Pacsai életéről szóló könyv nagyban készül, ezt szeretnénk nem titkoltan promózni azzal, hogy felvezetjük egy olyan beszélgetéssel, amelyben előzetesen is választ kaphattok arra, hogy miért is akar Pacsai írni és mit várhattok a könyvtől. Az interjú után pedig a múltkori Patreon posztban debütált, első fejezetet olvashatja el immáron a nagyközönség is.

Kérdés: Miért döntöttél amellett, hogy könyv formájában közzé szeretnéd tenni az életed egy részét?

Pacsai: Szinte gyerekkoromtól vezetek naplót, de sosem mutattam még meg senkinek. Amikor visszaolvasok egy tíz évvel ezelőtti történetet, akkor nagyokat nevetek, vagy éppen elfog a szomorúság és sokszor érzem úgy, hogy a történeteim egyszerre szórakoztatóak és tanulságosak. Amikor a blogodon magamról olvastam, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy még talán jobb sztorijaim is vannak, mint például a pénzzel csajozós blogon olvasottak (külön vicc, hogy azt kezdetektől követtem) és szívesen leírnám a világnak. 

Kérdés: Mi a könyv fő témája?

Pacsai: A férfi és nő kapcsolata, specializáltan Magyarországon. Ezalatt azt értem, hogy rengeteg rövidebb-hosszabb kapcsolatom volt és mindenféle álszerénység nélkül mondom, sokszor sokkal jobban értem a nőket, mint akár ők magukat. Mi visz rá egy negyven fölötti, csinos nőt, jó egzisztenciával, sármos férjjel és két gyerekkel arra, hogy titokban mondjuk az én farkamat szopja? Vagy miért nem kell manapság már a kisujjamat sem mozdítanom sem, hogy alkalmi dugást szerezzek. Ezek a dolgok túlmutatnak az átlag pinavadászaton, nagyon sok tanulságos történet mesél majd erről.

Kérdés: Hogy érted azt, hogy specializáltan Magyarországon?

Pacsai: Olcsó nők, párjukat megcsaló emberek és a szex utáni hajsza a világon mindenhol létező jelenség. Ez nem újdonság. Éltem Berlinben, Amszterdamban, Londonban és ausztriai síparadicsomokban is, ezért mondhatni jó összehasonlítási alapom van összevetni a nyugati nőket a Magyarokkal. Nem állítom azt, hogy a magyar nő teljesen más, de a környezeti és egzisztenciális lehetőségek erőteljes különbségeket rejtenek magukban. Ahogy minden országban picit másképp viszonyulnak az emberek a hedonista élethez, az élvhajhászáshoz, úgy Magyarországon is és ez egy jól körülírható jelenség.

Kérdés: A történeteidből és a blogon olvasottakból is az jön le, hogy Te azért igen tehetős vagy, stabil anyagi háttérrel rendelkezel? Miért pincérkedsz?

Pacsai: Ez hülye kérdés szerintem. A pincérkedésből van sok pénzem és mert nem költöm el faszságokra. Első külföldi melóm Bécsben volt, először mekiben, utána egy normál a'la cart étteremben. Két év alatt összeraktam egy lakás árát, még egy év béréből fullosan felújítottam aztán kiadtam. Utána míg Londonban éltem szépen csörgött a kassza, plusz az angliai fizetésemet majdnem 70%-ban félre tudtam rakni (igaz akkor csajnál laktam, aki nem fogadott el lakbért /kacsint). Van nyugdíjszámlám, életbiztosításom és annyi lóvém a bankban, hogy ne kelljen megijednem, ha egy évig sem találnék melót. Sok dologban keresem az extrémitást, de megélhetés szempontjából szeretem a kiszámítható nyugodt dolgokat.

Kérdés: Miért jössz néha haza, hogy itthon is dolgozz? Kiváltképp gondolok itt Jocó éttermére.

