Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szíveslátás, vendéghányás...

Jocó és a mindennapok

2018. június 05. - Szerda Úr

Jocó reggel felkelt és alig bírt lábra állni. Hiába gyúr közel nyolc éve, izomlázat még sose érzett, mert mindig jobban érdekelte a páváskodás a tükör előtt, meg a recepciós kiscsaj kemény segge, azt most olyan szinte gyötörte a kín, hogy konkrétan kisterpeszben araszolt a wc-ig. A leülés már olyan fájdalommal járt, hogy konkrétan felüvöltött. 

beers-feature.jpg

Az étterembe már úgy ért be, hogy előtte vagy két órán át szenvedett, azt végül egy laza félház fogadta, mert még az időt is benézte és 10 helyett 11 óra volt. Májki előrelátóan speed-et morzsolt a kávéba, az Andrissal fel is szívtak egy kicsit érted csak úgy az íze végett. Pörögtek is mind a ketten, repkedtek a pallerek, meg a burjúbécsik, amik lófaszt voltak borjúból, tejbe áztatott karaj volt az összes, de a németek úgy ették mintha a sógoroknál tolnák a wínersniccelt. Közben hátul Sanya épp rántott sajtot panírozott, Klárika meg mixelte a fröccsöket mert valamiért ma az ment nagyon, gondolom a hőségtől. Az a keserves jajjgatás, mint mikor egy jóféle katolikus paptól jövő ministránsfiú kesereg a repedt gátja miatt, már a murvás parkolóból lehetett hallani. Jocó aztán tényleg úgy lépett be az étterembe mintha valaki jó alaposan seggbekúrta volna, kihúzni magát képtelen volt úgyhogy lehuppant az asztalához és elkezdett engribördözni a telláján, de az is csak felkúrta úgyhogy inkább látványosan szenvedett. 

Volt közben egy problémás vendég, valami hátrafésült hajú buzerátor - ezt már a Májki mondja - aki azon rugózik, hogy a feleségének valamilyen vegán kaja kéne, de ami az étlapon van rántott sajt, vagy rántott gomba az nem jó neki. Andris persze tudta, hogy mit kéne, de kurvára nem volt vevő most az ilyen szarságokra azt mondta, hogy van párolt meg grillzöldség azt csá, ha nem jó akkor menjenek máshová. Valamit az ajtóból még kajabált a ribanc, hogy megírja a tripádvájzörön de a többiek puruttyán nevelkedtek így nem igazán volt ismerős nekik az a blog. Utána is szóltak, hogy jóvan csöcsi, csak teggelj be rajta. 

A dél megérkezett és vele a gyerekcsoport is, ami lehetőségek híján mozgásra bírta Jocót. Először a Klárikát akarta befűzni (ja meg melózni is), de valakinek a piákat is kellett tölteni, azt ahogy egyik pacskerról, a másikra lépdelt eszébe jutott, hogy tavaly a siófoki plázson beszólt neki valami elkúrt botoxú ribanc, hogy ilyen pálcikalábak között biztos csak valami töppedt virsli lóghat. Persze akkor kiröhögte, meg elküldte az ordasnagypicsájú kurva anyjába, de valahol érezte azért, hogy olyan fullos felsőtesthez meg vállakhoz, mint ami neki van, illene valami igavonó bikához hasonlító vádli, azt betudta a gyökér lábnapnak. Mondjuk még mindig kettesével vitte a rántott sajt rósejbni kombót, tartárral.

Amikor a kölyökklub véget ért, egy komplett etióp kommunát fél évig eltartó hasábburgonyát kellett felsöpörni az asztalok alól, azt már majdnem repült ki a kukába, mikor szólt a Gizus, hogy hát ő azt elvinné. Minek vinnéd el? Méltatlankodott a Jocó, há adok én enni - jegyezte meg. A malacoknak moslékba. Jocó pedig elégedetten vigyorgott, hogy így nem kell majd a megmaradt kajával ügyeskedni, mer amúgy gecidrágán viszik el, azt eddig mindig azt csinálta, hogy bekúrta a bömös hátuljába és egy kietlen út szélén kibaszkodta. Egyszer valami gyökér fiat puntós hobbijogász elkezdett neki karattyolni valamit a környezetvédelemről, de miután letörte a visszapillantóját, nem erősködött tovább. 

