Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szíveslátás, vendéghányás...

A Gyula sztori - köztes

2019. szeptember 20. - Szerda Úr

Kevés szó esett még arról, mikor kisvárosom pultjait koptattam nagyüzemben, s ez leginkább egyik legfőbb blogos tudatos döntéseim egyike volt. Akadt egy év, méghozzá egy nagyszerű év, mikor már a középsulit kijárva, három balatoni szezonnal a hátam mögött, munkát azaz egész pontosan beugró melót vállaltam szeptember közepén. 

vendeghanyas-blog-kocsma.jpg

Úgy voltam vele, hogy nem akartam napi szinten melózni, az ország pedig épp a nagy gazdasági világválság előtt állt, ezért 2007-8 környékén még bőségesen megérte a beugrózás. Jártam mindenhova ahova hívtak, a putri kocsmától kezdve, a protokoll ébédeltetésig, de ebben az időszakban jutottam el az Operabálra és különböző privát bulik, kastélyokban tartott rendezvényeire is. 

Abban az időben még pont viszonylag könnyű volt vendéglátói melót találni, csak felcsaptam a megyei napilapot és özönlöttek a hirdetések, mint a pornóoldalak oldalsávjában az elvált anyukák tőlem öt kilométerre, akik ráadásul ingyen dugnak. A szórás nagy volt, így nem vacakoltam azzal, hogy válogassak, szépen sorba mentem és ahova behívtak és értelmes pénzt adtak, ott dolgoztam. A kor helyzetét jól tükrözi, hogy akkoriban vidéken egy két kilós fizetés már szépnek számított a prolik között, én beugrósként a hely nívójától függően 7-10 ezer forintot kaptam egy napra, ami azért is volt jó, mert lényegében nem kellett beosztásokkal bajlódnom, szinte minden nap mentem valahova. Az egyik első ilyen hely a buszpályaudvaros kocsma volt, amelyet valami faszom égitestről neveztek el. Elég kis apró volt, terasza is csak egy asztalból állt, cserébe a buszpályaudvar adta instrastruktúra miatt, hatalmas forgalmat bonyolított le. A Merkúr (-hoz hasonló) fantázianevű kocsma ötkor nyitott és olyankor már rendes sor alakult ki a piciny üzlet előtt. Melósok, korai alkeszok vagy kiskertbe járó nyugdíjasok jöttek, hogy a napindítójukat ott fogyasszák el. A hely nívója bár rendkívül alacsony volt, én mégis szerettem mert lényegében azt csinálhattam amit akartam, s így esett meg az, hogy a reggeleket úgy indítottam, hogy bár a sor még bőven állt, a zárt kocsmaajtó előtt én nyugodtan szürcsöltem bent az unikumot és a kávét, egy jó cigi társaságában és foghíjas vigyort eresztettem a kint az esőben, öklüket rázó alkeszokra. Persze haraguk azonnal elszállt, ahogy az ósdi vas-ajtó nagy nyikorgások közepette kitárult, s nyugtató kevertjükhöz, vagy konyakukhoz hozzájutottak.

A hely pikantériáját ahogy más, általam kedvelt helyeken, itt is az etnaikai szoksínűség adta, hiszen a környék csomópontjaként is funkciónáló város buszpályaudvarán naponta akár öt-hat ezer ember is megfordult naponta, hétvégente, piacnapokon pedig akár a duplája is. A csencselő romáktól kezdve, a gyári munkásokig, az iskolából hazafelé tartó diákokon át, az unatkozó nyugdíjasig mindenki bejárt hozzánk. Hamar egyértelművé tettem dominanciámat, amikor is kitiltottam az egyik srácot, aki a Pulyka becenevet viselő, kényszeres tolvaj, drogos fiatal volt, aki éppen akkor szabadult piti bűnei miatti szabadságvesztéséből. A srác egy harciropi volt, ötven kiló volt a hosszú haján fekvő réteges zsírral együttvéve, de ha elkapta az ideg, akkor tényleg tudott károkat okozni. Mivel pénze sosem volt, ezért folyton a lepattanóra várva üldögélt a pult mellett, ha pedig valaki lehúzható ember érkezett, akkor addig nyaggatta míg az illető meg nem hívta őt valamire. 

Ha viszont nem volt társaság, akkor igen hamar képes volt átmenni először csak idegesítőbe, később pedig kártékonyba, zaklatta a vendégeket és ha úgy alakult akkor balhézott is. Mivel nem kívántam, hogy holmi lepukkant drogosok húzzák le a vendégeimet, hiszen erre a tevékenységre saját privilégiumként tekintettem, úgy döntöttem, hogy utolsó esélyt adok Pulykának. Elmondtam neki, hogy ha nincs pénze akkor nincs kocsmázás, ha pedig kocsmában van akkor betartja a hely nem túl magas nívójához illő, minimális alapszabályokat. Hazugság lenne azt állítanom, hogy nem erőlködött, hiszen egészen a nagymonológom utáni két órában kifogástalanul viselkedett, de aztán beütött a kati, vagy fasztudja és elkezdett hőzöngeni, meg anyázni, amit kénytelen voltam a csúcsidőszakban fizikai megtorlással honorálni. Mivel láttam egy csomó tinivígjátékot így tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy az elrettentő célú erőszak csak akkor hatásos, ha mások is tanúi lehetnek annak, így a lehető legtöbb ember előtt húztam ki a zsíros hajánál fogva a kocsmából, majd a drekó tompa végével háromszor homlokon basztam, hogy kint is maradjon, közben pedig Zen nyugalommal tárcsáztam a zsarukat, hogy vigyék el a gecibe, mert rontja az üzletet. Ez több szempontból is kifizetődő lépés volt, egyrészt a Pulyka innentől csak hetente próbált meg bejönni, másrészt a hamar híre ment, hogy nem érdemes az új pultossal szórakozni. Persze a két hellyel odébb lévő szenátor póker klub súlyosabb vendégeire ez nem volt igaz, de az ő útjaik ritkán keresztezték az enyémet, így többnyire béke uralta a csendes égitestet. 

Volt egy faszi is az illusztris társaságban, valami Zsombor vagy mi, de hallod arról a farmermellényt nem tudtad leműteni nyáron se. Olyan dumája volt, hogy én folyton szorított hassal álltam a pultban, mert félő volt, hogy belehuggyozok a boroskannába a nevetéstől. Ez ember nem tudom miből élt, de egész nap a kocsmában volt. Délelőtt beivott estig pedig szinten tartott. Néha felhívta az asszonyt, hogy ja-ja dolgozik, nagyon kemény a napja, de este majd összebújnak. Közben meg ha netán betévedt valami iskolás kislány szürcsölni egy szörpöt a barinőkkel, míg indul a busz, bazmeg a bajszos fasz, az úgy rájuk repült, mint tiborc a közvilágításra és olyan szöveget lenyomott nekik, amiért hollywoodban simán #metoo-t lehet nyerni. A kislányok csak úgy futottak az öreg ragadozó elől, de azért nem volt egyedi eset, hogy néha maszatolhatott valamit a kocsma budijában, ami tekintettel a nagy embertömegre amit már említeni méltóztattam, igen merész vállalkozás volt. 

Zsomborról még a közeli spanjai sem tudták miből élt, mindig tiszta ruhája volt, volt pénze sörre és unikumra és minden nap megebédelt a közelben, másnap pedig folytatta. Hétvégén nem jött, az a családé, ha netán valaki óvatlan megkérdezte volna tőle, hogy koccintanak-e szombaton. Zsombornak elvei vannak. Délelőtt csak Soproni - Unicum. Délután egykor egy vodka, utána pedig csak sör, óránként egy. Nem vicc baszki, mérte. Soha egy nap sem ivott többet mint amennyit megszabott magának. Mondjuk így is bevert napi szinten nyolc sört és négy rövidet, szóval arról lehetne beszélgetni, hogy érdemes ezt fokozni délután négy előtt, de felesleges. 

Egy kellemes keddi délelőtt volt, jól emlékszem, Zsombor éppen a harmadik unicum-sörét kérte ki, s a nagy melegben kivételesen a kocsma előtt gyújtott rá. A krimóban békésen iddogáltak az emberek, az öreg különítmény akik csak délelőttönként jártak be, azok éppen új osztásban voltak az ultiban, mikor Zsomborunk fut be, tajtékzó homlokkal, hogy had' bújjon el a raktárban. Szóltam neki, hogy felejtse el, de kifelé már nem mehetett így beállt a két nyerőgép mellé, ahol az álló fogas is volt, hogy csak a pultból lehessen rálátni, vagy ha valaki a belső nyerőgéphez ül. Amikor belépett a viharvert orkánkabátos nő, két gyerekkel, egyből tudtam, hogy mi a pálya; ennek a fasznak itt van a családja. A nő egy sopronit és két kisüveges kólát kért és leültek a kocsma másik végébe. A térben a csendre rá lehetett volna ültetni egy bálnát is, hiszen mindenki levágta a szitut, még az anya is furcsállta a helyzetet, de az öregek kártyapartija végül egyfajta alaphangot indított én pedig feltekertem a zenetévét, hogy méginkább segítsem törzsvendégünket, aki egyre mélyebb levegőket vett mozdulatlan. 

Felhívom apátokat! - szólt az asszony, amire ideges kaparászás volt a válasz a sarokból, de még időben le tudta halkítani, így a következő mondat csak annyiból állt, hogy biztos benne van valami komoly munkában. Az idősebb csemete baszki mint aki tudta nélkül hideg-meleget játszik, úgy közelítette meg a nyerőgépet; Anyaaaa adsz egy százast? - hangzott a tündéri gyermeteg sóhaj, de az elutasító válasz olyan lesújtó volt, hogy még Zsombor szomorú arckifejezését is simán levizionáltam látatlanban. Közel egy fél óra telt el így, s a cselt senki nem törte meg, csak az öregek ejtettek el olyan belsős poénokat fennhangon, hogy én majd kiköpjem a tüdőmet, de Zsombor tökös csávó volt, kitartott egy mukk nélkül, pedig valószínűleg a tizenötévvel azelőtti sorkatonai szolgálat óta nem igazán állt ennyit egyhelyben a csávesz. 

Mint amikor Aragorn, Zöldlomb Legolas és Gimli a Fangorn erdőben érzi a hűvős szellővel járó, hirtelen baljós közeledést, úgy borzolta a libabőr a karjaimat, mikor Pulykát láttam meg az ajtóban, céltudatosan a pult felé jönni. Két másodperc nem sok, annyi se volt, hogy a helyen lévőket köszöntse, s a pultnál megfordulva, annak háttal állva jó nagyot üvöltsön, hogy Zsombor te mi a faszomat keresel ott a sarokban? A csend ismét ura volt a háznak, mindaddig a két örökkévalóságnak tűnő pillanatig, amíg a résztvevő játékosok nem realizálták az elkerülhetetlent. Onnantól nem volt csend, csak ordibálás, de a legkínosabb fajta, a kocsma sztárját, a gazdag zsombit - így nevezték őt azok a piások akiknek valóban be kellett járni dolgozni - a fülénél fogva rángatta ki az asszony, miközben a gyerkőcök nem tudták eldönteni, hogy sírjanak, vagy nevessenek. Szegény Zsombor, gondoltam magamban és bánatosan búcsúztam el a napi fix ezer forint borravalómtól. 

vendeghanyas_patreon_big.jpg

Klárika és Ivett londonban

Ivett ugye ott maradt el a sztoriban, hogy Jocóval annó nagyon összeveszett, meg hát ugye kopasz mesterünket le is csukták a gecibe. Azóta még Pacsai se tudja mi van a kiscsajjal, pedig baszki azóta a körmét is minden nap úgy vágja, meg reszeli, hogy a selyem érintése ahhoz képest durva csiszolópapír. 

