Van az úgy, hogy világot nem látott, ám fantáziával bőven megáldott emberek blogolnak. Ez így van jól, tulajdonképpen így született a Trónok Harca is, ami azért eléggé odabasz és soha, de soha nem gondoltuk volna, hogy a mainstream média, egy vérfertőző világban, kegyetlen gyilkosokat is képes lesz akár pozitívként is bemutatni. 

UPDATE:
Emese törölte a posztot.... :(

YDEA blog, Emese szerzője tolt egy indexcímlapos sztorit, ami kornak megfelelő, kis aranyos minimalista, de egyben marketing és karriertanácsadó, élet, divat szóval foglalkozik mindennel amivel kábé coelho nórika is. Egy baj van a dologgal, címlapos sztorija nem más mint egy túldimenzionált kép, az amúgy valóban nem veszélytelen budapesti éjszakáról. Lássuk.

Emese szépen felvezeti a budapesti éjszakák, elmúlt évben történt néhány komolyabb drámáját, van itt meghalt fiú, megerőszakolt lány (te, nem trónók harca fanfiction ez is?). A probléma abból indul, hogy teljesen félreértelmezi a drogozás és a bedrogozás(drogoztatás) analógiáját. Tegye mindenki szívére a kezét, akinek volt valaha köze a kábszihoz, majd mondja ki hangosan azt, hogy valós veszély az italba tett drog. Ugye-hogy-elgondolkodunk? Nem-nem állítom, hogy ilyen nem létezik, igenis létezik, csak éppenséggel nem egy idegentől. A bedrogoztatás nem olyan egyszerű, ahogy azt elképzeli a sok laikus. A legtöbb valóban gyanútlanul bedrogoztatott ember (kiváltképp a lányok) olyan emberektől kapják a felturbózott kólát, meg pinacoladat, akiket ismernek, legalább felületesen. Ha én odamegyek egy tök ismeretlen csajhoz azzal a céllal, hogy seggből-szájba közösülni akarok vele, mindezt mozgásképtelen formájában, akkor valószínűtlen, hogy az ügyesen belecsepegtetett/morzsolt cuccli segítene tervem véghezvitelében, ugyanis nem vettem figyelembe a következményeket. Diszkózni, inni magyarhonban nem dívik egyedül. Nem mondom, vannak akik annyira foreveralone alkatok, hogy egyedül mennek el bebaszcsizni, de nem jellemző. Ismeretlenként nem tudhatom, hogy ki fia-borja, a pasija csak éppen hugyozni ment el, vagy éppen az egyik nagydarab kidobó csaja/húga/kislánya stb. A drog hatása nem instant, semmi garancia nincsen rá, hogy azonnal beájul, hirtelen ott lenni és kicipelni pedig valljuk be, feltűnő. Ha többen vannak, eleve bukik a mutatvány, hiszen ahogy rosszul lesz, valószínű, hogy a barinők, esetleg köldökig kigombolt inges szolikirályok azonnal ott lesznek, hogy legalább a józanabb barinők előtt lehessen tenni a szépet. Tulajdonképpen egy vattával és kloroformmal, konkrétan nagyobb hatásfokkal lehet embert rabolni, erőszakolni, vagy csak kikötözni, hogy utána a talpát csikizzük lúdtollal, mint GHB-val. Arról nem is beszélve, hogy hozzájutni is könnyebb és a rendőrbácsi sem baszakszik veled érte. 

Később kitér a posztoló arra, hogy a pultosok eleve belerakják az italba. Baromság. Nem állítom, hogy nem történhet meg, de továbbra is a fenti példamenetet tudom felhozni, hiába kerül bele a kábszi a piába, a lappangási idő mindenkinél más és egyáltalán nem biztos, hogy azonnal le tudja a gaztevő reagálni, márpedig ha az összeesés pillanatában nem sikerül, akkor valószínűleg ernyedt testet sem fog vazelinezni behatolás céljából, így meg minek az egész?

Az igazság az, hogy megint keresünk egy misztikus, maffiaszintű, elrablós, tűnős dolgot, de a saját felelősségünket nem szeretnénk lobogtatni. A legtöbb drogtól meghalt ember, túladagolásban, rossz minőségű cucc miatt fekszik meg örökre. Azok a lányok, akik magatehetetlenre isszák magukat, bedrogoznak, valóban aljas emberek áldozatává válhatnak, ez így megy az idők kezdete óta. Távol áll tőlem az áldozathibáztatás, ilyen téren tényleg érdemes odafigyelni, ha már cél a maximális önpusztítás, de legalább a lehetősége fennáll az éjszaka folyamán, lehetőleg megbízható ember mellett tegyük. 

Utoljára hagytam a felületes ismeretségből adódó leitatást, bedrogozást. Első randik, clubokban udvarló fiúk, az éjszaka a társasághoz csapódott félismeretlenek, valóban jelenthetnek veszélyforrást. A recept nem instant, szerintem kibaszott nagy bunkóság ismeretlent letámadni, csak azért mert vannak férfiak akik fizikailag bántalmaznak/kihasználnak nőket, de ezt egy bizonyos érettségi szint alatt úgysem fogják érteni, így kár magyaráznom. 

A rendőrségi jelentések, a médiában sorra hangoztatott "valamit belekevertek az italomba" pedig legtöbb esetben nem más, mint az egyén saját felelősségének másra hárítása, az estek 90%-nál mindig kiderült, hogy a magát áldozatnak valló ember túltolta a cuccozást. Amíg nem volt testközelből drogos élményetek, vagy nem vagytok képben a kémiával, addig pedig ne írjatok posztokat, ez a privilégium az enyém. 

Életem során, sokszor kaptam ellenőrzést. Volt munkaügyi, adóügyi, ÁNTSZ, de még ritka GVH-s is. Volt, hogy lefizettük volt, hogy elkergettük volt, hogy megvertük az ellenőröket. Ez egy ilyen szakma. De sosem volt olyan gusztustalan állapot még a wc-kben nőnapkor sem, mint Illés bácsi cukijában...

Nem szívesen írok aktuáltémákról, mert meggyanúsítatok, hogy az olvasottságra megyek, de van ami mellett nehéz elmennem szó nélkül. A téma ismert, triviális, mindenki erről beszél, még HÁpontPéter kőszíve is meglágyult Cukibácsi könnyein. Egy dolgot kérdeznék azoktól az emberektől, akik most baszottnagy társadalmi együttérzésükben kiállnak most Illés bácsi mellett és ezerrel támogatják? Ha én hajszálas kaját, vagy koszos tányéron ételt viszek elétek, akkor is mögémálltok, hogy semmi baj Szerda Úr, segítek elmosni, aztán tegyük rá egy másikra? Az ember addig együtt érző, míg valami távoli dologgal kell együtt érezni. Ha a gyerek szalmonellát kap, már perrel fenyegetőzne a legtöbb szülő. Ahogy a poszt elején is említettem, sok ellenőrzésem volt. Sok mindenért meg is büntettek, volt amiért be is kellett zárnom a saját éttermemet. Higiénia miatt viszont soha. Igényes vagyok a környezetemre, magamra, a saját lakásomra és a helyre ahol dolgozom. Három éve élek együtt a párommal, a legrendetlenebb napjaimon is csak két pár koszos zoknit tud a fejemhez vágni, hogy ugyan legyek szíves nem trógerkedni. Ízlés dolga. Tanulóként mikor néha velem takaríttatták a wc-t, mindig azt mondták a mesterek, hogy olyan tiszta legyen, hogy a vendég azt fogja kérdezni magától, hogy ha kosz van; "ha ezt meg merik mutatni, akkor mi lehet a konyhában". Igazuk volt. Kérdésem már csak annyi, hogy ha képes így dolgozni, akkor a személyes higiénia hogy áll? Milyen állapot lehet a wc-ben és használata után, mennyire van kézmosás? Jóétvágyat.

Ugye ti is láttatok már férfiakat egyedül ülni a bárpultnál, ahogy éppen borongósan néz maga elé, vagy a pultosribancnak udvarol, esetleg hülyét csinál magából.

Valamiért vannak olyan férfiak, akik meg vannak győződve arról, hogy a pult támasztása jó móka, sőt mi több jövedelmező lesz valamilyen formában számukra. Pár napot dolgoztam Veszprémben a Maricában, jó sok évvel ezelőtt, négy-öt egészen ügyes kis felszolgálócsaj volt a munkatársam. Egyedüli férfifelszolgálóként, azt vettem észre, hogy bizony a minden este legalább egy hímnemű ott üldögélt és várta, hogy ő kerüljön a középpontba. Azóta figyelem őket, tanulmányozom, néha beszédbe is elegyedek velük, bármerre is járok a világban.

