Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szíveslátás, vendéghányás...

Szíveslátás, vendéghányás...

Könyvajánló - vasárnaptól előrendelés

2019. július 19. - Szerda Úr

A tarkómon ömlött a víz és egy ízléses családi ház portája előtt üldögéltem, hanyagul a virágágyásban. Valami olyasmit mondtam az előttem ülő csajnak, hogy szerintem az a gimnázium ahova beadta a jelentkezését, nagyjából annyira válik hasznára majd, mint ló tenyésztőnek a giroszkóp ismerete, de mire az érvelést kifejtettem volna, sugárban kezdtem el hányni.

vendeghanyas_22.jpg
csak mondom, ez az én seggem...

Jutott belőle mindenhova, a lányra, a virágágyásra és a saját lábamra is. Nem tudom, hogy mi vezérelt, mikor a vörös színű, nyúlós hányadékkal tartíkott liliomot letéptem, majd neki adtam, de arra nagyon emlékszem, hogy legbelül jó ötletnek tűnt. Ekkor voltam 13 éves és ez volt az első bebaszásom. A srácokkal felmentünk a koszos kis iparvárosunk szélén található dombra, ahol az egyik mobilszolgáltató antennái, meg tornya adták a mobiljelet és ott az erdős részen, egy tisztáson piknikeztünk. Nyolcan, vagy tízen lehettünk és bőven elég volt egy liter vodka, némi fanta narancs és két liter koccintós vörösbor, hogy mindannyian készre tegyük magunkat. A vodkát a régi fajta, még visszaválthatós fantáspalackba töltöttük bele, mikor leittunk belőle annyit, hogy kábé egy az egyben lehessen hígítani. Aztán jött a vörösbor. Persze nem először ittam akkor, mondhatni már gyakorlott koca-piás voltam. A srácokkal a pannon likőrgyár által forgalmazott gyümölcsvodkákat vettük, ami a ezer forintba került a vásárcsarnok oldalában található non-stop-ban. Néha sört is ittunk, de szűkös anyagi keretünk inkább indokolta a rövid fogyasztását. Még arra is tisztán emlékszem, hogy azon a hirtelen meleg napon, azért mentünk fel a westeltoronyhoz, mert május elseje volt és kibaszottul nem akartunk a proliktól nyüzsgő városban caplatni, ahol még a legundorítóbb kocsmát is ellepték ilyenkor a népek.

A nagy hányás után a többiek valahogy hazavittek, de nem azért mert nem tudtam volna magamtól menni, hanem inkább mert nem akartam. Az a fajta részeg vagyok, aki ájulásig tud inni, a rosszullét, vagy az álmosság ritkán kerülgetett csak. A következő részegség, már jóval tudatosabb volt, például okosan kihagytam a borféléket a repertoárból, mert már akkor jól tudtam, hogy a minőségnek ára van, s bármennyire is a célomra fókuszálok, bizonyos szint alá leadni nem akartam. Pár hónap telt el, s azon kaptam magam, hogy a helyi rock-kocsmában vagyok az unokatesómmal, aki két évvel idősebb volt nálam és rohadtul vágta az összes limp bizkitet, meg hasonló zenét, felállást meg ep-ket húsz évre visszamenőleg és együtt ittuk a sört, meg néha azt a cserkópálesznek csúfolt kommersz valamit 90 forintért. Volt két tag a pult mögött, már rohadtul nem jut eszembe mi a nevük, mert elbaszott egy gyökerek voltak, viszont ahogy mozogtak, meg ahogy buliztak az nagyon is bejött. Lényegében minden péntek-szombaton bementek a kocsmába délután kettőkor, aztán végigitták a napot, miközben néha kinyitottak pár sört a vendégeknek. Kibaszottul ideális jövőképnek tűnt, egy magamfajta célok nélküli csávónak. Jó közösségben, metált hallgatva minden hétvégét szétbaszva tölteni, miközben még lóvét is kapsz. Elég meggyőző érv volt az is, hogy nagyjából már akkor sejtettem, hogy az olyan faszom melók mint ami a városban akkor éppen volt, záros határidőn belül robotizálva lesznek, de enni meg inni mindig akarnak majd az emberek, s hiába a sok sci-fi, ha a részeg emberek zöme egyedül akarna inni, akkor elég lenne kibaszkodni a kólás automaták helyett sör, meg rövides gépeket és kocsmákra se lenne szükség. Felismervén, hogy ez az elmélet csupán egy disztópia, könnyűszerrel és boldogan jelöltem az a Vendéglátást a középsulis papíron, amivel eléggé beszoptam, mert a német tanárnőm három éve folyamatosan megbuktatott, amiért egyszer beszóltam, hogy geciundorítóak a műkörmei. Mentségemre szóljon, hogy akkor még nem igazán értettem, hogy hogyan működik a világ, s fő nemezisem, gyermekkori fantáziáim fő alanya Jutka néni, azért rendre megvágott. Nem is kerültem be első körrel vendéglátósnak, hanem baszod villanyszerelőnek, ami biztos tök jó szakma, olyan antiszoc arcoknak akik precízek, meg tudnak bajuszt növeszteni és jól áll nekik a kantáros nadrág. Én meg egyik se voltam, így a nyarat a német tanulás mellett főleg káromkodással, duzzogással kevert önigazolással, meg a kocsmába járással töltöttem. Bátran kijelenthetem, hogy mire a középsuli első napját elkezdtem, már törzsvendégnek számítottam a kricsmiben, sőt néha, nagyon ritkán még azt is megengedte a tanyasi banderasra hasonlító pultos csávó, hogy kinyissam a sörét, meg kitöltsem az unikumját, amíg ő valamelyik tini picsát hegesztette a raktárban, de ez még messze volt a valós gyakorlattól. A szeptember viszont hamar eljött és én ott álltam azzal a rezgősen, rugózó alkatommal az új sulim tornatermében, feszülős fehér nejlon ingben és végig arra gondoltam, hogy egyrészt mennyi sok retek fasztestű lesz az osztálytársam, másrészről meg, hogy milyen széles skáláját képes képviselnie a proliknak ez az új dimenzió. A gladiátorképzőnek is csúfolt középiskoláról csak annyit érdemes tudni, hogy ez a magyar mos eisley, ahol a környék leghitványabb söpredékét próbálják meg szakmához juttatni. Emellett valamilyen általam ismeretlen oknál fogva, a város néhány elit kölyke is ide járt, de voltak itt szociálisan hátrányos gyermekek, lomis cigók, fiatalkori drogfüggők és olyan srácok is akik hétvégente már valami közeli diszkóban dolgoztak kidobóként. A vegyes társaság alapját leginkább az adta, hogy a bőrdíszműves szakmától, a kereskedelem marketingen át, az asztalos, a villanyszerelő és környezetvédelmi és vízgazdálkodási szakokat is itt tanították. Évfolyamonként 10-12 osztály indult, amik jellemzően vegyesek voltak, példának okáért én mind villanyszerelő egy osztályban voltam a vendéglátósokkal. Logikus mi? Mindenesetre én örültem ennek, mert így kevesebb adminisztrációt jelentett az áthelyezési kérelmem, amit bő fél év alatt abszolvált is a suli, igaz, anyám családipótléka belekerült egy borítékba amit a még ötven felett is basznivaló igazgatónő zsebre tett a privát konzultáció végén.

Kamaszodó éveimben ekkor voltam leghálásabb anyámnak, mert nem csak megmentett attól a ténytől, hogy az iskola logójával ellátott kantáros nadrágban kelljen a gyakorlati oktatásvezetőm a kertjében medencét ásnom, de egy csapással bekerülhettem a Tölgy Büfébe, ami a világ egyik leghitványabb bányász-kocsmája volt, de soha olyan boldogan nem ment még gyerekmunkás dolgozni, ahogy én igyekeztem oda az első napomon. Ez a hely, igazából semmi másra nem volt jó, mint hogy megtanuljam az olyan alapokat, mint a sörcsapolás, a fröccsök fajtáit és azt, hogy hogy töltsek csuklóból úgy 4,2 centet, hogy az alkeszok ne vegyék le, hogy a feles, az igazából konvergál az eus szabvány felé. Persze az se volt utolsó, hogy a baszatlan kis főnökasszonyom felvett kisegítőnek az iskolai gyakorlat mellett, ami jelentős anyagi emelkedést jelentett az amúgy igen szerény életkörülményeimhez. A helyet viszont hamar kinőttem, ami azért meglepett, hiszen nem vagyok egy ugrálós fajta, legalábbis akkoriban még nem voltam, így a család kapcsolati hálóján keresztül hamar bekerültem a város másik végében található Hajnalka Panzióba. A két hely nívóbeli különbsége jelentős és nem csak annyiban, hogy a panzióban nem voltak lerúgva a piszoárok, hanem elegáns ruhában ételt, ráadásul kulinárisan magas minőségű ételt szolgáltak fel, hozzá illő borokkal, amiből a választék se volt kicsi. A legótvarabb krimóból, egy ugrással jutottam az agglomerációban elérhető legjobb melegkonyhás helyre, ami fejlődésre sarkallt, s bár sosem gondoltam volna, de megszállottja lettem az egésznek. Rájöttem, hogy az íz-érzék képességem messze átlag feletti, faltam az új dolgokat, egy nap alatt betanultam a teljes étlapot, ami százhetven fogásból állt, de nem csak az árakat, illetve a hozzájuk passzoló köretet tudtam, hanem a teljes ételkészítési metódust is. Amíg suliban voltam, basztam a tananyagra, az akkor frissen kijött Anthony Bourdain könyvet olvastam és mire befejeztem a 9. osztályt rég túlvoltam a Túrós Emil féle receptkönyvnek csúfolt szakadt szürke irományon át, az összes Magyar tanmesén. Nagyívben szartam le, hogy a haverok röhögnek rajtam, hogy fehér ing, mellényben mászkálok gyakorlatra, engem akkor és abban a közegben, olyan szinten nyűgözött le az egész szcéna sajátossága, amihez hasonlót addig még csak elképzelni sem tudtam. Italokat elemeztem, sörhőmérsékletről tanultam és bátran, sőt büszkén jelentettem be bárkinek, hogy az év végére az én tudásommal már simán letenném a szakvizsgát. Persze senki sem figyelt rám, ám ez nem vette el a kedvemet. Akkoriban volt egy csajom, afféle első nagy szerelem, amit inkább hajtott a vágy, mintsem az érzések. Egyrészt neki köszönhetően, másrészt az életkorom miatt sem, tudtam még azon a nyáron munkát vállalni, pedig bármit feladtam volna azért, hogy szezonmunkához jussak a balatonon. Görcsösen olvastam az akkor még platformnak számító Bazárt és naponta megjelenő megyei hírlap állás rovatait, ahol mint hamupipőke a hercegére vágyakozva, karikáztam be a szimpatikus cellákat. Már akkoriban volt egy olyan érzésem, amit csak később tudtam megfogalmazni, hogy milyenné akarok válni, de mint rutin, tapasztalat és világlátás híján, még csak szavakba se tudtam önteni. Azon a nyáron, valójában nem sok dolog történt, a gyakorlatot adó helyem, nem tudott sokat fogadni engem, mert nem múltam még el 16 éves és ahhoz túl sok rendőr és közhivatalnok járt oda, hogy be merjék vállalni azt, hogy stikliznek a sulis gyakorlattal, így a nyár nagy részét otthon töltöttem, meg azzal a csajjal mászkáltam le a parkba. Néha ha úgy alakult lementünk a balatonra, ami a tó közelsége miatt, nem volt egy óránál nagyobb utazás, így már akkor jól szemügyre tudtam venni az ottani életet, ahogy a pultosok az asztalon táncolnak, ahol még a legótvarabb lángossütő is egy izgalmas nyári kalandnak ígérkezett. A nyarat egy közös baráti héttel zártuk le, amikor is a csajomnak a szepezdi nyaralóját töltöttük meg vagy tízen. Bár akkoriban már rutinosan piáltam, mégis sokkal inkább vágytam a házban történő tivornya helyett arra, hogy a parton hesszelve leshessem a bulihelyeket. Elég szar dolog ezt kijelenteni, de rohadtul nem élveztem az ottlétet. A saját határaikat feszegető 14-5 éves hülyegyerekek voltunk, akiknek a legnagyobb szórakozása a teszkós vodka piálása volt, meg az, hogy a fiúk felvegyék a csajok tangáit és abban pózoljanak, ugyanazt a zenét hallgatva mint otthon. Semmilyen újdonság, varázs, vagy éppen nyugalom nem járt át, mert egyrészt figyelnem kellett, hogy senki ne zúzza le a kérót, másrészt meg egy teljes hét összezárva a legjobb haverjaiddal, még akkor sem feltétlen a legjobbat hozza ki belőled, ha amúgy minden oké. Pedig minden oké volt, Gábor Úrral, rendesen toltuk a rövidet és a többi spanom a Tomci, meg a Márk is rendesen benne volt minden faszságban, olyannnyira, hogy még egy szál spanglit is szereztünk, amit MI6-et megszégyenítő szervezés keretében, egy szerdai “trükkös nap”-nak hívott fedőakció keretében el is pöfékeltünk. Nem tudtam megfogalmazni, de többre vágytam, többre annál, minthogy a saját seggemen ülve basszak be minden nap. Ó gyermeki tudatlanság, mennyit röhögök még ezen ma is, kiváltképp amikor meghallom geszti szánalmas szóviccei között az egyetlen rímpár, amellyel erőltetve is, de tudok azonosulni; “És az akarok lenni, ami akkor voltam, Mikor az akartam lenni, ami most vagyok.”

Irány a balaton

Majdnem egy év telt el és nem csak a pöcsöm nőtt meg, az arcommal együtt, de harcművészetnek hála a hasizmom, a vádlim és valamelyest a bicepszem is. Emellett simán vittem hét tányért egy kézen (salátásból akár 14-et is) és olyan vehemenciával gyűjtöttem a borravalót, hogy a mindennapi cigimen felül, azért hétvégén be is tudtam baszni. Közel tizenöt év távlatából példának okáért elég viccesen hangzik az a tény, hogy a 16. születésnapomat abban a rocker kricsmiben ünnepeltük meg, ahol immáron törzsvendég voltam. Ja és beszarsz, éjfél előtt anyám hozta be a tortát, aminek tetején csokis unikumos krémmel volt egy pentagramma felrajozlva. Sátánmetál geci!

Tavaszi gyerekként immár boldogan vetettem bele magam a hírlapba, hiszen április végén, május elején már bőszen hirdetik a parasztok a balatoni pozíciókat, s tudtam én jól, hogy időben kell lecsapni ezekre, mert akkoriban még nem lasszóval kellett fogni a csálingereket, hanem konkrétan kiálltál a 71-es mellé egy pillangófogó hálóval, suhintottál egyet, azt úgy kellett kiválogatni a kurvák közül a vendéglátósokat, mintha félő lenne, hogy a prostitúció visszaszorult volna. Szerencsére addigra már praktikusan dobtam a csajt is, így semmi nem állhatott közém és a balatoni munkavállalás közé. Az edzéseket ledumáltam a mesterrel, hogy nyáron jegelem őket, ő meg összeírt valami edzéstervet, amit elviekben kellett volna csinálnom meló előtt vagy utána, de hát feltételezem, hogy szavak nélkül is tudható, hogy mennyiszer szagoltam hozzá az erőnléti edzésnek. Mondjuk egyszer futottam hat kilométert a parton, de azért mert egy nagyfülű NDK-s csávó késsel kergetett, mert rajtakapott a lányával, de hiába igyekeztem meggyőzni erről a Kensin-t baszott se rá. És még el se tudtam élvezni, szóval utólag belegondolva, már kérdéses, hogy ki szopatott kit. Május közepére minden összeállt ahhoz, hogy indulhassak életem legnagyobb kalandja felé. A Hajnalka panzió, ballagás utáni pár hetében zajló uborkaszezon alatt bőségesen volt időm átböngészni az összes újságot, ami pedig tetszett azt lényegében azonnal hívtam is. Magam is meglepődtem, hogy a legtöbb hirdetésben kínált pozíció, hiába az aznapi újságban volt, már betöltött lett mire oda jutottam, hogy felhívjam azt. Nem túlzok amikor, azt állítom, hogy egy héten keresztül folyamatosan lyukra futottam. Volt ahol a fiatal korom miatt utasítottak el, volt ahol azt mondták, hogy helyi személyzettel dolgoznak, hogy ne kelljen szállást intézni. Akkoriban az internet hiába volt már elterjedt a lakosságban, meglepően kevés álláshirdetés tettek fel, főleg fizikai munka esetében, még ha a vendéglátás, nem is a klasszikus értelmében vett fizikai meló.

