Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szíveslátás, vendéghányás...

Szíveslátás, vendéghányás...

balatoni vendéglátás és önkormányzatok kapcsolata - avagy az ibolya történet

2017. január 31. - Szerda Úr

Van egy rokonom, akit a családfám komplexitása miatt nem tudok bepozicionálni. A lényeg, hogy Ibolyának hívják, de maradjunk az Ibinél. Nemrég ünnepelte a 60. születésnapját, s életének nagy részét a pult mögött töltötte. Rengeteg érdekeltsége volt, bár mára mindentől megszabadult, tele van sztorikkal amiket volt szíves elmesélni nekem. 

89700.jpgforrás: fortepan.hu orig: URBÁN TAMÁS

Persze ez az egész nem csak azért érdekes, mert egy újabb egyszerre nevetős-kiakadós poszt-saga jön, hanem mert Ibi a teljes bizniszt az önkormányzatokkal való jó kapcsolatra építette. Lehet rá mondani, hogy köcsög vagy csak azt, hogy élelmes. Majd ti eldöntitek.

Ibi az úr 1977. esztendejében, megnyitotta az első éttermét, ami hogyhogy nem alig egy komolyabb köpésre volt Gyula éttermétől, ahol én is dolgoztam. Volt szó arról, hogy nála dolgozzak, de azzal hűtött le, hogy nem lenne jó nekem, rokongyerekként nem engedhet meg nekem kivételezést, s egy húszfős személyzet mellett ez még így is hátrány. Arról viszont akkor kevés szó esett, hogy hogyan és milyen körülmények között sikerült tökélyre fejleszteni egy hatalmas birodalmat. 

A balatonparti településekről érdemes tudni, hogy viszonylag szilárd politikai vezetés jellemzi. A kisebb falvak a lakosságszámnak megfelelően, rendkívül alacsony fővel bíró közgyűléssel rendelkeznek, így egy döntést keresztülvinni jóval egyszerűbb mint máshol. Az alacsony lakosságszámra viszont bőségesen jut pénz, ugyanis az üdülni vágyók rengeteg lóvét hagynak ott. Ibi viszonylag időben jött rá, hogy az akkor épp csúcskorszakát élő balatoni vendéglátást egyre többen fogják éleseszűen kiaknázni, s gyorsan meggyőzte az akkori tanácsot, hogy foglalják rendeletbe azt, hogy ki lehet vendéglátó és ki nem, így viszonylag hamar felosztották a falut, s béke volt a máshol egymással vérre menő csatákat vívó éttermek között. 

Persze ez működött addig, amíg a Balaton nagyon ment, alig volt szüksége Ibinek tíz évre, hogy egy három egységgel rendelkező franchise tulajdonosa legyen, pedig akkor még a szót sem ismerte. Volt egy étterme az egyik kempingben (abban a faluban akkor 4 kemping is működött), volt egy lángossütője az egyik strandon, a másikon pedig egy pecsenyézője. Az üzletek maguktól is termelték a pénzt, de az igazi minicserkó, a képzeletbeli sütemény, csodás tejszínhabján az volt, hogy Ibi borzasztóan ügyesen forgatta az árukészletét. A fő szempont az volt, hogy a kempinges étteremben fullos legyen minden, mert oda visszatérő vendégek járnak, így ott mindig fullos kaják mentek. A már picit megült olaj, megmaradt liszt, darab sajtok és bármi ami lángoshoz felhasználható, de maradék az értelemszerűen ment át a lángososhoz, a többi meg a pecsenyéshez. Ki volt ez találva, mert minden nap ment az utóbbiban a napi ajánlat korrekt áron, ami persze az étteremben nem eladható maradék. Ibolya gyakorlati példával is előállt, hogy könnyebben prezentálhassam az egészet; az étteremben a legjobb kaja került 150 forintba, az átlag ételek 100 forintba, de sertéspörköltet galuskával, lehetett kapni 85 forintért is. Ezzel szemben egy lángos került 50 forintba, egy 20 dekás kolbász szintén 50 forintba, míg a maradékból készített napi ajánlat minden esetben 70 forint volt, ami lehetett bácskai rizses hústól kezdve, brassói, vagy bármi olyan étel amely a megmaradt gyüszmeteg húsokból elkészíthető volt. 

