Sándor küldte nekünk az alábbi szösszenetet és semmit nem fűzök hozzá, mert már a múltkor is megkaptam, hogy kamu és igazából én írtam, hogy a sok kattintásból új lámbót vehessek magamnak, mindenesetre azért egy kicsit más szemszögből is megmutatja az eddig olvasottakat.

Olvastam a levelet kaptam a bigbosstól postot,elmondanám az én történetemet: én 2006ban kerültem a Céghez, 4 évet töltöttem el náluk. Munkanélkül voltam, és jártam az egyik helyre elég sokat bulizni, kisebb szórakozóhely volt, összeismerkedtem a pultosokkal, és az üzletvezetővel -hivjuk Juditnak- is. Ekkor már több éve vendéglátóztam, ráadásul az éjszakában, nagyon jól tudtam kihez tartozik a hely, hallottam jót is rosszat is róluk, de tudtam, hogy korrekten fizetnek és számomra ez volt a fő. Tehát megkérdeztem Judittól, tudna e esetleg munkát valamelyik helyen. Elkérte a telefonszámom, és azt mondta utánakérdez. Egy hét múlva fel is hívott, hogy szombat este 6ra legyek a Szigeten az egyik szórakozóhelyen, keressem Gábort. Így is lett, odamentem, bemutatkoztam, megmutatták a pultomat és beállitottak dolgozni. Eleinte csak kéthetente dolgoztam, majd jöttek az újabb megkeresések hogy itt is lehet, ott is lehet dolgozni, beindult a szekér elkezdtem jól keresni, egyszóval sinen volt az életem. Láttam családokat ott dolgozni, anyuka ruhatárban, kislánya a pultban, a fiú raktárosként dolgozott, nagyon jól kerestek tisztességes munkával. Voltak szabályok, volt ruha illetve csomagátvizsgálás, telefon készpénz nem lehetett nálad munka közben, tudni kellett elszámolni a rád bízott árukészlettel, illetve a bejövő készpénzzel, illetve a jattal, ami nagyon ügyesen már az értékesítés során képezve volt,tehát nem lehetett rajta okoskodni, plusz még amit adtak, de szerintem ezek a szabályok érvényesek egy akármelyik tescoban is. Soha nem értettem, miért vannak ezen emberek felháborodva. Ha tiszta a lelkiismeret, akkor gond nem lehet. Természetesen tisztában volt azzal is az ember, hogy ha esetleg az egyenestől elhajlik, és okosabb akar lenni mindenkinél, és nem elég a fizetése amit megkap korrekten, akkor annak következményei vannak, és ebből a szempontból az éjszaka más világ mint a tesco. Láttam kolegákat, akiket kihívtak éjszaka közepén a pultból, és lebuktak némi készpénzzel, vagy okosítással, de rengeteg kollégát tudok felsorolni, aki akár 5-6 évnél többet is eltöltött becsületes munkával a cégnél, és valljuk be, a vendéglátóiparban ez ritka. Természetesen tudtuk, hogy nem kizárólag alkoholt értékesítenek a helyeken, de ez is úgymond velejárója a szakmánknak. Ha valaki nem tud ezzel együtt élni, nem kötelező ezt csinálni. Elmondhatom, hogy nagyon jó barátokat, kedves rendes embereket ismertem meg a kolegáimban. A vezetőség mindig normális volt velünk, tudtuk mik a feladatok, azt elvégeztük és olajozottan ment minden. Két év után VIP felszolgáló lettem, nagyon jó időszak volt. Mint mondtam, 4 évet töltöttem ott, megjártam körülbelül a szórakozóhelyek 60 70%át, többször találkoztam személyesen a Főnökkel, korrekt, de szigorú és az elveihez, szabályaihoz (legyenek jók avagy rosszak) a végletekig ragaszkodó, kemény kezű vezetőnek ismertem meg. Láttam üvölteni, de annak oka volt. Általában nem kommunikált az alkalmazottakkal, csak a vezetőkkel, de ha igen, kulturált volt. Nem mondhatom ezt el sajnos sok másik "rendes" főnökömről....
Én teljesen korrekten távoztam a cégtől közös megegyezéssel, egyszerűen elegem lett a közegből, vendégkörből, mást akartam csinálni. Nem vertek meg, nem fenyegettek meg, viszont azóta volt olyan munkahelyem ahol nem fizettek ki rendesen, volt ahonnan szó nélkül kirúgtak mert éppen nem voltam az üzletvezető együttivós tevagyalegfaszább sleppjének a tagja, csak a munkámat akartam jól végezni, beszélt úgy velem tulajdonos mintha a seggéből rángatott volna ki,stb stb sorolhatnám... Visszatérve bigbosshoz, a cégnél volt arra is példa, hogy az egyik helyen az üzletvezetővel elszállt a fehérség, nem fizetett rendesen időben, beállva dolgozott, és ezt mikor 3. hete nem kaptunk fizetést (heti elszámolás volt)szóvátettük, akkor egyszercsak másnap megjelent az üzletvezető, mintha kicserélték volna, kifizetett mindenkit fillérre, újra normálisan dolgozott, és elmesélte, hogy előző nap megfejelte véletlen a betonoszlopot, és hát ez a szeme körüli kék zöld foltokból egyértelmű volt számunkra is... Egy szónak is száz a vége én nem tudok rémtörténeteket mesélni, tudok csúnya történeteket, de tudom, hogy ok nélkül senkit nem vetkőztettek le, nem bántalmaztak. Az pedig hogy az éjszakában valaki, akinek 30-40 szórakozóhelye van, valamint ezernél is több alkalmazottja, -akik több millióval bánnak esténként-, vasszigort tart és zéró toleranciát a lopással okoskodással szemben, szerintem tök normális. Az, hogy a tettenért alkalmazottat esetleg véletlen egy két sallerrel is megkínálták, és ezzel, valamint a külsőségekkel erőt és szigort demonstráltak, szerintem egyszerű határokat diktált a dolgozóknak. Ha tisztességesen dolgozol, és lojális vagy a munkaadódhoz, aki akkoriban felső kategóriás fizetést osztott, akkor biztositva van a jóléted, munkád, életszínvonalad, ha pedig baszakodni akarsz az éjszakai élet egyik legnagyobb szereplőjével akkor viseld a következményeket. Részemről ennyi:d szép

Mindenki döntse el maga, anyázni kommentben lehet ;)

Viszont eszembe jutott egy a Flamingó Panzió, ahol nem én hanem a volt főnököm, meg volt kollégám dolgozott és olyat mesélt, hogy még én aki azért relative tapasztalt csávó a témában, is tátott szájjal nézegelődtem, pedig nem szokásom. Szóval alapszituáció egy relative forgalmas főút mellett panzió, echte ungárishe konyha, kavicsos parkoló, unott pincérek és jellegtelen étterem, ami tényleg csak arra jó, hogy ha már fél napja kopog a szemed az éhségtől akkor bekapj valamit, ami még első blikkre kielégítőnek is tűnhet, de soha nem fogod elmesélni a haveroknak, hogy milyen jót kajáltál, vagy milyen jó kis helyen voltál. Szóval a panzió maga egy kisebb családi szellemkastélynak is megfelelhetne, kezdve a főnökasszonnyal aki rossz nyelvek szerint egy olasz kamionos bráner magyarországon történő elszopogatása után, otthagyta a családját, hogy kimenjen forróvérű latinloverjéhez, ami egészen jó sikerült is, már ha az aranyásást sikernek könyveljük ebben a hipotézisben, de lényeg az, hogy nemsokkal később a falusi kislány, gazdag olasz üzletasszonyként tért vissza és belefogott a már említett szellemkastély üzemeltetésébe.