Ki a fasz gondolta, hogy pont London belvárosában fogja, pont Klárika megtalálni a csajt, aki bár felszedett magára pár kilót, de láthatóan kivirult, világi nőként szürcsölte úgy a cidert, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. A kezdeti "Hátte-Hátén" kérdések után viszonylag normalizálódott a beszélgetés és Gitta érezvén, hogy ő nem kell oda le is falcolt. Az Ivett meg elkezdett mesélni…

vendeghanyas-ivett-klarika.jpg

Persze minden azzal kezdődött, hogy ugye Ivett aggódott Jocóval mikor az kezdett megkattani és akkor a csávó ki is baszta. Pár hét múlva pedig lesittelték, ami tényleg durva volt. Állítólag rendesen a tapolcai elit kommandó ment ki érte több autóval és az ágyából húzták ki, miközben az anyja a háttérben sipákolt. 

Sőt, egészen addig sipákolt anyuci, míg neki nem rohant az egyik swat-osnak, az meg le nem rúgta az anyatigrist a földre, így egyből mentőt is kellett hívni. Jocó anyja hívta fel az Ivettet, hogy legalább wc papírt vigyen be a kórházba, mert a cigányok ellopták. Itt értesült a drága ex-ura rabosításáról. Anyuka olyan szinten összetört, hogy beszarás, ráadásul a szomszédok elkezdték kinézni, ami csak súlyosbította az öreglány amúgy is nehéz helyzetét. 

Ivett itt döntötte el, hogy elmegy látogatóba egyszer. Egyetlen egyszer. Ígérte magának. Mint kiderült a magyar börtönökbe csak úgy könnyű bemenni, ha ottalvós jegyet váltunk hosszú időre, de vízumot szerezni nehezebb mint egy idegen ország állampolgárságát letenni, még úgy is, hogy nem beszéljük a nyelvet. Hetek teltek el mire egyáltalán elfogadták a témát aztán még egy mire időpontot kapott. Óvatos fickók ám a büntetés végrehajtás emberei, rendesen megszűrik, nehogy sor torlódjon fel a rácsos kapuk előtt. Én a magam részéről simán azt hittem, hogy ez ilyen szabad bejárós téma, mint valami állatkert csak több dzsettával, de állítólag nem, pénzért sem lehet bemenni nézni a majmokat, pedig szerintem tök vicces lenne. 

Volt annó egy vendégem még a Tölgy büfében valami sírásóként dolgozott nőként, szóval eleve beszarás, de a lényeg az, hogy ő mesélt a női börtönökről, ami szerintem remek terep lehet, mármint ilyen kiállítás jelleggel, elmenni megnézni mi megy ott. Állítólag a kenyérbelet összegyúrják, egy átlagos hímvessző tizenkétszeres nagyításában élethű formatervezést csinálnak, kiszárítják, rátesznek egy zacskót meg némi folyékony szappant azt mehet a menet. De sztem ez csak valami átbaszás lehet, a nők tutira nem ilyen perverz állatok mint mi. 

Ellenben a férfiböriben ott rendesen kreatívak a faszik, mármint ha arról van szó, hogy a pöcsüket dugdossák bele valamibe per valakibe. Óvatosan és tudatosan kihagyva a kényszerből jött, nem feltétlen kölcsönösségen alapuló homoszexualitást. Szóval a böriben ugye elviekben csak faszik vannak, de mivel a magyar büntetésvégrehajtás tisztában van a “köcsög” szó vulgáris eredetével ezért korlátlan számban tesz elérhetővé gumióvszert a raboknak. Na most ezt az agresszívje ezt ugye eredeti útmutatás szerint, két személy egymásba való behatolására használja. Az ügyeskedő, kreatívabb csáveszek ezekből viszont műpinát hajt, méghozzá úgy, hogy a törölközőt, vagy bármilyen ruhadarabot jó szorosan felgöngyöl, középen van a gumi, aminek a kilógó részét visszahajtja a henger alakú ruhadarabra, azzal szororosságot, azaz szűkösséget adva neki. Hogy mindez miért volt kurva fontos, aztat én nem tudom, de Klárika szerint Ivett ezzel indította mondandóját. Klárika drága meg is jegyezte, hogy na nem mintha akadna éppen olyan kérő aki megüti a szintet, de mindezek tudatában még Brad Pittet se szopná le, ha arra kerülne sor így véletlen. Egy jó darabig biztosan. Voltak még praktikák, de ezt már sem Klárika, sem én nem akartam hallani, így szerencsére ügyesen témát váltottak. 

Jocó idegese feje nehéz nem volt éppen megnyugtató Ivett számára. Tudta, hogy itt nem merné bántani, de a remegés benne volt. Miután túlmentek a fentebb taglalt undorító részleteketn, kiderült, hogy közel négy év vár reá, mert lemondott a tárgyalásról való jogáról. A csávesz sejthette, hogy az étteremből nem sok maradt, de szíve csücske a bömös-t sem látta és arra azért kíváncsi volt. Ivett nem tudta, hogy hazudjon, vagy csak ferdítsen arról a tényről, hogy a csávó lesittelését követő második napon a BMW eltűnt a lakótelep parkolójából. Ivett habozása még az olyan ösztönlényekben mint Jocó is felhozta a megértés képességét így szerencsére a lánynak nem kellett a szavakkal bíbelődnie. Még idegesebb lett. Pedig Ivett most tényleg kedvesen érkezett. Eleve rohadtul bántotta, hogy meg se kérdezte, hogy mi van vele, meg hogy viseli, meg úgy összességében még csak hálásnak sem tűnt, hogy meglátogatta. Jocó folyamatosan valami faszságra akarta rávenni, hogy adjon neki pénzt, cigit, csempésszen be mobiltelefont a pinájában, mert mindenkinek van, csak neki nincs és mekkora cink már, amikor Ivett folyamatos hárításaira kiszaladt belőle, hogy ennyit sem tudsz megtenni értem faszom?

Ivettet ugye nem úgy ismertük meg, mint aki nagyon beleáll a balhéba, de most nem fogta vissza magát és rendesen mondta, hogy tudod mit Jocókám, egy kizsákmányoló kisgyerek vagy, aki megérdemli a sorsát? És tudod mit? Kúrtam a Pacsaival Sound-on és sokkal nagyobb a fasza mint neked!! - majd nőies kacaj kíséretében elviharzott a böriből. 

Ahogy ezt a sztorit röhögve adta elő Klárikának, fel sem mérte a nagyvilági főhősnőnk arcszerkezetének változásait, pedig az addig együgyű mosolygás, hamar csapott átt “most megdöglesz bazmeg” - nézésbe. És akkor Ivettnek leesett a tantusz. Ezek akkor bizony kavartak. 

Hamar akart volna terelni, hogy igazából nem volt semmi, csak a pacsai véletlen megujjazta, de Klárika a részleteket már meg sem hallotta. Egy pofon volt nem több, akkorát csattant, hogy az utcán bóklászó turisták mind a Big Ben-re néztek, hogy mekkora kattant a mutató gec, de mire bárki is feleszmélt volna, már csak egy enyhén husi, piros arcú lány ült a teraszon, üres cideres pohárral maga előtt.

Klárika hazament és hosszú idő után először elsírta magát. Nem Pacsai miatt, hanem mert ez a hálátlan ribanc még fel sem kapta a fejét arra, hogy a Májki meghalt. Könnyes szemekkel visszakereste Májkival folytatott beszélgetéseit és tán’ a drogosok istenének fura fintora, de az alábbi szám volt az utolsó fogadott üzenet a sráctól. Végtelenítve hallgatta, amíg álomba nem sírta magát.

 

Nem németeseknek írom, hogy a refrén itt az, hogy:

Willst du mit mir Drogen nehmen? - Akarsz velem narkózni?
Dann wird es rote Rosen regnen - Akkor majd vörös rózsák hullanak
Ich hab's in einer Soap gesehen - Ezt egy "telenovellában/szappanoperában" láttam.
Willst du mit mir Drogen nehmen? - Akarsz velem narkózni?

Szerencsétlen Májki, nekem hiányzik basszameg. R.I.P.

vendeghanyas_patreon_big.jpg

Kedves pulton táncoló nőtársam!

Mindenki ismer, vagy látott már bulikban, diszkókban vagy koktélbárokban olyan hölgyeményeket akik annyira jól érzik magukat, hogy a bulikázási lázukban feltétlen vágyat éreznek az asztalon, vagy pulton való táncolásra. Nem szabad rájuk haragudni, ugyanis ez pontosan olyan természetes, a fészekrakást elősegítő ösztönös viselkedési formula, ahogy mi faszik a szép nagymakkú péniszünket tesszük oldalra a farmerban, ahogy kocsikulcsot pörgetünk vagy éppen feszítjük izmoktól duzzadó karjainkat. Viszont az esetleges félreértések elkerülése végett, had' legyen néhány aprócska, ám mégis fontos kérésem hozzátok, akik hétvégéről hétvégére felálltok az asztalokra, neadjisten a pultra táncolni.

js138282763.jpgforrás: nemtudom honnan loptam

Először is engedd meg, hogy megköszönjem, hogy a pénzedet nálam vered el italozásra. Tekintettel arra, hogy a környék legjobb táncos koktélbárját vezetem (a tulaj is én vagyok), sőt az agglomerációban még olcsóbbak is vagyunk a konkurenciánál, s nem utolsó sorban mi nem spóroljuk ki a rövidet a színes koktéljaidból, ez nem túl meglepő. Ahogy az sem, hogy a hosztesszeim által kiszórt 50%-os koktélakciós kuponok hatására érkezel kvázi első-bálozóként és nagy valószínűséggel sosem látunk többet. Ezzel semmi gond nincsen, ilyen ez a buliturizmus. Ha mégis visszajössz annak nagyon örülünk, mindig is fontosak voltak számunkra a visszatérő vendégek. Kérlek ne vedd leereszkedésnek, hiszen tudom, hogy önérzetedet mennyire sérti, ha egy ócska mixer akar neked illendőségről beszélni, de kérlek fogadd meg tanácsaimat, hogy mire figyelj oda, amikor asztalon vagy a pulton táncolsz. 

Tudom, hogy ha elszabadul a partivonat akkor nincs kiszállás és mi lehetne izgibb, sőt kvázi vadabb, mintha kiemelkedvén a tömegből felállva táncolni, hogy mindenki lásson. Ahogy a bevezetőben írtam, tényleg nincs ezzel semmi gond, ilyen ez a fránya evolúció, nekünk férfiaknak is trükköket kell bevetnünk ahhoz, hogy lenyűgözzünk titeket, meg kell vernünk a gyengébbet bizonyítván erőnket, vagy villantanunk kell egy nagyobb házat/autót, hogy a konkurens faszinger labdába se rúghasson. Pávázunk. Mindannyian. Mi így, te pedig máshogy. Ezért is csodálatos a nemek örökös harca.

Szóval ha már felállsz az asztalra akkor első körben légy tekintettel arra, hogy ott mások általában véve isznak. Poharak, telefonok sőt még táskák is lehetnek ott. Ha egy-egy poharat lerúgsz, már az is épp elég feszültség, hiszen azon alaptevékenység után, ha az ital gazdája nem te voltál, úgy újat hozol a tulajdonosának, még le is önthetsz, fröcskölhetsz így másokat. A széleskörű tapasztalataink és az a tény, hogy nem ma kezdtük, bőven elég adatot szolgáltat arra, hogy tudjuk, ez mindig előfordul. Figyelj egy kicsit. A telefonokra főleg, manapság már egy középkategóriás telláért is elkérnek egy átlagfizetést, a helyem nívója pedig nem engedheti meg magának, hogy ha valakit ekkora sérelem ért, ne hívjak rendőrt. Ugye nem kell ez neked sem?

