Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szíveslátás, vendéghányás...

Új arc a blogon: ExSzakács

2018. április 27. - ExSzakács

Szeretnék bemutatkozni, röviden elmondani a sztorimat, hogy mit is keresek én itt.

Egy vidéki szakács vagyok voltam, aki pár éve még azt hitte, hogy a magyar gasztronómia rendíthetetlen harcosa, aki minden áron megvédi a konyha becsületét meg majd jól megmutatja, hogy ha kidolgozza a belét, attól majd lesz valaki.

Egyesek szerint máskor, más helyen ez így is történhetett volna.

Csak beszoptam.

A hazai vendéghányáson átküzdve magam 8 év után kaptam egy ajánlatot. Egy olyat, amitől minden valamit elérni akaró, fiatal szakács seggreül örömében: "kaptam" egy éttermet.

A megállapodás úgy szólt, hogy az egyébként nem olyan szarul felszerelt, pályázati maniból épített étteremnek hamarosan lejár a kötelező üzemeltetési ideje, a jelenlegi 50%os tulaj eladja és mire oda jut a dolog, hogy jön az új befektető, fel kell futtatni az éttermet a kb 0 forgalomról.

Ha sikerül változást elérnem a begyepesedett 50 körüli szakáccsal és a 2 konyhalánnyal, akiknek a nap nagy részében telefonnyomkodással telt az idejük, kapok további anyagi keretet a konyha fejlesztésére személyzetben és felszereltségben. Én nem tudom, hogy a picsába csináltam, de kipofoztam valahogy a konyhát és 3 hónap után már ott tartottunk, hogy sokszor 2 héttel előre foglaltak asztalt és olyan pénzeket csináltunk, hogy egy nagyvárosi étterem leszopta volna magát érte!

Mindezt egy párezres lélekszámú faluban, távol szeretett, lepukkant szülővárosomtól.

Így múlattam az időt heti hat napban reggel 8tól este 11ig mert ugye a kolléga arra sem jött rá 2 év után, hogy a közel 3millió forintos, csúcsmodern sütőben van öntisztító program.

Közben zajlott az élet. Egyre nagyobb szopás volt elvinni egy hétvégét és a főnök felesége úgy ette a házi zöldségchipseket és a dekorcuccaimat, hogy nem győztem pótolni. Mondjuk engem alapból nem bírt, mert sosem dicsértem meg a seggét vagy a melleit. És ez amúgy nem vicc. A főnököm komolyan megkért egyszer, hogy legalább néha bókoljak már a feleségének, mert neki ez jelenti a kedvességet és az lett mondva, hogy bunkó vagyok. A régi szakácsot szerette, mert az hetente legalább egyszer mondta neki burkoltan, néha kevésbé, hogy amúgy megbaszná. Na mindegy.

Gondoltam 4 hónap meg egy zsák pénz után megkérdezem, hogy mi van már a sűrűn emlegetett befektetővel, aki állítólag már egy csomószor volt tárgyalni a helyen (mondjuk se én, se a többiek nem láttuk egyszer sem.) és mikor lehet olyan szakácsot felvenni, aki legalább tudja használni az alap konyhai cuccokat és nem hagy ott a faszba egy jó szopós, teltházas szombat este, amikor pont az ideg és a hideg sültburgonya&sör diéta miatt a szétbaszott epémmel szenvedek.

 

A válasz: Nincs rá elég bevétel. Tanítsam be a konyhalányt vákuumfóliázni.

 

Ezt még talán egy kis ideig le is tudtam volna nyelni..

Csak aztán jött a bejelentés: fel akarnak kérni egy vendéglátásra specializálódott marketingest olyan gázsival, amiből én berendeztem volna a konyhát = az insta követők száma a lényeg. Nem az, hogy a konyha ki tudja-e szolgálni minőségben a megnövekedett forgalmat.

