Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szíveslátás, vendéghányás...

A balatoni munkaerő hiányról 2018-ban

2018. augusztus 11. - Szerda Úr

Évek óta szajkózza a legkisebb megmondóembereken át, az egészen fősodrú médiáig mindenki, hogy milyen kibaszott nagy szakember hiány van a vendéglátásban, kiváltképp a szezonális körökben. Pünkösd óta járom az északi és déli partot is, hogy megnézzem mit is jelent ez a gyakorlatban, s bár a szezon még nem futott ki, a konklúzióm végleges. És elszomorító.

no_image_available.jpg

Sosem rejtettem véka alá véleményemet a Balatonon uralkodó gonosz vállalkozókról, akik száz forintért még a saját szarukat is megennék, napi plusz húsz rugó bevételért egyenesen leszopnának egy három hete nem fürdött román kamionos túrós faszát is, de mindig is azt tartottam a legundorítóbb tulajdonságuknak, hogy a saját alkalmazottain nyerészkednek. Nem csoda, hogy a kétezres évektől kezdődő tömeges exodus elsőként érintette a vendégláts szezonális munkavállalói réteget, hoppon hagyva az ügyeskedő Zimmer Feri jellegű vállalkozókat. Az okokról könyvek százainak lapjait lehetne megtölteni, s sokan meg is tették, több-kevesebb sikerrel. Én nem akarok ezen filózni, sokkal inkább szívesen fürdök azok vérében akik a munkaerő hiányával küszködve kinyitottak 2018-ban és ennek mind a vendégek isszák meg a levét. 

Már öt éve látom azt a tendenciát, ami rohadtul idegesít és egyszerűen nem tudom hova tenni, ez pedig nem más mint a balatonparti csehók alkalmazottainak kinézete, ruházata, higiéniája. Valahogy számomra teljesen alap, hogy a pincér jól öltözött, ápolt és mosolygós. Egyik tétel sem kerül komoly összegbe, egy kellemes fekete nadrág ami nem farmer, megvásárolható a tescoban is ötezer forint alatt és két három váltásnadrág bőségesen kihúz egy évet is akár, nemhogy egy szezont. Ha valaki fancy-skedni akar, a rövid chino nadrágok, amik betűrt inggel is elegáns kinézetet kölcsönöz, sem kerül többe ötezer forintnál. Ehelyett mit látok? Koszos, elnyűtt, sötét szinű nadrágokban flangálnak a pincérek, változatos anyaghasználattal, farmer, kordbársony de ami a legundorítóbb néha akár pamut is. Szinte látom magam előtt, hogy jövőre már a teniszlogós nyolcvanas évekbeli susogós lesz terítéken. S miket vesznek még fel mellé? Atlétákat, koszos-kopott feliratos, mintás pólókat és olyan ingeket, amiket még egy rave partiról is kitiltana az erkölcsrendészet. És ne higgyétek, hogy ez csupán a lepusztult büfésorok, fáradt olajtól bűzlő, bodegáiban érvényes, a tihanyi Régi Idők Udvara Skanzen és Étteremben, ami azért nem szar lebuj, ugyanúgy megtalálható a koszos pamutnadrágos fiatal felszolgáló, ahogy az földvári Kukorica csárdában. Szerencsétlen Gyula bazmeg, forog a sírjában, azt hallod még meg se halt a fickó. De ezen túllépve a viselkedésük, a munkához (illetve annak elkerülésének) való hozzáállásuk, mindent visz. Mint írtam nyár elejétől látogatom serényen a parti éttermeket, szándékosan nem azokat a jó hírű és tényleg jó éttermekhez mentem kritikáért, akik újítani akarnak, pedig telezabáltam magam a Levander Teraszon-on, olyan steakekkel amilyeneket még angol steakhouse-okban sem ettem és bevallom rendesen telegeciztem a boxeremet az élvezettől. Így érdemes vendéglátást csinálni és még az olyan ócska csóró bloggerek, mint én, is boldogan  dalolva fizettem ki a körülbelül tizenkét rugós fogyasztásomat. 

Ezzel szemben máshol az 1690 forintos pizzáért úgy szívtam a fogamat, mintha szabályosan fájna annak az összegnek a vesztesége és tulajdonképpen nem is feltétlen én vagyok az annyira sóher fasz, sokkal inkább a színvonal az ami miatt ilyen érzéseim voltak. 

Történetek 2018 júniusától napjainkig

Én az a fajta ember vagyok, hogy ha valami tetszik és élvezetes számomra, akkor rendesen meg is mondom azt a kiszolgálószemélyzetnek, lehetőségeimhez mérten erős jattal, amit sokszor igyekszem legalább 20% köré pozicionálni és annak a csálingernek a zsebébe csúsztatni, aki a legtöbbet törődött velem. Ha valahol szart kapok, akkor nagyon ritkán kezdem el verni a nyálam, csendben fizetek és továbbállok. A blog hat és fél éves története alatt sosem volt arra példa, hogy lehúzó kritikákat írogassak éttermekről, s most sem feltétlen célom ez, de a posztom témája szinte könyörög nekem azért, hogy néhány tapasztalatomat leírjam. 

Lacus Pelso Pizzéria - Badacsonytomaj

Ha jól emlékszem július küzepe, péntek este 20:30. Három asztal üldögél a teraszon, egy még hátul akik befejezték a vacsorát, s csendesen bort kortyolgatva próbálják a felvenni a szúnyogok elleni harcot az esélytelenek nyugalmával. Leülünk négyen, várunk-várakozunk, s mikor negyedszerre ment el mellettünk a pincérkislány, olyan halál nyugalommal, amiért jobb helyeken a főpincér minimum seggberúg, hogy fájdalmas volt látni. Húsz perc várakozás után kijött, s köszönés nélkül odaböffentette, hogy nagyon sajnálja, de annyian vannak, hogy a konyha nem bírja tovább, nem áll módukban kiszolgálni minket. Persze a spanok már nyomták is tripadvisoron a lefelé pontozást én csak csendben morgolódtam, hogy faszért nem lehetett ezt mondjuk előbb mondani, de igazából az bosszantott, hogy 3-4 asztal esetében milyen gyökér emberek dolgozhatnak ott, ha nem képesek ezt a vendégsereget feldolgozni. A teraszon 12 asztal található, asztalonként nyolc főt leültetni képesen. Mi van ezekkel, ha megtelik? Péntek este fél kilenckor NEM adnak vacsorát. Ténylegesen felháborít ez a dolog. De leginkább az, hogy a felszolgálószemélyzet ezt a tényt, olyan foghegyről és lelki nyugalommal közölte mintha mi sem lenne természetesebb. Ebből kifolyólag a Lacus Pelso badacsonytomaji csehóját életem végéig szidni, lehúzni és rossz hírét kelteni fogom. 

Sissi Kávéház - Balatonföldvár

Bár a méltán híres Sissi kávézó sem minőségben, sem pedig kultúrában nem verte ki a biztosítékot a szememben, valami sokkal rosszabb élményt éltem át. Látszott, hogy idén is viszonylag fiatal pályakezdőkkel töltötték fel a kiszolgálóegységeiket, amivel alapvetően nincs is gond. Tiszták, kedvesek és gyorsak voltak, ellenben egy idősebb nő (talán a tulaj, v üzletvezető) a szarkalábas arcáról folyamatosan basztatta az egész pincérsereget, de olyan elviselhetetlenül fájdalmas módon, hogy a szekunder szégyen majdnem szétbaszta az agyam megmaradt sejtjeit. A foghegyről odavetetett lebaszások, az érzelmi és pozícióból adodó fellengzős zsarolás teljesen általános volt az ottlétünk alatti minden napon. Csodálkozom, hogy a kislányok és a kis sármőr pultos fiú még bírja ezt. Régen az ilyen főnököket agyonverték és a halkan hörögve remegő testükre pisáltak. Kár érte, kikúrt jó kis hely lehetne ez. 

Fék Étterem - Balatonakali

Aki nem ismeri Fék Bélát az semmit nem tud a magyar sikersztorikról. Béla az átkosban kalmár volt, aztán megnyitotta a saját kis pici közértjét az út mellett amiből az évek alatt hatalmas birodalom nőtt ki. Először csak supermarket jellegű bolt, aztán cukrászda, kávézó, étterem, söröző, kispiac, kisfaszom. Ő volt az aki megjátszotta a KDNP-s pedofilok vasárnapi zárvatartása alatt, hogy a boltját átminősítette piacra, hogy nyitva lehessen.

A Fék étterme bár sosem volt országos elit én mégis nagyon bírtam, mert jó hely, jó kajákkal egész korrekt áron. A pincérek mindig illedelmesek, jól öltözöttek voltak és ha mákunk volt, maga Fék Béla az isten hozott nekünk egy-egy rétest, amire mindig is rohadtul büszke volt. Sajnos ahogy, az idők telnek, Béla fénye is megkopni látszik. A fogalmatlan pincérek tömkelege, a sok várakoztatás és az igénytelen kinézetű pincér teljesen elvette a kedvemet az egésztől. Kár érte. Béla jó arc. Kérdezz csak meg bárkit. 

