Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szíveslátás, vendéghányás...

Szíveslátás, vendéghányás...

a (nem olyan) régi május elsejék

2019. május 01. - Szerda Úr

Néhánytízezres koszos iparváros, a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején az ifúság szempontjából afféle vad keletnek számított. Nem volt sem instagramma, de még iwiw se nagyon, az internet mint olyan a felsőközéposztálytól felfele volt csak megtalálható és az emberek még nem is nagyon érezték a hiányát. Voltak diszkók, focimeccsek, sörfesztiválok és búcsúk, amik a fiatalabb közösségek kikapcsoládási hubjainak számítottak. Ezek között tűnik ki leginkább a Május 1.-e, mert a maga posztkommunista mellékzöngéjével, azzal, hogy csak egy napos ünnepről volt szó és hogy ekkor még messze jártunk a 10.-én kapott fizetéstől, igazán sajátos és egyedi eseménynek számított. 

img_7129.jpgIllusztráció (Forrás: hegyko.hu)

Ha valaki ma megkérdezné tőlem, hogy mit jelent nekem Május 1.-e akkor röfögve mondanám, hogy a sör és virsli jegyet. Élhető városok szülöttei talán nem tudják, hogy ez mit is jelent, de az iparvárosok széntől koszos arcú purdéi talán ma sem tudnak mustáros, papírtálcás emlékek nélkül a megnevezett kuponra gondolni. Mit neked bónuszbrigád baszod, meg ezerféle kuponakció, mikor április végén a gyárakban marékszám osztogatták a tombola papírra pecsételt "két pár virsli, mustár, kenyér" menüket, amit majd a nagy Május elsején, a rendezvényen felállított sörsátorban be lehet váltani. Aki sztahanovista volt, vagy csak közeli kapcsolatban állt műszakvezetője, felettese segglyukával, az ráadásul "egy korsó sör" feliratú jegyet is kapott, amit természetesen csak ritkán osztottak szólóban, hiszen már a régi melós arcok főnőkei is pontosan tudták, hogy egy sör nem sör. 

Na mi a barátainkkal ilyeneket hamisítottunk 14 évesen, mert az egyik spanci faterja valami nagyobb ember volt a szakszervezetnél, ezért náluk egy elzárt szekrényben állt a tombolapapírtömb. Már csak bélyegzőt kellett szerezni, illetve pontos mintát, amelyről meg tudhattuk, hogy hogyan is kell kinéznie a sörvirslis jegynek. Ez nem volt nehéz, a kisvárosban mindenki a gyárban melózott, s kamerás mobil nélkül is el tudtuk intézni a sablont. Infó órán szépen megszerkesztettük és beszarsz, krumpliból megcsináltuk mint az oviban. Igaz aznap anyám kérdőjel fejjel jött a szobába, hogy miért van négy kiló burgonyából paprikás krumpli és a választ, miszerint mert nagyon szeretem ő sem vette be, de ettől független többszáz sörjeggyel indultunk neki a nagy eseménynek, amit mint megtudtuk célorientáltan Majálisnak is hívnak (jelentsen az bármit is). Aznap végül mi lettünk a királyok, hiszen megértve az adott korszellemet, a lehető legügyesebb kihasználtuk a rendelkezésre álló javainkat, beleértve az eszünket és persze a kiskapukat azért, hogy a nap végére gazdagabban legyünk. A sztori viszont nem erről szól.

Tisztán emlékszem a legelső majálisra, amin részt vettem. Fura emberek, dülöngélve fényes nappal, ki mackónadrágban, ki ünneplő (lila és zöld kordbársony) öltönyben, standok amikre mindenféle múlt századi foglalkozás volt kiírva, focimeccsek, ringlispil, dodzsem, céllövölde. A társadalmi osztályok fura keveréke, a pacsuli szag és a korabeli páváskodás mind-mind szerepet játszott aznap. 

Később már tudatosan készültünk az ilyen eseményekre, hiszen az általános iskolákban tartott mikulásdiszkó és tanári felügyelet mellett tartott banketteken kívül ez volt az az esemény, ahol a magunkfajta kisvárosi parasztgyerek szórakozhatott. És volt is lehetőség bőven, hiszen a kiscsajok, hiába nem voltak akkor még anyagiasok, akkor is szívesebben lógtak az olyannokkal akik be tudták őket fizetni dodzsemre, vagy arra a pörgő lófaszra, amiután sugárban lehetett hányni egy korty unicum nélkül is. 

A Majálisra az egész város eljött, még akkor is ha másnap munkanap volt. A miérteket nem tudom, de arra nagyon is jól emlékszem, amikor 2002-ben (asszem, lehet, h 2001 volt) megtapasztaltam, hogy milyen érzés úgy igazán nem érteni semmit a világból és abból ami körülötted folyik.

