Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szíveslátás, vendéghányás...

vendéglátás a járvány után

2020. június 03. - Szerda Úr

Durva három hónapon vagyunk túl és aki úgy érzi, hogy most minden visszatér a régi kerékvágásba, az nagyobbat téved, mint egyszeri buliturista a király utcában, húszezer forintos sütőporral a zsebében. Ami engem illet, le vagyok döbbenve. Nem a helyzet miatt, hanem ami az után történt. Persze maga a szituáció sem volt egyszerű, de beszéljenek helyettem a számok:

fb-cover.jpg

Amit itt érdemes picit taglalni, hogy a segítségem nem materiális, sokkal inkább jogi volt, vagy ahol épp tudtam, ott hirdetést hegesztettem, önéletrajzot írtam, vagy photoshoppoltam pizzakiszállításos szórólapot olyan emberek részére, akiknek ez érdemi segítség volt a járvány elején. Amit kiemelnék, hogy rengetegen kerestek meg azzal, hogy a főnökeik helyettük írtak alá kilépőnyilatkozatot, felmondást amit sikerült jogi úton megtámadni és bizony most pár ember ellen indult feljelentés hamisítás miatt. Hogy erre csak ennyi fenyegetést kaptam, az igazából számomra meglepő, sokkal többre számítottam. Legszívesebben leírnám azoknak a belpesti szórakozóhelyeknek a listáját, akik mint a szaros zsepit, hajították el sunyiban az alkalmazottaikat, de ez nem lenne túl etikus, főleg, hogy most én is feljelentő vagyok több esetben is. Itt óvatosan megjegyzem, hogy természetesen nem a csóró, maguknak kenyérért güriző tulajok, hanem a folyton szipogó, németautós kopaszok keménykedtek, csak éppen elfelejtették, hogy a kilencvenes évek mackónadrágos, redőstarkójú látványgengszereitől manapság már senki sem fél. Úgyis kikerült a címem/nevem, lehet jönni keménykedni, aztán meglátjuk kinek mekkora a fasza. 

Én kis naiv azt hittem, hogy majd lazítják a korlátozásokat és majd ezek az emberek, akik most a bezártság miatt tele vannak feszültséggel, meg alaphangon is gyűlölettel, majd lehiggadnak, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy én lettem a hülyegyerek és csak próbálom inhalálni azt a kibaszott sütőport. 

De ne szaladjunk ennyire előre. Szeretném megosztani veletek, hogy milyen válogatott gennyességek sorát követte el egy nem is olyan szűk szcéna és hogyan basztak ki az egyik legkiszolgáltatottabb munkavállalói csoporttal.

A klasszikus kamus

A legjellemzőbb átverési típus a járvány elején, abban a pillanatban, mikor bejelentették, hogy a kocsmáknak be kell zárni; az volt, hogy a munkavállalók elé tettek egy közös megegyezést munkaviszony megszűntetéséről. Az ígéret, ami dokumentum mellett lebegett, hogy amint vége a járványnak visszaveszik őket, addig is kapják a munkanélküli segélyt. Egy népszerű gozsdus szórakozóhely még azt a pofátlanságot is elkövette, hogy írtak egy szándéknyilatkozatot, hogy amint vége a vészhelyzetnek, újra felveszik őket, méghozzá emelt bérrel, ám ezt a dokumentumot csak egy példányban nyomtatták ki, amit maguknál tartottak. A gond csak az, hogy mivel a munkavállalók nem kaptak ebből a példányból, lényegében még az elárvult seggüket sem törölhetik ki azzal, az meg csak hab a tortán, hogy fizikai valójukban sem ért volna sokat a nyilatkozat. Bár nem vagyok jogász, de akik igen és nem voltam rest megkérdezni őket, azok azt mondták, hogy ez kimeríti a szándékos félrevezetést, mert abban a hitben tartotta a munkavállalót, hogy az állása megvan. A pofátlanabbja a Vörösmarty téren még azt is megcsinálta, hogy a közös megegyezéssel való felmondásban külön kitért az éppen esedékes túlórapénzekről való lemondásról, cserébe kapták a szándéknyilatkozatot. Mi ez, ha nem átverés?

A papírokkal simliző

Volt olyan étteremtulajdonos aki még a látszatra sem adott és úgy rúgta ki mind a tizennyolc emberét, hogy aláírta helyettük a felmondást, majd a kilépőpapírokat visszatartva, hetekig nem lehetett elérni. Lényegében közel húsz ember állt széttárt kézzel és még a munkaügyről is elzavarták őket, hogy kilépőpapírok hiányában, nem tudnak velük mit kezdeni. Itt fogtak össze az alkalmazottak és csoportos feljelentéssel kézenfogva sétáltak be inkább a rendőrségre.

A legundorítóbb hasonszűrő kocsmáros a nyugati környékén egész egyszerűen eltűnt. Egyik napról a másikra zárat cserélt, az alkalmazottaknak csak postán küldte ki a kilépőpapírokat és a gyanúsan remegős kézzel aláírt felmondást, ráadásul a februári-márciusi bérüket, azóta is várják.
Néhány másik embertől olyan sztorikat is hallottam, hogy négy órás papírt lobogtatva, új szerződéseket írattak alá a munkavállalókkal, de új cégre, majd az így újrakezdődő próbaidő első napján indoklás nélkül ki lettek rúgva. Szép.

A keresztapák

Volt néhány belpesti, magukat súlyosnak gondoló, valójában csak dagatt, 90-es években, megrekedt, ugyanannyi ikúval megáldott műmájer is, akik kisebb-nagyobb szórakozóhelyláncokat visznek, itt-ott egy étteremmel és néhány másik helyen kávézóval. A sztorit számomra felfedő, egy ottani régi munkavállaló szerint teljesen bevett szokás volt, hogy három havonta új munkaszerződéseket írtak, olyan cégek nevével, amikről nem is hallottak, vagy a cégjelzőben nincs is tavalyi bejegyzésük. Ők effektíve be voltak biztosítva, mert folyamatosan három hónapos próbaidőben voltak, amire igazából az egyszeri vendéglátós pont szart az elmúlt években, mert még a balfaszok is megkeresték a nettó 250-300-at. Itt nagyon jogászkodni sem kellett, hiszen a próbaidő indoklás nélkül felmondható. A para rész ott következett, hogy az egyesével berendelt embereknek, járványügyi meetingre érkezvén, nem csak a felmondást kellett átvenni személyesen, de aláírattak velük egy titoktartási nyilatkozatot, amiért cserébe aprópénzt osztott a mackónadrágos maffia, miszerint nem beszélhetnek a nyilvánosságnak a céghálót érintő dolgokról. Hogy bármiféle ellenkezésnek, vagy hobbijogászkodásnak elejét vegyék, az egyesével behívott dolgozókat, egy kisebb csapat kopasz felügyelte, az aláírás során, akik nagyon kedvesen köszöntek mindenkinek és semmi fenyegetőt nem tettek, már a puszta jelenlétükön kívül - vallja több érintett. Az egyik tökösebb bartender csinált egy ügyesen elrejtett go-pro-s videót erről, amit volt szíves megmutatni nekem. A videóban nem történt sokkoló, vagy váratlan dolog, a videót felvevő tag, erőteljesebben kérdezgette, hogy mi lesz most, de a tulajdonos kerek-perec megmondta, hogy vagy aláírod és kapsz egy ötvenest, hogy ne halj éhen, vagy visszatartom a kilépőpaírodat egy hónapig és sok szerencsét. Én azt tanácsoltam a videós srácnak, hogy ne nekem, hanem rendőrségnek mutassa meg. Nem tudom mi lett a sztori vége, a srác nem válaszol az üzenetemre. Azt tudom, hogy ez a tulajdonosi kör két hete vadul toborzott olyan bérért, amit gyurcsány idejében is kiröhögtek a pincérek. 

vendeghanyas-1.jpg

A járvány hozadéka vendéglátós szemmel

Míg most, éhbérért melóznak azok, akiknek maradt még valami, nehéz helyzetre érdemes felkészülni, ugyanis rengeteg külföldön dolgozó ember érkezett haza. Az ő hiányukból adódó ugrásszerű fizetéseknek jó időre búcsút lehet mondani és ha tippelnem kéne, azoknak a féldrogos sutyerákoknak is, akik minden-mindegy alapon dolgozták le az elmúlt pár évet, hiszen ahogy a mémmé vált tábla is hirdette, nehezebb volt felszolgálót találni mint vendéget. Nos, az elkövetkező időszakban nem hiszem, hogy sok ilyennel fogunk találkozni és az elmúlt évek megszokott balatoni szezonjai sem lesznek rózsásak, a fesztiválokról nem is beszélve és bár ne legyen igazam, messze még a vége. 

 

 

Van egy furcsa érzésem is

 

Itt megragadnám az alkalmat, hogy idézzek Izom Tibi, még a járvány előtt kiadott 'Kiásni az ördögöt' remekművéből egy pár oldalt, amiért talán nem vágja le a faszomat, mert a végére odarakom a linket, hogy meg tudjátok rendelni. 

Kancsóból a levest

“Kaja ok, de a kiszolgálás rettenetes. Nem először ilyen, de eddig lelkesedéssel, sűrű elnézéskéréssel korrigáltak. Ma ¾ 3-kor akartam egy külföldi ismerősömmel egy gyorsat rendelni, tök éhesen beültünk a majdnem üres teraszra, tíz perc után levadásztam a pincért, aki egyébként tökre nem jött volna oda hozzánk, kérdeztem, hogy benn kell-e rendelni, vagy van kinn étlap, mire a földre mutatott, hogy ott van egy leesve, azt megnézhetem.
Ezek után még tíz percet vártunk, hiába, hogy odajöjjön és megkérdezze, hogy mit kérünk (közben próbáltam jelezni, amikor elment mellettem, hogy szeretnék rendelni), majd bement, és szóltam, hogy itt vagyunk és ennénk valamit. Miután ezután sem jött oda hozzánk, inkább eljöttünk. Több mint húsz perc várakozás után egy majdnem üres helyen odáig jutottam, hogy integethettem, csomószor a pincérnek, felvehettem egy étlapot a földről és könyöröghettem, hogy adjanak valamit.” 

- Danika, gyere csak ide kisfiam! - szólótt a kiadó pulthoz legközelebbi asztalnál ülő, mogorva köpcös férfi, fel se nézve a laptopjából.
Danika az lehetett, amelyik eddig a falnak dőlve támaszkodott, hogy el ne essen a nagy álldogálásban, mert a mondat végi szünet után nagy nehezen megmozdult, és lassan, hosszasan, mint a Sátántangó, elindult a férfi irányába.
- Olvasd csak el ezt - fordította felé a laptopot a férfi, mikor odaért az asztalhoz, majd kezeit keresztbe téve jelentőségteljesen hátradőlt. 
- Igen? - kérdezte Danika kicsivel később, mikor az olvasás végére ért.
- Ez így volt, ahogy le van írva?
- Így - helyeselt unottan Danika miközben a körme alatti koszosságot méregette.
- De semmi furcsát nem találsz benne, igaz? - vakarta meg idegesen az állát a férfi.
Danika erre már csak a vállát rántotta meg.
- Ide nézzél rám, bazmeg ha hozzád beszélek. - Danika bambán ránézett a férfira. - Én megértem, bazmeg, hogy szarod te le a vendégeket, meg engem is, meg a munkahelyedet is, mert te egy ilyen szardarab kisgyerek vagy, baszol te bele mindenbe, hidd el, én értem és tudom ezt. De pénzt nem akarsz keresni a jattból? Vagy ennyi pénzed van, hogy már nem kell? Mert akkor minek dolgozol te itt egyáltalán?? Hát miért nem az anyádat baszod akkor otthon a putriban bazmeg? - dőlt előre vörös fejjel a férfi, miközben csak úgy fröcsögött a nyála mindenfele.
- De kell a jatt - mondta minderre Danika.
- Na, és őszintén kicsit magadba nézve, te adnál magadnak ezért bármit is? Fölveteted a földről a vendéggel az étlapot? Hát fáj a hátad? Rosszul vagy, Danika? Mondd meg, mondd meg őszintén, hogy nyomorék vagy! És akkor nem lesz semmi gond, te bemész szépen mosogatni, a Jocóka meg kijön pincérnek…
...Nehogy azt hidd egyébként, hogy nem alkalmaznék szívesen olyan pincért, aki képes köszönni a vendégnek, kezébe adni egy étlapot, majd jó pofát vágva megkérdezni, hogy mi a jó kurva édesanyját akar zabálni. De mit csináljak, ha nincs munkaerő. Legalább rád lehet számítani. Látod, milyen rendes gyerek vagy te? Vagyis a faszomat vagy te rendes! Csak túl ostoba egy geciláda, hogy te is kimenj külföldre, nem? Mert még magyarul se tudsz, te buziláda, hogy takarodjál  innen, amíg pofán nem baszlak, és kiköpöd azokat a sárga gecis fogaidat!

Nos, remélem a Danikák tényleg visszatakarodnak a putriba megbaszni az anyjukat. Akit érdekel a könyv, az itt tud keresgélni, bár ahogy látom a webshop nem üzemel, de itt a facebook, lehet neki írni, biztosan akad még pár példány.

Aki nem ismerne, vagy nem követi régóta az örökségem, annak leírom, hogy jóideje átváltottam vendéglátósból hetedik kerületi aktatáskás művész-ájtís-punkká, így az elmúlt két évben jó rálátásom lett a bulinegyedben eluralkodó nívótlan kiszolgálásra. Nem akarok bezzeg-elni, meg beállítani magam királynak, (pedig már pár éve is volt egy hasonló kirohanásom) de vannak felszolgálók akiket nem tudok sajnálni. Ők azok, a bunkó, beleszarom, stílustalan és lehúzós patkány kiszolgálók, akiket max lehánynék, de mégis tele volt velük az egész kikúrt bulinegyed. A vendégek jöttek így is és lettek lehúzva, megalázva, nem kiszolgálva, vagy éppen átverve, akkora volt a turizmus ,hogy belefért. És ezek az emberek, két körömrágás, meg instaposzt között kicsapolt sörért jóval többet kerestek mint néhány másik ember. Nem volt ritka köztük a félmillás nettó kereset sem, amit bár nem sajnálok tőlük, csak kicsit meg vagyok lepődve, hogy a járvány beütésével, mindenki elkezdett sipákolni, meg a rézkrajcárt is a vaxolt picsájához szorítani. Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy az ember tudja, hogy egy válság, ami legyen akár gazdasági, akár járványügyi - bármikor beüthet. Eddig ők voltak az élet császárai, most meg kenyérért rimánkodnak a belső facebook csoportokban és féláron árulják a designer cipőkön át, a lapostévét, meg az ájfont. 

Szomorúan hangzik és tényleg önmagammal harcolva írom le ezeket a sorokat, de talán a vendéglátás önmagába forduló spirálja, egy olyan saját farkába harapó kígyó, ami megérett arra, hogy felégessék, sóval hintsék be maradványait és új lábakon, új szereplőkkel nekifusson. Égjen csak el az összes, kibaszott élménybirtok, amit csókosok építettek támogatási pénzekből, porladjon csak el a liszt ferenc téri lehúzós helyek garmadája és öntse el a pusztító árvíz az összes vintage jellegű kávézót, ahol három hipszter kislány ádáz harcot vív egy latte macchiato lefőzésével. Pusztuljon mind és vegyék át a helyüket hozzáértők, akik nem csak egy koncepciót, de értelmes dolgozókat is tudnak végre kitanítani, hogy talán pár év múlva, ne úgy üljek be, egy belvárosi, túlárazott étterembe, hogy előre tudom, hogy át fognak verni és még csak nem is kapok jót. 

 

ps: ha úgy érzed, hogy durva sztorid, vagy veled is méltatlanul bántak el a járvány során, elvesztetted az állásod és szeretnéd megosztani a nagyvilággal írj nekem: szerdaur@gmail.com

karanténnapló egy tirolban rekedt szakács tollából

Andris épp a bordákat pácolta mikor először hallott a vírusról. Eleinte csak röhögött magában mikor hallotta, hogy hullanak a vágottszeműek, de amikor európában is megjelent a gyilkos kór és lényegében a határ másik oldalán is elkezdte tucatszám lezúzni a nyuggereket, na akkor elkondolkodott. Talán a beleszarom stílusa, tán a bőséges (th)C-vitamin miatt ez a gondolkodás egészen addig eltartott, míg a kis falut, ami turistaparadicsomként működik szezonban, úgy bezárták a gecibe, hogy se ki, se be nem lehetett menni. A hotelre persze rábasztak egy nagy lakatot, így vendég se volt, meg fizetés se. Két hét. Gondolta, fél lábon is. De akkor még nem sejtette mi vár rá.
(Suttogó hang:) Nem sejtette...

cover_1.jpg

1. Nap

Kikúrt jó ez a karantén basszátok meg, se meló, se kötelesség, se főnök. Egész nap lazíthatok a szobámban. Még jó, hogy mikor múltkor otthon voltam lehúztam enkórról egy rakat sorit, meg pornót, az xbox is üzemel, szóval kibaszottul király kis pihenőidő következik. Kezdetnek talán el is kezdem a Sons of Anarchy-t, eredeti nyelven persze, mert aki ilyen surmó pózer csak az mondja azt, hogy kemény motorosok, ami mekkora tré sorozatcím már baszki. Egyszer elcsíptem még otthon a tévében magyar szinkronnal, te ha éltél még szekunderszégyent párbeszédtől bazmeg, na hát az az a köbön. Tekerek is egy lelazítósat és induljon a móka. Te ennek a Jax-nek tényleg milyen baszotthülye járása van. Vagy 12x látttam már a full sorozatot, de ez még eddig nem tűnt fel ennyire. Na mindegy, meglesem, hogy nyírnak ki pár latinócigányt, azt jó lesz.

2. Nap

Majdnem egyhuzamban letoltam a az első évadot, na hát nem is para ez a dolog, már csak 13 nap van hátra. Szerencsére mivel szezonra készültem így van zöldség is elég, meg cigi, piát meg korlátlan hozok ki a raktárból szóval nópara. Annyira felfokozott ünnepi hangulatban vagyok, hogy bontok is egy söcit és jöhet a 2. évad. Amúgy feltűnt, hogy a Stál ügynök karaktere kibaszott ronda, de olyan szexuális kisugárzása van, hogy két rész között rárántok. Valamiért bejönnek ezek a picsák akik ilyen gecik, meg van pisztolyuk. 