Nem kicsit modoros férfitársaim, kivétel nélkül törzsvendégek, régóta az adott helyre járnak, nem ritkán túléltek már jópár személyzetgarnitúra váltást. Lepacsizik a főnökkel, név szerint ismeri a többi törzsvendéget, akikkel a helyen kívül soha nem találkozik, persze fészen már ismerősök azért, többnyire a magányos pulttámasztó keresi ki és jelöli be őket. Alapjáraton kedvesek, jó szándékúak, de modoros magányosságuk, barátok hiánya, vagy csak a dugás lehetőségének kergetése rendkívül szórakoztatóvá teszi ezt az archetípust. A pultosgádzsiknak néha apró ajándékkal kedveskedik, persze ügyelve arra, hogy ne legyen feltűnő, ezért nem túl sűrűn osztogatja, figyelve arra, hogy egyik kislány se maradjon ki a szórásból. Ha nincs konyha a helyen, szívesen kiugrik hozni egy hambit, lángost, a nyomulósabbja, szendvicset is készít otthon, néha még a főzéssel is megpróbálkoznak, hogy univerzális és gondoskodó családfő képében tetszeleghessen. Ha hétvége van, hajlamos kicsit többet inni, ilyenkor elengedi magát és kedves bókok formájában, levakarhatatlanul nyomulni kezd az éppen dolgozó kislányok közül az egyikre. Hajlamos direkt zavarba hozni a kolléganőket, "Reni, igaz milyen szép a Szandra?" kérdésekkel akaratlanul is feszültséget kelt az amúgy egymással jó munkatársi kapcsolatban levő felszolgálókkal. 

Ha konkurenciát éreznek nem riadnak vissza a hazugságoktól, a filigránul flörtölő új vendég pasinak gond nélkül azt hazudják, a rendelés teljesítése alatt, amíg a lány nem figyel, hogy "vigyázz vele, a pasija egy féltékeny állat, múltkor is összevert egy srácot aki nyomult".

Ha a felszolgálólánynak magánéleti gondja van, esetleg döntésképtelen, mert új férfi van a láthatáron, de valamilyen oknál fogva bizonytalan, kikéri a pulttámasztó véleményét, hiszen mégiscsak pasi és ezt meg azt hogy illetve mire érthette? Hősünk ilyenkor felveszi a védelmező szerepet, gondoskodást színlelve összezavarja és fedetten sározza látatlanban is a pasit, amiből a nem feltétlen butus, de naiv kislány valószínűleg nem fog komolyabb jövőt tervezni a szóban forgó férfiról.

Ha van párja a felszolgálólánynak, akkor mércét állítva próbálja meg a lány urának gyengéit fókuszba helyezni; "Látod Szandra, én soha nem hagynám, hogy egy ilyen fárasztó nap után neked kelljen elmosogatnod, én ha munkából hazaérek, nálam mindig ez az első. Én ilyen kis házias vagyok.".

Ha a lány, egy vélt vagy valós sérelmét megosztja, pulttámaszunk, rögtön nyeregben érzi magát, felnagyítja a problémát és feszültséget generál a lányban, aki ettől bizonytalan lesz. Ám hiába történik meg egy esetleges szakítás, a újdonsült szingli lány, nem fog vigaszt keresni hősünknél, csak egészen ritka, kivételes esetekkor kerül sor dugásra.

A pulttámasztó, amúgy egyemista, szellemi szabadfoglalkozású, esetleg frissdiplomás aki nem talált munkát, de kisebb kocsmákban megtalálhatóak a fentiek szakmunkás verziója is, aki bár kevésbé kifinomult, de a füstös(milyen?) kocsmákban dolgozó fiatalabb kiszolgálószemélyzet ritkán fanyalodik rá a bajszos melósra, két kisfröccs között.

Hősünk baráti társaságával ritkán tud találkozni, ha igen akkor sem a törzshelyélre megy, cikinek érzi a barátait, vagy nem akarja, hogy ott ahol őt szerinte tisztelik, a régi spanok fingós-böfögős viccekkel, vagy régi cikis sztorikkal beégessék. Persze hétfőn, egy újság és kávé mellett többszörösére szorozva meséli el a megivott alkohol és lekúrt nők mennyiségét. Persze mi tudjuk, hogy a nullát hiába szorozzuk, az nulla marad. 

Anyagi helyzetét homály fedi, amit tudatosan ki is használ, hiszen a nem tudás, találgatásokra adhat okot. Persze valami wish-ről rendelt designer óra, utólag vett bőrszíjjal mintegy iránytűként próbál mutatni, tulajdonosa vagyonosságára, az iphone 5-öt meg már olcsón be lehet szerezni használtan, esetleg hitelbe veri magát valamelyik telefonszolgáltatónál, egy 6-osért cserébe. 

A pulttámasztó férfi, néha nős, ilyenkor nem feltétlen az felszolgáló lefektetése a cél, hanem az otthoni nyűgök elpanaszolása, hiúságának legyezgetése, a megértő és őt dicsérő pultostól. Nem ritkán laza barátságok alakulnak ki, amelyek szigorúan megmaradnak az adott objektumban, de néha ha a férfi valóban tehetős/jóképű akkor szex is lehet, ami a szeretői viszonytól kezdve egészen egy új kapcsolatig mehet. Ha szeretők lesznek, akkor a férfi kevesebbet fog odajárni, nem akar lebukni, nem is sejtvén azt, hogy pont a hirtelen kocsmába/kávézóba járást megszűnése lesz feltűnő az asszonynak. 

Mindent összevetve, kerüljük a pulttámasztó férfit, mert bár jól eljátssza a megértő, érdeklődő és gondoskodó felet, de valójában egy önző, mizantróp, szeretethiányos senki. Ha mégsem, akkor valószínű nem olyan helyre járna ismerkedni, ahol a pénzéért cserébe kötelező a szociális interakció.

ui.: Vigyázat, e modoros archetípust kizárólag férfiak alkotják, az egyedül bárpultnál ülő lányok egészen más dolog miatt vannak ott. /kacsint

Volt egy osztálytársam a gombáspinájú Vivien, felnőtt fejjel sem lett okosabb mint amilyen a középiskolában, de legalább ugyanakkora kurva maradt. A ribanca meg nem éttermet nyitott? /kacag

Vivienről már volt szó a blogon, ő az aki az osztály teljes férfiállományát magára húzta, majd mikor csoportos látogatást tettünk a helyi sztk bőr és nemibeteg gondozójában, találkoztunk a tanárunkkal, aki mint kiderült luktársunk volt abban az időben.

Vivien a suli befejeztével dolgozott, majd összeszedett egy sóhernorbi kinézetű csávót, akivel teherbe is baszatta magát gyorsan, biztos ami biztos. Onnan tudom, hogy mikor én már dolgoztam, akkor megkeresett párszor, hogy segítsek neki melót intézni, meg elpanaszolta, hogy a csávó nem akarja megkérni a kezét stb-stb, de végüli az én segítségem nélkül oldotta meg a problémáit, ráadásul kettőt egy csapásra. Öröm az ürömben, hogy ahol isten ad, máshonnan elvesz, mert míg a csaj a középsuli alatt valóban jó ribanc volt, addig a vemhesség meg a fattyú leellése, rendesen hazavágta a csaj kinézetét, olyan pufifánk feje van, hogy legszívesebben nyakonborítanám lekvárral, beporcukroznám és bezabálnám helyben. Sajnos nem csak a feje, de a csípője is rendesen megszenvedte a dolgot, akkora, hogy hogy miskolc felé kerüli meg sopront.

Nos ő, úgy döntött, hogy jóravaló, de leginkább stabil egzisztenciát biztosító urát rávette arra, hogy pocaklakókának (hiába bújt már ki bazmeg három éve, még mindig így hívja..) 3. születésnapja alkalmából kapjon egy éttermet, mert akkor ő majd ott dolgozik és csomót fognak keresni.

Tehetős de nem túl eszes férjura persze ebbe belement, meg is vásárolták majd felújították a falu szélén található, egyik forgalmas főút melletti régebbi nagy múltú csárdát. Meg kell hagyni, a' zobjektumot szépen kipreparálták, a kockás terítőket lecserélték krémszínűre, a boros csőpoharak helyett, kristályból készült kelyhek lettek, a szocreál utasellátós tányérokat pedig négyzet alakú, designos plátték váltották. A dolog ott kezdett el hibádzani, amit én is állandóan elpofázok itt a blogon, hogy attól, mert valaki jól főz, vagy ügyesen hordja ki a tányért, még nem lesz jó étteremtulaj.

Vivien a következő hibákat követte el;

- Vivien mindent jó áron akart adni, de mikor utánaszámolt, hogy mennyi haszna maradna adózás után, minden terméken ugyanazt a haszonkulcsot alkalmazta.
- Vivien egyedi akart lenni, ezért négymilliót költött az étterem dekorációjára, hangulatára, de alig költött a konyha felszereltségére.
- Vivien, nem átgondoltan választott főszakácsot, hanem olyat, aki a csillagokat is lehazudta neki az égből, de már a harmadik héten megszívták a raktárkészlettel és a rendelésekkel.
- Vivien rosszul választott alkalmazottakat akiket nem fizetett meg rendesen. Ráadásul folyton ott volt és utasítgatta őket, ezért azok elkezdtek lopni a szakáccsal együtt.
- Vivien falusi kislány, de párszor járt a nagyfaluban, az ott tapasztaltakat akarta menüben megvalósítani vidéken. A Karfiolveluté és a vargányás ravióliszuflé nembiztos, hogy az ő vendégkörét is lázba hozza. Főleg, ha ez a napi menü. 
- Vivien imádja a koktélokat, ezért a bacardis csávóval le is dumálta, hogy kapjon egy halom tulipánpoharat, jégvödröt, shakert, spirálkést, tömőfát, szóval mindent amit kell. Cserébe csak 386.400 Forint volt a bacardis rendelés.
- Sörcsap is kell, leszerződött a borsodisokkal, tök jó fejek, adtak napernyőt. De az ura szereti a heinekent így azt is tartottak. Egészen fél évig, amikor is a borsodi szerződést bontott, mert heineken hordó volt a sörcsapon. 
- Vivient utálja a teljes személyzet, gátlástalanul lopnak, bili borul, személyzet csere. Kumulált lopás 1,7 millán áll.
- Új személyzet, új szabályok, kamerák a konyhában és a pult felett. Kamerákat ismerősöm szerelte, százötvenes melóért, ötszázat kért, mert olyannak tűntek akik kifizetnék. Ki is fizették.
- A Matusz Vad felé csúsznak a kifizetések. 
- Az étterembe egyre kevesebben járnak.
- A kólás nem szállít többet amíg a 300k-s tartozás ki nincs fizetve. 
- A szakács meglép 25 kiló bélszínnel, amit a másnapi önkormányzati fogadásra kellett volna felszolgálni. 
- Az önkormányzat milliós tételre perli Vivienéket, a meghiúsult fogadás miatt.
- Az új alkalmazottak érzik, hogy itt hamarosan végi mindennek, kamerákat kijátszva lopnak.
- A Matusz Vad sem szállít többet. 
- NAV ellenőrzésen nem lett ütve a gép, instant két kiló minusz.
- Az alkalmazottal ki akarják fizettetni a NAV büntit, pedig ő parancsra nem ütötte a pénztárgépet.
- Az alkalmazott munkaügyi bíróságra viszi az ügyet, nyer és a perköltségen kívül kéthavi bért kap.
- Vivien ura be akarja zárni az éttermet, mielőtt több pénz is rámegy, de Vivien nem engedi hiszi, hogy most már bevétel jön majd.
- Ekkor a könyvelt veszteség már nyolcmillió forint felett van, amiben az étterem megvétele és a felújítás nincs benne.
- Vivien szereti a faszt, de ura amióta csak a kp-ban veszít milliókat, nem spermában, egyre kevésbé potens. Fiatal jóképű felszolgálófiúk, gondozzák a főnökasszony szebb korokat is megélt testét. 
- Mint utólag kiderült, a kamerák nem csak a lopás ellen védenek.
- Vivien válik, a válás indoka;  in flagrante fellatio.
- Viviennek rémlik, hogy aláírt valamit az esküvőkor, de azt hitte, hogy azt a nemzeti trikolor szalagot viselő nő miatt kell, nem pedig ura vagyonának védelme miatt.
- Vivien most facebookos csoportokban árulja a ruháit. 

Ugyanitt iPhone 6 eladó.

Varga Mihály Nemzetgazdasági Miniszter tegnapi napon bejelentette, hogy 2017-ben súlyos áfacsökkenések lesznek, amelyek a vendéglátást is érintik. Hurrá!

Hogy ne állandóan azt mondjátok, hogy szidom a hatalmat, mely remegő kezembe ételt orromba kokaint ad, így álljon ez a poszt, most kivételesen dicséretként. A lényeg az, hogy a tegnap bejelentett tervezet szerint a vendéglátás áfája 2017-ben 18%-ra, 2018-ban pedig egészen 5%-ra fog csökkenni.

Amikor még a saját éttermemet vezettem, volt az árképzésnek egy rendkívül idegesítő része. Ez pedig nem más mint a rendkívül romlandó, alacsony áron értékesíthető termékek. Bizonyos lágysajttálak, koktélparadicsom alapú saláták, meg ezerféle olyan apróság, amelyet nem feltétlenül tudsz drágán adni, de igény meg van rá és akkor el kell gondolkoznod rajta, hogy egy bizonyos terméken vagy buksz, vagy nem keresel rajta, de legalább bevonzza az embert és rendel mást, amin már van haszon. 

Legjobb példa, sajttál. A friss sajtok nem olcsóak, a jó minőségű még drágább és a lágy sajtok könnyen is romlanak. Valamiért abban az időben mikor az éttermemet vezettem, a fiatalok nagyon rákaptak és berendeltek. Bejöttek 5-6-an sörözni, borozni és azt majszolták mellé. A sajttál beszerzési ára kb 800-900 forintra jött ki, én egy 1500-as eladási árral kalkuláltam, egy darabig volt 1790 is de nem vették. 1490-ért viszont igen. Mivel abban az időben olyan szorgosan ütöttem a pénztárgépet, mint most a boltosok ütnék harrach fejét, így egy forint áfát nem csaltam el, ebből kifolyólag, az 1490-es sajttálból, aminek a 800-900 forintos beszer ára mellett még 402 forint általános forgalmi adót is befizettünk (ez régen volt, még 25% volt az áfa) és a szakácsnak volt vele dolga, a mosogatónak volt vele dolga, szóval legjobb esetben is 50 forint körüli adózatlan nyereség volt a terméken.

Ennél rosszabbul már csak a paradicsomsaláta volt, valamiért rohadtul elvárták a a parisalit, de 200 forintért drágábban nem adhattuk. Télen, főleg koktélparadicsomból nem olcsó ezt kihozni, a magas áfa miatt, még emelt áron is, szinte minden eladott paradicsomsaláta után buktunk 20-25 forintot. Megemeltem az árát 230-ra, erre nem vették. Visszaraktam 199-re, csökkentettem egy picit az adagját, vették, de már nem annyira. Visszaemeltem az adagot, megint vették. Fura egy népek ezek.

Vállalkozóként nem gondolom azt, hogy egy komplex étlapban minden tételnek ugyanolyan arányban kell nyereséget hoznia, sőt 

hiszem azt, hogy bizonyos tételeknél be kell nyelni, hogy egyáltalán nincs haszon,

ám az, hogy egy eladott terméken, ami mögött pénzforgás áll, bukjunk azért mert magas az áfája, az már erős.

Ez az intézkedés azért lesz jó, mert a vállalkozó zsebében több pénz marad, ezért akár nagyobb fizetések, vagy árcsökkenések, esetleg felújítások jöhetnek.

Hahaha, dehogy a vállalkozó örül majd a találtpénznek, ti ugyanúgy szoptok majd tovább éhbérért...

Tudom, hogy nem annyira kedvelitek, hogy mostanában aktuálpolitikáról is szól a fáma, de spec engem rohadtul zavar a tegnapi, illetve az emberek reakciója. Mivel a vendéglátással igen éles párhuzamba tudom állítani a jelenséget így grafomániámnak hála olvashattok egy kicsit, másabb de kalandos vizeken.

Ha van olyan az országban aki lemaradt volna, a tegnapi nagy hírről miszerint Rogán Antal bejelentette, hogy a Kormány visszaállítja a 2015 március 14. állapotot a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalma alól. Ebből kifolyólag ország világ kinyilvánította a véleményét, főleg facebookon és jól megmondták a magukét. 

Rövid történelemóra következik;

'89-ben felszámoljuk a rendszert és egy elviekben demokratikus állammá válunk. Keleti kényelemben, nyugati izgalommal vetjük bele magunkat a kapitalizmus sűrűjébe és szép lassan a kiskereskedelmi üzletek sorra nyitják vasárnap is ki az ajtajukat. Múló hóbort? Hirtelen mindenki ráér? Ennél picit komplexebb a kép. Azok az üzletvezetők, bolttulajdonosok akik ki akarták terjeszteni a piacukat, egyszerűen rájöttek, hogy a rohanó világunkban, ami egyre inkább siet, többletforgalmat generálhatnak a munkaszüneti napon való munkával. Ahogy a multik egyre inkább betörtek és még nem volt Tesco minden kisebb városban, egyre inkább szükségessé vált, hogy az eleinte megyénként egy supermarket nyitva legyen vasárnap, mert a vidéki, szerényebb körülmények között élő emberek egyszerűen vasárnap tudták megoldani, hogy családostul elmenjek 50-80 kilométerrel arrébb, hogy nagybevásárlás gyanánt, még üzemanyaggal együtt is tízezreket spóroljanak, a helyi delikáteszhez képest. Hibáztathatóak ezek az emberek, mert a piaci nyitással ha csak keveset is, de tudtak spórolni? Hibáztatható a multi, vagy a kicsi közért a sarkon amiért alternatívát nyújtottak? Én nem gondolom. Szar azoknak akiknek vasárnap is dolgoznia kellett, polcot pakolni, kasszázni, csirkeaprólékot szelni? Persze, hogy szar. Ugyanolyan szar, mint a vasutasnak, a buszvezetőnek, a péknek, a gyári munkásnak aki folyamatosban van, meg mint a felszolgálónak és a szakácsnak. Érdekes módon huszonhat évig senkinek nem jelent problémát, sőt bizonyos rétegek mint például a diákság, komplett tanulmányokat képes fizetni azért, mert lehetőségük van, dolgozni vasárnap, ami ugye eleve nagyobb alapbérrel is indul. 

Eltelik huszonhat év, majd egy fantompárt, aki a kereszténység álcája mögé bújva gyalázatosan a dolgozók érdekeire hivatkozva egyszerűen tiltással szeretné megoldani azt, hogy a családok együtt lehessenek és mivel elkényelmesedett társadalmunk, nyugati példára a kizsákmányoló kapitalista multik agymosó propagandájára, parancsszóra vásárolunk vasárnap is, így valamit tenni kell. 

Nem szeretnék beállni a sorba, amely viccesen tanácsokat ad a kormánynak, hogy miket tiltsanak még meg vasárnap, pedig lenne rá ötletem, helyette álljon itt egy egyszerű de annál komplettebb javaslat.

2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről, 140. paragrafusának 4. pontja az alábbi mondja ki;

(4) A munkavállalót munkaszüneti napon történő munkavégzés esetén száz százalék bérpótlék illeti meg.

Amennyiben a munkaszüneti napon történő munkavégzés illetményét 300%-ra emelné a kormány, ami valamennyi cégnek még így is bőven megérné, úgy a boltos meg nem szívná a fogát, hanem eldönthetné, hogy otthon marad, teret adva olyan embereknek akik élni szeretnének a zsírosabb bérrel, vagy beállnak ők is dolgozni és nem azon megy majd a hiszti, hogy milyen keveset keres. 

Meggyőződésem, hogy a mindenkori kormány semmilyen minimálbér emeléssel, közmunka programmal nem képes az emberek életszínvonal emelésére. A multikat nem különadókon keresztül kéne megsarcolni, hanem olyan bérpótlék és kötelező béren kívüli juttatásokon keresztül, amelyek ténylegesen kisemberek zsebébe áramoltatják a pénzt, amelyből úgyis szja és áfa formájában visszacsordogált forintok lesznek, ami mellett nem utolsó szempont, hogy örül a parasztja is, bocsánat, keményen dolgozó kisember. 

Nyilván lennének olyanok, akiknek nem érné meg. Egy három főt foglalkoztató éjjelnappali esetében lehet, hogy a 12 órás műszak nem hozza meg a várt profitot, alkalmazott esetében, de akkor basszus, jöhet az amit akartatok, álljon ott a tulaj. 

De persze ezt csak én mint laikus gondolom lehet, hogy baszottul nem így van, de eleve nem hiszek semmilyen tiltásban. Azért nem, mert ha egy gondolat utat tör magának, majd abból cselekedet lesz és az embereknél megszokássá válik, azt rohadtul nehéz kiirtani, főleg ha kihatással van a mindennapi életünkre. És bár tény, hogy nem lett gazdaságilag bukta a vasárnapi zárvatartás mint azt sokan jósolták, érdemes észben tartani, hogy időközben bejöttek a navos pénztárgépek ami elég combos lóvét fehérített ki a szférán belül. De ettől függetlenül a legfontosabb az, hogy százvalahányezer vasárnapi nyugalmáért cserébe felhergeltünk többmilliót. Nemcsak közgazdász, de matekzseni sem vagyok, de az utóbbi tűnök többnek, ami már a fidesz szerint is olyan erő, ami választást befolyásolhat. Nem faszságból vonták vissza. 

forrás: blikk

És akkor lehet Facebookon fotelforradalmárt játszani, eljátszani a nagy mártírt meg azt, hogy butulunk csak azért mert vasárnap járunk boltba és különben is legyünk a családdal. Lehet, hogy csak én szocializálódok rossz közegben, de főként olyan emberek kiírását látom, akik;
-nem családosak
-elváltak
-külföldön dolgoznak
-hobbikeresztények
-vakfideszesek

Hozzáteszem az utóbbival nekem nincs bajom, de most először látom azt, hogy van egy törvény, ami társadalmi elégedetlenséget szül, Orbán nem hülye ezért visszavonja, de a gyökér bigott fideszes fotelharcos annyit kampányolt mellette, annyit győzködte az ismerőseit, hogy ez jó lesz, hogy egyszerűen szégyennek és vereségnek élik meg. És hiába van az, hogy bármi más történik mindig, minden kétséget kizáróan együtt fognak érteni Viktorral, most úgy érzik, hogy hülyét csináltak magukból. És tényleg.

Végszóként pedig ha már annyira meg akartok menteni valakit, akkor ne a kiskereskedelemben dolgozókat akarjátok, hanem a gyári munkást, aki folyamatosban dolgozik három műszakban, se éjjele, se nappala, a vasárnapja is állandóan egy benyalt véres gennyes hüvelyváladék. Őt védjétek, mert belőlük van több, ők termelnek, ők sokkal több GDP-t generálnak, mint Ti szaros boltosok, akiknek az a feladata, hogy előrecsomagolt termékeket felrakjatok a polcra, majd azokat egy vonalkód szkenner előtt behúzzátok. Védjétek a péket, amiért alkot, amiért hétfő reggelre friss kenyeret készít, éjjel dolgoznak és minden nap. Védjétek a vasutast, akik a nyári forróságban is dögmeleg hosszú nadrágban szopnak a sok bliccelő cigóval, vagy éppen az életükért imádkoznak nyaranta, a 22 körül déliből induló siófoki személyvonaton. Gondoljatok a buszsofőrre, aki vasárnap is ugyanúgy elviszi a kölyködet az egyetemre, 200 kilométerrel odébb. Ebben az országban nem pihenőnap kell, hanem munka és a becsületes munkáért elvégzett korrekt fizetés. Mivel sem az alapbérek törvény által szabályzott emelése, sem pedig a viccnek is rossz közmunka nem fogja az emberek pénztárcáját és abból fakadóan a morálját megemelni, így a pótlékok újraszabályozása jelenthetne foltozást. Köszöntem bazmeg.

mondta a pincér, majd belerejszolt az újházi tyúkhúslevesbe

Megint megbénítják a fél várost, ezek a semmihez nem értő, munkásosztály legalja, tahó paraszt népség. Elmesélem röviden mi ezzel a bajom.

kép: mno.hu

Egy menő budai szállodában dolgoztam még régen, amikor mesélte a recepciós csávó, hogy a 34-es szobából lejövő úr, kérni fogja a telefonkönyvet, de nehogy az aranyoldalakat vigyem oda, mert csipőből pofánbasz, hanem a piroskártét, amit tőle kérjek el. A Victoria's Secretnél is alaposabb, részletekbemenőbb katalógusról volt szó, ahol a szolgáltató lányok, minden paramétert megadva magukról, kínálták bájaikat. A dolog egyszerű volt, 50 rongyot adott a fickó a portásnak, a portás 35-öt a csajnak, amiből a csaj lejattolt a taxisnak egy ötöst, a maradék 15-ötből pedig 5 az övé, 2 a londineré (aki majd felkíséri a kurvát) és három a takarítónőé és öt az enyém. A taxisok intézték a dolgot, ők szórják ki a katalógusokat a reciseknek. Olajozott egy gépi működésről beszélünk, csak akkor van homokszem a fogaskerekek között, ha a kurva éppen nem ér rá és egy barátnőjét küldi maga helyett. Legtöbb esetben a fasziknak tökmindegy, de néha kikéri a magáét és nem fizet, hiszen nem azt a ribancot rendelte meg. Mondjuk én se fizetnék tökfőzelékért, ha egyszer steaket kértem baszki. 

A lényeg az egészben a taxismafia jelenléte. Írhatnak a honatyáink bármilyen törvényi szabályozást, mindig lesznek helyek ahol a kereslet és a kínálat találkozik, ez pedig elit helyeken, legalább a recepciós és egy taxis közbenjárásával történik. Mivel kisebb helyeken sokszor a felszolgáló a recepciós egyben, így sikerült megismerkednem ezekkel a szánalmas teremtményekkel, akik a mai napon, megint hülyét csinálnak magukból.

A taxis; most éppen azon balhézik, hogy az általa kikönyörgött magasabb és fix tarifa mellett megjelent egy alternatív utasszállító, amit rengeteg ember megszeretett és használ. Ez nyilván kiesés a taxisoknak, morcik is rendesen, csak éppen hülyék ahhoz, hogy felfogják a miérteket és háttérhatalmat, zsidókat, gyíkembereket meg szabadkőműveseket hibáztatnak a saját baromságaik miatt.

Mi a baj a taxival? Hogy drága? Nem. Az, hogy bunkók, lekezelőek, hülyének néznek, átvernek, vagy ha éppen fesztiválról akarsz hazamenni, ki kell sétálnod, mert akik bent vannak azok magyarral szóba se állnak. Ha te teszed szóvá, hogy itt tegyen ki, mert nem akarsz azért fizetni azért, hogy megkerülje a fél kerületet azért, hogy az utca túloldalán tegyen ki, akkor ő van felháborodva és örülhetsz ha nem köp le. Részegen egyedül taxizni? Előbb ülnék be Caitlyn Jenner mellé, mert ő csak megerőszakol seggbe, elüt aztán elhajt, de a taxis még előtte szívélyesen el is veszi tárcád tartalmát, megkímél a mobiltelefonod súlya alól és elköszönésképp lepedékes nyálmintát küld arcodra, sárgásan világító, hiányos fogazata közül. 

A taxisok a munkásosztály legaljai, a legutolsó putriban takarító emberek is produktívabb munkát végeznek mint ezek a nyolc általánost kijárni nem tudó, csimpánz intelligenciáját nem elért, kölnitől bűzlő, józsefvárosról turizott adidas melegítős köcsögök. A taxisnak a munkája az, hogy embereket vigyen a-ból b-be, de ezalatt az általánosságban 10 perces aktusok alatt annyit nem bírnak megtenni, hogy tisztelettel beszélnek a vendégükkel, nem pofáznak baromságot, nem viszik el direkt hosszabb útvonalon, a gyanútlan öreglányt, nem basszák át a külföldit. 

Nem mondom, hogy használjatok Ubert, mert nem érdekel. Engem csak szórakoztat, hogy az összes analfabéta, hígagyú, látens buzi taxis, éppen vergődik a saját hígra fosott ürülékében. Amúgy meg az öreg Gyula mindig azt mondta, hogy a legszebb öröm a káröröm, mert nincsen benne irigység. 

ui.: Tibor, ez rád nem vonatkozik mert, a kivétel erősíti a szabályt, félek tőled!

Bár személyes trógerságom is közrejátszik abban, hogy nem írtam, azért komoly kutatómunka van jelen posztomban, aminek felvezetése még novemberben jelent meg. Hosszú lesz, nem vicces, tanulság sem lesz benne, de érdekesnek érdekes az biztos.

Pálinka. Amit minden magyar ismer, már a születése napján is közvetett kapcsolata van vele, jobb esetben már a fogantatásnál de, hogy egy ital, ami még hungaricum is, olyan szinten behálózza az ország mindennapjait, mint a Tünci ágyékát a pók, igencsak nehezen hittem volna el. Nademost!

Bárki aki volt már vidéken, esetleg kisebb településeken, zsákfalvakban, esetleg hallgat rádiót, nézi a tévét, vagy olvassa a'zindexet, lehet egy halovány képe arról, hogy milyen állapotok uralnak egy munkalehetőségben csak mérsékelten ellátott községet. Amikor Izanéniről írtam, beszélgettem a közeli kocsmában a napszámosokkal, akik csak délután négytől hatig tudnak a presszóban ülni, mert csak arra nyit ki, hogy a közeli konzervgyárban dolgozó tehetősebb melósok, hazafelé jövet beülnek egy, illetve ilyenkor érkezik meg a megyeszékhelyről a busz, amiről a középiskolások leszállnak. Tovább nem éri meg nyitva lenni, hiába a tulaj szolgál ki, néha így is ráfizetés. Havonta egyszer tart bált hétvégente, szigorúan a szociális juttatások, munkanélkülis segély utáni közvetlen hétvégén, akkor van annyi haszon, amiből fenntartja a csehót, plusz egy kis profit is megmarad neki. Jankó, - akit tényleg így hívnak, bár mondjuk megváltoztathattam volna a nevét, de így sem ismerne rá senki, leginkább mert internetről még hírből sem hallott - az interjúalanyom egy hosszúlépésért, és egy kiskonyakért cserébe bármit elmond nekem amit tudni akarok, illetve tudni érdemes erről a helyről, legalábbis állítása szerint. Két gyerek van, mondja szomorkás fejjel, de már nagyok. A Palika szerencsés, mert erős csávó, így őt viszik építkezésre, meg minden olyan melóra, ahová muszkli kell. Sokat nem keres, de fenntartja magát. Ővé lett a szüleim háza, ott él benne egyedül. Először el akartuk adni, de a kutyafasza sem vesz házat erre. Ki és minek költözne ide, nincsen itten semmi. A Sára, hát ő künn van németben. Itt megakadt a beszélgetés, egy másik eddig zárkózottabb fószer szólt közbe, hogy: nincs azzal gond Jankó, az unokahúgom is kint van. Először nem értettem, vagy talán inkább csak úgy csináltam, mint aki nem akarja érteni. Kurvák. Próbáltam nem foglalkozni ezzel, engem a fekete szesz érdekelt így rá is kanyarodtam, hogy inkább arról meséljenek, hogy miből élnek itt, azok akiknek nincs fix munkájuk. Ebből-abból -jött a sejtelmes válasz, aztán Jankó belekezdett, hogy ő főleg napszámból él. A falu végét jelentő töltés mögött húzódó szőlőhegy, ami inkább egy takaros kis dombocska, több nagyvárosi gazdag, telkét foglalja magába, ahol olyan présházak vannak, hogy egy középosztálybeli polgár is szíves örömest beköltözne. Na ide hétvégente, a magukat borásznak hazudó gazdagék lejönnek a q7-eseikkel és kiterítik a napágyakat, este meg módszeresen bebasznak a szomszédokkal. A telkekhez viszont tartozik szőlő, gyümölcsös és néhol veteményes is. Ezek megművelése jelent megélhetést a Jankóhoz hasonló 50 év feletti de még dolgozni tudó férfiaknak. Nyáron akár 200-300 ezer forintot is megkeresnek egy hónap alatt, tekintve, hogy nem feltétlen csak egy családnak dolgoznak, ám télen alig akad valami, ha nagy a hó, akkor kimennek lapátolni, esetleg a disznóvágási szezonban jönnek, ami valamiért divat lett a pesti hobbigazdálkodóknál, de mivel dolgozni nem szeretnek, a munka javát a napszámosok végzik el. Elég bizarr látvány, ahogy a transformeresre festett chevrolet camaroból, gumicsizmában és vadiúj camel pufidzsekiben kiszálló jampi, a talpánál fogott pohárból szürcsöli a rosét, meg szívja a szegfűszeges cigit, miközben a kabijának az árából az előtte éppen belet mosó asszonyok, egy hónapig el tudják látni kajával a háztartást. Persze csurran cseppen még Jankóéknak valami, aki nem teljesen idióta, az disznót nevel, tyúkokat tart, amiket ezeknek a városiaknak, -ahogy ők mondják- el lehet passzolni. Persze ez a következő településen is így van, illetve az azt követőn is. Amiben viszont nagyon bővelkednek az a leleményesség, és minden a gazdag városiak által meghagyott, szemétnek titulált dolgok újrafelhasználása. A szüretek után, a kipréselt fürtöket, a seprőt elviszik és rengeteg víz, és cukor hozzáadásával lefőzik, persze otthon, feketén. A véres hányást és akut vakságot előidéző lőre, pedig elindul a környező falvakba. Saccolásra Jankó szerint évente 1500-2000 liter pálinkát készítenek így, ami 1500ös literenkénti villámáron, nem egy rossz pénz. Persze éreztem némi túlzást a mondókában, de ha csak 800 liter pálinkát tud készíteni egy évben, ami már inkább reális, az is éves szinten egymillió forint, amit helyi szinten képtelenség rövidebb időn belül abszolválni, ugyanis még a kurvák is 2500-ért fújatnak, 5 ért meg megy a fullextra gumi nélkül. Tulajdonképpen, ha nem mennek be a megyeszékhelyre és nem vásárolnak csúcskategóriás mobiltelefonokat, vagy éppen lapostévét, akkor egész kis takaros életet élhetnének, de többről van szó. Mivel se Jankónak, se a többi kocsmatölteléknek nincs iphone-ja, se lapostévéje, így nekiálltam érdeklődni, hogy mégis mire költik ezt a pénzt. Talán a személyem iránti bizalom, talán a sokadik kiskörte, de Jankó elszólta magát, hogy az bizony a Karcsipapának meg. 

Karcsipapa a megyeszékhelyen élő, tehetős, cigány férfi, hatvan éves és minden hónap végén járja a falvakat és kölcsönt ad azoknak akiknek nincsen. A kölcsön nem csak készpénz lehet, jelenthet húst, cukrot, iskolaszereket, ruhát, használt mosógépet. Valamennyi esetben a nélkülözést kihasználva, nagyon szegény családoknak, ad kölcsön olyan dolgokat, amik a mindennapi élethez szükségesek. Jankónak tönkrement a mosógépe, kapott egy régi leharcolt zanussit, ami bár nem a legmodernebb, de működik, büszkén mutatja is, hogy ő mindig tiszta ruhában jár. Százezer forintban állapodtak meg, ennyi volt az ára. Csak Karcsipapánál minden százszoros kamatra megy. De Jankó megnyugtat, a 200 ezret, ráér egy év alatt törleszteni. Meg pálinkában is törleszthet. Egy liter 1000 Forint. Az uzsorások mindenből képesek pénzt csinálni, nyomott áron megvesznek bármi továbbértékesíthetőt, és a mélyszegénységben élőknek többszörös áron továbbadják, uzsorakamatra. Van egy fickó, a Dömös, a falu szélén egy omladozó, ablak nélküli viskóban lakik. A ház valaha egy idős néni tulajdona volt, család nélkül. Miután meghalt, az értékeket, a Karcsipapa érdekeltségeibe tartozó intézőkör elhordta, majd először fiatalok bulilakása, később pedig hajléktalanok otthona lett. Dömös súlyos alkoholista volt, két év alatt eladta mindenét Karcsipapának, házzal, autóval mindennel. Eleinte sör és unicum, később pálinka, majd házi pancsolt bort kapott. Egy tiszta ruhája nincs már, de minden héten megkapja az öreg uzsorástól a bort. Ott iszik egymagában, naphosszat. A felesége úgy menekült el. Meséli nekem a pultnál ülő, majd miközben a kézzel sodort cigije felé nyúlt és elindult a teraszra, odabökte, hogy néha az volt a fizetség a kölcsönökért, hogy az intézők lefeküdtek a Dömös asszonyával. Egy gyerek volt csak, állítólag valami anyaotthonban vannak, mert keresik őt, hogy kivigyék kurvának. 