Sorolhatnám reggelig

A fenti három csalódásom csak azért nevesített, mert kibaszottul mélyen érintett a dolog. Teljesen jellemző volt az egész nyárra, hogy kicsi forgalom mellett is várakoztattak, az üres tányérokat, poharakat basztak se elvinni, amiket kértünk, nem úgy, nem azt, nem annyit kaptunk és a már említett pincérek kinézete teljesen hervasztó volt. Persze sírnak továbbra is a vállalkozók, mintha valaki a pöcsükre lépett volna, de ha már felvettek valakit, faszért nem lehet megtanítani nekik legalább a szakma alapjait. Sokat szidtam már e blog hasábjain Gyulát és fogom is még, de baszki ő aztán megtanította nekünk, hogy nincs üresjárat, nem jövünk vissza placcról üres kézzel. Alapvető probléma a pincérek mikromenedzselése, mert nem képesek felfogni, hogy azért a tányérért előbb utóbb úgyis vissza kell majd menni és szerintem gecielszomorító mikor úgy fizettet már le a csálinger, hogy a pörköltszaftos tányért tologatja, hogy le tudja tenni a megpakolt asztalra a blokkot. 

Drukkolok Mészárosnak!

Sokáig szánakozva röhögtem azon, hogy a sok paraszt hogyan hisztizik, amiért a bérelt földön épített málló bodegáit lebontják a gecibe, hogy Mészáros úr ott csinálhasson valamit. Most már örülök neki, hogy így alakult, mert ez azt jelenti, hogy a sok ügyeskedő vállalkozó, akik a droidként kezelt alkalmazottait lábtörlőnek használta, na ezek a faszfejek meg lesznek ritkítva. Ezen pedig hosszú távon mindenki nyer. 

vendeghanyas_patreon_big.jpg

Jocó és nehéz mindennapok

Jocó sosem szeretett dolgozni, de sokkal inkább utált hosszú időre megszakítani a munkát, mert visszatérés utáni első napok, sokkal nyomorultabbak voltak, mint az adrián töltött két hét. 

vendeghanyas-joco.jpg

19 éves volt, mikor elkezdett dolgozni és első teljes munkaidős nyarán, a spanjaival, vágod a Karesszal, meg a többi izomaggyal kitalálták, hogy lezúznak Adriára két hétre, amíg a plázát felújítják. Eleve nem volt egyszerű a főleg utcai piti gengszterekből összeverbuvált biztonsági őr csapat, de hallod legalább váltásban voltak és nem együtt. Képzelheted, hogy a turistabusz felét, amit ezek a kopaszok tettek ki, mit elő nem adtak a Horvátország felé vezető úton; a Karesz annyi vodkát megivott, hogy a frissen házasodott gerlepár nyakába hányt, aki előtte ült, a Jocó olyanokat fingott, hogy konkrétan ki kellett nyitni a középső ajtót, olyan penetráns büdös volt, az egyik haverjuk kempo fogásokat tanított a másiknak a közlekedőn és még csak reggel nyolc volt és még Letenyét se érték el, sejtheted. A Fiumébe vezető út végtelenségnek tűnt, mire a busz bezötykölődött, s a mézesheteit kezdeni vágyó házaspár szakított és valami vonattal visszament, a buszsofőr felmondott, a hátul félelemtől csendesen reszkető, langyos teát szürcsölő nyugdíjasok meg lemondták a visszautat, hogy inkább itt megpusztulnak a gecibe, mintsem, hogy újra ezzel a csapattal töltsenek egy fél napnyi utat. Ez persze Jocóékat nem gátolta meg abban, hogy minden nap szanaszét basszák magukat és lezúzzák az apartmanokat, amiben szét lettek dobálva. A reggelire felszolgált svédasztalos reggelit konkrétan tálcástól vitték el és harmadik napra a teljes turnus beletörődött, hogy a kifizetett reggeliből nekik sajnos nem jut. Akik élelmesek voltak, reggel hatra jártak, amikor még Jocó brigádja nagyban a másik oldalra fordult, s sunnyogva tudtak enni pár falatot.

Mondjuk majdnem belefutottak egy kemény szituba, amikor az egyik helyi diszkóban letaperolták az egyik ilyen kis csőtopos, barnahajú kis kurvát, mert kiderült, hogy a pasija lokál nehézfiú aztán falhoz lettek állítva, de se a gengszterek nem akarták magukra haragítani a hatóságokat azzal, hogy turistákat mészárolnak le, sem pedig Jocóék nem akartak pisztolyt a seggük lyukába, így végül egy kis fenyítéssel meg egy pofonnal megúszták a dolgot. 

Aztán rájöttek, hogy sokkal jövedelmezőbb a strand melletti bodegákban pinákat keresni, mert a lánycsapatok spiccesre járatva délben, csak nevetgéltek a fiúk pár szóból álló, tört angolos szókincsükön, de még így is bejátszott Jocónak egy numera, szigorúan a szocreál építészeti jellegeket magán viselő, öltözőfülkében, ahol a lengyel leány mindent engedett. Mondjuk nem tudhatta, hogy ittléte alatt, körülbelül a teljes strand férfiállománya átment a kis ribancon, de a két nap múlva erőteljesen viszkető és feldagadt makkja igazán rávezethette volna a felismerésre, hogy valami nem okés. Persze Jocót az ilyen finom párhuzamok nem hatották meg, simán elhitette magával, hogy biztos nem bírja a káró a sós vizet, attól van így megfeszülve, azt hideg tejfölbe áztatta a répát minden reggel meg este. 

Az alkoholban bőséges két hét után újra munkába állni viszont maga volt a pokol, s még a vörösre vakart, alma méretűre dagadó heréknél is fájdalmasabb volt. Mászkált, nem találta a helyét, minden fájt és minden kibaszott ember taszította. Simán leüvöltött egy bácsit, miközben az épp jött ki az agressorból, hogy ne lopjon, közben meg a háta mögött két kendős cigányasszony fullra pakolt ruhával három sporttáskát, azt bazzeg nem vette észre, csak mikor másnap a főnöke irtózatosan lebaszta, mutatva a biztonsági kamerák felvételeit. Szopás. 

Ezek az emlékek jutottak eszébe, mikor BalatonSound utáni hétfőn bement a Joseph's Exclusive Hungarian Restaurant-ba és szomorúan konstatálta, hogy fel kéne mosni, mert valami ragadós dzsuva van a padlón. Laptopját félve emelte fel, mert tudta, hogy elkerülhetetlenül meg kell néznie a netbankját, hogy mennyi volt a veszteség a fesztivál alatt. Pulzusa az egekben volt, mikor az otp oldala átirányította a netbankjának áttekintés fülére, s szinte hallotta saját szívének lüktetését. Csak két kiló maradjon, csak két kiló maradjon. Imádkozott. Először elfehéredett, aztán hirtelen leizzadt. Egyenlege tizenhétezer forintot mutatott, de ami mégrosszabb a hitelkártyájának öt kilós egyenlege pedig teljesen lemerült. Hogy a gecibe csináltam ezt. Fogta a fejét. Legszívesebben hozzábaszta volna a laptopot a falhoz, de tudta, hogy anélkül még ennyire se menne, így önuralmat gyakorolva magáévá tett egy üveg Tyúkosba valót és erőteljesen gondolkozott valami üzleti terven, hogy hónap végéig összerakja a lóvét. 

Andris full szétbaszva érkezett meg. A csávón rendesen látszott a csalódottság meg a másnaposság fura lehangoló keveréke. Jocó bár nem ismeri olyan kurva rég óta, a szakács vikinget, de arra sosem készült fel lelkiekben, hogy így is tud kinézni. Érted a srác maga a kőből faragott sztoikus ellenszenv, akinek ha beleiszol a sörébe, levágja az állkapcsodat és belehuggyuzik a vérző nyílt torkodba, erre most meg valami kibaszott naív tinilányként szenved akit két nap után otthagyott a csávója, pedig kézenfogva is jártak fagyizni. Fasz se érti ezeket a rokkergeciket, morfondírozott Jocó, de azért ennél a gondolatnál tovább nem kötötte le a dolog. Megvolt így is a maga baja. Persze képtelen volt csendes magányában sajnáltatni magát, mert betoppant Klárika méghozzá Pacsaival kézenfogva baszod. Hogy a gecibe oldja meg így a helyzetet, ha mellette mindenki kibaszottul kiszámíthatatlanul viselkedik, s így közvetve csökkentve saját fájdalmainak értékét. Májkiban bízhatott, a drogos csálinger olyan szinten szétbaszva érkezett, ahogy szokott. Cipője koszos, pupillái akár egy túlérett szőlőszem, s beszéde zavaros, mint a füredi nádas, ahová a régi szép időkben a Szlávy félék rejtették el a valutát. Azok voltak a szép idők, mélázott el Jocó. A harcosok klubja egyik monológja jutott eszébe, mikor Brad Pitt arról beszélt, hogy nincs háborújuk vagy valami ilyesmi cucc, amit azzal próbált párhuzamba vonni, hogy az őféle becsületes gengszerek már gecire nem tudnak olyan szépen élni, mint annó. Ő is olyan keménynek gondolta magát, mint a nyolcvanas, kilencvenes évek balatonparti császárai, akik bármit megtehettek amit akartak. Csak az idő változott, kamerák, spiclik és hobbijogászok mindenütt. Szánalmas egy korszak. S arra eszmélt fel, hogy ezt ki is mondta hangosan. 

