Jocó úgy üvöltött az étterembe belépve, hogy hogy történhetett ez basszátok meg a kurva anyátokat, ha nem lesz meg a pénzem, a béretekből fogom levonni az isten rákvörös, penetráns, büdös faszát nekije. Arra már vissza se fordult, mikor Andris megjegyezte, hogy tán nem kellett volna felvenni mindenféle leinformálás nélkül egy sittes figurát. 

Jocó haverjai rendesen megsértődtek, mikor az idiótája meghívta őket kajálni, azt felszámolta nekik az eget is. Mondjuk volt olyan hülye, hogy ne fogja fel, így mindenféle szégyenérzet nélkül hívta fel Kareszt, hogy hát gáz van, Sanya gyerek akit ő is ismert, meglépett a pénzzel. Ugye szokják mondani, hogy madarat tolláról, de a Karesz még úgy sem volt fasszopó, hogy konkrétan az országos spanja nyerészkedett rajta és bár nagy sóhajok közepette, de mondta, hogy jól van tesa, gurulj ide hozzám, aztán lebeszéljük. 

A vidéki város szürke panelrengetegének közepén terült el a lakótelep, ami csak abban volt különb bármilyen más lakóteleptől a nagy magyar pusztaságban, hogy itt élt Karesz, aki a kék seat leonját direkt úgy parkírozta, hogy keresztbe két helyen. Egyrészt így mindig megtalálta, másrészt meg elejét vette annak, hogy esetleg valaki meghúzza. Két alkalom volt amikor ezt valaki szóvá tette, az elsőnél lazán fejberúgta a középkorú nőt, a másodiknál meg eltörte a kezét egy zöldségesmercis tagnak, akinek a gyerekei végignézték a produkciót. Megjegyezte, hogy ha feljelentésen gondolkodik, akkor átvágja a kislánya torkát, szóval inkább hanyagolja. Na ilyen csávó a Karesz, nem csoda, hogy Jocó egyből rá gondolt, mikor balhé van. Karesz amúgy még az anyjával él, ő a mama pici fia, minden reggel rozskenyér van csirkefalatokkal, ebédre meg natúrcsirke meg rizsa. Haza is ad a fizujából, egészen pontosan 30 rugót, meg a 8000 erzsébetutalványt, de hó végén mindig kér egy húszast tankolni. Néha seftel ezzel azzal, de fő bevételi forrása a plázás security-s meló, meg néha ha valaki nagyon tiszteletlen volt, akkor egy-egy tízesért kioszt pár pofont, illetve ha van valami nagyobb buli, akkor elhívják kidobónak. Mire Jocó verdája beparkolt, Karesz lezserül a leonnak dőlve szívta a töltött cigarettát és húzkodta jobbra a tindert. 

Mizu papa? Átkúrtak? - Kérdezte. Jocó felvázolta röviden a tényállást és közben ő is rágyújtott. Karesz gondolkodott és kért egy percet, hogy telefonáljon, közben Jocó spár-os energiatalt vett elő az autóból és egyet a barátjának nyújtott. Halk szisszegéssel jutott az éterbe a tutti-frutti ízű szénsavas permet, majd mire két korttyal elpusztították, meg is volt a cím, ahová ketten két autóval indultak neki. A kis falu, ahová beértek omladozó házakkal volt teli, a legtöbb mellékutcában még világítás sem volt, de már a falutáblánál lehetett látni, hogy hol van az élet. A község végét jelentő töltés mellett állt egy épület, Muskátli presszó néven, ahol ezeréves borsodis napernyők takarták el a teraszt, de inkább a közízlés védelme végett, mintsem a nap sugaraitól félve, különös tekintettel például arra, hogy éjszaka volt. A teraszon mindenféle sötét bőrű, egzotikus ember beszélgetett különös nyelveken szólva, kezeikkel élesen gesztikulálva, s a hamvadó cigarettavégek úgy repültek az utcára, mint ezernyi szentjánosbogár, rajzási időszakban. 

Megjöttünk. - Mondta Karesz a telefonba - a három méterrel mögötte guruló Jocónak. Leállították az autókat, Károly uraság pedig egy rambókést és két bézbózütőt vett elő a csomagtartóból. Az utóbbiból adva egyet az étteremvezető úrnak. Figyelj a hátad mögé - jegyezte meg. 

Beléptek a falu végi kurta kocsmába, tán maga Petőfi is itt kapott ihletet hozzá és a pultnál ülő Sanya szoláriumbarna arca, hirtelen sápadtabb lett mint a két hete száradó gecifolt a Klárika sortján. Szia Jocó de jó, hogy jössz, mit iszol drága testvérem? - szavai rezgősek voltak, mint a léc amin táncolt, kényszeredett mosolya mögött jól látható volt a félelem. Jocó elindult fel, a háta mögött pedig Karesz az ütőt kinyújtva körbeforgott, hogy senkinek nem ajánlja, hogy beavatkozzon és akkor nem lesz gond. A lassított felvételes jelenet, ahogy Jocó megfeszülve lépdelt a pult felé, minden szempárt magára vonzott, s még a házinéninek arra is volt ideje, hogy kirohanjon hátulról, vissza a pulthoz, hogy ráüvöltsön Jocóra, hogy ha balhétok van azt kint intézzétek, senkinek nem kell, hogy összetörjék itten a berendezést megin'. Jocó mint szakmabeli, teljesen átérezte a helyzetet; - Hallottad Sanyám, szedd a csülkeidet, aztán ballagjá' szépen kifelé, ahogy a főnökasszony mongya. És bár Jocó sosem volt olyan jó meggyőző erejű ember mint például a Karesz, de Sanya remegő lábakkal megindult kifelé. 

Baj van tesó? - próbálkozott még a srác, de talán maga se hitte el, hogy szabadulni tud a kínos szituációból. Hol van a pénzem bazdmeg? Ne makogjáááál, te köcsög mert kivéreztetünk, hol van a pénzem? Sanya kemény csávó volt, Jocót bármikor összecsomagolta volna, de Karesz kezében táncoló katonai tőr nem jelentett sok jót és mondjuk lehet, hogy el tudna futni, de akkor még komolyabb következményekre számíthat, így kénytelen volt az őszinteséget választani, mert a feje egyre közelebb került az ütőhöz.

Tartozásom volt, beparáztam, bocsánat. - fakadt ki a srác sírva és a jobb combján, jól látható vizeletcsík színezte át a nadrágját. Mennyi maradt nálad? - kérdezte Jocó -  Húsz rugó. Az adrenalin olyan szinten öntötte el főnökurunk agyát, hogy arra szavak nincsenek, s olyan baszott Sanya bal kezére a jóféle replikaütővel, hogy még a kocsma törzsközönsége is felszisszent a fájdalomtól. Sanya itt már zokogott, az ütés a csuklóját érte, szinte biztos, hogy eltört. Add a kést Karesz. - és Karesz átadta - Ha holnapig nincs meg a pénzem bazmeg, én átvágom a torkod te geci, nem érdekel ki látja, vagy ki nem, úgy foglak kivéreztetni te geci mint zsidó a tehenet, de előtte eltöröm az összes ujjad, levágom a faszod és betolom a szádba, hogy ne tudj üvölteni te gyökér. Nem érdekel, hogy honnan lopod, nem érdekel kit kell átbasznod, de ha az én köreimet, akkor is megdöglesz! Bólogass ha megértetted. - És Sanya kibaszott nagyokat bólogatott. A zsebében lévő pénzt, már a Karesz vette ki mint fizetség és kicsit megnyugodva indultak el visszafelé. 

Másnap délben Jocó hiába hívta a Sanyát, hogy mikor jön a pénzzel, mert a csávót az incidens után három órával lekapcsolta a körzeti megbízott amint épp az egyik dohánybolt kasszáját próbálta feszegetni, azt  gyorsítottban ment is vissza a sittre és a felfüggesztetett is ülheti most le. Jocónak persze fingja nincs az egészről és azóta is húsz percenként hallgatja a ribancot ahogy azt mondja; a hívott szám jelenleg nem elérhető.

Az addig rendben van, hogy az agysebészek hajnalig piáltak a csehekkel, de arra egyik idióta sem gondolt, hogy másnap is kell melózni, mert mondjuk hétköznap van. A Májki teljesen fitten jött, fütyörészve, vidáman, mert az éjjel mind a két kisgádzsit levarrta, közben meg tolták a gyorsat, mint Pintér Tibi kokszot. 

Májkinak rég volt ilyen nagy éjszakája, pedig azért tudott sisteregni a női combok között idióta PUA tanácsok nélkül is. A két cseh kiscsaj rendesen ráizgult a Májki gyökkettes felsőtestére, azt zárás után, elcipelte őket magához és egy kamagrazselé után mehetett is a maszatolás. Oké, a két kislány sem volt szomjas, de hallod úgy mozogtak mint a pornós ribancok és az egyik még seggbe is hagyta a Májkinak. Andris szerint ez már csak a sztori vetítős része, de tényleg smároltak hármasban szóval lehetett valami. Amennyi usgyit ezek feltoltak az éjjel, Májki még fent lesz jövő héten is, de Jocó bazmeg sehol nem volt. Klárika a kempingben éjszakázott a Jakub gyerek sátrában, azt rendesen meghajtották az olcsó ufo-s sátrat. A linux-os pólós tagra viszont, baszki rázárták az éttermet, még mindig ott fetrengett az asztalon ahol tegnap ott hagyták. 

A brigádnak az a kurvanagy szerencséje, hogy a Teri meg a Gizus kibaszott lelkiismeretes és minden reggel rendbe rakják az előző napi romokat. Egyedül ők és a Sanya volt képben így és nagyban tócsit sütöttek a gyerekcsoportnak. Andris tömény borszagot árasztva, brutális migrénnel tántorgott be a konyhára és próbált összeszedett maradni, de saját bevallása alapján nem igazán sikerült neki. Májki bezzeg olyan karlendítésekkel törölte fel a placcot a felmosófával, mintha a réten kaszálni és ütemre dobolt a lábával. Rohadtul adta a napot. Abban viszont megegyeztek, hogy ma a rádiót is halkan hallgatják. Közel volt már a dél is, de Jocó még sehol, próbálták hívni, de semmi válasz. Meg is lepődtek, mert bár sűrűn volt ilyen, de azért a facsebúkon négy óránál tovább soha nem volt távol, most meg csak nézték, hogy 10 órája nem elérhető. Így viszont bárhogy is vesszük, keményen rábasztak, mert a nyolcvan fős csoportot Májkinak egyedül kellett elvinnie, ami oké, csumpi esetében nem olyan hatalmas bukó, de azért másnaposan még ha a szpíd pörget is valamit, azért erősen fájdalmas. Klárika ment is, hogy Májkiiiii nincs valamid amitől, tudod kicsit jobban bírnám? Májki meg kapásból betolta, hogy itt az anakonda, vedd csak be egyből jobb lesz - de erre a Klári olyan szemmel nézett rá, hogy szinte érezte a kriptoni lézerszem égető sugarait, úgyhogy gyorsban el is kezdte kihúzni az utcákat, amire Andris is bejelentkezett. Hogy a tegnapi kúrás, vagy a fáradtság juttatott vért a kis drogos agyába, azt nem tudni, de azt igen, hogy felcsattant belőle, hogy most már jó lenne ám, ha fizetnétek a motyóért, mert oké, nem sajnálom, csak ha napi szinten rájártok, akkor az már - és nagy hatásszünetet tartva látszott, hogy erősen gondolkodik - akkor az kurva sok. Andris valahol érezte, hogy igaza van és letett az asztalra egy húszast, hogy hozzon belőle gyorsat, amennyi kijön és mivel ismerte a drogosok észjárását, pontosan tudta, hogy ebből majd a Májki gyerek leveszi a sápot. Klárika viszont a morci csöcsiből átvedlett gyorsan aranyos csöcsibe, hogy Máááájkiiiiii, csak egy csííííkot és a két kezével nyomogatta össze a tejcsárdákat, hogy azok majdnem kibuggyantak a Joseph's Restaurant-os trikóból. És a Májki ilyen téren az a meggyőzhető típus.  Egy vállmasszázs lett beígérve azt is szigorúan csoport után, a pultban ülve. És semmi hepiend, ezt Klárika erőteljesen kihangsúlyozta, még mielőtt bármelyik meg kérdezte volna. 