Pacsai: Van bennem némi mizantróp beütés, ezért sok ideig nem vagyok képes egy helyen megmaradni. Pár hónapig egy munka újdonság, az emberek, a kollégák, de egy idő után elkezded megismerni őket, a heppjüket, a faszságaikat és elkezdődik a fúrás. Fél évnél ritkábban dolgozom egy helyen, ezt nagyon segíti az osztrák vidéki vendéglátás szezonalitása. Amikor meg itthon vagyok, akkor hobbiból és unalomból állok be. Arról nem is beszélve, hogy a pincérkedés és bármixerség rengeteg új csajozási lehetőséget ad. Jocó éttermehez is ebben a szellemben mentem. Meg azért ezek a melók legalább fedezik az életvitelem egy részét, sőt néha még marad is.

Kérdés: Ígérted, hogy vendéglátás témában is érdekes lesz a könyv. Mesélnél erről egy picit?

Pacsai: Persze, én az Aranybikában voltam tanuló, ahol már az első héten leesett az állam, de később ezt minden hely felülmúlta. Dolgoztam olyan pesti itatóban, ahol playmate-eket lehetett kúrni pénzért a pulton, meg olyanban is, ahol a bolgár főnők lisztes-zacskóba rejtett kokainjából csinált rántást a séf, mert fingja nem volt arról, hogy a gengszter főnök oda rejtette el a szajrét. El tudod képzelni a fejeket, mikor tíz púpos evőkanál kóla megy bele a sercegő olajba? Költői kérdés volt, ezt senki nem tudja elképzelni. Majd leírom. Dolgoztam állami rendezvényeken is, ahol majdnem újraforgattuk a miniszter félrelép című eposzt és persze nem maradhat majd el a jó magyar celebek szivatása. Tvrtko-t rendszeresen fikás, hugyos és telegecizett kajával etettük. Az egyik néhai kolléganőm meg konkrétan véres tampont áztatott a Berki levesébe. Dőltünk a röhögéstől, szép idők voltak.

Kérdés: Miért lett vége Klárikával? Ha belegondolsz, egy ország szurkolt nektek itt a blogon.

Pacsai: Klárika klassz csaj, de nagyon féltékeny. Rendszeres vitáink voltak abból, hogy ki ír nekem, mit akar és társai. Én éltem már így két évet, köszönöm soha többet.

Kérdés: Többször szóba került az Alfa Romeo mániád. Milyen autóid vannak?

Pacsai: Van egy Alfa Romeo 2600 Spider-em, ami garázsban van és csak találkozókra megyek vele, vagy ha valami különlegesen jó pinát akarok elszédíteni. Ez oldtimer nagyon vigyázok rá. Van egy Giulietta-ám, amit használtan vettem három éve. Nem a kedvencem, de azért jó kocsi, ezt használom átlagosan. Következő tervem egy 4C Spider, de arra még spórolni kel.

Kérdés: És az extrém sportok?

Pacsai: Ejtőernyőzök, sárkányrepülőzők, bázisugrok, egyszer még windsuittal is nyomtam, de sajna nincs arra pénzem. Emellett imádok snowboardozni, kite szörfözni és downhillezni. Egyedül az ejtőernyőzést csinálom rendszeresen, a többit szezonális jelleggel. És mielőtt megkérdeznéd, nem-soha egy balesetem sem volt. 

Kérdés: Mit vársz a könyvtől?

Pacsai: Hogy még több csajt kúrjak meg. Nemám. Semmit nem várok, van egy bizsergető érzés abban, hogy olyan dolgokat amiket eddig titokban tartottam, most bárki megtudhatja. Nem mondhatom el senkinek,. Elmondom hát mindenkinek. via Karinthy. Viccet félretéve, sem botránykönyvet, sem szexkönyvet, sem pedig öncélú magamutogatást nem akarok csinálni, egyszerűen van egy jó sztorim, amit regénybe öntenék, mert tudom, hogy vannak emberek akik szívesen olvasnák. Pénz úgysem lesz belőle.

Kérdés: És a végére, mondj egy számot, amit mindenki tudni akar.

