteljesen az az időszak, amikor a mobilrack ment pendrive helyett, s az internet mint olyan egykét burzsuj gyerek kívételével lakossági szinten csak internet kávézókból volt elérhető, így Szabó fogta és egyszerűen átmásolta a saját vinyójára a témát, s úgy ahogy volt félrészegen hazavezetett a picsába. Hogy miket csinált a videókkal arról pontos infóm nincs, de azt tudom, hogy pár apró snittet nekünk is megmutatott, amitől frankón kiégtem és azóta is csak annyit tudok az egészről, hogy már nem csak állítólag, hanem tényleg vannak olyan nők, méghozzá nem is feltétlen kiégett vén szatyrok, hanem rendes, feszes tinik is, akik arra gerjednek, hogy kutyával kúrjanak. 

Tanulság, na az nincs, az elbeszélés öncélú, lehet, hogy elgondolkodom, hogy terápiára járjak. Ja nem, jó vagyok én így beteg állatként is. 

ui.: ahogy az lenni szokott, néhány videó (hogy a forrástól közvetlen, Szabó kezétől, vagy más pasitól azt nem tudni) később kikerült a netre, presztizsvesztésen kívül nem lett komolyabb cink, illetve annyi, hogy az egyesületis csajt bírósági határozat tiltja a kutyatenyésztéstől. Ezért a faszija nevén megy tovább a biznic. 

Gyenge ez a speed! Kiáltott fel a hosszú szőke hajú srác, miközben szipogva az orra egyik oldalát az ujjával tartotta. Azért mert ez kóla te fasz! A szipogós lassú fejbiccentéssel nyugtázta az információt majd az öszetekert tíz euróssal felszívta a másik csíkot is. 

Andris amióta kint tolja az osztrákoknál, kevés problémája akad. Minden nap van narkó és steak, fasza sörök vannak, azt csinálja amit szeret; reggeltől estig füstöl, pácol meg grillezik. Nem kell szopkodnia fél adag somlóikkal, meg háromfelé tálalt húslevesekkel amiket szívószállal kell szervírozni. Ő csak kigondolja, hogy mi legyen az adott tag spezialität-ent aztán feldolgozza, egész nap lazul a smoker mellett este meg felveszi a hímzett szakácskabátját, amire cirádás betűkkel rája van írva, hogy T. Andras, a belső zsebében meg pont elfér egy kék Gauloise, meg néhány előre betekert dzsaja. Amióta kint van, a haját oldalt felnyiratta mint Ragnar Lothbrok, csak a viking harcosnak nem volt nikotintól besárgult bajsza, meg ragyái se a képén, de nagyon adja még mindig az északi nomád fájter feelinget, azt ha jönnek a nyugger házaspárok fotózkodni a grill mellett lazuló ősrockert, akkor még rá is játszik a husvágóbárddal egy kis pózolást. Beszarsz, imádják. 

Most ilyen caravan tours-os geciputtonyokkal van tele a pension, holland meg belga kriptaszökevények, akik valamiért jó bulinak tartják, hogy hetven felett körbekerékpározzák európát, esténként meg úgy bekúrjanak, hogy az még a csepeli disznóvágásokat is megszégyeníccse. Az a téma, hogy reggel elindulnak egyik panzióból a másikba, egy fullos lakóbusz meg megy velük a cuccokkal. Most egy héten keresztül napi váltás van, mert reggel elmegy az első turnus, este már jön a másik, ami ritka nagy szopás, mert van a Julcsa aki takilány és néha engedi Andrisnak, hogy taperássza a mellét, meg egyszer részegen le is szopta a vízágyas szobában, amit csak ritkán felárért adnak ki, de így, hogy nincs szabadideje a kisgádzsinak, nem igazán van lehetőség többre, pedig már pinás képet is küldött messengeren, hogy egy jó dugásra benevezne. Mondjuk ez valahol érthető, ha napi 12 órát kéne wc-t meg ágyat sikálnom holland nyuggerek után, akkor nekem is minden kedvem elmenne a kúrástól. A holland nyanyák ráadásul eleve brutál módban tolják, hiába a lógó és ráncos bőr, simán aktívak szexuálisan, ezt pedig rendesen lehet hallani az alsó szinten, ahol az Andris gyereknek a szobája van. Bár nem látott semmit a saját szemével, a hangok alapján keményebb orgia lehetett, mintha összeengednénk bonnie rottent, veronica avluvot, roccot meg hat hentai polipot, ebből kifolyólag Andris nem is nagyon pedzegette a témát, nem akart olyat látni/tudni ami még az ő kóró lelkét is megbassza. 