3. Nap

Letoltam a második évadot is, még mindig nagyban röhgögök, hogy a főgeci egy magyar náci. Hogy történjen valami, hozzányúltam a tartalék spurimhoz amit nagy hajtásokra táraztam be, meg letoltam mellé egy fél üveg vodkát, szóval bennem van a boogie. Kicsit fel is hangosítottam a sabaton-t, hogy legyen már valami metál, de erre a hülye divatpicsa Zsu nem elkezdett rinyálni, hogy nem tud szkájpolni a faszijával? A rohadt ribanc. Amúgy hárman vagyunk az egész kikúrt hotelban, mert a főnök felment a hegyre a házába, szóval itt vagyok én, a kulcsfigura, a Zsu a kétbalkezes felszolgálócsaj meg a Zsókanéni aki takarítani jött, csak beszopta a karantént. Zsókanéni jó arc, mondta, hogy süt ma kalácsot meg elvan a tévével meg valami faszom táskát hímez, de ez a Zsu ez kikészít a hülyeségeivel. 

4. Nap

Kimentem a hotel mögötti birtokra ahol jó esetben van élet és a helyi őslakosok vidáman integetnek egymásnak a fullos német autójukból, vagy éppen túramotorral robognak egyik faluról a másikra, de most olyan csönd volt, hogy mikor véletlen ráléptem egy faágra, az akkorát csattant, hogy a bal fülemre még most sem hallok rendesen. Mindenesetre eltoltam egy masszívabb cigit, amitől a színek egyből melegebbek lettek a táj hangja pedig kellemes mint Dani Filth hangszálai. Jó kis nap ez basszameg.

5. Nap

Kicsit untam már a SOA-t ezért rányomtam az Xbox-ra és kerestem valamit amiben le lehet mészárolni mindenkit. Tökéletes választás volt a Devil May Cry 5. része amiben egy félig angyal-félig démon figurával kell változatos módon szétbaszni a száját mindenkinek. Annyira rohadtul leköt a kaszabolás meg a vér, hogy nyolc órán át még kiverni is elfelejtettem. Tekerni viszont nem. LOL

6. Nap

Rendesen lerendeztem a ruandai mészárlást, legalábbis virtuális halottak számában. Ami azt illeti szerintem még túl is teljesítettem, de most gecire unatkozom és a votka sem igazán segít. Megkérdeztem ezeket az agyatlan némbereket, hogy akarnak e füstölt oldalast enni, mert akkor összedobok nekik valamit, pác van, csak a szmókert kell beröffenteni, estére már van is omlós hús. Mondjuk ahogy elnézem a Zsu-t ennék inkább merev húsra lenne szüksége. Elkacérkodok a gondolattal, hogy rettenetesen megbaszom a pulton, de csak bosszúból, aztán a gempát meg a hajába kenem. Meg is érdemelné. Estefele egy vastag dzsó mellett el is készülök a hússal és kihúzok egy asztalt a kerti pavilonhoz, hogy ott zabáljunk. Viszek ki a saját pálinkámból, hogy megkínáljam ezeket a nyomorultakat, ne mondják már, hogy spúr geci vagyok. Az igazság az, hogy el is számoltam magam, mert úgy isszák mintha nem lenne holnap, az édes baracknedű meg csak fogy, szóval átkozom magam, a hülye jó szívemért, meg a fasz ötleteimért. Kár beléjük. 

7. Nap

Iszonya módon felkúrtam magam tegnap, mert miután bezabálták az oldalast meg megitták fél üveg páleszemet, ezek elmentek aludni, pedig azt hittem, hogy legalább ha már ennyit megittak akkor csapunk valami tivornyát, de így már teljes mértékben kijelenthető, hogy kidobott pénz volt. Soha többet ezeknek semmit! Bánatomban a maradék páleszt apránként ki is szipirtyülöm, közben meg folytatom a SOA-t. Bizonyítást nyert a tény, hogy Stál ügynök még nyolc rövid után is gond nélkül egyenesbe vágja a faszomat. Meglepő felfedezés. Most már csak azon gondolkodom, hogy Katey Sagal a rém rendes családban is kúrható volt, vagy csak a fantáziám játszik velem. Fel is írom egy sárga post-it-re, hogy ennek utána kell néznem. 

8. Nap

Gecire másnaposan keltem, ezért két erős csíkkal indítottam a napot és rátoltam egy kis vodkaredbullt, ez mindig helyretesz. Viszont másnaposan mindig baszottul kanos vagyok és realizáltam, hogy három napja nem is vertem ki. Csekély sávszélességemet nem terhelve a külső vinyón tárolt XXX mappa felé nyúlok, ahol mindenféle földi jó van, viszont a véremben dolgozó metamfetamin miatt nem igazán száz százalékos a merevség, de legalább el sem durranok. Kábé három óra intenzív faszverés után, amit csak annyira szakítottam meg, hogy pár apró csíkot felhúzzak és igyak mellé gyógysört, borzasztóan nagyot élvezek és mindent beterít a gempa. Ráférne a szobára meg rám is egy alapos takarítás, így pár órát elbaszok ezzel, ami közben azért még csipegetek ebből-abból, de mire végzek ismét borzasztóan kanos vagyok, így folytatom a pornónézést, ami még két óra után már szabályosan fájdalmas is, de attól még kurvajó érzés. Miután ismét három órát töltöttem a gép előtt görnyedve, elmegyek ismét lezuhanyozni. Nagyon para a talpam tiszta sárga. Mondjuk magyarázat lehet az irányított vérpumpálás, szóval nem ijedek meg, de azért most leállok egy kicsit a narkóval. Mármint úgyértem, hogy a spurkával ofkorsz. Egy jóéjtcigibe még senki nem halt bele. 

9. Nap

Reggel mikor kimentem pisálni rendesen összeszartam magam. Mármint nem konkrétan hanem a félelemtől, mert rálestem a pöcsömre és bazmeg rendesen meg van duzzadva meg így érzékeny mint a picsa. Tiszta deformált. Írtam is a díleremnek, hogy mi a geci van, de azt mondta, hogy ha ráfeküdtem a kávéporra és rendesen használva volt, akkor ez nem para. Pihentessem és egy nap múlva elmúlik. Hát rohadtul remélem bazmeg, mert úgy nézek ki mint az elefántember baszod. Ki is mentem az étteremrészbe, hogy lefőzzek magamnak hat liter kávét, de ezt is el kellett baszni, mert ott volt Zsu aki valamilyen zöld löttyöt kevert magának, mert attól majd fogyni fog meg egészséges. Nem mondom, nagyobb picsája van mint az átlagnak, de hova a gecibe akar ez fogyni?! Na mindegy, próbálok nem túl lenéző arcot vágni, de bazmeg csak elbassza a szitut mert hozzámszól, hogy mizu meg két napja nem látott, meg amúgy is szomi mert olyan fos a net, hogy alig tud beszélni normálisan a palijával és blabla, magyarázott vagy tíz percig, de nem figyeltem, kivéve a lezáró kérdésre, hogy nincs e kedvem bebaszni mint az állat. Hát végülis mostmár nyolc napja egyedül iszom, ne mondja vagy gondolja senki, hogy alkesz vagyok, úgyhogy miért ne. Amúgy is mondta a tulaj, hogy ami csapon van sör igyuk meg, legalább ne vesszen kárba, szóval ezzel a lendülettel ki is húzok két búzát, tudom, hogy a kis ribanc is ezt szereti. Mégiscsak német sör, nem valami angol langyos buziság. Dumálgatunk egy darabig, kijön Zsókanéni is, az is iszik egy korsóval, de mi már túl vagyunk kettőn, közben szétlocsolok egy russian-t, amit be is nyakalunk. Az öreglány meg nekiállt fujjjogni, hogy ő a pálinkát szereti és eladott valami zavaros mesét arról, hogy az ura még a szőlőlevélből is pálinkát főzött és milyen finom volt az. Mondjuk az öreg se semmi, egyszer volt látogatóban baszod oldschool trabival, olyan a csávó mint a micimackóban a tigris; mindig a szóban forgó témához értett a legjobban, aztán bebaszva összepisálta magát a hintaágyon. Mindenesetre folyik a szesz rendesen meg a cigi is, még Zsókanéni is beleszívott egyet ami után éneklős lett, de szerencsére délután négy felé elment pihenni mert refluxa van vagy mi a geci. Mire viszont észbe kapok már nagyban Zsu szobájában vagyunk, ahol a fejemet a csaj combjai fogják közre és belémhasít a para, hogy a brokimmal mi lesz, de óvatosan odanyúlok, hogy ne vegye észre és hát azért áll a téma, szóval nagy para nem lesz, de mikor végzek vele és ő átfordít, hogy szájba vegyen akkor valami iszonyatos undorral kevert nevetés hagyja el a száját, hogy mi ez, de én nem adok az emancipált szabad véleménynyilvánításra így ráhúzom a fejét, picit ellenkezik, de azért nem annyira, hogy szabaduljon is aztán rendesen megkúrom és az ágyában alszunk el.

10. Nap

Kikúrt büdös emberszagra ébredek, ráadásul nem is a saját szobámban. Óvatosan megpróbálok meglépni, amit egy ágyból leborulás után viszonylag hangtalanul meg is oldok és visszahúzok a szobámba fürdeni meg dögleni. Betolom a SOA-t és hagyom, hogy páróránként megébredjek valami hangosabb részen, ekkor gyümölcslevet iszok és végigalszom a napot. 

11. Nap

Rohadtul nem tudom mi van, most ki kéne mennem, vagy maradjak bezárkózva? Végülis kimegyek mert egy sör rohadtul jól esne, de ez az alja fehérnép megint ott bassza a rezet a pult mellett és cinikusan rákérdez, hogy kipihentem-e magam. Olyan felhúzott szemöldököt amit a csaj produkál még egy ózdi legjobb lakótelepi sminktetkós se tudna húzni, szóval leveszem, hogy nem volt túlságosan elégedett velem, de hát csak a gyenge férfiakat érdekli, hogy a csajnak is jó volt-e így nem nagyon veszek róla tudomást. Magyaráz valami olyasmit, hogy reméli köztünk marad, meg nem mondom el senkinek. Ki a faszomnak mondanám el baszod? Zsókanéninek? Kérdem vissza - meg amúgy is amilyen hangosan nyögtél szerintem ischgl-ből két hete hazament turisztok is hallották, de erre meg nem visszakontrázik, hogy ő max röhögött, mert egy szálkás sodrófa vége is nagyobb élvezetet nyújtana nálam. Aztán valami olyasmivel zárja le a beszélgetést, hogy nem akar megbántani, de ő nem érzett semmit és, hogy kétségben ne hagyjon, hozzátette, hogy nem lelkileg, hanem fizikálisan. Visszafelé úton a szobába eszembe jutott egy jó riposzt, hogy ekkora bazilikakapú pinával bazzeg mit várt, de szarok rá, legalább strigula megvan. Dühömben előkapom a DOOM-ot és kiírtok egy fél bolygót, ami lehoz annyira nyugodt állapotba, hogy egy lehozós dzsót tekerjek, aztán folytatom a SOA-t. Mindjárt uccsó évad. 

12. Nap

Zsókanéni kopogására ébredtem, hogy valami gecibüdös jön a raktár felől. Megyek is megnézni csak így lezserül boxerben és valóban már az étteremben is érezni a savanyútejben áztatott döglött ló szagot, de hiába keresem bazmeg nem találom. Kétszer átforgattam az összes hűtőt, fagyasztót és semmi. Utolsó tippként benézek a szárazárúba, ahol bazmeg olyat látok, hogy instant rámjön a hányás-hasmenés meg az agyérgörcs, hát a letelepített ragasztós egércsapdában vagy nyolc dög aszalódik, három meg még él de mocorog mint hülyegyerek  százas szöggel a konnektor előtt. Büdös redvás picsába, elfelejtettem cserélni már 10 napja. Itt viszont tudatosul bennem, hogy két nap és húzhatok haza, szóval kegyetlenül leiszom magam és zabálok egy kis cornflakest, amit poénból sörrel öntök fel, de amúgy tök finom. Ki is fogok találni valami organikus reggeliételt ebből. Éppen döglenék tovább a DOOM-al, mikor újabb kopogás, most meg bazmeg a Zsu az, hogy beszélni akar velem. Mondom bébi nincs szálkás sodrófám, de ha lenne eskü feltolnám a picsádba, hogy addig nyüszíts mint az egerek akiket előbb kukáztam, de erre belepofázik, hogy bocsánatot akar kérni, mert nem volt szép dolog kigúnyolni és valamit magyaráz még az egészséges testképről, meg a szekálókról és, hogy neki 12 évesen már nagyok voltak a mellei és ezért csúfolták a suliban és ő átérzi, hogy mennyire rossz, de kurvára nem vágom, hogy minek pofázik ez ennyit szóval intek neki, hogy jöjjön be én meg felrántok egy csíkot a számítógépasztalra kikészített nyolcból. Még mindig nem értem mit akar, ezért elmondom neki, hogy előtte nap véresre vertem a bráneremet azért nézett ki úgy, nem pedig azért, mert a farkam hirtelen kaszatibi maskarát húzott, amire szinte hallottam, ahogy az agyában puffan a leesés. Erre bazmeg nem elmeséli, hogy ő is csinált ilyet meg valami pumpa és akkor hatszorosára dagadtak a nagyajkai, de idejében leállítottam, hogy az ilyen dolgok egy férfi számára olyanok mint a menstruáció meg a párizsikészítés, hogy gecire nem érdekel a háttér, csak a végeredményt akarjuk élvezni. Úgy néz ki, hogy megértette, mert már megint piálunk és röhögünk persze szigorúan a gatyámban tartom a farkam, mert használt ruhát se veszek még akkor sem, ha én használtam. 

13. Nap

Ismét gecire fáj a fejem, nagyon brutális berúgtunk és perszehogy megint kúrtunk, mert meztelenül fekszünk az ágyamban, de konkrétan semmi nem rémlik csak az, hogy picit Devil May Cry-oztunk, aztán elkeztük a SOA-t az első résztől, mert ő még nem látta, aztán csak ittunk és már megint ez. Dél van, szóval odabaszhattunk neki, kitántorgok kávéért és hozok ennek a ribancnak is, de csak Zsókanéni erőltetett köhögése ébreszt rá, hogy egy szál faszban állok a kávégép előtt, szóval még nem tökéletes a koordináció, de hát gondoltam a vénlány biztos rég látott ilyet, szóval még szívességet is tettem neki. Elkalandozok a gondolattal, hogy vajon, hogy szophat fogsor nélkül egy ilyen vénlány, de a fájdalom a testemben erősebb és rohadtul bűzlök is, így visszacsoszogok a szobába, ahol még büdösebb van, így alpesi hideg ide-vagy-oda kinyitom az ablakot és betakarom Zsu-t én meg elindítok egy rick és morty-t, hogy valamire csendben meditálhasak, míg lesz annyi erőm, hogy tekerjek egyet. Imádom ezt a Rick-et gec, tökre menő a humora meg rohadtul jó, hogy ő is élvezi, ha állandóan lehet baszatni a piát meg a narkót. Zsu hasra fekszik és a baloldali lábát felhúzza, míg a másik nyújtva marad, így lényegében tökéletes belátást enged mindkét lyukra, amit úriember lévén azonnal megörökítek egy "variációk egy témára" nevű mappában. Majd miközben átlapozom, azon morfondírozok, hogy vajon a női segglyuka körül miért erősebb a borosta? Ejtőzünk még estig, de akkor visszamegy a szobájába, pedig megkérdeztem, hogy akar-e még szopni, de úgy látszik az ilyen romantikusabb felkérésekre immunis, szóval ha még le akarom varrni, akkor továbbra is a bunkó gecit kell hozni. Mindenesetre van még egy nap szóval hajrá.

14. Nap 

Pakolás és takarítás. Nagyon durva, hogy micsoda szemét és mocsok képes termelődni három embertől is alig fél hónap alatt. Összeszedetten mossuk a pultot az odaragadt sörtől és fertőtlenítjük az ágyneműhuzatokat, főleg az enyémet és rendesen kiganézunk mindent. Nem mondom, hogy most nem iszok, de jóval kevesebbet mint eddig és ötkor abszolút befejezem, elvégre másnap feloldják a korlátozást és húzhatok haza. Szépen összepakolom az xbox-ot, meg minden kütyümet. Amit tudok már most berakom a kocsiba és elkezdek tekerni. Várakozásaimmal ellentétben nem kopogott át a Zsu, szóval kicsit bizonytalan vagyok mitévő legyek. Biztos azt várja, hogy én menjek át. Na azt lesheti. Inkább tolom még a rick és morty-t és kibaszottul betépek. Imádom az életem. 

15. Nap

Tíz óra autóút után, amiből nettó három óra szopás volt a határon végre otthon vagyok. Természetesen ahogy várható volt, hatósági karantént kaptam, de abszolút nem bánom, kikúrt jó volt az előző két hét is. Itt meg legalább van rendes net és lassan kijön az új DOOM is. Csak este veszem észre, hogy tele van a telefonom fenyegető üzenetekkel, Zsu pasijától. Úgy látszik Pacsai helyett véletlen ennek a fasz Csabainak küldtem el a csajáról készült szőrmóksegg-es fotósorozatot. Na mindegy, úgysem tud idejönni, hogy agyonverjen, ahogy az üzenekben írja. Love Karantén!

 

Karantén ide vagy oda, a buli soha nem állhat meg és a hányás nem jelent kizárást!

vendeghanyas_1.jpg

hogyan éld túl a járvány miatti munkanélküliségi lavinát vendéglátósként

Mire ezt olvassátok már tudjátok mi a helyzet. Sőt mi több, a kemény szitu az, hogy mikor ezeket a sorokat írom, már sokatokkal megtörtént a baj és elvesztettétek a munkátokat. Rendhagyó módon, kicsit komolyra fordítva a figurát, összeszedtem egy olyan gondolatmenetet amivel néhányan túlélhetitek. Nem fogok hazudni. Nem fogja mindenki megúszni és lesznek súlyos anyagi vesztesei ennek a helyzetnek. Az élet kegyetlen. A kokain meg megmarja a nyálkahártyádat. 

vend-cover-2-hogyan-eld-tul-a-jarvanyt-vendeglatoskent.jpg

Mint ismeretes, 2019 végén azonosították a később SARS-CoV-2 névre keresztelt vírust, ami a COVID-19 betegséget okozza. Hogy milyen eseményekre lehet számítani, ha nem teszünk óvintézkedést az a csapból is folyik, így ennek ismertetésébe nem mennék bele, átlagos tájékoztatásért keresd fel a kormány infóoldalát.

Márciusban Magyarország kormánya először lefújja a pártünnepséget nemzeti ünnepi megemlékezést, majd az egész világban használatos óvintézkedéseket vezet be, mint például betiltja a 100 főnél nagyobb beltéri és az 500 főnél nagyobb kültéri rendezvényeket. Később az éttermek nyitva tartását délután háromig engedélyezi.

Milyen módon hat ez a szféránkra?

