Jocó úgy üvöltött az étterembe belépve, hogy hogy történhetett ez basszátok meg a kurva anyátokat, ha nem lesz meg a pénzem, a béretekből fogom levonni az isten rákvörös, penetráns, büdös faszát nekije. Arra már vissza se fordult, mikor Andris megjegyezte, hogy tán nem kellett volna felvenni mindenféle leinformálás nélkül egy sittes figurát. 

Jocó haverjai rendesen megsértődtek, mikor az idiótája meghívta őket kajálni, azt felszámolta nekik az eget is. Mondjuk volt olyan hülye, hogy ne fogja fel, így mindenféle szégyenérzet nélkül hívta fel Kareszt, hogy hát gáz van, Sanya gyerek akit ő is ismert, meglépett a pénzzel. Ugye szokják mondani, hogy madarat tolláról, de a Karesz még úgy sem volt fasszopó, hogy konkrétan az országos spanja nyerészkedett rajta és bár nagy sóhajok közepette, de mondta, hogy jól van tesa, gurulj ide hozzám, aztán lebeszéljük. 

A vidéki város szürke panelrengetegének közepén terült el a lakótelep, ami csak abban volt különb bármilyen más lakóteleptől a nagy magyar pusztaságban, hogy itt élt Karesz, aki a kék seat leonját direkt úgy parkírozta, hogy keresztbe két helyen. Egyrészt így mindig megtalálta, másrészt meg elejét vette annak, hogy esetleg valaki meghúzza. Két alkalom volt amikor ezt valaki szóvá tette, az elsőnél lazán fejberúgta a középkorú nőt, a másodiknál meg eltörte a kezét egy zöldségesmercis tagnak, akinek a gyerekei végignézték a produkciót. Megjegyezte, hogy ha feljelentésen gondolkodik, akkor átvágja a kislánya torkát, szóval inkább hanyagolja. Na ilyen csávó a Karesz, nem csoda, hogy Jocó egyből rá gondolt, mikor balhé van. Karesz amúgy még az anyjával él, ő a mama pici fia, minden reggel rozskenyér van csirkefalatokkal, ebédre meg natúrcsirke meg rizsa. Haza is ad a fizujából, egészen pontosan 30 rugót, meg a 8000 erzsébetutalványt, de hó végén mindig kér egy húszast tankolni. Néha seftel ezzel azzal, de fő bevételi forrása a plázás security-s meló, meg néha ha valaki nagyon tiszteletlen volt, akkor egy-egy tízesért kioszt pár pofont, illetve ha van valami nagyobb buli, akkor elhívják kidobónak. Mire Jocó verdája beparkolt, Karesz lezserül a leonnak dőlve szívta a töltött cigarettát és húzkodta jobbra a tindert. 

Mizu papa? Átkúrtak? - Kérdezte. Jocó felvázolta röviden a tényállást és közben ő is rágyújtott. Karesz gondolkodott és kért egy percet, hogy telefonáljon, közben Jocó spár-os energiatalt vett elő az autóból és egyet a barátjának nyújtott. Halk szisszegéssel jutott az éterbe a tutti-frutti ízű szénsavas permet, majd mire két korttyal elpusztították, meg is volt a cím, ahová ketten két autóval indultak neki. A kis falu, ahová beértek omladozó házakkal volt teli, a legtöbb mellékutcában még világítás sem volt, de már a falutáblánál lehetett látni, hogy hol van az élet. A község végét jelentő töltés mellett állt egy épület, Muskátli presszó néven, ahol ezeréves borsodis napernyők takarták el a teraszt, de inkább a közízlés védelme végett, mintsem a nap sugaraitól félve, különös tekintettel például arra, hogy éjszaka volt. A teraszon mindenféle sötét bőrű, egzotikus ember beszélgetett különös nyelveken szólva, kezeikkel élesen gesztikulálva, s a hamvadó cigarettavégek úgy repültek az utcára, mint ezernyi szentjánosbogár, rajzási időszakban. 