Persze Julcsa tudott volna mesélni a testnedvektől csepegő textíliák rendbetétele után, de ugye nem nagyon van idejük kommunikálni. Van még rajtuk kívül két magyar, egy pocakos felszolgáló fickó a Sanyibá, ő ilyen régivágású pesti pincér faszi, miliméter pontosra nyírt bajusszal meg bőrmellénnyel. Picit alkesz a figura, nem igazán van élő rokona, így tökéletes választás, mert nagyon haza se akar menni. Évente egyszer mikor teljes leállás van, akkor elmegy valahova nyaralni, azt elvan azzal, néha meg a régimódi udvairas modorával elcsábít egykét unatkozó feleséget, de amúgy békés az arc és lehet rá számítani. Ami miatt Andris viszont legjobban őt szereti az az, hogy nem hoz be a konyhára mindenféle faszságot mint például a Zsani, aki szintén felszolgáló. 

Andris először őt akarta lekúrni a tálalópulton, mert a csaj olyat tud domborítani, hogy félő volt, hogy 2007-ben lenyúlja megan fox elől a transformers főszerepet, de mellé legalább annyira eszetlen is. Meg beképzelt is. Az ő specialtásia a gyros nokedlivel, mert valami stikk miatt folyton ezt ajánlja a vendégeknek, de baszod se gyros, se nokedli nincs az étlapon, na ilyenkor az Andris átmegy pusztítóba és rendesen eltervezi, hogy a hatszázhatvanhat felé vagdalt Zsani hulláját hogyan fogja még csúfabbra kúrni, de általában elszív egy vicces pöfit hátul, azt lenyugszik. 

Valamelyik este nagy mókamester csapat jött ezekkel a karavános buznyákokkal, aztán csak nem akartak éjfél után se menni aludni, cd-ről az anthon-anthon, meg a 99 luftballon amíg az egyik nagyi az elfogyasztott marille-k hatására sugárban le nem hányta a másikat, ami majdnem járókeretcsatát eredményezett, de végül erre nem került sor, mert az öreg Hans közbelépett és megtáncoltatta a lehányt nénikét, míg a bajszos kolléga felvitta a hányóst a szobájába. Közben arra lett figyelmes viking hercegünk, hogy ismerős illatok cirógatják pattanásos orrát, hát figyeli is, hogy odakint egy kisebb férficsapat klikkesedik hátul a télikonyha mellett. Mivel ott tartja a cuccaid, ilyen drága hajtogatott acél kések, meg minden kutyafasza, kavar is oda gyorsba, hogy nehogy véletlen lába kéljen azoknak, érzi ám már a rosszkisfiú csoport bűnét. Hát nem ott spangliznak baszod? Megkönnyebbültséggel vegyes örömmel fogadta a társaságot és ha már ott volt ő is olt egyet, mikor ismerős hang kíséretében vágták hátba. Fordul meg, hogy ki a kurva anyád vagy, meg beléd vágom a nagykést, hát nem a Májki gyerek vigyorog ott előtte akkora pupillákkal, hogy amy schumer is bőven el tudna bújni mögöttük. 

Kiderült, hogy a kis csíra két faluval arrébb melózik, azt átugrott a szabadnapján hátha van kedve az Andrisnak picit lazulni meg mozogni valamerre az éjszakában. Mondjuk erre még a viking csávó is felkapta a fejét, hogy milyen éjszakára gondol itt a hegyekben baszod, ahol a falu összlétszáma 78, de erre már nem nagyon tudott válaszni, viszont hozott magával egy kisebb hátizsáknyi drogot, amit szíves örömest megoszt Andrissal ha eljátsszák a félelem és rettegés bécsben című darabot egy hétvége erejéig. 

