Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szíveslátás, vendéghányás...

miért utálja a generációm a karácsonyt

2019. december 25. - Szerda Úr

Hosszú évek óta gyűlölöm a karácsonyt. Sokáig elfojtottam magamban, mert szégyellnivalónak éreztem, olyannak ami nem fér bele a társadalmi konvencióba, ami egyfajta különcség, ami miatt fekete bárány vagyok. Aztán ahogy teltek az évek és egyre több embert ismertem meg különböző szférákból, úgy kezdtem igazán felfogni, hogy mások is ugyanúgy éreznek, ahogy én. Töménytelen alkoholgőzös beszélgetésnek volt ez kulturált vitatémája, s talán most állok készen arra, hogy meg is tudjam fogalmazni belső gyűlöletem igazi okait. 

vendeghanyas-miert-utaljuk-a-karacsonyt.jpg

Szögezzük le az elején; szeretem a családomat. Vannak akiket jobban, vannak akiket kevésbé, akadnak akiket egyenesen imádok és léteznek olyanok akiket ha tehetnék letagadnék. Rohadt nagy családom van, olyannyira nagy, hogy amikor megkérdezik, hogy hány testvérem van, akkor fejszámolást kell tartanom, az első unokatestvérek száma is közelít az negyvenhez, a másod-harmad kuzinokkal pedig nem ritkán töltünk meg 300-500 fős lagzikat. Amikor decemberre hajtom a naptárat, akkor nem csak az ajándékozás minden aspektusában megterhelő, végeláthatatlan útvesztőit vizionálom magam elé, hanem a látogatásokkal járó logisztika is mázsás teherként nehezedik rám. Ekkora családod pedig 3 nap alatt képtelenség végiglátogatni. 

De ne fussunk ennyire előre. Képmutatás és negatív sznobizmus volna, ha az anyagi csőddel és virtuális térképek, percre pontos útitervei végett fortyog a lelkem. Az okok ennél árnyaltabbak és egészen régre nyúlnak vissza. 

Csalódás

Gyermekként mikor még elhiszed, hogy a Jézuska ajándékot hoz, teljesen más minden. Nem fogod fel a téged körülölelő feszültségeket, amit a szülők kínosan leplezni próbálnak. A rokon bácsi borvirágos orra, a hahotázó nagynéni vagy épp a belét is kiokádó nagybácsi csak az ünnepi kavalkád részei. Persze később rájössz, hogy Dezsőbá, nem töltött-káposztával csapta szét a gyomrát, a Gyurcsány-Orbán vitákat az étkezőasztalnál pedig már nem csak afféle felnőttes faszságnak titulálod, hanem leveszed, hogy ez a beszélgetés konkrétan fél éves nembeszélős éket ver a család két pontja között. 

Számomra az első nagy csalódás, az első komoly fizetésemmel érkezett. Frissen graduát csálingerként ment szekér, két helyre beugróztam főállás mellett, okosítás is ment, el voltam eresztve, mint a héliumos lufi a devecseri búcsúban. Ráadásul annyi bált letoltam, hogy fő munkaadom közel két havi bérrel is megdobott jutalom címszó alatt, ezért elhatároztam, hogy az évben minden közelebbi rokonnak komoly ajándékot veszek. Gyerekként sosem ért csalódás, játékok, ruhák, illatszerek mindent megkaptunk, így úgy éreztem helyesnek, ha abban az évben, hogy már megtehetem, én is viszonzom az idősebb rokonok odafigyelését. És nem apróztam el. Nem csak drága, de olyan kreatív és személyes ajándékokat vásároltam illetve csináltattam amitől konkrétan megfagyott csendet szilánkokra törő öröm-sikítások, gyermekkori álmok valóra válása 30+ évek után és örömkönnyek literjei, amitől pár percig úgy éreztem, hogy ezért megérte feláldozni azt a rengeteg időt és rohadt sok lóvét. Aztán eltelt egy fél óra és minden pontosan ugyanúgy folytatódott, ahogy előző évben. A nagybácsi bebaszott, a másik nagynéni okoskodott, a kuzin leszólta a másikat, a másik kuzin duzzogott, hogy az ő ajándékának nem örülnek és a mama csak sütött és mosogatott. Sram öreglány volt, konkrétan a szűkösebb családi ebédeket egyedül főzte meg, ami 50-60 ember esetén nem feltétlen magától értetődő kiváltképp, hogy hét fogásnál lejjebb nem adta, amibe a desszert még nem is tartozott bele. Őt sajnáltam mindig, mert neki tényleg fontos volt, hogy a család együtt legyen, mégis ő látta belőle a legkevesebbet. Mi unokák, akik kezdtük érezni a szituáció képmutató mivoltát, hiába próbáltunk segíteni, nem engedte, az idősebbek meg basztak rá. Meg arc mögé az alkoholt mintha muszáj lenne. 