Ez a Sanya gyerek egyre gyanúsabb volt amúgy Andrisnak, ez nagyon meg akarja húzni magát, minden túl jól csinál, nem iszik, nem fikázódik csak melózik és hát sok szakáccsal dolgozott már együtt, ilyet azért még ő sem látott. Közben a csoport lassan lement és egykét À la carte is becsúszott, de azon kívül, hogy nyugdíjas sebességgel intézték el a dolgot, nem igazán történt semmi. Sanya megkérdezte, hogy maradhat-e délutánra, mert nem igazán tudja lekötni magát és hát ugye neki csak a csumpira kell bejönnie, Andris meg még hálás is volt, mert akkor megfőzeti vele a húsalaplevet, amit csirkefarhátból csinálnak, egy rakat borssal és belekúrnak vagy harminc velős csontot így az a mondás, hogy marhahúsleves. De csináltak még chili con carne-t okosan fele marha, fele sertéslapocka, azt ha a szósz jól meg van csinálva, meg csíp rendesen, akkor a parasztok úgyse vágják le, hogy fel van ütve a cucc. Amikor a húsleves kész, akkor a csirkefarhátról a Gizusék lefejtik a cuccot, azt rostlapon némi fűszer segítségével isteni finom gyrost vagy dürümöt varázsolnak belőle, csak a tzatzikinek kell ütnie és máris spóroltak egy csomót. 

Mondjuk Gizusékat se kellett okosságért a szomszédba küldeni, olyan lecsót csináltak a díszítésekből visszajött paprika-paradicsomból, hogy rendesen csillagot kéne rá baszni a Sanya szerint. Játszott még a szokásos karaj tejbeáztatása borjúbécsinek, illetve a visszamaradt húsokat rendesen bedarálták bologniainak. Nem nagy truváj, csak le kell szedni a panírt, de ha rendesen ki van szikkadva akkor egy húzásra lejön. Ezt már a Teri mondta a többieknek miközben csinálta. 

Szép lassan elment a délután is, Klárika megmasszírozta a Májkit, aztán mivel az Andris is bekönyörögte magát, így őt is. Eszetlen durva a gádzsi, nem több mint 165, meg 60 kiló (amiből csak a csöcsei nyomnak ötöt darabonként) azt olyan ujjai vannak, hogy a vasbetont fellazítja. Mindkét csávó rendesen kimasszírozott háttal ment a raktárhoz, hogy toljanak rá egy fasza lelazulós dzsoját, úgyis lassan zárás van. Ment is körbe az ultraslimre tekert cigi, mikor kijött a Sanya, hogy ha nincs rá szükség akkor ő lépne lassan. Andris mondta is, hogy menjé' nyugodtan tesa, király voltál, büszke vagyok rád. Úgy húsz percig sztorizgattak még, vendég sehol, meg az a kis eső is betett az estének ami tegnap volt, szóval eléggé úgy állt a dolog, hogy ma elfeküdhetnek pihenni. Megy is vissza a Klárika, gondolja leszámol gyorsba, de látja, hogy baszki tök üres a brifkó. Miageci?! Kiáltott fel, mire Májki, mint valami panelhuszár, már ott is termett, hogy megvédje a gyámoltalan királylányt a teleprűl. 

Ennek viszont már fele sem volt tréfa, mert oké, nem a szezon legjobb napját csinálták meg, de gép szerint 170 kilót, ha pedig azt is hozzávesszük amit nem ütöttek, akkor 240-et. Baszod ez a Sanya volt - szólalt meg az Andris. És tényleg. Mindenki gyorsan megpróbálta magában lepörgetni a napi eseményeket, baszod Sanya húsz perce ment el, Klárika meg fél órája még fizettetett egy magyar családnál, közvetlen utána mentek ki spanglizni. 

Baszki ez egyre inkább nézett ki nyúlásnak, Andris először gondolta, hogy valami kamu indokkal felcsörgeti a Sanyát, de nem vette fel, közvetlen utána meg már kis se csengett. Cink van baszki, nagyon mondogatták, nem volt más út, mint felhívni a Jocót, amit kurvára nem akartak. 

Jocó hajnaltól aludt, egyszer kelt fel hányni, meg fosni, de azóta flektor+advil+cataflán kombóval tolta a napot, mondjuk ha ivott volna rá egy decinél több vizet lehet, hogy nem fájt volna annyira a feje, de most már öt percen belül harmadszor hívta az Andris, muszáj volt felvenni, hiszen legbelül tudta, hogy nélküle nem megy a biznic. Jocó, mondjad! - szólt bele a telefonba. Figyi Jocó, van egy kis gáz! - Milyen gáz? 

Andris itt vett egy kibaszott mély levegőt, érezte most igazat kell szóljon;
- Úgy néz ki, hogy a Sanya lelépett a napi bevétellel. 

Jocó akkor sem ugrott volna ki gyorsabban az ágyból, ha maga Megan Fox küldött volna neki pinás képet a snapchat-en, olyan felirattal, hogy gyere kúrjál meg. Két perc nem telt el és már repült a zöld nyíl a resztoránt felé és bár gecire fájt mindene, az adrenalin az most kurva erős volt. Közben próbálta hívni folyamatosan a Sanyát, de csak egy ribanc szólt bele a tellába, hogy a hívott szám jelenleg nem elérhető.  

Jocó reggel felkelt és alig bírt lábra állni. Hiába gyúr közel nyolc éve, izomlázat még sose érzett, mert mindig jobban érdekelte a páváskodás a tükör előtt, meg a recepciós kiscsaj kemény segge, azt most olyan szinte gyötörte a kín, hogy konkrétan kisterpeszben araszolt a wc-ig. A leülés már olyan fájdalommal járt, hogy konkrétan felüvöltött. 

Az étterembe már úgy ért be, hogy előtte vagy két órán át szenvedett, azt végül egy laza félház fogadta, mert még az időt is benézte és 10 helyett 11 óra volt. Májki előrelátóan speed-et morzsolt a kávéba, az Andrissal fel is szívtak egy kicsit érted csak úgy az íze végett. Pörögtek is mind a ketten, repkedtek a pallerek, meg a burjúbécsik, amik lófaszt voltak borjúból, tejbe áztatott karaj volt az összes, de a németek úgy ették mintha a sógoroknál tolnák a wínersniccelt. Közben hátul Sanya épp rántott sajtot panírozott, Klárika meg mixelte a fröccsöket mert valamiért ma az ment nagyon, gondolom a hőségtől. Az a keserves jajjgatás, mint mikor egy jóféle katolikus paptól jövő ministránsfiú kesereg a repedt gátja miatt, már a murvás parkolóból lehetett hallani. Jocó aztán tényleg úgy lépett be az étterembe mintha valaki jó alaposan seggbekúrta volna, kihúzni magát képtelen volt úgyhogy lehuppant az asztalához és elkezdett engribördözni a telláján, de az is csak felkúrta úgyhogy inkább látványosan szenvedett. 

Volt közben egy problémás vendég, valami hátrafésült hajú buzerátor - ezt már a Májki mondja - aki azon rugózik, hogy a feleségének valamilyen vegán kaja kéne, de ami az étlapon van rántott sajt, vagy rántott gomba az nem jó neki. Andris persze tudta, hogy mit kéne, de kurvára nem volt vevő most az ilyen szarságokra azt mondta, hogy van párolt meg grillzöldség azt csá, ha nem jó akkor menjenek máshová. Valamit az ajtóból még kajabált a ribanc, hogy megírja a tripádvájzörön de a többiek puruttyán nevelkedtek így nem igazán volt ismerős nekik az a blog. Utána is szóltak, hogy jóvan csöcsi, csak teggelj be rajta. 

A dél megérkezett és vele a gyerekcsoport is, ami lehetőségek híján mozgásra bírta Jocót. Először a Klárikát akarta befűzni (ja meg melózni is), de valakinek a piákat is kellett tölteni, azt ahogy egyik pacskerról, a másikra lépdelt eszébe jutott, hogy tavaly a siófoki plázson beszólt neki valami elkúrt botoxú ribanc, hogy ilyen pálcikalábak között biztos csak valami töppedt virsli lóghat. Persze akkor kiröhögte, meg elküldte az ordasnagypicsájú kurva anyjába, de valahol érezte azért, hogy olyan fullos felsőtesthez meg vállakhoz, mint ami neki van, illene valami igavonó bikához hasonlító vádli, azt betudta a gyökér lábnapnak. Mondjuk még mindig kettesével vitte a rántott sajt rósejbni kombót, tartárral.

Amikor a kölyökklub véget ért, egy komplett etióp kommunát fél évig eltartó hasábburgonyát kellett felsöpörni az asztalok alól, azt már majdnem repült ki a kukába, mikor szólt a Gizus, hogy hát ő azt elvinné. Minek vinnéd el? Méltatlankodott a Jocó, há adok én enni - jegyezte meg. A malacoknak moslékba. Jocó pedig elégedetten vigyorgott, hogy így nem kell majd a megmaradt kajával ügyeskedni, mer amúgy gecidrágán viszik el, azt eddig mindig azt csinálta, hogy bekúrta a bömös hátuljába és egy kietlen út szélén kibaszkodta. Egyszer valami gyökér fiat puntós hobbijogász elkezdett neki karattyolni valamit a környezetvédelemről, de miután letörte a visszapillantóját, nem erősködött tovább. 

