A homok lávaként égette az emberek talpát a velence korzón. Pünkösd hétfő volt és már délelőtt tízre a teljes partszakaszt napernyők színkavalkádja tarkította. A gyerekek visongattak, a tangás seggek domborodtak és valamennyi büfés előtt sorok kígyóztak. Az út porától nem megfáradta, lassú de határozott léptekkel ért a partra hősünk, egy olyan downhill bicajt tolva amelynek vételáráért még Mészáros Lőrinc is le-lehajolna. Kicsiti lemaradva tőle kullogott párja, egy tündéri kis vékony, szőke, ártatlan szemű hölgyemény, kinek arca a hátán feszülő málhazsák súlya miatt, egyszerre volt ideges, kétségbeesett és fáradt. Az ő kerékpárja jóval visszafogottabb volt, az a fajta trekking amit a sportos boltban száz alatt megkapsz. Megállj! jelezte a férfi, hogy megtalálta a tökéletes strandolóhelyet, közvetlen ahol a homokos rész véget ér és a forró beton találkozik. Miért nem bérlünk napernyőt? Kérdezte a kislány vágyakozóan. Faszom fog háromezret fizetni érte. Jött a határozott válasz. A kerékpárokat gondosan lelakatolták, a marvel mintás fürdőlepedőt a kishölgy szépen takarosan lefektette, majd lehúzta magáról az amúgy is sokat selytető kis nyári ruhát, amely alatt csak egy kis mai divatnak megfelelő, ízléses bikini volt. 

Szét fog égni a bőrünk! - jelentette ki már-már belenyugvóan a kis szőke. Mé? Nemhoztál naptejet? válaszolt a srác, s mintegy lezárva a témát egy sört bontott. A leány jobb dolga híján, felforgatta a háromszáz literes és ránézésre ugyanannyi kilót nyomó málhazsákot és az aljáról sikerült egy doboz meggyes sört előhalásznia, de mire annak hűsítő ízét élvezve belekortyolhatott volna a srác már idegesen ficánkolt, bal kezével jelezve, hogy kenje már be a hátát. Két percet nem bírsz ki bazmeg?

Ragacsos kézzel, s lassan forrásponthoz érő dobozos sörrel a kezében a kishölgy úgy döntött, hogy felhevült testét belecsobbantja a velencei tó iszapos vizébe, s miközben szomorú arccal ballagott, lassú apró, léptekkel a lejáratot jelentő zöld filcanyaggal borított lejáró felé, észre se vette az őt fürkésző háromszáz elismerő, pillantást. Sunyi és lopott leskelődések voltak ezek, amelyek főként a derek és fenék vonalon pásztázták, óvatosan, napszemüveg mögül, hogy mások, de legfőképpen a tekintetek gazdáinak a párjai ne vegyék észre.

A vizet gondosan kiélvezve, úszott, pancsolt, áztatta magát, majd mint egy sellő úgy jött ki a vízből. A visszafelé útón az őt megbámulókra ügyet sem vetve, szinte beleugrott a parton rá váró fiú karjaiba, s egy hosszabb nyelvezés után egy cigi társaságában nézték a túl partot. Szavakra nem volt szükség, csak élvezték a tájat. A jelenet akár romantikus is lehetett volna, ha nem tör fel a csávóból az a szenvedéllyel teli mondat, amit ilyenkor minden nő hallani szeretne; hozzá' már nekem egy sört, itt egy ezres. A napernyő alatt orvvul figyelő, alamuszi társaság egy teljes kilométernyi partszakaszon szisszent fel a közjátéktól, hát még mikor látták, hogy a lányka papucsát felvéve elindult a büfésor felé. A srác nagy ügykédesek közepette cigaretta sodrásba kezdett, aminek thc tartalmáról pár perc múlva a széliránynak ülő családok teljes meggyőződéssel megbizonyosodhattak. A srác már mosolygósra volt sztondulva mire a hölgy visszaért az egy darab sopronival, amire kitalálta a gyerek, hogy olyan éhes, egyenek már hamburgert. A lányka így hát mint a magyar népmesékben a király elé járuló, folyton idióta próbákat teljesítő paraszthoz hasonlóan visszaindult, s ahogy a mesékben a második akadályt is gond nélkül teljesítette. Néhány apró mosoly keretében elfogyasztották a félig fagyott, félig odaégetett csalamádés hamburgert, amire a királytól olyan harmadik próbatétel teljesítésének kérése érkezett, amire aztán tényleg nem volt felkészülve még a habonyból diplomázott oknyomozó újságírók teljes kara sem. Hozz nékem még egy sört! - hangzott hát a parancs, amire az addig békésen csirkecombot meg bealufóliázott fasírtos szenyát ebédelő családok is már csak a fejüket fogták. De a kislány szó nélkül teljesítette. És még csak fél egy volt.

Tangás segg, tangás segget követett a parton, hatvanas bicepszek mászkáltak pálcikalábakon, törzsi tetkókkal és a vizibicikli flotta által termett lóvéből lassan kijött a budapest belgrád vasút fele is, de a hőszerelmes programja nem változott. Úszott, bekente ő ura hátát, majd elment neki sörért. Néha közösen szívták a dzsoját, néha váltottak egy csókot, de tegnap óta a parti nádasban hesszelő alkesz és hómlessz győző többet beszélt ezidő alatt mint ők ketten együttvéve, pedig a csávó baszod néma. 

A napernyőket lassan összecsukták, a bérelt napozóágyakat komótosan visszavitték, de hősnőnk kitartott és szorgalmasan naptejezett, hozta a söröket és még azt se tette szóvá, hogy a melléjük telepedő csíktangás ribancról a csávó szemét szikével nem tudtad volna leműteni. Hat óra körül jártunk, mikor a hölgy lassan, szomorú arccal húzta magára a nyári ruháját, s kisebb súlyemelő rekordot megdöntve magára húzta a málhazsákot. Rövid öleléssel tarkított, hosszú csókot adott párjának, majd a trekking kerékpárt tolva megindult a korzó kijárata felé. A csávó napszemüveggel a fején, dzsóval és dobozos sörrel a kezében, derékig a vízben pedig este nyolcig nézte a picsákat, csak néha jött ki, amikor újat bontott. Tovább nemtudom, mert nyolckor eljöttünk a gecibe. 

Szőke kislány kék bikiniben, pünkösd hétfőn a velence korzóról, nem tudom ki vagy, de azt igen, hogy látatlanban is jobbat érdemelsz. 

Igyatok basszátok meg és ne legyetek büdös gecik. 
A hányás nem jelent kizárást!

Most már akár egyszeri alkalommal, bankkártyával is!