Egy olvasó hívta fel rá a figyelmem, hogy manapság igen elterjedt a Magyar vendéglátásban az a fajta protokoll, hogy a pincér az ételválasztást úgy igyekszik megkérdezni, hogy Sikerült választani? Súlyosabb az eset, ha ezt megtoldja egy kis e-vel, azaz Sikerült-e választani? 

A fenti mondattal több probléma is van, az első és a legfontosabb; akaratlanul is bántóan hat. A sikerült kérdés egyszerűen akaratlanul is utalhat arra, hogy a vendég képtelen egyedül eldönteni, hogy mit akar enni, sőt mi több segítségre van szüksége ahhoz, hogy válasszon. Én soha nem mertem volna így vendéghez kimenni, ha pedig tőlem kérdezi valaki régebben átmentem népnevelőbe de már abból is elegem. 

Amikor szakmai alázatról beszélünk azt nem feltétlen úgy kell érteni, hogy segget kell nyalni, meg hajlongani a vendégnek, mint valami kibaszott hippolyt, hanem elfogadjuk a tényt, hogy szolgáltatunk (jellemzően pénzért) egy olyan fajta kölcsönös bizalmon alapuló kiszolgáltatást amely megköveteli az illendőséget. Nyilván vonatkoztassunk el a mára oly divatossá vált paraszt/lovagi vagy egyéb nem klasszik besorolású étteremtől és gondoljunk arra, hogy a betérő vendég, mindenféle folklór nélkül szeretne egyet vacsorázni. A vendég tudni fogja, hogy mit eszik, ha pedig nem akkor fel fogja tenni magától az esetleges kérdéseit. Ezt két dologgal jelezheti a pincér számára. Az egyik a becsukott étlap az asztalon, vagy pedig a nyitott étlap a kézben szemkontaktussal való fellépése a kiszolgálószemélyzet irányába. Mindkét esetben rossz érzést kelthetünk ha a tárgyban forgó mondatot használjuk, hiszen ha választott és bekérdezzük, hogy Sikerült? (ami rövidített formában még bunkó is), akkor egy rossz érzést küldünk felé, miszerint döntésképtelen. Ha pedig ténylegesen választási segítségre szorul akkor pedig csak sulykoljuk azt, hogy mivanbazmeg még egy ilyen egyszerű étlapon sem tudsz kiigazodni? Oké az átlagember nem fog, de nem is azért jár étterembe, hogy neki különbséget kelljen tennie a szuvidált meg a gőzőlt hús között. Egy igazi jó pincér segíteni akar, de nem olyan formában, hogy közben akár csak apróságokkal is a vendég fölé kerekedik. Ízlelgessük az alábbi mondatokat, amikkel ki lehet váltani a a Sikerült? Sikerült választani? Sikerült-e választani? kérdéseket.

- Mit parancsolnak? (kicsit túlhajlongós ám a legelegánsabb)
- Felvehetem a rendelést? / Szabad felvennem a rendelést? (középút, de elegáns)
- Választottak? (a Sikerült választani? kérdésnek az egyetlen illedelmes formája, ám nem túl elegáns)
- Szabad ajánlanom valamit, vagy már választottak? (kombinált kérdés esetén a választottak kérdést is elegánssá teszi)
- Mit készíttessek a szakáccsal/séf úrral? (könnyedebb, lazább hangvétel ám még mindig udvarias)

Persze egy jó pincérnek nem kell kézikönyv, rá fog nézni a vendégre s tudni fogja, hogy szólítsa meg. Ám amikor a Sikerült választani? kérdést intéznétek a vendég felé, gondoljatok csak arra, hogy milyen érzés számotokra amikor a vendég úgy rendel, hogy lesz egy sör!  

Ismeretterjesztő rovatunk első számának inspirálásáért külön köszönet annak a Bandinak aki a Bort is Bírja. Legyetek udvariasok a vendéggel basszátok már meg. 

Tegnap a 444.hu írt egy cikket a 'sound-os életvezetési tanácsaimról, erre reagálok a magam módján.

Nehéz helyzetben vagyok, mert nagyon kedvelem a 444.hu-t. Bár előttük is voltak véleménycikkeken alapuló hírportálok, a fiatalos és profi profi gárda úttörőként érzett rá, hogy a száraz hírek mazsolázgatása helyett a szósöl médiába' a jól időzített káromkodásokkal, mémekkel teletűzdelt, okosan időzített rendszerrel többre mennek, mint egy klasszik hvg. Azóta boldog, boldogtalan másolja őket, sőt kormánypárt nem volt rest 888.hu-ként létrehozni, egy inverz kopit sem. Szóval fasza, fiatalosan ám mégis éretten gondolkodó csapatnak tartom őket, akiket ezután is olvasni fogok. /virtuális fasszopás pipa ☑

Ezért is ért váratlanul a gyomros, hogy tegnap pont ők, illetve pontosabban Kulcsár Rebeka nevű írójuk jól odamondós, femináciként kivesézte az életbölcsességeimet.

Olvassuk el a cikket, s én a magam megkeseredett módján megpróbálok válaszolni az engem ért vádakra.

Megjelent a Vendéghányás című blogon egy poszt 10 jótanács Balaton Soundra lányoknak címmel, amiben a szerző, Szerda Úr az ironikus humorért rajongó agyhalottak szellemi szintjén sejteti a tényként kezelt véleményt, hogy a csinos, fiatal lányok mind büdös kurvák.

Erős kezdés bevallom, de túllépve azon, hogy ironikus humorért rajongó agyhalott vagyok, ami egyébként igaz is, szerintem az írás semmilyen olvasatában sem állítja megalapozottnak azt, hogy a csinos, fiatal lányok lányok mind büdös kurvák. Ellenben egy nagyon kis részükkel, de ott a halmazok már úgy változnak, hogy se nem feltétlen fiatalok, se nem feltétlen csinosak, a büdösségükről meg nincs reprezentatív adatom. De ami a lényeg, igen az a véleményem, hogy a magyar lányok között vannak riherongy kurvák. (riherongy kurva =/= prostitualt)

Nyilván nem ez az első ilyen poszt az interneten, vélemény a világtörténelemben, még a helyesírása sem jó, naponta születnek ilyenek. Nem is a poszt a durva, hanem hogy máris tizennyolcezer lájk van rajta, a megosztásokról és a rengeteg egyetértő kommentről nem is beszélve.

Még a helyesírása sem jó. Ez bár jogos, de ennek a megemlítése az egyik (de nem a legnagyobb) öngól az írásban. Érdemes elolvasni a 444-es kommenteket, akik sírva röhögnek a hejesírás megemlítésén. 

És durva az, hogy tizennyolcezer lájk van rajta, sőt rengeteg egyetértő megosztás és komment. Naggggyon durvaaaa. Az véletlenül sem fordult meg Rebeka fejében, hogy esetleg mondjuk néhol igazságot is tartalmazhat az írás, ebből kifolyólag emberek részben vagy egészben egyetérthetnek vele. 

Érdekes egyébként, hogy ugyanez az ember, Mr Szerda Úr egy éve még pont arról írt, hogy álszent, aki elítéli a prostitúciót, de közben otthon reality-teen-gangbang-money-asstomouth pornót néz és fenntartja a szexista rendszer működését. Lehet, hogy év alatt talán változott a véleménye, de inkább az látszik, hogy komolytalan az egész, egyáltalán nem kéne foglalkozni vele. Még a szerző is beismeri, hogy nem komoly.

Számomra az az érdekes, hogy ha ezt nemcsak elolvasta Rebeka, hanem még be is idézte, nem gondolta, hogy lehet a kettő között némi párhuzam? Oké, én nem vagyok újságíró, csak egy fikablogger, aki a gondolatait, sem a helyesírás, sem pedig az átgondolt történetvezetés szabályai szerint nem vagyok képes kifejezni, ellenben mélyen magamba szállva, sokadjára is nekifutva mindkét írásomnak, az jön le, hogy ez ugyanaz a vélemény, ugyanaz a sík és nem egymásban oldódni képtelen gondolat. Bár klasszik szatírának nem ér fel az írás, de kétségtelenül szatirikus, viszont ha az is, attól még nem lehet komoly? :D 

De annak ellenére, hogy még mindig az a leghatásosabb fegyver, ha az ilyen provokatív idiótaságokra nem reagálunk semmit; annak ellenére, hogy ez a poszt csak egy láthatatlanul kis része a korunkat sújtó társadalmi problémáknak, azért mégiscsak geci nyomasztó belegondolni, hogy 2017 júliusában Magyarországon 18 ezer ember (ennyien már nem férnének el a Budapest Arénában), köztük feleségek, családapák, barátnők, véleményvezérek napjának fénypontja(!) volt a poszt...

Rebeka véleménye szerint az a leghatásosabb fegyver, hogy nem reagálunk semmit, ennek ellenére mégis sikerült a hét leginkább kontraproduktív tartalmát előállítania reakcióképp, ugyanis (nem az én, hanem a 444) kommentelői szétszedték. Tizennyolcezer ember (azóta 21k :D), aki az írásom(=Szerda Úr) prolisága ellenére is megérti, hogy a jelenség létezik és vannak dolgok amiket a humor(osnak vélt) írásokkal lehet leginkább terjesztetni. Szerintem nem az a gecinyomasztó, hogy huszonvalahányezer ember rányom a lájkra, hanem az, hogy néhány lány, mindenféle szégyenérzet nélkül vesz szájba vadidegeneket, egy kis anyagi juttatásért.  

ami a végtelenül megalázó nuni, picsád, seggfi kifejezések és a nők hosszas alázása......

Ja, hát bazmeg ezen mondjuk visítottam. A nuni szóval foglalkozni sem vagyok hajlandó. A picsa illetve a picsád szóval már inkább, ugyanis javaslom Rebekának, hogy nézze körül instán, tinilányok, maguk által készített és megosztott pucsítós képei, főleg azon kommentjei között. A seggfi is kurvára megalázó lehet, nyilván tök véletlen vették át az angol #belfie szóból, amelyre jelen pillanatban több mint negyedmillió publikus találat van az instán (javarészt lányok magukról készített fotói). 

....így ér véget:

„10.+1 Dobd be az erőszak kártyát
Leszoptad a csávót, de nem akar meghívni egy mojírtóra? Engedted seggbe a DJ-nek, de csak nem akar bevinni a vipbe? Megvoltál két atlétás srácnak egyszerre, de ki akarnak rakni a szállásról a menet után? Hívd a rendőrséget, hogy megerőszakoltak. Annyi ilyen van a Sound-on, hogy még csak a statisztikát sem bolygatod meg, ne hagyd, hogy packázzanak veled. Itt Te diktálod a szabályokat.”

És ehhez tényleg nem kellett semmi más, csak egy jó cím, és hogy a témája az legyen, a nők mind büdös kurvák, akik megérdemlik az erőszakot.

Engem azzal szoktak vádolni, hogy megkeseredett életű, ronda, pattanásos, kicsi farkú (ez mondjuk igaz :( hüphüp ), gonosz féreg vagyok, aki a csajozási sikertelenségei miatt, kicsinyes bosszúvágy által hajtott nőalázó cikkeket ír, sőt erőszakra buzdít. Én ezen mindig gecijót röhögök, mert aki képes pszichoanálizálni egy cikken keresztül az minimum Freud farkából szopta magába az apaanyatejet, de az utolsó mondatod alapján hallod' én nem tudom mit gondoljak. Tényleg igyekszem tisztelettel hozzá(d) állni, de ebből a cikkből azt levenni, hogy a nők mind büdös kurvák, azt beszűkült látásmóddal még el is tudom képzelni, hogy valaki tényleg így gondolja de, hogy megérdemlik az erőszakot? Itt most tudat alatt de dobtad be az erőszak kártyát. 

Igen, az erőszak egy gecirossz és szomorú dolog, el is ítélem, sőt rohadt módon ki vagyok akadva a tavalyi backstage-es, sőt minden gólyatáboros eseten is. Ellenben azon is ki vagyok akadva, hogy az erőszakot a nők privilégiumnak érzik, amiről egy jó szándékú férfinek kizárólag mély hüppögős-egyetértős véleménye lehet, mivel ő nem élheti át (legalábbis a nők szerint). Én a 30 évem során (mivel ugye x évig vendéglátóztam) kétszer, két különbözős esetben voltam tanú, amikor egy lány azt állította, hogy megerőszakolták. Az egyik a bíróságon megtört és sírva bevallotta, hogy csak félt, hogy kurvának fogják titulálni, a másik pedig azóta is börtönben ül, a hamis vád miatt. Rebeka, Te el tudod képzelni, hogy mi félelem van manapság egy egészséges férfiban, aki urambocsá' egyéjszakás kalandot, vagy csak alkalmi szexet keres? Fel tudod mérni, hogy hány nő zsarolta már meg lelki, akár anyagi alapon a férfit az erőszakkal? A férfiak nem beszélnek róla, mert még egy rituális csecsemőgyilkosságot is előbb magukra vállalnak, minthogy szexuális erőszak témában, akár csak a feltételezés is felmerüljön a nevük mellett. A gecinagy PC mellett néha érdemes lenne kimenni a külvilágba, megnézni mi megy a bulinegyedben de, hogy stílszerű legyek a 'Sound-on. Menj el, hallgass meg nőket egymás között. Sőt megkérdezheted a zamárdi-i meg a siófoki kapitányságot, hogy a tavalyi évben hány ilyen vád bizonyult hamisnak. Az erőszak kártya létezik, még ha nem is tömegesen. És a félreértések elkerülése végett az erőszaktevés rossz. Naaagyon rossz. 

Végszónak pedig szeretném tolmácsolni nagyrabecsülésemet Bede Mártonnak, aki megalkotta Magyarország legjobb tartalmát a BalatonSound-ról. Ez a cikk mondhatni inspirált, újra és újra elolvasom minden július elején, több mint zseniális. 

Neked pedig Rebeka szeretném megköszönni a cikket, ilyenek jönnek általad;

 ps.: A viccet lehet érteni és nem szeretni. A viccet lehet szeretni és nem érteni. De olyat, hogy nem értem én a viccet és nem is szeretem, igazán ritkán hallani.

A BalatonSound Magyarország prémiumfesztiválja, ez teljesen egyértelmű. A rendezvényen nem csupán, hatalmas tömeg és a magyarság fiataljainak krémje-java jelenik meg, hanem elsőosztályú focisták, celebek, médiaszemélyiségek, de még az Orbán család tagjai is. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a 'Sound most már nem csupán egy olyan fesztivál, amely lassan (szerencsére nagyon lassan) túlnövi a Szigetet, de a magyar popkultúra része, amelyről mindenkinek van véleménye, ami mindenkit érint és ami évről évre szarabb lesz. 

Mivel a Sound a rejtegethet némi veszélyt, ezért tíz pontba foglaltam az életvezetési tanácsaimat, főleg olyan lányok számára akik Sound szüzek, de a haladó anal-gape-s lányok számára sem szégyen kicsit odafigyelni, és esetleg megfogadni, amit most mondok majd.

1. A belépő

Az élet nehéz, a Soundbérlet meg drága. Tekintettel arra, hogy egy négy napos bérlet is masszív 50 rugóba fáj, ami ugye nem tartalmazza az utazás, étel, főleg pia vagy egyéb dobálnivaló árát, bárhogy osztunk szorzunk, ez nem kevés. Az évek tapasztalata azt mutatja, hogy Facebookon jó előre is ki lehet fogni early bird jegyeket, ugyanis bizonyos férfiak egy szopásért, vagy dugásért, gond nélkül beáldozzák a szépkártyára kuporgatott megtakarításaikat. Ha későn gondolkodtál és nem nagyon találsz már ilyet, akkor az all inclusive csomagban, egy férfi társaságát kényszerélvezve még mindig be tudsz menni, ám nagy valószínűséggel ő el fogja várni, hogy az egész fesztivál alatt csak az övé legyél. Mindkét opciónak megvannak az előnyei, hiszen az all inclusive csomagban illik a nőt étellel és itallal is megvendégelni, ám érdemes jó előre letisztázni, nehogy a fesztivál területén maradjunk egy árva tangás fürdőruhában, karszalaggal és korgó gyomorral.

2. Szállás

A Soundot végigveretni alvás nélkül nem egy nagy kihívás. Ettől független jólesik egy hely, ahová az ember nyugodtan el tud feküdni, tiszta körülmények között fogat mosni, levaxolni a punit, vagy neadjisten kellemesen szarni anélkül, hogy tudnánk, öten az ajtó előtt várnak. Ebből kifolyólag a kempingezést hagyjuk meg a csoró hippiknek, már javában a fesztivál előtt gondoskodjunk arról, hogy minimum szaunás-medencés házat fogjunk ki. Ezt két módon is lehet csinálni. Az első, ha a belépjegyvadászatkor már eleve kiemeljük a szállás iránti igényeinket, bár számítsunk rá, hogy ez feláras lehet és akár a lenyelés, vagy az anális örömök is szolgálhatnak váltóul az ilyesfajta sznobéráikra. A második egy rizikósabb, ám jóval kevésbé megterhelő verziója a dolognak. Egy kis veretés között amikor jönnek a csávók táncolni, vagy inni hívni, szolidan meg kell érdeklődni, hogy hol van a szállásuk. Ha kempingeznek, akkor az ital elfogadása után le lehet őket koccolni, ha pedig házban, sőt medencés házban, akkor mehet a domborítás. Ha ügyesen adod elő akkor úgy csinálod, hogy itatod a csávót, hogy mire felértek, már épp, hogy összeessen, ha a sok pia/kábszi ellenére is áll a fasza mint egy lónak, akkor bedobhatod az alvás imitálását. Persze ez még nem garantálja, hogy nem fogja sutyiban beficcenteni hátulról, de akkor meg elő lehet adni könnyes szemekkel az úrinőt, hogy te azt hitted, hogy ő különb mint a többiek és nem csak arra kellesz neki. A hatás garantált, ágybareggeli és kávé a minimum.

3. Az ital

Tegyük fel, hogy az odavissza vonatjegyed mellett maradt egy kevés apró a szütymidben, de azt szívesen megtartanád vésztartaléknak, ha egy zsugori seggfej sem akarja állni az ebédedet. A Sound-hoz hozzátartozik az italozás, mint ahogy a viphez a kóla, így függően attól, hogy mit szeretsz kénytelen leszel az adottságaidra hagyatkozni. Mint számtalan fesztivált pultosként megjáró ember, bizton állíthatom, hogy az olyan csávók, akik a pult előtt állva, orrnyeregre tartott aviátor napszemüveg másolattal fürkészik a tömeget, azok lehúzhatók. A garantált dolog úgy műxik, hogy odamész egy ilyen csávóhoz, de inkább olyanhoz menj akik ketten vannak, s mondod neki, hogy úú fiúk, a barátnőmnél maradt a fesztiválkártyám, hívjatok már meg egy mojitóra meg egy redbullra, komcsi visszahívunk, csak segítsetek megkeresni a barinőmet. A hatás garantált, de ha nem vagy rámenős fajta, akkor a tánc közben italelfogadás is működhet, itt a lényeg az, hogy ne keltsük a megközelíthetetlen nő hatását, nyugodtan mosolyogjunk, szemezzünk a sráccal, srácokkal amelyik nem jön oda, az csoró, vagy kicsi a fasza, a nagy számok törvénye miatt, pedig pár méterrel arrébb, ugyanúgy rebegtethetjük a pilláinkat, ha az egyik résznél nem jött össze. 

Ha pedig nem zavar, hogy mit gondonak rólad, akkor nyugodtan játszd be, hogy odamész a pulthoz kérsz két sört, vagy rövidet, s mikor odaadja és kérné el a kártyádat, kérj még valami olyat amihez meg kell fordulnia. Koktél, ávíz, stb. S mikor a pultos megfordult, el lehet pályázni a cuccal. Persze ha ezt nálam próbáljátok meg, hiába vagytok csajok, én bizisten arcba rúglak, s utána még le is vágatom a kezedről a karszalagot, de hát ugye meg van az esélye, hogy engem is átbasztok és nem veszem észre. Ezzel meg úgy vagyok, hogy aki engem át tud ejteni, az megérdemli, hogy élvezze a szajrét. 

4. Az étel

Érdekes, hogy a kaja, ha nem feltétlen bébipandatalpat akarunk enni, akkor még olcsóbb is lehet mint egy kevert koktél, valahogy mégsem annyira dívik a Sound-on, meghívni valakit ebédelni, vagy vacsorázni. Persze, ha az all inlcusive csomagra fizettél elő, akkor ilyen gondot nem lesz, de mivel a fentebb részletezett opció csak korlátozott számban elérhető, ezért szükség van ennek is az ismertetésére. A Sound-on nem egységesített kajáldák vannak, ami azt jelenti, hogy kisvállalkozók települnek ki, saját személyzettel, akik nagyrészt alkalmi munkavállalók. Ezt kell kihasználni, ugyanis a szendvicses, lángosos és kisebb üzemekben sok esetben egy max két ember dolgozik. Lehetőleg azokban az időszakokban menj oda, mikor a legkevesebben vannak, s ajánlj fel egy érzéki szopást a lángosért. Ha gurméfajta vagy, akkor lehet többet is be kell vállalnod, de hát most napi egy patron a szádba, hogy meglegyen a kajád, szerintem simán belefér. Ha nagy a sor, bejátszhatod ugyanazt mint az italos cucc, utolsó bekezdésével.

Nagyon végső esetben lehet cápázni az asztalokról, félig megrágott lángos, dobozos kínai és egész szelet dinnyéket is találni, az alkohol meg úgyis fertőtlenít sterilen tart. 

5. Cuccli

Namost, ugyebár hivatalosan Magyarországon nem lehet drogozni, de a BalatonSound az ország egyetlen pontja, ahol július elején egy hétre a tér-idő megáll, s egy bizonyos kerületű partszakaszon a jóízlés határáig azt árulsz és tömsz magadba amit nem szégyellsz. Külön érdekesség, hogy a gondosan kialakított VIP részben a kóla úgy fogy, mint Tibi atyánál a fröccs, de hallod ha azt hiszed, hogy bárki szól érte, akkor el vagy tévedve.

Szóval ha cuccli kell, akkor picit nehezebb ügyed van, ugyanis a Sound-on csak egyféle embernek van tartása, aki nem megvesztegethető, az pedig a díler. Hiába ígérsz neki szopást, dugást, még ha a hozzád hasonlóan fullos, persze annyira mint te azért nem fullos barinőddel ketten vennétek partiba, se fog ingyen bogyeszt adni, ebből kifolyólag olyan csávó kell akinek eleve nagy a centrumos dobozkája és hajlandó megkínálni is. Ezt általában a kigyúrt, férfias férfiak teszik meg, őket onnan lehet megismerni, hogy jó tekintélyesek, maguk szerint már a termetük is tiszteletet parancsoló és az outletes rózsaszín polónak a gallérját felhajtva hordják mint a drakula. Vigyázat mert különböző 50kilós rétipockok másolják a gallérfelhajtós imidzset, ne dőljünk be nekik. Ha Lacoste vagy Gucci flip-flop papucs van az illetőn akkor viszont tuti nyerő. Egy dologra vigyázzunk, hogy csak olyat dobjunk, amit ő sem rest, s ezzel elejét vehetjük a beginázásnak. 

6. Bejutás a VIP-be

A VIP bérlet már tényleg nem olcsó. 89 rugó, ami kábé a havi fizetésednek felel meg. Viszont szépséged minimum indokolja, hogy Te is VIP-ként bulizz, s mivel megvan a magadhoz való eszed, ezért Te be is jutsz anélkül, hogy kicsengesd ezt az összeget. Mivel tájékozottságod a bulvárban rendíthetetlen, így a közepesen alsókategóriás trash celebekkel is bejuthatsz. Ne áltassuk magunkat, Dzsudzsi meg a többiek túl vannak azon, hogy mindenféle hitvány kurvát cipeljenek be magukkal, persze szó se róla, egy próbát megér, de inkább az olyanokra mozdulj rá akik feltörekvőben vannak. Az Éjjel-Nappal Budapestes srácokkal eleve menő egy hashtag az instán, de azért próbáld úgy intézni a dolgot, hogy ne a legcsóróbbra hajts rá. 

7. Öltözék

Ha eddig eljutottál, gyaníthatóan tudod, hogy a Sound-ra ki kell baszni magad, így elkerülhetlen a szexi öltözék. A nyár fontos darabja a popsivillantó farmersort. Mivel az összes csúnya, narancsbőrős valagú, buta kurva is ilyenben lesz fontos, hogy kitűnj, ezért a kisollóval vágj egy pár centit le még, biztos ami biztos alapon. Ez eleve segíti a fentebb lévő pontok hatékonyságát, s méltán élvezheted a megvető elismerő pillantásokat a buli alatt. Tangás fürdőruha nélkül útnak se indulj, hiszen már mind tudjuk, aki nem tangás fürdőbugyiban nyomul, az egy lusta, hájas, igénytelen disznó.

8. Táska

Mivel nem fogsz kempingezni, mint egy szőrőshónaljú dagadt, belga vagy holland kurva, ezért olyan dolgokra mint lepedő, törülköző, hálózsák meg ilyesmi, nem lesz szükséged. Próbáld meg praktikusan elintézni a szütymidet, ami ne legyen túl nagy. Legyen benne váltásbugyi, váltástrikó, intimtörlőkendő, fogkefe, fogkrém, a smink és persze legyen nálad koton. Az hagyján, hogy Soundon, a két napja nemfürdött csávók túrós fasszal veretik, de azért gondolom nem akarsz már péntekre nunivakarós, dokihoz menős, kanesztennel kenős napot. Naugye.

9. Szelfi etikett

Először is, otthonmaradt, csóró ismerőseidnek látnia kell, hogy te baszatod a #mulatásit, ezért az első szelfi már a déliben készüljön el, aminek a címe az legyen; "Vigyázz Sound jövök!". Amennyiben autóval mész úgy, a vezetés közben a csávó óráját és az autó márkáját a kormánykerék közepén láttató fotóval illusztráld indulásod, ez persze csak audi és bmw, netán valami egyéb luxus(nak) látszó márkával játszhatod be, a Renault, Mazda vagy egyéb hulladék járgányok esetén csak csoportképet csinálj, nemám azt hiszi a nép, hogy igénytelen csíra vagy.

Zamárdi tábla. Kötelező. Ennyi. 

Sound sorbanállás. #melegvan hashtagre hivatkozva már dobhatod is le magadról a felsőt, hogy bikinimelltartóban nyomasd a szelfit. Ha bejutottál, ott már szükséged lesz egy koktélozósra és egy olyanra main a bikinigate látszódik, a háttérben a vízben felállított BalatonSound felirattal, nehogy azt higgyék a parasztok, hogy aligán nyomulsz valami lepra strandon. 

Picit később jöhetnek a seggfik. Napozás közben, veretés közben, sorbanállás közben pucsítva, a lényeg, hogy a picsád fókuszban legyen. 

Ha jön valami híresebb tag, csak rohanj oda és seggszájra csücsörítve kérdés nélkül nyomass vele egy szelfit. 

10. Bejutni a Backstage-be

Azért egy mucsaröcsögei falunapon is fellépő Wellhello backstage merőben különbözik az olyan világsztárokétól, akiket szájba venni azért mégiscsak strigula. Egy Armin van Buuren, Tiesto esetleg G-Eazy azért mégiscsak olyan valaki, akik megérnének egy hét ajtócsapkodást. Ne gondoljuk viszont azt, hogy bejutni hozzájuk egyszerű. Itt már nem elég villantani a szekuritisoknak, ide hátszél kell. Ha ismerünk promótereket, vagy fesztiválszervezőket, rajtuk keresztül már jóval könyebb a bejutás, de ez sem garancia. Ha van nyilvános dedikálás, furakodj oda és a szelfi készítse közben add tudtára, hogy azt tehet veled amit akar. Ha nem tudsz angolul, álljon itt egy gyorstalpaló;

- Sex after the concert? (szex áfter dö konszört) | Közösülne velem a koncert után kérem?

- Cum In My Ass? (kám in máj essz) | Kikormolná kérem a fingóm?

- Fuck my throat! (fák máj thrōt) | Leszophatom?

Természetesen ha nem vagy a szofisztikált kommunikációval megáldott, a nemzetközileg elismert, sex, fuck, szavakkal is operálhatsz, mindenki érteni fogja mire gondolsz. Ha nem vagy biztos a dolgodban, mutass a beáldozni kívánt lyukra, s közben mondogasd. 

