Van az a vicc, amikor a nagypapa meséli az unokáknak, hogy hány oroszlán/kommunista/beduin/indián akarta megölni, de ő hősiesen helytállt. A gyerkőcök már kívülről fújják a mesét és csak mosolyognak rajta, ahogy a kedves kis nagypapa, olvasószemüvegét orrán feljebb tolva, évről évre több oroszlán/kommunista/beduin/indián ellen vívótt ádáz csatát. 

Valami ilyesmi lehet a berúgós és csajozós sztorikkal is, rendre megkapom, hogy az évek előrehaladtával az emlékek megszépülnek, a megfektetett csajok és a megivott rövidek száma pedig exponenciálisan növekszik, legalábbis fejben. Van viszont egy elveszett ősi tekercs, egy papyrus, amelyen a holt tengeri tekercsek, Robert Langdon és maga dr. Jones által keresett ősi titkoknál is veszélyesebb igazságok lapulnak, ez pedig nem más mint a végzetes Vlaskó buli pianaplója, amit középiskolai éveim végén találtam ki.

A pianapló egy egyszerű, belsőzsebben is elférő keményfedeles notesz, amelyben strigulákkal jegyzeteltem a komolyabb mérföldköveket. 2006-ot írtunk, akkoriban még PDA-k voltak okostelefonok helyett, amik nem számítottak túlzottan menőnek a fiatalság körében, így jegyzetelésre, vagy fotódokumentumokra nem igazán volt alkalmas digitális tárgyunk, maradtak az analóg eszközök. Aki pedig akart feltenni ebben az időben mobiltelefonos képet az iwiw-re, az talán emlékszik rá, hogy miért nem születtek abban az időben partifotók telóval. 

A lényeg az volt, hogy minden megkezdett lap, egy buli neve, helyszín és dátummegjelöléssel, volt előre bele volt írva, hogy sör fél liter, sör pohár/kis üveg, bor 1dl illetve rövid, aminek elfogyasztása után mindig egy strigulát húztam a megfelelő ital után. Ezt a dokumentumot most bizony megtaláltam és bár a legtöbb buli emléke homályba vész, a híres Vlaskó buli, amin a legtöbb strigula tornyosul, na annak emlékképe mind megvan.

A dolog ott kap komoly fordulatszámot, hogy a Vlaskó buli nem egynapos volt, hanem kettő, legalábbis mi annyit csináltunk belőle. Történt ugyanis, hogy túl a ballagáson, gecire ráértünk, pénzünk is volt, így már a bevásárlástól számítva mondhatni megnyitottuk az estét. Gábor Úr barátommal karöltve kaptuk a díszes meghívót a partira, aminek meghívói listájára nehezebb volt bekerülni mint a Yale egyetem elitklubjába, ugyanis a társaság egy régóta összeszokott, jó kapcsolatokkal rendelkező, már főiskola végén, vagy éppen a való életben jeleskedő, kibaszott sznob beltenyészet volt, akik még a szomszéd asztaltól sem fogadtak volna el tüzet. Mivel a meghívást nagy respektnek vettük, így az ajándék alkoholt sem akartuk elmismásolni. Gábor Úr és én, a bulika előestéjén, vagy inkább délutánján fogtuk magunkat és elmentünk a kék fehér nagyáruházba, hogy megfelelő mennyiségű alkoholt, rágcsát és kotont vásároljunk. A képlet egyszerű volt, a mi fogyasztásunk szorozva kétszer, amit a közösbe szánunk. Ez lett két tálca Beck's sör, három üveg vodka, egy üveg unicum, egy üveg jäger, egy üveg pálinka, egy üveg jim beam és egy üveg vörösbor. Vettünk még 10 csomag csipszet, egy egy doboz durexet, és egy hatos pakk outox nevű borzadványt, amitől azt hittük, hogy kellemesebb lesz a másnap. (Lelövöm a poént, nem volt az.) Illetve vettünk még fejenként 5 doboz cigit, biztos ami biztos alapon. 