A prostitúció ezen formája már másodszor került elő, így kénytelen voltam rákérdezni, hogy mennyire átlagos ez, errefelé. Itt már az öreg Halász, a kocsma tulajdonosa válaszolt nekem. Azok a fiatal lányok, akik mozdíthatóak, majdnem kivétel nélkül külföldön dolgoznak. Az uzsorás férfi, aprópénzért, sok esetben a neki befizetett pálinkáért cserébe, visz el lányokat. Azzal hitegeti a férfiakat, hogy jó dolguk lesz és küldenek haza pénzt. Eleinte 40-50ezer forint érkezik, pár héten belül, következő hónapban, már kevesebb, egy év múltán, pedig már semmi. Egy Tündinek hívott lány, állításuk szerint soha nem került elő, a családja sem tud róla semmit, de a helyiek aluliskolázottsága és a rendőrségtől való félelmük, meggátolja az intézkedést, vagy a rendszerbe való bekerülést. A legtöbben egy év után hazajönnek terhesen, bár azt mondják, hogy a rosszul alakult párkapcsolatból van a gyerek, mindenki tudja, hogy a valóság nem ez. Leírni is kár, triviális. 

Jankó két éve dolgozik Izanéninek, akiről előző posztomban leírtam, hogy hogyan dolgoztat napszámosokat piáért. Jankó bevállása szerint havi szinten 40ezer forintból tartja fent, magát. Fával fűtenek, áramszámla 3ezer forint, a vízszámla 900. Persze ennél jóval több pénz fut át a családi kasszán, de körülbelül, havi 100ezer forintot adnak Karcsipapának. Néha picit többet. Ha Jankó nem tud fizetni, előbb megverik, vagy elvisznek valamit a lakásából. A hűtőszekrényt kétszer vásárolta vissza, kamatos kamattal persze, amit azért vettek el tőle, mert nem tudott törleszteni. Mindezek ellenére, senki nem mond rosszat Karcsipapáról, hálásak neki, mert ha kell, akkor lehet rá számítani. Egy nyomorult világban, éhesen, alkoholfüggőként, pedig a jövőre való tervezés, nem szokott a józan gondolatok közé keveredni. 

Ekkor bejött egy srác a kocsmába, fiatal volt és jó vállas. A fogai borzasztóan rosszak, az egyik szeme pedig fel volt dagadva, alatta lila folt éktelenkedett. Egy Heinekent ivott és fekete Dunhillt szívott. Amikor fizetett, jókora köteg pénzből, jól láthatóan jattolt. Óvatosan megkérdeztem interjúalanyomat, hogy ki ő? Csabika. Válaszolta halkan.

Csabika a megyeszékhelyen jár iskolába, Karcsipapa, egyik ellátó embere. Herbált és kristályt árul az iskolában. Becsületes gyerek, nem tol, csak sörözik, azt is mértékkel. Mondjuk elszív napi három dobozzal, de higgadt. Ilyenekre vadásznak a helyi keresztapa érdekeltségei, hiszen nagyobb értéket is rá lehet bízni, nem fogja, ellopni. Szégyenli amit csinál, de az apja meghalt, az anyja meg egyedül neveli őt és három kisebb testvérét. A megkeresett pénze nagyobb részét hazaadja, azon kívül, hogy van benne egy kis vagizás a pénzzel, nem él dorbézoló életet. Ha a helyi fiatalok meg vannak szorulva, néha kérnek tőle kölcsön. Eleinte nem kért kamatot, de aztán visszaéltek ezzel, egyre többet, egyre később törlesztve, így már Karcsipapa módszereivel dolgozik azzal a kitétellel, hogy nagyobb összeget senkinek nem adhat. Ki vannak osztva a privilégiumok, mint egy monopol társadalomban. Csabika megvetően méreget, látszik rajta, hogy nem örül, hogy idegen van a kocsmában. Miután lehajtja a sörét, elköszön és elmegy, közben felismerni vélem Dömöst, amint a teraszon lévő hamutálakból szedi ki a csikkeket, a nagyobb darabokat külön, a kisebbekből pedig kisodorja a dohányt egy koszos nejlonzacskóba. Dömös nem cigarettázik. Mondja nekem Jankó. A dohányt összegyűjti, meg a csikkeket és eladja. 50 csikk, egy liter bor, egy kisebb nejlonzacskó dohányért, pedig fél liter pálinkát kap. Néha üvegezik is, de az kevés van errefelé. Használt petpalackokban jön a pancsolt bor. 

Egy lány, 10 liter pálinka

Általános iskola működik a településen. A középiskolába, már 30 kilométert kell buszozni. Jellemzően a 14 év alatti korosztály, a közeli faluba jut el, rokonokhoz, de Halász szerint rengeteg család van, ahol a gyerekek nem tették ki a lábukat a falun kívül. Az életet, a középiskolás társaik elmondása és tévéműsorok alapján ismerik, értékítéletük anyagias. Nem csoda hát, hogy az uzsorás ember, könnyűszerrel tud lányokat elvinni. Répás Lajoshoz hasonlóan, Karcsipapa se úgy kezdte, hogy odament házakhoz és azt mondta, hogy jó a segged bogaram, viszlek Amszterdamba kurvának. Mint kiderült minden faluban, ő szervezi a falunapokat, búcsúkat, a polgármesterek pedig készséggel veszik a segítséget, az amúgy is szűk önkormányzati kasszákból, viszonylag nagy dolog, ha 1-2 millió forint nem zenészekre, meg hangtechnikára megy el. Nem kellett éves szépségversenyeket rendezni, elég volt az, hogy együtt legyen a falu, az emberek mulatni vágyását kihasználva, egyből vizsgálható volt a nőállomány, egy 13-4 éves kislánynak pedig igencsak imponáló, mikor a helyi keresztapa csábítja oda az asztalhoz, egy pezsgőre, ráadásul szép kristálypohárban, sőt még dobozos cigiből is szívhat pár szálat. Innentől pedig egyenes út vezet, az arra fogékony lányok exportálásához. Miközben ezt Jankó meséli, felnevet. Tudod mit árulnak falunapokon? Azt a bort meg, pálinkát amit mi fizetünk neki törlesztőként. Ezen nagyot nevetett. Felrémlett bennem Móricz novellája; "Nemcsak sírás-rívás hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég." Ennyire életszerűen, autentikusan  még sosem láttam prezentálva; "szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni.".  

Nagyon meg se kell környékezni a lányokat, a pusztát, a szántót, az erdőt meg egy hosszú betonutat látnak csak, annyira meseszerű és távolinak tűnik nekik a nagyváros, a jóllakottság. Ahol az apjuk, nem egy büdös, ápolatlan, alkoholista és ahol a korabeli fiúk sem, csak utcagyerekek, koszos mackónadrágban. Igényük lenne a kiszakadásra, de lehetőségük nem nagyon. Így azok, akik karcsúbbak, vagy szebbek, szinte önkéntelenül keresik a futtatókat, saját testüket, nem becsülik sokra, mert nem nagyon látnak más alternatívát.  Olyan környéken nőnek fel, ahol elfogadott dolog, hogy az egyik családanyát 10 liter pálinkáért vitt el a Karcsipapa.