A pulton táncolást nem a sakáltanya című hollywoodi vígjáték bárgyúan elromantizált pultos világa honosította meg. Higgy nekem, már az átkosban is pörgették a szoknyájukat a nagyanyáink ott. Tehát a pult. Ez elsősorban nekem a munkaterületem és bár néha valóban ad némi fényt az éjszakában, ha ráállsz a comb felett végződő minidben, de nem mindig szeretem az ilyet. Ezt a részt rövid listába is foglalnám.

  • Ha látod, hogy éppen töménytelen mennyiségű tömény (micsoda nyelvi bravúr), longdrink, sör vagy bármilyen ital várja éppen gazdáját, akkor meg se próbálj felmászni.
  • Ha a bármixer éppen valami show-t csinál, akkor annak szerves része a bárpult. Egy repülő bacardis üveg fejjel való leszedése bizony fáj és nem fog meghatni a perrel való fenyegetésed, ha az üveg azért tört szét a fejeden mert te éppen a bartenderünk munkaterületén próbáltál szexizni. 
  • A bárpult elsődlegesen ahogy több ízben írtam is, munkaterület. Ott cserél gazdát az isteni manna és a pénz. Bánj vele tisztelettel.
  • Ha miniben twerkelsz, szándékosan behajolsz, pucsítasz vagy bármilyen módon direkt belátást engedsz a lábaid közé, ne csodálkozz, ha lesznek emberek akik levideózzák, fotózzák a produkciódat. Csak mondom, a HD már a múltszázadi telókban is volt, már a valagad lyukán lévő seggszőröket is meg lehet számolni a redditen alig egy perccel a fotók elkészülte után. És nem drágám, az üzletemet ne akard belevonni a személyiségi jogaidról szóló perbe. Még ellened is fogok tanúskodni, ha mégis. 
  • Ha a mixer megkér, hogy szállj le, akkor leszállsz. Nincs még egy szám, nincs még egy seggrázás.
  • Se engem, se a pult többi tagját ne akard belevonni az olcsó játszmádba. Nem-nem fogunk azért potyapiát adni mert villantottál.
  • Mai napig megvan a 2007 augusztus feliratú, légmentesen lezárható nejlonzacskó, ami pontosan negyvenkilenc női tangát rejt, amiket koktélkészítés közben kaptam jattként, vagy vettem le a fajtádról, hogy szopassam miközben a shakerben csak úgy kocogtak a jégkockák. Négy szezont húztam le azon a helyen, szerinted szükségem van még egyre? Inkább a virítsd a lóvét. 
  • Ha beesel a pult mögé, még meg is rugdallak. (egyenjogúság powa')
  • Igen, alkalmazok lányokat, akik néha maguktól felmennek a pultra, önálló flair show-t adni, vagy éppen hangulatot kelteni miközben én előkészítem a terepet a tüzes show-hoz. Ők otthon vannak. Teljesen mindegy mit gondolsz arról, hogy ki a szebb, Te vagy ők, ez az ő területük. Csak megjegyzem, rafinált pultos csajaim vannak, ellenük nem lehet háborút nyerni. A csatát se kezd el. Tudod miről beszélek. 
  • Inkább kérj segítséget, mint önálló akcióba lendülj. Ha a szoros farmerod, vagy éppen túl rövid szoknyád miatt csak balesetet kockáztatva tudnál feljutni a bárpultra, inkább segítek én szívesen. Sőt, leszállni is. Ne úgy mássz fel, mint Lara Croft a himalájára és ne is úgy ugorj le, mint egy bázisugró. 
  • Végül és nem utolsósorban, tiszteld a bárpultot. Ott készül a Te italod is.

Ennyi lett volna, kérem, látják hölgyeim, nem is olyan vészes. A kölcsönös tisztelettel sokkal közelebb tudunk kerülni egymáshoz, ugye?

ui.: Tisztes magyar, keresztény, Heteró Fehér Férfiként had' köszönjem meg neked, hogy nem dőlsz be mindenféle olyan kapitalista nyugati eszméknek, hogy a pulton táncolás lealacsonyító, a nőt tárgyiasító magatartás és ha véletlenül odatévedne az egyik vendég keze, akkor is csak kacér "A-a azt neeem lehet!"  mondattal zárod rövidre, s így nem generálsz olyan balhékat amibe még olimpikonok is belebuknak manapság. Szóval pacsi és gyere csak picit hátra a raktárba. Keverek neked egy ingyen Orgazmust. /kacsint

====================

Változik a Patreon oldalam. Jövő héttől minden 5$-os támogatóm kap heti egy exklúzív sztorit, plusz hamarosan megtellik élettel a fal ott is valamennyi prémium támogatómnak. Érdemes lehet feliratkozni még most.
Pre-sztorik, képek várhatóak első körben.

vendeghanyas_patreon_big.jpg

Klárika kalandjai Londonban

Mindenki kedvenc pultos csaja, Klárika egyáltalán nem bánja, hogy full egyedül él a nagyvárosban, ahol állandóan esik az eső. Mondjuk mióta kint van tök jó az időjárás, s ő ezt saját érdemének is fogja fel, hiszen eddig bárhová ment sütött a nap, miért pont most lenne másképp. 

jhiipswox9yz.jpg

Klárika egy táncos itatóban mérgezi a parasztokat mindenféle delíriummal. Gintonic alap, meg a vodkákat is nyelik a zergék mint a frissen harmatos szavannai füvet, de azért a szénsav nélküli sörre is rámennek ami adott némi fejvakarást a nagymellű bigének, mert kapásból akkora sörpulttal mennek, hogy annyi márkát köteles megjegyezni, amennyit tán magyarországon se forgalmaznak összesen. Ettől független hamar sikerélményekben gazdagodott a kishölgy, a beltenyészetes angolok közül néha elő-előbukkanó keleti barbár horda által is sűrűn látogatott objektum karizmáját rendesen megdobta a push-uppal polcolt csöcs. A faszik nem győzték tolni egymást, hogy Klárikánál kérhessenek így az est végére olyan jattot is szedett össze, hogy az első heti lakbérjének a nagyrésze szinte meg is volt. 

Természetesen ha már itt van ebben a szigetországban akkor illő volna tán körbe is nézni, így rá is írt az egyik szlovák kolleginájára aki ilyen mély hangon tudott magyarul is és elég csinos volt ahhoz, hogy mutatkozzon vele, de annyira nem, hogy elnyomja az ő szépségét keddre össze is hoztak egy városnéző túrát, minden sablonos faszsággal karöltve. A Big Bang után megnézték a mádám tüszót, amit én speciel mai napig értelmezni sem tudok, mert mégis ki a faszom akar viaszbábúkat nézegetni úgy, hogy még élethű genitáliák sincsenek bennük, így meggátolva mindenféle keresztényi erkölcsön alapuló maszatolást. Mindenesetre Klárika vagy 180 képet töltött fel a fészbúkjára ahogy ezeréves leharcolt celebek merev tekintetének szinkronjával tartotta ajkait picsaszájra. Nem mondom a galériára végülis ki lehetne verni, de a viaszbábúk sokat rontanak a helyzeten. Voltak még a camdeni piacon ami lényegében Klárikát is megrémítette pedig a szülőfaluja melletti meggyeserdőben lomispiac cigányai azért megedzették rendesen, meg hát még annó józsefvárosi piacra is járt olcsó puma cipőket, meg fehér cicanacikat venni, így volt viszonyítási alap rendesen. A piac oldalában lévő lángosostól kapott pacsmaggal rendesen össze is kente a száján a rúzst, de mielőtt rosszra gondolnánk; már félúton kiköpte, mert a sour creme azért nem ugyanaz mint egy jó otthoni piros tejföl. 

A következő megálló stílusosan a 9 és 3/4 vágány volt ahol Klárika majdnem megcsinálta tudjukki harmadik eljövetelét mikor kiderült, hogy a befalazott tescos bevásárlókocsihoz lóvéért lehet odaállni és a két kis faszcimpáló még a sálat is úgy tartja mintha lobogna a szélben. Az érces hangú kurvaanyázás mellett még azt is a srácok fejére olvasta két cruciatus átok között, hogy ugyanazt a zsíros sálat akasztják mindenki nyakába, hát nem félnek e a tetvektől, de az újdonsült barinő elrángatta mert a biztiőrök már nagyon megindultak és a csaj tudta, hogy ez nem magyarország, itt úgy odabasszák a korláthoz, hogy csak úgy nyekken csöcs ide-vagy-oda. 

Ezután szinte csak a város sétálóutcáin mászkáltak, meg a hídon fotózkodtak miközben jól kitárgyalták a jövőt, hogy hol lehetne értelme még dolgozni, mert az a mondás, hogy egykét komolyabb helyen a pincérek-bartenderek akár 3-4000 fontot is megkapnak alaphangon, Klárika pedig nagyon szereti a pénzt így már el is képzelte, hogy egy éven belül simán süttetheti a seggét valami olyan távoli szigeten aminek a nevét sem tudná kimondani úgyhogy meg is fogadták, hogy utánamennek a dolognak, amíg meg nem lépnek tovább, addig teljesen jó a táncos itató.

Kis szusszanásra be is ültek ott a nemzetközi pályaudvar mellett egy kis kávézóba, ahol a megegyeztek abban, hogy bizony rá kell feküdni az angolra, mert oké Klárika azért nem beszél rosszul meg a másik csaj a Gitta sem, de azért protokollpincérként ezzel a nyelvtudással nem fognak elmenni. Ahogy ezt épp tárgyalták Klárika ismerős hangot hallott és baszod nem Ivett ült a szomszéd asztalnál?

következik: 
- csak egy fing
Klárika és Ivett 

==============================

Nagyon kéne nekem Revolut Black Card. Szóval ha éppen azon gondolkodsz, hogy hogyan asszimilálódj a 21. század egyik legjobb találmányához a Fintech bankokhoz, akkor katt a refer linkemre, vagy a képre. Tök ingyen kapsz egy dombornyomott VISA kártyát, végtelen deviza, kriptovaluta, minden kutya fasza.
Megéri neked is, nekem is. Katt »»
Ha most regelsz kapsz 3000 forintot tök ingyér! (azaz ingyér volt a könyv, vagy épp megveheted belőle az eBookot. Win-Win biznic.) Mire vársz? KATT

d_lviomxkaywil7.png

Darázs és Gyros

Szerintem hatodszor olvasom ki a saját könyvemet mióta bebasztam a lúdtollat, meg a tintát a sarokba. Persze tudom, hogy ez most titeket kevésbé vígasztal, hiszen még nem kaptátok meg a példányotokat. Bár facebookon kiírtam, de jelzem itt is, hogy sajnos egy külső behatás okozta helyzet miatt csak ezen a héten tudom postára adni a könyvet, mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy még a hosszúhétvége előtt megkapjátok. Ez persze csak a magyar lakícímmel rendelkezőkre vonatkozik, sajnos a külföldieknek még várniuk kell.

wasp-136400081390103901-150829181211.jpg

Szerettem volna tényleg egy igen színvonalas szöveget átadni nektek és pont szombaton jutott eszembe egy igencsak jó sztori a partról, ami sajnos a könyvbe nem került bele. Semmi gond, megkapjátok itt.

Jól emlékszem, hogy a negyedik évben történt (könyv utolsó negyede), amikor is az egész északi partot ellepték a darazsak valami rajzás miatt. Nem is értettem, mert cigók viszonylag kevesen voltak, azok is inkább a hegedűt húzták, mintsem az idegeimet, így kibaszottul fárasztó volt az amúgy is megterhelő munka, hogy még a zümiket is kerülgetni kellett. Mindenféle csapdákat raktunk ki, meg már előre be voltak készítve az ecetes kiöntők, ha esetleg vendégben kár esik. Sajnos ez nem is volt ritka, megesett, hogy egy nap alatt, akár öt-hat fullánk okozta csípést is le kellett kezelnem, ami magával hozott egy raklap kellemes és néhány kellemetlen szitut is.

Egyik nap éppen a szomszéd animátor kiscsaj seggét bámulva ábrándoztam arról, hogy milyen jó lehetne végre nem pinákkal foglalkozni, hanem csak otthon ülni, játszani, zabálni a fánkot, meg gyűrűk ura maratont nézve egész nap ki se kelni az ágyból, amikor megérkezett egy olyan szőkés vöröses dög, hogy még a túlparton is vigyázba álltak a faszok. Mellette pedig egy kellemesen napbarnította, jóképű csávó, akinek szálkásra gyúrt vállait és karjait, csak pillanatokig árnyalta a gömbölyödő sörpocak. Illedelmesen köszöntek, rendeltek és ettek, ami azért meglepő dolog, mert a kellemes külsejű magyar emberek, abban az időben ritkán voltak jófejek is, így simán átverést éreztem a háttérben, Apehet, MI6-et, FBI-t vagy valami ilyesmit, de mikor rendesen kérték a számlát és nagyot is jattoltak, akkor megnyugodtam. Igaz ültek még ott vagy egy órát a napon, csak így chillezve, de gyanúm eloszlani látszott. Pont ekkor kiáltott fel a kishölgy, de olyan éktelenül, hogy a túlparton azóta is álló péniszek hirtelen eldurrantak én viszont tudtam, hogy a szárnyas hadosztályunk állhat a háttérben, így kérdés nélkül vittem is az ecetet és szalvétát, amiért ritka hálásak voltak. Utána még napokig hozzám jártak ebédelni és tőlük kaptam ezt a szépséget is, amit már egyszer feltettem a blogra, de mivel geci egoista vagyok, ezért újra felteszem.

 fot_2_1411818427.jpg

Hát nem gyönyörű?
(Amúgy kiderült, h valami híres rendező, de istenért nem vágom, hogy kicsoda a csóka.)

Sajnos nem volt mindenki ilyen elnéző a szolgáltatóegységgel, már a zümik tekintetében. Még ugyanazon a napon, mikor, kicsit később egy új vendég érkezett, valami híres orvos csehországból, aki hozta kis feleségét meg a két hat-nyolc év forma gyermekét. Konkrétan még a cölöpöket sem verték le a lakóbusz ponyvájához, már jöttek is az étteremhez, gondolom éhesek lehettek mint a picsa, be is rendeltek négy gyrost, mert az olyan kajának tűnt nekik, amiben nem csalódtak.

A zümik már ekkor megcsípték az egyik gyerkőcöt, pedig baszki még be se értek úgy egészében az étterembe, egyedül a fickó állt be a pulthoz rendelni valamit, hogy minél gyorsabban elkészüljön. Szó szerint tényleg elleptek minket a darazsak, olyan volt mint az a diznifilm, amikor a zsidók ráküldik a csapásokat egyiptomra aztán a főnogosz fiát meg kinyírja a biboldó átok, mert nem kecskevérezte tele az ólajtót. Szóval para volt a helyzet elismerem, de összességében aki falun nőtt fel az nagyjából látott már ilyet is tudta, hogy nem kell hadonászni, meg basztatni a röpködő kisállatokat és akkor baj sincsen. Nade mit tehet akkor a pincér, ha abban a pillanatban, ahogy leteszed a tányért az asztalra, már oda is száll az a kis geci? Én esküszöm nem vettem észre, abban pedig biztos voltam, hogy nem az Ákos szakácsunk főzte bele a salátába a kis rovart, egyrészt nem rajongott az egzotikus konyháért, másrészt az meg pont annyival több idő, amennyit fáradtságnak ítélt volna egy gyros-ra.

Az első kört még benyeltem, amikor a fontoskodó apuka, szigorú ejnye-bejnye keretében visszaküldte az ételeket. Oké, lehet, hogy én hibáztam. Lehet, hogy mi hibáztunk. Megesik. Elnézést kértem és mutattam a helyzet elég magától értetődő voltát, miszerint gecisok a darázs. A második kör gyrossal már nem vicceltem. Konkrétan búra alatt vittem ki és ott is hagytam, de ez maximum akkora védelmet jelentett, mint tüzelőbugyi egy mangalica seggén, mikor németh szilárd áll mögötte. Óhatatlanul a darazsak megrohamozták a finom, friss és tradícionális gyrosban lévő csirkedarabokat. A faszi ordított. Még talán meg is érteném. De velünk. Ezt viszont már nem. Szabadkoztam, ígértem neki új adag gyrost elvitelre, ingyen koktélt, ajándék pizzát, magyar teltkeblű lányok natur franciáját a végén testre vagy szájba, de nem hatotta meg bűnbánó beszédem. Hosszas erőlködés után, mondtam, hogy akkor talán fizesse ki a számlát és nem kell tovább boldogítanunk egymást, amit persze sértésnek vett és a lehető legszánalmasabb emberi reakcióval próbálta lekezelni; elkezdte fitogtatni azt, hogy ő orvos én pedig csak egy semmirekellő pincér vagyok, aki így is fog megrohadni, akinek az a dolga, hogy az ő kajáját elvigye a pulttól az asztalig. Hát én sok dolgot képes vagyok benyelni, de az ilyet nem és a legrosszabb tulajdonságaim közé sorolom, hogy fel tudom venni a versenyt suttyóságban, így én várakozás nélkül elkezdtem sorolni, hogy amíg az ilyen fasszopók félrészegen fetrengenek a pulton, addig szoktam én a feleségüket lekúrni a konyhában, s nyomatékot adva szavaimnak ezt így testtel metakommunikáltam is az asszonyka felé, aki annyira érthette amit mondtam, hogy úgy elpirult, hogy egyből tudtam, hogy nagyon érzékeny témára tapintottam rá.

A faszinger feje vörösebb volt, mint dobó kata szeméremszőre és még megpróbált valamit mondani, vagyis üvölteni, de nem igazán futotta neki másra, mint hisztis toporzékolásra. Pedig szívesen bemutattam még volna néhány pozítúrát így léggitár jeleggel, de sajnos nem volt rá már vevő. Lebaszott a földre egy húszast, ráköpött, majd elviharzott. Mármint lakókocsistól.

Fél óra nem telt bele, jött is a kempingvezető, hogy mit csináltunk az ő privát cseh VIP vendégével, mert a három hetet amit előre kifizetett most igényli vissza a recepción és húznak haza, hogy ők többet magyar szót sem akarnak hallani. Lehet, hogy kicsit erősre sikerült, nem tudom. Állítólag odahaza meg is írta valami turisztikai weboldalnak, szóvla ha valaki tud szlávul, az nyugodtan keressen rá.

következik: Klárika londonban

 

Vegyetek eBookot. Olcsóbb mint egy doboz cigi :D

cover_vendeghanyas_2.jpg

Klárika szintet lép

Klárika közel egy év alatt összeszedett annyi lóvét, hogy múlt hónapban fogta magát és kiment londonba melózni. Persze nem valami hotel szobáinak a csíkosra fosott wc-it csiszitüli hanem, egy zenés itatóban tolja a koktélokat. Két hete csinálja és már most bírja nagyon, de persze nem is Klárika lenne, ha nem hozna magával érdekes sztorikat. 

jhiipswox9yz.jpg

Az egész úgy indult, hogy mikor Májki temetése után elmentek megnézni a néhai Jocó éttermet, akkor felmerült a gondolat, hogy esetleg közösen újranyitják, de elég érdekesen alakultak az első tárgyalások. Fel akarták vázolni azt, hogy Andris, Pacsai és Ő egyenlő arányban lesznek vezetők, de már a fennmaradó 1%-on legalább két órát marakodtak. A következő kérdés eldöntése, miszerint, hogy nevezzék a helyet, szintén közel három órás vitát generált, pedig baszod még addig se jutottak el, hogy egyáltalán felhívják az objektum tulajdonosát, hogy kiadó még az épület. A Klárika volt az első aki bedobta, hogy neki gecire semmi szüksége nincs erre a sztresszre, ráadásul Pacsai folyton cuppogtatott neki, meg megpróbált alányúlkálni, ami csak még inkább kibaszta a biztosítékot. Pest jó, amúgy mármint Klárika szemszögéből. Mindig akad valami pénzes kis főfasz, aki elhiszi, hogy ha nagyokat jattol, akkor majd Klárika jobban fogja bírni és mindig vannak annyian, hogy a heti fodrász, a taxi és a gurméebédek ne jelentsenek problémát, már anyagi szempontból. 

Ez a london téma is onnan jött, hogy elkezdett udvarolni egy csávó, aki szokásos kéthetes holiday-ét töltötte pesten és full belebolondult a kis fekete, bögyös pultoslányba és feszt győzködte, hogy odakin' királyi élete lenne, ő segít, mert valami bar-menedzs'er és vagy hat diszkónak a főnöke és 1900 font alapbért plusz tipinget tud ajánlani. A csávó lepődött meg legjobban, mikor utolsó előtti napján Klárika bemondta neki, hogy jólvan menne. A srácban még a szar is megfagyott állítólag, de azért igyekezett a legjobb formáját hozni és beljebb szopni a pofáját, mert érezte, hogy az eddig sosem bejövő szövege most tán' mégis nyálkás húshoz juttathatja, így le is dumálták, hogy mik a feltételek, mik kellenek, meg úgy nagyjából Klárika hol fog lakni. A Klárika nem volt szívbajos, simán bekérdezte, hogy elalhatna a kanapén egy-két napig, míg nem talál valami értelmes albit, mert a londonimagyarok-os maffiáról már bőven eleget hallott ahhoz, hogy még az url-t is elkerülje. A csávó össze-vissza ködösített, hogy most a penthouse-ját éppen újítják fel ezért ő is szállodában lakik, aminek a válaszára maga sem volt felkészülve, miszerint "akkor nem flangálok bugyiban a kéródban". A csávó úgy harapott az öklére, ahogy DiCaprio tette a wallstreet-es filmben, de ez a hajó már elúszott. Rá egy hétre Klárika viszont tényleg ott volt londonban és mivel dellája van bőven, így komoly problémát sem okozott neki egy édzsenszín keresztül kérót szerezni. Én intéztem neki Revolut-ot, mert kapok referer jutalmat érte, így az angol bankszámla is rendben volt, a csávó meg állítólag sim kártyát, mert az is fontos. 

Klárika kérdezte, hogy melyik szállodában van a srác, mert akkor ő is oda foglal az első napokban, de itt már érezte, hogy a csávó valamit kamuzik, mert sehogy sem sikerült létező hotel nevet mondani. Amikor már túl volt az eNi námberen már tényleg rácsörgött a csávóra, hogy mivan Jancsika bazmeg, melót ígértél, akkor hol a geciben van a hat diszkó, meg sok lóvé, amiből végül tényleg lett egy lebeszélt interjú, meg egy cím, amire Klárika teljes mellbedobással érkezett. Mármint nem átvitt értelemben.