Minden nagyobb vendéglátóhely ideiglenesen rövidebb nyitvatartással üzemel, az alkalmi helyek (koncerthelyszínek, színházak, mozik, egyéb cateringet is biztosító helyek) pedig bezárnak, vagy a karantén miatt csökkentett vendégszámot fogadhatnak.

A Budapest Park, a Barba Negra, a Dürer Kert és számos nagy létszámot befogadni tudó bulihely a bulinegyedben most egy ideig nem lesz nyitva, a koncerteket elhalasztják. Ebből kifolyólag rengeteg ember marad munka nélkül. A színházak és mozik büféi szintén nem lesznek elérhetőek. Az éttermek 15:00 óráig lehetnek nyitva. Ez kétségtelenül sok vendéglátós társunkat érinti.

A nagyobb rendezvények, kisebb megnyitók és szezoneleji fesztiválok nagy valószínűséggel nem lesznek megtartva. 

A rendezvénytechnikusok, fotósok és zenekarokon át ez természetesen érinti a party-service cégek beugrós alkalmazottait akik (főleg fesztiválszezonban) erőteljes bevételkiesésre számíthatnak.

Nyugati országok szezonális turista gócpontjai karantén alatt vannak.

Ischgl, Galtür és Tirol környéke mind karantén alatt van. A kicsi falvak, amelyek hatalmas idegenforgalmi profitból élnek, most kihaltak és lényegében az ott dolgozó, főleg külföldi szezonmunkások ott ragadtak és nem dolgoznak. Olaszországban közel állunk a kijárási tilalomhoz, és bár nálunk egyelőre ilyet nem terveznek, az élet megy tovább és valamiből meg kell venni a narkót kenyeret.

Összegezve:

Minden vendéglátásban dolgozó embert, így vagy úgy, de érint a járvány és már most tömeges elbocsájtásokról hallok és ez még tovább fog tetőzni, ugyanis a legtöbb étteremtulajdonos nem jótét lélek, nem fog 1-2 hónapra fizetett embereket tartani, miközben ők nem keresnek pénzt. 

Most tegyük félre azt, hogy ez milyen gazdasági szempontok miatt is hülye döntés, az étterem tulajdonosok nagy része még mindig síkhülye, ha makroökonómiáról van szó és szépen be fogják húzni a kéziféket. Persze most van néhány pojáca akik egy átlagos feketemosogató éves bérének megfelelő árú öltönyzakóban interjút adnak az indexnek, hogy ők nem rúgnak ki senkit és bár bevételkiesésre számítanak, de az élet megy tovább és persze még adakoznak is, de ez a top éttermek közül is csak az 1% szóval nem igazán érdemes foglalkozni velük. Ne felejtsük ők elsősorban kapitalisták, jól felfogott üzleti érdekük szerint cselekszenek. 

De akkor mit lehet tenni?

Először is mérd fel a saját helyzeted. Ne pánikolj, mert ilyen helyzetekben szinte mindig rossz döntéseket hozunk. 

Ha megmaradt a munkád, akkor szuper, dolgozz, figyelj oda társaidra, légy becsületes (legalábbis pincér módra /kacsint ) és segíts a nálad szerencsétlenebbeket. 

Ha elvesztetted a munkádat akkor első körben ülj le és gondold át az életed. Mennyi tartalékod van (gondolom semennyi)? Mihez értesz? Milyen kiadásaid vannak és ebből mik azok, amiket le tudsz faragni? 

  • Fontos megértened, hogy az elkövetkező pár hónap valamennyi szektorban nehéz lesz, állj át olcsóbb kajára, nem kell minden nap cristal-t inni, steaket enni és kokainozni. 
  • Az albérleted és a közüzemi számlák, az internettel együtt az elsők legyenek amit kifizetsz. Bár a szolgáltatók tesznek engedményeket és elnézőbbek, de ezt a pénzt előbb utóbb ki kell fizetned és ha nem teszed pár hónap alatt adósságcsapdába is kerülhetsz, ami a küszöbön álló gazdasági válság idején nem feltétlen életbiztosítás.
  • Ne vásárolj új telefont, tévét, nem kell minden nap megigazítani a szakállad a barber shopban és túléled ha pár hónapig nincs műkörmöd vagy neadjisten kicsit fakul a bőröd a szoli hiányától. Ezek a luxuskiadások most teljesen feleslegesek.
  • Kezdj el munkát keresni minél előbb.

De hova a faszba keressek munkát, ha a vendéglátás mint olyan szinte mindenhol korlátolt keretek között mozog?

A kérdés jogos, de mint írtam, sajnos a világ kegyetlen és sem a jótündér, sem a kormány nem fog ingyen pénzt osztogatni (nektek legalábbis). A világtörténelem számos példával szolgál, hogy a nehéz idők felforgatják az erőviszonyokat. Igaz ez az egyén anyagi helyzetére is.

Emlékszem, mikor a 2008-as válság közepén a kibaszottul visszaesett a vidéki vendéglátósok forgalma, az amúgy is keveset kereső dolgozók életét még a rosszindulatú nav-os és fogyasztóvédelmis ellenőrzések keserítették meg. Többedmagammal húztuk le ezidőben a rolót és néztünk más megélhetés után, magunkkal rántva saját alkalmazottainkat. 

 a szerző

Két hónap munkanélküliség után az IT szektorban helyezkedtem el, kibaszott nehéz váltás volt, de válságállónak bizonyult a dolog. Valami ilyesmit javaslok neked is, ha nem is feltétlen az STEM szférában, de be kell látni, hogy az elkövetkezendő évekre súlyos hatásait fogja rátenni ez a válság. Fel is sorolom miért:

  • rengeteg magyar szezonmunkás tért most haza, vagy tervezi, hogy végleg hazajön és itt helyezkedik el (kinti tapasztalatuk miatt előnyt fognak élvezni, főleg a nyelvtudás miatt)
  • a hazatérő vendéglátósok tömkelege és a becsődölő vendéglátó egységek miatt ismét alacsonyabb fizetés várható, az elmúlt év fellendülései után ez pedig sokaknak érvágás lesz
  • a becsődölt helyeket hozzá nem értő spekulánsok/gazdaggyerekek fogják átvenni, akik nem kiszámítható karrierúttal fogják rontani az amúgy is megtépázott szakmai lehetőségeket
  • a tömeges munkanélkülésig miatt, bérverseny fog kialakulni, de nem a munkavállalók pozitív javaira nézve

Hozzáteszem nem vagyok közgazdász és jövőbe látó sem, de a fenti példák mindegyike annyira a küszöbön van már most, hogy több facebookos csoportban láttam olyan álláshirdetéseket, amelyek mosogatót, konyhai kisegítőt keresnek napi 5.000 HUF-ért + napi egy meleg ételért, ami már öt évvel ezelőtt is szánalmas volt. Ha valaki akkor tette volna ki, minimum mindenki leoltotta volna a posztolót a vérmes-redvás gecibe, de most mint legyek a friss lószarra úgy ugrottak rá. A kiszolgáltatottság és a reményvesztettség egyértelműen alkalmi helyzeteket szül és mindig lesznek vállalkozók akik kihasználják az ilyen szituációkat. 

chaos_is_a_ladder.jpg

De mire váltsak akkor?

A válságok, legyen az bármilyen, mindig új piacokat vájnak maguknak, mint a víz a sziklában. Az eddig csak kevés professzionális magyar kiszállítós piac most igazán rákapcsolt és mind vidéken, mind a fővárosban rengeteg lehetőség van arra, hogy akár azonnal át lehessen állni. 

Éttermed van és eddig nem volt kiszállítás? - legyen, még jobb, ha bekötöd magad netpincérhez
Éttermed van és már van kiszállítás? - Alkalmazkodj a helyzethez és adj menüt, vagy konkrét vacsorát. Figyeld a piacot körületted. Milyen szegmens nincs kiaknázva? Hirtelen sokan dolgoznak home-office-ból, akik egy új szelete lehet a vendégkörödnek. Lépj túl a szokásos menükajákon, ne légy rest akár reggeli-ebéd-vacsora csomagokat is kínálni, napi egyszeri szállítással.
Kocsmád van/kocsmában dolgozol? - délután 3 után vállalj futárkodást, vagy egészítsd ki a tevékenységedet azzal. Ha nem melegkonyhát csinálsz nem kell várnod az engedélyekre. Zöldségkiszállítást a könyvelőd két nap alatt megoldja ügyfélkapun keresztül. (de lehet csoki, wc papír, bármi)
Büfés vagy? - Fordulj a logisztika felé és az esetlegesen felhalmozott de romlandó készleted kínáld fel eladásra, akár kiszállítással is.

Munkavállaló vagyok és beszoptam, mit tegyek?

Ha már megtörtént a baj és kirúgtak, akkor picit görgess lejjebb. Ha még állományban vagy és félsz, hogy kirúgnak, akkor első és legfontosabb szabály, hogy közös megegyezéssel NE írj alá munkaviszony megszüntetést, mert szinte majdnem biztos, hogy rosszul fogsz járni. Az index összeszedett egy cikket, ami kicsit jobban írja le, ezért javaslom olvasd el. Link itt

+1 cikk - Kiesett a jövedelmem, honnan lesz most pénzem?

Amit viszont tudok munkaügyi jogi ismeretek nélkül is, hogy visszaesett vendégforgalom NEM elegendő ahhoz, hogy azonnali hatállyal kirúgjanak valakit. Nyilván itt most rendes bejelentett, határozatlan jogviszonyra gondolok és tisztában vagyok azzal, hogy szféránkban rengetek alkalmi bejelentős, nem bejelentős, vagy egyéb szürkezónás téma van, nekik is azt tudom tanácsolni, hogy picit görgessenek lejjebb. 

Szóval ha olyan szerencsés vagy, hogy rendes határozatlan szerződésed van, de mégis ki akarnak rúgni, akkor jár neked a szerződésben foglalt felmondási idő, amihez ragaszkodhatsz. Ebben az esetben, ha nyitva vagytok, ha nem, köteles a munkáltatód kifizetni téged (és a járulékaidat) a fennmaradó időszakra. Kardoskodni nem érdemes, ha el akar küldeni akkor el is fog, csak ne írj semmit alá eszetlenül. Ez a lényeg. 

Több olyan kollégával beszélek most, hogy még nem vesztették el az állásukat, de a főnök már bejelentette, hogy 4 órásba jelenti be vagy éppen "kijelenti" őket, mert munkanélküliként többet kapnak. NE fogadjátok el ezt, minden esetben ragaszkodjatok, a munkaszerződésben leírt felmondási időhöz, amit ki kell fizetni független attól, hogy nyitva van az étterem, vagy nincs. Ha bizonytalan vagy, írjál nekem (facebook, email: szerdaur@gmail.com) és megpróbálok segíteni. 

Megtörtént a baj, kirúgtak, mit tegyek?

Amennyiben nincs annyi tartalékod, hogy az elkövetkezendő 2-3 hónapot vígan kihúzd, azonnal kezdj el munkát keresni. Tudom, úgy hangzik, mintha te eddig nem is gondoltál volna rá vagy meg sem próbáltad volna, a piac megy tovább, az embereknek ugyanúgy szükségük van ételre, italra és szórakoztatásra. Amint említettem, a válsághelyzet új piacokat fog megnyitni. Ez már most is látszik, a tesco és több másik nagyobb áruház hetekre előre tud csak kiszállítási időpontokat adni, közben pedig ezerrel toboroz is. 

Ezért az első gondolatod a logisztika és árufeltöltés legyen. 

Nyilván nem egy álommeló, de a szó nomád értelmében a túlélés a tét. Minden olyan helyen, ahol kiszállítás van, a karanténokra való tekintettel, nagy, sőt hatalmas kereslet van már most olyan háttéremberekre akik a kiszállításokat intézik. Webshopok nyílnak, még az uborkát is házhoz rendeljük, ezért ez az első ajánlásom. Kapcsolj gyorsan, állj munkába. 

Itt megjegyezném, hogy az első dolog amin egy átlagos vendéglátós elvérzik az az önéletrajz. Megszokott dolog, hogy valamiért a szféránkban nem igazán volt szükség erre, így ha most elkezdesz melót keresgélni, akkor valószínű, hogy kapásból falakba fogsz ütközni egy önéletrajz megírása során. Egyszerűen össze tudsz dobni egy életrajzot az EuroPass-al, ami teljesen elfogadott formátum Magyarországon. Itt tudod elkészíteni.

Fontos, hogy lehetőleg, ne partifotóról vágd ki magad és ne hatalmaspénisz@freemail.hu-s címmel kezdj el munkát keresni. (basszu ilyen email cím tényleg létezik)

Én mondhatni mester vagyok ennek a témának, az általam készített önéletrajzok 100% behívási arányt hoztak nekem, ezért ha elakadsz, vagy bizonytalan vagy, akkor írj. Segítek. (facebook, email: szerdaur@gmail.com)

Egyéb ötletek:

Beszélsz jól angolul/németül(/bárhogy)?

Vállalj online nyelvórát érettségizőknek/diákoknak.

Pincér vagy, de alapkajákkal is boldogulsz?

Jelentkezz konyhára. Most a kiszállítós nagyüzemi konyhák túlterheltek és megnőtt a rendelési kedv is. 

Van jogsid és autód?

Vállalj futárkodást. Jelen helyzetben nem csak az ételszállításra van igény.

Nincs jogsid és autód, de van kerékpárod? (csak Budapest és néhány megyeszékhely)

Netpincér GO és Wolt. 

Tisztában vagyok vele, hogy nem a legjobb melók, de most a cél a túlélés.

Egyéb tanácsok

Tegyük fel, hogy van egy kis megtakarításod és pár hónapot kihúzol, vagy éppen most jöttél haza az osztrákoktól(vagy bárhonnan) tele zsebbel és úgy érzed, hogy ezt az időt tanulással, befektetéssel vagy új üzlet indításával akarod tölteni. 

Ugyanazzal az ökölszabállyal kezdeném, ne vágj bele felelőtlenül semmibe. Ha annyi gramm kokainom lenne, ahány haverom jött haza külföldi pincérkedésből/szakácskodásból megkeresett 10-20 millió forinttal, hogy akkor ő most vállalkozni fog, majd jól elbaszta az egészet egy-két év alatt, most meg szegényebb mint mikor kiment, akkor én most a Tony Montana jeleneteket játszanék el a Sebhelyesarcúból, nem pedig blogolnék. 

Ne kezdjetek idióta franchise-okba, ne akarjatok belépni vállalkozói klubokba, mert az évek alatt megkeresett pénzetek el fog tűnni a süllyesztőbe a gecibe.

A facebook már most tele van olyan távoktatós tanfolyamokkal, amik jól fizető szellemi munkát ígérnek, cserébe csak végezd el a tanfolyamot. Fontos megértened, hogy két-három hónap alatt senkiből nem lesz programozó, online marketing guru, pénzügyi tanácsadó és grafikus sem. Ha valaki ilyet ígér neked, az nagy valószínűséggel maximum olyan tudást adhat át, amit pár nap alatt ingyenesen is elsajátíthatsz kellő szorgalommal. 

Ergo ne vágj bele gagyi online tanfolyamokba! - Ha valami nagyon olcsó, vagy ingyenes (ilyen is van), akkor persze nem kell félni tőle, de 30.000 forinton felüli összeget ne dobjatok ki annak reményében, hogy két hónap múlva majd 500k+ forintos fizuért fel is vesznek valahová. Ha bizonytalan vagy írj rám. Képben vagyok a jó bootcamp-ekkel. (facebook, email: szerdaur@gmail.com)

Учиться, учиться и учиться. - Tanulni, tanulni, tanulni.

Bár az imént azt tanácsoltam, hogy ne fizess elő minden szar tanfolyamra, de ha már kényszerpihenőn vagy, akkor az idődet töltsd tanulással és önfejlesztéssel.

Ha eddig döcögött az angol/német, itt az ideje, hogy ráfeküdj és felhúzd magad. Két-három hónap alatt alapszintre fel tudod húzni és a járvány után lehet menni kifelé. Ez mondjuk olyan skill, hogy itthon is hasznát veheted.

Ha pályát váltanál, akkor nehezebb a szitu, de vannak nagyon jó és igényes távoktatós rendszerek. Tartsd szem előtt, hogy olcsó húsnak híg a leve, de a félmillió forintos képzések sem feltétlen jelentenek azonnali pozíciókat. Ha bizonytalan vagy írj nekem. Segítek. (facebook, email: szerdaur@gmail.com)

Egy jogsit letenni sem feltétlen hülyeség és szerencsére ezek jelen pillanatban még elérhetőek főleg, hogy a kresz már elkezdhető online is. 

Kérdeztetek - válaszolok

 

Kérdés:
"..szerdán össze ültünk a főnökség meg a brigád, az volt a mondás, hogy át jelent minket 4 órára, aztán fizeti azt a bért, ami arra jár. Ma megint le ültünk, és azt mondta ki jelent minket merthogy a munkanélkülire többet kapunk.. Hát.. Mi pincérek úgy vagyunk ott, hogy a legrégebbi 5 éve, a másik 4 és fél éve, az egyik srác durván 3 éve, meg vagyunk ketten, akik kB két és fél éve.."

Válasz:
Semmiképp ne írjatok alá közös megegyezéssel ilyet, mert munkajogban olyan, hogy kijelentés nem létezik, csak felmondás/munkaviszony megszüntetése. 

Kérdés:
"Itthon dolgoztam beugrósként egyetem mellet (nem meglepő) ilyenkor senkinek sem kell a plusz segítség. A tescohoz aldihoz egyébhez jelentkeztem de fel sem hívtak (5napja). A bistrot meg kiürítettük és bezártuk. Várom hogy lesz-e valami."

Válasz:
Tudom para, de szerezz bringát és állj be ételfutárnak. Wolt és Netpincér GO egyelőre emberhiánnyal küzd. Csapj le, mert hamarosan ott is túljelentkezés lesz.

Kérdés:
"Anyum pénzügyi vezető egy cateringgel foglalkozó cégnél. A fő profiljuk a közétkeztetés és rendezvények ellátása. Az egyik előbb a másik pont 1 hete borult be. A héten a próbaidősöket és a nyugdíjasokat elküldték, mindenki másnak felajánlották a fizetetlen szabit. Senki sem maradt aktív, ez nagyjából 30-30 főt érintett."

Válasz:
Nehéz, de itt is első körben a kiszállítást tudom javasolni. Ha a melegétel előállítására az engedély megvan akkor igazából rá lehet menni a nyugdíjasokra és home office-ban ülőkre. Sokan lebecsülik a piacot, de rengetegen vannak most otthon. Persze nincs nálam a bölcsek köve, gondolom nagy cég így ez nehéz szitu.

