A blog tartalmából sok ízben az jöhet, hogy én egy bunkó paraszt vagyok, az empátia teljes hiányával, sőt ha tehetem még bele is rúgok a földön fekvőbe, s miután zsebének tartalmát módszeresen eltulajdonítom, aprócska péniszemmel még sugárban aranyesőt is szórok rá.
Bár nincs ellenemre a fent kialakított vízió, így a pogány téli napforduló közeledtével szeretnék elmesélni nektek egy történetet, amely majdnem tíz évvel ezelőtt történt. Résztulajdonos voltam egy étteremben, s szeptember elején felvettem egy negyven plusszos nőt konyhai kisegítőnek. Ezen a ponton álljunk meg egy pillanatra és mindenki gondoljon a saját kollégájára, vagy azon konyhai kisegítőkre akikkel valaha dolgozott. Ritka egy áldatlan munkakör az övék, vajmi kevés megbecsüléssel, sok stresszel, rengeteg megterhelő munkával és kevés fizetéssel. De milyen emberek is mennek ilyen munkakörbe? Jó esetben a középosztály alja, de inkább a legszegényebb városi környezetben élő egyedülálló anyukák, vagy szerény fizetésből élő család nőtagjai. Az a tény, hogy a melegkonyhával járó munkakörnyezet miatt mondhatni az étkezés és az étel hazavitelének lehetősége fent áll, még nem feltétlen lesz jobb mint egy gyár, de aki egyszer belekerült a vendéglátás mókuskerekébe, az nagyjából tudja, hogy milyen nehéz kijönni onnan.
Zsuzsának hívták a nőt akit én felvettem, a valaha kifejezetten csinos nőn, hatalmas ráncok és szarkalábak jelezték, hogy sok mindent megélt már. Két lányát egyedül nevelte, egy romos házban, amit még a szülei hagytak rá haláluk után, se testvére, se rokona, se senkije nem volt. Huszonéves korában engedett a csábításnak, ami egy Csaba nevű traktoros képében jelent meg neki, a falu legszebbje volt, ám a korai házasság és a gyorsan növő gyerekek miatt a fickó hamar az alkoholhoz fordult, de Zsuzsa még időben lépett, s inkább egyedül próbált boldogulni.
Az első munkanapján Zsuzsa úgy dolgozott mint egy terminátor. Alig evett, szódát is csak félve kért és bár tudtam, hogy dohányzik, még a szabadidejében sem ment ki dohányozni. Kiderült, hogy nem volt cigije, szeptember lévén utolsó forintjait a gyerkőcök beiskolázására költötte. Hiába próbáltuk hívni, hogy adunk neki, nem akart. A munkaidő végeztével megkeresett és arra kért, hogy adjak neki fizetéselőleget, vagy legalább az aznapot fizessem ki, mert nem tud a gyerekeknek holnap milyen kaját csomagolni. Én bevallom ledöbbentem. Kerültem már kapcsolatba nélkülözéssel, részem is volt benne, de hirtelen nem tudtam, hogy mit csináljak. Odahívtam a szakácsot, aki az étterem másik résztulajdonosa volt, hogy oldjuk meg a helyzetet. Összecsomagoltattam a szakáccsal az összes olyan hidegkonyhai cuccot, amely bármilyen háztartásban elfogy, szalámik, sonka, sajt, vaj, tojás és kivettem a kasszából az aznapi bevételt 112ezer forintot. Odaadtam neki és arra kértem, hogy próbáljon meg rendezni az életén és holnap várjuk a szokásos időben. A krokodilkönnyek nem kifejező arra, amit az asszony szemei potyogtattak.
Másnap jóval kisimultabbul érkezett dolgozni, ugyancsak terminátor üzemmódban, akkor állt meg egy percre ha tényleg muszáj volt és olyan rendet vágott mindenhol, hogy öröm volt nézni. Megállapodtam vele, hogy minden nap végén amikor elmegy, hogy a vigyen magával valamilyen megmaradt meleg kaját, ami elég neki és a két lánynak. Sosem volt telhetetlen, sosem vitt többet mint amennyit megettek volna és sosem trükközött az alapanyagokkal. Pár hét és teljes körű csapattaggá vált, már velünk dohányzott, velünk dumált esténként még egy sört is ivott velünk ha úgy volt.
Az első hónap végén, mikor osztottam ki a fizetéseket, meglepődve jött oda hozzám, hogy főnök többet adtál mint ami jár. Miután jól lebasztam, hogy engem ne főnöközzön, mondtam neki, hogy én bizony jól számoltam, annyival emeltem a fizetésén, amennyivel egy év alatt letörleszti az előleget. Erre odaugrott hozzám, megölelt és addig csókolgatta az arcomat, hogy már egy merő rúzsfolt voltam és szólnom kellett, hogy elég lesz már, kihül a sörünk. Persze jól esett az öröme és nagyon hálás volt, ha lehet úgy fogalmazni utána terminátorabb volt a terminátornál, sőt a hétvégi rendezvényekre, vagy nagyobb hajtásokra mindig berendelte a lányait, hogy segítsenek a takarításban, meg ilyesmi. (Ketten voltunk a szakáccsal férfiak, mint tulajdonosok és mi is dolgoztunk, elképzelhetitek mennyire jól jött egy női munkaerő aki ráncba szed minket takarításügyileg.) Így éltünk mi hónapokon át, a nagyobb bulik után jöttek a kislányok segítettek, én meg mindig a kezükbe nyomtam egy kis pénzt, amiért nagyon hálásak voltak. A család tört fel, már nem az a megfáradt Zsuzsa volt, mint amikor elkezdett dolgozni, hanem egy kisimult életvidám, a gyerekeit szerető nő, aki bár nem a legnagyobb anyagi jólétben élt, mégsem voltak komoly gondjai, vagy csúszásai a közmű' szolgáltatók felé. A tél közeledtével persze egy kis gond beütött, mert az egyik leány elejtette, hogy otthon milyen szép csillagot rajzolt az ablakra fagyott jégre. Mivan? Miért fagy az ablakra a jég, kérdem én? Hát nem kiderült, hogy nincs tüzelő? Nem adtam kevés fizetést, de nyilván egy egyedülálló anyuka részére, aki épp fel tudta ruházni télire a gyerekeket nem feltétlen telt neki tűzifára, elviekben egy szobát szoktak fűteni, ahol alszanak. Volt egy haverom az önkormányzatnál tudtam, hogy létezik szociális alapon tűzifa osztás, így azonnal intéztettem neki, a régi cigó osztálytársammal meg hozattam osztrákoktól lomizott műanyag ablakokat, amiket a szakáccsal kollektív csapatépítés címén be is szereltünk a házba. Mondhatni minden készen állt arra, hogy a családnak a legjobb karácsonya legyen.
Ekkor robbant nálam a bomba, s zárták be az éttermemet december 16.-án, így az egyetlen alkalmazottamat el kellett engednem. Persze se a szakács, se én nem fordultunk annyira be, nyilván sajnáltuk a dolgot, de tudtuk, hogy mi elleszünk. Zsuzsát viszont féltettük, mert tényleg jó ember akinek félrecsúszott az élete, de megfelelő támogatás nélkül ismét eljuthat egy rossz pontra. Így a bezárással járó papírmunka mellett fő feladatunk volt, hogy azonnal olyan helyet találjunk neki, ami fixen tudja őt foglalkoztatni. Szerencsére nem kellett sokáig keresgélnünk, az egyik frekventált helyen fekvő étterem-kávézó tulajdonosa lógott nekem pár szívességgel, s miután erőteljes kedvezménnyel átvette az árukészletem, felvette Zsuzsát is, aki már a titokban kapott karácsonyi prémiumot is, sőt ugyanazokat a feltételeket is megkapta amiket nálam, azaz vihette haza a meleg ételt.
A legszebb dolog mégis ennek a nőne a becsülete, ugyanis mikor megkapta tőlem az utolsó fizetését, másnap felkeresett, s az első napon kapott "előlegét" vissza akarta adni teljes egészében. Nem mondom nem lett volna rossz, mert nekem a sok jogi hercehurca után, annyi pénzem maradt, hogy kifizessem az albérletemet és hazabuszozzak anyámékhoz, de egyszerűen képtelen voltam elvenni tőle, s könnyes szemekkel boldog karácsonyt kívántam neki. Hiszem azt, hogy jól döntöttem, mert bár az én életem révbe érni látszik, s azt a karácsonyt is túléltem, Zsuzsa anélkül a pénz nélkül biztos komoly nélkülözéseken ment volna keresztül.
S mivel a sztori erőteljesebb heppiend mint amivel a masszőröm szokott jutalmazni elmondom, hogy Zsuzsa mai napig ott dolgozik, sőt már nem konyhai kisegítőként, hanem szakácsként és minden évben küld nekem egy előhívatott képet amelyen a lányaival vannak, s a hátuljára mindig ír valami kedves szívhez szóló üzenetet. Az idei ma ért el hozzám, a nagyobbik lány levelezőn érettségizik idén, mellette pedig dolgozik (és rohadt dögös, bocs Zsuzsa :D), a kisebbik pedig színkitűnő egy gimnáziumban, s kapott egy laptopot az iskolától a kiemelkedő tanulmányi eredményeiért.
Nem mondom, hogy mindig egy fizetésnyi pénzt kell áldozni a hányattatott sorsú embereknek. Sokszor bőven elég, ha a csapat összefog és ott segít ahol tud. Ti akik vendéglátásban dolgoztok, gondoljatok most a konyhai kisegítőtökre, akik a kezetek alá dolgoznak, akik eltűrnek minden szarságot, akik felganéznak utánatok akik tényleg a ranglétra legalján vannak és ha tehettek érte valamit, akkor próbáljátok meg. Lehet egyszer ti is kaptok majd olyan leveleket mint én és higgyétek el kibasszottul jól fog majd esni. píszenláv
Először is had' üdvözöljelek ezen a csodás időszak kezdetén. Európában már sok helyütt a túlzott PC miatt fényvásár, meg aranyvásár van, de hála istennek drágaminiszterelnökúr személyesen gondoskodott az ország kereszténynek maradásáról. Nem csak, hogy bátorítalak, de egyenesen várlak, hogy jelenj meg minél több karácsonyi vásáron, adventi programon, hiszen migráncstámadástól félni itthol nem kell, ámde álljon itt egy rövid útmutató, hogy a zavartalan ünneplés érdekében, hogyan is viselkedj ezen a meghitt időszakban.
Tömeg Az adventi időszakban bármily meglepő, nem csak te és én vagyunk kíváncsiak a programokra, a fahéjillatú mesevilágra, a csodás forraltborra és a méregdrága haszontalan kézműves bizbaszokra. Ezért töredelmesen kérlek, hogy ha nem határozottan haladtok A-pontból B-pontba, akkor legalább a látszatát add annak, hogy félreállsz, mert különben neked fogok menni, rádömlik a forraltbor, vagy ami mégrosszabb rám ömlik a forraltbor és akkor bizony én kényszeríteni foglak, hogy vegyél nekem újat. Kinek kell ez a felesleges stressz?
Gyerekek és babakocsi A félreértések elkerülése végett, gigászi tisztelője vagyok a gyerekeknek meg úgy az anyaságnak, de ha feltétlen szükségét érzed, hogy az újszülött fattyadat többezer ember közé hozd, legalább próbáld meg valami nem túl forgalmas sarkon böfiztetni, pelenkázni vagy szoptatni. Hidd el a kölyköd már most értelmesebb nálad és ha ki tudná fejezni magát, bőszen ellenkezne, hogy Te ott mindenki előtt tutujgasd. Továbbá én elhiszem, hogy a Berki Krisztián után szabadon vett replika babakocsid nagyon menő, de egy ilyen rendezvényen ha rám/nekem/belém tolod fennáll a veszélye, hogy az épp forráspont alatt lévő alkoholos folyadék bizony rá fog folyni a babakocsiban fekvő gyerkőcre. S bármilyen kellemetlen is, a leforrázott, süvítő gyerek létének ténye nem ment meg téged az első pontban felvázoltaktól.
Nagyobb de még annyira nem nagy gyerek Velük már picit jobb a helyzet, de a megfelelő keresztény nevelés nélkül itt is lyukra futhatunk. Az első és legfontosabb, hogy KIBASZOTTUL NE ROHANGÁLJON, mert egyrészt idegesít, másrészt nekemfut (lsd 1.pont), harmadrészt pedig elveszik, te ott fogsz sírni, ő amott fog sírni, rosszabb esetben ellopják a szervkereskedők, migráncsok meg a nazgulok. Ha feltétlen hat év alatti gyermekkel indulsz útra, adj neki pórázt, de nem flexibilis változtatot, hanem lehetőleg rövidet és bőrből készültet, bár manapság eléggé kacérkodnak a szülők a hegymászókötélből font nagy munkakutyapórázokkal is. Cserfes lurkó esetén a duplaszöges folytónyakörvet is tedd fel.
Nem jó megoldás, ha a gyereket küldöd előre a sorban Valamiért, számomra érthetetlen okokból kifolyólag, sok szülő csinálja azt, hogy nyolcvan centi alatt lévő gyerekét maga előtt tolva próbál haladni. Ne tedd ezt. Egyrészt a tömegben hajlamos leszek azt hinni, hogy a szájszagot miatt van előtted a szusszanásnyi hely, s nem leszek rest véletlenül felrúgni a csemetédet. S hiába kérek majd kényszeredetten bocsánatot, a baj már megtörtént. Ne hozz engem kellemetlen helyzetbe.
Cigarettázás A faji üldözés lehető legvérmesebb csapásait kell átélnie ma egy dohányzó embernek. Nem dohányozhat kocsmában, étteremben, buszmegállóban de sokszor még az utcán is csúnyán néznek ránk. Van viszont egy rossz hírem. Szabadtéri rendezvény esetén még nem sikerült a kirekesztő törvényeiteket ránk erőltetni, így ha nekem a tömeg közepén támad kedvem rágyújtani bizony rá is fogok. Nem fog meggátolni, hogy a gyerkőc a nyakadban van, vagy éppen ott szoptatsz. Menj arrébb, ülj le egy padra. Az advent a szeretetről és elfogadásról szól. Fogadd el, hogy én a drágán megvett borocskám mellé bizony rá fogok gyújtani.
Banyatank A kerekes bevásárlótáskák, polgári nevén banyatankok az utóbbi időben valamilyen oknál fogva még a férfiak körében is népszerűek. Nem mondom a buzulás bizonyos fokig vicces, mi is csináljuk Máté haverommal rendesen, de ez azért már túlzás. Tömegrendezvényre ha ilyennel bejössz, bizony kénytelen leszel elviselni a válogatott sértéseimet, s ha neadjisten ráhúzod/tolod a lábamra, vissza kézből foglak pofán baszni (+ lsd 1. pont). És el kell keserítselek, sem a nemed és sem pedig a korod nem lesz enyhítő körülmény.
Ételek Szó se róla az adventi forgatagban megannyi finom ételt vásárolhatunk, jellemzően drága forintokért. Én is szívesen kalandozok a vásár gasztroélményei között, ezért tördelmesen kérlek arra, hogy mivel hatalmas tömeg van, próbálj meg praktikusan gondolkodni. Ha már 10 percet állsz sorban, akkor ne a rendelésed átvétele után kukázd össze a zsebedben az aprót, sőt a szalvétát is elveheted előre. Ha sor van keresd meg a végét és állj be. Sort alkotni a hangyák is képesek, így ha neked nem sikerül, ne csodálkozz ha úgy jársz mint a hangya; rádlépek.
Mindenféle szirt szart (zug)áruló és szektás emberek Élek halok a művészetért, ám el tudom dönteni azt is, hogy milyen műalkotásért vagyok hajlandó pénzt kiadni. Ebbe a kukoricacsuhéból font szaros babáid nem tartoznak bele. Elhiszem, hogy sokat vacakoltál vele, átérzem szenvedéseidet, általános iskolában engem is ezzel fárasztott a technikatánárom, s bizony már akkor is gyűlöltem. Elhiszem azt is, hogy neked fontos a betlehemi jászol, meg az összes többi szaros giccses faszság, de ha anyád szívműtétjére gyűjtesz ebből, se fogom megvenni. Kis tiszteletet ha kérhetem!
Aztán valamilyen oknál fogva a krisnatudatú szekta, a jehovások, a baptista terroristák és a hitgyülis szcientológus brigád is jó ötletnek tartja, hogy advent címszóval lehúzza a népet. Értem én, hogy állnak ott a könyveikkel, filléres fűzérjeikkel és megváltásról hablatyolnak, de ha az ő uruk az igazi akkor kérdem én, miért vacognak ezek folyton? Ott állnak bazmeg reggeltől estig, a kicspicsának az orrszőrére már jégcsap nőtt, de csak magyarázzák az igét meg koldulnak. Hát tőlem megnézheted mit kapsz te bálványimádó!
Mutatványosok Nemmondom gyerekként engem is lenyűgözött a szobor-ember, a tűztáncosok, artisták és az egyéb utcai hippik látványa. Viszont azóta eltelt közel 25 év és mivel sok újdonságot nem csempésztetek a produkcióba, így sajnos nem tudom ezt az értékelhető kategóriába sorolni. Ha a zsebemet teherként nyomó aprópénzre ácsingózól, kérlek olyat produkálj amit tényleg élvezettel fogok nézni arra az öt percre. Ha pedig nincs engedélyed a közterületfelügyelőségtől, akkor ne merj belevonni a negédes játszmádba a szimpátiámra alapozva, mikor a rend héber őrei a papírjaidat kérik. Nem fogok segíteni.
Leszarom a vallási dogmáidat Bár lehet, hogy írásomból nem tűnt ki egyértelműen, torkig vagyok a keresztény egyház bárminemű görcsös próbálkozásaival. Az advent egy 20. századi mesterségesen kreált zsidó vásárlásra ösztönző időszak, amelyet egyedül azért vagyok hajlandó elviselni, mert valamilyen perverz örömforrást jelent számomra az karácsonyi vásárban nézni a sok embert, ahogy erőlködnek kiszabadulva a putriból. Kedvemre való a forraltbor és lilakáposzta, lepények, kolbász, lángos, kürtőskalács, a 40ezer forintos szőrmesapkák és néha a színpadon is élvezhető műsor zajlik. Közben lehet fikázni a népet, köpködni a katolikus anyukák hajába, megverni a fehér hazaszerető embereket és közben imádhatom a sátánt. Ja és ha nem tetszik a kibaszott keresztény fejed akkor meg foglak ölni.. ahhasd
Van a Csíki Sör. A Heineken betiltja a Csíki Sört. A Csíki Sör visszatér mint Igazi Tiltott Sör. Az Igazi Tiltott Sör újra Csíki Sör. Végrehajtás alatt a Csíki Sör.
Valószínűleg ez lesz az a poszt, amely miatt a magas nemzeti öntudattal rendelkező olvasók majd rituálisan akarják stílusosan egy heinekenes üvegből készült niggerkéssel átvágni a torkomat, hogy vérem lassú kieresztését csíkszentsimoni sörmanufaktúra falaira spricceljék, hogy azzal szenteljék fel a gyáregységet.
Az Igazi Csíki Sört 2014 novemberében kezdték el gyártani, mintegy feltámasztva a több évszázados helyi kézműves sörkészítő hagyományt. A tulajdonos a Lixid Project Kft. élén Lénárd András székelyföldi nagyvállalkozóval, holland befektetői háttérrel a Csíki Sör készítője. Országos híre akkor lett, mikor a Heineken szellemi tulajdon jogszerűtlen használatáért beperelte a Lixid Project Kft.-t mert úgy vélte, hogy a 2003 óta a Heineken Romania által forgalmazott Ciuc Premium nevű sör szó- és ábravédjegyére nagyon hasonlót használ. A két cég pereskedésébe Fideszes és Jobbikus képviselők is beszálltak, sőt a kormányon lévő párt ennek hatására olyan javaslatot terjesztett a parlament elé amely az önkényuralmi jelképek csomagolásokon feltüntetését büntetné. Az egyértelműen a Heineken ellen készült javaslatra már tényleg minden kocsmában ismert volt a hír, a nagy gonosz kapitalista multi, el akarja venni szegény tisztességes magyarok székelyek sörét.
És akkor álljunk meg itt egy pillanatra. Mert az Igazi Csíki Sörnek egy pillanatig sikerült elérnie azt amit talán a kezdetek óta akart. A Magyarság, a nemzeti öntudat szimbóluma lett Csíki Sört inni. A Heineken termékek elleni bojkott, az amúgy rosszabb ízű és drágább Csíki Sör rövid felemelkedését eredményezte. Rossz nyelvek szerint Lénárdnak eleve ez volt a terve, hogy valamilyen botrányt kihasználva rájátsszon a magyarok székelyek iránti túlfűtött érzelmére, hogy az ebből fakadó szégyen miatt a Csíki Sört vegyék. Mire gondolok amikor azt mondom, hogy túlfűtött érzelem? Nehéz ezt kifejezni. Nekem vannak székely rokonaim, akikhez bár ritkábban járok látogatóba mint kéne. Bármennyiszer voltam Romániában, illetve Erdélyben, az utastársaimat elfogja valami olyasmi mint a gazdag amerikait mikor elviszik a Mumbai-i gettóba. Nekünk Magyaroknak Erdély nyilván egy fájó pont, de ahogy viselkedünk sokszor Erdélyben, az sem túl szép. Szóval az utastársaim erőteljesen kaparásszák a buxájukat, hogy minden hányattatott sorsú embernek pénzt adjanak, megvegyék a fél szalmabábúkészletet a Bözödújfalu mellett lakó cigány családtól, akiknek ez az egyetlen bevétele és persze bőszen jattolnak a kocsmában is mikor kiderül, hogy körülbelül 70 forintnak megfelelő összegbe kerül egy feles pálinka. Tulajdonképpen saját helyzetük ekkor lesz kicsit is elfogadható számukra, mert magyarul beszélő embert lát, szerényebb körülmények között, kicsit a nyugatról érkező Joe bácsihoz hasonlítja magát, aki rácsodálkozik a posztkommunista világ maradványaira és szégyennel vegyes szánalommal próbál meg nem túl leereszkedőnek tűnni. Miközben azért felvásárol néhány szőnyeget, vázát és sárvédőig ülteti az autót a csomagtartóba pakolt juhtúróktól. Szar ezt leírni, de így van. És az a gyerek is tudja, hogy az erdélyiekre (ahogy felső tagozatos lesz már székelyeknek esetleg székely testvéreknek hívja őket) szeretettel kell gondolni, mert ők azok akiket elcsatoltak tőlünk és most nekik nagyon rossz. Mondjuk szerintem nekik legalább annyira rossz a mi hozzáállásunk miatt is, de ebbe már tényleg ne menjünk bele. A lényeg az, hogy bizonyos körökben a székelységet szeretni, támogatni és a románokat utálni legalább annyira alap dolog a Magyarságban, mint az, hogy a pálinkánál nincs jobb ital.
A fentiek tükrében nem meglepő, hogy valamennyi jobboldalista aki csak a gonosz Heinekent tudta felfogni a történetből, azonnali bojkottot hirdettek, s ha eddig spúrok is voltak sörterén, most a piacon amúgy a világos sörök közötti középfelső árkategóriás Igazi Tiltott Sört itták. Nem mondom van abban valami romantikusan forradalmi, ahogy egy 2015-6 magyarság új szimbólumának kikiáltott sört fogyott, ami ráadásul már a nevében is tiltott, de azért érdemes realizálni, hogy az egészséges gyerkőc 12-16 éves kora között kinövi azt, hogy a tiltott gyümölcs édesebb. Pláne, hogy ugye itt csak elnevezésekről, védjegybitorlás vádjáról és két nagy cég pereskedéséről beszélünk. Most azzal került be a hírekbe, hogy állítólag végrehajtás alatt van a cég. A Sör ízéről még csak egy szó sem esett.
Mert valljuk be, az Igazi Csíki Sör, Tiltott Sör vagy nevezzék most bárminek is, egyszerűen annyira nem jó. Persze lehet jönni ízlések és pofonok nevű elcsépelt szójátékkal, de ha a szóban forgó székely termék olyan kiváló lenne mint ahogy megpróbálják letolni a torkunkon, akkor olyan lenne a legtöbb sörözőben, kocsmában, rogyásig lenne vele a tesco meg a cébéá. És kár lenne arra fogni, hogy mert a nagy gonosz kapitalista nyugat összeesküdött a szegény székely sörfőzés ellen, rengeteg kiváló szinte garázskezdeményezésből lett kézműves sör képes a termékeiket eljuttatni ezekhez a kiskereskedőkhöz. Gondoljunk csak a méltán népszerű MONYO-ra, vagy a Mad Scientist amelyek ízig vérig magyar sörfőzőktől kerülnek ki. Az Igazi Csíki Sör kiskereskedelmi átlagáron 299 Forintos van forgalomban, kocsmákban nívótól függően +100-200 Forintot ver a Heinekenre vagy Becksre. Csak összehasonlításképp, tegnap vettem a Spárban 399-ért dobozos Warsteinert.
Én nem értem azokat az embereket, akik a védjegybotrány óta kizárólag Csíki Sört hajlandóak inni és nem az íz, hanem az elv miatt. Ugyanis nekünk Magyaroknak igazán nem kéne szégyenkeznünk ha nemzeti alkoholról van szó, a Soproni Ászok (Heineken) vagy a pécsi Szalon Sör (Ottakringer-Wenckheim) esetleg a Borsodi Sör (Molson Coors) és a Dreher Classic (Asahi) mind magyar alapítású és itthon főzött sörök, még ha a kapitalizmus miatt már valamennyinek külföldi anyavállalata is van. De ha igazán turulkodni akarunk, itt a Zirci Apátsági sör, a kiemelten jó Szent András Sörfőzde, a MONYO Brewing Co. és tulajdonképpen napestig tudnám sorolni. Borvidék vagyunk és az undorító Tokaji aszún kívül tele vagyunk kibaszott jó borokkal, pálinkákkal és persze ne felejtsük el az Unicumot (amit a hobbikopaszok bár elutasítanak, de Vonát már láttam pl ilyet inni) ami a gyomorkeserűk között szerénynek cseppet sem mondható véleményem szerint világelső. Szóval én tényleg nem értem mitől magyarabb dolog Igazi Csíki Sört inni mint például Drehert vagy Szent Andrást, de ahogy néhány embernek nem nagyon lehet elmagyarázni azt sem, hogy a föld az nem lapos, jézus nem magyar volt és nem a gyíkemberek kemtrélezik az agyunkat, úgy arról is nehéz lesz meggyőzni őket, hogy a Csíki Sör nem más mint egy ugyanolyan kapitalista cég terméke, csak egy kevés szándékosan álszent magyarsággal átitatva.
Valamelyik amerikai tini vígjátékban elhangzott örökérvényű igazságot talán Rousseau jegyezte elsőként, de a filozófustörténészek mai napig vitatkoznak az idézet ókori görög eredetén is; a Halloween az a buli, ahol a csajok anélkül öltözhetnek kurvának, hogy megszólnák őket.