Ahogy egyre idősödtünk és egyre szélesedett a család is, illetve egyre ritkábban találkoztunk, úgy lett a karácsony egyfajta élménybeszámolóval összekötött vagyonnyilatkozat tétel is. Mindenki meg akarta mutatni, hogy jobb a másiknál és mindenki be akarta bizonyítani, hogy okosabb. Elsőéves egyetemista kuzinok szapulták egymás egyetemeit, szakát, vagy éppen tanulmányát. Az első munkahelyesek egymás fizetését akarják überelni, vagy csak a másik munkakörülményeit leszólni. Nagy kaland. Elkönyveltem, hogy a családom ilyen és mind apa, mind anyai ágon vannak problémák. 

Aztán egyre többször hívtak meg magukhoz olyan emberek, akiknek a belső családi viszályaiba nem lehet kívülről belátni. Barátok, munkatársak, aktuális barátnők, üzletfelek és szép lassan rájöttem, hogy mindenhol pontosan ugyanaz megy, csak az arcok mások. Elszomorító volt. Közhely, hogy a politika családokat képes szétszakítani, de igaz. És ami a legszomorúbb, hogy két kezemen nem tudom megszámolni, hány ilyennek voltam fül és szemtanúja. 

Ignoráció

Ahogy minden normális unokatestvérem és barátom, külön szabályokat alkottunk az ünnepi összejövetelekre. Klikkesedve elvonultunk, teljes mértékben ignoráltuk a kínos szitukat és úgy tettünk, mintha minden fasza volna. Mosolyogva megajándékoztuk egymást és az össznépi búcsúzáskor azt hazudtuk egymásnak, hogy jó volna többet találkozni. Megígértük egymásnak, hogy majd keressük, de a január nem jó, mert vizsgák, meg fontos projektek és a szokásos szarságokat pajzsul tartva nem adtuk meg még csak a fussunk-össze-egy-kávéra lehetőségét sem. És így teltek hosszú évek, amikor csak azt vettük észre, hogy lényegében már csak karácsonykor találkozunk. És nem csak az én családom. A barátoké, az exekké avanzsálódott csajoké, a munkatársaké és az üzletfeleké is. És mosolyogtunk hozzá. Ő is tudta, hogy kamuzok és tisztában volt azzal is, hogy én sem hiszem el amit ő mond. Puszi-puszi majd akkor keressük egymást. 


Hogy megnőtt a hajad? Mikor találkoztunk utoljára? Nem szigeten? Az nem te voltál? Akkor biztos a művvölgyben, de ott idén én nem voltam, akkor mindegy, biztos tavaly karácsonykor. De jól áll ez a kis pocak, te meg mennyit fogytál! - csodálkozások tömkelege és gyermeteg füllentéseknek álcázott, átlátszó emlékek, amelyeket az előadó sem igazán hiszi, hogy a másik képes befogadni. De karácsony van, úgysem fog belekötni, aztán egy évig úgysem látjuk egymást. Jóvanazúgy. Kötelező drága (vagy annak tűnő) ajándékok, ezeréves állítva tartott, dísztáskából, soha ki nem vett borok cserélnek gazdát, amik tán’ egy évvel azelőtti gazdáikhoz térnek vissza. A Jocónak is kellett valami, de már csak útközben jutott eszünkbe. Benzinkutas chivas, vagy unicum, tán még a blokk is bennmaradt a giccses papírzacskóban. Mindegy, majd megissza. Szuvenyír nyihaha, nyekukucs protková!

A hatalmas budai villa kertjében állva szívom a cigit, egy ízléstelen dekor-oszlop hamutartó mellett. Jön ki a házigazda, hogy kérne cigit. Nyújtom dekket és kérdem, hogy mivan Pisti felkúrt az asszony - utalok a magán a vámház körút kilenc teljes aranykészletét felvonultató, már kicsit leharcolt, de azért még mutatós Zsuzsára. Ja, most tudta meg, hogy mind a kilenc kisgyereknek ájfónt vett ajándékba a ház úrnője, ami csak azért cink, mert ezzel és más ajándékokkal együtt az összes szabadon lévő lóvéja elfogyott és csak januárban fér már hozzá a kellően diverzifikált vagyon többi részéhez, addig meg volna egy szilveszter is, ahol ők a házigazdák. Mélyen beleszív a cigibe, majd a bal kezében lóbált unicumot úgy húzza meg, hogy a régi, vízből felbukkanó reklámarcnak nem okozhat akkora örömet dr zwack.

Éles váltás, pár óra múlva valahol kecskemét mellett vagyok egy kis faluban. Kellemes, tiszta parasztház a helyszín, nem hivalkodó, nem lelakott. A belső udvarban vagy húsz autó parkol, egymás hegyén hátán. Ha valakinél lett volna olaj-vászon, megfesthette volna az “Autók magyarországon kezdetektől, napjainkig” című kavalkádot. Odabent jóízű kiabálás, poharak koccanása és apró gyerekek zsivaja fogad. A fejem már fáj a füsttől, ezért a gangon leülök egy karosszékbe. A fedett külső folyosó mellett, szép fehérre festett tornác eltakar, s hallom ahogy az újonnan érkezők azon vitatkoznak, hogy hogy fogják kifizetni a providentet, mikor ott van a személyi kölcsön, meg a lakáshitel. Megértették volna, ha idén olcsóbb ajándékot kapnak. Azt nem lehet, mondja a másik hang. Még a végén csórónak néznek minket. De hát azt sem tudjuk, hogy holnap mit eszünk. Riposztol a másik, de elhaladnak anélkül, hogy észrevennének és bentről már a teljesen más hangszínben üdvözlik a népet. 

Este nyolcra érek az egyik barátom balaton-felvidéki házába, ahol a nagy család gyűlt össze. Van öröm az ünneplésre, a kis Ádika épp szenteste kérte meg a Kinga kezét. Milyen romantikus. A vacsora kellemes, az emberek nem feszültek és az ajándékozás sem tűnt modorosnak. Aztán ahogy egyre többet isznak, csak kibukik, hogy a Kinga apja nem tűrné, hogy abban a lepusztult putriban lakjanak. Milyen putri? Hördül fel Ádika apja. Mire észbe kapok úgy kell szétszedni őket, az egyiknek vérzik az arca. Jobbnak látom távozni. És bazmeg mit látok mire hazaérek? Facebookon ott virít a közös családi fotó, mindenki mosolyog, csak épp kurvára feltűnő az örömapa mokkája. De szarni rá, mutassuk meg a világnak, hogy boldogok vagyunk. Ez a kép még így is lájkgyanús, van fa, becsomagolt ajándék, töltöttkáposzta, pálinka, együtt vagyunk, had’ irigykedjenek!

És az igazság az, hogy még csak fel sem hördülök, hanem pörgetem tovább a feed-et.

Elegem van

Vissza a jelenbe. A telefonom, mint a upc forródrótja, mikor lehal a szolgáltatás. Rokonok tucatjai hívnak, hogy mikor jövünk, mit kérek ajándékba és mellékesen hogy vagyunk. Húsz perces logisztika, két perc jópofi, idén ne vegyünk semmit, ez a válság most betett. Ha egy kis linzert hozol az jó, meg egy kis valamit amit megiszunk. Még örülök is. Aztán már 20-án látom, hogy ott a fa feldíszítve a facebookon, még azt is kiszúrom, hogy az alatta csoportosuló egyen-csomagoló papírba bújtatott dobozok közül egyre rá van írva a nevem. Fasza. Én hülye tovább pörgetek. Látom az ismerős házaspárt, ahol tudom, hogy komoly gondok vannak, mind anyagilag, mind kapcsolatilag, közös műtermi fotózás eredményeit posztolják. Erre van pénzed Te paraj? Bezzeg amivel lógsz azt nem tudod visszaadni… A másik már 21-én boldog karácsonyt kíván. Nehogy valaki megelőzze. Nem hiába születnek azok a mémek, amik felteszik a kérdést, hogy szenteste mit csinálsz? Húsvéti tojást festesz? Idióta. 

Nagy nehezen eljön a szenteste napja, korán kelünk, mert kibaszottul beígértük a sütit. Boltival nem lehet beállítani. Persze a bennem kialakuló stressz miatt, ahogy a délutánra gondolok úgy odaégetem az első eresztést mint a szar. Délre még virágoshoz oda kell érni és még romokban a konyha. Kilenckor már alkoholt iszunk, hogy bírjam. Pontosan tudom a forgatókönyvet, mégis reménykedek, hogy más fog történni.