Pacsai: Ha a megkúrt nőkre gondolsz, az 998 ebben a pillanatban. A könyv befejezésére tartogatom a maradék kettőt, amiből az 1000.-ik egy különlegesen jó pina kell, hogy legyen, különösen beteg-perverz kúrással. /kacsint

Köszönjük Pacsainak, itt pedig olvashatjátok a könyv első, bevezető fejezetét. 

pacsai project

950. nő

A Deák téri metróaluljáró számolatlanul ontja magából az embertömeget. Egy szőkét várok aki piros kardigánban fog érkezni, már ha lehet hinni a tinderen váltott rövid üzenetsornak. Az a fajta ember vagyok, akinek nem nagyon kell ígérgetnie, vagy fondorlatos szöveget írnia a bemutatkozáshoz. A legtöbb randi leszervezésére sablonokat használok. Deák tér 20:00 és egy kérdőjel, aztán ha a csajszi benne van a buliban, akkor beülünk a Kekszbe, megvacsorázunk, megiszunk egy üveg bort, majd indulhat a kézenfogós séta a Gerlóczy utcai lakásomba. Az ingatlan nem nagy, de praktikus. A hatalmas ágyon, az átlagembereknek még épp elérhető legjobb minőségű szatén-pamut ágynemű, amely bordó színjátékban ad fényt az egész szobának. A hatalmas fejtámla egyszerre elégíti ki a tévénézés kényelmét és a keményebb játékok feszítésének előfeltételeit. Mivel keveset vagyok itt, ezért a lehető legkevesebb cucc tárolom itt; törölközők, váltás ruha, pezsgők a hűtőszekrényben. Egy majdnem tele csík cigaretta és vagy fél kiló Finca Los Planes, ami az egyik legjobb El Salvadori kávé. Örülnék ha lenne egy kis kokainom is, de most nem sikerült szereznem. Sebaj, ez a kis szőke majd megadja a napi dopamin adagomat. Mondjuk rohadtul ostoba, már vagy fél órája dumál valami konditeremről, meg egy körömépítőről aki végleges károkat okozott. Szerintem látja rajtam, hogy untat a téma így bedobom, hogy mi lenne ha innánk egy rövidet, mert nagyon fárasztó napom volt. Nem ellenkezik, de nem is érdeklődik, így kérek két vodkát. Felhörpintjük és mire továbbgondolom, hogy mit kéne csinálni a héten, már úton is vagyunk felém. A számlát természetesen én rendeztem, készpénzzel ahogy szoktam és 15%-os borravalóval. A csajok akiket vacsorázni viszek, mindig azt hiszik, hogy ez azért van, hogy lenyűgözzem őket. Általában meghagyom ebben a hitükben, de a valóság az, hogy kollegalitásból teszem. Ha valahol kedvesek velem, akkor pincér társaimat bőséges jattal jutalmazom. Utána egy laza kacsintással tudatom, hogy fasza volt minden. Sosem szerettem a kicsinyességet. Bár minden nap étteremben eszek, de sosem mulasztom el a jattot, pedig hónapra lebontva legalább egy heti kajám meglenne a borravalókból. Nincsenek illúzióim, hogy ha egyszer esetleg bajba kerülnék, akkor ezek az emberek esetleg segítenének, vagy ilyesmi, de az jó érzés, hogy ha bemegyek a helyre akkor azért fel-fel ismernek. Egy hisztisebb liba megdöntésekor pedig nem utolsó szempont, ha a pincér nem kúrja fel az agyát a kiválasztott pinavirágnak. Volt már rá példa, az időm pedig jóval többet ér mint bármi más. Pénzt majd szerzek, de az elvesztegetett időt sosem tudom már pótolni. Szerencsére ezt csak igen ritkán kell tudatosítanom magamban, mert a dobóátlagom az összes NFL legendát kenterbe veri már vagy húsz éves korom óta. Igen, azóta egész konkrétan a 