Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szíveslátás, vendéghányás...

Szíveslátás, vendéghányás...

fancyBistro' - kezdetek

2019. április 17. - Szerda Úr

Történetem főhőse Áron, aki egy fővárosi étteremben csálingerkedik immár három éve. Főnöke a Béla nagyhatalmú ember, több étterme és kocsmája van mint ahány foga, pedig higgyétek el, hogy nem hiányos a mosolya, sőt még apró elszíneződést sem látsz rajta. Pénz van, ezért a lehető legfancy-bb étkészletek, pohárgyűjtemények és dekorációs elemek tarkítják a placcot. Béla havonta benéz, jópofizik, lecsekkolja a bulák seggét, azt elhúz a vérbe Balira, vagy ahova éppen kedve tartja. Van egy ilyen bizalmi embere a Miki, ő vezeti az üzletet, meg még vagy hatot mellette, ilyen kimért szívós figura, nem nagyon kell baszakodni az árukészlettel, mert ránézésre levágja, ha valami okosítás megy a háttérben és ő nem az a figura, aki ejnye-bejnyézik, hanem mondjuk eltöreti a tolvaj kezét a gecibe. A háttér adott hozzá, mert vannak ilyen kemény figurák akik néha bejönnek ebédelni a Bélával, nagy spanságban lehetnek mert amikor találkoznak akkor puszival köszönnek egymásnak és a Béla nem engedi őket fizetni sem. 

fancybistro.jpg

Egyszer egy ilyen bomba seggű kisgádzsi az első ledolgozott hetének a végén ejtett egy hibát, olyan erősen nézte a kamerát, hogy az feltűnt a központi irodában ülő Mikinek, aki ezen okból kifolyólag meg is jelent az esti záráskor és fasztudja hogyan, de levágta, hogy a csaj lopós. A részletek nem derültek ki, de az igen, hogy két húszrugós volt a csaj bugyijába tömve, meg az is, hogy az a tiszteletre méltó erkölcsi kódex, miszerint nem ütünk meg nőt, na az nem Miki sajátja. Négy ujját törte el a kisgádzsinak, kettőt-kettőt kezenként, de ne gondold azt, hogy a kiscsaj ezekután rendőrségre ment, jobban féltette ő a koszos kis életét, s Miki szerint még így is olcsón megúszta. 

Ilyen kis idilli hétköznapokban dolgozik Áron, aki amúgy egy tökös srác. Ilyen kis alacsony, göndörhajú, déli vonású csávesz, dumája és szeme kombójától a legtöbb csaj már dobja is le a bugyit, de a bisztróban nem, mert oda olyan csajok járnak, akik eleve csak bizonyos méret felett állnak szóba bárkivel is, s se nem a magasság, se nem a pénisz nem mérvadó ebben, kizárólag a bankkártyák virtuális érméinek egymásra pakolásának kimutatható luxija. Meg persze azok, akik ugyanúgy csórók, csak az előkelőbb társaságban megpóbálják adni az elérhetetlent, hátha ők is egy kasztból valónak tűnnek. 

Áron megy is reggel nyitni, szépen kisúrolta a cipellőjét, kivasalta az ingjét, csodás illatkölteménybe öltöztette izomrostjait, főzi le a kis láttéját, meg szívja a vékony cigijét, mire csörren a tellája, hát a Miki az. Jó reggeltel üdvözli kollégáját, és rövid időn belül megtudja, hogy új munkatárs várható a nap folyamán, egy ügyes mixer gyerek, aki hajón volt nyolc évig, szépen tanítsa be, aztán ha jól megy neki, este már asztalt is vihet. 