Emberek, akik amúgy az életben nem beszélnek, ma délután egy asztalnál ülve mosolyognak, fotózkodnak, magukban, együtt, karácsonyfával, étellel és itallal. Egyik se vállalja fel mit érez, de jópofát vág, mert ezt várja tőle a társadalom. Közben egy kanál vízben folytanák meg egymást. Egyél levest, egyél pulykát, hozom a káposztát, egyél bejglit, egyél, egyél, egyél. Mindenki a hasát fogja és akik olyan szerencsések, hogy nem vezetnek, próbálnak a lehető legtöbb alkoholt bevinni oly módon, hogy még szalonképesek legyenek. Bár valaki erre sem veszi a fáradtságot és délután kettőre úgy bebaszik, hogy a kiságyon horkol egy lavórral a feje alatt. Még csak fel sem hőkölünk, megszoktuk. Lopott, lesajnáló pillantások a szövetségesek között, álnok mosoly villantása az ellenségre, halk cinikus megjegyzések szirmai repkednek az étkezőasztal alatt s felett.

 A ház ura eleget ivott már, belekezd tudálékos mondókájába. Közben a a vendégsereg unottan a telefonját nyomkodja. A legtöbben még arra sem veszik a fáradságot, hogy leplezzék. Soros, Orbán, Gréta, Gyurcsány, Borkai, Gréczy, Fegyőr, Zsánker de még a gyíkemberek is vendégei a karácsonyi konverzésönnek. Meggyőződésem, hogy Orbán-Gyurcsány párosa a legtöbbet használt szó átlagosan a Magyar karácsonyi ebédeken, vacsorákon. Nemúgyvanaz! - csattan fel az egyik rokon, aki kellően bepiált annyira, hogy belemenjen az értelmetlen vitába. És ugyanott kezdődik el, ahol minden évben elkezdik. De továbbra sem tartanak sehova. Nem gecimindegy? Egy évig úgysem látják egymást. 

Gyűlölöm

Na nem mintha a fogyasztói társadalom által mesterségesen kreált, álkeresztény köntösbe bújtatott, karácsonyt valaha is, különösebben szerettem volna. Mindig is gyűlöltem a már október végén felcsendülő harangokat, a túlárazott vásárokat, a túlvállalós embereket és az értelmetlen pénzköltést. De ez csak egy tünet. Legjobban mindig is azt a kibaszott képmutatást gyűlöltem, amit ilyenkor a társadalom tesz, hogy kétszáz lájkért képesek hamis képet vágva úgy tenni, mintha jobbak, különbek vagy éppen boldogabbak lennének másoknál. 

Én nem vagyok boldog és több mint valószínű, hogy nem is leszek. Mert amíg ez egy fix program. Egy stigma. És minden évben egy röpke pillanatig, megpróbáltok úgy tenni, mintha minden rendben volna. Hogy szépnek, jónak, könyörületesnek és adakozónak tűnjetek ebben a lélek nélküli ünnepben. Addig lehet, hogy néhány rég, vagy soselátott facebook ismerőseiteket irigységgel vegyes szimpátiával láttok el. De valójában magatokat basszátok át. És én tehetnék úgy mint akit nem basz fel az egész, vagy éppen nem kelt instant hányingerrel a kizárólag a külvilágnak szóló giccsparádétok, de az ugyanolyan hazugság és képmutatás lenne, mint amit tesztek. 

vendeghanyas_patreon_big.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://vendeghanyas.blog.hu/api/trackback/id/tr7515365268

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tejfogbandi 2019.12.25. 17:08:15

Nyugaton már december elején szokás fát díszíteni, nem értem miért baj, ha valakinél ez nem a 24. program, hanem előbb csinálja meg :)
Az írás amúgy jó ;)

Muhammad Balfas 2019.12.25. 23:02:54

Cromwell betiltotta..Mondjuk akkoriban inkább bulizgatós,duhajkodós ünnep volt,mint most a szilveszter..

TarzanBorz 2019.12.26. 00:47:11

Minden esemény olyan, amilyenre a résztvevők alakítják. Nálunk mindig örömteli volt és most is az, pedig X-Y-Z generációk vesznek rész rajta. Nem kéne általánosítani egy teljes generációra vonatkoztatva, mert te így érzel.

clemens 2019.12.26. 04:23:04

Talán nem is a Karácsonnyal van a baj hanem a te szokásaiddal.
Alap hogy ajándékot csak a gyerekek kapnak, felnőtt emberek nem bosszantják magukat és a másikat tök felesleges cuccok idegörlő megvásárlásával és kényszer mosolyos átadásával.
Nem akarunk 6 fogásos zabapartikat tartani 12 féle süteménnyel, pálinka-sör-bor kombóval.
Ami a valóban felesleges politikai vitákat illeti, egy közepesen intelligens ember könnyedén ki tud térni ezek elől. Az együttlétek időtartamát meg előre tervezetten úgy kell korlátozni, hogy a kellemetlen szituációk (alkohol szint túlcsordulása) kialakulására ne legyen lehetőség.