Na azt hiszem ebben a pillanatban felszínre tört nyolc évnyi lenyelt szar. Elküldtem mindenkit a halál faszára és hazajöttem.

 

Rá pár napra elkezdett csörögni a telefon. Jöttek sorra az állásajánlatok. Mondjuk ez nem az én személyemnek szólt, csak az itthon gusztustalan mértékeket öltő munkaerőhiánynak. (erről később)

Gondoltam én leszek az Ételművész című filmből a Cooper. Vezeklek, aztán újult erővel visszatérek.

Ő egymillió osztrigát pucolt meg valami bárban. Én egy 4 négyzetméteres helységben vagdostam a húsokat egy évig egy menüs étterem henteseként, várva a megvilágosodást.

 És így is lett.

 Két dologra jöttem rá.

1. Büdös életben nincs annyi pénz vagy ígéret (elméletben volt már céges autótól kezdve csini irodán át 47 szűzig minden, csak ügye szart se láttam belőle), hogy én visszamenjek egy étterembe.

2. A hazai vendéglátás/gasztronómia, és itt most az erős középrétegről beszélek, nem a top10ről. Két rétegre oszlik. Legyen szó éttermekről, streetfoodról, borokról, craftsörökről, egyszóval mindenről, ami gasztronómia.

Vannak az igazi hősök, akik nap mint nap azért dolgoznak, hogy ez a szocreál szarkupac, a duplán panírozott rántotthússal meg a sertésgulyással, amit ma magyar gasztronak hívnak sokan, számomra érthetetlen módon, valami olyanná alakuljon át, amire büszkék lehetünk majd 10-20 év múlva. Rájuk mondjuk majd, hogy "Na! Ezek az emberek rakták le az alapokat!"

Meg van a másik réteg, akiket én csak szarháziakként emlegetek.. akik a normális alapanyagok beszerzése helyett az instagram követők száma foglalkoztat..

És tudjátok mi a legnagyobb probléma?? Hogy Ti kegyetlenül be is szopjátok a mesét!

Ez pár hónappal ezelőttig lehetett volna egy kurvára kiégett szakács alaptalan fröcsögése is.

Csak aztán megjelent egy cikk London 18'000 étterme közül a legjobbról. A The Shed-ről, ahová minden híresség, gasztroblogger és gourmet be akart jutni, mert a tripadvisor és a média felkapta.

Ezzel csak egy gond van: Ez az étterem nem létezik.

Egy srác beszopatta egész Londont egy Weboldallal meg egy jó pontozással a tripen. Egy olyan országban, ahol azért nem a kaszinótojás&franciasali kategória a Gasztronómia.

Érdekel, hogy a picsába van az, hogy az 5000 forintos bor, amit a multiban vettél, olyan ízű, mint a kánikulában kintfelejtett káposztalé, amit megköptek a muslicák, annak ellenére, hogy tele van díjakat bizonyító plecsnikkel?? Érdekel, hogy miért szar az 1300 forintos söröd és honnan ismered fel a bullshit éttermet??

Nagyon szívesen elmondom És természetesen nem csak én: Sokszor lesz majd egy-egy fent említett hős is, akik elmagyarázzák, hogyan is zajlik a gasztroátbaszás itthon!

Üdv: Egy ExSzakács a sok közül

A bejegyzés trackback címe:

https://vendeghanyas.blog.hu/api/trackback/id/tr5713873004

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Santer 2018.04.27. 09:20:07

izgatottan várjuk a sztorikat:)

Magyaryzoly 2018.04.27. 20:31:50

Na kíváncsian várom a sztorikat. A stílus úgy látom elég erős lesz :)

SzAdam 2018.04.28. 07:44:22

Én is tűkön ülök :)

Sólyom Tomi 2018.04.28. 11:03:01

"Egy olyan országban, ahol azért nem a kaszinótojás&franciasali kategória a Gasztronómia."

Nem hát, hanem a sültkrumpli-rántotthús(hal) kombó.