Nem gondolkodott olyan nagyon sokat, főleg mikor a Julcsa sajnálkozva adta tudtára messengeren, hogy most sem lehet, mert megjött neki. Gyenge ez a speed! kiáltott fel Andris. Azért mert az kóla te fasz!

Pacsai életéről szóló könyv nagyban készül, ezt szeretnénk nem titkoltan promózni azzal, hogy felvezetjük egy olyan beszélgetéssel, amelyben előzetesen is választ kaphattok arra, hogy miért is akar Pacsai írni és mit várhattok a könyvtől. Az interjú után pedig a múltkori Patreon posztban debütált, első fejezetet olvashatja el immáron a nagyközönség is.

Kérdés: Miért döntöttél amellett, hogy könyv formájában közzé szeretnéd tenni az életed egy részét?

Pacsai: Szinte gyerekkoromtól vezetek naplót, de sosem mutattam még meg senkinek. Amikor visszaolvasok egy tíz évvel ezelőtti történetet, akkor nagyokat nevetek, vagy éppen elfog a szomorúság és sokszor érzem úgy, hogy a történeteim egyszerre szórakoztatóak és tanulságosak. Amikor a blogodon magamról olvastam, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy még talán jobb sztorijaim is vannak, mint például a pénzzel csajozós blogon olvasottak (külön vicc, hogy azt kezdetektől követtem) és szívesen leírnám a világnak. 

Kérdés: Mi a könyv fő témája?

Pacsai: A férfi és nő kapcsolata, specializáltan Magyarországon. Ezalatt azt értem, hogy rengeteg rövidebb-hosszabb kapcsolatom volt és mindenféle álszerénység nélkül mondom, sokszor sokkal jobban értem a nőket, mint akár ők magukat. Mi visz rá egy negyven fölötti, csinos nőt, jó egzisztenciával, sármos férjjel és két gyerekkel arra, hogy titokban mondjuk az én farkamat szopja? Vagy miért nem kell manapság már a kisujjamat sem mozdítanom sem, hogy alkalmi dugást szerezzek. Ezek a dolgok túlmutatnak az átlag pinavadászaton, nagyon sok tanulságos történet mesél majd erről.

Kérdés: Hogy érted azt, hogy specializáltan Magyarországon?

Pacsai: Olcsó nők, párjukat megcsaló emberek és a szex utáni hajsza a világon mindenhol létező jelenség. Ez nem újdonság. Éltem Berlinben, Amszterdamban, Londonban és ausztriai síparadicsomokban is, ezért mondhatni jó összehasonlítási alapom van összevetni a nyugati nőket a Magyarokkal. Nem állítom azt, hogy a magyar nő teljesen más, de a környezeti és egzisztenciális lehetőségek erőteljes különbségeket rejtenek magukban. Ahogy minden országban picit másképp viszonyulnak az emberek a hedonista élethez, az élvhajhászáshoz, úgy Magyarországon is és ez egy jól körülírható jelenség.

Kérdés: A történeteidből és a blogon olvasottakból is az jön le, hogy Te azért igen tehetős vagy, stabil anyagi háttérrel rendelkezel? Miért pincérkedsz?

Pacsai: Ez hülye kérdés szerintem. A pincérkedésből van sok pénzem és mert nem költöm el faszságokra. Első külföldi melóm Bécsben volt, először mekiben, utána egy normál a'la cart étteremben. Két év alatt összeraktam egy lakás árát, még egy év béréből fullosan felújítottam aztán kiadtam. Utána míg Londonban éltem szépen csörgött a kassza, plusz az angliai fizetésemet majdnem 70%-ban félre tudtam rakni (igaz akkor csajnál laktam, aki nem fogadott el lakbért /kacsint). Van nyugdíjszámlám, életbiztosításom és annyi lóvém a bankban, hogy ne kelljen megijednem, ha egy évig sem találnék melót. Sok dologban keresem az extrémitást, de megélhetés szempontjából szeretem a kiszámítható nyugodt dolgokat.

