Azon a napon, mikor estére összetolatott három asztalt a teraszon a Jocó gyerek a Májkival, felhívta az Andrist, hogy úgy körülbelül este nyolcra jönnek tízen a spanjaival. Legyen vörösboros marhapörkölt nokedlivel, meg vegyestál öt darab kétszemélyes, amin legyen rántó'hús, gordonblő de csirkemellből, rántott sajt meg rósejbni*. Savanyúságnak kovászosuborka és legyen erőspista is. 

Andrisnak a göndör szőrős háta közepére sem hiányzott az, hogy a Jocófélék ott hepajkodjanak istentudja meddig, ráadásul ha haverok csak feleannyira hasonlítanak a főnökre, akkor még az előrerendelt menü sem lesz olyan egyszerű mint aminek tűnik, úgyhogy jó előre felkészült azzal, hogy a kétszemélyes tálak helyett inkább 3-4 személyesek gyártott. Kovászosuborka meg honnan a geciből lenne, gondolta közben, úgyhogy ugrasztotta az Gizust, hogy ha van neki otthon, akkor abból hozzon, ha csak nem akarnak üvöltözős-csapkodós banzájt estére.

Később...

Májki jókorát köpött a tartárba, majd a turhás váladékot simára keverve elkezdte belelapátolni csorba fülű olcsó kávéscsészékbe, majd a tálak után felszolgálta azt is. Közben elmélázott azon, hogy a Karesz gyerek, aki amúgy úgy néz ki mintha a jobb karjával 98 óta folyton maszturbálna, a pörköltbe tunkolva ette a rántott húst, aztán rákanalazott pár csapás turhás tartárt. Vagy a dzsó miatt, vagy a kivételes látvány miatt, a Májki meg is állt egy pillanatra, amit a Jocó egy ERIGGYMÁRAKURVASZÁDAT, HOZZÁ EGY KÖR TYÚKOSKOLÁT BASZOM AZT A CSÁLÉ FÜLEDET anekdotával szakított félbe. A Májki csak vigyorogva további jóétvágyat kívánt aztán ment a pulthoz, hogy a csajokkal kikevertesse a koktélokat.  

Persze az Editke megint a retyón ült, úgyhogy klárika nyerte meg a feladatot, de neki meg kezdett egyre terhesebbé válni, hogy kolléganője többet ül a wc-n, mint a pultban aztán így, miközben készítette az italokat óvatosban rá is kérdezett, hogy Te Májki, mi volt múltkor köztetek? De Májkinak fingja nem volt, csak az rémlett neki, hogy egy ágyban aludtak és hát nagyon dicsekedni se akart volna ezzel főleg, hogy Klárikát ő is műtené mint állat. Valahogy basszunk már ki vele - csendült fel újra, megtörvén ezzel hallgatóságát, s Májki hirtelen húsz centivel feljebb emelte a tekintetét. Hogyan? Kérdezett vissza amaz. Állandóan a wc-n ül, én nem hiszem el, hogy állandóan fosik. Szerintem csak lóg, vagy picsatudja. Aztán azt találták ki, hogy a Májki felhívja fésztájmon a klárikát, elrejti a tellát a budiban valahol és kifigyelik mit csinál. Már csak várni kell. 

Közben ahogy kopasztották azt a bizonyos tyúkot, a külső társaság is egyre hangosabb lett, aztán azok a nyuggerek akik egész véletlen Joseph's Exclusive Hungarian Restaurantot választották estére, igyekeztek a szokásosnál gyorsabban megrágni az ételt, mert a BASZOMAKURVANYÁDTEBÜDÖSCIGÁNY és a POROLTÓVALBASZLAKSEGGBETEFASSZOPÓGECI felkiáltások és az utána következő öblös röhögések miatt erőteljesen fenyegetve érezték magukat. Egyedül egy holland pár maradt a sarokban, akik viszont jól szórakoztak a társaságon. Hallod az öreglány arca ráncosabb volt mint geronazzo mária narancsbőrős picsája és egy három hete napon hagyott pizza szerelemgyereke, de hallod olyan alakja volt, hogy még az Andrisnak is meg kellett igazítani a műszert a pepita nadrágban, pedig minimum 70 éves lehetett. A fasziján mondjuk már arcról látszott, hogy valami kéjenc úgy fogdozta az asszonyt, azt bár egyik se értette mit mondanak, de azt simán levették, hogy a klárikával egy swingert simán adnának.

Közben kijött az Editke aztán, hogy dolgozzon valamit elkezdett lerámolni, közben a Májki már rohant is a mosdóba, azt sikerült is a magasban lévő wc tartály mögé úgy beaplikálni a kendermintás tokban lévő telefont, hogy rálásson a fajanszra meg az ajtóra. Meg ha már itt volt szart is egyet, de a hülyének az nem jutott eszébe, hogy akció már élesben megy, csak akkor ugrott be neki, amikor szagmintát vett a bránerről, de a Klárika stram csaj hallod, ő már olyanokat látott, hogy ilyen műsor mellett élvezettel eszi a tejszínhabos süteményt. Mindenesetre a Májki gyerek negyedelt egy tabit amiből az egyik háromszöget odaadta az Andrisnak, akire láthatóan ráfért a lelazulás, ugyanis hamarosan végezni fog a kinti különítmény a kajával és jönnek majd a szopós kérések.

Közben a holland pár is fizetett aztán leraktak egy ötezrest meg egy cetlit a klárika elé, az előbbit zsebre, az utóbbit meg olvasatlanul a kukába hajította, közben meg várta, hogy mikor megy már az Editke wc-re. 

Kintről hatalmas ordibálás szűrődött be, mint amikor a frissen bilizni tanuló kiskrapek üvölti az anyjának, hogy VÉÉÉÉÉGEZTEEEEEM, de Májki tudta, hogy húsz csecsemő folyós pelenkájának eltakarítása is hálásabb feladat lenne, mint ami rá vár és így jöjjön be a tipszmiksze, mert baszod a közel öt kiló burgonya fele legalább a földön hevert, a húsok hol merágva, hol elhajítva, a cordonokból a sajt kivágva, a pörköltes topfokba belehamuzva, szóval ha valami posztmodern festő a helyszínen lett volna, a Pazarlás című olajvászont helyben el is tudta volna készíteni. 

Ez a sok kokszos állat szipogott meg lihegett a kaja után, a hordóhasak csak úgy feszültek az s-es scitec-es trikók alatt és miközben versenyt fingtak, azon tanakodtak, hogy mi legyen a desszert. 10 ből 9 a klárikára szavazott, de Jocó pinairigysége ennél nagyobb volt, így somlói meg palacsinta közül lehetett csak választani. Amikor mind a tizen palacsintát kértek, akkor Andris szomorú arccal vette elő a két darab kilós lisztet, mert belül érezte, hogy fejenként egy pár lekvárossal ezeknek a szemét kiszúrni nem lehet. 

Ekkor már a hatodik üveg tyúkos ürült ki, s közben Klárika jelzett a Májkinak, hogy a sas leszállt, azt egy töltött cigi primus mellett elkezdték figyelni a wc-ben történteket. Alig égett le a fele, mikor a Jocó már megint üvöltött, hogy Klárika szívem gyere csak ide. Egy halk kurvaanyázás közben oda is ment, Májki meg ottmaradt hoppon, aztán leültették a férfiak, ilyen dumákkal, hogy mennyivel szériázol mellre, vágod az ilyet tiszta 80-as évek tanyája, de amikor a csöcskirálynő felüvöltött a telóval a kezében, hogy basszátok meg azt a kurva, az egész csapat a telefon képernyőjére kezdett fókuszálni a kannák helyett, de amit láttak arra ők se nagyon voltak felkészülve.

Editke ugyanis egyszemélyes performanszot adott elő, a wc ajtóra akasztott telefonjának a kamerája, egy jó nagy adag síkosító és egy fekete, ökölbe szorított műanyag kéz segítségével. 

* rósejbni: hasábburgonya vidékies elnevezése

Jocó amúgy valaha rendes gyerek volt, egészen az általános iskola harmadik osztályáig, de akkor kattant benne valami. Duci kisgyerek volt és hiába próbálta rendszeresen tépkedni a lányok copfját, meg tesióra után lenyúlni a kék tornadresszt, nem igazán kultiválta egy kiscsaj sem. Pedig megkapta a rendes nevelést, mert ha például azt merte otthon mondani, hogy asszondja a "büdös kurva isten faszát" amit apjától tanult el, aki az alábbi szösszenetet mintegy kötőmondat alkalmazta minden sor után, akkora sallert kapott az öregtől, hogy befordult a fal felé. Azt is rendesen elleste, hogy ha mondjuk nincs elég hús a babgulyásban akkor ököllel kell nyomatékosítani a női nem felé az igényünket, hiszen a fehérnép abból tanul. 

Aztán úgy ötödik hatodik felé, amikor a bajszos és szigorú tesitanár határozott utasítására be kellett állnia a kézilabda csapatba, akkor a hirtelen jött mozgástól fogyott egy kicsit, aztán mivel jó magas kölyök volt, hosszú lapát kezekkel, ezért apróbb sikerei voltak is, aztán meg is jött az önbizalom ami viszont máig töretlen. Középiskola elején elkezdett gyúrni, haverjai unszolására meg ipari mértékű napót tolt, így mondhatni nőtt is valamennyit, de leginkább hasra, mert a felülés az sose volt barátja, hát még a hasprés. 