Nyolc üveggel és két tálca sörrel egyensúlyozva nem engedtek fel minket a buszra, piciny városunkban meg nem volt taxi, így gyalog indultunk meg hazafelé, ami alapjáraton egy nem túl vészes két kilométer. Olyan háromszázméterenként, kurvapicsázva ültünk le, egy szusszanásra, meg persze egy cigire, mikor már a harmadik ilyet csináltuk és a megváltást ígérő tízemeletes objektumunk, még csak látóhatáron sem volt így logikusnak tűnt, hogy a súly csökkentésével, s ezzel egyidőben energiánk pallérozásával bedobjunk fejenként egy sört. Gondolom egyértelmű, hogy az út hátralévő részében ezt még megtettük, számszerint még kétszer, így a kis noteszem aznapi első három strigulával kezdte a sörök bekezdését. Nadevégül hazaértünk, s gondolván, hogy milyen kurvaügyesek vagyunk, hogy eme feladattal megbirkóztunk kitaláltuk, hogy lemegyünk a Pokol nevű kétcsillagos szórakoztatókomplexumba, ahol bár ilyenkor délután hatkor még nem sokan vannak, ám közel is van, a sör is hideg így megbeszéltük, hogy megyünk. Közben egy hatalmas nebassszameg ordítás hallatszódott a konyhából, ami komolynak tűnt, öcsém realizálta a hűtő tartalmát, ami oké, harmincon túl nem nagy show, de nekünk felnőtt létünk küszöbén komolynak számított. 

A Pokol egy viszonylag alteros hely volt, tekintettel pedig az alterosok sovány fizetőképességére nem is maradt fent túl sokáig. Aznap viszont megütötték a főnyereményt, ugyanis két félspicces, erőteljesen bulihangulatra gerjedt srác szerény személyünkben igencsak adni akart az élvezetnek, nem lenne túlzás azt állítanom, hogy aznap a fél éves bevételüket kitermeltük két személyben. Ami külön varázsa volt az estének, hogy undergrund punk est volt, két noname zenekarral és viszonylag sok más városból érkező vendéggel, így szomjunkban nem maradtunk magányunkra. Mire az éjfélt elértük már a nyolcadik strigula állt a sörök és hat a rövid mellett, így pontosan tudom, hogy eléggé részeg voltam ahhoz, hogy nemtörődve a továbbiakkal bevessem magam a pogóba, ahol Gábor Úr barátom nem volt rest utat törni sem. Itt majdnem attack-ra került a sor, ugyanis az egyik helyimenőcsávó túltolva az alapokat, megfeszült és ritmikus mozdulatokkal próbálta a tudtomra adni, hogy ő erősebb, s már a kezét is emelte az arcom felé, mikor Gábor Úr megelőzvén az ütést, földre kényszerítette a támadót. Szerencsére (hogy kinek a szerencséjére azt most hagyjuk) a többi résztvevő gyorsan közbelépett, s békéltetőtárgyalás keretében azonnali pálinkafogyasztásra kötelezett, a büntetésvégrehajtó Klárika pultos társaságával, s felügyeletével. Itt ismerkedtünk meg Szandrával, aki csak csíktanga néven vonult be a bulalegendáriumba, ugyanis a kislány végignézte a műsort, majd odaült hozzánk, hogy ingyenpiához jusson kiemelkedő társasági élményben legyen része. A csíktanga onnan jött, hogy a csaj bár elmúlt 16 éves, olyan kislányos volt mint egy 13-as de bomba csöcsökkel, s azt a feszülős lakknacit, derék helyett bokán hordta, hogy a 3 mikron vastag cérnából készült tangáját láttatni engedje. A segglyukát konkrétan csak akkor nem láttad, ha szembeállt veled. Persze mi fűztük, hogy jöjjön hozzánk buliba, meg van minden, jó lesz, mikor kiderült az életkora, meg az, hogy a középiskolai osztálytársam húga, akkor gyorsan elengedtük a sztorit, s lám milyen jól tettük, az est további részére azonnal spóroltunk fejenként 3350 forintot. De az este még nem ért véget, ugyanis valahonnan, istentudja honnan, megjelent Sub Bass Monster, aki tíz számmal nagyobb oldalzsebes nadrágjában állt a pultnál, ami gecirevicces helyzetet idézett elő; ugyanis nem érte fel. Nem tudom ezt miért írom le, nem akarom bántani a srácot, csak ez így megmaradt bennem. 

Ugyanis a sztorinak pont ez a lényege, hogy nagy általánosságban kétfajta részegség létezik (már amennyiben valaki rendesen csinálja, és most ide a gyenge szalonspiccet sértés lenne belevenni); első azaz amikor csak dolgok esnek ki illetve a másidik mikor nagyjából minden. Ám van az úgy néha, hogy a bolygók és csillagok tökéletes összeállása, a megfelelő étel és folyadékpótlás brilliáns felhasználása, olyan szintű mágikus etilanomáliát okoz, hogy a legdurvább alkoholmérgezés tükrében is tűélesen emlékszel minden egyes mozzanatra, a karod és a lábaid teljesen urai maguknak, az agyad pedig nem bombáz olyan hülye gondolatokkal, hogy mekkora lenne csak úgy poénból lehányni a csajt akinek éppen udvarolsz(egy barátommal esett meg, nem velem, eskü nem velem. komolyan). Na ilyen esetekkor történnek meg azok, ami azon a hétvégén velünk is megtörtént, s jobb híján a Tökéletes részegségnek hívok. A Tökéletes részegség minden házasodó férfi életében eljöhet, ez pedig az esküvő utáni lagzin a legvalószínűbb, legalábbis általam végzett majdnem reprezentatív felmérés szerint, az újdonsült férjek a saját lagzijukon képtelen egy szintnél tovább részegedni. Az egésznek a kulcsa az izgalommal párosult idegesség, amely ilyen buzgerálódó érzés hastájékon, s a mellé elfogyasztott zsíros kaja. Más helyzetekkel ellentétben egy esküvőn mindig van mit enni, de azért, hogy ne egész esténket a mellékhelységben töltsük, sokszor eszünk keveset. Ez pedig alkoholfogyasztás mellé tökéletes kombó, föleg ha megfelelően gondoskodunk a folyadékpótlásról is. 

Nade vissza a mi bulinkra, erőteljesen röhögünk a csíktangán, aki már indul haza, mert gyenge mint a szar, mi még nyomjuk az ipart, hajnal négy óra, 12 sör és 10 rövid-en áll az index. Gondolkodunk, hogy mit kéne csinálni, hát mit nem kajálni valamit, így útba vettük a buszpályaudvaron helyet foglaló, találó nevű; Alibi sörözőt, ahol melegszendvics és velőspirítós is van, meg persze sör. Toltuk is mintha muszáj lenne, de azért olyan 10-kor mikor már az öregasszonyok is megpiacoztak, s várták a távolsági buszt, hogy elvigye őket, a miénknél is kisebb településre, akkor gondoltuk, hogy ugyan csak embert kéne varázsolnunk magunkból, hiszen délután 4-kor indulni kell a peremvárosba, ahol az előszóban is taglalt végzetes Vlaskó buli kezdetét veszi majd. 

Hát anyám nem örült mikor hazaértem, azt mondta, hogy olyan szagom van, mintha bennfelejtettek volna a füstölőben úgy két évre, gondolom célzott ezzel a koncentrált cigifogyasztásra, meg hát a Pokol egy pincében volt, ahol levegő nem sok volt, ellenben a füst sem volt képes távozni. Realizáltam, hogy a fogyasztásom 16 sör, 10 rövid, amit megtoldottam egy liter izotóniás vízzel (sportolók ismerik, aki meg nem, annak kár lenne magyaráznom), aztán bevetettem magam a fürdőbe, hogy ha kellemes szagom nem is, kellemetlen ne legyen. 