Made in Austria Blog · http://gaben82.blogspot.hu/ 2019.12.26. 10:57:00

Jó írás, és bár látom hogy már vannak "csakazértis/nemisúgyvanaz/veledvanaprobléma" kommentek, sajnos teljesen igazad van. Elég felnézni a facebookra a sablon családi műtermi fotókra, a tucatjával feltett megosztott karácsonyfás+koccintós képekre, vagy ünnepek előtt bemenni egy áruházba és megnézni, hogy hány "nehogy már mi ne" ember gyűrögeti a kezében a 0%-hiteles igénylőlapot...
Szomorú, de tényleg ilyen az emberek többsége, és biztos lesz olyan akit annyira zavar majd a "tükör" amit elé raktál, hogy habzó szájjal mindjárt ideír valamit...

kéki béla 2019.12.26. 11:22:42

Töménytelen alkoholgőzös? Tömény nélkül mi értelme az alkoholizálásnak?

kéki béla 2019.12.26. 11:24:48

Egyébként ehhez nem kell Y generáció. Én mióta kinőttem a gyerekkorból, csak terhes kötelezettségnek, kötelező pénzszórásnak tartom az összes ilyen "ünnepet".

Szerda Úr · http://vendeghanyas.blog.hu 2019.12.26. 12:09:58

@kéki béla:
töménytelen alkoholgőzős egy szójáték. de ha magyarázni kell az már nem poén :D

mrbloodbunny · http://mrbloodbunny.blog.hu/ 2019.12.26. 12:39:57

Őszintén, komolyan sajnálom a posztolót, hogy ennyire sekélyes és üres emberekből áll a családja, a barátait meg ugye maga választja meg az ember. De ha ennyire zavarja az ünnep és családja felszínessége, miért nem tesz valamit? Tyler Durden nem csak beszélt, cselekedett is.

Szerda Úr · http://vendeghanyas.blog.hu 2019.12.26. 12:55:54

@mrbloodbunny:

tyler durden annyira nem bírta, hogy beleőrült. csak utána cselekedett. nagy különbség. :D

amúgy ha értelmezni tudtad volna az írást akkor értenéd, hogy ez nem (kizárólag) a családom vagy a barátaimról szól. dehát a kritikáidba beleolvasva nem csodálkozom a szövegértéseden. lol

Kimblee 2019.12.26. 13:01:21

Teljesen egyet értek veled, szerda úr. A karácsony egy muszáj ünnep, muszáj ott lenni muszáj ajandekot venni, muszáj vigyorogni, muszáj szeretni egymást. Ami legnagyobb igazság az írásodban az a képmutatás. Meghívtak most az etterembe ahol szakács vagyok a céges karacsonyi vacsorára, de mondtam az üzletvezetőnek hogy bocs, de nem vagyok hajlandó olyan emberekkel együtt vigyorogni az asztalnál akiket utálok akik tönkreteszik azt a munkát és belefektetett energiát amit a nemtörődömségüknek szetcsesznek, meg akiket utálok.

kéki béla 2019.12.26. 13:07:27

@Szerda Úr: ismerve a bloghu színvonalát, azt hittem, véletlen volt.

Szerda Úr · http://vendeghanyas.blog.hu 2019.12.26. 13:55:49

@kéki béla:
jahogy újonc vagy. itt ilyen a tapéta :D

Helyszíni zsemle 2019.12.26. 14:21:24

A posztolo egy iszlamista sorosberenc, aki osszekeveri a karacsonyt valami faluvegi bucsuval, ahol helyi tahok reszegen duhajkodnak. A karacsony nem buli vagy diszko, hanem a legszukebb csaladra vonatkozo meghitt csaladi unnep.

Amugy karacsonyt en is utalom, de csak oktober 13. ota.

Szerda Úr · http://vendeghanyas.blog.hu 2019.12.26. 14:29:24

@Helyszíni zsemle:

tipik kdnp-s pedofil hozzászólás. ha a karácsony a szűk családi körbe való akkor miért jár a fajtád szenteste buzulni meg gyerekeket molesztálni éjfélimisére? :D

ui: okt 13 előtt nem utáltad?

Itsuka 2019.12.26. 14:37:18

Ugyanígy gondolom, érzem, csakhogy én már egy évtizede kivontam magam a tébolydából. Csendben, kettesben Vele. Vagy elutazunk, vagy ha nem: úgy teszünk, mintha elutaztunk volna.
Amióta a Szent Business belerondított a karácsonyba is...már csak - lásd fent...