Az i-re a pontot az akkor még szárnyait bontogató jégkásával és kiwiszörppel tette fel, amelyet aranyáron mért, de valamiért akkor meg volt érte gajdulva mindenki. A strandon egy jégkása gép mellé, két eladó kislányt kellett állítani, mert húsz méteres sornál max jégverés esetén voltak kevesebben. Pedig ritka pronyó koktélból keverte az alapanyagot egy külön erre a célra fenntartott erős karú fiú, ugyanis egy tíz literes adagba, három kiló cukor, tíz evőkanál citromsav és 1,5 deciliter koncentrált szörp került, amelyet fakanállal 7 liter vízzel kellett olvadásig keverni. Mivel a jürgenek ezidőtájt már szorgosan látogatták hazánkat, s náluk az alapkiszerelés a fél liter volt, így a gép folyton járt, az utántöltést pedig biztosítani kellett. Ibi szerint maga a gép nem volt olcsó, de már első héten bőségesen visszahozta az árát, s mindhárom ezzel foglalatoskodó dolgozó, egész nyári bérét. 

Ibi legalább akkora fillérbaszó mint Gyula, s ezzel ő is tisztában volt, így szüksége volt arra, hogy a dolgozók ne nagyon vágják le, hogy mennyit szakít egy-egy üzleten, s ehhez tökéletes szisztémája volt. Először is sosem helyiekkel dolgoztatott, hanem más városokból importált fiatalokkal, akik kellően tapasztalatlanok még (ezt érdemes megjegyezni, erről még lesz szó), s nincs köztük ismeretség. A más-más helyen dolgozókat, gondosan elszeparálta egymástól már a lakhatás során is, nem volt ritka, hogy a például jégkását keverő fiú nem is találkozott az azt eladó lányokkal, így mindenféle zendülés eleve kizárt volt, hiszen a lányok nem voltak tisztában az eladott fagyos ital beszerzési árával, így nyugodt szívvel árulták a 15 forintos fél literes jégkását. Itt érdemes egy pici fejszámolást végezni, hogy a három kiló cukor, citromsav és alig két deci koncentrált szörp beszerzési ári, amiből 10 liter készült alig érte el, egy eladott és leadózott fél literes jégkása árát. Az előállítási árhoz ha hozzávesszük az áramot, a szállítást és a dolgozók bérét, még akkor is legalább 10 fél literes jégkása tiszta haszon. És mondanom sem kell, hogy nem egytárgyás volt a gép, hanem hat, amelybe tartályonként húsz liter fért el. Az százhúsz liter jégkása, amit minden nap legalább egyszer tölteni kellett. De ne legyünk nagyravágyóak számoljunk ki, csak egy töltést. 6 tartály, húsz literrel szorozva 120 liter, amelyet fél literenkénti értékesítéssel 3600 Forintra jött ki, akkor. (Alig írjuk az 1980-at.) És ez csak egy termék. Ha ennek csak a fele tiszta haszon, akkor kérdezzétek meg azokat akik 70-80 között dolgoztak, hogy mennyi volt a havi keresetük. 

De vissza a humánerőkoordinálásra. Mivel Ibi bevallottan spúr volt, ezért gondolhatjátok, hogy az alkalmazottakat sem fizette túl. Mivel a pincérek tisztában voltak a napi fogyasztással, így őket a borravaló igazságos 50%-ával kenyerezte le, amely minden nap kiosztásra került azzal a feltétellel, hogy a szakácsok nem tudhatják meg. Ha megtudják és lázadoznak, akkor jobb esetben ugrik a borravaló, rosszabb esetben az egész placcon dolgozó csürhét cseréli. A terv bevált, Ibolya 40 éve alatt csak kétszer volt lázadás, igaz az komolyabb volt mint bármelyik állami puccs a fekete kontinensen, de erről majd később. A pincérek és a szakácsok itt is egymástól jó messze voltak elszállásolva, napi 16 óra munka után meg egyiknek sem volt kedve nagyon a másikhoz átbandukolni bandázni. 

