Bár az éttermek és kocsmák pultján rajzolni lehet a megült porban, nincs ez így egy budapesti autószalon kávézójában, ahol a tehetős ügyfelek két autólízing között azért csak-csak beverhetnek egy szusszanásnyi eszpresszót, festői környezetben, hatvanmillió forintos autók között mászkálva a duna part közvetlen szomszédságában.
A göndör hajú nő nagyot sóhajtott, miközben próbálta a kávégép karját begyömöszölni a foglalatba. Amióta a főnök Serrano Superior helyett Segafredot hoz, azóta folyamatosan megül az őrlemény a kar serpenyőjének oldalán és lehetetlen bepattintani a helyére. Persze az árát nem csökkentette a sóher geci - mosolygott szinte beletörődve a szebb napokat is látott szarkalábszemű. Ameddig a nyomáshibás eszpresszógép átpréselte a vizet a durva őrleményen, a göndörhajú egy szem olasz mogyorós édességet és két csomag nádcukrot illesztett a csészealjra, amire merőlegesen a kiskanalat fordította.
Ahogy feltette a pultra, egy hozzá képest feleannyi idős siheder csávó már le is kapta és miután feloldotta benne a még három csomag cukrot és a biztonság kedvéért a giottot is, elégedetten igazgatta meg napszemüvegét a frissen barbársoppolt séróján és olyan elégedettséggel tette közszemlére más emberek félévi keresetének megfelelő váltóért gyártatott csillámos fogszabályzóját mintha csak maga palvin barbi izgatta volna az ánuszrózsáját nyelvvel....
