Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szíveslátás, vendéghányás...

Hogyan szopattunk meg összehangolt akcióban közel húsz korrupt rendőrt?

2019. október 11. - Szerda Úr

Action Béla vezényletével a sorra jöttek hozzánk a zsaruk. A reggeli kávé, a délutáni pihi vagy éppen az esti sör az olyan fix pont lett náluk, mint a reggeli szarás. A kis város jellegéből fakadóan könnyen átfutható ismerettségi hálóval rendelkezett, így hamar ki tudtam deríteni, hogy nem csak az én tisztes okosításaim csorbulnak, hanem a környék még három kisebb kocsmájában potyáznak a fakabátok. Az egyik a vasúti resti volt, ahová velős pirítósért jártak, a másik meg az óvárosi matyi kocsma volt, amely festett karikatúrája az iparvárosi talponállóknak. Az elégedetlenség egyre nagyobb volt.

vend-cover.jpg

Hetek teltek el és nekem már a deklarált minuszom a nyolcvan rugót járta, amit a bronzosok cigiben, kávéban vagy csipszben elvittek a zsebemből, s egy teljesen véletlen pénteki bebaszásom alatt összefutottam a márióval, aki a restis kocsmában volt. Márió a kisváros jellegtelen tinigengszere volt, okkersárga celica-val rohangált mindenhova, ami a csiptuning miatt száz méterenként lerobannt, de a srác nem parázott rajta, hanem faeture-t csinált a bugból; ahol a verda megállt, ott kiszállt jampiskodni, meg köszönni a járókelőknek. Hetente más ribancot hurcolt az anyóson, a pénztárcáját pedig egyre jobban nyomasztotta, hogy a zsernyákok legalább napi nyolc-tiz velőskenyeret befalnak egy-egy kólával, fizetni viszont nem akarnak. Ekkortájt jött ki a Maci a sitykóról, a csávót kábé tíz évre varrták be gyilkossági kísérlet miatt, rendesen pszicho volt a tag és teljesen érthető okokból senki nem akart tőle pofont kérni. A piát nagyon szerette, pénze viszont nem volt, így mikor Márió rácsörgött a kékekre, hogy itt van a frissen szabadult rém és szétpakolja a kocsmát, gyertek már, ha ingyen etetlek titeket bazmeg. Jöttek is, de a friss rendőrök nem voltak felkészülve a Szlávy féle brigád, bár már erőteljesen tépázott hírnevű, de még mindig ütőképes emberére és jobbnak látták inkább átmenni a cigánytelepre, ahol mindig lehetett találni néhány lopott kerót. Ez volt Máriónál az utolsó csepp és bár a Maci féle kárt nem állt szándékbáan behajtani a gengszteren, a zsarukon mindenképp elégtételt akart venni. Így voltam ezzel én is és míg a pub-ban iszogatva jól telekurvaanyáztuk az étert, megittunk egy üveg unicumot és mind a ketten lehánytuk ugyanazt a szerencsétlen kiscsajt aki a 18. szülinapját ünnepelte a szomszédos asztalnál. Szerencsétlen.

A gondolatokat viszont tettek követték és szövetkeztünk egy harmadik sráccal is, aki éjszakai hamburgerezőt vitt, ahová az ingyenélő egyenruhások az éjszakai műszak alatt járogattak összekenni mustárral az uniformist. A terv nem volt túlságosan szofisztikált, ám átgondolt és alapos volt; vegyük fel videóra félreérthetetlenül a lopást. Akkoriban voltak menők a kagyló alakú, vagy flipes telefonok, nekem pont egy Sony Ericson w300i -m volt, amit gecire imádtam és már a korhoz képest egész korrekt minőségben tudott videót rögzíteni. A többiek szintén ezt csinálták. A legnagyobb problémát az okozta, hogy ezekkel a kihajtható tellákkal nem igazán lehetett feltűnésmentesen videózni, így oldalra fektetve kellett bepozícionálni úgy, hogy egy fix pontot vegyen. Nem viccelek, legalább három napon keresztül próbáltam és legalább harminc öt-hét perces videót kellett felvenni, mire lett két-három használható, ahol a rendőr arccal és hanggal is felismerhető és egész konkrétan kivehető a bűncselekmény. 

Rá is játszottam picit, mikor szóltam, hogy Béla kérlek ezt most ne vidd el, ezer forintom van amiből kaját kéne vennem, ha azt a cigit elviszed nekem kell kifizetni, amire a hülye fasz pont úgy fordult, hogy a kamerába belenézett egy pillanatra, hogy estig simán lesz annyi jattom, amúgy se akarjam magamra haragítani a rendőrséget. Pár napon belül a Márió és a másik srác is tudott hozni korrekt anyagot, szépen összeültünk nálam, rendszereztük őket számítógépen és csináltunk egy halom biztonsági másolatot, sőt felhőbe is mentettük, igaz akkor még csak simán ftp-nek, vagy tárhelynek hívták. Minden készen állt. 

Másnap a kocsmában éppen a nagykorúsága óta ugyanazt a borvirágot viselő Kéri-t szolgáltam ki fröccsel - aki valaha futtballista volt ezért soha nem dolgozott, csak kocsmázott - mikor jött a hívás a Máriótól, hogy itt az idő. Kérit elküldtem a picsába, hogy fárasszon másokat a legendás góljaival, mikor megérkezett három rendőr. Három kávét és három kólát kértek, meg egy cigit. Mondtam, hogy előre kérem szépen a pénzt, 1900 forint lesz, de kerekítsünk kétezerre. A rendőrök elkezdtek kekec módon mosolyogni, hogy nincs náluk pénz, de majd bedobják, adjam csak ki amiket kértek. Sajnos az nem áll módomban - válaszoltam a lehető legnyájasabb hangon. Ekkor lépett be Márió és a harmadik srác is, kezükben egy olyan vastag lenovo laptoppal, mint egy kubai lónak a fasza, aminek a ténye zavarbaejtően hatott a tisztelt hatósági urakra. Márió leült az asztalhoz, felcsapták a gépet és full hangerőn elkezdték lejátszani a felvételeket. A Kéri megpróbált bezörögni az üvegajtón, hogy látja, hogy itten vannak, had' kérjen már egy fröccsöt. Szerencsére nem is nekem kellett elzavarni, a paprikapiros fejű rendőrök megtették ezt helyettem is, közben meg hívták Action Bélát, akitől a megváltást remélték. 

Béla mint egy felajzott tenyészbika, úgy rontott be a kocsmába, hogy itt most ő elvisz mindenkit és rabosít és ki lesz kormolva a seggünk, de a harmadik srác olyat húzott, amire tán még Borkai sem volt felkészülve az elmúlt hetekben. Egy videót indított el, ahol az ismert, városunk legnagyobb panziójának biztonsági felvétele volt látható, ahogy Béla egy kishölggyel halad a folyosón, be a 13-as szobába. Lucky thirteen! mondtuk nevetve.

Márió el is kezdte az előzőleg még jogásztanonccal átnézetett szövegünket, amiben kiníosan ügyeltünk arra, hogy a fenyegetés, zsarolás ténye, csak erőteljes félremagyarázásokkal lehessen ráhúzható. Nem mondtuk azt, hogy ha ez lesz emg az lesz, akkor ezek a felvételek megjelennek. Nem. Erre nem volt szükség. Mindannyian a jogos kárunkat akartuk behajtani és azt, hogy ne potyázzanak többet. Közben megérkezett az épp szolgálatban lévő többi díszfasz is, úgy be voltak szarva, hogy a kék zubbonyon keresztül is átütött a büdös izzadtságuk, de bármilyen diszkomfortos is volt a helyzet, én rég élveztem valamit annyira, mint ezt. Felsoroltuk a pénzbeli kárunkat, amit szeretnénk ha megtérítenének és innentől fogva minden fogyasztás előre lesz fizetve. Ha szólunk, hogy baj van, akkor választott hivatásuk kötelességeként pedig kijönnek és rendet raknak, még akkor is ha a Maci az. 

Aznap este fejenként gazdagabbak lettünk két-két kilóval amiben bánatpénz is volt. Első utunk a panzióba vezetett, ahol csálinger Tóninak le kellett jattulnunk egy százast amiért kiadta a videót, de ezt hárman boldogan összedobtuk. Két dolog volt bizonyos koszos kis iparvárosomban. Action Béla ezután máshova vitte a kurvákat és a következő hónapban a kapitány büszkén mesélte, hogy húsz százalékkal nőtt a hatákonyság és mérhetően kevesebb attrocitás éri a buszpályaudvar környékét mint eddigibekben, köszönhető a hatékony rendőri fellépésnek. 

Mi meg Márióval vettünk egy üveg chivast a teszkóban és röhögtünk az újság felett, hogy nézzenek már oda, a kocsmáros miatt nővekszik a rendőrésg hatákonysági rátája. Aztán röhögtünk. 

ui.: Action Béláról tudtommal nem derült ki a kurvázás, de mivel ő tényleg ezzel a becenévvel él, nyugodtan adjátok át az asszonynak. Vagy ez is olyan, hogy tiz év után elévül?

ui2: a népnevelés működött, az összes köcsög kis zsernyák úgy jött be ha esetleg ittak volna egy kávét, hogy előre köszöntek, fizettek és bőségesen jattoltak. A jó kurva anyját mindnek, utólag is. 

vendeghanyas_patreon_big.jpg

kocsmasztorik - vol2

Pénzes Zsombi kivezetése nem egyedi eset volt a kis kocsmában. Napi szinten ellátta drámával az agglomeráció a helyet, így én soha nem unatkoztam. Persze egy buszpályaudvar mindig kemény terep és amíg busz járt, addig ember is volt. Bár néha utána is.

vend-cover.jpg

Ahogy az előző sztoriban felvezettem a kocsma kádárista örökségének minden hozadékát, úgy az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy rendkívül felemelő érzés volt ott dolgozni. Egy olyan dörzsölt csálinger mint én, szinte rutinból hozta a pultot, komoly odafigyelésre szinte nem is volt szükségem, ergo simán lehetett fullmásnaposan vagy éppen nulla alvás után is hozni egy 18 órás műszakot. A belefeketettt energia és a kapott pénz így számomra kellően pozitív mérleget mutatott, sőt így megengedhettem magamnak azt is, hogy néha egy-egy héten csak 4-5 napot dolgozzak és bőven három kiló felett kerestem, az okosításokkal meg a jattal persze. Akkoriban az nem volt szar pénz. 

Volt egy csávó az Ecseri, ismerték őt az egész városban, mert egész nap a kocsmákat járta és úgy szerzett potyafröccsöt, hogy behordta a poharakat a pultba, meg önszorgalomból ürítgette a hamutálakat, szóval úgy két óránként adtam neki egy hosszúlépést, 6 cl borral, de amilyen előrehaladott alkoholizmusban szenvedett már azt is sokalltam. Egy szép napon fut be az Ecseri, hogy valami véres leszámolás van itten és a zihált, borgőzös hangja elhalkulásával magam is meggyőződhettem róla, hogy a háttérből erőteljes falusi fight lehet a közelben. Mikor kiléptem a kocsma előtti térre, amely lényegében a buszpályaudvar területe volt, magam is meggyőződhettem arról, hogy tizenhéz roma verekszik egymással, látszólag mindenféle logika nélkül, mintha csak valami free for all meccs lenne, de a végére kiderült, hogy három társaság ugrott egymásnak valami szerelemféltés ügy miatt. Mint helyi kocsmáros, felelősségteljesen kihívtam a yardot, majd úgy tettem mint minden épeszű ember; mintha mi se történt volna. Pedig a helyzet erőteljesebbé sikerült mint gondoltam, ugyanis alig a nagy bunyó után a győztes társaság hozzám jött be, leöblíteni a harc utáni izgalmat némi viszkivel. 

Az izgalom és a félelem, izzadós keveréke szinte tapintható volt a kocsmában. Az öregek jobbnak látták hazamenni, a többi alkoholpatkány is amennyire tudott inkább félreállt, vagy arrébb húzodott. Hosszú percek követték egymást, ahogy a véres arcú romák, üvöltve követelték az italukat a helyzeten pedig nem segített, hogy szamurájkard és bézbóz ütő is színesítette az outfitjüket. 

Kétezer forintot kértem a viszkikért, amit bár kissé vonakodva, de letettek a pultra, majd fenhangon ecsetelték a nagy verés részleteit. Az elkövetkező húsz percben még öt kört ittak, szerencsére rendesen fizetve azt, mire megérkeztek a rend héber őrei, amit ők provokálásnak ítéltek ezért a repsol dzsekik alól előkerültek a hosszított fegyverek és mint valami bollywoodi paródia, beálltak avanger-s támadóállásba, ami a pultból, hátulnézetből, még ebben az amúgy igen feszült szituácuóban is előhozta belőlem a kendőzetlen felröhögést, ami pont megzavarta annyira a rosszfiúkat, hogy a zsernyákok fegyvert tudjanak rántani. Innentől a cigók együttműködőek lettek hirtelen, de azért csak úgy presztizsből szitkozódva tűrték, hogy bevigyék őket bilincsben. Az Ecseri meg mint valami sarokból előbújó gollam, gondosan felhörpintette a pulton maradt viszkiket, ha már úgy is ki van fizetve, aztán eldőlt a nyerőgép mögött mint a zsák. 

Kicsivel később érkezett meg városunk réme, Action Béla aki ilyen rendőrgóré volt, de nem városi hanem csak ilyen teamleader jellegű középcsicska. Action Béláról legendák terjedtek megyeszerte, ő volt az a fajta zsaru aki a saját anyját is megbüntette gyorshajtásért és akkor is uniformisban meg övre csatolt pisztollyal mászkált, ha amúgy nem volt szolgálatban. Bélát én jó rég óta ismertem, tanuló koromból, már akkor is egy seggfej volt akinek a háta mögött mindenki röhögött és amióta kávézókba járt, soha nem kapott turha nélküli eszpresszót vagy kappucsínót. Szóval jön be Action Béla, hogy felvegye a jegyzőkönyvet, gátlástalanul kér egy kávét egy kis rummal, aztán meg mellé egy szál cigit tőlem, mert nincs nála pénz, hogy vegyen egyet, de mire megírja a kikúrt jelentését már az ötödiket szívja. 

Közben megérkezett a kocsma egy másik illusztris vendége, a DagiJani, aki egy jópofa ötvenhez közeli fickó volt, rosszul szabott öltönyével még így is úgy lógott ki a társaságból, mint Dzsordzsó Ármáni egy katmandui sámánklub éves betépési ceremóniájáról és kikérte a szokásos kóláját és beállt a gyümölcspóker elé és behúzott két összegyűrt tízest. Minden nap ezt csinálta, postai alkalmazott volt a csávesz, hogy honnan volt minden nap húsz rugója nyerőgépezni az rejtély, de pontosabban jött, mint a Német Vonatok, aminek mondjuk hírét mi is csak a tévéből hallottuk, de elhittük. DagiJani egy kólával, fél doboz cigivel körülbelül egy-két órát volt minden nap nálunk, közvetlen munka után és függően attól, hogy a húszezer forint meddig tartott a gépben. Rendszerint vesztett, de párhetente előfordult az is, hogy kiszedte a hatvan rugós jackpotot. Olyankor mindig rákérdeztem, hogy mennyi nyerőben van, de csak ingatta a fejét, amit gyors fejszámolásom után leginkább csak minuszban tudtam definiálni.

Action Béla viszont résen volt és félrehívott, hogy ugyan tartsam már szemmel a csávót és szépen írogassam, hogy mikor van itt és mennyit költ, nem fogok rosszul járni. Már akkor is tudtam, hogy a patkányok mindig hamar bennragadnak a csapdában, így a besúgás alól ki nem térve helyeseltem, de a jövőben mindig csak annyit mondtam nekik, hogy szorri de nem figyeltem fel semmi különlegesre. Meg amúgy sem emlékszem, mert be voltam baszva. Hozzáteszem ez sűrűn igaz is volt. Amivel viszont nem számoltam, az az, hogy a zsernyákok rámtelepedtek. 

Pár hét elteltével egész konkrétan egy teljes műszak hozzám járt be kávézni és cigizni, amit rendszerint basztak se kifizetni, sőt a pofátlanabbja még azt is megcsinálta, hogy kért a polcról egy-egy doboz cigit, majd később behozza. Vonakodásom tettre késztette az amúgy erős, vidéki legényeket, s levették a cigit maguknak, amit viszont már nem tudtam a ház számlájára írni. Így kénytelen voltam a jattomból és az okosított zsöcimből állni a rendőrök potyázását. Ha Gyulától egy dolgot tanultam, az pedig az volt, hogy aki az én pénzemet elveszi, az szíveslátásra ne számítson...

következik: Hogyan szopattunk meg összehangolt akcióban húsz korrupt rendőrt?

vendeghanyas_patreon_big.jpg

A Gyula sztori - köztes

Kevés szó esett még arról, mikor kisvárosom pultjait koptattam nagyüzemben, s ez leginkább egyik legfőbb blogos tudatos döntéseim egyike volt. Akadt egy év, méghozzá egy nagyszerű év, mikor már a középsulit kijárva, három balatoni szezonnal a hátam mögött, munkát azaz egész pontosan beugró melót vállaltam szeptember közepén. 

vendeghanyas-blog-kocsma.jpg

Úgy voltam vele, hogy nem akartam napi szinten melózni, az ország pedig épp a nagy gazdasági világválság előtt állt, ezért 2007-8 környékén még bőségesen megérte a beugrózás. Jártam mindenhova ahova hívtak, a putri kocsmától kezdve, a protokoll ébédeltetésig, de ebben az időszakban jutottam el az Operabálra és különböző privát bulik, kastélyokban tartott rendezvényeire is. 

Abban az időben még pont viszonylag könnyű volt vendéglátói melót találni, csak felcsaptam a megyei napilapot és özönlöttek a hirdetések, mint a pornóoldalak oldalsávjában az elvált anyukák tőlem öt kilométerre, akik ráadásul ingyen dugnak. A szórás nagy volt, így nem vacakoltam azzal, hogy válogassak, szépen sorba mentem és ahova behívtak és értelmes pénzt adtak, ott dolgoztam. A kor helyzetét jól tükrözi, hogy akkoriban vidéken egy két kilós fizetés már szépnek számított a prolik között, én beugrósként a hely nívójától függően 7-10 ezer forintot kaptam egy napra, ami azért is volt jó, mert lényegében nem kellett beosztásokkal bajlódnom, szinte minden nap mentem valahova. Az egyik első ilyen hely a buszpályaudvaros kocsma volt, amelyet valami faszom égitestről neveztek el. Elég kis apró volt, terasza is csak egy asztalból állt, cserébe a buszpályaudvar adta instrastruktúra miatt, hatalmas forgalmat bonyolított le. A Merkúr (-hoz hasonló) fantázianevű kocsma ötkor nyitott és olyankor már rendes sor alakult ki a piciny üzlet előtt. Melósok, korai alkeszok vagy kiskertbe járó nyugdíjasok jöttek, hogy a napindítójukat ott fogyasszák el. A hely nívója bár rendkívül alacsony volt, én mégis szerettem mert lényegében azt csinálhattam amit akartam, s így esett meg az, hogy a reggeleket úgy indítottam, hogy bár a sor még bőven állt, a zárt kocsmaajtó előtt én nyugodtan szürcsöltem bent az unikumot és a kávét, egy jó cigi társaságában és foghíjas vigyort eresztettem a kint az esőben, öklüket rázó alkeszokra. Persze haraguk azonnal elszállt, ahogy az ósdi vas-ajtó nagy nyikorgások közepette kitárult, s nyugtató kevertjükhöz, vagy konyakukhoz hozzájutottak.

A hely pikantériáját ahogy más, általam kedvelt helyeken, itt is az etnaikai szoksínűség adta, hiszen a környék csomópontjaként is funkciónáló város buszpályaudvarán naponta akár öt-hat ezer ember is megfordult naponta, hétvégente, piacnapokon pedig akár a duplája is. A csencselő romáktól kezdve, a gyári munkásokig, az iskolából hazafelé tartó diákokon át, az unatkozó nyugdíjasig mindenki bejárt hozzánk. Hamar egyértelművé tettem dominanciámat, amikor is kitiltottam az egyik srácot, aki a Pulyka becenevet viselő, kényszeres tolvaj, drogos fiatal volt, aki éppen akkor szabadult piti bűnei miatti szabadságvesztéséből. A srác egy harciropi volt, ötven kiló volt a hosszú haján fekvő réteges zsírral együttvéve, de ha elkapta az ideg, akkor tényleg tudott károkat okozni. Mivel pénze sosem volt, ezért folyton a lepattanóra várva üldögélt a pult mellett, ha pedig valaki lehúzható ember érkezett, akkor addig nyaggatta míg az illető meg nem hívta őt valamire. 