Májki vígan szívta kint a dzsojáját, Sanya meg éppen szakmázott az Andrissal, mikor bejött harminc fő, ilyen duruzsolós orosz nyelven pofáztak és kérdés nélkül elkezdtek asztalokat tologatni össze. A Klárika futott is hátra, hogy gyertek gyorsan, a Jocó meg elment szarni, nehogy meg kelljen mozdulni. Májki félig vigyorgósra szívva sántikált ki, hogy jónapot kívánok, foglaljanak helyet kérem, de érted addigra már mind ült és a pultról az egyik le is vette az étlapokat és körbe is adta. Nádrázsi, kunyerva, záplátyi, ribá, pivó ilyen szavakat értett ki a drogos csálinger a beszélgetésből és hiába próbálta mondani, hogy ínglis, dojcs? - ők csak karattyoltak tovább. A harminc emberből húsz kért sört, a többi meg limonádét, ráadásul kiderült, hogy cseszkarepublikából jöttek, de Májki nem igazán tudta összerakni, hogy hogy jön Csehországhoz a Repuklik együttes főleg, hogy a frontember tavaly el is ment, úgyhogy akaratlanul is a repül bálna című számot kezdte el dúdolgatni és bekérte a Klárikától az italokat. A csehekben amúgy az a jó, hogy nem egy bonyolult népség, nem nagyon variálnak a kajákkal és most sem volt ez másképp, a csapat pörköltet kért nokedlivel amit nehezen értettek meg, hogy nem sztrapacska, de majdnem olyan csak nicht kottázs. Májki így próbálta tudtukra adni. A srácnak jót tett amúgy a lelazítós dzsoja, mert hiába voltak készen a sörök már rég, mondta a Klárikának, hogy húzogassa csak a sörcsapot serényen, mintha Brad Pitt farka lenne, mert ezek inni fognak még. És így legyen négyese a lottón, mert mindegyik kért még és rohadtul értékelték, hogy előzékeny a csapos és már ott is volt a habos serital

Egészen rendben is ment minden, míg az egyik ilyen baltával faragott arcú, szikár csávó aki ilyen hangadó volt, ki nem találta, hogy rövidezzenek. Unicummal indították a sort, de az egy litykós gömb egy körre volt elég, utána a barackpálinka amiből két üveg volt csak szintén hamar elfogyott, aztán rátértek a vodkára, amiből szerencsére volt. Alaszka Vodka, 1L na ilyenből volt hat üveg, mert ezt még a Jocó a plázából lopta egyszer az itallerakatból, de kurvaszar íze volt, azt behozta inkább, hogy majd ellocsolják koktélokba vagy valami. Egy zöldségesrekeszen voltak elrejtve a raktár hátsó részében, azt el tudod képzelni, hogy rendesen hugymeleg volt. A Klárika meg vagy húsz percet szopott, mire ebből a csináldmagad jéggockatasakokból kinyomogatta a jégkockákat, mer a Jocó olyan spúr, hogy nem vesz jeget, minek fizessen érte, ha a lidlbe megveszi kétszát forintért a zacskókat. A cseh csapat viszont lelazult rendesen, két alacsony feketehajú kispina már kint tekert a Májkival, a nagydarabok meg a Klárikát fűzögették, a többi meg klikkesedett az asztalnál. Egyedül a kövér hosszúhajú csávó, linuxos pólóban aludt be superman pózban az asztalon. Gizus gond nélkül körbesöpörte, úgyhogy így már biztos, hogy nem kel el egy héten belül, pedig meggyőzően védekezett ellene a zsíros hajával is. 

Kiderült, hogy a csapat bringákkal tolja egészen Brno-tól, azt minden városban megállnak inni egy korsó sört és ma pont a közeli kempingben szálltak meg, azt mikor bementek az ottani büfébe, a kis csaj inkább lehúzta a rolót, hogy zárva vannak, pedig annyira nem is néznek ki vészesen. Mondjuk Jocóékat überelni nehéz, de ezek annyira egymásra találtak, hogy főnökúrnak el kellett mennie a tapolcai tescoig hozni piát, mert már az alaszka vodka is vészesen fogyóban volt. Be is vásárolt a csávó, három gömb uncsi, hat üveg barack, tíz üveg tyúkos, meg tíz üveg litykós vodka. A pénztárnál mintha a fogát húzták volna, de azzal nyugtatta magát, hogy legalább lesz számla bőven, azt ha jön az apeh majd nem tuggya basztatni. Mire visszaért, a Jakub gyerek már a Klárikával smárolt, az Andris ölében egy ilyen csöcstetkós bula ült, a Sanya meg hátul takarított, Májki sehol, Gizusék is elhúztak már. Hívta is a Májkit, hogy hol a geciben van, mert ki számol így, pedig Májki számolt rendesen, éppen a csíkokat a hűtőláda tetején, pontosan hét volt, azt egy összetekert százkoronással fel is szippantották. Mikor felcsörrent a teló, úgy vette fel, hogy Szia Jocókám, jó hogy hívsz, kifogyott a borsodi. Azt nem teljesen értette, hogy mi volt a válasz, de azt igen, hogy stressz okozta a magas hangerőt, ami a telefonból kifelé hallatszott és nem kellett atomfizikusnak lenni hozzá, hogy arra a következtetésre jusson, hogy Jocó ideges. Ideges is volt baszod, mert az a néhány életben maradt csehszlovák a pultban önkiszolgálósat játszott, a Klárika meg halkan próbált nyögni, mert szerinte senki nem vágja le, hogy a Jakub keze csuklóig benne van a forrónacijában, de ez a méltóság kérdése. Szerinte legalábbis. A Jocónak az egyetlen kibaszott nagy mákja, hogy a csehek olyan becsületesek voltak, hogy mindegy mit ittak felhúzták az A4-es papírra, ahol a strigulák gyűltek. Mondjuk mire kipapírozták, hogy ki mit fizet, addigra elmúlt hajnali négy is, de Jocó vigyorgott, mert a záplátyiszeparét után, több mint négy kilót hozott a csapat és kurvára nem kellett ütni a pénztárgépet, már ha érted, hogy értem. 

vendeghanyas_patreon_big.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://vendeghanyas.blog.hu/api/trackback/id/tr3914024954

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.