Személyzetet találni egy ilyen csehóhoz, nem nagy kihívás, manapság a pincérek bagóért is dolgoznak, a szakácsból meg elég egy is, a többi konyhalány meg majd belejön, címszó alatt dolgozhatnak havi 60ért. Mindkét ismerősöm szakácsnak ment, de hamar feladták mert egyszerűen nem bírták a légkört, pedig se Sanyi bá', se a Feri nem egy ijedős fajta, mindketten ügyesek, innovatívak, a Sanyi bá' ráadásul egy földreszállt angyal a maga 60 évével és hatalmas pocakjával, eszméletlen figura, csak imádni lehet. Ő ráadásul otthon állatokat is tart, libát töm, tyúkokat nevel, malacot hizlal szal vágjátok. Őt érte az első sokk sorozat, mikor is meggyanúsította az kis olasz ribink, hogy ő bizony lopja a húst, mert szerinte minden műszak végével hazavisz 2x 2 adagnak való sertéskarajt, hogy legyen vacsora. De ezen még röhögve csak csak túllépett, viszont a matolcsyt megszégyenítő éttermi megszorító csomagokon, már ő sem tudott nevetni. Ugye alaphelyzet a spórolni kell mindenen, ezért a picsa kitalálta az egyhetes húsleves-t aminek receptjét készségesen felvázolta a konyhán dolgozóknak is, miszerint hétfőn lefőzöd rendesen a húslevest, kedden amennyi elfogyott előző nap, azt felforralod annyi vízzel amennyi megtölti a fazekat és literenként egy kanál vegetával ízesíted. Persze a szerda is ugyanez volt, a csütörtök is meg a péntek is. Csak ugye ott már az alapmatéria egyre kevesebb volt. A másik nagyszerű találmánya szintén a leveshez köthető, itt ugyanis a főtt hús bepanírozása és rántó' húsként való értékesítése volt a cél, a somlóit meg a maradék marhapörköltből csinálták, de ez állítólag csak legenda, bár én kinézem ezekből.

Na aztán ugye mivel mindenki utálta az ilyen húzásokat, alapba megvolt a lincshangulat, de a csaj tudta fokozni azzal, hogy nem fizetett bért, mindig csak halogatta, hogy majd holnap-majd holnap. Aztán a stáb megelégelte a dolgot, legnagyobb fullházra várva mindenki nekiállt öltözködni, meg a piás standból hordani el a cuccokat, mire a picsa csak sipitozott, állítólag az egyik srác a corneliust is elvitte. Persze azóta ugyanúgy megy a bolt, gondolom a csaj kiment tőkéért olaszba, vagy valami..

Tegnap este kaptam egy emailt, amiben egy a neve elhallgatását kérő vendéglátós felebarátunk ír a most felkapott Vizoviczki Lászlóról. A levelet bármiféle módosítás, nélkül közlöm. Előre kijelentem, hogy én azaz Szerda úr, elhatárolódom mindenféle véleménytől, nem vállalok felelősséget, a levél igazság-hazugságtartalmáról, egyrészt mert fosok mint egy cseresznyét dinnyével zabáló óvodás, másrészt meg csak úgy. Egy biztos, a levél érdekes.

Az elmúlt hetekben címlapokon lévő Vizoviczki Lászlóról szóló korrupciós botrányról szeretnék egy kicsit mesélni. Kérem amennyiben ez a levél kikerülne az Ön blogjára, úgy az emailcímemet, ne tüntesse fel.

