Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szíveslátás, vendéghányás...

Jocó felkötötte a felszolgálókötényt

2018. június 04. - Szerda Úr

Furcsa napra virradtak legutóbb a Joseph's Exclusive Hungarian Restaurantban. A drogos Májki gyerek, a szilikoncsöcsű Klárika, meg a hobbiviking Andris arra értek be, hogy főnökük a koksztól és internetes porkától megnőtt karú Jocó fehér ingben, söpröget a placcon és látszott az arcán, hogy komolyan gondolja. 

rantott-csirkemell.jpg

Az első hónap pénzügyi zárása, valamennyi friss vállalkozónak felér egy szívritmus zavarral. Egész hónapban dőlt a lóvé, kettő meg háromszázakat csináltak naponta, így a szellemileg egy ősbunkó szintjén megmaradt Jocó joggal feltételezte, hogy lecserélheti az olajzöld bömösét egy öt évnél nem régebbire. Mikor kiderült, hogy a bérek, beszállítók és a rezsi kifizetése után alig maradt neki három kiló, akkor leesett neki az agyfasz, hogy itt bizony nem ő áll a fasz jó végén és ha olajozott ügymenetet szeretne, akkor neki is ki kell vennie a részét a munkából, ha mást nem jelenléttel. 

Mivel az első hónapban volt olyan, hogy napokig meg sem jelent, így a személyzetet rendesen lesokkolta a dolog és nem csak a szürreális látvány miatt amit Jocó nagy belén feszülő, gombok között szőrős hast villantó, fehéringes outfitje jelentett, hanem maga a tény, hogy ez dolgozni akar. Miután Klárikával lefőzetett magának egy bögre felvizezett kávét, leültette a csapatot, hogy mától itten változtatások lesznek. 

Először is, Klárika fixen pultban lesz, Májkival ketten fogják felvenni a rendeléseket és nincs többé azt eszünk amit akarunk, hanem személyzeti menü lesz és inni sem lehet azt amit akarnak, csak szódát és a kávét is húzni kell. Andris valahol örült, valahol meg nem, mert így is túlságosan felügyeltnek érezte a munkáját, hát még most mi lesz. Klárika és Májki viszont már a felmondáson gondolkozott, mert így baszhatják az okosított lóvét és a cuccozás sem lesz majd olyan egyszerű. Viszont Jocó bemondta, hogy értékeli őket ezért ha fel tudják tornászni a havi eredményt, akkor kioszt egy kis prémiumot. Köll az a béemvé geci. Kommentálta.

Az első nap rém vicces volt, mert Jocó kisajátított egy asztalt a pult és az ablak között a falnál, telebaszkodta papírokkal, egy fél littyós tyúkoskólával, számológéppel azt úgy tett mintha nyomogatná, amikor meg vendég jött, hirtelen haptákba vágta magát, azt átváltott tajparaszt bunkóból, ilyen álnyájas kis buzivá, ami mondjuk tök levágós, de legalább vicces volt. 

Elérkezik a délidő, jönnek be a holland parasztok kajálni, azt a gyökér Jocó egy ilyen hatvankörüli brigádhoz ment oda, voltak hatan három kéjencfejű öreg, meg még három ilyen kikent-kifent nyanya, olyan vastag rúzzsal, hogy dukai regina elmehet a picsába. Adogatja kézbe az étlapot, hogy kézicsókolom, szépjónapot kívánok de azok csak valamit takkoltak, azt kiküldte inkább a Májkit, hogy baszod menjé' má ki ezek németek. Itt kapott röhögőgörcsöt az a fiatal magyar csapat akik kerékpárral kerülték épp a tavat, azt megálltak egy jófajta menüre. Majdnem be is szólt, hogy mi a kurvaanyátok nem tetszik, de Jocó eszes és tudta, hogy most csendben kell inkább maradni, úgyhogy frankón belecsulázott az egyik kis bölcsészkarú limonádéjába. Szíve szerint bele is hugyozott volna, csak mire a hasától, meg a köténytől kihajtogatja a brét a nadrágból, az minimum öt perc és egyre inkább kezdtek jönni az emberek. 

Mivel minden második asztal külföldi volt, ezért mondhatni Jocó egyre többet szívott, de kitalálta a fullos megoldást, ő majd csak kivisz az ételeket! Mondja is, hogy Májki öcsém, legyen inkább úgy, hogy te felveszed amit akarnak a parasztok, azt ha kész van én kiviszem. Ez pedig megannyi ósdi, szakállas pincérnhumornak ágyazott meg, kezdve azzal, hogy megfogott két tányért, mire az Andris csípőből kérdezett rá, hogy vigyek én is valamit? Seprűt lapátot? De persze játszott a francianyelvlecke is; lörám, aztán a Jocó egyszer megelégelte és a kiadópulton keresztül visszabaszott egy paradicsomsalátát a vicceskedvű szakácsnak, amivel véget ért a pincérviccek rövid aranykora. 

Májki gecire izzadt, mert már vagy két órája nem tolt semmit, azt rájödt a hidegrázás, izzadás, meg úgy elkezdték nyomasztani a tettei is, amiket rohadtul utált, úgyhogy egyre inkább kezdett befeszülni. Klárika viszont rohadtul élvezte a dolgot, csinálhatta azt amit szeret, töltötte a piákat, rátette tálcára és még azzal sem kellett baszkolódnia, hogy a vén alkeszokból kicsikarja a sörök ellenértékét. Bejött neki. Májki egyre jobban csúszott szét és a franciablokkot jelentő spirál kockásfüzetbe, amit költségcsökkentés címén indigóval toltak, olyan rondán írta a tételeket, hogy a pedagógusnap alkalmával összegyűlt tanítónénik tömeges öngyilkosságba menekültek volna ha látják, de ami rosszabb az Andrisnak detektálni kellett azokat. Mint egyszeri régész a holtnyelvek előtt úgy tekintett a slendriánul letépett kockás papírfecnire és kurvára nem tudta eldönteni, hogy trasdhús+kb az úgy mi a faszt is jelent, mert oké, hogy a kúpsol-t még nagyjából összerakta kápsalinak, de ez már az ő sokat látott szemét is baszkurálta. Nem telt el húsz perc, Májki beadott vagy tíz olvashatatlan tételt, Andris őrjöngött és mikor a tizenegyediket tolta be, az véresszájú viking elkapta a kis drogos csuklóját és a hentesbárddal akarta levágni a de Gizus felsikított mint valami tinilány, akinek először akasztanak be szárazon hátulról és hirtelen az egész placcon megfagyott a levegő. Andris nyakán az ér úgy dudorodott, hogy bármelyik fapados boing landolni tudott volna rajta, a fejét az agyérgörcs kerülgette és üvöltött, hogy megöllek bazdmeg. Eddigre már a Jocó is a konyhában volt és szégyenérzet nélkül üvöltötte, hogy mi az anyátok büdöskurva úristenit csináltok, amit persze az egész falu gond nélkül hallott. Ekkor gondolta azt a magyar bringás csapat, hogy angolosan távoznak, szerintük teljesen jogosan, hiszen bubis víz helyett menteset kaptak ráadásul, s példájukat még két magyar asztaltársaság is követte. Öt perc telt el nem több és mire visszaértek az agysebészek a placcra, addigra a fele vendégnek huss, eltűnt. Mondjuk a Klárika kihasználta az időt és kivett egy ötöst a brifkóból. Májki meg hátrament és tekert egy masszívat. Még dohányt is elfejtett beleszórni.

Másnap...