Most felrémlik amúgy az a beszélgetés, amit akkor ott hajnaltól toltunk a buszpályaudvaron, hogy a frissen ballagott 18 év körüli életkor a legjobb. Akkor még csak filóztunk rajta, de így több mint tíz év távlatából tényleg azt gondolom, hogy az a fajta szabadságérzet, az a sok új dolog, mint például legálisan piát venni, meg már májusban nem suliba járni, akkora fajta királyság, ami tényleg kirívó egy fiatal életében és bár én manapság megvetéssel nézek a tucatgyerekekre akik májusban ellepik a kávézókat, s karamellás látte mellett próbálnak vagányak lenni. Meggyzőződésem, hogy olyasfajta faszságokat szükséges csinálni, mint amiket mi is csináltunk. Azt veszem észre, hogy az középosztály gimnazistái és középsulisai, olyan szinten benne vannak az instagram fancy világában, hogy tényleg minden a külcsinyről szól. Volt időm megfigyelni rendesen, van egy Speciality Kávézó a lakásom alatt, oda járok inni, mert van csapon Wernesgrüner illetve olyan fasza kávét csinálnak, ami tényleg az én világom és messze van a Starbucks habos-babos csokiöntetes giccsparádéjától. Szóval rendszeresen bejárnak ide középiskolások, ülnek bazmeg a kis shakeratojukkal háromnegyed órát, közben néha felböffentenek valamit a tellájuk fölül. Kinéztem egy kisribancot, konkrétan május 11.-én kezdett el odajárni, július végéig minden egyes nap 10:30-kor odament, kért valami fancy italt, fél órát töltött fotózással, filterezéssel, hashtag írással, majd elment és sűrűn volt, hogy a kért italból alig egy korty hiányzott. Mondjuk az a része csak szimplán gáz, az egésszel azt akartam kihozni, hogy ezek a fiatalok, ahogy kilépnek a gimnáziumból, egyből felnőttek akarnak lenni, autóstól, öltönyöstől, guccistól, fancystől. Pedig szerintem tök kurva jó dolog szimplán fiatalnak is lenni, amikor minden mindegy, mert semminek nincs tétje. És ha valamikor az életben van ilyen, akkor az az a nyár, amikor jogilag felnőttként, egyetemhez, vagy munkahelyhez nem tartozva bármit megcsinálhatsz (nyilván nem törvénytelenséget) következmények nélkül. 

Vissza a fürdőbe, ahol éppen selejtes ábrázatomat próbáltam kicsit szalonképesebbé varázsolni, de mivel erre már akkor is kevés esély volt, s a helyzet azóta csak romlott, így hagytam a gecibe, s egy laza Amerikai Pite 3. résszel pihentettem a szemem a délutáni indulásig. Biztos ami biztos alapon, bevertem egy Outoxot, három red bullt és egy liter izotóniás vizet. (Fel van jegyezve ez is ám.)

Az Amerikai Pite 3 nézése fontos még a továbbiakban, ugyanis ekkoriban Gábor Úrral rendesen rá voltunk kattanva a sorozatra (Ekkoriban jelent meg a második nem számozott cím, The Naked Mile.) főleg Stifler beszólásait imádtuk, még csináltunk is egy weboldalt, Stifler Fan Club néven, háttérben pedig végtelenítve szólt, a számunkra örökbecsű idézet a második részből;

Nagy kék gumibránert mindenkinek!

 

A Nép gumibrokit követel!!

És mivel állandóan az ilyen és ehhez hasonló szövegeket toltuk, a végzetes Vlaskó bulira be kellett ígérnünk, hogy eljátsszuk a 3. részben látható Stifler táncát a buzibárból. Még mai napig emlékszem a mozdulatokra....