Közben beesett a két társa is, mindketten régi dörzsölt pincérek, megbízható csávók, az egyik a Lali, aki igazából Jácint, csak annyira utálja a nevét és annyit hordott halászsapkát, hogy az Üvegtigris után a spanjai elnevezték így. A másik srácot igazából fasztudja, hogy hívják, Szakinak becézik, ami csomó minden lehet, a név eredeté meg sosem fitogtatták. Női munkatárs nincsen, mert Béla szerint, csak elveszik a figyelmet a tehetősebb férfivendégeknél, a csajaik meg ilyenkor nem akarnak többet jönni, meg amúgy is csak a gond van velük, mentrsuálnak, meg szülnek, meg amúgy is mindig van valami kattanásuk, arról nem is beszélve, hogy így a fiúk sem akarják folyton megbaszni a kolleginát, s a Miki ujjtörős produkciója után, biztosabbnak látták, csak férfival megtömni a személyzetet. 

A konyhában egy idős, de alázatos figura főz, nagy forma a csávó, ilyen hosszú harcsabajsza van, azt olyan kajákat pirít, amit zabálnak a népek. Mellette dolgozik néhány biorobot, nem nagyon jegyzik meg a nevüket, mert ilyen vetésforgóban dolgoznak, a Mikihez osztott éttermek között, meg az Elemért a szakácsot, kibírni hosszú távon állítólag nehezebb, mint ép ésszel végighallgatni egy fideszes ünnepi beszédet.

A srácok odakint éppen egy délelőtti laza dzsó'n osztozkodtak, ami egyfajta napindító, mint vidéken a konyak-kisfröccs és azon tanakodtak, hogy kéne valami atom-beburulós hétvégét csinálni, amire a húsvét jónak is tűnhet, mert akkor nincs nyitva a komplexum, azt le is zsírozták, hogy szombat este meló után csoportosan felmennek az Áronhoz, ott lesz minden, aztán hétfőig szébasszák magukat. Pont ekkor érkezett meg az új gyerek, aki egy ilyen jó magas, nyúlánk csávó, kellemes kis kék szemekkel. Tamásként mutatkozott be és mosolygott, mintha épp Salma Hayek blázolná, de azért jó csávónak tűnt. El is kezdték mutogatni neki a témát, amelybe hamarabb belerázódott, mint egyszeri fideszes a sorosozásba, így az est végére egy kellemesen melós, de eredményes nap zárására voltak felészülve. Ekkor érkezett meg egy nagyobb társaság, ilyen sűrű kopterek, redős tarkók és egybenyakak éves találkozója lehetett, olyan tetoválások tarkításával, amelyet már a 97-es maffiózók az év nonfi-jának választottak. 