Nagydarabsága egyenes utat jelentett a vagyonőr vizsgáig, oda meg nem is nagyon kellett tanulni, elég volt, hogy befizette a 90.000 Forintos oktatási díjat, amit igaz, hogy a nagymuterja adott neki, de legalább elvégezte. Nem úgy mint a jogosítványt, amit bár saját pénzből fizetett az első munkabére kézhez kapása után, amit a plázában töltött. Hallod beszarsz a kresz 9. alkalomra jött össze neki, ami azért volt cink mert a haverjaival együtt kezdték el az egészet, azt mire a Karesz már bőgette a frissen vásárolt 120-as skodrit, addig a Jocó még csak a Walter bá' swiftjébe szállt be, hogy az első rutin órát abszolválják. Mondjuk a rutin része még csak-csak ment (akkor még volt ritunvizsga baszki), de amikor már mások is voltak a forgalomban az rendesen kifogott a Jocó gyereken, mert feszt zavarta a szembesáv, a nap, a gyalogosok, a biciklisek meg a többi autós. Miután harmadszorra bukott meg a forgalmin, rendesen bekészült, mert azért a plusz órák, a vizsgadíjak sem voltak olcsóak, így előrelátóan és főleg a spanok tanácsára negyvenezer forintot rakott a személyiigazolvány és a lakcímkártya közé, mikor a bajszos vizsgabiztos a hátsó ülésről elkérte azokat. Walter bá'nak be lett ígérve, hogy ő is kap, amint átmegy és hogy-hogy nem, miután kikanyarodtak Pápán a Kreszvizsgás hivatal épületének kerítéssel ellátott telkéről még a Celli útra se értek ki baszod, de a Walter mondta is, hogy álljanak meg itt a sarkon a presszónál, hallod kétszáz métert nem gurultak. Az öregek bementek beverni egy snapszot egy melegszendviccsel, de Jocóra ráparancsoltak, hogy maradjon itten és vigyázzon az autóra, ha ki mer szállni az autóból, vagy mondjuk elengedi a kormányt, akkor Walter bá biztos fejbe, de legalább hasba rúgja. Így is történt, Jocóka ujjai már fehéredtek a kormányon, mikor a két mester visszaért, hogy akkor most Jocókám megfordulás egy ívben, tekerd azt a kormányt, ha a kuplungot helyetted már én nyomom, aztán kanyarodjunk vissza szépen a kiindulás pontra.

Szokták mondani, hogy ha egy eredményt elérünk, arra tíz vagy húsz év múlva már a kutya sem lesz kíváncsi, hogy hogyan is sikerült elérni. Ezzel Jocó teljes mértékben egyetértett, de nem csak a jogosítványa, hanem az étterem kapcsán is, mert a spanoknak persze azért nem úgy adta elő a dolgot, hogy nagymutertől örökölte, hanem szorgalmas kis hangyaként összehordta, ugyanúgy ahogy a zsírtől lifegő felkarját, amit a nyomatékosítás kedvéért a mondat végén be is feszített.

Ez az agysebész kitalálta, hogy valamelyik nap a BL meccset majd ott nézik, csak kéne szerezni tévét, amire az Andris már mondta is, hogy artiszjusz, amire a Jocó majdnem visszakérdezett, hogy mi a fasz bajod van, de rájött, hogy az Andris mondataira érdemes odafigyelni, szóval megkötötte a szerződést tévére meg rádióra, aztán bement a tescoba elhozni a legnagyobb oriont, amit majdnem elejtett a dinnyecipelő tartása miatt vagy kétszer a parkolóban, de végül épségben eljutott az étteremig, ahol kurvapicsázva rájött, hogy falitartó nem jár a százötvenrugós tévéhez, szóval tett még egy kört, közben meg a Májkinak volt ideje tekerni egyet, meg kivenni a három rugót a kasszából. 

 Le is volt zsírozva, hogy mennek a spanjai, rá is állította a konyhát, hogy fullos vegyestálakkal várják majd a drímtimet, Klárikának meg, hogy a lehető legcsöcsösebb szerkóban jöjjön és a haverok előtt mindenkinek FŐNÖK ÚR a megszólítás ha Jocóhoz akarnak szólni. Jött is a csapat, mint valami vidéki kúltúrházas diszkó elő, beparkoltak az egymásnál beszédesebb autók; jött egy kék seat leon, amin rikító citromsárgára voltak fújva a műanyagelemek, meg remegő kézzel rágrefizitve, hogy stretracing (!sic). Jött mér egy régi rendőrasztra, egy hármas golf meg két tizenötéves audi. A konvojt Jocó olajzöld sárkánya vezette és egyszerre volt élvezetesen szürreális látni, ahogy az összévszámban háromszáz éves autócsorda külön-külön hangegységgel audiovizuális környezetszennyezést elkövetve befarolt a murvás parkolóba, hogy ott még a feszítettkaros pusziszkodós üdvözlés mellett nyitott ajtóknál, had recsegtesse a decibeleket. 

Mikor a banda odaért a teraszhoz, Klárika meg Editke fogadta őket, zsúrkocsival amin már sorakozott a tyúkoskóla valamennyi alkotóeleme, s ahogy leültek mindenki kapott is egy masszív fél literes adagot, sok jéggel. 

A Jocó haverjai feszt hangoztatták, hogy öcsém ez a paradicsom, két ilyen kanna hordja a mannát, már csak az lenne jobb, ha egyenest belőle szophatnánk, vagy inkább ő szopna, aztán ezen még elveszekedtek vagy húsz percig. Közben jön a Májki félig vigyorgósra sztondulva, hogy figyi Jocó azt kérdi az Andris, hogy mikor jöjjenek a tálak. NEM MEGMONDTAM BAZDMEG, HOGY NE ZAVARJÁ MEG AMÚGYISHOGYHÍTTÁKISKÖCSÖG?! Májki persze nem nagyon értette, de már gyűjtötte a turhát a tartárba.

Amikor a két agysebész eltűnt a buliból, annak visszagondolva erőteljes oka volt. Történt ugyanis, hogy a Májki gyerek meg a Jocó a buliban egyszer csak eltűnt és egészen Révfülöpig vonatoztak két pina után, hogy négy órát várjanak azért, hogy visszamehessenek. Jocónak csak az állomáson jutott eszébe, hogy kocsival is jöhettek volna basszameg.

Míg a Klárika úgy rázta a valagát a denszflóron, hogy azt maga iggy azalea is megirigyelné, addig a Májki gyerek az olaszos stílusával elkezdett sündörögni a csajok combjai körül azt be is talált két vékony csajszit, akik szezonmunkában vannak itt, amúgy szegediek, de nem jön át nekik a parti úgyhogy átmennek Révfülöpre, mert van ott valami szabadtéri lófasz. Májki valamiért ezt felkérés keringőnek gondolta, maga sem tudja miért, mert olyan biztos lyukaknak tűntek, aztán megfűzte a Jocót, hogy menjenek már utánuk, az északi parti vasútközlekedés meg úgyis csak annyiban tér el a 4-6-ostól, hogy nem sárga, de jön majd tíz percenként. A Jocónak aki akkor már túl volt két bogyón, meg egy üveg pezsgőn eléggé meggyőzőnek hangzott, így gondolta, hogy menjenek.  A csajok egész úton röhögcséltek, meg simán rá lehetett menni smárolás közben mellre vagy seggre, de amikor a vonatról leszállva Jocó egy magabiztos mozdulattal, a gádzsi derekán pihentetett kezével benyúlt a nadrágba, hogy a két cimpa között kikutassa az ánuszrózsát, akkor olyan sallert kapott a kislánytól, hogy még ő is megijedt egy percre. Legutoljára az apjától kapott pofont vagy tizenöt éve, úgy meglepte a dolog, hogy mire feleszmélt a kiscsajok huss, el is tűntek. Mérgében felrúgott egy kukát, aztán Májki tanácsára elindultak az egyik itató felé, ha már a pina nem jön össze, akkor legalább ki ne száradjanak. Jól beszopták, mert az egyetlen hely ami nyitva volt, az atacca, de ott meg a kiscsajok ott grasszáltak a porta mellett, akik meg derogálták beengedni a két beszmokizott tagot, hogy a hölgyek szerint maguk zaklatják őket, szerintem menjetek arrébb - volt a mondás. Jocó megpróbált spanolni, de nem igazán járt sikerrel, szóval kutyapicsázva elvonultak. Mivel pia nem volt náluk, ezért Májki készletét kezdték felélni, kati, gyors, fű minden játszott abban a három órában míg vártak, mondjuk egyszer el is tévedtek mert felmentek valami dombra, aztán a következő emlékük, hogy kiszáradt pofával próbálnak szipákolni a vasútállomás gyenge nyomású fali kútjából. Közben pedig a nap első sugarai elkezdték bizergálni Jocó redőit tarkótájékon.

Pár órával később, valahol máshol...

Olajzöld BMW tűnik fel a kanyarból. Jöttét már percekkel előbb meg lehetett jósolni, mert a TÜCC-TÜCC már jóval a látóhatáron kívülről is mindenki fülét baszta. Kicsit rallysra vette a figurát, lezserül befarolt az étterem elé, s lendületből kibaszta az ajtót és elüvöltötte magát, hogy Te hol a geciben voltatok? - s csámpázott befelé.

Ekkor vette észre a teraszon békésen étlapot olvasó családot, akiből az egyik geciismerős volt, de vagy a kábszitól, vagy a piától nem igazán tudta hova rakni azt egy császtokkal elintézte és haladt befelé.

Mikor megérkezett éppen a tanakodás ment, mert Editke nem volt sehol, Májki kinézete húsz év szigorított, Klárika meg olyan büdös, hogy félő volt, hogy a polgi kintről is érzi, szóval ki a fasz vegye fel a rendelést? Először nem vágta, hogy mi a kupaktanács, de aztán mikor felvilágosították, hogy a polgi van itt személyesen, akkor beljebb szopta az arcát, aztán kitalálta, hogy majd ő mint tulajdonos köszönti őket és felveszi a rendelést. Andris szerint ha Klárika és Májki jelen formáját keresztezik és az szolgálna fel egy hétig is jobban járna az étterem, de ekkor már nem volt mit tenni, a Jocó gyerek gurult is kifelé.

Jó napot kívánok Polgármester úr, kezét csókolom Polgármester Asszony! - üdvözölte őket. Sziasztok gyerekek, esztek egy jó palacsintát? Kacsintott rájuk ravaszan, de ezt megtörte az asszony hangja, hogy ő nem polgármester csak a férje. Erre az agysebész meg visszatalálta válaszolni, hogy hát akkor maga a Polgármester Asszony nemde? A gyerekek már röhögtek, a Polgi meg kínosan ülve nekiállta sorolni, hogy üdvözlöm szerény falunkban, remélem megtalálja majd a számításait és akkor két pohár narancslevet és két mentes ásványvizet kérünkszépen. A Jocó teljes nyugodtsággal odamondta, hogy köszönöm és pacsival nyugtázta a rendelést, amit a harminchárom éves polgármester nem igazán tudott mire vélni. 

Na két Fanta meg két víz, vigyed ki szépen Májki, te meg klárika húzzál haza mert olyan retekbüdös vagy, hogy ha lefosna egy elefánt is csak segítene. Májki-Májki bazmeg keljé már fel itt a vendég, vigyed szépen a Fantát meg a vizeket kifelé, az Editet meg kerítsétek elő, mert picsánrúgom. Hol van már megint? WC-n. Megint bazmeg? A prosztatarákos unokatesóm többet jár wc-re hat sör mellett mint ez a nő. VIDD MÁR AZT A KIBASZOTT FANTÁT!

Májki végülis valamennyire fellocsolta magát, aztán kivitte a két fantát meg a két szénsavas vizet, amire lett is szemöldökemelkedés, merthogy narancsnak a fanta is narancs, de ők rostosat kértek, meg vízből is menteset. Amire reflexszerű elnézéskérés volt a válasz, a pultban meg susmorgós kurvaanyázás, de két perc múlva már a gyerekek is boldogan szürcsölték a rostos ivólevet. 

Te főnök - szólt az Andris. Valami baj van, leolvadt a kishűtőláda. És? Mi volt benne? Hát vagy húsz kiló hús, amit ma akartam feldolgozni. Hogy a geciben lehetett. Nézd csak Jocó. Le van kapcsolva a húselőkészítő kismegszakítója. Lebaszta volna a biztosíték? Hát vakarta nyirkos fejét a Jocó gyerek. Azt asszem én kapcsoltam le, hogy ne fogyasszon annyi áramot...

Sokmindent lehet mondani erre a Jocó gyerekre, de azt, hogy a fontos dolgoknak nem adja meg a módját, na azt nem. Történt ugyanis, hogy az Andris, Májki, Klárika, a Ditke, Gizus és Teri olyan pengén összedolgoztak az első héten, hogy a franciaborítékba már be se fért a zseton. Most Jocó már nem kétmillás kerettel nézi a használtautón a bömösöket, hanem konkrétan szalonokba mászkál és mindenhol alkudni próbál és azt kamuzza, hogy bezzeg két megyével arrébb ennyiért beleteszik az ülésfűtést, meg ajándék téligumiszettet adnak. Persze rohadtul nincs még tíz millája egy ilyen verdára, de azt vallja, hogy az ambíció hiánya a siker ellensége és hát ha már ennyit dolgozik, legalább a céljai meglegyenek. 

A  Joseph's Exclusive Hungarian Restaurant urunk 2018. évének, ötödik havának másnapján nyitottak ki ódon kapui, s az azóta majdnem két hetet, az istentudja honnan verbuvált csapat a maguk módján túl is teljesítettek. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy miután a navosok belengették azt, hogy smirglis dildóval basszák seggbe Jocót, aki inkább adott nekik egy kilót fejenként, rendesen ráhozta a frászt az Andris gyerekre, aki tutibiztos tervvel a kobakjában maga elé ültette a Jocót és így szólt;

- Ugy tudod, hogy most az összes létező hatóság, ellenőr meg minden kutyafasza jönni fog majd, azért, hogy egy kis lóvét leakasszanak rólad? - és bár Jocó nem vágta az ellenőrös témát, de azt nagyon, hogy a plázában azt a boltot amelyikben egyszer tudtak lopni a cigók, na oda rendesen visszajártak adott neki némi párhuzamot és megértette a végére. Az elkövetkező hetekben - folytatta Andris - olyan lesz az étterem mint egy kibaszott ellenőrközpont. Minden faszfej ide fog jönni, papírokat nézegetni és csak arra ácsingóznak majd, hogy levegyenek lóvéval. Ha nem, akkor meg jön a bünti. Kibaszottul fel kell készülnünk mint a spártás csávónak a szorosban, különben mindahányan vagyunk szopni fogunk. 

És Jocó aki alapjáraton nem szeretett más emberekre hallgatni, most úgy érezte, hogy ez egy kikezdhetetlen ténymegállapítás és ha akar új bömöst, akkor azt kell csinálni amit az Andris mond. Nem bízott benne túlságosan, de annyira igen, hogy felfogja, hogy a szakács gyerek elemi érdeme az, ha az üzlet hasít, ugyanis forgalomarányú bérkiegészítést dumáltak le az elején. 

Szóval az iratokat először is fullosan rendszerezték, Andris intézte a beszerzés valamennyi formáját, amire kapott lóvét. Nem volt innentől pancsolt bor, meg bözsinéni tyúkja, hanem fullos fagyasztott marhakocka a matusz vadtól, meg mirelitkrumpli a halkertől. A Ditke volt a rakományfelelős már ami az alkoholt illeti, szépen leírta egy füzetbe, hogy mi kell, az Andris megrendelte, meg át is vette. A Gizus meg a Teri frankón gondoskodtak a higiéniáról, hallod az összes mosogató felcímkézve, meg patyolatra nyalva még a budi is. (Mondjuk a Májki szerint pesten néhány elhagyatott épület ahol járt párszor használt tűt keresni, különbül néz ki, de ők tudják.)

Jöttek is hallod sorban, baszki, volt olyan nap, hogy a Klárika rendesen sorszámot adott az ürgéknek, de hiába ellenőriztek minden szart, semmibe nem tudtak belekötni, amit Andris furcsállt is, hiszen azért ő is tudja, hogy nincs tökéletesség amit produkálni lehet a magyar ellenőröknek, de végül fellélegeztek, mert már két napja egy sem jött.

Játszott egy hete még kb ballagás is, merthogy ugye a ballagási helyek már viszonylag szeptemberben elkelnek, de mivel Jocó csak most nyitott néhány falubeli gyerkőcnek még last minit-ben tudott helyet adni. Mondjuk nem húzták túl a dolgot, volt húsleves amit a Teri rakott fel hajnalban, aztán hazament kiengedni a tyúkokat, meg húsos vegyestálak. Ilyenek játszottak mint a rántott hús, a Gordon blue, natúr csirkecomb, rántott sajt meg gomba vegyeskörettel, ami kockaburgonyát jelentett rizibizivel. Jocónak hallod mint akit bekúrtak egy vas szűzbe, úgy fájt a közel száz rugós bevásárlás, de másnapra hallod akivel madarat lehetett fogatni úgy számolta a napi bevételt; hétszázezer forint basszátok meg, MAJDNEM EGY MISKA!. Üvöltözött magában, aztán gondolta, hogy menő lesz mint a győzikében a vajda csávó, kiosztott mindenkinek egy tízest, hogy ezt a jó munkáért (persze ha tudta volna, hogy aznapra már a két takilányon kívül a személyzet fejenként okosított még egy tízest, akkor valószínű lófaszt adott volna). Ráadásul le is lett zsírozva, hogy a három nagy asztal (egy negyven fős, meg két harmincöt fős) számla nélkül is jó nekik a biznic 15% kedvezményért cserébe és sütit meg korlátlanban hozhatnak. Szóval mondhatni minden adott volt Jocókánk örömének és mivel szombat volt (ez a múlt hét szombat) gondolta villant egyet, leviszi a brancsot mulatni, mert ő azt tud baszod olyan mint a tigris a micimackóból, a kúrásnál meg az üzletnél már csak mulatni tud jobban. 

Pár órával később már armin van buuren mixekre csapatták az olajzöld bömösben, hallod mindenki hozta a villantós formát; Klárika egy olyan pináig kivágott body-ban jött, hogy még a Jocó is lélegzetvisszafolytva nyelt egyet csak mikor meglátta, mellé megy egy olyan farmer minisort ami inkább nézett ki tangának, mint nadrágnak. Az Edit egy szolidabb formát öltött, de csak Klárikához képest nézett ki szűzlánynak; rajta egy feszülős fekete nyári ruha volt, ami azért rendesen megmutatta, hogy hiába nem mai csirke tud egyet s mást. A Májki gyerek, nem sokat váltott, maradt a lezseren elegáns farmerban, csak inget cserélt valami piros kockás cuccra, aminek a gallérja belül is piros volt, aztán kigombolta rendesen köldökig, meg magára csapta a nagymuter rózsafűzérjét, meg még vagy hat ilyen golyós karkötőt mind a két csuklójára. Az Andris lazán fogta fel, farmer meg amerika kapitányos póló, a Jocó meg a szokásos izléstelen gönceiben jelent meg, hallod ha bárki látta volna őket, frankón azt mondta volna rájuk, hogy neonba bújtatott NDK-s pornóforgatás szereplőit látja, de szerencsére mire beértek a mulatóba, annyi volt a selejtes birka, hogy nagyon ki se tűntek. Állnak be hallod a sor mellett a bejárathoz, Jocó már jattol is le a portával azt se jegy, se pecsét már engedik is be őket, de előbb Klárikának válaszolnia kellett egy kérdésre, hogy igaziak? Kérdi vigyorogva a hombárfejű csávó akinek valamilyen Ricsi ha Klári jól emlékszik Szeku Ricsi? Igaziak he? De Klárika csak szűzlányként vigyorgott azt haladt volna inkább tovább, mire Jocó mentette ki a nehéz helyzetből, hogy hagyd már karesz baszom a szád, alkalmazottam. Betódulnak a pulthoz, Főnökúr már kéri is ki a pezsgőt, amin azért meglepődött, hogy öt rugó, sosem vett még pezsgőt disco-ban, de már kikérte szóval mindegy, három üveg az tizenöt rugó meg hát jattolni is kell, hát akkor basszunk oda gondolta magában, s letett egy félig meggyűrt húsz rugóst a pultra.

Hallod alig pukkant el a három törley édes, a Májki gyerek már a sloziban bizniszelt valami focimezes hidrogénszőke taggal, aztán kapkodta a pirulákat, mintha csak a tic-tac lenne. Andrist nem különösebben érdekelte az egész, de úgy volt vele, hogy ha már eljön a csapat ott lesz ő is, leült az egyik kültéri rattan fotelbe, aztán néhány régi ismerőssel borozgatott meg szakmázott. A Klárika tekerte magát a placcon mint a Demy Moore, az Editke meg valami izmos fickóval flörtölt a bal szélen. Májki meg Jocó erőteljesen izzadt a pultnál, mert kitalálták, hogy kipróbálnak valami vadiúj gyorsítót amit Májki szőke haverja adott ingyen tesztelésre, de ezek mindent csináltak csak be nem gyorsultak. Három órával később megtalálták őket két faluval odébb, mert felszálltak a vonatra aztán leszerelték a porral oltót és azzal fújkálták egymást. 