Magyarországra viszonylag későn jött el a halloween láz, én gyerekként például csak tényleg amerikai vígjátékokban, meg persze a kultikus(?!) horrorfilmben találkoztam vele, de a három évvel fiatalabb öcsém már például járt rémisztőnek hatni akaró jelmezben házról házra csokit kunyerálni. Meg persze megindultak a halloween témájú bulik is. Pedig nekünk Magyaroknak nem nagyon kell szégyenkeznünk beöltözős bulik miatt, az egyik igen régi ilyen témájú ünnepségünkről még egy fánkot is elneveztek. Függetlenül attól, hogy ki szereti és ki nem, a halloween szépen lassan bekúszott a szögesdróttal elzárt nyugatutáló társadalmunkba, s évről évre előkerülnek a tökök, boszorkánysziluettek, fekete macskák, pókhálók és előkerülnek az októberi zimankó mellé indokolatlan picsanadrágok, csöcsvillantó lakkfelsők és az ügyetlen sminkek is.
Fontos hozzátenni, hogy az elmúlt években a Walking Dead láz miatt, a zombis témája öltözékek nagyon menőnek számítanak, így legalább az elbaszott Brandon Lee sminkeken kívül komoly versengés folyik a legélethűbb szanaszétbaszott arc első díjáért is.
ui.: A Magyar csajok se szolidabbak ennél, csak éppen róluk nem találtam lelopható képet a neten. Azért érdemes elgondolkodni azon, hogy pár évvel ezelőtt elvétve láttunk tangát a strandon, addig mára már szinte minden csajon az van, nyaranta a minisortok egyre rövidebbek, s szinte már franciabugyinak felelnek meg, mi lesz pár év múlva? Kiálló felcsatolható nagy kék gumibránerrel fognak parádézni az utcán? Ami nem gond nekem tecceni fog, de mit szól ehhez a sok erkölcscsősz, akik rózsafűzérrel a kezükben keresztet vetnek, ha neadjisten fiatal csajok pénzért mennek el férfiakkal, akár szervezett módon, akár a 'Soundon?
Sokszor el szoktam mesélni a véleményemet a lengébb erkölcsű csajokról. Legutóbbi ilyen sztorim a 10 jótanács BalatonSound-ra lányoknakami rendesen ki is verte a biztosítékot a szemellenzős emancipuncik körében, de ettől független bátran állíthatom, hogy a nyár egyik leglátogatottabb és legtöbbet osztott saját tartalmas kontentje volt a magyar weben. Nyilván a megosztó téma, a korunk jellegzetes giccses picsáskodása és az önmagában is jollyjoker BalatonSound kombinációját az is megnyitotta aki nem feltétlen olvas engem. Most viszont egy érdekes helyzet áll elő, kiállok azokért a csajokért akikről sokszor a szarkasztikusabbnál egy fokkal gecibben szoktam vélekedni és megpróbálom megvédeni őket.
Van az a társkereső oldal, aminek az a neve, hogy puncs. Az oldal tematikája picit másabb mint legtöbb társkeresőjé, itt konkrétan gazdag férfiak keresnek csinos lányokat. (Vagy fordítva; tehetős nők keresnek csinos férfiakat.) A lényeg, hogy anyagi javakért, legyen az konkrét pénzbeli támogatás, ajándék, vagy akár fenntartás - cserébe a másik fél a szépségét és/vagy fiatalságát adja. Nincs ebben semmi meglepő, országunk filmügyi kormánybiztosa már bőven kimaxolta ezt a helyzetet, de nem kell ehhez sem vajna, sem timike, hogy ilyen dolgot lássunk. El kell fogadni azt a tényt, hogy mindig lesznek olyan csinos és fiatal nők vagy férfiak akik testi adottságaikkal egy náluk jóval magasabb anyagi szinten lévő emberrel fog akár rövid akár hosszútávú kapcsolatot létesíteni, a cserébe járó magasabb életszínvonalért. Sok barátom szerint az igazi kurvaság például nem is a szemétégetőnél kezdődik, vagy éppen a rosszlányok pont hun, hanem azokban a budai villákban, ahol az önmagától boldogulni nem feltétlen tudó, ám kifejezetten szép nők döntenek úgy, hogy életük végéig összekötik magukat egy olyan emberrel, akihez sem érzelmi, sem pedig szexuális téren nem vonzódnak, ellenben kimagasló anyagi biztonságot és luxust képesek nyújtani.
Sugar Daddy – érett és sikeres úriember
Sugar Mommy – érett és sikeres hölgy
Sugar Baby (lányra értendő) – fiatal, szépségével és kellemes természetével tisztában lévő lány
Sugar Boy vonzó, sportos, fiatalember
A puncs.hu ezt maxolta ki, lehet egyfajta támogatóként regisztrálni, illetve sugárbébiként, ami tulajdonképpen azt jelzi, hogy ő a szépségét adja. Fontos hangsúlyozni, hogy itt nem csak nők vannak, viszont ők vannak többen. Első körben a kortárs művészek, akik a mekispult mögül filozofálnak, kezdtek el alternatív plakátkampányba, majd beállt mögéjük a sorban a Citizengo, akik magukat kereszténynek vallják (hogy áldoznám fel őket rituálisan kecskevérben), akik konkrétan petícióírással már majdnem 10 ezer aláírást kanalaztak össze, aztán persze jött a baloldal krémje-java, a Párbeszéd és az Együtt is, akik öt perc bulvárért bármi mögé beállnak, ha tiltakozni kell valami ellen. Pedig talán a baloldali liberalizmusban a legszerethetőbb dolog az egyén szabadsága és önálló döntési lehetősége. Úgy látszik ez csak addig fontos nekik ameddig a kormányt lehet támadni vele.
Amiért én most tulajdonképpen írok, az az, hogy kurvára elszomorít, hogy vannak emberek akik komolyan gondolják, hogy egy ilyen dolog ellen tiltakozni kell. Ennek két nagyonfontos, egymástól jól elkülöníthető oka is van.
1. Ez csupán struccpolitika Igen, kibaszott csúnyán hangzik de az. Bárki aki regelt már valaha életében magyar társkeresőn, az pontosan tudja, hogy léteznek olyan lányok(/férfiak), akik szépségüket odaadják egy magasabb életszínvonal reményében. Lehet ezen aztán segget csapkodni a földhöz, meg kutyapicsázni is, de attól még egy nőnek kibaszottul joga van eldönteni, hogy ki kúrhatja meg. Ha mást nem a #metoo-s lavinából talán a jobbikosok is felfogták, hogy csak akkor dugunk nőt, ha ő is akarja. Márpedig ha egy nő azon szempontok alapján válogatja meg, hogy kivel fekszik le, hogy az illetőnek mennyi pénze van az az ő szíve joga. Az más kérdés, hogy én utána jól megírhatom, hogy mekkora büdös kurva az illető, de ez a szabad véleménynyilvánításomnak ugyanolyan joga, minthogy ő eldöntheti, hogy kivel megy el.
Tegyük fel, hogy az idióta keresztény brigád petíciója célba ér. Eltörlik a puncsot, mint ideges anyuka a fagyit a kismókus fehér trikójáról, láttunk már ebben az országban hasonlót (lsd Uber). Mi fog történni? Semmi. Illetve bocs de, a puncs üzemeltetőinek kevesebb pénze lesz, de a kereslet és a kínálat konstans, egyszerűen más helyen fognak találkozni. Amúgy is mióta facebook a facebook ez ott is megoldható, de aki azt gondolja, hogy a love.hu-n, a badoo-n, vagy éppen az elittárson nincs ilyen az egy zacskóban él és kibaszottul nem lenne kár érte, ha benne fulladna.
2. Álszentség az egész Sok ízben hallottam már szegényebb környezetben, amikor kérdezgetik a lányokat, hogy mit szeretne majd ha nagy lesz. Gazdagon férjhez menni, vagy inkább gazdaghoz férjhez menni. Ez nem nevelés kérdése, egyszerűen erre van beállva az agy. A Disney mesékben is régen mindig a herceg volt a gazdag, a szegény megárvult, addig szinte rabszolgasorsban tartott jócsajt a végén kiemelte a mélyszegénységből. Persze itt is léteznek feminista beütések, ugye az Aladdin ahol a csóró csávó kamu D&G övcsattal, meg kölcsön luxusjárgánnyal próbálja elhódítani a csajt. A lényeg, hogy nincs abban semmi kivetnivaló, ha egy nő magának, meg majd a csemetéinek nem feltétlen olyan szar életet szeretne amiben ő él. És kurvasok olyan ember él Magyarországon, ahol télen nincs pénz tűzifára és konkrétan kevesebbet esznek, mint amennyi maradékot más családok egyszerűen kidobnak a kukába. Álszentség továbbá azért, mert az egész ellenzői azt gondolják, hogy az oldal elősegíti a kerítést (mármint nem azt ami nagyapó házának a végében van) és a prostitúciót. Ám ez faszság. Nem kell ahhoz szociálpszichológusnak lenni, hogy legyen némi elképzelésünk arról, hogy milyen lányok jelentkeznek ide teljesen önként.
Ezek az emberek akik ezt az egészet ellenzik, azok a szabadságjogokat ellenzik, mert bár én sem tartom feltétlen követendő példának az ilyen jellegű kapcsolatokat, azt semmilyen módon nem tudom elfogadni, hogy más emberek, civilnek álcázott vallási csoportosulások, poltikusok meg akarják mondani, hogy kivel fekhetnek le a csinos fiatal lányok.
"az all inclusive csomagban, egy férfi társaságát kényszerélvezve még mindig be tudsz menni, ám nagy valószínűséggel ő el fogja várni, hogy az egész fesztivál alatt csak az övé legyél"
Nos, a fenti mondatot én írtam, védi is a Creative Commons liszensz. Rengetegen betámadtak a cikkért, de jellemzően kétfajta reakció jött. Az egyik az volt, hogy én biztos irigy vagyok a gazdag csávókra mert nem dughatok ilyen nőket. Ezzel foglalkozni sem szeretnék. A másik az már az volt, hogy miért bánt engem az, hogy egy nő bármilyen juttatásért cserébe fekszik le férfiakkal. Nos, ez csak féligazság, nem bánt, de véleményem van róla. Ahogy azokról a lányokról is van véleményem akik sugar baby-ként nyomják a fent említett oldalon, ám azt gondolom, hogy azért mert nekem negatív véleményem van róluk, még ők azt csinálhatnak amit akarnak. És erre minden joguk megvan.
Végszóként idebiggyeszteném az index.hu egyik nagyon komoly cikkét, amelyben bemutatják, hogy az amúgy teljesen hétköznapinak tűnő széplányok, hogyan mennek el egy designer táskáért bárkivel a tinderen (aminek ugye soha nem az anyagi központú párkeresés volt a lényege).
Illetve második végszónak azért ideírnám, hogy a fidesznek hála a mára szitokszóként ismert liberalizmus egyik fő ismérve az egyén szabadsága és a törvény előtti egyenlőségen alapul. Nem attól liberális valaki mert migráncsokat akar a kert végébe, hanem attól, hogy az egyéni jogokra koncentrál, a lelkiismeret és az életmód szabadságára, köztük olyanokra mint a szexuális szabadság, vallásszabadság, megismerés szabadsága, vagy azon alapelv, miszerint az állam ne hatoljon az egyén magánéletébe.
update: arról nem ejtettem szót, hogy a tulajdonosi kör, milyen pénzből és hogyan hozta össze az egészet, mert elveikben nem stimmel valami, ha ez így van, akkor őt kell felelősségre vonni, törvénysértés esetén nyilván cégestől. de NEM a cég tevékenysége, illetve felületének tartalma miatt
ui: nem bánnám, ha kommentben Ti is elmondanátok erről a véleményeteket
Jön a csaj, mit jön szinte vonul a plázson, azt hiszi, hogy minden szempár őt figyeli, de a valóság az az, hogy csak a két stikában cigiző kamasz csekkolta a seggét, majd miután megállapították, hogy azér' kúrható, tovább pörgetik az instát.
Már az étterembe való belépéskor egyértelművé teszi, hogy ő tesz szívességet azzal, hogy egyáltalán belépett erre az ótvar helyre, mit neki kitűnő értékelés a tripadvisor-ön, meg az a mislen csillag, egy étterem maximum akkor lehet jó, ha ő azt mondja. A választott asztalnál türelmetlenül tipródik, míg valaki oda nem megy, hogy levegye a kabátját, meg kihúzza a székét. Miután nagy kegyesen letette a seggét, már napszaktól függően ildomos italsorozatát tollba is mondta, s műkörmének csattogásával a telefonplexi kijelzőjén jelzi, hogy sarkon is lehet fordulni és esetleg hozni amit rendelt. Italválasztása ritka esetekben párosul kulináris igényességgel, Fillico ásványvíz alatt csak húzza a száját, de ha arról van szó, bármikor betol egy Cappy multivitamint is. A kávé ízét nem szereti, ezért a lehető legjobban ízesített láttét issza, de csak akkor ha legalább Molokai Coffee, vagy Hacienda La Esmeralda. A Kopi Luwak-ot elutasítja, ő mégsem iszik olyat ami valami majom bélrendszerén keresztül átment. Ha vörösbort rendel, akkor a pincér bármit ajánlhat neki, ő a legdrágábbat fogja kérni, függetlenül attól, hogy a cseles sommelier egy tök átlag bort fog küldeni, enyhén túlárazva. Az ital nem lehet tökéletes, ez egyfajta iránymutatás nála, a pohár vagy ujjlenyomatos, a víz túl hideg-meleg, a kávé pedig nem megfelelő hőfokon készült, ezért érezni ahogy az őrőlt kávé megégett. Ez a rituálé csak a miheztartás végett van, ebből látja a kiszolgálószemélyzet, hogy az ő rendelésére nagyon oda kell figyelni és ezért van az, hogy mióta étterembe jár, nem kapott még ételt hozzá járó csuha nélkül.
Az ételválasztás már meredekebb, a luxusfeleségnek minden esetben van valamilyen intoleranciája (leginkább a csórókra), ezért glutént, laktózt (a kávé igen, a laktózmentes tej szar), mogyorót nem tartalmazhat az étel. Mivel igényeinek megfelelő ételt az étlapon nem talál, elkezd egyezkedi a pincérrel, hogy mit állítson össze neki a séf, aki közben szinkronban etet két diplomatát, egy kormányfőt és Sir Anthony Hopkins-t, de csak és kizárólag a kishölgy rendelése problémás. Húsz percig tartó, ideges nyüstölés eredményeképpen, megállapodnak a natúr csirkemellben, egy kis rukkolasalátával, amire nem jó az borecet, de egy kanál tejfölt elbír. Ilyenek az igények, fel kell nőni a feladathoz - mondja a luxusfeleség a pincérnek, mintegy jelezvén, hogy ő különleges, különleges igényekkel.
A desszertválasztás szerencsére minden esetben zökkenőmentes, a luxusnő jól emlékszik még hányattatott sorsú gyermekkorára, amikor születésnapján alkoholista apja elvitte őt egy lepukkant cukrászdába, ahol franciakrémest, négercsókot és mignont kaphatott, miközben az öreg beküldött egy unicumot két kisfröccsel. Az ilyen jellegű élményeit persze megtartja magának, de a krémes sütemények iránti szenvedélye megmaradt, így gátlások nélkül rendel be két mignont, egy csokiszuflét és egy adag somlói galuskát duplaadag tejszínhabbal. Ez nem csupán önnönmaga kényeztetése, de egyfajta üzenet is a világnak, hogy lám-lám ő bármennyit ehet, mert nem látszik meg rajta.
Társaságban két viselkedésformát ölthet;
Ha hasonszőrűekkel van, akkor egyfajta hangadó, bulihercegnő, akinek mindenről megvan a véleménye és nem rest kimondani, vagy ha életmódját finanszírozó férje esetleges társaival van, akkor egy támogató, csendes biodíszlet, aki a megfelelő pillanatban rákontráz ura sztorijaira, hogy az mégnagyobb király legyen. Jól tudja, az ilyen elejtett mondatok darabjáért, egy designer táska a jutalom.
Ha fizet, azt jelentőségteljesen teszi, bár egy fokkal szolidabban mint a húszezreskötegeket lóbáló vállalkozók, de aranyszínű kártyáját minden esetben úgy forgatja, hogy az egész étterem rá figyeljen.
Alapjáraton nem szeret direkt veszekedni ha egyedül van, de azért óvatosan tudtára adja a pincérnek, hogy nem volt elégedett, ezért csak 20%-os jattot ad. Veszekedni barátnők mellett szokott, ahol alfanőstényi szerepét fitogtatja a többi alpunci előtt.
A koppanás csak akkor éri, ha otthon veszekedés volt, a mérges sugardaddy pedig letiltotta az unlimited hitelkártyát reggel munkába menet. És el sem hinnétek mennyiszer megtörténik.
Update (2017.10.20. 07:41): Alig több mint 12 órája van fent a poszt, de már kapom azokat a kommenteket, üzeneteket, hogy miért nem kúrtam le a zaklatókat. Itt felteszem a kérdést, hogy egy nőnek, akit zaklattak szexuálisan, fel mernék tenni ugyanezt a kérdést? Hát mér' nem hagytad, hogy megkúrjon, mindkettőtöknek jó lett vóna...
Kurvára nincs kedvem úgy kezdeni a bejegyzést, hogy most a holivúdi rendező, meg a Sárosdi színésznő zaklatása miatt blablabla. Arról akarok beszélni, hogy mit él át egy kellemes külsejű férfi pincér manapság.
Először 16 éves voltam, mikor egy női vendég rámarkolt a formás seggemre. Kezdhetném valami ilyen elcsépelt mondattal a dolgot. Élénken él bennem. Nőnap volt, száz bezsongott vidéki 35-40+-os konyaktól és parfümtől illatozó nőnek szolgáltunk fel, chip-and-dale show mellett. Miután az olajostestű srácok elhúztak a vérbe, a begerjedt nők a felszolgálószemélyzetet taperálták, de gátlástalanul. Igazából ez a dolog még nem hagyott bennem mély nyomot, ami miatt rosszul alszom, vagy aludtam. Sokkal inkább bántott a dolog, hogy a szőke nagymellű csaj, a kollégát tapogatta és nem engem. Viszont ez az első eset amire konkrétan emlékszem és ez egyáltalán nem az utolsó.
Nem sokkal később ugyanezen a helyen egy esküvőn szolgáltam fel, s hajnaltájt a már erősen részeg csapat áttornyosult a pulthoz. Az egyik csaj nem tart a többiekkel, ő ottmarad beszélgetni. Udvariasan jelzem, hogy én hátramegyek dohányozni, pár perc és jövök. Persze ő is megjelenik, rágyújt, próbál kezdeményezni, fizikai kontaktusba kerülni, de még mindig lerázom. Erre egyik pillanatról a másikra nekemront, a falhoz nyom, rúzsos száját az enyémnek tolja, s közben a farkamat masszírozza. Kértem, hogy hagyja abba, de nem tette, így kénytelen voltam erőteljesen ellökni magamtól. Erre beszól, hogy ugye tudom, hogy a rúzsnyomok miatt simán hazudhatná azt, hogy molesztáltam. És röhögve visszament és megivott hat deci vilmost. Mire hazaértem, én is röhögtem.
Protokoll pincér voltam a szülővárosomban egy nagyobb termelői gyárban. Néha ha jöttek a német tulajdonosok, a kistárgyalóba kellett megterítenem, aláírni titoktartási nyilatkozatot, majdnem a seggembe is felnéztek, hogy hátha poloskának alcáztam valamelyik betyárkörtét. Ettől független szerettem mert 2-3 óra alatt végeztem és majdnem annyit fizetett, mint máshol egy teljes munkanap. Itt az egyik igazgatósági tag, egy igazán visszataszító, ám kétségkívül domináns nő próbálkozott. A kistárgyaló mellett volt egy előkészítőkonyha, itt tálaltam és intéztem az előkészületeket, meg persze az ebéd végeztével a takarítást, mikor megjelent a nő. Azt mondta, hogy borzasztóan beindította ahogy ott hajlongtam és már két kezével a tapogatott is. Mondtam, hogy én ezt nem szeretném. Elővett egy húszezrest, hogy ezért talán meggondolom magam és letette a konyhapultra, s már az ingemet gombolta, másik kezével a hátsómat simogatva. Először próbáltam játékosan kimozdulni az érintései alól, de ez csak jobban beindította, s hatalmasat harapott a kulcscsontomhoz. Itt jött el az a pont mikor menekülőre fogtam. Volt a gyárépületnek egy menzája, ahol a melósok ebédeltek minden nap, ott volt az öltözőm, elszívtam vagy három cigit, mikor a főnököm hívott, hogy azonnal menjek át hozzá. (Elég nagy vendéglátóbirodalom volt akkoriban a cég, három étterem, party service és két gyár étkeztetése volt a feladatunk.) Mondta, hogy felhívták a gyártól és jól lebaszták, ugyanis én modortalanul viselkedtem, büdös voltam és megsértettem az egyik vendégüket, amiért lehet, hogy többmilcsis üzletet buknak. Elmeséltem neki az én sztorimat, szerencsére a kulcscsontomon jól látható harapásnyommal tudtam is igazolni azt, de így sem hitt nekem. Bár ki nem rúgtak, de nem mehettem többé protokoll ebédet felszolgálni, pedig a német tulajokkal jó haverságban voltunk, tekintettel arra, hogy közel két évig voltam itt és az egyik panzió ami a birodalomhoz tartozott szokta biztosítani a szállást, szintén a munkahelyem volt. Ez volt az a pont ahol elkezdett zavarni a sok női közeledés.
Következő megállónk az a Panzió ami az előző bekezdésben is szerepet játszik. Egy nagyon gazdag német család érkezett, ahol a feleség Magyar volt, a panziótól nem messze volt varróüzemük. A nő ott dolgozott, aztán eljutott a tulajig, s mára már boldog családként tengődnek. Két gyerkőc volt, akik hamar elaludtak, de a felnőttek tolták az unicumot mintha muszáj lenne. A pali nem is kicsit tolta túl, egy erőteljes hányás után felment, s még az étteremrészben is hallottuk ahogy horkol. A nőci viszont még bulikázott volna, de rajtam kívül nem igazán volt társaság. Megengedtem neki, hogy a pultnál dohányozzon, s én csak sorra adtam a fehérbor unicum kombót. Nem mondom kellemes társaság volt, az eddigiektől eltérően pedig kifejezetten csinos is, de azt már egyáltalán nem akartam, hogy magáról a gombokat reptetve letépje a blúzát, hogy a következő mozdulattal átkarolva engem, mentolos cigivel keveredő vörösboros-unicumos nyelve meztelencsigaként hatoljon a torkomig. Először csak nyugtatni próbáltam, hogy a férje bármikor lejöhet, nem kéne, de csak vadabb lett és már konkrétan bugyi-melltartóban ült a pulton várva, hogy fejemet a combjai közé tolhassa, de mikor realizálta, hogy nem fogja megkapni tőlem azt amit akar, pofon vágott és megfenyegetett, hogy ha bárkinek elmondom kirúgat, ő itt 10 éve törzsvendég és amúgy is pokollá teheti az életem. Felmutattam neki a pult végében ágaskodó biztonsági kamerára, hogy ráutaló magatartás hiányában az egész csak neki lesz terhes. Itt már nagyon-nagyon zavart és tényleges zaklatásnak éreztem az egészet.
Egy év telt el körülbelül, mindenféle zaklatás nélkül, mikor szezonmunkát vállaltam. Itt a főnök és a felesége folyton veszekedtek, de mindketten úgymond a bizalmukba fogadtak. A feleség egy idő után elkezdett kacérkodni velem, nem kicsit. Először csak itatni próbált, de amikor kicsit kapatosabb volt, vagy éppen a férj nem volt ott, akkor egyáltalán nem titkolt szándéka alapján akarta, hogy akár a söntésben megkúrjam. Én nem vagyok egy félős ember, de ott és akkor ténylegesen tartottam attól a nőtől. Olyan szintű átszellemülés járta az az egész csajt, hogy az újhullámos horrorfilmeseknek ezt kéne tanmesében mutatni a pszicho karaktereknél. A tapasztalatom az volt, hogy viccelődéssel el lehet kerülni az ilyen helyzeteket sértődés vagy munkahely vesztés nélkül, de itt nem sikerült. Egyik este a szokásosnál is jobban összevesztek a férjjel, mindketten beittak mintha nem lenne holnap és a nő úgy rámvetette magát, hogy konkrétan meghúzódott a csuklóm, a csípőm úgy nekivágódott az ajtófélfának, hogy hetekig lila volt, s ő már konkrétan a nadrágba nyúlt be, nem csak kívülről simogatta a brét. Amikor lejjebb hajolt, hogy övemet kioldva szabaddá tegyen láttam meg a lehetőséget a menekülésre, de nem igazán jött össze, egy Campari-s üveggel felémsuhintott, ami bár bennem nem tett nagy kárt, az üveg elrepült s ahogy a földre érve szilánkokra tört, a hatalmas csörömpölésre valami megkattant benne és hirtelen úgy tett mintha semmi nem történt volna. Megparancsolta, hogy takarítsak fel, majd másnap tudtomra adta, hogy mondjak fel azonnali hatállyal, mert ha neki kell az urát megkérni, hogy kirúgjon az bonyolítja a dolgot és nem ő fog rosszabbul járni. Itt kezdett körvonalazódni bennem, hogy abbahagyom az egész vendéglátást a gecibe, vagy elmegyek kocsmába ahol majd mérem az alkeszeknek a fröccsöt ott nem ér majd ilyen inzultus.
Persze nem is tévedhettem volna nagyobbat, egy autóbuszállomás pici kocsmájában vállaltam munkát, reggel ötkor kezdtem és este 11-kor végeztem. A tulajdonosi kör, egy jópofa házaspár volt, úgy tűnt, hogy velük nem lesz probléma. Persze először kétkedve vettek fel, mert főként lányokat alkalmaztak, de tapasztalatom, megnyerő személyiségem és a tény, hogy azonnal munkába tudok állni sokat dobott a latba, így végülis elkezdtem ott melózni. Nem volt gondom vele, de a főnökasszony itt is rám szállt. Mondjuk hozzáteszem, hogy ő volt a legszolidabb az egészben, tulajdonképpen nem is zaklatott, hanem szimplán nyíltan megmondta, hogy szereti a fiatal fiúkat, a férjével ezeréve nem olyan a szex és hát nagyon el tudná képzelni. Ő egyszer ért hozzám, akkor is csak valami laza vállsimogatás volt, semmi mögöttes tartalommal, viszont rendszeresen kacsintgatott meg megjegyzéseket tett, pl ha hajoltam, vagy nyújtozkódtam a polcon valamiért, állandóan jött a riszáld, meg társai. Mondjuk tényleg hozzáteszem, hogy ez abszolút nem zavart, a csaj tényleg egy nyílt, belevaló vagány csaj akinek a személyiségéből fakadóan tényleg nem tudtam haragudni rá, de ettől független hosszasan kényelmetlen volt. Egy idő után az volt a mániája, hogy pucsítgatott, meg amikor a férjével volt, direkt incselkedett és azt élvezte, hogy zavarba hozhat. Ezzel még együtt tudtam volna élni, de itt a férj jött be a képbe, mert szöget ütött a fejében, hogy én kezelgetem a feleséget, így végül elejét véve a balhénak, egy szép szilveszteri napon leléptem.
Következő munkahely, egy igen forgalmas és fancy kávézó étterem volt, ahol a kávézó részen 3, az étterem részen pedig 4 csaj dolgozott a placcon. Én az étterem részen voltam és merőben más jellegű lett a végkifejlet mint az eddigi sztorik. Itt az egyik csajjal összejöttem, toltunk pár menetet a tálalópulton, meg az egyik asztalon, aztán viszonylag lecsendesedett a láng, hetekig nem voltunk egymás mellé beosztva, aztán egyszer bejött zárásra, hogy neki most szüksége van egy ordas nagy kefélésre. Ugye itt kölcsönös szimpátia alapú kapcsolatról beszélünk, szóval ezzel nem is volt gond, de a csaj elkezdett féltékenykedni és zárás közben megjegyzéseket tenni, hogy én biztos jól elvagyok itt a többi csajjal és társai. Aki találkozott már féltékeny nővel az el tudja képzelni a fejemhez vágott sértéseket és gyanúsítgatásokat, aki meg nem annak kár is lenne felvázolnom. Bármi is történt csak szex-el lehetett lecsillapítani. Körülbelül egy hétre rá, egy szabadnapomon megjelent az akkori albérletemben, teljesen váratlanul, hogy ő nem bírja ezt, vagy vállaljuk fel vagy hagyjuk békén egymást. Én az utóbbira szavaztam amivel megindítottam a lavinát. Murphy gondoskodott róla, hogy innentől szinte folyamatosan egymás mellé legyünk beosztva, s elkezdődtek a megaláztatások. Ő volt a főpincér, s én úgymond a beosztottja. Először csak a vendégek előtt baszott le minden faszságért, később pedig ha úgy volt ordas nagy pofont kaptam csak úgy. Én soha nem ütöttem meg nőt (kivéve thai-box meg karate edzésen, de higgyétek el azokat a csajokat nem kellett félteni), így én egy darabig tűrtem. Aztán a sok feszkó miatt tényleg elkúrtam egy rendelést nagyon, teljesen más ételeket adtam le a konyhára mint amiket a vendég rendelt, s ekkor elkezdett üvölteni, löködni, pofozni, majd a végén a rosszul megrendelt ételt felém dobálni tányérostól. Mondanom sem kell, bárki aki látta az esetet mindenki számára egyértelmű volt, hogy a csajnál komoly mentális problémák vannak, de ettől még a helyzet erőteljesen szopóág volt. Innen végül mindketten elmentünk, a csajjal azóta sem beszélek, bár bejelölt fél éve fészen, de baszok rá.
Tulajdonképpen kevesebb mint két év alatt, a fenti hét incidenst megélve úgy gondoltam, hogy nem tudok a dolog ellen tenni, elmesélni nem nagyon akartam senkinek, egyrészt egy férfi ilyenkor csak azt kapja meg, hogy hát miért nem kúrtad le, a kihagyott lyukért nagyobb savazás jár szinte mint a nemzeti válogatott által kihagyott tétmeccses döntőgólért, így hagytam a faszba. Mondjuk annyira nem rázott meg, nem voltak trauma, csak egyszerűen már feszkó volt bennem, hogy konkrét munkahelyeket kell otthagynom más ember faszsága miatt. Egészen az utolsó esetig így gondoltam.
Itt már a saját éttermemben dolgoztam, a hatékony ügymenetért én voltam a felszolgáló is. Ez egy egyetemisták által szívesen látogatott hely volt, esténként buli előtti izzításra, vagy ha valami könnyűt akartak enni, amit később problémamentes kihányni. Itt ismerkedtem meg egy csajtársasággal, akik az egyetemi erőszakgyár melléktermékei, a fancybe csomagolt, álértelmiségi sznob parasztlányok. Teljesen normálisnak gondolták azt, hogy miközben tányérokkal és italokkal megpakolt tálcákkal szlalomozok köztük, rámarkolnak a zacsimra, vagy éppen nadrágon keresztüli prosztatamasszázsban részesítenek. Direkt lespriccelték a fehér ingem vízzel, hogy átüssön a mellbimbóm és közben persze jöttek a dumák, hogy csípkedném, szopkodnám stb. Itt fontosnak tartom megemlíteni, hogy szeretem a csajokat, szeretek perverzkedni meg minden, de amikor az ember próbál saját erőből egy éttermet felépíteni egy ilyen illusztris társaság nem igazán tesz jót az üzletnek. Ahogy az sem, hogy mikor a teraszon ülnek és én viszem ki a párnát, ezek a kispicsák épphogy csak egy centire emelik fel a seggüket, majd hangosan megjegyzik, hogy nyugodtan csúsztasd be, tedd be nekem, tedd be alám. Persze úgy, hogy mindenki hallja. Ez egy idő után rém kínos és megalázó is. Meg is kértem őket, hogy szívesen látjuk őket, de ha mindenképpen így akarnak viselkedni akkor inkább menjünk el bulizni, vagy valami (én hülye), de az étteremben ne. Elmentünk bulizni, ahol hozták ezt a viselkedést, a megivott piával meg csak fokozták, de ezen kívül más így nem történt. Írtó prosztók voltak bazmeg, a folyamatos nyílt szexuális beszólások, amelyben azt tárgyalták, hogy hogy szeretik, ha szanaszét basszák őket, még oké egy bizonyos fokig vicces is, de ennek fokozása már egy idő után tényleg sok. Aztán hát, hogy hogy nem az est persze úgy ért véget, ahogy egy kanos csávó elképzeli, mikor szexuálisan túlfűtött lányokkal megy el bulizni, valakik ott össze fognak gabalyodni. Viszont készültek fényképek, a szexből kimaradó barinők jóvoltából. A képek pedig zsarolásra lettek felhasználva, leginkább felém. Én mondjuk leszartam volna ha az éppen orgiázó fejemet megismeri az amatőrpornómegosztók világa, de a két másik csaj már mást gondolt erről, viszont a jóarc barátnők őket is fenyegették, zsarolták, egy idő után már pénzzel is, ami eszméletlen nagy feszültséget szült. A két főkolompos csaj, a fényképek kinyomtatott verzióival egyszercsak megjelentek az étteremben, s szóltak, hogy zárjak be, különben a harmadik barátnő a postán feladja a leveleket a résztvevő csajok szüleinek. Jókisfiú Szerda Úr mit csinál? Hát bezár bazmeg. Erre az egyik csaj elkezd fogdosni, pofozni, meg ilyen mindenféle szadócuccozni, a másik meg kamerával veszi. Persze ez csak elgondolás volt, ugyanis nekem tele lett a faszom, ezekkel a parasztlányokkal, akik rajtam akarják kiélni magukat és bár nem vagyok rá büszke, de olyan kibaszott nagy sallert kevertem le az egyiknek, hogy fordultával azonnal kicsavartam a kezéből a kamerát, amit a földhöz kúrtam, majd megfenyegettem őket, hogy az MSN logból, emailekből és iwiwi üzenetekből álló zsarolásaikat azonnal eljuttatom a rendőrségre, ha nem takarodnak el a gecibe és ha nem hagyják békén a másik két kiscsajt. Nyomatékosításképpen azt is mondtam nekik, hogy ha még egyszer az üzlet közelében látom őket akkor is jön a kékvillogó.
Hosszú ideje irodai munkát végzek, ahol jellemzően 40+-os korosztály vesz körbe, s megtanultam azzal élni, hogy élcelődés tárgya vagyok. Végigmérnek, beszólnak, tapogatnak és megjegyzéseket tesznek arra, hogy miket tehetnék velük. A mai napon, mielőtt ezt a posztot elkezdtem írni, s ami tulajdonképpen az egész triggere volt, az az, hogy megállt velem szemben az elvált anyuka, jelentőségteljesen végigmért, megkérdezte, hogy cigizni megyek, majd miután igennel válaszoltam, tudtomra adta, hogy lehet, hogy ő is rászokik, mert szívni nagyon tud.
Nem vagyok ezzel egyedül, nem vagyok kivétel sem, egyszerűen csak tele a tököm azzal, hogy bárhova is megyek a világban, folyamatosan ilyen helyzetek kereszttüzében vagyok. Nem állítom, hogy minden nő zaklató, de azért örülnék neki, ha bizonyos nők nem élnének vissza azzal, hogy puncival születtek...
Azt vallom, hogy nő és férfi között nem szabad jogi különbségeket tenni. Mélységesen lesújt a gondolat, hogy napjainkban mégis megtörténhet az, hogy bizonyos csoportosulások nemcsak kitalálják azt, hogy csinálnak egy fesztivált csak és kizárólag nőknek, de erre konkrétan pénzt is gyűjtenek.
Lépjünk túl az alapkonfliktuson gyorsan. A Svéd Bråvalla Festival-on, négy nemierőszak is történt. Ez pontosan néggyel több, mint aminek bárhol is szabadna megtörténnie. A Fesztivált ezért nem rendezik meg jövőre, cserébe csinálnak egy fesztivált csak nőknek. Fuckyeah!
Ahogy egy ilyen cikknél minden esetben, most is le kell írnom, hogy a nemierőszak gecirossz dolog és senki nem érdemli meg, hogy átélje. Az áldozathibáztatás is rossz dolog. (Ezeket azért kell ideírni, mert a 444 baszatlan Rebije, meg az enelcé anális-felcsatolható-néger-csecsemő-kéz-dildó kompatibilis Horowitz-a, képtelen szöveget értelmezni.)
Mivel nem hagyott nyugodni a gondolat, összeszedtem a legfontosabb tudnivalókat, amiket a férfiak tudni akarnak majd a fesztiválról.
1. Lánybunyók A női baráti társaságok, ha úgy tetszik csordák, természetükből fakadóan versengőek egymással. Biztos, hogy lesz jópár csajbunyó. De ugye a fizikai erőszak nem para, ha csajok közt marad. (Valaki lécci majd videózzon pls.)
2. Borravaló és úgy általában a pultok A nők egymás között részegen, jobban le tudnak aljasodni mint a férfiak. Pultos legyen a talpán majd aki kezeli őket. A nyilván női pultosoknak életük legszarabb rendezvényén kell majd részt venniük, hiszen a nők nem adnak borravalót fesztiválokon. Nem, még nyugaton sem.
3. Öltözködés A nő magának öltözik ki, szokták volt mondani azok a csajok, akik a seggük fölött két centivel hordják a miniszoknyát. Namost, egy ilyen fesztiválon két dolog képzelhető el. Vagy szakadt, pörköltszaftos mackóban mennek a yetilábú lányok, némi hónaljkutyavillantással csápolni. A másik véglet, hogy egy tinikori halloween bulit megszégyenítő ribanckodós, sokat láttatni engedő ruhakölteményekben tündökölnek majd, mondván, most legalább nem bámulják majd őket a bunkó pasik. Ezzel csak egy baj van, újabb ok arra, hogy a csordák egymás között ellentétet szítsanak. Igen, még a nők is képesek beszólogatni egymásnak az öltözködés miatt, sőt.
4. WC használat Alapesetben a legnagyobb különbség Férfi és Nő között, hogy az előbbi nem tesz megjegyzést a másik szarási szokásaira, sőt azt sem emlegeti fel, hogy milyeneket fingik a másik az igazak álmát aludva. Egy csak női buliban, a WC-k higiéniai állapotát így most nem lehet majd az igénytelen férfiakra fogni. Szar ügy.
5. Táncolás A fesztiválokat az különbözteti meg a klubkoncertekről, hogy a legfontosabb dolog a szabadság. Nem egy baszottnagy csarnokba vagy bezárva, ahol ha vége a koncertnek, akkor húzhatsz haza a gecibe, hanem egy egész hetes programsorozattal várnak. Namost, ugyanúgy ahogy buzulni egy bizonyos fokig vicces, úgy a nők egy koncert erejéig biztos elviselik egymást, de egy egész napon vagy hétvégén már más a helyzet. Mindannyian láttunk már katasztrofális helyzeteket arra, hogy mi történik akkor, ha sok nő hosszabb ideig össze van zárva. (lásd bármelyik H&M üzlet) Mondom, egy darabig jó lesz maguknak riszálni, de aztán rájönnek, hogy ez férfiak nélkül uncsi elfoglaltság.
6. Klikkesedés A férfiak sokkal lazábban veszik az alkalmi haverkodást, fesztiválbarátságokat mint a nők. No szó se róla, ők is képesek tudatosan a fesztivál végéig tartó barátságokat kötni, de sokkal nagyobb rostán kell átjutnia annak a nőnek aki be akar kerülni egy már összeszokott csapatba akár csak ideiglenesen is, mintha ugyanez gender-vegyes társaság lenne.
7. Alacsony lányoknak nincs többnyakbaülés Sajnos az élet igazságtalan. Valakinek nagy cicit adott, valakinek kicsi pöcsöt (ami mondjuk cinkes ha az illető lány), valaki hajlamos a hízásra, valaki nem és vannak akik alacsonyabbak. Ők sajnos szívnak a moziban, a színházban és hát egy koncerten is, ugyanis törvényszerűen beáll eléjük valami debella. Eddig a férfiak mintegy málhásként segítették az alacsony lányokat, hogy nyakukból a koncert látványát is tudják élvezni. Itt ilyen nem lesz, tehát a férfiak mellett már az alacsony lányokat is diszkriminálják.
8. A Klónok támadása Virágos fejpánt A fesztiváloknak ugyanúgy megvan a maga divattrendje, mint a streetfashion-nek vagy az business-nek. Nálunk kb kétévente változik, de mondhatjuk, hogy a fesztiválokon nagy általánosságban ugyanazt a 4-5 típust fedezhetjük fel. Namost, ha nem lesznek férfiak, hogy a gecibe fogják tudni a lányok megkülönböztetni a másikat? Minden csoportképet meg fognak vádolni photoshop tömegmásolással. Fogadjunk?!
