Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szíveslátás, vendéghányás...

Darázs és Gyros

2019. augusztus 12. - Szerda Úr

Szerintem hatodszor olvasom ki a saját könyvemet mióta bebasztam a lúdtollat, meg a tintát a sarokba. Persze tudom, hogy ez most titeket kevésbé vígasztal, hiszen még nem kaptátok meg a példányotokat. Bár facebookon kiírtam, de jelzem itt is, hogy sajnos egy külső behatás okozta helyzet miatt csak ezen a héten tudom postára adni a könyvet, mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy még a hosszúhétvége előtt megkapjátok. Ez persze csak a magyar lakícímmel rendelkezőkre vonatkozik, sajnos a külföldieknek még várniuk kell.

wasp-136400081390103901-150829181211.jpg

Szerettem volna tényleg egy igen színvonalas szöveget átadni nektek és pont szombaton jutott eszembe egy igencsak jó sztori a partról, ami sajnos a könyvbe nem került bele. Semmi gond, megkapjátok itt.

Jól emlékszem, hogy a negyedik évben történt (könyv utolsó negyede), amikor is az egész északi partot ellepték a darazsak valami rajzás miatt. Nem is értettem, mert cigók viszonylag kevesen voltak, azok is inkább a hegedűt húzták, mintsem az idegeimet, így kibaszottul fárasztó volt az amúgy is megterhelő munka, hogy még a zümiket is kerülgetni kellett. Mindenféle csapdákat raktunk ki, meg már előre be voltak készítve az ecetes kiöntők, ha esetleg vendégben kár esik. Sajnos ez nem is volt ritka, megesett, hogy egy nap alatt, akár öt-hat fullánk okozta csípést is le kellett kezelnem, ami magával hozott egy raklap kellemes és néhány kellemetlen szitut is.

Egyik nap éppen a szomszéd animátor kiscsaj seggét bámulva ábrándoztam arról, hogy milyen jó lehetne végre nem pinákkal foglalkozni, hanem csak otthon ülni, játszani, zabálni a fánkot, meg gyűrűk ura maratont nézve egész nap ki se kelni az ágyból, amikor megérkezett egy olyan szőkés vöröses dög, hogy még a túlparton is vigyázba álltak a faszok. Mellette pedig egy kellemesen napbarnította, jóképű csávó, akinek szálkásra gyúrt vállait és karjait, csak pillanatokig árnyalta a gömbölyödő sörpocak. Illedelmesen köszöntek, rendeltek és ettek, ami azért meglepő dolog, mert a kellemes külsejű magyar emberek, abban az időben ritkán voltak jófejek is, így simán átverést éreztem a háttérben, Apehet, MI6-et, FBI-t vagy valami ilyesmit, de mikor rendesen kérték a számlát és nagyot is jattoltak, akkor megnyugodtam. Igaz ültek még ott vagy egy órát a napon, csak így chillezve, de gyanúm eloszlani látszott. Pont ekkor kiáltott fel a kishölgy, de olyan éktelenül, hogy a túlparton azóta is álló péniszek hirtelen eldurrantak én viszont tudtam, hogy a szárnyas hadosztályunk állhat a háttérben, így kérdés nélkül vittem is az ecetet és szalvétát, amiért ritka hálásak voltak. Utána még napokig hozzám jártak ebédelni és tőlük kaptam ezt a szépséget is, amit már egyszer feltettem a blogra, de mivel geci egoista vagyok, ezért újra felteszem.

 fot_2_1411818427.jpg

Hát nem gyönyörű?
(Amúgy kiderült, h valami híres rendező, de istenért nem vágom, hogy kicsoda a csóka.)

Sajnos nem volt mindenki ilyen elnéző a szolgáltatóegységgel, már a zümik tekintetében. Még ugyanazon a napon, mikor, kicsit később egy új vendég érkezett, valami híres orvos csehországból, aki hozta kis feleségét meg a két hat-nyolc év forma gyermekét. Konkrétan még a cölöpöket sem verték le a lakóbusz ponyvájához, már jöttek is az étteremhez, gondolom éhesek lehettek mint a picsa, be is rendeltek négy gyrost, mert az olyan kajának tűnt nekik, amiben nem csalódtak.