A buliba, tekintettel a termetes mennyiségű előfolyadékra, a Gábor Úr bátyja vitt ki minket, piástól mindenestől. Persze előtte még kellett vennünk cigit, ugyanis a tegnap miatt igencsak kevés maradt. Kiérkezve hamar realizáltuk, hogy hiába lettünk az eventre ilyen korán meghívva, úgy konkrétan a házigazdán kívül még senki nem volt ott. Ami mondjuk nem volt tragédia, mert nekiálltunk a kaja előkészítésének és közel ötven emberre grillezni, meg szenyót gyártani nem öt perc, persze megindítottuk a napot, 17 sör 11 rövid. 

A vicces részek innentől indultak meg, ugyanis Vlaskó faterja valamilyen oknál fogva a grillgyújtós üvegében pálinkát (csak névleg, ízre inkább grillgyújtós volt) tartott, s a faszenet olyan erőteljes cefreszag járta át, hogy a rácson sűlt húsokban is lehetett érezni az etilt. Közben elkezdtek szállingózni a vendégek is, ami azért érdekes mert illusztris volt a társaság. Először is jött Sütemény, aki egy erőteljesen mélynövésű figura volt, s nem kevesebb mint 20 gramm fű volt mindig a tarsolyában, amit előszeretettel sütött sütibe is, s kínálgatta a gyanútlan embereknek. Ő már eleve úgy érkezett, hogy félig vigyorgósra volt sztondulva, s nagy magányában megpihent a diófa tövében.Jött még egy srác akinek a nevét sosem tudtam, mert minden bulira úgy jött, hogy hozni kellett. Valamiért ő a buli halálával kelt fel életre, s baszogatta az éppen merevrészeg tagokat, hogy igyanak vele. Játszott még a tipikus hülyegyerek srác is, aki a fingós-hányós poénokkal próbált a társaság középpontjában lenni, de végül mindig csak a sarok jutott neki. De igazából felesleges is lenne felsorolni az összes tagot, aki járt már nagylétszámú házibuliban, vagy csak látott amerikai házibulis filmet, annak lehet sejtése arról, hogy milyen tipikus arcok jelennek meg. A nagyszoba ki volt alakítva tánctérnek, a konyha mint minden buli lelke, most is a torokra valót szolgáltatta. Ami viszont már érdekesebb, hogy megjelent a minden suliban kötelező, kibaszott buta lány, aki történetesen Gábor Úrnak volt osztálytársa, s ahogy ránézett egy szia helyett csak annyit bírt kipréselni magából, hogy hát te meg mi a faszt keresel itt. Gábor Urat sem kell félteni, ha a vulgáris szófordulatokról van szó, de most csak röhögve annyit tett a dologhoz, hogy Szia Csilla én is örülök neked, majd a semmiből előtőrt egy baszott nagy macska, s Csilla termetes csöcseire ugrott, s mintha csak fonalgombolyagot dagasztana, úgy tett három szép íves karmolást a mélyen dekoltált hölgyikére. A társaság persze csak annyival reagálta le, hogy az állatok felismerik a gonoszt, majd otthagyták a gecibe, verző mellel, meg sírós szemekkl. Amúgy a csaj tényleg brutál suta volt, még legendákat hallottam róla, hogy osztályban milyen dumákat bírt lenyomni, amiből a legszolidabbak, a napraforgónak nincsen szára, akkor hogy tud mozogni, meg a Petőfi Sándor az 56-os világháborúban halt meg, de amikor a csaj leírta Horvátországot th-val, akkor már a tanárok is belátták, hogy érdemesebb átengedni az érettségin, elvégre nem lehet valaki örökre gimnazista.

Közben halkan jegyzem meg, hogy 20 sör 18 rövid, s már beindult az electric boogie, szorgalmasan kapálták az emberek a levegőt, meg vagdosták az oxigénmolekulákat, mikor valaki előhozakodott a kedvenc játékommal, a Kancsó kerget Ufólegényt.