A csapat picit tartózkodva állt Jocó előtt, hiszen senki nem tudta pontosan az Ivettel való kálváriájuk végkimenetelét, sem pedig azt, hogy mi történt a rendőrségen, de jobbnak látták nem is pesztrálni. Pacsai törte meg a csendet ráérezvén, hogy valamit villantani kell, s Főnök felkiáltással adta elő ötletét, hogy hogyan csináljanak gecinagy forgalmat. Az volt a mondás, hogy van valami görög betűs zenekar, akik akkora bulit csapnak, hogy leszakad a ház, s péntekre simán be lehetne hozni őket, aztán még a közeli üvegfúvós putrivárosból is eljönnek a parasztok, akár három rugós jegyár mellett. Jocó az esélytelenek nyugalmával intette kollégáját, hogy részéről rendben intézze, aztán felhívta a Matuszt és berendelt ötven kiló húst, szigorúan átutalásos számlára.

Andris dühből csapkodta a konyhán a csontos tarját egy akkora bárddal, amit tán még maga Ragnar Lothbrok se nagyon bírt volna el, s nyugalom árasztotta el, ahogy a csont elvált a hústól. Kezeltetnem kéne magam bazmeg. Gondolta. Fejében a csodálatos szex emlékképei villantak fel, ahogy Glóriának veri be hátulról, s hirtelen mintegy különbségként az otthon mackónadrágban tévét néző csaja jutott eszébe, akinek lassan akkora segge nő, mint a szürkemarháknak amiket tenyészteni akartak együtt. Hogy jutottam idáig? Kérdi magában költőien, majd tovább vagdalta a húst. Májki zavarta meg perverz filozása közepette, hogy ő húz egy csíkot és hát barátját Andrist nem hagyná ki a dologból.

Májki a maga hektikus személyiségével mégis képes volt hozni azt a fajta örökös nyugalmat, amit akkor érez az ember, mikor olyan helyre tér vissza, ahol soha semmi nem változik. Pedig ő sem volt túl jól. A Zsuzsi csaj megtúrta a telefonját száund utáni este mikor találkoztak és tele volt olyan képekkel amin Májki a narkós szakadék ribanccal szelfizik, smárol, meg ahogy az ágyban fotózza, a viszeres, szőrős picsáját. Szakítottak, bár ez a tény kevésbé hatotta meg a srácot, mint inkább az, hogy el kellett tűrnie, hogy Zsuzsi fél órán át ordibáljon vele. Mikor öt perc után le akart lépni a csaj elállta az útját, lefogta, meg ilyenek. Kevesen értik meg, hogy magánál a szar dolognál, sokkal szarabb az mikor valaki szembesít a sok szarsággal. Ráadásul üvöltve. Májki pedig nem bírta a feszkót, ezért simán játszott a fű, amit azért szívott be, hogy lenyugodjon, amire rádobott egy partiekit, hogy jobb kedve legyen, amire rádobott egy xanaxot, hogy ne legyen ideges, amire szívott egy kis szpídet, hogy ne aludjon be, majd ivott rá egy kis sört, mert gecire ki volt száradva és most úgy néz ki, hogy ezt a kört kezdi az elejéről. Lehet, hogy irtózatosan nagy faszfej, de Andris sajnálta. Komolyan. 

Egyedül Pacsai meg Klárika baszott az egészre, mert ők úgy turbékoltak, mint valami két elbaszott fiatal valami amerikai romantikus vígjátékból, némi perverz játékkal keverve. Pacsai meglepődve tapasztalta, hogy Klárika sokkal jobb az ágyban mint azt várta, Klárika pedig rendesen nedvedzett, hogy végre behálózta az álompasit. Esze ágában sem volt elengedni, ezért bármit megtett neki amit kért, de tulajdonképpen kérnie se kellett. Szopással ébresztette, majd kávét és reggelit csinált neki, megmasszírozta a hátát és ágyba vitte neki a képes sportot. Még azon se húzta fel magát, hogy míg a srác elment szarni, addig legalább nyolcszor pittyent a telefonja, s mikor rápillantott látta, hogy mindenféle szakadék kurva írt, egyértelmű célzásokkal. Pacsai amint éppen az előző esti csípős lecsótól fosott égetőt, azon morfondírozott, hogy lehet, hogy be kéne próbálni ezzel a Klárikával, hátha és közben a combját csapkodta fájdalmában, s hálát adott az égnek, hogy a lány toalettje bővelkedik olyan nedves törlőkendőkben, amely pillanatnyilag enyhíti anális fájdalmat. 

Miközben fájdalmas hangok és öblösen recsegő fingások szűrődtek ki a mosdóból, Klárika boldogan vasalta Pacsai ingét akkora kézmozdulatokkal, mintha a réten kaszálna. Youtube-ról betolt valami szerelmes honeybeast számot, amit amúgy nem szokott hallgatni, csak a rádióból ismert, de most valamiért ahhoz volt kedve és halkan dúdolgatta. A lehető legalaposabban készítette el a sminkjét, hogy se túl visszafogott, de túl kurvás se legyen. Pacsai a wc-ből egyből a fürdőbe ment, hagyva időt Klárikának, hogy végleg elkészüljön. Az étterembe már kézenfogva indultak el és percenként csókolóztak, de nem ilyen mindjárt megbaszlak csók volt, hanem ilyen kedves csók, ami viszont még inkább azt hozta elő Klárikából, hogy azonnal basszál meg. Így is késésben voltak és érezték, hogy nem lenne célszerű ezután a fesztivál után elkésni. És milyen igazuk volt. 

Ivett nem jött be ma, neki már dolgoznia kellett a hivatalban. Klárika persze mindent tudott, de még Pacsainak se mondta el, titokban chateltek a csajjal. Mondjuk Pacsai sejtett valamit, de úgy volt vele, hogy nem firtatja, előbb utóbb úgyis kiderül minden, főleg Jocót ismerve. Viszont a nap elindult és kibaszottul melózni kellett. A jürgen turistok hallod úgy jöttek mintha nem zabáltak volna a fesztivál kezdete óta, aztán rendesen be is úszott a csapat, de olyan szinten, hogy még Jocó is felkötötte a kötényt és kettesével hordta a marhapörköltet a parasztoknak és azt sem bírta ismételgetni, hogy gúten áppetít. 

Gizus és Terike persze toppon voltak mint mindig, hallod ha nem lettek volna, a konyha tutira szétszopja magát, de szerencsére bennük lehetett bízni. Ettől független a feszültség és a bánat olyan szinten burjánzott be a tagok belsőjébe, hogy egymást kezdték el epézni; válogatott sértésekkel bombázták egymást, ha lehetett direkt egymás alá tettek és mire elment az ebéd és feleszméltek, hogy délután négy van és hamarosan kezdődik a vacsora, mind félspiccesen álltak a dohányzó részen és egymással ordibálva kurvanyáztak, mindenféle régi sérelmekről, legyen az vélt vagy valós. Klárika lila felhőjét is elbaszta, konkrétan a retyóban sírdogált, a Jocó a falhoz baszkodta a poharakat, a az Andris meg egy pallos hosszúságú késsel fenyegette a Pacsait, hogy faszért hoz be ilyen rendeléseket. A feszkó senkinek sem jó, senki nem kezeli jól. Aki azt mondja igen az hazudik. Ezt érezte legalábbis Májki aki mindenkinél nehezebben viselte a feszült helyzeteket. Sorban szívta a masszívra tekert jointokat és picsa tudja mitől, de valahogyan előjött belőle valami baszott démon, ami tényleg mindenkit megrémített. Ordas hörgéssel berúgta a női wc ajtaját ahol Klárika a fajanszon ülve sírdogált, fogta és az ölében kivitte a külső részre, ahol a többiek még nagyban egymás anyjának tarifáival voltak elfoglalva. Letette a lányt és úgy elüvöltötte magát, hogy az bármilyen elit hadsereg kiképzőtisztjének szégyenére vált volna, s könnyes szemmel, szinte hadarva, sírósan adta előbb az alábbi monológot;

- Undorodom tőletek! Egymást alázzátok, mikor mindegyikőtök kibaszott nagy seggfej! Engem basztattok, mert narkózom, de ti mit csináltok? Azt élvezitek, hogy a másikban kárt tesztek. Ahelyett, hogy szeretnétek egymást. A KURVA ANYÁTOKAT BAZMEG! Itt lenne ez a jó hely, dolgozhatnánk, pénzt kereshetnénk, finom ételt és italt adhatnánk az embereknek, tele élménnyel és kedvességgel, de TI BAZMEG csak az aprós faszságaitokkal vagytok elfoglalva! BASSZÁTOK MEEGGG! BAASSZÁÁÁTOK MEEEEEEG! - felyezte be immár zokogásban kitörve. Leült a földre és arcát a tenyerébe temette, miközben betegesen szipogva vette a levegőt. Mindenki meglepetésére Jocó lépett oda hozzá és megölelte. Hosszan. Aztán a többiek is csatlakoztak.  

vendeghanyas_patreon_big.jpg

REKLÁMBOR-BORREKLÁM. I.

Nagyon vegyes érzelmeim vannak a hazai, gasztronómia területén dolgozó marketing szakemberekkel kapcsolatban. Sokszor nem tudom eldönteni, hogy kezetráznék velük, a lenyűgöző munkájuk elismerése gyanánt, vagy csak egyszerűen lehánynám őket az undor miatt, ami akkor kap el, ha azt látom, hogy egy olyan helyet, bort vagy terméket tesznek hónapok leforgása alatt fenszivé és a műgourmanok kedvencévé, ami amúgy egy kalap szart nem ér.

dsc02351-700x467.jpg

 Ha esetleg borász vagy és szeretnéd befuttatni a szar borodat, segítek! csak kövesd az instrukciókat!