Áron és Lali megnyugtatták a Tomi gyereket, hogy nem kell parázni, itt nincs balhé, ha meg van, akkor nem ők húzzák a rövidebbet. Itten van ez a kis sárga post-it, erre van rájaírva, egy telefonszám amit hívni kell ha balhé van, telefonba csak annyit kell mondani, hogy bisztró és már jönnek is. Bár az ételek és italok rendelése kicsit pikírtre sikeredett, de a tahóságon embereink már réges régen túlléptek, ezen felül gond nem csúszott az étkezésbe, egészen addig amíg a fizetésre nem került a sor. Gondolták a srácok, hogy beküldik a Tamást a mélyvízbe, had úszkáljon egy picit, ami azért sem feltétlen szar ötletl, mert fel lehet mérni a srác borravalóját, amit közösbe dobnak szét a megállapodás szerint. Jön is vissza a gyerek, a bőrkötéses csáróval, sápadt is ezerrel, hogy srácok gyorsba egy uv fényt adjatok, mert szerinte nem tuti a lóvé amit a redőstarkójú kompánia belekúrt. Ezek mint a hangyák mikor közéjükhuggyozol, úgy futottak szanaszét, hogy hol a fenében lehet a céleszköz, de aztán a Szaki talált a kávéfőző alatt egy régi rissz-rossz öngyújtót, amiben volt UV lámpa, azzal nézegették így négyen a bankjegyeket, amik tekintettel arra, hogy nyolcvan rugónak kéne lennie, csak 4x500 forint volt, ügyetlenül ráfénymásolva, vagy tudomisén. Lali, aki néha gyúr, (bár inkább csak a tükörből stíröl a picsákat) indult meg, hogy izé uraim, van egy kis gond, a bankjegye... -fejezte volna be a mondatot, de addigra a drímtím már nyaknyújtogatva támadóállást vett fel, hogy mivan'geci,miva'miva'miva? Áron aki sok ilyet látott már, azonnal tárcsázott, s csak bemondta a bisztrót, meg, hogy siessenek, aztán fedezéket keresett a pultban, bal karjában egy tálcával, jobbjában egy triple-sec likőrös üveggel. Mire észbekaptak a Lali már az egyik asztal alatt pihengetett, közben pedig a zsírnyakú különítmény éppen szállt volna be a 15 éves bmw konvojba, mikor megérkezett a felmentősereg. Nem nagyon kellett mondani, hogy kik voltak, mert a srácok célirányosan kirángatták az autójukból a fizetés nélkül meglépőket és már vitték is hátra valamennyiüket, a belső félig-iroda-félig-szárazárú raktárba, ahol a Miki szokott tárgyalni, vagy ujjakat törni. A kopaszok látván az értük jövő erős szláv akcentussal beszélő emberkéket már rögtön érezték, hogy valami iszonyatosan híg fosba nyúltak bele, kénytelen kellettlen próbálták a lehető legjobb formájukat adni, hogy mire a pofonosztásra kerül a sor, - ugyanis biztosak voltak abban, hogy sor fog rá kerülni - a lehető legjobb arcukat mutassák, a büntetés enyhítése céjából. Miki egy negyed óra múlva érkezett meg, elég dühös volt, ugyanis állítása szerint egy negyvenezer követővel rendelkező instaceleb segglukát kormolta éppen. Felindultságában nekifutásból beleugrott talppal az egyik csávó gyomorszájába, ami Áron szerint rém viccesnek tűnt külső szemmel, ugyanis a nagydarabokhoz képest Miki igencsak összeszikkadt csávó volt, ami viszont félelmetessé tette a jelenetet, az mindenképpen az volt, hogy a gonosztevők, meg sem próbáltak úgy komolyan ellenkezni.

Miki halkan kérdezett, hogy ki a főfasz, amire egy két méter tíz centis fickó, olyan ötven körüli, rendesen kigyúrt csávó válaszolt. Odaállt hozzá, a szemkontakthoz tán sámli, vagy inkább hokedli kellett volna, de ez nem zavarta a pszicho üzletvezetőt mert olyan sallert lebaszott így +40 centire, hogy akkorát csattant, hogy a Szaki azóta nem hall a jobb fülére. Majd megkérte Áront, hogy ugyan legyen oly kedves és hozza oda az urak számláját. Nyolcvanezer forintot fogyasztottak kérem, ezen felül még egyszer ennyi lesz a kollégáim fájdalomdíja, kivéve Lali, aki a pofon miatt a dupláját érdemli, úgyhogy kerekítsünk szépen és legyen ez a téma hatszázezer forint. A csávók nekiálltak őzni, meg házni, amire az egyik felvigyázó mozdul meg és olyat baszott ököllel a főfasz gyomrába, hogy az összegörnyedt mint egy ropiszacskó. Hogy honnan, azt Áron nem tudja, de valahogyan összerakták közösen ezt az összeget és erős bocsánatkérések közepette távoztak. A felvigyázó különítmény még kért szépen egy kávét, amit Tomi készített el, és szervírozott nekik. Miután elmentek, csak annyit kérdezett, hogy ugye nem minden nap ilyen, amire hangos röhögés volt a válasz. Meg annyi, hogy mikor kerestél egy asztallal nyolcvan rugót?

vendeghanyas_patreon_big.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://vendeghanyas.blog.hu/api/trackback/id/tr8514771372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása