Egy monitorfényekkel teli folyosón kellett áthaladnom és a stúdió előtt leültetett közönség hatalmas ovációban tört ki, mikor megérkeztem a talk-show házigazdájához. Az őszhajú férfi, borvirágos orcájával izzadós-szakállas puszit nyomott az arcomra, majd bal kezemet felemelve a mikroportjába üvöltött, hogy üdvözöljék Szerda Urat!
Az ízléses bőrkanapé amire ültettek, rettentően kényelmetlen volt és semmilyen formában nem voltam képes elengedni magam. A műsor logójával ellátott bögréből szürcsöltem az enyhén szénsavas vizet, mikor belekezdtünk.
- Vendéghányás! Honnan a név eredete? - kuncogott a fickó.
- Valójában magam sem tudom - kezdtem bele a monológomba - ez egy régi pincér vicc, "Szíveslátás, vendéghányás". Akkor mondtuk, mikor olyan vendéget kellett kiszolgálnunk, akit legszívesebben levertünk volna egy csavarkulcssal, tesét elégetnék, sírját leokádnánk, de közben mégis mosolyogtunk.
- Rendkívül szellemes. Mondja csak, miért gondolja azt, hogy jó ötlet arról írni, hogy maguk vendéglátósok, hogyan alázzák meg a vendéget, miközben valójában az lenne a dolguk, hogy kellemes élményben részesítsék? - evezett harciasabb vizekre a fickó
- Őszintén szólva magam sem tudom, mikor elkezdtem írni, akkor csak az hajtott, hogy leírjam ami történt velem, sosem gondoltam volna, hogy erre emberek kíváncsiak. - adtam elő álszerényen.
- Mégis milyen emberek olvassák magát?
- Leginkább szakmabeliek, akik ugyanolyan sztorikat éltek át, csak más helyen, időben és személyekkel. - vágtam vissza határozottan.
- Tehát maguk leírják, hogy hogyan verik át azt a vendéget, akinek előtte a levesébe pisáltak és utána megosztják egymással az ilyen blokkposztokat és azon nevedgélnek? Nem gyerekes ez egy kicsit?
- Szerintem ez picit többről szól, egyrészt bemutatja a vendéglátás sötét és monoton oldalát, ahol a dolgozók nagyon sokszor 16 órákat is dolgoznak hetekig szabadnap nélkül, másrészt a furább vendégek által előadott produkciókat én kötelezőnek tartom megörökíteni az utókornak. - nevettem.
- Tehát maga lényegében gúnyt űz azokból akiket előtte nap kétszínű mosollyal az arcán, a markát tartva kiszolgál? - csattant fel a fotelból.
Közönség: HŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ!
- Igen, lényegében erről van szó. - vigyorogtam.
Közönség: halk nevetés
- Itt van a kezemben Szerda Úr frissen megjelent botránykönyve, amelyben munkájukat végző ellenőröket vernek meg seprűnyéllel, részeg tinédzserlányokat használnak ki szexuálisan és lényegében meglopják a vendégeket. Mi késztette arra, hogy ezt ön vállalva a fák pusztulását, papírra vesse? Rendes ember ilyenben nem vesz részt, de ha mégis akkor legalább annyi esze van, hogy eltitkolja! - hergelt a fickó, sunyi éles hangon.
- Az ellenőröket én is szívesebben vertem volna nagy kék műfasszal mert az tovább tart, de erősen tiltakozom az ellen, hogy én bárkit is kihasználtam volna, kiváltképp tinipinákat, hiszen senki nem fogott faszt a tarkójukhoz, hogy igyanak és rámmásszanak. - próbáltam ügyetlenül védekezni.
- Áldozathibáztatás! - ordított.
Közönség: fuuúúúúúj, sovinisztaaaa, náááci, fúúúúúúúúj
- Úgy érti, hogy ha hagyom, hogy egy seggrészeg nő leszopjon az szexuális erőszak és még hibáztatom is? - képedtem el.
- Így van! Minden rendes keresztény ember tudja, hogy a nőkkel először írásos beleegyezést kell kérni, külön záradékkal a behatolásra kész testnyilásokról és függelékkel az előjáték mikéntjeiről. Bármi történik ami ettől eltér, az bizony a lehető leggusztustalanabb szexuális erőszak. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy maga Szerda Úr, vagy hogy hívatja magát, egy szexuális ragadozó akinek börtönben van a helye és akkor még a vendégek sérelmére elkövetett bűneiről nem is beszéltünk. - darálta a szavakat, akár egy prédikátor.
- Pedig vendégeket is kúrtam meg volt, hogy a Gyula pálinkáztatta a férjet, amíg az asszony feje kopogott a konyhában a saválló pulton. - próbáltam rákontrázni.
- Nem szégyelli magát! Ez az undorító liberális hozzáállás európa végét jelenti! - s ahogy ezt elmondta, még egy könnycseppet is megeresztett a büszke nőért.
- A műsor szerződésében azt beszéltük meg, hogy csak a könyvről kérdez. - próbáltam visszaterelni a beszélgetést promózandó művemre.
- Máris menekül. TEREL! Tipikus erőszaktevő! De ám legyen. Kérem mesélje el, hogy mi késztette arra Tibor kollégáját, hogy idézem; "belehogyozzon Henry feleségének forraltborába?" - tette fel olvasószemüvegét, ahogy a könyvből kilógó post-iteket lapozta.
- Semmi, csak utáltuk a kurvát, mert visszataszítóan viselkedett!
- Szégyentelen! - súgta szinte magának. És mondja csak, ha már az ilyen undorító dolgok nem zaklatják fel, hogyan tud úgy aludni azzal a tudattal, hogy konkrétan meglopja azokat a vendégeket, akikből él? Idézem is "...De csak dollárral tudnak fizetni, Gyula mosolyogva mondta, hogy semmi baj. Informálisan vált dollárt 150 ért, megfelel?...". Hát kérem, ez még a szocializmusban is rablásnak számított volna! - törölgette izzadt homlokát.
- Nade kérem, ahhoz nekem semmi közöm nem volt. Nem tisztem megítélni, hogy néhai főnököm, hogyan vált valutát.
- Dehogynem! Hiszen nem szólt senkinek! Sőt így még inkább bűnös, mert fel kellett volna jelentenie! - ordított rám.
Közönség: ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!
- Maga egy szégyentelen ember, aki büszke is arra, hogy lop, csal, hazudik és kéjeleg és nem rest meggyalázni szép nemzetünk irodalmát ezzel a mocsok ponyvával! - dobta a földre a könyvet, majd ráköpött - Az ilyen írásoknak megjelennie se lenne szabad, sőt halálbüntetéssel kéne súlytani azokat akik még csak hasonlókon is törik a fejüket!
- Uram, nem túlzás ez egy kicsit? A történetek bármi sötétek is egy kor lenyomatát tükrözik és velünk éln... - mondtam volna, de a felhergelt közönség lassan megindult felém. Az ősz hajú fickó, felemelte két kezét, mint aki éppen a megváltót várja és kiadta a parancsot.
- ELKAPNI! - s elindult felém, egy régi rozsdás drekóval.
Az első ütés a fejemet érte, a második a gyomorszájamat. Utána csak arra emlékszem, hogy a földön fekve, magzat pózban, próbálok túlélni és ráadásul be is hugyoztam. Ekkor ébredtem fel és bár a talk-show, a verés csak a kisagyam által kivetített képek és hangok keverékei voltak, a könyv tényleg kész van.
Tudom, sokat kellett rá várni, de higgyétek el megérte. Több mint 300.000 karakterben írtam újra a teljes Gyula sztorit, ami az saját történetemet meséli el, a balatoni szezonmunkáról.
Legfontosabb tudnivalók a könnyvel kapcsolatban:
- Megveheted puhafedeles A5-ös könyvben és eBook formájában is.
- Sőt, ha fizikai példányt kérsz, az eBook ajándékba jár.
- Fizetni PayPal-en, Revolut-on, Transferwise-on vagy SWIFT banki átutalással tudsz.
- Ha ezek közül egyik sem jó, írj emailt: szerdaur@gmail.com
- Az eBook-ot a pénz beérkezése után azonnal megkapod.
- A fizikai példányt augusztus elején küldöm, várható érkezés augusztus 7.,8.,9.
- A fizikai példányok erősen limitáltak. Összesen kétszáz darab van. Vészesen fogy.
- Bármi probléma, kérdés merül fel, írj emailt: szerdaur@gmail.com
Felcsigáztalak már? Ha nem eléggé, akkor olvasd el az eddigi kritikákat a könyvről:
“Formailag kifogástalan, az underground szcéna egyik remeke, ahol az olvasó bepillantást nyerhet, a vendéglátás sötét bugyraiba. Fekete humora túlmutat a legmasabb írott intellektuson, cinizmusa a nagy nevettetőkével vetekszik.”
Ivett
Stephen King
Aleska Diamond
Pacsai
Mire vársz? Alig egy belvárosi pizza és sör áráért tiéd az élmény, ráadásul ez meg is marad!