Kérdés:
"videk, csak kiszallitos pizzeria: picit visszaesett a forgalom, sokan nem is tudjak hogy 15 utan is lehet rendelni kajat, szinte felve hivnak fel.

semmi otletem sincs, hogy milesz ezutan, attol fugg hogy az embereknek lesz-e penze rendelni kajat vagy inkabb eszik szarazkenyeret.azon gondolkoztam ha a pizza nem megy, akkor arulom az alapanyagot, azt csak meg veszik mar"

Válasz:
Szórólapozni azonnal körbe a környéket, hogy van kiszállítás. Mettől meddig, étlapot mellé és adj akciós sávot, amikor holtidő van, hogy abban az időben X százalékkal olcsóbb. Régi trükk, mindig beválik. Facebookon is érdemes lehet egy tíz rugót hirdetésre költeni.

 

Tudásanyagok

 

Nem akarok Szabó Péteri bullshitekkel operálni, amik azt hazudják, hogy légy pozitív, benned van az energia. 

Viszont most van idő tanulni, olvasni. 

Robert Cialdini - Hatás 
A (jó) marketingesek és sales-esek ezt a könyvet bibilaként tartják számon. Én a magam részéről még a csajozás során is bevetettem annó, de felszolgálóként is igen hasznos lehet. Feltétlen ajánlom mindenkinek aki emberekkel foglalkozik. Meg is lehet rendelni, illetve ncore egész olcsón kiadta. /kacsint

Simon Sinek - Találd meg a miérted 

Simon Sinek bejárta a világot előadásaival és százezreket inspirált, hogy megtalálják a magukban rejlő vezetőt. Legnépszerűbb könyvében olyan kérdéseket feszeget, mint hogy tisztában vagyunk-e vele, miért tesszük nap mint nap, amit teszünk és mi a megoldás, ha a miértünk nem kapcsolódik a jelenlegi munkánkhoz. 

Piroska Gyula -  A Haldokló anyós esete a pókkal 

Egy kicsit lazább olvasmány az előző kettőhöz képest, de Piroska Gyula hírleveleiből összeállított gyűjtemény nem csak szórakoztató cégvezetési sztorikkal és tapasztalatokkal van megtöltve, de akartalanul is mester kurzus lett hírlevél és “headline” írásból, amit bármire felhasználhatsz a vendéglátásban is, legyen szó megállítótábláról, hirdetésről, vagy éppen napi menü felhívásból.

Dr. Újszászi Bogár László - Győzz meg és uralkodj 

Ebben a könyvben az a nagyon különleges, hogy nem csak a Cialdini könyvöz hasonló meggyőzési módszereket mutat be, de csak olyanokat konkrét technikákat oszt meg, amit ő maga, Magyarországon, magyar cégeknél tesztelt sikeresen. 

Programok:

Fejlesztenéd a nyelvtudásod? - Duolingo

Megtanulnál valami újat? Photoshop rajzolás? Netán kis programozás? Rengeteg ingyenes videólecke, ráadásul csomó magyar nyelven is elérhető! Még horgolás is! - Udemy

Bármi más! Nem csak kisgrófó meg nikiminázs van a videómegosztón, hanem rengeteg fejlesztő videó, ahol a flair-t gyakorolhatsz, vagy éppen szalvétahajtogatást. Légy kreatív, keresgélj. - Youtube

Segítek

Az elmúlt években rengeteg olyan hasznos tudásanyag birtokosa lettem, ami másoknak nagy segítség lehet most. Ha úgy érzed, hogy kéne egy szárny alád, akkor ne légy szégyenlős, írj rám. (facebook, email: szerdaur@gmail.com)

Miben tudok segíteni?

  • Önéletrajz írás és korrekció.
  • Facebook, Google Ads és egyéb közösségi média kommunikáció és marketing.
    • Az egyszerű kérdésektől kezdve a teljes kivitelezésen át.
  • Weboldal készítés (ingyen csinálok neked egy egyszerű weboldalt)
  • Grafika, logó, flyerm szórólap, facebook borító, bármi
  • Jogász nem vagyok, de írj nyugodtan. Megkérdezünk okosabbakat. 
  • UI/UX - kényszerpihenőn vagy és úgy érzed, hogy a weboldaladra ráfér egy kis ráncfelvarrás? Összerakok neked egy tervet a hibákról, lehetséges megoldásokról
  • A fel nem sorolt dolgoktól független is írhatsz nekem, max azt mondom, hogy szorri ebben nem tudok segíteni.

A lényeg, hogy fogjunk össze, segítsük egymás amiben csak tudjuk. Oszd meg ezt a bejegyzést vagy küld át olyannak, akin szerinted segíthet. 

(facebook, email: szerdaur@gmail.com)

 

Karantén ide vagy oda, a buli soha nem állhat meg és a hányás nem jelent kizárást!

vendeghanyas_1.jpg

ma van a szülinapom-pom-pom

Hajnali 5 óra volt, fájósat ásítva fordultam át a bal oldalamra és nem tudtam eldönteni, hogy az érlelődő másnapos, marhahúsban gazdag fingot kivegyem a szobából, vagy sunyin eldörrentsem a paplan alatt. Forgolódtam a kérdésen egy picit, de aztán a macska kifigyelve, hogy ébren vagyok, elkezdte harapdálni a lábujjamat, ezért úgy döntöttem, hogy összekötöm a kellemest a hasznossal, felkelek és adok enni ennek a követelőző dögnek. 

cover.jpg

Az én reggelem már 2006 óta úgy indul, hogy a felkelést követő tizedik másodpercben, cigi lóg a számból. A macska okos, tudja, hogy ez része a reggelnek, így ilyenkor leül a tálkája elé és kivár. Bármilyen más szituációban kaparófának használná a lábam az a szőrős rohadék, de ilyenkor nem. Sőt ha olyanja van, még oda is bújik, beugrik az ölembe és nyauzik mint valami golddigger picsa a bárpult szélén ülve, várva a nagy fogásra. Ilyenkor már rendesen beindul a bélműködésem is, ami az életemben az egyetlen biztos pont és svájci vonatokat igazítanak hozzá, de még vissza volt húsz másodperc ami pont elég arra, hogy a dögnek ételt adjak, majd kiengedtem magamból, aminek ki kell jönnie és szomorúan konstatáltam, hogy olyan cefreszagút még egy vidéki becsületvesztő hányósgödrében sem lehetne felfedezni. 

Dolgom végeztével, a tükörbe néztem és megcsodáltam az egyre ráncosabb, lelakottabb arcszerkezetem. A hajam és szakállam bár szép természetes gesztenyebarna, de egyre több helyen tarkítják ősz szálak, ami bár sovány vígasz, ha egyszer teljesen megőszülök majd jól fog állni. A fogkefe csiszitülése ismét némi vérrel jár az ínyemről, de szarni rá, mert eszembe jut, hogy baszki ma van a szülinapom. Van még erőteljes háromnegyed órám, míg a párom felkel, ez mondhatni rituálé mert ágyba kapja a kávét lassan öt éve, de elviekben megbeszéltük, hogy tíz évente cserélünk majd, szóval gecire várom, de a lényeg az, hogy volt időm leülni és kicsit visszatekinteni az elmúlt évekre, ami rohadt módon ijesztőnek hatott első pillantásra.

Anyám úgy nevelt, hogy ne igyak alkoholt 10 óra előtt, de én ezt mindig perspektíva kérdésének fogtam fel, hiszen egy erőteljesebb buli simán eltarthat bármeddig és öt óra 10 perc még azért egy afterpartyhoz is korán van, így simán felszisszentettem egy söcit, meg kihúztam egy egészséges csíkot a kólából, hogy valami legyen. Persze mivel az egészség fontos, így egy c vitamint lehúztam paradicsomlével és egy flektort a fájdalomra feloldottam vízben, de hát a folyadékbevitel gecire fontos az én koromban. Jöhet végre a narkó meg a sör, de biztos ami biztos alapon beverek egy páleszt is mégiscsak születésnapom van és elmerengek az elmúlt század egyharmadán, mert azért gecisok jó emléket őriz.

Hiszitek vagy, sem nem voltam mindig ekkora király per élet császára és a kamasz évek, rendkívül sok lemondással és fájdalommal jártak, főleg mert elállófülő kisgyerekként túl hamar szőrösödtem meg, ami az életre gyakorolt látásmódomat bizonyos vélemények alapján, erőteljesen torzította, de szerintem ez csak kamu duma, amivel a pszichomókusok próbálják igazolni a sok faszságaikat, mindenesetre az tény, hogy már elég korán szarul éreztem magam, mert olyan dolgokra vágytam, olyan dolgokat akartam tenni, amit életkoromból kifolyólag nem igazán tudtam megtenni és a véleményem sem igazán számított. Viszont a szülinapjaim azok királyok voltak.

12. 

Mit csinál a korai geek (akkor még nem volt menő) kiskamasz, amikor a haverjai átjönnek szülinapi partira? Kockulnak és pornót néznek. Egy képernyőn a számítógép, a másikon a playstation (még az első, nem slim kiadás) pörög, a Gábor Úr meg anyám könyvtárát túrja fel szexkönyveket keresve. Az idiótája persze talált, aztán kuncogva mutogatta a többieknek. Ennyi elég is.

13.

Itt már érettebbeknek gondoltuk magunkat ezért csajokat is hívtam, akik persze nem jöttek el, de hát érdemes már korán megtapasztalni a visszautasítást, hogy az ember később ne rokkanjon bele. Itt már nem szaroztunk, rendesen vettünk piát, ami kérlekszépen egy(!) üveg pannon likőrös gyümölcsvodka volt (sárgadinnyés) és hajnalig dübörgött az offspring meg a többi calipop, de ami fontos volt, hogy megfogadtuk mint az amerikai pitébeben, hogy idén kúrni fogunk, ami persze csak nekem jött össze, de hát az élet mindig kegyetlen.

14.

Itt már érdekesebb volt a szitu, mert a genetika az bár lehet, hogy geci dolog, de nekem ezidőtájt nagy haverom volt, mert nagyon hamar átestem a mutáláson, meg az összes szaron és jóval férfiasabb és sármosabb lettem mint a kortársaim, így a csajokat már unszolni se kellett, hogy jöjjenek, mert jöttek azok maguktól. Tekintettel felnöttkorom első lépcsőfokához vezető útralépés miatt erőteljesen készültünk. Rendesen betáraztunk olyan lájtosabb piákból mint csokilikőr, sör, martini, votka meg ilyen szarok, amin igazából úgy mentünk át, mint rothadt sünön az ifa és mire észbekaptunk, már közel járt az éjfél és mi Gábor Úrral útban voltunk két csajjal az egyik csehóba, ahol mai napig nem tudom, hogy miért szolgáltak ki minket, mert olyan részegek voltunk, hogy támogattuk egymást, az életkorunk pedig magáért beszélt, de azért kikértünk két tequilát meg két bélízt a csajoknak, amit meg is ittunk, majd gondoltuk, hogy megyünk vissza egy másik buliba, de hoppábazmeg nem volt nálam elég pénz. Arra emlékeztem, hogy születésnapomra kaptam egy rakat zsöcit, amiből frankón úgy emlékeztem, hogy egy tízest fogtam meg, de tévedtem mert egy ezres volt a pénztárcámban és erőteljesen vakartam a fejem, hogy hogy fogom megoldani a szitut, amit csak tetézett, hogy a két csaj jobbnak látta, ha kereket old. Végül az egyik srác a buliból jött el, hogy rendezze a számlánkat, de ezt is csak elmondásból tudom, mert úgy kellett vinni miközben azt üvöltöttem, hogy az összes rendőr dögöljön meg. 

15.

Ez már némileg izgalmasabb, mert a tizenötödik születésnapomat úgy ünnepeltem, hogy már törzsvendég voltam a helyi rockerkocsmában és fergeteges buli volt. Vagy húszan haverok és rendesen odatettük magunkat. Ha olvastad a könyvemet (töröm le a kezed ha nem), akkor tudhatod, hogy itt volt az, hogy anyámék éjfélkor beállítottak, egy tortával a kocsmába. Unikumkrémes torta volt baszod, a tetején pentragrammával mert már akkor is hail satan volt a menő és kifulladásig ittunk. Állítólag akkor én sokminden faszságot csináltam, de szerintem csak szivatni akartak. Viszont vannak képek baszod. Katt rá, h lásd az összeset.

16.

Mondhatni, ez volt az egyik legkomolyabban durvább szülinapom, mert mindenféle komolyabb szervezés nélkül kaptam meglepetést, még a pubban, vagy harmincan vártak és olyan gecidurván bekúrtam, hogy pár órával később a helyi diszkó pultján táncoltam két ribanccal majd a Rigi átvitt a club melletti sztriptízbárba (bloom nem röhög!) ahol lehánytam az épp öltáncot adó telepi kiscsajt, de még így sem dobtak ki a kidobók, mert a haverok bevédtek, de arra nagyon emlékszem, hogy másnap reggel tízkor felébredtem valami afterpartis házibulin. Ott volt a társaság krémje-java, meg három karton unicum, amit állítólag én vettem, de mai napig nem emlékszem, hogy miből, meg hogyan. Mindenesetre hazavittem és csak két gömbkóla tört el hazafelé. A zsebemben otthon találtam háromszáz rugót, ami mai napig foglalkoztat, mert elsőre azt hittem, hogy körözni fognak, de igazából azóta is vígan élek, a pénzt meg rég elszórtam. 


Folytatnám a sort, de így marad sztori jövőre is, meg ahogy írtam az elején eléggé be is basztam, ami vicces, mert most van tíz óra, szóval szerintem jól indul a nap, meg amúgy is az egész nap az enyém, szóval lehet mocskoskodni rendesen, amit ugye eleve szeretek is.

És mivel születésnap nincs ajándék nélkül, ezért aki lemaradt és ma megrendeli a könyvet, annak potom ötszáz forintért odaadom az ebookot >> klikk. (Tudom a zsidó kurva anyámat, de hát ez van, a vér nem válik boroskólává, bár most az enyémben csorog az egyik összetevő /kacsint .)

Szép hétvégét kívánok, basszotok oda, igyatok az egészségemre (már ami maradt belőle) és ne felejtsétek, hogy a hányás nem jelent kizárást!

Ahogy egy komment zseniálisan leírta;

Központi Hatalom pólóban feszíteni, olyan mintha rákos lennél.

Kívülről szomorúnak tűnik, de belül nevetsz.

ui: ha valaki hétvégén meg akar hívni inni, esztergomban vagyok, szóval hajrá

hentesbárd, szakácskés és korona

Blaskovics Petike nagyot szívott az itt-ott megpattant, ikeás, lila tányérban kihúzott vastag utcából, majd sietve magára rángatta a kabátját és kulcsát magához véve elindult a munkába. Mennyi baszott proli, vigyorgott magában, ahogy a kökin felszállt a metróra és konstatálta, hogy jól néz ki. Mármint a többiekhez képest, ami valójában nem volt egy túlságosan magas, megugorhatatlan mérce. A reggeli órákban, a tömeg, akár egy baboskönyv, olyan tarka demográfiai absztraktfestmény terült el előtte, s a csövesektől, az olcsó öltönyt hordó, tökéletes hajú irodistákon át, a csapzott iskolakerülő fiatalokig mindenki úgy nyomorgott a metrón, mintha nem jönne 3 perc múlva következő. 

vendeghanyas-covid-19.jpg

Mikor pont eléred a metrót a sörözéshez! - Borsodi szitu. Olvasta magában az óráisplakát feliratát a peron túlvégén. Ki a faszom találta ezt ki bazmeg? Tette fel magában a kérdést és közben rendesen kezdte felhúzni magát a dolgon, merthogy még éjszaka is olyan sűrűn jár ez a lepusztult vonat, mint telepi Angelika pina-pörsenései, szabad és ép két milimiétert nem hagyva. Megpróbálta elképzelni, hogy rohan a metróra és pont lekési, ebből kifolyólag három, bazmeg három perccel később érkezik a kocsmába és bár valóban egy fél sörrel lentebb van a többiektől, de hát ki a kurva életet érdekel bazmeg? Borsodi szitu bazmeg az. Aztán eszébe jutott, hogy biztos borsodban élő marketingesek találták ki ezt, mert arra mordorföldjén biztosan úgy jár a metró, mint a volánbusz, óránként, akkor sem igazodva menetrendhez, órához vagy bármihez amiről esetleg rend mint szinoníma az ember eszébe juthatna. Egyszer kellett partyservice-ben dolgoznia a putnoki művházban, az ha jól emlékszik elég közel volt borsodhoz és ott tényleg kétóránként járt a helyijárat, már ha a buszvezető éppen nem volt annyira mattrészeg, hogy ne tudjon vezetni. Némileg megenyhült a geci marketingesekre, hogy hát jó nem lehet mindenki pesti, de akkor meg azon kúrta fel magát, hogy ki engedélyezhette ezt a vidéki óriásplakátot a metróba kitenni, mert az tuti nem jár metróval, meg sörözni se, de még pinát se látott sík képernyőn kívül azt hót ziher. 

Közben az egyik kocsi kigyulladt, ezért meg kellett állni az alagútban, ami jó indok volt arra, hogy ő is rágyújtson egy cigire, teljesen ignorálva a becsmérlő tekinteteket. Az egyik fiatal csaj még el is köhintette magát, vesztére, mert egy tetovált srác, kantáros-melós nadrágban rá is üvöltött, hogy tedd már a szád elé a kezed, te tbc-s, koronavírosus patkány, aminek hallatán a csaj körül három méteres légüres tér keletkezett, olyan gyorsan osontak máshova a nyuggerek. Ezen Petike hatalmasat derült és ökölbeszorított kezét megemelte a srác felé, mintegy veled-vagyok-tesa jelzés, csak éppen még nem írták bele a jelnyelvbe.

A deák téren, ahogy felállt a mozgólépcsőre valami éktelen fájdalmat és viszketést érzett a heréjénél, amivel együtt a felismerés is becsapódott tekervényes agyába; elfelejtettem fürdeni, meg bekenni. Csapott a fejére szomorúságában, s amikor a lehető legjobban érezte a szitut, bal kézzel óvatosan benyúlt és addig vakarta pállott zacskóját míg a viszketés el nem múlt. 

A felszínen kutyaszarba lépve, egy csövesen gázolt át, aki le akarta húzni cigivel, mert buszjegyre kell neki, de Peti szinte rohant a csehó felé, ahol három perc múlva fel kell vennie a műszakot. Reggel hét óra van és már most valami geci kölföldi fiúcsapat nőnek öltözve grasszál lufikkal a villamossínek között, hogy ütné el őket a negyvenhetes bazmeg, a beleik meg maradjanak ott, száradjanak ki, sőt saját instaoldalt is csinálna a rothadó húsnak, hogy ez vár rátok geci angolok ha idegyüsztök

Beérve a helyre, gyorsan hátrasasszézott a konyhára, majd onnan az öltözőbe, hogy szemügyre vegye a műszert. Hát rendesen el van kaparva basszameg a kurva isten, rendesen véres-gennyes puklik, meg kipattogott gecikkel van tele. Gyorsan be is állt lábujjhegyen a tükrös mosdó fölé, hogy némi langyos vízzel enyhítsen a fájdalmán, majd a hőlégfúvós szárítóval szárazra fújatta a kezét, amihez vagy hétszer is hozzá kellett csapnia a tenyerét, mert szokás szerint baszott se beindulni. 

Beért a konyhába és elkezdte feldolgozni a húsokat és miközben a klopfolóval papírvékony karajszeleteket gyártott, arra gondolt, hogy nagy hiba volt három napja megkúrni angelikát, mert azóta van ez a borzalmas viszketés és ciki vagy nem, el kéne menni dokihoz, mert a septében legyártott tzatziki nem bizonyult gyógyító pakolásnak ágyéktájékon. 

Közben be is futott azt első rendelés, két törzsvendég zsernyák kért egy-egy csülkösbablevest, ami után egy-egy sör-unicum kombót szoktak betolni. Jó srácok, mert kifizetik már amit fogyasztanak, nem úgy mint régen, amikor szándékosan potyázni jöttek, de mikor a tulaj Nyikolaj tudomást szerzett erről, akkor állítólag történt valami kis elbeszélgetés amióta mindig jattolnak is, szóval jó csávók. 

Ellenben a gyökér Antival, aki hiába van 2020, baszod még mindig zselézi a haját, meg az egyetemi gyűrűjét kocogtatja, mint valami szánalmas Frank Underwood imitátor, na az nem ad jattot, pedig lexussal jár és minden generációváltásnál azonnal új almás tellát vesz. Egyszer el is mesélte, hogy ilyenkor fizet valami gyökérnek, hogy sorban álljon, hogy benne legyen az első húszban. A múltkor meg volt pofája a hátsó boxban kólázni amivel rettenetesen megsértette a teljes dolgozói kart, ugyanis még egy pici csíkra sem hívta oda őket. Hát akkor edd meg a kibaszott franciareggelidet te felkapaszkodott, törtető paraszt - gondolta petike, miközben a makkja végével óvatosan körbepuszilgatta a felvert-habos tojást, majd kisütötte. Már a tojást, nem a faszát. 

Ahogy telt az idő, megérkeztek a korai kurvák is. Őket onnan lehet megismerni, hogy pontosan 9:40-kor jönnek és kizárólag láttét isznak, nyáron meg limonádét és elülnek vele órákon át miközben használják a wifit, meg az asztal alatti telefontöltő állomásokat. Petike utálja őket, mert kibaszott flegmák, meg minden, ráadásul szopni sem akarnak hátul, hiába kérdezte meg már kétszer is, de csak lenéző pillantásokat kapott válaszul, amit azért még most sem gondol végleges nemnek, hiszen azóta is minden nap idejárnak, szóval biztos csak kéretik magukat a kis ribancok. 

Elfogyott a pacal! - tört Petikére a felismerés, ami több ízben is problémát jelentett; egyrészt nincs a fagyasztóban, másrészt csinálni kell, ami végletekig unalmas és fáradtságos szakácsmeló. Sóhajtott egyet és megkérdezte pincér kollégáját Ernőt, hogy van kedve egy kis szpídet tolni, amire valójában nem is várt választ, mert Ernő középső neve eleve spuri volt, mint Austin Powers-nek a veszélyes. Hátul az öltözőben kihúztak két egészséges csíkot, majd egy összetekert ötszázason osztoztak, amiből Petike szívott először, s azt átadva Ernő felcsattant, hogy vérzik az orrod, mutatván a picit vérfoltos bankjegyre. Peti megszívta a levegőt, jó nagyon, mint bajor paraszt a ricola reklám alpesi fennsíkján, s a szakácskabát ujjába törölte a kicsit taknyos-véres ujját, ügyelve arra, hogy egyetlen szem anyag se vesszen kárba. Ernő is nyálkahártyára vette a véres bankjegyet, majd szívott és vigyorogva folytatták a munkát.

Peti unottan ment ki cigizni, hogy felhívja marikát, a hargitából importált testes konyhai kisegítőt, hogy ha jön be akkor a lehel piacon vegyen már öt kiló tisztított pacalt és nem volt rest elsütni egy romános-medvés viccet, miszerint vagy az baszta teherbe marika anyját, vagy a szőröstalpú jeti, de ezen a viccen is mint mindig, csak ő nevetett. 

A nap unottan telt és bár a pacal elkészült időre, Petike viszketése nem hagyott alább, így meló után kikuglizta az sztk számát, hogy bejelentkezik oda a faszával, de valami geci koronavírosos téma miatt nem tudták fogadni, valami várólistára hivatkozva. Az év poénja viszont beugrott neki és hangosan kiüvöltött, hogy ERNŐ GECI! Tudod miért nem diagnosztizáltak még koronavírusost magyarországon? Mert jövő augusztusra kaptak időpontot! - vinnyogott a saját poénján, mint egy beekizett mókus. Majd a melót leadva a patikában vett kaneszten, neugranormon és bepanthem együttesét három centi vastagon felvitte a problémás területre és leheveredve otthoni kanapéjára elindította a rokko hátulról szereti hatodik részét, ami elég komplex sztorivezetést és dramaturgiát vázolt fel, de végén kiderült, hogy előzmény film és végre teljes volt a kép, viszont teljesen elzsibbadt a golyszli így nyugodtan tudott aludni is. 

Nem is olyan távol, Peti kőbányai lakásátáól, csepelen egy kellemesen telt, de azért jó erőben lévő fickó, jóízűen falatozott a belvárosból hozatott pacalból, ami az egyik kedvence volt, majd dolga végeztével megtörölte az arcát és sajtótájékoztatót tartott a koronavírusról, amit leginkább a balliberális, idegen erőket szolgáló sorosügynökök egy új támadásának írt le, de megnyugtatta az átlagban 99 éves közönséget (ami ahhoz képest, hogy voltak hetvenen egész fiatalos az elmúlthoz képest), hogy nincs mitől tartani, erős és büszke kormányunk megvéd mindenkit és amúgy is, mivel nincsenek beengedve a migráncsok, így 0% az esélye annak, hogy bármilyen fertőzés bejusson az országba, de azért mossunk kezet és öblögessünk szépen magyar pálinkával és együnk magyar disznóhúst, mert abban van a vitamin, azt meg a korona nem bírja, akárcsak a muszlimok. A hatalmas tapsviharban végződő beszédet gyors rötyire futás váltotta, amiben még semmi szokatlan nem volt, de két nappal később ez a derék magyar ember, idegesen dobálta a titkárnőjének az sms-eket, hogy azonnal kerítsen időpontot a dokinál, mert tele van kiütéssel a szája széle és fél, hogy valamelyik bitófára való kommunistageci szándékosan megfertőzte őt. Majd fogott egy darab kenyeret és nagyot tunkolt a habszivacs dobozban álló, krémesen zsíros friss pacalból, amit pont az előbb hozott be az ilonka, ráadásul a kedvenc helyéről, egyenesen a belvárosból. 

vendeghanyas_patreon_big.jpg

az anyaghányad visszavág

A csapzott hajú srác, a kopott pepita nadrágban, unottan klopfolta a sertéskarajt, amit előzőleg vegyvédelmi kesztyű és hat liter ecet segítségével tisztított olyanra, hogy a közel két centis zöld réteg ellenére is el lehessen adni. Mi lesz ma a vacsi? Érdeklődött Margit a szebb korokat is megélt felszolgálólány a kiadópult fölött és a vak, alkoholfüggő és parkinzonkóros kozmetikus Ica által teljesen véletlen, pont egyenesre húzott szemöldökével, csábosan kacér pillantással igyekezett némi bájt csempészni a kérdésbe. 

anyaghanyad.jpg

A Béczike akár Thor mjölnirjét forgatva, a húsklopfolóval nagyot ütött, nyomatékot adva, hogy ő most nem ér rá, ignorálta a kérdést, leginkább mert nem tudta eldönteni, hogy a hús szagától, Margit fejétől vagy az előző nap elfogyasztott éva vermut - xanax - herbálos cigi kombinációtól hányja tele a feldolgozóállomást. Inkább nagyot nyelve, próbált friss levegőre jutni, ahol egy lezárható nejlonzacskóból vágott dohányt emelt egy mikrózható dobozban tárolt cigarettatöltőbe, amit lassú, de megfontolt kézmozdulattal egy king size hüvelybe csúsztatott. Szerencsére panzió éttermében, ami egyben jelentette a munkahelyét is, korlátlan mennyiségben ihatott frissen-facsart narancslevet, ugyanis a tulaj gézának zöldséges pultjai is vannak városszerte, leginkább metrómegállók és másodrendű gócpontok közelében, ahol a már mindenféle koronavírussal, tbc-vel és agyrákkal összeprüszkölt és agyonnyomott déligyümölcsöt csak papíron kell a selejttáblázatba átvezetni. Viszont így legalább Béczike is fogyasztott néha olyat amiben legalább van valami természetes eredetű, mert a piától a gyomra fekélyes lett, a narkótól a kedve szeszélyes, a melótól meg a hangulata véges, ezért a lehető legpraktikusabban próbálta az anyagcsere életfenntartó szükségét űzni, így bőségesen beérte a maradék és-vagy visszaküldött étellel, amit már csak azért sem evett meg jóízűen mert tudta miből volt, meg eleve ő készítette.

Margit viszont kevésbé volt fogékony az étel eredetének felderítésére így jóízűen ette a fokhagymás szűzérmét, flambírozott brendivel, ami bár étlapon jól hangzik, valójában csak a rothadás ellen volt fokhagymaporozva és teszkó gazdaságos brendivel lett feketére sütve, a korong alak pedig azért lett, mert annyit le kellett nyiszitülni a méteres karajból. Végülis azért meg lehetett enni, a peremkerületben pedig a parasztgyomor mondhatni bizonyos korig örökletes volt, így a belvárosi úri fosások szerencsére messze elkerülték a környéket, a belvárosi úri fícsúrokkal egyetemben, amiért a nem túl eszes, ám annál boldogabb helyi lakosság örömmel nyugtázott. 

Béczinek helyén volt a szíve ezért csomagult némi mirelitet a Margit lányának. Tette mindezt azért, mert a Margitot már a zacher se menti meg, de az az öt éves forma lány legalább minimum olyan szemetet egyen, amire a nébih nagy jóindulattal rányomta az emberi fogyasztásra alkalmas pecsétet és hát mivel hat éve fagyasztó alján pihenő kordonblő még így is nagyobb eséllyel abszolválta ezt a tulajdonságot mint Béczi főztje így nyugodt szívvel adta át azt, hogy ma is tett valamit az emberiségért.

A helyi viszonyokat jól jellemezte, hogy Margit a vonalzóval húzott szemöldöke, a görbe-viszeres lába és a hat megmaradt, de épnek nem mondható fogával is viszonylag jó nőnek számított, amin bár erőteljes szorzót jelentett a független jelző, de ezt akár hátránynak is lehet venni, hogy nem fügött ő sem lakástól, karriertől vagy céltudattól. Ebben a lehetőséget első ízben Kacsódi Imi látta meg, akit miután kibaszott a neje, mert minden családi megtakarítást elgépezett és ivott, mégis rámosolygott a szerencse, ugyanis Pusztakeresztesen élő szüleit elérte a halál, egy kopasz látványgengszter fehér mercije által, ami miatt igaz a gyurma gyerek nem került rács mögé, de a szülők vagyona egyenes arányban szállt Imrére. A házon és egyéb ingóságokon túladva immár nem csak kedden és csütörtökön, hanem minden nap munka után gond nélkül vedelhette a dunántúli félédest és visszaválthatott dobozos cigire is és ezzel az életmóddal valószínűleg előbb fog ő is az avar alatt pihenni, mintsem életmódján anyagi megfontolásból változtatnia kéne és ezzel ő tökéletesen elégedett is volt. 

Csakhamar magához költöztette Margitot a kislánnyal együtt, akinek így öt év után végre saját szobája volt, nem pedig kamionos pihenők zárt fülkéiben volt eldugva a kosara, cserébe viszont dolby surround-ban hallgathatta, hogy anyját miképpen gyalázza ez a fura fülü, büdi bácsi, akit mostantól apának kellett hívni. Imi bár nem a technológiai kor szülötte volt, az internetet mégis úgy ismerte akár a tenyerét, ami nem csoda főleg, hogy a kettő általában szinkronban rezgett, így az anal gape, a midget-fisting és a milk enema mint olyan, szinte prűd egyesülési formának számított a szemében. Margit viszont nem aznap kezdte, így társra találtak egymás őrülten szenvedélyes, egymást kölcsönösen kizsákmányoló kapcsolatában, amit bárki más minimum gusztustalanként jellemzett volna. Mindez kevésbé lett volna problémás, ha Imre nem szeretett volna dicsekedni szexuális hőstetteivel a többi alkesz cimborának, így Béczike is hamar megtudhatta, hogy Margit segge úgy tágul három ujjra, mint egy lufi a héliumos palackra kötve, s ezt bizonyítandó Kacsódi Imi a pult alatt meg is dolgozta, hogy a színes-szagos öklét, mint véres kard hurcolja végig a törzsvendégek előtt, hogy lám-lám, a Margitka ilyeneket is tud. A harmadik ilyen szitu után, a tulaj géza aki nagy általánosságban a kamaraerdő környékére járt fújatni, Margitkánál nem különb lányokat csak éppen hétezerért, úgy érezte, hogy saját alkalmazottját ne más szopassa munkaidőben hanem ő, egyértelmű ajánlatot tett a szárazárú raktárban, ám az sajnos elutasításra került, amit egy gyámügyi bejelentés követett, aminek hatására egy héttel később elvitték a szandrácskát. 

Mondjuk fasz gondolta volna, hogy a gyámosok pont a csehóban fognak megállni egy alibi kávéra, amíg Julcsika, a pirospozsgás arcú, enyhén túlsúlyos ügyintézőcsaj kettéfossa a rötyit a felelőtlen aluljárói gyrosozás miatt, de így legalább első kézből hallhatták Imre legújabb szexuális kalandját aki éppen a pultnál állóknak adta elő új élményeit. A jegyzőkönyv szerint idézem megállapítást nyert, hogy a pultnál álló személy, a veszélyeztetett kiskorúval egy ingatlanban lakik, annak édesanyjával intim viszonyt folytat" majd érdeklődve hallgatták, az addig csak tankönyvi példákban ecsetelt rémtetteket. Mikor Imre lebaszta a poharat, hogy akkor ő most hazamegy és felpróbálja margitka végbelébe az rozsdás ruszki kulacsot, amit szemléltetésképpen magával is hozott és a biztonság kedvéért megtöltetett fröccsel. A két ügyintéző követni kezdte, s nem lepődtek meg mikor a címre érve már pontosan tudták, hogy jó helyen járnak. Nem kellett három percet sem várniuk, mire az abúzus félreérthetetlen hangjai úgy szűrődtek át a szebb napokat is megélt panelajtón, ahogy a rozsdás kulacs margitka fenekének lyukán, mondhatni ellenállás nélkül, s nem bírva tovább hallgatni a kényszeresen nyüszítő, ebolás kismókusra emlékeztető jajjgatást. 

Tanakodtak is, hogy most bekopogjanak, vagy megvárják, míg végeznek, de mikor az anya mit csináltok kérdést egyértelműen egy, a bejelentésben megnevezett szandrácska életkorához passzoló gyermekhangnak tulajdonították, inkább hívták a rendőrséget, hogy az intézkedést saját végbelük épségével tudják véghezvinni. 

Béczike most saját pénzen rendelt pizzát csomagolt a kislánynak, mert elviekben láthatás lesz és az anyja felköhögött gecin kívül nem sok mást szokott vinni, de legrosszabbul mégiscsak a tulaj géza járt, mert így, hogy még az a minimális felelősségérzet sincs meg Margitban mint eddig, egyre sűrűbbek a raktárban tartott análpartik, amire már a vendégek is panaszkodnak, ő meg még mindig a kamaraerdőre jár szopatni. 

miért utálja a generációm a karácsonyt

Hosszú évek óta gyűlölöm a karácsonyt. Sokáig elfojtottam magamban, mert szégyellnivalónak éreztem, olyannak ami nem fér bele a társadalmi konvencióba, ami egyfajta különcség, ami miatt fekete bárány vagyok. Aztán ahogy teltek az évek és egyre több embert ismertem meg különböző szférákból, úgy kezdtem igazán felfogni, hogy mások is ugyanúgy éreznek, ahogy én. Töménytelen alkoholgőzös beszélgetésnek volt ez kulturált vitatémája, s talán most állok készen arra, hogy meg is tudjam fogalmazni belső gyűlöletem igazi okait. 

vendeghanyas-miert-utaljuk-a-karacsonyt.jpg

Szögezzük le az elején; szeretem a családomat. Vannak akiket jobban, vannak akiket kevésbé, akadnak akiket egyenesen imádok és léteznek olyanok akiket ha tehetnék letagadnék. Rohadt nagy családom van, olyannyira nagy, hogy amikor megkérdezik, hogy hány testvérem van, akkor fejszámolást kell tartanom, az első unokatestvérek száma is közelít az negyvenhez, a másod-harmad kuzinokkal pedig nem ritkán töltünk meg 300-500 fős lagzikat. Amikor decemberre hajtom a naptárat, akkor nem csak az ajándékozás minden aspektusában megterhelő, végeláthatatlan útvesztőit vizionálom magam elé, hanem a látogatásokkal járó logisztika is mázsás teherként nehezedik rám. Ekkora családod pedig 3 nap alatt képtelenség végiglátogatni. 

De ne fussunk ennyire előre. Képmutatás és negatív sznobizmus volna, ha az anyagi csőddel és virtuális térképek, percre pontos útitervei végett fortyog a lelkem. Az okok ennél árnyaltabbak és egészen régre nyúlnak vissza. 

Csalódás

Gyermekként mikor még elhiszed, hogy a Jézuska ajándékot hoz, teljesen más minden. Nem fogod fel a téged körülölelő feszültségeket, amit a szülők kínosan leplezni próbálnak. A rokon bácsi borvirágos orra, a hahotázó nagynéni vagy épp a belét is kiokádó nagybácsi csak az ünnepi kavalkád részei. Persze később rájössz, hogy Dezsőbá, nem töltött-káposztával csapta szét a gyomrát, a Gyurcsány-Orbán vitákat az étkezőasztalnál pedig már nem csak afféle felnőttes faszságnak titulálod, hanem leveszed, hogy ez a beszélgetés konkrétan fél éves nembeszélős éket ver a család két pontja között. 

Számomra az első nagy csalódás, az első komoly fizetésemmel érkezett. Frissen graduát csálingerként ment szekér, két helyre beugróztam főállás mellett, okosítás is ment, el voltam eresztve, mint a héliumos lufi a devecseri búcsúban. Ráadásul annyi bált letoltam, hogy fő munkaadom közel két havi bérrel is megdobott jutalom címszó alatt, ezért elhatároztam, hogy az évben minden közelebbi rokonnak komoly ajándékot veszek. Gyerekként sosem ért csalódás, játékok, ruhák, illatszerek mindent megkaptunk, így úgy éreztem helyesnek, ha abban az évben, hogy már megtehetem, én is viszonzom az idősebb rokonok odafigyelését. És nem apróztam el. Nem csak drága, de olyan kreatív és személyes ajándékokat vásároltam illetve csináltattam amitől konkrétan megfagyott csendet szilánkokra törő öröm-sikítások, gyermekkori álmok valóra válása 30+ évek után és örömkönnyek literjei, amitől pár percig úgy éreztem, hogy ezért megérte feláldozni azt a rengeteg időt és rohadt sok lóvét. Aztán eltelt egy fél óra és minden pontosan ugyanúgy folytatódott, ahogy előző évben. A nagybácsi bebaszott, a másik nagynéni okoskodott, a kuzin leszólta a másikat, a másik kuzin duzzogott, hogy az ő ajándékának nem örülnek és a mama csak sütött és mosogatott. Sram öreglány volt, konkrétan a szűkösebb családi ebédeket egyedül főzte meg, ami 50-60 ember esetén nem feltétlen magától értetődő kiváltképp, hogy hét fogásnál lejjebb nem adta, amibe a desszert még nem is tartozott bele. Őt sajnáltam mindig, mert neki tényleg fontos volt, hogy a család együtt legyen, mégis ő látta belőle a legkevesebbet. Mi unokák, akik kezdtük érezni a szituáció képmutató mivoltát, hiába próbáltunk segíteni, nem engedte, az idősebbek meg basztak rá. Meg arc mögé az alkoholt mintha muszáj lenne. 

Ahogy egyre idősödtünk és egyre szélesedett a család is, illetve egyre ritkábban találkoztunk, úgy lett a karácsony egyfajta élménybeszámolóval összekötött vagyonnyilatkozat tétel is. Mindenki meg akarta mutatni, hogy jobb a másiknál és mindenki be akarta bizonyítani, hogy okosabb. Elsőéves egyetemista kuzinok szapulták egymás egyetemeit, szakát, vagy éppen tanulmányát. Az első munkahelyesek egymás fizetését akarják überelni, vagy csak a másik munkakörülményeit leszólni. Nagy kaland. Elkönyveltem, hogy a családom ilyen és mind apa, mind anyai ágon vannak problémák. 

Aztán egyre többször hívtak meg magukhoz olyan emberek, akiknek a belső családi viszályaiba nem lehet kívülről belátni. Barátok, munkatársak, aktuális barátnők, üzletfelek és szép lassan rájöttem, hogy mindenhol pontosan ugyanaz megy, csak az arcok mások. Elszomorító volt. Közhely, hogy a politika családokat képes szétszakítani, de igaz. És ami a legszomorúbb, hogy két kezemen nem tudom megszámolni, hány ilyennek voltam fül és szemtanúja. 

Ignoráció

Ahogy minden normális unokatestvérem és barátom, külön szabályokat alkottunk az ünnepi összejövetelekre. Klikkesedve elvonultunk, teljes mértékben ignoráltuk a kínos szitukat és úgy tettünk, mintha minden fasza volna. Mosolyogva megajándékoztuk egymást és az össznépi búcsúzáskor azt hazudtuk egymásnak, hogy jó volna többet találkozni. Megígértük egymásnak, hogy majd keressük, de a január nem jó, mert vizsgák, meg fontos projektek és a szokásos szarságokat pajzsul tartva nem adtuk meg még csak a fussunk-össze-egy-kávéra lehetőségét sem. És így teltek hosszú évek, amikor csak azt vettük észre, hogy lényegében már csak karácsonykor találkozunk. És nem csak az én családom. A barátoké, az exekké avanzsálódott csajoké, a munkatársaké és az üzletfeleké is. És mosolyogtunk hozzá. Ő is tudta, hogy kamuzok és tisztában volt azzal is, hogy én sem hiszem el amit ő mond. Puszi-puszi majd akkor keressük egymást. 


Hogy megnőtt a hajad? Mikor találkoztunk utoljára? Nem szigeten? Az nem te voltál? Akkor biztos a művvölgyben, de ott idén én nem voltam, akkor mindegy, biztos tavaly karácsonykor. De jól áll ez a kis pocak, te meg mennyit fogytál! - csodálkozások tömkelege és gyermeteg füllentéseknek álcázott, átlátszó emlékek, amelyeket az előadó sem igazán hiszi, hogy a másik képes befogadni. De karácsony van, úgysem fog belekötni, aztán egy évig úgysem látjuk egymást. Jóvanazúgy. Kötelező drága (vagy annak tűnő) ajándékok, ezeréves állítva tartott, dísztáskából, soha ki nem vett borok cserélnek gazdát, amik tán’ egy évvel azelőtti gazdáikhoz térnek vissza. A Jocónak is kellett valami, de már csak útközben jutott eszünkbe. Benzinkutas chivas, vagy unicum, tán még a blokk is bennmaradt a giccses papírzacskóban. Mindegy, majd megissza. Szuvenyír nyihaha, nyekukucs protková!

A hatalmas budai villa kertjében állva szívom a cigit, egy ízléstelen dekor-oszlop hamutartó mellett. Jön ki a házigazda, hogy kérne cigit. Nyújtom dekket és kérdem, hogy mivan Pisti felkúrt az asszony - utalok a magán a vámház körút kilenc teljes aranykészletét felvonultató, már kicsit leharcolt, de azért még mutatós Zsuzsára. Ja, most tudta meg, hogy mind a kilenc kisgyereknek ájfónt vett ajándékba a ház úrnője, ami csak azért cink, mert ezzel és más ajándékokkal együtt az összes szabadon lévő lóvéja elfogyott és csak januárban fér már hozzá a kellően diverzifikált vagyon többi részéhez, addig meg volna egy szilveszter is, ahol ők a házigazdák. Mélyen beleszív a cigibe, majd a bal kezében lóbált unicumot úgy húzza meg, hogy a régi, vízből felbukkanó reklámarcnak nem okozhat akkora örömet dr zwack.

Éles váltás, pár óra múlva valahol kecskemét mellett vagyok egy kis faluban. Kellemes, tiszta parasztház a helyszín, nem hivalkodó, nem lelakott. A belső udvarban vagy húsz autó parkol, egymás hegyén hátán. Ha valakinél lett volna olaj-vászon, megfesthette volna az “Autók magyarországon kezdetektől, napjainkig” című kavalkádot. Odabent jóízű kiabálás, poharak koccanása és apró gyerekek zsivaja fogad. A fejem már fáj a füsttől, ezért a gangon leülök egy karosszékbe. A fedett külső folyosó mellett, szép fehérre festett tornác eltakar, s hallom ahogy az újonnan érkezők azon vitatkoznak, hogy hogy fogják kifizetni a providentet, mikor ott van a személyi kölcsön, meg a lakáshitel. Megértették volna, ha idén olcsóbb ajándékot kapnak. Azt nem lehet, mondja a másik hang. Még a végén csórónak néznek minket. De hát azt sem tudjuk, hogy holnap mit eszünk. Riposztol a másik, de elhaladnak anélkül, hogy észrevennének és bentről már a teljesen más hangszínben üdvözlik a népet. 

Este nyolcra érek az egyik barátom balaton-felvidéki házába, ahol a nagy család gyűlt össze. Van öröm az ünneplésre, a kis Ádika épp szenteste kérte meg a Kinga kezét. Milyen romantikus. A vacsora kellemes, az emberek nem feszültek és az ajándékozás sem tűnt modorosnak. Aztán ahogy egyre többet isznak, csak kibukik, hogy a Kinga apja nem tűrné, hogy abban a lepusztult putriban lakjanak. Milyen putri? Hördül fel Ádika apja. Mire észbe kapok úgy kell szétszedni őket, az egyiknek vérzik az arca. Jobbnak látom távozni. És bazmeg mit látok mire hazaérek? Facebookon ott virít a közös családi fotó, mindenki mosolyog, csak épp kurvára feltűnő az örömapa mokkája. De szarni rá, mutassuk meg a világnak, hogy boldogok vagyunk. Ez a kép még így is lájkgyanús, van fa, becsomagolt ajándék, töltöttkáposzta, pálinka, együtt vagyunk, had’ irigykedjenek!

És az igazság az, hogy még csak fel sem hördülök, hanem pörgetem tovább a feed-et.

Elegem van

Vissza a jelenbe. A telefonom, mint a upc forródrótja, mikor lehal a szolgáltatás. Rokonok tucatjai hívnak, hogy mikor jövünk, mit kérek ajándékba és mellékesen hogy vagyunk. Húsz perces logisztika, két perc jópofi, idén ne vegyünk semmit, ez a válság most betett. Ha egy kis linzert hozol az jó, meg egy kis valamit amit megiszunk. Még örülök is. Aztán már 20-án látom, hogy ott a fa feldíszítve a facebookon, még azt is kiszúrom, hogy az alatta csoportosuló egyen-csomagoló papírba bújtatott dobozok közül egyre rá van írva a nevem. Fasza. Én hülye tovább pörgetek. Látom az ismerős házaspárt, ahol tudom, hogy komoly gondok vannak, mind anyagilag, mind kapcsolatilag, közös műtermi fotózás eredményeit posztolják. Erre van pénzed Te paraj? Bezzeg amivel lógsz azt nem tudod visszaadni… A másik már 21-én boldog karácsonyt kíván. Nehogy valaki megelőzze. Nem hiába születnek azok a mémek, amik felteszik a kérdést, hogy szenteste mit csinálsz? Húsvéti tojást festesz? Idióta. 

Nagy nehezen eljön a szenteste napja, korán kelünk, mert kibaszottul beígértük a sütit. Boltival nem lehet beállítani. Persze a bennem kialakuló stressz miatt, ahogy a délutánra gondolok úgy odaégetem az első eresztést mint a szar. Délre még virágoshoz oda kell érni és még romokban a konyha. Kilenckor már alkoholt iszunk, hogy bírjam. Pontosan tudom a forgatókönyvet, mégis reménykedek, hogy más fog történni.

Emberek, akik amúgy az életben nem beszélnek, ma délután egy asztalnál ülve mosolyognak, fotózkodnak, magukban, együtt, karácsonyfával, étellel és itallal. Egyik se vállalja fel mit érez, de jópofát vág, mert ezt várja tőle a társadalom. Közben egy kanál vízben folytanák meg egymást. Egyél levest, egyél pulykát, hozom a káposztát, egyél bejglit, egyél, egyél, egyél. Mindenki a hasát fogja és akik olyan szerencsések, hogy nem vezetnek, próbálnak a lehető legtöbb alkoholt bevinni oly módon, hogy még szalonképesek legyenek. Bár valaki erre sem veszi a fáradtságot és délután kettőre úgy bebaszik, hogy a kiságyon horkol egy lavórral a feje alatt. Még csak fel sem hőkölünk, megszoktuk. Lopott, lesajnáló pillantások a szövetségesek között, álnok mosoly villantása az ellenségre, halk cinikus megjegyzések szirmai repkednek az étkezőasztal alatt s felett.

 A ház ura eleget ivott már, belekezd tudálékos mondókájába. Közben a a vendégsereg unottan a telefonját nyomkodja. A legtöbben még arra sem veszik a fáradságot, hogy leplezzék. Soros, Orbán, Gréta, Gyurcsány, Borkai, Gréczy, Fegyőr, Zsánker de még a gyíkemberek is vendégei a karácsonyi konverzésönnek. Meggyőződésem, hogy Orbán-Gyurcsány párosa a legtöbbet használt szó átlagosan a Magyar karácsonyi ebédeken, vacsorákon. Nemúgyvanaz! - csattan fel az egyik rokon, aki kellően bepiált annyira, hogy belemenjen az értelmetlen vitába. És ugyanott kezdődik el, ahol minden évben elkezdik. De továbbra sem tartanak sehova. Nem gecimindegy? Egy évig úgysem látják egymást. 

Gyűlölöm

Na nem mintha a fogyasztói társadalom által mesterségesen kreált, álkeresztény köntösbe bújtatott, karácsonyt valaha is, különösebben szerettem volna. Mindig is gyűlöltem a már október végén felcsendülő harangokat, a túlárazott vásárokat, a túlvállalós embereket és az értelmetlen pénzköltést. De ez csak egy tünet. Legjobban mindig is azt a kibaszott képmutatást gyűlöltem, amit ilyenkor a társadalom tesz, hogy kétszáz lájkért képesek hamis képet vágva úgy tenni, mintha jobbak, különbek vagy éppen boldogabbak lennének másoknál. 

Én nem vagyok boldog és több mint valószínű, hogy nem is leszek. Mert amíg ez egy fix program. Egy stigma. És minden évben egy röpke pillanatig, megpróbáltok úgy tenni, mintha minden rendben volna. Hogy szépnek, jónak, könyörületesnek és adakozónak tűnjetek ebben a lélek nélküli ünnepben. Addig lehet, hogy néhány rég, vagy soselátott facebook ismerőseiteket irigységgel vegyes szimpátiával láttok el. De valójában magatokat basszátok át. És én tehetnék úgy mint akit nem basz fel az egész, vagy éppen nem kelt instant hányingerrel a kizárólag a külvilágnak szóló giccsparádétok, de az ugyanolyan hazugság és képmutatás lenne, mint amit tesztek. 

vendeghanyas_patreon_big.jpg

aranyvasárnap egy buszpályaudvari kocsmában

Egy buszpályaudvar kocsmájában dolgozni szezonfüggetlenül is kihívásokkal teli, izgalmas és mindenekfelett élménydús szórakozás. Persze vannak az évben kiemelt napok, amikor az amúgy sem alacsony színvonalat akár négyzetre is lehet emelni. Ezek között van az aranyvasárnap is. 

vendeghanyas_aranyvasarnap.jpg

2008-at írtunk és különösen hideg hajnal volt azon a vasárnapon, ami az advent szerint a negyedik. Ahogy lépdeltem a jegecses úton, a közönséges tiszafákkal tarkított parkon keresztül, egy éktelen üvöltés múlta felül a fülemben szóló szintén nem halk sátánmetál ördögi passzusait, s egy kisebb csoportosulásra lettem figyelmes. Néhány velem egyidősnek tűnő fiatal állt körbe egy idősebb figurát. A rúgás okozta puffanó-reccsenő hang feltornászta az adrenalinszintemet és elkezdtem feléjük rohanni. Közben a fülhallgatót a zsebembe gyömöszöltem és amennyire tudtam, igyekeztem felmérni a helyzetet. Részegek. De mennyire. Állni alig bírnak. Földön fekvő koszos fickó a fejét védve próbálta összehúzni magát, de hiába. Az ütések és rúgások csak sorozták ő pedig a beletörődés nyugalmával próbálta a lehető legkisebb tiszta felületet adni magán. Az első ütésem egy logó sapkás gyereket ért, a következő pedig egy koptatott farmeres díszbuzit akit még ismertem is. Naná Bálintka a volt sulim egyik legjampibb kisköcsöge, aki arról volt híres, hogy minden létező buliban verekedést kezdeményezett és az gazdag apja miatt mindet meg is úszta. Ahogy elterült különös elégedettséget éreztem, de még nem végeztem a feladatommal. Egy alacsonyabb kövér srác még talpon volt, kopaszra borotvált feje mintegy célpontként piroslott a sötétségben. Pecsenke vagy, hogy a faszba hívták. Rohadt egy dagadt disznó volt és régóta a bögyömben volt. Egy jobb horog a lengőbordáira, aztán egy bal a fejére és már csak egy maegeri (egyenes rúgás) kellett neki, hogy ő is padkát fogjon. Ahogy ezek a földön nyöszörögtek a hómlessz fickóhoz léptem és felsegítettem, majd elindultam a park végén fekvő buszpályaudvarra, ahol pár percen belül a kocsmát kellett nyitnom. Az üvegajtó előtt már kisebb tumultus fogadott, hiszen a csőalkeszek mindig ott vártak nyitás előtt. Szóltam az egyik melegítős fiszfasznak, hogy amíg beüzemelem a kávégépet addig takarítsa le a sloziban a csövest, közben meg kiszolgáltam a régi bútordarabokat és felhívtam a zsernyákokat is. Legutóbbi akcióm óta, nem igazán szerettek bejárni, de azért mindig hamar megjelentek, ha hívtam őket. Amíg egy mikróban melegített forraltbort csináltam a csövesnek, ráparancsoltam, hogy szépen tegyen feljelentést, ahogy én is tettem és bevallottam azt is, hogy lezúztam a kis faszjankókat, amúgy sem tagadhattam volna le, hiszen a pályaudvar sarkán figyelő kamera valószínűleg mindent látott. Mivel a három támadóból kettőt megnevezni is megtudtam, így előre borítékolható volt, hogy nem lesz eseménytelen a napom, ezért szóltam a távozó biztosuraknak, hogy örülnék, ha valaki a közelben maradna. Még egy kávéra is meghívtam őket. Faszom a jó szívembe. 

Öt óra harminc perc volt, mire sikeresen megittam a reggelt indító kávé-unicum kombómat, amit a nagy feszültségre való tekintettel duplán mértem. Az CsöcsösJulcsa becenevű váltókollégám, akkora rendetlenséget hagyott maga után előző nap, hogy két budapest parádé után nincs annyi szemét az utcán, mint amennyit én septiben összesöpörtem, de fellélegezni még nem maradt időm, mert elkezdtek befutni a vidéki buszok. Valamennyi kisebb város közlekedési csomópontjainak sajátossága, hogy mindenféle ünnep során megjelennek azok a buckalakók, akiket az év többi napján sosem látsz kijönni a tanyáról, ilyenkor viszont tucatjával jöttek be a kocsmába és várták, hogy a boltok kinyitásával egyetemben megszabadulhassanak a kis kuporgatott pénzeiktől. Ha már a vasárnapjuk úgy is el van baszva, akkor már isznak is egyet. Elég változatos egy társaság mert, vannak akik egész családostul érkeznek, vannak ahol csak anyuka mutatja az irányt, az apuka meg cipeli a böhöm nagy szatyrokat. Vannak akik szépen fel vannak öltözve, mégiscsak bejönnek a városba, másik pedig még a disznószart sem sikálták le a gumicsizmáról. Hatalmas volt a pörgés és már legalább tizenöt liter borból készítettem fröccsöt, de csak nem akartak eltűnni az emberek. Egy kis szilva oda, egy nagy körte oda és közben rendes sor alakult ki, aminek vége bőven a kocsmán kívül kígyózott. Azok a szerencsések akik találtak maguknak ülőhelyet, ordítva kommunikáltak és még a szokásosnál is feszültebbek voltak.