A Kancsó Kerget Ufólegényt azaz a KKU-t úgy kellett játszani, hogy egy minimum egy literes kancsóba kikevertük a vidéki wannabe bartenderek legundorítóbb italát, az ufólegényt, aminek receptúrája a következő;

• 5dl Garrone Cherry
• 2 dl rum (valami kommersz márka, mint pl Tengerész szeszesital)
• 1 dl vörösbor
• 2 dl kóla

Ezt a kancsót körbeálltuk minimum ketten, minden résztvevő iszik egy felest ebből, s a játékot kezdő embernek olyan Ufólegényre utaló vicces ténymegállapítást kell tennie egy általa választott játékosra (nyilván ha 2nél többen játsszák), ami miatt az elneveti magát. Ha nevet a célszemély akkor iszik, ha rezignáltan néz, akkor az iszik aki mondta. Értelmet ne keressetek benne, az ivós játékok lényege az, hogy legyen egy okod arra, hogy bekúrj mint a szemét, de ettől független nekem kedves emlék. Az Ufólegény nevű ital, ráadásul gecire alattomos, mert a cherry miatt olyan undorítóan édes lesz, hogy a benne lévő rumot alig érezni, s kegyetlen szép sugarat lehet tőle hányni is. Már a második kancsó keverődhetett ki, mikor megérkeztek a fogadókirályok is, Zolika és Béla, akik úgy tolják, tán azóta is az életüket, hogy fogadnak egymással. De nem pénzbe vagy ilyesmibe, hanem sörben. Amit persze együtt isznak meg. Ilyenek játsszanak, hogy Te Béla, fogadjunk nem mersz odamenni ahhoz a szakállas csávóhoz, hátulról lehúzni a gatyáját és megcsókolni rúzsos szájjal a seggét. Oké Zoli de fogadjunk, hogy te meg nem mered ezt a rágót amit itt találtam a hamutálban, nyelvezés közben átadni annak a szakállas csávónak miközben én rúzsos szájjal csókolom a seggét. Aztán persze megcsinálják, bontanak egy sört és koccintva röfögnek, hogy te ez mekkora állat volt. Most nagyon jackass-esre vették a figurát, mert Danika az egyik Kancsó Kerget Ufólegényt bajnok éppen visszahányta a beleinek tartalmát a kancsóba, s ezek az állatok kitalálták, hogy tojással felütve tök frankó rántottát kanyarintanak belőle csak jól meg kell fogkhagymázni aztán durr bele. Közben Sütemény éppen egy egy kilós nutella, teljeskiőrlésű liszt, némi tojás, sütőpor és persze gandzsa segítségével próbálta a tökéletes tésztát meggyúrni, de az édes mogyorókrém miatt a tészta mindenhol ott volt csak a vájlingban nem, végül a hajából, a földről meg az ilyen dirib darab maradékokból nagy nehezen rácsepegtett egy sütőpapírral bélelt tepsibe, s bekúrta az egészet takarékra és elment zuhanyozni, mert úgy nézett ki mint akit arconfosott egy rotavírusos csecsemő. 

Közben kezdtek szállingózni a csajok is, ahhoz képest, hogy egy leharcolt régi házról beszélünk (amit tulajdonképpen Vlaskó faterja csak azért tart, hogy a gyerekeknek legyen hol lógni nyáron) igencsak magasra kötötték a szoknyát, magassarkú, miniszoknya, parádés sminkek, fodrász, meg amit el tudsz képzelni meg volt a másik rész, akik nagyjából tudták hova jönnek, ők nem sajnálós szakadt farmer, trikó nulla smink. Mondjuk az a csaj, aki konkrétan egy fehér festős cuccban jött, még maszk is volt raja, az tudhatott valamit, de nekünk különösebben nem tűnt fel, csak annyira, hogy egy idő után valami fehér szellem egyre hangosabban horkol a spájzban. 

Olyan tíz óra körül járhatunk, az index 25 sör, 22 rövid, 3dl ufólegény, s már muszáj táncolni is, meg valamiért előkerült két darab mikrofon is ami a hangcucchoz van kötve, hogy rá lehessen üvölteni az a amúgy is fos zenére. Eleve nem értem, hogy engem miért kell becipelni táncolni, hacsak nem röhögni akarnak rajtam, dehogy bazmeg mikrofont a kezembe adni minek, az már mindennek a teteje. Minő szerencse, hogy ezen bulin készült multimédiás anyagok elsorvadtak a faszba, mert különben most lenne min nevetnetek, de talán jobb ez így. 

A buli pörög ezerrel, én kurvajól érzem magam, a bedöntött alkohol nem fog vissza, nem csinálok hülyeségeket, nem vagyok vállalhatatlan, egyszerűen tényleg minden király a poénok záporoznak, a csajok simogatnak, a haverok pacsiznak. Mennék el wc-re, kopogok türelmetlenül, hogy véletlen se az ajtófélfát érje a goldenshower, erre a kiszűrődő hangfoszlányokból valami olyat hallok, ami abszolút váratlan, tulajdonképpen az egyetlen olyan szót, amit sloziajtó kopogásról nem vársz, ez dolog pedig női hangon így szól felém, hogy szabad. Miafasz, gondolom, átkerültem valami dimenziókapun, vagy mi történik, de hát a kíváncsiság hajtott, mégiscsak egy nő szólít, benyitok erre bazmeg a már fent taglalt csillát látom ahogy éppen romantikusan ölelgeti a csészét és egy szép kortárs avantgard mintát rakott bele rózsaszín és lila színekben, göndör szőke haja pedig erőteljesen maszatolja a már majdnem kész műremeket, izgatottságom jól láthatóan alábbhagyott, s maradék nem hányásos haját megmarkolva, fejét felemelve magasnyomású slagommal eltávolítottam a rögtönzött vásznat a művésznő elől, amit a biztonság kedvéért öblítéssel zártam. Mai napig röhögök ezen, mert lehet, hogy Nektek ezt majd így olvasva nem lesz vicces, de komolyan, ott és abban a pillanatban állva a töködet markolászva a klotyó előtt, mindenre vársz bazmeg, csak arra nem, hogy egy kéjes női hang azt mondja, hogy szabad. Persze utána már azon röhögött a díszes társaság, hogy mekkora geci vagyok, hogy úgy brunyáltam a csaj feje mellett 10 centire, hogy közben tartottam azt, de hát lehettem volna olyan geci is, hogy telibehugyozom, elnézve az arcát csak javított volna rajta, de ezt már sosem tudjuk meg. (Évekkel később mentünk pécsre egy spannal, idézem fel a sztorit, mikor a külső körgyűrűn álló pillangók látványától jött a felismerés, hogy vajon mennyit ér nekik egy arcbahugyozás, jelentem 5000 Forintba.)

Na hát körülbelül ennyi volt a mai sztori, aminek a végét egyszerűen csak úgy szeretném lezárni, hogy ébredés után kapirgálom a kis noteszemet, s mikor a homályból nagyjából kiszámoltam, hogy a vége 33 sör, 39 rövid 3dl Ufólegény, akkor előkerült Sütemény, ahogy valami szenes nutellát tol az arcába, a buli elején kidőlt srác pedig egy korsó vodkát reggelizett, egy tál tegnapról maradt gecifokhagymás rántottával. Gábor Úrral hánytunk egyet a förtelmes ízű Outox-tól, a hat doboz beck's-el ami véletlen bennmaradt a srác hátizsákjában megindultunk visszafelé, egy jóarc 50-es figura meg megállt mellettünk az úton valami nagyonpöpec luxusautóval, hogy látja elkél a segítség, hazavisz minket ha gondoljuk. Mi meg persze gondoltuk és a maradék sört betoltuk a házunk mögötti játszótér hintájában, miközben csak röhögtünk.