Az első húsz perc röhögéssel telt, mert kiderült Jancsika nem menáger, vagy mi a geci, hanem valami utolsó pohárszedő és egy wembley-i gettóban lakik két pakival. Minden nap meló után az icelandből viszi haza az egy fontos mirelit pizzát és egész évben arra spórol, hogy legalább nyaranta az otthonmaradt lúzerek szemében eljátszhassa a nagymenő világlátottat. Klárika mondta is neki, hogy ezért igazán kár volt közel két kilót elbasznia odahaza a gozsduban, mert még akkor sem nyúlt volna a csávó kráteres képéhez, ha a bákinghem pálászban lakna és két, hosszában egymáshoz ragasztott heinekenes doboz méretű lenne a pénisze. Azért a jattot megköszönte, mert pont fedezte a repjegy árát, meg egy éjszakát a canary wharf-ban. A kegyelemdöfés az volt, amikor még azt is betolta, hogy ennyiből azért még a kelemen annácska is meglett volna egy éjszakára, de ugye aki hülye haljon meg. 

A meló viszont bejött, mert a valós bár manager simán felvette a keleti szépséget koktélbárba, hogy a faszba ne, már első nap 10%-al több volt a forgalom abban a pultban. Pedig az egy kedd volt. Most már lassan egy hete nyomja és talált kecót is, a highgate-en, nem olcsó, de legalább pici és nincs lakótárs. 

cover_vendeghanyas_2.jpg

Biztonságiőröket szopatni jó dolog

Az egyetlen szakma a világon, amiről vallásfüggetlenül az ész hiányára asszociál az ember nem más mint a biztonságiőr. Áll azzal a nagy redős tarkójával, karbafont kézzel, hogy bicepsze mégnagyobbnak látszódjon és szigorú szemeiben értelem halvány sugara sem fedezhető fel. És ott vannak mindenhol, a bankban, a postán, a közértben és persze a tömegrendezvényeken. 

istockphoto-182165420-612x612.jpg

Van egy erős sztorim, ami eléggé felbaszta az agyamat, de mivel eddig ment a jogi oda-vissza köpködés, így nem akartam írni róla, de ennek szerencsére vége. Történt ugyanis közel fél éve, hogy asszonykám bement a piros-fehér bankba, hogy jó orbánistaként a csok-ról, meg a babaváró hitelről érdeklődjön. Ne nem mintha útban lenne a pici Szerda Úr, de érted, jobb mégis felkészülni, meg betárazni hitelből vett kokainból, hátha betörnek a migráncsok, azt holnapra már arabul lesz kiírva még a kifli ára is. Szóval húz sorszámot, meg minden, aztán mikor sorra került, közel háromnegyedórával a bank zárása előtt, örömmel vette tudomásul, hogy egy ismerőse fogadja őt a pultnál, így a kezdeti feszengés amit egy banki ügyintézés magában rejteget, hipp-hopp el is múlt, sorra vették a lehetőségeket és elkezdődött a folyamat. Az pedig nem öt perc, de az ismerős mondta, hogy kis szerencsével koppra zárásra végeznek is, de ha egy-két percet túlmennek sem tragédia, mert ő zárja a bankfiókot. Minden haladt a szokott medrében, igazolványok az asztalon, pozitív elbírálás visszacsatolva, mikor is megérkezik a marcona inkál szekuricsi, hogy takarodó van, mert ő zár. Így ebben a stílusban. A bankos ismerős nevén szólítva mondta is neki, hogy kis türelmet kérünk még van két aláírnivaló. Ezzel viszont nem szerelte le a munka hősét, ő tovább folytatta agresszív módon, hogy ügyfél már nem lehet itt és kifelé, mindezt egy nőnek, olyan stílusban, amivel még Jocó se operálna, mert prosztónak tartaná. Az ügymenet akkor szakadt meg, mikor az érzékeny iratok fölé hajoló biztiőr elkezdte a vállánál fogva gyüszködni a páromat, hogy kifelé. Itt már a lány sem fogta vissza magát, kikérte magának ezt a stílust és megszakította az ügyintézést, mondván, hogy ő nem hajlandó ilyen bankkal szerződni. Összeszedte a motyóját és kiment a bankfiók elé, ahol cigire gyújtva felhívott engem, hogy elmesélje a történést, de csak mesélte volna, ugyanis a biztiőr utánament az utcára. Már vonalban voltam, mikor hallottam, hogy mindenféle kurvának titulálja a csajomat és végig a kurva-gyökér-fasz tengelyen váltogatta a szójárást, mondjuk ugya a kollektív biztonsági őr szókincs nagyjából ebben ki is merül, így meg sem lepődtem. 

Hazaérve együttes erővel egy részletekbe menő levelet fogalmaztunk meg a bank számára, amelyben kitértünk arra is, hogy az utcafronton lévő kamera mindent láthatott is, ezért ne csak a benti részt vizsgálják és külön jelezve, hogy adataink érzékenységére kiemelten figyeljenek (van ugye erre jogszabály). Kaptunk egy sablonválaszt, hogy majd értesítenek, pár héttel később pedig egy tipikus nagyon-sajnáljuk-a-kellemetlenséget-az-ügyet-kivizsgáltuk levelet. Természetesen az ismerőstől tudjuk, hogy lófasz nem történt, a belső vizsgálatot konkrétan a bankfiók vezetője és a biztonságiőr kettesben zárták le, mindenféle retorzió nélkül. Oké, tegyünk bejelentést a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara-nál. Hasonló levél jött vissza és már kezdtünk is letenni arról, hogy a faszarcú bármilyen enyje-bejnyét kap, mikor az egész ügy váratlan fordulatot vett. Életem kapott egy emailt egy ügyvédi irodától, amelyben egy pdf volt mint csatolmány, amely felszólította arra, hogy 200.000 Forint sérelemdíjat fizessen meg a biztiőrnek, a kellemetlenségekért és rágalmazásért. Címzés úgy volt, hogy kizárólag a Név plusz email cím, mindenféle hivatalosságot nélkülözött az egész. Tértis levelet nem is kapott, csak ezt. Hogy hogyan szerezhette meg az email címet, nem tudjuk, nem publikus, ráadásul a kedvesem neve sem feltétlen olyan, hogy egyből lehet következtetni az esetleges email címre. Ergo vagy a bank, vagy a kamara kiadta. 

Mit volt mit tenni, pénzt áldozva ügyvédet fogadtunk, aki hivatalos, immár tértis levélben leírta, hogy minden vádat visszautasítanak és amennyiben ezen felül faszkodni akarnak, akkor nem várjuk meg míg ők indítanak peres eljárást, hanem mi fogunk kezdeményezni, méghozzá a bank, a kamara bevonásával plusz még az ügyvéd ellen is etikai eljárást kezdeményezünk, mert a felszólítása minden volt, csak jogszerű nem. Persze nem kaptunk választ, de az ismerőstől tudjuk, hogy biztiőr barátunk rendesen kiakadt ettől.

Na ezt csak azért mondom el, mert bár nem vagyok homár blog, hogy most itt fogyasztóvédelmi faszságokon pattogjak, kiváltképp, hogy én annyi olyat szegtem meg, hogy külön toplistám van rá a pokolban, de az elmúlt időszakban olyan szinten suta biztonságiőrökkel futunk össze, hogy összeszámolni is nehéz. Éppen tart a FEZEN fesztivál, amire évek óta járunk, most is ott vagyunk minden nap és külön a kurva szádat Tóni, amiért egyre szarabb az egész, de már első nap sikerült a biztiőröknek olyat alkotni, hogy azt hittem keresztbe szopom le magam. 

Váltjuk meg a karszalagot, megyünk be, tartjuk rutinos fesztiválozóként kinyitva a batyunkat, amire elkezdenek ezek a tesztoszterontól bűzlő patkányok beszólogatni, hogy nem akarod, hogy még le is tapizzalak? Az olyan szexista utalásokat már fel se vettük, aminek töredékéért már #metoo botrány is robbant ki, de az, hogy még emellé nekiállnak ciccegni és gyökerezni, meg kurvaanyázni, csak úgy, teljesen indokolatlanul az már feszített. De elengedtük, bementünk szolidan ittunk, még narkó se volt, sőt éjfél környékén el is húztunk, mert olyan fos volt a felhozatal, hogy még a tátika kocsmában is jobb a műsor. Kifelé menet nagy csapattal éppen arról beszélgettünk, hogy még valami kibaszott büdös volt a bejárat mellett, gondolom az egyik toi-toi szivárgott, vagy ilyesmi, amit az egyik biztiőr, feltételezem nem alaptalanul magára vett, s úriemberhez méltóan meg is kérdezte tőlünk:

- Ki a büdös, te köcsög? 

A sokktól, hogy ez az ösztönlény tud beszélni, hirtelen nekünk állt el a szavunk, de jól tudjuk már, hogy felesleges hergelni ezeket, mert csak a saját élményünket basszuk el vele, így haladtunk tovább, amire a "Gyere vissza a kurva anyád!" - már csak hab volt a tortán. 

Tényleg nem értem. Nem értem, hogy egy embernek, aki azért kapja a fizetését, hogy az ott bulizó emberekre vigyázzon, miért kell, hogy folyamatosan a balhét keresse? Persze ez az egész dolog most bagatell, mert kibaszottul csak röhögni tudtunk a szánalmas fején, ráadásul másnap mikor mentünk akkor persze egyből ruházatátvizsgálással indított, amire én elkezdtem cöccögni neki, hogy élvezed mi te kis buzi, erre gerjedsz, hogy faszikat taperálj, amire a kis kopasz kreténnek majd felrobbant a feje, de nem mert mit csinálni, csak vörös fejjel tűrni, ahogy előttem guggolt még egy szolid csípőmozgást is betoltam neki. Amúgy én mindig ezt csinálom amikor köcsög biztiőrök vannak a beengedő kapuknál, mert ezzel nem tudnak mit kezdeni, ha meg magukra veszik és elkezdenek hőbörögni, vagy rosszabb esetben ütni, akkor az nekik instant kirúgás, aztán nem lesz lóvé kondibérletre. 

Pedig nem vagyok egy mindenáron kötekedő arc, sőt, ha úgy alakult munkáim során, mindig saját zsebből hívtam meg kávéra, energiaitalra vagy ilyesmire a velem dolgozó biztiőröket. Ha mulatni támadt kedvem fesztiválon, akkor sem voltam rest, odavinni egy-egy pohár valamit, azoknak az arcoknak, akik a közeli placcot felvigyázták, egyrészt önös érdekből, mert így ő rám onnantól figyel, másrészt meg néha bennem is dolgozik az emberség. Néha. 

Na mindegy mindjárt megyünk vissza megnézni a korda gyurit, meg a modern talkingot mer' az raj. Befelé menet meg megint felhúzom a biztiőröket, mert buzik mind. Ja, amúgy ismertem egy csajt, akinek a faszija kúrás első két percében mindig bekérdezte, hogy "Jó má?". Érted "Jó má hárt? Jó má szó!" 

 

ui.: hétfőre talán kijózanodok és lesz rendes poszt is 

 

cover_vendeghanyas.jpg

[Itt a könyv] Hol volt, hol nem volt...