Az Andris úgy vitette haza a lányokat egy ismerősével mert hiába hívták a két agysebészt, hogy hol vannak, basztak se felvenni, nemhogy válaszolni, mondjuk javukra legyen írva, hogy ők se nagyon tudták. Másnap viszont szopóág volt, ugyanis ki kellett nyitni, Editke rutinos volt, ő csak pár pohárral ivott, de a többiek azon teljesen maták voltak. A Májki a konkrétan afterból érkezett meg és a személyzeti wc-ben mosakodott meg picit csap felett, belevigyorgott a tükörbe aztán morzsolt egy kis gyorsat a kávéba, meg biztos ami biztos alapon húzott két csíkkal is amibe Andris is beszállt.

Klárika fasztudja mit csinált, de hallod olyan izzadtság szaga volt, hogy Gizus még a szárazárúban is érezte, aztán ezt a gyönyörű csendéletet zavarta meg a helyi polgármester, ahogy a feleségével meg a gyerkőcökkel helyet foglaltak az egyik külső asztalnál...

Jocó a bárpultnál állt és erőteljesen szemezett egy szőke magas, csontos nővel, aki ellenben nem alkalmi partnerét látta Jocóban, hanem egy elhízott szőke kancigányt, aki most majd meg fog próbálni a lehető legelfogadhatóbb magyarázattal előállni. Bár Jocó meg volt győződve önnön nagyszerűsége mellett a lehengerlő stílusából fakadó meggyőző erőre, de már a meccs kezdetén úgy látszott, hogy a szőke nő fog két lépésből mattot adni. 

Illusztráció via Nem tudom honnan loptam.

Működési engedélyt, számlákat és pénztárgép ellenőrzést fogunk kérni - mondja a hófehér hajú fickó, aki a kezében szorongatott egy műbőr igazolványtokot és szemmel láthatóan látszott rajta, hogy kurvára nincs kedve itt lenni és mindenféle simlis vállalkozóval kardozni. Ööö igen-igen biztosúr hebegte a Jocógyerek és már üvöltött is, hogy Májki a kurva anyád, hol a geciben van a működési engedély. A pult mögé akasztva, előtted. Hangzott a gyors válasz. Öö igen, én is tudom bazmeg. Te meg ne itt sasszézz bazmeg már Klárika, hozzad kifelé a számlákat, bent van a hentespult alatt egy szürke mappában. Andrisnak ha lett volna fogalma arról, hogy annak a rozoga fiókos tölgyfakomódnak az alsó rekeszében vannak a számlák, akkor valószínűleg nem ott dolgozta volna fel azt az ötven kilós malacot, amit a hétvégi csoportra rendelt, s valószínűleg kevesebb húslé meg véres cafat is borította volna azt. Ez rohadtul undorítóóóóó már - jött ki klárika egyik kezével az orrát fogva, másikkal a véres lében aszalódó papírhalmot. Itt már a magas szőke nő sem bírta ki kommentár nélkül, s megkérdezte, hogy Maguk itt milyen éttermet visznek kérem? Nade hol a geciben van az leírva, hogy a számla nem lehet véres, tette fel viccesen a költői kérdést Jocó, de aztán gyorsan beljebb szopta a pofáját, a nő mostmeggyilkollakbazmegapulton nézésének hatására. Tekintettel arra, hogy a legrégebbi számla sem volt egy hétnél régebbi, ezért a disznóvér sem tett benne sok kárt, így szerencsére csak a pancsolt borral kellet elszámolni, mert közben Andris azért eléggé ott volt a szeren, már hozta is ki a feldátumozott mintákat minden napról, a hűtők rendszerezését, szóval a holland fosókülönítményre más főellenséget keresnek majd. De a pancsolt bor hát az bukovári, a szőke magas nő (akire Jocó szerint ráférne már egy kiadós baszás, de inkább kettő) a nyelvével csettintgetve mondta, hogy hát, hogy gondolta ezt József, hogy háztáji bort árusít, ami be sincs vizsgálva, ez bizony sokba fog kerülni, igen sokba. Jocó viszont volt annyira pofátlan, hogy rákérdezzen, hogy mennyire is sokba? Hát az attól függ - ezt már az őszhajú faszinger mondta, hogy mennyire hajlandó együttműködni. Jocó fogaskerekei soha nem mozogtak összhangban, vagy olajozottan, de most baszod kattanás nélkül tudta a megoldókulcsot a képletre és narancsszínű h/h rövidnadrágjának zsebéből kotorta is elő a pénzgyűjtő csipeszét, amit még egy ballantines promós kisribanctól könyörgött ki, még szakmunkásvizsga után nem sokkal, de hogy húsz rugónál többet fogjon össze az csak azóta van, hogy komoly vállalkozó lett. Tudta jól, hogy nem árat kell kérdezni, hanem ő a kisvak és tétet tesz, amire vagy rálicitálnak, vagy behúznak egy all-int. Száz? Teszi fel a kérdést, amire az őszhajú fickó azonnal reagált is, hogy Nade József kérem ne sértsen meg minket, hát ketten vagyunk, a Szilvia őrnagynak pedig szeptemberben megy a fiatalabb gyereke iskolába. Ez volt nagyvak basszameg gondolta Jocó és még öt darab deákot húzott ki a csipeszből. Szerintem előnyös üzletet kötött József, mondta immáron a szőke magas nő, akit mint kiderült Szilviának hívtak. Higgye el József, sokkal többe került volna ez a produkció, ha jegyzőkönyv is készül. Most látja csak átadunk egy elismervényt, hogy mindent rendben találtunk, de a borokat azért takarítsa el. Beugrunk jövő héten ellenőrizni jó? Kedd mondjuk megfelel? Vagy mi lesz akkor a menü? Halászlé? Szuper azt nagyon szeretjük. Akkor kedden jövünk. Viszontlátásra jónapot kívánok. 

Klárika boríjjá nekem egy tyukoskólát bazmeg, de mintha élnél mer ledugom a faszom a torkodon. A lány fordított egyet a rágóján és egy marék jeget markolt a vödörből. Nem húzta fel magát az ilyen beszólásokon, a Treff királyban, vágod az előző melóhelyén sokkal durvábbakkal kellett küzdenie. Ha egy nap nem húzott ki három ficánkoló kezet a tangájából, az már jó napnak minősült, szóval a verbális sértéseket leszarta a picsába. Fogyóban van a famous. Ezt már akkor mondta, mikor letette a jeges italt a főnöke elé. Majd hozok este, mondta a Jocó de csak miután lehúzta a fél literes pohár tartalmát. 

Májki gecire ráparázott a helyzettől, eleve olyan csávó aki nem bírja a feszkót, szóval hátul már meg is csavart egy orvosi zsályára fújt WD40-et, amiben állítólag a kínából kapott porból oldódik a THC, de a harmadik slukk után is olyan íze volt, mintha leszopna egy negyven éves wartburg kipufogócsövét. Megvolt a rossz élménye mert egyszer a pizzériában volt fullos ellenőrzés, aztán még a picsájába is felnéztek, merthogy drogot kerestek, de hát hol a gecibe kerestek volna drogot, mikor mind bent figyelt a száraz árúban az egyik lisztes zacsekben. Azt bazzeg nem találták meg. Erőteljesen szipákolta az idegmérget, de a fless nem jött csak gecifejfájása, szóval dobott egy kis icát, azzal sose lehet mellélőni, kivéve mikor a Humpók gyerek megint szart hoz. Az Humpók amúgy érdekes egy figura, elmúlt vagy ötven baszod de még mindig drogdíler, aztán azzal lett híres, hogy tizenöt éve a sümegi diszkóban mikor a yardok elkezdték szétkapni a kocsiját, akkor rambókéssel rátámadt azokra. A zsernyákok meg jól lábon lőtték, hogy a többi ütést majd a fogdáig legalább érezze. Frankó sztori nyugodtan keress rá baszod a kuglin, de hallod az volt a legdurvább, hogy a Humpók lánya meg bement a yardra atom szétbaszva, hogy hogy lesz így kábszi azt nekiment a rendőröknek, aztán két hónapig Dr. Martens lenyomat figyelt a bal arcán meg a metszőfoga helyén. Lett is vicc belőle, hogy hogy hívják a díler pókot? Na hát hogy bazmeg hát Humpók. Nade elkalandoztam. 

Egyedül az Edit szarta telibe a dolgot aki éppen nagydolgát végezte (Andris szerint a lófaszt szarni megy, simán a wc-re jár maszturbálni, hallani ahogy liheg meg csattog a nyálkás hús.), a Klárika instát pörgette, de az Andris az hallod gecire pipa volt, neki is állt üvölteni a Jocóval, hogy hogy lehetsz ennyire agyatlan faszfej, hogy pancsolt bort hozol ide te gyökér, hát sitten végzed bazmeg. Jocó érezte, hogy tényleg hülyeség volt, leginkább azért mert két kilója bánta. Erről be is ugrott neki valami, csak hirtelen nem emlékezett, hogy mi szóval betolt még egy tyúkoskólát és már eszébe is jutott.

Te Andris baszod! Akkor a malachúst se vegyem többet a bözsinénitől?

Andrist nagyon taccsra vágta az egész helyzet, ő amióta a középiskolában felvette a kötényt, arról álmodik, hogy finom úriembereknek vágja a papírvékony szerránó sonkát, meg füstölje a gecinagy marhaoldalasokat, pandatalpcsírahabot habarjon, majd szifonból azt nyomja díszítésképpen az ávántgárd tányér szélére mint díszítés. Erre bazmeg, a lehető legundorítóbb ételeket kell elkészítenie, s még ennek is tapsolnak, mintha csak egy hat éve bányában ragadt rühes medvének adna egy csupor mézet.  

Illusztráció via Nem tudom honnan loptam.

Első rész
Második rész

Most ez a fasz Jocó kitalálta, hogy menüzni is kell, mert a sok lakókocsis, meg kerékpáros hippi pont az étterem előtt mászkál, aztán ha látják majd, hogy milyen jó áron lehet itten ebédelni, akkor biztos bejönnek. Már csak megállítótáblát kéne szerezni, de okosba megoldotta, átment a keszthelyi strandra, azt amikor az egyik büfés nem figyelt, az arany ászokos táblát sutyiban bekúrta a csomagtartóba és már tepert is vissza. Igaz krétája nem volt, de abban meg Májki volt a spíler, mert mikor néha így át-át passzol a spanoknak némi kokszot, akkor krétaporral üti fel a gyorsot, szerinte költségkímélő megoldás. Edtike, akinek a harmadik kávétól már nem is remeg a keze fel is karcolta, hogy NAPI MENÜ 990,- Forint, Zöldségleves, Bakonyi sertésszelet galuskával. 

Jocó szokás szerint elhúzta a csíkot, hogy neki üzleti dolgai vannak, majd jön. Andris gondolkodott ezerrel, hogy mi a pöcs legyen, fel sincs mérve, hogy milyen igény van itt menüre, hány adagot főzzön, vagy mi a picsa legyen, így végül úgy döntött, hogy csinál a megmaradt krumplihéjakból, meg mirelit zöldségből egy jó sűrű levest, meg a rosszabb gombát felaprítja jó picire, aztán abból készít gombapaprikást, ha meg jön a vendég akkor frissében süt natúrszeletet, egymásra baszkodja aztán nesze neked bakonyi. Még maga is meglepődött, hogy milyen hamar alábbhagy az ambíció, de hát ha meg kell baszódni, hát meg kell baszódni, idézte fel Tibi atya örök érvényű mondását. 

Májkinak elég fura emlékei vannak az estéről, az addig oké, hogy az Editke mellett ébredt, meg az is, hogy habos-vér folyt az orrából, mert az utóbbi az gyakrabban előfordul mint a laikus ember azt úgy elgondolná, de mi a geci történt kettejük között. Kúrni valószínű nem kúrtak, mert a kamagra zselé még benn van a tárcájában, de most kinyalta? Vagy csak smároltak? Megkérdezni nem merte mert hát az milyen cink már, szóval csak úgy lazán, olaszosan bevágtázott a nyomott egy puszit a Ditke arcára, aztán már ment is hátra tekerni. Ezt a pillanatot várta Andris mert bár sosem drogozott aktívan, de ezalatt a három nap alatt, mióta nyitva vannak, úgy érzi, hogy enélkül lenyugodni képtelen, meg hát mégiscsak korban passzolnak ezzel a Májki gyerekkel, jó hogy spanolnak. 

Már a második cigit adogatták egymásnak az agysebészek, mikor Klárika kijött, hogy talán be kéne jönni, mert jött vendég, amire Májki köhécselve fújta ki a füstöt, hogy hát alig nyitottak, mit keres itt bárki is? Dél van - mondta Klára mint aki pont leszarja az egészet és formás seggét riszálva visszament a pulthoz instagram sztorikat nézni. Májki közben rohan be, látja ám, hogy 3-4 asztal is megtelt ilyen neon polós napszemcsós bringás parasztokkal, szóval mindnek adott étlapot (amit az Andris intézett, laminálva) meg rászólt a lányokra, hogy "Akkora picsátok lesz mint a terinek, ha folyton meresztitek! Kérdezzétek meg már a vendéget, hogy mit isznak." Nem zavartatva, hogy a fele társaság magyar volt és hát rohadtul kellemetlen volt a szitu, de nem Májkinak aki még így is képes volt vigyorogva odaállni az asztalhoz, hogy "guten tág herr, wás némen zi trinken?" - de még akkor sem volt számára kellemetlen a szitu, mikor magyarul visszaválaszolt a csávó, hogy két ásványvizet lécci - mit gász óne gász? Na itt már rászólt a vendég, hogy ő inkább magyarul folytatná a diskurzust, ezt valahol megértette a Májki, mert a Franciablokkra úgy írta fel a rendelést, hogy a "MAGYAR FASZFEJNEK A BALEGYESRE". Mondjuk pluszban így bekiabálnia a konyhára is, az már erős volt, de belefért. 

Na de baszod öt asztal nem sok, így is sikerült megakasztani a hatékony ügymenetet, mert Klárika csak felvette a rendelést, de felírni baszott se, a Májki összekeverte az asztalokat, az Edit meg először nem azt vitte, aztán nem annyit vitt, aztán leborította a tálcát. De végül elkezdtek szállingózni az ételek és majdnem mindenki megnyugodott, kivéve az Andrist akinek rá kellett ordítania a Májkira, hogy "Baszom az a jó büdös kurva narkós anyádat, hát hol tanították neked a szakmát? Repülőterítékről hallottál már te degenerált fasz? Nézd ezt a kést ez is repül feléd bazmeg de nem ez a megoldás!!". De utólag evőeszköz is került az asztalra és a kedélyek megnyugodni látszódtak. 

Miután a Gizivel felmosatták a placcot, mert ugye Editke tálcás performansza után még az isten fasza is üdítős lett, az Andris személyzeti munkamegbeszélést hívott össze, amin elmagyarázta, hogy ha nem akarják, hogy két hét alatt becsődöljön ez az egész étterem, akkor kénytelenek lesznek összedolgozni, ugyanis ha Jocón múlik akkor itt minden lesz csak fizetés nem, úgyhogy felvázolta a vendéglátás alapszabályait. Kezdve azzal, hogy mindenkinek osztott ki számolócetlit meg tollat, hogy ha fejben tartják a tételeket, akkor a pontos elszámolásnak lőttek, szóval a cetli jobb felső sarkába tessenek írni az asztalszámot, a többire meg a rendelést. Még strigulázni is megtanította őket baszod. 

Aztán leült egy asztalhoz és intett, hogy most szituációs játékban éttermeset játszanak. Odamegy a Klárika ilyet szól, hogy mit kérsz? Andris olyat üvöltött, hogy a déli parton nyugodtan monokiniző nyugdíjasok pészmékere is kihagyott egy ütemet, hogy "Köszönni ki a kurvaanyád fog?". Szóval nekifutottak még párszor, mire viszonylag jó lett, de akkor meg vagy fél órát eltöltöttek azzal, hogy hova rakja le a kért italt és milyen sorrendben. Ha hiszed, ha nem a neheze még csak most következett, mert Májki hiába volt penge a metamfetamin-ketamin és mutációinak összetételével, a brassói apró pecsenye alkotórészei nem igazán jutottak eszébe, szóval ismételten ordibálás kezdődött. Séf urunk rájött, hogy az atombeszívott Májkit üvöltéssel nem fogja motiválni, így kinyomtatta az étlapot mint egy szótárfüzetet, csak a megoldókulcsban az összetevők, meg alapelkészítési mód volt, külön kicímkézve, hogy mi vegán, mi gluténmentes és tejmentes. Az volt a mondás, hogy ha Májki fel tud sorolni ötöt hibátlanul, akkor egy cigit ő áll, ha meg az egész megy neki pakkra, hiba nélkül akkor vesz egy gé drágát amit közösen szippantanak majd fel. Beszarsz mert másnapra a Májki gyerek úgy szavalta az étlapot mint átlag ötödikes gyerek a Mirzát, de Andris állta a szavát és húsz perc múlva mikor megérkezett robogós futárral a batyu, erőteljesen a plafont nézve mondogatták szipogva, hogy ez gecijó. 

Szóval így teltek a napok a Joseph's Exclusive Hungarian Restaurantban. Valamilyen csoda folytán még a vendégek is bejártak. sőt Jocó két nap múlva már büszkén nyomogatta az iPhone X-ét amit mondjuk igaz, hogy a Májki kristályos ujjainak kellett beállítani, mert Jocónak fingja nem volt az appleID-ről, aztán mondjuk abból is kisebbfajta ordibálás lett, mert nem lehetett csengőhangnak berakni az itt a piros, hol a pirost, sőt mást se csak amit megvett volna külön, de hát Jocó bazmeg nem fog csengőhangért fizetni, még mit nem. 

Jön az egyik reggel, Jocó épp az étterem teraszán kortyolgatja a kávéját és végre HD-ban nézi a Mészáros Dóra segglyukát az új telón, mikor jön a fehér kocsi, kiszáll belőle vendég, azt haladnak befelé. Eleinte fel sem tűnt neki semmi, csak mikor a Klárika jön ki vörös fejjel, hogy valami nav ellenőrzés vagy miageci, de nem tudja pontosan, mert a nő már üvölt bent. Húbazmeg szellent egy majdnem rostosat Jocó, aztán már kapkodja is a rózsaszín airmax csizmát befelé, hogy jónapot kívánok biztosúr és biztoshölgy, mi a probléma? Hát a probléma csak annyi volt, hogy amit a Jocó megboldogult nagyijának a testvére keze által pancsolt bort amit árul, azon nem igazán van zárjegy és bejelentés érkezett, hogy egy fél holland biciklis csoport fosik két napja és a barna csíkok a bringaúton egészen az étterem bejáratáig vezetnek. 

Andris éppen elkészült a jobb hármas asztal rendelésével, amikor idegesen konstatálta, hogy a kibaszott hülye főnök nem hozott tányérokat a nyitás napján. Kínjában fogta a hentesbárdot és nekibaszta a fekete mosogató melletti csempesornak, ami hangos csörömpölések közepette félig leszakadt a régi köves mintázatú kőpadlóra. 

Andrist sem kellett soha kétszer küldeni a haszonkulcsért, elsőre is levágta az okosságot és ahogy a villanyszerelőket azzal basztatják, hogy hozzál egy zsák szikrát, neki már úgy is pattant a fejében a megoldás. A Terikével elmosatott nyolc olyan csempét ami hátul volt a macskapisás, meg pókszőtte sarokban, aztán el is kezdte tornyozni rá a húsokat, a salátát egy szalaggal futtatott befőttes üvegekbe pakolta, aztán már intett is, hogy vigyék, de kurvára vigyázzanak, nehogy lekoccantsák az asztalra, mert akkor megreped a csempe.