Szóval én 2002 nyarán kezdtem el dolgozni pincérként, aztán letettem az egyik magyar bármixeres cégnél a bármixer vizsgát. Mivel ott közel három hónapig folyik az oktatás ezért hellyel közzel megismertem pár embert és az oktatónk tudott kontaktot adni, hogy kinél érdemes próbálkozni munkalehetőséggel kapcsolatban. Kaptam egy számot, meg egy nevet, hívjuk csak Balázsnak, felhívtam, illedelmesen bemutatkoztam, majd elmondtam neki, hogy felszolgáló végzettségem van és frissen szerzett bármixerim, szeretnék dolgozni. Balázs nagyon kedves volt mondta, hogy most hirtelen az ő érdekeltségeiben nem tud munkát adni, de emailben küldjek el neki egy rövid életrajzot, plusz lehetőleg egy jó minőségű fotót, mert az üzleteikben megkívánják a kellemes megjelenést. Mondta, hogy most pár héten belül biztos, hogy nem fog tudni alkalmazni, de ne aggódjak, mindig van szükség új emberekre, mert jön a nyár, ilyenkor sok egyetemista hazamegy, lesznek üres helyek. Én úgy tettem ahogy elmondta, és valóban három hét múlva hívott is, hogy az egyik liszt ferenc téri helyre kéne nekik pultos/bármixer, viszont nem meri azt mondani, hogy ez a munka sokáig fog tartani, mert ha indul a következő szemeszter, olcsóbb munkaerőt szoktak keresni, de ha ügyes vagyok, akkor áttesznek máshova. Én ennek örültem, ez is jobb mint a semmi, aztán miután lepapíroztunk mindent, munkába is álltam. Nem volt gond, tényleg egész jól ment minden, nem mondom, hogy túlfizettek de azért elnyomva se éreztem magam. Aztán nyár közepén hívott Balázs, hogy az van, hogy parti napokon diszkókba kéne dolgoznom. Én ennek csak örültem, mert jó pénzt ajánlottak, úgyhogy elfogadtam. Először egy kisebb szórakozóhelyen kezdtem, minden jól ment, végre pörgés közben is tudtam gyakorlatot szerezni a koktélkeverésről, aztán egyre furábbnál furább dolgok jöttek, először csak az volt feltűnő, hogy mennyi drogos van. Jó persze ezen 2000. tájékán Budapesten naív ember aki meglepődik, de amúgy tényleg, a pultos aki ha kicsit is nem idióta, simán látja, hogy az újonnan érkezettek előbb még simán mentek, meg lötyögtek, azóta nem rendeltek semmit, aztán utána meg idegrohamot kapott módjára ugrándoznak. Jó volt mert, mi ebből kimaradtunk, bár volt pár kollegina, akik biztos, hogy toltak valamit, de nem akartam magamnak semmilyen bajt, így befogtam a számat, csináltam a dolgom rendesen. Aztán egyszer egy ilyen buliban, történt egy kis incidens, valami félrészeg kigyúrt kopasz, hepciáskodott a pultnál, nem emlékszem pontosan de valamit nem úgy adhattam ahogy kért, ő erre nekiállt csapkodni, meg poharakat zúzni, aztán benyúlt értem a pultba kirángatott aztán a földön fekve rugdalt. Igaz nem sok ideje volt rá, mert azonnal 4-5 ember, akik civilnek voltak öltözve, rárontott, és véresre verték, majd a csajokkal hozattak két bubis vizet, azzal locsolták fel. Elvették a személyijét, leolvasták a nevét címét, meg minden mondták, hogy innentől fogva ki van tiltva, bár gondolom a kopasz nem sok minden fogott fel belőle, mert szilvakék volt a feje, meg vörös az orrától a melléig. Kiráncigálták a szórakozóhely mellé, belerúgtak még párat, azt otthagyták. Nekem közben iszonyúan fájt a fejem, mondtam, hogy hívjunk mentőt, mert nem hallottam a bal fülemre. Az öt csávó akik szétverték a balhézót mondta, hogy nem kell, nem lesz semmi baj, felesleges mentőt hívni, mert csak elbassza a bulizni vágyók kedvét. Mondtam, hogy akkor legalább had menjek el, vagy valami, így nem tudok dolgozni, erre azt mondta az egyik, hogy oké, de csak ha ő kísér haza. Kicsit elkezdtem parázni, de végülis velem olyan kedves volt, szóval nemtudom meggyőzött, aztán mikor kiírtünk szólt telefonon valakinek, majd pár perc múlva megállt egy rendőrautó, aztán a két rendőr üdvözölte a kíséretemet, mondta nekik, hogy fiúk, pultba dolgozott, kapott egy sallert, azt nincs jól vigyétek haza. Haza is vittek minden rendben volt, bár egy hét kellett mire a fülem rendbejött, mármint a hallásra, de Balázs már másnap felhívott, hogy utalt egy kis veszélyességi pótlékot a számlámra és hogy ha egy mód van rá, akkor ne nagyon reklámozzam a tegnap estét, mert a főnök nem szereti ha rossz híre megy a helyeinek. Igazából nekem csak maga ez a titkolózás meg seftesség tűnt fel, mert bárkit bármikor megverhetnek az éjszakában, pultos voltam régen is, láttam már ilyet. Aztán utána mikor már tényleg semmi bajom nem volt, szólt Balázs, hogy most nem oda kéne mennem diszkóba ahol eddig voltam, hanem máshová, egy jóval elitebb hejre. Itt is pár hétig minden simán ment, összeismerkedtem a csajokkal, megkaptam mindig a pénzemet rendesen, de aztán egyszer valamilyen oknál fogva a raktárban lévő digitális mérleget sikeresen levertem a polcról, amire a hely üzletvezetője eszméletlen felindultan reagált, leüvöltött elmondott minden utolsó gyökér szerencsétlen fasznak, aztán utána telefonált, majd 30 perc múlva ott volt egy taxi, egy új digitális mérleggel, meg egy tesco-s blokkal, amit a kezembe nyomott, hogy fizessem ki. Persze kifizettem, mert jogos, én törtem el, de ekkor még nem értettem a dolgot, hát nem telt el egy óra, és már hátul a raktárban forgolódótt két srác, és adagolták a fehér port. Azért annyira nem vagyok tökös gyerek, hogy hőst játsszak, szépen befogtam a számat és dolgoztam tovább. Igazából az eddig nem feilsmert apróságokból kezdett összállni a kép, hogy akik szétverták a másik helyen a támadómat, azok rendőrök voltak és konkrétan a kábszer adásvételére ügyeltek meg, hogy azért nem szabadott kihívni a mentőt mert azok nyomozást rendelnek majd el, úgy viszont gondolom sokminden bukna. Aztán volt még rengeteg elejtett szó, mondat, a Balázs vagy a többi üzletvezető részéről is, amiknek én nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, de szép lassan kezdtek leesni. Aztán egyszer azt hiszem budapest parádé volt, nem emlékszem már pontosan, a lényeg, hogy nagyonsok ember volt az utcákon, viszont mindenki ideges és feszült volt, nem tudtuk mi dolgozók, hogy ez miért van, de aztán Balázs egy ideges telefonhívását véletlen meghallottam, hogy a kinn a rendezvényen ellopták az egyik futár telefonját. Abban az időben, a GSM-ek még nagyon a kezdet kezdetén voltak, mármint ilyen elterjedés ügyileg, nemcsak a készülékek voltak drágák, de a percdíjak is és nem is ez volt a drága, hanem a telefonkönybe mentett contactok. ott ordibált az ember, hogy hogyan passzolod el azt ami a táskádba van. Nagyon féltünk, de szerencsére velünk Balázs mindig rendes volt, még akkor is ha látszott, hogy sík ideg. Szóval aznap este mindenféle gyanús figurák érkeztek a diszkóba, ami akkor még üres volt, nem jött el a buli ideje, onnantól már tudtam, hogy le kell lépjek innen minél hamarabb. Akkoriban elég sok drogtúladagolásos halál volt, ami után mindig feszült légkör fogadott a helyeken. Aztán az egyik csajszi nekiállt sírni, hogy ő nagyon fél, hogy mi lesz itt, mentek a hülye pletykák akkoriban, hogy a budapest parádén aids-es tűkkel szúrkálják össze az embereket meg ilyenek, aztán félt, hogy lesz valami. Hozzám jött oda, mint egyetlen férfihez, hogy kicsit megvígasztaljam, aztán azt beszéltük, hogy megkérjük Balázst, hogy intézzen egy védelmi embert a pult mellé, mert iszonyat tömegre számítottunk. Mondta, hogy nem nagyon tud, a portán muszáj a kemény védelem, meg a szigorú kontroll, de majd intéz valamit. Hát az lett belőle, hogy hajnalig alig tudtuk tartani magunkat, úgy elúsztunk, aztán mikro valahogy összejött minden és hatalmas tömeg volt, egyszercsak néhányan bebenyúlkáltak a pultba, meg nekiálltak dobálózni, egy kisebb verekedés is kitört a pult előtt, amire a porta odaért volna, addigra már az egyik csaj fején széttörtek egy üveget, szóval eszméletlen volt, félrészeg, félszívott emberek örjöngtek, aztán végül az egyik nagydarab kidobó helyretett néhány hangadót, aztán kicsit nyugalmasabb lett a dolog. Hajnalban mikor már zártunk Balázs odajött és adott mindenkinek 20-20 ezer forintot, hogy szeretné, hogy amiket hallottunk azt elfelejtenénk. Én már szabadulni akartam, de ebben a helyzetben nem mertem, úgyhogy rá két napra hívtam fel Balázst, hogy én szeretnék felmondani, azzal a kamuindokkal, hogy hívtak egy éves állásra étteremben felszolgálni. Bár ő kimért volt de mondta, hogy miért mennék, jól keresek, jó jatt, meg mégiscsak pest, legszínvonalasabb helyein dolgozom. Aztán akaratlanul is kicsúszott a számon, hogy kicsit tartok a sok kétes ügytől, amire már kicsit indulatosabban válaszolt, hogy attól még nem kéen így elhúznom mert megüthetem magam. Mondta, h üljünk le egy kávéra beszéljük meg, következő nap bejön majd ahol dolgozom és átbeszéljük. Nem tartottam attól, h engem bántani fognak, Balázs abszolút nem ilyen ember volt, mondta, hogy gondoljam át, mert a stiklizés mindenhol megy itt biztos helyem van stb. Amikor én nem tágítottam, akkor azt mondta, hogy két lehetőségem van. Vagy elmegyek az országból, vagy ha maradok akkor mélyen-nagyon mélyen meghúzom magam és a vendéglátást mint olyan messze elkerülöm. Nem volt fenyegető, de a hideg futkosott a hátamon. Mondtam neki, hogy állapodjunk meg abban, hogy keresek külföldi melót de nem fog basztatni, amíg nem sikerül. Mondta, hogy rendben van. Kölcsönös felmondási szerződést írtunk, korrektül el lett számolva minden, szabik, stb. Aztán nekiálltam ausztirában melót keresni. Közben az egyik volt osztálytársam szólt telefonon, hogy az egyik fesztiválra kéne beugró ember, pultozni, csak sörmérés, meg ilyenek, gondoltam, hogy ebből csak nem lesz baj, aztán elvállaltam. Aznap hívott Balázs is, hogy kiesett egy csajszi, nem e lenne kedvem beugrani egyet utoljára, duplán fizet stb. Ezzel tanúbizonyságot tennék a lojalitásomról stb. ilyen dumákat mondott. Én hülye azt mondtam neki, hogy sajna nem lehet, nem is emlékszem már milyen kamuindokkal ráztam le. Aztán végigcsapoltam a fesztivált, ki lettem fizetve rendesen, hajnalban mentem haza, aztán a lakás előtt vártak páran, ismertem őket, azok voltak akik egyszer leráncigálták rólam a kopasz gyereket a diszkóban. Köszöntem nekik, már éreztem, hogy baj lesz, erre ketten lefogtak, a többiek meg ütöttek. Nem sok midnenre emlékszem csak arra, hogy felcipeltek a lakásra, elfektettek az ágyon, kicsit megtörölgettek, vízzel, meg az orromba zsepit dugtak, aztán mondták, hogy azt ígértem, nem vendéglátózom. Miért kell hazudni, mikor ők rendesek voltak velem? Mondták, hogy ha nem akarok több ilyet, akkor messzire kerüljek el minden kocsmát, diszkót és éttermet. Természetesen mondtam, hogy rendőrt hívok, meg minden ők meg csak röhögtek, hogy őket küldenék ki, szóval felesleges próbát csinálnék, de ha nekik hivatalból ki kell jönni, biztos, hogy hullazsákban visznek majd el. Na innentől fogva összeszedtem mindenenem, leköltöztem anyámékhoz vidékre, a lakásomat eladtam ingatlanközveítítővel, aztán kimentem bécsbe. Mikor már két hete kinn voltam és már nekiálltam dolgozni is, kaptam egy emailt a Balázstól, hogy jól döntöttem, reméli nincs harag és megtalálom a számításomat ott. Döntsd el te, vagy döntsétek el ti, hogy megérte e, én nem tudom, bár most már minden rendben van, de soha nem fogom tudni elfelejteni ezeket az időket. Érdekessége a dolognak, hogy míg ennek a Balázsnak dolgoztam összesen majdnem másfél évet, addig hat különböző kávézóban és négy diszkóban dolgoztam, természetesen min Vizoviczki érdekeltsége volt, bár én sohasem láttam őt élőben.

megjegyzés; a poszt publikálója elhatárolódik, bármiféle vádaskodástól, gyanúsítgatásról, sőt megrögzött véleménye, hogy a fentebb leírtak, csak valami vicceskedvű bulvárújságíró agyszüleménye. [sarcasm off]

Az előbb nézem a fészbúkot, amikor is a Modorosblog, kiposztolt egy life.hu-s címe; Pasid kedvenc itala árulkodik szexuális szokásairól (18+), elolvastam és nem bírok felkelni a röhögéstől, mert még a belemet is kivisítottam magamból, szerencsétlen kiskutyám, körbeugatta a házat, mert azt hitte valami baj, van még most is be van zsongva, mert ő csak a hirtelen kedélyváltozást tapasztalta. Megpróbáltam megmutatni neki a cikket, mert igazán értelmes kis jószágról van szó, de ahogy egy pillantást vetett a fentebb linkelt, élettani vitathatatlan tényekre, azonnal leugrott az ölemből és inkább elkezdte a kuksiját nyalogatni. Tudhat valamit. 

