Reggel munkába menet, a gúnyhatár szélén eső koszos kisvárosom vasútállomásán találkoztam Zsuzsával. Róla azt érdemes tudni, hogy mikor még a NER-nek gályáztam aprópénzért, akkor ő az egyik kiemelt aktivistája volt a körzetemnek, de olyan szintű elvakultságot még nem láttal, ahogy Zsuzsa nincstelen nyuggerként betartja a pártfegyelmet. Eleve ha meghallja Orbán Viktor nevét, feláll és tapsol, vagy éppen hangos éljenzéssel adja az ország-világ tudtára nemzeti hovatartozását. Éppen szívom a cigit, már a körmömig ér a parázs, mikor Zsuzsa váratlan megszólít. Jajj drágám, de jó, hogy látlak, úgy hiányoztál és hiányzol is, tudod most aláírást gyűjtünk a Viktornak és hát az utódod semmihez nem ért és amúgy is kellenének az ilyen okos emberek a pártnak mint én. Botoxolt arcú nyuszilányok mosolyához hasonló kifejezést felvevő arcom, mozdulatlanul tűrte az amúgy rém vicces információkat, míg nem bekérdezte, hogy amúgy én most hol dolgozom? Akaratlanul csúszott ki a számon, hogy a Gyuribácsinak írok jelentéseket, aminek hatására a sokmindent megélt Zsuzsa krokodilkönnyekkel az arcán rohant el a távolba, még azért gondosan utánam kiáltva, hogy hazaáruló vagyok. De ezzel még nincs vége.
Zsuzsával a 2016-os népszavazáson ismerkedtem meg, ahol én mint jegyzőkönyvvezető voltam, ő pedig fidesz által delegált szavazatszámláló. Kétféle szavazatszámláló létezik, van az önkormányzat által delegált és van a párt álltal delegált. Az önkormányzat által delegált s(z)avazóbiztos közel 20 rugót kap arra a napra, rendes leadózott jövdelemként, míg a párt által delegált semmit (illetve zsemlét, májkrémet, coop-os kappucsínóport és íztelen diákcsemegét, de ezt az önkoris társa is megkapja). Ezért a pártok rendszerint zsebbe fizetnek, hogy legyen minden szavazókörben emberük, aki tudja jelenteni a számokat. Zsuzsa annyira megdönthetetlen volt morális és erkölcsi szempontból is, hogy két társától eltérően nem fogadta el azt a huszast amit adni akartam, ő meggyőzésből van itt és azért, hogy a büdös komcsik ne tudjanak csalni. (Mondta mindezt jó hangosan, hogy a tőle egy asztallal arébb álló, szintén nyugdíjas mszp-s delegált is jól hallja.) Mivel én fizettem ki ezeket az embereket, így a huszas nálam maradt, amit este a jegyzőkönyvek fénymásolatával együtt szépen leadatam a helyi pártvezérnek. Zsuzsa még ide is elkísért, ha netán a mocskos kommunisták megtámadnának, hogy elvegyék vagy átírják a szavazólapokat, akkor ő majd a botjával meg tud védeni.
Nade nem is ez a része volt érdekes, hanem az, hogy olyan délután négy körül, mikor egyre biztosabb volt az alacsony részvétel miatti érvénytelenség, elkezdett sírva telefonálgatni embereknek, hogy jöjjenek, mert különben mindenki meg lesz erőszakolva, ölve, kínozva, kirabolva, csak nem biztos, hogy ebben a sorrendben, meg amúgy is. Szerencsétlen némber olyan szinten pánikrohamot kapott este mikor a szavazókörömben lezártam a jegyzőkönyvet, hogy öt embernek kellett nyugtatgatnia.
Vissza a jelenbe.
Alig telt el zötykölődő, alig egy órás vonat út (amit a MÁV-nak hála, közel két óra alatt abszolváltunk), néhai főnököm telefonál és én egyből sejtettem, hogy nem a prosztatám felől kíván érdeklődni (csak mondom, hogy amúgy rendben van), kaján vigyorral az arcomon vettem fel a telefont, hogy szevasz polgikám, mi a szitu, ha aláírás kéne akkor szorri de nem vagyok az országban, meg a kis narancsos gittegyletedbe amúgy sem adom többé a nevem - daráltam gyorsba' viccesen, mert mi ilyen spanban vagyunk, mire a fickó kimért hangon, de azért érezhetően némi mosollyal az arcán kérdezte, hogy mit mondtam a Zsuzsának, mert már 9-kor dörömbölt sírva a polgármesteri ajtón, hogy nemzetbiztonságot érintő információi vannak, amiket haladéktalanul közölnie kell! Akaratlanul is felnevettem, amellyel nem nyertem el a polgi tetszését, ugyanis tájékoztatott, hogy az akció miatt borult az egész délelőttje, de hát így jár az aki dilettánsokat fogad. Persze miután ezt mondtam neki, picit besértődött, de tovább érdeklődött, mert hozzá már az az információ jutott el, hogy én Soros ügynök vagyok és jelentéseket teszek az elmúlt hat évről. Nos, a helyzet az, hogy míg Zsuzsa hülyeségében biztos voltam, addig polgiéban azért picit kételkedtem, addig a pontig amíg megkérdezte, hogy ez tényleg igaz-e. Óvatosan visszakérdeztem, hogy mit gondol, amire határozott politikusi kitérő válasz érkezett, amivel lezártuk a beszélgetést.
És tudod azt gondolnád, hogy ez vicc, de nem az. Ez ma Magyarország 2019-ben.