"...indulás előtt egy felspanolós yager, kis csík, yager bejátszott. Meg Májki betolta a kamagrát. Mire odaértek a kurvához, már olyan szinten szét voltak csúszva, hogy a picsa elhajtotta őket a redvás kurva anyjukba, ráadásul magyarul, amire Andris fel is hőkölt, hogy «Te magyar vagy, gec?» mire a csaj úgy rájuk baszta az ajtót, hogy a szomszéd család egyből kelet felé fordult imádkozni."
Ezekután a két felspanolt arc a olyan hevességgel vágta be a liftajtót, hogy félő volt még a déli határon fekvő gyoda is kárt szenved, de ezt nem volt idejük ellenőrizni, mert ezeréves sólymot megszégyenítő sebességgel vágódtak be az első kocsmába. Szó-szót, jéger pedig jéger követett és közben sértett önérzetüket próbálták olyan módon ápolni, hogy szerintük vannak eleve olyan jó faszik, hogy bárki ingyen is kúrjon velük, ebből kifolyólag még ők tettek volna szívességet a kurvának, ha leápolják. Erre a vonalra annyira rámentek, hogy fejben már tényleg elhitték, hogy ők valami atom jó faszik, ezért elkezdtek mindenféle nőket leszólítgatni, igen kevés sikerrel, ám ez már nem tudott rést ütni a magabiztosságuk pajzsán. Ki is találták, hogy elmennek diszkóba, ahol az brutálisan szopórobotra ekizett csajok közül talán könnyebb lesz válogatni. Helyismerete persze egyiknek sem volt rendes, ezért elsőre a cabaret fledermaus-ba mentek, ami nem sokkal nagyobb mint a néhai nyirádi Öntöde diszkó, amely egy mészkőbe vájt pince, lakossági house-al, meg éjfél után pici mulatóssal. Ettől független eleinte igen jól szórakoztak, kértek egy üveg pezsgőt, amire a pultnál volt kispicsa akik becsatlakoztak az elfogyasztásába. Mint kiderült magyarok, egyenesen erdélyből, így a közös vonal pikk-pakk meg is volt és rendesen ment a seggrázós tánc is egészen hajnali kettőig, amikor a Timike, aki minden mondat végét leharapta, véletlen bele esett nyelvvel egy tök idegen jóképő csávó szájába, ami megölte a bulit, hőseinknek legalábbis. A másik csaj meg ágyőt mondott, mert mennie kell reggel hatra melózni a mariahilferstraßera a mekibe és nem akarta, hogy a két partihuszár hazakísérje, hiába is próbálkoztak. Ebből lett az, hogy menjenek át más helyre, ami végül a közeli palfy club lett, ahol annyi jó bula volt már a lépcsőn, hogy konkrétan az állukat keresték. Gyorsan be is csavartak a wc-be, egy kis utánpótlásért, mert érezték, hogy a pia vonal kicsit lelassította őket és a balanszot mindennél többre tartották.
Májki vadiúj narancssárga színű ekije annyira a régi vonalas extasy, hogy konkrétan még ő is csak negyedelni merte a felet ami a nap eddigi legjobb döntésének bizonyult, mert kifelé menet már olyan szinten dobogott a talpával, hogy a Karthago már el új elefántdübörgést akart belőle komponálni.
Mennek vigyorogva a pulthoz, ki is kérik gyors a lazító mentesvizet, aztán csavartak is be a parkettra, ahol annyi-de tényleg annyi ember volt, hogy pár percre el is veszítették egymást. Minő szerencse, hogy egyik se olyan átlag forma, Andris viking varkocsát bármelyik vaksötét zárt helyen is ki lehetne szúrni, így némi hű-meg-há után azért egymásra találtak és kinéztek két alacsony, picit töltöttgalambabb kislányt akik magányosan szürcsölték a lightkólás kubalibréjüket az egyik oldalt és közben az ütemtől egy másodperc késéssel rugóztak a zenére. Ettől független, kis csinos, aranyos csajszik voltak, meg merem kockáztatni azt is, hogy még ahhoz is túl ártatlanok, hogy ez a két gyökér végiggyalogoljon rajtuk, de baszod valami csoda folytán nem küldték el őket azonnal a fenébe, sőt még törtangolban társalogni is kezdtek, amiből azért hamar kiderült, hogy a csajok se ülnek a narkóvonat fapadján, olyan szinten szét voltak spurizva, hogy a kattogás, meg a csámcsogás szinte beleivódni hallattszott a basszusba, de ettől még képben voltak. A party zakatolt körülöttük, a tömeg szinte masszaként ugrált és parfümmel kevert izzadtságcseppek záporoztak, a stroboszkóp háttéreffektjének lüktetésével, mikor a legvadabb kiállásnál Májki gátlásait ledobva szájon csókolta a vörös hajút, a kettő közül. Nem állítom, hogy ő lepődött meg legjobban, mikor az viszonozta a csókját, de azért az e-től zakatoló szívén és a kóla adta bátorságon túl is érezte a meglepődést az ereiben, s az est többi része afféle mámoros álomnak tűnt, amibe csak Andris éppen leölni kívánt disznó visítása trágyázott bele egy illúziórombolót, de nem volt para, csak állítólag így élvez el.
Már délután kettő volt, mikor a lányok szégyennel vegyes mosollyal elköszöntek, vagy inkább futottak, de ez Andris szerint csak perspektíva kérdése, mert ő éppen azon bosszankodott, hogy fognyomok tarkítják a zacskóját és ez a csaj egy kiboszott vámpír, mert a szívótechnika mellett éles metszőfogakkal is rendelkezett, amelyek árulkodó nyomot hagytak a viking több testrészén is.
Májki viszont annyira adta a chillt a nap után, hogy hamar cigikészítésbe fogott, persze elsőre hiba volt a szállodaajtóról letépett laminált kiürítési tervből tippet csinálni, de aztán a város nevezetességeit felvonultató brossúrából hajtott magának csigát, ami Andrissal fálváltva nyálaztak gondtalan sóhajokkal teli, lassú mozdulatokkal.
Mindkét srác hosszasan beszélt mindenféle langyi témáról, a régi időkről és annak ellenére, hogy a Jocónál való meló alatt nem feltétlen voltak hatalmas spanok, most mégis igen kellemes időt töltöttek el együtt. Olyannnyira, hogy végül estére úgy bebasztak, hogy a dürümöt úgy hányták ki valamelyik utcasarkon, hogy a galambok majdnem újraforgatták a reszkessetek betörők kettőt. Mire megszabadultak a szárnyas hadosztálytól, már ismét volt a kezükben valami finomság, jellemzően röviditallal és junkfood-al. Májki be is szólt valami aladinnak, hogy húzzon a kurva anyjába, mert az útjában áll, de mivel annyira nem tűnik veszélyesnek a srác, hogy még a felháborodott ordítása is kislányos dícséretnek tűnik, így megúszták a seggbekukit és mehettek tovább rombolni a színvonalat.
...
A többire Andris nem is nagyon emlékszik, csak a könnyeivel kűzködve mesélte a sztorit Pacsainak és Klárikának, miközben Májki családjának tagjai, feketében szobroztak a falusi temető szélén. Májki is itt volt, csak éppen el volt dobozolva, minimalista, de azért ízléses deszkák halmazai közé. A fehérre csiszolt fa és a Májkitól idegen fekete öltöny teljesen fura egyveleget képzett a srác körül és ezek a külsőségek méginkább a csapat torkán akasztották az amúgy is nehezen kicsusszanó szavakat. Klárika annyira sírt, hogy még a Pacsai felé tett utálatát is képes volt időlegesen elfelejteni, miközben hol az Ő, hol az Andris karjaiban remegett. A tényállás viszonylag egyszerű volt, a Májkit kirúgták az osztrák melóhelyéről, mert folyamatosan bekábsziszva melózott, plusz el is késett rendszeresen, amit ezek szerint csak a Jocó kaliberű emberek toleráltak. A kirúgás napján még viszonylag tartotta magát, de annyira belefeledkezett a hirtelen készhez kapott 1200 euróba és abba, hogy most tovább kéne lépni, hogy lényegében amit csak talált el, vagy felszívott. A helyzet ironiáját csak tetőzi, hogy még sem ez okozta a mindenek végét jelentő halált, hanem egy trükkösen csúszó lépcsőfok, amelyen matt készen a Májki gyerek akkorát taknyolt, hogy negyven lépcsőfoknyi hanyattvágódást, egy szerencsétlenül végződött fejbeveréssel tarkítva lényegében azonnal jégre tette. A hülye Pacsai persze megpróbálkozott néhány feszültségoldó viccel, amely más esetben még vihogós nevetést is eredményezhetett volna, de most csak hümmögést. Hamar eltervezték, hogy bebasznak gyorsban, mert a józanság ezt a társaságot eleve csak rossz élményekre emlékeztette, ellenben minden más tudatmódosítóval, amelyek édes emlékeket, vicces sztorikat és felhőtlen nosztalgiázást ígértek. Pacsai azért az egy trükkösen rövid virágba rejtett gramm fűvel és néhány tabletta hc partekivel megszórta a még fedetlen koporsót, mielőtt el nem kezdték rá lapátolni a nedves földet, mert tudta azt, hogy Májki ennek most tényleg örülne. Meg is jegyezte félhalkan, hogy bazmeg Májki, remélem ez most komoly mert viccnek kicsit durva lenne. És látta maga előtt, ahogy Májki most ezen röhögne.