949. nő alatt csak tizenketten utasítottak vissza. Remélem a 950. zökkenőmentes lesz, mert van valami rossz érzésem ahogy sétálunk át a Károly Körúton és kacsázunk az embermassza között. A nap már rég lement, az égen tintafekete felhők adják a bulizók tudtára, hogy szabadtéren mindent szabad. Nem is okoznak csalódást, lelkesen vedelik a közértes bort és várják a katarzist, amit majd a bulinegyed adhat. Sétálunk tovább. Van egy pont a Gerlóczy és Semmelweis sarkán, ahol mindig egy teszek egy szúrópróbát. Erősen átkarolom a csajt és szenvedélyesen megcsókolom. Ha már legalább tíz másodperce viszonozza akkor keményen a seggébe markolok, hogy a hüvelykujjammal gyengéden rámegyek a pinára hátulról. Ha a csaj összerezzen akkor vagy vérzik, vagy hosszabb fűzésre lesz szükség a lakásban. Legtöbb esetben persze hagyják, de jobb már a lépcsőház bejárata előtt legalább hallgatólagosan tisztázni az ilyet. Most sincs gond, a csaj gyengéden rá is játszik egy kis csípőmozgással, szóval gondtalan kúrásnak állunk elébe. A lépcsőházban még felkenem a falra, a nyakát csókolgatom és a derekát simogatom, hogy mire az ajtóban a kulcs zörren már bőségesen meglegyen a kenőanyag a bugyiban. A ledsorokat felkapcsolom az ágy fejtámlája mögött és picit erősebben az ágyra lököm a lányt. Semmi ellenkezés, sőt magától veszi le a felsőjét én pedig húzom le a feszülős farmert. Amikor a fekete csipkebugyit is lehúzom, arcomon minduntalan megjelenik a csalódottság okozta szürke ábrázat, amely a punciszőr hiányára okoz. Bár szép lenne odalent is, de látszik, hogy sietősen ment át rajta valami életlen borotvával és a kipattogott apró foltok lelombozóan árulkodnak erről. Észre is veszi, hogy valami nem tetszik és rá is kérdez, de nem válaszolok inkább a szájába tömöm a farkam, mint valami bunkó, amit viszont egész ügyesen kezd el szopni. Gyengéden kezdi, majd alaposan benyálazza az egészet ügyelve arra, hogy a herezacskómat se hagyja ki. Pár perc alapozás után rendesen vákumba veszi és úgy szívja a makkom, mintha a magastátrán az utolsó oxigénpalackból szívná az életed adó levegőt. Persze azért annyira nem ügyes, hamar érzéketlenné válik a farkam a technikájától, ezért szétfeszítem a lábát és a combjait csókolgatva haladok az ágyéka felé és addig nyalom amíg el nem élvez. Amikor elkezd árulkodóan vonaglani, akkor két ujjammal rásegítek és beléhatolok, majd ütemesen a kezem és a nyelvem szinkronúszókat meghazudtoló összjátékával újabb orgazmussal ajándékozom meg. Ahogy ott piheg az ágyon, elé térdelek és keményen megbaszom. Olyan negyven percig csinálom, mikor elkezdem unni és engedek magamon. Hosszú spricceléssel borítom be a lány hasát és néhány szusszanásnyi időre pihenek mellette. A csaj meg sem bír szólalni, teljesen kész van a gyönyörtől. Nem csoda, magyarázott valami olyasmit a Kekszben, hogy az előző pasija milyen önző volt. Nem nagyon vágom, mert nem figyeltem. Sokkal inkább lefoglal a másnap, mert ejtőernyőzni megyünk, amit már két hete befizettem és rettentően várom. Vágyom a zuhanás élményére, mert teljesen rabja lettem. Már két éve folyamatosan járok és egyre ügyesebb vagyok. Tavaly elkezdtem siklóernyőzni