Történt ugyanis, hogy spanokkal nagyban készülünk az eventre, gyermeki bájjal legszebbnek gondolt deszkás nadrágok és polók magunkra erőltetése, ezerfelé zselézett haj és két flakon izzadtsággátló dezodor magunkra fújása után, magunkhoz vettük a házilag eszkábált sörjegyeket és dodzsemkuponokat (később már ilyet is hamisítottunk) és kimentünk a térre, ami három egymás melletti focipályát és a mellette lévő nagy füves területet jelentette. Itt voltak felállítva az univerzális búcsús kellékek és egy hatalmas színpad, amin reggeltől már mentek a programok. De még milyenek?! Asszondja, hogy reggel eleve elbaszták az ébredést, mert a helyi fúvószenekar már hatkor trombitával körbebaszkodta a várost, hogy aki mondjuk ezt a szabadnapot pihenéssel töltené, azzal is ki lehessen baszni, aztán mire a gagyi uniformisukban elértek a rendezvény helyszínéül szolgáló térre, frankón bele is büdösödjenek, s átizzadt blúzokat, fehér ingeket láttatva még a színpadon is eljátsszák a mintamókusfentafán-t. Utána következtek a tánc és dinamikus rock&roll csapatok, amik szerintem mai napig kizálóag a lakossági pedofília fenntartását szolgálják. Komolyan még a dark weben sem látsz egyszerre ennyi kiskorút amint seggcimpákba becsípődőtt flitteres tornadresszben emelgetik a lábukat, pillanatnyi belátást engedve serdülő vágataikhoz. Manapság ráadásulk az ilyen táncedzők már tanga viselésére kötelezik a 8 éves kislányokat is, hogy a sailor moonos és oroszlánykirályos literes bugyik, ne lógjanak ki a zsengére szabott táncruha alól. A szülők az első sorban tapsolnak, a második sorban, meg félalkesz borotválatlan kéjencek csorgatják a nyálukat. Hurrá. Éljen Május elseje. 

Aztán persze a csemetéket leváltják az ifisek, ott már el-el pattan néhány jó picsa, akik legálisan is golyóérettek, hogy mikor lejönnek a színpadról, a helyi menő csávók, feszített karral és húszéves opelek slusszkulcsaival várják őket, egy bambi mellett. A táncműsort váltja a polgi beszéde, majd jön valami faszom öregfiúk bandája, akik edda meg deák bill számokat adnak elő lehangolt gitárokkal, félrészegen és persze az elmaradhatatlan májusfa állítás, ami kifejezetten vicces tud lenni, hiszen, hogy a gecibe lehet méltósággal cipelni 10en egy kibaszott hosszú, de alig néhány kilós fát, majd jön a logisztikai rész, amikor is ki kell ásni a gödröt. Nem jó Józsi bazmeg, kavicsos a föld, na addide, izzadnak, kurvaanyáznak, de végül egy óra alatt csak kikaparják valahogy azt a kibaszott árkot, nehogy szégyenben maradjanak férfiúi eredetükben. Ilyenkor már szabad lájtosan izzítani is, bár a hárdkór arcok már délelőtt bőségesen komlót böfiznek. Ilyenkor kezd el kiszállingózni a nép, eddig csak a fellépők anyukái és a már említett pedó arcok vannak kint.

A büféknél szépen lassan sor képződik, a hangrendszer legalább kétszer kiffullad, elfogy a kolbász, el kell érte menni, néhány részeg békésen pihen az ingatag sörpadokon. Kellemes kisvárosi feeling ez, mintha csak egy szigetfeszt nulladik napja utáni délelőtt lenne, csak fura barbár arcokkal. 

Amikor megérkeznek a gyerekek és fiatalok, felbőgnek a ringlispileket irányító cigók magnójából az istentudja, honnan technósított lakodalmas és popzenék, sivítás, sírás, könyörgés és duzzogó hangok vegyülnek el az aqua barbie girl-jének két tuc-tuc-a között, amikor az anyukák realizálják, hogy így fizu előtt annyiba kerül a dodzsem egy körre, amiből még három napra meg lehet főzni. Apának engedélyezve van egy sör, de csak mert nem tudja, hogy van a zsebében néhány kupon, ő sherryt, vagy vörösbort iszik. Ha anya vezet, akkor kólát. A gyerek rostos almalevet, amely a sörsátor mellett már kétszer fellfort a napon. Bár ebéd után jöttek ki, de a gyerek meglátva a sok vásári finomságot éhes lesz, lángos, hotdog, korabeli csalamádés hamburgerek horror áron, ezért kap egy pár virslit mustárral és jó sok kenyeret vesz el a tálcából, amit szalvétába csomagolva a ritikül mélyébe süppeszt. 