Tangooo 2019.12.26. 15:49:52

Hát Karácsonnyal nekem is kezd tele lenni a tököm (nem az ünneppel!).

kéki béla 2019.12.26. 23:11:36

@Tangooo: egy ilyen primitív fideSSprolitól nem is vár mást a közönség. Én sem.

aghla 2019.12.27. 06:18:18

Ez generációtól független, családi vonás. Az ostobaságot és a hányást én is utálom de mi köze ennek a karácsonyhoz?

GHeni 2019.12.27. 10:42:31

Ha ilyen a karácsonyod, nem is csoda, hogy utálod. Csak azt nem értem, miért csinálod? Te is részt veszel benne, rajtad is múlik, hogy ilyen.

SZPIITII 2019.12.27. 14:29:37

A gyerekeid miatt kell megcsinálnod, ugyanúgy, ahogy a szüleid is azért csinálták meg, hogy neked gyerekként örömet okozzanak. Ilyen egyszerű.

Andy73 2019.12.27. 14:38:29

"Rohadt nagy családom van, olyannyira nagy, hogy amikor megkérdezik, hogy hány testvérem van, akkor fejszámolást kell tartanom, az első unokatestvérek száma is közelít az negyvenhez, a másod-harmad kuzinokkal pedig nem ritkán töltünk meg 300-500 fős lagzikat."

Még nem találkoztam olyannal, aki ne tudná, hány testvére van, még akkor is, ha nagy a család. Én örülnék, ha még élne az egyetlen testvérem, és meg tudnám ilyenkor látogatni. A családod mindenesetre nem tipikus, mert az átlag 1,4-es gyerekszám mellett sokaknak nincs egy testvére sem.
A karácsony szerintem leginkább azoknál kínos, akik elváltak, és ez főleg a gyerekeiknek szomorú. Lehet, hogy te is azért nem tudod fejben tartani a testvéreid számát, mert féltestvéreid (is) vannak és mostohaapád(anyád). Ez is okozhatja a frusztrációdat, bár erre nem térsz ki.
Mindenesetre ha nagy a család, ha több gyerek is van, az számomra inkább örömteli, mint frusztráló. Inkább az a szomorú, ahol nincs gyerek a fa alatt, hiába szeretnék. Nekünk három van, és nagyon szép karácsonyunk volt most is. A távolabbi rokonsággal pedig nem kötelező ilyenkor összejönni, máskor is lehet, de akkor sem muszáj.

scsaba1 2019.12.27. 18:05:25

A posztot nem olvastam, de a posztoló hülye. Sekélyes index-beltenyésztett liberálfasiszta. Nihilista értékromboló. Szerintem tuti, hogy zsidó is, mert az ilyenek mindig azok. Miért nem megy az ilyen Észak-Koreába, ott nincs karácsony...

Szerda Úr · http://vendeghanyas.blog.hu 2019.12.27. 19:40:34

@scsaba1:

nihilista az igaz, az értékromboló az csak akkor ha a turulos nagyrántotthúsos geciséget értéknek lehet nevezni a keresztényes pedofilokkal együtt, a zsidó meg hát sose vót titok :D

Dan da Man 2019.12.27. 21:29:03

Sok igazság van a posztban, és pontosan ezért zavaróak a benne felejtett tipók és helyesírási hibák. Nem vagyok egy nyelvtannáci, sőt, formalista sem, de nagyon zavar, amikor valami 98%-os, mert az azt jelenti, hogy minimális energia-befektetés kellett volna ahhoz, hogy a legjobbat nyújtsa az ember. És aki erre nem hajlandó, azzal kapcsolatban felmerülnek egyéb kétségek is. Például az (ahogy többen is kérdezték itt), hogy miért nem vonja ki magát a helyzetek alól? Ez ugyanis az egyetlen logikus magatartási forma, amivel a hasonló szituációkat le lehet reagálni.
A legnagyobb baj ezzel a generációval nem az, hogy felismerte, hogy utálja a rákényszerített "értékek" álságosságát, hanem, hogy nem tesz eleget azok átalakítására vagy hatályon kívül helyezésére.
És ezt a család fekete bárányaként mondom, mert én jobbára merem szabotálni (ilyen, olyan vagy amolyan formában) a hasonló kényszerhelyzeteket.
Ahogy tehát mondták: Tyler Durden cselekedett. (Pontosabban Jack cselekedett, de ez most mindegy.) Helyes lépés, hogy a posztoló felismerte, hogy milyen hazug világban élünk. Helyes az is, hogy megosztotta, és jobbára (a hülyéket, a hazugokat és a szerencséseket leszámítva) lelki társakra talált.
Most itt az ideje cselekedni, és a jövő karácsonyból kivonni magát. Gondos műtermi fotók influenzás állapotról, amely miatt nem tud csatlakozni a nagy ünnepélyhez - ez a Level 1. A következő 25 évben meg majd csillogtathatja a kreativitását...

