Amikor egy spanod elmegy, akkor arra nehéz bármit mondani. Nem azért, mert nem tudod elfogadni a halált, hanem leginkább azért, mert felkészületlenül ér. Tudom csúnya dolog ilyet mondani, de amikor az ember idős rokona, nagyija patkol el, akkor azért ott már mindenkiben benne van a következő lépés. Jó esetben elérkezik a szomorúsággal vegyes megnyugvás, vagy éppen az örökségen kezdődő civakodás, de bárhogy is legyen, a salétromszagú dohos könyvek pakolása közben is tudjuk, hogy van tovább.
Mikor egy spanod dobja fel a pacskert, akkor csak ott állsz azzal a gecire tehetetlen dühvel, amit megfogalmazni sem lehet rendesen, szépen meg pláne. Ilyenkor feltörnek azok az érzések, amelyek az "Én"-t akarják védeni, miszerint megpróbáltuk mondani a Májkinak, hogy ha így él, annak nem lesz jó vége, s abban a keserű, lelkiismeretfurdalással teli gyászos ködben, meggyőzitek egymást a haverokkal, hogy ez elkerülhetetlen volt és nem tehettetek semmit. Persze mindannyian tudjátok, hogy ez egy órmotlan gecinagy hazugság, de közös csínyként, kacsintás nélkül is tudjtátok. Nem szóltok róla, nem beszéltek többet erről és felemelitek a poharatokat az elhunyt nevét kiáltva. Akkor már teljesen mindegy, hogy mit tett, miért haragudtatok rá, vagy éppen miért szerettétek.
...
Andrisnak pont vége lett a szezonjának, itthon veri a faszát, Pacsai lakásában és minden nap elautózik a Májki sírjához, hogy ott egy lájtos dzsót elpöfékeljen és eljátsszon a gondolattal, hogy valami atom jó bula egész véletlenül a temetőben grasszál majd, s odalép a világfájdalmat sugárzó vikinghez, s rákérdez, hogy mi a baj. Pedig legbelül sejti, hogy gecire nem jön senki. Illetve nem, mert tegnapelőtt a Jolánka volt a férje sírjánál, ami szomszédban van a Májkival. Gereblyézett, meg gazolt picit, aztán rászólt az Andrisra, hogy talán nem kéne a temetőben dohányoznia, de ennyiben maradt a dolog.
A halotti tor, mármint persze a nemhivatalos, az olyanra sikerült, hogy ha a TEK tudomást szerzett volna róla, akkor most középeurópa legnagyobb drogfogásával lennének tele a hírek, de így csak hárman baszták szét magukat olyan módon, hogy a szomszédban kiadott airbnb-s kecóból is átjöttek az angol turisztok, hogy mekkora geci jó buli van, had' mozogjunk már mink is.
Az este úgy indult, hogy Klárika átment Pacsaihoz, de a srác még nem volt otthon, csak az Andris forgott a konyhában, meg pakolászta az estére beszerzettt 180 liter sört és ugyanannyi töményet. A Pacsai azt mondta, hogy elmegy narkóért, de hallod bazmeg, egy egyszer-egyes tükörrel jött vissza, amelybe a jobbalsó sarkába belegravíroztatta, hogy májki plusz a dátumot. Fogta felfektette a jing-jang mintájú dohányzóasztalra és mindenből kipakolt egy masszív adagot. A gyorsból az Andris konkrétan elkezdett pinát rajzolni, míg a Pacsai azzal fojtatta, hogy alfa romeo jelet próbált felvinni, de mikor rájöttek, hogy egyik sem egy kimondott festőművész, akkor inkább utcák apritására használták fel a még megmaradt idegeiket.
Pacsai és Klárika között a hangulat feszült volt. Hogy a helyzet súlya vagy a békülési szándék afféle előszele volt, hogy ki tegye meg az első békítő lépést, még nem körvonalazódott, de az igen, hogy már látványosan nem ordibáltak egymásra minden szutykot. Pedig a Klárika hallod egy olyan szettet választott, hogy félő volt, hogy a király utcán végigsétálva, nem e nézik bárcás büdös ringyónak. Beszarsz, olyan miniben feszített, hogy konkrétan előlről láttad a bugyin át a vágányt, hátulról meg akár az ánuszrózsa redői is megszámolhatóak lettek volna, de ez Klárika szerint csak azért van, mert fogyott picit popsiban és most felcsúszik ez a szar. Mindenesetre Májkinak tetszene és dadogósan kínos bókokkal árasztotta volna el és ez volt a lényeg.
A zenét amit hallgattak, már nem is váltogatták, youtube-ról ment a muzsika, amibe az Andris folyton belepakolt valami vérhányós, érfelvágós témát, amire a a hölgyemény sikítozva próbálta a többiek tudtára adni, hogy kibaszottul idegesíti őt.
Utána fogták, bebasztak valami nájdzselsztétlit, madj elkezdtek inkább komolyan narkózni, mert a feszkót, azt a belülről mardosó érzést, rohadtul nem bírták. Volt, hogy percekig ültek néma csendben, amit csak a borotvapenge ütemes koppanása tört meg. Volt valami furán megnyugtató abban, ahogy a hűvös penge az üvegnek csapódik. Azokban a percekben a fejbológatások már nem is a zene ütemére, sokkal inkább az aprítás folyamatának, ismétlődő ám mégis ritmikus koppanásaival állt szinkroban. Sörök szisszentek, röviditalok kerültek jégre, poharak koccantak és néha a semmiből hisztérikusan feltörő nevetés csattant, amit vagy szipogás, vagy pedig szomorúság váltott fel. Az érzelmek hullámvasútja, drogokkal turbózva, nem igazán megfelelő környezet egy olyan társaságnak, akikben ezernyi elfojtott harag, szenvedély és bánat lakozik.
Talán éjfél környékén járhattak, mikor kitalálták azt, hogy felváltva meséljenek egy sztorit a Májkigyerekről, de lehetőleg olyat, amit csak a mesélő ismer, a többiek nem. Amikor már a harmadik körön túlvoltak és hol elismerően bólogatva méltatták, hol pedig visító disznóként nevettek, Májki szelleme tán tényleg az üdvözlés határán lehetett. Ha voltak is valaha barátai akkor azokat már rég elmarhatta magától, a családja pedig inkább volt a temetésen is beletőrődött, mintsem megtört.
Andris az orrához emelt, egy összetekert húszeuróst és mintegy kontextusba helyezve mondandóját, rövid velős mondatban próbálta megfogalmazni, hogy bármilyen fasz is volt ez a hülyegyerek, ő azért szerette és büszke rá, majd úgy zárta a mondatot, hogy "ezt májkira" és végigment a sugárúton. Közben ahogy fogytak az italok és az apró fehér szemcsék szívódtak fel a nyálkahártyában, úgy oldódott a Klárika is, s e telefonján régi képeket nézgetett. A huszonhárom ugyanolyan napfeleltés képet böngészte éppen, amiket még 'Sound-on csináltak, mikor még együtt volt a csapat, vagy A CSAPAT. Gondos filterezés után kirakta instára, amely csak picit törte meg az előtte lévő 165 tükörben pucsítós képet, de állítólag ez manapság nem probléma.
Pacsai egy új koktéllal kísérletezett, amelynek szerves része volt egy mozsárban porrá zúzott partieki, némi sprite, tequila és pezsgő. Az volt a lényeg, hogy a vastagfalú tumbler pohárban hozzávágja az asztalhoz, mint a teqiula bummot, majd az amfetaminnal turbózott piát felhajtja, de annyira nem jött át neki, ezért az volt a mondás, hogy míg a dzsó füstjét lentartja, addig felszív egy apró csík kólát, iszik felhajt egy pohár pezsgőt és csak utána fújja ki. Kész bazmeg és akkor még a mutatóba hozott peyote kaktuszt meg se ették.
Viszont jöttek elő a sztorik, meg persze a hülye Pacsai elkezdte fészen kikutatni az ivett-et és most azon röhögcséltek, hogy mennyit hízott, meg együtt van valami palival, akinek a pacekja első blikkre még a Jocóénál is cinkesebb volt, majd a beszélgetés rátért néhai főnökükre is. Andris komoly arccal próbálta előadni, hogy ő bizony tudni véli, hogy Jocókát rendesen megcumiztatták a böriben, még mondta is, hogy hallod tesa kínáljanak meg szappannal a csillagban, ha hazudok, de itt eltört benne a komolyság és beteges röhögőgörcsbe kezdtett.
Közben Pacsai meg volt győződve arról, hogy ha már a pina házhoz jött, akkor meg is lesz. Volt egy elmélete arról, hogy onnantól fogva, hogy egy nőt megkúrt, azt bármikor később újra meg tudja és mi lehetne kedvezőbb hely ehhez, mint a lakása, egy vödörnyi narkó és egy tehervagonnyi alkohol. Nem hitt a szerencsében és a rossz szériában, de amikor a konyhában elkezdte gyömiszkölni hátulról a Klárikát, olyan csattanós pofont kapott, hogy az Andris elkezdett pogózni egyedül a nappaliban, mert azt hitte, hogy a kedvenc panda-metálos együttese ütött egyet a cin-re, de még jobban meglepődött azon, hogy mikor ezek ketten visszaértek duzzogva, a Klárika az ő ölébe ült bele. Persze semi foganatja nem volt, némi cicáskodáson kívül, de ez akkor tényleg nem zavart senkit, hajnalig folytatták a tivornyát és még másnap délután 4-kor is csak a beszélgetésé volt a főszerep.
Hogy melyikük ötlete volt, hogy menjenek le a Joseph's Exclusive Hungarian Restaurant néhai épületéhez, az már vita tárgya volt. Klárika esküszik, hogy ő mondta először, Pacsai szerint le is lehetne vágni a faszát, ha nem ő hozta fel a témát, Andris pedig hajlandó feltenni a Gamma Ray koncerten szerzett dobverőjét is, de aztán a közel három órás autóút alatt végül csendben kegyeztetk egy kollektív döntésben, s így mindenkinek igaza lett. Amúgy a Pacsai vezetett, ami azért volt csoda, mert mikor összekészültek, akkor kétszer esett össze a zuhanyzóban, de volt már bennük annyi etil, hogy az ilyen apróságokon nem akadtak fent. Mondjuk az út is eleve viccesre sikerült, mert az volt a mondás, hogy az alfában rágyújtani nem lehet, de ennyi motyó után, a füst az kell a szervezetnek, így minden pihenőhelyen megálltak ahol lehetett venni sört, meg kávét. Klotyóban pici csík, aztán go tovább, volt vagy este nyolc mire a kavicsos, murvás parkolóban lassan megállt az autó. Klárika a kasztrálásokhoz is remekül használható tűsarkújában vagy húsz centit süppedt bele a kavicsosba, de a lovagias társaságának hála, hamar kimentették.
Ahogy ott álltak, felrémlett bennük minden illat, íz és jókedv, amit alig egy éve ilyenkor átéltek, s vagy a kábítószer, vagy pedig a szentimentalitás miatt belül elképzelték, hogy Májki szelleme ott áll mellettük, azzal a folyton izgő-mozgó, rugózó testtartásával. Percekig álltak csak ott a szemerkélő esőben, mikor Klárika a mutatóujját az épületeggyütes egyik sarka felé szegezte, s a többiek szavak nélkül is értették, hogy mit akar. Közelebb mentek, ahol egy ismerős megállítótáblára, remegős betűkkel az volt felvésve, hogy "eladó, vagy hosszú távra kiadó".
Utána hosszan nézték egymást.
_
_
_
ui.: Tudtad, hogy ha 2019.05.31.-ig feliratkozol a támogatóként a Patreonomra, akkor a júniusban megjelenő könyvemből automatikusan kapsz egy példányt elektronikusan? Ne maradj le »» Katt »» https://www.patreon.com/vendeghanyas