Egy monitorfényekkel teli folyosón kellett áthaladnom és a stúdió előtt leültetett közönség hatalmas ovációban tört ki, mikor megérkeztem a talk-show házigazdájához. Az őszhajú férfi, borvirágos orcájával izzadós-szakállas puszit nyomott az arcomra, majd bal kezemet felemelve a mikroportjába üvöltött, hogy üdvözöljék Szerda Urat!

cover_vendeghanyas.jpg

Az ízléses bőrkanapé amire ültettek, rettentően kényelmetlen volt és semmilyen formában nem voltam képes elengedni magam. A műsor logójával ellátott bögréből szürcsöltem az enyhén szénsavas vizet, mikor belekezdtünk. 

- Vendéghányás! Honnan a név eredete? - kuncogott a fickó.

- Valójában magam sem tudom - kezdtem bele a monológomba - ez egy régi pincér vicc, "Szíveslátás, vendéghányás". Akkor mondtuk, mikor olyan vendéget kellett kiszolgálnunk, akit legszívesebben levertünk volna egy csavarkulcssal, tesét elégetnék, sírját leokádnánk, de közben mégis mosolyogtunk. 

- Rendkívül szellemes. Mondja csak, miért gondolja azt, hogy jó ötlet arról írni, hogy maguk vendéglátósok, hogyan alázzák meg a vendéget, miközben valójában az lenne a dolguk, hogy kellemes élményben részesítsék? - evezett harciasabb vizekre a fickó

- Őszintén szólva magam sem tudom, mikor elkezdtem írni, akkor csak az hajtott, hogy leírjam ami történt velem, sosem gondoltam volna, hogy erre emberek kíváncsiak. - adtam elő álszerényen.

- Mégis milyen emberek olvassák magát?

- Leginkább szakmabeliek, akik ugyanolyan sztorikat éltek át, csak más helyen, időben és személyekkel. - vágtam vissza határozottan.

- Tehát maguk leírják, hogy hogyan verik át azt a vendéget, akinek előtte a levesébe pisáltak és utána megosztják egymással az ilyen blokkposztokat és azon nevedgélnek? Nem gyerekes ez egy kicsit? 

- Szerintem ez picit többről szól, egyrészt bemutatja a vendéglátás sötét és monoton oldalát, ahol a dolgozók nagyon sokszor 16 órákat is dolgoznak hetekig szabadnap nélkül, másrészt a furább vendégek által előadott produkciókat én kötelezőnek tartom megörökíteni az utókornak. - nevettem.

- Tehát maga lényegében gúnyt űz azokból akiket előtte nap kétszínű mosollyal az arcán, a markát tartva kiszolgál? - csattant fel a fotelból.

Közönség: HŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ!

- Igen, lényegében erről van szó. - vigyorogtam.

Közönség: halk nevetés

- Itt van a kezemben Szerda Úr frissen megjelent botránykönyve, amelyben munkájukat végző ellenőröket vernek meg seprűnyéllel, részeg tinédzserlányokat használnak ki szexuálisan és lényegében meglopják a vendégeket. Mi késztette arra, hogy ezt ön vállalva a fák pusztulását, papírra vesse? Rendes ember ilyenben nem vesz részt, de ha mégis akkor legalább annyi esze van, hogy eltitkolja! - hergelt a fickó, sunyi éles hangon.

- Az ellenőröket én is szívesebben vertem volna nagy kék műfasszal mert az tovább tart, de erősen tiltakozom az ellen, hogy én bárkit is kihasználtam volna, kiváltképp tinipinákat, hiszen senki nem fogott faszt a tarkójukhoz, hogy igyanak és rámmásszanak. - próbáltam ügyetlenül védekezni.

- Áldozathibáztatás! - ordított.

Közönség: fuuúúúúúj, sovinisztaaaa, náááci, fúúúúúúúúj

- Úgy érti, hogy ha hagyom, hogy egy seggrészeg nő leszopjon az szexuális erőszak és még hibáztatom is? - képedtem el.

- Így van! Minden rendes keresztény ember tudja, hogy a nőkkel először írásos beleegyezést kell kérni, külön záradékkal a behatolásra kész testnyilásokról és függelékkel az előjáték mikéntjeiről. Bármi történik ami ettől eltér, az bizony a lehető leggusztustalanabb szexuális erőszak. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy maga Szerda Úr, vagy hogy hívatja magát, egy szexuális ragadozó akinek börtönben van a helye és akkor még a vendégek sérelmére elkövetett bűneiről nem is beszéltünk. - darálta a szavakat, akár egy prédikátor.

- Pedig vendégeket is kúrtam meg volt, hogy a Gyula pálinkáztatta a férjet, amíg az asszony feje kopogott a konyhában a saválló pulton. - próbáltam rákontrázni.

- Nem szégyelli magát! Ez az undorító liberális hozzáállás európa végét jelenti! - s ahogy ezt elmondta, még egy könnycseppet is megeresztett a büszke nőért. 

- A műsor szerződésében azt beszéltük meg, hogy csak a könyvről kérdez. - próbáltam visszaterelni a beszélgetést promózandó művemre.

- Máris menekül. TEREL! Tipikus erőszaktevő! De ám legyen. Kérem mesélje el, hogy mi késztette arra Tibor kollégáját, hogy idézem; "belehogyozzon Henry feleségének forraltborába?" - tette fel olvasószemüvegét, ahogy a könyvből kilógó post-iteket lapozta.

- Semmi, csak utáltuk a kurvát, mert visszataszítóan viselkedett!

- Szégyentelen! - súgta szinte magának. És mondja csak, ha már az ilyen undorító dolgok nem zaklatják fel, hogyan tud úgy aludni azzal a tudattal, hogy konkrétan meglopja azokat a vendégeket, akikből él? Idézem is "...De csak dollárral tudnak fizetni, Gyula mosolyogva mondta, hogy semmi baj. Informálisan vált dollárt 150 ért, megfelel?...". Hát kérem, ez még a szocializmusban is rablásnak számított volna! - törölgette izzadt homlokát.

- Nade kérem, ahhoz nekem semmi közöm nem volt. Nem tisztem megítélni, hogy néhai főnököm, hogyan vált valutát. 

- Dehogynem! Hiszen nem szólt senkinek! Sőt így még inkább bűnös, mert fel kellett volna jelentenie! - ordított rám.

Közönség: ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!

- Maga egy szégyentelen ember, aki büszke is arra, hogy lop, csal, hazudik és kéjeleg és nem rest meggyalázni szép nemzetünk irodalmát ezzel a mocsok ponyvával! - dobta a földre a könyvet, majd ráköpött - Az ilyen írásoknak megjelennie se lenne szabad, sőt halálbüntetéssel kéne súlytani azokat akik még csak hasonlókon is törik a fejüket! 

- Uram, nem túlzás ez egy kicsit? A történetek bármi sötétek is egy kor lenyomatát tükrözik és velünk éln... - mondtam volna, de a felhergelt közönség lassan megindult felém. Az ősz hajú fickó, felemelte két kezét, mint aki éppen a megváltót várja és kiadta a parancsot. 

- ELKAPNI! - s elindult felém, egy régi rozsdás drekóval. 

Az első ütés a fejemet érte, a második a gyomorszájamat. Utána csak arra emlékszem, hogy a földön fekve, magzat pózban, próbálok túlélni és ráadásul be is hugyoztam. Ekkor ébredtem fel és bár a talk-show, a verés csak a kisagyam által kivetített képek és hangok keverékei voltak, a könyv tényleg kész van. 

Tudom, sokat kellett rá várni, de higgyétek el megérte. Több mint 300.000 karakterben írtam újra a teljes Gyula sztorit, ami az saját történetemet meséli el, a balatoni szezonmunkáról.

Legfontosabb tudnivalók a könnyvel kapcsolatban:

  • Megveheted puhafedeles A5-ös könyvben és eBook formájában is. 
  • Sőt, ha fizikai példányt kérsz, az eBook ajándékba jár.
  • Fizetni PayPal-en, Revolut-on, Transferwise-on vagy SWIFT banki átutalással tudsz.
  • Ha ezek közül egyik sem jó, írj emailt: szerdaur@gmail.com
  • Az eBook-ot a pénz beérkezése után azonnal megkapod.
  • A fizikai példányt augusztus elején küldöm, várható érkezés augusztus 7.,8.,9.
  • A fizikai példányok erősen limitáltak. Összesen kétszáz darab van. Vészesen fogy.
  • Bármi probléma, kérdés merül fel, írj emailt: szerdaur@gmail.com

 

Felcsigáztalak már? Ha nem eléggé, akkor olvasd el az eddigi kritikákat a könyvről:

Csodálatos Vendéghányás “Formailag kifogástalan, az underground szcéna egyik remeke, ahol az olvasó bepillantást nyerhet, a vendéglátás sötét bugyraiba. Fekete humora túlmutat a legmasabb írott intellektuson, cinizmusa a nagy nevettetőkével vetekszik.”

Ivett

Csodálatos Vendéghányás “Formabontó, ahogy Szerda Úr a szavakkal játszik és úgy hétköznapi helyzetekkel borzongat. Több mint csodálatos élmény elolvasni, beszippant és magával ragad.”

Stephen King

Csodálatos Vendéghányás “Glugh-glugh-glugh-glugh.”

Aleska Diamond

Csodálatos Vendéghányás “Csíragyerek ez a Szerda Úr, alig baszott meg valakit és még büszke is rá. Bezzeg ha én lettem volna ott én mindenkit megbaszok mert annyira csodás férfi vagyok.”

Pacsai

 Mire vársz? Alig egy belvárosi pizza és sör áráért tiéd az élmény, ráadásul ez meg is marad!

button.png

Vendéghányás - A Gyula sztori

Sziasztok,

itt a várva várt pillanat.

Megjelenik a hamisítatlan Vendéghányás - A Gyula sztori című első könyvem. 

Ahhoz hogy hozzájuss, egyszeri támogatást kérek tőled, szerény anyagi helyzetemre való tekintettel.

Puhafedeles könyv: 3000 Ft (Szállítási ktsg benne van.)
eBook: 1000 Ft

Az eBook-ot azonnal megkapod, amint támogatásod megérkezik, a puhafedeles könyv  augusztus 7.- 8.- 9. -én fog megérkezni. Kérlek csak ennek tudatában rendeld meg. Egyedül intézek mindent, nem vagyok logisztikailag felkészülve az egyenkénti postázásra.

A könyvről tudnod kell, hogy limitált példányszám van, így ha azok elfogytak már csak ebook-ként tudom adni.

(Ha patreon támogatóm vagy és már érkezett tőled, legalább egy dollár támogatás akkor ebook formájában pár napon belül küldöm neked a könyvet. A nagytámogatók pedig várjanak még, fel fogom venni velük a kapcsolatot.)

Ha valamit elbasztam, vagy úgy érzed, hogy a rendelés menetekor valami félresíklott, kérlek a szerdaur@gmail.com-ra írj emailt.

ERRE TOVÁBB >>

Könyvajánló - vasárnaptól előrendelés

A tarkómon ömlött a víz és egy ízléses családi ház portája előtt üldögéltem, hanyagul a virágágyásban. Valami olyasmit mondtam az előttem ülő csajnak, hogy szerintem az a gimnázium ahova beadta a jelentkezését, nagyjából annyira válik hasznára majd, mint ló tenyésztőnek a giroszkóp ismerete, de mire az érvelést kifejtettem volna, sugárban kezdtem el hányni.

vendeghanyas_22.jpg
csak mondom, ez az én seggem...