Májki vígan szívta kint a dzsojáját, Sanya meg éppen szakmázott az Andrissal, mikor bejött harminc fő, ilyen duruzsolós orosz nyelven pofáztak és kérdés nélkül elkezdtek asztalokat tologatni össze. A Klárika futott is hátra, hogy gyertek gyorsan, a Jocó meg elment szarni, nehogy meg kelljen mozdulni. Májki félig vigyorgósra szívva sántikált ki, hogy jónapot kívánok, foglaljanak helyet kérem, de érted addigra már mind ült és a pultról az egyik le is vette az étlapokat és körbe is adta. Nádrázsi, kunyerva, záplátyi, ribá, pivó ilyen szavakat értett ki a drogos csálinger a beszélgetésből és hiába próbálta mondani, hogy ínglis, dojcs? - ők csak karattyoltak tovább. A harminc emberből húsz kért sört, a többi meg limonádét, ráadásul kiderült, hogy cseszkarepublikából jöttek, de Májki nem igazán tudta összerakni, hogy hogy jön Csehországhoz a Repuklik együttes főleg, hogy a frontember tavaly el is ment, úgyhogy akaratlanul is a repül bálna című számot kezdte el dúdolgatni és bekérte a Klárikától az italokat. A csehekben amúgy az a jó, hogy nem egy bonyolult népség, nem nagyon variálnak a kajákkal és most sem volt ez másképp, a csapat pörköltet kért nokedlivel amit nehezen értettek meg, hogy nem sztrapacska, de majdnem olyan csak nicht kottázs. Májki így próbálta tudtukra adni. A srácnak jót tett amúgy a lelazítós dzsoja, mert hiába voltak készen a sörök már rég, mondta a Klárikának, hogy húzogassa csak a sörcsapot serényen, mintha Brad Pitt farka lenne, mert ezek inni fognak még. És így legyen négyese a lottón, mert mindegyik kért még és rohadtul értékelték, hogy előzékeny a csapos és már ott is volt a habos serital. 

Egészen rendben is ment minden, míg az egyik ilyen baltával faragott arcú, szikár csávó aki ilyen hangadó volt, ki nem találta, hogy rövidezzenek. Unicummal indították a sort, de az egy litykós gömb egy körre volt elég, utána a barackpálinka amiből két üveg volt csak szintén hamar elfogyott, aztán rátértek a vodkára, amiből szerencsére volt. Alaszka Vodka, 1L na ilyenből volt hat üveg, mert ezt még a Jocó a plázából lopta egyszer az itallerakatból, de kurvaszar íze volt, azt behozta inkább, hogy majd ellocsolják koktélokba vagy valami. Egy zöldségesrekeszen voltak elrejtve a raktár hátsó részében, azt el tudod képzelni, hogy rendesen hugymeleg volt. A Klárika meg vagy húsz percet szopott, mire ebből a csináldmagad jéggockatasakokból kinyomogatta a jégkockákat, mer a Jocó olyan spúr, hogy nem vesz jeget, minek fizessen érte, ha a lidlbe megveszi kétszát forintért a zacskókat. A cseh csapat viszont lelazult rendesen, két alacsony feketehajú kispina már kint tekert a Májkival, a nagydarabok meg a Klárikát fűzögették, a többi meg klikkesedett az asztalnál. Egyedül a kövér hosszúhajú csávó, linuxos pólóban aludt be superman pózban az asztalon. Gizus gond nélkül körbesöpörte, úgyhogy így már biztos, hogy nem kel el egy héten belül, pedig meggyőzően védekezett ellene a zsíros hajával is. 

Kiderült, hogy a csapat bringákkal tolja egészen Brno-tól, azt minden városban megállnak inni egy korsó sört és ma pont a közeli kempingben szálltak meg, azt mikor bementek az ottani büfébe, a kis csaj inkább lehúzta a rolót, hogy zárva vannak, pedig annyira nem is néznek ki vészesen. Mondjuk Jocóékat überelni nehéz, de ezek annyira egymásra találtak, hogy főnökúrnak el kellett mennie a tapolcai tescoig hozni piát, mert már az alaszka vodka is vészesen fogyóban volt. Be is vásárolt a csávó, három gömb uncsi, hat üveg barack, tíz üveg tyúkos, meg tíz üveg litykós vodka. A pénztárnál mintha a fogát húzták volna, de azzal nyugtatta magát, hogy legalább lesz számla bőven, azt ha jön az apeh majd nem tuggya basztatni. Mire visszaért, a Jakub gyerek már a Klárikával smárolt, az Andris ölében egy ilyen csöcstetkós bula ült, a Sanya meg hátul takarított, Májki sehol, Gizusék is elhúztak már. Hívta is a Májkit, hogy hol a geciben van, mert ki számol így, pedig Májki számolt rendesen, éppen a csíkokat a hűtőláda tetején, pontosan hét volt, azt egy összetekert százkoronással fel is szippantották. Mikor felcsörrent a teló, úgy vette fel, hogy Szia Jocókám, jó hogy hívsz, kifogyott a borsodi. Azt nem teljesen értette, hogy mi volt a válasz, de azt igen, hogy stressz okozta a magas hangerőt, ami a telefonból kifelé hallatszott és nem kellett atomfizikusnak lenni hozzá, hogy arra a következtetésre jusson, hogy Jocó ideges. Ideges is volt baszod, mert az a néhány életben maradt csehszlovák a pultban önkiszolgálósat játszott, a Klárika meg halkan próbált nyögni, mert szerinte senki nem vágja le, hogy a Jakub keze csuklóig benne van a forrónacijában, de ez a méltóság kérdése. Szerinte legalábbis. A Jocónak az egyetlen kibaszott nagy mákja, hogy a csehek olyan becsületesek voltak, hogy mindegy mit ittak felhúzták az A4-es papírra, ahol a strigulák gyűltek. Mondjuk mire kipapírozták, hogy ki mit fizet, addigra elmúlt hajnali négy is, de Jocó vigyorgott, mert a záplátyiszeparét után, több mint négy kilót hozott a csapat és kurvára nem kellett ütni a pénztárgépet, már ha érted, hogy értem. 

Furcsa napra virradtak legutóbb a Joseph's Exclusive Hungarian Restaurantban. A drogos Májki gyerek, a szilikoncsöcsű Klárika, meg a hobbiviking Andris arra értek be, hogy főnökük a koksztól és internetes porkától megnőtt karú Jocó fehér ingben, söpröget a placcon és látszott az arcán, hogy komolyan gondolja. 

Az első hónap pénzügyi zárása, valamennyi friss vállalkozónak felér egy szívritmus zavarral. Egész hónapban dőlt a lóvé, kettő meg háromszázakat csináltak naponta, így a szellemileg egy ősbunkó szintjén megmaradt Jocó joggal feltételezte, hogy lecserélheti az olajzöld bömösét egy öt évnél nem régebbire. Mikor kiderült, hogy a bérek, beszállítók és a rezsi kifizetése után alig maradt neki három kiló, akkor leesett neki az agyfasz, hogy itt bizony nem ő áll a fasz jó végén és ha olajozott ügymenetet szeretne, akkor neki is ki kell vennie a részét a munkából, ha mást nem jelenléttel. 

Mivel az első hónapban volt olyan, hogy napokig meg sem jelent, így a személyzetet rendesen lesokkolta a dolog és nem csak a szürreális látvány miatt amit Jocó nagy belén feszülő, gombok között szőrős hast villantó, fehéringes outfitje jelentett, hanem maga a tény, hogy ez dolgozni akar. Miután Klárikával lefőzetett magának egy bögre felvizezett kávét, leültette a csapatot, hogy mától itten változtatások lesznek. 

Először is, Klárika fixen pultban lesz, Májkival ketten fogják felvenni a rendeléseket és nincs többé azt eszünk amit akarunk, hanem személyzeti menü lesz és inni sem lehet azt amit akarnak, csak szódát és a kávét is húzni kell. Andris valahol örült, valahol meg nem, mert így is túlságosan felügyeltnek érezte a munkáját, hát még most mi lesz. Klárika és Májki viszont már a felmondáson gondolkozott, mert így baszhatják az okosított lóvét és a cuccozás sem lesz majd olyan egyszerű. Viszont Jocó bemondta, hogy értékeli őket ezért ha fel tudják tornászni a havi eredményt, akkor kioszt egy kis prémiumot. Köll az a béemvé geci. Kommentálta.

Az első nap rém vicces volt, mert Jocó kisajátított egy asztalt a pult és az ablak között a falnál, telebaszkodta papírokkal, egy fél littyós tyúkoskólával, számológéppel azt úgy tett mintha nyomogatná, amikor meg vendég jött, hirtelen haptákba vágta magát, azt átváltott tajparaszt bunkóból, ilyen álnyájas kis buzivá, ami mondjuk tök levágós, de legalább vicces volt. 

Elérkezik a délidő, jönnek be a holland parasztok kajálni, azt a gyökér Jocó egy ilyen hatvankörüli brigádhoz ment oda, voltak hatan három kéjencfejű öreg, meg még három ilyen kikent-kifent nyanya, olyan vastag rúzzsal, hogy dukai regina elmehet a picsába. Adogatja kézbe az étlapot, hogy kézicsókolom, szépjónapot kívánok de azok csak valamit takkoltak, azt kiküldte inkább a Májkit, hogy baszod menjé' má ki ezek németek. Itt kapott röhögőgörcsöt az a fiatal magyar csapat akik kerékpárral kerülték épp a tavat, azt megálltak egy jófajta menüre. Majdnem be is szólt, hogy mi a kurvaanyátok nem tetszik, de Jocó eszes és tudta, hogy most csendben kell inkább maradni, úgyhogy frankón belecsulázott az egyik kis bölcsészkarú limonádéjába. Szíve szerint bele is hugyozott volna, csak mire a hasától, meg a köténytől kihajtogatja a brét a nadrágból, az minimum öt perc és egyre inkább kezdtek jönni az emberek. 

Mivel minden második asztal külföldi volt, ezért mondhatni Jocó egyre többet szívott, de kitalálta a fullos megoldást, ő majd csak kivisz az ételeket! Mondja is, hogy Májki öcsém, legyen inkább úgy, hogy te felveszed amit akarnak a parasztok, azt ha kész van én kiviszem. Ez pedig megannyi ósdi, szakállas pincérnhumornak ágyazott meg, kezdve azzal, hogy megfogott két tányért, mire az Andris csípőből kérdezett rá, hogy vigyek én is valamit? Seprűt lapátot? De persze játszott a francianyelvlecke is; lörám, aztán a Jocó egyszer megelégelte és a kiadópulton keresztül visszabaszott egy paradicsomsalátát a vicceskedvű szakácsnak, amivel véget ért a pincérviccek rövid aranykora. 

Májki gecire izzadt, mert már vagy két órája nem tolt semmit, azt rájödt a hidegrázás, izzadás, meg úgy elkezdték nyomasztani a tettei is, amiket rohadtul utált, úgyhogy egyre inkább kezdett befeszülni. Klárika viszont rohadtul élvezte a dolgot, csinálhatta azt amit szeret, töltötte a piákat, rátette tálcára és még azzal sem kellett baszkolódnia, hogy a vén alkeszokból kicsikarja a sörök ellenértékét. Bejött neki. Májki egyre jobban csúszott szét és a franciablokkot jelentő spirál kockásfüzetbe, amit költségcsökkentés címén indigóval toltak, olyan rondán írta a tételeket, hogy a pedagógusnap alkalmával összegyűlt tanítónénik tömeges öngyilkosságba menekültek volna ha látják, de ami rosszabb az Andrisnak detektálni kellett azokat. Mint egyszeri régész a holtnyelvek előtt úgy tekintett a slendriánul letépett kockás papírfecnire és kurvára nem tudta eldönteni, hogy trasdhús+kb az úgy mi a faszt is jelent, mert oké, hogy a kúpsol-t még nagyjából összerakta kápsalinak, de ez már az ő sokat látott szemét is baszkurálta. Nem telt el húsz perc, Májki beadott vagy tíz olvashatatlan tételt, Andris őrjöngött és mikor a tizenegyediket tolta be, az véresszájú viking elkapta a kis drogos csuklóját és a hentesbárddal akarta levágni a de Gizus felsikított mint valami tinilány, akinek először akasztanak be szárazon hátulról és hirtelen az egész placcon megfagyott a levegő. Andris nyakán az ér úgy dudorodott, hogy bármelyik fapados boing landolni tudott volna rajta, a fejét az agyérgörcs kerülgette és üvöltött, hogy megöllek bazdmeg. Eddigre már a Jocó is a konyhában volt és szégyenérzet nélkül üvöltötte, hogy mi az anyátok büdöskurva úristenit csináltok, amit persze az egész falu gond nélkül hallott. Ekkor gondolta azt a magyar bringás csapat, hogy angolosan távoznak, szerintük teljesen jogosan, hiszen bubis víz helyett menteset kaptak ráadásul, s példájukat még két magyar asztaltársaság is követte. Öt perc telt el nem több és mire visszaértek az agysebészek a placcra, addigra a fele vendégnek huss, eltűnt. Mondjuk a Klárika kihasználta az időt és kivett egy ötöst a brifkóból. Májki meg hátrament és tekert egy masszívat. Még dohányt is elfejtett beleszórni.

Másnap...

Reggel érkezett a Sanya aki a már említett sittes figura. Eléggé le volt barnulva ahhoz képest, hogy jó ideig nem volt napon, a karjait átszőtte valami zöldes nonfig tetkó, amit a remegőkezű mester valószínűleg jó régen varrhatott oda. Vállai szélesek voltak, feje az pármilisen katonásan hagyva. Erre a nem túl szimpatikus képre cáfolt rá hamar, ugyanis meglepő udvariassággal beszélt, azt is választékosan. Megérdeklődte az Andristól, hogy mit hol talál, mihez nyúlhat hozzá és azt is, hogy hol vannak a petricsészék, hogy a főzött kajából majd mintát tegyen el. Andris öt perc alatt levágta, hogy a csávó tényleg képzett szakács, főzött is pikk-pakk egy olyan zöldborsólevest, hogy Andris elismerően megveregette a vállát, aztán segített neki összedobni a hentes tokányt amit majd a csoportnak szolgálnak fel. Meg is kérdezte, hogy zavarná e ha nézné a Sanyát miközben főz, de az csak bátorította, hogy gyere tesa, bármi van szólj nyugodtan nem veszem rossz néven. Azt oké, nem egy fájn dájning a hentes tokány baszod, de teljesen rendben volt, minimális anyagveszteség, jó konyhakihasználás, Andris már kezdett gyanakodni, hogy valami gáz van a háttérben és a nap többi részében indokolatlanul sokat tekintett hátra, hátha jön a csávó zongorahúrral vagy valami. 

De nem történt semmi, a csoport rendben lement és oké, a rizsát szétszórták ezek a kurva kölkök a placcon és az asztalon is több borsóleves volt mint amennyit belapátoltak, de tulajdonképpen egyik kiskrapek sem fordult le a székről és Sanya sem nyírt kis senkit. 

Jocónak viszont rendesen bedurrant a pálcikavékony lába, mert nyolcvan főre kettesével kihordani a kaját azért az kilóméter baszki és hát Jocó eddig nem igazán lépkedett sokat a kéró a bömös, a bömös a pláza, a pláza a bömös és a bömös és az étterem között. Folyt ám a redős tarkójáról a víz, mint a niagara, hónaljban meg úgy izzadt mint két büdös gejzír, azt ahogy a gyerekcsapat elhúzott, úgy huppant le az asztalához és mondta is a Klárikának, hogy csinájjá egy Tyúkoskólát bogaram. És Klárika most is ahogy szokta hatalmas adag jégre köpött rá mielőtt ráengedte a kólát. 

Andris fura gyerek, régóta haverom, de még most sem tudom igazán kiismerni. Közös történetünk, hogy egyszer egy szezont húztunk le a Gyulánál, ő volt a szakács. Számomra kicsit mindig kilógott a sorból, hosszú szőke haja, blekkmetálos sátánvillás tetoválásai és fura akcentusa (amit szerintem kamuból tol, hogy vikingnek tűnjön). Főzni viszont kurvajól tud.

A hülyegyerek mindig azt hiszi, hogy ő Jax Teller és Ragnar Lothbrok egyenesági leszármazottja.

Andris rutinos szakács, mindig érzéke volt ahhoz, hogy olyan helyeken legyen, ahol a főnök hatalmat, szabadságot és kreativitást ad  neki, s bár nem dolgozott a legjobb helyeken, sosem verték még át, annak ellenére sem, hogy szerinte eddig az összes főnök segghülye volt. Emellett az ízekhez is ért, oké nincs csillagja, de már azelőtt túllépett a csárdás kajákon, hogy egyáltalán a suliban elkezdték volna tanítani neki a bőolajban kirántott húst és folyamatosan kísérletezik, szerény véleményem szerint tök jó stílusa van és még a legalapvetőbb gránátos kockába is képes olyan kis pikantériát csempészni, amelytől az étel jellegzetessége még megmarad, de érzed azt a pici pluszt amit az emberek oly sűrűn keresnek.

Andris pufók kölyök volt és nem azért mert annyira szeretett enni, hanem mert ha ránéz egy cseresznyére is hízik tőle. Most is van bele rendesen, de azért kondiban tartja magát és szerinte egy harley-s fazonnak amúgy is jóláll egy kis sörhas, viszont baszod egy nyár alatt leadott közel 20 kilót, mondjuk ehhez erősen hozzájárult az a tény is, hogy abban az évben pont a Gyulánál volt szezonon, azt gyomorfekélye lett az öreg zsidrák agymenéseitől. De hát ugye a cél szentesíti, szokják mondani. 

Viszont nem indult ilyen kereken a sztori, neki aztán tényleg meg kellett harcolnia a séfkalapért, a középsuliban ahova járt, rendesen baszogatták a súlya miatt is, de főleg azért mert rokker volt és az ugye a mainstreamben a 70-80as évek heavy/trash vonulata óta nem menő. Jöttek is mindig a poénok, hogy mivan andris lenyeltél egy dobszerkót, vagy nagybőgőnek öltöztél a Metallica szimfonikhoz? Nem sejtették, hogy belül egy nomád harcos dühe fokozódik benne, azt mikor egyszer így túlfeszítették a szopatást, az Andris beindult mint a golyó és hallod leütötte a gecibe a zaklató tiniosztálytársát. Ez volt 9. évfolyam végén. Akkor többet nem nagyon akartak beszólni neki és baszod következő tanév elején olyan szobatársa lett, akivel aztán fullosan kiegészítették egymást. Ördögh -így csapta az új gyerek, mert ilyen hardcore metálos volt, azt tele volt a képe pirszinggel meg az alkarja tetkóval, ilyen vékony inas gyerek aki mellette a Csekéékhez járt thaiboxra, azok meg nem soft-mode-ban nyomták. Ezek mint sörbuborék a habját, úgy egymásra találtak azt így is jártak mindenhova, a kicsi vékony, idegtől remegő pszicho állat, meg a nagydarab viking - tiszta Asterix és Obelisk baszod. Nem is nagyon basztatták őket, sőt a koliban ők lettek az elnyomott srácok védőszentjei, mert ugye az az alapfelállás egy középsulis fiú koleszban mint baracskán is. Azt mikor a vékony gyerek már a héten másodszor ájult el az éhségtől mert mindig elvette valaki a kajájukat, akkor a szárpáros akcióba lendült, azt még néhány ilyen volt csak, utána már ütniük sem kellett, elég volt ha az Ördögh beszélt, az Andris meg szigorú arcot vágva állt mögötte. A bevédés viszont bőven megérte nekik, mert a kisgyíkok legalább napi egy szál cigi erejéig mindig hálásak voltak.

Andrist aztán a szülei bebaszták a legjobb hotelba a környéken gyakorlatra, így adott volt a tanulási lehetőség is, mikor az osztálytársai még csak a habarás és rántás között tudtak különbséget tenni, ő már rég túl volt a szuvidálás, konfitáláson sőt baszod még a füstölésen is, mert nyáron a hotel kertjében külön grillszakács volt, azt mindent ellesett tőle az indirekt hőtől kezdve a húsok jellegzetességéig. Egyszer csinált nekem a balatonon konfitált marhapofát, hallod nem csak én, hanem még a Gyula is megnyalta mind a tíz ujját, pedig ő ritkán dicsérte meg a szakácsait. Ekkor volt húsz éves. Sejtheted.

A Gyulás nyár nagyon állat volt amúgy ilyen téren, mert minden héten nyomtuk a füstölést, meg a grillt, de ne ilyen tipik magyar szarra gondolj, amit tíz éve csináltak a balatonon, hanem rendes lassú sütésű oldalasokra, házikolbászokra, vöröslazacra meg T-Bone steakekre amik tényleg akkoriban kikúrt ritkák voltak. Egyszer még ökröt is sütött az állatja, a német meg holland családapák szinte könyörögtek, hogy leszophassák a Viking-et (mer arra a nyárra ez lett a beceneve), annyira jó volt. 

Mondjuk volt pár karcos sztori is mert néha lejöttek a haverjai, ők pedig az ivást a lehető legkomolyabban vették, azt néha behaluzták, hogy egy viking gályán vannak, az evezők a söröskorsók voltak és tényleg mindent megtettek annak érdekében, hogy minél hamarabb eljussanak a Valhallába. Egy ilyen este az egyik motoros fazon, erősre itta magát azt azt hitte, hogy Odin csarnokában van (bár aki tudja a nevem eredetét az tudja, hogy ott is volt, lol) és elkezdett semi-kontact barbár harcot vívni a társával, azt olyan szinten nekibaszta a falnak, hogy betört az orra, utána meg a pulton ugrált egy seprűvel meg egy felszolgálótálcával, hogy bárkit megbasz és ma vért vacsorázik. Utána meg összehugyozta magát a sátorban. 