A zümik már ekkor megcsípték az egyik gyerkőcöt, pedig baszki még be se értek úgy egészében az étterembe, egyedül a fickó állt be a pulthoz rendelni valamit, hogy minél gyorsabban elkészüljön. Szó szerint tényleg elleptek minket a darazsak, olyan volt mint az a diznifilm, amikor a zsidók ráküldik a csapásokat egyiptomra aztán a főnogosz fiát meg kinyírja a biboldó átok, mert nem kecskevérezte tele az ólajtót. Szóval para volt a helyzet elismerem, de összességében aki falun nőtt fel az nagyjából látott már ilyet is tudta, hogy nem kell hadonászni, meg basztatni a röpködő kisállatokat és akkor baj sincsen. Nade mit tehet akkor a pincér, ha abban a pillanatban, ahogy leteszed a tányért az asztalra, már oda is száll az a kis geci? Én esküszöm nem vettem észre, abban pedig biztos voltam, hogy nem az Ákos szakácsunk főzte bele a salátába a kis rovart, egyrészt nem rajongott az egzotikus konyháért, másrészt az meg pont annyival több idő, amennyit fáradtságnak ítélt volna egy gyros-ra.

Az első kört még benyeltem, amikor a fontoskodó apuka, szigorú ejnye-bejnye keretében visszaküldte az ételeket. Oké, lehet, hogy én hibáztam. Lehet, hogy mi hibáztunk. Megesik. Elnézést kértem és mutattam a helyzet elég magától értetődő voltát, miszerint gecisok a darázs. A második kör gyrossal már nem vicceltem. Konkrétan búra alatt vittem ki és ott is hagytam, de ez maximum akkora védelmet jelentett, mint tüzelőbugyi egy mangalica seggén, mikor németh szilárd áll mögötte. Óhatatlanul a darazsak megrohamozták a finom, friss és tradícionális gyrosban lévő csirkedarabokat. A faszi ordított. Még talán meg is érteném. De velünk. Ezt viszont már nem. Szabadkoztam, ígértem neki új adag gyrost elvitelre, ingyen koktélt, ajándék pizzát, magyar teltkeblű lányok natur franciáját a végén testre vagy szájba, de nem hatotta meg bűnbánó beszédem. Hosszas erőlködés után, mondtam, hogy akkor talán fizesse ki a számlát és nem kell tovább boldogítanunk egymást, amit persze sértésnek vett és a lehető legszánalmasabb emberi reakcióval próbálta lekezelni; elkezdte fitogtatni azt, hogy ő orvos én pedig csak egy semmirekellő pincér vagyok, aki így is fog megrohadni, akinek az a dolga, hogy az ő kajáját elvigye a pulttól az asztalig. Hát én sok dolgot képes vagyok benyelni, de az ilyet nem és a legrosszabb tulajdonságaim közé sorolom, hogy fel tudom venni a versenyt suttyóságban, így én várakozás nélkül elkezdtem sorolni, hogy amíg az ilyen fasszopók félrészegen fetrengenek a pulton, addig szoktam én a feleségüket lekúrni a konyhában, s nyomatékot adva szavaimnak ezt így testtel metakommunikáltam is az asszonyka felé, aki annyira érthette amit mondtam, hogy úgy elpirult, hogy egyből tudtam, hogy nagyon érzékeny témára tapintottam rá.

A faszinger feje vörösebb volt, mint dobó kata szeméremszőre és még megpróbált valamit mondani, vagyis üvölteni, de nem igazán futotta neki másra, mint hisztis toporzékolásra. Pedig szívesen bemutattam még volna néhány pozítúrát így léggitár jeleggel, de sajnos nem volt rá már vevő. Lebaszott a földre egy húszast, ráköpött, majd elviharzott. Mármint lakókocsistól.

Fél óra nem telt bele, jött is a kempingvezető, hogy mit csináltunk az ő privát cseh VIP vendégével, mert a három hetet amit előre kifizetett most igényli vissza a recepción és húznak haza, hogy ők többet magyar szót sem akarnak hallani. Lehet, hogy kicsit erősre sikerült, nem tudom. Állítólag odahaza meg is írta valami turisztikai weboldalnak, szóvla ha valaki tud szlávul, az nyugodtan keressen rá.

következik: Klárika londonban

 

Vegyetek eBookot. Olcsóbb mint egy doboz cigi :D

cover_vendeghanyas_2.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://vendeghanyas.blog.hu/api/trackback/id/tr6415006454

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Burgermeister 2019.08.13. 17:47:40

"így én várakozás nélkül elkezdtem sorolni, hogy amíg az ilyen fasszopók félrészegen fetrengenek a pulton, addig szoktam én a feleségüket lekúrni a konyhában,"
ezekről is irhatnál

Szerda Úr · http://vendeghanyas.blog.hu 2019.08.13. 18:33:43

@Burgermeister:

nem lenne az felesleges önpallérozás? én annak érzem így első blikkre

Yossarian_M 2019.08.14. 22:30:21

@Szerda Úr: lehet, hogy az lenne de kellenek a peldakepek napjaink fiatalsaganak, es en nem mindig erek ra, ugyhogy hajra, irjad megfele :D