Bár személyes trógerságom is közrejátszik abban, hogy nem írtam, azért komoly kutatómunka van jelen posztomban, aminek felvezetése még novemberben jelent meg. Hosszú lesz, nem vicces, tanulság sem lesz benne, de érdekesnek érdekes az biztos.

Pálinka. Amit minden magyar ismer, már a születése napján is közvetett kapcsolata van vele, jobb esetben már a fogantatásnál de, hogy egy ital, ami még hungaricum is, olyan szinten behálózza az ország mindennapjait, mint a Tünci ágyékát a pók, igencsak nehezen hittem volna el. Nademost!

Bárki aki volt már vidéken, esetleg kisebb településeken, zsákfalvakban, esetleg hallgat rádiót, nézi a tévét, vagy olvassa a'zindexet, lehet egy halovány képe arról, hogy milyen állapotok uralnak egy munkalehetőségben csak mérsékelten ellátott községet. Amikor Izanéniről írtam, beszélgettem a közeli kocsmában a napszámosokkal, akik csak délután négytől hatig tudnak a presszóban ülni, mert csak arra nyit ki, hogy a közeli konzervgyárban dolgozó tehetősebb melósok, hazafelé jövet beülnek egy, illetve ilyenkor érkezik meg a megyeszékhelyről a busz, amiről a középiskolások leszállnak. Tovább nem éri meg nyitva lenni, hiába a tulaj szolgál ki, néha így is ráfizetés. Havonta egyszer tart bált hétvégente, szigorúan a szociális juttatások, munkanélkülis segély utáni közvetlen hétvégén, akkor van annyi haszon, amiből fenntartja a csehót, plusz egy kis profit is megmarad neki. Jankó, - akit tényleg így hívnak, bár mondjuk megváltoztathattam volna a nevét, de így sem ismerne rá senki, leginkább mert internetről még hírből sem hallott - az interjúalanyom egy hosszúlépésért, és egy kiskonyakért cserébe bármit elmond nekem amit tudni akarok, illetve tudni érdemes erről a helyről, legalábbis állítása szerint. Két gyerek van, mondja szomorkás fejjel, de már nagyok. A Palika szerencsés, mert erős csávó, így őt viszik építkezésre, meg minden olyan melóra, ahová muszkli kell. Sokat nem keres, de fenntartja magát. Ővé lett a szüleim háza, ott él benne egyedül. Először el akartuk adni, de a kutyafasza sem vesz házat erre. Ki és minek költözne ide, nincsen itten semmi. A Sára, hát ő künn van németben. Itt megakadt a beszélgetés, egy másik eddig zárkózottabb fószer szólt közbe, hogy: nincs azzal gond Jankó, az unokahúgom is kint van. Először nem értettem, vagy talán inkább csak úgy csináltam, mint aki nem akarja érteni. Kurvák. Próbáltam nem foglalkozni ezzel, engem a fekete szesz érdekelt így rá is kanyarodtam, hogy inkább arról meséljenek, hogy miből élnek itt, azok akiknek nincs fix munkájuk. Ebből-abból -jött a sejtelmes válasz, aztán Jankó belekezdett, hogy ő főleg napszámból él. A falu végét jelentő töltés mögött húzódó szőlőhegy, ami inkább egy takaros kis dombocska, több nagyvárosi gazdag, telkét foglalja magába, ahol olyan présházak vannak, hogy egy középosztálybeli polgár is szíves örömest beköltözne. Na ide hétvégente, a magukat borásznak hazudó gazdagék lejönnek a q7-eseikkel és kiterítik a napágyakat, este meg módszeresen bebasznak a szomszédokkal. A telkekhez viszont tartozik szőlő, gyümölcsös és néhol veteményes is. Ezek megművelése jelent megélhetést a Jankóhoz hasonló 50 év feletti de még dolgozni tudó férfiaknak. Nyáron akár 200-300 ezer forintot is megkeresnek egy hónap alatt, tekintve, hogy nem feltétlen csak egy családnak dolgoznak, ám télen alig akad valami, ha nagy a hó, akkor kimennek lapátolni, esetleg a disznóvágási szezonban jönnek, ami valamiért divat lett a pesti hobbigazdálkodóknál, de mivel dolgozni nem szeretnek, a munka javát a napszámosok végzik el. Elég bizarr látvány, ahogy a transformeresre festett chevrolet camaroból, gumicsizmában és vadiúj camel pufidzsekiben kiszálló jampi, a talpánál fogott pohárból szürcsöli a rosét, meg szívja a szegfűszeges cigit, miközben a kabijának az árából az előtte éppen belet mosó asszonyok, egy hónapig el tudják látni kajával a háztartást. Persze csurran cseppen még Jankóéknak valami, aki nem teljesen idióta, az disznót nevel, tyúkokat tart, amiket ezeknek a városiaknak, -ahogy ők mondják- el lehet passzolni. Persze ez a következő településen is így van, illetve az azt követőn is. Amiben viszont nagyon bővelkednek az a leleményesség, és minden a gazdag városiak által meghagyott, szemétnek titulált dolgok újrafelhasználása. A szüretek után, a kipréselt fürtöket, a seprőt elviszik és rengeteg víz, és cukor hozzáadásával lefőzik, persze otthon, feketén. A véres hányást és akut vakságot előidéző lőre, pedig elindul a környező falvakba. Saccolásra Jankó szerint évente 1500-2000 liter pálinkát készítenek így, ami 1500ös literenkénti villámáron, nem egy rossz pénz. Persze éreztem némi túlzást a mondókában, de ha csak 800 liter pálinkát tud készíteni egy évben, ami már inkább reális, az is éves szinten egymillió forint, amit helyi szinten képtelenség rövidebb időn belül abszolválni, ugyanis még a kurvák is 2500-ért fújatnak, 5 ért meg megy a fullextra gumi nélkül. Tulajdonképpen, ha nem mennek be a megyeszékhelyre és nem vásárolnak csúcskategóriás mobiltelefonokat, vagy éppen lapostévét, akkor egész kis takaros életet élhetnének, de többről van szó. Mivel se Jankónak, se a többi kocsmatölteléknek nincs iphone-ja, se lapostévéje, így nekiálltam érdeklődni, hogy mégis mire költik ezt a pénzt. Talán a személyem iránti bizalom, talán a sokadik kiskörte, de Jankó elszólta magát, hogy az bizony a Karcsipapának meg. 

