Jocó agyában sokminden átfutott, hogy hogyan úszhatná meg az esküvőt. Homályos víziók lebegtek a szemében, mikor is betör az ara házába, s ellopja a szerződést, de ez még a legenyhébb volt, mert főleg a gyilkosság különböző változatai tetszettek neki.

Elképzelte ahogy tulajdon tenyereit összekulcsolva szilánkosra zúzza annak a kibaszott hisztis menyasszonynak a koponyáját, aztán a szétroncsolt agyba belehugyozik. Volt egy másik is, amikor az igénytelenül megcsinált körmeit egyesével tépi le egy rozsdás kombinált fogóval, majd azokat leturmixolva megitatja a csajjal, miközben 0/24-ben zámbó dzsimit hallgattat vele. Az Ivett csak simán az utcán símaszkban akarta összeveretni, az Andris egyenesen fel akarta kötni egy fára, hogy feláldozza Odinnak, a Májki meg izzó vascsövet dugott volna fel a csaj valagába, de úgy, hogy a torkán jöjjön ki a másik vége. A Pacsai amolyan elitpain-es módon szodomizálta volna meg, felkötni valami állványra, azt addig korbácsolni a meztelen testét míg könyörög az életéért. Persze azért valami 220-at is rákötött volna a csaj karfiolos pinájára, mert meg volt győződve róla, hogy a csúcsos orrú csajoknak rendesen lifeg a szélben a kakas. Ezzel amúgy az Andrissal vérre menő vitát is vívtak, aki viszont azt állította, hogy pont, hogy azoknak pici és rohadtul nem segített a Jocó féle hitvallás, amely szerint lifegős nagyajkai azoknak a libáknak van, akiknek a bal szeme picit jobbra húz. A Klárika csak annyit tett hozzá, hogy neki feszes, a Májki meg, hogy gyökerek, hogy ilyenen vitatkoznak, mikor a végkifejletben semmit nem változtat, hogy a csajnak milyen. Ezzel értett nagyon egyet Ivett, aki bármennyire is igyekezett idomulni a felnőttes társalgáshoz, nagyon nem tudott mit kezdeni a szituációval. 

Abban viszont meg kellett egyezni, hogy a lakodalmat meg kell csinálni, mert ennyi pénz egy este alatt, nem fog máskor bejönni és ha a csapat el akar menni 'Sound-ra akkor az a minimum, hogy ezt a hétvégét végigmelózza. Bár senkinek nem igazán fűlött hozzá a foga, de azért valahol érezték, hogy ebben van ráció. Szóval a Májki gyerek a délután folyamán rendesen csiszitülte damaszt abrosszal az esszcájgokat, a Klárika nekiállt tripla szalvettákat hajtogatni, míg a konyha rendesen előkészülni a kajákkal, hogy holnap már csak sütni kelljen. Mondjuk a húsleves az frankón a híres nyolcas út melletti Flamingó Panzió receptje alapján készült, úgy hívták, hogy egy hetes húsleves. Az a titka, hogy hétfőn felbasznak egy jó nagy kondérral a tűzre, rendesen jó sok hússal, meg sárgarépával, aztán minden másnap reggel visszapótolják a vizet és újraforralják. El tudod képzelni, hogy az péntekre már milyen. De Andris jó arc volt, belekúrt három merőkanál vegetát, meg egy doboz húsleves kockát, néhány velős csontot, azt úgyis jó lesz a parasztoknak. A pörkölttel se nagyon szarozott, fogta a hétről megmaradt dirib darab marhaoldalasokat, meg zsírosabb hátszínvégeket, azt az rotyogott a gázzsámolyon. A grillhúsokkal már kevésbé lehetett trükközni, de Andris tökös csávó, megoldotta. Példának okáért a tarját a cigányhoz, egy fagyasztó végéből kotorta elő, a csirkemellet filézett csirkecombból abszolválja, de a rántott húsnak valót is a heti húslevesben főtt combokból fogja ki rántani, szóval lesz minden mi szem szájnak ingere. Igazságtalannak érezném, ha azt mondanám, hogy friss étel nem kerül az ünnepi asztalra, mert mind a gombafej, mind a karfiol friss lesz. Igaz a karfiolból itt ott le kellett vágni darabokat, mert bezöldült, de hát attól még jó az. 

