Jocó sosem szeretett dolgozni, de sokkal inkább utált hosszú időre megszakítani a munkát, mert visszatérés utáni első napok, sokkal nyomorultabbak voltak, mint az adrián töltött két hét. 

19 éves volt, mikor elkezdett dolgozni és első teljes munkaidős nyarán, a spanjaival, vágod a Karesszal, meg a többi izomaggyal kitalálták, hogy lezúznak Adriára két hétre, amíg a plázát felújítják. Eleve nem volt egyszerű a főleg utcai piti gengszterekből összeverbuvált biztonsági őr csapat, de hallod legalább váltásban voltak és nem együtt. Képzelheted, hogy a turistabusz felét, amit ezek a kopaszok tettek ki, mit elő nem adtak a Horvátország felé vezető úton; a Karesz annyi vodkát megivott, hogy a frissen házasodott gerlepár nyakába hányt, aki előtte ült, a Jocó olyanokat fingott, hogy konkrétan ki kellett nyitni a középső ajtót, olyan penetráns büdös volt, az egyik haverjuk kempo fogásokat tanított a másiknak a közlekedőn és még csak reggel nyolc volt és még Letenyét se érték el, sejtheted. A Fiumébe vezető út végtelenségnek tűnt, mire a busz bezötykölődött, s a mézesheteit kezdeni vágyó házaspár szakított és valami vonattal visszament, a buszsofőr felmondott, a hátul félelemtől csendesen reszkető, langyos teát szürcsölő nyugdíjasok meg lemondták a visszautat, hogy inkább itt megpusztulnak a gecibe, mintsem, hogy újra ezzel a csapattal töltsenek egy fél napnyi utat. Ez persze Jocóékat nem gátolta meg abban, hogy minden nap szanaszét basszák magukat és lezúzzák az apartmanokat, amiben szét lettek dobálva. A reggelire felszolgált svédasztalos reggelit konkrétan tálcástól vitték el és harmadik napra a teljes turnus beletörődött, hogy a kifizetett reggeliből nekik sajnos nem jut. Akik élelmesek voltak, reggel hatra jártak, amikor még Jocó brigádja nagyban a másik oldalra fordult, s sunnyogva tudtak enni pár falatot.

Mondjuk majdnem belefutottak egy kemény szituba, amikor az egyik helyi diszkóban letaperolták az egyik ilyen kis csőtopos, barnahajú kis kurvát, mert kiderült, hogy a pasija lokál nehézfiú aztán falhoz lettek állítva, de se a gengszterek nem akarták magukra haragítani a hatóságokat azzal, hogy turistákat mészárolnak le, sem pedig Jocóék nem akartak pisztolyt a seggük lyukába, így végül egy kis fenyítéssel meg egy pofonnal megúszták a dolgot. 

Aztán rájöttek, hogy sokkal jövedelmezőbb a strand melletti bodegákban pinákat keresni, mert a lánycsapatok spiccesre járatva délben, csak nevetgéltek a fiúk pár szóból álló, tört angolos szókincsükön, de még így is bejátszott Jocónak egy numera, szigorúan a szocreál építészeti jellegeket magán viselő, öltözőfülkében, ahol a lengyel leány mindent engedett. Mondjuk nem tudhatta, hogy ittléte alatt, körülbelül a teljes strand férfiállománya átment a kis ribancon, de a két nap múlva erőteljesen viszkető és feldagadt makkja igazán rávezethette volna a felismerésre, hogy valami nem okés. Persze Jocót az ilyen finom párhuzamok nem hatották meg, simán elhitette magával, hogy biztos nem bírja a káró a sós vizet, attól van így megfeszülve, azt hideg tejfölbe áztatta a répát minden reggel meg este. 

Az alkoholban bőséges két hét után újra munkába állni viszont maga volt a pokol, s még a vörösre vakart, alma méretűre dagadó heréknél is fájdalmasabb volt. Mászkált, nem találta a helyét, minden fájt és minden kibaszott ember taszította. Simán leüvöltött egy bácsit, miközben az épp jött ki az agressorból, hogy ne lopjon, közben meg a háta mögött két kendős cigányasszony fullra pakolt ruhával három sporttáskát, azt bazzeg nem vette észre, csak mikor másnap a főnöke irtózatosan lebaszta, mutatva a biztonsági kamerák felvételeit. Szopás. 