Karcsipapa a megyeszékhelyen élő, tehetős, cigány férfi, hatvan éves és minden hónap végén járja a falvakat és kölcsönt ad azoknak akiknek nincsen. A kölcsön nem csak készpénz lehet, jelenthet húst, cukrot, iskolaszereket, ruhát, használt mosógépet. Valamennyi esetben a nélkülözést kihasználva, nagyon szegény családoknak, ad kölcsön olyan dolgokat, amik a mindennapi élethez szükségesek. Jankónak tönkrement a mosógépe, kapott egy régi leharcolt zanussit, ami bár nem a legmodernebb, de működik, büszkén mutatja is, hogy ő mindig tiszta ruhában jár. Százezer forintban állapodtak meg, ennyi volt az ára. Csak Karcsipapánál minden százszoros kamatra megy. De Jankó megnyugtat, a 200 ezret, ráér egy év alatt törleszteni. Meg pálinkában is törleszthet. Egy liter 1000 Forint. Az uzsorások mindenből képesek pénzt csinálni, nyomott áron megvesznek bármi továbbértékesíthetőt, és a mélyszegénységben élőknek többszörös áron továbbadják, uzsorakamatra. Van egy fickó, a Dömös, a falu szélén egy omladozó, ablak nélküli viskóban lakik. A ház valaha egy idős néni tulajdona volt, család nélkül. Miután meghalt, az értékeket, a Karcsipapa érdekeltségeibe tartozó intézőkör elhordta, majd először fiatalok bulilakása, később pedig hajléktalanok otthona lett. Dömös súlyos alkoholista volt, két év alatt eladta mindenét Karcsipapának, házzal, autóval mindennel. Eleinte sör és unicum, később pálinka, majd házi pancsolt bort kapott. Egy tiszta ruhája nincs már, de minden héten megkapja az öreg uzsorástól a bort. Ott iszik egymagában, naphosszat. A felesége úgy menekült el. Meséli nekem a pultnál ülő, majd miközben a kézzel sodort cigije felé nyúlt és elindult a teraszra, odabökte, hogy néha az volt a fizetség a kölcsönökért, hogy az intézők lefeküdtek a Dömös asszonyával. Egy gyerek volt csak, állítólag valami anyaotthonban vannak, mert keresik őt, hogy kivigyék kurvának. 

A prostitúció ezen formája már másodszor került elő, így kénytelen voltam rákérdezni, hogy mennyire átlagos ez, errefelé. Itt már az öreg Halász, a kocsma tulajdonosa válaszolt nekem. Azok a fiatal lányok, akik mozdíthatóak, majdnem kivétel nélkül külföldön dolgoznak. Az uzsorás férfi, aprópénzért, sok esetben a neki befizetett pálinkáért cserébe, visz el lányokat. Azzal hitegeti a férfiakat, hogy jó dolguk lesz és küldenek haza pénzt. Eleinte 40-50ezer forint érkezik, pár héten belül, következő hónapban, már kevesebb, egy év múltán, pedig már semmi. Egy Tündinek hívott lány, állításuk szerint soha nem került elő, a családja sem tud róla semmit, de a helyiek aluliskolázottsága és a rendőrségtől való félelmük, meggátolja az intézkedést, vagy a rendszerbe való bekerülést. A legtöbben egy év után hazajönnek terhesen, bár azt mondják, hogy a rosszul alakult párkapcsolatból van a gyerek, mindenki tudja, hogy a valóság nem ez. Leírni is kár, triviális. 

Jankó két éve dolgozik Izanéninek, akiről előző posztomban leírtam, hogy hogyan dolgoztat napszámosokat piáért. Jankó bevállása szerint havi szinten 40ezer forintból tartja fent, magát. Fával fűtenek, áramszámla 3ezer forint, a vízszámla 900. Persze ennél jóval több pénz fut át a családi kasszán, de körülbelül, havi 100ezer forintot adnak Karcsipapának. Néha picit többet. Ha Jankó nem tud fizetni, előbb megverik, vagy elvisznek valamit a lakásából. A hűtőszekrényt kétszer vásárolta vissza, kamatos kamattal persze, amit azért vettek el tőle, mert nem tudott törleszteni. Mindezek ellenére, senki nem mond rosszat Karcsipapáról, hálásak neki, mert ha kell, akkor lehet rá számítani. Egy nyomorult világban, éhesen, alkoholfüggőként, pedig a jövőre való tervezés, nem szokott a józan gondolatok közé keveredni. 

Ekkor bejött egy srác a kocsmába, fiatal volt és jó vállas. A fogai borzasztóan rosszak, az egyik szeme pedig fel volt dagadva, alatta lila folt éktelenkedett. Egy Heinekent ivott és fekete Dunhillt szívott. Amikor fizetett, jókora köteg pénzből, jól láthatóan jattolt. Óvatosan megkérdeztem interjúalanyomat, hogy ki ő? Csabika. Válaszolta halkan.

Csabika a megyeszékhelyen jár iskolába, Karcsipapa, egyik ellátó embere. Herbált és kristályt árul az iskolában. Becsületes gyerek, nem tol, csak sörözik, azt is mértékkel. Mondjuk elszív napi három dobozzal, de higgadt. Ilyenekre vadásznak a helyi keresztapa érdekeltségei, hiszen nagyobb értéket is rá lehet bízni, nem fogja, ellopni. Szégyenli amit csinál, de az apja meghalt, az anyja meg egyedül neveli őt és három kisebb testvérét. A megkeresett pénze nagyobb részét hazaadja, azon kívül, hogy van benne egy kis vagizás a pénzzel, nem él dorbézoló életet. Ha a helyi fiatalok meg vannak szorulva, néha kérnek tőle kölcsön. Eleinte nem kért kamatot, de aztán visszaéltek ezzel, egyre többet, egyre később törlesztve, így már Karcsipapa módszereivel dolgozik azzal a kitétellel, hogy nagyobb összeget senkinek nem adhat. Ki vannak osztva a privilégiumok, mint egy monopol társadalomban. Csabika megvetően méreget, látszik rajta, hogy nem örül, hogy idegen van a kocsmában. Miután lehajtja a sörét, elköszön és elmegy, közben felismerni vélem Dömöst, amint a teraszon lévő hamutálakból szedi ki a csikkeket, a nagyobb darabokat külön, a kisebbekből pedig kisodorja a dohányt egy koszos nejlonzacskóba. Dömös nem cigarettázik. Mondja nekem Jankó. A dohányt összegyűjti, meg a csikkeket és eladja. 50 csikk, egy liter bor, egy kisebb nejlonzacskó dohányért, pedig fél liter pálinkát kap. Néha üvegezik is, de az kevés van errefelé. Használt petpalackokban jön a pancsolt bor. 