Az a bajom, ezekkel a nőimagazin jellegű dolgokkal, hogy akkora ordítóan hatalmas baromságokkal etetik a sérült önbecsülésű hölgy látogatókat, hogy többet ártanak vele, mint használnak. Persze tudom, jó szándék vezérli őket (vagy csak az egyedi látogatók száma..), de szerintem azért illene megtanulni, hogy egy valamirevaló női magazinnak, hogy ilyen cikkekkel, maximum a klimaxhoz közeli nőket, vagy a társkeresőn két-három éve reménytelenül klikkelgető egyéneket lehet megfogni. 

De most adok egy pro-tippet, mint profi bármixer;

- Ha a férfi női társaság nélkül érkezik a bárba, teljesen mindegy mit iszik, fel akar szedni valakit, akivel este a fentebb linkelt cikkel teljesen eltérő módon próbál majd szexelni.

-Ha a férfi női társasággal érkezik a bárba, teljesen mindegy mit iszik, mert amúgy fog szexelni, fentebb linkelt cikkel teljesen eltérő módon.

-Ha a férfi női társasággal érkezik a bárba és rövid italok fogyaszt, a lehető leggyorsabban és mértéket nem tartva, akkor egyetlen célja, hogy az este folyamán ne szexeljen senkivel.

A három opciót pedig, a pénztárca vastagsága, az úriember fizimiskája és szociális tulajdonságainak változóiból, pedig tetszőlegesen kombinálhatjuk a végtelenségig. 

Sziasztok, bocsika, hogy nem írtam, csak jön a jó idő, ezernyi dolgom van, amiben sajnos nem mindig fér bele a blogírás, az amatőr színpad, aminek tagja vagyok a közelmúltban debütált az egyik darabja, amin gőzerővel dolgozunk, aztán készül az egész hátas tetoválásom, ami szintén sok időt vesz el és akkor még nem említettem, hogy állásinterjúkra járogatok. Pedig tudnék miről írni, de gondoltam jobb ha most előre beharangozom, hogy jövő héten megjelenik a Diablo III, így a blogos aktivitásom, elég gyatra lesz.

Szóval most egy külön állatfajról szeretnék mesélni nektek, akiket az egyszerűség kedvéért hívjunk csak pókereseknek. Pár évvel ezelőtt, mikor az első bwin, meg hasonló weboldalak nagyüzemben elkezdtek működni, a lakossági póker újra a fénykorát élte, mentek a tévében a gagyibbnál gagyibb pókeres szórakoztató műsorok. A póker persze régen is ment, a fiatalabb korosztálynak viszont ez lett az ultija, amikor is már kártyapartik és hazárdjáték nem csak laza péntek esték és nyári esős balatonparti délutánok elfoglaltsága lett, hanem főműsoridős szombat esti programok. Míg más ember a barátaival iszik nagyüzemben és épp valami irdatlan nagy baromságot mesélnek egymásnak két hányás között, vagy éppen a kocsmában a pultoscsajnak csapják a szelet esetleg a diszkóban szétcsapva ugrándozva, vagdalja az oxingénmolekulát, addig a pókeresek azok ülnek egy helyben, párezer forintos tétekkel, csukjában meg napszemüvegben és kimérten kortyolják a kintről behozott energiaitalukat. Alapba a pókeresek, úgy tekintenek magukra mint valami feljebbvaló, aki betér a kocsmába/szórakozóhelyre és ellenben a sok alkoholizáló paraszttal ők bizony értő és komoly elfoglaltságot, sőt mi több SPORTOT űznek. Persze most nem magát a pókert akarom leszólni, tisztában vagyok azzal, hogy kell hozzá némi tudás is, de azért az égbe se kell emelni eme kártyajátékot, egyrészt mert csak egy játék másrészt meg mivel nem vegasba tolják, így a nyeremény esélye is apró.

Beszélgessünk kicsit modorosabb témában, a lakossági pókeresek között több archetípust ismerünk;

Az első a hobbipókeres, ő az aki az aprót a sör után mindig bedobja a nyerőgépbe, pörget kettőt húszas téten, aztán jót mosolyogva továbblépdel az asztalhoz. A pókert nem feltétlen kötődésből, vagy függőségből űzi, hanem mert a haverjai is tolják és végtére is jó móka, élvezi a partykat, eljátszik, néha talán nyer egy bebaszásra való pénzt is, de körülbelül megragad ezen a szinten. Érzésből játszik és nem fog elolvasni hatszázoldalas könyveket a kártyákról, csak azért, hogy a saját haverjaitól elnyerjen párezret. Jellemző, hogy az ötlapos pókert ismerte, amit még a családjával játszott, de az új őrület miatt, a haverjai beavatták a pókerek királyába, a texas holdembe.

Van a póker stars, aki nagyjából tisztában volt a szabályokkal és az látta az eurosporton, hogy mennyi lóvét kaszálnak azok a félhomályban is napszemcsót viselő tagok a tévében, majd az első poker star, meg bwin tv reklám hatására, regisztráltak valamely weboldalon, ahol először ingyenes játékokkal, majd fizetős menetekkel nyomultak. Még nem annyira függők, viszont náluk a számítógépes játék, illetve az otthoni elfoglaltság nagyjából az online pókerben merül ki. Szerencsére, a játékot, ha csak nem valami hatalmas téttel van benn, bármikor félbeszakít, ha egy kiadós ivásról van szó.

Végül a WSOP versenyző, aki meg van győződve, saját tehetségéről, életét egy all-in-hez tudná hasonlítani. Büszkén emlegeti fel, hogy részt vett valamely WSOP verseny selejtezőjén, a pókert, valami überbrutál szellemi munkához hasonlítja, teste és lelke tibeti szerzeteseket megszégyenítő módon harmonizál a filccel és a kártyákkal. Baseball satyek, napgép esetleg kapucni is figyel a kobakján, egyedi szerencsezseton nélkül a sarki boltba se ugrik el, szabadidejét teljesen felemészti a játék, vagy a játékra való felkészülés. Matekot tanul, valószínűségszámítást próbálja értelmezni néhol több, néhol kevesebb sikerrel, valakik még pszichológiai könyveket is olvasnak, mimikákról, gesztusokról.

A baj az velük, hogy bár egyik típus sem, feltétlen zavaró ha tisztes távolságból nézed, de amennyiben te egy felszolgáló vagy, ráadásul abban az üzletben ahol ők játszanak, akkor bizony szívhatod a fogadat. Az első és legnagyobb baj az, hogy csórók. Egytől egyig. Egyrészt azért, mert ha lenne pénzük akkor komoly helyekre mennének játszani, ahol tényleg nagy pénzek vannak, másrészt azért mert kétszer is meggondolják, hogy a háromszáz forintot sörbe, vagy zsetonba invesztálják. A kintről behozott, hell meg watt energiaitalokon már meg sem lepődök soha, ellenben baromira szórakoztat, hogy miközben a tescos, száz forintos italát szürcsölgeti, előadja a roppant igényes, racionális gondolkodású gazdag nagymenőt. Mikor Magyarországon végigtarolt a pókerláz, rengeteg kocsma próbált ráállni a pókeresekre, amiknek nagyrészük jól meg is bukott, mert egy üzlet csak akkor fog pénzt látni a pókerből, ha ő a bank, ha csak teret ad neki, akkor nem. A résztvevők kérnek majd egy bambit, meg egy á.vizet, abból is bubimentest, h ne büfikézzenek, aztán elülnek mellette a party végéig, suttyomba persze előkerülnek a dobozos energiaitalok, de azokból vajmi kevés profit van.

De most mi a faszom bajom van a pókeresekkel? Joggal kérdezheti az olvasó, hiszen, azonkívül, hogy keveset fogyasztanak (ami igazából bárkire vonatkozhat), nem zavarnak senkit. Nem fognak ordibálni, nem hányják össze a retyót és nem kell záráskor a bezombult üvegszemű lámákkal veszekedni, hogy ugyanmár tessék hazamenni. A probléma az arroganciából indul. A pénz mindenkit megbolondít, akik pedig komoly rendszerességgel rákapnak a pókerre, egyre nagyobb pénzeket fognak feltenni, majd a laza szombat esti pókeres brigádból, akik eleinte jókedvűen osztották a lapokat, begyepesedett, merev, rideg tagok lesznek, akik arrogánsan kérik az ávizet, sőt még a zenét is megkérik, hogy halkítsd le, mert zavarja őket. Belőlük lesz, a hitelbe inni akaró vendég, akik 10 perce játszották el a hétvégére félretett 10ezret, aztán kérnek kölcsön a havertól, egy ötöst, mert nagyon érzik a pályát, aztán kérnek egy sört hitelbe a pultostól, aztán hajnalra ott tartunk, hogy a 6-8 fős társaság körbetartozik egymásnak.

A hazárdjáték komoly dolog hiába nem veszik komolyan emberek, nem egyszer vittek el bilincsben embereket a vendégeim közül, pedig a 6 fős asztalra, a maximum 30 forint össz tét jutott. Az addikció pedig komoly lehet, ami természetesen nem a póker hibája, de szar dolog pultosként bíróságra járni, ha a törzsvendégeid perlik egymást, mert az egyik elnyerte kártyán a másik autóját.

Persze, hogy teljes legyen a dolog, valós történetet is kaptok, ami velem esett meg (ki mással...?);

Még a Hajnalkában történt, hogy egy helyi menő társaság minden csütörtök este odajárt pókerezni. Öten voltak, mindegyik vállalkozó, hasított a biznisz, játszották az agyukat rendesen. Azt mondták, hogy csak az élményért játszanak, nem a pénzért, ezért eleinte fejenként egy húszas volt a beugró, de szinte személyes kihívásnak fogták fel, a dolgot, így egyre nagyobb tétekbe kezdtek játszani. Nem egyszer volt már, hogy szóltunk én is, a Tóni is, hogy lehet ezt inkább nem itt kéne csinálni, közel 2-3 milliónál, már minket is megbasz a hatóság, ha valami nem úgy sül el, de aztán csak csinálták a hülyeségüket, nekünk dolgozóknak mindig dobtak pár csontot, hogy befogjuk a szánkat és be is fogtuk.

Kitaláljátok mi lett a vége?

Az egyik tagnak, az audiját kidíszítették, muskátlikkal, igaz ezt sajátos módon csinálták, mert a kőből faragott nagy virágtartót aplikálták bele a szélvédőbe, a másik tagnak leszakították a kezéről az óráját, a harmadiknak meg a oda kellett ajándékoznia egy targoncát a cégétől a negyedik játékosnak. Persze akkor nem beszéltek egy darabig egymással, de a Tóninál láttam facebookon, hogy éppen új autót vett, aztán mikor rákérdeztem, hogy miből, akkor mesélte, hogy ezek újra oda járnak és megint irdatlan pénzek mennek a Hajnalka különtermének asztalain, meg röhögve mesélik egymásnak, hogy "emlékszel mikor belebasztuk a muskátlit az audiba?"

Kéri "Satya" Sándor

1967 - 2012

hát nem sikerült megfejteni a feladványunkat, így a telefonszámokat senki nem kapja meg, de azért elárulom vizsgatételemet, ti is nevethessetek, mint én amikor kihúztam.. majd a héten írok róla posztot is, csak csütörtökön színházi fellépésem van vazze...

Reggel hét óra van, ami azt jelenti, hogy pár percen belül megérkezik Döme osztálytársam. Azzal az ezüstszínű A4 audival fog jönni, amit tavaly kapott év végén, mert nem húzták meg semmiből. Míg begurul a parkolóba, ellenőrzöm gyorsan az órarendemet és örömmel konstatálom, hogy ma egész nap a tankonyhában leszünk. Pár perc elteltével, Döme meg is érkezik, két további osztálytársam társaságában int, hogy üljek be mellé, majd kézfogás, elindulunk az iskola irányába. Te bazmeg! Szakította meg a csendet Peti, tegnap gyakorlaton halálra szopatott, az a köcsög felszolgáló! Ez se tudom honnan szerezte, a papírjait, mert richtig bazmeg, rizsát akar ajánlani a marhapörkölthöz. Azt még engem baszogat, hogy hogyan tartsam a tányérokat. Én el tudok vinni bazmeg hatot, akár nyolcat is ha felszívom magam, ez meg három-néggyel szériázik. A tanulócsajok meg majd elolvadnak, ha hozzájuk szól, pedig egy büdös görény, csak éppen ő már kilopott annyit, hogy vegyen egy bmw-t. Köcsög ez én mondom.  Mindannyian helyeslően bólogatunk, miközben a buszra váró tömeget stíröljük és röhögünk, azon a szerencsétlen idiótán, aki a kétszáz tonnájára felhúzott valami cicanaciféleséget. Még szerencse, hogy divat a kiszaggatott nadrág, neki ugyanis ezt nem kellett a boltba megvásárolnia, neméppen szerény testének segítségével sikerült ugyanis divatossá tenni, az olcsó leggingset. De ez még hagyján lenne, ha a fekete saru alá nem venne fel, zöld garfieldos zoknit, pedig már két hónapja ezen röhög a suli. Mindegy is, mi fiúk vagyunk, elég csak seggeket, meg csöcsöket stírölnünk, javasolja Döme, amiben az autó utasai egyetértettek és visszakanyarodtunk a gyakorlaton töltött sztorikhoz. Engem bazmeg meg azért szopat a főnök, mert sehogysem sikerült megdugnia a tanulócsajokat. Aztán nekem meg mindig elmesélik, hogy fogdossa őket, meg mindig utánuk megy az öltözőbe, hogy hátha valami lesz, de a csajok elhajtják. Aztán érted, egy suliba járunk, egy korosztály vagyunk, kivel beszélgessenek, ha nincs vendég? Perszehogy velem. 

Mennyi idő van? Törte meg a sztorit Balogh. Tudtátok, hogy a gyakszatanárnak, az anikónak, nincs papírja arról amit csinál? Nem? Hát jól figyeljetek, ez a nő ez valamikor ugyanazt tanulta mint most mi, aztán valahogy összekefélt a suli oktatásvezetőjével, aztán az a vége, hogy most itt van és ő tanítja a diákokat. Onnan tudom, hogy a nővérem Szombathelyre jár a berzsenyibe levelezőn, aztán kiderült, hogy szaktársak. Most tanulja csak, szóval érted legálisan nem is lehetne itt. Nembaszlak, komolyan! Anyámra esküszöm. De figyi, ez kényes téma ne nagyon dumáljunk róla senkinek, fasznak hiányzik mégegy beszélgetés az igazgatóiban.

Közben az A4-es szép lassan begurult a suli parkolójába, ahol a tehetősebb tanárok, egy egy komolyabb fabiával, vagy éppen szebb citroennel álltak, a diákok között meg a legelterjedtebb, a régi rendőr astra volt, aztán sok lada, meg kispolák is helyet foglalt még, Döme így érezte igazán jól magát, hogy kitűnhetett a többiek közül. Mondjuk egyszer a kőműves tanulók púrhabot fújtak a kipufogójába, hogy megszivassák a gazdag nagyképű cigányt, csak azzal nem számoltak, hogy Döme a suli harmadik szintjén található fiúkolesz legkeményebb arcaival, jó viszonyt ápolt, így az ő közvetett segítségükkel a tettesek is meglettek és a vendetta sem maradt el, továbbá aznap Döme büszkén hajtott haza, hogy nézd apa, szereztem vacsiúj, gyári kipufogót! Nem mondom, hogy szép dolog volt, de ez is tanulságos történet, mert ha már baszogatod az erősebbet, legalább tedd úgy, hogy ne derüljön ki, hogy te voltál.

Szépen lassan becammogtunk a tankonyhára, ahol annak rendje módja szerint átöltöztünk, majd felsorakoztunk a szocreál épületben. Máma a mártásokról fogunk tanulni, jelentette be anikó, aztán ha végzünk, akk'ó rátérünk még a szousszokra is. Majd amikor a hollandi mártás R betűjénél tartott, beérkezett Vivien is, aki éppen az összekócolt haját igazgatta, őt követte Balogh, aki pedig sliccét. Anikó tudta, hogy mi folyik odabenn, de nem akart vele foglalkozni, a sulinak így is sok tanára faragott rá arra, hogy megpróbálta megnevelni a csemetéket. Minél inkább nem vesz tudomást róla, annál nyugodtabban tud tanítani, ráadásul így a gyerekek kezdetleges szimpátiája sem fog utálatba hajlani, ami azért nem egy utolsó tényező egy késekkel és hentesbárdokkal teli osztályteremben. Üljetek le gyorsan és másoljátok majd át amit a többiek leírtak, sürgeti a két késveérkezőt a tanci, majd a karancs tűzhelyek mellé lép, ahol egy valaha zománcos fazékban megpróbálja prezentálni a már említett mártás elkészítési folyamatát. Persze ahogy a mártás készült, nem maradhat el, néhány disznó humor sem a fiúk részéről, így a "Vivien, ezt nem te köpted vissza?" vagy a "bázzeg, hollandigeci" beszólások, szinte meg sem törték anikó nyugodt koncentrációját, miközben erőteljesen kavargatta a készülő mártást, annak reményében, hogy a kopott zománc és a szar gáztűzhely miatt, a cucc oda ne kapjon.

Persze azért az lányokat meg a fiúkat érdekelte a főzés, ha másért nem, a fiúk kis szkillt, próbáltak felszedni, hogy egy esetleges csajnak majd imponálni tudjanak, a csajok pedig elvárásból figyeltek oda, legtöbbjüknek idősebb pasija folyamatosan azzal piszkálta őket, hogy mekkora kurvák, hogy egy rántottát se tudnak összedobni, így azért kénytelen kelletlen, a társaság megtanulta a főzés alapjait, nem volt gond a kelt tésztával, a kevert tésztával, de még szuflét is csináltunk, ami azért nem szar. Persze már akkor is mint amúgy az utolsó két évben a vizsgára készültünk, aminek tételei abból állnak, hogy egy adott ételt el kell készítenünk, majd azt szakszerűen fel kell szolgálnunk és a maradékot el kell csomagolnunk egy fehér vagy egy vörösbor társaságában. Nem tűnik nehéznek mi?

Persze a Viviendugások így év vége felé, kezdtek kihalni, senkit nem érdekelt már a gyakorlat sem és bár azért a receptek nagy részét nem egyszerű elfelejteni, egyre közeledtünk az ominózus vizsgához, aminek napja előtt forródrótként üzemelő msn kapcsolatok égtek a sok, omg, help, wtf felkiáltásoktól.

Pedig ott állunk éppen, mint egy sor remegő fasz, a tankonyha ósdi szocreál falai között, éppen undorító nájlonzakó van mindannyiunkon, amit kötelező volt ballagásra megvenni, mert a suli leszerződött egy helyi öltönyboltossal, aki mellesleg az igazgatóság egy közeli jóbarátja, így a 18.800 forintért vásárolt gagyi, halszálkás félreszabott zakókban ott kellett szobrozni és várni arra, hogy a vizsgaelnökök megérkezzenek és mi kihúzhassuk a felvágott papírfecnik közül azt ami majd eldönti, hogy átmegyünk a vizsgán vagy sem...

Gondolom a végkifejletet kitaláljátok, de az odáig vezető egy óra rendkívül szórakoztató volt, így egy kis játékra invitállak titeket, találjátok ki mi szerepelt az én papírfecnimen. Segítségül megadom a betűk számát amolyan akasztófa módra, illetve még egy kicsit segítek. Ha kitaláljátok elmesélem a vizsga folyamatát!

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ S    H _ _ _ _    _ _ _ _ _ _ _ _ S

Tehát a játékszabályok a következőek, kommentbe lehet beírni megfejtést, annyit amennyi jólesik, amint látható az étel, három szóból áll, az első 12, a második 5, a harmadik 9 betűből áll, amiből három meg is van adva segítségnek.

A helyes megfejtő ajándékot nyer, férfi esetén Vivien, hölgy esetén Döme telefonszámát...
 

Kicsit inaktív voltam, mert ment itt ez a Schmitt-es balhé és mivel még az utolsó főzősblog is schmittes poénokat spamolt nektek én ki akartam maradni a szórásból, egyrészt azért mert én nem vagyok akkora sutyerák paraszt, hogy ilyen pitiáner módszerrel szerezzek látogatót, másrészt, már halál unalmas volt a dolog, meg szerintem nem is vagytok rá kíváncsiak. Persze véleménye mindenkinek lehet, nekem is van csak éppen nem kíváncsi rá a kutya sem.

Tizenhat éves koromban, még nagyban a sulipadot koptattam, harmincnégy másik szerencsés emberrel együtt, akik közül hatan voltunk fiúk. Bár a suli nem kimondottan volt a városrész legjobbja, sőt előszeretettel nevezték legaljának, az oktatás bizonyos esetekben kimagaslóan színvonalas volt. Persze akkor még kurvára nem érdekelt minket, hogy az italismeret tanárunk az ország egyik vezető szállodaláncának egy főgóréja, ráadásul nem azért, mert valaki odaültette, hanem azért mert értett a vendéglátáshoz, ettől független büszkén állíthatom, hogy aki nála legalább kettesre tudott vizsgázni, az igenis képben van a mai napig, a borvidékektől kezdve, minden olyan etil és metilalkohollal, amit e földön fellelhetünk. Antibá, nem volt egy szívbajos figura, minden órán feleléssel indított, ami öt kérdésből állt, amit ha hibátlanul tudtunk akkor kaphattunk 3-as osztályzatot, a kiváló minősítésért, további öt kérdést kellett helyesen megválaszolni. Bármilyen fals válasz azonnali egyest jelentett. Rohadtul utáltuk érte és be kell vallanom, az idő előrehaladtával, nagyon is elégedett vagyok, hogy hozzá járhattam és közhely, de ő tényleg az egyén javulása érdekében nyúlt ehhez a drasztikusabb osztályzási rendszerhez. Persze tudom, az itt jelenlévő olvasók többsége, nem mind vendéglátós és az emberek számára ez a szakma alapjáraton, egy amolyan betöltő munka, amit bárhol bárki képes elvégezni, ami alapesetben így is van, csak ez valaha nem így volt, régen az étterembe járó emberek megkövetelték, hogy a pincér tudjon mondani valamit a készülő ételről, felszolgálandó italról és véletlenül se tegyen jeget a borba. Osztálytársaim között, nagymértékben fellelhető volt, a jelen vendéglátó egységeinek, csöcsösmarcsiai, akik inkább a külsejükkel, mint szakmabeli tudásukkal vonzzák a vendégeket. Nem mondom, hogy ezzel feltétlen probléma van, mert kereslet-kínálat piacban hiszek és bevallom én is szívesebben nézek egy nagycsöcsű homályfejű csajt, mint egy köpcös parasztbajszos csókát a pult mögött. Szóval amint említettem, az osztály nagy része leányzó volt, akik lényegében nem feleltek meg a szakközép iskola kívánalmainak, viszont varrónők, meg bolti eladók nem akartak lenni, így inkább a munkásosztály kicsit arisztokratább oldalát próbálták meg erősíteni. Sokan közülük, inkább maguknak valók voltak mint buták, legtöbb esetben viszont a családi háttér fogta vissza a feltörekvő kis csajszikat, mert hiába van esze valakinek, ha nem megfelelő családi háttér veszi körül, akkor bizony nem egyszerű még középiskolára tanulni se.