is, de az nem ugyanaz. A lány észreveszi, hogy teljesen máshol járok fejben. Rákérdez, hogy talán rossz volt, de csak egy mosollyal válaszolok és megcsókolom. Odaülök a szoba másik végében található dohányzóasztalhoz és rágyújtok. Bárki bármit mond a szex utáni cigi felér egy újabb orgazmussal. Ezt a testem is érzi, mert a farkam újra megfeszül és tettre készen áll. A csaj odabújik és simogatni kezdi, de azért nem bukik rá. Nem mondom, hogy nem bírnék még pár menetet, de az izgatottság teljesen eltereli a figyelmem. Mire észbe kapok már az ágyban fekszünk és a Comedy Central és a Humor+ között kapcsolgatom a tévét. Mindig megfogadom, hogy beszerzek egy laptopot, amin tudok filmeket letölteni, hogy legalább pendrive-ról tudjak valami olyan filmet berakni ebbe a szarba, ami reklám nélküli másfél órát jelent. Persze mindig baszok rá és ilyenkor éjjel jól felbaszom magam azon, hogy két Family Guy között nézhetem a fos reklámokat. Rettentően utálom. A kiscsaj elalszik a mellkasomon és aprókat szuszogva pihen. Alapvetően élvezem a helyzetet de kicsit árnyalja a dolgot, hogy rettentően finganom kell. Ha nekiállok mocorogni, akkor tutira felkel, ha pedig bedurrantok a takaró alá, az még kínosabb. Próbálom visszatartani és a jobb vállammal úgy mozogni, hogy magától átforduljon. Persze nem járok sikerrel, a kényelmetlen testhelyzet csak azt eredményezte, hogy lejjebb csúszott és teljesen átkarol. Picsába. Mindig megfogadom, hogy kúrás előtt nem eszek kelttésztát, de valahogy évente előjön ez a probléma. Mindegy megkockáztatom, hogy nem kel fel így kiengedem magamból és hatalmas szerencsémre látszólag semmit nem tapasztal a dologból. Vagy ha igen, akkor ügyesen úgy tett, mintha aludna. Még hosszú órákig vagyok kénytelen kényszerélvezni a felnőtt rajzfilmeket, de olyan hajnali kettő körül sikerül elaludnom. Kilenckor kipaterolom a csajt és már mehetek is repülni. Alig várom. Nem árulok zsákbamacskát, már jó előre megmondtam a csajnak, hogy másnap dolgom lesz. Persze bepróbálkozott, hogy esetleg jönne velem, de még ha akarnám se tudna. A repülő ami felvisz már rég betelt és nagyon ritka az, hogy valaki visszamondja. Ez nem valami tandemugrós dolog, ahol az unatkozó turisták járnak. Ez sportugrás és hozzám hasonló fickók jönnek. Ritkán sikerül 5000 méter fölé menni de ez a nap ilyen lesz. Tulajdonképpen mire elérjük a kívánt magasságot, már el is repült az egész délelőtt és ahogy sorban ugrálnak ki az emberek a gépből arra gondolok, hogy most annyira még sem élvezem ezt az a mai napot. Rutinszerűen beállok a gép nyitott ajtajához, ugrok és miközben élveznem kéne szabadesés adrenalinfröccsét, teljesen máshol járok. Magam sem igazán értem, hogy mi van, ezért irányítottan próbálok a tájra figyelni, de gondolataim olyan apró faszságokon járnak, hogy kéne vásárolnom valami döglött állatot, amit fűszerekkel megpreparálva megsütök, esetleg némi új ruha után nézni, mert az egyik farmerom ágyék tájon rendesen kopásnak indult. Mire ezek végére jutok azt veszem észre, hogy rég landoltam és kihámoztam magam a hevederből és egy cigi mellett próbálok nem túl unott pofát vágni a társaim előtt. Nem sikerül túl jól.