Azért nem adtam fel és folyamatosan csörgettem az új hirdetésben megjelenő telefonszámokat, mikor is egy igen fiatalos hang ajánlotta fel, hogy oké, menjek le másnap interjúzni. Még meg is voltam illetődve baszod, hogy milyen komoly hely, hogy még interjúm is lesz. Szabályosan készültem, de annyira, hogy még német könyvet is vittem az útra, mert a csávó mondta, hogy német nyelv az kelleni fog, de ha van egy kis alapom, akkor segít majd. A kora délutáni időpont amit megbeszéltem a fickóval, egy vihar utáni, perzselő kánikulába fordult át, mikor leléptem a hugyszagú műbőrülések öleléséből, a kavicsos peronra. Azt mondta a faszi, hogy hívjam fel és kijön értem az állomásra, mert elég sokat kell gyalogolni, így hívtam is és gyors elszívtam vagy három cigit, míg megérkezett. A kezdeti sokk az arcomra is kiült, mert én egy finom úriembert vártam, aki majd selyem hangedlivel és bájos modorral invitál majd engem a kasírozott szélű abroszok közé, erre megjelent egy rókaképű, mélyen ülő szemű bajszos figura, aki két bazmegolás között, a körméig szívott dekket úgy pöckölte ki a kocsiból, hogy közben még a feleségével is volt ideje telefonon kurvaanyázni.

A fehér ford csak úgy zötykölődött a szebb napokat is megélt kisfalucska kátyúkkal tarkított aszfaltján, de ettől független a táj gyönyörű volt, magán hordozta mindazt a népies magyarságot, amelyet a rafkós marketingesek a kilencvenes években pirospaprikával és levendulával díszített brossúrákon juttattak el tőlünk nyugatra. A levegő tiszta volt, a balaton pedig fényes és a modortalan figura sem volt túlságosan cinkes, inkább csak szabadszájú. Gyulaként mutatkozott be két dekk között és már ahogy beültem az autóba egyből elkezdett sorozni a kérdésekkel, már ha az út, a járókelők, vagy éppen a becses neje nem kúrta fel az agyát. Szépen vezette fel a témát, azzal, hogy hol dolgoztam eddig, milyen tapasztalataim voltak, csumpi, alakart stb. Hiába próbáltam menőzni azzal, hogy hány tányért viszek bal kézen, leintett a gecibe, hogy azt minden majom meg tudja tanulni, aki legalább kétszer verte a faszát balkézzel. Szerinte sokkal fontosabb a kommunikáció és a hozzáállás, mert az, hogy két, vagy három karikával viszed ki a kaját a parasztoknak, azzal nem leszel beljebb, de ha szórakoztatod őket és jó kaját ajánlasz neki, akkor bizony jön a jatt és hát gecire a lóvéért csináljuk, szóval ezt véssem az eszembe. Bármennyire is sértve éreztem magam, be kellett látnom, hogy igaza volt a csókának, de felocsúdni se nagyon volt időm, mert már jöttek is következő kérdések, amik németül voltak, példának okáért, ilyeneket tolt, hogy rántó’hús, meg fagyi, illetve pezsgő, ami lehet édes és száraz, szóval ezekben még úgy ahogy erős akcentussal, ugyan de átjutottam, de mikor mondja a rántott gombafejeket és én gebrátenpilzét mondtam, akkor rám üvöltött, hogy van ott még egy fej is, amire kapásból toltam, hogy kopf, amire jó adag csulával jött a válasz, hogy köpfen. Diadalittas mámorában tán észre sem vette a kurvaanyád jelzést, amit elmotyogtam, de közben megérkeztünk a csehóhoz is, ami minden várakozásomat felülmúlta a maga puritán módján.

Az étterem egy kempingen belül volt, pár méterre a vasúti sínpártól és még néhány méterre a vízparttól. A néhai egy kaptafára készülő vízparti bungallót úgy alakították át, hogy az alsó része egy konyha volt, felhúzható ablakokkal és a ház előtt egy jó nagy lebetonozott részen, egy vasszerkezettel, amin büszkén feszült a kék-fehér ponyva, cirádás Gyula Restaurant felirattal. A fedett rész mellett, egy még egyszer akkora területen, szintén lebetonozott részen dzsuvás műanyag asztalok és székek sorakoztak, megfakult napernyőkkel, amik olyan termékeket hirdettek amelyek tán már a rendszerváltás előtt sem voltak kaphatóak. Az objektumtól balra helyezkedett még egy épület, ami jóval kisebb volt, egyszintes és szintén egy vasszerkezetes ponyva takarta az előtte fekvő részt. Kicsit újabbnak tűnt, de nem kevésbé piszkosnak, de ezzel kapcsolatban a Gyula jó előre szabadkozott is, hogy még csak most lett kipakolva, elpuceválva, csak később lesz, amint elkezd dolgozni majd a konyhai kisegítő per takilány. A fantáziámat viszont legjobban, az utólag a kék ponyvás rész mellé telepített, farostlemezből eszkábált bár rész borzolta fel, amely egy kúp alakú mobilházacska volt. Belülről kifelé nyíló, felhajtható zsalugáterek zárták el estére és ezeket felhajtva, teljesen körbe lehetett ülni az egészet, míg belül a bartender keverte az italokat. Ránézni is csodálatos volt, hát még mikor megjegyeztem, hogy ez a tomkrúzos koktél című film mini mása, mire a Gyula öblösen felröhögött, hogy ja bhazmeg, onnan vette az öltetet. Be is állított, hogy akkor már csapoljak egy sört neki, meg egy unikumot, amin rettentően megsértődtem, hogy engem nem kínált meg a sóher gecije, de végülis állásinterjún voltam, győzködtem magam. Hamar meggyőződött arról, hogy az italkészítéssel nem lesz gondom, így végül nagy nehezen leültetett az egyik asztalhoz és egy kávéval csak megkínált, majd rátértünk a részletekre. Azt mondta, hogy bár fiatal vagyok, de alkalmaz engem annak függvényében, hogy hogy fogok teljesíteni az elején, mert ha besokallok, vagy nem tud rám számítani, az cinkes és szezon közepén baszott nehéz új embert találni. Számítsak arra, hogy még így májusban lehív egy-egy hétvégére és akkor kiderül minden. Spúrságát semmi nem határozta meg jobban, mint, hogy már ekkor kitért arra, hogy ezekre a próbanapra ezer forintot fog fizetni, de ha beválok, akkor a napi bérem 2500 forint lesz, főszezonban pedig 3500 forint. Láthatta rajtam, hogy nem túlságosan ujjongtam az örömtől, így hamar próbált szépíteni, hogy de erre még rájön a napi három étkezés, a szállás illetve az, hogy ha ügyes vagyok akkor jattot is kereshetek, ami szezon végére szép summa lehet. Ingattam a fejemet, de végül úgy döntöttem, hogy szarok a pénzre, nekem az élmény kell és toljuk, benne vagyok bazmeg.

===================

vasárnap elindítom az előrendelést, limitált 200 példányt nyomunk ki így érdemes lesz figyelni.
ebook-ból végtelen lesz, azon patreon támogatóim akik legalább lifetime 20 dollár értékben adakoztak, azok ne vegyék meg /kacsint

ui.: remélem tetszik a bevezetés, 300.000 karakterszám felett van a könyv, szóval kellemes kis nyári olvasmány lesz.

puszipacsi

10 jótanács BalatonSound-ra - Reloaded

Ahogy minden évben megemlékezek országunk legfelkapottabb fesztiváljáról, úgy érzem azt évről évre, hogy méltatlanul megfeledkezem egy csomó tök átlagos arcról, akik nem feszítenek, nem ribanckodnak, hanem csak szimplán jól szeretnék érezni magukat a kedvenc előadójuk koncertje közben. Nekik állítottam össze személyes életvezetési tanácsaimat. Ajánlásom természetesen ismét saját kutatások hipotéziseinek csokra, aminek betartását jó szívvel ajánlom. 

balaton_sound-2019-vendeghanyas.jpgforrás: Balaton Sound Official / facebook.com

1. Lejutás

Bár a fesztivál már tegnap elkezdődött, az igazi tömeg ezekben a pillanatokban csomagol, vagy már éppen úton van Zamárdi felé, amelynek egy pár négyzetkilóméteres szakaszán, az elkövetkező négy napban az alkohol, narkó és koton forgalma éves GDP-ben is mérhető. Ha már úgy döntöttél, hogy emeled az esemény fényét jelenléteddel, akkor vedd figyelembe, hogy a vasúttal a lejutás a délutáni órákban horror. Mivel a MÁV az elmúlt harminc évet valójában a korban visszafelé haladással és késések abszolválásával töltötte, így meglepő lehet az a tény, hogy a vonatokra már négy órás időintervallumokra lehet jegyet venni. Az informatika csodáinak hála pedig, naplózza, sőt rendszerezi is a vonatjegy eladásokat, így simán megeshet, hogy ha kettőkor mész ki a délibe és az automatából vennél jegyet, akkor olyan hibaüzenettel fogsz találkozni, hogy az adott járatra minden jegy elkelt. Persze ilyenkor is megpóbálhatsz felszállni rá, de én ezt nem javaslom, a heringparti bizonyos kor felett nem vicces, zamárdi meg kibaszott messze van ahhoz, hogy kövér lányok, izzadó hónaalját szagolgassuk. Ha tehetitek váltsátok meg jegyeiteket a vonatra online, legalább egy nappal indulás előtt. 

Pro tipp: Ha neten vásárolsz vonatjegyet és esetleg nem éred el a járatot, akkor az eredeti járat indulásától számított 4 órán belül a jegyed még érvényes. Ha négy órán felül, későbbi járattal mész, a kaller úgy megbasz, hogy lényegében akkor már tök felesleges lesz lemenned 'Soundra.

Ha autóval mész, úgy az M7-es után, ha csak valamelyik ekis állat nem borítja fel addig a sort, lassabb haladásra számíts és ha nem akarsz instant agyfaszt kapni, akkor még akkor se menj le Siófoknál a 7-esre, ha első blikkre a pályán gecihosszú a sor. Amennyiben pedig kultúrlénynek érzed magad, úgy a pályán lévő emberekre légy tekintettel, valószínűleg ők is oda mennek ahova te. Légy előzékeny, lehet, hogy éppen az a tag hív meg majd egy sörre, akit beengedél a sávba. 

Pro tipp 2: Speciális Sound buszjáratok budapestről. Bővebb info itt »» 

2. Belépő

Minden évben vannak emberek, akik a a jegymegvásárlás első pillanata utáni levegővétel helyett, azonnal felbaszkodják a tikettet a szosölmédiába. Ha rajta van a QR kód a képen, akkor bizony megszoptad. Sem én, sem pedig a fesztiválszervező cég nem győzi hangsúlyozni, hogy ne tedd. Azért ne bazmeg, mert a QR kód-ot lemásolva, más emberek visszaélhetnek a jegyeddel. A Sziget érdekeltségeibe tartozó fesztiválokon mondjuk ha blokkal tudod igazolni, a jegyed hitelességét, úgy tán még van esélyed a visszaszerzésre, ha már saját hülyeséged áldozatául estél. Ennek a titoknak az a nyitja, hogy a Sziget Kft. minden évben egyedi QR kódos karszalagot ad, amit Személyi Igazolványhoz (vagy Jogsi, Vagy Útlevélhez) kell párosítani. Így elviekben ha valaki ellopta a jegyed, akkor névre pontosan meg van a rendszerben, hogy ki használta fel. Persze ez rajtad nem segít ilyenkor, max feljelentést tehetsz. A fentiek tudatában, viszont mindenképpen vigyél magaddal arcképes igazolványt, ami nem diák.

Pro tipp: Ha nem hivatalos úton szerezted be a jegyet, akkor retteghetsz. Ha épp most gondolkodsz azon, hogy bejárat előtt vagy neten veszel még gyorsba egy jegyet, bérletet, bármennyire csábító is az ajánlat, ne tedd. Csak akkor, ha kétségkívül, számlával igazoltan (amit oda is ad) tudja átadni neked, esetleg be is kísér. 

3. Szállás

Ha nem gondoskodtál időben a szállás témájában, akkor szinte biztosan szopóágon vagy, hiszen a kempingbérletek már rég elfogytak és ebben az időszakban zamárdiban, kihalásos alapon lehet csak szálláshoz jutni. Ne félj, segítek. Hajnalban a vonatok sűrűbben járnak, mint kettes metró hétköznap nyolckor, így bármelyik irányba eljuthatsz viszonylag hamar. Én speciel lelle fele nézelődnék.

Pro tipp: Nem csak a déli parton lehet pihenni, Balatonvilágostól felvelé ilyenkor is vannak remek szállások, ráadásul sokszor fele áron Zamárdi/Siófokhoz képest. 

4. Ital

Nem mondom, hogy nem vicces a Déliben úgy felülni a vonatra, hogy a royalos üveg nyakát már felforrósította a markod, miközben az ital fele eltűnt, de a közel két és fél órás vonatút alatt, a Magyar Államvasutak klíma nélküli járatain, azért rendesen be lehet baszódni. Kiváltképpen, ha az új büfékocsis express vonattal megyünk, ahol a drága, csinos, húgom csapolja nektek a sört, bánjatok vele szépen, nem ő tehet arról, hogy szar a máv és adjatok neki sok borravalót rendesen (ő nem kólázza el)!

A sör az elmúlt két évben 790 forintba került (4dl heineken), amit repohárban csapolnak. Ezt meg kell váltanod ha jól tudom ötszáz forintért. A rövidek 1250-es egységáron mennek (pár kivétellel), az üdítők és az ásványvizek pedig 500 forintba kerülnek. Az energiatal 700-800 forint. Ár/érték arányban a fröccs a legdrágább, itt ötszáz forint feletti deci árak alatt nem úszzuk meg. A koktélok kétezer forint körül vásárolhatóak meg, a vödrös piák pedig a leírt árak kábé ötszörösét jelentik. (Literes kubalibre 10 rugó.)

Pro tipp: Közel tíz éves fesztiválmixeres tapasztalata alapján állítom, hogy megvesztegethetőek vagyunk. Egy kezdeti nagyobb jatt, garantálja az egész rendezvény alatti prioritást ha sorban állsz. (Persze ugyanannál az embernél akinek a lóvét adtad.)

Pro tipp 2 olcsójánosoknak: Nem mondom, hogy nehéz bevinni a piát, de ha lebuksz egy üveges jack-el ahogy a tömegben csápolsz, szanszosan ki leszel baszva. Tevezsákba, zacskóba önts töményet, amit hátizsák, tornazsák oldalsó részeihez passzintva a bejutótapizás során nem fognak felismerni. 

5. Étel

Talán az egyetlen pozitív fejlődés a 'Sound-on az ételek bő választéka. Vegán, kínai, indiai, pizza, pasta vagy akár pandavégbelet is lehet rendelni, a klasszik lángos, gyros, hamburgeren túl. Mondjuk nem lesz olcsó, de legalább szar sem, csak kevés. Tekintettel arra, hogy a karszalag egész napos belépésre jogosít fel, egész nyugodtan nézhetsz máshol is kaját, de összességében tök felesleges, csak ezért kimenni a fesztivál területéről. Nem kapsz sokkal olcsóbban, jobbat pedig biztosan nem. Ahol meg igen, akkora gecinagy sor lesz, hogy lerágod a kisujjadat. Az átlag gyrost-hamburger tengely 1500 - 2500 forint körül van, mondhatni átlag belvárosi árak, de van néhány kulinárisabb tétel, aminél már zsebbe kell nyúlni. Bár a szervezők nem verik nagydobra, de megtalálható a weboldalukon, hogy nem kereskedelmi mennyiségű kaját vihetsz a fesztivála. Fontos még, hogy idén is van ALDI a fesztiválon. 

Pro tipp: Minden évben vannak zöldség-gyümölcs standok, amiket okosan kerülj el a gecibe, mert azon kívül, hogy méregdrága, nagy általánossgban szar is. 