Osztályunk több klikkel is rendelkezett, voltak a menőcsajok, a művészcsajok, a rockercsajok, meg a lúzercsajok. Gondolom egyik csapatot sem kell elemeznem ahhoz, hogy nagyjából el tudjátok képzelni az összetételt. Fiúknál viszonylag egyszerű volt a képlet, mivel kevesen voltunk, együtt voltunk. Persze itt is voltak, társadalmilag megkülönböztetett srácok, akik szabadidejükben, inkább ladát tuningoltak, vagy quake3-aztak, míg voltak menő diszkókirályaink, illetve Döme haveromról is meséltem, aki az osztály etnikai sokszínűségéért volt felelős. Bár az iskola falain kívül más dolgokat csináltunk, benn együtt lógtunk, együtt bagóztunk, együtt jártunk büfébe és együtt baromkodtunk. Néztük a csajokat, meg jól kibeszéltük őket, hogy kinek melyik tetszik, melyiket lehetne megrángatni, vagy valami. Persze a tanáraink se voltak egyszerűek, azért nem sok olyan osztály volt, ahol ennyi lány volt koncentrálva egy helyre, ráadásul külső megjelenésben kifejezetten jó statisztikát képviseltek, így minden férfitanár szeretett bejárni hozzánk, főleg mikor jött a jó idő, aztán a katedráról lehetett skubizni, a padok alatti szoknyás csajokat, meg körbejárkálva dekoltázst csekkolni. Volt egy olyan tárgyunk, hogy Vendéglátói Ismeretek Gyakorlatban (ami elméleti óra volt....!!), amit egy fiatal friss diplomás srác tartott, főként a vendéglátóhelyek alapműködésével foglalkozott, olyanok mint, mi a sztendert teendő nyitáskor, hogyan kezeljünk bizonyos helyzeteket/szituációkat stb. Namost a csávó alapba elég laza volt, nem különösebben érdekelte a tananyag, viszont vetíteni szeretett és nem valami ósdi projektoron keresztül képzelte el eme elfoglaltságát, hanem a saját énje fényezését, a fiatal hamvas tinisunáknak, akik szájtátva hallgatták minden olyan sztoriját, amit előadott. Nem kellett sok idő, hogy mindenki tudja, az osztályból már nem is csak egy csaj feküdt meg neki, ami addig nem is lett volna baj, amíg ez köztünk marad, de a csávó annyira hülye volt, hogy ő maga nem igen figyelt a diszkrécióra, így egy esetleges rendőrségi ügy kikerülése érdekében hamarosan új tanár jött a megnevezett pozícióba.

Persze ez alapjáraton nem kéne, hogy hírérték legyen, mert ilyet mindenki hallott, sőt szerintem akik mostanában járnak iskolába, azok még közelből, vagy akár testközelből is átélhetnek hasonlókat, de amikor mi az osztály fiú tagjai újra láttuk ezt a tanárt, az nem csak megdöbbentő helyszín miatt, hanem a megdöbbentő miért miatt is durva, ugyanis történt egyszer, hogy úgy tavasz közeledtén, a tankonyhán, éppen Vivien húzta fel az addig bokáján csüngő tangabugyit, majd sietve távozott a fiúöltözőből. Ez egy átlag tankonyhai óra volt, mert Vivien teste afféle közkincs volt az osztály fiú tagjai között, lényegében maradéktalanul osztoztunk rajta, ami így visszagondolva elég tré, mer oké, hogy osztálytársak vagyunk, de érted luktársak az elég gagyi, mindenesetre akkor nem különösebben foglalkoztatott minket ez a téma, tekintettel arra, hogy az évfolyam egyik tekintélyes példányának haját ráncigálhattuk, de lényeg a lényeg, pár hét múlva fertelmes dolog történt. Erika az osztály strébere éppen jelentette a hiányzókat, ami közé Vivient is felsorolta, ami csak annak fényében volt meglepő, hogy péntek van, pénteken viszont sose lógott, mert suli után mindig bennmaradt a városban, az egyik barátnőjénél, hogy este elmenjenek bulizni. Viviennek alapba sok volt a rovásán, mert sokat lógott, így minden hasonló jellegű hiányzást neki legalább telefonon jeleznie kellett az Ofőnek, ami nem történt meg, Erika mondta hangosan, hogy Vivien azért hiányzik mert bizony problémája van, méghozzá nemi jellegű.. Hirtelen az osztály fiú tagjaira rátört a felismerés, mire a Balogh, aki az osztály idióta nagyképűje címet is viselhette volna, felszólalt; "BAZMEG, ÉN MEGDUGTAM!" amit nem meglepő módon, öt továbbii megerősítés követett, mindenkinek a maga részéről. Így jutunk el másnap reggel tíz órakor, a rendelők épületébe, aminek folyosóját, rideg neonok világították meg, kopott műanyag ülőkék sorakoztak, a vasszerkezeten, amin helyünket foglaltuk el. Míg vegyes humorral és keserűséggel álltunk a "Nemibeteg gondozó" ajtaja előtt, a folyosó végén, Fehér tanár úr tűnt fel, aki sorozatban dugta az osztálytársainkat, majd mikor észrevett minket elhúzta a szája szélét és így szólt; "Na Uraim, tudják hogy készül a Gombás Hússaláta Vivien Módra?" Aztán csak röhögtünk.

Sok levelet kaptam, illetve kommentben is jeleztétek, hogy fasz vagyok, mer csúnya dolog így írni, továbbá sok helyreigazítási próbálkozás is volt, így most megragadnám az alkalmat, hogy tiszta vizet öntsünk a vodkás üvegbe amit eladhatok jó pénzért.

Dohányzom igen, felelősségteljes toleráns, etikus és környezetbarát emberként próbálok élni dohányosként is. A törvényt amit a kormány a nemdohányzók védelme érdekében hozott, azt támadom, ugyanis a törvény az eszetlen tiltáson kívül csak csekély mértékben szolgálja valóban is, a nemdohányzó közösséget. Sajnos nem mindenki olyan mint én.. Mármint érted sajnálhatjátok..

Először is, tökéletesen egyetértek a buszmegállók, vasútállomások, aluljárók és egyéb hasonló helyek dohányfüstmentessé tételével. Aki az utcán nem képes 15-20 métert arrébb sétálni, hogy ne zavarja a nemdohányzó járókelőket, buszra várakozókat az egy seggfej és minimum halált érdemel, de csak miután ingyen ledolgozott egy szezont a Gyulánál topless felszolgálóként. Tökéletesen egyetértek, hogy csinálni kellett valamit a rendszerrel ami az éttermekben uralkodott, mert ami eddig volt az nem jó. Viszont. A teljes tiltás, soha és semmilyen körülmények között nem vezet sehova, mert azonkívül, hogy kiskapukon keresztül a feketegazdaságot erősíti, csupán látszatmegoldás.

Amint említettem, amióta nem lehet bagózni kocsmákban, azóta országszerte rengeteg zugkocsma alakult magánlakásokon, amelyek megkárosítják az országot, megkárosítják a becsületes magyar adófizető vendéglátó vállalkozókat, akik ezmiatt kénytelenek munkaerőt elbocsájtani. Ez csak egy gond, a nemdohányzót ez nyilván nem érdekli. A másik gond a mértékletesség elve és tolerancia elve, hiszen ha a dohányosok tolerálják a nemdohányzó társaikat, akkor egy keveset vissza is lehetne kapni. Nyilván van egy halom bunkó paraszt dohányzó is, akik szemetelnek, ráfújják a füstöt, de van egy csomó paraszt nemdohányzó is, aki ezer más dologban szennyezi a közvetlen környezetét, tudnék példát is sorolni ezret, de teljesen felesleges. Amit az én meglátásom szerint a nemdohányzók védelme érdekében alkotott törvénybe simán belefért volna az az, hogy minden olyan hely ahol dohányzást akarnak folytatni, legyen köteles egy érdekvédelmi szervezet segítségével, kialakítani üzletében egy valóban dohányzó részt, ahonnan a füst semmilyen mértékben nem kerülhet át a nemdohányzó helyiségbe. A dohányzásra kijelölt hely legyen fedett és szélvédett, legyenek hamutálak és kézmosók a közelben. Ezt viszont szigorú ellenőrzésekkel biztosítani, bármely törvényszegésért súlyos pénzbüntetést kelljen fizenti. Ennyire egyszerű lehetne a dolog, amiből nyilván csak a kicsit tehetősebb klubok, éttermek, bárok, kávézók tudnának profitálni is, de innentől már alapba a dohányzás lehetőségét kicsit magasabb árra szabták, ahogy a cigarettának az árát is elrettentésképpen növelik. Mekkora jó duma, véletlen sem azért növelik mert fix adóforrás, ami még az emelések hatására is csak minimálisan csökken majd. Én úgy gondolom, hogy egy magát nyugatinak mondó, felszabadult gondolkodású államban kéne lehetőséget adni a dohányzás kulturált formájában történő cselekvésére.

Ez természetesen az én szubjektív véleményem, nekem teljesen mindegy, hogy ki mit csinál én úgyis olyan helyekre járok, ahol rá lehet gyújtani. Tiltsunk még be jó sok mindent, mert a haverjaimnak, a Gyulának, meg nekem ebből lesz jó sok pénzem. Mindig is mondtam gyerekek, hogy nekem az alkoholtilalomban kellett volna élnem. Biztoshogy én lennék Maximillian, a számomra kultikus filmből..

Esküszöm befejeztem, a bagós témát le is ugrok cigizni.

Tegnap írtam egy rövidke posztot ami vendéglátás és cigaretta találkozásáról, főként ahogy én látom és ezt a levelet kaptam ma reggel amit egy az egyben bemásolok ide:

Tisztelt Szerdaúr!

Szeretnék hozzászólni a 2012.03.23 15:37 -kor publikált Dohányzás című posztjához. Remélem a kedves olvasói és maga is elgondolkodik a mondandómon.
Először is a cigaretta káros, mind az aktív és passzív fogyasztók számára. Amennyiben Ön úgy dönt, hogy megöli magát, ám tegye, viszont nyomatékosan felszólítom, hogy engem NE mérgezzen. Semmilyen joga nincsen ahhoz, hogy az orrom alá pöfékelje azt a mérget, mert még ha csak büdös lenne, azon túllépnék, de az Én és gyermekeim egészségével Maga ne játsszon!

Nagyon helyes, hogy ki lett tiltva mindenhonnan a bagó, végre ha elmegyek egy étterembe, vagy teszem azt kávézóba nem kell azt a mérget szívnom, a buszmegállóban is végre lehet levegőt kapni. Tiltsák be a boltokban való forgalmazást is, csak traffikokban lehessen hozzájutni emelt áron. Akkor talán Ön is elgondolkodik azon, hogy mennyi pénzt szór ki, csak azért, hogy megölhesse magát.

Továbbá remélem bevezetik azt is, hogy a TB ne támogassa a dohányzás útján történő megbetegedéseket, ugyanis felháborítónak tartom, hogy az Én pénzemből kezelik ezt a züllött társaságot, akik a saját hibájuk árán betegszenek meg. Fizessék ki Ők, fizesse ki Maga, de ne az én pénzemet lopja el, erre a célra!

Remélem megértették amit mondani szerettem volna és elgondolkodnak a cigaretta letételén.

Üdvözlettel:

[Cenzúrázva]

Az igazat megvallva, először azt hittem, hogy ez valami vicc, valaki szórakozik velem, de nem, facebook-on rákerestem a küldő email címére és (csak az irónia kedvéért mondom) egy elhízott negyvenes szőke hölgyemény a levél írója aki munkahelyénél egy dohányellenes szövetséget adott meg.

Tehát kedves levélíró ezúton nyílt levélben válaszolnék;

A dohányzás valóban káros mind az aktív és passzív fogyasztók számára, ezzel kár vitatkoznom, de úgy ahogy mindennek megvan a kulturált fogyasztási lehetősége, úgy gondolom, hogy a tolerancia nevében illene a másik oldalt is nézni, hiszen mi dohányosok toleráljuk a nemdohányzókat, pedig mi vagyunk többségben. Kétlem, hogy én személyesen károsítanám az Ön illetve gyermekei egészségét, ha mégis akkor kérem Ön is és gyermekei is távozzanak azokból a sztriptízbárokból ahova én járok, amúgy sem gyerekeknek való környék. A buszmegállós és egyéb tiltással amúgy egyetértek, én eddig sem gyújtottam rá ott, viszont a kültér az kültér, ha én direkt szélirányba állok akkor magára fog menni a füst. Akkor is ha 30 méterrel odébb állok. Amennyiben pedig flegmán, úri passzióból fel hívja rá a figyelmemet, hogy a buszmegállótól 2-3 méter távolság nem elég, akkor bizony direkt szélirányba fogok állni, ugyanis én mindig figyelek arra, hogy senkire nem menjen a füst, ha pedig gyerek jön arra, akkor inkább eloltom. Ez tolerancia, amit érdekes módon a bagósok lépnek meg.. Persze emeljük csak a cigaretta árát és ne is lehessen mindenhol kapni. Mi lesz a vége? Otthon töltött cigik feketén árulása, a sulibejáratnál. Mindenki boldog. Csak éppen míg az jelenleg elérhető cigarettákban van normális füstszűrő illetve ténylegesen dohányból készül, addig ezek  a házilag barkácsolt cigik, tele lesznek fűrészporral... Dejóóó!

Ez a TársadalomBiztosításos rész különösen tetszik! Tehát minden bagós fizesse ki a saját kezelését igaz? Én benne vagyok, de csak egy feltétellel. Akkor a túlsúlyos emberek is fizessék azt meg, hiszen az elhízás káros, többek között nem csak Önre (mert ugye ön ránézésre van 200kg) hanem ránk is, teszem azt elfoglal két helyet a buszon, ergo érelmeszesedése lesz valakinek a sok álldogálástól, vagy ugye mivel elég nagydarab kétszarannyi levegőt fogyaszt, meg hát a trágyája is kétszer akkora, amit gondolom egy öblítéssel nem lehet levinni, tehát duplaannyi vizet, levegőt fogyaszt mint mások. Tiltsuk be az evést, mert káros! Elhízáshoz vezet! Tessék elfelejteni azt a dumát, hogy "ilyen az alkatom ez genetika", tessék sportolni, normálisan étkezni, mint egy kulturált ember és nem egy disznó.. Tiltsuk be az alkoholt! Rengeteg ember, krónikus alkoholista létezik, akiket mind a mi pénzünkből kezelnek! Felháborító! Tiltsuk be a kocsmákat mert ott tudnak inni! Rengeteg baleset történik az utakon mert emberek autóval karamboloznak. Tiltsuk be az autózást! Nehogymár az én pénzemen kezeljék azt a szerencsétlen akinek leszakadt a karja, mert motorral 300-al száguldott. Tiltsuk be a sportot is, mert rengeteg sérülés történhet! Múltkor edzésen az egyik csapattársamnak eltört a keze mert balfaszul védett egy rúgást! Azonnal be kell tiltani a sportot, mert Önök és én is fizetem ennek a szerencsétlen gyereknek a kezelését. Tiltsunk be mindent! Ugye milyen jól hangzik?

Elsősorban azt kéne megértened Te beszűkült agyú elhízott sertés, hogy mi nem akarunk közösködni veled, mi megelégszünk egy dohányzásra kijelölt hellyel is mert TOLERÁNSAK vagyunk, ami rólatok nem mondható el. Köpködni könnyű, TB-vel meg az egészséggel dobálózni is az, gondolkodáshoz már ész kell amit szerintem sok ember gyártásakor költségkímélés címen kihagytak. De félre a fikázódást értem én a lényeget, nem akarok senkivel se kibaszni, csupán azt nem értem, hogy megfelelő és kulturált körülmények között, miért nem lehet éttermekben dohányozni?