8.+1 A Nő a Férfiak jobbik énje A férfiak minden tökéletlenségével együtt is, remek partnerek, nemcsak fesztiválokon, hanem bárhol az életben. Férfiak nélkül egy fesztivál üres, nincsenek flörtök, nincsenek kedves szavak, sem pedig potyapiák. Nincsenek szemezések, nincs romantika és nincsenek közös napfelkelték pokrócon. A Férfi nem általánosítható azzal a négy emberrel, aki erőszakot követett el a fentebb nevezett fesztiválon, nem büntethető azért amit más ugyanolyan nemű ember követett el. A Férfiak lényeges többsége szereti és elismeri a nőket, vigyáz rájuk, megbecsüli őket. Persze lehet szektásodni, meg nőfesztivált csinálni, de végkifejlet úgyis az lesz, hogy a Férfiak kapnak végre egy kis szabadidőt, a nők meg rájönnek, hogy nélkülünk, Férfiak nélkül geciunalmas minden.
Aki nem érzi/érti a lényeget az nyugodtan bannolja a férfiakat, higgyék el meg leszünk nélkülük. Hallod rebi-ribi?
Van az a vicc, amikor a nagypapa meséli az unokáknak, hogy hány oroszlán/kommunista/beduin/indián akarta megölni, de ő hősiesen helytállt. A gyerkőcök már kívülről fújják a mesét és csak mosolyognak rajta, ahogy a kedves kis nagypapa, olvasószemüvegét orrán feljebb tolva, évről évre több oroszlán/kommunista/beduin/indián ellen vívótt ádáz csatát.
Valami ilyesmi lehet a berúgós és csajozós sztorikkal is, rendre megkapom, hogy az évek előrehaladtával az emlékek megszépülnek, a megfektetett csajok és a megivott rövidek száma pedig exponenciálisan növekszik, legalábbis fejben. Van viszont egy elveszett ősi tekercs, egy papyrus, amelyen a holt tengeri tekercsek, Robert Langdon és maga dr. Jones által keresett ősi titkoknál is veszélyesebb igazságok lapulnak, ez pedig nem más mint a végzetes Vlaskó buli pianaplója, amit középiskolai éveim végén találtam ki.
A pianapló egy egyszerű, belsőzsebben is elférő keményfedeles notesz, amelyben strigulákkal jegyzeteltem a komolyabb mérföldköveket. 2006-ot írtunk, akkoriban még PDA-k voltak okostelefonok helyett, amik nem számítottak túlzottan menőnek a fiatalság körében, így jegyzetelésre, vagy fotódokumentumokra nem igazán volt alkalmas digitális tárgyunk, maradtak az analóg eszközök. Aki pedig akart feltenni ebben az időben mobiltelefonos képet az iwiw-re, az talán emlékszik rá, hogy miért nem születtek abban az időben partifotók telóval.
A lényeg az volt, hogy minden megkezdett lap, egy buli neve, helyszín és dátummegjelöléssel, volt előre bele volt írva, hogy sör fél liter, sör pohár/kis üveg, bor 1dl illetve rövid, aminek elfogyasztása után mindig egy strigulát húztam a megfelelő ital után. Ezt a dokumentumot most bizony megtaláltam és bár a legtöbb buli emléke homályba vész, a híres Vlaskó buli, amin a legtöbb strigula tornyosul, na annak emlékképe mind megvan.
A dolog ott kap komoly fordulatszámot, hogy a Vlaskó buli nem egynapos volt, hanem kettő, legalábbis mi annyit csináltunk belőle. Történt ugyanis, hogy túl a ballagáson, gecire ráértünk, pénzünk is volt, így már a bevásárlástól számítva mondhatni megnyitottuk az estét. Gábor Úr barátommal karöltve kaptuk a díszes meghívót a partira, aminek meghívói listájára nehezebb volt bekerülni mint a Yale egyetem elitklubjába, ugyanis a társaság egy régóta összeszokott, jó kapcsolatokkal rendelkező, már főiskola végén, vagy éppen a való életben jeleskedő, kibaszott sznob beltenyészet volt, akik még a szomszéd asztaltól sem fogadtak volna el tüzet. Mivel a meghívást nagy respektnek vettük, így az ajándék alkoholt sem akartuk elmismásolni. Gábor Úr és én, a bulika előestéjén, vagy inkább délutánján fogtuk magunkat és elmentünk a kék fehér nagyáruházba, hogy megfelelő mennyiségű alkoholt, rágcsát és kotont vásároljunk. A képlet egyszerű volt, a mi fogyasztásunk szorozva kétszer, amit a közösbe szánunk. Ez lett két tálca Beck's sör, három üveg vodka, egy üveg unicum, egy üveg jäger, egy üveg pálinka, egy üveg jim beam és egy üveg vörösbor. Vettünk még 10 csomag csipszet, egy egy doboz durexet, és egy hatos pakk outox nevű borzadványt, amitől azt hittük, hogy kellemesebb lesz a másnap. (Lelövöm a poént, nem volt az.) Illetve vettünk még fejenként 5 doboz cigit, biztos ami biztos alapon.
Nyolc üveggel és két tálca sörrel egyensúlyozva nem engedtek fel minket a buszra, piciny városunkban meg nem volt taxi, így gyalog indultunk meg hazafelé, ami alapjáraton egy nem túl vészes két kilométer. Olyan háromszázméterenként, kurvapicsázva ültünk le, egy szusszanásra, meg persze egy cigire, mikor már a harmadik ilyet csináltuk és a megváltást ígérő tízemeletes objektumunk, még csak látóhatáron sem volt így logikusnak tűnt, hogy a súly csökkentésével, s ezzel egyidőben energiánk pallérozásával bedobjunk fejenként egy sört. Gondolom egyértelmű, hogy az út hátralévő részében ezt még megtettük, számszerint még kétszer, így a kis noteszem aznapi első három strigulával kezdte a sörök bekezdését. Nadevégül hazaértünk, s gondolván, hogy milyen kurvaügyesek vagyunk, hogy eme feladattal megbirkóztunk kitaláltuk, hogy lemegyünk a Pokol nevű kétcsillagos szórakoztatókomplexumba, ahol bár ilyenkor délután hatkor még nem sokan vannak, ám közel is van, a sör is hideg így megbeszéltük, hogy megyünk. Közben egy hatalmas nebassszameg ordítás hallatszódott a konyhából, ami komolynak tűnt, öcsém realizálta a hűtő tartalmát, ami oké, harmincon túl nem nagy show, de nekünk felnőtt létünk küszöbén komolynak számított.
A Pokol egy viszonylag alteros hely volt, tekintettel pedig az alterosok sovány fizetőképességére nem is maradt fent túl sokáig. Aznap viszont megütötték a főnyereményt, ugyanis két félspicces, erőteljesen bulihangulatra gerjedt srác szerény személyünkben igencsak adni akart az élvezetnek, nem lenne túlzás azt állítanom, hogy aznap a fél éves bevételüket kitermeltük két személyben. Ami külön varázsa volt az estének, hogy undergrund punk est volt, két noname zenekarral és viszonylag sok más városból érkező vendéggel, így szomjunkban nem maradtunk magányunkra. Mire az éjfélt elértük már a nyolcadik strigula állt a sörök és hat a rövid mellett, így pontosan tudom, hogy eléggé részeg voltam ahhoz, hogy nemtörődve a továbbiakkal bevessem magam a pogóba, ahol Gábor Úr barátom nem volt rest utat törni sem. Itt majdnem attack-ra került a sor, ugyanis az egyik helyimenőcsávó túltolva az alapokat, megfeszült és ritmikus mozdulatokkal próbálta a tudtomra adni, hogy ő erősebb, s már a kezét is emelte az arcom felé, mikor Gábor Úr megelőzvén az ütést, földre kényszerítette a támadót. Szerencsére (hogy kinek a szerencséjére azt most hagyjuk) a többi résztvevő gyorsan közbelépett, s békéltetőtárgyalás keretében azonnali pálinkafogyasztásra kötelezett, a büntetésvégrehajtó Klárika pultos társaságával, s felügyeletével. Itt ismerkedtünk meg Szandrával, aki csak csíktanga néven vonult be a bulalegendáriumba, ugyanis a kislány végignézte a műsort, majd odaült hozzánk, hogy ingyenpiához jusson kiemelkedő társasági élményben legyen része. A csíktanga onnan jött, hogy a csaj bár elmúlt 16 éves, olyan kislányos volt mint egy 13-as de bomba csöcsökkel, s azt a feszülős lakknacit, derék helyett bokán hordta, hogy a 3 mikron vastag cérnából készült tangáját láttatni engedje. A segglyukát konkrétan csak akkor nem láttad, ha szembeállt veled. Persze mi fűztük, hogy jöjjön hozzánk buliba, meg van minden, jó lesz, mikor kiderült az életkora, meg az, hogy a középiskolai osztálytársam húga, akkor gyorsan elengedtük a sztorit, s lám milyen jól tettük, az est további részére azonnal spóroltunk fejenként 3350 forintot. De az este még nem ért véget, ugyanis valahonnan, istentudja honnan, megjelent Sub Bass Monster, aki tíz számmal nagyobb oldalzsebes nadrágjában állt a pultnál, ami gecirevicces helyzetet idézett elő; ugyanis nem érte fel. Nem tudom ezt miért írom le, nem akarom bántani a srácot, csak ez így megmaradt bennem.
Ugyanis a sztorinak pont ez a lényege, hogy nagy általánosságban kétfajta részegség létezik (már amennyiben valaki rendesen csinálja, és most ide a gyenge szalonspiccet sértés lenne belevenni); első azaz amikor csak dolgok esnek ki illetve a másidik mikor nagyjából minden. Ám van az úgy néha, hogy a bolygók és csillagok tökéletes összeállása, a megfelelő étel és folyadékpótlás brilliáns felhasználása, olyan szintű mágikus etilanomáliát okoz, hogy a legdurvább alkoholmérgezés tükrében is tűélesen emlékszel minden egyes mozzanatra, a karod és a lábaid teljesen urai maguknak, az agyad pedig nem bombáz olyan hülye gondolatokkal, hogy mekkora lenne csak úgy poénból lehányni a csajt akinek éppen udvarolsz(egy barátommal esett meg, nem velem, eskü nem velem. komolyan). Na ilyen esetekkor történnek meg azok, ami azon a hétvégén velünk is megtörtént, s jobb híján a Tökéletes részegségnek hívok. A Tökéletes részegség minden házasodó férfi életében eljöhet, ez pedig az esküvő utáni lagzin a legvalószínűbb, legalábbis általam végzett majdnem reprezentatív felmérés szerint, az újdonsült férjek a saját lagzijukon képtelen egy szintnél tovább részegedni. Az egésznek a kulcsa az izgalommal párosult idegesség, amely ilyen buzgerálódó érzés hastájékon, s a mellé elfogyasztott zsíros kaja. Más helyzetekkel ellentétben egy esküvőn mindig van mit enni, de azért, hogy ne egész esténket a mellékhelységben töltsük, sokszor eszünk keveset. Ez pedig alkoholfogyasztás mellé tökéletes kombó, föleg ha megfelelően gondoskodunk a folyadékpótlásról is.
Nade vissza a mi bulinkra, erőteljesen röhögünk a csíktangán, aki már indul haza, mert gyenge mint a szar, mi még nyomjuk az ipart, hajnal négy óra, 12 sör és 10 rövid-en áll az index. Gondolkodunk, hogy mit kéne csinálni, hát mit nem kajálni valamit, így útba vettük a buszpályaudvaron helyet foglaló, találó nevű; Alibi sörözőt, ahol melegszendvics és velőspirítós is van, meg persze sör. Toltuk is mintha muszáj lenne, de azért olyan 10-kor mikor már az öregasszonyok is megpiacoztak, s várták a távolsági buszt, hogy elvigye őket, a miénknél is kisebb településre, akkor gondoltuk, hogy ugyan csak embert kéne varázsolnunk magunkból, hiszen délután 4-kor indulni kell a peremvárosba, ahol az előszóban is taglalt végzetes Vlaskó buli kezdetét veszi majd.
Hát anyám nem örült mikor hazaértem, azt mondta, hogy olyan szagom van, mintha bennfelejtettek volna a füstölőben úgy két évre, gondolom célzott ezzel a koncentrált cigifogyasztásra, meg hát a Pokol egy pincében volt, ahol levegő nem sok volt, ellenben a füst sem volt képes távozni. Realizáltam, hogy a fogyasztásom 16 sör, 10 rövid, amit megtoldottam egy liter izotóniás vízzel (sportolók ismerik, aki meg nem, annak kár lenne magyaráznom), aztán bevetettem magam a fürdőbe, hogy ha kellemes szagom nem is, kellemetlen ne legyen.