A képlet tulajdonképpen egyszerű volt, a fő étteremben adták a jót, az ottani maradék ment a másodüzemekbe. A személyzet gondosan elszeparálva, a pincérek lefizetve a jattal. Tökéletes volt. 

Persze itt még nem volt vége, a tökéletesen körbebástyázott birodalomnak. Sokszor elsütöm azt a viccesen szánalmasan hangzó állítást, hogy a nyolcvanas években, akkor is degeszre kerested magad a balatonon, ha kiálltál népdalt énekelni némán. A vendéglősök halálra keresték magukat, de Ibi már jó előre tudta, hogy ahogy az nap egyszer lenyugszik, úgy a nyarak is véget érnek. Első dolga az volt, hogy az akkori tanács és minden egyes dolgozóját többször is megvendégelték, egyszerre és külön-külön családostól. Ez egyrészt biztos befektetés volt, mert ha valami vendégük jött, akkor biztos volt, hogy hova fognak menni, másrészt, mert tudta, hogy így előbb utóbb, ha főzni kell, az ő neve fog előkerülni, így nem restellte önteni az Unicumot a döntéshozókba számolatlanul. A gondolat bejött, ugyanis az új strandon lévő szolgáltatóhelyeket megpályáztatták, amiből hármat a véletlenek sorozatában Ibolya nyert meg, így újabb étterem nyílt, mellette palacsintázó, fagyis és egy masszásszoba is. De ez csak apró volt a hatalmas bográcsban, ugyanis pár évre rá Ibi lett a település kizárólagos vendéglős partnere, ami azt jelentette, hogy az összes falunapon, vagy falu által szervezett nagy ünnepségen az ő standjai voltak nyitva...

folytatás jön

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vendeghanyas.blog.hu/api/trackback/id/tr9212169002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sexual Harassment Panda 2017.01.31. 17:48:11

Borzasztó hogy Magyarországon minden csak a lopásról, lehúzásról, mutyiról szól.

Szerda Úr · http://vendeghanyas.blog.hu 2017.01.31. 18:33:25

@Sexual Harassment Panda:
jha. pedig tök megírnám a fikciós regényemet ahol az első bekezdés így szól;

A mosolygós pincér, miközben élére vasalta a nadrágját, azon tűnődött ezen a gyönyörű nyári reggelen, hogy piros hímzett, vagy a fekete csíkos inget vegye fel aznapra. Kezdeti bizonytalansága halványulni látszott, amikor arra gondolt, hogy kedves vendégek garmadája érkezik aznap. Kezei hosszasan jártak, mintha csak kaszálna egy langyos búzamezőn, a távolban levendulatáblák festették püspöklilára a tájat, s talán még az illatát is elhozta oda a szél. Reggeli kávéját rituálisan hosszúszálú cigarettával költötte el, s gyermeki izgalommal várta az új kihívásokat. A munkahelyére érkezvén, ami egy providence stílusban feldíszített étterem volt, barátilag köszöntötte főnökét és kollégáit. A meleg kézfogások sokaságában egymás napja felől érdeklődtek, s kedves szavakkal illették egymást. Nem sokkal később az fehérre festett fatáblát megfordította a bejárati ajtón, s már a NYITVA felirat kiáltott a vendégek felé, s ezzel egyidőben a férfi szíve is méginkább kitárult. Az első vendégek szinte futva érkeztek meg, mintha csak attól félnének, hogy lemaradnak az élményről, amit a hely nyújthat. Szívükben szeretettel rendelték meg a napindító kávéjukat és hozzá a friss bégelt. A mosolygós pincér és a barátságos vendégek között csak úgy repkedtek az egymást kedvesen követő szavak, mintha csak egy kirakósjátékban lelnénk rá az egymást követő darabkákra, de végül megtörtént a baj, akár egy helytelen nyílás, a hozzá nem illeszkedő formához, úgy siklott félre az egyik rendelés is. A kedves vendég viszont emlékezni vélt, hogy bizony véletlen ő rendelte meg a láttéját soványtej nélkül, így miután egymástól elnézést kértek, a kávé elfogyasztása után szeretettel elköszöntek egymástól és mindenki boldogan haladt tovább a maga útján. Vége