10.+1 Dobd be az erőszak kártyát

Leszoptad a csávót, de nem akar meghívni egy mojírtóra? Engedted seggbe a DJ-nek, de csak nem akar bevinni a vipbe? Megvoltál két atlétás srácnak egyszerre, de ki akarnak rakni a szállásról a menet után? Hívd a rendőrséget, hogy megerőszakoltak. Annyi ilyen van a Sound-on, hogy még csak a statisztikát sem bolygatod meg, ne hagyd, hogy packázzanak veled. Itt Te diktálod a szabályokat. 

Éljen a Sound, Éljen a #festivalfeeling, Éljen a YOLO!

Dik már, annak is milyen naribőre van. Szól az agyonszoláriumozott szőke, a botoxos ajkú barátnőjének. Fúj gheci, ez mindjárt hányok. És az ott? A csíkos egyberészesben? Revansol a feltöltött szájú. Eszméletlen ciki. Nem is értem, hogy mer kijönni vele utcára, pláne nem strandra. 

A füredi Esterházy strandon, múlt szombaton két ideiglenes strandszomszédom beszélgetését hallgattam ki. Nem öncélú volt a dolog, mert gyanítom direkt tolták olyan hangerővel, hogy még Zamárdiban is tisztán lehessen hallani. A továbbiakban a párbeszédet próbálom felidézni;

-Aki ad magára, meg van hozzá teste az minimum franciafenekű, de inkább tangás bikinialsót vásárol, lehetőleg a nyár aktuális színeiben, valami designer márkát. Ez nem is az önkifejezésről, vagy a magamutogatásról szól bazmeg, hanem csupán az igényességről. Mert akinek jó teste van az igényes. Ezért nem kell így most érted túlgondondolni dikk, de ha valaki ad magára, meg eljár rendesen edzeni, meg nem texó mirelitet zabál, az már jó eséllyel indul, hogy a férfiak utánaforduljanak a picsájának. És ha egy férfi utánadfordul, az fejben már a tiéd, mert ha akarod megkaphatod. Egy képzeletbeli strikkula, vagy mi. De nézd meg bázmeg azt ott. Milyen jó alakja van, ott bazmeg annak a fekete hosszúhajúnak, de képes felvenni azt a nagyibugyi féleséget. Übergáz. De nézd meg gec, picit megszívta magát az anyag vízzel és úgy néz ki hátulról a csaj, mint egy telefosott búvárruha. 

-jajj szilvi ne röhögtess már gheci, de most tényleg, hát jó oké, én is tangát hordok, de nem csak azért mert igényes vagyok, hanem mert annál nincs undorítóbb, mint mikor a vizes bugyi begyűrődik a picsacimpáim közé, azt ott kell kihúzkodni. A valagam ígyisúgyis látszódni fog, meg hát a domborulatot érted nem rejti el, az a pali aki meg akarja nézni, úgyis pillázni fogja, akkor meg minek dugdossam el? Amúgy mostanában ugye jönnek be újra a divatba az egyrészes bikinik, persze abból is a tangások, múltkor a kálcedóniában próbáltam egyet, nem volt rossz, de úgy vagyok, hogy ha már ilyen gecisokat hasazok, akkor nem takarom el. 

-hát én meg guggolok, állandóan. ígyisúgyis, ha érted, szóval feszes rendesen, hallod diót tudnál törni a seggemen. /röhög vonyítva

-De a lényeg, hogy akin nem tanga van az mind egy lusta, igénytelen, csoró és dagadt, hájas ocsmány zsírmangalica, de legrosszabb esetben is egy olyan izlésficamos degenerált hulladék, akit emberek közé sem szabadna engedni. Vagy külön strandot kéne nekik létrehozni! Ja. Lenne egy strand szépeknek, az lenne a vip, meg egy a többieknek.

-Ilyen már most is van? 

-Komoly? Hol?

-Hát elviekben itt hátrébb van a kisfalu strand, az a csóroké, de hát ugye gondolom nem merik megtenni, hogy áthajtják oda ezeket a hájas teheneket, mert a büfé csak belőlök él. Ezek hallod fejenként megesznek 10 lángost reggelire, hogy egész nap izzadjanak. 

-Meg most nemazér, de ha csak a szépeknek lenne vip strand akkor most nem azér, de kb lennénk benne itt öten. Mi ketten ott van az a csaj, az egész jó, persz nem annyira mint te vagy én, de ja, elmegy. Ha megcsinálná a melleit lehetne mondjuk 7-es. Az még belépőszint. Meg igényes fürdőruhája van, nem valami kínai szar ezerötér, meg mondjuk a saruja is egész jó.

-Jha hát a cipő meg a papper a másik amitől behalok. Képesek felvenni ezeket a gumis, hamisítványokat, azt hijába van rájaírva, hogy lákoszt a normális ember tudja, hogy fullkamu az egész. Ilyen erővel vehetne bazmeg egy vietnámi tornacipőt azt rávéshétné alkoholos pennával, hogy gucci. Bár lehet, hogy még az is igényesebben nézne ki. 

-Ja, de ezeken a nőkön kábé úgy ki tudok akadni, mint a pasik ha nem nyeled le. Itt hömbölögnek bazmeg a bálna testükkel, szétfolynak a napon, ha van egy kis szellő, ami legyezgetné a testemet, akkor is ezeknek a 60 kilós hájpacninak, az izzadt testszagát hordja ide, fel kéne szerelni a napernyőkre egy tálat, vagy zacskót amibe istant bele is lehessen hányni lassan, annyira undi az egész. 

-Nemtum szerencsére én befűjtam magam epres testpermettel, így nem érzek szagokat. De erről jut eszembe kén szívni egy cigit.

- Ott van a táskámban, vegyél. 

- Te mi ez itt a cigi mellett? Egy nagyibúúúgyi geci, fúúúúj. Nemmondod, h ilyet hordasz.

- Tedd már vissza te ribanc, tegnap megcsikarta a hasam a fehérjeturmix, aztán picit foltos lett az összes csíktangám amit hoztam. 

Lesz blogtalálkozó, részletek itt! 

Az előző posztban, ott fejeztük be, hogy Ibi, elnyerte piciny faluja döntéshozóinak kegyét, így már a falunapokat és egyéb községi rendezvényeket is kizárólagosan ő látta el étellel, itallal. 

1961, Tihany Rege udvar, a Rege cukrászda felől fényképezve. forrás: fortepan.hu
A kép csak illusztráció. 

1985-öt írunk, mikor Ibolya már hat egymástól különböző vendéglátóhellyel rendelkezik a Balaton északi partján. Ezeket személyesen vezette, így a nyár számára egy percre pontosan beosztott ütemterv volt. Nevetve meg is mutatta az egyik '89-es határidőnaplóját. Ibolya minden nap hétre ment a főhadiszállásra, ami az első étterem volt a kempingben. Az előző este a szakácsokkal összerakott maradék kajákat elvitte a pecsenyéshez, majd a lisztet, sajtot és fáradtolajat a lángososhoz. Ezt 5:40-kor kezdte, s 6:00-ra mire ezzel végzett, már nyitva volt a zöldséges meg a pék, hogy jól bevásároljon aznapra. A direkt a zökkenőmentes ügymenetre vásárolt barkas-al szépen  betolatott az étteremhez, s a már második kávéjukat kortyolgató szakácsok, szépen kipakoltak. Ekkor ő is megkávézott, s 7:00-ra ott volt a jégkásás srácnál, aki ekkorra legalább 60 liter cukros vizet kevert be, ahogy bepakolt, azonnal ment a strandra a gépekhez, s betöltötte azokat, hogy legkésőbb 9-re kész legyen a fagyos ital. Itt volt ideje megreggelizni, s legkésőbb 9re mindenkinek megfelelő mennyiségű váltópénzt vitt, egy nasa technológiás kockás füzetbe vezetett átadóívbe pedig ezt átadás-átvétel szerűen rögzítette is. Esténként pedig a forgalmat persze. Ez a rész persze tök érdektelen, szimplán annyit hivatott szimbolizálni, hogy az olyasfajta ügyeskedők, mint Ibi, nem riadtak meg az olyan fajta gyakorlatiasságtól, mint a percre beosztott napirend és az alkalmazottak figyelése. 

Ami már érdekesebb azok a politikai szálak. Én főleg hallomásból tudom, de aki öreg, az nagyjából tudja, hogy a 80-80-as, 90-es években a a valutázás kemény sport volt, nem is űzte akárki. Szlávy se volt hülyegyerek, csak éhes meg nehéz, főleg annyi betonnal a testén. Mindenesetre Ibolya határozott véleménye a dologról az, hogy ha az öreg Bulcsú visszavesz az arcából, akkor az ükapjához méltó karriert fut, be még ha nem is tisztességesen indult. Nade a valutázás. A balatonparti községek termetüknél fogva, kis vezetőséggel ám idegenforgalmuk miatt nagy költségvetéssel bírtak. S bár voltak bankok akkor is, nem volt ritka, hogy a polgármesterek akár egy teljes havi költségvetéssel tudtak rendelkezni, s bizony a valutázásból meg is forgatták azt, főként saját zsebre. Ehhez kellett egy ügyes társ, aki jóban van a jürgenekkel, aki ott sürög forog köztük, s ha úgy van vált márkát okosba. S bár a Szlávy féle csapat rendesen látogatta a kisebb településeket, a kemény pénzváltással csak a csomópontokon tudtak biztonságban üzletelni. Ibolya szerencséjére az ő főhadiszállása meg nem egy kimondott csomópont volt, s az éjszakai szórakozóhelyek se voltak túl közel, ellenben az idősebb NDK-s maradványok rendesen látogatták a helyet, mert az ő pénztárcájuknak olcsó volt, s az akkori balatonhoz képes is kellemesen nyugodt. 