1. Csinálj egy instagram oldalt.

2. Csináltass egy fasza címkét! Minimal stílusú, nonfiguratív mintákkal vagy egy régi borászház sziluettjével! nem baj, ha csak 2014 ben indítottad a bizniszt.

3. Az évjáratot nehogy feltűnő helyre írd rá!! Úgy is februárban palackozod az előző évi bort és egyébként is eltünteted az évjáratbeli különbségeket egy kis sav meg cukor igazítással. Spontán erjedésről hallani sem akarunk! Ha elég sumák vagy, csak a palackozás évét írd rá!

4. Tegyél ki instára képeket 2018ban a 2017es borodról (ki nem szarja le az érlelést!) egy olyan szőlőtermő részen a fűbe vagy a tőkére rakva, ami amúgy az adott fajtából a termelt mennyiséged negyedét sem biztosítaná!!  De ne aggódj! senki nem feltételezi rólad, hogy totál máshonnan felvásárolt szőlővel húzod fel a sajátodat és egyébként is! nem azért lett kitalálva az a rohadt légmentes kórtartály, hogy ugyan olyat tudj csinálni minden évben?? naügye..

5. Csinálj pár karton normális bort is, amivel tudsz lobbizni a multiknál, el tudod küldeni olyan borversenyekre, ahol egyébként is olyan gyenge a mezőny, hogy szarral is hozol el valamit. A  lényeg, hogy legyen valamilyen matrica a palackon! az tökmindegy, hogy milyen nívós versenyről van, csak színes legyen! Ez eldöntheti, hogy a te boroddal akar-e felvágni a valaki a kertipartiban!

6. Készíts költségvetést!! SOHA ne költs többet a bor minőségére, mint marketingre, címkékre, ikejás bútorokra (kell majd a pincelátogatásnál szétcsapott vendégeidnek egy jó fotel)! Megsúgom, ha köztünk marad.. Van egy pár gasztromagazin, akiket ha megvendégelsz alaposan vagy csúsztatsz egy kicsit.. akkor beteszik a szarodat a magazinba!!

7. Talán ez a legfontosabb!! Mivel se palackban, se hordóban nem érleled a borodat, minek neki az oxigén? Már palackozás előtt belőtted, és a huszonévesek egy része fel sem ismeri bornyitót!! Úgyhogy csak és kizárólag csavaros kupak vagy a látszat kedvéért szintetikus dugó! itt már csak attól kell aggódnod, hogy ha 5 percnél tovább kap levegőt, olyan íze lesz, mint amikor a szőlős márka üvegébe töltesz poshadt vizet.. vagy ha mégis megijesztetted a bort egy kis hordózással, megérezhetik rajta, hogy amúgy olyan, mint a nyári melegben, penészes fatálban kint hagyott kovászosuborka, amit már megköptek a muslicák.

De! Erre is van megoldás! minél alacsonyabb fogyasztási hőfokot írsz rá, annál később derül ki!

disgusted_wine.jpg

Próbáld ki!! Ez egy bevált taktika! Elég sok itthoni pincészet van, aki csak ennyit csinál, mégis dübörög a szekér!

Na ja.. nincs is jobb, mint amikor beszaladsz a multiba, leveszed a polcról a fenszi címkés, aranyplecsnis csini palackot. aztán kiöntöd a csapba, mert még főzni is kár lenne vele..

De nehogy azt gondoljuk, hogy csak a nyúvéves pincéknél lehet rászaladni a faszra.

Akad pár komoly múltra visszatekintő pince, akiről senki ne gondolja, hogy ha a mucsaröcsögei KatikaABC polcán is megtalálható, akkor az összes üvegben az van, amire a díjat kapták.

Ne tessenek félreérteni. nincs tele a polc 30,000ft-os portugál borokkal.

És kell a piacnak az olyan bor, amit felbontás után egyből fel kell csattintani szódával és 40fokban kis jéggel meginni a haverokkal. kell az olyan is, amit a köcsög apósomnak oda tudok adni karácsonykor, ha nagyon muszáj vele találkoznom és elég ha én tudom, hogy kurvaszar, de szép a címke..

A baj ott kezdődik, amikor egy rogyásig terhelt tőkékkel dolgozó, mennyiségre utazó borászat összefog egy külföldről, frissen hazatért, huszonéves, lelkes marketingessel, aki a szarból várat épít és a borkerekben, éttermekben már úgy veszi meg a külföldi, vagy a borok iránt érdeklődő hazai fogyasztó, hogy fasza Magyar bor..

Na ettől van nekem hányingerem és ezért adnék az összesnek egy mustos beöntést.

1pc-new-bidet-faucet-sprayer-cleaning-anus-enema-rinse-funnel-infusion-sexy-tool-nozzle-for-men.jpg

A következő részben arról, hogy miért nem veszek soha többet multiból bort és hogy a borász haveromnak, akinek a boraitól magukhoz nyúlnak a franciák és nem piti éttermeknek szállít..Mégis miért nincs még luxusterepjárója. 

már a balaton se a régi?

Szerintem soha életemben nem fogom elfejelteni, hogy milyen érzés volt idestova 15 évvel ezelőtt, szinte gyerekként a balatonon dolgozni. Az implicit memóriám mai napig őrzi a szagokat, a felforrósodott műbőr hugyszagú vonati ülések tapintását és a savanyú fröccs ízét amit a munkahelyemet jelentő kistelepülés restijében ittam, mikor első nap megérkeztem.

balatonlead-1024x576.jpg

Itt ülök most a Balaton egyik északnyugati kempingjében és azon gondolkodom, hogy miben más az egész? Talán én változtam sokat, ami miatt nem úgy értékelem az egészet, ahogy régen a gyermeki izgatottsággal? Hajnali három körül leültem a partra, néztem a szembepartot, hallgattam a hullámok csobogását, s közben eszembe jutott ezeregy emlék. 

Volt például egy munkatársam, valami sárbogárdi orosz tanárcsaj. Fiatal volt, ha jól emlékszem friss diplomás. Még . egy napot nem dolgozott tanárként, de úgy gondolta, hogy jó ötlet lehet egy szezont végigcsinálni, hogy némi tőkével indítsa a tanévet. A nevére már nem emlékszem, de arra igen, hogy magas volt és, hogy az első munkanapja végén annyira bebaszott, hogy egy szál tangában táncolt az asztalokon, majd kitalálta, hogy éjszakai meztelenfűrdőzést csapunk és majdnem belefulladt a balatonba. Másnap úszónőnek becéztük, amire úgy kiaakadt, hogy a magassarkú papucsát úgy nekemkúrta, hogy az elvétett dobástól a fél felső sor leborult a bárból. Ha jól emlékszem egy hétig bírta. Évekkel később találkoztam vele Barcelonában a vasútállomáson. Úgy ugrott a nyakamba, hogy a faszija majdnem levert a gecibe, mert nem tudta hova rakni a helyzetet. Mint később megtudtam, a srác félelme nem volt alaptalan, ugyanis mint ahogy később gyanúja beigazolódott, a csaj a spanyol városban cirill betűs prosti volt, amit baszott se bevallani bárkinek is. A lebukást egy gondosan elhelyezett hirdetés okozta, amely széttárt lábakkal hívogatta a szórakozni vágyó férfiakat. Shit happens, gondoltam mindig, bár sose foglalkoztam túl sokat, az olyan alkalmi munkatársaimmal, akik pár hetet bírtak csak ki. Van pár viszont akik tényleg nagyon megragadtak az emlékeimben.

Ilyen volt még Solya, aki Romániából érkezett budapestre tanulni (középiskolába). Alig múlt tizenöt éves, mikor egy jóváságú autószerelő, ragadozó simán behülyítette a formás kisribancot. A csaj alig múlt 16 mire a Gyulánál kopogtatott melóért. Gyulát ugye nem kell félteni, ha kerek idomok jelentkeztek a pénzéért, bőségesen adott lehetőséget a bizonyításra, kinek így, kinek úgy. Solya első nap egy olyan picsasortban jelent meg dolgozni, ami most divat, hogy rendesen kilógjon a picsacimpa. Szó se róla, a kollégák, a vendégek és mindenki szívesen tekintgetett mögé főleg, hogy ezzel az outfittel megnyerte az örökös lörám pozíciót, hogy rendesen lehesesen bámulni azt a segget, mikor a hosszú asztalt törölte. Nade várjál baszod, mert a csávója pestről kétnaponta lejött, hogy szemmel tartsa, nehogy valaki hozzáérjen az ő kis tündérkéjéhez, amelyet hosszú gondos folyamatok árán sikerült elsőnek jól beidomítania, majd feltörni kis pecsétjét. Nem volt százas a gyerek, ilyen alacsony vállas figura, egy kékszínű opellel, ami telepi prolihoz méltóan volt sufnituningolva. Először mindenkinek puszival köszönt, meg markolta a kezemet, hogy ugye Szerda Úr vigyázol rá, bízhatok benned? Már akkor is jól hazudtam és mindenféle szégyenérzet nélkül mondtam a szemébe, hogy ez csak természetes, miközben fejben már azon gondolkodtam, hogy a stégen, a lakókocsiban, vagy a bárban kapjam majd el a kisribancot. A srác hangulatai egy kései narkós ingadozásait juttatta eszembe, mert egyszer ölelgett, hogy mennyire örül, hogy ilyen jó fej emberek vigyáznak az ő kis szemefényére, egyszer meg morgós, lebaszós stílusban közölte, hogy ha bármi baja lesz a lánynak, egyesével töri el az ujjainkat. Na persze, kissámlit ne adjunk? Röhögtünk az idiótán. A nyertes lyukrafutó viszont nem én voltam, hanem meglepő módon a Bodri szakács gyerek, aki a maga negyven évével igencsak meglepett mindenkit. A csávó elég szolidan adta elő magát, nem ivott, nem balhézott, bár kicsit lassú volt a konyhában, de nagy panasz nem volt rá (akkor még), s a szegedi bika egy mámoros éjszakán addig kúrta a szerencsétlen fiatalkorút, amíg konkrétan el nem ájult. Persze ez a jófajta ájulás volt, amiért a csajok nagy százaléka még fizetni is hajlandó lenne, de ez persze az egyéni meglátásaimat nem igazán befolyásolta abban a megállapításban, hogy Bodrinak a mákos kurva anyját. A csaj másnap úgy jött dolgozni, mintha egy ford fairlane hegesztette volna személyesen az alvázát bőrpírra, a kisterpeszben való járás pedig csak méginkább színesítette az amúgy sem hétköznapi látványt. 