Most felrémlik amúgy az a beszélgetés, amit akkor ott hajnaltól toltunk a buszpályaudvaron, hogy a frissen ballagott 18 év körüli életkor a legjobb. Akkor még csak filóztunk rajta, de így több mint tíz év távlatából tényleg azt gondolom, hogy az a fajta szabadságérzet, az a sok új dolog, mint például legálisan piát venni, meg már májusban nem suliba járni, akkora fajta királyság, ami tényleg kirívó egy fiatal életében és bár én manapság megvetéssel nézek a tucatgyerekekre akik májusban ellepik a kávézókat, s karamellás látte mellett próbálnak vagányak lenni. Meggyzőződésem, hogy olyasfajta faszságokat szükséges csinálni, mint amiket mi is csináltunk. Azt veszem észre, hogy az középosztály gimnazistái és középsulisai, olyan szinten benne vannak az instagram fancy világában, hogy tényleg minden a külcsinyről szól. Volt időm megfigyelni rendesen, van egy Speciality Kávézó a lakásom alatt, oda járok inni, mert van csapon Wernesgrüner illetve olyan fasza kávét csinálnak, ami tényleg az én világom és messze van a Starbucks habos-babos csokiöntetes giccsparádéjától. Szóval rendszeresen bejárnak ide középiskolások, ülnek bazmeg a kis shakeratojukkal háromnegyed órát, közben néha felböffentenek valamit a tellájuk fölül. Kinéztem egy kisribancot, konkrétan május 11.-én kezdett el odajárni, július végéig minden egyes nap 10:30-kor odament, kért valami fancy italt, fél órát töltött fotózással, filterezéssel, hashtag írással, majd elment és sűrűn volt, hogy a kért italból alig egy korty hiányzott. Mondjuk az a része csak szimplán gáz, az egésszel azt akartam kihozni, hogy ezek a fiatalok, ahogy kilépnek a gimnáziumból, egyből felnőttek akarnak lenni, autóstól, öltönyöstől, guccistól, fancystől. Pedig szerintem tök kurva jó dolog szimplán fiatalnak is lenni, amikor minden mindegy, mert semminek nincs tétje. És ha valamikor az életben van ilyen, akkor az az a nyár, amikor jogilag felnőttként, egyetemhez, vagy munkahelyhez nem tartozva bármit megcsinálhatsz (nyilván nem törvénytelenséget) következmények nélkül.
Vissza a fürdőbe, ahol éppen selejtes ábrázatomat próbáltam kicsit szalonképesebbé varázsolni, de mivel erre már akkor is kevés esély volt, s a helyzet azóta csak romlott, így hagytam a gecibe, s egy laza Amerikai Pite 3. résszel pihentettem a szemem a délutáni indulásig. Biztos ami biztos alapon, bevertem egy Outoxot, három red bullt és egy liter izotóniás vizet. (Fel van jegyezve ez is ám.)
Az Amerikai Pite 3 nézése fontos még a továbbiakban, ugyanis ekkoriban Gábor Úrral rendesen rá voltunk kattanva a sorozatra (Ekkoriban jelent meg a második nem számozott cím, The Naked Mile.) főleg Stifler beszólásait imádtuk, még csináltunk is egy weboldalt, Stifler Fan Club néven, háttérben pedig végtelenítve szólt, a számunkra örökbecsű idézet a második részből;
Nagy kék gumibránert mindenkinek!
A Nép gumibrokit követel!!
És mivel állandóan az ilyen és ehhez hasonló szövegeket toltuk, a végzetes Vlaskó bulira be kellett ígérnünk, hogy eljátsszuk a 3. részben látható Stifler táncát a buzibárból. Még mai napig emlékszem a mozdulatokra....
A buliba, tekintettel a termetes mennyiségű előfolyadékra, a Gábor Úr bátyja vitt ki minket, piástól mindenestől. Persze előtte még kellett vennünk cigit, ugyanis a tegnap miatt igencsak kevés maradt. Kiérkezve hamar realizáltuk, hogy hiába lettünk az eventre ilyen korán meghívva, úgy konkrétan a házigazdán kívül még senki nem volt ott. Ami mondjuk nem volt tragédia, mert nekiálltunk a kaja előkészítésének és közel ötven emberre grillezni, meg szenyót gyártani nem öt perc, persze megindítottuk a napot, 17 sör 11 rövid.
A vicces részek innentől indultak meg, ugyanis Vlaskó faterja valamilyen oknál fogva a grillgyújtós üvegében pálinkát (csak névleg, ízre inkább grillgyújtós volt) tartott, s a faszenet olyan erőteljes cefreszag járta át, hogy a rácson sűlt húsokban is lehetett érezni az etilt. Közben elkezdtek szállingózni a vendégek is, ami azért érdekes mert illusztris volt a társaság. Először is jött Sütemény, aki egy erőteljesen mélynövésű figura volt, s nem kevesebb mint 20 gramm fű volt mindig a tarsolyában, amit előszeretettel sütött sütibe is, s kínálgatta a gyanútlan embereknek. Ő már eleve úgy érkezett, hogy félig vigyorgósra volt sztondulva, s nagy magányában megpihent a diófa tövében.Jött még egy srác akinek a nevét sosem tudtam, mert minden bulira úgy jött, hogy hozni kellett. Valamiért ő a buli halálával kelt fel életre, s baszogatta az éppen merevrészeg tagokat, hogy igyanak vele. Játszott még a tipikus hülyegyerek srác is, aki a fingós-hányós poénokkal próbált a társaság középpontjában lenni, de végül mindig csak a sarok jutott neki. De igazából felesleges is lenne felsorolni az összes tagot, aki járt már nagylétszámú házibuliban, vagy csak látott amerikai házibulis filmet, annak lehet sejtése arról, hogy milyen tipikus arcok jelennek meg. A nagyszoba ki volt alakítva tánctérnek, a konyha mint minden buli lelke, most is a torokra valót szolgáltatta. Ami viszont már érdekesebb, hogy megjelent a minden suliban kötelező, kibaszott buta lány, aki történetesen Gábor Úrnak volt osztálytársa, s ahogy ránézett egy szia helyett csak annyit bírt kipréselni magából, hogy hát te meg mi a faszt keresel itt. Gábor Urat sem kell félteni, ha a vulgáris szófordulatokról van szó, de most csak röhögve annyit tett a dologhoz, hogy Szia Csilla én is örülök neked, majd a semmiből előtőrt egy baszott nagy macska, s Csilla termetes csöcseire ugrott, s mintha csak fonalgombolyagot dagasztana, úgy tett három szép íves karmolást a mélyen dekoltált hölgyikére. A társaság persze csak annyival reagálta le, hogy az állatok felismerik a gonoszt, majd otthagyták a gecibe, verző mellel, meg sírós szemekkl. Amúgy a csaj tényleg brutál suta volt, még legendákat hallottam róla, hogy osztályban milyen dumákat bírt lenyomni, amiből a legszolidabbak, a napraforgónak nincsen szára, akkor hogy tud mozogni, meg a Petőfi Sándor az 56-os világháborúban halt meg, de amikor a csaj leírta Horvátországot th-val, akkor már a tanárok is belátták, hogy érdemesebb átengedni az érettségin, elvégre nem lehet valaki örökre gimnazista.
Közben halkan jegyzem meg, hogy 20 sör 18 rövid, s már beindult az electric boogie, szorgalmasan kapálták az emberek a levegőt, meg vagdosták az oxigénmolekulákat, mikor valaki előhozakodott a kedvenc játékommal, a Kancsó kerget Ufólegényt.
A Kancsó Kerget Ufólegényt azaz a KKU-t úgy kellett játszani, hogy egy minimum egy literes kancsóba kikevertük a vidéki wannabe bartenderek legundorítóbb italát, az ufólegényt, aminek receptúrája a következő;
5dl Garrone Cherry
2 dl rum (valami kommersz márka, mint pl Tengerész szeszesital)
1 dl vörösbor
2 dl kóla
Ezt a kancsót körbeálltuk minimum ketten, minden résztvevő iszik egy felest ebből, s a játékot kezdő embernek olyan Ufólegényre utaló vicces ténymegállapítást kell tennie egy általa választott játékosra (nyilván ha 2nél többen játsszák), ami miatt az elneveti magát. Ha nevet a célszemély akkor iszik, ha rezignáltan néz, akkor az iszik aki mondta. Értelmet ne keressetek benne, az ivós játékok lényege az, hogy legyen egy okod arra, hogy bekúrj mint a szemét, de ettől független nekem kedves emlék. Az Ufólegény nevű ital, ráadásul gecire alattomos, mert a cherry miatt olyan undorítóan édes lesz, hogy a benne lévő rumot alig érezni, s kegyetlen szép sugarat lehet tőle hányni is. Már a második kancsó keverődhetett ki, mikor megérkeztek a fogadókirályok is, Zolika és Béla, akik úgy tolják, tán azóta is az életüket, hogy fogadnak egymással. De nem pénzbe vagy ilyesmibe, hanem sörben. Amit persze együtt isznak meg. Ilyenek játsszanak, hogy Te Béla, fogadjunk nem mersz odamenni ahhoz a szakállas csávóhoz, hátulról lehúzni a gatyáját és megcsókolni rúzsos szájjal a seggét. Oké Zoli de fogadjunk, hogy te meg nem mered ezt a rágót amit itt találtam a hamutálban, nyelvezés közben átadni annak a szakállas csávónak miközben én rúzsos szájjal csókolom a seggét. Aztán persze megcsinálják, bontanak egy sört és koccintva röfögnek, hogy te ez mekkora állat volt. Most nagyon jackass-esre vették a figurát, mert Danika az egyik Kancsó Kerget Ufólegényt bajnok éppen visszahányta a beleinek tartalmát a kancsóba, s ezek az állatok kitalálták, hogy tojással felütve tök frankó rántottát kanyarintanak belőle csak jól meg kell fogkhagymázni aztán durr bele. Közben Sütemény éppen egy egy kilós nutella, teljeskiőrlésű liszt, némi tojás, sütőpor és persze gandzsa segítségével próbálta a tökéletes tésztát meggyúrni, de az édes mogyorókrém miatt a tészta mindenhol ott volt csak a vájlingban nem, végül a hajából, a földről meg az ilyen dirib darab maradékokból nagy nehezen rácsepegtett egy sütőpapírral bélelt tepsibe, s bekúrta az egészet takarékra és elment zuhanyozni, mert úgy nézett ki mint akit arconfosott egy rotavírusos csecsemő.
Közben kezdtek szállingózni a csajok is, ahhoz képest, hogy egy leharcolt régi házról beszélünk (amit tulajdonképpen Vlaskó faterja csak azért tart, hogy a gyerekeknek legyen hol lógni nyáron) igencsak magasra kötötték a szoknyát, magassarkú, miniszoknya, parádés sminkek, fodrász, meg amit el tudsz képzelni meg volt a másik rész, akik nagyjából tudták hova jönnek, ők nem sajnálós szakadt farmer, trikó nulla smink. Mondjuk az a csaj, aki konkrétan egy fehér festős cuccban jött, még maszk is volt raja, az tudhatott valamit, de nekünk különösebben nem tűnt fel, csak annyira, hogy egy idő után valami fehér szellem egyre hangosabban horkol a spájzban.
Olyan tíz óra körül járhatunk, az index 25 sör, 22 rövid, 3dl ufólegény, s már muszáj táncolni is, meg valamiért előkerült két darab mikrofon is ami a hangcucchoz van kötve, hogy rá lehessen üvölteni az a amúgy is fos zenére. Eleve nem értem, hogy engem miért kell becipelni táncolni, hacsak nem röhögni akarnak rajtam, dehogy bazmeg mikrofont a kezembe adni minek, az már mindennek a teteje. Minő szerencse, hogy ezen bulin készült multimédiás anyagok elsorvadtak a faszba, mert különben most lenne min nevetnetek, de talán jobb ez így.
A buli pörög ezerrel, én kurvajól érzem magam, a bedöntött alkohol nem fog vissza, nem csinálok hülyeségeket, nem vagyok vállalhatatlan, egyszerűen tényleg minden király a poénok záporoznak, a csajok simogatnak, a haverok pacsiznak. Mennék el wc-re, kopogok türelmetlenül, hogy véletlen se az ajtófélfát érje a goldenshower, erre a kiszűrődő hangfoszlányokból valami olyat hallok, ami abszolút váratlan, tulajdonképpen az egyetlen olyan szót, amit sloziajtó kopogásról nem vársz, ez dolog pedig női hangon így szól felém, hogy szabad. Miafasz, gondolom, átkerültem valami dimenziókapun, vagy mi történik, de hát a kíváncsiság hajtott, mégiscsak egy nő szólít, benyitok erre bazmeg a már fent taglalt csillát látom ahogy éppen romantikusan ölelgeti a csészét és egy szép kortárs avantgard mintát rakott bele rózsaszín és lila színekben, göndör szőke haja pedig erőteljesen maszatolja a már majdnem kész műremeket, izgatottságom jól láthatóan alábbhagyott, s maradék nem hányásos haját megmarkolva, fejét felemelve magasnyomású slagommal eltávolítottam a rögtönzött vásznat a művésznő elől, amit a biztonság kedvéért öblítéssel zártam. Mai napig röhögök ezen, mert lehet, hogy Nektek ezt majd így olvasva nem lesz vicces, de komolyan, ott és abban a pillanatban állva a töködet markolászva a klotyó előtt, mindenre vársz bazmeg, csak arra nem, hogy egy kéjes női hang azt mondja, hogy szabad. Persze utána már azon röhögött a díszes társaság, hogy mekkora geci vagyok, hogy úgy brunyáltam a csaj feje mellett 10 centire, hogy közben tartottam azt, de hát lehettem volna olyan geci is, hogy telibehugyozom, elnézve az arcát csak javított volna rajta, de ezt már sosem tudjuk meg. (Évekkel később mentünk pécsre egy spannal, idézem fel a sztorit, mikor a külső körgyűrűn álló pillangók látványától jött a felismerés, hogy vajon mennyit ér nekik egy arcbahugyozás, jelentem 5000 Forintba.)
Na hát körülbelül ennyi volt a mai sztori, aminek a végét egyszerűen csak úgy szeretném lezárni, hogy ébredés után kapirgálom a kis noteszemet, s mikor a homályból nagyjából kiszámoltam, hogy a vége 33 sör, 39 rövid 3dl Ufólegény, akkor előkerült Sütemény, ahogy valami szenes nutellát tol az arcába, a buli elején kidőlt srác pedig egy korsó vodkát reggelizett, egy tál tegnapról maradt gecifokhagymás rántottával. Gábor Úrral hánytunk egyet a förtelmes ízű Outox-tól, a hat doboz beck's-el ami véletlen bennmaradt a srác hátizsákjában megindultunk visszafelé, egy jóarc 50-es figura meg megállt mellettünk az úton valami nagyonpöpec luxusautóval, hogy látja elkél a segítség, hazavisz minket ha gondoljuk. Mi meg persze gondoltuk és a maradék sört betoltuk a házunk mögötti játszótér hintájában, miközben csak röhögtünk.
Vannak helyzetek amiket az ember nem felejt el. Ilyenek közé sorolom a nyolc évvel ezelőtti pálinkafesztivált is amit a Budai Várban tartottak. Súlyos este volt minden tekintetben, szerintem lábon kihordtunk egy combos alkoholmérgezést, de megérte és hát a sztori sem mindennapi.
2007-ben volt egy nagy szenvedélyem, ami harmadik helyen állt a nők és az alkohol után, ez pedig nem volt más mint a SilkRoad Online. Ez egy koreai MMORPG, amit a laikusoknak úgy tudnék leírni, hogy hasonló mint a World of Warcraft, de annál jóval egyszerűbb és egysíkúbb. A koreai internetes szerepjátékokban javarészt nem nagyon léteznek mélyenszántó mögöttes és epikus tartalmak, csak baromi nagycsöcsű csajok, indokolatlanul picike páncélok és a szereplőkhöz képest háromszor akkora fegyverek. De ami a legfontosabb, a játék javarészt grindelésből, azaz a program által irányított szörnyek leöléséből áll. De azt ipari környezetben teszik, s a küldetések sem igazán nyújtottak egyéb alternatívát, a három fázisos küldetések kivétel nélkül olyanok voltak, hogy; ölj meg 250 jetit, ölj meg 500 jetit és végül nem fogod elhinni, ölj meg 1000 jetit. Ahhoz, hogy a játékban bármilyen eredményt elérjünk, legalább napi szinten 8 órát kellett játszani, de csak akkor volt az eredmény kicsit is fontos, ha ezt az időt legalább a háromszorosára duzzasztottuk.
Napi 24 óra játék? Azthogy?
A SilkRoad Online (továbbiakban SRO) egy ingyenes, de mikrotranzakciós játék, ami akkoriban nem volt annyira elterjedt mint mostanában a mobilos piac térhódítása miatt. Akkoriban kezdett el a szélessávú internet szinte minden háztartásban megjelenni, s a hozzám hasonló kocka fiatalok keresték a videójátékokban a társas szórakozást is. Nem véletlen, hogy ez az időszak a Counter Strike, a Warcraft Dota módja és a többi hasonló multis játék korai fénykora is volt, aminek tündöklése bár halványult az évek alatt, de most mindennél fényesebb.
Visszatérve az SRO-ra. Rengeteg olyan magyar fiatal játszott vele, akinek nem volt pénze mondjuk megvenni a World of Warcraft-ot, vagy csak az akkor etalonnak számító ingyen Line Age 2-t túl mainstreamnek tartotta.
A SRO-nak volt egy azóta is Gamer berkekben igencsak nagyra értékelt feature-e, a Karaván rendszer. A játék nevét adó SilkRoad-on kellett árut szállítani, s ez adta a PvP rendszer (játékos a játékos elleni) sokezer karátos, csiszolt gyémántját. A rendszer rém egyszerű volt, de legalább olyan élvezetes. Lehetett választani, hogy Kereskedő, Tolvaj vagy Vadászok legyünk. A Kereskedő egyik városban felvásárolt egy csomó árut, majd elindult a karavánnal a másik városba, hogy ott tetemes haszonnal továbbadja. A Tolvaj itt jött a képbe, ugyanis az út során megtámadhatta a Kereskedőt, s ha sikeresen leverte, a zsákmányon ő adhatott tovább. A Vadászok pedig a kereskedőket védték, s a sikeres áruszállításból ők is részesedtek. A rendszer működött, egyik szakma sem volt jobb a másiknál, mindig a felkészültség és a karakter szintje volt az ami döntött, ezáltal a PvP rendszert tényleg jó és élvezhető is volt.
Ahhoz viszont, hogy megfelelő erős karakterünk legyen rengeteget kellett farmolni, azaz szörnyeket ölni. Monoton hosszú hetekig. Nem vicc, egy akkori maximumot jelentő szint elérése úgy, hogy minden skillpontot is a maximumra fejlesztünk legalább 1500 óra játékot jelentett, ami megállás nélküli játék esetén 2 hónap. De hogyan lehet ennyit játszani? Itt jöttek képbe a botok, amik helyettünk játszottak.
A program ami helyettünk játszik
Ahhoz, hogy megértsük a botok, illetve szakzsargonnal élve a botolás lényegét, ismerni kell a SRO rendszerét. Ahogy már említettem a játék iszonyú monoton volt, napokig ugyanazt a szörnyet kellett ölni ezerszám, s a játékban negyedévente megjelenő újításokkal akkor még nem is tartottuk a lépést. A játékban sokszor iszonyatos lagg volt és akkora tömeg, hogy a program konkrétan nem engedett be játékosokat a szerverre. Ma napig előjön rémálmaimban a rendszerüzenet;
cannot connect due to server traffic
A játékot fejlesztő Joymax viszont a észnél volt, ugyanis megalkották a Gold és Silver Ticket-et, amit az ugyebár ingyenes játékon belül meg lehetett vásárolni, csak immáron valós pénzért. A Gold és Silver Ticket egy 30 napig aktív cucc volt, ami minden nap 3 órán keresztül megnövelt tapasztalati pontot jelentett (Gold 200%, Silver 150% ha jól emlékszem), de nem ez volt a fő lényege, hanem az, hogy az ilyen tárgyak birtokosai anélkül léphettek be a szerverre, hogy úgymond sorba kellett volna állni. A dolog ráadásul nem is volt túl olcsó, ha jól emlékszem a Silver olyan 3000, míg a Gold 5000 forintba került, amivel már túl is léptük a World of Warcraft havidíját.
A ticket viszont nem volt elég, lehetett venni kisállatot ami összegyűjti a szörnyekből kiesett cuccokat és pénzt amivel szintén időt takaríthatunk meg, ennek az ára 2000 forint volt havonta.
Ahhoz, hogy a dolgot tökéletesen ki lehessen maxolni, a gépnek mennie kellett akkor is ha nem vagyunk ott, ezért a kereslet megteremtette a kínálatot, a helyettünk játszó botokat. Ezekből voltak ingyenesek, ám ezek instabilak voltak, s a játékot fejlesztő cég előszeretettel bannolta az ezt használó játékosok karaktereit örökre, így akik biztosra akartak menni, azok a rossz nyelvek szerint a fejlesztő saját feketén kiadott botprogramját használták, havi 6000 forintért. Én spec mindenből a goldot vettem, s csak a SilkRoad került nekem havonta 13.000 forintba. Plusz az internet díja és a megnövekedett villanyszámla.
Én elmentem dolgozni, a gép meg játszott. Aztán hazaértem és én játszottam. Lefeküdtem aludni a gép játszott. Hétvégén elmentem kocsmázni és bekúrni, a gép játszott. Viccesen szánalmas.
A játékban viszont volt még valami, ami fontos részét képezi a sztorinak, az pedig a Klán, Guild nevezzük ahogy akarjuk. A lényeg, hogy magyarként magyar csapatban akartam lenni, főleg mert a SRO hiába volt népszerű, tele volt török játékossal akik nagyrészt igazi idióták voltak. Már játszhattam vagy fél éve, mikor elegem lett az akkori szerverből, s egy újonnan nyílt világban, a Pluto fantázianevűn indítottam új karaktert, s ismertem meg pár magyar srácot, akikkel megalapítottuk a Magnum nevű klánt. Itt haverkodtam össze több sráccal is, s az egyikkel igen jó barátságban lettünk,a mi odáig vezetett, hogy a nyolc évvel ezelőtti első találkozásunk brutálisra is sikerült.
Egy konferencián vettem részt, s ledumáltuk, hogy mikor végzek összefutunk aztán elmegyünk piálni. Erősre sikeredett.
Gyorsan egy pálesszel indítottunk, majd mivel épp pálinka fesztivál volt a várban, gondoltuk meglessük. Nem számoltuk, de fejenként 20 rugóval töltött festipay kártya alig egy óra alatt abszolválódott, s tekintettel arra, hogy az egyenáras italok akkor 850-be kerültek, igen szépen termeltünk. Közben lecsúszott pár fröccs is, de bárhogy számolom túl voltunk már legalább 10 pálinkán mikor az egyik kézműves csokikat is árusító bódéhoz értünk. Itt is megkóstoltuk a pálinkát, de valami olyan bődületesen fos anyagot adtak, ami inkább emlékeztetett egy hat hete savanyútejbe döglött lóra, amit pálpusztaival kentek be, hogy a savanyú nyál azonnal összeszaladt a számban és a gyomrom tiltakozott a leért matéria ellen, amit a kezem gyorsabban fogott fel mint a lábam. Ennek eredményeként a tenyeremet szorosan a számhoz tapasztattam, hogy az esetlegesen kitávozó gyomorsavtól túltengő, epés pálinkaszármazék nehogy utat törjön, de sajnos a belső nyomás erősebb volt, így az ujjak között utat talált, s hogy-hogy nem, egy magasnyomású sterimó-hoz hasonlóan vulánként tört ki a hányás, szép ívesen egyenesen a pultban lévő kézműves csokikra. A részeg ember nem sűrűn hoz logikus döntéseket, s mivel benne van az "azt csinálok amit akarok" érzés is valahogy a futás tűnt a legjobb ötletnek, hogy beleim tartalmát egészen a történelmi vár falára engedjem. Tekintettel arra, hogy ezek a falak kibírtak már pár ostromot, gondolom a savként maró hányásomnak is ellenállt, egyedül a takarítókat sajnálom. Ezúton is szorri.
De hát a buli nem áll meg, menjünk valami olyan helyre ahol lehet csajozni címszóval elindultunk a Corvintető-be, ami pár órán keresztül jól is ment, míg nem a ruhatáros csaj elkezdett geciskedni a tombolasorsjeggyel, hogy nem találta a kabátjainkat. Itt pedig az életem leghülyébb döntése jött, ugyanis aznap a konferencián kaptam ajándékba egy ismerőstől egy egyedi szarvasagancsos kisbicskát. Be is volt csomagolva celofánba, szóval semmi olyasmi, hogy én itt attackolni akarok, egyszerűen kurvára elfelejtettem, hogy a zakóm belső zsebében ez ott van, de ahogy a pulton hajolgattam, hogy a rucimacának megmutassam, hogy a szélén az a két fekete a miénk, ez a penge kiesett az meg elkezdett sípákolni, hogy kés-kés-kés aminek eredményeképp gyors szakszerű mozdulattal ki is basztak minket. Persze kabát nélkül. Két cigit elszívtunk nyugiképp, majd odamentünk a szekuricsihez, hogy mi nem akartunk gondot, láthatja, hogy az almapucolásra is kétségesen alkalmas szúróvágóeszköz be van csomagolva, bocsánat, plíz a kabátunkat adják ki. Erre kaptam egy akkora pofont, hogy egy pillanatra szerintem még a dj is lehúzta a zenét, én legalábbis nem hallottam semmit, de akkoriban nagyon kemény voltam, és a sípoláson kívül nem esett bajom. Aztán végül fasztudja, hogy miért, a biztonság éber kopasz őrei megkönyörültek rajtunk, s odaadták a kabátokat.
De hát az éjjel soha nem érhet véget, s fejünk kitisztítása érdekében az egyik közeli meki felé vettük az irányt, gyors kaja, s irány át valami pincekocsmába, talán Filter lehetett, nem emlékszem. Bár sok sztorit elmeséltem már, de azt ami ott történt bizisten nem fogom annyira brutál, sőt ennél több nem is rémlik csak az, hogy csócsoztunk valakikkel, akiknek megmondtuk, hogy ha kikapunk akkor szilánkosra törjük a koponyájukat, de végül kikaptunk és csonttörés sem volt, az viszont nagyonis rémlik, hogy reggel hétkor valami gangon ülök, haver sehol, telefonra nem reagál. Én elindultam valamerre mikor ismeretlen szám hív, hogy hol a pöcsben vagyok, hát pont ott. Ekkor vizualizáltam a tényt, hogy nincs rajtam kabát basszameg. De ez még semmi, ugyanis a haver telóját lenyúlták, hazament és a cégeséről hívott fel, de a kabátokat másnap is csak kerestük.
Tanulság az nincs, csak annyi, hogy ha gecisokat iszol, akkor bizony fázni fogsz másnap.
"Te minek öltöztél? Kurvás, izé hátő kurvás AZ-nak."
"Mi mind cicának öltöztünk."
"Nincs tündérke, angyal, hercegnő és katica sem picsamutogatás nélkül."
"Ha létezett aszexuális videójáték, akkor az a Super Mario. Nekik azért sikerült csöccsel turbózni."
"Csak egy átlagos városi látkép, egy halloween éjszakáján."
"Az éjszaka, mikor egy sárga tanga és egy hozzápasszoló tündérszárny már jelmezt alkot."
"Hugh Hefner halálával a nyuszis jelmezek tőzsdei indexei emelkedőben vannak."
"Mikor az alapanyag jó lenne, csak a kivitelezés szar."
"Másik variáció a Super Mario témára. Itt a játék tényleg aszexuális marad."
"A csúnya lányok sem feltétlen akarnak kimaradni a csöcsmutogatásból, de ezt bandzsítással és béna sminkkel álcázzák"
"Hátő, túllépve a kövérségen, kell egyfajta vizuális képesség, hogy ezt a sminket fotózhatónak tartsuk."