Kérdés: Miért jössz néha haza, hogy itthon is dolgozz? Kiváltképp gondolok itt Jocó éttermére.

Pacsai: Van bennem némi mizantróp beütés, ezért sok ideig nem vagyok képes egy helyen megmaradni. Pár hónapig egy munka újdonság, az emberek, a kollégák, de egy idő után elkezded megismerni őket, a heppjüket, a faszságaikat és elkezdődik a fúrás. Fél évnél ritkábban dolgozom egy helyen, ezt nagyon segíti az osztrák vidéki vendéglátás szezonalitása. Amikor meg itthon vagyok, akkor hobbiból és unalomból állok be. Arról nem is beszélve, hogy a pincérkedés és bármixerség rengeteg új csajozási lehetőséget ad. Jocó éttermehez is ebben a szellemben mentem. Meg azért ezek a melók legalább fedezik az életvitelem egy részét, sőt néha még marad is.

Kérdés: Ígérted, hogy vendéglátás témában is érdekes lesz a könyv. Mesélnél erről egy picit?

Pacsai: Persze, én az Aranybikában voltam tanuló, ahol már az első héten leesett az állam, de később ezt minden hely felülmúlta. Dolgoztam olyan pesti itatóban, ahol playmate-eket lehetett kúrni pénzért a pulton, meg olyanban is, ahol a bolgár főnők lisztes-zacskóba rejtett kokainjából csinált rántást a séf, mert fingja nem volt arról, hogy a gengszter főnök oda rejtette el a szajrét. El tudod képzelni a fejeket, mikor tíz púpos evőkanál kóla megy bele a sercegő olajba? Költői kérdés volt, ezt senki nem tudja elképzelni. Majd leírom. Dolgoztam állami rendezvényeken is, ahol majdnem újraforgattuk a miniszter félrelép című eposzt és persze nem maradhat majd el a jó magyar celebek szivatása. Tvrtko-t rendszeresen fikás, hugyos és telegecizett kajával etettük. Az egyik néhai kolléganőm meg konkrétan véres tampont áztatott a Berki levesébe. Dőltünk a röhögéstől, szép idők voltak.

Kérdés: Miért lett vége Klárikával? Ha belegondolsz, egy ország szurkolt nektek itt a blogon.

Pacsai: Klárika klassz csaj, de nagyon féltékeny. Rendszeres vitáink voltak abból, hogy ki ír nekem, mit akar és társai. Én éltem már így két évet, köszönöm soha többet.

Kérdés: Többször szóba került az Alfa Romeo mániád. Milyen autóid vannak?

Pacsai: Van egy Alfa Romeo 2600 Spider-em, ami garázsban van és csak találkozókra megyek vele, vagy ha valami különlegesen jó pinát akarok elszédíteni. Ez oldtimer nagyon vigyázok rá. Van egy Giulietta-ám, amit használtan vettem három éve. Nem a kedvencem, de azért jó kocsi, ezt használom átlagosan. Következő tervem egy 4C Spider, de arra még spórolni kel.

Kérdés: És az extrém sportok?

Pacsai: Ejtőernyőzök, sárkányrepülőzők, bázisugrok, egyszer még windsuittal is nyomtam, de sajna nincs arra pénzem. Emellett imádok snowboardozni, kite szörfözni és downhillezni. Egyedül az ejtőernyőzést csinálom rendszeresen, a többit szezonális jelleggel. És mielőtt megkérdeznéd, nem-soha egy balesetem sem volt. 

Kérdés: Mit vársz a könyvtől?

Pacsai: Hogy még több csajt kúrjak meg. Nemám. Semmit nem várok, van egy bizsergető érzés abban, hogy olyan dolgokat amiket eddig titokban tartottam, most bárki megtudhatja. Nem mondhatom el senkinek,. Elmondom hát mindenkinek. via Karinthy. Viccet félretéve, sem botránykönyvet, sem szexkönyvet, sem pedig öncélú magamutogatást nem akarok csinálni, egyszerűen van egy jó sztorim, amit regénybe öntenék, mert tudom, hogy vannak emberek akik szívesen olvasnák. Pénz úgysem lesz belőle.