A csaj pár hét után kezdett kurva idegesítő lenni. Először is állandóan megesketett mindenkit, hogy mire jön a kanja, mindenki kussoljon, másrészt meg akkora arca lett attól a ténytől, hogy egy utolsó ótvar csehó egyetlen szakácsával dug, hogy nehéz volt kezelni. Mármint munkaszempontjából. A slusszpoén, hogy napi szinten három-négyszer öltözött át, a lehető legszélesebb spektrumban. Bejött reggel egy kellemesen visszafogott, nyári lenge ruhában, majd ebédre felöltözött mint valami ótvar technós kurva a 90-es évekből, épp csak a neonszínű hálós kesztyű hiányzott róla, képzelheted. Lakknadrág, hasat villantó top, buffalo cipő. Ha lett volna erkölcsrendészet, minimum életfogytiglanra varrták volna be baszod. Később felvett baszki egy fekete kosztümnadrágot, fehér blúzzal ami már tényleg közel járt a pincérek átlagos kinézetéhez, estére meg báli ruhában jelent meg, mint valami kibaszott díva. Emlékszem egyik este be is szopattam, mert aznap minimum hatszo átöltözött, azt így zárás előtt tizenöt perccel mondtam neki, hogy jön a képviselő úr, öltözzön fel szépen a báli ruhájába és ma nagy borravalót kaszálunk. Fél órát baszkolódott, sminkelt, rágörcsölt a témára rendesen, azt mikor megteríttettem vele, a Gyula telefonbeszélgetést imitálva nekiállt sipákolni, hogy jön az apeh, azonnal szedjük be a teraszt, még a bevándorlásiak is itt vannak, amitől a csaj összeszarta magát, persze fingja nem volt róla, hogy itthon nem úgy működik mint az amerikai filmekben. Ugrott is baszod a kurvadrága egyberészesben a dzsuvás asztalokat pakolni, behozni róla a zugehört, azt mire közel tíz perc alatt végzett, úgy folyt az arcáról a vakolat mint egy jóféle throatfuck poreszban a csajoknak. Persze azóta sem vágta le, hogy csak szopatva volt. 

Jól emlékszem arra az éjszakára, mert hatalmas vihar érkezett dél felől, ami sátrakat tépett ki, fák ágait csavarta le és az egész kibaszott kempinget menekülttáborrá változtatta. Másnap reggel tízre viszont olyan pokoló hőség lett, ami a felgyülemlő párától csak még elviselhetetlenebb lett. Solya szabadnapot kapott, amit arra használt, hogy életében először a Balatonban pancsikoljon. Igaz, csak a kacsaúsztató részen, mert a víztől félt, úszni meg nem tudott. A kis kempingünk strandján hamar látványosságszámba is ment, az egzotikus barnabőrű, szőke hosszúhajú csajszi, ahogy tangás bikiniben négykézláb mászkál és az iszappal játszik. Természetesen nem naív volt (ilyen téren legalábbis), mert pontosan tudta, hogy feszes tiniteste vonzza oda a sok véletlen arra sétáló apukát. Hozzánk is odajött az étterembe, ami direkt kibaszás volt főleg a csepeli néptánccsoport menüztetése után, ahol olyan fullos csajoknak kellett felszolgálni, hogy a meredező farkunktól ki se mertünk menni a pultból, erre odajön ez a kis ribanc, tipikus tiniként hirtelen megduzzadt csöcsökkel, átötő mellbimbóval, meg egy olyan vékony tangabugyiban, ami konkrétan éppen csak a pinája vágatát takarta el. Teljesen természetes, hogy sértve éreztük magunkat, mert jó érzésű ember vadigenekkel sem baszik ki ennyire, hát még a kollégáival. Ennek hozományaként előre megfontolt szándékkal, négyen fiúk (Gyulával az élen) fogtuk és belebasztuk a Balatonba. Ma is így csinálnám. Menj el bármilyen strandra, ahol a fiúk a lányokat dobálják a vízbe és meglátod a lányok szemében azt a fajta, álsértődöttséget, amit csillogó szemmel mosolyogva dobálnak a fiúk felé egy-egy csobbanás után. Azt viszont nem vettem bele a képletbe, hogy a csaj pánikrohamot kap, annyira félt a víztől, így konkrétan a kempingorvosnak kellett valami faszom nyugtatót adnia, mert háromnegyed óra hangos sírással kevert levegővétel után, úgy kiszáradt, hogy félő volt, hogy soha semmilyen testrésze nem fog már nedvet termelni. Nem tudom, hogy hogyan de baszki fél óra nem telt el a lehiggadástól, de a faszija ott termett és mind a százötven centijével ugrált, hogy meg lesz baszva mindenki. Szó se róla vállas volt a gyerek és ha egy szabályok közé szorított box-ban kellett volna helytállnom lehetséges, hogy alulmaradok, de a vendéglátás nem az a biznisz, ahol a rád támadó emberekre úgy tekintesz, mint egy baráti kesztyűzés partnerére. Az egyik kezemben literes karaf, a másikban flair nyitó volt, amellyel tökéletes védés után, fejen végeztem az üvegkancsó töréstesztjét. Gyula meg már a háttérben figyelt az illegális stukkerével, ha esetleg rosszra fordulna a helyzet. Nem fordult. Utána meg elvitettem a rendőrökkel a kis agresszort a gecibe. Mondanom sem kell Solya aznap leszámolt, Nem is értem. 

Mire ezt a kis szösszenetet leírtam, felkelt a nap. Nem vagyok egy ilyen napfelkelte buzi, aki a romantikát kizárólag a fényt adó égitestünk keltéjében és nyugtájában tudom megélni, de most valahogy adta a dolog. Felhő alig volt az égen, a csillagok pedig nagyon faszán világítottak, mikor belekezdtem a posztba. Átgondolva a tárgyban feltett kérdést, s a két kis nosztalgiabekezdést, kurvára semmi köze nincs egymáshoz. Illetve valamilyen szinten mégis, mert ezeken keresztül látom magamon, hogy amennyiben nem vezetem végig a gondolatot magamban, hajlamos lehetek elhamarkodott következtetést levonni. A szag/illat ami a balaton jellegzetes, nádas, pocsolyás, iszapos illatta most itt van az orromban és bár nem feltétlen egy kellemes, parfümkaliberről beszélünk, rohadtul élvezem. Nézem a lakókocsik és a sátrak előtti eldobált törölközőket, gumimatracokat, az adhoc jelleggel felhúzott szárítóköteleken lógó bikiniket és tudom, hogy a Balaton most is ugyanolyan kurvára jó, mint annó. Csak én lettem az évek alatt egy cinikus fasz, aki képtelen megülni a seggén, hogy a parton ülve cigizhetve magához méricskélje a többi embert és röhögjön rajtuk, hogy mennyire lúzerek. Bár ha jobban belegondolok ez régen is így volt. 

Bár a szokásosnál kevesebbet járok Balatonra sajnos, mégis mindig elkap az az elfojthatatlan érzés, hogy mennyire kibaszottul imádom ezt a tavat. A mai nap pedig kifejezetten ígéretesnek tűnik, mert bár monda a vihart, de kurvára meleg is lesz. Szóval most felrántok egy csík szpídet, jó szép kövér, combos adagot, iszok egy kis vizet, lecsapatom magam a zuhanyban, azaz megmosom középeurópa legszebb felsőtestét, főzök egy kávét, elszívok mellé négy-öt cigit, aztán lesz valami. Plusz a faszom ömlengéseimből tudtam írni nektek egy kis olvasnivalót is. Talán Jocó után egy pici bemelegítésnek elfogadjátok, mielőtt rámegyünk a szétbaszós posztokra. Fckyea!

vendeghanyas_patreon_big.jpg

Jocóék a 'Sound-on - hatodik rész

A BalatonSound ahogy az összes fesztivál a világon olyan történetek kezdeteinek ad teret, amelyekből később regék, majd mítoszok és végül legendák lesznek. A történetek cselekményei nagy szerelmek, hatalmas szakítások az idők kezdete óta, csak a zene, a drogok és a szereplők változnak. 

vendeghanyas_joco_sound.png

A Jocó sztori további BalatonSound-os epizódjai:


Ivett nem tudott mit kezdeni a merevrészeg hústömeggel a kapualjban. Nem elég, hogy a bódult fickó telibe hányta, még csak egy centivel sem képes arrébb lökni. Mihez kezdjen? Felhívja a többieket, hogy segítsenek? Esetleg kopogtasson be a szomszédba? Hívja a mentőket? Áá amennyi drogot bevettek az elmúlt napokban, az nem lenne célravezető. Bevinnék Jocót és csak bajba keverné a csapatot. Egyedül maradt és nem tudott kezdeni semmit a helyzettel. Nehéz volt neki ezt a tényt megemésztenie, mert legutoljára egyetemista korában volt szüksége arra, hogy egyedül oldjon meg nehéz helyzeteket, azóta pedig igyekezett komformistán hozzáállni mindenhez, de legalább úgy, hogy soha ne kerüljön bajba. Jobb híján kihozta az egyik kertiszéket, némi sört és egy doboz cigit és úgy vigyázott Jocóra. Közben a telefont nyomogatta és irigykedve nézte azokat a kolléganőit és régi szaktársait akik most az adrián nyaralnak, úton van pár poronty, vagy éppen a színes-giccses díszletek között fehér ruhában mondják ki a nagy igent. Szó se róla, egyik sem vonzotta, najó egyedül a tengerpart, de azt azért érezte, hogy le van maradva a kortársaihoz képest. Világ életében büszke volt magára azért, mert megmaradt szürke kisegérnek, s egyedül az egyetemen szopott be néhány keményebb sztorit. Mármint úgy. Ettől független most, hogy menő vállalkozó feleség-alapanyag, igyekezett a helyzethez méltónak maradni, mert semmi kedve nem volt, mindenféle szemüveges, hitelből házat építős csávókkal randizgatni, akik simán megkérdezték, hogy az Ivett hogy szereti, de amikor válaszolt, hogy hogyan akkor úgy rágörcsöltek az egészre, hogy még egy paplan alatti misszionárius is kielégítőbb lett volna. Ezzel szemben Jocó a maga böszme stílusával teljesen új távlatokat nyitott meg előtte. Ilyen puritán ám szenvedélyesen még senki nem udvarolt neki (Jó a picsád, miért nem baszod ki?) ez pedig akaratlanul is teljesen átbizsergette. A stílus amitől mindig is távol tartotta magát most olyan szinten bekebelezte, hogy ha Jocó nem beszél vele csúnyán, akkor nem is tudja úgy átadni magát a szexnek. El is játszott a gondolattal amikor első nap a szobában Jocó csak így kérdés nélkül a két karjával a fasza felé metakommunikálta a fejét és olyan erősen húzta rá a makkjára, hogy fulladt, taknya-nyála egybefojt, de valamiért eszméletlen módon élvezte. Azon kapta magát, hogy felizgult és elgondolkodott, hogy így a kertiszékben ülve csak így nadrágon át megcsinálja magát, de ekkor halovány reménysugár tűnt elő az utca végéből; két magas vállas srác csoszogott ilyen kamionos sapkában felfelé, igen jó kedvük volt. A fehér atlétás kicsit józanabbnak tűnt ezért őt szólította meg Ivett először;
- Szia, izé sziasztok! Segítenétek? A párom nagyon berúgott és nem tudom bevinni a házba. Itt ül a kapualjban. - szipogta Ivett. A srácok végigmérték és hát úriemberek lévén természetesen segítenek. A két srác a Jocó két válla alá süppedt, hogy csípőből emeljék fel, ami bár eleinte egy bizonytalan mozdulatsornak tűnt, de végül kicsit megremegve felálltak a hústoronnyal. Lassú, óvatos lépésben haladtak befelé, Ivett pedig utat mutatva nyitogatta az ajtókat. Bár nem volt rövid a séta, de végül Jocót óvatosan az ágyára fektették, Ivett lehúzta róla a cipőt és kedvesen betakargatta. - Elfogadtok egy italt a segítségért? - kérdezte kicsit félénken, a srácok persze benne voltak. Kiültek a konyhába és Ivett töltött mindenkinek egy tyúkoskólát. A jégkockák csilingelése nem jutott még el a hálószobáig, mikor éktelen üvöltésre, kivehetetlen részeg morgolódásra lettek figyelmesek. Jocó minden erejét összeszedve állt az ajtóban.
- KIA FOSZK VAGYT? KÉÉÉRDEZTEM BUZI! 
A srácok jobbnak látták ha távoznak, egy korty nélkül otthagyták a longdrinkeket és a kijárat felé siettek. Jocó viszont nem enyhült. - KIK EZSKIVETT? A lány hirtelen szóhoz sem jutott, teljesen lesokkolta az szituáció. A férfi súlyosakat lépett előre a kamumárvány járólapon és a ragyogásból ismerős félpszicho vigyorral üvöltött tovább:
- EZ KÉT FASZ KÚRZS A HÁTM MEGÖTT? 
Ivett sajnos össze tudta rakni a szavakat, de választ már képtelen volt rá generálni. Lábai teljesen földbe gyökereztek és úgy állt ott, mint egy védtelen elsőáldozó a vazelinnal bekent öklű katolikus pap előtt. - Drágám ééén..... - próbálta nyöszörögni mikor az első ütés az orrát érte. Fájdalmat nem érzett, csak azt, hogy a hátával a konyhaszekrénynek csapódik, majd ösztönösen a feje felé emelte a két karját, de ez sem tudta megvédeni a további ütésektől. Tíz perc lehetett? Talán több? Óráknak tűnt. Az ütések úgy záporoztak felé, mint rozsdás zuhanyrózsából a súlyos és forró vízcseppek. Talán könyörgött is, hogy hagyja abba? Nem emlékszik, olyan gyorsan történt minden és olyan hosszúnak tűnt. Nem is képes felidézni a részleteket, csak mikor realizálta, hogy Jocó újra a szobában horkol látta a telefonján, hogy alig másfél perc történéseit élte át. A vitrines szekrény tükröződésében vette észre, hogy bíborszínben pompázik a fél arca és ekkor csapott le rá a fájdalom érzése is. Nem sok ereje volt, éppen csak annyi, hogy leüljön a székre és az első kezébe akadó dologgal megpróbálja letörölni és megállítani a vért az orrából. 

- ÚRISTEN! - törte meg a csendet Klárika éles hangja. - Mi történt Ivett? - változott meg a szilikonszépség hangja izgatottból sírás közelibe. Majd hirtelen lábak tompa puffanása töltötte meg a konyhát. Ivett hirtelen nem is tudta a, hogy honnan került ide ennyi ember, szinte fel sem ismerte őket. Mire a következő pillanatban feleszmélt, már a fürdőben volt és egy széken ülve törölgették többen. Eszébe jutott mikor egyszer főnökével az Echo TV székházában járt és egy erősen sminkelt feltöltött szájú nő dolgozott az arcán mielőtt felvették ahogy nyilatkozik a település önmegtartó erejéről. Akkor érzett hasonló, magától idegen és szürreális szituációt.

Pacsai állt kint a teraszon és azon gondolkodott, hogy most mi a here legyen. Megvárja míg Klárika letisztogatja az Ivettet aztán csak így Clint Eastwood-osan kacsintani neki, hogy makkomra ribanc, vagy valami, de túlságosan feszültnek érezte a szitut. Inkább megvárja míg a Klárika jön oda. Viszont addig valamit kéne csinálni, mert így fog vérrög képződni a farkában. Be is állt a kertbe hátra három ilyen baszomnagy tuja mögé és mintha csak hugyozna, előkapta a répát és elkezdte nagyban verni. Tíz, tizenkét húzás? Nem is számolta. A pici Pacsaik úgy beborították a buja bukszust, mintha csak valami idegen parazita próbálna életet verni rajtuk. Ritmusra elrakta a bránert, majd a cipzárt felhúzva már fordult is volna vissza, mikor realizálta, hogy Glóri két tujával arrébb pisil. Valószínűleg simán levágta a helyzetet, de úgy volt vele, hogy pont leszarja, ez a rocker gádzsi meg amúgy is ilyen sokat látott csajnak tűnt, biztos megérti. A hűtőből kihozták a megmaradt italokat és csendesen beszélgetve itták hulla részegre magukat miközben a napkorong vígan mosolygott felettük. 