6. Narkózási

Bár a házirendben az áll, hogy kábítószert nem lehet bevinni, ez csak ilyen tesséklássék dolog, mint a filmek elején, hogy egyetlen állat sem sérült meg. A valóság az, hogy ha nem vagy eszetlen, akkor senki se szarja, hogy narkózol. A VIP részen a zárható sminkszobákban pedig előre bekészített borotvapengétől, szívószálakig mindent találsz a kényelmes inhaláláshoz.Sőt, idén négy, azaz NÉGY VIP részleg is van. Én a magam részéről az odabent óvatosban áruló dealereket elkerülném, tavaly egy idióta ismerősöm sikeresen bevásárolt öt gramm sütőport kokain helyett. Akkor se vegyetek, ha az ember hajlandó kóstolót adni, mert az előre bezacskózott matériák attól még ugyanúgy lehetnek ártalmatlan anyagok, ha a felkínált spuri már első kóstolásra pörget. Bár nem szólnak érte ha látják a szemeden, hogy akkorára nőtt a pupillád, mint kiszel tünci mellbimbóudvara, de ha mondjuk kibaszod a pultra a csíkokat, vagy nagyon levágósan aprítod a zöldet azt azért megjegyzik. Komoly razziára számítani nem kell, de mindig van pár civilruhás a tömegben, sőt a kempingekben is. Csak óvatosan. 

Pro tipp: Ha elkapnak a geci sünök és nem találnak nálad anyagot, akkor no para, a rendőr bemondása nem elég ahhoz, hogy elítéljenek fogyasztásért. Ilyenkor legrosszabb esetben vizsgálatra kényszeríthetnek, amit sajna köteles vagy beszopni, de simán hazudd azt, hogy belekeverték az italodba/nem voltál tisztában azzal, hogy a sodort cigi tiltott anyagot tartalmaz. A lényeg az, hogy nálad ne legyen (főleg ne 5génél több). Ezt úgy tudod legügyesebben megoldani, hogy praktikusan eldobható helyen tárolod a motyót. De pont nektek kell magyaráznom? 

7. Öltözék

Kár is belemenni, mert a nők úgyis picsaszellőztető, narancsbőrvillantó minisortban lesznek, a fiúk meg valami színes bermudában atlétával. Fő célja e bekezdésnek az elmúlt évek emancipált faszságai és férfiak kriminalizálása hülyeségekért. Ergo, ha olyan minisortot viselsz, amiből kilóg a végbeled, ne csodálkozz rajta, ha meg vagy nézve. Bármilyen szomorú is, de a szóbeli és fizikai zaklatással ellentétben az, hogy megnéznek, nem büntetőjogi kategória, így kérlek ne is próbálkozz azzal, hogy (ál)sértetten rászólsz a seggedet bámuló fiúkra, hogy fejezzék be. Ez vonatkozik a hálós, átlátszó felsőkre, amiket melltartó nélkül hordtok, de úgy összességére mindenben. Azaz, egy tömegrendezvényen, ha a tested csupán 3%  -5% -át takarja ruha, akkor hiába háborodsz fel azon, hogy megnéznek, nem tehetsz ellene semmit.

Pro tipp: A szexiség és a közönségesség között a határvonal kibaszott messze van, csak stílus kell hozzá, hogy értsd. 

8. Baszatáska & misc

Ha létezne olyan lista amit kötelezővé tennék fesztiválokra mint cucc amit vinni kell, akkor az alábbi lenne az. Nedves törlőkendő. Valamiért még mindig százas csomag zsepikkel rohangálnak a lányok, srácok fesztiválokra. Évek óta röhögönk azon, hogy a fehér nadrágokon rendesen átüt a vonalkód. Igen, lányoknál is. Ne kelljen magyarázni bazmeg. Fertőtlenítő gél, spray. Ott vagy egy kisebb városnyi ember, hozzádérnek, vásárolsz, por van stb. Ennek is alapnak kéne, hogy legyen, azt mikor kijövök a wc-ből és kézfertőtlenítek, több ember fut oda hozzám, mintha a keletinél elővennék egy doboz cigit. Óvszer. Pont. Powerbank. Bár szerencsére már a fesztiválon is felismerték ezt és lehet egész olcsón bérelni, de általánosságban nagy a sor, meg pont olyankor kell amikor messze vagy a töltőállomástól. Ha már mobil, telepítsd a BalatonSound applikációt. Egyrészt mininaptár funkciójával be tudod jelölni, hogy mi érdekel, másrészt a SoundWatch menüponton belül segítséget is kérhetsz, ha úgy van. Sőt az egyenlegedet is kezelheted ezen keresztül. Nem utolsó dolog valami tracking-et is beállítani, ha bekúrós ember vagy és ilyenkor vannak jófej haverjaid akik összeszednek. Erre a playlate tökéletes megoldás. Víz. Mindig legyen nálad egy fél literes palack. Főleg ha narkózol. Idén is van dohánybolt és gyógyszertár is, így a canestent be tudod szerezni, ha esetleg büdös pinájú nőt kúrtál le / túrós faszú csávó kúrt meg.

Pro tipp: Én egy ízléses Dolly Noire táskával járok fesztiválozni, ami azon kívül, hogy pihekönnyű és lopásbiztos, masszívan tartja a nedves törlőkendőt, zsepit, fertőtlenítőt és vizet, ami mellé gond nélkül be tudok tenni egy pulcsit, rejtett rekeszeinek hála pedig narkó is elférne benne. 

9. Viselkedjé bazmeg!

Bár érthető, hogy a teljes évedben felgyülemlett gőzt egy fesztiválon engeded ki, de ez nem jogosít fel arra, hogy paraszt módon viselkedj másokkal. Nem mondom, hogy nem teheted meg, csak ne csodálkozz azon, ha az ilyen akciódat reakció követi. Az elmúlt évek tapasztalatai érdekes módon azt mutatják, hogy a kis pinavirágoknak van a legnagyobb pofája, mind a kiszolgálószemélyzettel, mind a többi fesztiválozóval szemben. Hivatalos statisztikát nem tudtam szerezni, de számomra megbízható, ismerős biztonsági őrtől tudom, hogy csak tavaly 7 darab, egymástól független, magát influenszernek mondó csaj lett kivezetve a fesztiválról, karszalag levágásának terhe mellett, mert nem tudtak viselkedni. A pultokban már pár éve mindenhol kamerák vannak, amik nem csak (bár elsődlegesen) a pultosokat figyelik. Ha megpróbálsz fizetés nélkül lelépni, lopni vagy ilyesmi, elég hamar megtalálnak és instant rendőrségi ügy lesz belőle. Tavaly három ilyen eset volt.

10. Final, Epic, Legendary advice, avagy ez még mindig a vendéghányás blog basszátok meg

 

A hányás nem jelent kizárást!

Végszó

Idei nyugodtabb hangvételű, life-coach jellegű tanácsaimat annak megfelelően állítottam össze, hogy kellemes egészként hasson a többi 'Soundos bejegyzésemmel harmonizálva. A fesztiválon idén is megtalálható a proletár zenék valamennyi koronázatlan királya. A Tiesto miatt például a tegnapi szerdai napra teljes borsod megye karosszéria lakatos és vízvezetékszerelői államilag támogatott szabadnapot kaptak: Összességében mind a line-up, mind a tegnapi nap alapján mondható, hogy a suttyóveszély fokozottabb mint valaha, így ne csodálkozzunk ha a 20. században élő, buffallo cipős, energie polós fiatalok, tájszólással grasszálnak előttünk a sorban és nem értik, hogy mi kerül ezerötbe egy röviden.

További posztjaim BalatonSound-ról:

10 jótanács BalatonSound-ra lányoknak

10 jótanács BalatonSound-ra fiúknak

fesztivál a pult mögül

Egy átlagosnál csinosabb lány naplója a BalatonSoundról

két pasival szekszeltem a sound belépőért - felrobbant a magyar internet

Ps.: Ha szereted az írásaimat érdemes lehet feliratkoznod a facebook oldalunkra, mert pár héten belül megjelenik a könyvem, amit mind nyomtatott, mind ebook formában be tudsz majd szerezni.

vendeghanyas_patreon_big.jpg

a tó legmenőbb csávója

A homok lávaként égette az emberek talpát a velence korzón. Pünkösd hétfő volt és már délelőtt tízre a teljes partszakaszt napernyők színkavalkádja tarkította. A gyerekek visongattak, a tangás seggek domborodtak és valamennyi büfés előtt sorok kígyóztak. Az út porától nem megfáradta, lassú de határozott léptekkel ért a partra hősünk, egy olyan downhill bicajt tolva amelynek vételáráért még Mészáros Lőrinc is le-lehajolna. Kicsiti lemaradva tőle kullogott párja, egy tündéri kis vékony, szőke, ártatlan szemű hölgyemény, kinek arca a hátán feszülő málhazsák súlya miatt, egyszerre volt ideges, kétségbeesett és fáradt. Az ő kerékpárja jóval visszafogottabb volt, az a fajta trekking amit a sportos boltban száz alatt megkapsz. Megállj! jelezte a férfi, hogy megtalálta a tökéletes strandolóhelyet, közvetlen ahol a homokos rész véget ér és a forró beton találkozik. Miért nem bérlünk napernyőt? Kérdezte a kislány vágyakozóan. Faszom fog háromezret fizetni érte. Jött a határozott válasz. A kerékpárokat gondosan lelakatolták, a marvel mintás fürdőlepedőt a kishölgy szépen takarosan lefektette, majd lehúzta magáról az amúgy is sokat selytető kis nyári ruhát, amely alatt csak egy kis mai divatnak megfelelő, ízléses bikini volt. 

velence_korzo_es_szabadstrand_lejaro.jpg

Szét fog égni a bőrünk! - jelentette ki már-már belenyugvóan a kis szőke. Mé? Nemhoztál naptejet? válaszolt a srác, s mintegy lezárva a témát egy sört bontott. A leány jobb dolga híján, felforgatta a háromszáz literes és ránézésre ugyanannyi kilót nyomó málhazsákot és az aljáról sikerült egy doboz meggyes sört előhalásznia, de mire annak hűsítő ízét élvezve belekortyolhatott volna a srác már idegesen ficánkolt, bal kezével jelezve, hogy kenje már be a hátát. Két percet nem bírsz ki bazmeg?

Ragacsos kézzel, s lassan forrásponthoz érő dobozos sörrel a kezében a kishölgy úgy döntött, hogy felhevült testét belecsobbantja a velencei tó iszapos vizébe, s miközben szomorú arccal ballagott, lassú apró, léptekkel a lejáratot jelentő zöld filcanyaggal borított lejáró felé, észre se vette az őt fürkésző háromszáz elismerő, pillantást. Sunyi és lopott leskelődések voltak ezek, amelyek főként a derek és fenék vonalon pásztázták, óvatosan, napszemüveg mögül, hogy mások, de legfőképpen a tekintetek gazdáinak a párjai ne vegyék észre.

A vizet gondosan kiélvezve, úszott, pancsolt, áztatta magát, majd mint egy sellő úgy jött ki a vízből. A visszafelé útón az őt megbámulókra ügyet sem vetve, szinte beleugrott a parton rá váró fiú karjaiba, s egy hosszabb nyelvezés után egy cigi társaságában nézték a túl partot. Szavakra nem volt szükség, csak élvezték a tájat. A jelenet akár romantikus is lehetett volna, ha nem tör fel a csávóból az a szenvedéllyel teli mondat, amit ilyenkor minden nő hallani szeretne; hozzá' már nekem egy sört, itt egy ezres. A napernyő alatt orvvul figyelő, alamuszi társaság egy teljes kilométernyi partszakaszon szisszent fel a közjátéktól, hát még mikor látták, hogy a lányka papucsát felvéve elindult a büfésor felé. A srác nagy ügykédesek közepette cigaretta sodrásba kezdett, aminek thc tartalmáról pár perc múlva a széliránynak ülő családok teljes meggyőződéssel megbizonyosodhattak. A srác már mosolygósra volt sztondulva mire a hölgy visszaért az egy darab sopronival, amire kitalálta a gyerek, hogy olyan éhes, egyenek már hamburgert. A lányka így hát mint a magyar népmesékben a király elé járuló, folyton idióta próbákat teljesítő paraszthoz hasonlóan visszaindult, s ahogy a mesékben a második akadályt is gond nélkül teljesítette. Néhány apró mosoly keretében elfogyasztották a félig fagyott, félig odaégetett csalamádés hamburgert, amire a királytól olyan harmadik próbatétel teljesítésének kérése érkezett, amire aztán tényleg nem volt felkészülve még a habonyból diplomázott oknyomozó újságírók teljes kara sem. Hozz nékem még egy sört! - hangzott hát a parancs, amire az addig békésen csirkecombot meg bealufóliázott fasírtos szenyát ebédelő családok is már csak a fejüket fogták. De a kislány szó nélkül teljesítette. És még csak fél egy volt.

Tangás segg, tangás segget követett a parton, hatvanas bicepszek mászkáltak pálcikalábakon, törzsi tetkókkal és a vizibicikli flotta által termett lóvéből lassan kijött a budapest belgrád vasút fele is, de a hőszerelmes programja nem változott. Úszott, bekente ő ura hátát, majd elment neki sörért. Néha közösen szívták a dzsoját, néha váltottak egy csókot, de tegnap óta a parti nádasban hesszelő alkesz és hómlessz győző többet beszélt ezidő alatt mint ők ketten együttvéve, pedig a csávó baszod néma. 

A napernyőket lassan összecsukták, a bérelt napozóágyakat komótosan visszavitték, de hősnőnk kitartott és szorgalmasan naptejezett, hozta a söröket és még azt se tette szóvá, hogy a melléjük telepedő csíktangás ribancról a csávó szemét szikével nem tudtad volna leműteni. Hat óra körül jártunk, mikor a hölgy lassan, szomorú arccal húzta magára a nyári ruháját, s kisebb súlyemelő rekordot megdöntve magára húzta a málhazsákot. Rövid öleléssel tarkított, hosszú csókot adott párjának, majd a trekking kerékpárt tolva megindult a korzó kijárata felé. A csávó napszemüveggel a fején, dzsóval és dobozos sörrel a kezében, derékig a vízben pedig este nyolcig nézte a picsákat, csak néha jött ki, amikor újat bontott. Tovább nemtudom, mert nyolckor eljöttünk a gecibe. 

Szőke kislány kék bikiniben, pünkösd hétfőn a velence korzóról, nem tudom ki vagy, de azt igen, hogy látatlanban is jobbat érdemelsz. 

Igyatok basszátok meg és ne legyetek büdös gecik. 
A hányás nem jelent kizárást!

Most már akár egyszeri alkalommal, bankkártyával is!


Az elmúlás csak a látszat

Amikor egy spanod elmegy, akkor arra nehéz bármit mondani. Nem azért, mert nem tudod elfogadni a halált, hanem leginkább azért, mert felkészületlenül ér. Tudom csúnya dolog ilyet mondani, de amikor az ember idős rokona, nagyija patkol el, akkor azért ott már mindenkiben benne van a következő lépés. Jó esetben elérkezik a szomorúsággal vegyes megnyugvás, vagy éppen az örökségen kezdődő civakodás, de bárhogy is legyen, a salétromszagú dohos könyvek pakolása közben is tudjuk, hogy van tovább. 

vendeghanyas_majki_temetes.jpg

Mikor egy spanod dobja fel a pacskert, akkor csak ott állsz azzal a gecire tehetetlen dühvel, amit megfogalmazni sem lehet rendesen, szépen meg pláne. Ilyenkor feltörnek azok az érzések, amelyek az "Én"-t akarják védeni, miszerint megpróbáltuk mondani a Májkinak, hogy ha így él, annak nem lesz jó vége, s abban a keserű, lelkiismeretfurdalással teli gyászos ködben, meggyőzitek egymást a haverokkal, hogy ez elkerülhetetlen volt és nem tehettetek semmit. Persze mindannyian tudjátok, hogy ez egy órmotlan gecinagy hazugság, de közös csínyként, kacsintás nélkül is tudjtátok. Nem szóltok róla, nem beszéltek többet erről és felemelitek a poharatokat az elhunyt nevét kiáltva. Akkor már teljesen mindegy, hogy mit tett, miért haragudtatok rá, vagy éppen miért szerettétek. 

...

Andrisnak pont vége lett a szezonjának, itthon veri a faszát, Pacsai lakásában és minden nap elautózik a Májki sírjához, hogy ott egy lájtos dzsót elpöfékeljen és eljátsszon a gondolattal, hogy valami atom jó bula egész véletlenül a temetőben grasszál majd, s odalép a világfájdalmat sugárzó vikinghez, s rákérdez, hogy mi a baj. Pedig legbelül sejti, hogy gecire nem jön senki. Illetve nem, mert tegnapelőtt a Jolánka volt a férje sírjánál, ami szomszédban van a Májkival. Gereblyézett, meg gazolt picit, aztán rászólt az Andrisra, hogy talán nem kéne a temetőben dohányoznia, de ennyiben maradt a dolog. 

A halotti tor, mármint persze a nemhivatalos, az olyanra sikerült, hogy ha a TEK tudomást szerzett volna róla, akkor most középeurópa legnagyobb drogfogásával lennének tele a hírek, de így csak hárman baszták szét magukat olyan módon, hogy a szomszédban kiadott airbnb-s kecóból is átjöttek az angol turisztok, hogy mekkora geci jó buli van, had' mozogjunk már mink is.

Az este úgy indult, hogy Klárika átment Pacsaihoz, de a srác még nem volt otthon, csak az Andris forgott a konyhában, meg pakolászta az estére beszerzettt 180 liter sört és ugyanannyi töményet. A Pacsai azt mondta, hogy elmegy narkóért, de hallod bazmeg, egy egyszer-egyes tükörrel jött vissza, amelybe a jobbalsó sarkába belegravíroztatta, hogy májki plusz a dátumot. Fogta felfektette a jing-jang mintájú dohányzóasztalra és mindenből kipakolt egy masszív adagot. A gyorsból az Andris konkrétan elkezdett pinát rajzolni, míg a Pacsai azzal fojtatta, hogy alfa romeo jelet próbált felvinni, de mikor rájöttek, hogy egyik sem egy kimondott festőművész, akkor inkább utcák apritására használták fel a még megmaradt idegeiket. 

Pacsai és Klárika között a hangulat feszült volt. Hogy a helyzet súlya vagy a békülési szándék afféle előszele volt, hogy ki tegye meg az első békítő lépést, még nem körvonalazódott, de az igen, hogy már látványosan nem ordibáltak egymásra minden szutykot. Pedig a Klárika hallod egy olyan szettet választott, hogy félő volt, hogy a király utcán végigsétálva, nem e nézik bárcás büdös ringyónak. Beszarsz, olyan miniben feszített, hogy konkrétan előlről láttad a bugyin át a vágányt, hátulról meg akár az ánuszrózsa redői is megszámolhatóak lettek volna, de ez Klárika szerint csak azért van, mert fogyott picit popsiban és most felcsúszik ez a szar. Mindenesetre Májkinak tetszene és dadogósan kínos bókokkal árasztotta volna el és ez volt a lényeg. 

A zenét amit hallgattak, már nem is váltogatták, youtube-ról ment a muzsika, amibe az Andris folyton belepakolt valami vérhányós, érfelvágós témát, amire a a hölgyemény sikítozva próbálta a többiek tudtára adni, hogy kibaszottul idegesíti őt. 

Utána fogták, bebasztak valami nájdzselsztétlit, madj elkezdtek inkább komolyan narkózni, mert a feszkót, azt a belülről mardosó érzést, rohadtul nem bírták. Volt, hogy percekig ültek néma csendben, amit csak a borotvapenge ütemes koppanása tört meg. Volt valami furán megnyugtató abban, ahogy a hűvös penge az üvegnek csapódik. Azokban a percekben a fejbológatások már nem is a zene ütemére, sokkal inkább az aprítás folyamatának, ismétlődő ám mégis ritmikus koppanásaival állt szinkroban. Sörök szisszentek, röviditalok kerültek jégre, poharak koccantak és néha a semmiből hisztérikusan feltörő nevetés csattant, amit vagy szipogás, vagy pedig szomorúság váltott fel. Az érzelmek hullámvasútja, drogokkal turbózva, nem igazán megfelelő környezet egy olyan társaságnak, akikben ezernyi elfojtott harag, szenvedély és bánat lakozik. 

Talán éjfél környékén járhattak, mikor kitalálták azt, hogy felváltva meséljenek egy sztorit a Májkigyerekről, de lehetőleg olyat, amit csak a mesélő ismer, a többiek nem. Amikor már a harmadik körön túlvoltak és hol elismerően bólogatva méltatták, hol pedig visító disznóként nevettek, Májki szelleme tán tényleg az üdvözlés határán lehetett. Ha voltak is valaha barátai akkor azokat már rég elmarhatta magától, a családja pedig inkább volt a temetésen is beletőrődött, mintsem megtört. 

Andris az orrához emelt, egy összetekert húszeuróst és mintegy kontextusba helyezve mondandóját, rövid velős mondatban próbálta megfogalmazni, hogy bármilyen fasz is volt ez a hülyegyerek, ő azért szerette és büszke rá, majd úgy zárta a mondatot, hogy "ezt májkira" és végigment a sugárúton. Közben ahogy fogytak az italok és az apró fehér szemcsék szívódtak fel a nyálkahártyában, úgy oldódott a Klárika is, s e telefonján régi képeket nézgetett. A huszonhárom ugyanolyan napfeleltés képet böngészte éppen, amiket még 'Sound-on csináltak, mikor még együtt volt a csapat, vagy A CSAPAT. Gondos filterezés után kirakta instára, amely csak picit törte meg az előtte lévő 165 tükörben pucsítós képet, de állítólag ez manapság nem probléma. 

Pacsai egy új koktéllal kísérletezett, amelynek szerves része volt egy mozsárban porrá zúzott partieki, némi sprite, tequila és pezsgő. Az volt a lényeg, hogy a vastagfalú tumbler pohárban hozzávágja az asztalhoz, mint a teqiula bummot, majd az amfetaminnal turbózott piát felhajtja, de annyira nem jött át neki, ezért az volt a mondás, hogy míg a dzsó füstjét lentartja, addig felszív egy apró csík kólát, iszik felhajt egy pohár pezsgőt és csak utána fújja ki. Kész bazmeg és akkor még a mutatóba hozott peyote kaktuszt meg se ették. 

Viszont jöttek elő a sztorik, meg persze a hülye Pacsai elkezdte fészen kikutatni az ivett-et és most azon röhögcséltek, hogy mennyit hízott, meg együtt van valami palival, akinek a pacekja első blikkre még a Jocóénál is  cinkesebb volt, majd a beszélgetés rátért néhai főnökükre is. Andris komoly arccal próbálta előadni, hogy ő bizony tudni véli, hogy Jocókát rendesen megcumiztatták a böriben, még mondta is, hogy hallod tesa kínáljanak meg szappannal a csillagban, ha hazudok, de itt eltört benne a komolyság és beteges röhögőgörcsbe kezdtett.

Közben Pacsai meg volt győződve arról, hogy ha már a pina házhoz jött, akkor meg is lesz. Volt egy elmélete arról, hogy onnantól fogva, hogy egy nőt megkúrt, azt bármikor később újra meg tudja és mi lehetne kedvezőbb hely ehhez, mint a lakása, egy vödörnyi narkó és egy tehervagonnyi alkohol. Nem hitt a szerencsében és a rossz szériában, de amikor a konyhában elkezdte gyömiszkölni hátulról a Klárikát, olyan csattanós pofont kapott, hogy az Andris elkezdett pogózni egyedül a nappaliban, mert azt hitte, hogy a kedvenc panda-metálos együttese ütött egyet a cin-re, de még jobban meglepődött azon, hogy mikor ezek ketten visszaértek duzzogva, a Klárika az ő ölébe ült bele. Persze semi foganatja nem volt, némi cicáskodáson kívül, de ez akkor tényleg nem zavart senkit, hajnalig folytatták a tivornyát és még másnap délután 4-kor is csak a beszélgetésé volt a főszerep.

Hogy melyikük ötlete volt, hogy menjenek le a Joseph's Exclusive Hungarian Restaurant néhai épületéhez, az már vita tárgya volt. Klárika esküszik, hogy ő mondta először, Pacsai szerint le is lehetne vágni a faszát, ha nem ő hozta fel a témát, Andris pedig hajlandó feltenni a Gamma Ray koncerten szerzett dobverőjét is, de aztán a közel három órás autóút alatt végül csendben kegyeztetk egy kollektív döntésben, s így mindenkinek igaza lett. Amúgy a Pacsai vezetett, ami azért volt csoda, mert mikor összekészültek, akkor kétszer esett össze a zuhanyzóban, de volt már bennük annyi etil, hogy az ilyen apróságokon nem akadtak fent. Mondjuk az út is eleve viccesre sikerült, mert az volt a mondás, hogy az alfában rágyújtani nem lehet, de ennyi motyó után, a füst az kell a szervezetnek, így minden pihenőhelyen megálltak ahol lehetett venni sört, meg kávét. Klotyóban pici csík, aztán go tovább, volt vagy este nyolc mire a kavicsos, murvás parkolóban lassan megállt az autó. Klárika a kasztrálásokhoz is remekül használható tűsarkújában vagy húsz centit süppedt bele a kavicsosba, de a lovagias társaságának hála, hamar kimentették. 

Ahogy ott álltak, felrémlett bennük minden illat, íz és jókedv, amit alig egy éve ilyenkor átéltek, s vagy a kábítószer, vagy pedig a szentimentalitás miatt belül elképzelték, hogy Májki szelleme ott áll mellettük, azzal a folyton izgő-mozgó, rugózó testtartásával. Percekig álltak csak ott a szemerkélő esőben, mikor Klárika a mutatóujját az épületeggyütes egyik sarka felé szegezte, s a többiek szavak nélkül is értették, hogy mit akar. Közelebb mentek, ahol egy ismerős megállítótáblára, remegős betűkkel az volt felvésve, hogy "eladó, vagy hosszú távra kiadó". 

Utána hosszan nézték egymást.

_

_

_

ui.: Tudtad, hogy ha 2019.05.31.-ig feliratkozol a támogatóként a Patreonomra, akkor a júniusban megjelenő könyvemből automatikusan kapsz egy példányt elektronikusan? Ne maradj le »» Katt »» https://www.patreon.com/vendeghanyas

vendeghanyas_patreon_big.jpg

Miért nem lesz Magyarország Kraft Sör hatalom?

Évek óta figyelem, vizsgálom a Magyar sörpiacot, amely nem kis meglepetésemre, tényleg ontja magából a jobbnál jobb termékeket, még ha a minőség nem is feltétlen állandó. Nem túlzás azt állítani, hogy közel két éve gyűjtöm az anyagot ennek a posztnak a megírásához, s egyben a bátorságot is, mert jóféle trashblogger lévén, nem fogok kesztyűs kézzel bánni a sörgeek-ekkel, akik miatt szerintem nem tud a szféra feljebb lépni. De ne rohanjunk ennyire előre.

vendeghanyas_kezmuves_sor_olcson.jpg

2016 decemberében publikáltam, az akkori időszak egyik legátfogóbb Magyar kézműves sörtesztjét, ami miatt kaptam hideget, meleget, s bár csak utólag jöttem rá, hogy a sörgeekeknek jót mondani, írni nem lehet, de ma már meg sem próbálom. Teljes meggyőződéssel állítom, hogy Magyarországon azért nincs értelmes sörkritika, mert a szféra belterjes, haverok egymás söreit értékelik az egekbe, vagy éppen húzzák le a konkurenciát a király utca hugytól bűzlő csatornái alá. 

Ezt csak tetőzi, hogy önjelölt szakállas SÖRSZAGÉRTŐK vinnyognak nagyáruházak képviseletében a tévében, meg podcastekben, PR-tól bűzlő, sörhabos pofával, ami aztán tényleg megkavarja a vásárlókat. 

Tekintettel arra, hogy engem még egyik sörcég sem vett meg kilóra (na nem mintha nem lennék eladó, csak mondom ;) ), így veszem a bátorságot arra, hog kőbányais pofával, kicsit visszalépjek a nagyüzemi lágerekhez, majd onnan induljak el a kraft sörökig, s kicsit szubjektívan értekezni erről az amúgy igen szép, de túlságosan magyar közéleti jegyeket magán viselő szcénáról. Kezdjük.

Első körben fontosnak tartom megítélni, hogy szerintem a sörfogyasztásnak két őszinte verziója létezik; az egyik amikor totál szét akarod baszni magad, a másik pedig, mikor egy laza beszélgetés során a gondolataid szabad áramlását segíted elő. Tibi Atya jobban megfogalmazta ezt a frázist, ezért beemelem:

Szerintem Európában az alkohol- és pláne a borfogyasztásnak kétféle kulturális hagyománya van: az egyik Bacchus, a másik Jézus Krisztus kultusza felől érkezett. Míg az első a mértéktelen fogyasztást, a természetes ösztönökbe való visszagravitálást, és a világi gátlások levetkőzését segíti elő, a másik mértékletes fogyasztással a gondolatok szabad és őszinte áramlását, egyfajta megrévülést, ami a saját álarcunk mögötti valót tárja fel. Ez a kétfajta hazugságmentes fogyasztása létezik az alkoholnak.

Bárhogy vesszük is, az évszázadokra visszanyúló sörfogyasztás és a magyar kocsmakultúra (most a minősítésébe ne menjünk bele) egyértelműen a ezt a két lehetőséget veszi alapul. Vegyük csak például azt, hogy magyar közbeszéd nem hiába használja a "light"-os sörözés kifejezést, ami - független attól, hogy a gozsduban, vagy egy fabódés sörözőben teszünk meg, - azt jelenti, hogy iszunk pár sört és beszélgetünk. Aztán van a bebaszombat, aminek említésétől még Zacher is agyfaszt kap, ám mégis annyira részévé vált a bulizási szokásainknak, hogy jelen pillanatban is több ezer találatot mutat az instán a hashtag. Kár vitatni tehát, hogy az átlag magyar alkoholfogyasztó, a sörben (sem borban) nem a citrusos utóízt, a kellemes komlózást és a karamellás habot keresi, hanem azt az íz-élményt, amit akár 6-10 (hc-bb arcok esetén nyugodtan duplázzuk) fél literes "pofa" sörben megtalálhat alkalmanként.

Nem szándékom a kraft sör és úgy önmagában a kézműves sört főzők vérében fürödni, mert jómagam is nagy kedvelője vagyok ezeknek, bármikor szívesen bedobok a híresebb magyar főzdék dupla IPA-jából párat, de nem vetem meg a jóféle Ale-ket, Stout-okat sem. Egyszerűen arról van szó, hogy a kézműves sörök nagy része nem kifejezetten ivó sör. De mit is értek ezalatt? 

Régen az Italismeret tanárom, a méltán híres Sebestyén Antal mindig azt mondogatta, hogy aki meg akarja ismerni a Magyarok istenét, az rúgjon be Unicum-Borsodi-Varga zweigelt kombinációtól, amit személyesen tudok megerősíteni. Tán még mai napig jegyzik a legendáriumban azt a migrént, amit átéltem utána, de meg merem kockáztatni, hogy a kraft sörök némelyikétől legalább ekkora fejfájásunk lehet másnap, ha sokat iszunk belőle. Ez nem leszólás, pusztán kémia. Egy dupla ipát nem azért találtak ki, hogy megigyunk belőle mondjuk 3-4 literrel pár óra alatt. 

A kézműves sörözők egyre másra nyíltak az utóbbi években, illetve van a nem kicsit túlárazott főzdefeszt is, plusz budapest beer week (ami ezekben a pillanatokban is megy), s én nem voltam rest, bejárni őket, végigkóstolni a kínálatot, nem ritkán szándékosan tematikusan, nem dohányozva. Szubjektív véleményem szerint a hatalmas kínálat mellett csak 3-4 magyar főzde van, amely említésre méltó, s ezt nem kizárólag én mondom, hanem a legelvakultabb Magyar sörös csoportok, legádázabb sörgeekjei, sznobjai, akiktől nem idézek most semmit, mert rájönnek, hogy ott vagyok kémként a csoportjukban, ahol jobbára egymás faszát szopkodják és az a tipikus hipsztermentalitás a jellemző, hogy ki tud olyan sört mondani, ami a lehető legkevésbé ismert. Rendelik a sörválogatásokat, hétszázszavas kisesszéket írnak arról, hogy egy dél-amerikából importált kis dobozos sörben milyen mellékzöngéket vélnek felfedezni. Ezek az emberek azok akik leghangosabban süvítenek egy-egy új ital, márka vagy íz megjelenésekor és ha csak sima lágert főzöl akkor az hagyján, hogy egy utolsó proletár surmó vagy, de még azért is lehordanak, hogy milyen a címkéd a kibaszott üvegeden. De ez nem is feltétlen lenne baj, hiszen kit zavar, hogy emberek egymás között elmondják a véleményüket, az viszont már inkább, hogy belőlük kerülnek ki azok a sör szakértők, akiknek a cikkei a fősodrú médiában megjelennek. Példának okáért, az épp nemrég akadt a kezembe egy cikk, ami az egyik kisüzemi sör újrabrandelt termékeit fikázza, de úgy mintha az 1983-as Port Ellen whisky lenne az etalon és tescos- ten dollar viszki ízű szeszesitalt hasonlította volna ahhoz. A valóság viszont az, hogy a szóban forgó kisüzemi sörök (ami nem kézműves, hanem kisüzemi, baszottnagy különbség) kategóriájában és árában teljesen rendben lévő ital, sőt meg merem kockáztatni, hogy az IPÁ-ja jobb mint bármelyik nagyüzemi, jelenleg is forgalomban lévő sör. 500 forintért pedig egész korrekt árazás. 