Kérdés: És a végére, mondj egy számot, amit mindenki tudni akar.

Pacsai: Ha a megkúrt nőkre gondolsz, az 998 ebben a pillanatban. A könyv befejezésére tartogatom a maradék kettőt, amiből az 1000.-ik egy különlegesen jó pina kell, hogy legyen, különösen beteg-perverz kúrással. /kacsint

Köszönjük Pacsainak, itt pedig olvashatjátok a könyv első, bevezető fejezetét. 

pacsai project

950. nő

A Deák téri metróaluljáró számolatlanul ontja magából az embertömeget. Egy szőkét várok aki piros kardigánban fog érkezni, már ha lehet hinni a tinderen váltott rövid üzenetsornak. Az a fajta ember vagyok, akinek nem nagyon kell ígérgetnie, vagy fondorlatos szöveget írnia a bemutatkozáshoz. A legtöbb randi leszervezésére sablonokat használok. Deák tér 20:00 és egy kérdőjel, aztán ha a csajszi benne van a buliban, akkor beülünk a Kekszbe, megvacsorázunk, megiszunk egy üveg bort, majd indulhat a kézenfogós séta a Gerlóczy utcai lakásomba. Az ingatlan nem nagy, de praktikus. A hatalmas ágyon, az átlagembereknek még épp elérhető legjobb minőségű szatén-pamut ágynemű, amely bordó színjátékban ad fényt az egész szobának. A hatalmas fejtámla egyszerre elégíti ki a tévénézés kényelmét és a keményebb játékok feszítésének előfeltételeit. Mivel keveset vagyok itt, ezért a lehető legkevesebb cucc tárolom itt; törölközők, váltás ruha, pezsgők a hűtőszekrényben. Egy majdnem tele csík cigaretta és vagy fél kiló Finca Los Planes, ami az egyik legjobb El Salvadori kávé. Örülnék ha lenne egy kis kokainom is, de most nem sikerült szereznem. Sebaj, ez a kis szőke majd megadja a napi dopamin adagomat. Mondjuk rohadtul ostoba, már vagy fél órája dumál valami konditeremről, meg egy körömépítőről aki végleges károkat okozott. Szerintem látja rajtam, hogy untat a téma így bedobom, hogy mi lenne ha innánk egy rövidet, mert nagyon fárasztó napom volt. Nem ellenkezik, de nem is érdeklődik, így kérek két vodkát. Felhörpintjük és mire továbbgondolom, hogy mit kéne csinálni a héten, már úton is vagyunk felém. A számlát természetesen én rendeztem, készpénzzel ahogy szoktam és 15%-os borravalóval. A csajok akiket vacsorázni viszek, mindig azt hiszik, hogy ez azért van, hogy lenyűgözzem őket. Általában meghagyom ebben a hitükben, de a valóság az, hogy kollegalitásból teszem. Ha valahol kedvesek velem, akkor pincér társaimat bőséges jattal jutalmazom. Utána egy laza kacsintással tudatom, hogy fasza volt minden. Sosem szerettem a kicsinyességet. Bár minden nap étteremben eszek, de sosem mulasztom el a jattot, pedig hónapra lebontva legalább egy heti kajám meglenne a borravalókból. Nincsenek illúzióim, hogy ha egyszer esetleg bajba kerülnék, akkor ezek az emberek esetleg segítenének, vagy ilyesmi, de az jó érzés, hogy ha bemegyek a helyre akkor azért fel-fel ismernek. Egy hisztisebb liba megdöntésekor pedig nem utolsó szempont, ha a pincér nem kúrja fel az agyát a kiválasztott pinavirágnak. Volt már rá példa, az időm pedig jóval többet ér mint bármi más. Pénzt majd szerzek, de az elvesztegetett időt sosem tudom már pótolni. Szerencsére ezt csak igen ritkán kell tudatosítanom magamban, mert a dobóátlagom az összes NFL legendát kenterbe veri már vagy húsz