Ezek az emlékek jutottak eszébe, mikor BalatonSound utáni hétfőn bement a Joseph's Exclusive Hungarian Restaurant-ba és szomorúan konstatálta, hogy fel kéne mosni, mert valami ragadós dzsuva van a padlón. Laptopját félve emelte fel, mert tudta, hogy elkerülhetetlenül meg kell néznie a netbankját, hogy mennyi volt a veszteség a fesztivál alatt. Pulzusa az egekben volt, mikor az otp oldala átirányította a netbankjának áttekintés fülére, s szinte hallotta saját szívének lüktetését. Csak két kiló maradjon, csak két kiló maradjon. Imádkozott. Először elfehéredett, aztán hirtelen leizzadt. Egyenlege tizenhétezer forintot mutatott, de ami mégrosszabb a hitelkártyájának öt kilós egyenlege pedig teljesen lemerült. Hogy a gecibe csináltam ezt. Fogta a fejét. Legszívesebben hozzábaszta volna a laptopot a falhoz, de tudta, hogy anélkül még ennyire se menne, így önuralmat gyakorolva magáévá tett egy üveg Tyúkosba valót és erőteljesen gondolkozott valami üzleti terven, hogy hónap végéig összerakja a lóvét. 

Andris full szétbaszva érkezett meg. A csávón rendesen látszott a csalódottság meg a másnaposság fura lehangoló keveréke. Jocó bár nem ismeri olyan kurva rég óta, a szakács vikinget, de arra sosem készült fel lelkiekben, hogy így is tud kinézni. Érted a srác maga a kőből faragott sztoikus ellenszenv, akinek ha beleiszol a sörébe, levágja az állkapcsodat és belehuggyuzik a vérző nyílt torkodba, erre most meg valami kibaszott naív tinilányként szenved akit két nap után otthagyott a csávója, pedig kézenfogva is jártak fagyizni. Fasz se érti ezeket a rokkergeciket, morfondírozott Jocó, de azért ennél a gondolatnál tovább nem kötötte le a dolog. Megvolt így is a maga baja. Persze képtelen volt csendes magányában sajnáltatni magát, mert betoppant Klárika méghozzá Pacsaival kézenfogva baszod. Hogy a gecibe oldja meg így a helyzetet, ha mellette mindenki kibaszottul kiszámíthatatlanul viselkedik, s így közvetve csökkentve saját fájdalmainak értékét. Májkiban bízhatott, a drogos csálinger olyan szinten szétbaszva érkezett, ahogy szokott. Cipője koszos, pupillái akár egy túlérett szőlőszem, s beszéde zavaros, mint a füredi nádas, ahová a régi szép időkben a Szlávy félék rejtették el a valutát. Azok voltak a szép idők, mélázott el Jocó. A harcosok klubja egyik monológja jutott eszébe, mikor Brad Pitt arról beszélt, hogy nincs háborújuk vagy valami ilyesmi cucc, amit azzal próbált párhuzamba vonni, hogy az őféle becsületes gengszerek már gecire nem tudnak olyan szépen élni, mint annó. Ő is olyan keménynek gondolta magát, mint a nyolcvanas, kilencvenes évek balatonparti császárai, akik bármit megtehettek amit akartak. Csak az idő változott, kamerák, spiclik és hobbijogászok mindenütt. Szánalmas egy korszak. S arra eszmélt fel, hogy ezt ki is mondta hangosan. 

A csapat picit tartózkodva állt Jocó előtt, hiszen senki nem tudta pontosan az Ivettel való kálváriájuk végkimenetelét, sem pedig azt, hogy mi történt a rendőrségen, de jobbnak látták nem is pesztrálni. Pacsai törte meg a csendet ráérezvén, hogy valamit villantani kell, s Főnök felkiáltással adta elő ötletét, hogy hogyan csináljanak gecinagy forgalmat. Az volt a mondás, hogy van valami görög betűs zenekar, akik akkora bulit csapnak, hogy leszakad a ház, s péntekre simán be lehetne hozni őket, aztán még a közeli üvegfúvós putrivárosból is eljönnek a parasztok, akár három rugós jegyár mellett. Jocó az esélytelenek nyugalmával intette kollégáját, hogy részéről rendben intézze, aztán felhívta a Matuszt és berendelt ötven kiló húst, szigorúan átutalásos számlára.