Megjöttünk. - Mondta Karesz a telefonba - a három méterrel mögötte guruló Jocónak. Leállították az autókat, Károly uraság pedig egy rambókést és két bézbózütőt vett elő a csomagtartóból. Az utóbbiból adva egyet az étteremvezető úrnak. Figyelj a hátad mögé - jegyezte meg. 

Beléptek a falu végi kurta kocsmába, tán maga Petőfi is itt kapott ihletet hozzá és a pultnál ülő Sanya szoláriumbarna arca, hirtelen sápadtabb lett mint a két hete száradó gecifolt a Klárika sortján. Szia Jocó de jó, hogy jössz, mit iszol drága testvérem? - szavai rezgősek voltak, mint a léc amin táncolt, kényszeredett mosolya mögött jól látható volt a félelem. Jocó elindult fel, a háta mögött pedig Karesz az ütőt kinyújtva körbeforgott, hogy senkinek nem ajánlja, hogy beavatkozzon és akkor nem lesz gond. A lassított felvételes jelenet, ahogy Jocó megfeszülve lépdelt a pult felé, minden szempárt magára vonzott, s még a házinéninek arra is volt ideje, hogy kirohanjon hátulról, vissza a pulthoz, hogy ráüvöltsön Jocóra, hogy ha balhétok van azt kint intézzétek, senkinek nem kell, hogy összetörjék itten a berendezést megin'. Jocó mint szakmabeli, teljesen átérezte a helyzetet; - Hallottad Sanyám, szedd a csülkeidet, aztán ballagjá' szépen kifelé, ahogy a főnökasszony mongya. És bár Jocó sosem volt olyan jó meggyőző erejű ember mint például a Karesz, de Sanya remegő lábakkal megindult kifelé. 

Baj van tesó? - próbálkozott még a srác, de talán maga se hitte el, hogy szabadulni tud a kínos szituációból. Hol van a pénzem bazdmeg? Ne makogjáááál, te köcsög mert kivéreztetünk, hol van a pénzem? Sanya kemény csávó volt, Jocót bármikor összecsomagolta volna, de Karesz kezében táncoló katonai tőr nem jelentett sok jót és mondjuk lehet, hogy el tudna futni, de akkor még komolyabb következményekre számíthat, így kénytelen volt az őszinteséget választani, mert a feje egyre közelebb került az ütőhöz.

Tartozásom volt, beparáztam, bocsánat. - fakadt ki a srác sírva és a jobb combján, jól látható vizeletcsík színezte át a nadrágját. Mennyi maradt nálad? - kérdezte Jocó -  Húsz rugó. Az adrenalin olyan szinten öntötte el főnökurunk agyát, hogy arra szavak nincsenek, s olyan baszott Sanya bal kezére a jóféle replikaütővel, hogy még a kocsma törzsközönsége is felszisszent a fájdalomtól. Sanya itt már zokogott, az ütés a csuklóját érte, szinte biztos, hogy eltört. Add a kést Karesz. - és Karesz átadta - Ha holnapig nincs meg a pénzem bazmeg, én átvágom a torkod te geci, nem érdekel ki látja, vagy ki nem, úgy foglak kivéreztetni te geci mint zsidó a tehenet, de előtte eltöröm az összes ujjad, levágom a faszod és betolom a szádba, hogy ne tudj üvölteni te gyökér. Nem érdekel, hogy honnan lopod, nem érdekel kit kell átbasznod, de ha az én köreimet, akkor is megdöglesz! Bólogass ha megértetted. - És Sanya kibaszott nagyokat bólogatott. A zsebében lévő pénzt, már a Karesz vette ki mint fizetség és kicsit megnyugodva indultak el visszafelé. 

Másnap délben Jocó hiába hívta a Sanyát, hogy mikor jön a pénzzel, mert a csávót az incidens után három órával lekapcsolta a körzeti megbízott amint épp az egyik dohánybolt kasszáját próbálta feszegetni, azt  gyorsítottban ment is vissza a sittre és a felfüggesztetett is ülheti most le. Jocónak persze fingja nincs az egészről és azóta is húsz percenként hallgatja a ribancot ahogy azt mondja; a hívott szám jelenleg nem elérhető.