Jutott belőle mindenhova, a lányra, a virágágyásra és a saját lábamra is. Nem tudom, hogy mi vezérelt, mikor a vörös színű, nyúlós hányadékkal tartíkott liliomot letéptem, majd neki adtam, de arra nagyon emlékszem, hogy legbelül jó ötletnek tűnt. Ekkor voltam 13 éves és ez volt az első bebaszásom. A srácokkal felmentünk a koszos kis iparvárosunk szélén található dombra, ahol az egyik mobilszolgáltató antennái, meg tornya adták a mobiljelet és ott az erdős részen, egy tisztáson piknikeztünk. Nyolcan, vagy tízen lehettünk és bőven elég volt egy liter vodka, némi fanta narancs és két liter koccintós vörösbor, hogy mindannyian készre tegyük magunkat. A vodkát a régi fajta, még visszaválthatós fantáspalackba töltöttük bele, mikor leittunk belőle annyit, hogy kábé egy az egyben lehessen hígítani. Aztán jött a vörösbor. Persze nem először ittam akkor, mondhatni már gyakorlott koca-piás voltam. A srácokkal a pannon likőrgyár által forgalmazott gyümölcsvodkákat vettük, ami a ezer forintba került a vásárcsarnok oldalában található non-stop-ban. Néha sört is ittunk, de szűkös anyagi keretünk inkább indokolta a rövid fogyasztását. Még arra is tisztán emlékszem, hogy azon a hirtelen meleg napon, azért mentünk fel a westeltoronyhoz, mert május elseje volt és kibaszottul nem akartunk a proliktól nyüzsgő városban caplatni, ahol még a legundorítóbb kocsmát is ellepték ilyenkor a népek.

A nagy hányás után a többiek valahogy hazavittek, de nem azért mert nem tudtam volna magamtól menni, hanem inkább mert nem akartam. Az a fajta részeg vagyok, aki ájulásig tud inni, a rosszullét, vagy az álmosság ritkán kerülgetett csak. A következő részegség, már jóval tudatosabb volt, például okosan kihagytam a borféléket a repertoárból, mert már akkor jól tudtam, hogy a minőségnek ára van, s bármennyire is a célomra fókuszálok, bizonyos szint alá leadni nem akartam. Pár hónap telt el, s azon kaptam magam, hogy a helyi rock-kocsmában vagyok az unokatesómmal, aki két évvel idősebb volt nálam és rohadtul vágta az összes limp bizkitet, meg hasonló zenét, felállást meg ep-ket húsz évre visszamenőleg és együtt ittuk a sört, meg néha azt a cserkópálesznek csúfolt kommersz valamit 90 forintért. Volt két tag a pult mögött, már rohadtul nem jut eszembe mi a nevük, mert elbaszott egy gyökerek voltak, viszont ahogy mozogtak, meg ahogy buliztak az nagyon is bejött. Lényegében minden péntek-szombaton bementek a kocsmába délután kettőkor, aztán végigitták a napot, miközben néha kinyitottak pár sört a vendégeknek. Kibaszottul ideális jövőképnek tűnt, egy magamfajta célok nélküli csávónak. Jó közösségben, metált hallgatva minden hétvégét szétbaszva tölteni, miközben még lóvét is kapsz. Elég meggyőző érv volt az is, hogy nagyjából már akkor sejtettem, hogy az olyan faszom melók mint ami a városban akkor éppen volt, záros határidőn belül robotizálva lesznek, de enni meg inni mindig akarnak majd az emberek, s hiába a sok sci-fi, ha a részeg emberek zöme egyedül akarna inni, akkor elég lenne kibaszkodni a kólás automaták helyett sör, meg rövides gépeket és kocsmákra se lenne szükség. Felismervén, hogy ez az elmélet csupán egy disztópia, könnyűszerrel és boldogan jelöltem az a Vendéglátást a középsulis papíron, amivel eléggé beszoptam, mert a német tanárnőm három éve folyamatosan megbuktatott, amiért egyszer beszóltam, hogy geciundorítóak a műkörmei. Mentségemre szóljon, hogy akkor még nem igazán értettem, hogy hogyan működik a világ, s fő nemezisem, gyermekkori fantáziáim fő alanya Jutka néni, azért rendre megvágott. Nem is kerültem be első körrel vendéglátósnak, hanem baszod villanyszerelőnek, ami biztos tök jó szakma, olyan antiszoc arcoknak akik precízek, meg tudnak bajuszt növeszteni és jól áll nekik a kantáros nadrág. Én meg egyik se voltam, így a nyarat a német tanulás mellett főleg káromkodással, duzzogással kevert önigazolással, meg a kocsmába járással töltöttem. Bátran kijelenthetem, hogy mire a középsuli első napját elkezdtem, már törzsvendégnek számítottam a kricsmiben, sőt néha, nagyon ritkán még azt is megengedte a tanyasi banderasra hasonlító pultos csávó, hogy kinyissam a sörét, meg kitöltsem az unikumját, amíg ő valamelyik tini picsát hegesztette a raktárban, de ez még messze volt a valós gyakorlattól. A szeptember viszont hamar eljött és én ott álltam azzal a rezgősen, rugózó alkatommal az új sulim tornatermében, feszülős fehér nejlon ingben és végig arra gondoltam, hogy egyrészt mennyi sok retek fasztestű lesz az osztálytársam, másrészről meg, hogy milyen széles skáláját képes képviselnie a proliknak ez az új dimenzió. A gladiátorképzőnek is csúfolt középiskoláról csak annyit érdemes tudni, hogy ez a magyar mos eisley, ahol a környék leghitványabb söpredékét próbálják meg szakmához juttatni. Emellett valamilyen általam ismeretlen oknál fogva, a város néhány elit kölyke is ide járt, de voltak itt szociálisan hátrányos gyermekek, lomis cigók, fiatalkori drogfüggők és olyan srácok is akik hétvégente már valami közeli diszkóban dolgoztak kidobóként. A vegyes társaság alapját leginkább az adta, hogy a bőrdíszműves szakmától, a kereskedelem marketingen át, az asztalos, a villanyszerelő és környezetvédelmi és vízgazdálkodási szakokat is itt tanították. Évfolyamonként 10-12 osztály indult, amik jellemzően vegyesek voltak, példának okáért én mind villanyszerelő egy osztályban voltam a vendéglátósokkal. Logikus mi? Mindenesetre én örültem ennek, mert így kevesebb adminisztrációt jelentett az áthelyezési kérelmem, amit bő fél év alatt abszolvált is a suli, igaz, anyám családipótléka belekerült egy borítékba amit a még ötven felett is basznivaló igazgatónő zsebre tett a privát konzultáció végén.

Kamaszodó éveimben ekkor voltam leghálásabb anyámnak, mert nem csak megmentett attól a ténytől, hogy az iskola logójával ellátott kantáros nadrágban kelljen a gyakorlati oktatásvezetőm a kertjében medencét ásnom, de egy csapással bekerülhettem a Tölgy Büfébe, ami a világ egyik leghitványabb bányász-kocsmája volt, de soha olyan boldogan nem ment még gyerekmunkás dolgozni, ahogy én igyekeztem oda az első napomon. Ez a hely, igazából semmi másra nem volt jó, mint hogy megtanuljam az olyan alapokat, mint a sörcsapolás, a fröccsök fajtáit és azt, hogy hogy töltsek csuklóból úgy 4,2 centet, hogy az alkeszok ne vegyék le, hogy a feles, az igazából konvergál az eus szabvány felé. Persze az se volt utolsó, hogy a baszatlan kis főnökasszonyom felvett kisegítőnek az iskolai gyakorlat mellett, ami jelentős anyagi emelkedést jelentett az amúgy igen szerény életkörülményeimhez. A helyet viszont hamar kinőttem, ami azért meglepett, hiszen nem vagyok egy ugrálós fajta, legalábbis akkoriban még nem voltam, így a család kapcsolati hálóján keresztül hamar bekerültem a város másik végében található Hajnalka Panzióba. A két hely nívóbeli különbsége jelentős és nem csak annyiban, hogy a panzióban nem voltak lerúgva a piszoárok, hanem elegáns ruhában ételt, ráadásul kulinárisan magas minőségű ételt szolgáltak fel, hozzá illő borokkal, amiből a választék se volt kicsi. A legótvarabb krimóból, egy ugrással jutottam az agglomerációban elérhető legjobb melegkonyhás helyre, ami fejlődésre sarkallt, s bár sosem gondoltam volna, de megszállottja lettem az egésznek. Rájöttem, hogy az íz-érzék képességem messze átlag feletti, faltam az új dolgokat, egy nap alatt betanultam a teljes étlapot, ami százhetven fogásból állt, de nem csak az árakat, illetve a hozzájuk passzoló köretet tudtam, hanem a teljes ételkészítési metódust is. Amíg suliban voltam, basztam a tananyagra, az akkor frissen kijött Anthony Bourdain könyvet olvastam és mire befejeztem a 9. osztályt rég túlvoltam a Túrós Emil féle receptkönyvnek csúfolt szakadt szürke irományon át, az összes Magyar tanmesén. Nagyívben szartam le, hogy a haverok röhögnek rajtam, hogy fehér ing, mellényben mászkálok gyakorlatra, engem akkor és abban a közegben, olyan szinten nyűgözött le az egész szcéna sajátossága, amihez hasonlót addig még csak elképzelni sem tudtam. Italokat elemeztem, sörhőmérsékletről tanultam és bátran, sőt büszkén jelentettem be bárkinek, hogy az év végére az én tudásommal már simán letenném a szakvizsgát. Persze senki sem figyelt rám, ám ez nem vette el a kedvemet. Akkoriban volt egy csajom, afféle első nagy szerelem, amit inkább hajtott a vágy, mintsem az érzések. Egyrészt neki köszönhetően, másrészt az életkorom miatt sem, tudtam még azon a nyáron munkát vállalni, pedig bármit feladtam volna azért, hogy szezonmunkához jussak a balatonon. Görcsösen olvastam az akkor még platformnak számító Bazárt és naponta megjelenő megyei hírlap állás rovatait, ahol mint hamupipőke a hercegére vágyakozva, karikáztam be a szimpatikus cellákat. Már akkoriban volt egy olyan érzésem, amit csak később tudtam megfogalmazni, hogy milyenné akarok válni, de mint rutin, tapasztalat és világlátás híján, még csak szavakba se tudtam önteni. Azon a nyáron, valójában nem sok dolog történt, a gyakorlatot adó helyem, nem tudott sokat fogadni engem, mert nem múltam még el 16 éves és ahhoz túl sok rendőr és közhivatalnok járt oda, hogy be merjék vállalni azt, hogy stikliznek a sulis gyakorlattal, így a nyár nagy részét otthon töltöttem, meg azzal a csajjal mászkáltam le a parkba. Néha ha úgy alakult lementünk a balatonra, ami a tó közelsége miatt, nem volt egy óránál nagyobb utazás, így már akkor jól szemügyre tudtam venni az ottani életet, ahogy a pultosok az asztalon táncolnak, ahol még a legótvarabb lángossütő is egy izgalmas nyári kalandnak ígérkezett. A nyarat egy közös baráti héttel zártuk le, amikor is a csajomnak a szepezdi nyaralóját töltöttük meg vagy tízen. Bár akkoriban már rutinosan piáltam, mégis sokkal inkább vágytam a házban történő tivornya helyett arra, hogy a parton hesszelve leshessem a bulihelyeket. Elég szar dolog ezt kijelenteni, de rohadtul nem élveztem az ottlétet. A saját határaikat feszegető 14-5 éves hülyegyerekek voltunk, akiknek a legnagyobb szórakozása a teszkós vodka piálása volt, meg az, hogy a fiúk felvegyék a csajok tangáit és abban pózoljanak, ugyanazt a zenét hallgatva mint otthon. Semmilyen újdonság, varázs, vagy éppen nyugalom nem járt át, mert egyrészt figyelnem kellett, hogy senki ne zúzza le a kérót, másrészt meg egy teljes hét összezárva a legjobb haverjaiddal, még akkor sem feltétlen a legjobbat hozza ki belőled, ha amúgy minden oké. Pedig minden oké volt, Gábor Úrral, rendesen toltuk a rövidet és a többi spanom a Tomci, meg a Márk is rendesen benne volt minden faszságban, olyannnyira, hogy még egy szál spanglit is szereztünk, amit MI6-et megszégyenítő szervezés keretében, egy szerdai “trükkös nap”-nak hívott fedőakció keretében el is pöfékeltünk. Nem tudtam megfogalmazni, de többre vágytam, többre annál, minthogy a saját seggemen ülve basszak be minden nap. Ó gyermeki tudatlanság, mennyit röhögök még ezen ma is, kiváltképp amikor meghallom geszti szánalmas szóviccei között az egyetlen rímpár, amellyel erőltetve is, de tudok azonosulni; “És az akarok lenni, ami akkor voltam, Mikor az akartam lenni, ami most vagyok.”