Szóval ilyen gyerek haverjai vannak és néha ő is átmegy pusztítóba, egyszer a saját szememmel láttam, hogy két liter langymeleg kannás rosé után, két kézzel felborított egy betonba vasalt muskátlis ládát, aztán kapával elkezdte széthordani a földet, hogy ez itten az ő istenének földi maradványa, lásson csatát. De olyan is volt, hogy az Alsőörsi motoros találkozón bepróbálkozott nála két ilyen eddafelvarrós szakállas tag, azt az egyik látványosan ráhamuzott a csopperére, ami egyenlő a norvég panteon istenkáromlásával, sőt a csaját is előbb megszúrhatod, minthogy a mocihoz érjél, azt két ütés volt nem több, a pataki fanatikus fickók már feküdtek is, sőt még a porta sem baszta ki mert látták a tiszteletlen viselkedést. 

Miután végzett a Gyulánál, valami alföldi élménybirtokra ment melózni, na az nagyon bejött neki, mert voltak lovak, szürkemarha, meg fullos alapanyagokból lehetett dolgozni. Ráadásul állítólag a Rogán harmadik telekszomszédja is oda jár néha, azt volt ott pár ciframarci akik miatt kellett tartani füstös-bbq-s napokat, azt meg rohadtul imádta, mert az Andrisnak mindene a szabad tűz, meg az azon sülő húscafatok. Pont egy ilyen veretős buli volt, tele volt NER figurákkal az egész birtok, a tulaj rendelt neki saját design-os szakácsruhát, nyárit amiben kint is lehet dolgozni. A csávó úgy rákészült, hogy a csaja még a haját is kivasalta neki meló előtt, azt úgy nézett ki mint a filmes Thor csak kicsit elhízott formában és olyat füstölt, hogy a pesti gazdag köcsögök keresztbe leszopták magukat tőle, jöttek is hamar az ajánlatok, hogy menjen fel ide meg oda, de mindenhol csak séf mellé, az meg nem igazán jött be neki. Meg pestet is utálja mint a szart, mert szerinte nem lehet kint hagyni a mocit, mert meghúzzák, ellopják, lehugyozzák és ezek tetszőleges kombinációja. 

Mivel teljesített, ezért a fizuja is eléggé rendben volt és a csajával elkezdtek építkezni Sümeg mellett valahol a faszomsetudja milyen gyepüben egy akkora telken, hogy térkép kell hozzá. Állítólag kurva csendes és ha majd kész lesz a kerítés, akkor nevel majd waggyu marhát. Ez a terv legalábbis. De ahogy lenni szokott, az élet túl kiszámíthatatlan, ugyanis tavaly karácsony előtt nem sokkal, az élménybirtok tulaja feldobta a pacskert, tök váratlan volt, elviekben szívroham vitte el szerencsétlent. (Andris azt mondta, hogy írjam ide, hogy Isten nyugosztalja, mert jóarc volt. Szerda Úr) A gyerkőcök, akik bár elmúltak már harmincak, rendes munkájuk sose volt, csak a veretős rendezvényeken öltöztek be ilyen látszatpincérnek, vágod ez milyen, azt hallod két hónap nem sok, annyi idő alatt taccsravágták a közel egymilliárdos birtokot. Szőlőstől, állatostól, panzióstól. 

Szerencsére volt annyi félretett pénze, hogy pár hónapot simán kihúzzon, így tavasszal, hogy a mocit elő lehetett kapni, éppen grasszált Tapolca környékén, hogy átvegyen valami motoros táskát a vaterás eladótól és miután megvolt a bolt, beült a Treff Királyba inni egy kávét, meg elment pisálni, azt akkor hallotta ki ahogy a Jocó éppen a Klárikát fűzi az új étterem megnyitásának ígéretével, meg nyomta a szöveget, hogy természetben lehet e fizetni és Andris akkor már tudta, hogy ilyen gennykócnak kell dolgozni, mer az ilyenek sose döglenek ki, a hátuk meg erős mint a csótánynak. 

Elég hamar lebeszélték, hogy csinálnak egy próbakört, másnap már a poros konyhában csinálta a csávó a rozé kacsamellet, meg a mindenféle fullos kaját, ami igazából kurvára mindegy lett volna, mert Jocó kulináris értékítélete abban merül ki, hogy milyen vastag a rántó'hús és a tyúkoskóla legyen legalább egy decivel felütve mert úgy jön ki az íze, így a rábeszélőképessége volt az ami győzelemre segítette. Fizuban sem volt szégyenlős, öt kiló nettót mondott be, ami lehet úgy, hogy 300-as nettóra van bejelentve a többi meg zsebbe és mivel Jocó a fészbúkról tudta, hogy szakácsot gecinehéz találni, ezért beleköpött a tenyerébe és kezet ráztak. Szerencsétlen Andris bazmeg ha tudta volna, hogy a Jocó gyerek nem mos kezet hokizás után..

Sajnos általános tézis, hogy a külföldre szakadt hazánkfiai ha kint egy honfitársukkal találkoznak, akkor lehúzzák, átverik de legalább próbálnak távol kerülni tőle, hogy a tipikus magyar mentalitást elkerüljék. Erre szeretnék most picit rácáfolni, ugyanis a héten nem egy, nem kettő hanem három kiemelkedő történet is ennek ellenkezőjéről tett tanúbizonyságot.

Cambridge Sör Fesztivál - Régebbi kép, nem én csináltam. 

Ismerős szólt decemberben, hogy május végén van a Cambridge-i sörfesztivál, ha gyorsban megvesszük a jegyet akkor egy Szegedig tartó máv-os jegy retúr árából mi is megfordulunk az egyik légitársaság sárgás-mocskos ülésein, így nem sokat vacilláltunk, hanem szabadságot vettünk ki és intéztük a jegyeket. Egyszer voltam Angliában, úgy jó tíz éve, amikor hátizsákkal toltuk Európában és mindenfele stoppoltunk, meg blicceltünk. Hostelekben aludtunk vagy épp pályaudvarokon, nem volt kényelmes, meg büdösek is voltunk, de mai fejjel is újra végigcsinálnám. Tervezem amúgy megírni azt a sztorit is, mert szorosan összefonódik a balatoni-gyula biznisszel, de sok év távlatából kell emléket merítenem, szóval ezzel még várok. 

Five Guys

Barátunk látott vendégül, ami azért érdekes, mert már olvasóm volt mikor megismerkedtünk és egy hajnalig tartó bebaszásihullám kellős közepén bekérdezni, hogy "Te vagy Szerda Úr?" azért még mindig poén, de ezen most lépjünk is túl és innen is pacsi Lacinak mindenért! Első nap megyünk Cambridge-ben, tekerjük az Ofo-t aztán Laci cimbora meséli, hogy olyan hambizóba visz minket amit biztos ismerünk, ha más nem hírből, de kóstolni még biztos nem kóstoltuk. Így kerültünk a Five Guys éttermébe, amely ha minden igaz akkor érkezik Magyarországra idén. Nem feltétlen akarom Yelp szerűen értékelni a helyet, egyrészt azért mert Franchise és a Jancsa srác, a magyar burgerpápa már írt róla, nála szebben meg én sem tudnám megfogalmazni, szóval ha érdekel, hogy mire számíthatsz ha a világon bárhol betérsz egy Five Guys-ba, akkor klikk ide. De én most nem is a hamburgert akarom dicsérni, hanem az ott dolgozókat, ugyanis amikor magyarul beszéltünk az átlag kiszolgálószemélyzettel, akkor a háttérből hirtelen előjött egy fekete inges (vezető(bbnek tűnő) beosztású) srác aki mosolyogva magyarul üdvözölt minket. Először csak a abban segített ahogy bénáztunk az italválasztással, de végül nem akartunk hinni a szemünknek ugyanis a 30 fontos számla végösszegét valahogyan 0-ra varázsolta (rendesen rajta volt a blokkon, hogy free cucc) és baszki ki vagy te és miért vagy ilyen kikúrt jó arc? Nem elég, hogy ilyen jó kaját adsz nekünk, de hogy ezt még ajándékba is, így maximális respekt neked innen hazulról. És most nem a 30 fonton múlik, ami hármunk ebédje lett volna, hanem a gesztuson és én rég éltem át ilyet, szóval Hi Five, Five Guys (de szar szóvicc.. de ma ne várjatok tőlem jobbat) a Cambridge-i csapatnak, mert le a kalappal. És akkor még tényleg nem is beszéltünk arról, hogy milyen finomat ettünk.  Max respect!

Honest Burgers Cambridge

Egy rövid de annál tartalmasabb része a trip-nek, hogy mászkálunk Cambridge óvárosában és gondoltuk beülünk valahova szusszanni egy sör mellé és kitalálni a nap további részét. Betértünk a Honest Burger-be ami szintén hambilánc, de csak az Egyesült Királyságban. Szóval asszony rongyol be ezerrel, hogy hol'asör de útját állja egy fiatal lezser srác, hogy asszondja jónapot kívok, mit szeretnének és asztalhoz kísért minket. Persze angolul. Megittuk a sört, gondoltuk lépünk tovább (előtte nem sokkal ettünk, így ez most nem játszott) aztán mikor szóltam a már előbb említett srácnak, hogy kérem a számlát akkor valahogy belekeveredtem a betűk sorrendjébe amire viccesen megjegyezte, hogy elég, ha csak a számlát kérem - immár magyarul. Beszélgettünk egy tíz percet, rendkívül rendes volt, még félig-meddig viccesen munkát is ajánlott, de a sztori lényeg az az, hogy azt a fajta segítőkészséget mutatta, amit én nem láttam az elmúlt évtizedben (pedig voltam pár helyen és jó sok magyar között). Szóval pacsi neki is, ha úgy döntök, hogy kimegyek eskü bedobom az életrajzomat neked. Pacsi.

The Mitre

Ide Laci már úgy navigált minket, hogy kikúrt jóarcok a pultosok és ha jól emlékszik, van köztük magyar is. Mikor beléptünk a ravasz srác, már sziával köszönt nekünk és készségesen segített a sörválasztásban, rendesen adta a kóstolókat is (ami oké ott alap), viszont láthatóan örült nekünk és azzal a fajta pimasz vicces stílussal operált, ami igencsak ismerős számomra ezért megvett kilóra. 

Epilógus

A Cambridge-i túra ezen felül igen jó volt, mert maga a sörfesztivál is fasza volt, ennyi sört régen toltam arc mögé ilyen rövid idő alatt és még a másnap sem fájt annyira mint itthon a kőbányai+speed+unicum kombótól, viszont mindennek a megkoronázása a SmokeWorks nevű hely volt, ami önmagában is megérne egy posztot. Egyik nap csak ott kajáltunk és már akkor szemezgettem a kiírással, hogy "Chicken Wing Chillange" nevű kihívással, ami 12 ultracsípős (Scorpion Chili) csirkeszárny megevését jelentette. Egyszer élünk, basszunk oda gondoltam én naívan és kikértem a szárnyakat. Mielőtt azonban kihozták volna, alá kellett írnom egy felelősségvállalási nyilatkozatot, amelyben elfogadtam, hogy saját felelősségre eszem meg a stuffot, tisztában vagyok, hogy kurvára fog fájni és így tovább. A kedves kiscsaj kihozta a szárnyakat, amiket vastagon borított a paprikamagos szósz és stopperrel a kezében várta, hogy az első falatot elkezdjem.

Elkezdtem baszki. Ahogy két kézzel megfogtam a szárnyakat az ujjbegyeim pár perc múlva már zsibbadtak, majd égni kezdtek, de ekkor már túl voltam két szárnyon és beütött a cucc, mint a mélyből előbújó cápa és Viharbanszületett Daenerys valamennyi sárkányának tüze égett a számban. A milkshake amit óvatosságból rendeltem, szép lassan fogyott, két szárny-két korty, így próbáltam időzíteni, de egyszer valahogy egy mag bekerült a nyelvem hátsó részére, ami brutálisan elkezdett égetni, így felszippantottam a maradékot. Mármint a milkshake-t. Nyolc szárnyig magabiztosan eljtutottam, a kilencedik már nehezebben csúszott a tizedik pedig fizikai fájdalmat okozott, mint szűzlánynak a dupla anál, de mivel sok ilyen filmet néztem tudtam, hogy az összeszorított fogsor, a mély levegő és a folytatás akarása átsegíthet a bajokon, így az ujjaimmal lehúztam a húst a csontról a maradék két szárnyról, s a tépett húst elkezdtem befelé lapátolni. Az ujjaim végét ekkor már nem éreztem. Az utolsó falaton már alig volt szósz, de alig bírtam letuszkolni, égett mindenem és a hasam is tele volt. Szóltam a kislánynak, hogy végeztem, le is állította az órát (1 óra 6 perc) ami azért érdekes mert nekem emberöltőknek tűnt, ahogy Gandalf harca a Balroggal, bár nem vagyok benne biztos, hogy az öreg szürkeszakáll ilyen kínokkal küzdött meg.

Hát ami még ezután jött, mert ugye tudjuk, hogy ami bemegy annak bizony ki is kell jönnie és hát nem akarok a szokásosnál gusztustalanabb lenni, de kőkemény harcot vívtam a retyón is, közvetlen utána zuhanyzással, alatta pedig sírással. Viszont kaptam pólót, hogy teljesítettem a kihívást, meg a pofám is felkerült a falra. Hát fasztudja, hogy megérte-e. Ha másért nem legalább röhöghettek rajtam. 

Szóval srácok-lányok, ha ilyen faszságra adjátok a fejeteket mint én, két dolgot had' tanácsoljak, mert az én példámból okulva, nem csak a fald fel amerikás srác, meg az epic meal time-os csapat zabál ilyen kajákat. Szóval legyen nálatok sok zsepi, alkoholos intim törlőkendő és tejes cucc. Sajt. Tejföl. Bármi. És ne igyatok rá vizet. Se sört. Sem pedig whisky-t. Higgyetek nekem, nem kúrlak át. 

A Jocó, a Klárika, a Májki meg az Andris hallod nem semmi éttermet visz a balaton északnyugati partján. Eleve úgy indult a dolog, hogy az a fasz Jocó spórolt minden amit el tudsz képzelni, nyitásra még a tányérokat sem vette meg, mert azt hitte, hogy az nem kell.

Már közel egy hónapja tart a próbaüzem, közben az Editkét ki is kellett baszni, mert hallod az idióta kurva webcam pornót nyomott a munkahelyi budiból, azt a Májki gyerek meg kikukkolta.

Most azon megy a tanakodás, hogy hogy a gecibe ültessenek le 80 főt, mert a hülye Jocó bevállalt valami táboroztatást azt egy hónapon keresztül, heti váltásban fognak jönni a kölkök minden nap délben. Az Andris aki a főszakács amúgy, mikor meghallotta ezt, elkezdett keservesen kurvaanyázni, hogy nem lehet ilyen hülye ez bazmeg, mert most majd fillérekért összebasszák az egész konyhát, pluszban meg nincs az a gazdag ndk-s nácileszármazott aki be akar ülni nyolcvan visító gyerek mellé, de hát az élet már csak ilyen. Meg is mondta, hogy Jocó most vagy hoz egy plusz szakácsot, vagy fogja magát és elhúz a gecibe az osztrákokhoz. A Jocó persze puffogott, hogy most geciért kell majd még egy embert fizetni, de valahol belátta, hogy egyszerre a csumpi meg az álékartt (így hívja franciásan) nehezen megy majd egyszerre, így a vacsiúj ájfón X-én neki is állta pötyögni a posztot ami így szólt;

Kisegítő szakácsot felveszek hétköznapra négy órára

Nem hiszed el, de már délután bejelentkezett egy csávó, akit Jocó ismert régről, együtt emelgették a vasat a gymben, hogy most szabadult pár napja, ezt sajna el kell mondania, de frankó szakács meg melózna meg minden. Jocó előbb visszakérdezett, hogy mér' ült, amire azt a választ kapta, hogy a helka előtt egy ilyen bölcsészfejű kis buzerátor beszólt a Reninek a pinásnak, hogy gecijó a segge és ilyen tiszteletlenséget nem hagyhatott következmények nélkül, amivel Jocó maradéktalanul egyet értett, így estére már a tinta is megszáradt a munkaszerződésen és a csávó jövő héttől kezd majd hétfőn, mikor az első csoport jön. Andris peccegette, hogy talán bejöhetne hétvégén betanulni, de Jocó leugatta, hogy mi a faszt akarsz tanítani neki, szakács ez is baszod, inkább süss nekem egy rántó' húst egy kis rósejbnivel, meg tegyél mellé koviubit bőven.

Aztán ugye ezek a faszok rendesen megszokták az elmúlt hónapban, hogy délben ők is leülnek enni, bele sem gondoltak, hogy a május végére már elég sok külföldi idért, szóval olyan teltházat szoptak be, hogy öröm volt hallgatni, ahogy az Andris kurvaanyázik a Gizivel meg a Terussal, vágod ők a konyhalányok. A Májki vagy három asztalt kevert össze, de szerencsére nem volt gáz, mert mindenki a menüben meghirdetett Balatoni Halászlére jött be, amiben annyi balatoni hal volt, mint ahány ép foga ennek a csálinger Májkinak. A Klárika aki pultozott, eléggé képben volt, tolta is a korsó söröket, almaleveket azt még a Jocó is beállt segíteni, de ahogy elkezdte pakolni a hat korsó sört a tálcára, a Klárika ingerültséggel vegyes félelemmel rászólt, hogy baszki Jocó meg ne emeld mert eldobod a gecibe. Először nagyvonalúskodott, hogy ugyanmár cicc baszod százzal nyomok fekve, azt ahogy ráemelte a tenyerére a karcos, babakék lövenbrau-s tálcát megértette, hogy mire gondolt a csaj, mert úgy remegett a karja, hogy ha ráültetnél egy pornósztárt már üvöltene is, mert azt hinné élvezni kell. Így viszont bajorosra vette a figurát, 3-3 korsó fogott össze a fülénél és úgy vitte ki, becsületére válljon egy sörbuborék nem sok annyi nem ment mellé. 

A Májki viszont volt amit írt, volt amit nem, azt hiába volt egyszerű majdnem az összes asztal (3 halászlé, 3 korsó sör) olyan hiányos volt az elszámolás, mint az államkincstár, így a fizettetésnél a Jocó vette kezelésbe a dolgokat ráérezvén arra, hogy ami az asztalon maradt edény, abból ki lehet indulni. Meg a vendégek is normálisak voltak, így a bemondás alapon valamennyire pariba jött a valósággal a napi forgalom. Az izomgép Jocó érezte ám, hogy ez így hosszútávon nem lesz jó ezért két napja kattog, hogy mi a geci legyen. 

Mivel itt volt a hó vége, rendesen leült a könyvelővel, hogy átnézzék a dolgokat, mer'aszámok sose hazudgálnak kommentálta vigyorogva, de a mosoly nem sokáig tartott, mikor kiderült, hogy a közel négy millás forgalomból jó ha marad neki négy kiló, ami gecire nem pálya, azt ha levesszük a hitelkártyatartozást, amiből az első szállítmányt fizette, meg az iphone törlesztőjét akkor máris ott tart a dolog, hogy három kiló és még nem is tankolt baszki. Jó az Editke bére következő hónapban nem lesz, de baszod hogy lesz így új bömös. Vakarta is a kopasz fejét, amire a haverjai, akik amúgy rendesen berágtak rá, de nem annyira, hogy ne dumáljanak vele többet, bedobták, hogy nincs mese be kell állnod melózni. 

Jocó kibaszottul nem akart melózni, hiszen nem azért van étterme, hogy dolgoznia is kelljen benne, elég dolga van így is mikor futkozni kell árúért, könyvelőhöz, pékségbe és akkor még nem is volt masszíroztatni és már elmúlt dél. Belelesett a zsebébe, azt oké hogy volt még benne harminc rugó, de ma még akart menni az Ágihoz, aki a leírás alapján profi lingam és csúszka masszázssal kényeztet olyan franciával, hogy állítólag majd a homloka is behorpad, azt nyelt egyet, kicsapta a teló előtt az rosszlányokos képre, amin ugyan a csaj arca nem látszott de a melle az igen és az baszod elég jó volt. 

Volt ám másnap meglepetés mikor beért az agysebész különítmény az étterembe, mert a Jocó ott állt kőkoptatott farmerban, fehér ingben, meg martinis felszolgálókötényben és erőteljesen söpörte a sarokban lévő asztal alatti területet. Klárika mint aki kútba néz baszod, azt leste, hogy mikor jön a jáksó a pezsgősüveggel, nem is nagyon tudott megszólalni, ellenben a Májkival, akit még rendesen hajtott az előző napi drog, hogy mi a geci van itt Jocó felvett egy idomított medvét pincérnek vagy mi? Aztán hiába bánta meg két másodperccel később ezt a mondatot, mert már kimondta, azt a riposztra se kellett várni, hogy a kurvaanyád Májki baszlak seggbe szárazon, megnyerted a motoros fókát, tessék szépen kalimpálni, mert ha idefosnék a placcra is tisztább lenne, te meg ne pillázzál klárika, húzzál befelé a pultba renderakni a kávégépet, mert olyan undormány, hogy csoda, hogy tudtam inni belőle reggel. Aztán ha végeztetek szóljatok mert változások lesznek basszátok meg!

A Májki gyerek már kiskrapeknek sem volt semmi baszod, ilyen pufók kiskölök volt azt azon kívül, hogy a bátyját majmolta mindenben, nem igazán volt önálló sikere. Mivel nem vették fel a vendéglátós középsuliba ahol érettségi is van, második helyként pincérnek vették fel, azt most boldogítja a vendégeket mint az állat. 