Egy lány, 10 liter pálinka

Általános iskola működik a településen. A középiskolába, már 30 kilométert kell buszozni. Jellemzően a 14 év alatti korosztály, a közeli faluba jut el, rokonokhoz, de Halász szerint rengeteg család van, ahol a gyerekek nem tették ki a lábukat a falun kívül. Az életet, a középiskolás társaik elmondása és tévéműsorok alapján ismerik, értékítéletük anyagias. Nem csoda hát, hogy az uzsorás ember, könnyűszerrel tud lányokat elvinni. Répás Lajoshoz hasonlóan, Karcsipapa se úgy kezdte, hogy odament házakhoz és azt mondta, hogy jó a segged bogaram, viszlek Amszterdamba kurvának. Mint kiderült minden faluban, ő szervezi a falunapokat, búcsúkat, a polgármesterek pedig készséggel veszik a segítséget, az amúgy is szűk önkormányzati kasszákból, viszonylag nagy dolog, ha 1-2 millió forint nem zenészekre, meg hangtechnikára megy el. Nem kellett éves szépségversenyeket rendezni, elég volt az, hogy együtt legyen a falu, az emberek mulatni vágyását kihasználva, egyből vizsgálható volt a nőállomány, egy 13-4 éves kislánynak pedig igencsak imponáló, mikor a helyi keresztapa csábítja oda az asztalhoz, egy pezsgőre, ráadásul szép kristálypohárban, sőt még dobozos cigiből is szívhat pár szálat. Innentől pedig egyenes út vezet, az arra fogékony lányok exportálásához. Miközben ezt Jankó meséli, felnevet. Tudod mit árulnak falunapokon? Azt a bort meg, pálinkát amit mi fizetünk neki törlesztőként. Ezen nagyot nevetett. Felrémlett bennem Móricz novellája; "Nemcsak sírás-rívás hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég." Ennyire életszerűen, autentikusan  még sosem láttam prezentálva; "szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni.".  

Nagyon meg se kell környékezni a lányokat, a pusztát, a szántót, az erdőt meg egy hosszú betonutat látnak csak, annyira meseszerű és távolinak tűnik nekik a nagyváros, a jóllakottság. Ahol az apjuk, nem egy büdös, ápolatlan, alkoholista és ahol a korabeli fiúk sem, csak utcagyerekek, koszos mackónadrágban. Igényük lenne a kiszakadásra, de lehetőségük nem nagyon. Így azok, akik karcsúbbak, vagy szebbek, szinte önkéntelenül keresik a futtatókat, saját testüket, nem becsülik sokra, mert nem nagyon látnak más alternatívát.  Olyan környéken nőnek fel, ahol elfogadott dolog, hogy az egyik családanyát 10 liter pálinkáért vitt el a Karcsipapa.