Irány a balaton

Majdnem egy év telt el és nem csak a pöcsöm nőtt meg, az arcommal együtt, de harcművészetnek hála a hasizmom, a vádlim és valamelyest a bicepszem is. Emellett simán vittem hét tányért egy kézen (salátásból akár 14-et is) és olyan vehemenciával gyűjtöttem a borravalót, hogy a mindennapi cigimen felül, azért hétvégén be is tudtam baszni. Közel tizenöt év távlatából példának okáért elég viccesen hangzik az a tény, hogy a 16. születésnapomat abban a rocker kricsmiben ünnepeltük meg, ahol immáron törzsvendég voltam. Ja és beszarsz, éjfél előtt anyám hozta be a tortát, aminek tetején csokis unikumos krémmel volt egy pentagramma felrajozlva. Sátánmetál geci!

Tavaszi gyerekként immár boldogan vetettem bele magam a hírlapba, hiszen április végén, május elején már bőszen hirdetik a parasztok a balatoni pozíciókat, s tudtam én jól, hogy időben kell lecsapni ezekre, mert akkoriban még nem lasszóval kellett fogni a csálingereket, hanem konkrétan kiálltál a 71-es mellé egy pillangófogó hálóval, suhintottál egyet, azt úgy kellett kiválogatni a kurvák közül a vendéglátósokat, mintha félő lenne, hogy a prostitúció visszaszorult volna. Szerencsére addigra már praktikusan dobtam a csajt is, így semmi nem állhatott közém és a balatoni munkavállalás közé. Az edzéseket ledumáltam a mesterrel, hogy nyáron jegelem őket, ő meg összeírt valami edzéstervet, amit elviekben kellett volna csinálnom meló előtt vagy utána, de hát feltételezem, hogy szavak nélkül is tudható, hogy mennyiszer szagoltam hozzá az erőnléti edzésnek. Mondjuk egyszer futottam hat kilométert a parton, de azért mert egy nagyfülű NDK-s csávó késsel kergetett, mert rajtakapott a lányával, de hiába igyekeztem meggyőzni erről a Kensin-t baszott se rá. És még el se tudtam élvezni, szóval utólag belegondolva, már kérdéses, hogy ki szopatott kit. Május közepére minden összeállt ahhoz, hogy indulhassak életem legnagyobb kalandja felé. A Hajnalka panzió, ballagás utáni pár hetében zajló uborkaszezon alatt bőségesen volt időm átböngészni az összes újságot, ami pedig tetszett azt lényegében azonnal hívtam is. Magam is meglepődtem, hogy a legtöbb hirdetésben kínált pozíció, hiába az aznapi újságban volt, már betöltött lett mire oda jutottam, hogy felhívjam azt. Nem túlzok amikor, azt állítom, hogy egy héten keresztül folyamatosan lyukra futottam. Volt ahol a fiatal korom miatt utasítottak el, volt ahol azt mondták, hogy helyi személyzettel dolgoznak, hogy ne kelljen szállást intézni. Akkoriban az internet hiába volt már elterjedt a lakosságban, meglepően kevés álláshirdetés tettek fel, főleg fizikai munka esetében, még ha a vendéglátás, nem is a klasszikus értelmében vett fizikai meló.

Azért nem adtam fel és folyamatosan csörgettem az új hirdetésben megjelenő telefonszámokat, mikor is egy igen fiatalos hang ajánlotta fel, hogy oké, menjek le másnap interjúzni. Még meg is voltam illetődve baszod, hogy milyen komoly hely, hogy még interjúm is lesz. Szabályosan készültem, de annyira, hogy még német könyvet is vittem az útra, mert a csávó mondta, hogy német nyelv az kelleni fog, de ha van egy kis alapom, akkor segít majd. A kora délutáni időpont amit megbeszéltem a fickóval, egy vihar utáni, perzselő kánikulába fordult át, mikor leléptem a hugyszagú műbőrülések öleléséből, a kavicsos peronra. Azt mondta a faszi, hogy hívjam fel és kijön értem az állomásra, mert elég sokat kell gyalogolni, így hívtam is és gyors elszívtam vagy három cigit, míg megérkezett. A kezdeti sokk az arcomra is kiült, mert én egy finom úriembert vártam, aki majd selyem hangedlivel és bájos modorral invitál majd engem a kasírozott szélű abroszok közé, erre megjelent egy rókaképű, mélyen ülő szemű bajszos figura, aki két bazmegolás között, a körméig szívott dekket úgy pöckölte ki a kocsiból, hogy közben még a feleségével is volt ideje telefonon kurvaanyázni.

A fehér ford csak úgy zötykölődött a szebb napokat is megélt kisfalucska kátyúkkal tarkított aszfaltján, de ettől független a táj gyönyörű volt, magán hordozta mindazt a népies magyarságot, amelyet a rafkós marketingesek a kilencvenes években pirospaprikával és levendulával díszített brossúrákon juttattak el tőlünk nyugatra. A levegő tiszta volt, a balaton pedig fényes és a modortalan figura sem volt túlságosan cinkes, inkább csak szabadszájú. Gyulaként mutatkozott be két dekk között és már ahogy beültem az autóba egyből elkezdett sorozni a kérdésekkel, már ha az út, a járókelők, vagy éppen a becses neje nem kúrta fel az agyát. Szépen vezette fel a témát, azzal, hogy hol dolgoztam eddig, milyen tapasztalataim voltak, csumpi, alakart stb. Hiába próbáltam menőzni azzal, hogy hány tányért viszek bal kézen, leintett a gecibe, hogy azt minden majom meg tudja tanulni, aki legalább kétszer verte a faszát balkézzel. Szerinte sokkal fontosabb a kommunikáció és a hozzáállás, mert az, hogy két, vagy három karikával viszed ki a kaját a parasztoknak, azzal nem leszel beljebb, de ha szórakoztatod őket és jó kaját ajánlasz neki, akkor bizony jön a jatt és hát gecire a lóvéért csináljuk, szóval ezt véssem az eszembe. Bármennyire is sértve éreztem magam, be kellett látnom, hogy igaza volt a csókának, de felocsúdni se nagyon volt időm, mert már jöttek is következő kérdések, amik németül voltak, példának okáért, ilyeneket tolt, hogy rántó’hús, meg fagyi, illetve pezsgő, ami lehet édes és száraz, szóval ezekben még úgy ahogy erős akcentussal, ugyan de átjutottam, de mikor mondja a rántott gombafejeket és én gebrátenpilzét mondtam, akkor rám üvöltött, hogy van ott még egy fej is, amire kapásból toltam, hogy kopf, amire jó adag csulával jött a válasz, hogy köpfen. Diadalittas mámorában tán észre sem vette a kurvaanyád jelzést, amit elmotyogtam, de közben megérkeztünk a csehóhoz is, ami minden várakozásomat felülmúlta a maga puritán módján.

Az étterem egy kempingen belül volt, pár méterre a vasúti sínpártól és még néhány méterre a vízparttól. A néhai egy kaptafára készülő vízparti bungallót úgy alakították át, hogy az alsó része egy konyha volt, felhúzható ablakokkal és a ház előtt egy jó nagy lebetonozott részen, egy vasszerkezettel, amin büszkén feszült a kék-fehér ponyva, cirádás Gyula Restaurant felirattal. A fedett rész mellett, egy még egyszer akkora területen, szintén lebetonozott részen dzsuvás műanyag asztalok és székek sorakoztak, megfakult napernyőkkel, amik olyan termékeket hirdettek amelyek tán már a rendszerváltás előtt sem voltak kaphatóak. Az objektumtól balra helyezkedett még egy épület, ami jóval kisebb volt, egyszintes és szintén egy vasszerkezetes ponyva takarta az előtte fekvő részt. Kicsit újabbnak tűnt, de nem kevésbé piszkosnak, de ezzel kapcsolatban a Gyula jó előre szabadkozott is, hogy még csak most lett kipakolva, elpuceválva, csak később lesz, amint elkezd dolgozni majd a konyhai kisegítő per takilány. A fantáziámat viszont legjobban, az utólag a kék ponyvás rész mellé telepített, farostlemezből eszkábált bár rész borzolta fel, amely egy kúp alakú mobilházacska volt. Belülről kifelé nyíló, felhajtható zsalugáterek zárták el estére és ezeket felhajtva, teljesen körbe lehetett ülni az egészet, míg belül a bartender keverte az italokat. Ránézni is csodálatos volt, hát még mikor megjegyeztem, hogy ez a tomkrúzos koktél című film mini mása, mire a Gyula öblösen felröhögött, hogy ja bhazmeg, onnan vette az öltetet. Be is állított, hogy akkor már csapoljak egy sört neki, meg egy unikumot, amin rettentően megsértődtem, hogy engem nem kínált meg a sóher gecije, de végülis állásinterjún voltam, győzködtem magam. Hamar meggyőződött arról, hogy az italkészítéssel nem lesz gondom, így végül nagy nehezen leültetett az egyik asztalhoz és egy kávéval csak megkínált, majd rátértünk a részletekre. Azt mondta, hogy bár fiatal vagyok, de alkalmaz engem annak függvényében, hogy hogy fogok teljesíteni az elején, mert ha besokallok, vagy nem tud rám számítani, az cinkes és szezon közepén baszott nehéz új embert találni. Számítsak arra, hogy még így májusban lehív egy-egy hétvégére és akkor kiderül minden. Spúrságát semmi nem határozta meg jobban, mint, hogy már ekkor kitért arra, hogy ezekre a próbanapra ezer forintot fog fizetni, de ha beválok, akkor a napi bérem 2500 forint lesz, főszezonban pedig 3500 forint. Láthatta rajtam, hogy nem túlságosan ujjongtam az örömtől, így hamar próbált szépíteni, hogy de erre még rájön a napi három étkezés, a szállás illetve az, hogy ha ügyes vagyok akkor jattot is kereshetek, ami szezon végére szép summa lehet. Ingattam a fejemet, de végül úgy döntöttem, hogy szarok a pénzre, nekem az élmény kell és toljuk, benne vagyok bazmeg.

===================

vasárnap elindítom az előrendelést, limitált 200 példányt nyomunk ki így érdemes lesz figyelni.
ebook-ból végtelen lesz, azon patreon támogatóim akik legalább lifetime 20 dollár értékben adakoztak, azok ne vegyék meg /kacsint

ui.: remélem tetszik a bevezetés, 300.000 karakterszám felett van a könyv, szóval kellemes kis nyári olvasmány lesz.

puszipacsi