Jocó amúgy valaha rendes gyerek volt, egészen az általános iskola harmadik osztályáig, de akkor kattant benne valami. Duci kisgyerek volt és hiába próbálta rendszeresen tépkedni a lányok copfját, meg tesióra után lenyúlni a kék tornadresszt, nem igazán kultiválta egy kiscsaj sem. Pedig megkapta a rendes nevelést, mert ha például azt merte otthon mondani, hogy asszondja a "büdös kurva isten faszát" amit apjától tanult el, aki az alábbi szösszenetet mintegy kötőmondat alkalmazta minden sor után, akkora sallert kapott az öregtől, hogy befordult a fal felé. Azt is rendesen elleste, hogy ha mondjuk nincs elég hús a babgulyásban akkor ököllel kell nyomatékosítani a női nem felé az igényünket, hiszen a fehérnép abból tanul.
Aztán úgy ötödik hatodik felé, amikor a bajszos és szigorú tesitanár határozott utasítására be kellett állnia a kézilabda csapatba, akkor a hirtelen jött mozgástól fogyott egy kicsit, aztán mivel jó magas kölyök volt, hosszú lapát kezekkel, ezért apróbb sikerei voltak is, aztán meg is jött az önbizalom ami viszont máig töretlen. Középiskola elején elkezdett gyúrni, haverjai unszolására meg ipari mértékű napót tolt, így mondhatni nőtt is valamennyit, de leginkább hasra, mert a felülés az sose volt barátja, hát még a hasprés.
Nagydarabsága egyenes utat jelentett a vagyonőr vizsgáig, oda meg nem is nagyon kellett tanulni, elég volt, hogy befizette a 90.000 Forintos oktatási díjat, amit igaz, hogy a nagymuterja adott neki, de legalább elvégezte. Nem úgy mint a jogosítványt, amit bár saját pénzből fizetett az első munkabére kézhez kapása után, amit a plázában töltött. Hallod beszarsz a kresz 9. alkalomra jött össze neki, ami azért volt cink mert a haverjaival együtt kezdték el az egészet, azt mire a Karesz már bőgette a frissen vásárolt 120-as skodrit, addig a Jocó még csak a Walter bá' swiftjébe szállt be, hogy az első rutin órát abszolválják. Mondjuk a rutin része még csak-csak ment (akkor még volt ritunvizsga baszki), de amikor már mások is voltak a forgalomban az rendesen kifogott a Jocó gyereken, mert feszt zavarta a szembesáv, a nap, a gyalogosok, a biciklisek meg a többi autós. Miután harmadszorra bukott meg a forgalmin, rendesen bekészült, mert azért a plusz órák, a vizsgadíjak sem voltak olcsóak, így előrelátóan és főleg a spanok tanácsára negyvenezer forintot rakott a személyiigazolvány és a lakcímkártya közé, mikor a bajszos vizsgabiztos a hátsó ülésről elkérte azokat. Walter bá'nak be lett ígérve, hogy ő is kap, amint átmegy és hogy-hogy nem, miután kikanyarodtak Pápán a Kreszvizsgás hivatal épületének kerítéssel ellátott telkéről még a Celli útra se értek ki baszod, de a Walter mondta is, hogy álljanak meg itt a sarkon a presszónál, hallod kétszáz métert nem gurultak. Az öregek bementek beverni egy snapszot egy melegszendviccsel, de Jocóra ráparancsoltak, hogy maradjon itten és vigyázzon az autóra, ha ki mer szállni az autóból, vagy mondjuk elengedi a kormányt, akkor Walter bá biztos fejbe, de legalább hasba rúgja. Így is történt, Jocóka ujjai már fehéredtek a kormányon, mikor a két mester visszaért, hogy akkor most Jocókám megfordulás egy ívben, tekerd azt a kormányt, ha a kuplungot helyetted már én nyomom, aztán kanyarodjunk vissza szépen a kiindulás pontra.
Szokták mondani, hogy ha egy eredményt elérünk, arra tíz vagy húsz év múlva már a kutya sem lesz kíváncsi, hogy hogyan is sikerült elérni. Ezzel Jocó teljes mértékben egyetértett, de nem csak a jogosítványa, hanem az étterem kapcsán is, mert a spanoknak persze azért nem úgy adta elő a dolgot, hogy nagymutertől örökölte, hanem szorgalmas kis hangyaként összehordta, ugyanúgy ahogy a zsírtől lifegő felkarját, amit a nyomatékosítás kedvéért a mondat végén be is feszített.
Ez az agysebész kitalálta, hogy valamelyik nap a BL meccset majd ott nézik, csak kéne szerezni tévét, amire az Andris már mondta is, hogy artiszjusz, amire a Jocó majdnem visszakérdezett, hogy mi a fasz bajod van, de rájött, hogy az Andris mondataira érdemes odafigyelni, szóval megkötötte a szerződést tévére meg rádióra, aztán bement a tescoba elhozni a legnagyobb oriont, amit majdnem elejtett a dinnyecipelő tartása miatt vagy kétszer a parkolóban, de végül épségben eljutott az étteremig, ahol kurvapicsázva rájött, hogy falitartó nem jár a százötvenrugós tévéhez, szóval tett még egy kört, közben meg a Májkinak volt ideje tekerni egyet, meg kivenni a három rugót a kasszából.
Le is volt zsírozva, hogy mennek a spanjai, rá is állította a konyhát, hogy fullos vegyestálakkal várják majd a drímtimet, Klárikának meg, hogy a lehető legcsöcsösebb szerkóban jöjjön és a haverok előtt mindenkinek FŐNÖK ÚR a megszólítás ha Jocóhoz akarnak szólni. Jött is a csapat, mint valami vidéki kúltúrházas diszkó elő, beparkoltak az egymásnál beszédesebb autók; jött egy kék seat leon, amin rikító citromsárgára voltak fújva a műanyagelemek, meg remegő kézzel rágrefizitve, hogy stretracing (!sic). Jött mér egy régi rendőrasztra, egy hármas golf meg két tizenötéves audi. A konvojt Jocó olajzöld sárkánya vezette és egyszerre volt élvezetesen szürreális látni, ahogy az összévszámban háromszáz éves autócsorda külön-külön hangegységgel audiovizuális környezetszennyezést elkövetve befarolt a murvás parkolóba, hogy ott még a feszítettkaros pusziszkodós üdvözlés mellett nyitott ajtóknál, had recsegtesse a decibeleket.
Mikor a banda odaért a teraszhoz, Klárika meg Editke fogadta őket, zsúrkocsival amin már sorakozott a tyúkoskóla valamennyi alkotóeleme, s ahogy leültek mindenki kapott is egy masszív fél literes adagot, sok jéggel.
A Jocó haverjai feszt hangoztatták, hogy öcsém ez a paradicsom, két ilyen kanna hordja a mannát, már csak az lenne jobb, ha egyenest belőle szophatnánk, vagy inkább ő szopna, aztán ezen még elveszekedtek vagy húsz percig. Közben jön a Májki félig vigyorgósra sztondulva, hogy figyi Jocó azt kérdi az Andris, hogy mikor jöjjenek a tálak. NEM MEGMONDTAM BAZDMEG, HOGY NE ZAVARJÁ MEG AMÚGYISHOGYHÍTTÁKISKÖCSÖG?! Májki persze nem nagyon értette, de már gyűjtötte a turhát a tartárba.