Ahogy az évek teltek, a közeli polgármesterek, nagygazdák mind-mind besegítettek a pénzváltásba, s ha kellett Ibinek olcsón jó bor, vagy kínálós pálinka, az mindig akadt. Ilyenkor nem ritkán megesett, hogy a gazdák direkt nyárra időzítve hizlaltak disznót, s autentikus disznóvágást rendeztek a nyugati vendégek részére, akik szívből fizették ki a fejenként közel egyheti magyar bérnek megfelelő márkát, az egynapos programért. Cserébe olyan élményekkel térhettek haza, hogy a disznót kergetik a bepálinkázott bajszos gazdák, meg fejkendős nénik mossák a belet, s az all inclusive töpörtyű, pogácsával, házi borral és pálesszel, megfelelő alapot nyújtott ahhoz, hogy a nácik le se vegyék, hogy tulajdonképpen velük lett megkevertetve a kolbászhús, ők kockázzák a zsírt és ők pucolják a hagymát a vérhez. Ibolya szerint egy ilyen estén fogalmazódott meg a nagy ötlet, amikor az Opel egyik ott vendégeskedő kisfőnöke éppen a belehányt az abalébe, hogy a dolgokat egyesíteni is lehetne és létrehozni egy értéktárat, amely a helyi termelőket helyezi előtérbe. És ugye itt most nem valami hungarikum bizottságról beszélünk, hanem egy olyan korról, amikor még áfész volt, meg a koka kóla mindenekfelett.

A polgi bátyja tulajdonképpen mostani Varga pincészet elődjének is tekinthető, nagy területen, kevésbé kiemelkedő, ám ugyanazt a színvonalat hozni képes bort állított elő, a helyiek segítségével, s a megfelelő politikai kapcsolatokkal ezt a lőrét kereskedelmi forgalomba is képes volt hozni, s minden mást a környékről kiszorítottak. A polgármester házi szörpöt és lekvárt termelt nagyüzemben, az egyik helyi gazdát meg megtámogatták befektetésként egy akkora vágóhíddal, hogy tulajdonképpen mészáros korai manifesztációja elevenedett meg, pedig akkor a kis hízó még el sem érte a huszadik életévét. A hús, az üdítő, édesítőszerek és persze a bor így helyben megoldott volt, amire már csak a megfelelő brand-et kellett felhúzni, hogy a helyiek ismerjék is, így született meg tulajdonképpen az első hungarikumfesztivál, aminek persze ekkor még nem ez volt a neve, de minden pontosan a jelenlegi recept szerint zajlott. 

Ibolya elmondása szerint attól a korszaktól amikor ő becsatlakozott a balatoni vendéglátósokhoz, gyönyörű idővonalon lehet végigkövetni a trendeket, amelyek ahogy a divat is sorra ismételte önmagát. 

'77-ben, bár már nagy volt a külföldi vendégek száma, nem volt kifejezetten igényes a nép, a korai ndk és nszk-ból érkezett vendégek mindennek örültek főleg, hogy akármennyi pénzzel nem is jöhettek, így azt ették és itták amit kaptak. A nyolcvanas évek közepén se sikerült ezt a válságot kiheverni, s persze a magyarnak még így is bőven jutott pénz, de nem jellemezte az a fajta hedonista pénszórás, mint ahogy a vasfüggöny lebontása után. Ibi által átélt első gasztró forradalom is ehhez az eseményhez köthető, itt már megjelent az igény a hamburgerre, hotdogra, s magyar sztrítfúdot (lángost) felváltotta az amerikai hatású fasírtos szendvics. Ibolya nevetve emlékszik vissza, hogy a magyar büfések, főleg akik a tűz körül voltak, nem nagyon engedhették meg maguknak, hogy hamburgernek nevezzék a hambit, ugyanis a párt szigorú szemei arra sarkallták őket, hogy fasírtos szendvicsként árulják. Lehet nevetni ezen, de annyira komoly dologról beszélünk, hogy az akkoriban fénykorát élő szex-szel foglalkozó tinivígjátékokban is így szinkronizálták a hambit. Nekem spec csak egy jut eszembe, az '78-as izraeli Forró rágógumi, avagy ilyen az eszkimó citrom, amerikai rebootja (nem csak most éljük a rebootok korát lol) Az utolsó szűz Amerikában is ezzel a szóval operált. De vissza a kajákra; mondhatni '89-ig szinte tényleg megállás nélkül mehetett a hekk, hurka, kolbász, lángos mint büfékaja, ám utána az addig szinte csak rósebjiként, vagy szalmaburgonyaként, ritkásan előforduló olajban sült krumpli is meghatározó alakja lett a büféételeknek. Ibolya szerint ez nagy áldás volt, ugyanis kevés ételt lehetett olyan jó árréssel árulni mint a hasábot egy kis kecsappal. 

Úgy a '90-es évek közepe és vége felé tört be egyszerre a gyros és a pizzaláz. Mindenki gyrost akart zabálni, pitában, vagy tálban, pedig a falusi csirkecombról lefaragott húsdarabkák a legkevésbé hasonlítottak az eredetileg török dönerre, ám ez sem a német, sem a magyar turistákat nem zavarta, úgy ették a joghurtos salátás forgácshúst, mintha nem lenne holnap. Nameg a pizza. Ezt mondjuk szerintem Magyarországon külön posztban is lehetne tárgyalni, mert a kezdetek kezdetén a vidéki pizzasütés minden volt csak nem olasz tésztaművészet. A puha lyukacsos félkészre sütött tésztára, hőlégkeverős sütőben rápirított gyatra paradicsomszósz, gépsonka és sajt szinte egybeforrt az igénytelen pizzakészítéssel, ám annak ellenére, hogy tematikus pizzériák nyíltak sorra a parton, az ilyen jellegű, vagy mégrosszabb mirelit pizzák is szerves részei lettek az étlapnak. Eleinte éttermenként 5-6 alap jelent meg, mint sonkás és a margharita, meg a quattro formaggi, jöttek hozzá a kolbászos, magyaros meg persze az elmaradhatatlan hawaii ízek is. Pár év kellett csak, hogy a legtöbb hely, Ibolyával az élen külön pizzaszakácsot alkalmazott, s legalább 50 pizzavariációval várta a vendégeket. 

A 2000-es évek elején jött az újkori hungarikum láz, amikor már nem csak az idősebb németek ették nosztalgiából a lecsót, meg a gulást, hanem azok gyermekei és unokái is elkezdték tömegesen a pirospaprika iránti rajongást. Bár a parton szinte a kezdetektől lehetett csipkét, kézimunkát (khm), paprikát, levendulaolajat, kalocsai mintát, fokost, bort, pálinkát, tangás monokinis bulákkal ábrázolt balatonos képeslapokat venni, valahogy ekkorra érett be a trend. Már nem csak egy kötelezően letudható szuvenír, hanem egy ténylegesen keresett termékek lettek a fentiek. És itt jött be a gulás, harcsapaprikás túróscsuszával, erdélyi fatányéros, cigánypecsenye, somlói és társai, amik szinte olyan arányban mentek ekkoriban, mint tíz évvel ezelőtt a hamburger. 

A malacsütés, ökörsütés és társai olyan szinten visszakanyarodtak, hogy aki a kétezres évek körüli balatonparton császkált hétvégén, nem tudott úgy eltévedni sem, hogy legalább egy spanferkel partiba ne futott volna bele. 

forrás: velvet.hu

Az első Ungarische platte fesztivál, három napos volt és ingyenesen olyan németekre specializált programokkal várta a nagyérdeműt, mint a Nena tribute koncert (99 luftballon), vakon pacal kóstolás, bátraknak macskapöcse harapás, s olyan kuriózum kajákat is főztek kóstolónak, mint a kakashere pörkölt. A polgi a saját szörpjeit már nem csak koncentráltan, hanem hígított szénsavas változatban is árulta, a balatoni világosból elfogyott vagy 400 rekesz. (Egy ezerötszáz fős faluról beszélünk.) Ja és gondolhatjátok, hogy a kizárólagos vendéglátó Ibolya volt.

A dolog annyira jól sült el, hogy következő évben már egy hetesre kellett csinálni a fesztivált, majd ahová már a biztonsági személyzetet is fel kellett bérelni, de szerencsére atrocitás mentesen lezajlott. A következő években már a környező falvak vendégei is átjöttek, s Ibolya szerint csak ezen az egy héten megkeresték azt a pénzt, amit a nagy étteremben a szezon alatt. S emellett jól járt a polgi, a borász, a vágóhidas, de még a falu valamennyi nénéje is, mert annyi meló volt az előkészületben, meg később az eltakarításban, hogy nem csak a tanács, de a lakók is elkezdtek láthatóan gyarapodni. Ami vicc az egészben, hogy következő évben Lázár György maga nyitotta meg a rendezvényt, s dicsérte az odaadó hazafias munkát. Ez a nonszensz bazmeg. :D

folytatás jön

forrás: velvet.hu

Új őrület terjed Amerikában, csak idő kérdése mikor törnek be a hazai piacra is a topless kávézók.

Amikor idehaza megnyitott a Hooters, én napokig röhögtem az instát fürkészve, mert szarabbnál szarabb emberek, suttyó celebek, meg úgy mindenki annyira rá volt izgulva a témára, hogy feszengősebbnél feszengősebb képek lepték el azt. Tegyük hozzá valahol megértem. A magyar ember kicsit olyan, hogy ha jön valami agyonhype-olt faszság, az ha mást nem; megnézi. 