Az általános suli nagyon fosul ment, mert elsősként valami faszom pokémon tazókat gyújtött, aztán béjblédekkel szerencsétlenkedett, később meg az volt a májer akinek edhárdija volt, azt a csóró kis hülye, ilyen alkoholos filccel próbálta ráírni a kínais fehér pólóra, hogy kills meg a húga strasszjait próbálta ráragasztgatni, azt hagyta inkább a gecibe, mert rájött, hogy ezzel csak kinevetteti magát. Nyolcadikban belefutott egy rigó nevű cigógyerekbe aki "használt" kerékpárokat vett meg jó áron, azt a hülyegyerek lenyúlt egyet a haverjaival, de valami többszázezres karbonvázas témát, azt a befolyó 30 rugót igazságosan elosztva már az egyik diszkóban verették, mikor hajnalban konkrétan a rendőrök vonszolták ki onnan. 

Volt is baszod nagy ijedtség meg brutális verés az apától, de a fejét hallod ez sem tette helyre, bár tény, hogy más emberek vagyonához csak akkor nyúl, ha tutifrankó a balhé. Ez a vendéglátásban pedig jó terep lehet. 

Májki az a fajta csávó aki gyermekkori nélkülözéseire tekintve úgy gondolja, hogy neki több jár ezért nem lát erkölcsi aggályt abban, ha például gazdagabbtól vesz el pont csak annyit amennyi az áldozatnak nem számítana, így már tanulóévei alatt rendszeresen húzogatta ki a főnökének a piros malbijából a szálakat. Vagy éppen ha a mester elment szarni, ami egy háromnegyed órás elfoglaltságot jelentett, akkor nem volt rest áttúrni a tárcáját, hogy előzékenyen megszabadítsa némi súlyfeleslegtől. Viszont ahogy Klárika, ő is okos volt és sosem volt túl éhes, ugyanis csak akkor vett el manit, ha mondjuk benne volt harminc darab ezres, vagy olyan tétel, amit első blikkre nem tűnik fel. És sűrűn volt ilyen. 

Aztán szép lassan elmúltak a pattanásai, meg a placcon mozgástól az úszógumija azt, a mester hülyegyerek helyett már jóképűnek hívta, meg egyre több kiscsaj kezdett visszamosolyogni rá, főleg miután visszanőtt a szemöldöke a lezser adidasosra vágott mintától. 

Minden faszság ellenére megvolt benne az a fajta huncut pimaszság amiért a vendégek imádták, még annak a tudatában is, hogy egyfajta sajátos szervízdíjként mindig szerepelt egykét plusztétel a számlán, de Májki mellett szólva meg is dolgozott érte rendesen; viccelődött, műsort csinált amit el tudsz képzelni. 

A középsuli utána hallod rendesen megfordították a feje tetejére a Májki gyerek világát, mert oké, hogy felvették valami pizzériába csálingernek, de elkezdett járogatni füredre a helkába, meg siófokra is, csak az gecimessze volt, azt rendesen rákapott az ilyen veretős zenékre. Kedvence a dévidgeca, meg az árminvanburek, de azért az ávicsit is bírta, ezt mondjuk csak az első évben, mert két hét után már fingja nem volt arról, hogy ki játszott, egy mosogép centrifugájára is ellötyögött volna másnap reggelig, már ha érted, hogy értem. 

Azt bár eleinte csak hétvégén dobott, de ahogy a meló nehezebb volt, az afterek meg hétfőig tartók, így szép lassan rákapott az usgyira, meg esténként a fűre, hogy lelazuljon, aztán tulajdonképpen a 2013 óta nem sok minden maradt meg neki, de az frankón, hogy egyszer voltak belgiumban valami cuccos fesztiválon azt közel fél millát elvert egy hónap alatt. Bár csak a fények színére emlékszik de gecire megérte, mert ha eszébe jut a fesztivál neve és elmondja a kiscsajoknak, hogy ő bizony volt ott és VIP-es nyakpántja is van, akkor elég nyitottak szoktak lenni, mint comb, mint erkölcsi téren. Fasz se érti miért. 

Volt pár karcos sztori, mert tavalyelőtt annyira benyelt egy vadiúj szmájlis korongot, hogy konkrétan három napig csak vegetált mint valami szobanövény, azt végül bevitték kórházba mert majdnem kiszáradt, azt mivel baszott se szólni, hogy melózni nem megy be, így az állása is majdnem ugrott. Az egyetlen nagy szerencséje, hogy az elmúlt években annyira nincs pincér a vidéki falvakban, hogy még így is megtartották, de megmondták, hogy vagy visszavesz a cuccból, vagy over. Egy másik estén meg annyi spurit tolt, hogy konkrétan begörcsölt a fél oldala azt nem tudta tovább vagdosni az oxigénmolekulákat a dizsiben, az ezt gyógyítandó egy deci stroh rum pedig sugaras hányást eredményezett a denszflór közepén, amire úgy kibaszták, hogy eltört az orra, meg kitört az első foga. A doki persze hivatalból feljelentést tett, ami azért volt para, mert abban az időben abban a siófoki dizsiben elég sok panasz volt az egyik portásra, azt rendesen be is varrták. A Tüdő (így hívják a kidobót) azóta is üzenget a Májkinak, hogy ha kijön akkor meg lesz baszva szárazon, de Májki szarik rá mert kurvára nem rémlik neki a sztori, a haverjai pedig nem igazán hozzák szóba. 

Közben voltak csajai is, amiket úgy szed össze, hogy valahogy mindig megtalál ilyen egyetemi jókislányokat akik azért eléggé baszhatóak, de naívak is már ami a cuccozást illeti, azt hiába van, hogy már egy éve járnak, nem igazán ismerik Májki hétvégi világait. A legutóbbi a Zsani például magához költöztette, ruházta, vett neki valami lepusztult corsát, telefont azt dúlt is a láv, még a csávó is visszavett a dobálásból, egyedül a dzsó játszott, mert azért lelazulni le kell, de ugye szokják mondani, hogy rossz pénz nem vész el. 

Már vagy fél éve nem igazán nyomta a szintetikát, azt az arca is kitisztult, ezért cserébe elkezdte kúrogatni a vendégeket, akik között pár igazán mutatós darab is volt, azt mikor a Zsanika korfura ment nyaralni a családdal, ahová Májki sajnos nem tudott menni meló miatt, akkor felcipelt egy luvnyát a közös kéróba és onnantól jött a baj. Lazacsteaket csinált vajon párolt spárgával, meg frankón kitakarított, a közös képeket, meg minden olyan dolgot elrejtett ami arra utalt, hogy ott rajta kívül még lakik egy lány. A két hetet végigkúrták mint a nyulak, azt a csajszi annyira beleélte magát a dologba, hogy ebből komoly kapcsolat lesz, hogy elkezdett tervezni. Májkinak viszont nem igazán volt megoldókulcsa arra az esetre, hogy barátnője, a lakás tulajdonosa fél nappal hamarabb érkezik meg a vártnál, s az idegen pina fogkeféje, tangája és illatszere fogja várni már konkrétan az előszobában, hát még a látvány, amikor az éppen fordított lovaglópózban pucsító kiscsajra rányit a faszijával együtt. És akkor még a dohányzóasztalon kihúzott fehér csíkokról ne is beszéljünk. Volt ám sírás meg dobálózás, de ahogy az ilyen Zsani kategóriák szinte mindig igénylik a fost, úgy most sem volt ez másképp, mert tulajdonképpen még ő volt a hibás amiért itt hagyta két hétre szex nélkül és hát Májkinak mit kellett volna csinálnia? Verje ki mint a mezitlábas parasztok? Szóval hiába a két hét ajtócsapkodás, harmadik héten már jött a közös fotó a bambara wellnessből foréverláv képalával, meg gecisok szívecskével. Mondjuk Májki ott is megkúrta a recepcióst míg Zsani aludt, de hát ez már csak ilyen. A végső szakítás akkor jött el mikor kitalálták, hogy menjenek el bulizni Siófokra, azt a Májki annyira bekábszizott, hogy nekiment Zsanett rég látott unokatesójának, aki két méter magas és diósgyőr ultra. Először csak óvatos volt, hogy Te mi a gecit akarsz a csajomtól, húzz a gecibe míg szépen mondom, de később már lökdöste meg provokálta, aztán az ultra csávó aki amúgy higgadt gyerek, stabil oldalfekvésbe helyezte az öklével, hogy feküdjön le szépen, a Zsaninak meg megmondta, hogy jó nagy paraj a pasid azt azóta se beszél vele. Zsani meg mint egy anyatigris úgy próbálta védelmezni, összekaparni a Májkit, aki a cucctól, meg a jobbhorogtól nem igazán volt képes semmire, így Taxit próbált hívni, hogy hazamenjenek, de mindenki elhajtotta őket, hogy a Májki ebbe a kocsiba be nem ül. Egy régi span hozta el őket, a Zsani krokodilkönnyeinek hála, de megmondta, hogy egy mukk a gyerektől és leszarja, hogy harminc kilométerre nincs lakott település ki lesz baszva. A hazaútig gond nem volt, de otthon a párnák között a Májki feléledt és erőteljesen elkezdett a Zsanikával kurvaanyázni, hogy miatta verték meg és szégyellje magát és ő szakít. Zsani meg könyörgött, hogy ne tegye egészen másnap reggelig, mikor a cucc utóhatásaként a Májkiban elgurult valami azt konkrétan lilára verte a kiscsajt. 

Az üvöltözéstől a szomszédok frankón kihívták a jardokat, de Zsani saját bevallása szerint csak leesett a lépcsőn (a másfél szobás panellakáson belül) szóval semmi gond nincs, de kitette a Májki szűrét, hogy over. Legbelül viszont még most is szereti és hiába dolgozik már két faluval arrébb, néha ráír messengeren, hogy hogy vagy nyuszó?

Májki viszont most, hogy a Jocónál melózik és lehet megint dobálni és freedom van telibe szarja az egészet, meg nem is nagyon tudja már megkülönböztetni az ikonok között, hogy melyik pina ír neki. Viszont az étlapot sorrend, sorszám és betűk alapján is azonosítja, így Andris szerint nincs nagy gond. 

Klárika bár vagy öt éve a lakótelep legbasznivalóbb nője, de ez nem volt mindig így. Általánosban amolyan kis szürke egér volt, azt se szőke haja, sem pedig vagány stílusa nem volt mint mondjuk az autner boginak, akit mai napig azért utál, mert a fiúk inkább az ő haját húzkodták. 