Persze az idióta Májki gyerek csak lekoccolta az egyiket, pont ami a főfasz feleségének a rozé kacsamellét tartotta, de végülis nem szóltak, szóval nem volt gond, de közben az Andris már erőteljesen tárcsázta a Jocit, hogy mi a fasz van, hát tányér nélkül megy az étterem, szóval bárhol is van, húzzon be a tesco-ba és vegyen 5-6 garnitúra sima fehéret bassza a száját. Jocika kurva ideges lett, mert éppen szabadnapjukat töltő spanokkal lógtak a lö café teraszán, azt épp ott tartott a mondókájában, hogy milyen frankó kis étterme van és a Klárikát biztos megbassza majd csak úgy hanyagul a pultra döntve és pont mikor belekortyolt a tyúkoskólájába, ami egyben hatásszünet is lett volna, kapta a hírt. De hát nincs mit tenni kemény a vállalkozók élete, folyton a meló és ezek a faszok nélküle élni sem tudnak, szóval már sprintelt is a tecsóba és mint akinek a bölcsességfogát húzzák, úgy fizette ki a készletenként hatezer forintot. A tizenöt éves olajzöld bömös aztán repesztett is a kertek alatt, mert hát a fasz gondolta volna, hogy egy lájtos whisykkólát nem bír meginni nyugiban, a rendőröktől meg fosott, de végül csak leért, redős tarkóján csak úgy patakzott az izzadtság, de mint aki egyenest Jeruzsálembe lovagolt be éppen keresztes pajzzsal a balján, úgy érezte a diadalt a szívében és így a következő csapat akik úgy döntöttek, hogy ezt a leharcolt éttermet választják ebédjük elköltésére, már nem bontott csempén kapták az ételt. 

Így telt hát az első nap Joseph's Exclusive Hungarian Restaurant-ban. A Májki is rácsodálkozott ezerrel, főként arra, hogy érzi az illatokat, ugyanis így első nap nem mert katizni, ő komoly csávó, oda kell figyelni meg minden, meg hát azért Klárika mélyen dekoltált trikójának is jó benyomást akart tenni. Mármint oda is. Először csak az tűnt fel neki, hogy fáj a sarka. Mondjuk rémlett neki valami, hogy az előző cipőjét is rongyosra hordta és lehet, hogy most nem a kínaiban kéne venni valami műbőr szarságot, ami után két napig megmaradni sem lehet a lakásban, de végül arra jutott, hogy egy kis lábszag és sarokfájás igazán nem nagy ár közel 8 gényi lovettáért, amivel drágább a róla elnevezett cipő. Ami a lábat illeti. Röhögött fel. 

Klárika is jól elvolt, egész nap csetelt a Nóry-val, akivel instagram képeket beszéltek ki. Fúúúbazmeg láttad a Szandrát? Milyen undorító narancsbőr van már a fostos picsáján, azt így pózol. És az Ildi? Kontráz rá a másik és így ment ez egészen zárásig, csak néha megzavarta őket valami faszfej akinek sört vagy kávét kellett vinni. 

Egyedül Andris próbálta meg komolyan venni a szituációt, ő személyes harcnak élte meg, hiszen jól tudta, hogy ha itt jól teljesít és felfuttatja a helyet, akkor bizony övé a világ. Ezt már a Májkinak mondta miközben amaz egy lejárt szépkártyával próbált két párhuzamos csíkot húzni a fagyasztóláda tetején, de túl nedves volt még az anyag (jó lesz ez baszod, még ki se száradt) aztán végül szájon át lélegezve, orrhangon folytatták a szakmázást. 

A két kézilány kint szívta a sodrott cigarettát a raktárban, miközben puculták a krumplit. Gizike kezeit teljesen kiszárította a burgonya és mély fekete barázdák jelezték, hogy bizony nem ez az első zsák amit hámoz. Ők elégedettek voltak, nem voltak folyton baszogatva mint például az előző munkahelyükön a Gazsi Csárdában, ahol ha a főnök meglátta őket cigizni akkor instant feladatokat talált ki, hogy pókhálózzanak, vagy söpörjenek, vagy bánja is ő csak ne üldögéljenek. 

Jön a nap vége, Andris lelkesen írja, hogy mik fogytak, meg közben megkérte az egyik haverját, hogy photoshopban rakja már össze az étlapot valami normálisan kinéző módon. Három kiló karaj, két kiló tarja, öt kiló csirkemell filé, két guriga sajt ilyeneket irkált a Jocónak sms-ben, az meg éppen baszott se az egészre mert a használtautó-t nézte. Ilyenek voltak beállítva a szűrőn, hogy bmw, modell mindegy, évjárat 2010-től, kivitel mindegy, kilóméter mindegy, de nem igazán akart a keresőnek találatot dobnia, úgyhogy kénytelen volt a max 1 misis szűrőt feljebb ráncigálnia. Na ebben az idegállapotában ért célba Andris bevásárlólistája, ami cakkumpúder legalább húsz rongy megint, azt még csak az első nap ment el basszameg. Mennyi volt a nap vége? Kérdi vissza, 70 rugó jön a válasz hamar, amitől azért el kezdett örülni és a windows számológép programján gyorsan ki is számolta, hogy akkor asszondja 70 ezerszer 31 nap az két milla és százhetven rugó, hoppá és már karistolta is a kétmillás bömösöket.

Másnap reggel megjelent két kék-fehér bevásárlószatyorral, amiben Andris által kért tételek voltak. Azt már üvöltött is, hogy te fasz minek vettem volna sajtból gurigát, mikor az 3 rugó, hoztam inkább két ilyen felezettet ez csak ezeröccáz. A gúnyos válasznevetést, vagy nem értette, vagy nem akarta, felmarkolt ötven rugót a tegnapi bevételből, a többit hagyta váltónak aztán mondta, hogy ő most elmegy üzleti dolgokat intézni, ne zavarják csak ha vészhelyzet van. 

Elkezdődött hát a nap, Klárika közel másfél órás késést abszolválva meg is érkezett, Editke addig túl volt hat kávén, meg másfél doboz bőrszofin, de ez a Májki gyerek ez csak nem bírt nyugton lenni mint a többiek, kitalálta, hogy csináljanak már hangulat zenét, mert oké, hogy romos a kéró, de nem kell még ezért temetőhangulatnak lennie, úgyhogy behozta a kamu jbl-t ami nagyobb volt mint Editke eltitkolt műpélója, aztán arról nyomatta a varacskos technót, de annyira baszod, hogy még az a pár megmaradt ablak is azért remegett, hogy törjenek már ki a gecibe és legyen vége ennek, de a gittelt rámák kitartóan bírták a helyzetet. Na olyan dél környékén érkeztek is az emberek, Andris határozott kérésére (Májki kapcsold le azt a szart bazmeg, mert levágom a faszodat a nagy késsel te parasztfejű gyökér!!!!)  a zene alábbhagyott és a négy figura akik külön külön is elvállalhatnák Jabba dublőrének szerepét, leültek a molyrágta asztalokhoz. Németek voltak, csak ilyen kattogósan beszéltek, de Májki értette (ha elég kristályt tol akkor folyékonyan beszél olaszul is állítólag, ő szokta mondani) úgyhogy 4 grósze bír és 4 gulásszuppe lesz. Na erre nagyot tanakodtak, hogy mi a geci legyen mert gulyásleves na az nincs az étlapon, de Gizike már jött is elő hátulrúl, hogy hát ők a Gazsi Csárdában azt úgy szokják csinálni, hogy a marhapörköltet felfőzik a húslevessel, jó lesz az. Andris mint aki előtt élete fő művére fosnak, úgy nézte végig ahogy Gizi kibontakozik, de már forralta is a hús alaplét és óvatosban rakosgatta bele a félig fagyott marhapörit, meg biztos ami biztos alapon még friss fűszerpaprikát, cserkópaprikát meg pár darab vékonyra szelt kolompért is baszott bele. Kóstódd meg. Nyújtja Andris felé, de az hallod előbb nyalná meg egy két hete nem fürdött hat gyermeket nevelt roma nő ánuszrózsáját is mint ezt az eretnekséget, de végül csak megkóstolja és bazmeg, hát nem is rossz. Nem olyan mint amit ő főz, de nem rossz. Mit rakott még bele Gizus? kérdi ő - Hát két maggis gulyáskockát, mondja nevetve. Nincs mit tenni, most már ebben fog kimenni, megraktak egy jó nagy topfot a lötyivel, a Májki gyerek kivitt négy mélytányért azt egyék. Mondjuk kenyérért át kellett futna a szemközti kisboltba, persze a Klárikát küldték a béjvaccs hatás miatt, de végülis a németek annyit wunderbároztak, hogy bazmeg leraktak öt rugót yattnak, meg az is kiderült, hogy hollandok és kurvára nem németek.

Estére bazmeg az egész kibaszott caravan tours vagy mi a pöcs az ott verte az asztalt, hogy gulászuppe-gulászuppe! Andris bazmeg befordult, hogy ő itten tervezi a reformkonyhát erre meg a pancsolt gyuyláslevest főzi a Gizi mintha csak a nyolcvanas évek csumpija lenne. Persze kenyérért megint át kellet küldeni a Klárikát de ezt se a Májki, se a  holland csapat férfitagjai nem bánták, ütemre ment a ták-ták, mármint a csöcsök fel-le ütemére. Közben befutott a Jocó gyerek is, az meg hallod rendesen elkezdte csókolgatni az Editkét, hogy hát milyen ügyesek (Edit aznap azon kívül, hogy kávét ivott lófaszt nem csinált amúgy.) és kitöltetett magának egy fél literes tyúkos kólát aztán leült a bárpult melletti asztalnál. Kibaszkodta az adukat mint rokkó a faszát, laptop, újság, két mobil, slusszkulcs, briftasni, aranymalbi, hat eldobható öngyújtó, két csomag bontott rágó, szóval minden ami egy modern vállalkozó eszköztára.

A napi forgalom fillérre pontosan 167.000 forint lett, amin nagyban segített, hogy Editke megszabadította a pénztárgépet hatezer ötszázhatvan forinttól. De ez akkor már senkit nem érdekelt mert folyt a tyúkoskóla mintha csak az esőből szakadna, a Májki az Editkét fűzte, de csak olyan udvariasan, a Jocó a Klárika csöcseit taperászta, Andris meg azon gondolkodott, hogy hova a gecibe került bazmeg, mert amit itt csinálnak az minden csak nem vendéglátás. 

Másnap míg a Jocó elment a z+d-be venni egy hordó sört, addig Andris a fejét fogva pakolta a piros műanyagkosárba a gulyásleveskockát és azon gondolkodott, hogy elhúz londonba takarítónak mert még a szarpuculásnak is több értelme van mint ennek. Májki viszont Editke combjai között ébredt és valami gecire ragadt az arcán.

folytatjuk...

Történetem hőse Jocó, aki két méteres magasságból fürkészi a világot, hogy az megcsodálhassa tökéletességét. Pár éve meghalt a nagymama, s minden ingóságot megörökölt, ami nem csupán a salétromos omladozó házacska, meg a poros szekrény könyvekkel tele, hanem egy szebb napokat is látott szocreál objektum, ami valaha étteremként üzemelt. 

Club Aliga via Nem tudom honnan loptam

Jocó sosem volt nagy mágus, ami az intelligenciát illeti, kívülállóként nem sok rálátása volt, ahhoz viszont igen, hogy kigyúrja magát, már csak azért is mert akkor majd tud csajokat dugni. Igazi vidéki kondipatkány lett, főleg bicepsz-tricepsz játszott meg persze mellezett is. Lábai akár a csirke, hasa pedig mint egy mangalica, de őt ez nem zavarja, gondtalan mosollyal húzza magára a színes hilfiger ingeket, betűrve a vászon rövidnadrágba, hogy pimpes cipővel, meg fél fejét eltakaró napgéppel már a csajokat hesszelje a szoli előtt. Most, hogy nála vannak az étterem kulcsai, el is döntötte, hogy felfuttatja azt, hiszen milyen királyság már, hogy felvesz néhány embert, azok majd dolgoznak neki meg jön a lóvé, így végre majd felmondhat a plázában ahol most biztonságért felelős munkatárs van ráírva a munkaszerződésére. 

Az április eleje interjúztatásokkal telt el, ugyanis azzal kezdett, hogy kiírta fészbúkra az alábbi hirdetést:

Újonnan nyilo Balatoni éttermembe szakácsot, pincért és kézislányt felveszek.
Kiemelt bérezés, szállás és napi három étkezés adott. 

Már régebben is feltűnt nekem az, hogy mikor az újságban az apróhirdetések között nézegettem az állást kínál részt, hogy kik azok az emberek akik úgy hirdetnek, hogy pölö; xy munkára embert felveszek és milyenek voltak vele szemben azok, akik azt írták, hogy yz munkára embert keresek. A két apró szócsere között hatalmas különbség lapul, amit ha elsőre nem értesz, akkor kár is tovább magyaráznom. De vissza Jocóra.

Ahogy a fészbúk algoritmusa garantálja neked, hogy hasonló gondolkodású emberek posztjait látod majd a hírfolyamban, úgy Jocó kiírása is leginkább olyanokhoz jutott el, hogyasszondja Szolis Brigi, Műkörmös Szilvi, Gyúrós Dzsenihercegnő és persze Badboy Zotya. Ezek viszont legalább böcsülettel tovább is osztották, s alig telt el pár nap, már össze is állt a brigád. 

A konyhai kisegítők akikből kettőt is vett fel Jocó, viszonylag hamar megvoltak, ugyanis a haveri társaság lakótelepi szegmensének anyukái, nagynénik hamar lecsaptak a lehetőségre, hiszen tekintettel arra, hogy a Főnökurat, már egészen pelenkás kora óta ismerik, s szeretik, így biztosan jól kijönnek majd, s hátha még egy kis extra lóvé is lecsúszik. 

A felszolgálószemélyzet a közeli Treff király nevű csillagos vendéglátóegységből került ki, ugyanis Jocó imádta azt a helyet, ide járt be majdnem minden nap, hiszen útba esett mikor ment dolgozni, a csajok pedig olyat tudtak domborítani, hogy beszarsz, a Klárika ráadásul full szilikon, szinte szétreped az XS-es trikó ahogy lehajol a göngyölegért, úgyhogy alig kellett plusz húsz rugót ráigérni a fizura és már írta is alá a munkaszerződést. Váltótársa az Edit, nem mai csirke, de hallod az az igazi vidéki nagypofájú kocsmáros csaj, akit nem kell kétszer kérni, hogy tegyen rendet a részegek között, igaz a teste már nem olyan feszes, de valószínű minden második faszi örömmel bevállalná, meg hát mégiscsak kisujjában van a szakma. Mármint ő legalábbis mindig ezt mondja, de ha rászólsz, hogy hol van az unicum amit fél órája kértél akkor csak pisszeg. A harmadik felszolgáló viszont fiú lett, annyira nem akarta Jocó, de többen mondták neki, hogy kell egy gádzsó a placcra, mert a tyúkudvar sem működik kakas nélkül, aztán így esett a választás Szabó 'Hardlife' Márk-ra, aki bár már legalább két éve azt se tudja mi a picsa van körülötte mer'hogy annyira rajta van a kristályon, de a csajok imádják a kisfiús mosolyáért, meg hát a pizzériában már legalább öt éve nyomja, szóval szar nem lehet.

A szakács tekintetében nem volt ennyire slendrián Jocókánk, itt bizony kőkemény szakmázás volt, csak olyanokat hívott személyes egyeztetésre, akik már legalább öt balatoni szezon tapasztalatával rendelkeztek és mikor rákérdezett a szerinte igen cselesen kiválasztott kérdéseire, akkor azt válaszolták, hogy amit a Főnökúr kíván majd. Ebből az lett, hogy kettő olyan negyven plusszos csávó volt versenyben akik konkrétan húsz éve hajléktalanok, csak a munkahelyük szállása játszik és/vagy alkeszek. Volt viszont egy fiatal gyerek, két szezonon volt túl, látszott, hogy ambiciózus meg minden, nem rontotta meg a szakácsok fészbúk csoportra jellemző faszfejség, úgyhogy ő lett a csozenván. 

Így május első napján, fogták magukat így hatan plusz persze jocóka és elmentek a helyre, hogy kiganyézzák. Mondjuk Jocónak vissza kellett mennie a tapolcai tescoig mert takarítószert na azt elfelejtett venni, a takilányok meg nem hoztak, de ott meg kurvapicsázva visszafordult, mert május elsején nem voltak nyitva, így valami kis pici éjjelnappaliban vásárolt minden szart tripla áron, de hát ki kell dzsuvázni, mer' másnap jönnek a köjáltól, hogy megadják az engedélyt, azt fényesnek kell lennie mindennek. 

Közben már az Andris a szakács gyerek tele is írt vagy három ánégyes spirélfüzetet mindazzal amit a Jocónak meg kell vásárolni majd nyitásra, ilyen tételekkel, hogy hűtőszekrény, hűtőszekrényhőmérő, vákumfóliázó és társai. Amikor Jocó a második oldalra lapozott inkább visszaadta, hogy majd elmennek együtt a metróba azt ott az andris bevásárol ő meg csak fizet. Másnap így is lett, de aztán mikor a kasszánnál kijött közel másfél millás végösszeg akkor egy laza ordítozós "miafaszomkerülezenennyibe" dologgal leredukálták a szükségesre a dolgokat, amik tényleg csak ahhoz kell, hogy el tudjanak indulni. Még étlapot is csak fekete-fehér kinyomtatott lapokon tették le az asztalok közepére, tűzőgéppel összetűzve.

Jocó már így is vakarta a fejét, mert az első szállítmány árut már a frissen kiváltott egymillás hitelkeretű kártyával rendezte, aztán otthagyta a személyzetet had' dolgozzanak. Jön is az első vendég, két nagy család, össze is kell tolni három asztalt, hogy meglegyenek, Klárika ügyesen fel is veszi a rendelést, a család nőtagjai meredt szemmel figyelik az urukat, hogy vajon rá mernek pillantani a csöcsre vagy sem, Edit korrektül ki is tölti azokat, majd már a Májki gyerek hordja is kifelé, s kérdezi, hogy mit kívánnak? Az egyik tínédzser gyerek halkan oda is mondja, hogy a kolléganődet, de már mondja is a csálinger látván, hogy a férfiak is egyetértenek, hogy nem úgy érti, hanem, hogy enni. A rántot sajtok nagyon mentek a gyerkőcöknél, az asszonyok rozé kacsamellet, a férfiak cigánypecsenyét rendeltek. Sistergett is ám perceken belül minden a konyhán, andris mint puli a nyájat, úgy terelgette a konyhalányokat, s közel húsz percen belül el is készült minden, nyomta is a csepeltacskóról leszerelt biriglicsengőt, hogy lehet Májki hozd már be a sjvácitányérokat. Milyen tányérokat? Hát a tányérokat. Itt nincs tányér. Hát hol a geciben van akkor? Faszomtudja? Klári bazmeg hol vannak a tányérok? Milyen tányérok? Amit a Jocóval vetettem tegnap? Jaaa, azt mondta, hogy túl drágák, majd vesz ha kicsit fellendül a forgalom..

Feltűnt neked, hogy az elmúlt években soha nem látott méretekben pottyantak az égből és gombamód ugráltak ki a földből olyan autentikusnak álcázott falusi vendéglátóhelyek, amelyek pár évvel ezelőtt még azt sem tudták, hogy mi az a szőlő, most meg már saját pincéjük is van? Nekem is baszod.

Nem tudom honnan loptam. @vendeghanyas

Ha egy félspicces társalgás során hat évvel ezelőtt azt mondom, hogy falusi turizmus, akkor mindenki az átalakított parasztházakra, helyben készített kolbászra és a wellness disznóvágásokra gondol, ahová a pesti köcsög 20 rugóért beállhat hájat kockázni. A felvetés nem az én vagy a társaság visszamaradottságát hivatott jelezni, hanem, hogy hat éve a falusi turizmus (nagyrészt) ebből állt. Most körbenézel bazmeg, mit látsz? Szauna, szőlőbirtok, vidáman baszó bika és kéjesen nyögő tehén a villanypásztor mögött. Angol és magyar telivérek amerre a szem ellát, s a félig mocsaras faluvégi töltés, most egy mesterséges pocsolya amiben dísz aranyhalak ugrálnak mintha csak azt akarnák elmondani, hogy gyere városi ember, ki se kell fognod mert itt anélkül is jár a három kívánság. 

Ahogy minden mertnek van miértje, úgy ebben a jelenségben sem feltétlen kell zsidóösszeesküvést látni, a folyamat rém egyszerű. 2011-ben kormánypártunk, áldassék a neve elkezdte fullra járatni a vidékre kiszórt támogatások mértékét. Az Új Széchényi Terv és a Miniszterelnökségben helyet kapó vidékfejlesztési államtitkár, illetve az EU-s pályázatok bőséges tárházát nyújtották a vidéken lévő éttermek felújításának, s biza nem kevesen éltek is vele. 