Emlékszem, az első Magyar Starbucks-al is ez volt, minden létező közösségi portálon (ugye akkor még wiw is volt :D ) ment a feszengés a jellegzetes logóval ellátott papírpohárral, mintha 700 forint kiadása, valami eszetlen nagy luxus lenne. Mondjuk én személy szerint előbb adnám oda azt a pénzt egy ebolás csövesnek, aki nem titkoltan az écces tűje mellé intravénás dizájnerdrogra váltaná, majd a fecskendőt továbbadva hómlessz vértestvérséget kössön az egész Almássy térrel, minthogy mégegyszer abból a langymeleg fosból igyak. 

Amerikában már forradalmasították a munkásosztály kedvenc sörözőjének receptjét, a hipszter kávézással ennek lett a hozománya a topless kávézó, vagy ahogy a dolgozói magukat nevezik; Bikini Barista. Persze a dolog nem új, ha hihetünk a wikipédiának, a dolog először egy '99-ben, a Washington állambeli Seattle-ben jelent meg, a "Natte Latte" hálózatlánc első üzleteként, Mary Keller-nek köszönhetően. Persze a dolog akkor még jóval visszafogottabb volt, s bár voltak hasonló próbálkozások már a 80-as években Chile-ben és Japánban is, a Bikini Barista koncepciója az amerikai üzlethez köthető. A Bikini Baristákat alkalmazó cégek gyakran használtak direkt szexuális tartalmú neveket, mint például;

"Peek A-Brew","Grab n' Go","Cowgirls Espresso","Smokin' Hot Espresso","Knotty Bodies Espresso","Java Jigglers","Espresso Gone Wild","Java Girls","Sweet Spot","Fantasy Espresso".

A dolog nem volt elszigetelt, de ennek ellenére kis helyekre volt jellemző, ahol főként elvitelre vittek kávét az emberek. Persze az fészbúk meg az insta ezen is változtatott.

Talán a 2015 volt az áttörés, amikor már minden harmadik instragramm profil egy női filteres valag volt, s ezt a trendet lovagolták meg (valószínű máson kívül is) azok a csinos lányok, akik mikrobikiniben főzik a kávét. Az instát ellepték a bikini baristák. Csak megjegyzésképpen a #bikinibarista hashtag ebben a percben 197 905 publikus posztot jelenít meg, összehasonlításképpen a #hungariangirl, ami a magyar lányok legnépszerűbb cimkéje 528 925-at, azaz durván számítva szinte a fele. Persze nem azt akarom ezzel mondani, hogy a magyar instahasználó lányok számának a felével megegyező ilyen csöcsös kávés csaj van, csak érzékeltetésképpen mondom. 

Ami érdekes, hogy ebben az üzleti modellben nem a kávézó/kocsma csinálja a reklámot, rábízza ezt a bikinis baristájára, ami egészen újdonságnak számít a vendéglátásban, legalábbis koncepcionálisan nézve. Egy-egy sztárséf, vagy kiemelkedően híres bartender-ért az emberek hajlandóak voltak utazni, de a fenti trendekből az látszik, hogy egy-egy lányért képesek akár államokat átszelni, pedig csak egy kávéért mennek. (Meg egy szelfiért seggfiért.)

Ami viszont már inkább már tényleg csak kikuncogandó, hogy ezek a lányok a profiljukon nem rejtik véka alá, hogy egy-egy ajándékért (jelentsen ez bármi ;) ) hajlandóak nem instakompatibilis fotót is küldeni, s meglepően sok a webkam kurva átfedés is. 

Hogy Magyarországra mikor ér be a trend? Ez megjósolhatatlan. Néha úgy érzem, hogy itthon egy olyan burokban élünk, ami kifelé csak a fancy-t, a luxy-t meg a mindenféle hiperrmenőséget engedi ki, de a szegénységet, az eladósodottságot meg a kétkezi munkát inkább csendben tartja. Mert azért nézzünk körül, a legtöbb olyan Magyar nő, akik vagy szívesen mutogatják magukat és megfelelően jó testük is van hozzá, ellenben eszük/képesítésük nincs, azok vagy nem akarnak dolgozni, elég nekik szopni valami újgazdag csemete oldalán, vagy pedig kurvaként tengeti a mindennapjait akár kamera előtt, akár privátban. 

A nők eddig végigolvasták, a férfiak meg úgyis a képekért jöttek, szal jöjjenek a csöcsök meg a seggek. Akit érdekel, a fenti hashtagekre kattintva már a publik lista jön be. ;) 

�3 more hours to visit meow � 9406 19th AVE SE Everett WA 98208.. I'm here until 9pm� #bikinibarista #pointofview #hotgirlsmakebettercoffee #seattlesfinest #mondayfunday

Kristen (@baristakikixox) által megosztott bejegyzés, 2017. Jún 12., 18:07 PDT

Sparkles and fun at the cafe right now! @nevanude #bikinibarista #tuesday #coffee #otterpops

Foxy Lady Cafe (@foxyladycafeburlington) által megosztott bejegyzés, 2017. Jún 13., 16:12 PDT

You can't miss gabby in Lacey 10-3! �️�️Pink Sugar Espresso! Think Pink�Drink Pink! �924 E Main puyallup Wa�8 Schouweiler tract Rd Elma Wa�8904 Martin way E Lacey Wa�1128 72nd St E Tacoma� 10020 Lakeview ave SW Lakewood Wa #pinksugarespresso #bikinibarista #pnwcoffee #bikinicoffee #bikinicoffeestand #lingerie #bikinigirls #localhotties #youneedthis #jblm #bigbooty #thick #underboob #bossbabes #pinkladiesdoitbest #bikinicoffeedoneright #bettercoffee #bestcoffee #comegetit

�Pink Sugar Espresso� (@drink_pink_sugar_espresso) által megosztott bejegyzés, 2017. Jún 13., 11:24 PDT

Only here till 10:00 today loves!!! �� #comeseeme #beanslanger #coffeequeen #youneedthis #hotgirlsmakebettercoffee #blondesmakebettercoffee #booty #ass #pnwbarista #baristalife #bikinicoffee #nakedcoffee #pinksugarespresso #drinkpink #thinkpink #pinksugartacoma #tacoma #teampink #morningwoodenergydrink #stayclassy #stackinwhileyouresleepin #xoxo #psiloveyou #pinkladies #pinkteam #bossteam #morningwoodenergydrink

710Ryann� (@710ryann) által megosztott bejegyzés, 2017. Jún 13., 05:11 PDT

#cupojane #sexyness #baristas #coffee #coffeelover #espressolover #iloveraleigh #raleigh #brunette #ncgirls #grits #locallove #girlswithtattoos #girlsthatrock #girlpower #raleighfoodtruck #foodtrucks #rockerchicks #sexygirlsofcoffee #foodtruckfinder #ncfoodtrucks #sexxygirlsofcoffee #bikinibaristalife #tattedgirls #girlsofcoffee #beautifulbaristas #coffeehustle #baristagirl #hotgirlsmakebettercoffee #goodmorningraleigh

cupojane (@cupojane) által megosztott bejegyzés, 2017. Jún 13., 06:00 PDT

Van egy rokonom, akit a családfám komplexitása miatt nem tudok bepozicionálni. A lényeg, hogy Ibolyának hívják, de maradjunk az Ibinél. Nemrég ünnepelte a 60. születésnapját, s életének nagy részét a pult mögött töltötte. Rengeteg érdekeltsége volt, bár mára mindentől megszabadult, tele van sztorikkal amiket volt szíves elmesélni nekem. 

forrás: fortepan.hu orig: URBÁN TAMÁS

Persze ez az egész nem csak azért érdekes, mert egy újabb egyszerre nevetős-kiakadós poszt-saga jön, hanem mert Ibi a teljes bizniszt az önkormányzatokkal való jó kapcsolatra építette. Lehet rá mondani, hogy köcsög vagy csak azt, hogy élelmes. Majd ti eldöntitek.

Ibi az úr 1977. esztendejében, megnyitotta az első éttermét, ami hogyhogy nem alig egy komolyabb köpésre volt Gyula éttermétől, ahol én is dolgoztam. Volt szó arról, hogy nála dolgozzak, de azzal hűtött le, hogy nem lenne jó nekem, rokongyerekként nem engedhet meg nekem kivételezést, s egy húszfős személyzet mellett ez még így is hátrány. Arról viszont akkor kevés szó esett, hogy hogyan és milyen körülmények között sikerült tökélyre fejleszteni egy hatalmas birodalmat. 

A balatonparti településekről érdemes tudni, hogy viszonylag szilárd politikai vezetés jellemzi. A kisebb falvak a lakosságszámnak megfelelően, rendkívül alacsony fővel bíró közgyűléssel rendelkeznek, így egy döntést keresztülvinni jóval egyszerűbb mint máshol. Az alacsony lakosságszámra viszont bőségesen jut pénz, ugyanis az üdülni vágyók rengeteg lóvét hagynak ott. Ibi viszonylag időben jött rá, hogy az akkor épp csúcskorszakát élő balatoni vendéglátást egyre többen fogják éleseszűen kiaknázni, s gyorsan meggyőzte az akkori tanácsot, hogy foglalják rendeletbe azt, hogy ki lehet vendéglátó és ki nem, így viszonylag hamar felosztották a falut, s béke volt a máshol egymással vérre menő csatákat vívó éttermek között. 