A fentebb óvatosan említett sörös csoportokban egyszer kés alá került a kézműves sörtesztem, ahol mindenféle mocskos fasz voltam, mert nem megfelelő sznobizmussal tisztelettel kóstoltam a söröket. A konverzésönben viszont egy kommentelő a védelmemre kelt, mondván/írván, hogy;

Ne tartsuk elit privilégiumnak a sörírást és sörkóstolást, amit csak a sörbíráknál bevett, kimunkált szókészlettel és eltartott kisujjal lehet végezni. A "mi csodás kézműves kraftsörünk vs. a ti proli tucatlágeretek" hozzáállásból, gőgös lefelé beszélésből nem lesz széleskörű sörforradalom.

Kéremszépen ennél szebben nem is lehetne az egész poszt lényégét kifejezni, de békítő szándéka ellenére a magukat sör szakértőnek hazudó, valójában a hipszterségüket a zugalkoholizmusban megtaláló embereket ez nem igazán hatja meg, ezért születnek az olyan megvásárolható emberek is mint például a szférán belül közröhejjé vált Winkler. Nem mondom, hogy nem szórakoztató a faszi ideig, óráig, de szerintem inkább áll hozzá közel a stand-up, mint a kulináris élvezetek értékelése, ami bárhogy is vesszük hatással van sok ember fogyasztási szokásaira, ezáltal pedig közvetett hasznot termel bizonyos cégeknek. Tisztában vagyok természetesen az influencer szó jelentésével, egyszerűen erkölcsi aggályaim vannak a nem hiteles személyekkel szemben. 

Bármely olvasóm, legyen az törzsgárda tag, aki az összes mocskos bejegyzésemet kívülről fújja, vagy éppen indexcímlap hozadék, talán joggal teheti fel a kérdést, hogy milyen alapon akarom kétségbevonni, illetve kritizálni a szabadpiaci mozgásokat, brandeket. Vendéglátós karrierem során, minden undorító dolgot elkövettem vendégekel, főnökökkel, mindaddíg amíg anyagi hasznot, testi élvezetet vagy öncélú szórakozást találtam benne. Egyetlen strófa volt a képzeletbeli erkölcsi kódexem, legelső lapján, ami pedig nem volt más, mint olyan terméket sosem adtam vendégnek aminek a minőségével szemben kételyeim voltak. Telibe szartam én, hogy a Bols területi képviselője mennyivel kent volna meg, ha de kuyper likőrök helyett az ő termékeivel készítem a koktélokat, vagy az akkor éppen agresszíven terjeszkedő Heineken kifizette volna fű alatt a kötbért, ha szerződést bontok a Borsodival. Mindez nem számított mert akkor a Staropramen és a Hoegaarden a vendégeim számára sokkal fontosabb ivó sör volt, mint az édel vagy a kruso. Akkoriban a sörös cégek szerződései olyan kizárólagosságot kértek, hogy más sör ne is kerülhessen a polcra, persze egy kis arcozással ki lehetett harcolni, hogy kisüzemi, vagy kézműves sörök elférjenek amíg csapon a szerződött partner söre van. (Azóta törvény van rá, hogy hiába a kizárólagos szerződés a kínálat 20%-ban dönthet úgy a tulajdonos, hogy kisüzemi, kézműves terméket forgalmaz.) Jól emlékszem a standlapomra és nem túlzok amikor azt mondom, hogy legalább 130 féle röviditalt mértem a legkülönbözőbb márkákból, az egészen fapados kommerszektől, az olyan felső közép kategóriákig, mint a henessy privé (120 rugó egy üveg nagyker áron). Haszonleső formám ellenére soha nem adtam ki olyan italt, amiről csak sejtettem is, hogy a vendégem nem szívesen inná meg, esetleg csalódna benne, ezért mindig törekedtem a lehető legjobb ital ajánlásra, ami nem mindenféle melléknevek italra aggatásában merült ki, hanem abban, hogy saját és vásárlói tapasztalatokat mondtam és kontextusba helyeztem a nedűt. 

Ma ezzel szemben, ha betérek egy kraft-sör bárba, ahol nem ritkán akár 30 feletti csapolt sörből is lehet választani, teljes mértékben érzem úgy, hogy a bartender nem tud sört ajánlani nekem, mert mintha mantrából fújná a sörgeek-ek által teremtett trendeket és spec őt rohadtul nem érdekli, hogy nem kedvencem a gose. Ha valamelyik top főzdének ilyen söre jött ki, akkor is rám akarja passzív-agresszív módon erőltetni, sőt még nekem kell rosszul éreznem magam, ha esetleg a nem ízlik. Becsületére váljon a szférának, hogy kivétel nélkül adnak egy kortynyi kóstolót és nem kell szégyenkezned akkor sem, ha csak az ötödik után találsz rá a számodra megfelelő italra, sőt még vizet is adnak sok helyen, hogy leöblítsd az esetlegesen erőteljes utóízt. Láger kérésekor a legsuttyóbbaknak járó nézést viszont már el is könyvelheted magadnak. 

via GIPHY

További problémáim a kézműves sörökkel, hogy egyre inkább trend lett a másikra licitálás a különlegességek tekintetében. Kakaós, mustáros, joghurtos élőflórás, gombás, csilis, teás, tán még ivarérett petesejtes sör is található már a piacon, amelyek a lehető legkülönlegesebb hatást kívánnak kelteni, ám legtöbb esetben a kulinaritás addig jut el, mint Totti barátom által 2002-ben létrehozott, "Megcsókolom anyám csöcse kettő" nevű koktél. Alapanyagai; az olcsó sör, két evőkanál nutella, pannon likőrgyár által készített málnás gyümölcsvodka és éva vermut volt. Nem mondom egyszer vicces volt meginni, de kétlem, hogy leváltanám vele a lágeremet. Pedig a nyitottság mint olyan, szerintem érezhetően nem áll tőlem távol, hajlandó vagyok még a félig rothadó verébtetemmel főzött italt is megkóstolni, ha értelmes ajánlás áll mögötte, de erre vajmi kevés esélyt látok ugye. 

A marketingesek és sales-ek egyik bibliájaként emlegetett Robert Cialdini által jegyzett Influence című könyvben, hat darab, a meggyőzés pszcihológiájához fontos alaptételt ír meg. Ebből az egyik a Social Proof, azaz a társadalmi bizonyíték elve, miszerint, ha egy terméket/szolgáltatást sokan használnak, akkor az egyfajta érv arra, hogy valami jó lehet benne. Természetesen létezik ellenpélda, gondoljunk csak az "egyél szart, tízmillió légy.." kezdetű közhelyekre, de alapvetően egy fogyasztási cikk kategóriájú termék, kiváltképp szeszesital esetében a társadalmi bizonyíték megfelelő alap arra, hogy eldönthetjük, hogy a sör egyáltalán kostolásra érdemes, vagy sem. Kár azzal általtni magát az egyszerű sörivónak, hogy a gazdag kapitalisták kitalálták, hogy legyen heineken és terítsük globálisan, az ilyen italok fellendülését pontosan az hozta meg, hogy képesek voltak, nagy tételben, közízléshez mérten jóízű és nem ingadozó minőségű sört főzni. A cseh és belga sör térhódítása sem véletlen, ahogy az sem, hogy bizonyos márkák üstökösként tűnnek fel, majd hirtelen el. Az ízlés persze mindig közrejátszik, ahogy én imádom az unicumot, más emberek a szagától is rosszul vannak. Amíg én jóízűen falom a pálpusztait, más emberek az orrukat fogva menekülnek. Van ilyen. Más az ízlésünk és ez így van jól. Ezt a tényt viszont a sörgeek-ek és szakértők képtelenek a helyén kezelni, s bárki aki nem magasztalja az egekig a különleges, ezer melléknévvel ellátott, vaidúj komlózású italt, azok kivétel nélkül rosszízlésű, proli, selejt, aki inkább igyon kőbányait. 

Nem állítom, hogy rossz helyzetben vagyunk, mert nem. A MONYO és a Mad Scientist helyén kezeli a saját pozícióját, kellően célratörő, tökéletes humorral kezeli a piacot, sőt mi több, annyira meghatározóvá is váltak, hogy bizonyos körökben az ő sörüket inni egyenértékű már a magyar nagyüzemi lágerekkel. És pont ez a fő problémám, hogy hiába vannak jó magyar kézműves söreink, az azt körülvevő hipsztersznobság eltapossa azt, s forradalom helyett, továbbra is az újat keresi, azt a kis kapaszkodót, amivel a saját egyediségét palléroztathatja másokkal szemben. Amíg ez a hozzáállás jellemző, addig hiába vannak nagyszerű főzdéink, nem lesz igazán széleskörű kraft-sör forradalom és a magyar brewdog sikersztori. És az egészben az a legszörnyűbb, hogy erről, úgy ahogy a politikában is, nem is a választék a hibás, hanem a szavazók, azaz mi magunk...

Most már akár egyszeri alkalommal, bankkártyával is!


Félelem és Rettegés Bécsben - Második rész

"...indulás előtt egy felspanolós yager, kis csík, yager bejátszott. Meg Májki betolta a kamagrát. Mire odaértek a kurvához, már olyan szinten szét voltak csúszva, hogy a picsa elhajtotta őket a redvás kurva anyjukba, ráadásul magyarul, amire Andris fel is hőkölt, hogy «Te magyar vagy, gec?» mire a csaj úgy rájuk baszta az ajtót, hogy a szomszéd család egyből kelet felé fordult imádkozni."

vendeghanyas_felelem_es_reszketes_las_vegasban_majki_joco.jpg

Ezekután a két felspanolt arc a olyan hevességgel vágta be a liftajtót, hogy félő volt még a déli határon fekvő gyoda is kárt szenved, de ezt nem volt idejük ellenőrizni, mert ezeréves sólymot megszégyenítő sebességgel vágódtak be az első kocsmába. Szó-szót, jéger pedig jéger követett és közben sértett önérzetüket próbálták olyan módon ápolni, hogy szerintük vannak eleve olyan jó faszik, hogy bárki ingyen is kúrjon velük, ebből kifolyólag még ők tettek volna szívességet a kurvának, ha leápolják. Erre a vonalra annyira rámentek, hogy fejben már tényleg elhitték, hogy ők valami atom jó faszik, ezért elkezdtek mindenféle nőket leszólítgatni, igen kevés sikerrel, ám ez már nem tudott rést ütni a magabiztosságuk pajzsán. Ki is találták, hogy elmennek diszkóba, ahol az brutálisan szopórobotra ekizett csajok közül talán könnyebb lesz válogatni. Helyismerete persze egyiknek sem volt rendes, ezért elsőre a cabaret fledermaus-ba mentek, ami nem sokkal nagyobb mint a néhai nyirádi Öntöde diszkó, amely egy mészkőbe vájt pince, lakossági house-al, meg éjfél után pici mulatóssal. Ettől független eleinte igen jól szórakoztak, kértek egy üveg pezsgőt, amire a pultnál volt kispicsa akik becsatlakoztak az elfogyasztásába. Mint kiderült magyarok, egyenesen erdélyből, így a közös vonal pikk-pakk meg is volt és rendesen ment a seggrázós tánc is egészen hajnali kettőig, amikor a Timike, aki minden mondat végét leharapta, véletlen bele esett nyelvvel egy tök idegen jóképő csávó szájába, ami megölte a bulit, hőseinknek legalábbis. A másik csaj meg ágyőt mondott, mert mennie kell reggel hatra melózni a mariahilferstraßera a mekibe és nem akarta, hogy a két partihuszár hazakísérje, hiába is próbálkoztak. Ebből lett az, hogy menjenek át más helyre, ami végül a közeli palfy club lett, ahol annyi jó bula volt már a lépcsőn, hogy konkrétan az állukat keresték. Gyorsan be is csavartak a wc-be, egy kis utánpótlásért, mert érezték, hogy a pia vonal kicsit lelassította őket és a balanszot mindennél többre tartották. 

via GIPHY

Májki vadiúj narancssárga színű ekije annyira a régi vonalas extasy, hogy konkrétan még ő is csak negyedelni merte a felet ami a nap eddigi legjobb döntésének bizonyult, mert kifelé menet már olyan szinten dobogott a talpával, hogy a Karthago már el új elefántdübörgést akart belőle komponálni.

Mennek vigyorogva a pulthoz, ki is kérik gyors a lazító mentesvizet, aztán csavartak is be a parkettra, ahol annyi-de tényleg annyi ember volt, hogy pár percre el is veszítették egymást. Minő szerencse, hogy egyik se olyan átlag forma, Andris viking varkocsát bármelyik vaksötét zárt helyen is ki lehetne szúrni, így némi hű-meg-há után azért egymásra találtak és kinéztek két alacsony, picit töltöttgalambabb kislányt akik magányosan szürcsölték a lightkólás kubalibréjüket az egyik oldalt és közben az ütemtől egy másodperc késéssel rugóztak a zenére. Ettől független, kis csinos, aranyos csajszik voltak, meg merem kockáztatni azt is, hogy még ahhoz is túl ártatlanok, hogy ez a két gyökér végiggyalogoljon rajtuk, de baszod valami csoda folytán nem küldték el őket azonnal a fenébe, sőt még törtangolban társalogni is kezdtek, amiből azért hamar kiderült, hogy a csajok se ülnek a narkóvonat fapadján, olyan szinten szét voltak spurizva, hogy a kattogás, meg a csámcsogás szinte beleivódni hallattszott a basszusba, de ettől még képben voltak. A party zakatolt körülöttük, a tömeg szinte masszaként ugrált és parfümmel kevert izzadtságcseppek záporoztak, a stroboszkóp háttéreffektjének lüktetésével, mikor a legvadabb kiállásnál Májki gátlásait ledobva szájon csókolta a vörös hajút, a kettő közül. Nem állítom, hogy ő lepődött meg legjobban, mikor az viszonozta a csókját, de azért az e-től zakatoló szívén és a kóla adta bátorságon túl is érezte a meglepődést az ereiben, s az est többi része afféle mámoros álomnak tűnt, amibe csak Andris éppen leölni kívánt disznó visítása trágyázott bele egy illúziórombolót, de nem volt para, csak állítólag így élvez el. 

Már délután kettő volt, mikor a lányok szégyennel vegyes mosollyal elköszöntek, vagy inkább futottak, de ez Andris szerint csak perspektíva kérdése, mert ő éppen azon bosszankodott, hogy fognyomok tarkítják a zacskóját és ez a csaj egy kiboszott vámpír, mert a szívótechnika mellett éles metszőfogakkal is rendelkezett, amelyek árulkodó nyomot hagytak a viking több testrészén is. 

Májki viszont annyira adta a chillt a nap után, hogy hamar cigikészítésbe fogott, persze elsőre hiba volt a szállodaajtóról letépett laminált kiürítési tervből tippet csinálni, de aztán a város nevezetességeit felvonultató brossúrából hajtott magának csigát, ami Andrissal fálváltva nyálaztak gondtalan sóhajokkal teli, lassú mozdulatokkal. 

Mindkét srác hosszasan beszélt mindenféle langyi témáról, a régi időkről és annak ellenére, hogy a Jocónál való meló alatt nem feltétlen voltak hatalmas spanok, most mégis igen kellemes időt töltöttek el együtt. Olyannnyira, hogy végül estére úgy bebasztak, hogy a dürümöt úgy hányták ki valamelyik utcasarkon, hogy a galambok majdnem újraforgatták a reszkessetek betörők kettőt. Mire megszabadultak a szárnyas hadosztálytól, már ismét volt a kezükben valami finomság, jellemzően röviditallal és junkfood-al. Májki be is szólt valami aladinnak, hogy húzzon a kurva anyjába, mert az útjában áll, de mivel annyira nem tűnik veszélyesnek a srác, hogy még a felháborodott ordítása is kislányos dícséretnek tűnik, így megúszták a seggbekukit és mehettek tovább rombolni a színvonalat.

...

A többire Andris nem is nagyon emlékszik, csak a könnyeivel kűzködve mesélte a sztorit Pacsainak és Klárikának, miközben Májki családjának tagjai, feketében szobroztak a falusi temető szélén. Májki is itt volt, csak éppen el volt dobozolva, minimalista, de azért ízléses deszkák halmazai közé. A fehérre csiszolt fa és a Májkitól idegen fekete öltöny teljesen fura egyveleget képzett a srác körül és ezek a külsőségek méginkább a csapat torkán akasztották az amúgy is nehezen kicsusszanó szavakat. Klárika annyira sírt, hogy még a Pacsai felé tett utálatát is képes volt időlegesen elfelejteni, miközben hol az Ő, hol az Andris karjaiban remegett. A tényállás viszonylag egyszerű volt, a Májkit kirúgták az osztrák melóhelyéről, mert folyamatosan bekábsziszva melózott, plusz el is késett rendszeresen, amit ezek szerint csak a Jocó kaliberű emberek toleráltak. A kirúgás napján még viszonylag tartotta magát, de annyira belefeledkezett a hirtelen készhez kapott 1200 euróba és abba, hogy most tovább kéne lépni, hogy lényegében amit csak talált el, vagy felszívott. A helyzet ironiáját csak tetőzi, hogy még sem ez okozta a mindenek végét jelentő halált, hanem egy trükkösen csúszó lépcsőfok, amelyen matt készen a Májki gyerek akkorát taknyolt, hogy negyven lépcsőfoknyi hanyattvágódást, egy szerencsétlenül végződött fejbeveréssel tarkítva lényegében azonnal jégre tette. A hülye Pacsai persze megpróbálkozott néhány feszültségoldó viccel, amely más esetben még vihogós nevetést is eredményezhetett volna, de most csak hümmögést. Hamar eltervezték, hogy bebasznak gyorsban, mert a józanság ezt a társaságot eleve csak rossz élményekre emlékeztette, ellenben minden más tudatmódosítóval, amelyek édes emlékeket, vicces sztorikat és felhőtlen nosztalgiázást ígértek. Pacsai azért az egy trükkösen rövid virágba rejtett gramm fűvel és néhány tabletta hc partekivel megszórta a még fedetlen koporsót, mielőtt el nem kezdték rá lapátolni a nedves földet, mert tudta azt, hogy Májki ennek most tényleg örülne. Meg is jegyezte félhalkan, hogy bazmeg Májki, remélem ez most komoly mert viccnek kicsit durva lenne. És látta maga előtt, ahogy Májki most ezen röhögne.

vendeghanyas_patreon_big.jpg

A magyar rockrajongók koncertösszetétele

A középkorú, magyar rockegyüttes rajongó Eddát, Lord-ot, Ossiánt, Bikinit, Pokolgépet esetleg Karthagot hallgat. De nem csak hallgat, hanem élete egyik fő értelme is a választott zenekar iránti rajongás. Ami modorossá teszi eme zeneművészetért rajongó embertársunkat az a másokkal szembeni megnyilvánulás, önnön nagyszerű zene igényességének, s zenéhez értésének feszt hangoztatása mások (de inkább más zenekarokkal) szemben. Fontos megjegyezni, hogy ez a modoros típus, kizárólag az 50-es évektől a 80-es évekig születettekre vonatkozik, ugyanis csak ők érthetik igazán a Kádár-korszak alatti underground (vagy talán annyira nem is?) lázadás eszméjét, amit még így ötven felett is előszeretettel hangoztatnak. Ahogy sok más esetben, itt is elkülönülnek egymástól a férfi és női rajongók, hiába együtt éneklik a márhívót, teljesen másképp viszonyulnak a zenekarhoz és több különböző alfajuk is létezik.

Férfi

A rockerség egy kétségkívül férfias dolog, a bőrkabátok, a szegecsek és a vad életérzés még a legpuhányabb, pocakos férfit is képes egy olyan fokra romantizálni, amely a megfelelő közegben akár még vonzódás tárgyát is képezheti. Persze közöttük is több féle létezik.

Ősrocker

Valahol a Hobo Blues Band és P. Mobillal kezdte, de hamar ráállt a Beatrice-re, mert a munkásosztály keserűségének szellemében könnyen tudott azonosulni valamennyi mondandóval, de nem szégyellt más magyar rockosabb muzsikákat és előadókat is hallgatni. Tele van hangzatos sztorikkal, a Kádár-korszak alatt üldözött, ellehetetlenített zenekarokról, napra pontosan felidézi azt a koncertet amikor a CPG tyúkáldozatot mutatott be a koncertje során és bájos túlzásokkal szépíti húsz-harminc év távlatából a régi underground éjszakai életet.

Te emlékszel a Csöves Dinire? Tudod ő volt az aki egy kihipózott pólóra ráírta oroszul, hogy utálom az oroszokat és úgy jött Ricse koncertre aztán rendőrök meg jól elkalapálták meg bevitték?

Fekete lyuk, totalcar, Ifipark, kinizsi mind mind egy korszak lenyomata és ezernyi (megédesedett) emlék színhelye. Ismeri a régi vidéki nagy rocker helyeket is a legendás Győri Torock, a veszprémi padlás, és amikor kimondja sokat sejtetően az eget bámulja és mosolyog. Az Ősrocker csöves volt egészen amíg munkába nem lépett a szakiskola befejezése után. Ritkán voltak valóban azok (mármint egzisztenciálisan), mert azért tellett nekik szimatszatyorra, használt farmerre és persze koncertbelépőkre. Ahogy elkezdtek dolgozni, úgy lettek Ricsések, Eddások, Mobilosok vagy éppen a már hazánkba is begyűrűző nyugati zenészek, együttesek rabjai. Az Ősrocker ott volt minden nagyobb rendszerváltás előtti koncerten, így a ‘86-os Queen-en is (plusszpont ha úgy szökött be) aminek élményeiről egy DVD film szakértői kommentátoros anyagát is meg tudná tölteni. Jellemzője, hogy mindenevő, széleskörű információkkal rendelkezik valamennyi általa követett zenekarról, fejből mondja a felállásokat, évszámokat és még az alig ismert, ritka EP-ken szereplő számokat is fejből dudorássza.

Én a Bakancsos Eddát szerettem, a kedvenc számaim is abból az időkből vannak. Persze ez nem a te hibád én vagyok olyan öreg, hogy még a kezdetekre is emlékszem, nem csak a Művekre.

Alapvetően lehet atyáskodó, mindent jobban tudó típus is, de akár teljesen ártalmatlan zenekedvelő, aki tényleg csak a kora és el nem ivott agysejtjei miatt jól emlékszik a régi dolgokra. A legkevésbé modoros típus a jelen felsorolásból.

Szalonrocker

Ő sosem fűzött túlságosan komoly szálakat a választott együtteséhez, egyszerűen csak a vidéki/proletár élet egyszerűsége egyfajta természetes lázadásra nevelte. Ő az aki hétfőtől péntekig dolgozik az üzemben/gyárban, hétvégén meg úgy bebaszik Lord koncerten, hogy az asszony piromkodva cipeli hazáig, miközben azért lájtosan ő is be van csápulva. Szeret mindent amit (meg)ért, Ricse, Edda, Lord, Deák Bill mester (a legnagyobb rocker a világon!), de szívesen veszi az új vonulatokat is, amíg azok mellőzik a popposabb beütést.

Most ne érts félre nincs bajom nekem az újakkal. Szivárványozzanak, meg királylányozzanak csak nyugodtan a rádióban engem nem érdekel, de azért ilyen zenét csak az csinál, aki tinilányokat akar kúrni. Én egy másik korszakban nőttem fel, akkoriban a Hobónak is megvolt a maga romantikája. Szó se róla egy jó menyország touristra viszont bármikor bezúzok a tömeg közepébe!

A szalonrocker főként melós, vagy nem túl magas jövedelmű és intellektusú ember, aki mindenféle rendszerrel szembeni kiszolgáltatottságát, bukott kisemberségét egyedül a koncerteken képes annyira levetkőzni, feldolgozni, hogy a következő eseményig ne dőljön a kardjába. Eleinte nem volt nagy fesztiválrajárós alkat, bőven elvolt a megye szinten elérhető koncert kínálattal, de mióta minden második bokornak van fesztiválja, azóta szívesen jár ilyenekre is, mert azért 5900 forintos napi jegyárral ritkán lehet tombolni egymás után egy kis Mobilmániára meg Kalapácsra, de ha már ott van akkor a Quimby-t is megnézi. Alapvetően érdeklődő természet(nek hazudja magát), de modorosságát a korlátoltsága adja. Nem akar új zenéket elismerni, megszeretni, szöveget tanulni. Neki úgy jó ahogy van, a Ricse is úgy volt jó ahogy volt, az Eddát is mióta elvitték az UFO-k azóta szar. Ugyanott dolgozik már harminc éve, valószínűleg lájtosan alkoholista is, a feleség már rég nem szereti, de azért évente három négyszer el-elmennek egy ilyen koncertre, a buli adott, meg hátha lát valami csinos bőrszoknyás kislányt akire kicsaphatja sutyiban. Fő ismertetőjele a legolcsóbb dobozos sör a kézben, munkásbakancs fényesre boxolva és ‘90-es évekbeli nyugati(nak hitt) elnyútt polók. (Lotto, Rebook). A koncert után, a családdal vagy a barátokkal szívesen nosztalgiázik a régi koncertekről. Valószínűleg egy a lakásához közeli talponálló törzsvendége is.

A Zenész

Hasonlóan az Ősrockerhez, ő is széleskörűen tájékozott a magyar és külföldi rockvilágról. Annyiban más, hogy ő nem csak hallgatja, hanem tépi is a húrokat, üti a dobokat, vagy épp hörög a mikrofonba. A nagy neveket nőtt fel, Ossian, Pokolgép, P. Mobil voltak a kedvencei és a rendszerváltoztatás (gengszterváltás) utáni kereskedelmi csatornák megnyílásakor saját együttest alapított, vagy csatlakozott be egybe. Eleinte úttörő ötletekkel, a rock megreformálásával, a stílusok keverésével szeretett volna betörni. A nagy zenei forradalom sajnos elmaradt (legalábbis az ő formációja által) így vagy megélhetési zenészként tevékenykedik, vagy pedig fő munkaidő mellett hobbiból tolja, mondván nem jön rosszul az a párszázezer amit évente ebből keres. Ő ellentétben a fent felsoroltakkal, jóval inkább képben van a külföldi nagyágyúkkal, Kamelot, Iced Earth, Stratovarius és minden olyan heavy zenekarral ami kicsit progresszívabb, mint a trash vonulat. Pár kezdetleges próbálkozás, egyértelmű nyúlás után megtalálnak egy közös hangot, ami főleg a közönség tetszéséhez igazítva kicsit stadionrockos utánérzést ad, viszont ezek a számok fentartják őket akár évtizedekig is. Természetesen őket is ezerfelé lehetne kategorizálni, főleg zenei irányvonal mentén, a heavy, trash, prog, black és death mentén.

Nem rossz ez a Dimmu Borgir szó se róla, sok inspirációt adott, de azért amikor mi a garázsban próbáltunk még régen a NecroKill and Corpse Die formációnkkal, jóval dárkosabb és spirituálisabb hangzást tudtunk összehozni. Bár a szövegek még nem voltak a véglegesek, de a hörgés miatt még a dobos Misi se igazán értette, hogy mit éneklek.

Koncerteken folyton sír, hogy ő ennél tízszer jobb hangzásvilágot álmodott meg és a szövegeik is jóval összetettebbek, de az, hogy nem volt jókor jó helyen, az örökre elintézte a zenei karrierjét. Bele sem gondol, hogy manapság az internet segítségével ha igazán jó lenne akkor utat törhetne magának, vagy ami mégrosszabb pontosan tisztában van önnön tehetségtelenségével és plágium gyanús slágertémáival, ezért elengedi az internetet. A kicsit tehetségesebb, befutottabb zenekarok vidéki fesztiválokra járnak meghívottként, Zorall sörolimpia, Pannónia, Hegyalja (legalja), Fezen, Rockmaraton, de délutáni töltelékhelyeken kapnak csak sávot, ahol jó ha 100 ember tobzódik max a színpad előtt.

Mindent mindig jobban tudnak, a magyar zenekarokról. Belsős infókra hivatkozva mondogatják, hogy Kun Péter azért halt meg, mert rányított a feleségére ahogy épp Pataky kúrta és erről országos jelentőségű vitákat is generálnak a haverjaival, valami lepattant kocsmában, ahol néha felléphetnek borért.

Bármit gondolsz aranyapám, ez így volt, egy hangmérnök mondta nekem aki akkoriban az Edda Táborban volt még kiscsíra road agárdon. Most érted miért hazudna?

Publikus zenekarbeli konfliktusokat elemez, átlát, megold, elmesél. Történeteit hallgatva még Paksi Endre és Kukovecz vitáinak részleteiről is tájékoztat, szándékosan kétértelműen előadva, hogy az avatatlan fülnek úgy tűnjön, mintha ő is ott lett volna. Ha rákérdezel, nem fog hazudni, de ügyesen lavírozik a szavakkal úgy, hogy sejtesse, hogy ő is része volt annó, valaminek.

Nők

Ahogy egy poszt növekszik, úgy kell emelni a tétet és szerencsére a női modoroskodásnál nincs is bizsergetőbb egy modoros blogoló férfi számára. Lássuk.

40+ Gruppie

Bizony-bizony, nem csak a Axl Roses és James Hetfield cipelte hátra bezsongott tinilányokat, hanem Pataky, Kalapács de még talán Paksi Endre is. Nincs olyan kisváros a magyar határon belül, ahol ne élne valaki, aki látni vélte, hogy bizony a Julist rendesen megszopatták az Ifiparkban, vagy a Jolánt megbaszták a Fekete lyuk wc-jében. De most nem róluk lesz szó, hanem az elhanyagolt, idősebb nőkről, aki az Ősrockerhez hasonlóan rajonganak a zenekarért és bármikor széttennék a lábukat a frontembernek. Vagy a gitárosnak. Najó a dobosnak is. A billentyűsnek csak igazán nagy név esetén. Vagy ha partiban az énekessel.

Legjellemzőbben egy Eddás példával tudnám leírni a típust.

A minimum kései harmincas, vagy korai negyvenes Eddás nő (nagy arányban elvált) és akár egy vagy két gyerkőcöt is nevelt. Nagyok már annyira, hogy ne kelljen fogni a kezüket, ezért mindenféle gond nélkül lehet menni bulikázni az éjszakába. Mivel a gyereknevelés miatt közel két évtizedet is kihagyott, megmaradt tinédzserkori kedvenceinél. Kedvence az Edda amit egy ingyenes koncert (kereskedelmi TV roadshow-ja a 2000-es évek elején, vagy falunap) során újra felfedez, s magában ugrálva elönti az a kéjes, izgalmas lázadó érzés, amit gyerekként érzett. Majd teljesen rákattan. Ezután élete fő kikapcsolódási pontja lesz az Edda koncertre járás. Az évente visszatérő fő nagykonceteket már év elején naptárba vési, (csesznek, agárd, miskolc, budapesti nagykoncert), ahová aztán hatalmas drámákkal teli készülődésekkel el is megy.

Ajj Jóska, nem hiszem el ezt a kis ribanc Katit, már év elején megvettük a jegyet a szokásos Popstrandos koncertre és most összeszedett valami faszit, akivel horváthba megy nyaralni. Nincs kedved eljönni velem? Persze szigorúan haveri alapon.

A koncert napja szent, ezt még a csemeték is tudják. Fodrász, dauer, puniwaxolás, egyszóval nagygenerál. Szó se róla, ő nem kurva, nem fekszik le akárkivel, főleg nem koncerten, de a tudat megvan, hogy akár meg is tehetné. Hosszasan gondolkodik rajta, hogy a 2009-es fehér, vagy a 2012-es fekete táboros pólót vegye fel. A fekete eddás kendő lezserül az övbujtatóba fűzve, a fehér eddás baseball sapka pedig a fején. Az elvakultabbak, nem elégszenek meg az Edda Shop-ban vásárolható, vagy a különböző piacokon illegálisan nyomott zenekaros pólókkal, hanem egyedit gyártatnak maguknak. A mégelvakultabbak akár olyat is amikor Pataky-val szelfiznek.

Ha nagy nehezen sikerült abszolválni az öltözéket, akkor még három Eddás facebook csoportban gyorsan egyeztet, hogy ki az aki tutira ott lesz. Természetesen a menetfelszerelésben tükörszelfi kötelező darabja a napnak. Kapunyitásra érkezik, s az elsők között lép a helyszínre, hogy biztosítsa helyét az első sorban. Az előzenekart is végigvárja türelmesen, még akár bólogat is rá, de csak akkor élvezi igazán, ha a Pataky Művek kezd, mert az már félig Edda. A kísérő itt lesz fontos része az estének, ugyanis ő nem tágít az első sorból, ha mégis akkor pisilni max (Era foglald lécci a helyet!). Ilyenkor a hatalmas sorok elkerülése végett, kültéri koncert esetén akár még egy villantást is bevállal a bokor mellett, hogy időt nyerjen. Mivel csak az elmúlt években legalább 20 koncerten vett részt, ezért nagyjából van fogalma arról, hogy milyen szám után, mi következik és a kevésbé fajsúlyos nóták alatt intézi el. Meggyőződése, hogy mivel mind Edda táborban ott volt visszamenőleg öt éve, mind az összes koncerten szelfizik az Attilával (ő így mondja a keresztnevén, utalván kapcsolatuk személyes mivoltára), ezért ő fel is van ismerve. Lázasan próbál szemkontaktust teremteni az ő Attilájával, molinókat, zászókat, vagy egyéb szekuriti-kompatibilis kiegészítőket lengetve. Ha a kierőszakolt szemkontaktus megvolt, akkor örömben úszik a lelke, mert meg lett ismerve, de ha elmarad, akkor megnézheti magát az összes ember, aki a környezetében van. Az a koncert szar volt, a Pataky (immár vezetéknéven) egy beképzelt fasz, aki a legnagyobb rajongóit már meg sem ismeri.

Koncert közbeni mozgáskultúrája eltérő, az egy helyben ugrálóstól, a rétet kaszálós, hajborzolós, csöcsöt dobbantóstól bármi lehet. A gyere őrült alatt élőzik ezzel praktikusan jelezve a külvilágnak is, hogy ő micsoda egy belevaló csaj. Ha esetleg kimagasló kinézetű, akkor a szervezőkön keresztül bejutást intéz a backstage-be, ahonnan fotóriporteket megszégyenítő adatmennyiségű fényképpel érkezik ki. Az élvnedvek spermiumszámáról sajnos nincsnenek rendelkezésre álló adatok, de ha hinni lehet a rossz nyelveknek, akkor azokban sem szűkölködnek.

White trash

Bár messze vagyunk, a TLC-n játszott redneck családoktól, azért még vidéken bőségesen találkozhatunk olyan családokkal, akik kulturális jellegzetességeken kívül, olyan sokban nem különböznek Mama June-tól. Ők is előszeretettel járnak rockkoncertre, nem ritkán a fentebb említett Ős- és/vagy Szalon -rocker házastársai. Ők csoportosan mennek koncertre, ami előtt jól bealapoznak a helyi krimóban és távolsági buszjáratokon. A praktikus hátizsákok majd megszakadnak a dobozos Rákóczy sörök és házipálinkák súlya alatt, a töltött cigik hüvelyei pedig deformáltan roskadoznak. Tőlük látható olyan produkció koncert előtt, hogy az egyik nő sír, a faszi meg arccal a bokorban piheg az alkoholtól. A mértékletesség mint olyan nem jellemző rájuk, viszont összetartanak és ritkán haverkodóak a többi rajongóval. Ők azok akiknek soha semmi nem jó, a hangosítás, a színpad, a wc-k állapota, a benti italok árai. Kevésbé a zene iránti rajongásuk, sokkal inkább a kimozdulás lehetősége hajtja őket, s mivel idegen nyelveket nem beszél, ezért bőségesen megelégszik a már ismert zenékkel is.

Elhanyagolt háziasszony

Férjével már rég nincs meg az összhang, nem is nagyon vágynak egymás társaságára, ezért külön a barátnőivel, esetleg kollégáival együtt mennek Eddára, Lordra esetleg Ossianra. Személyiségükből teljesen kivetkőzve készülődnek, tüll szoknya, fekete tütü, erotikus harisnyák, combfixek bakanccsal, cleopatra stílusban kihúzott remegős ívű szemek, szegecsek és mindenféle olyan cuccal készülnek, amit a vasalás közben a tv-t kapcsolgatva megállapították, hogy fiatalos és rockeres. Már ezek beszerzése sem megy egyszerűen, de az internetnek hála, azért nem is lehetetlen küldetés. Emellé kreatívak, a régi szakadt necc harisnyát megérte évekig tartogatni, de ha csak egy sima testszínű harisnynadrágot találnak, nem restek ruhafestékkel feketére mosni, majd azt manuálisan megszaggatva hozni a vad-csaj hatást. Ha már ténylegesen úgy néznek ki, mint bármilyen 80-as évekbeli heavy metal koncert törzsközönsége hollywood szerint, akkor indulhat a party, vörösboros-kólák, olcsó pezsgők és unicumok tömkelege csúszik le, mire egyáltalán odaérnek a helyszínre. Ott már ritkán isznak, akkor is főleg akkor, amikor valami faszinger meghívja őket. Alapvetően okosak, nem a félredugás hajtja őket (bár nem elképzelhetetlen, hogy megtörténik), hanem a kiszakadás a kisvárosi életből és a lehetőség, hogy megmutassák a világnak a vadságukat. Aztán hétfőn újra felveszik az egszerű deichmann-os cipőt, térdszoknyát és apácablúzt, hogy valami irodában szürküljenek a következő szédítően őrületes csajpartiig. Bár kitértem arra, hogy nem feltétlen dugnak félre, de ez inkább csak a publikus koncertekre jellemző. Ez a típus okos annyira, hogy tudja, egy tömegrendezvényen mindig akadhat olyan aki meglát valamit. Ha az elhanyagolt háziasszony házasságtörésre adja a fejét, az a lehető legnagyobb diszkrécióban, még a barátnők és kollégák előtt is titkoltan teszi.

Párban

Azért nem ritka a jó rockeri házasság, s olyankor közös koncertre, fesztiválra látogatás. Mind láttunk már az alsóörsi motoros fesztiválra együtt menő, bőrkabós középkorú párokat, vagy éppen egyen eddás pólós negyveneseket. Az modorosságuk kimerül a közösen, inkább csak maguknak előadott koreográfián, ahogy egymásnak üvöltik, hogy háromszor szóltam rád

fancyBistro' - fogpiszkáló

A fancyBistro-ban már nyitás óta nincs fogpiszkáló. Ez nem valami léhaságból elfelejtett faszság, hanem tudatos üzleti szemlélet, hiszen a vendégkört tekintve joggal várható el tőlük, hogy rendezett és ép fogakkal térjenek be. A fogpiszkáló és maga a fogpiszkálás ténye régóta parttalan vitába sodorja a vendéglátás egy magasabb színterét. Mikor az üzletvezető Miki kitalálta a teljes arculatot, szándékosan elvetette a bárminemű fogpiszkálás lehetőségét. 

fogpiszkalo_vendeghanyas.jpg

Eleinte volt pár zsírnyakú, aki megjegyezte a fogpiszkáló hiányának tényét, de mikor Áron meg a többiek vigyorogva betolták, az előre betanult választ, miszerint ismernek egy jó fogorvost, akkor a kopaszokban is tudatosult a tény, hogy figpiszkálni nem menő, mert csak rothadó rágókra asszoicál az entellektüel. Az évek alatt a törzsközönségben ez rendesen tudatosult is, havonta elvétve érdeklődött csak néhány gazdagabb vidéki az apró kis fapálcikák felől, akik jellemzően a netes értékelések miatt elhozták a csajaikat, vagy feleségeiket, hogy villantsanak, de ugye attól, hogy a tehetős cigány még elmegy operabálba, még nem feltétlen fog tudni viselkedni. Láttunk már ilyet. 

Történt viszont nem is olyan régen, egy érdekes eset, ezzel a kis apró jelentéktelen tárgynak a főszereplésével, méghozzá közvetlen a múltkori esemény utáni napon. Jön be a középkorú fickó, első ránézésre is látszik, hogy jobban el van tellve magától, mint Tony Stark és Pintér Tibor szerelemgyereke, mögötte meg egy olyan nőci, akit csak a kosztümös filmekben látni, az ellenszenves mostohaanya karaktereként. A pult mögött álló Áronban akaratlanul is olyan gondolatok törtek fel, amelyben zokniba csavart marhatrágyával ütlegeli a sznobkodó faszi fejét, miközben azt üvölti, hogy te stílustalan vidéki paraszt takarodj innen, de az ilyesfajta fantáziáit meghagyta recskázáshoz, amik rendszerint úgy végződnek, hogy a csinosabb vendégek a pultban blázolják, miközben ő koktélt kever. 

Leül a faszi, aztán kényszeredetten felpattan és jól körbevizslatja a teret, majd kihúzza a széket az asszonykának és közben olyan arcot vág, amely egyszerre nyugtáz elégedettséget és vár elismerést a külvilágtól. A lábával dobolva türelmetlenül várja, a pincér megérkeztét, s magasra szegezett fejjel érdeklődött az ételekről, italokról. 

Tudod az a fajta csávó, aki már ránézésre is olyan túlvállalós, hogy minden egyes mozzanata szinte kizárólag a külvilágnak szól és legbelül kurvára nem ott lenne ahol éppen van, hanem a kertben, telken röfögne félmeztelenül, hasát kidüllesztve, dobozos sörrel a kezében, régi kúrós sztorikat mesélve a haveroknak. De az üzlet, a feleség, az élet nem ezt várja tőle, ezt ő is tudja, ezért időnként betáraz a naptárba valami olyan dolgot, amivel vagy a facebookon tud villogni. Ugyanis ő, pontosan ő az aki kibaszott büszke a technológiai rátermettségére, s valamelyik világmárka csúcsmobilja, nem csupán kiegészítőként, hanem teljes értékű funkciókkal ellátott, svjácibicskaként lapul a zsebében. Tőlük látsz olyat, hogy még vízmérték app is van a telefonon és a falra akasztott túlárazott ikeás képeket, annak segítségével állítja be, de nem csupán kiegészítő dolgokat használ, hanem a közösségi médiát is. Nem rest megosztani nyaralós fotókat, jó kocsikat, vagy éppen fitness ribancok pucsító képeit, alá óvatosba odaírva, hogy azé' az asszony jobb. Ismerősei hosszú távon a pokolba kívánják, de mivel mégiscsak van mit a tejbe aprítani, így a közvetett vagy akár közvetlen haszonszerzés céljából jóba maradnak vele.

A vacsora megérkeztével a csávó már épp filterezi is a steakről készült fotót, aminek árán azért szemforgatva csendben kurvaanyázott, hát még amikor realizálta, hogy az asszony által választott desszert árából odahaza ketten megebédelnek a rigóvendéglőben. Sebaj, egyszer élünk és legalább a vastag marhahúst jóízűen elfogyasztotta. 

Áron szerint aki paraszt, az paraszt is marad, bármennyi pénze is lesz, s hiába váltja a gumicsizmát a lacost vitorlás cipő. Emberünk a hús elfogyasztása után indulatosan tett is erről tanúbizonyságot, mikor felháborodását jelezte, a fogpiszkálók hiánya maitt. Még akkor sem enyhült meg, mikor Áron felhívta a figyelmét rá, hogy a férfimosdóban talál eldobható, egyszer használatos fogmosó csomagot, így addig addig hisztizett, meg óbégatott, míg a konyháról a szakács ki nem adott néhány darabot, amivel általában az olajbogyókat vagy a sajtválogatásokat szokta megtűzni. A faszi mint aki csatát nyert, olyan örömmel vette először kézbe a kávéscsészén, szalvétába hajtott néhány szem fogvájót, mintha csak a számla végösszegének felét alkudta volna le. Neki is áll, mindenféle illemszabályoktól nem tartva használni is az apró hegyes fapálcikákat. Már legalább tíz perce, mikor gondolta, hogy egy tükör segítségével talán könnyebb lehetne kipiszkálni a törött fogban ragadt marhahús rostját, így meg is indult a mosdó felé. Ahogy tartott balra, ahol a lengőajtó takarásában lehet csak bemenni a mosdókba, úgy gondolta, hogy közben odaint Áronnak, hogy fizetne, s ahogy így féloldalasan fordult vissza, az addig bal kézzel tartott lengőajtó óhatatlanul megindult visszafelé, egyenesen éllel elkapva a faszi állkapcsát, ahol lezserül tartotta még mindig a fogpiszkálót. A zsanérba szerelt rugó nem volt új, de erős, legalábbis az az ordítás amit a faszi kipréselt magából, igen nagy erőhatás következménye lehetett. Persze a Bistro javanépe, összerohant, hogy mi a fasz történhetett. Hát az történt basszátok meg, hogy a fogpiszkáló a félig törött fog oldalsó járatán keresztül vagy két centi mélyen fúródott bele a csávó ínyébe, szóval a vacsora után instant szájsebészet lett, nem pedig kúrás, ahogy azt emberünk eltervezte. A számla végösszegét meglátván csak vérbuborékok és krvkákfsza jött fel a grimasztra tartott száján.

Áron szerint ennek a történetnek is meg van a tanulsága, mégpedig az, hogy; egy jó étteremben parasztság fogpiszkálót kérni. 

vendeghanyas_patreon_big.jpg

Klárika megcipőzött egy kikent plázapicsát

Klárikának hallod rendesen fut a szekér, konkrétan már BKV-ra fel se teszi a lábát, kizárólag taxival jár melóba. Mondjuk az igaz, hogy az egyik udvarlója taxikártyáját használja, aki valahol a graphisoft parkban tolja, de ez Klárika szerint igazán nem nagy ár, azért cserébe, hogy néha foglalkozik a csávó kóró lelkével, mert fizikai érintés a köszönéskor kapott béna puszit kivéve, az nincsen. 

bar-fights.jpg

Most már arra is rászokott, hogy nem is mos otthon hajat, mert háromnaponta megcsinálja neki az Orsi, aki az egyik legjobb fodrász a városban (szerinte). Közben éli vidám életét, ízesen kacagva gondol vissza a vidéki életre és  annyira akklimatizálódott a pesti létformához, mint Habony az ibizai klubokhoz. Közben megtanult okosítani itt is, ami első néhány alkalommal elképzelhetetlennek tűnt, mikor látta, hogy milyen pörgés van a bulinegyedben, de azért napról napra okosabb és merészebb lett, ami bizony kifizetődőnek bizonyult. Ezt csak ilyen sejtelmesen volt hajlandó elárulni, szakmai titkokra hivatkozva baszik se részletesen beszámolni róla, de annyit mondott, hogy nem ő találta fel a spanyol viaszt, jól bevált trükköket alkalmaz és tutira buktamentes az ügymenet. 

Viszont mivel már rendesen berendezkedett, ezért nem is igazán hagyja magát. A múltkor például ahogy áll a westendben és épp azon gondolkozott, hogy a sokat sejtető csipkés, vagy a márkaneves vastag gumis szélű bugyit vegye le a polcról, mikor egy ilyen tipik falusi buflákfejű így konkrétan nekiment oldalról. Klárika csak féloldalt fordult és felvonta a szemöldökét, amit a szakirodalom a homo ribancus támadóállásaként ismer. A szerencsétlen tirpák a leárazott cuccaival gyorsan el is hordta magát. 

Aztán mostanában egyre többször veszi fel a támadóállást, legutóbb például épp sétált a király utcában, ment volna melózni, mire ott az anker köznél egy ilyen csapat disznó ácsorgott, de valami külföldiül beszéltek, azt hiába próbálta volna a csepel felé kerülni a röfögő különítményt, azok állandóan akadályozták a nemtőrődümségükkel, mire klárika olyat ordított, hogy még a tatabányai turul is összehúzta a szárnyait ijedtében. 

Most faszt se tudja mi van vele, de legutóbb az volt a sztori, hogy éppen melózik egy ilyen veretős hétvégén, tele is volt az egész gozsdu, teljesen meg volt hülyülve mindenki. Szerinte tuti telihold lehetett, mert a csajok úgy tekerték a valagukat, hogy fél óra forgatásból egy egész albumnyi niki minázs videóklippet lehetne leforgatni. Töltögeti a rumokat, meg a tyúkoskólákat, de egyre inkább megakadt a szeme, egy kisribancon, aki piros lakknadrágban és ilyen apró topban forgott a placcon a pasik körül és bár természetesen nem tekintette kihívójának, de rendesen bántotta a lelkét, hogy nem rá irányul minden figyelem. 

Az önérzeten kívül nem esett kár másban, egészen addig, míg a csaj oda nem libbent a pulthoz és odaszólt Klárikának, hogy egy vodkaszóda. Klárika a már megismert bájos vigyorát vicsorgásra cserélte és odaszólt, hogy talán kérekszépenfaszombazmeg, anyád parittyával küldte a pofádba a kecsketejet a tanyán? Erre a csaj is visszaosztott valamit, de Klárika nem értette a tuctuc-tól, de jó emberismerőként a lakknacis csaj metakommunikációjából ügyesen kikövetkeztette, hogy nem a frissen festett haját dícsérte meg. A pontot az i-re az tette fel, hogy a csaj fogott egy ezrest és bekúrta a pultba, ami vörös posztó lett Klárika számára, s kenneléből kitört bikaként rontott rá a csajra, de baszod így pulton keresztül. Egy ütés a gyomorszájba, egy gáncsolás és már a földön fekvő visítózó picsának a fejét rugdtalta a vacsiúj mintás converse-ében, ami rendesen véres is lett a csaj spriccelő orra miatt. A szekusoknak kellett szétszedniük őket, amire a lakkospicsa, elkezdett rendesen fenyegetőzni, amire a még ütőtávolságban lévő Klárika olyan karmolást baszott a csaj bal orcájára, hogy ríviai gerált is kutya fasza ahhoz képest. 

Állítólag a szekusok meggyőzték, hogy nem nagyon kéne ugrálnia a kisribancnak, mert ő fogja megütni a bokáját, de ez már ilyen tipikusan fasztudja részlet, vagy megtörtént vagy nem. Az viszont biztos, hogy Klárika azóta picit visszavett az arcából, mert be lett hívva rapportra, hogy ez volt az utolsó dobás és nem mintha nem találna egy perc alatt másik melót, de azért jobbnak érzi a békét. Azt viszont a sztori mesélése közben megüzente, hogy ettől független nem kéne ott ribanckodni ahol ő melózik, mert meg lesz baszva az arcotok. Jelentsen ez bármit is. 

vendeghanyas_patreon_big.jpg

a (nem olyan) régi május elsejék

Néhánytízezres koszos iparváros, a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején az ifúság szempontjából afféle vad keletnek számított. Nem volt sem instagramma, de még iwiw se nagyon, az internet mint olyan a felsőközéposztálytól felfele volt csak megtalálható és az emberek még nem is nagyon érezték a hiányát. Voltak diszkók, focimeccsek, sörfesztiválok és búcsúk, amik a fiatalabb közösségek kikapcsoládási hubjainak számítottak. Ezek között tűnik ki leginkább a Május 1.-e, mert a maga posztkommunista mellékzöngéjével, azzal, hogy csak egy napos ünnepről volt szó és hogy ekkor még messze jártunk a 10.-én kapott fizetéstől, igazán sajátos és egyedi eseménynek számított. 

img_7129.jpgIllusztráció (Forrás: hegyko.hu)

Ha valaki ma megkérdezné tőlem, hogy mit jelent nekem Május 1.-e akkor röfögve mondanám, hogy a sör és virsli jegyet. Élhető városok szülöttei talán nem tudják, hogy ez mit is jelent, de az iparvárosok széntől koszos arcú purdéi talán ma sem tudnak mustáros, papírtálcás emlékek nélkül a megnevezett kuponra gondolni. Mit neked bónuszbrigád baszod, meg ezerféle kuponakció, mikor április végén a gyárakban marékszám osztogatták a tombola papírra pecsételt "két pár virsli, mustár, kenyér" menüket, amit majd a nagy Május elsején, a rendezvényen felállított sörsátorban be lehet váltani. Aki sztahanovista volt, vagy csak közeli kapcsolatban állt műszakvezetője, felettese segglyukával, az ráadásul "egy korsó sör" feliratú jegyet is kapott, amit természetesen csak ritkán osztottak szólóban, hiszen már a régi melós arcok főnőkei is pontosan tudták, hogy egy sör nem sör. 

Na mi a barátainkkal ilyeneket hamisítottunk 14 évesen, mert az egyik spanci faterja valami nagyobb ember volt a szakszervezetnél, ezért náluk egy elzárt szekrényben állt a tombolapapírtömb. Már csak bélyegzőt kellett szerezni, illetve pontos mintát, amelyről meg tudhattuk, hogy hogyan is kell kinéznie a sörvirslis jegynek. Ez nem volt nehéz, a kisvárosban mindenki a gyárban melózott, s kamerás mobil nélkül is el tudtuk intézni a sablont. Infó órán szépen megszerkesztettük és beszarsz, krumpliból megcsináltuk mint az oviban. Igaz aznap anyám kérdőjel fejjel jött a szobába, hogy miért van négy kiló burgonyából paprikás krumpli és a választ, miszerint mert nagyon szeretem ő sem vette be, de ettől független többszáz sörjeggyel indultunk neki a nagy eseménynek, amit mint megtudtuk célorientáltan Majálisnak is hívnak (jelentsen az bármit is). Aznap végül mi lettünk a királyok, hiszen megértve az adott korszellemet, a lehető legügyesebb kihasználtuk a rendelkezésre álló javainkat, beleértve az eszünket és persze a kiskapukat azért, hogy a nap végére gazdagabban legyünk. A sztori viszont nem erről szól.

Tisztán emlékszem a legelső majálisra, amin részt vettem. Fura emberek, dülöngélve fényes nappal, ki mackónadrágban, ki ünneplő (lila és zöld kordbársony) öltönyben, standok amikre mindenféle múlt századi foglalkozás volt kiírva, focimeccsek, ringlispil, dodzsem, céllövölde. A társadalmi osztályok fura keveréke, a pacsuli szag és a korabeli páváskodás mind-mind szerepet játszott aznap. 

Később már tudatosan készültünk az ilyen eseményekre, hiszen az általános iskolákban tartott mikulásdiszkó és tanári felügyelet mellett tartott banketteken kívül ez volt az az esemény, ahol a magunkfajta kisvárosi parasztgyerek szórakozhatott. És volt is lehetőség bőven, hiszen a kiscsajok, hiába nem voltak akkor még anyagiasok, akkor is szívesebben lógtak az olyannokkal akik be tudták őket fizetni dodzsemre, vagy arra a pörgő lófaszra, amiután sugárban lehetett hányni egy korty unicum nélkül is. 

A Majálisra az egész város eljött, még akkor is ha másnap munkanap volt. A miérteket nem tudom, de arra nagyon is jól emlékszem, amikor 2002-ben (asszem, lehet, h 2001 volt) megtapasztaltam, hogy milyen érzés úgy igazán nem érteni semmit a világból és abból ami körülötted folyik.

Történt ugyanis, hogy spanokkal nagyban készülünk az eventre, gyermeki bájjal legszebbnek gondolt deszkás nadrágok és polók magunkra erőltetése, ezerfelé zselézett haj és két flakon izzadtsággátló dezodor magunkra fújása után, magunkhoz vettük a házilag eszkábált sörjegyeket és dodzsemkuponokat (később már ilyet is hamisítottunk) és kimentünk a térre, ami három egymás melletti focipályát és a mellette lévő nagy füves területet jelentette. Itt voltak felállítva az univerzális búcsús kellékek és egy hatalmas színpad, amin reggeltől már mentek a programok. De még milyenek?! Asszondja, hogy reggel eleve elbaszták az ébredést, mert a helyi fúvószenekar már hatkor trombitával körbebaszkodta a várost, hogy aki mondjuk ezt a szabadnapot pihenéssel töltené, azzal is ki lehessen baszni, aztán mire a gagyi uniformisukban elértek a rendezvény helyszínéül szolgáló térre, frankón bele is büdösödjenek, s átizzadt blúzokat, fehér ingeket láttatva még a színpadon is eljátsszák a mintamókusfentafán-t. Utána következtek a tánc és dinamikus rock&roll csapatok, amik szerintem mai napig kizálóag a lakossági pedofília fenntartását szolgálják. Komolyan még a dark weben sem látsz egyszerre ennyi kiskorút amint seggcimpákba becsípődőtt flitteres tornadresszben emelgetik a lábukat, pillanatnyi belátást engedve serdülő vágataikhoz. Manapság ráadásulk az ilyen táncedzők már tanga viselésére kötelezik a 8 éves kislányokat is, hogy a sailor moonos és oroszlánykirályos literes bugyik, ne lógjanak ki a zsengére szabott táncruha alól. A szülők az első sorban tapsolnak, a második sorban, meg félalkesz borotválatlan kéjencek csorgatják a nyálukat. Hurrá. Éljen Május elseje. 

Aztán persze a csemetéket leváltják az ifisek, ott már el-el pattan néhány jó picsa, akik legálisan is golyóérettek, hogy mikor lejönnek a színpadról, a helyi menő csávók, feszített karral és húszéves opelek slusszkulcsaival várják őket, egy bambi mellett. A táncműsort váltja a polgi beszéde, majd jön valami faszom öregfiúk bandája, akik edda meg deák bill számokat adnak elő lehangolt gitárokkal, félrészegen és persze az elmaradhatatlan májusfa állítás, ami kifejezetten vicces tud lenni, hiszen, hogy a gecibe lehet méltósággal cipelni 10en egy kibaszott hosszú, de alig néhány kilós fát, majd jön a logisztikai rész, amikor is ki kell ásni a gödröt. Nem jó Józsi bazmeg, kavicsos a föld, na addide, izzadnak, kurvaanyáznak, de végül egy óra alatt csak kikaparják valahogy azt a kibaszott árkot, nehogy szégyenben maradjanak férfiúi eredetükben. Ilyenkor már szabad lájtosan izzítani is, bár a hárdkór arcok már délelőtt bőségesen komlót böfiznek. Ilyenkor kezd el kiszállingózni a nép, eddig csak a fellépők anyukái és a már említett pedó arcok vannak kint.

A büféknél szépen lassan sor képződik, a hangrendszer legalább kétszer kiffullad, elfogy a kolbász, el kell érte menni, néhány részeg békésen pihen az ingatag sörpadokon. Kellemes kisvárosi feeling ez, mintha csak egy szigetfeszt nulladik napja utáni délelőtt lenne, csak fura barbár arcokkal. 

Amikor megérkeznek a gyerekek és fiatalok, felbőgnek a ringlispileket irányító cigók magnójából az istentudja, honnan technósított lakodalmas és popzenék, sivítás, sírás, könyörgés és duzzogó hangok vegyülnek el az aqua barbie girl-jének két tuc-tuc-a között, amikor az anyukák realizálják, hogy így fizu előtt annyiba kerül a dodzsem egy körre, amiből még három napra meg lehet főzni. Apának engedélyezve van egy sör, de csak mert nem tudja, hogy van a zsebében néhány kupon, ő sherryt, vagy vörösbort iszik. Ha anya vezet, akkor kólát. A gyerek rostos almalevet, amely a sörsátor mellett már kétszer fellfort a napon. Bár ebéd után jöttek ki, de a gyerek meglátva a sok vásári finomságot éhes lesz, lángos, hotdog, korabeli csalamádés hamburgerek horror áron, ezért kap egy pár virslit mustárral és jó sok kenyeret vesz el a tálcából, amit szalvétába csomagolva a ritikül mélyébe süppeszt. 

Apa lájtosan részeg, nagyvonalúan befizeti a gyereket valami öt perces átbaszásra, hogy közvetlen a menet után kurvaanyázzon magába, hogy most miből vesz majd cigit fizetésig. A baszni rá, ma ünnep van ideológia itt csúcsosodik ki igazán, az elhozott pénzek nagyrésze már rég váltóul szolgált kakasos nyalókára (huncut feleség esetén faszalakú nyalókára), céllövöldére és ha apa jó erőben van akkor üt egyet a kalapáccsal, hogy megmutassa, van még erő karjaiban. A fröccsöntött nyereményvackok egy órán belül eltörnek, megrongálódnak, de sebaj, mert lassan jön az a rész, amit apa leginkább szeret; elkezdenek jönni a tinilányok. 

A kisvárosi és annak agglomerációjában élő lánykák külön műfajt képviselnek, ugyanis internet és megfelelő kínálat híján, a zenetévében (akkor még Z+) látott ruhakölteményeket igyekeznek beszerezeni a piacokon. A tehetősebb hölgyek OTTO és Avon katalógusokból rendelt ruhákban tolják, esetleg a megyeszékhelyen még megfizethető kaliberű butikokból, így tökéletesen el lehet választani a társadalmi osztályokat. A picsavillantó sortok kilencvenes évekbeli megfelelője a feszülős pink tornadresszek és sortok, mélyen dekoltált csillámos feliratú blúzok és flitteres felsők olyan divatbakikkal, amiket manapság egy kezdő tizenkét éves instás lány sem engedne meg magának és akkor még nem beszéltünk anyu három számmal nagyobb tűsarkújáról, résbe bevágó lakknacikról és a bájosan ügyetlen sminkesről sem. A kor még nem letisztult szőr divatja a majálisokkor csúcsosodik ki legjobban, hiszen jó eséllyel itt már olyan az idő, hogy ujjatlanban is lehet domborítani a ciciket és a férfiak maximum kedvesen megmosolyogják az Óriásvész Tormundot is megszégyenítő hónajkutyákat. A farmernadrágra ráhúzott nyáriruhák, a platformos, holdjáró cipők (férfiakon egyaránt, hála neked Buffalo) csak színesítették a az amúgy is izgalmas összképet. A fél arcot eltakaró napszemüvegek (ufószemüveg) teljesen alapnak számítottak, bár ezek inkább voltak divatkiegészítők, mint a nevükből a funkciójukra következtethető elemek, de ez akkor nem zavart senki. 

cipo2-1-768x432.jpg

Ahogy közeledett az este, úgy lett egyre több ember, hiszen a sztárvendég Bódi Guszti, vagy Lord esetleg Edda már tényleg megmozgatta az egész várost. A város fiataljai ilyenkor léphettek igazán színre, hiszen a hatalmas füves placcon, teljes megvilágítás nem volt, lehetett futkorászni, lányok seggére csapni, vagy éppen pisilni a bozótban. Emlékszem egy haver felmászott az egyik fára, hogy majd onnan lesi a dolgukat végző csajokat, de az idiótája azzal nem számolt, hogy felülről nem sok minden látszódik. 

A kicsit idősebbek már táskában hozott vodkanaranccsal, vagy sherry-vel kínálják egymást, a csajszik ütemesen nyelik a lájtos szeszeket, éva vermut, gyümölcsvodkák, breezerek és ilyenek játszottak. (Iszik manapság bárki bacardi breezert?) 

Ahogy a fősztárvendég rákezdett, úgy a kisváros is egyre inkább megőrült, tán az ingerszegénység, tán a folyamatos robotolás hozhatta ki belőlük, de tényleg független attól, hogy lepukkat falusi, pamutmelegítős anyukák, félrészeg atlétás mustárpacsmagos bajszú apukák vagy a 80-as évekbeli amerikai videóklippekből öltözkődő lányok és fiúk, ugyanúgy mozogtak az ütemre este 10-ig, majd utána az utcabálon, s aztán ki-ki a maga lehetőségeihez mérten hazabandukoljon, azzal a tudattal, hogy illőn dicsőítették a munka ünnepét. 

 

ui.: a szakszervezet meg jól rábaszott, mert 5x annyi lett kiszámlázva a büfésektől és dodzsemestől, mint ahány jegy ki lett állítva, de hát nem megérdemelték a gecik? :D

vendeghanyas_patreon_big.jpg

süti beállítások módosítása