Ágnes, akit 10 liter pálinkáért vittek el prostituáltnak

Jankó nem árul zsákbamacskát, életére esküszik, szívére tartott kézzel, hogy igazat mond, ha nem hiszem el, menjünk el az Ágikához, három üveg sörért el fog mesélni mindent. Nem lakik messze, két utca. Mondjuk az egész falu bejárható széltében és hosszában, fél óra alatt. Halász amúgy is jelzi, hogy lassan zárna, ma már nem számít több vendégre. Kíváncsiságból megkérdeztem, hogy mennyi volt ma a forgalma. Tizenháromezer forint. Mondta, hogy saját bort árul, meg pálinka is házi, a pénztárgépet se nagyon ütötte, szóval a profit kicsit több lehet, mint máshol. Elindultunk Ágnes felé, ahogy sétáltunk sok házba be lehetett látni, mert függöny kevésnek volt. Egy pillanatra megrökönyödtem, mikor az egyik házban, egy meztelen női felsőtestet láttam meg, amint éppen egy pólót cserél. Jankó szerint ez mindennapos, a faluban annyian átmentek már a másikon, hogy szinte teljes az átfedés, nulla szégyenérzet van az emberekben. A következő ház udvarán egy 12 év körül lányt látok, ahogy éppen az egyik fa tövében szarik. Nincs wc-jük. Mondja Jankó, oda jár az egész család. Esőben, meg hóban is. Megpróbálom elkergetni a gondolatot a fejemből, hogy micsoda fertőzések lehetnek. Megérkezünk Ágika házához, valaha tisztes ház, most megviselt cserepekkel tarkított, omladozó kéménnyel. Függöny itt sem volt, de a ház belseje tiszta és rendezett volt. Jankó nem értette, hogy mi az a blogger, így Ágikának azt mondta, hogy újságíró vagyok, amire már meg sem próbáltam visszakozni, sokkal jobban érdekelt a története, mintsem az, hogy a blogomat taglaljam. A sört elfogadta, gyorsan befutott a fürdőbe, megigazította a haját, talán még a szemét is kihúzta és úgy ültetett le a konyhában. Kávéval kínált, de nem akartam elfogadni, ettől független megcsinálta, kis kotyogósban, friss tejet is készített mellé, szép porcelánkiöntőben. Míg a kávét csinálta, szemügyre vettem őt, közel lehet az ötvenhez, de nagyon kellemes látvány volt még így is. Első látásra le lehetett venni, hogy fiatalkorában, igazi természetes szépség lehetett. Némileg árnyalta a képet, a hajában lévő lenőtt festés, a megereszkedett mellek, de megfelelő körítéssel, még ma is szépnek mondható. Budán született, fent a hegyen, hatalmas házba, gazdag szülőkkel. Jó iskolába járt, mindene megvolt. Tizennégy évesen ismerkedett megy egy rakodófiúval, aki pimasz volt és jóképű, szerelembe esett és szülei határozott tiltása ellenére sem fejezte be a kapcsolatot. 18 évesen elszökött otthonról, rá pár hónapra pedig már itt a faluban volt a lakodalma. Egy darabig jól ment minden, meséli, az ura a konzervgyárban dolgozott, neki mivel volt érettségije, a tanácsnál volt irodán. Jól megéltek, felépítették a házat, szerényen éltek, de megvolt mindenük. Kiskert, szőlő, állatok. Boldogok voltunk. Mondja szomorúan. Az ő munkahelye megszűnt, akkor már harmadik gyermekét várta. Nem talált munkát, így otthon maradt és a kerttel foglalkozott, fóliasátorban termesztett növényeit adta el, ebből egypár évig fenn tudták tartani magukat, életszínvonal csökkenés nélkül. Aztán szép lassan egyre kevesebb lett a pénz, ezzel egyenes arányban pedig elkezdett inni ő is és az ura is. A gyermekek már nagyobbacskák voltak, egyedül is elmentek iskolába, így Ágnes reggel egyedül maradt otthon és az alkohol volt egyetlen társa. Férjével annyira jól megértették egymást a nagy italozások közepette, hogy el-el maradt munkából, később iszákossága miatt ki is rúgták.Innentől indult a lavina, ahogy ő mondja, mert mégtöbbet ittak, és egyszer csak azt vették észre, hogy eladták az autójukat, a tévéjüket, és nincs pénz ételre, a három gyereknek meg nincs bakancsa télire. Ekkor adott kölcsön először nekik a már sokat emlegetett uzsorás. Ekkor a férj már annyira alkoholista volt, hogy a megkapott pénz felét elitta a kocsmában. Ágikában ekkor tudatosult, hogy milyen helyzetbe is kerültek, de kitörni nem tudott belőle, így ketten együtt a másik felét is megitták a kölcsönnek. Ez karácsony előtt volt, se tüzelőnk, se étel, se ajándék a gyerekeknek. Az ura biciklivel ment el a 30 kilométerre lévő megyeszékhelyen élő uzsoráshoz, hogy még pénzt kérjen, akitől kapott is, így lett tüzelő, étel és ajándék a gyerekeknek, sőt még ruha és cipő is. Ám az újév hamar eljött és Karcsipapa jött a törlesztőrészletért. Pár hónapig tudták halogatni a dolgot, ami alatt, rendszeresen ittak, közben a kisebbik gyermeket szociális ellátás alá vették. Ágika egy nagy részegsége alatt jött Karcsipapa és felajánlotta neki, hogy szexért cserébe letudja az adósságot. Minden hónapban egyszer jön, Ágika pedig rászán egy órát. Mivel még egy kevés alkoholt is hozott "nagyrabecsülése" jeléül, Ágnes nem gondolkodott sokat. Tudta, hogy szép nő, tisztában volt vele, hogy minden férfi kívánja, úgy gondolta, hogy kihasználja, hogy a családját mentse. Bevételük viszont nem volt és pár hónappal később mikor már némi pénzért, egyre több és több aktus kért az uzsorás, felajánlotta a férjnek, hogy 10 liter pálinkáért elvinné az Ágikát, sőt még pénzt is küld majd jövő hónapban. Belementek. Ágikának élete legszomorúbb fejezete következett, Kölnbe vitték ki, lakásra. Először fotókat csináltak róla, ruhában, anélkül, majd napi 10-15 férfit kellett fogadnia. A pénzt minden esetben egy János, nevű cigány férfinak kellett leadni, aki naponta egyszer ment, hozott óvszert, ételt, cigit és persze italt. A lakásból soha nem mehetett ki. Férje minden hónapban kapott egy fizetésnyi pénzt, de két év múlva egyszer csak megszűnt a forrás, Karcsipapa azt mondta neki, hogy Ágika összejött egy gazdag némettel és nem kíván hazajönni. Sándor, mint megtudtam, így hívták a férjét, kért egy nagyobb összegű kölcsönt, majd eltűnt. A falubeliek sem tudják hol van, vitte magával a gyerekeket is. A ház évekig üres volt, akkor még nem volt akkora szegénység a faluban és így nem bántották a megmaradt javakat. Ágikának a János nevű férfi azt mondta, hogy a családja jól van, hazugságokkal tartotta benne lelket, miközben férje, s gyerekeiről senki nem tudott. János eleinte kedves volt, később viszont elkezdett követelőzni és csak akkor adta oda a napi étel-ital mennyiséget, ha Ágnes vele is lefeküdt. A nő ekkor már annyira undorodott magától, hogy semmibe vette a testét, bárkinek megcsinált bármit, a visszatérő vendégektől pedig mindig azt kérte, hogy hozzanak neki alkoholt és cigit, akkor extrákat is bevállalt. Nem emlékszik pontosan, de körülbelül 5 évet volt kint, ezalatt józan pillanata nem sok volt, azzal nyugtatta magát, hogy a családjáért teszi. Egyszer egy férfi, aki tele volt náci tetoválással, nagyon keményen elbánt vele; Akkora fasza volt mint egy lónak, és mindent akart, seggbe meg minden... -mondja a nő keserédesen, mikor tiltakozott, hogy fáj, akkor még erősebben csinálta, órákon keresztül, mindenhol. Ekkor mondta azt, hogy haza akar jönni. Persze nem engedték. Még fél évet volt kint, de közben a szabadulását tervezte, méghozzá úgy, hogy magához édesgetett egy kuncsaftot, aki segített megszökni neki. Karcsipapa, persze nem hagyta annyiban a dolgot, de nem mint bosszúálló keresztapa kereste fel a nőt, hanem mint megmentő aki nem tudott arról, hogy mi történt a nővel. Eleinte nem tűnt fel neki, csak évek múltán tudatosult benne, hogy ez is csak álca volt. Itthon ugyanúgy futtatták utána évekig, mikor megtudta családja eltűnését, teljesen összetört. Ivott és kurválkodott, ahogy ő fogalmazott. Két éve nem iszik, és a megyeszékhelyen prosti.

folytatjuk...

Bocs pajtikák, úgy alakult a menet, hogy az elmúlt hónapjaim elég zűrösek voltak, aztán azon kívül, hogy a farkamat se volt időm verni, így olyan praktikus dolgokkal próbáltam meg időt spórolni mint amilyen a blog is. Viszont ahogy a yinyanos szimbólum is remekül mutatja, minden rosszban lehet valami jó, ugyanis ezidő alatt olyan posztcsokorra való sztorit kerekített elém az élet, amellyel jódarabig elleszek és remélem Ti is.

A fekete pálinka nevű című hamarosan megjelenő poszt, ami arról fog szólni, hogy mi magyarok, hogyan főzünk még csirkéből és szeszt, majd azt, hogyan és milyen módon áruljuk vesszük, adatgyűjtése során belefutottam somogymegye legnagyobb császárnőjébe, Iza nénibe, akinek van egy omladozó vályogviskója, meg két hektárnyi gyümölcsöse, viszont 24 karátos aranycsészében és hozzá illő kiskanállal szolgálja fel a jamaikai Blue Mountain-t a dohosszagú 10 négyzetméteres objektumban. A fejkendője körülbelül vele egyidős, kézzel mos a mai napig és húsz éve ugyanazt a kést használja amit csak vizes ronggyal töröl át. Iza néni amúgy egy hatalmas geci, ritkanagy spúr és kiállhatatlan öreg néne. Amikor meghalt az ura, amit a falusaik kizárólagos egyetértésében mind ajándéknak, áldásnak tekintettek mármint a Simonbácsi részére, az öreglány komolyabb bevétel híján elkezdett kacsafertályat árulni a közeli városban, valami ótvar kiskocsin. Annyira jól ment neki, hogy pár hónap után, már nem csak néhány darabot adott el, hanem rendes büfékocsis pecsenyesütővel tolta, aztán mikor már annyian voltak ott, hogy tíz meg tizenöt perceket kellett várni egy véreshurkára, akkor bővült és már 4 kisebb sütödéje van megyeszerte. Bár nem vallotta be, de valami skót-zsidó szerelemgyerek lehet a néne, egy SS tábor kiképzőtisztjének habitusával, már amit az alkalmazottaival leművelt. Aztán jött valami helyi nagymenő vállalkozó, hogy Iza néninek védelmi pénzt kéne fizetnie, amire az öreglány csak mosolygott és beinvitálta a vályogkunyhóba, majd udvariasan megkínálta kávéval, ugyanúgy ahogy engem. A különbség annyi volt, hogy Izanéni telekúrta a kávét higannyal és ha van köztetek régi vendéglátós akkor az pontosan tudja, hogy mivel jár, ha pedig pont nincs akkor elárulom, pár másodperc alatt összefosod magad tőle. Na ezt kihasználva Simonbácsi hirtelenharagján edződött Izanéni a kisbotjával olyat baszott a zsírnyakú fejére, hogy a mentő vitte el, a kórházból meg a rendőrség amiért megtámadott egy idős néniket, plusz a kocsiban találtak még egy engedély nélkül tartott fegyvert, meg kétszáz darab ismeretlen eredetű tablettát. Na innentől fogva Izanénivel nem baszakodott senki. Megvette a házuk mögött álló hatalmas üres telket és telebaszatta gyümölcsfákkal, aztán most éves szinten 3-4000 liter között főznek pálinkát az ottani termésből. Ha azt hiszed, hogy erről a nav bármit is tud, akkor nem tudsz te semmit, olyan szinten vannak, hogy a birtok közepén ástak egy hatalmas vermet, ami rendes gépiesített szellőzőkkel és egy ipari pálinkafőzőt visz. Mivel konkrétan a falu legényállományát ő tartja el a napszámosmunkák biztosításával így kvázi már akkor tud a navos ellenőrzésről mikor két faluval előrébb járnak. A pálinka (ami amúgy kifejezetten finom) sosem kerül ki három falunál messzebbre. Vannak olyan napszámosok akiket eleve ezzel fizet ki, a falu elszegényedett lakossága pedig boldogan veszi a 1800 forint per liter áron. Mondtam neki, hogy ezért a minőségért pesten a sok sznob köcsög 4 cl-enként fizetne ennyit, de csak mosolyog ezen, pedig meséltem neki Tibi atyáról, meg fröccsteraszról, de azt mondja, hogy túl élénk a fantáziám és ilyen nem létezik. Bármilyen hihetetlen ez a hölgy, vagyis inkább zsémbes néne, megcsípte az év bizniszét, felvásárolta a helyiek összes szőlőjét, meghívott mindenkit a szüretre azzal lesz stramli és lényegében gombokért az elszegényedett családok a saját szőlőjüket dolgozták fel borrá, majd még hordókat is mostak. Az öreglány meg bazmeg betárazott 16ezer liter bort, amit elviekben a múlt hónapban tárgyalt a vargával, hogy átveszi. Ránéztem Izanénire és megkérdeztem tőle őszintén, hogy mennyibe került neki a szüret minden összevetve. Kis kuncogósan, a ráncos szemei alól elárulta nekem, hogy olyan 800 ezerbe, de ebben nincsenek benne a kölcsönkért hordók, mert azokért pálinkát ígért. Hordónként egy litert. Beszarás.

Tanulság? Szóval ha Izanéninek egyedül, hetveniksz évesen ment, akkor neked is fog.

Én is voltam tanuló, én is voltam béna, én is borítottam le vendéget, én is basztam el ételt, én is csináltam olyat amit egyszerű, racionális érvekkel nem tudok megmagyarázni. De azt sem, hogy miért kellett napról, napra megaláznia a főnökeimnek. 

A tanulók vs alkalmazottak harca, legalább olyan örök mint a férfiak és a nők, vagy a menny és a pokol, esetleg a jó és a gonosz csatája. Az alkalmazottak érvei között leginkább az hangzik el, hogy a tanulók bénák, leszarják az egészet, nem motiváltak és amúgyis, csináljanak meg mindent ők, míg az alkalmazott majd szép kényelmesen kimegy fizettetni, vagy ha a konyhán van, majd a tálalásnál, ráteszi a díszítést. Ezzel szemben a tanulók panaszkodnak a véget nem érő csicskáztatás miatt, az értelmetlen feladatokért, vagy éppen a lenyúlt borravalók és ösztöndíj miatt. Kinek van igaza?

Szerénynek cseppet sem nevezhető véleményem szerint egyiknek sem. Sosem felejtem el, mikor a Hajnalka Panzióban minden hétfő úgy indult, hogy a székeket fel kellett pakolni az asztalokra és felmosni az egész éttermet. Mivel a főnökség sóherebb volt mint egy skót-zsidó szerelemgyerek némi sváb beütéssel, így a felmosó rongy, egy igazi 50 éves, lyukas, szakadt, nedvszívóhatással nem rendelkező textília volt. Nem kaphattunk újat, ezzel kellett először vizesen, majd térdepelve, szárazra törölnöm az egész flasztert. A művelet körülbelül három óráig tartott, plusz fél óra kétszer mire lepakoltam az összes széket, meg visszaraktam a terítékeket. Minden kibaszott hétfő reggel, az ótvar szocreál padlót súrolva, azzal nyugtattam magam, hogy csak pár évig kell ezt csinálnom amíg itt tanuló vagyok, aztán elhúzok a gecibe és sokkal sikeresebb és jobb helyeken fogom átadni magam a vendégek kénye-kedvének. Nem mondom, hogy egyszerű volt, de kibírtam. Ez a fajta hozzáállás, a sorkatonaságon volt jellemző, ahol ami szögletes azt gurítják, ami kerek meg viszik, de ép ésszel soha nem tudtam felfogni, hogy miért jó közel négy órán keresztül szopatni a tanulógyereket, ahelyett, hogy vennének egy 5ezer forintos felmosófejet, hozzá illő kicsavarós vödörrel. Aki pedig azt mondja, hogy ez kellett ahhoz, hogy ilyen kitartó legyek az életben, az szimplán kapja be, mert a kitartás nem a direkt értelmetlen szopatással arányosan növekszik. De elkalandoztam.

Konyhán a szakácstanulók rendszerint krumplit pucolnak, mosogatnak, dzsuváznak, nem kerülnek az igazi szakácsmunka közelébe. Persze aztán megtanítják őket, panírozni, palacsintát sütni, meg azt, hogy hogyan lehet újrahasznosítani a fél éves, széndarabokkal teli olajat. Arra viszont kurvára nem, hogy az ízek, hogyan viszonyulnak egymáshoz, hogy a kelttészta miért kel, vagy épp mitől nem. Nem tanítják meg őket arra, hogy a steak miért is medium rare, maximum a színét, de az analógiájáról fogalma sincs, a legtöbb frissen graduátnak. A placcon se jobb a helyzet, a felszolgálótanulók örülnek, ha a 4. év végére, magabiztosan visznek ki 4 tányért, és egy fullramegpakolt tálcát, de kurvára nem tudják, hogy először a társaság legidősebb hölgytagjának, majd hölgyeknek, majd férfiaknak kor szerinti csökkenő sorrendben szolgáljuk fel az italokat. Apróság, de kurvára felbasz, ha elviszek valami ribancot kávézni és a kiérkező felszolgáló először nekem teszi le a kért italt. Hát baszódjon már meg és tisztelje meg a hölgyet azzal, hogy ő kapja először a láttét. Olyanok, hogy angol felszolgálás, kasírozás, dekantálás olyan dolgok, amiket a a felszolgálótanulók maximum szakkönyvekben látnak, ajánlani nem tudnak, max akkor ha a szakács szólt nekik, hogy kurvára rohad már a hal a hűtő alján, úgyhogy azt ajánld. Persze utána meg csodálkozik a számlával kiérkező alkalmazott, hogy borravaló kurvára nincs, de hát át kéne gondolni, hogy a tanuló az ingyenmunka, vagy felelősség. Szerintem az utóbbi. 

Szó se róla, a jelen fiatal generáció demotívált. Amikor beérnek az étterembe dolgozni, mást se látnak, csak a léha szakácsot, aki baszik az egészre és felsúroltatja velük az egész kibaszott konyhát, placcot, meg pucoltatja a krumplit óraszám. Az alkalmazottak is demotiváltak, mert szar fizetésért cserébe 16 órát güriznek és kurvára nincs se hangulatuk még tanítani is. 

DE! 

Ez a harc akkor érne véget, ha az alkalmazottak nyitnának és a tanulókat felelősségnek éreznék, tanítanák őket, hiszen pár évig értékes segítségük lehet. A tanulók pedig elfogadnák, hogy ők tanulók, nem teljesértékű alkalmazottak, más szabályok és más munkák vonatkoznak rájuk. Szóval ha alkalmazott vagy és van tanulód, tanítsd, légy vele őszinte, mutasd meg neki, hogy mi mire való, és miért jó, vagy rossz, neveld hiszen a te munkádat is az ővé alapján fogják megítélni. Ha pedig tanuló vagy, akkor légy alázatos, azok akik feletted dolgoznak jóval tapasztaltabbak nálad, sok értékes dolgot tanulhatsz tőlük amivel sok pénzt kereshetsz. Legyetek már normálisak basszátok meg!