A belgák amúgy megint ott tolják, rendesen sipítoznak most is, mintha muszáj lenne, de legalább van friss pörköltszaftos kenyér, mert Andris előrelátó volt és a holnapi gyásznépnek rendesen olyan pörit tett fel, amiből lesz szaftnak való. Vágod az milyen mikor 15 kiló hagymában úszik 8 kiló hús. Mondjuk belekúrt vagy két üveg varga vöröset, amit maximum kólával volt hajlandó meginni eddig, vagy rockmaratonon, mert ott úgyse számít. Amúgy volt erről egy vicces sztorija mikor még tanuló volt. A debreceni bikában volt egy öreg szakács, szerette nagyon a bort, azt éppen valami veretős csumpira kellett fűzni háromszáz adag marhapörköltet, mikor csak azt vette észre, hogy az öreg mester már harmadjára vételez vörösbort a söntésből. Kifigyelte, hogy hát ennyi azért csak nem kéne abba a szerencsétlen guláshba, de nem igazán tudott belekötni az öreg séf módszerébe, mert tulajdon szemével látta, hogy valamennyi üveget beletölti abba a baszottnagy üstbe, amit megkeverni is csak úgy lehetett, ha stokira álltak mellé. Na amikor az öreg kiment brumzolni, akkor felállt ő is, hogy rákeverjen, de látja ám, hogy az üstön belül egy kisebbik fazék is van, benne a pörköltben. A vén fasz abba töltötte a vörösbort, azt amikor senki nem figyelt, egy merőkanállal hüpürtyülte ki belőle, ami senkinek nem szúrt szemet. Na az Andris óvatosan kivette a lábast, azt elcsavart a konyháról, hogy krumplit kell pucolnia. Jön ám vissza az öreg, veszi elő a tiszta merőkanalat, hogy rákóstol a szaftra, azt az öreg mint aki kútba néz, nem érti a helyzetet. Hiba van a mátrixban mondta volna, de akkoriban még a Wachowski fívérek még nem nagyon verték papírra a gondolataikat. Mindenesetre leszokott a borlopásról, azt inkább a felszolgálókat kenyerezte le némi somlói galuska ellenében.

Viszont a belgák üvöltöttek, ami jó jelnek bizonyult, sörfogyasztás esetében mindenképpen, ráadásul most még rövid kört is kértek, amiért Klárika duplán hálás volt, mert szerette volna feltölteni a száját picit így Sound előtt és ha jól számolja, már csak tizenöt hiányzik, ami még pár ilyen nappal simán abszolválható. Amúgy Klárika nagyon bele van habarodva ebbe a Bence gyerekbe, rendesen áhitattal beszél róla. Mondjuk azért a srác számlájára legyen írva, hogy tegnap bement az étterembe és mindenki meg is volt lepődve, hogy milyen normális. Semmi veretős páváskodás, semmi arcoskodás, egy sima egyszerű, konszolidált, de jóképű gyerek volt, aki illedelmesen köszönt, viccesen beszélt, tiszta volt a ruhája, szóval egyből ment is a susmorgás, hogy tuti valami darabolós gyilkos, vagy perverz állat, aki otthon szopóálarcban nyomja. Az igazság viszont ahogy mindig, most is távol állt a képzelettől, egy egyszerű valamilyen ájtís csávó, aki dolgozik, építgeti a karrierjét, meg egy kisebb házat a falu szélén és mondhatni igazi úriember. Nem is nagyon rakták össze, hogy hogyan jött össze a Klárikával, de azt még az Ivett is elismerte, hogy jópali, persze nem annyira mint Jocó aki helyeslően bólogatott és röfögött büszkén. 

Klárika amúgy még most sem érezte úgy igazán jól magát, itta a vizet, mintha most szelte át volna a szaharát. Egyedül a Májki érezte az ütemet, mert ma este ő megy bulikázni Zsuzsival aki már itt is van az étteremben és éppen segít poharakat törölgetni holnapra. Állítólag az a terv, hogy elhúznak füredre korzózni egy picit, de mivel kicsit fos az idő így még ezt meglátják, de az sem baj, ha csak összebújnak valamelyikük lakásán. 

Jocó rendesen számolgatott egy kockás füzetben, mert itt a hónap vége és ki kéne találnia, hogy mennyit üssön még gépbe, hogy az apeh ne baszogassa, de nem nagyon jöttek ki neki a számok, annyi teljesen biztos, hogy mínusz három kilót mutat a mérleg, de hogy a gecibe annyi, ha csak a zsebében ott van majdnem ennek a kétszerese, meg a brifkóban is legalább ennyi. Nem értette és ez gecire frusztrálta. Viszont ahogy nagyban vakarta a homlokát meglátott valamit a teraszon, valami ismerős árnyat, ahogy épp a gépsárkány felé lépdelt óvatosan. Nem is szólt semmit, csak halkan felállt, s mint egy óvatos őzike osont oda az ajtófélfához, hogy jobban rálásson a sunnyogóra. Az alak az autója takarásában keresett menedéket, de ahogy a murva a talpa alatt dörzsölődött, úgy lehetett hallani minden léptét. Eddig úgy tűnt, hogy a támadó nem vette észre, hogy figyelik, s a csöndet egy nagyobb reccsenés, a műanyag törése szakította félbe, s utána gyorsan iszkoló talpak zúgása, ahogy a murván keresztülfut. Jocó sosem volt észlény, a legegyértelműbb dolgok is képesek voltak kifogni rajta, de most egyedül ő tudta, hogy a reccsenés bizony a balos visszapillantója, így futásnak eredt. A többiek csak percekkel később mentek ki a teraszra, s valami észveszejtően könyörgős sikoltozás hallatszott a háttérből. Abban viszont biztosak voltak, hogy az nem Jocó hangja. És a belgák üvöltenek...