éves korom óta. Igen, azóta egész konkrétan a 949. nő alatt csak tizenketten utasítottak vissza. Remélem a 950. zökkenőmentes lesz, mert van valami rossz érzésem ahogy sétálunk át a Károly Körúton és kacsázunk az embermassza között. A nap már rég lement, az égen tintafekete felhők adják a bulizók tudtára, hogy szabadtéren mindent szabad. Nem is okoznak csalódást, lelkesen vedelik a közértes bort és várják a katarzist, amit majd a bulinegyed adhat. Sétálunk tovább. Van egy pont a Gerlóczy és Semmelweis sarkán, ahol mindig egy teszek egy szúrópróbát. Erősen átkarolom a csajt és szenvedélyesen megcsókolom. Ha már legalább tíz másodperce viszonozza akkor keményen a seggébe markolok, hogy a hüvelykujjammal gyengéden rámegyek a pinára hátulról. Ha a csaj összerezzen akkor vagy vérzik, vagy hosszabb fűzésre lesz szükség a lakásban. Legtöbb esetben persze hagyják, de jobb már a lépcsőház bejárata előtt legalább hallgatólagosan tisztázni az ilyet. Most sincs gond, a csaj gyengéden rá is játszik egy kis csípőmozgással, szóval gondtalan kúrásnak állunk elébe. A lépcsőházban még felkenem a falra, a nyakát csókolgatom és a derekát simogatom, hogy mire az ajtóban a kulcs zörren már bőségesen meglegyen a kenőanyag a bugyiban. A ledsorokat felkapcsolom az ágy fejtámlája mögött és picit erősebben az ágyra lököm a lányt. Semmi ellenkezés, sőt magától veszi le a felsőjét én pedig húzom le a feszülős farmert. Amikor a fekete csipkebugyit is lehúzom, arcomon minduntalan megjelenik a csalódottság okozta szürke ábrázat, amely a punciszőr hiányára okoz. Bár szép lenne odalent is, de látszik, hogy sietősen ment át rajta valami életlen borotvával és a kipattogott apró foltok lelombozóan árulkodnak erről. Észre is veszi, hogy valami nem tetszik és rá is kérdez, de nem válaszolok inkább a szájába tömöm a farkam, mint valami bunkó, amit viszont egész ügyesen kezd el szopni. Gyengéden kezdi, majd alaposan benyálazza az egészet ügyelve arra, hogy a herezacskómat se hagyja ki. Pár perc alapozás után rendesen vákumba veszi és úgy szívja a makkom, mintha a magastátrán az utolsó oxigénpalackból szívná az életed adó levegőt. Persze azért annyira nem ügyes, hamar érzéketlenné válik a farkam a technikájától, ezért szétfeszítem a lábát és a combjait csókolgatva haladok az ágyéka felé és addig nyalom amíg el nem élvez. Amikor elkezd árulkodóan vonaglani, akkor két ujjammal rásegítek és beléhatolok, majd ütemesen a kezem és a nyelvem szinkronúszókat meghazudtoló összjátékával újabb orgazmussal ajándékozom meg. Ahogy ott piheg az ágyon, elé térdelek és keményen megbaszom. Olyan negyven percig csinálom, mikor elkezdem unni és engedek magamon. Hosszú spricceléssel borítom be a lány hasát és néhány szusszanásnyi időre pihenek mellette. A csaj meg sem bír szólalni, teljesen kész van a gyönyörtől. Nem csoda, magyarázott valami olyasmit a Kekszben, hogy az előző pasija milyen önző volt. Nem nagyon vágom, mert nem figyeltem. Sokkal inkább lefoglal a másnap, mert ejtőernyőzni megyünk, amit már két hete befizettem és rettentően várom. Vágyom a zuhanás élményére, mert teljesen rabja lettem. Már két éve folyamatosan járok és egyre ügyesebb vagyok. Tavaly