Andris dühből csapkodta a konyhán a csontos tarját egy akkora bárddal, amit tán még maga Ragnar Lothbrok se nagyon bírt volna el, s nyugalom árasztotta el, ahogy a csont elvált a hústól. Kezeltetnem kéne magam bazmeg. Gondolta. Fejében a csodálatos szex emlékképei villantak fel, ahogy Glóriának veri be hátulról, s hirtelen mintegy különbségként az otthon mackónadrágban tévét néző csaja jutott eszébe, akinek lassan akkora segge nő, mint a szürkemarháknak amiket tenyészteni akartak együtt. Hogy jutottam idáig? Kérdi magában költőien, majd tovább vagdalta a húst. Májki zavarta meg perverz filozása közepette, hogy ő húz egy csíkot és hát barátját Andrist nem hagyná ki a dologból.

Májki a maga hektikus személyiségével mégis képes volt hozni azt a fajta örökös nyugalmat, amit akkor érez az ember, mikor olyan helyre tér vissza, ahol soha semmi nem változik. Pedig ő sem volt túl jól. A Zsuzsi csaj megtúrta a telefonját száund utáni este mikor találkoztak és tele volt olyan képekkel amin Májki a narkós szakadék ribanccal szelfizik, smárol, meg ahogy az ágyban fotózza, a viszeres, szőrős picsáját. Szakítottak, bár ez a tény kevésbé hatotta meg a srácot, mint inkább az, hogy el kellett tűrnie, hogy Zsuzsi fél órán át ordibáljon vele. Mikor öt perc után le akart lépni a csaj elállta az útját, lefogta, meg ilyenek. Kevesen értik meg, hogy magánál a szar dolognál, sokkal szarabb az mikor valaki szembesít a sok szarsággal. Ráadásul üvöltve. Májki pedig nem bírta a feszkót, ezért simán játszott a fű, amit azért szívott be, hogy lenyugodjon, amire rádobott egy partiekit, hogy jobb kedve legyen, amire rádobott egy xanaxot, hogy ne legyen ideges, amire szívott egy kis szpídet, hogy ne aludjon be, majd ivott rá egy kis sört, mert gecire ki volt száradva és most úgy néz ki, hogy ezt a kört kezdi az elejéről. Lehet, hogy irtózatosan nagy faszfej, de Andris sajnálta. Komolyan. 

Egyedül Pacsai meg Klárika baszott az egészre, mert ők úgy turbékoltak, mint valami két elbaszott fiatal valami amerikai romantikus vígjátékból, némi perverz játékkal keverve. Pacsai meglepődve tapasztalta, hogy Klárika sokkal jobb az ágyban mint azt várta, Klárika pedig rendesen nedvedzett, hogy végre behálózta az álompasit. Esze ágában sem volt elengedni, ezért bármit megtett neki amit kért, de tulajdonképpen kérnie se kellett. Szopással ébresztette, majd kávét és reggelit csinált neki, megmasszírozta a hátát és ágyba vitte neki a képes sportot. Még azon se húzta fel magát, hogy míg a srác elment szarni, addig legalább nyolcszor pittyent a telefonja, s mikor rápillantott látta, hogy mindenféle szakadék kurva írt, egyértelmű célzásokkal. Pacsai amint éppen az előző esti csípős lecsótól fosott égetőt, azon morfondírozott, hogy lehet, hogy be kéne próbálni ezzel a Klárikával, hátha és közben a combját csapkodta fájdalmában, s hálát adott az égnek, hogy a lány toalettje bővelkedik olyan nedves törlőkendőkben, amely pillanatnyilag enyhíti anális fájdalmat. 