Persze ez működött addig, amíg a Balaton nagyon ment, alig volt szüksége Ibinek tíz évre, hogy egy három egységgel rendelkező franchise tulajdonosa legyen, pedig akkor még a szót sem ismerte. Volt egy étterme az egyik kempingben (abban a faluban akkor 4 kemping is működött), volt egy lángossütője az egyik strandon, a másikon pedig egy pecsenyézője. Az üzletek maguktól is termelték a pénzt, de az igazi minicserkó, a képzeletbeli sütemény, csodás tejszínhabján az volt, hogy Ibi borzasztóan ügyesen forgatta az árukészletét. A fő szempont az volt, hogy a kempinges étteremben fullos legyen minden, mert oda visszatérő vendégek járnak, így ott mindig fullos kaják mentek. A már picit megült olaj, megmaradt liszt, darab sajtok és bármi ami lángoshoz felhasználható, de maradék az értelemszerűen ment át a lángososhoz, a többi meg a pecsenyéshez. Ki volt ez találva, mert minden nap ment az utóbbiban a napi ajánlat korrekt áron, ami persze az étteremben nem eladható maradék. Ibolya gyakorlati példával is előállt, hogy könnyebben prezentálhassam az egészet; az étteremben a legjobb kaja került 150 forintba, az átlag ételek 100 forintba, de sertéspörköltet galuskával, lehetett kapni 85 forintért is. Ezzel szemben egy lángos került 50 forintba, egy 20 dekás kolbász szintén 50 forintba, míg a maradékból készített napi ajánlat minden esetben 70 forint volt, ami lehetett bácskai rizses hústól kezdve, brassói, vagy bármi olyan étel amely a megmaradt gyüszmeteg húsokból elkészíthető volt. 

Az i-re a pontot az akkor még szárnyait bontogató jégkásával és kiwiszörppel tette fel, amelyet aranyáron mért, de valamiért akkor meg volt érte gajdulva mindenki. A strandon egy jégkása gép mellé, két eladó kislányt kellett állítani, mert húsz méteres sornál max jégverés esetén voltak kevesebben. Pedig ritka pronyó koktélból keverte az alapanyagot egy külön erre a célra fenntartott erős karú fiú, ugyanis egy tíz literes adagba, három kiló cukor, tíz evőkanál citromsav és 1,5 deciliter koncentrált szörp került, amelyet fakanállal 7 liter vízzel kellett olvadásig keverni. Mivel a jürgenek ezidőtájt már szorgosan látogatták hazánkat, s náluk az alapkiszerelés a fél liter volt, így a gép folyton járt, az utántöltést pedig biztosítani kellett. Ibi szerint maga a gép nem volt olcsó, de már első héten bőségesen visszahozta az árát, s mindhárom ezzel foglalatoskodó dolgozó, egész nyári bérét. 

Ibi legalább akkora fillérbaszó mint Gyula, s ezzel ő is tisztában volt, így szüksége volt arra, hogy a dolgozók ne nagyon vágják le, hogy mennyit szakít egy-egy üzleten, s ehhez tökéletes szisztémája volt. Először is sosem helyiekkel dolgoztatott, hanem más városokból importált fiatalokkal, akik kellően tapasztalatlanok még (ezt érdemes megjegyezni, erről még lesz szó), s nincs köztük ismeretség. A más-más helyen dolgozókat, gondosan elszeparálta egymástól már a lakhatás során is, nem volt ritka, hogy a például jégkását keverő fiú nem is találkozott az azt eladó lányokkal, így mindenféle zendülés eleve kizárt volt, hiszen a lányok nem voltak tisztában az eladott fagyos ital beszerzési árával, így nyugodt szívvel árulták a 15 forintos fél literes jégkását. Itt érdemes egy pici fejszámolást végezni, hogy a három kiló cukor, citromsav és alig két deci koncentrált szörp beszerzési ári, amiből 10 liter készült alig érte el, egy eladott és leadózott fél literes jégkása árát. Az előállítási árhoz ha hozzávesszük az áramot, a szállítást és a dolgozók bérét, még akkor is legalább 10 fél literes jégkása tiszta haszon. És mondanom sem kell, hogy nem egytárgyás volt a gép, hanem hat, amelybe tartályonként húsz liter fért el. Az százhúsz liter jégkása, amit minden nap legalább egyszer tölteni kellett. De ne legyünk nagyravágyóak számoljunk ki, csak egy töltést. 6 tartály, húsz literrel szorozva 120 liter, amelyet fél literenkénti értékesítéssel 3600 Forintra jött ki, akkor. (Alig írjuk az 1980-at.) És ez csak egy termék. Ha ennek csak a fele tiszta haszon, akkor kérdezzétek meg azokat akik 70-80 között dolgoztak, hogy mennyi volt a havi keresetük. 

De vissza a humánerőkoordinálásra. Mivel Ibi bevallottan spúr volt, ezért gondolhatjátok, hogy az alkalmazottakat sem fizette túl. Mivel a pincérek tisztában voltak a napi fogyasztással, így őket a borravaló igazságos 50%-ával kenyerezte le, amely minden nap kiosztásra került azzal a feltétellel, hogy a szakácsok nem tudhatják meg. Ha megtudják és lázadoznak, akkor jobb esetben ugrik a borravaló, rosszabb esetben az egész placcon dolgozó csürhét cseréli. A terv bevált, Ibolya 40 éve alatt csak kétszer volt lázadás, igaz az komolyabb volt mint bármelyik állami puccs a fekete kontinensen, de erről majd később. A pincérek és a szakácsok itt is egymástól jó messze voltak elszállásolva, napi 16 óra munka után meg egyiknek sem volt kedve nagyon a másikhoz átbandukolni bandázni. 

A képlet tulajdonképpen egyszerű volt, a fő étteremben adták a jót, az ottani maradék ment a másodüzemekbe. A személyzet gondosan elszeparálva, a pincérek lefizetve a jattal. Tökéletes volt. 

Persze itt még nem volt vége, a tökéletesen körbebástyázott birodalomnak. Sokszor elsütöm azt a viccesen szánalmasan hangzó állítást, hogy a nyolcvanas években, akkor is degeszre kerested magad a balatonon, ha kiálltál népdalt énekelni némán. A vendéglősök halálra keresték magukat, de Ibi már jó előre tudta, hogy ahogy az nap egyszer lenyugszik, úgy a nyarak is véget érnek. Első dolga az volt, hogy az akkori tanács és minden egyes dolgozóját többször is megvendégelték, egyszerre és külön-külön családostól. Ez egyrészt biztos befektetés volt, mert ha valami vendégük jött, akkor biztos volt, hogy hova fognak menni, másrészt, mert tudta, hogy így előbb utóbb, ha főzni kell, az ő neve fog előkerülni, így nem restellte önteni az Unicumot a döntéshozókba számolatlanul. A gondolat bejött, ugyanis az új strandon lévő szolgáltatóhelyeket megpályáztatták, amiből hármat a véletlenek sorozatában Ibolya nyert meg, így újabb étterem nyílt, mellette palacsintázó, fagyis és egy masszásszoba is. De ez csak apró volt a hatalmas bográcsban, ugyanis pár évre rá Ibi lett a település kizárólagos vendéglős partnere, ami azt jelentette, hogy az összes falunapon, vagy falu által szervezett nagy ünnepségen az ő standjai voltak nyitva...

folytatás jön

Felszolgáló vagyok, vagyis voltam, szerettem ezt csinálni és jó is voltam benne. Már nyolc éve letettem a drekót és a hangedlit, kötényemet felakasztottam a szekrény belső polcára. Évente párszor, ha úgy adódik beállok segíteni pár havernak, vagy ha olyan ajánlatot kapok, elmegyek pár fesztiválra mérni a gyárilag vizezett sört és bazmeg el vagyok képedve, hogy mit meg nem engedtek magatoknak.

Én az a generációja vagyok a csálinger szakmának, akitől már nem követelték meg a kasírozást, az angol felszolgálást, az egykezes gyufagyújtást, a dekantálást(de tudtam!). Nem kellett hyppolitként hajlonganom, nem kellett mellényt húznom, sőt még laza borostával is mehettem dolgozni. Viszont dolgoztam annabálon (ami amúgy szakmai szinten egy túlértékelt fos, de a mulatósszám miatt minden magyar felszolgáló szeretne egyszer ott dolgozni), dolgozhattam az operabálon, voltam protokollpincér, szóval mondhatni elértem a szakma csúcsát, amit itthon el lehet. De ti, akik jobbnál jobb éttermekben dolgoztok, fingotok sincs a szakmáról, olyan elemi hibákat vétetek, amely nemcsak a szakmaiságotokat, hanem az emberségeteket is megkérdőjelezi. 

Nem az a baj, hogy nem köszöntök, bár az átkosban, már ezért is kirúgtak volna titeket, minden magára valamit is adó helyről. Nem az a baj, hogy az alacsony fizetés miatt szinte kiül az arcotokra a savanyodottság, s ezt a fizető vendég is érzi. Ezt még valahol meg is értem, mert kurvanehéz jópofát vágni a havi 100hoz, alaphangon kétszáz munkaórával. Viszont az már igenis baj, hogy nem vagytok tisztában az etikettel, nem a nőnek, vagy idősebbnek teszitek le elsőnek a megrendelt ételt/italt. Egyenesen gáz az, hogy nem ismeritek fel az evőeszközjelzéseket. Ha mást nem is legalább a szünetet jelezni próbáló, egymásba nem rakott, fordított V alakot ismerjétek és ne akarjátok előlem elvinni. Az, hogy egy nyolcfős asztalnál, összekeveritek az ételeket, más elé téve le, s ezzel kavarodást okoztok, az mindennek a teteje. Az, hogy kérdezés nélkül bontatok új ásványvizet, még akkor is pofátlanság, ha nem írjátok fel a számlára. Úgy kihozni ételt, hogy "kié a csirke?" egyenesen felháborító.  Szó se róla, már az én időmben is híg volt a szakma és sokan azok jöttek felszolgálónak, akik máshova nem voltak jók, de csőszerelő, vagy kőműves szakma meg derogált volna. Ettől független a nyúgen egyes képviselői, olyan elképesztő dolgokat csinálnak, ami azért túlmegy már a szakmaitlanságon és egész egyszerűen csak szar emberek. 