Ágnes, akit 10 liter pálinkáért vittek el prostituáltnak

Jankó nem árul zsákbamacskát, életére esküszik, szívére tartott kézzel, hogy igazat mond, ha nem hiszem el, menjünk el az Ágikához, három üveg sörért el fog mesélni mindent. Nem lakik messze, két utca. Mondjuk az egész falu bejárható széltében és hosszában, fél óra alatt. Halász amúgy is jelzi, hogy lassan zárna, ma már nem számít több vendégre. Kíváncsiságból megkérdeztem, hogy mennyi volt ma a forgalma. Tizenháromezer forint. Mondta, hogy saját bort árul, meg pálinka is házi, a pénztárgépet se nagyon ütötte, szóval a profit kicsit több lehet, mint máshol. Elindultunk Ágnes felé, ahogy sétáltunk sok házba be lehetett látni, mert függöny kevésnek volt. Egy pillanatra megrökönyödtem, mikor az egyik házban, egy meztelen női felsőtestet láttam meg, amint éppen egy pólót cserél. Jankó szerint ez mindennapos, a faluban annyian átmentek már a másikon, hogy szinte teljes az átfedés, nulla szégyenérzet van az emberekben. A következő ház udvarán egy 12 év körül lányt látok, ahogy éppen az egyik fa tövében szarik. Nincs wc-jük. Mondja Jankó, oda jár az egész család. Esőben, meg hóban is. Megpróbálom elkergetni a gondolatot a fejemből, hogy micsoda fertőzések lehetnek. Megérkezünk Ágika házához, valaha tisztes ház, most megviselt cserepekkel tarkított, omladozó kéménnyel. Függöny itt sem volt, de a ház belseje tiszta és rendezett volt. Jankó nem értette, hogy mi az a blogger, így Ágikának azt mondta, hogy újságíró vagyok, amire már meg sem próbáltam visszakozni, sokkal jobban érdekelt a története, mintsem az, hogy a blogomat taglaljam. A sört elfogadta, gyorsan befutott a fürdőbe, megigazította a haját, talán még a szemét is kihúzta és úgy ültetett le a konyhában. Kávéval kínált, de nem akartam elfogadni, ettől független megcsinálta, kis kotyogósban, friss tejet is készített mellé, szép porcelánkiöntőben. Míg a kávét csinálta, szemügyre vettem őt, közel lehet az ötvenhez, de nagyon kellemes látvány volt még így is. Első látásra le lehetett venni, hogy fiatalkorában, igazi természetes szépség lehetett. Némileg árnyalta a képet, a hajában lévő lenőtt festés, a megereszkedett mellek, de megfelelő körítéssel, még ma is szépnek mondható. Budán született, fent a hegyen, hatalmas házba, gazdag szülőkkel. Jó iskolába járt, mindene megvolt. Tizennégy évesen ismerkedett megy egy rakodófiúval, aki pimasz volt és jóképű, szerelembe esett és szülei határozott tiltása ellenére sem fejezte be a kapcsolatot. 18 évesen elszökött otthonról, rá pár hónapra pedig már itt a faluban volt a lakodalma. Egy darabig jól ment minden, meséli, az ura a konzervgyárban dolgozott, neki mivel volt érettségije, a tanácsnál volt irodán. Jól megéltek, felépítették a házat, szerényen éltek, de megvolt mindenük. Kiskert, szőlő, állatok. Boldogok voltunk. Mondja szomorúan. Az ő munkahelye megszűnt, akkor már harmadik gyermekét várta. Nem talált munkát, így otthon maradt és a kerttel foglalkozott, fóliasátorban termesztett növényeit adta el, ebből egypár évig fenn tudták tartani magukat, életszínvonal csökkenés nélkül. Aztán szép lassan egyre kevesebb lett a pénz, ezzel egyenes arányban pedig elkezdett inni ő is és az ura is. A gyermekek már nagyobbacskák voltak, egyedül is elmentek iskolába, így Ágnes reggel egyedül maradt otthon és az alkohol volt egyetlen társa. Férjével annyira jól megértették egymást a nagy italozások közepette, hogy el-el maradt munkából, később iszákossága miatt ki is rúgták.Innentől indult a lavina, ahogy ő mondja, mert mégtöbbet ittak, és egyszer csak azt vették észre, hogy eladták az autójukat, a tévéjüket, és nincs pénz ételre, a három gyereknek meg nincs bakancsa télire. Ekkor adott kölcsön először nekik a már sokat emlegetett