Eredetileg azt terveztem, hogy itt valami olyasmit írok le, hogy a zuhanás közben megvilágosodtam, számot vetettem eddigi életemmel, esetleg le is pereg előttem az a kezdetektől fogva, s úgy ugrunk bele a fiatal Pacsai történeteibe. De kurvára rájöttem, hogy egyrészt sablonos mint a szar, másrészt meg talán tőlem nem vártok olyan írói bravúrokat mint Szerda Úrtól, s amúgy is ő a könyv szerkesztője, majd szépen kihámozza és formába önti a lényeget (Ezúton is kösz bazmeg, mit hozzak ki ebből? - Szerda Úr).

korai évek

Nem akarom túl sablonosan indítani az előzményt, de sajnos képtelen vagyok másképp kezdeni. Debrecenben születtem a rendszerváltás előtt, pont annyival, hogy már felfogjak valamit abból, hogy ‘89 tájékán valami olyasmi történt, amit nem láttam, nem érzékeltem, de mások mondták, hogy van. Az a fajta magas kölyök voltam, aki ilyen idomtalan formában volt tini és a lehető legrusnyább gennyes kelések és pattanások borították az egész képemet. Az általános iskola emlékei alig maradtak meg bennem, feltehetően a későbbi mértéktelen alkohol és narkó hatására. A legerősebb emlékem, hogy a Zsani rohadtul bejött már szinte az első osztálytól és én titkon rohadtul szerelmes voltam. Aztán mikor hetedikesek voltunk és jött a nyár, engem elvittek amerikába két hónapra, hogy apámmal legyek, s ezalatt az idő alatt fel sem fedeztem, hogy a hangom mélyebb lett, az arcom letisztult és valami olyasfajta sárm ragadt az arcomra, amitől hazatérve a kiscsajok gázolajat pisáltak. Mai napig elmélázom a dolgon. Apám viszonylag hamar otthagyta anyámat és kiköltözött Floridába valami gádzsihoz. Pontos részletek mai napig rejtélyek előttem, de abban biztos vagyok, hogy a fater jól lehúzta lóvéval, majd megteremtette a saját kis egszisztenciáját, legfőképpen úgy, hogy olyan nőket dugott akik jobb életet nyújthattak neki. Nem volt türelmetlen, először pont elég volt az, hogy valaki biztosítsa számára az ott maradást, később az állampolgárságot, azután pedig az egyre nagyobb és nagyobb házakat. Ha jól emlékszem nyolcszor nősült csak kint. Anyám rendesen belerokkant a dologba, az a fajta kis vidéki buta lány volt, aki úgy hanyatt dobta magát a menő budai vagány apám láttára, hogy mire észbe kapott már úton is voltam, amikor pedig megérkeztem már csak abban reménykedett, hogy néha az a szemét majd küld gyerektartást. Apám elég nagy link fószer, de a kicsinyesség mint olyan az elég távol áll tőle. Fél-éves rendszerességgel küldött és utalt olyan összegeket, ami ha nem is fényes, de kényelmes életet biztosított számunkra a kis telepi panelban. Amikor hetedikes voltam akkor hazajött fél évre, ugyanis éppen vált, méghozzá Jacksonville egyik hivatalnokasszonyától, akitől bőséges dollárt perelt ki, ugyanis idézem “tartósan megromlott házastársi viszonyban, a feleség folytonos munka vállalásai miatt, olyan maradandó lelki sérüléseket szenvedett, amelyet talán soha nem fog kiheverni”. Azt hiszem olyan két kiló körül kapott, amit gondolta megvillant itthon és akkor már elviszi a fiát, ha már két-évente csak egyszer látja. Ne értsd félre, nem rajongtam érte, de az amerikai út ellen egyáltalán nem ellenkeztem. Anyám is boldog volt, hogy talán nem bukok meg így jövő évben angolból. Azt már most elárulom, hogy igaza lett.

Pacsai reméli, hogy tetszett és arra kér titeket, hogy ha van kérdésetek, nyugodtan tegyétek fel kommentben, rajtam keresztül válaszolni fog mindenre. A Patreon támogatóimnak érdemes lehet nézegetni a newsfeedet, mert a Pacsai könyvből folyamatosan fogok részleteket odapakolni.