Reggel érkezett a Sanya aki a már említett sittes figura. Eléggé le volt barnulva ahhoz képest, hogy jó ideig nem volt napon, a karjait átszőtte valami zöldes nonfig tetkó, amit a remegőkezű mester valószínűleg jó régen varrhatott oda. Vállai szélesek voltak, feje az pármilisen katonásan hagyva. Erre a nem túl szimpatikus képre cáfolt rá hamar, ugyanis meglepő udvariassággal beszélt, azt is választékosan. Megérdeklődte az Andristól, hogy mit hol talál, mihez nyúlhat hozzá és azt is, hogy hol vannak a petricsészék, hogy a főzött kajából majd mintát tegyen el. Andris öt perc alatt levágta, hogy a csávó tényleg képzett szakács, főzött is pikk-pakk egy olyan zöldborsólevest, hogy Andris elismerően megveregette a vállát, aztán segített neki összedobni a hentes tokányt amit majd a csoportnak szolgálnak fel. Meg is kérdezte, hogy zavarná e ha nézné a Sanyát miközben főz, de az csak bátorította, hogy gyere tesa, bármi van szólj nyugodtan nem veszem rossz néven. Azt oké, nem egy fájn dájning a hentes tokány baszod, de teljesen rendben volt, minimális anyagveszteség, jó konyhakihasználás, Andris már kezdett gyanakodni, hogy valami gáz van a háttérben és a nap többi részében indokolatlanul sokat tekintett hátra, hátha jön a csávó zongorahúrral vagy valami. 

De nem történt semmi, a csoport rendben lement és oké, a rizsát szétszórták ezek a kurva kölkök a placcon és az asztalon is több borsóleves volt mint amennyit belapátoltak, de tulajdonképpen egyik kiskrapek sem fordult le a székről és Sanya sem nyírt kis senkit. 

Jocónak viszont rendesen bedurrant a pálcikavékony lába, mert nyolcvan főre kettesével kihordani a kaját azért az kilóméter baszki és hát Jocó eddig nem igazán lépkedett sokat a kéró a bömös, a bömös a pláza, a pláza a bömös és a bömös és az étterem között. Folyt ám a redős tarkójáról a víz, mint a niagara, hónaljban meg úgy izzadt mint két büdös gejzír, azt ahogy a gyerekcsapat elhúzott, úgy huppant le az asztalához és mondta is a Klárikának, hogy csinájjá egy Tyúkoskólát bogaram. És Klárika most is ahogy szokta hatalmas adag jégre köpött rá mielőtt ráengedte a kólát. 

vendeghanyas_patreon_big.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://vendeghanyas.blog.hu/api/trackback/id/tr5214022804

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szebeee 2018.06.04. 21:27:05

Úgyis mindenki akkorát megy a könyvekkel, ezt rendesen ki kéne adnod.

Szerda Úr · http://vendeghanyas.blog.hu 2018.06.04. 21:56:16

@szebeee:
Beszéltem pár emberrel, szerintem egy könyvkiadással csak a kiadó járna jól meg néhány favágó. Egy alapkönyvet, puhafedelesen nem lehet 2500 Ft alatt kiadni, viszont ennyiben példányonként 500 forint lenne a jussom, amiből még adózni is kell. Szerintem ez nem túl nagy biznisz. Pont ezért jött most létre a PATREON oldalam, ahol havi 1$ támogatással tudnak segíteni nekem az emberek és ha egy meghatározott célt elérek, akkor e-book formában kiadom a Gyula sztorit, később pedig a Jocót. A Gyulás könyvhöz már csak 50 dollár kell pl. Szerintem ez élhetőbb alternatíva, plusz ha a user úgy gondolja, hogy csökken a színvonal akkor lehúzhatja a támogatást.

szebeee 2018.06.04. 22:13:46

@Szerda Úr:
Akkor részemről megtettem, amit meg kellett ;)

Szerda Úr · http://vendeghanyas.blog.hu 2018.06.04. 22:15:42

@szebeee:
Egy úr vagy! Komolyan! Hálásan köszönöm és kommenteljetek sokat, mert abból tanulok. :)