Jön a csaj, ilyen nagy táska van a vállán, majdnem akkora, hogy tán' fekete laci-t is elrejthetné benne. Megáll a pultnál, néz ilyen nagy gülü szemekkel, hogy aperolspricc. Áron mosolyogva legyint magában, hogy újabb díszpéldánya az agyhalál utáni életnek, de csak annyit mondott, hogy foglaljon helyet hölgyem.
Áron hozzászokott az ilyen emberekhez, tekintettel arra, hogy a fancyBistro különös légköre légypapírként vonzza a luxy-ra éhes pillangókat. Az ember alapvetően azt gondolná, hogy sznob helyre biztosan nyugati luxusautóval érkeznek, méregdrága olasz ruhákban, ízléses kiegészítőkkel és kifogástalan modorral, de a helyzet sokkal inkább hasonlít egy bábszínházra. Az ízlés mint olyan nem egy fejleszthető képesség, valakinek van és valakinek nincsen. Az a srác, például gond nélkül vigyorog a szürke színű, feliratos mackónadrágjában, a hozzá felhúzott hh vitorlás cipője absztrakt mintái szinte végtelen kövekként vakítják el a véletlen odarévedő szemű áldozatokat. S akkor még nem beszéltünk a hozzá felhúzott függőleges csíkos balance ingről, amely az úriemberséget hivatott kifejezni, de valójában csak egy brooklyni gettó közepesen sikeres stricijére emlékeztet. A fejére húzott aviátor napszemüveget le sem lehetne műteni, így nyomja az daily outfitben, hozzá meg nyitott szájjal rágózik, s két korty között sandákat pillant az aperolspricces kisgádzsira.
- Mesterem, gyüjj má ide kérlek. - töri meg a csendet a mackónadrágos paraszt. Áron egyből tudta, hogy rá gondol, egyrészt más mester közel-se-távol sincsen, másrészt ő áll egyedül a pultban.
- Figyejjjjé mán' kéne nekem valami szték. - hangzott a rendelés
- Uram, van négyféle Steakünk is, amelyet itt talál az étlapon, van az Argentín, az egyszerű BeefSteak, illetve had ajánljam az ír RibEye Steakünket amely csodál.... - fejezte volna be Áron, de a kifogástalan öltözködésű úriember közbeszólt!
- Nekem nem kő a rizsa, hozzá valami fasza sztéket, jól átsütve, sok reszelt sajttal! - bömbölte, amire Áron udvarias mosolygással nyugtázta a rendelést. - Meg figyejjé má'! Hozzá egy olyan sárga bort amit a kicscsaj iszik! - s bizalmaskodva próbált kacsintani, de sokkal inkább tűnt ripacsnak.
Áron miközben keverte a Magyar újsznobok tavaly előtt igazából trendiségét vesztette koktélját, beérkezett Lali, aki egyből fogadott is egy új csapatot. Három finom úrihölgy érkezett, picsavillantó minisortban, de ne olyan farmert képzeljetek el, mint amiben a csúcsribancok fesztiválra járnak, hanem ilyen kosztümkisnadrág, ami magán viseli a fenékalj villantáshoz szükséges rövidséget. Alá sötét harisnya, és persze olyan topánka aminek sarkával még Thanos szemét is ki lehetne szúrni a gecibe. A felőlük áradó párfümillat akut rosszullétet idézett elő Laliban, de ügyesen vette az akadályt, s már ott mosolyogott az asztalnál, hogy mit hozhat?
- Három mentes víz, jó? - Nekem jó, a kurva anyátok! - Gondolta Lali, de már fordult is, mert valami ízléstelen mackónadrágos faszi elkezdett ordibálni, hogy mi ez a narancsszínű fos amit kapott, tök keserű mint a kétnapos geci, azonnal hozzon az Áron valami normális viszkit!
