Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szíveslátás, vendéghányás...

Szíveslátás, vendéghányás...

A magyar rockrajongók koncertösszetétele

2019. május 16. - Szerda Úr

A középkorú, magyar rockegyüttes rajongó Eddát, Lord-ot, Ossiánt, Bikinit, Pokolgépet esetleg Karthagot hallgat. De nem csak hallgat, hanem élete egyik fő értelme is a választott zenekar iránti rajongás. Ami modorossá teszi eme zeneművészetért rajongó embertársunkat az a másokkal szembeni megnyilvánulás, önnön nagyszerű zene igényességének, s zenéhez értésének feszt hangoztatása mások (de inkább más zenekarokkal) szemben. Fontos megjegyezni, hogy ez a modoros típus, kizárólag az 50-es évektől a 80-es évekig születettekre vonatkozik, ugyanis csak ők érthetik igazán a Kádár-korszak alatti underground (vagy talán annyira nem is?) lázadás eszméjét, amit még így ötven felett is előszeretettel hangoztatnak. Ahogy sok más esetben, itt is elkülönülnek egymástól a férfi és női rajongók, hiába együtt éneklik a márhívót, teljesen másképp viszonyulnak a zenekarhoz és több különböző alfajuk is létezik.

Férfi

A rockerség egy kétségkívül férfias dolog, a bőrkabátok, a szegecsek és a vad életérzés még a legpuhányabb, pocakos férfit is képes egy olyan fokra romantizálni, amely a megfelelő közegben akár még vonzódás tárgyát is képezheti. Persze közöttük is több féle létezik.

Ősrocker

Valahol a Hobo Blues Band és P. Mobillal kezdte, de hamar ráállt a Beatrice-re, mert a munkásosztály keserűségének szellemében könnyen tudott azonosulni valamennyi mondandóval, de nem szégyellt más magyar rockosabb muzsikákat és előadókat is hallgatni. Tele van hangzatos sztorikkal, a Kádár-korszak alatt üldözött, ellehetetlenített zenekarokról, napra pontosan felidézi azt a koncertet amikor a CPG tyúkáldozatot mutatott be a koncertje során és bájos túlzásokkal szépíti húsz-harminc év távlatából a régi underground éjszakai életet.

Te emlékszel a Csöves Dinire? Tudod ő volt az aki egy kihipózott pólóra ráírta oroszul, hogy utálom az oroszokat és úgy jött Ricse koncertre aztán rendőrök meg jól elkalapálták meg bevitték?

Fekete lyuk, totalcar, Ifipark, kinizsi mind mind egy korszak lenyomata és ezernyi (megédesedett) emlék színhelye. Ismeri a régi vidéki nagy rocker helyeket is a legendás Győri Torock, a veszprémi padlás, és amikor kimondja sokat sejtetően az eget bámulja és mosolyog. Az Ősrocker csöves volt egészen amíg munkába nem lépett a szakiskola befejezése után. Ritkán voltak valóban azok (mármint egzisztenciálisan), mert azért tellett nekik szimatszatyorra, használt farmerre és persze koncertbelépőkre. Ahogy elkezdtek dolgozni, úgy lettek Ricsések, Eddások, Mobilosok vagy éppen a már hazánkba is begyűrűző nyugati zenészek, együttesek rabjai. Az Ősrocker ott volt minden nagyobb rendszerváltás előtti koncerten, így a ‘86-os Queen-en is (plusszpont ha úgy szökött be) aminek élményeiről egy DVD film szakértői kommentátoros anyagát is meg tudná tölteni. Jellemzője, hogy mindenevő, széleskörű információkkal rendelkezik valamennyi általa követett zenekarról, fejből mondja a felállásokat, évszámokat és még az alig ismert, ritka EP-ken szereplő számokat is fejből dudorássza.

Én a Bakancsos Eddát szerettem, a kedvenc számaim is abból az időkből vannak. Persze ez nem a te hibád én vagyok olyan öreg, hogy még a kezdetekre is emlékszem, nem csak a Művekre.

Alapvetően lehet atyáskodó, mindent jobban tudó típus is, de akár teljesen ártalmatlan zenekedvelő, aki tényleg csak a kora és el nem ivott agysejtjei miatt jól emlékszik a régi dolgokra. A legkevésbé modoros típus a jelen felsorolásból.

Szalonrocker

Ő sosem fűzött túlságosan komoly szálakat a választott együtteséhez, egyszerűen csak a vidéki/proletár élet egyszerűsége egyfajta természetes lázadásra nevelte. Ő az aki hétfőtől péntekig dolgozik az üzemben/gyárban, hétvégén meg úgy bebaszik Lord koncerten, hogy az asszony piromkodva cipeli hazáig, miközben azért lájtosan ő is be van csápulva. Szeret mindent amit (meg)ért, Ricse, Edda, Lord, Deák Bill mester (a legnagyobb rocker a világon!), de szívesen veszi az új vonulatokat is, amíg azok mellőzik a popposabb beütést.

Most ne érts félre nincs bajom nekem az újakkal. Szivárványozzanak, meg királylányozzanak csak nyugodtan a rádióban engem nem érdekel, de azért ilyen zenét csak az csinál, aki tinilányokat akar kúrni. Én egy másik korszakban nőttem fel, akkoriban a Hobónak is megvolt a maga romantikája. Szó se róla egy jó menyország touristra viszont bármikor bezúzok a tömeg közepébe!

A szalonrocker főként melós, vagy nem túl magas jövedelmű és intellektusú ember, aki mindenféle rendszerrel szembeni kiszolgáltatottságát, bukott kisemberségét egyedül a koncerteken képes annyira levetkőzni, feldolgozni, hogy a következő eseményig ne dőljön a kardjába. Eleinte nem volt nagy fesztiválrajárós alkat, bőven elvolt a megye szinten elérhető koncert kínálattal, de mióta minden második bokornak van fesztiválja, azóta szívesen jár ilyenekre is, mert azért 5900 forintos napi jegyárral ritkán lehet tombolni egymás után egy kis Mobilmániára meg Kalapácsra, de ha már ott van akkor a Quimby-t is megnézi. Alapvetően érdeklődő természet(nek hazudja magát), de modorosságát a korlátoltsága adja. Nem akar új zenéket elismerni, megszeretni, szöveget tanulni. Neki úgy jó ahogy van, a Ricse is úgy volt jó ahogy volt, az Eddát is mióta elvitték az UFO-k azóta szar. Ugyanott dolgozik már harminc éve, valószínűleg lájtosan alkoholista is, a feleség már rég nem szereti, de azért évente három négyszer el-elmennek egy ilyen koncertre, a buli adott, meg hátha lát valami csinos bőrszoknyás kislányt akire kicsaphatja sutyiban. Fő ismertetőjele a legolcsóbb dobozos sör a kézben, munkásbakancs fényesre boxolva és ‘90-es évekbeli nyugati(nak hitt) elnyútt polók. (Lotto, Rebook). A koncert után, a családdal vagy a barátokkal szívesen nosztalgiázik a régi koncertekről. Valószínűleg egy a lakásához közeli talponálló törzsvendége is.

A Zenész

Hasonlóan az Ősrockerhez, ő is széleskörűen tájékozott a magyar és külföldi rockvilágról. Annyiban más, hogy ő nem csak hallgatja, hanem tépi is a húrokat, üti a dobokat, vagy épp hörög a mikrofonba. A nagy neveket nőtt fel, Ossian, Pokolgép, P. Mobil voltak a kedvencei és a rendszerváltoztatás (gengszterváltás) utáni kereskedelmi csatornák megnyílásakor saját együttest alapított, vagy csatlakozott be egybe. Eleinte úttörő ötletekkel, a rock megreformálásával, a stílusok keverésével szeretett volna betörni. A nagy zenei forradalom sajnos elmaradt (legalábbis az ő formációja által) így vagy megélhetési zenészként tevékenykedik, vagy pedig fő munkaidő mellett hobbiból tolja, mondván nem jön rosszul az a párszázezer amit évente ebből keres. Ő ellentétben a fent felsoroltakkal, jóval inkább képben van a külföldi nagyágyúkkal, Kamelot, Iced Earth, Stratovarius és minden olyan heavy zenekarral ami kicsit progresszívabb, mint a trash vonulat. Pár kezdetleges próbálkozás, egyértelmű nyúlás után megtalálnak egy közös hangot, ami főleg a közönség tetszéséhez igazítva kicsit stadionrockos utánérzést ad, viszont ezek a számok fentartják őket akár évtizedekig is. Természetesen őket is ezerfelé lehetne kategorizálni, főleg zenei irányvonal mentén, a heavy, trash, prog, black és death mentén.

Nem rossz ez a Dimmu Borgir szó se róla, sok inspirációt adott, de azért amikor mi a garázsban próbáltunk még régen a NecroKill and Corpse Die formációnkkal, jóval dárkosabb és spirituálisabb hangzást tudtunk összehozni. Bár a szövegek még nem voltak a véglegesek, de a hörgés miatt még a dobos Misi se igazán értette, hogy mit éneklek.

Koncerteken folyton sír, hogy ő ennél tízszer jobb hangzásvilágot álmodott meg és a szövegeik is jóval összetettebbek, de az, hogy nem volt jókor jó helyen, az örökre elintézte a zenei karrierjét. Bele sem gondol, hogy manapság az internet segítségével ha igazán jó lenne akkor utat törhetne magának, vagy ami mégrosszabb pontosan tisztában van önnön tehetségtelenségével és plágium gyanús slágertémáival, ezért elengedi az internetet. A kicsit tehetségesebb, befutottabb zenekarok vidéki fesztiválokra járnak meghívottként, Zorall sörolimpia, Pannónia, Hegyalja (legalja), Fezen, Rockmaraton, de délutáni töltelékhelyeken kapnak csak sávot, ahol jó ha 100 ember tobzódik max a színpad előtt.

Mindent mindig jobban tudnak, a magyar zenekarokról. Belsős infókra hivatkozva mondogatják, hogy Kun Péter azért halt meg, mert rányított a feleségére ahogy épp Pataky kúrta és erről országos jelentőségű vitákat is generálnak a haverjaival, valami lepattant kocsmában, ahol néha felléphetnek borért.

Bármit gondolsz aranyapám, ez így volt, egy hangmérnök mondta nekem aki akkoriban az Edda Táborban volt még kiscsíra road agárdon. Most érted miért hazudna?

Publikus zenekarbeli konfliktusokat elemez, átlát, megold, elmesél. Történeteit hallgatva még Paksi Endre és Kukovecz vitáinak részleteiről is tájékoztat, szándékosan kétértelműen előadva, hogy az avatatlan fülnek úgy tűnjön, mintha ő is ott lett volna. Ha rákérdezel, nem fog hazudni, de ügyesen lavírozik a szavakkal úgy, hogy sejtesse, hogy ő is része volt annó, valaminek.

Nők

Ahogy egy poszt növekszik, úgy kell emelni a tétet és szerencsére a női modoroskodásnál nincs is bizsergetőbb egy modoros blogoló férfi számára. Lássuk.

40+ Gruppie

Bizony-bizony, nem csak a Axl Roses és James Hetfield cipelte hátra bezsongott tinilányokat, hanem Pataky, Kalapács de még talán Paksi Endre is. Nincs olyan kisváros a magyar határon belül, ahol ne élne valaki, aki látni vélte, hogy bizony a Julist rendesen megszopatták az Ifiparkban, vagy a Jolánt megbaszták a Fekete lyuk wc-jében. De most nem róluk lesz szó, hanem az elhanyagolt, idősebb nőkről, aki az Ősrockerhez hasonlóan rajonganak a zenekarért és bármikor széttennék a lábukat a frontembernek. Vagy a gitárosnak. Najó a dobosnak is. A billentyűsnek csak igazán nagy név esetén. Vagy ha partiban az énekessel.

Legjellemzőbben egy Eddás példával tudnám leírni a típust.

A minimum kései harmincas, vagy korai negyvenes Eddás nő (nagy arányban elvált) és akár egy vagy két gyerkőcöt is nevelt. Nagyok már annyira, hogy ne kelljen fogni a kezüket, ezért mindenféle gond nélkül lehet menni bulikázni az éjszakába. Mivel a gyereknevelés miatt közel két évtizedet is kihagyott, megmaradt tinédzserkori kedvenceinél. Kedvence az Edda amit egy ingyenes koncert (kereskedelmi TV roadshow-ja a 2000-es évek elején, vagy falunap) során újra felfedez, s magában ugrálva elönti az a kéjes, izgalmas lázadó érzés, amit gyerekként érzett. Majd teljesen rákattan. Ezután élete fő kikapcsolódási pontja lesz az Edda koncertre járás. Az évente visszatérő fő nagykonceteket már év elején naptárba vési, (csesznek, agárd, miskolc, budapesti nagykoncert), ahová aztán hatalmas drámákkal teli készülődésekkel el is megy.

Ajj Jóska, nem hiszem el ezt a kis ribanc Katit, már év elején megvettük a jegyet a szokásos Popstrandos koncertre és most összeszedett valami faszit, akivel horváthba megy nyaralni. Nincs kedved eljönni velem? Persze szigorúan haveri alapon.

A koncert napja szent, ezt még a csemeték is tudják. Fodrász, dauer, puniwaxolás, egyszóval nagygenerál. Szó se róla, ő nem kurva, nem fekszik le akárkivel, főleg nem koncerten, de a tudat megvan, hogy akár meg is tehetné. Hosszasan gondolkodik rajta, hogy a 2009-es fehér, vagy a 2012-es fekete táboros pólót vegye fel. A fekete eddás kendő lezserül az övbujtatóba fűzve, a fehér eddás baseball sapka pedig a fején. Az elvakultabbak, nem elégszenek meg az Edda Shop-ban vásárolható, vagy a különböző piacokon illegálisan nyomott zenekaros pólókkal, hanem egyedit gyártatnak maguknak. A mégelvakultabbak akár olyat is amikor Pataky-val szelfiznek.

Ha nagy nehezen sikerült abszolválni az öltözéket, akkor még három Eddás facebook csoportban gyorsan egyeztet, hogy ki az aki tutira ott lesz. Természetesen a menetfelszerelésben tükörszelfi kötelező darabja a napnak. Kapunyitásra érkezik, s az elsők között lép a helyszínre, hogy biztosítsa helyét az első sorban. Az előzenekart is végigvárja türelmesen, még akár bólogat is rá, de csak akkor élvezi igazán, ha a Pataky Művek kezd, mert az már félig Edda. A kísérő itt lesz fontos része az estének, ugyanis ő nem tágít az első sorból, ha mégis akkor pisilni max (Era foglald lécci a helyet!). Ilyenkor a hatalmas sorok elkerülése végett, kültéri koncert esetén akár még egy villantást is bevállal a bokor mellett, hogy időt nyerjen. Mivel csak az elmúlt években legalább 20 koncerten vett részt, ezért nagyjából van fogalma arról, hogy milyen szám után, mi következik és a kevésbé fajsúlyos nóták alatt intézi el. Meggyőződése, hogy mivel mind Edda táborban ott volt visszamenőleg öt éve, mind az összes koncerten szelfizik az Attilával (ő így mondja a keresztnevén, utalván kapcsolatuk személyes mivoltára), ezért ő fel is van ismerve. Lázasan próbál szemkontaktust teremteni az ő Attilájával, molinókat, zászókat, vagy egyéb szekuriti-kompatibilis kiegészítőket lengetve. Ha a kierőszakolt szemkontaktus megvolt, akkor örömben úszik a lelke, mert meg lett ismerve, de ha elmarad, akkor megnézheti magát az összes ember, aki a környezetében van. Az a koncert szar volt, a Pataky (immár vezetéknéven) egy beképzelt fasz, aki a legnagyobb rajongóit már meg sem ismeri.

Koncert közbeni mozgáskultúrája eltérő, az egy helyben ugrálóstól, a rétet kaszálós, hajborzolós, csöcsöt dobbantóstól bármi lehet. A gyere őrült alatt élőzik ezzel praktikusan jelezve a külvilágnak is, hogy ő micsoda egy belevaló csaj. Ha esetleg kimagasló kinézetű, akkor a szervezőkön keresztül bejutást intéz a backstage-be, ahonnan fotóriporteket megszégyenítő adatmennyiségű fényképpel érkezik ki. Az élvnedvek spermiumszámáról sajnos nincsnenek rendelkezésre álló adatok, de ha hinni lehet a rossz nyelveknek, akkor azokban sem szűkölködnek.

White trash

Bár messze vagyunk, a TLC-n játszott redneck családoktól, azért még vidéken bőségesen találkozhatunk olyan családokkal, akik kulturális jellegzetességeken kívül, olyan sokban nem különböznek Mama June-tól. Ők is előszeretettel járnak rockkoncertre, nem ritkán a fentebb említett Ős- és/vagy Szalon -rocker házastársai. Ők csoportosan mennek koncertre, ami előtt jól bealapoznak a helyi krimóban és távolsági buszjáratokon. A praktikus hátizsákok majd megszakadnak a dobozos Rákóczy sörök és házipálinkák súlya alatt, a töltött cigik hüvelyei pedig deformáltan roskadoznak. Tőlük látható olyan produkció koncert előtt, hogy az egyik nő sír, a faszi meg arccal a bokorban piheg az alkoholtól. A mértékletesség mint olyan nem jellemző rájuk, viszont összetartanak és ritkán haverkodóak a többi rajongóval. Ők azok akiknek soha semmi nem jó, a hangosítás, a színpad, a wc-k állapota, a benti italok árai. Kevésbé a zene iránti rajongásuk, sokkal inkább a kimozdulás lehetősége hajtja őket, s mivel idegen nyelveket nem beszél, ezért bőségesen megelégszik a már ismert zenékkel is.

Elhanyagolt háziasszony

Férjével már rég nincs meg az összhang, nem is nagyon vágynak egymás társaságára, ezért külön a barátnőivel, esetleg kollégáival együtt mennek Eddára, Lordra esetleg Ossianra. Személyiségükből teljesen kivetkőzve készülődnek, tüll szoknya, fekete tütü, erotikus harisnyák, combfixek bakanccsal, cleopatra stílusban kihúzott remegős ívű szemek, szegecsek és mindenféle olyan cuccal készülnek, amit a vasalás közben a tv-t kapcsolgatva megállapították, hogy fiatalos és rockeres. Már ezek beszerzése sem megy egyszerűen, de az internetnek hála, azért nem is lehetetlen küldetés. Emellé kreatívak, a régi szakadt necc harisnyát megérte évekig tartogatni, de ha csak egy sima testszínű harisnynadrágot találnak, nem restek ruhafestékkel feketére mosni, majd azt manuálisan megszaggatva hozni a vad-csaj hatást. Ha már ténylegesen úgy néznek ki, mint bármilyen 80-as évekbeli heavy metal koncert törzsközönsége hollywood szerint, akkor indulhat a party, vörösboros-kólák, olcsó pezsgők és unicumok tömkelege csúszik le, mire egyáltalán odaérnek a helyszínre. Ott már ritkán isznak, akkor is főleg akkor, amikor valami faszinger meghívja őket. Alapvetően okosak, nem a félredugás hajtja őket (bár nem elképzelhetetlen, hogy megtörténik), hanem a kiszakadás a kisvárosi életből és a lehetőség, hogy megmutassák a világnak a vadságukat. Aztán hétfőn újra felveszik az egszerű deichmann-os cipőt, térdszoknyát és apácablúzt, hogy valami irodában szürküljenek a következő szédítően őrületes csajpartiig. Bár kitértem arra, hogy nem feltétlen dugnak félre, de ez inkább csak a publikus koncertekre jellemző. Ez a típus okos annyira, hogy tudja, egy tömegrendezvényen mindig akadhat olyan aki meglát valamit. Ha az elhanyagolt háziasszony házasságtörésre adja a fejét, az a lehető legnagyobb diszkrécióban, még a barátnők és kollégák előtt is titkoltan teszi.

Párban

Azért nem ritka a jó rockeri házasság, s olyankor közös koncertre, fesztiválra látogatás. Mind láttunk már az alsóörsi motoros fesztiválra együtt menő, bőrkabós középkorú párokat, vagy éppen egyen eddás pólós negyveneseket. Az modorosságuk kimerül a közösen, inkább csak maguknak előadott koreográfián, ahogy egymásnak üvöltik, hogy háromszor szóltam rád

A bejegyzés trackback címe:

https://vendeghanyas.blog.hu/api/trackback/id/tr4514830368

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ezmegmilehet 2019.05.18. 19:59:31

Es az elvalt/elhagyott 40es nok, akik azt hiszik, ujra az ovek a vilag...
Na az egy pusztulat kombo a fent felsoroltakbol.

Draquar 2019.05.22. 19:00:20

Köszi, rég eltemetett céges bulik kellemetlen nosztalgiahullámain hánykolódom azóta is. :)
Farmernadrág, bőrmellény - férfin és nőn egyaránt.
A buli elején veres rúzs csak a nőkön, a vége felé már jelzésértékűen a faszikon is. A nők újrasminkelés helyett a kannás asztalival pirosítanak és a csöcsüket lengetve üvöltik a dalszöveget.
"Megüssem, vagy ne üssem?" "ÜSD MEG!"
"Pálinka szerelmem legyél az enyém!"
"Bubamara"
"Mert a nézését meg a járását"

Főfőnök közben irritálva érzi magát hogy nem rá figyelnek, ezért csendben berúgnak kisfőnökkel és a szigorúan ellenkező nemű helyettessel.
ogadja a nyelvcsapásokat elől-hátul a beosztottaktól, majd (hamis) önbizalmát helyre állítva karaokézni próbál, ezzel megölve a bulit.
A karrieristák maradnak még kicsit közönségnek, a többiek meg lelépnek. Hogy egyedül vagy párossával, az egyéni gusztustól és beosztástól függ.
süti beállítások módosítása