uzsorás. Ekkor a férj már annyira alkoholista volt, hogy a megkapott pénz felét elitta a kocsmában. Ágikában ekkor tudatosult, hogy milyen helyzetbe is kerültek, de kitörni nem tudott belőle, így ketten együtt a másik felét is megitták a kölcsönnek. Ez karácsony előtt volt, se tüzelőnk, se étel, se ajándék a gyerekeknek. Az ura biciklivel ment el a 30 kilométerre lévő megyeszékhelyen élő uzsoráshoz, hogy még pénzt kérjen, akitől kapott is, így lett tüzelő, étel és ajándék a gyerekeknek, sőt még ruha és cipő is. Ám az újév hamar eljött és Karcsipapa jött a törlesztőrészletért. Pár hónapig tudták halogatni a dolgot, ami alatt, rendszeresen ittak, közben a kisebbik gyermeket szociális ellátás alá vették. Ágika egy nagy részegsége alatt jött Karcsipapa és felajánlotta neki, hogy szexért cserébe letudja az adósságot. Minden hónapban egyszer jön, Ágika pedig rászán egy órát. Mivel még egy kevés alkoholt is hozott "nagyrabecsülése" jeléül, Ágnes nem gondolkodott sokat. Tudta, hogy szép nő, tisztában volt vele, hogy minden férfi kívánja, úgy gondolta, hogy kihasználja, hogy a családját mentse. Bevételük viszont nem volt és pár hónappal később mikor már némi pénzért, egyre több és több aktus kért az uzsorás, felajánlotta a férjnek, hogy 10 liter pálinkáért elvinné az Ágikát, sőt még pénzt is küld majd jövő hónapban. Belementek. Ágikának élete legszomorúbb fejezete következett, Kölnbe vitték ki, lakásra. Először fotókat csináltak róla, ruhában, anélkül, majd napi 10-15 férfit kellett fogadnia. A pénzt minden esetben egy János, nevű cigány férfinak kellett leadni, aki naponta egyszer ment, hozott óvszert, ételt, cigit és persze italt. A lakásból soha nem mehetett ki. Férje minden hónapban kapott egy fizetésnyi pénzt, de két év múlva egyszer csak megszűnt a forrás, Karcsipapa azt mondta neki, hogy Ágika összejött egy gazdag némettel és nem kíván hazajönni. Sándor, mint megtudtam, így hívták a férjét, kért egy nagyobb összegű kölcsönt, majd eltűnt. A falubeliek sem tudják hol van, vitte magával a gyerekeket is. A ház évekig üres volt, akkor még nem volt akkora szegénység a faluban és így nem bántották a megmaradt javakat. Ágikának a János nevű férfi azt mondta, hogy a családja jól van, hazugságokkal tartotta benne lelket, miközben férje, s gyerekeiről senki nem tudott. János eleinte kedves volt, később viszont elkezdett követelőzni és csak akkor adta oda a napi étel-ital mennyiséget, ha Ágnes vele is lefeküdt. A nő ekkor már annyira undorodott magától, hogy semmibe vette a testét, bárkinek megcsinált bármit, a visszatérő vendégektől pedig mindig azt kérte, hogy hozzanak neki alkoholt és cigit, akkor extrákat is bevállalt. Nem emlékszik pontosan, de körülbelül 5 évet volt kint, ezalatt józan pillanata nem sok volt, azzal nyugtatta magát, hogy a családjáért teszi. Egyszer egy férfi, aki tele volt náci tetoválással, nagyon keményen elbánt vele; Akkora fasza volt mint egy lónak, és mindent akart, seggbe meg minden... -mondja a nő keserédesen, mikor tiltakozott, hogy fáj, akkor még erősebben csinálta, órákon keresztül, mindenhol. Ekkor mondta azt, hogy haza akar jönni. Persze nem engedték. Még fél évet volt kint, de közben a szabadulását tervezte, méghozzá úgy, hogy magához édesgetett egy kuncsaftot, aki segített megszökni neki. Karcsipapa, persze nem hagyta annyiban a dolgot, de nem mint bosszúálló keresztapa kereste fel a nőt, hanem mint megmentő aki nem tudott arról, hogy mi történt a nővel. Eleinte nem tűnt fel neki, csak évek múltán tudatosult benne, hogy ez is csak álca volt. Itthon ugyanúgy futtatták utána évekig, mikor megtudta családja eltűnését, teljesen összetört. Ivott és kurválkodott, ahogy ő fogalmazott. Két éve nem iszik, és a megyeszékhelyen prosti.

folytatjuk...