Amikor koktélokról beszélünk, a legtöbb embernek a színes italok, kacskaringós szívószálak, shakert rázó ravasz mixerek jutnak az eszébe. Meg persze a show. Az üvegeket forgató, a shakert dobáló, a bárpultot felgyújtó fickók, akik körül nyüzsögnek a ribancok, s a legjobb show-t repítik a mahagóni pultra. 

Jómagam 13 évesen az első Pannon likőr-ös gyümölcsvodkánk üvegével kezdtem el a gyakorlást. A haverjaim állandóan baszogattak, hogy fejezzem abba, mert idegesíti őket, de engem nem különösebben hatott meg a siralmuk, s tovább pörgettem azt a hülye gúla alakú üveget. Tulajdonképpen mire először beálltam (mármint a pult mögé), már simán mentek az egyszerűbb forgatások, dobások, pedig még azt se tudtam, hogy mi az az angosturabitter. Faltam a szaksajtót, ami igen szerény volt akkoriban, s ráadásul internet nélkül kénytelen voltam azokból a filmekből tájékozódni amik akkoriban mentek. A múltkor már utaltam rá, hogy a tomkrúzos Koktél című filmet kikockázós pauzéval toltam a VHS lejátszón, meg a Sakáltanyát is úgy néztem, hogy recska-gyakorlás-recska-gyakorlás. Aztán bekötötték a'zinternetet és kitárult egy világ. Akkoriban még a tutorial videók nem nagyon voltak, ellenben homályos, rossz minőségű videók Flair versenyekről igen. Ezeket néztem és ezekből próbáltam új trükköket ellesni, ilyen otthon kiivott borosüvegekkel. Aztán elkezdtem dolgozni, volt lóvé meg pörkült és megnyitott a Morafcsik Peti webbótja (Bols Mixerakadémia), ahonnan lehetett mindenféle bárcuccot rendelni. Rendeltem én is galléros pólót, meg bartender feliratú övet, meg flair nyitót, meg gyakorló flair üvegeket, szóval mondhatni felszereltem magam.

Aztán a hülye vidéki panelparaszt hol gyakoroljon, hát mivel kellett a hely ezért a lementem a 10emeletes tövébe, hátra a játszótérre, vittem pár sört, meg a shakereket a gyakorlóüvegekkel és toltam. 

Nagy hatással volt rám Tom Dyer aki 2005 környékén minden nagyobb flair versenyt megnyert, a youtube tele volt a versenyvideóival amiket én néztem és próbáltam reprodukálni. Tom Dyer nem tartozik a legprecízebb flair mixerek közé, sokat ront és borogat, de olyan stílusa van, ami nagyon tetszik nekem és elnézve az eredményeit másoknak is. Külön érdekesség, hogy mikor én elkezdtem követni ezt az embert, akkor egy nyeszlett kis szemüveges nyomi látszatát keltette aki ügyes artista, de most olyan menő laza csávó imidzset hoz, hogy rá se ismerni az emberre. 

2006

2015

Persze a szakma, illetve maga a flair nem áll meg egy ember karrierjén, rengeteg eszetlen jó mixer hozta össze a lóvét ebből és hát szerintem rohadtul meg is érdemlik, mert bár élőben az igazi, de azért videón is látszik, hogy hatalmas vizuális élmény. 

Nyilván ezek a videók versenyek, nem életszerűek magában a vendéglátásban, hiszen egy bonyolultabb koktél elkészítése alapjáraton is igénybe vesz néhány percet, ha még dobáljuk az üvegeket a shakerrel együtt, akkor méginkább. Viszont jó következtetést lehet levonni abból, hogy milyen lenne egy rendes kiszolgálás között, amire itt is egy példa, amit én régen nagyon szerettem, mert tényleg vendégközeli.

Bár sokan lenézik a flairt, mondván, hogy bohóckodás az egész. Én nem ezt a vonalat képviselem, bár az udvari bolond sipka nem áll jón nekem, de a megfelelően szolid, ütős és a vendégnek is tetsző látványműsort nagyon is kedvelem. 

Kedvenc flair-es emlékem pedig amivel mai posztomat zárom, még annó a balatonon történt. Kevertem az idegmérget a gyíkoknak kezdő koromban, jön be a plázson négy fullos ribanc, vihognak, meg rebegtetik a pilláikat. Már amikor kibökték, hogy 4 darab mai tai-t kértek, amit a helyen mi felgyújtva szervíroztunk. Csinálom az italokat, keverek, izgulósan, de azért megfontoltan dobálom a shakert. Mindegyik ital tökéletes, egymás mellé állítom őket, s egy határozott húzással egy egyenes vonalon mindegyikre megfelelő mennyiségű 80%-rumot öntöttem, hogy majd mikor begyújtom az egyik oldalán az végigégjen. Tervem bevált, a láng gyönyörűszépen végig is futott, de arra már nem számítottam, hogy az pultra lefolyó rum is kékes lángra kap. Már fogtam a fejemet és kerestem a menekülőpontot, mikor a csajok elkezdtek ujjongni, tapsolni meg fényképezni, de olyan szinten, hogy a sétányról már tódultak is be az emberek, így aznap gecinagy borravalóval a zsebemben feküdtem le. Másnap meg csiszolhattam le és lakkozhattam újra a pultot, de hát valamit valamiért.