Első szám, egyes személyben

Kibaszottul jól tekeri magát ez a csaj. Azon agyalok, hogy a gyorstól amit adtam neki, vagy más is löktet a buksijában. Mondjuk pont leszarom, már smároltunk. Innen szabad a pálya. A narkósokban az a jó, hogy őszinték. Mármint ha van bennük anyag, ha nincs akkor a világ legelvetemültebb kamugépei, de amikor mozgatja őket belülről a cucc, akkor minden egyes szavukban hinni lehet. De tudod mit tesa, nem csak a szavukban, a szemükben, a mozgásukban. Még az orrukban is, ahogy a taknyot próbálják visszaszívni. Egy átlagembert valószínűleg ez elborzaszt, de egy őszinte narkóst nem. Kezdem nehéznek érezni a lábfejemet és nagyon fáj a számban lévő sebek garmadája. A meszkalin nem volt durva adag, úgy érzem, hogy kezd kimenni. Lehet, hogy itt az ideje, hogy tekerjek egy lehozós dzsoját. Szerintem a csajszi is benne lenne. Aztán kefélünk mint a kísérleti nyulak. Állat lesz. Odaállok hozzá, megnyalom a fülét és átkarolom. A bal kezemmel pumpálok, a jobbal pedig erősen letapizom a seggét. Eszméletlen formás. Ő is viszonozza, simogatja a hátam, belemarkol a valagamba és harapdálja a nyakam. Imádom az ilyen kis tüzes szukákat. Esküszöm még a farkam is megmoccant. Harcol, hogy kibújjon de a narkotikumok erősebbek. Sebaj, megvan rá a gyógyír. Veszek a pultnál két cidert, abban van bőven cukor és valamennyire a szomjamat is oltja. Az egyiket Csilla kezébe nyomom aki hálásan szlopálja be a hűvös almabort. A nyelvével a palack nyakán játszik és úgy ingerel. Néha hozzányomja a seggét a farkamhoz, de nincs szegényemben annyi energia, hogy merevedéssel viszonozza. A zsebembe készített kamagrazselének feltépem a perforált részét és a számbatuszkolom, a maradék cider-el leöblítem és várom a hatást. PAMM GECI TEGYÉL RÁ, majd magamhoz húzom a kisribancot és vadul lesmárolom. A spancikák már rég elhúztak, valószínű nem bírják a kiképzést. Egyre kevesebben vagyunk a tánctéren, mondhatni a kemény mag. Kitartunk. A csaj egyre többet nyúlkál a faszom felé és érzem, hogy lassan készen állok. Tekerünk egyet? Kérdem határozottan, amire a csaj csak csillogó szemekkel bólogat. Elhúzunk a wc-k mögé és már kezemben is van az előre legyártott tip, kihúzom a papírt és sebészi mozdulatokkal tekerem meg a cigit. Ultrasim dobozolt dohányáru is elmehet a vérvörös, retkes gecibe, amilyen szabályos hengert formázok és rágyújtok. Első kört felajánlom a csajnak aki gyakorlott mozdulatokkal szipákol bele hármat. Lenntartja és átadja. Közben néha smárolunk, átadjuk egymásnak a füstöt. Baró. Már nagyon a vége és odaadja, hogy neki elég volt. Olyan Pacsaisra veszem a figurát, mert biztos vagyok benne, hogy a srác hűvös határozottsága tuti illik a képbe és csak előkapom a már meredező farkam és mondom neki, hogy ebbe még beleszívhatsz. És baszki bejött. Csak egy laza mosolyt eresztett el és már szopja is a farkam. Ezt nem hiszem el geccc. Lőjek egy képet én is így felülről? Vagy videózzak? Áá lehet, hogy elejteném a tellát és akkor annyi a kúrásnak. Vagy legyek őszinte és bekérdezzem? Hát végülis mit veszíthetek? - Te, figyi izé Zsuzsi, vagyis nem Csilla, felvehetem videóra ahogy blázolsz? A csaj nemet int és cumizik tovább. Rendesen vákumot csinál a szájával és úgy szívja a bránert mintha abból jönne az oxigén. Hagyom had' bontakozzon ki, aztán egy kedvesen simogatós mozdulattal felhúzom, megfordítom és lehúzom a koszos farmert róla, majd a bugyiját és már rakom is be a gyönyörű, nedvedző pinájába. Kikúrt jó vagyok!

Közben a házban

 

Már 11 óra is elmúlt. Jocó akár valami hadirokkant úgy tántorog ki a szobából. Mi a geci történt? Kérdezi. A kerti heverőben Pacsai fekszik, karjaiban Klárikával ahogy be vannak takarva egy piros pokróccal és szunyálnak. Andris épp a konyhában sertepertél, a rocker csaj és Májki sehol sincs. De Ivett sem. Benyit a fürdőbe, hogy szarsz szívem? De csak az üres csempék visszhangja fogadja. Felmegy az emeletre ami nehezebb mint elsőre gondolta, de ott sem talál senkit. Mi a geci van? Gondolta magában. Andrishoz fordul, hogy nem-e tudja, hogy hol van Ivett. Andris jelentőségteljesen megfordult, érezte, hogy igazat kell mondjon. 
- Ivett lelépett pár órája. Nagyon pipa rád. Szerintem hívd fel. - mondta, halkan és tagoltan. 
- De mi a geciért pipa? Mi történt? - hördült fel a főnökúr
- Én nem tudom nem voltam itt. De állítólag lepofoztad. Eltört az orra és be van dagadva a szeme. - és Andris akaratlanul is szorította a gecinagy konyhakést. 

Látszódott, hogy Jocó redős tarkója alatt nagyban mocorognak a fogaskerekek, s mintha valami szellemképes emlékek formájában a előkerülne pár emlékkép. Idegesen és remegő kézzel tárcsázott. Még a konyhában is lehetett hallani ahogy a telefon a túloldalon sípolással jelzi, hogy jelenleg nem kapcsolható. És még vagy ezt ötször. Lázas kattogások jelezték, hogy Jocó éppen üzenetet ír s, hogy enyhítse fájdalmát egy masszív tyúkoskólával vette be az algoflexet. Van itthon speed, kérdezte Andrist. Ő csak a fagyasztó felé biccentett, amire a válasz egy igen nyájas, húzz már ki akkor pár csíkot kérlekszépen volt.

Andris kúrt az éjjel és nem aprózta el. Minden bűnös pózban orgazmushoz juttatta Glórit, rendesen kitett magáért. Most mégis olyan bánatos volt, mint a gimnazista fiú, aki a távolsági busz előtt integet szerelmének, ahogy az elindul a messzi városba a kollégiumba. Azzal a végszóval váltak el, hogy jó kis hétvége volt, de neki ma haza kell mennie. Arra a kérdésre, hogy azért beszélünk még, Glóriának csak annyi volt a válasza, hogy az nem lenne jó ötlet butuskám. Eszméletlen bejött neki ez a lány és nem gondolkozott volna sokat azon, hogy esetleg otthagyja a csaját érte. Azt vette észre magán, hogy dühből szeleteli a hagymát, majdnem el is nyeste az ujját. Körülbelül három gramm speed volt a fagyasztóban, szépen gondosan megmikrózta, aprította és az egyik szocreál fémtálca alján egyenlő arányban felosztotta őket. Emberes adagok voltak és Jocóval felváltva küldték be őket. 

Pacsai rémes merevedéssel ébredt, ami egyszerre fájt, húzott és nyúlt. Nem segített sokat, hogy Klárika mellei erőteljesen csapkodták a hegyét. A rohadt kurva a balhé után nem akart már kúrni, mondhatni beájult a srác karjaiba és azóta ott szuszog. Ezt a kibaszást. Próbált úgy mozgolódni, hogy a csaj is megébredjen, majd együtt mentek be a konyhába, egy reggeli kávé-speed kombóra. 

A csapat nagyban reggelizett, mikor betoppant az ajtón Májki és mellette valami szakadék kurva. Májkitól már megszokták, hogy így buli után koszos meg szét van baszva mint a széttaposott kozák kucsma, de hallod a csaj az rendesen nyolcvanasévekbeli skót junkie reklámarc, akivel tán még maga Mark Renton is találkozott a válaszd az életet kampány során. Ilyen alig 40 kilós magas langaléta csaj, kiálló orral amivel a százas cigit is gond nélkül elszívja a hidromasszázsos zuhankabinyban, a bordái kiálltak mint a a szürkemarha szarvai, a szemei beesettek, fogai szürkék, már amik nem rohadtak és olyan brutális testszagot árasztott, mint hat konditerem egész éves szennyeskosara együttvéve. 
- Szasztok skacok, ő itt Csilla! - mondta vigyorogva Májki. - Csilla, ők itt a kollégáim és ez a szép szál legény a főnököm. - folytatta mindenféle szégyenérzet nélkül. Klárika olyan szemöldökemelést csinált, hogy a csaj még így full szétbaszva is levette, hogy nem szimpi, de a többiek igyekeztek erőltetett mosollyal üdvözölni a jövevényt. 
- Zuhanyozzatok le bazeg! - jegyezte meg Jocó. - Ide érzem, hogy kúrtatok. 
Erre az álompár álszégyenlősen egymásra mosolygott majd felcsámpáztak az emeletre. A többiek próbálták visszatartani a nevetést, de még a harmadik lépcsőfokot sem tették meg, mire kitört belőlük. Még szerencse, hogy a drogok olyan szinten dolgoztak a tínédzserszerelemben, hogy nem vágták le, hogy róluk van szó. 

Jocó igyekezett úgy tenni mintha nem mozgatná a dolog, a többiek pedig úgy mintha nem érdekelné őket. Mégiscsak az utolsó nap jön, amire odabaszni szándékoztak és mindenkinek meg volt a motivációja. Klárika be akarta teljesíteni szerelmét Pacsaival, aki szintén keményet akart alávágni, merthogy így vele nő rég baszott ki. Andris a sárga földig akarta leinni magát bánatában, Jocó be akarta bizonyítani, hogy simán pótolja bármikor Ivettet, Májki meg hát. Májki csak élvezte a helyzetet. Így együtt simán felnyalták a maradék speedet, aztán rendesen rátöltöttek a megmaradt italokból. A tyúkoskólára simán játszott a jéger, meg a sör, előkerült egy kevés házipálinka is. Ne végezzünk félmunkát! - diktálta az ütemet Jocó - Ma itt mindennek el kell fogynia!

Rendesen megalapozva indultak el négykor a kapuk felé. Amikor a többiek nem figyeltek, Jocó simán próbálta hívni Ivettet de ki volt kapcsolva. Már mindenre emlékezett és némi bűntudat is volt benne, de nem akarta bevallani senkinek, leginkább saját magának nem. Most mit kellett volna tennie? Tök egyértelmű volt a szitu. Az a ribanc két pasival kúrt majdnem, miközben ő ott pihent egy szobával arrébb. Ezért rendes országokban simán játszik a kövezés, vagy a nyilvános akasztás és már nem is volt annyira unszimpatikus ezeknek a geci migráncsoknak a kultúrája. 