Sexual Harassment Panda 2017.01.31. 18:59:36

@Szerda Úr: lehet humorizàlni, de amíg minden a mutyizàstól, okoskodàsról ès lopásról szól, a vendéget is meglopjuk, az államot is meglopjuk, addìg nem fog semmi vàltozni.
Talàn ezért vannak előrébb az osztrákok, németek.
A gyulàt szerintem konkrétan félholtra kellett volna verni egy féltéglával amikor 110k Ft-ért szakácsot keresett.
Van olyan barom aki dolgozik ennyiért napi 16 óràt, feketén?

Szerda Úr · http://vendeghanyas.blog.hu 2017.01.31. 19:10:13

@Sexual Harassment Panda:
Azt gondolod, hogy nem értek veled teljes mértékben egyet?
Nem akarok abban az önámításban tetszelegni, hogy a blog azért van, hogy ezt az egész helyzetet kifigurázza, mert nem, de egy keveset tesz érte. Én egyedül kevés vagyok ennek a dolognak a megreformálásához, egyszer nyitottam éttermet, csináltam mindent rendesen, adóztam, takarítottam, vendég rossz szájízzel el nem ment, de akkor meg az állam szopatott meg. Hosszasan lehetne erről filózni, de pia nélkül bele se kezdek. Ja már ittam hopp..

Sexual Harassment Panda 2017.01.31. 19:16:48

@Szerda Úr: àruld el, komolyan, a gyulánál egy szakács mennyi pènzt keresett egy hònapban?

Szerda Úr · http://vendeghanyas.blog.hu 2017.01.31. 19:29:27

@Sexual Harassment Panda:
szakácsa válogatta, de legjobbak megkapták a szezonért az egymillát.
nehéz ezt hónapra bontani, mert minden esetben pünkösdkor indult a buli, szeptember első hetében fejeződött be.
ez minden nap meló, nyitástól zárásig. előszezonban volt, h napokig nem voltak nyitva, főzezonban meg napi 16 óra. ezek 2003-2008as számok

Sexual Harassment Panda 2017.01.31. 19:32:15

@Szerda Úr: de ez feketén ment ugye?
A gyula akkor miért 110k-t ajànlott?
Fèlrenèztem valamit?

Szerda Úr · http://vendeghanyas.blog.hu 2017.01.31. 19:35:35

@Sexual Harassment Panda:
feketén ja. mármint be volt jelentve, de sokkal kevesebbre.
nem néztél be semmit, csak ami 110 volt az souschef, vagy inkább másodszakács/kisegítő volt. Gyula ritka egy fasz ember, de a chef az mindig rendben volt, kifizetve is

Sexual Harassment Panda 2017.01.31. 19:38:06

@Szerda Úr: miafasz?
Én azt hittem 1 szakács volt.

Pampalini13 2017.01.31. 20:56:06

Hát nagy figuretta lehet ez az Ibi is bár Gyula mestert nehéz lesz űberelni. Egyébként ha már Gyula helye bezárt, nem lehetne megszellőztetni a pontos helyét?

Mellesleg ez az állandó okosítás szerintem minden posztszoci országban megy és fel kell még nőni egy két generációnak, hogy ez megváltozzon.

Szerda Úr · http://vendeghanyas.blog.hu 2017.01.31. 21:10:41

@Pampalini13:
hát, bár nem tudom hovavalósi vagy, de úgy néz ki, h pénteken lesz egy mini blogtali pesten, ha eljössz elmesélem

misung74 2017.03.19. 22:50:54

F@szom bammeg! Mikor jön már a folytatás????
süti beállítások módosítása