Aztán jött a középsuli és egy béna fél éves rockerkorszakot leszámítva tudatosan kezdte megváltoztatni a stílusát. Akkorra már valamennyire növögettek a mellei, s mivel elég vékonyka teremtés volt, két szúnyogcsípés is látható kiemelkedést jelentett a testén. A hosszú fekete haját levágatta ilyen válligérősre és az ótvar hercegnőmintás szemüvegét lecserélte egy ilyen dögös titkárnőfazonosra. Klárika vendéglátósnak tanult, s mivel már első évben volt szakmai gyakorlat amit a sulitól nem messze fekvő Treff Király nevű csillagos vendéglátóegység biztosított, még pénzt is tudott keresni, amit erőteljesen beleölt önnön szépségébe. Klárika nem egy agytröszt, de a magához való esze mindig megvolt, például tudta, hogy ha a nempöpec plasztikát választja mellben, akkor úgy járhat mint a barátnője a Judit, akinek hagyján, hogy fél évig gennyesen folyt a melle, de ráadásul olyan csálék lettek, hogy még egy kancsal ember sem képes egy az egyben ránézni. A helyi alkeszok, meg melósok akik bejártak a kocsmába hivatalból is udvaroltak neki, ő meg nagyon ráérzett erre a vonalra, azt az arca is elkezdett növögetni, meg valahogy rohadt jót tett a rekeszekért való guggolás a seggének, mert olyan kerek lett neki, hogy még az utca túloldaláról is utánafordulnak ha valami testhezálló szettet visel. 

Itt ismerkedett meg a Jocóval is, aki a két utcával arrébb lévő kétszintes üzletközpontban dolgozott, amit a helyiek plázának hívtak, de hallod van benne nyolc üzlet, amiből három a mobilszolgáltatóé, egy meg egy cukrászda. Jocó amikor bejött, akkor mindig egy szettet kért, ami egy kisüveges kólát, egy presszókávét és egy aranymalbit jelentett. Régi szép idők, mélázik el néha Klárika, mikor még a kocsmában is lehetett cigit árulni, hiszen az a pultos aki nem okosította össze magának a napi egy doboz cigijét, az lófaszra nem jó, hát még vendégeket kiszolgálni - gondolta. 

Az okosítás amúgy fontos része volt Klárika életútjának, ugyanis kitalálta, hogy mire leérettségizik, össze kell raknia a mellműtétre a lóvét. Első évben mivel csak kéthetente volt két napot, így csak ismerkedett a teóriákkal, lehetőségekkel, de harmadikban baszod, olyan szinten nyúlt, hogy még a Gyula is csak elismerően bólintott volna. Például befűzte a gyökerebb srácokat a suliból, hogy menjenek be mert unatkozik, aztán rendesen itatta velük a tengerész italt kólával, amiből rendre kispórolta a kraftot, ellenben a kiscsírák nem vették észre. Ha egy nap megvolt a cigin felül 1-2 ezer már jónak számított, de legjobban a szombatokat szerette, azt is a délelőttös műszakot, mert a sok környékbeli faluból jöttek be az emberek piacra, meg vásárolni, aztán a kocsmába csak betértek egy fröccsre. Azt mikor a bajszos fazonok unottan vánszorogtak az asszonyok után a baszomnagy szatryokkal, akkor kurvára nem számított, hogy 5 cl pálinka helyett csak 3,8 ment a pohárba, meg a fröccs keverési aránya sem, amit úgy nyeltek az ürgék, hogy az asszony ne lássa meg.

Egy hónapban suli mellett tíz napot dolgozott, amiért napi szinten háromezer forintot kapott, és még hozzátette a napi párezret, úgy számolta, hogy azért két év alatt összejön a pénz. Szorgalmas volt és türelmes, sosem lett túl éhes, hogy annyit nyúljon ami már feltűnt volna. Az életvitelét meg az alkalmi udvarlók finanszírozták, akik rendre idősebb srácok voltak. A szüzességét is egy ilyennel vesztette el, amikor az egyik tuning daewoo nexias arc elvitte siófokra, ami hallod egy teljesen új világot mutatott Klárikának. A csávó nem ivott, meg egész normális is volt, ellenben úgy burította a csajba a vodkanarancsokat, hogy a lelazult csaj először a szégyenérzetét, később pedig az xs-es playboy nyuszis tangáját dobta le, aztán a hátsó ülésen, először szemből, később meg hátulról hegesztette a tag. Klárika nem nagyon emlékszik. Arra viszont igen, hogy később mikor már benne voltak a járástémában, a csávó állandóan azt akarta, hogy miközben furikáznak az autóval, közben oboázzon azt egyszer mikor nagynehezen rávette, úgy beütötte a fejét a kormánykerék aljában, hogy olyan jellegű veszekedés lett ami miatt szakítottak. Viszont nem kellett túlságosan sokáig szomorkodnia, mert volt egy göndörhajú, szikár csávó, ilyen nyerőgépei voltak a városban, azt bejárt ő is a treffbe és elkezdte fűzögetni, hogy esetleg rányúlhatna a félkarúra, hátha milliókat ér. Vele majdnem egy évig volt együtt, azt a csávó elég nagyvonalú volt vele, ruhák, szoli, kondibérlet és közben módszeresen minden pervezségre rávette a csajt. Az első anál még mondhatni cinkes volt, de aztán belejött és később már olyan dolgokat is megcsinált vele, amiket leírni sem merek. A csávó viszont hálás volt ezért és kipótolta Klárika pénzét egy fullos plasztikára. A kapcsolat valahol itt romlott meg, mert oké, hogy klári középkategóriás csajként szexuális kisugárzása révén fel tudta kelteni az arra fogékonyak figyelmét, de így, hogy köbméteres csöcsei nőttek, már kifejezetten feltűnő személyiség lett, amit ez a pinairigy csávó képtelen volt elfogadni, azt állandóan ment a külön Klárikának vett telóra (amin ingyen beszélhettek) az sms, hogy hol van, kivel van, miért ésatöbbi. El tudod képzelni. Pedig Klárika szerette. Nem (csak) a lóvéért engedte neki a sok perverz dolgot, hanem ő komolyan gondolta, de az ő szabadságát senki ne korlátozza. Még magára is tetováltatta, hogy freedom egy galambbal aminek a szárnyaiból pitypang pillék repülnek. 

A szakmunkásvizsgát már felpolcolt csöccsel csinálta végig, nem kellett különösebben megerőltetnie magát főleg, hogy a treff vén kujon tulaja fel is ajánlotta neki, hogy amint végez a sulival felveszi állandóra. Lassan már hat éve tolta itt, mikor a Jocó gyerek beajánlotta neki a fullos étterem ötletét. Mondjuk még titkot sem csinált belőle, hogy azért hajlandó többet fizetni, mert így hátha bejátszik majd egy szopás.

De Klárika azóta se szopta le. 

Editke kielégült fejjel jött vissza a placcra. Nem igazán sejtette, hogy a produkcióját amit hiába az egész világ láthatott, ha a megfelelő site-ra kattint, a munkatársai is látják. 

Persze a zsírnyakú csapat hangos röfögése a performanszon még a déli parton is hallatszott és ez legalább egérutat adott Klárikának, akit így megkíméltek pár óra ízléstelen, soviniszta viccelődéstől meg taperászástól. Andris hátul unottan pörgette a pallereket, négy serpenyőben szinkronban, így a két kiló lisztből kevert palacsintatészta elég hamar el is készült, a kézilányok meg frissében tekerték is töltelékkel. Volt mindenféle, diós-mézes, vaníliás, lekváros, kakaós. Valamelyik állat nutellásat is akart, de mivel Jocó baszott se hozni, még metro sajátmárkásra is sokallta, így az kimaradt. 

Az Editke viszont egyre kellemetlenebbül érezte magát, mert valahogy érezte, hogy az öklözős viccek, amiket az agysebészek odakint üvöltve magyaráztak, na azoknak valami köze lehet hozzá, de még nem tudta összerakni a megfejtést. Májki viszont annyira be volt már cuccozva, hogy mindenféle szégyenérzet nélkül bekérdezte, hogy hátul is olyan tág-e, illetve ha mondjuk egy fullratöltött vizipipát beanálizálnának a végbelébe, akkor lehetne-e onnan szívni, amire először csak megsértődött, aztán utána már pityergett is. 

Kint viszont folyt az őrület, a meg egy rögtönzött szkanderverseny is, ami elsőre is rossz ötletnek tűnt, mikor az első pohár tört el, pedig akkor még csak a helyet csinálták a méretes bicepszeknek. Később viszont be is bizonyosodott, mert a Gyuszi úgy lebaszta a bambára bebaszott Karesz karját, hogy a műanyag kertiasztal, úgy ahogy volt eltört hosszában. Jocó persze elkezdett üvöltözni, hogy ki a kurva anyja fogja megtéríteni a kárt, de a spanjai lepisszegték, hogy eleve egy ezeréves dzsuvás flair asztalról van szó, szóval inkább a Jocó fizessen nekik amiért jót tesznek az üzletnek. Na ennél a pontnál ért össze a két szál, mert az Editke felismervén, hogy őt bizony egy másik kamera is vette, kiviharzott ugyanis azt hitte, hogy a Jocó leskelődött, illetve egész konkrétan azt vizionálta, hogy kamerákat szerelt a wc-be, elkezdett vele üvölteni a sok kopasz füle hallatára. Hogy te szemét fasszopó geci, megsértetted a privát szférámat, te bébipöcsű kis rohadék, tudod mikor szoplak le megint.

Azt az aprófarkú résznél már cinkes volt a szitu a Főnökúrnak is, s egy jól irányzott, ki vagy baszva, majd a fizetésedet utalom, csak mond meg, hogy az anál az feláras volt-e, mert akkor úgy számoltatja ki a könyvelővel, amire a zsírnyakú különítmény úgy elkezdett vihogni, hogy többüket a Májkinak kellett összesöpörnie a placcról fél órával később. Ez a Ditke csaj viszont földhözbaszta a felszolgálókötényt és elkezdett picit toporzékolni, de mikor levágta, hogy csak egyre jobban röhögnek rajta, hazament és bevert egy fél littyós royalt tisztán, pedig ritkán iszik. 

A csapat is szép lassan készülődni indult, de előbb a Jocó elkezdett vöröses-vizenyős tekintettel karistolni valamit egy számolócetlire, első blikkre számok sorozata volt, de hiába az összeadásjelek, még maga Hawking professzor sem értette volna a számok közti összefüggéseket, mindenesetre valahogy az jött ki, hogy fejenként nyolc rugó volt a buli a fiúknak. Na ezen aztán először csak hangos röfögés volt, hogy jóvan Jocókám ne szopass, de egyre inkább úgy nézett ki, hogy komolyan gondolja, amire viszont eléggé harsány; rajtunk akarsz keresni a kurva anyád -volt a válasz. Először az egész csapat gondolkodott, hogy mikor jön a beszoptátok felkiáltás, de mivel elmaradni látszott, így felspanolva magukat azt mondták, hogy baszódjál meg Jocó, fizetés után megkapod és tök kussban elhúztak a rákba. Még a blaupunktot sem kapcsolták be. 

Jocó meg nem igazán értette, hogy miért vannak megsértődve, hiszen amikor az Attilának volt terme és oda jártak súlyokat emelgetni ott is kellett fizetni a banánturmixért.