A kapukhoz rendesen dülöngélve érkeztek, Pacsai például nagyban énekelte az Ufó lettem édesanyám című eposzt, amire a többiek csak pilláztak, a Májki valami hyper-space tücött püröttyült a telefonjáról, amire ütemesen mozogtak a Csillával és közben szívtak. A csaj hiába zuhanyzott, még így is rendesen volt szaga, senki nem vágta le, hogy honnan szalajtották, vagy egyáltalán kicsoda ez, de le is szarták. A másfél literes ásványvizes flakonba töltött vodkapezsgőt még gyors beszlopálták a kapuk előtt, amivel megfelelő szintbe kerültek az utolsó napra. Az volt a mondás, hogy 10-ig szabad program, aztán akkor meg tali az arénában, mert akkor lesz Wellhello amit a Klárika nagyon szeret, a Jocó meg abban reménykedett, hogy beakaszthat valami kisribancnak aki befeszülten énekli a rakpartot. 

Májki és Csilla praktikusan egyből az arénába ment, mert akkor nem kell mozogni és meg is volt a hely ahol ott a közelben tudtak tekerni, meg dobni, így nem látták értelmét máshova menni. Klárika és Pacsai kézenfogva sétálgattak a fesztiválterületén és rendesen úgy néztek ki mintha járás téma lenne. Andris fogta magát és leült az első olyan helyen ahol adtak neki alkoholt. Sörrel indított és pálinkával kísérte, nem is nagyon tartott sokáig, mire rendesen be is aludt a fehér fotelben. Jocó afféle magányos farkasként járta a fesztivált, búval baszott orrát lógatta bele a rövid sortos, meg tangás picsák alfelébe, de azért annyira nem is foglalkozott vele. Egy után se nézett vissza, nem szólt be, nem füttyögött, szóval rendesen látszott rajta a bánat. Tett még egy próbát. KICSÖNG. Hagyott ki egy ütemet a szíve. A zord búgó hangok ismétlődő ritmusa rendesen játszott Jocó idegeivel. Úgy hat csörgés után Ivett mérges hangja szólt bele. 
- Mit akarsz te köcsög? - Ez a csaj hamarabb átvette a stílust mint gondoltam, eszmélt fel Jocó.
- Hát, izé, bocsánatot szeretnék kérni. - dünnyögte megbánást színlelve.
- Te kibaszott állat, lilára verted a fejem. - harsogta a lány
- Sajnálom, részeg voltam és be voltam lőve. Azt hittem, hogy megcsalsz. - próbálta picit fölényesen kezdeni, de végül inkább halkan befejezni Jocó. A lány hallgatott. - Most akkor mi lesz? - Érdeklődött Jocó.
- Mi lenne? Elhagylak. -  mondta Ivett gúnyosan. 
- Nem akarod megbeszélni? - váltott kérlelőre Jocó hangja
- Ezen nincs mit megbeszélni. Bántottál. Eltörted az orrom. Mit mondok hétfőn a hivatalban? Mindegy nekem mennem kell, most vesznek látleletet. Érezd jól magad. - Majd kinyomta. 

Látleletet? Ez a picsa fel akar jelenteni? Úúú geci, rottyantott be majdnem Jocó. Próbálta összerakni a gondolatait, de nem igazán sikerültek. A biztonság kedvéért elküldte a boldogság gyere hazát messengeren a csajnak, meg közben megnézte az általa követett ribancok daily story-ait, ahogy pucsítanak, de nem villanyozta fel most. Megkereste Andrist és lehuppant mellé és ő még komolyabban vette a vedelést mint eddig. 

Klárika meghitten lassúzott Pacsaival, Májki meg a szakadék kurva simán csak önmagukat széjjelbaszva ugráltak. Jocó erőt vett magán és úgy gondolta, hogy bemegy a tömegbe megnézni, hogy van-e valami kapás, de bizonyult túl jó ötletnek, mert már a felállás a kanapéról is komoly feladatnak bizonyult. Méghozzá annyira, hogy simán fellökött a lendületben egy hozzá hasonló zsírnyakút aki nem fogadta túl kedvesen a borogatást, így azzal indított, hogy tesókám, vagy kipengeted az italokat amik most a földre borultak, vagy beépítelek a színpad alá. A Jocó persze fellengzősen tolta, hogy simaügy, mentek is a pulthoz ahol arréb söpörték a gyíktestű brigádot, kikérte a témát de a karszalag elveikben nem fedezte a tizenhét rugós számlát. Elittam volna két és fél kilót? Méltatlankodott Jocó. Mindegy szarni rá és a hitelkártyával csippantott, aztán kért magának is valamit, pedig kurvára nem kellett volna. Bement Wellhellora és rendesen falusi disznóvágó afterekre jellemző módon kezdett el bulizni. Az hagyján, hogy alányúlt két ilyen partikurvának, akik simán csak odébbtáncoltak, de letaperált valami harmadosztályú celebribancot, aki ráküldte a nagydarab spanokat, amiből rapid street fight alakult ki. A nagy felfordulásban nem is nagyon lehetett kivenni, hogy ki-kivel van, de miután a seggrészeg Jocó seggreültette egy parasztlengővel az egyik támadóját, a többiek gyorsan rámentek és hamarabb földre vitték, mint ahogy Májki felszívta a csíkot. Az est többi része elég homályos Jocó számára, de az biztos, hogy most így hajnalban a Zamárdi Rendőrségen ül szerencséjére mint sértett, mert a biztonsági őrök hamar lereagálták a helyzetet és kirakták a balhézó brigádot a celebribanccal együtt, aki egy darabig sípitozott, hogy nem tudják kicsoda ő, amire a biztiboyok csak helyeseltek, de arcoskodás ide, arcoskodás oda, a karszalag az ő kezéről is le lett vágva. Jocó hívott mindenkit akit tudott de senkit nem ért el. Nem is csoda, Májki hallod olyan készen volt, hogy már konkrétan nem kettős, hanem hatoslátás alakult ki benne, közben a kisribanca is lefalcolt, legalábbis nem találta. Andris hazament a faszba és a hűtőszekrény alsó rekeszében elrejtett hat doboz sörrel kiült a kertbe és a facebookon elkezdett Glóriákra szűrni.

Klárika és Pacsai viszont becsülettel végigbulizták az estét. A srác nem is fogta vissza magát, jó előre megmondta, hogy ma nem hagyhatsz szarban, mert felrobban a farkam és akkor te leszel a hibás. A síromra is kiíratom majd, szajhák ezrei fognak könnyet hullatni ha ez megtörténik, de Klárikát nem kellett győzködni, ő jobban akarta ezt mint bárki más, egyszerűen csak képtelen lett volna úgy kúrni, hogy egy betört orrú csaj sír egy szobával arrébb. Kibaszott empátia - gondolta Pacsai. Csak arra jó, hogy elbasszuk vele a kedvünket. Alsónadrágja, már konkrétan úszott az előváladékban, mikor kézenfogva elindultak haza. Most nem álltak le minden kapualjban, lábaikat sietősen szedték egymás után és abban reménykedtek, hogy semmi nem fogja most megzavarni őket. A ház elé beérve realizálták, hogy Andris egy JBL hangszóróból üvölteti a vérhányós metált és a kertben áldoz valamit, meg közben betegesen skandálva vagy sír vagy nevet, de nem akarták zavarni, elvégre dolguk volt. 

Ahogy a szobaajtó nyílt úgy gombolta már Klárika a srác ingjét és karmaival hasította a bőrt a mellkasán. A férfi erőteljeset lökött a lányon, hogy az az ágyra essen háttal, s már rajta is volt. Az első menet pár perc volt csupán nem több, de aztán a második már fél óra, a harmadik pedig közel két órán át tartott. Klárika úgy nyögött és nyüszített mint egy fába szorult ebolás kiscica, s Pacsai még azt se bánta, hogy csupasz odalent. Kitettek magukért mindketten. Hajnalban mikor Májki immáron egyedül hazaért, őket találta a kertben, ahogy egymásba bújva nézték a napfelkeltét. Szégyenérzet nélkül ült le melléjük, s bár a pillanatot elbaszta, de nem szóltak neki. Klárika még a vállát is megsimogatta. Andris horkolt a füvön, de valahogy megérezvén a pillanat spirituális jellegét felkelt és odaült kollégái mellé. Nem szóltak egy szót sem, nem volt rá szükség. Egyszerűen érvényesült az energiájuk. Minden faszság ellenére boldogok voltak és igyekezték kihasználni a felkelő nap sugarainak szépségét. Némileg rondított a képen Andris recsegős, többszólamú és közel húsz másodperces fingása, de betudták annak, hogy tényleg rágerjedt a rocker gádzsira. Körülbelül húsz perce ülhettek így egy szót sem szólva, mikor nyílt a kapu és Jocó lépett be rajta, kegyetlenül nagy mokkával az arcán, mögötte pedig Ivett lépkedett egy teljesen új és tiszta ruhában. Kézenfogva odaültek a többiek mellé és ha lett volna valakinél olajvászon, simán megfesthette volna a világ legelbaszottabb éttermi csapatát, ahogy teljesen szétkúrva néztek egy irányba...

vendeghanyas_patreon_big.jpg