Rövid történet, amely miatt tulajdonképpen ez az egész poszt megszületett; hétfőn egy munkaebéd során, egy alpolgármesterrel, egy Kossuth-díjas, Nemzet Művészével, egy múzeum igazgatóval és egy neves művészettörténésszel ebédeltünk, egy sajtótájékoztató előtt. Hetekkel előre foglaltunk asztalt, külön kérve, hogy az egyik eldugottabb sarkon kapjunk asztalt, mert ismervén a helyet, tudtuk, hogy ott a lehető legkevesebb külső behatás ér minket. Ez rendben is volt, viszont a felszolgálás az bazmeg, az teljesen kész. A főételek megrendelésénél ott elakadtunk, hogy plusz salátát kértünk, az italok úgy jöttek, mint a máv szerelvényei, késve és egyenként, az előre terítés pedig siralmas volt. Nyolc leves, nyolc főételt sikerült négy különböző pincérnek hoznia, 3-3 perces váltásokban, s mivel nem tudták hova megy, így a köszönés nélküli, kié a steak, kié a csirke kérdések úgy özönlöttek, mint a bullshit egy átlagos szijgyártós beszélgetés során. A balról beadott tányérokon ekkor már meg sem lepődtem, ahogy azon sem, hogy a harminc feletti, felszolgáló zsigerből letegezte a társaságot. A nemzetközi jelzésértékű, még eszem-késvillám, nem hagyott túl nagy nyomot a pincérben, ha nem vagyok résen, úgy elvitte volna, mint lőrinc bármelyik kiírt tendert. 

Ilyenkor elgondolkozom és arra jutok, hogy ezeknek bazmeg én se adnék több bért, húzzanak ki inkább angliába mosogatni...

update: Az, hogy kikkel ebédeltem, nem kivagyiságból van leírva (mert kapom érte az ívet.. :D ), hanem érzékeltetésnek, hogy míg engem mezitlábas csórót leszar egy pincér, még azt mondom oké. de amikor ilyen emberekkel is így viselkedik, akkor, hogyan szolgált volna ki engem egyedül... :(

Hát ugye ma az van, hogy bebaszunk, mint az állat, úgyhogy úgy döntöttem, hogy a blog legnagyobb sikert elérő bejegyzését felelevenítve, újabb csokrot fűzök össze a panaszkönyves bejegyzésekből. Kezdésnek hozzátenném, hogy ezek már nem annyira viccesek, mint az első kör, hiszen ugyanabból az archívumból valóak, mint amiből az elsőt írtam, s akkor már kiválogattam a legjobbakat. Mivel az első írásomat, is szemtelenül lenyúlta a fél magyar internet, így most sem várok mást, de felhívom a figyelmet az oldalt található egy kreatív, Creative Commons liszenszre, szóval forrást tessék jelölni, lopós gecik! Hányásban gazdag új évet kihányok mindenkinek. A hányás nem jelent kizárást!

"Olyan pizzát kaptunk, amin csak a megsült feltét van, tészta sehol."

"A majonézben félreérthetetlenül sperma volt. Hívtam a köjált, mindenkit kirúgatok! Felháborító"

"A felszolgálóhölgyeknek konkrétan kilóg a fél csöcse, ez túlmutat minden jóérzésen."

"A pincérek egész nap a telefont nyomkodják, ilyen erővel fészbukon is megrendelhetném az ételt."

"Az illemhelységben az összes toalett össze van hányva és használt tamponok vannak felakasztva a kilincsekre"

"Amikor a  hároméves gyermekem véletlenül berohant a konyhára, a mogorva szakács, úgy ráordított, hogy azóta is sír. Természetesen azonnal sarkonfordultunk, ide sem jövünk többé."

"A menüben kínált bableves szélhajtó, sajnos az első kanál után jelentkeztek a tünetei, így képtelen voltam jóízűen elkölteni az ebédemet."

"Amikor a felszolgáló behajolt, hogy elvegye az üres tányérokat, akkorát fingott, hogy még az asztal is beleremegett."

"A konyháról folyamatos, finghangok szűrődtek ki, így míg a pincérek nem figyeltek, kénytelenek voltunk a kedvesemmel angolosan távozni."

"A felszolgáló konkrétan büdösebb, mint egy kéthetes, befosott, részeg kozák, csöves."

"Kisfiamnak kis adag rántott húst szerettünk volna kérni, csirkemellből és hasábkrumplit, amit meg is kapott, de nem kaptunk hozzá kecsapot." -mondjuk kérhettetek volna...

"Amíg az étteremtulajdonos pálinkával itatott, a szakács a konyhán dugta a feleségemet."

"A számla végösszegén +10% szervízdíj volt, s így kellemetlen helyzetbe kerültem, ugyanis nem volt nálam annyi pénz, amennyivel ki tudtam volna fizetni azt. Ez szimpla átverés, feljelentést fogok tenni."

"Kibaszottul megkúrnám a szőke pincércsajt."

"A felszolgálóhölgy olyan ronda, hogy csak nagy öklendezések közepette voltam képes megenni a pizzámat."

"A Mortadellás pizza tartalmazott mogyorót, párom allergiája kijött, s rohanhattunk a kórházba. Ezt illene feltüntetni az étlapon."

"Már megérkezésünkkor láttuk, hogy a pincér részeg, de az italok szolgálása során lehányt. Kárótlást követelek!"

"A szállodai szobánkat hangulatosnak és csendesnek írták le, ehhez képest egész éjjel fiatalok buliztak és üvöltöztek a szálloda előtt." - megjegyzés: szilveszter éjjel

"A párommal szerettünk volna, egy csendes nyugodt hétvégét eltölteni, de a szomszéd szobában, egész éjjel és hihetetlen hangosan basztak."

"Felháborít, hogy nincs etetőszék, a gyereknek."

"A pincérek bárhányszor odajöttek hozzám, a farkukat mindig a vállamnak tolták."

"Amikor beléptünk az étterembe, a szakács odaszólt a pincérnek, hogy 'kérdezd meg ezeket a büdös parasztokat, hogy mit akarnak zabálni, aztán küld el őket a picsába'."

"A facebookon volt meghirdetve, hogy torkoscsütörtök lesz, de mire ideértünk, nem volt szabad hely. Két órát vártunk, majd úgy döntöttünk, hogy inkább máshol költjük el a pénzünket."

"Gyros salatat rendeltem a parom  pizzat. Gyros salata: rengeteg olcso jegsalata es szo szerint kb 5 deka hus... a salata nagyon keseru volt. A pizza alja lisztes volt feltet mennyisege atlagos. Parom nem mondott ra ezen kivul rosszat, de o se dobott hatast, nekem egyaltalan nem izlett. Futar gyors, udvarias. Telefonos egyeztetes elegge nyogvenyelos volt."

"Ma nem volt az igazi 3 somloit vettunk amit ki is dobtunk Keseru es savanyu volt 2 adag porkolt galuskaval hideg volt minden Hus konkretan ehetetlen volt ragos es felkesz Tobbet mar nem is rendelunk az biztos"

"Lassú kiszolgálás. Időpontra lett rendelve az étel , ám hiába érkeztünk meg , a foglalás sehol. Érdeklődésemre, hogy hol van a rendelés a " hölgy " bement a konyhára, majd mikor kijött, engem válaszra sem méltatott, az utánam lévő vendég rendelését vette fel. Ezek után mennyit kell várni az ételre, ha telefonon megrendelve 1 óra alatt nem készül el? Hozzá teszem , nem volt tele az étterem."

"Az üzletvezető elkezdett ordítani velem és meg is lökött, mert szerinte lehánytam a muskátlikat."

"Amikor belestem a pultba láttam, ahogy a pincér veri a faszát. Mármint tényleg."

"Amikor a 9990 forintos számlára, leraktunk egy tizest, hogy köszönjük, a pincér hangosan és gúnyosan felröhögött."

"Többszöri kérésünk ellenére sem kapcsolták ki a Gangxta Zoli obszcén zenéit."

"A pincért jobban érdekelte a barátok közt, mi a mi rendelésünk, így soha többé nem jövünk ide."

"Nagyon-nagyon gyenge. Hervasztó az ételek minősége és mennyisége."

"Amikor a youtubos Herby csaja hozza ki a sört, akkor nem tudom, hogy röhögjek, vagy sírjak..."

"A pincérek azzal szórakoztak, hogy leeresztették a kerékpárom gumiját."

"Mikor a felszolgáló bevitte a rendelésemet a konyhába, tisztán hallottam, a szakács szitkozódásait, miszerint csak ilyen zsidó kurvák tudnak ilyet rendelni és miért nem takarodunk a mekibe, de inkább a picsába. Mondanom sem kell, hogy az ételt már nem vártuk meg."

"Bár olvastuk az interneten, hogy gyenge a minőség, de ezt azért nem gondoltuk."

"A vacsoránk alatt, másokat is beengedtek az étterembe."

"Minden kellemesnek indult, míg a kettővel odébb vacsorázó roma család össze nem veszett, és tömegverekedésbe torkollott az egész. Miután a pincéreknek sikerült elcsítítani a kedélyeket, utána az asztalokon táncoltak. A miénken is. Pedig még ettünk.."