Ha viszont nem volt társaság, akkor igen hamar képes volt átmenni először csak idegesítőbe, később pedig kártékonyba, zaklatta a vendégeket és ha úgy alakult akkor balhézott is. Mivel nem kívántam, hogy holmi lepukkant drogosok húzzák le a vendégeimet, hiszen erre a tevékenységre saját privilégiumként tekintettem, úgy döntöttem, hogy utolsó esélyt adok Pulykának. Elmondtam neki, hogy ha nincs pénze akkor nincs kocsmázás, ha pedig kocsmában van akkor betartja a hely nem túl magas nívójához illő, minimális alapszabályokat. Hazugság lenne azt állítanom, hogy nem erőlködött, hiszen egészen a nagymonológom utáni két órában kifogástalanul viselkedett, de aztán beütött a kati, vagy fasztudja és elkezdett hőzöngeni, meg anyázni, amit kénytelen voltam a csúcsidőszakban fizikai megtorlással honorálni. Mivel láttam egy csomó tinivígjátékot így tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy az elrettentő célú erőszak csak akkor hatásos, ha mások is tanúi lehetnek annak, így a lehető legtöbb ember előtt húztam ki a zsíros hajánál fogva a kocsmából, majd a drekó tompa végével háromszor homlokon basztam, hogy kint is maradjon, közben pedig Zen nyugalommal tárcsáztam a zsarukat, hogy vigyék el a gecibe, mert rontja az üzletet. Ez több szempontból is kifizetődő lépés volt, egyrészt a Pulyka innentől csak hetente próbált meg bejönni, másrészt a hamar híre ment, hogy nem érdemes az új pultossal szórakozni. Persze a két hellyel odébb lévő szenátor póker klub súlyosabb vendégeire ez nem volt igaz, de az ő útjaik ritkán keresztezték az enyémet, így többnyire béke uralta a csendes égitestet. 

Volt egy faszi is az illusztris társaságban, valami Zsombor vagy mi, de hallod arról a farmermellényt nem tudtad leműteni nyáron se. Olyan dumája volt, hogy én folyton szorított hassal álltam a pultban, mert félő volt, hogy belehuggyozok a boroskannába a nevetéstől. Ez ember nem tudom miből élt, de egész nap a kocsmában volt. Délelőtt beivott estig pedig szinten tartott. Néha felhívta az asszonyt, hogy ja-ja dolgozik, nagyon kemény a napja, de este majd összebújnak. Közben meg ha netán betévedt valami iskolás kislány szürcsölni egy szörpöt a barinőkkel, míg indul a busz, bazmeg a bajszos fasz, az úgy rájuk repült, mint tiborc a közvilágításra és olyan szöveget lenyomott nekik, amiért hollywoodban simán #metoo-t lehet nyerni. A kislányok csak úgy futottak az öreg ragadozó elől, de azért nem volt egyedi eset, hogy néha maszatolhatott valamit a kocsma budijában, ami tekintettel a nagy embertömegre amit már említeni méltóztattam, igen merész vállalkozás volt. 

Zsomborról még a közeli spanjai sem tudták miből élt, mindig tiszta ruhája volt, volt pénze sörre és unikumra és minden nap megebédelt a közelben, másnap pedig folytatta. Hétvégén nem jött, az a családé, ha netán valaki óvatlan megkérdezte volna tőle, hogy koccintanak-e szombaton. Zsombornak elvei vannak. Délelőtt csak Soproni - Unicum. Délután egykor egy vodka, utána pedig csak sör, óránként egy. Nem vicc baszki, mérte. Soha egy nap sem ivott többet mint amennyit megszabott magának. Mondjuk így is bevert napi szinten nyolc sört és négy rövidet, szóval arról lehetne beszélgetni, hogy érdemes ezt fokozni délután négy előtt, de felesleges. 

Egy kellemes keddi délelőtt volt, jól emlékszem, Zsombor éppen a harmadik unicum-sörét kérte ki, s a nagy melegben kivételesen a kocsma előtt gyújtott rá. A krimóban békésen iddogáltak az emberek, az öreg különítmény akik csak délelőttönként jártak be, azok éppen új osztásban voltak az ultiban, mikor Zsomborunk fut be, tajtékzó homlokkal, hogy had' bújjon el a raktárban. Szóltam neki, hogy felejtse el, de kifelé már nem mehetett így beállt a két nyerőgép mellé, ahol az álló fogas is volt, hogy csak a pultból lehessen rálátni, vagy ha valaki a belső nyerőgéphez ül. Amikor belépett a viharvert orkánkabátos nő, két gyerekkel, egyből tudtam, hogy mi a pálya; ennek a fasznak itt van a családja. A nő egy sopronit és két kisüveges kólát kért és leültek a kocsma másik végébe. A térben a csendre rá lehetett volna ültetni egy bálnát is, hiszen mindenki levágta a szitut, még az anya is furcsállta a helyzetet, de az öregek kártyapartija végül egyfajta alaphangot indított én pedig feltekertem a zenetévét, hogy méginkább segítsem törzsvendégünket, aki egyre mélyebb levegőket vett mozdulatlan. 

Felhívom apátokat! - szólt az asszony, amire ideges kaparászás volt a válasz a sarokból, de még időben le tudta halkítani, így a következő mondat csak annyiból állt, hogy biztos benne van valami komoly munkában. Az idősebb csemete baszki mint aki tudta nélkül hideg-meleget játszik, úgy közelítette meg a nyerőgépet; Anyaaaa adsz egy százast? - hangzott a tündéri gyermeteg sóhaj, de az elutasító válasz olyan lesújtó volt, hogy még Zsombor szomorú arckifejezését is simán levizionáltam látatlanban. Közel egy fél óra telt el így, s a cselt senki nem törte meg, csak az öregek ejtettek el olyan belsős poénokat fennhangon, hogy én majd kiköpjem a tüdőmet, de Zsombor tökös csávó volt, kitartott egy mukk nélkül, pedig valószínűleg a tizenötévvel azelőtti sorkatonai szolgálat óta nem igazán állt ennyit egyhelyben a csávesz. 

Mint amikor Aragorn, Zöldlomb Legolas és Gimli a Fangorn erdőben érzi a hűvős szellővel járó, hirtelen baljós közeledést, úgy borzolta a libabőr a karjaimat, mikor Pulykát láttam meg az ajtóban, céltudatosan a pult felé jönni. Két másodperc nem sok, annyi se volt, hogy a helyen lévőket köszöntse, s a pultnál megfordulva, annak háttal állva jó nagyot üvöltsön, hogy Zsombor te mi a faszomat keresel ott a sarokban? A csend ismét ura volt a háznak, mindaddig a két örökkévalóságnak tűnő pillanatig, amíg a résztvevő játékosok nem realizálták az elkerülhetetlent. Onnantól nem volt csend, csak ordibálás, de a legkínosabb fajta, a kocsma sztárját, a gazdag zsombit - így nevezték őt azok a piások akiknek valóban be kellett járni dolgozni - a fülénél fogva rángatta ki az asszony, miközben a gyerkőcök nem tudták eldönteni, hogy sírjanak, vagy nevessenek. Szegény Zsombor, gondoltam magamban és bánatosan búcsúztam el a napi fix ezer forint borravalómtól. 

vendeghanyas_patreon_big.jpg

Klárika és Ivett londonban

Ivett ugye ott maradt el a sztoriban, hogy Jocóval annó nagyon összeveszett, meg hát ugye kopasz mesterünket le is csukták a gecibe. Azóta még Pacsai se tudja mi van a kiscsajjal, pedig baszki azóta a körmét is minden nap úgy vágja, meg reszeli, hogy a selyem érintése ahhoz képest durva csiszolópapír. 

Ki a fasz gondolta, hogy pont London belvárosában fogja, pont Klárika megtalálni a csajt, aki bár felszedett magára pár kilót, de láthatóan kivirult, világi nőként szürcsölte úgy a cidert, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. A kezdeti "Hátte-Hátén" kérdések után viszonylag normalizálódott a beszélgetés és Gitta érezvén, hogy ő nem kell oda le is falcolt. Az Ivett meg elkezdett mesélni…

vendeghanyas-ivett-klarika.jpg

Persze minden azzal kezdődött, hogy ugye Ivett aggódott Jocóval mikor az kezdett megkattani és akkor a csávó ki is baszta. Pár hét múlva pedig lesittelték, ami tényleg durva volt. Állítólag rendesen a tapolcai elit kommandó ment ki érte több autóval és az ágyából húzták ki, miközben az anyja a háttérben sipákolt. 

Sőt, egészen addig sipákolt anyuci, míg neki nem rohant az egyik swat-osnak, az meg le nem rúgta az anyatigrist a földre, így egyből mentőt is kellett hívni. Jocó anyja hívta fel az Ivettet, hogy legalább wc papírt vigyen be a kórházba, mert a cigányok ellopták. Itt értesült a drága ex-ura rabosításáról. Anyuka olyan szinten összetört, hogy beszarás, ráadásul a szomszédok elkezdték kinézni, ami csak súlyosbította az öreglány amúgy is nehéz helyzetét. 

Ivett itt döntötte el, hogy elmegy látogatóba egyszer. Egyetlen egyszer. Ígérte magának. Mint kiderült a magyar börtönökbe csak úgy könnyű bemenni, ha ottalvós jegyet váltunk hosszú időre, de vízumot szerezni nehezebb mint egy idegen ország állampolgárságát letenni, még úgy is, hogy nem beszéljük a nyelvet. Hetek teltek el mire egyáltalán elfogadták a témát aztán még egy mire időpontot kapott. Óvatos fickók ám a büntetés végrehajtás emberei, rendesen megszűrik, nehogy sor torlódjon fel a rácsos kapuk előtt. Én a magam részéről simán azt hittem, hogy ez ilyen szabad bejárós téma, mint valami állatkert csak több dzsettával, de állítólag nem, pénzért sem lehet bemenni nézni a majmokat, pedig szerintem tök vicces lenne. 

Volt annó egy vendégem még a Tölgy büfében valami sírásóként dolgozott nőként, szóval eleve beszarás, de a lényeg az, hogy ő mesélt a női börtönökről, ami szerintem remek terep lehet, mármint ilyen kiállítás jelleggel, elmenni megnézni mi megy ott. Állítólag a kenyérbelet összegyúrják, egy átlagos hímvessző tizenkétszeres nagyításában élethű formatervezést csinálnak, kiszárítják, rátesznek egy zacskót meg némi folyékony szappant azt mehet a menet. De sztem ez csak valami átbaszás lehet, a nők tutira nem ilyen perverz állatok mint mi. 

Ellenben a férfiböriben ott rendesen kreatívak a faszik, mármint ha arról van szó, hogy a pöcsüket dugdossák bele valamibe per valakibe. Óvatosan és tudatosan kihagyva a kényszerből jött, nem feltétlen kölcsönösségen alapuló homoszexualitást. Szóval a böriben ugye elviekben csak faszik vannak, de mivel a magyar büntetésvégrehajtás tisztában van a “köcsög” szó vulgáris eredetével ezért korlátlan számban tesz elérhetővé gumióvszert a raboknak. Na most ezt az agresszívje ezt ugye eredeti útmutatás szerint, két személy egymásba való behatolására használja. Az ügyeskedő, kreatívabb csáveszek ezekből viszont műpinát hajt, méghozzá úgy, hogy a törölközőt, vagy bármilyen ruhadarabot jó szorosan felgöngyöl, középen van a gumi, aminek a kilógó részét visszahajtja a henger alakú ruhadarabra, azzal szororosságot, azaz szűkösséget adva neki. Hogy mindez miért volt kurva fontos, aztat én nem tudom, de Klárika szerint Ivett ezzel indította mondandóját. Klárika drága meg is jegyezte, hogy na nem mintha akadna éppen olyan kérő aki megüti a szintet, de mindezek tudatában még Brad Pittet se szopná le, ha arra kerülne sor így véletlen. Egy jó darabig biztosan. Voltak még praktikák, de ezt már sem Klárika, sem én nem akartam hallani, így szerencsére ügyesen témát váltottak. 

Jocó idegese feje nehéz nem volt éppen megnyugtató Ivett számára. Tudta, hogy itt nem merné bántani, de a remegés benne volt. Miután túlmentek a fentebb taglalt undorító részleteketn, kiderült, hogy közel négy év vár reá, mert lemondott a tárgyalásról való jogáról. A csávesz sejthette, hogy az étteremből nem sok maradt, de szíve csücske a bömös-t sem látta és arra azért kíváncsi volt. Ivett nem tudta, hogy hazudjon, vagy csak ferdítsen arról a tényről, hogy a csávó lesittelését követő második napon a BMW eltűnt a lakótelep parkolójából. Ivett habozása még az olyan ösztönlényekben mint Jocó is felhozta a megértés képességét így szerencsére a lánynak nem kellett a szavakkal bíbelődnie. Még idegesebb lett. Pedig Ivett most tényleg kedvesen érkezett. Eleve rohadtul bántotta, hogy meg se kérdezte, hogy mi van vele, meg hogy viseli, meg úgy összességében még csak hálásnak sem tűnt, hogy meglátogatta. Jocó folyamatosan valami faszságra akarta rávenni, hogy adjon neki pénzt, cigit, csempésszen be mobiltelefont a pinájában, mert mindenkinek van, csak neki nincs és mekkora cink már, amikor Ivett folyamatos hárításaira kiszaladt belőle, hogy ennyit sem tudsz megtenni értem faszom?

Ivettet ugye nem úgy ismertük meg, mint aki nagyon beleáll a balhéba, de most nem fogta vissza magát és rendesen mondta, hogy tudod mit Jocókám, egy kizsákmányoló kisgyerek vagy, aki megérdemli a sorsát? És tudod mit? Kúrtam a Pacsaival Sound-on és sokkal nagyobb a fasza mint neked!! - majd nőies kacaj kíséretében elviharzott a böriből. 

Ahogy ezt a sztorit röhögve adta elő Klárikának, fel sem mérte a nagyvilági főhősnőnk arcszerkezetének változásait, pedig az addig együgyű mosolygás, hamar csapott átt “most megdöglesz bazmeg” - nézésbe. És akkor Ivettnek leesett a tantusz. Ezek akkor bizony kavartak. 

Hamar akart volna terelni, hogy igazából nem volt semmi, csak a pacsai véletlen megujjazta, de Klárika a részleteket már meg sem hallotta. Egy pofon volt nem több, akkorát csattant, hogy az utcán bóklászó turisták mind a Big Ben-re néztek, hogy mekkora kattant a mutató gec, de mire bárki is feleszmélt volna, már csak egy enyhén husi, piros arcú lány ült a teraszon, üres cideres pohárral maga előtt.

Klárika hazament és hosszú idő után először elsírta magát. Nem Pacsai miatt, hanem mert ez a hálátlan ribanc még fel sem kapta a fejét arra, hogy a Májki meghalt. Könnyes szemekkel visszakereste Májkival folytatott beszélgetéseit és tán’ a drogosok istenének fura fintora, de az alábbi szám volt az utolsó fogadott üzenet a sráctól. Végtelenítve hallgatta, amíg álomba nem sírta magát.

 

Nem németeseknek írom, hogy a refrén itt az, hogy:

Willst du mit mir Drogen nehmen? - Akarsz velem narkózni?
Dann wird es rote Rosen regnen - Akkor majd vörös rózsák hullanak
Ich hab's in einer Soap gesehen - Ezt egy "telenovellában/szappanoperában" láttam.
Willst du mit mir Drogen nehmen? - Akarsz velem narkózni?

Szerencsétlen Májki, nekem hiányzik basszameg. R.I.P.

vendeghanyas_patreon_big.jpg

Kedves pulton táncoló nőtársam!

Mindenki ismer, vagy látott már bulikban, diszkókban vagy koktélbárokban olyan hölgyeményeket akik annyira jól érzik magukat, hogy a bulikázási lázukban feltétlen vágyat éreznek az asztalon, vagy pulton való táncolásra. Nem szabad rájuk haragudni, ugyanis ez pontosan olyan természetes, a fészekrakást elősegítő ösztönös viselkedési formula, ahogy mi faszik a szép nagymakkú péniszünket tesszük oldalra a farmerban, ahogy kocsikulcsot pörgetünk vagy éppen feszítjük izmoktól duzzadó karjainkat. Viszont az esetleges félreértések elkerülése végett, had' legyen néhány aprócska, ám mégis fontos kérésem hozzátok, akik hétvégéről hétvégére felálltok az asztalokra, neadjisten a pultra táncolni.

js138282763.jpgforrás: nemtudom honnan loptam

Először is engedd meg, hogy megköszönjem, hogy a pénzedet nálam vered el italozásra. Tekintettel arra, hogy a környék legjobb táncos koktélbárját vezetem (a tulaj is én vagyok), sőt az agglomerációban még olcsóbbak is vagyunk a konkurenciánál, s nem utolsó sorban mi nem spóroljuk ki a rövidet a színes koktéljaidból, ez nem túl meglepő. Ahogy az sem, hogy a hosztesszeim által kiszórt 50%-os koktélakciós kuponok hatására érkezel kvázi első-bálozóként és nagy valószínűséggel sosem látunk többet. Ezzel semmi gond nincsen, ilyen ez a buliturizmus. Ha mégis visszajössz annak nagyon örülünk, mindig is fontosak voltak számunkra a visszatérő vendégek. Kérlek ne vedd leereszkedésnek, hiszen tudom, hogy önérzetedet mennyire sérti, ha egy ócska mixer akar neked illendőségről beszélni, de kérlek fogadd meg tanácsaimat, hogy mire figyelj oda, amikor asztalon vagy a pulton táncolsz. 

Tudom, hogy ha elszabadul a partivonat akkor nincs kiszállás és mi lehetne izgibb, sőt kvázi vadabb, mintha kiemelkedvén a tömegből felállva táncolni, hogy mindenki lásson. Ahogy a bevezetőben írtam, tényleg nincs ezzel semmi gond, ilyen ez a fránya evolúció, nekünk férfiaknak is trükköket kell bevetnünk ahhoz, hogy lenyűgözzünk titeket, meg kell vernünk a gyengébbet bizonyítván erőnket, vagy villantanunk kell egy nagyobb házat/autót, hogy a konkurens faszinger labdába se rúghasson. Pávázunk. Mindannyian. Mi így, te pedig máshogy. Ezért is csodálatos a nemek örökös harca.

Szóval ha már felállsz az asztalra akkor első körben légy tekintettel arra, hogy ott mások általában véve isznak. Poharak, telefonok sőt még táskák is lehetnek ott. Ha egy-egy poharat lerúgsz, már az is épp elég feszültség, hiszen azon alaptevékenység után, ha az ital gazdája nem te voltál, úgy újat hozol a tulajdonosának, még le is önthetsz, fröcskölhetsz így másokat. A széleskörű tapasztalataink és az a tény, hogy nem ma kezdtük, bőven elég adatot szolgáltat arra, hogy tudjuk, ez mindig előfordul. Figyelj egy kicsit. A telefonokra főleg, manapság már egy középkategóriás telláért is elkérnek egy átlagfizetést, a helyem nívója pedig nem engedheti meg magának, hogy ha valakit ekkora sérelem ért, ne hívjak rendőrt. Ugye nem kell ez neked sem?

A pulton táncolást nem a sakáltanya című hollywoodi vígjáték bárgyúan elromantizált pultos világa honosította meg. Higgy nekem, már az átkosban is pörgették a szoknyájukat a nagyanyáink ott. Tehát a pult. Ez elsősorban nekem a munkaterületem és bár néha valóban ad némi fényt az éjszakában, ha ráállsz a comb felett végződő minidben, de nem mindig szeretem az ilyet. Ezt a részt rövid listába is foglalnám.

  • Ha látod, hogy éppen töménytelen mennyiségű tömény (micsoda nyelvi bravúr), longdrink, sör vagy bármilyen ital várja éppen gazdáját, akkor meg se próbálj felmászni.
  • Ha a bármixer éppen valami show-t csinál, akkor annak szerves része a bárpult. Egy repülő bacardis üveg fejjel való leszedése bizony fáj és nem fog meghatni a perrel való fenyegetésed, ha az üveg azért tört szét a fejeden mert te éppen a bartenderünk munkaterületén próbáltál szexizni. 
  • A bárpult elsődlegesen ahogy több ízben írtam is, munkaterület. Ott cserél gazdát az isteni manna és a pénz. Bánj vele tisztelettel.
  • Ha miniben twerkelsz, szándékosan behajolsz, pucsítasz vagy bármilyen módon direkt belátást engedsz a lábaid közé, ne csodálkozz, ha lesznek emberek akik levideózzák, fotózzák a produkciódat. Csak mondom, a HD már a múltszázadi telókban is volt, már a valagad lyukán lévő seggszőröket is meg lehet számolni a redditen alig egy perccel a fotók elkészülte után. És nem drágám, az üzletemet ne akard belevonni a személyiségi jogaidról szóló perbe. Még ellened is fogok tanúskodni, ha mégis. 
  • Ha a mixer megkér, hogy szállj le, akkor leszállsz. Nincs még egy szám, nincs még egy seggrázás.
  • Se engem, se a pult többi tagját ne akard belevonni az olcsó játszmádba. Nem-nem fogunk azért potyapiát adni mert villantottál.
  • Mai napig megvan a 2007 augusztus feliratú, légmentesen lezárható nejlonzacskó, ami pontosan negyvenkilenc női tangát rejt, amiket koktélkészítés közben kaptam jattként, vagy vettem le a fajtádról, hogy szopassam miközben a shakerben csak úgy kocogtak a jégkockák. Négy szezont húztam le azon a helyen, szerinted szükségem van még egyre? Inkább a virítsd a lóvét. 
  • Ha beesel a pult mögé, még meg is rugdallak. (egyenjogúság powa')
  • Igen, alkalmazok lányokat, akik néha maguktól felmennek a pultra, önálló flair show-t adni, vagy éppen hangulatot kelteni miközben én előkészítem a terepet a tüzes show-hoz. Ők otthon vannak. Teljesen mindegy mit gondolsz arról, hogy ki a szebb, Te vagy ők, ez az ő területük. Csak megjegyzem, rafinált pultos csajaim vannak, ellenük nem lehet háborút nyerni. A csatát se kezd el. Tudod miről beszélek. 
  • Inkább kérj segítséget, mint önálló akcióba lendülj. Ha a szoros farmerod, vagy éppen túl rövid szoknyád miatt csak balesetet kockáztatva tudnál feljutni a bárpultra, inkább segítek én szívesen. Sőt, leszállni is. Ne úgy mássz fel, mint Lara Croft a himalájára és ne is úgy ugorj le, mint egy bázisugró. 
  • Végül és nem utolsósorban, tiszteld a bárpultot. Ott készül a Te italod is.

Ennyi lett volna, kérem, látják hölgyeim, nem is olyan vészes. A kölcsönös tisztelettel sokkal közelebb tudunk kerülni egymáshoz, ugye?

ui.: Tisztes magyar, keresztény, Heteró Fehér Férfiként had' köszönjem meg neked, hogy nem dőlsz be mindenféle olyan kapitalista nyugati eszméknek, hogy a pulton táncolás lealacsonyító, a nőt tárgyiasító magatartás és ha véletlenül odatévedne az egyik vendég keze, akkor is csak kacér "A-a azt neeem lehet!"  mondattal zárod rövidre, s így nem generálsz olyan balhékat amibe még olimpikonok is belebuknak manapság. Szóval pacsi és gyere csak picit hátra a raktárba. Keverek neked egy ingyen Orgazmust. /kacsint

====================

Változik a Patreon oldalam. Jövő héttől minden 5$-os támogatóm kap heti egy exklúzív sztorit, plusz hamarosan megtellik élettel a fal ott is valamennyi prémium támogatómnak. Érdemes lehet feliratkozni még most.
Pre-sztorik, képek várhatóak első körben.

vendeghanyas_patreon_big.jpg

Klárika kalandjai Londonban

Mindenki kedvenc pultos csaja, Klárika egyáltalán nem bánja, hogy full egyedül él a nagyvárosban, ahol állandóan esik az eső. Mondjuk mióta kint van tök jó az időjárás, s ő ezt saját érdemének is fogja fel, hiszen eddig bárhová ment sütött a nap, miért pont most lenne másképp. 

jhiipswox9yz.jpg

Klárika egy táncos itatóban mérgezi a parasztokat mindenféle delíriummal. Gintonic alap, meg a vodkákat is nyelik a zergék mint a frissen harmatos szavannai füvet, de azért a szénsav nélküli sörre is rámennek ami adott némi fejvakarást a nagymellű bigének, mert kapásból akkora sörpulttal mennek, hogy annyi márkát köteles megjegyezni, amennyit tán magyarországon se forgalmaznak összesen. Ettől független hamar sikerélményekben gazdagodott a kishölgy, a beltenyészetes angolok közül néha elő-előbukkanó keleti barbár horda által is sűrűn látogatott objektum karizmáját rendesen megdobta a push-uppal polcolt csöcs. A faszik nem győzték tolni egymást, hogy Klárikánál kérhessenek így az est végére olyan jattot is szedett össze, hogy az első heti lakbérjének a nagyrésze szinte meg is volt. 

Természetesen ha már itt van ebben a szigetországban akkor illő volna tán körbe is nézni, így rá is írt az egyik szlovák kolleginájára aki ilyen mély hangon tudott magyarul is és elég csinos volt ahhoz, hogy mutatkozzon vele, de annyira nem, hogy elnyomja az ő szépségét keddre össze is hoztak egy városnéző túrát, minden sablonos faszsággal karöltve. A Big Bang után megnézték a mádám tüszót, amit én speciel mai napig értelmezni sem tudok, mert mégis ki a faszom akar viaszbábúkat nézegetni úgy, hogy még élethű genitáliák sincsenek bennük, így meggátolva mindenféle keresztényi erkölcsön alapuló maszatolást. Mindenesetre Klárika vagy 180 képet töltött fel a fészbúkjára ahogy ezeréves leharcolt celebek merev tekintetének szinkronjával tartotta ajkait picsaszájra. Nem mondom a galériára végülis ki lehetne verni, de a viaszbábúk sokat rontanak a helyzeten. Voltak még a camdeni piacon ami lényegében Klárikát is megrémítette pedig a szülőfaluja melletti meggyeserdőben lomispiac cigányai azért megedzették rendesen, meg hát még annó józsefvárosi piacra is járt olcsó puma cipőket, meg fehér cicanacikat venni, így volt viszonyítási alap rendesen. A piac oldalában lévő lángosostól kapott pacsmaggal rendesen össze is kente a száján a rúzst, de mielőtt rosszra gondolnánk; már félúton kiköpte, mert a sour creme azért nem ugyanaz mint egy jó otthoni piros tejföl. 

A következő megálló stílusosan a 9 és 3/4 vágány volt ahol Klárika majdnem megcsinálta tudjukki harmadik eljövetelét mikor kiderült, hogy a befalazott tescos bevásárlókocsihoz lóvéért lehet odaállni és a két kis faszcimpáló még a sálat is úgy tartja mintha lobogna a szélben. Az érces hangú kurvaanyázás mellett még azt is a srácok fejére olvasta két cruciatus átok között, hogy ugyanazt a zsíros sálat akasztják mindenki nyakába, hát nem félnek e a tetvektől, de az újdonsült barinő elrángatta mert a biztiőrök már nagyon megindultak és a csaj tudta, hogy ez nem magyarország, itt úgy odabasszák a korláthoz, hogy csak úgy nyekken csöcs ide-vagy-oda. 

Ezután szinte csak a város sétálóutcáin mászkáltak, meg a hídon fotózkodtak miközben jól kitárgyalták a jövőt, hogy hol lehetne értelme még dolgozni, mert az a mondás, hogy egykét komolyabb helyen a pincérek-bartenderek akár 3-4000 fontot is megkapnak alaphangon, Klárika pedig nagyon szereti a pénzt így már el is képzelte, hogy egy éven belül simán süttetheti a seggét valami olyan távoli szigeten aminek a nevét sem tudná kimondani úgyhogy meg is fogadták, hogy utánamennek a dolognak, amíg meg nem lépnek tovább, addig teljesen jó a táncos itató.

Kis szusszanásra be is ültek ott a nemzetközi pályaudvar mellett egy kis kávézóba, ahol a megegyeztek abban, hogy bizony rá kell feküdni az angolra, mert oké Klárika azért nem beszél rosszul meg a másik csaj a Gitta sem, de azért protokollpincérként ezzel a nyelvtudással nem fognak elmenni. Ahogy ezt épp tárgyalták Klárika ismerős hangot hallott és baszod nem Ivett ült a szomszéd asztalnál?

következik: 
- csak egy fing
Klárika és Ivett 

==============================

Nagyon kéne nekem Revolut Black Card. Szóval ha éppen azon gondolkodsz, hogy hogyan asszimilálódj a 21. század egyik legjobb találmányához a Fintech bankokhoz, akkor katt a refer linkemre, vagy a képre. Tök ingyen kapsz egy dombornyomott VISA kártyát, végtelen deviza, kriptovaluta, minden kutya fasza.
Megéri neked is, nekem is. Katt »»
Ha most regelsz kapsz 3000 forintot tök ingyér! (azaz ingyér volt a könyv, vagy épp megveheted belőle az eBookot. Win-Win biznic.) Mire vársz? KATT

d_lviomxkaywil7.png

Darázs és Gyros

Szerintem hatodszor olvasom ki a saját könyvemet mióta bebasztam a lúdtollat, meg a tintát a sarokba. Persze tudom, hogy ez most titeket kevésbé vígasztal, hiszen még nem kaptátok meg a példányotokat. Bár facebookon kiírtam, de jelzem itt is, hogy sajnos egy külső behatás okozta helyzet miatt csak ezen a héten tudom postára adni a könyvet, mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy még a hosszúhétvége előtt megkapjátok. Ez persze csak a magyar lakícímmel rendelkezőkre vonatkozik, sajnos a külföldieknek még várniuk kell.

wasp-136400081390103901-150829181211.jpg

Szerettem volna tényleg egy igen színvonalas szöveget átadni nektek és pont szombaton jutott eszembe egy igencsak jó sztori a partról, ami sajnos a könyvbe nem került bele. Semmi gond, megkapjátok itt.

Jól emlékszem, hogy a negyedik évben történt (könyv utolsó negyede), amikor is az egész északi partot ellepték a darazsak valami rajzás miatt. Nem is értettem, mert cigók viszonylag kevesen voltak, azok is inkább a hegedűt húzták, mintsem az idegeimet, így kibaszottul fárasztó volt az amúgy is megterhelő munka, hogy még a zümiket is kerülgetni kellett. Mindenféle csapdákat raktunk ki, meg már előre be voltak készítve az ecetes kiöntők, ha esetleg vendégben kár esik. Sajnos ez nem is volt ritka, megesett, hogy egy nap alatt, akár öt-hat fullánk okozta csípést is le kellett kezelnem, ami magával hozott egy raklap kellemes és néhány kellemetlen szitut is.

Egyik nap éppen a szomszéd animátor kiscsaj seggét bámulva ábrándoztam arról, hogy milyen jó lehetne végre nem pinákkal foglalkozni, hanem csak otthon ülni, játszani, zabálni a fánkot, meg gyűrűk ura maratont nézve egész nap ki se kelni az ágyból, amikor megérkezett egy olyan szőkés vöröses dög, hogy még a túlparton is vigyázba álltak a faszok. Mellette pedig egy kellemesen napbarnította, jóképű csávó, akinek szálkásra gyúrt vállait és karjait, csak pillanatokig árnyalta a gömbölyödő sörpocak. Illedelmesen köszöntek, rendeltek és ettek, ami azért meglepő dolog, mert a kellemes külsejű magyar emberek, abban az időben ritkán voltak jófejek is, így simán átverést éreztem a háttérben, Apehet, MI6-et, FBI-t vagy valami ilyesmit, de mikor rendesen kérték a számlát és nagyot is jattoltak, akkor megnyugodtam. Igaz ültek még ott vagy egy órát a napon, csak így chillezve, de gyanúm eloszlani látszott. Pont ekkor kiáltott fel a kishölgy, de olyan éktelenül, hogy a túlparton azóta is álló péniszek hirtelen eldurrantak én viszont tudtam, hogy a szárnyas hadosztályunk állhat a háttérben, így kérdés nélkül vittem is az ecetet és szalvétát, amiért ritka hálásak voltak. Utána még napokig hozzám jártak ebédelni és tőlük kaptam ezt a szépséget is, amit már egyszer feltettem a blogra, de mivel geci egoista vagyok, ezért újra felteszem.

 fot_2_1411818427.jpg

Hát nem gyönyörű?
(Amúgy kiderült, h valami híres rendező, de istenért nem vágom, hogy kicsoda a csóka.)

Sajnos nem volt mindenki ilyen elnéző a szolgáltatóegységgel, már a zümik tekintetében. Még ugyanazon a napon, mikor, kicsit később egy új vendég érkezett, valami híres orvos csehországból, aki hozta kis feleségét meg a két hat-nyolc év forma gyermekét. Konkrétan még a cölöpöket sem verték le a lakóbusz ponyvájához, már jöttek is az étteremhez, gondolom éhesek lehettek mint a picsa, be is rendeltek négy gyrost, mert az olyan kajának tűnt nekik, amiben nem csalódtak.

A zümik már ekkor megcsípték az egyik gyerkőcöt, pedig baszki még be se értek úgy egészében az étterembe, egyedül a fickó állt be a pulthoz rendelni valamit, hogy minél gyorsabban elkészüljön. Szó szerint tényleg elleptek minket a darazsak, olyan volt mint az a diznifilm, amikor a zsidók ráküldik a csapásokat egyiptomra aztán a főnogosz fiát meg kinyírja a biboldó átok, mert nem kecskevérezte tele az ólajtót. Szóval para volt a helyzet elismerem, de összességében aki falun nőtt fel az nagyjából látott már ilyet is tudta, hogy nem kell hadonászni, meg basztatni a röpködő kisállatokat és akkor baj sincsen. Nade mit tehet akkor a pincér, ha abban a pillanatban, ahogy leteszed a tányért az asztalra, már oda is száll az a kis geci? Én esküszöm nem vettem észre, abban pedig biztos voltam, hogy nem az Ákos szakácsunk főzte bele a salátába a kis rovart, egyrészt nem rajongott az egzotikus konyháért, másrészt az meg pont annyival több idő, amennyit fáradtságnak ítélt volna egy gyros-ra.

Az első kört még benyeltem, amikor a fontoskodó apuka, szigorú ejnye-bejnye keretében visszaküldte az ételeket. Oké, lehet, hogy én hibáztam. Lehet, hogy mi hibáztunk. Megesik. Elnézést kértem és mutattam a helyzet elég magától értetődő voltát, miszerint gecisok a darázs. A második kör gyrossal már nem vicceltem. Konkrétan búra alatt vittem ki és ott is hagytam, de ez maximum akkora védelmet jelentett, mint tüzelőbugyi egy mangalica seggén, mikor németh szilárd áll mögötte. Óhatatlanul a darazsak megrohamozták a finom, friss és tradícionális gyrosban lévő csirkedarabokat. A faszi ordított. Még talán meg is érteném. De velünk. Ezt viszont már nem. Szabadkoztam, ígértem neki új adag gyrost elvitelre, ingyen koktélt, ajándék pizzát, magyar teltkeblű lányok natur franciáját a végén testre vagy szájba, de nem hatotta meg bűnbánó beszédem. Hosszas erőlködés után, mondtam, hogy akkor talán fizesse ki a számlát és nem kell tovább boldogítanunk egymást, amit persze sértésnek vett és a lehető legszánalmasabb emberi reakcióval próbálta lekezelni; elkezdte fitogtatni azt, hogy ő orvos én pedig csak egy semmirekellő pincér vagyok, aki így is fog megrohadni, akinek az a dolga, hogy az ő kajáját elvigye a pulttól az asztalig. Hát én sok dolgot képes vagyok benyelni, de az ilyet nem és a legrosszabb tulajdonságaim közé sorolom, hogy fel tudom venni a versenyt suttyóságban, így én várakozás nélkül elkezdtem sorolni, hogy amíg az ilyen fasszopók félrészegen fetrengenek a pulton, addig szoktam én a feleségüket lekúrni a konyhában, s nyomatékot adva szavaimnak ezt így testtel metakommunikáltam is az asszonyka felé, aki annyira érthette amit mondtam, hogy úgy elpirult, hogy egyből tudtam, hogy nagyon érzékeny témára tapintottam rá.

A faszinger feje vörösebb volt, mint dobó kata szeméremszőre és még megpróbált valamit mondani, vagyis üvölteni, de nem igazán futotta neki másra, mint hisztis toporzékolásra. Pedig szívesen bemutattam még volna néhány pozítúrát így léggitár jeleggel, de sajnos nem volt rá már vevő. Lebaszott a földre egy húszast, ráköpött, majd elviharzott. Mármint lakókocsistól.

Fél óra nem telt bele, jött is a kempingvezető, hogy mit csináltunk az ő privát cseh VIP vendégével, mert a három hetet amit előre kifizetett most igényli vissza a recepción és húznak haza, hogy ők többet magyar szót sem akarnak hallani. Lehet, hogy kicsit erősre sikerült, nem tudom. Állítólag odahaza meg is írta valami turisztikai weboldalnak, szóvla ha valaki tud szlávul, az nyugodtan keressen rá.

következik: Klárika londonban

 

Vegyetek eBookot. Olcsóbb mint egy doboz cigi :D

cover_vendeghanyas_2.jpg

Klárika szintet lép

Klárika közel egy év alatt összeszedett annyi lóvét, hogy múlt hónapban fogta magát és kiment londonba melózni. Persze nem valami hotel szobáinak a csíkosra fosott wc-it csiszitüli hanem, egy zenés itatóban tolja a koktélokat. Két hete csinálja és már most bírja nagyon, de persze nem is Klárika lenne, ha nem hozna magával érdekes sztorikat. 

jhiipswox9yz.jpg

Az egész úgy indult, hogy mikor Májki temetése után elmentek megnézni a néhai Jocó éttermet, akkor felmerült a gondolat, hogy esetleg közösen újranyitják, de elég érdekesen alakultak az első tárgyalások. Fel akarták vázolni azt, hogy Andris, Pacsai és Ő egyenlő arányban lesznek vezetők, de már a fennmaradó 1%-on legalább két órát marakodtak. A következő kérdés eldöntése, miszerint, hogy nevezzék a helyet, szintén közel három órás vitát generált, pedig baszod még addig se jutottak el, hogy egyáltalán felhívják az objektum tulajdonosát, hogy kiadó még az épület. A Klárika volt az első aki bedobta, hogy neki gecire semmi szüksége nincs erre a sztresszre, ráadásul Pacsai folyton cuppogtatott neki, meg megpróbált alányúlkálni, ami csak még inkább kibaszta a biztosítékot. Pest jó, amúgy mármint Klárika szemszögéből. Mindig akad valami pénzes kis főfasz, aki elhiszi, hogy ha nagyokat jattol, akkor majd Klárika jobban fogja bírni és mindig vannak annyian, hogy a heti fodrász, a taxi és a gurméebédek ne jelentsenek problémát, már anyagi szempontból. 

Ez a london téma is onnan jött, hogy elkezdett udvarolni egy csávó, aki szokásos kéthetes holiday-ét töltötte pesten és full belebolondult a kis fekete, bögyös pultoslányba és feszt győzködte, hogy odakin' királyi élete lenne, ő segít, mert valami bar-menedzs'er és vagy hat diszkónak a főnöke és 1900 font alapbért plusz tipinget tud ajánlani. A csávó lepődött meg legjobban, mikor utolsó előtti napján Klárika bemondta neki, hogy jólvan menne. A srácban még a szar is megfagyott állítólag, de azért igyekezett a legjobb formáját hozni és beljebb szopni a pofáját, mert érezte, hogy az eddig sosem bejövő szövege most tán' mégis nyálkás húshoz juttathatja, így le is dumálták, hogy mik a feltételek, mik kellenek, meg úgy nagyjából Klárika hol fog lakni. A Klárika nem volt szívbajos, simán bekérdezte, hogy elalhatna a kanapén egy-két napig, míg nem talál valami értelmes albit, mert a londonimagyarok-os maffiáról már bőven eleget hallott ahhoz, hogy még az url-t is elkerülje. A csávó össze-vissza ködösített, hogy most a penthouse-ját éppen újítják fel ezért ő is szállodában lakik, aminek a válaszára maga sem volt felkészülve, miszerint "akkor nem flangálok bugyiban a kéródban". A csávó úgy harapott az öklére, ahogy DiCaprio tette a wallstreet-es filmben, de ez a hajó már elúszott. Rá egy hétre Klárika viszont tényleg ott volt londonban és mivel dellája van bőven, így komoly problémát sem okozott neki egy édzsenszín keresztül kérót szerezni. Én intéztem neki Revolut-ot, mert kapok referer jutalmat érte, így az angol bankszámla is rendben volt, a csávó meg állítólag sim kártyát, mert az is fontos. 

Klárika kérdezte, hogy melyik szállodában van a srác, mert akkor ő is oda foglal az első napokban, de itt már érezte, hogy a csávó valamit kamuzik, mert sehogy sem sikerült létező hotel nevet mondani. Amikor már túl volt az eNi námberen már tényleg rácsörgött a csávóra, hogy mivan Jancsika bazmeg, melót ígértél, akkor hol a geciben van a hat diszkó, meg sok lóvé, amiből végül tényleg lett egy lebeszélt interjú, meg egy cím, amire Klárika teljes mellbedobással érkezett. Mármint nem átvitt értelemben.

Az első húsz perc röhögéssel telt, mert kiderült Jancsika nem menáger, vagy mi a geci, hanem valami utolsó pohárszedő és egy wembley-i gettóban lakik két pakival. Minden nap meló után az icelandből viszi haza az egy fontos mirelit pizzát és egész évben arra spórol, hogy legalább nyaranta az otthonmaradt lúzerek szemében eljátszhassa a nagymenő világlátottat. Klárika mondta is neki, hogy ezért igazán kár volt közel két kilót elbasznia odahaza a gozsduban, mert még akkor sem nyúlt volna a csávó kráteres képéhez, ha a bákinghem pálászban lakna és két, hosszában egymáshoz ragasztott heinekenes doboz méretű lenne a pénisze. Azért a jattot megköszönte, mert pont fedezte a repjegy árát, meg egy éjszakát a canary wharf-ban. A kegyelemdöfés az volt, amikor még azt is betolta, hogy ennyiből azért még a kelemen annácska is meglett volna egy éjszakára, de ugye aki hülye haljon meg. 

A meló viszont bejött, mert a valós bár manager simán felvette a keleti szépséget koktélbárba, hogy a faszba ne, már első nap 10%-al több volt a forgalom abban a pultban. Pedig az egy kedd volt. Most már lassan egy hete nyomja és talált kecót is, a highgate-en, nem olcsó, de legalább pici és nincs lakótárs. 

cover_vendeghanyas_2.jpg

Biztonságiőröket szopatni jó dolog

Az egyetlen szakma a világon, amiről vallásfüggetlenül az ész hiányára asszociál az ember nem más mint a biztonságiőr. Áll azzal a nagy redős tarkójával, karbafont kézzel, hogy bicepsze mégnagyobbnak látszódjon és szigorú szemeiben értelem halvány sugara sem fedezhető fel. És ott vannak mindenhol, a bankban, a postán, a közértben és persze a tömegrendezvényeken. 

istockphoto-182165420-612x612.jpg

Van egy erős sztorim, ami eléggé felbaszta az agyamat, de mivel eddig ment a jogi oda-vissza köpködés, így nem akartam írni róla, de ennek szerencsére vége. Történt ugyanis közel fél éve, hogy asszonykám bement a piros-fehér bankba, hogy jó orbánistaként a csok-ról, meg a babaváró hitelről érdeklődjön. Ne nem mintha útban lenne a pici Szerda Úr, de érted, jobb mégis felkészülni, meg betárazni hitelből vett kokainból, hátha betörnek a migráncsok, azt holnapra már arabul lesz kiírva még a kifli ára is. Szóval húz sorszámot, meg minden, aztán mikor sorra került, közel háromnegyedórával a bank zárása előtt, örömmel vette tudomásul, hogy egy ismerőse fogadja őt a pultnál, így a kezdeti feszengés amit egy banki ügyintézés magában rejteget, hipp-hopp el is múlt, sorra vették a lehetőségeket és elkezdődött a folyamat. Az pedig nem öt perc, de az ismerős mondta, hogy kis szerencsével koppra zárásra végeznek is, de ha egy-két percet túlmennek sem tragédia, mert ő zárja a bankfiókot. Minden haladt a szokott medrében, igazolványok az asztalon, pozitív elbírálás visszacsatolva, mikor is megérkezik a marcona inkál szekuricsi, hogy takarodó van, mert ő zár. Így ebben a stílusban. A bankos ismerős nevén szólítva mondta is neki, hogy kis türelmet kérünk még van két aláírnivaló. Ezzel viszont nem szerelte le a munka hősét, ő tovább folytatta agresszív módon, hogy ügyfél már nem lehet itt és kifelé, mindezt egy nőnek, olyan stílusban, amivel még Jocó se operálna, mert prosztónak tartaná. Az ügymenet akkor szakadt meg, mikor az érzékeny iratok fölé hajoló biztiőr elkezdte a vállánál fogva gyüszködni a páromat, hogy kifelé. Itt már a lány sem fogta vissza magát, kikérte magának ezt a stílust és megszakította az ügyintézést, mondván, hogy ő nem hajlandó ilyen bankkal szerződni. Összeszedte a motyóját és kiment a bankfiók elé, ahol cigire gyújtva felhívott engem, hogy elmesélje a történést, de csak mesélte volna, ugyanis a biztiőr utánament az utcára. Már vonalban voltam, mikor hallottam, hogy mindenféle kurvának titulálja a csajomat és végig a kurva-gyökér-fasz tengelyen váltogatta a szójárást, mondjuk ugya a kollektív biztonsági őr szókincs nagyjából ebben ki is merül, így meg sem lepődtem. 

Hazaérve együttes erővel egy részletekbe menő levelet fogalmaztunk meg a bank számára, amelyben kitértünk arra is, hogy az utcafronton lévő kamera mindent láthatott is, ezért ne csak a benti részt vizsgálják és külön jelezve, hogy adataink érzékenységére kiemelten figyeljenek (van ugye erre jogszabály). Kaptunk egy sablonválaszt, hogy majd értesítenek, pár héttel később pedig egy tipikus nagyon-sajnáljuk-a-kellemetlenséget-az-ügyet-kivizsgáltuk levelet. Természetesen az ismerőstől tudjuk, hogy lófasz nem történt, a belső vizsgálatot konkrétan a bankfiók vezetője és a biztonságiőr kettesben zárták le, mindenféle retorzió nélkül. Oké, tegyünk bejelentést a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara-nál. Hasonló levél jött vissza és már kezdtünk is letenni arról, hogy a faszarcú bármilyen enyje-bejnyét kap, mikor az egész ügy váratlan fordulatot vett. Életem kapott egy emailt egy ügyvédi irodától, amelyben egy pdf volt mint csatolmány, amely felszólította arra, hogy 200.000 Forint sérelemdíjat fizessen meg a biztiőrnek, a kellemetlenségekért és rágalmazásért. Címzés úgy volt, hogy kizárólag a Név plusz email cím, mindenféle hivatalosságot nélkülözött az egész. Tértis levelet nem is kapott, csak ezt. Hogy hogyan szerezhette meg az email címet, nem tudjuk, nem publikus, ráadásul a kedvesem neve sem feltétlen olyan, hogy egyből lehet következtetni az esetleges email címre. Ergo vagy a bank, vagy a kamara kiadta. 

Mit volt mit tenni, pénzt áldozva ügyvédet fogadtunk, aki hivatalos, immár tértis levélben leírta, hogy minden vádat visszautasítanak és amennyiben ezen felül faszkodni akarnak, akkor nem várjuk meg míg ők indítanak peres eljárást, hanem mi fogunk kezdeményezni, méghozzá a bank, a kamara bevonásával plusz még az ügyvéd ellen is etikai eljárást kezdeményezünk, mert a felszólítása minden volt, csak jogszerű nem. Persze nem kaptunk választ, de az ismerőstől tudjuk, hogy biztiőr barátunk rendesen kiakadt ettől.

Na ezt csak azért mondom el, mert bár nem vagyok homár blog, hogy most itt fogyasztóvédelmi faszságokon pattogjak, kiváltképp, hogy én annyi olyat szegtem meg, hogy külön toplistám van rá a pokolban, de az elmúlt időszakban olyan szinten suta biztonságiőrökkel futunk össze, hogy összeszámolni is nehéz. Éppen tart a FEZEN fesztivál, amire évek óta járunk, most is ott vagyunk minden nap és külön a kurva szádat Tóni, amiért egyre szarabb az egész, de már első nap sikerült a biztiőröknek olyat alkotni, hogy azt hittem keresztbe szopom le magam. 

Váltjuk meg a karszalagot, megyünk be, tartjuk rutinos fesztiválozóként kinyitva a batyunkat, amire elkezdenek ezek a tesztoszterontól bűzlő patkányok beszólogatni, hogy nem akarod, hogy még le is tapizzalak? Az olyan szexista utalásokat már fel se vettük, aminek töredékéért már #metoo botrány is robbant ki, de az, hogy még emellé nekiállnak ciccegni és gyökerezni, meg kurvaanyázni, csak úgy, teljesen indokolatlanul az már feszített. De elengedtük, bementünk szolidan ittunk, még narkó se volt, sőt éjfél környékén el is húztunk, mert olyan fos volt a felhozatal, hogy még a tátika kocsmában is jobb a műsor. Kifelé menet nagy csapattal éppen arról beszélgettünk, hogy még valami kibaszott büdös volt a bejárat mellett, gondolom az egyik toi-toi szivárgott, vagy ilyesmi, amit az egyik biztiőr, feltételezem nem alaptalanul magára vett, s úriemberhez méltóan meg is kérdezte tőlünk:

- Ki a büdös, te köcsög? 

A sokktól, hogy ez az ösztönlény tud beszélni, hirtelen nekünk állt el a szavunk, de jól tudjuk már, hogy felesleges hergelni ezeket, mert csak a saját élményünket basszuk el vele, így haladtunk tovább, amire a "Gyere vissza a kurva anyád!" - már csak hab volt a tortán. 

Tényleg nem értem. Nem értem, hogy egy embernek, aki azért kapja a fizetését, hogy az ott bulizó emberekre vigyázzon, miért kell, hogy folyamatosan a balhét keresse? Persze ez az egész dolog most bagatell, mert kibaszottul csak röhögni tudtunk a szánalmas fején, ráadásul másnap mikor mentünk akkor persze egyből ruházatátvizsgálással indított, amire én elkezdtem cöccögni neki, hogy élvezed mi te kis buzi, erre gerjedsz, hogy faszikat taperálj, amire a kis kopasz kreténnek majd felrobbant a feje, de nem mert mit csinálni, csak vörös fejjel tűrni, ahogy előttem guggolt még egy szolid csípőmozgást is betoltam neki. Amúgy én mindig ezt csinálom amikor köcsög biztiőrök vannak a beengedő kapuknál, mert ezzel nem tudnak mit kezdeni, ha meg magukra veszik és elkezdenek hőbörögni, vagy rosszabb esetben ütni, akkor az nekik instant kirúgás, aztán nem lesz lóvé kondibérletre. 

Pedig nem vagyok egy mindenáron kötekedő arc, sőt, ha úgy alakult munkáim során, mindig saját zsebből hívtam meg kávéra, energiaitalra vagy ilyesmire a velem dolgozó biztiőröket. Ha mulatni támadt kedvem fesztiválon, akkor sem voltam rest, odavinni egy-egy pohár valamit, azoknak az arcoknak, akik a közeli placcot felvigyázták, egyrészt önös érdekből, mert így ő rám onnantól figyel, másrészt meg néha bennem is dolgozik az emberség. Néha. 

Na mindegy mindjárt megyünk vissza megnézni a korda gyurit, meg a modern talkingot mer' az raj. Befelé menet meg megint felhúzom a biztiőröket, mert buzik mind. Ja, amúgy ismertem egy csajt, akinek a faszija kúrás első két percében mindig bekérdezte, hogy "Jó má?". Érted "Jó má hárt? Jó má szó!" 

 

ui.: hétfőre talán kijózanodok és lesz rendes poszt is 

 

cover_vendeghanyas.jpg

[Itt a könyv] Hol volt, hol nem volt...

Egy monitorfényekkel teli folyosón kellett áthaladnom és a stúdió előtt leültetett közönség hatalmas ovációban tört ki, mikor megérkeztem a talk-show házigazdájához. Az őszhajú férfi, borvirágos orcájával izzadós-szakállas puszit nyomott az arcomra, majd bal kezemet felemelve a mikroportjába üvöltött, hogy üdvözöljék Szerda Urat!

cover_vendeghanyas.jpg

Az ízléses bőrkanapé amire ültettek, rettentően kényelmetlen volt és semmilyen formában nem voltam képes elengedni magam. A műsor logójával ellátott bögréből szürcsöltem az enyhén szénsavas vizet, mikor belekezdtünk. 

- Vendéghányás! Honnan a név eredete? - kuncogott a fickó.

- Valójában magam sem tudom - kezdtem bele a monológomba - ez egy régi pincér vicc, "Szíveslátás, vendéghányás". Akkor mondtuk, mikor olyan vendéget kellett kiszolgálnunk, akit legszívesebben levertünk volna egy csavarkulcssal, tesét elégetnék, sírját leokádnánk, de közben mégis mosolyogtunk. 

- Rendkívül szellemes. Mondja csak, miért gondolja azt, hogy jó ötlet arról írni, hogy maguk vendéglátósok, hogyan alázzák meg a vendéget, miközben valójában az lenne a dolguk, hogy kellemes élményben részesítsék? - evezett harciasabb vizekre a fickó

- Őszintén szólva magam sem tudom, mikor elkezdtem írni, akkor csak az hajtott, hogy leírjam ami történt velem, sosem gondoltam volna, hogy erre emberek kíváncsiak. - adtam elő álszerényen.

- Mégis milyen emberek olvassák magát?

- Leginkább szakmabeliek, akik ugyanolyan sztorikat éltek át, csak más helyen, időben és személyekkel. - vágtam vissza határozottan.

- Tehát maguk leírják, hogy hogyan verik át azt a vendéget, akinek előtte a levesébe pisáltak és utána megosztják egymással az ilyen blokkposztokat és azon nevedgélnek? Nem gyerekes ez egy kicsit? 

- Szerintem ez picit többről szól, egyrészt bemutatja a vendéglátás sötét és monoton oldalát, ahol a dolgozók nagyon sokszor 16 órákat is dolgoznak hetekig szabadnap nélkül, másrészt a furább vendégek által előadott produkciókat én kötelezőnek tartom megörökíteni az utókornak. - nevettem.

- Tehát maga lényegében gúnyt űz azokból akiket előtte nap kétszínű mosollyal az arcán, a markát tartva kiszolgál? - csattant fel a fotelból.

Közönség: HŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ!

- Igen, lényegében erről van szó. - vigyorogtam.

Közönség: halk nevetés

- Itt van a kezemben Szerda Úr frissen megjelent botránykönyve, amelyben munkájukat végző ellenőröket vernek meg seprűnyéllel, részeg tinédzserlányokat használnak ki szexuálisan és lényegében meglopják a vendégeket. Mi késztette arra, hogy ezt ön vállalva a fák pusztulását, papírra vesse? Rendes ember ilyenben nem vesz részt, de ha mégis akkor legalább annyi esze van, hogy eltitkolja! - hergelt a fickó, sunyi éles hangon.

- Az ellenőröket én is szívesebben vertem volna nagy kék műfasszal mert az tovább tart, de erősen tiltakozom az ellen, hogy én bárkit is kihasználtam volna, kiváltképp tinipinákat, hiszen senki nem fogott faszt a tarkójukhoz, hogy igyanak és rámmásszanak. - próbáltam ügyetlenül védekezni.

- Áldozathibáztatás! - ordított.

Közönség: fuuúúúúúj, sovinisztaaaa, náááci, fúúúúúúúúj

- Úgy érti, hogy ha hagyom, hogy egy seggrészeg nő leszopjon az szexuális erőszak és még hibáztatom is? - képedtem el.

- Így van! Minden rendes keresztény ember tudja, hogy a nőkkel először írásos beleegyezést kell kérni, külön záradékkal a behatolásra kész testnyilásokról és függelékkel az előjáték mikéntjeiről. Bármi történik ami ettől eltér, az bizony a lehető leggusztustalanabb szexuális erőszak. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy maga Szerda Úr, vagy hogy hívatja magát, egy szexuális ragadozó akinek börtönben van a helye és akkor még a vendégek sérelmére elkövetett bűneiről nem is beszéltünk. - darálta a szavakat, akár egy prédikátor.

- Pedig vendégeket is kúrtam meg volt, hogy a Gyula pálinkáztatta a férjet, amíg az asszony feje kopogott a konyhában a saválló pulton. - próbáltam rákontrázni.

- Nem szégyelli magát! Ez az undorító liberális hozzáállás európa végét jelenti! - s ahogy ezt elmondta, még egy könnycseppet is megeresztett a büszke nőért. 

- A műsor szerződésében azt beszéltük meg, hogy csak a könyvről kérdez. - próbáltam visszaterelni a beszélgetést promózandó művemre.

- Máris menekül. TEREL! Tipikus erőszaktevő! De ám legyen. Kérem mesélje el, hogy mi késztette arra Tibor kollégáját, hogy idézem; "belehogyozzon Henry feleségének forraltborába?" - tette fel olvasószemüvegét, ahogy a könyvből kilógó post-iteket lapozta.

- Semmi, csak utáltuk a kurvát, mert visszataszítóan viselkedett!

- Szégyentelen! - súgta szinte magának. És mondja csak, ha már az ilyen undorító dolgok nem zaklatják fel, hogyan tud úgy aludni azzal a tudattal, hogy konkrétan meglopja azokat a vendégeket, akikből él? Idézem is "...De csak dollárral tudnak fizetni, Gyula mosolyogva mondta, hogy semmi baj. Informálisan vált dollárt 150 ért, megfelel?...". Hát kérem, ez még a szocializmusban is rablásnak számított volna! - törölgette izzadt homlokát.

- Nade kérem, ahhoz nekem semmi közöm nem volt. Nem tisztem megítélni, hogy néhai főnököm, hogyan vált valutát. 

- Dehogynem! Hiszen nem szólt senkinek! Sőt így még inkább bűnös, mert fel kellett volna jelentenie! - ordított rám.

Közönség: ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!

- Maga egy szégyentelen ember, aki büszke is arra, hogy lop, csal, hazudik és kéjeleg és nem rest meggyalázni szép nemzetünk irodalmát ezzel a mocsok ponyvával! - dobta a földre a könyvet, majd ráköpött - Az ilyen írásoknak megjelennie se lenne szabad, sőt halálbüntetéssel kéne súlytani azokat akik még csak hasonlókon is törik a fejüket! 

- Uram, nem túlzás ez egy kicsit? A történetek bármi sötétek is egy kor lenyomatát tükrözik és velünk éln... - mondtam volna, de a felhergelt közönség lassan megindult felém. Az ősz hajú fickó, felemelte két kezét, mint aki éppen a megváltót várja és kiadta a parancsot. 

- ELKAPNI! - s elindult felém, egy régi rozsdás drekóval. 

Az első ütés a fejemet érte, a második a gyomorszájamat. Utána csak arra emlékszem, hogy a földön fekve, magzat pózban, próbálok túlélni és ráadásul be is hugyoztam. Ekkor ébredtem fel és bár a talk-show, a verés csak a kisagyam által kivetített képek és hangok keverékei voltak, a könyv tényleg kész van. 

Tudom, sokat kellett rá várni, de higgyétek el megérte. Több mint 300.000 karakterben írtam újra a teljes Gyula sztorit, ami az saját történetemet meséli el, a balatoni szezonmunkáról.

Legfontosabb tudnivalók a könnyvel kapcsolatban:

  • Megveheted puhafedeles A5-ös könyvben és eBook formájában is. 
  • Sőt, ha fizikai példányt kérsz, az eBook ajándékba jár.
  • Fizetni PayPal-en, Revolut-on, Transferwise-on vagy SWIFT banki átutalással tudsz.
  • Ha ezek közül egyik sem jó, írj emailt: szerdaur@gmail.com
  • Az eBook-ot a pénz beérkezése után azonnal megkapod.
  • A fizikai példányt augusztus elején küldöm, várható érkezés augusztus 7.,8.,9.
  • A fizikai példányok erősen limitáltak. Összesen kétszáz darab van. Vészesen fogy.
  • Bármi probléma, kérdés merül fel, írj emailt: szerdaur@gmail.com

 

Felcsigáztalak már? Ha nem eléggé, akkor olvasd el az eddigi kritikákat a könyvről:

Csodálatos Vendéghányás“Formailag kifogástalan, az underground szcéna egyik remeke, ahol az olvasó bepillantást nyerhet, a vendéglátás sötét bugyraiba. Fekete humora túlmutat a legmasabb írott intellektuson, cinizmusa a nagy nevettetőkével vetekszik.”

Ivett

Csodálatos Vendéghányás“Formabontó, ahogy Szerda Úr a szavakkal játszik és úgy hétköznapi helyzetekkel borzongat. Több mint csodálatos élmény elolvasni, beszippant és magával ragad.”

Stephen King

Csodálatos Vendéghányás“Glugh-glugh-glugh-glugh.”

Aleska Diamond

Csodálatos Vendéghányás“Csíragyerek ez a Szerda Úr, alig baszott meg valakit és még büszke is rá. Bezzeg ha én lettem volna ott én mindenkit megbaszok mert annyira csodás férfi vagyok.”

Pacsai

 Mire vársz? Alig egy belvárosi pizza és sör áráért tiéd az élmény, ráadásul ez meg is marad!

button.png