Szerda Úr · http://vendeghanyas.blog.hu 2019.12.28. 00:25:25

@Dan da Man:

jobbára mindenben igazad van.
tudom, hogy mentegetőzésnek tűnik, de pl a még élő mamámnak nagyon fontos, h legalább karácsonykor együtt legyen a család. miatta ha fogcsikorgatva is, de partner vagyok a képmutatásban. engem minősít, én keresztem tudom. nem érzem jobban magam attól, h leírtam

Untermensch4 2019.12.28. 18:46:52

@Dan da Man: Már elnézést de úgy látom azt tanácsoltad hogy hazudjon. Én azt amódszert követem hogy amikor bárki megkérdezi "Mit szeretnél karácsonyra?" akkor azt mondom: azt hogy ne legyen karácsony. Pontosabban engem hagyjatok ki belőle. Ez utóbbi kap egy "amennyire csak lehet" kitételt mert a gyerek még túl kicsi. De amint egy ilyen poszt gondolatmenetét értelmezni tudja, neki is megmondom a frankót, addig is tart a gyerekkori illúzió.

Ironfist 2019.12.29. 08:12:52

@Szerda Úr:
Az én családom nem volt ilyen soha. Hasonló egy kicsit igen, az a része, amikor nem beszélünk egymással egy évig, mert [insert random kifogás here]. Csak mi nem áltatjuk magunkat, hogy "deee, deee, nemsokára összefutunk!". Nálunk csak annyi, hogy apróságokon szokás összeveszni rövid időkre. De alapvetően nem szokott lenni se képmutatás, se ajándékkal felvágás. Volt már rá példa, hogy megegyeztünk, hogy bocs, de idén semmi - és ezt be is tartottuk. Azonban ha van is ajándékozás, akkor sem nézi senki nálunk az árakat. Praktikumra megyünk, nem sok nullára az árcímkén. Példa: az idén a húgomtól vas fűszertörő mozsarat kaptam, ő meg tőlem öt darab vékony hegyű műanyag tollat. :D (Azt kért, jó? :D ) És nagyon örültünk neki mindketten. A barátnőm az idei karácsonytól kapta vissza a "christmas magic"-jét például, pedig mit kapott? Egy pontozott füzetkét, matricákkal, hogy bullett journalt gyárthasson magának. És órákig elvolt vele.
Aztán a családi társasozás se volt rossz, pláne ahhoz képest, hogy a húgom vőlegényének mindent külön kell fordítani, mert magyarul nem tud, csak németül, meg valamennyire angolul.
Nálunk viszont a dohányzás a hatalmas töréspont. Idén már volt olyan, hogy fogtam magam, és hazavonultam rögtön a megérkezés után, mert úszott a lakás a füsttől. Ja, bunkó vagyok. Ez van. Nem bírom a dohányfüstöt, sose bírtam - és ezt soha nem is titkoltam.

De a lényeg, hogy összességében nem volt rossz, és hosszú évek óta most nekem is tetszett - a füstös epizódot leszámítva.
ÉS tudjátok mire jöttem rá? Hogy a karácsony olyan, amilyenné mi tesszük. Ha azt akarjuk, hogy megmaradjon a karácsonyi varázs, akkor meg fog maradni.

p.s.: a karácsony kis kezdőbetű, mivel - ez esetben - nem tulajdonnév.

Itsuka 2019.12.29. 15:51:36

@scsaba1: Látod: mi észak koreaiak azért harczolunk, hogy nálunk se legyen! Orbán hamarosan felveszi a Kim Er Szop nevet - és akkor nem lesz!

Useless1997 · www.use-less.blog.hu 2020.01.01. 13:32:27

Most csöppentem ide. Baszott jó írás! Egy igazi görbetükör.
(Te az a SzerdaÚr vagy, aki jó pár évvel ezelőtt írtad a "mennyi pénz kell az esti csajozáshoz" interneten fellelhető írást?)

nickM 2020.01.03. 15:55:00

"Mindig is gyűlöltem a már október végén felcsendülő harangokat, a túlárazott vásárokat, a túlvállalós embereket és az értelmetlen pénzköltést."

:) Szemtelenül fiatal vagy, az a helyzet. (Bár a fentiekkel teljesen egyetértek.)
Kimaradt a -10 fokban 3 órát állunk sorba banánért a Nyugatinál, a cukorspárgával összekötözött fát egyujjas kesztyűben hurcoljuk haza - ami természetesen semmi másra nem alkalmas, átitatta már a gyanta, és társai.