2012-től egészen napjainkig sorra újulnak fel hatalmas mértékben és léptékben az olyan kicsi családias jellegű éttermek, élménybirtokokká, borászatokká, wellnes panziókká és még sorolhatnám. Hogy mi ezzel a baj? Leginkább az, hogy nem minden esetben kerül jó helyre a támogatás. Elmúlt éveim gasztronómiai turizmusában igyekeztem a lehető legtöbb ilyen jellegű helyet meglátogatni és még az sem zavart, hogy némely helyeken felsőelit pesti árakon lehet hozzájutni az ételhez. Fő szempontjaim az ilyen éttermek meglátogatásakor az volt, hogy legyen vagy saját borászata (ami új), pálinkafőzdéje (ami szintén új) és/vagy nem megszokott programokat kínál. 

Tapasztalataim elég vegyesre sikerültek, mert míg voltak olyan helyek ahol profi gárdát állítottak össze, s az amúgy nyomorultul szar borukat stikában kihánytam a levendulásban, minden más kiemelkedően jó volt, akár az étel, akár annak felszolgálása. Ellenben nem kevés olyan borász is nyitott éttermet a fenti támogatásokból, akik az újhullámos borforradalom képviselői, s ott bár a bor remek volt, láthatóan a vendéglátáshoz nem értettek. Az unott pincér, miközben a konyhán sunyiban befalt kolbászdarabkát próbálta kiszívni csálé fogai közül, még azt is hallani lehetett, hogy a fagyasztóajtó, nyílik ki és csapódok be. Sosem értettem, hogy a vendéglátós-borászok mi a faszér' akarják mindenáron felhasználni a borukat az ételeikbe, mert míg a fájndájn cuccok között sok ízben jó dolgok sülhetnek ki ebből, a cigánypecsenyét mi a tökömért kell pölö fehérborban párolni, na arra sose fogok rájönni. De játszott még (szigorúan saját) pálinkában pácolt bélszín, vörösborhabos pörkölt és roséval felfőzött krumplipüré is. Nem vagyok az a fajta, aki a magaslóról beszél (najófasztnem), de végigkóstolva ezeket az ételeket óhatatlanul az jött le, hogy a tulaj felesége aki kétszer volt pesten, egyszer a postakocsiban, egyszer meg a trófeában, most nagyon meg akarta mutatni, hogy ő sokkal kreatívabban képes felhasználni birtokuk gyümölcsének gyümölcsét (micsoda nyelvi bravúr). Az értékítéletem is hasonló, amikor a vidéki megpróbálja utánozni a mainstreamet; zavaros, zagyva és csak a vonulat marad. És bazmeg komolyan négy napig pácolják a borban a bélszínt baszod.

A kedvenc ilyen sztorim mégis az a hely, ahol a tulajcsávó büszkén végigvezetett minket a birtokon, aminek fontos eleme volt a levendulaföld, ugyanis a csávókám azt csak azért ültette be, hogy miután virágba borult, annak a közepén kérhesse meg a túlontúl vékony csaja kezét. (Kétnapos ott tartózkodásom alatt meg az egyik lovászfiúval kúrt. Mármint a gádzsi.) Hálát adtam a sátánnak, hogy a levendula itt csak díszítő elem és nem akarják mindenbe belefőzni, sütni mint Tihanyban, mert itt viszont a kaja remek volt, valami übermenő séfet hívtak le, hogy szedje gatyába az egészet. És amire itt most igyekszem kilyukadni, az az, hogy lehet neked bármennyi EU-s pénzed, borászatod, pálinkád, kefélő tehenek a pusztában, halastavad, szőlőd, lugasod, ha önerőből balfasz voltál az étteremvezetéshez és nem saját zsebből virágoztattad fel, akkor nagy valószínűséggel az is maradsz és ebből a helyzetből csak egy séf tanácsait meghallgatva tudod elodázni az amúgy elkerülhetetlent. 

Szeretnék bemutatkozni, röviden elmondani a sztorimat, hogy mit is keresek én itt.

Egy vidéki szakács vagyok voltam, aki pár éve még azt hitte, hogy a magyar gasztronómia rendíthetetlen harcosa, aki minden áron megvédi a konyha becsületét meg majd jól megmutatja, hogy ha kidolgozza a belét, attól majd lesz valaki.

Egyesek szerint máskor, más helyen ez így is történhetett volna.

Csak beszoptam.

A hazai vendéghányáson átküzdve magam 8 év után kaptam egy ajánlatot. Egy olyat, amitől minden valamit elérni akaró, fiatal szakács seggreül örömében: "kaptam" egy éttermet.

A megállapodás úgy szólt, hogy az egyébként nem olyan szarul felszerelt, pályázati maniból épített étteremnek hamarosan lejár a kötelező üzemeltetési ideje, a jelenlegi 50%os tulaj eladja és mire oda jut a dolog, hogy jön az új befektető, fel kell futtatni az éttermet a kb 0 forgalomról.

Ha sikerül változást elérnem a begyepesedett 50 körüli szakáccsal és a 2 konyhalánnyal, akiknek a nap nagy részében telefonnyomkodással telt az idejük, kapok további anyagi keretet a konyha fejlesztésére személyzetben és felszereltségben. Én nem tudom, hogy a picsába csináltam, de kipofoztam valahogy a konyhát és 3 hónap után már ott tartottunk, hogy sokszor 2 héttel előre foglaltak asztalt és olyan pénzeket csináltunk, hogy egy nagyvárosi étterem leszopta volna magát érte!

Mindezt egy párezres lélekszámú faluban, távol szeretett, lepukkant szülővárosomtól.

Így múlattam az időt heti hat napban reggel 8tól este 11ig mert ugye a kolléga arra sem jött rá 2 év után, hogy a közel 3millió forintos, csúcsmodern sütőben van öntisztító program.

Közben zajlott az élet. Egyre nagyobb szopás volt elvinni egy hétvégét és a főnök felesége úgy ette a házi zöldségchipseket és a dekorcuccaimat, hogy nem győztem pótolni. Mondjuk engem alapból nem bírt, mert sosem dicsértem meg a seggét vagy a melleit. És ez amúgy nem vicc. A főnököm komolyan megkért egyszer, hogy legalább néha bókoljak már a feleségének, mert neki ez jelenti a kedvességet és az lett mondva, hogy bunkó vagyok. A régi szakácsot szerette, mert az hetente legalább egyszer mondta neki burkoltan, néha kevésbé, hogy amúgy megbaszná. Na mindegy.

Gondoltam 4 hónap meg egy zsák pénz után megkérdezem, hogy mi van már a sűrűn emlegetett befektetővel, aki állítólag már egy csomószor volt tárgyalni a helyen (mondjuk se én, se a többiek nem láttuk egyszer sem.) és mikor lehet olyan szakácsot felvenni, aki legalább tudja használni az alap konyhai cuccokat és nem hagy ott a faszba egy jó szopós, teltházas szombat este, amikor pont az ideg és a hideg sültburgonya&sör diéta miatt a szétbaszott epémmel szenvedek.

A válasz: Nincs rá elég bevétel. Tanítsam be a konyhalányt vákuumfóliázni.

Ezt még talán egy kis ideig le is tudtam volna nyelni..

Csak aztán jött a bejelentés: fel akarnak kérni egy vendéglátásra specializálódott marketingest olyan gázsival, amiből én berendeztem volna a konyhát = az insta követők száma a lényeg. Nem az, hogy a konyha ki tudja-e szolgálni minőségben a megnövekedett forgalmat.

Na azt hiszem ebben a pillanatban felszínre tört nyolc évnyi lenyelt szar. Elküldtem mindenkit a halál faszára és hazajöttem.

Rá pár napra elkezdett csörögni a telefon. Jöttek sorra az állásajánlatok. Mondjuk ez nem az én személyemnek szólt, csak az itthon gusztustalan mértékeket öltő munkaerőhiánynak. (erről később)

Gondoltam én leszek az Ételművész című filmből a Cooper. Vezeklek, aztán újult erővel visszatérek.

Ő egymillió osztrigát pucolt meg valami bárban. Én egy 4 négyzetméteres helységben vagdostam a húsokat egy évig egy menüs étterem henteseként, várva a megvilágosodást.

 És így is lett.

 Két dologra jöttem rá.

1. Büdös életben nincs annyi pénz vagy ígéret (elméletben volt már céges autótól kezdve csini irodán át 47 szűzig minden, csak ügye szart se láttam belőle), hogy én visszamenjek egy étterembe.

2. A hazai vendéglátás/gasztronómia, és itt most az erős középrétegről beszélek, nem a top10ről. Két rétegre oszlik. Legyen szó éttermekről, streetfoodról, borokról, craftsörökről, egyszóval mindenről, ami gasztronómia.

Vannak az igazi hősök, akik nap mint nap azért dolgoznak, hogy ez a szocreál szarkupac, a duplán panírozott rántotthússal meg a sertésgulyással, amit ma magyar gasztronak hívnak sokan, számomra érthetetlen módon, valami olyanná alakuljon át, amire büszkék lehetünk majd 10-20 év múlva. Rájuk mondjuk majd, hogy "Na! Ezek az emberek rakták le az alapokat!"

Meg van a másik réteg, akiket én csak szarháziakként emlegetek.. akik a normális alapanyagok beszerzése helyett az instagram követők száma foglalkoztat..

És tudjátok mi a legnagyobb probléma?? Hogy Ti kegyetlenül be is szopjátok a mesét!

Ez pár hónappal ezelőttig lehetett volna egy kurvára kiégett szakács alaptalan fröcsögése is.

Csak aztán megjelent egy cikk London 18'000 étterme közül a legjobbról. A The Shed-ről, ahová minden híresség, gasztroblogger és gourmet be akart jutni, mert a tripadvisor és a média felkapta.

Ezzel csak egy gond van: Ez az étterem nem létezik.

Egy srác beszopatta egész Londont egy Weboldallal meg egy jó pontozással a tripen. Egy olyan országban, ahol azért nem a kaszinótojás&franciasali kategória a Gasztronómia.

Érdekel, hogy a picsába van az, hogy az 5000 forintos bor, amit a multiban vettél, olyan ízű, mint a kánikulában kintfelejtett káposztalé, amit megköptek a muslicák, annak ellenére, hogy tele van díjakat bizonyító plecsnikkel?? Érdekel, hogy miért szar az 1300 forintos söröd és honnan ismered fel a bullshit éttermet??

Nagyon szívesen elmondom És természetesen nem csak én: Sokszor lesz majd egy-egy fent említett hős is, akik elmagyarázzák, hogyan is zajlik a gasztroátbaszás itthon!

Üdv: Egy ExSzakács a sok közül