Miközben fájdalmas hangok és öblösen recsegő fingások szűrődtek ki a mosdóból, Klárika boldogan vasalta Pacsai ingét akkora kézmozdulatokkal, mintha a réten kaszálna. Youtube-ról betolt valami szerelmes honeybeast számot, amit amúgy nem szokott hallgatni, csak a rádióból ismert, de most valamiért ahhoz volt kedve és halkan dúdolgatta. A lehető legalaposabban készítette el a sminkjét, hogy se túl visszafogott, de túl kurvás se legyen. Pacsai a wc-ből egyből a fürdőbe ment, hagyva időt Klárikának, hogy végleg elkészüljön. Az étterembe már kézenfogva indultak el és percenként csókolóztak, de nem ilyen mindjárt megbaszlak csók volt, hanem ilyen kedves csók, ami viszont még inkább azt hozta elő Klárikából, hogy azonnal basszál meg. Így is késésben voltak és érezték, hogy nem lenne célszerű ezután a fesztivál után elkésni. És milyen igazuk volt. 

Ivett nem jött be ma, neki már dolgoznia kellett a hivatalban. Klárika persze mindent tudott, de még Pacsainak se mondta el, titokban chateltek a csajjal. Mondjuk Pacsai sejtett valamit, de úgy volt vele, hogy nem firtatja, előbb utóbb úgyis kiderül minden, főleg Jocót ismerve. Viszont a nap elindult és kibaszottul melózni kellett. A jürgen turistok hallod úgy jöttek mintha nem zabáltak volna a fesztivál kezdete óta, aztán rendesen be is úszott a csapat, de olyan szinten, hogy még Jocó is felkötötte a kötényt és kettesével hordta a marhapörköltet a parasztoknak és azt sem bírta ismételgetni, hogy gúten áppetít. 

Gizus és Terike persze toppon voltak mint mindig, hallod ha nem lettek volna, a konyha tutira szétszopja magát, de szerencsére bennük lehetett bízni. Ettől független a feszültség és a bánat olyan szinten burjánzott be a tagok belsőjébe, hogy egymást kezdték el epézni; válogatott sértésekkel bombázták egymást, ha lehetett direkt egymás alá tettek és mire elment az ebéd és feleszméltek, hogy délután négy van és hamarosan kezdődik a vacsora, mind félspiccesen álltak a dohányzó részen és egymással ordibálva kurvanyáztak, mindenféle régi sérelmekről, legyen az vélt vagy valós. Klárika lila felhőjét is elbaszta, konkrétan a retyóban sírdogált, a Jocó a falhoz baszkodta a poharakat, a az Andris meg egy pallos hosszúságú késsel fenyegette a Pacsait, hogy faszért hoz be ilyen rendeléseket. A feszkó senkinek sem jó, senki nem kezeli jól. Aki azt mondja igen az hazudik. Ezt érezte legalábbis Májki aki mindenkinél nehezebben viselte a feszült helyzeteket. Sorban szívta a masszívra tekert jointokat és picsa tudja mitől, de valahogyan előjött belőle valami baszott démon, ami tényleg mindenkit megrémített. Ordas hörgéssel berúgta a női wc ajtaját ahol Klárika a fajanszon ülve sírdogált, fogta és az ölében kivitte a külső részre, ahol a többiek még nagyban egymás anyjának tarifáival voltak elfoglalva. Letette a lányt és úgy elüvöltötte magát, hogy az bármilyen elit hadsereg kiképzőtisztjének szégyenére vált volna, s könnyes szemmel, szinte hadarva, sírósan adta előbb az alábbi monológot;

- Undorodom tőletek! Egymást alázzátok, mikor mindegyikőtök kibaszott nagy seggfej! Engem basztattok, mert narkózom, de ti mit csináltok? Azt élvezitek, hogy a másikban kárt tesztek. Ahelyett, hogy szeretnétek egymást. A KURVA ANYÁTOKAT BAZMEG! Itt lenne ez a jó hely, dolgozhatnánk, pénzt kereshetnénk, finom ételt és italt adhatnánk az embereknek, tele élménnyel és kedvességgel, de TI BAZMEG csak az aprós faszságaitokkal vagytok elfoglalva! BASSZÁTOK MEEGGG! BAASSZÁÁÁTOK MEEEEEEG! - felyezte be immár zokogásban kitörve. Leült a földre és arcát a tenyerébe temette, miközben betegesen szipogva vette a levegőt. Mindenki meglepetésére Jocó lépett oda hozzá és megölelte. Hosszan. Aztán a többiek is csatlakoztak.