elkezdtem siklóernyőzni is, de az nem ugyanaz. A lány észreveszi, hogy teljesen máshol járok fejben. Rákérdez, hogy talán rossz volt, de csak egy mosollyal válaszolok és megcsókolom. Odaülök a szoba másik végében található dohányzóasztalhoz és rágyújtok. Bárki bármit mond a szex utáni cigi felér egy újabb orgazmussal. Ezt a testem is érzi, mert a farkam újra megfeszül és tettre készen áll. A csaj odabújik és simogatni kezdi, de azért nem bukik rá. Nem mondom, hogy nem bírnék még pár menetet, de az izgatottság teljesen eltereli a figyelmem. Mire észbe kapok már az ágyban fekszünk és a Comedy Central és a Humor+ között kapcsolgatom a tévét. Mindig megfogadom, hogy beszerzek egy laptopot, amin tudok filmeket letölteni, hogy legalább pendrive-ról tudjak valami olyan filmet berakni ebbe a szarba, ami reklám nélküli másfél órát jelent. Persze mindig baszok rá és ilyenkor éjjel jól felbaszom magam azon, hogy két Family Guy között nézhetem a fos reklámokat. Rettentően utálom. A kiscsaj elalszik a mellkasomon és aprókat szuszogva pihen. Alapvetően élvezem a helyzetet de kicsit árnyalja a dolgot, hogy rettentően finganom kell. Ha nekiállok mocorogni, akkor tutira felkel, ha pedig bedurrantok a takaró alá, az még kínosabb. Próbálom visszatartani és a jobb vállammal úgy mozogni, hogy magától átforduljon. Persze nem járok sikerrel, a kényelmetlen testhelyzet csak azt eredményezte, hogy lejjebb csúszott és teljesen átkarol. Picsába. Mindig megfogadom, hogy kúrás előtt nem eszek kelttésztát, de valahogy évente előjön ez a probléma. Mindegy megkockáztatom, hogy nem kel fel így kiengedem magamból és hatalmas szerencsémre látszólag semmit nem tapasztal a dologból. Vagy ha igen, akkor ügyesen úgy tett, mintha aludna. Még hosszú órákig vagyok kénytelen kényszerélvezni a felnőtt rajzfilmeket, de olyan hajnali kettő körül sikerül elaludnom. Kilenckor kipaterolom a csajt és már mehetek is repülni. Alig várom. Nem árulok zsákbamacskát, már jó előre megmondtam a csajnak, hogy másnap dolgom lesz. Persze bepróbálkozott, hogy esetleg jönne velem, de még ha akarnám se tudna. A repülő ami felvisz már rég betelt és nagyon ritka az, hogy valaki visszamondja. Ez nem valami tandemugrós dolog, ahol az unatkozó turisták járnak. Ez sportugrás és hozzám hasonló fickók jönnek. Ritkán sikerül 5000 méter fölé menni de ez a nap ilyen lesz. Tulajdonképpen mire elérjük a kívánt magasságot, már el is repült az egész délelőtt és ahogy sorban ugrálnak ki az emberek a gépből arra gondolok, hogy most annyira még sem élvezem ezt az a mai napot. Rutinszerűen beállok a gép nyitott ajtajához, ugrok és miközben élveznem kéne szabadesés adrenalinfröccsét, teljesen máshol járok. Magam sem igazán értem, hogy mi van, ezért irányítottan próbálok a tájra figyelni, de gondolataim olyan apró faszságokon járnak, hogy kéne vásárolnom valami döglött állatot, amit fűszerekkel megpreparálva megsütök, esetleg némi új ruha után nézni, mert az egyik farmerom ágyék tájon rendesen kopásnak indult. Mire ezek végére jutok azt veszem észre, hogy rég landoltam és kihámoztam magam a hevederből és egy cigi mellett próbálok nem túl unott pofát vágni a társaim előtt. Nem sikerül túl jól.