Közben a Szaki is beért, s immáron hárman próbálták megszakérteni, hogy hogy lehet valaki ekkora surmó, bár ekkor még nem igazán sejtették, hogy csak azért gondolják ezt, mert az első kishölgy még nem rúgott labdába, de nem kellett rá sokat várniuk, mert mire kitárgyalták a sztéket asztal alá zabáló hősünket, már meg is érkezett a pulthoz, hogy ő szeretne fizetni és már kétszer csettintett, de neki nincs még egy perce várni. Áron üti is ki a blokkot, tartja oda a mobilterminált, de csak nem veszi a jelet, a csaj már forgatja a szemét, de sajnos a gép szerint továbbra is egyéb hiba miatt a tranzakció nem megvalósítható. Na erre a csaj elkezd éktelen hangon sipítani, hogy ezen a helyen minden szar és amúgy is itt váratják és így ki lesz rúgva mindenki, meg úgy ki lesz rúgva mindenki. Mackókapitány mint hős megmentő érkezett a pulthoz, hogy -dzsá lédi, ne aggódj itt a goldenkárd, mindenkivel megesik, hogy a rosszat hozza, majd ő rendezi a számla végösszegét. a csaj csak lazán átnézett a figurán, egyből levágta a szitut, fordított egyet a rágóján, azt mondta, hogy felőlem, de mire a blokk kicsusszant végre a terminálból, a hölgy valahai jelenlétéről, csak az összemaszatolt asztal, meg a rúzsfoltos pohár és étkészlet maradt meg. Mackókapitány jól vette, hogy tök feleslegesen fizetett ki hétezerháromszáznegyven forintot, mert annyi esze volt, hogy levágja, hogy ebből nem lesz maszatolás, így ferde tekintetét a hármas bulagruppra sandította.
Közben pörgött az ebéd, jöttek a zakós parasztok rendesen, nem is volt velük túl sok probléma, megérkeztek, rendeltek, fizettek és elmentek, mint egy rendes étteremben, de csak bekúszott közéjük néhány naplopó idióta is, akik annyi ideig filterezték a kajáról készült fotóikat, hogy addigra majdnem megfordult a placc. Na ekkor érkezett az a fekete göndörhajú színészcsaj, akinek aranyműbrokija volt abban a csajozós filmben, vágod az összes szempár azonnal rámeredt, de Áron szerint nem hiába, mert hiába van benne a korban, még mindig olyan feszes a segge, hogy simán beletörne a foga. Szaki ment ki hozzá, mert félig ő is celebcsemete, harmadunokatesója a stohlbucinak, meg állítólag valami sokadik unokaöccse a Hernádi Juditnak, ami a többiek szerint full kamu, de az tény, hogy valamiért gecisok híresség név szerint köszön neki, így inkább elnézik neki, mert ilyenkor jó a jatt is.
Szaki kérdi is fekete démont, hogy mit szabad, mire Mackókapitány ismét megjelenik, s olyan természetességgel huppan le a hölgy mellé, mintha csak együtt hordták volna a ganét a disznók után és belepofázik, hogy ő ilyen sajtos sztéket evett és ezt ajánjja a művésznőnek is, mert gecifinom. Művésznő olyan magasra húzta a szemöldökét, hogy azon két boing is gond nélkül landolt volna egymásra merőlegesen baszod, na több se kellett a Szakinak, hogy megmondja, hogy ugyan már legyen szíves ne zaklassa itten a vendégeket, ha elköltötte az ebédjét akkor vagy igyon egy kávét, vagy menjen a dolgára, amit Mackókapitány kihívásnak fogott fel, s már ordította is az egybites magyar kopasz vállalkozók himnuszát, hogy miva'miva'miva'? Meg gyere ki lerendezzük, megbaszlak szárazon. Vagyis mondta volna, mire az áron egy fullos sokkolóval tarkón csókolta, azt addig nyomta a gombot, míg a csávó nem adta le a bréktánc idei bajnok szettjét, azt végülis kihúzták a lábánál fogva hátra a kukák mögé, ahol azért a biztonság kedvéért jól meg is rugdosták az ájult tagot.
A művésznő közben csábosan megebédelt, de hallod úgy képzeld el, hogy minden egyes falat, minden egyes rágása, spontán erekciót, majd ejakulációt okozott minden férfivendégben és a pincérfiúkban is természetesen. A háromfős bulabrigád irigykedve nézte a performanszot, amelynél öncélúbb önszexiskedést a világ egyedül a valerianos filmben rihanna táncakor láthatott és mivel éles eszüknek hála, hamar rájöttek, hogy ma itten nem ők a főszereplők, halk távozásra is kényszerültek, sovány borravalóval hagyva csak a csáréban.
Az Áron káromkodott egyet, de utána viszonylag hamar megnyugodott, mikor a placc kiüresedése után, elment a rötyire és tellán a művésznő pucérképes jeleneteire gyorsban kirántotta.