Azt mondjuk nem értem, miért érez a többség késztetést politikai vitaműsor előállítására a karácsonyi asztal körül? (Nálunk ilyen sosem volt, a család ThürmerGyugyótól Fideszhívekig változatos álláspontokon helyezkedik el, a családi eseményeken a közös pontokat keressük, időjárástól a főzésen át az ük-ük-ükpapi sztorikig.)

PeniValdes · http://asikerutjain.blog.hu/ 2020.01.07. 22:26:54

én valahogy mindig sajnálom azokat akik ilyen defektes családbol jonnek..ahol a hányós nagybácsik és borvirágos nagynénik sikongatnak, és ahol fingással ér véget az ebéd. Nekem ez kimaradt, és pont ezért nekem a karácsony nem utálni való....na jo helyen kell felnőni

PeniValdes · http://asikerutjain.blog.hu/ 2020.01.11. 22:32:37

@Torokhang: mert jo érzékem van a jo helyekhez, plusz érdekes volt a téma.

2020.01.12. 09:31:10

@Torokhang: ha jól emlékszem két gyerekről írtál a CSP-on és már pociban volt a következő. Őket itt hagyjátok ilyenkor? Nem hiányzik Karácsonykor a gyerekek örömét látni? Vagy majd jövőre?

2020.01.12. 21:20:50

@Torokhang: nem volt nagyon régen, csak akkor rosszul emlékeztem a "mennyiségre" :)
A karácsony gyerekkorban és kis gyerekkel igazi, közben és után nem olyan, és akkor jól jön egy utazás, ha van rá lehetőség. Bár én hóval tudom elképzelni, ezért is hiányzik most már évek óta, csak emlék a fehér táj ilyenkor. Hóágyú kéne, hogy legalább a ház köré varázsoljon belőle.

Szubrina 2020.01.27. 01:41:06

Alapvetően én imádom a Karácsonyt. Ebben a rohanó világban ritkán van együtt még a szűk család is és én örülök ennek a "kötelező" alkalomnak. Bennem minden karácsonykor felrémlenek a régi karácsonyok, amikor még gyerek voltam és hatalmas izgalommal töltött el az ünnep, az egésznek semmihez sem hasonlítható hangulata van. Nálunk a politika és az alkohol sosem kerül terítékre, max. egy kis aperitif tojáslikőr. Abban a két hétben, amíg áll a fa sokszor leülök, vagy eléállok és csak csodálom, h milyen gyönyörűséges. Mindig sajnálom azokat, akik utálják és azt mondják csak a pénzről szól sztem ők ülnek fordítva a lovon.

Az írás ettől függetlenül tetszett, átjött a hangulata és el tudom képzelni, h ha ilyen geci nagy családom lenne én se élvezném annyira.

Ha úgy is zsidók vagytok tartsatok inkább Hanukah-t!;)

Womb Rаider 2020.01.27. 09:20:06

Engem jobban érdekel, hogy miért érzi szükségét valaki, hogy a netet akciórádiuszon belül telekürtöli azzal, hogy valamit gyűlöl.. Mi célja egy ilyen posztnak? Tanúságtétel? Kinyilatkoztatás? Állásfoglalás kicsikarása? Velünk vagy, vagy ellenünk?
nem az ordító negatív szemlélet bánt, hanem az, hogy ezzel implicite igyekszik egy jó nagyot belerúni egy közösségbe, akik számára a Karácsony valójában nem a konzumidiotizmus kétségbeesett maszturbációja, hanem valóban a béke és szeretet , a meghitt családi együttlét öröme? Főleg, hogy a szétszéledő nemzedékek számára ez sok esetben egy alkalom, hogy újra visszatérjenek a gyökereikhez, a távolba szakadt családtagok összejöhessenek és együtt vessenek számot a mögöttük álló évről. Tudom, szkájp, meg vájber, de az atomizálódó világban mégiscsak más egy fizikai ölelés, mint egy szkájpos Hello!
Szerintem lehet, nem a Karácsonyt kellene sokaknak utálni, hanem adott esetben azokat, magunkat, akik azzá tették, amit nehéz szeretni :(

De, hogy próbáljam felvenni a tempót, ami koromnál fogva egyre nehezebb ;) fontosnak gondolom megosztani a széles közvéleménnyel, hogy utálom a velős pacalt és gyűlölöm a cukros káposztás tésztát. Ja.. és utálom a mostani huszonéves generációt! ;)

Fakanál69 2020.02.22. 08:53:55

Hé,elmúlt már karácsony,valami új?