Eredetileg azt terveztem, hogy itt valami olyasmit írok le, hogy a zuhanás közben megvilágosodtam, számot vetettem eddigi életemmel, esetleg le is pereg előttem az a kezdetektől fogva, s úgy ugrunk bele a fiatal Pacsai történeteibe. De kurvára rájöttem, hogy egyrészt sablonos mint a szar, másrészt meg talán tőlem nem vártok olyan írói bravúrokat mint Szerda Úrtól, s amúgy is ő a könyv szerkesztője, majd szépen kihámozza és formába önti a lényeget (Ezúton is kösz bazmeg, mit hozzak ki ebből? - Szerda Úr).

korai évek

Nem akarom túl sablonosan indítani az előzményt, de sajnos képtelen vagyok másképp kezdeni. Debrecenben születtem a rendszerváltás előtt, pont annyival, hogy már felfogjak valamit abból, hogy ‘89 tájékán valami olyasmi történt, amit nem láttam, nem érzékeltem, de mások mondták, hogy van. Az a fajta magas kölyök voltam, aki ilyen idomtalan formában volt tini és a lehető legrusnyább gennyes kelések és pattanások borították az egész képemet. Az általános iskola emlékei alig maradtak meg bennem, feltehetően a későbbi mértéktelen alkohol és narkó hatására. A legerősebb emlékem, hogy a Zsani rohadtul bejött már szinte az első osztálytól és én titkon rohadtul szerelmes voltam. Aztán mikor hetedikesek voltunk és jött a nyár, engem elvittek amerikába két hónapra, hogy apámmal legyek, s ezalatt az idő alatt fel sem fedeztem, hogy a hangom mélyebb lett, az arcom letisztult és valami olyasfajta sárm ragadt az arcomra, amitől hazatérve a kiscsajok gázolajat pisáltak. Mai napig elmélázom a dolgon. Apám viszonylag hamar otthagyta anyámat és kiköltözött Floridába valami gádzsihoz. Pontos részletek mai napig rejtélyek előttem, de abban biztos vagyok, hogy a fater jól lehúzta lóvéval, majd megteremtette a saját kis egszisztenciáját, legfőképpen úgy, hogy olyan nőket dugott akik jobb életet nyújthattak neki. Nem volt türelmetlen, először pont elég volt az, hogy valaki biztosítsa számára az ott maradást, később az állampolgárságot, azután pedig az egyre nagyobb és nagyobb házakat. Ha jól emlékszem nyolcszor nősült csak kint. Anyám rendesen belerokkant a dologba, az a fajta kis vidéki buta lány volt, aki úgy hanyatt dobta magát a menő budai vagány apám láttára, hogy mire észbe kapott már úton is voltam, amikor pedig megérkeztem már csak abban reménykedett, hogy néha az a szemét majd küld gyerektartást. Apám elég nagy link fószer, de a kicsinyesség mint olyan az elég távol áll tőle. Fél-éves rendszerességgel küldött és utalt olyan összegeket, ami ha nem is fényes, de kényelmes életet biztosított számunkra a kis telepi panelban. Amikor hetedikes voltam akkor hazajött fél évre, ugyanis éppen vált, méghozzá Jacksonville egyik hivatalnokasszonyától, akitől bőséges dollárt perelt ki, ugyanis idézem “tartósan megromlott házastársi viszonyban, a feleség folytonos munka vállalásai miatt, olyan maradandó lelki sérüléseket szenvedett, amelyet talán soha nem fog kiheverni”. Azt hiszem olyan két kiló körül kapott, amit gondolta megvillant itthon és akkor már elviszi a fiát, ha már két-évente csak egyszer látja. Ne értsd félre, nem rajongtam érte, de az amerikai út ellen egyáltalán nem ellenkeztem. Anyám is boldog volt, hogy talán nem bukok meg így jövő évben angolból. Azt már most elárulom, hogy igaza lett.

Pacsai reméli, hogy tetszett és arra kér titeket, hogy ha van kérdésetek, nyugodtan tegyétek fel kommentben, rajtam keresztül válaszolni fog mindenre. A Patreon támogatóimnak érdemes lehet nézegetni a newsfeedet, mert a Pacsai könyvből folyamatosan fogok részleteket odapakolni.