Az elektromos kis-rezsón, ami előző életében világhíres modellja volt az érintésvédelmi tankönyvek pirossal áthúzott illusztráción, már bugyogott a normális forralt bor is, mikor egy pöttömnyi néni kapaszkodott fel az egyik bárszékre, hogy egyáltalán köszönő interakciót tudjon velem kezdeményezni, három deci vörösbort, egy fél kevertet és egy wc kulcsot kért csilingelő hangon. Amíg a pattintós pénztárcájából előkukázta az italok ellenértékét, gondosan ügyelve arra, hogy az összetekert tíz-ezresek bent is maradjanak, kezdett valamiféle rossz érzés elfogni, hogy a mai napnak nagyon nehezen és súlyos áron lesz csak vége. A néni amilyen kis alacsony volt, úgy húzta le a napfényt soselátott dunántúli félszáraznak csúfolt pirosas löttyöt, a felespohár pedig nagyobbat koppant a lakozott pulton, mint az előző nap összetört sörösüveg a falon, így minduntalan a figyelmem is a néni felé irányult, aki félreérthetetlen mindjártbeszarok metakommunikációval indult meg a női mosdó felé, maga mögött hagyva néhány rotyogós öregasszony fingot. 

Az igazán vidéki buszok már mind befutottak, kezdtek megérkezni a helyi-hülyék is, akik szintén az utolsó vasárnapra hagyták a bevásárlást, de előtte még betértek inni egyet hozzám, aminek azért is örültem, mert így karácsony előtt minden forintot tudtam értékelni, amit a piájukon lespóroltam. Kezdtem magam egyre fáradtabbnak érezni, ezért ismét toltam egy kávé-unicum kombót, de már csak szabvány felest, biztos ami biztos alapon és nem is tehettem volna le jobbkor a poharat, mert ahogy felnéztem, a pult másik oldalán egy szőke hosszúhajú rendőrnő figyelte a mozdulatomat. Tán az előző nap a tévében játszott armageddon film, tán a hirtelen beütő unicum, vagy csak az zavarodottságom mondatta velem szinte reflexből, hogy; "esküszöm, hogy nem tudtam, hogy kiskorú" amivel bár a kocsma népes közönsége előtt osztatlan sikert arattam, a hölgyike kevésbé értékelte.Mondta is, hogy a reggeli könnyű testi sértéses garázdaságommal kapcsolatban jött, merthogy Bálintka apja állítólag őrjöngött a telefonban, de akkor még nem tudta, hogy mikor előállították a fiacskáját három mercis felnit is találtak egy kis zacskóban a zsebében meg vagy nyolc gramm fehér port, ami erősen túlszárnyalta a csekény mennyiséget. Mondjuk a városomban ezt kábé bárki aki ismerte legalább halommásból a srácot, az megmondta volna, így nem is teljesen értettem, hogy miért volt ez meglepő a hatóság számára, de hát mégiscsak rendőrökről beszélünk, ezért a tudatlanságért nem vontam le tőlük pontot. Igazából csak helyesbíteni akarta a jegyzőkönyvemet, mert visszanézték a térfigyelő felvételeit és volt néhány pontatlanság a vallomásomban, például nem említettem, hogy a számomra ismeretlen sapkás srácba még vagy nyolcat belerúgtam meg leköptem, de ezt stresszhelyzetre fogtam amin a rendőr picsa már megengedett egy alig látható félmosolyt.

Közben persze jöttek a parasztok inni, meg megjelent a főnököm is, aki baszott se segíteni, inkább egy kisüveges heineikennel beült a játékgép elé azt belecsavart egy húszast. Míg ő játszott közben a feleségének elmeséltem, hogy mi történt reggel és milyen a forgalom. Közben megjelent a város másik krémje, a Tomposka aki afféle fehérgallléros bűnözőnek képzelte magát, mert az OVB-nél tolta, meg mindig felhajtott galléros ingben verette, kitűrve a bőrdzsekijéből, amivel inkább hasonlított a '80-as évek műmájer motorosaira. Tomposkáról azt kellett tudni, hogy a fél városnak tartozott, a másik felét meg szimplán átverte, így amikor a pulthoz ért, különös figyelmet szenteltem a kezéből előcsusszanó bankókra, mert sok hibáján felül el kellett ismerni, hogy kézügyessége magasabban képzett volt mint, a bűvész Dynamo-nak és úgy cserélte ki a papír tízest ötszázasra, hogy észre se vetted csak záráskor, az okosított lóvék hiányából. A kis gyökér majdnem bepróbálkozott, de résen voltam, így a tervezett 1cl helyett 2cl-el kevesebb viszki került a kólájába, aminek mondjuk így sem maradt tudatában. Nem csoda, a pupilláira bazmeg, egy kibaszott boing is le tudott volna szállni. Sejtheted. Amúgy nem sok vizet zavart, beült a másik nyelőgéphez azt azt nyomogatta. Ekkor láttam utoljára, manapság meg  európai elfogatóparancs van ellene,hogy mit követettet el nem tudom, de a körözés az tuti, az előbb csekkoltam. 

Szépen lassan delet ütött az óra, amivel párhuzamban elkezdtek megjelenni azok a tanyasi rétipockok akik sikeresen abszolválták a bevásárlást. Akkora pakkokkal jöttek, hogy a 3 percnél tovább ottmaradó vendégek esetében rögtönzött csomagmegőrzőt kellett csinálnom a raktárból ölenként kétszáz forintért, ami természetesen Szerda Úr privát szilveszteri bulijának budget-jét gyarapította. Ha azt mondom, hogy egy konténernyi árú megfordult a kis raktárban délután kettőig akkor szerintem óvatosan becsülök, de arra nagyon emlékszem, hogy többször is ki kellett kulcsolnom a nyerőgépet százasokért, annyira ment a biznisz. Az emberek mindenféle faszságot megvettek amit találtak. Minél nagyobb volt valaminek a doboza, és minél olcsóbb volt annál inkább kelendőbb árúnak tűnt. A szomszédos kisbolt nyolcszáz forintért árult fényre olvadó műanyag kamionjai voltak a slágertermékek, a maga egy méter hosszú dobozával. Volt aki mindjárt tízet is vett, abban a hitben, hogy valami különösen nagy vásárt csinált, de csak azért mert ők még nem hallottak, az akkoriban Magyarországon éppen szárnyait bontogató, ebay huszárok viszonteladásairól. 

És mindenki gecire meg volt hülyülve, agresszívak voltak, tolakodtak és ha nem kaptak alkoholt a garatuk mögé fél percen belül, akkor üvöltöttek is. Volt valami különösen falusi nagycsalád is, akik kimaxolták a tizenkettő egy tucat mondást, ugyanis apuka-anyuka és a gyerekek pont annyian voltak, bár ahogy elnéztem a leharcolt nőszemélyt, már úton lehetett a következő. Különös érdekessége a természetnek, hogy összlétszámukat pontosan ugyanannyi foggal is áldotta meg, mármint elosztva a családban. Mire a gyerekeknek lecsapoltam a gépikólát ami számukra a korán érkezett jézuska érkezésével volt egyenértékű, a házaspár is nagy veszekedések közepette kitalálta, hogy mit isznak, mert a Jolán szerint a Gazsi nem ihat még egy pálinkát, már ivott kettőt a vásáron, meg kapott csavaros rakétát is a buszra, de aztán a béke kedvéért kaphatott egy kicsit, ami elég nagy kibaszás volt szegény Gazsival, mert nem állt szándékomban a három centilitert teljes egészében kitölteni. Ahogy elnéztem a szerencsétlen gyerekek koszos és foltozott ruházatát, majdnem megszállt a karácsony szelleme, de Jolán megakadályozta egy hatalmas nyeeeeee adjá' műg egy serrit heee felkiáltása. Mindenesetre gyorsan küldtem egy sms-t anyámnak, hogy hozza le azt a nagy kukászsák ruhát amit előző nap összekészítettünk, hogy leadjuk valami vöröskeresztesnek, vagy fasztudja. Meg is jelent hamar, még szerencse, hogy nem laktunk messze a kocsmától. Amíg Gazsi meg Jolán épp azon veszekedett, hogy Gazsi ihat-e mégegyet, addig félrehívtam a legidősebbnek kinéző csemetét, akit még látásból ismertem is a suliból, azt odaadtam neki, hogy kinőtt, de jó állapotú márkás ruhákkal van teli, öltözzenek fel, mert kritikán aluli, ahogy kinéznek és megígértettem vele, hogy jöjjenek be majd két ünnep között még, azt írja össze, hogy milyen ruhák kellenének, mert úgy felbasztam magam, hogy a négyéves forma bongyori-hajú kislányon egy olyan szakadt farmer volt, hogy manapság devergoban nem találsz olyat. Megint mások faszsága miatt kellett felhüpörtyülnöm egy unicumot, mert így felbaszni a lelkületemet azért nem sűrűn tudják, úgyhogy míg Gazsiék rögtönzött mónikashow-val szórakoztatták az amúgy nem sokban különb vendégséget én is megnyugodtam.

Ekkor érkezett meg Garaba meg a Dani akiket még a tölgyből ismertem, olyan matarészegek voltak, hogy kényelmes háromnegyed órába telt, míg eljutottak a bejárattól a pultig, pedig csak két méterről beszélünk. A Garaba bazmeg egy akkora puttonnyal jött, hogy elsőre fizikai képtelenségnek tűnt az egész, a Dani meg egy kis papírszatyrot szorongatott, de már ránézésből nagyobb érték lapult benne mint az egész kocsma. Dani az a fajta seftes cigány volt akit nagyon tiszteltem. Sírásóként dolgozott, mellette meg minden szarral üzletelt amiben pénzt látott és még legális volt. Kidobni való csempék, bontott tetőcserép, megpattant csaptelepek, raklapok, vagy éppen hajgumik mind a kínálati portfóliójában voltak és soha senkit nem vert át. Fontos még megjegyezni, hogy portékáit soha nem lopásból, hanem a főállásából fakadó ismeretségi hálón keresztül szerezte. Tudniillik azok akik meghalnak, sűrűn hagynak maguk után hagyatékot, amik faluhelyen lehetnek omladozó, salétromszagú vityillók, borospincék, kertek aztán ilyenkor temetés után felajánlja, hogy ami nem kell azt szívesen elviszik. Lehet, hogy morálisan megkérdőjelezhető tett, a könnyes szemű rokonoknál kapásból így indítani, mikor még a föld sem szilárdult meg a koporsón, de hát valamibű meg kell élni - mondta mindig Dani. Most valami olyasmit próbált magyarázni, hogy sikerült három jó állapotú cserépkályhát is elemeire bontani, amiből gecisok pénz jött össze. Szíjjelszedtem blögh halod tesa, szanaszíjjel ís más meg is vót a helye nekije. Mint megtudtam, kábé három misit harácsolt össze az elmúlt hónapban és tele van arannyal a kis szütymije, mert az egy éves kislányának nem lehet akármilyen fülbevalója geci. Közben a vagyonnyilatkozat megtétele után sikerült kinyögniük, hogy mit akarnak inni, vodkát tisztán, meg kértek nekem is, amit rutinos emberként én is elfogadtam annak számolva, de vízként megidva és ezt még eljátszottuk vagy hatszor, így a napi megpróbáltatásaimmal egyenértékűnek kezdtem érezni az apanázsomat, de még hátra volt majdnem egy teljes délután. Garaba a pultra támasztott fejjel aludt és akkorákat fingott, hogy csak úgy tizedelte, a még kocsmában maradt vendégeket, pedig azoknak sem volt feltétlen jobb szaga, de hát ugye mindig csak a másik bűze zavarja az embert. 

Az ajtón belépve, hangosat köszön az egyik nyugger, jól ismerem, minden nap jön random időközönként, alacsony, pocakos faszi, kibaszott gazdag és őt nem húzom le soha, mert mindig kedves és tisztelettudó. Kér egy távcsőt (két kisfröccs), meg egy unicumot (nekem is), koccintunk és leül a kisasztalhoz, ami dedikáltan az övé és néha elalszik. Most is így tett. Már nagyban horkolt ő is mikor megérkezett három olyan díszpicsa, hogy csak kapkodtam a fejem, de mint a kilenclyukú híd, ezek is csak távolról voltak szépek, ahogy közeledtek, kétség sem férhetett hozzá, hogy ezek is csak piros betűs ünnepekkor látják a város fényeit. Jó ízlésük tanúbizonyságáról az akkoriban divatos (?) rózsaszín feszülős melegítőnacik, magassarkú csizmával kombózva tanúskodtak, s az egészet megspékelték egy szőrmeperemű kapucnis, a derekat nem takaró, mayo chix utánzatú pufidzsekivel. A szempilláik összeragadva, az nyakukon az alapozó a bőrük színétől elütve, tették a picsájukat miközben nyitott szájjal rágóztak, hogy megcsodálhassam a fokukon lerakódott több rétegnyi lerakódást. Fülükben akkora karikák csüngtek, hogy csukott szemmel is bármikor áthajítottam volna rajta egy egész csomag sós-pörkölt földimogyorót, apró ridiküljeiket pedig gondosan takarta a fejenként háromszáz papírszatyor, Agressor, Devergo és Nike felirattal, ami között elbújva néhány vodafone-os és BÁV zálogos is helyet foglalt. Bacardi Breezer-t akartak inni, de sajnos mi csak smash nevű koppintást tároltunk, azt is hátul, így széles mosollyal adhattam elő azt, hogy sajnos elfogyott. Persze majd pont titeket nem húzlak le kis picsák mi? Legnyájasabb modoromban, amelyben bár a hányingert kerülgetve, de azért kokettálva velük (nehogy ne érezzék magukat királylánynak) felhomályosítottam őket arról, hogy első osztályú koktélokat tudok keverni, ha ilyen óhajuk van, a sex on the beach után még kacsintottam is egyet, amivel már meg is nyertem a következő rendelést. Jó ha egy cent alkohol volt a színes löttyükben. Ribancok. Annyira vették az ívet és annyira bejött nekik színlelt rajongásom, hogy még vagy hatot megittak és a placebótól megrészegülve távoztak botladozva, amit megkoronázott, hogy a fekete vasalt hajú, akkorát taknyolt a buszlépcsőn, hogy a fehér pufikabátot rögvest dobhatta a gecibe ki, a orrából érkező piros színű absztrakt minta miatt. 

Kezdett nagyon tele lenni a tököm és már az unicum sem segített igazán, mikor sikerült végre kitessékelnem Garabáékat, azzal, hogy le fogják késni a buszt az asszony meg szét fogja baszni őket így, de újabb és újabb hullámban érkeztek a parasztok, tesco-s és lidl-s szatyrok ezreivel. Meggyőződésem, hogy kizárólag az aznapi a kocsmát megjárt műanyagzacskók és nejlonok egy komplett hektárnyi szemétszigetet kitesznek most valahol az óceán közepén, de Gréta akkor még csak három éves volt, így nem tudta felhívni a figyelmüket a veszélyre. 

Kisvártatva kezdtek megérkezni a szokásos délutáni alkeszek is és úgy tűnt, hogy lassan a hétköznapok szokott állatkertje marad csak nekem, amivel problémák nélkül ki is tudtam volna egyezni, de ismerős arcok kezdtek megjelenni a pályaudvar azon szélén, ahová a kocsma kis ablakából pont ráláttam, ez pedig nem volt nyugtató hatással rám. Először csak azt gondoltam, hogy túlparázom, hogy megint sokat ittam és hülyeségeken jár az agyam, ezért letoltam még egy unicumot és megpróbáltam egy cigi mellett tiszta fejjel átgondolni a lehetőségeket, de ahhoz túl sok olyan kis csírát véltem felfedezni, akik valamilyen hálón keresztül a Bálintkához meg a Pecsenkéhez köthető. És most nem a koptatott farmeres, harciropi kommandóra gondolok, akik minden hétvégén szétekizve varázsolnak a helyi idézőjelben is csúfosnak titulált disco-ban, hanem olyan srácokra, akikről tudom, hogy gond nélkül széjjelpakolják a helyet, csak azért, hogy engem megverjenek. Bár magam sem tudom mit gondoltam, várható volt. Felhívtam ismételten a zsernyákokat, hogy tán ideje lenne ha tennének egy látogatást felém, amire telefononon is hallható bólogatás volt a válasz, hogy jólvan-mindjárt-megyünk. Éreztem, hogy a rendőrökkel való kegyetlen bánásmódom itt most meghálálja magát, így kénytelen voltam más megoldás után nézni. A Garabáék akik elég komoly ütőemberek voltak, nagy valószínűséggel otthon horkolnak a kanapén, ha csak nem álltak meg a Tölgyben, a thai-boxos csapatból kábé egy órán belül senki nem ér ide, még ha azonnal útnak indulnak sem, a főnököm csapatos balhék esetében beszaribb volt, mint aurélió a tárgyalásán, más meg nem igazán jutott eszembe, főleg mert, mire ezeket a gondolatokat összeraktam, konkrétan a pult előtt állt egy hármasfogat, a kocsma előtt meg még vagy tízen. 

- Ki tudsz jönni picit? - tette fel a kérdést az egyik alacsony, aki a reggeli kövér srác egyik legjobb barátja volt. 

- Sajna nem, nem hagyhatom itt a pultot. De mond csak, hátha tudok segíteni itt is. - válaszoltam határozottságot színlelve.

- Azt kétlem, de ha akarod, bent is csinálhatjuk. - mosolygott. 

Mivel tudtam, hogy mi fog történni, így meg sem próbáltam kidumálni magam, a bal karommal sikerült levédenem egy parasztlengőt, ami gyönyörűen a fülem és a halántékomon talált volna el, de ebben a pillanatban történt valami, amire nem számítottam. A kisöreg, az asztalnál, aki délután kikérte a két kisfröccsét, most felállt és halkan annyit szólt, hogy ne mozdulj! Én nem mertem odanézni, mert vártam a következő ütést, de a srác elkezdett hátrálni. A faszi kezében egy akkora kibaszott nagy pisztoly volt, hogy elsőre nem és értettem, hogy bírja megtartani. Üljetek le a bárszékekre! - mondta ellentmondást nem tűrően. A három srác leült, a faszi meg odatipegett az ajtóhoz és ráfordította a reteszt. 

- Most szépen megbeszélitek! - szólalt meg ismét.

A srácok remegő hangon, óvatosan és szinte érezhető húgyszaggal átitatva belekezdtek.

- Megverted hajnalban a Bálintékat miközben ők magatehetetlenek voltak! - mondta a másik srác, aki az előző ütőgyereknek volt a tesója.

- Nem voltak magatehetetlenek, hárman vertek egy csövest és a földön rugdalták... - mondtam, immár tényleg magabiztosan.

- De bevitték őket a yardra! - kontrázott a harmadik, aki eddig csendben volt.

- Látta a kamera... Ha nem bántom őket is beviszik. - szóltam nyugodtan és közben töltöttem magamnak egy unicumot a srácoknak meg nyitottam egy-egy kis heineikent.

- Őszinte leszek -  törtem meg a hatalmas csendet - amíg az első ütést ki nem osztottam, azt sem tudtam kik azok. Csak annyit láttam, hogy egy öregembert rugdal három fiatal a földön. Ismerlek titeket, tudom, hogy Ti sem hagynátok..

A régóta tartó önpusztítás hatására ez a rész eléggé homályos, viszont a beszélgetés akkor vett éles fordulatot, mikor kiderült valamilyen úton-módon, hogy Bálinték aznap még egy embert megvertek, méghozzá úgy, hogy a faszi intenzíven feküdt. Ez már felbaszta az addig rám haragos emberek agyát is és elfogadták, hogy amit tettem az rendben volt, így megköszönték a sört és azt mondták, hogy rendben, felejtsük el. Az öreg alkesz, a pisztollyal a kezében még rájuk parancsolt, hogy fogjanak kezet velem és úgy mondják, hogy ez a sztori itt véget ér, mert az adott szó, az jelent mindent. És valóban. Kezet fogtunk és azóta is köszönnek az utcán. A Bálintot meg másnap kiengedték, mert nem volt bizonyítható, hogy ő ütött, de azóta csúnyán néz rám, ha esetleg meglát. 

Nem állítom, hogy akkor nem hűlt meg bennem a szar is, de visszagondolva, egész jól sikerült, hála az öregnek. Aztán amikor ezek elmentek és a retesz újra kinyílt a kocsmaajtón, betódult annyi ember, hogy azt sem tudtam, hogy hol áll a faszom. Még öt óra volt zárásig, de az új vendégekkel együtt megérkezett egy olyan csapat is, akiket soha nem láttam szívesen. A lomis cigányok...

innen folytatjuk

vendeghanyas_patreon_big.jpg

Hogyan szopattunk meg összehangolt akcióban közel húsz korrupt rendőrt?

Action Béla vezényletével a sorra jöttek hozzánk a zsaruk. A reggeli kávé, a délutáni pihi vagy éppen az esti sör az olyan fix pont lett náluk, mint a reggeli szarás. A kis város jellegéből fakadóan könnyen átfutható ismerettségi hálóval rendelkezett, így hamar ki tudtam deríteni, hogy nem csak az én tisztes okosításaim csorbulnak, hanem a környék még három kisebb kocsmájában potyáznak a fakabátok. Az egyik a vasúti resti volt, ahová velős pirítósért jártak, a másik meg az óvárosi matyi kocsma volt, amely festett karikatúrája az iparvárosi talponállóknak. Az elégedetlenség egyre nagyobb volt.

vend-cover.jpg

Hetek teltek el és nekem már a deklarált minuszom a nyolcvan rugót járta, amit a bronzosok cigiben, kávéban vagy csipszben elvittek a zsebemből, s egy teljesen véletlen pénteki bebaszásom alatt összefutottam a márióval, aki a restis kocsmában volt. Márió a kisváros jellegtelen tinigengszere volt, okkersárga celica-val rohangált mindenhova, ami a csiptuning miatt száz méterenként lerobannt, de a srác nem parázott rajta, hanem faeture-t csinált a bugból; ahol a verda megállt, ott kiszállt jampiskodni, meg köszönni a járókelőknek. Hetente más ribancot hurcolt az anyóson, a pénztárcáját pedig egyre jobban nyomasztotta, hogy a zsernyákok legalább napi nyolc-tiz velőskenyeret befalnak egy-egy kólával, fizetni viszont nem akarnak. Ekkortájt jött ki a Maci a sitykóról, a csávót kábé tíz évre varrták be gyilkossági kísérlet miatt, rendesen pszicho volt a tag és teljesen érthető okokból senki nem akart tőle pofont kérni. A piát nagyon szerette, pénze viszont nem volt, így mikor Márió rácsörgött a kékekre, hogy itt van a frissen szabadult rém és szétpakolja a kocsmát, gyertek már, ha ingyen etetlek titeket bazmeg. Jöttek is, de a friss rendőrök nem voltak felkészülve a Szlávy féle brigád, bár már erőteljesen tépázott hírnevű, de még mindig ütőképes emberére és jobbnak látták inkább átmenni a cigánytelepre, ahol mindig lehetett találni néhány lopott kerót. Ez volt Máriónál az utolsó csepp és bár a Maci féle kárt nem állt szándékbáan behajtani a gengszteren, a zsarukon mindenképp elégtételt akart venni. Így voltam ezzel én is és míg a pub-ban iszogatva jól telekurvaanyáztuk az étert, megittunk egy üveg unicumot és mind a ketten lehánytuk ugyanazt a szerencsétlen kiscsajt aki a 18. szülinapját ünnepelte a szomszédos asztalnál. Szerencsétlen.

A gondolatokat viszont tettek követték és szövetkeztünk egy harmadik sráccal is, aki éjszakai hamburgerezőt vitt, ahová az ingyenélő egyenruhások az éjszakai műszak alatt járogattak összekenni mustárral az uniformist. A terv nem volt túlságosan szofisztikált, ám átgondolt és alapos volt; vegyük fel videóra félreérthetetlenül a lopást. Akkoriban voltak menők a kagyló alakú, vagy flipes telefonok, nekem pont egy Sony Ericson w300i -m volt, amit gecire imádtam és már a korhoz képest egész korrekt minőségben tudott videót rögzíteni. A többiek szintén ezt csinálták. A legnagyobb problémát az okozta, hogy ezekkel a kihajtható tellákkal nem igazán lehetett feltűnésmentesen videózni, így oldalra fektetve kellett bepozícionálni úgy, hogy egy fix pontot vegyen. Nem viccelek, legalább három napon keresztül próbáltam és legalább harminc öt-hét perces videót kellett felvenni, mire lett két-három használható, ahol a rendőr arccal és hanggal is felismerhető és egész konkrétan kivehető a bűncselekmény. 

Rá is játszottam picit, mikor szóltam, hogy Béla kérlek ezt most ne vidd el, ezer forintom van amiből kaját kéne vennem, ha azt a cigit elviszed nekem kell kifizetni, amire a hülye fasz pont úgy fordult, hogy a kamerába belenézett egy pillanatra, hogy estig simán lesz annyi jattom, amúgy se akarjam magamra haragítani a rendőrséget. Pár napon belül a Márió és a másik srác is tudott hozni korrekt anyagot, szépen összeültünk nálam, rendszereztük őket számítógépen és csináltunk egy halom biztonsági másolatot, sőt felhőbe is mentettük, igaz akkor még csak simán ftp-nek, vagy tárhelynek hívták. Minden készen állt. 

Másnap a kocsmában éppen a nagykorúsága óta ugyanazt a borvirágot viselő Kéri-t szolgáltam ki fröccsel - aki valaha futtballista volt ezért soha nem dolgozott, csak kocsmázott - mikor jött a hívás a Máriótól, hogy itt az idő. Kérit elküldtem a picsába, hogy fárasszon másokat a legendás góljaival, mikor megérkezett három rendőr. Három kávét és három kólát kértek, meg egy cigit. Mondtam, hogy előre kérem szépen a pénzt, 1900 forint lesz, de kerekítsünk kétezerre. A rendőrök elkezdtek kekec módon mosolyogni, hogy nincs náluk pénz, de majd bedobják, adjam csak ki amiket kértek. Sajnos az nem áll módomban - válaszoltam a lehető legnyájasabb hangon. Ekkor lépett be Márió és a harmadik srác is, kezükben egy olyan vastag lenovo laptoppal, mint egy kubai lónak a fasza, aminek a ténye zavarbaejtően hatott a tisztelt hatósági urakra. Márió leült az asztalhoz, felcsapták a gépet és full hangerőn elkezdték lejátszani a felvételeket. A Kéri megpróbált bezörögni az üvegajtón, hogy látja, hogy itten vannak, had' kérjen már egy fröccsöt. Szerencsére nem is nekem kellett elzavarni, a paprikapiros fejű rendőrök megtették ezt helyettem is, közben meg hívták Action Bélát, akitől a megváltást remélték. 

Béla mint egy felajzott tenyészbika, úgy rontott be a kocsmába, hogy itt most ő elvisz mindenkit és rabosít és ki lesz kormolva a seggünk, de a harmadik srác olyat húzott, amire tán még Borkai sem volt felkészülve az elmúlt hetekben. Egy videót indított el, ahol az ismert, városunk legnagyobb panziójának biztonsági felvétele volt látható, ahogy Béla egy kishölggyel halad a folyosón, be a 13-as szobába. Lucky thirteen! mondtuk nevetve.

Márió el is kezdte az előzőleg még jogásztanonccal átnézetett szövegünket, amiben kiníosan ügyeltünk arra, hogy a fenyegetés, zsarolás ténye, csak erőteljes félremagyarázásokkal lehessen ráhúzható. Nem mondtuk azt, hogy ha ez lesz emg az lesz, akkor ezek a felvételek megjelennek. Nem. Erre nem volt szükség. Mindannyian a jogos kárunkat akartuk behajtani és azt, hogy ne potyázzanak többet. Közben megérkezett az épp szolgálatban lévő többi díszfasz is, úgy be voltak szarva, hogy a kék zubbonyon keresztül is átütött a büdös izzadtságuk, de bármilyen diszkomfortos is volt a helyzet, én rég élveztem valamit annyira, mint ezt. Felsoroltuk a pénzbeli kárunkat, amit szeretnénk ha megtérítenének és innentől fogva minden fogyasztás előre lesz fizetve. Ha szólunk, hogy baj van, akkor választott hivatásuk kötelességeként pedig kijönnek és rendet raknak, még akkor is ha a Maci az. 

Aznap este fejenként gazdagabbak lettünk két-két kilóval amiben bánatpénz is volt. Első utunk a panzióba vezetett, ahol csálinger Tóninak le kellett jattulnunk egy százast amiért kiadta a videót, de ezt hárman boldogan összedobtuk. Két dolog volt bizonyos koszos kis iparvárosomban. Action Béla ezután máshova vitte a kurvákat és a következő hónapban a kapitány büszkén mesélte, hogy húsz százalékkal nőtt a hatákonyság és mérhetően kevesebb attrocitás éri a buszpályaudvar környékét mint eddigibekben, köszönhető a hatékony rendőri fellépésnek. 

Mi meg Márióval vettünk egy üveg chivast a teszkóban és röhögtünk az újság felett, hogy nézzenek már oda, a kocsmáros miatt nővekszik a rendőrésg hatákonysági rátája. Aztán röhögtünk. 

ui.: Action Béláról tudtommal nem derült ki a kurvázás, de mivel ő tényleg ezzel a becenévvel él, nyugodtan adjátok át az asszonynak. Vagy ez is olyan, hogy tiz év után elévül?

ui2: a népnevelés működött, az összes köcsög kis zsernyák úgy jött be ha esetleg ittak volna egy kávét, hogy előre köszöntek, fizettek és bőségesen jattoltak. A jó kurva anyját mindnek, utólag is. 

vendeghanyas_patreon_big.jpg

kocsmasztorik - vol2

Pénzes Zsombi kivezetése nem egyedi eset volt a kis kocsmában. Napi szinten ellátta drámával az agglomeráció a helyet, így én soha nem unatkoztam. Persze egy buszpályaudvar mindig kemény terep és amíg busz járt, addig ember is volt. Bár néha utána is.

vend-cover.jpg

Ahogy az előző sztoriban felvezettem a kocsma kádárista örökségének minden hozadékát, úgy az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy rendkívül felemelő érzés volt ott dolgozni. Egy olyan dörzsölt csálinger mint én, szinte rutinból hozta a pultot, komoly odafigyelésre szinte nem is volt szükségem, ergo simán lehetett fullmásnaposan vagy éppen nulla alvás után is hozni egy 18 órás műszakot. A belefeketettt energia és a kapott pénz így számomra kellően pozitív mérleget mutatott, sőt így megengedhettem magamnak azt is, hogy néha egy-egy héten csak 4-5 napot dolgozzak és bőven három kiló felett kerestem, az okosításokkal meg a jattal persze. Akkoriban az nem volt szar pénz. 

Volt egy csávó az Ecseri, ismerték őt az egész városban, mert egész nap a kocsmákat járta és úgy szerzett potyafröccsöt, hogy behordta a poharakat a pultba, meg önszorgalomból ürítgette a hamutálakat, szóval úgy két óránként adtam neki egy hosszúlépést, 6 cl borral, de amilyen előrehaladott alkoholizmusban szenvedett már azt is sokalltam. Egy szép napon fut be az Ecseri, hogy valami véres leszámolás van itten és a zihált, borgőzös hangja elhalkulásával magam is meggyőződhettem róla, hogy a háttérből erőteljes falusi fight lehet a közelben. Mikor kiléptem a kocsma előtti térre, amely lényegében a buszpályaudvar területe volt, magam is meggyőződhettem arról, hogy tizenhéz roma verekszik egymással, látszólag mindenféle logika nélkül, mintha csak valami free for all meccs lenne, de a végére kiderült, hogy három társaság ugrott egymásnak valami szerelemféltés ügy miatt. Mint helyi kocsmáros, felelősségteljesen kihívtam a yardot, majd úgy tettem mint minden épeszű ember; mintha mi se történt volna. Pedig a helyzet erőteljesebbé sikerült mint gondoltam, ugyanis alig a nagy bunyó után a győztes társaság hozzám jött be, leöblíteni a harc utáni izgalmat némi viszkivel. 

Az izgalom és a félelem, izzadós keveréke szinte tapintható volt a kocsmában. Az öregek jobbnak látták hazamenni, a többi alkoholpatkány is amennyire tudott inkább félreállt, vagy arrébb húzodott. Hosszú percek követték egymást, ahogy a véres arcú romák, üvöltve követelték az italukat a helyzeten pedig nem segített, hogy szamurájkard és bézbóz ütő is színesítette az outfitjüket. 

Kétezer forintot kértem a viszkikért, amit bár kissé vonakodva, de letettek a pultra, majd fenhangon ecsetelték a nagy verés részleteit. Az elkövetkező húsz percben még öt kört ittak, szerencsére rendesen fizetve azt, mire megérkeztek a rend héber őrei, amit ők provokálásnak ítéltek ezért a repsol dzsekik alól előkerültek a hosszított fegyverek és mint valami bollywoodi paródia, beálltak avanger-s támadóállásba, ami a pultból, hátulnézetből, még ebben az amúgy igen feszült szituácuóban is előhozta belőlem a kendőzetlen felröhögést, ami pont megzavarta annyira a rosszfiúkat, hogy a zsernyákok fegyvert tudjanak rántani. Innentől a cigók együttműködőek lettek hirtelen, de azért csak úgy presztizsből szitkozódva tűrték, hogy bevigyék őket bilincsben. Az Ecseri meg mint valami sarokból előbújó gollam, gondosan felhörpintette a pulton maradt viszkiket, ha már úgy is ki van fizetve, aztán eldőlt a nyerőgép mögött mint a zsák. 

Kicsivel később érkezett meg városunk réme, Action Béla aki ilyen rendőrgóré volt, de nem városi hanem csak ilyen teamleader jellegű középcsicska. Action Béláról legendák terjedtek megyeszerte, ő volt az a fajta zsaru aki a saját anyját is megbüntette gyorshajtásért és akkor is uniformisban meg övre csatolt pisztollyal mászkált, ha amúgy nem volt szolgálatban. Bélát én jó rég óta ismertem, tanuló koromból, már akkor is egy seggfej volt akinek a háta mögött mindenki röhögött és amióta kávézókba járt, soha nem kapott turha nélküli eszpresszót vagy kappucsínót. Szóval jön be Action Béla, hogy felvegye a jegyzőkönyvet, gátlástalanul kér egy kávét egy kis rummal, aztán meg mellé egy szál cigit tőlem, mert nincs nála pénz, hogy vegyen egyet, de mire megírja a kikúrt jelentését már az ötödiket szívja. 

Közben megérkezett a kocsma egy másik illusztris vendége, a DagiJani, aki egy jópofa ötvenhez közeli fickó volt, rosszul szabott öltönyével még így is úgy lógott ki a társaságból, mint Dzsordzsó Ármáni egy katmandui sámánklub éves betépési ceremóniájáról és kikérte a szokásos kóláját és beállt a gyümölcspóker elé és behúzott két összegyűrt tízest. Minden nap ezt csinálta, postai alkalmazott volt a csávesz, hogy honnan volt minden nap húsz rugója nyerőgépezni az rejtély, de pontosabban jött, mint a Német Vonatok, aminek mondjuk hírét mi is csak a tévéből hallottuk, de elhittük. DagiJani egy kólával, fél doboz cigivel körülbelül egy-két órát volt minden nap nálunk, közvetlen munka után és függően attól, hogy a húszezer forint meddig tartott a gépben. Rendszerint vesztett, de párhetente előfordult az is, hogy kiszedte a hatvan rugós jackpotot. Olyankor mindig rákérdeztem, hogy mennyi nyerőben van, de csak ingatta a fejét, amit gyors fejszámolásom után leginkább csak minuszban tudtam definiálni.

Action Béla viszont résen volt és félrehívott, hogy ugyan tartsam már szemmel a csávót és szépen írogassam, hogy mikor van itt és mennyit költ, nem fogok rosszul járni. Már akkor is tudtam, hogy a patkányok mindig hamar bennragadnak a csapdában, így a besúgás alól ki nem térve helyeseltem, de a jövőben mindig csak annyit mondtam nekik, hogy szorri de nem figyeltem fel semmi különlegesre. Meg amúgy sem emlékszem, mert be voltam baszva. Hozzáteszem ez sűrűn igaz is volt. Amivel viszont nem számoltam, az az, hogy a zsernyákok rámtelepedtek. 

Pár hét elteltével egész konkrétan egy teljes műszak hozzám járt be kávézni és cigizni, amit rendszerint basztak se kifizetni, sőt a pofátlanabbja még azt is megcsinálta, hogy kért a polcról egy-egy doboz cigit, majd később behozza. Vonakodásom tettre késztette az amúgy erős, vidéki legényeket, s levették a cigit maguknak, amit viszont már nem tudtam a ház számlájára írni. Így kénytelen voltam a jattomból és az okosított zsöcimből állni a rendőrök potyázását. Ha Gyulától egy dolgot tanultam, az pedig az volt, hogy aki az én pénzemet elveszi, az szíveslátásra ne számítson...

következik: Hogyan szopattunk meg összehangolt akcióban húsz korrupt rendőrt?

vendeghanyas_patreon_big.jpg