Apa lájtosan részeg, nagyvonalúan befizeti a gyereket valami öt perces átbaszásra, hogy közvetlen a menet után kurvaanyázzon magába, hogy most miből vesz majd cigit fizetésig. A baszni rá, ma ünnep van ideológia itt csúcsosodik ki igazán, az elhozott pénzek nagyrésze már rég váltóul szolgált kakasos nyalókára (huncut feleség esetén faszalakú nyalókára), céllövöldére és ha apa jó erőben van akkor üt egyet a kalapáccsal, hogy megmutassa, van még erő karjaiban. A fröccsöntött nyereményvackok egy órán belül eltörnek, megrongálódnak, de sebaj, mert lassan jön az a rész, amit apa leginkább szeret; elkezdenek jönni a tinilányok. 

A kisvárosi és annak agglomerációjában élő lánykák külön műfajt képviselnek, ugyanis internet és megfelelő kínálat híján, a zenetévében (akkor még Z+) látott ruhakölteményeket igyekeznek beszerezeni a piacokon. A tehetősebb hölgyek OTTO és Avon katalógusokból rendelt ruhákban tolják, esetleg a megyeszékhelyen még megfizethető kaliberű butikokból, így tökéletesen el lehet választani a társadalmi osztályokat. A picsavillantó sortok kilencvenes évekbeli megfelelője a feszülős pink tornadresszek és sortok, mélyen dekoltált csillámos feliratú blúzok és flitteres felsők olyan divatbakikkal, amiket manapság egy kezdő tizenkét éves instás lány sem engedne meg magának és akkor még nem beszéltünk anyu három számmal nagyobb tűsarkújáról, résbe bevágó lakknacikról és a bájosan ügyetlen sminkesről sem. A kor még nem letisztult szőr divatja a majálisokkor csúcsosodik ki legjobban, hiszen jó eséllyel itt már olyan az idő, hogy ujjatlanban is lehet domborítani a ciciket és a férfiak maximum kedvesen megmosolyogják az Óriásvész Tormundot is megszégyenítő hónajkutyákat. A farmernadrágra ráhúzott nyáriruhák, a platformos, holdjáró cipők (férfiakon egyaránt, hála neked Buffalo) csak színesítették a az amúgy is izgalmas összképet. A fél arcot eltakaró napszemüvegek (ufószemüveg) teljesen alapnak számítottak, bár ezek inkább voltak divatkiegészítők, mint a nevükből a funkciójukra következtethető elemek, de ez akkor nem zavart senki. 

cipo2-1-768x432.jpg

Ahogy közeledett az este, úgy lett egyre több ember, hiszen a sztárvendég Bódi Guszti, vagy Lord esetleg Edda már tényleg megmozgatta az egész várost. A város fiataljai ilyenkor léphettek igazán színre, hiszen a hatalmas füves placcon, teljes megvilágítás nem volt, lehetett futkorászni, lányok seggére csapni, vagy éppen pisilni a bozótban. Emlékszem egy haver felmászott az egyik fára, hogy majd onnan lesi a dolgukat végző csajokat, de az idiótája azzal nem számolt, hogy felülről nem sok minden látszódik. 

A kicsit idősebbek már táskában hozott vodkanaranccsal, vagy sherry-vel kínálják egymást, a csajszik ütemesen nyelik a lájtos szeszeket, éva vermut, gyümölcsvodkák, breezerek és ilyenek játszottak. (Iszik manapság bárki bacardi breezert?) 

Ahogy a fősztárvendég rákezdett, úgy a kisváros is egyre inkább megőrült, tán az ingerszegénység, tán a folyamatos robotolás hozhatta ki belőlük, de tényleg független attól, hogy lepukkat falusi, pamutmelegítős anyukák, félrészeg atlétás mustárpacsmagos bajszú apukák vagy a 80-as évekbeli amerikai videóklippekből öltözkődő lányok és fiúk, ugyanúgy mozogtak az ütemre este 10-ig, majd utána az utcabálon, s aztán ki-ki a maga lehetőségeihez mérten hazabandukoljon, azzal a tudattal, hogy illőn dicsőítették a munka ünnepét. 

 

ui.: a szakszervezet meg jól rábaszott, mert 5x annyi lett kiszámlázva a büfésektől és dodzsemestől, mint ahány jegy ki lett állítva, de hát nem megérdemelték a gecik? :D

vendeghanyas_patreon_big.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://vendeghanyas.blog.hu/api/trackback/id/tr1914797078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása