Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szíveslátás, vendéghányás...

húsvéti áldozathibáztató

2018. április 03. - Szerda Úr

Nem jönnek már locsolni a fiúk, eltűnik lassan ez a szép Magyar hagyomány - hallom a megkeseredett idős nénik hangját a padon üldögélve. Bezzeg régen már reggel hét órakor fehér inges gyerekek, szépen illatosan, kiskosárral meg rózsavízzel járták az asszonyokat, mink reggel már a hímes tojást, szörpöt, süteményt meg aprópénzt készítettünk elő és akkor sem haragudtunk meg, ha a julist vödrökkel locsolták meg és úszott a terasz vagy az előszoba. Nemám...

locsolo.jpg

Tulajdonképpen nehezen tudom eldönteni, hogy a lányok a hibásak (mint amúgy mindenért a földön), vagy most kivételesen szenvedő alanyok, s a fiúk léhasága, trógersága miatt csappan láthatóan évről évre ez a hagyomány. Annyi biztos, hogy szerény személyem leinformálható idejéből számszakilag is levehető az, hogy a nők és jányok azért nem mindig fogadják szívesen a locsolkodó fiúkat. Hozzám ne jöjjön senki, úgysem nyitok ajtót! - emlékszem barbika a legbasznivalóbb középsulis ismerősöm MSN kiírására még tizenpárévvel ezelőttről. Aztán persze később iwiw-en is megjelentek a direkt elutaztam húsvét hétfőn kezdetű posztok, de ezt beteljesíteni tökéletesen csak a Facebook tudta, ahol már egyszerre képpel és becsekkolással is bizonyítani lehetett, hogy felesleges kölnivel/szifonnal az ajtó előtt ácsorogni, ajtót nyitni senki nem fog. 

Én nem járok locsolni jó ideje, ennek meg is van a maga miértje, de sajnos az én egyéni meglátásaimat nem lehet rávetíteni a társadalomra, így jobb híján azokból tudok építkezni, konzekvenciát levonni, majd leírni ami körülöttem zajlik, amit látok, hallok, olvasok.

  • Kibaszottul nyűg lett sokak számára vendéget fogadni. Bejön, leveszi a cipőjét, el akar menni hugyozni-szarni, kezet mosni, befingik a nappaliba a főtt tojástól, adni neki süteményt, lemorzsázik a szőnyegre sőt még valami pacsulival le is fújkál. Nos. Bármennyire is prosztó, ez még egy elfogadható vélemény. Mindig voltak akik nem feltétlen szerették a vendégfogadással járó körülményességet.
  • Túlvállalósak lettek az emberek. Nem jó, ha a papa roséjából készítünk egy fröccsöt, ezek a mai úri ficsúroknak viszkit kell adni, meg új-kék ezrest, azt is frissen vasaltat, hogy ropogós legyen, süteményből sem eszi meg a linzert, csak a bio-gluténmentes de legalább paleo mascarponesat, de ha nincs aranygirizd a műanyag, vagy üvegtojáson akkor az már nem instakompatibilis, csak felhúzott szemekkel cicceg rajta, hogy hát ő a pazarlást és az állatok kihasználását nem szereti. Egy-két évig áldozott egy kisebb providentnyi lóvét az ilyenekre, de már inkább hagyja a faszba, mert az autner briginél készült képeket a fiúk instája jobban szerette, így idén már senkit nem fogad.
  • Unja. Tizennégy éves koráig még készült rá. Élvezte, hogy eljönnek a fiúk, még az sem zavarta, hogy fél óránként kap a nyakába egy-egy vödör vizet, vagy patronnyi szódát. Ő akkoriban menő csaj volt, bevállalós és ez ezzel (is) járt. Eltelt azóta viszont több mint tíz év, nyolctól várakozik délig, óránként ha jön egy-egy kisebb klikk, elbeszélget velük, megkínálja őket pálinkával meg saját kézzel hímzett népiesch motívumokkal díszített tojással, de mikor délben elkezdi mosni a haját rájön, hogy ugyanazok a fiúk járnak hozzá évről évre, aminek egyetlen közös pontja az, hogy az év további részében egy szót nem beszél velük.
  • A Xenofób nagyi. Míg régen tárva nyitva volt a társasház ajtó, most már modern, videókamerás kapúcsöngővel felszerelt gangos házakban élő, a konyhaablak elé visszapillantótükröt felszixalagozó öreglányok már nem bíznak senkiben. Régen még a nyilvánvalóan csak a százforintosra játszó koszos cigánygyereknek is engedte a locsolást, amennyiben épkézláb elmondott egy verset, most már a saját unokát is elutasítja, ide ne gyüjjön senki - mondja láthatóan frusztáltan a vasárnapi ebéd közben - a józsikáék nagyok, amúgy se szeretné kétszer megebédeltetni a családot egy héten belül, hiába magyarázza neki a legidősebb, hogy csak egy tojásra ugrana fel. Az ultimate válasz lehet a dereka, a lába, a tévéműsor, vagy, hogy nem érkezett meg az erzsébet utalvány. Amennyiben valamelyik szomszéd néninél mégis sürögnek a vendégek, akkor azt a többi kendős bözsivel kibeszéli.
  • Gazdagék. A gazdagék kifejezetten szerették a locsolóbrigádot, mindaddig míg leánycsemetéjük nem ivarérett (vagy legalábbis ők nem vélik annak). Addig viszont terülj-terülj asztalkám, mit asztal kamion van. Hidegtálakat, a sütemények, bolé, koktélok, pezsgő mindent kibasznak a terítékbe, sőt az anyuka jó előre fel is készül, hogy ugyanolyan címletű (lehetőleg nagyobb) bankókkal várja majd a lánya locsolóit. Amikor a fiúk már nem fogadják el a pénzt, hanem inkább a vendégeknek, esetleg kísérőapukáknak szánt röviditalokból kérnének szemérmesen, akkor kattan valami az anyukában, hiszen tudja, az a fiú aki már inni akar, az már dugni is akarna. Jövő évben teljesen véletlen még az országból is elutaznak valami tropikus szigetre, ahol nem tartják e barbár hagyományt.
  • A megkeseredettet senki nem locsolja. Így megy ez évek óta. Belőle kétféle lehet, van az überszociális, aki kihívó személyisége révén folyton hadakozik valakivel, s ennek hatására most épp nincs a népszerűségi listák indexén, ezért ő a kevesebb locsolót személyes kudarcnak éli meg. A másik, aki vagy csúnya, stréber, idegesítő, vagy ezek tetszőleges kombinációja előbb felsorolt jellemzői okán, kevés vagy nulla locsolóra számíthat. Kalocsaimintás minijében az ablakból lesi, hátha, közben pedig irigységgel vegyes undorral pörgeti az instán az ismerős csajokat, akiket már mind megöntöztek. Következtetésében arra jut, hogy ha nem vár locsolókat, akkor nem érheti szomorú csalódás, így idén már az ő ajtaja is zárva vannak.

 

És persze mivel nem mindenért csak a lányok a hibásak, a fiúk negatívumait pedig egy bekezdéssel is el lehet intézni, amely Anubisz mérlegén egyenlővé teszi a két fél által felsorolt bűnöket;

  • A részeg fiúk. Az első kanyarnál még viszonylag józanok, persze valamelyik idióta már laposüvegben kínálja a közben hugymelleggé vált kerítésszaggatót. Mire odaérnek a második helyre, már a refuxos savuk valamely szinten rendben van, de a váltakozó minőségű kínálat nem igazán tesz jót a belüknek, így szinte borítékolható, hogy valamelyik megállóban az olcsó pacsuli szagával oltott fojtós lekváros bukta, a 81,5 fokos pálesszel bizony hányásra készteti majd. És hát oké, a húsvéthoz hozzátartozik a locsolás, kis aranyeső, nagy aranyeső, de azért hányással beborítani az ifjú hajadonokat, menyecskéket nem egy túl úriemberi tett. 

 

A végére hagytam egy személyes sztorit gazdagékról; megyünk a srácokkal még gyerekként, város egyik leggazdagabb egyke lánya, akkora házban, hogy a megközelítéséhez külön térkép kellett, meg több ösvényen át mint amennyi a bakonyban fut, aztán mire megtaláltuk a bejáratot a sok terepjárótól, már rendesen dehidratálódtunk is, ígyis-úgyis. Zöld erdőbe stb. szabad a locsolni. Mosolygunk, próbálunk jó képet vágni, a fehér nájloningben mind az öten izzadunk már hónaljban erősen, amikor a kisleány anyukája így szól, hogy na üljetek le hozok nektek valami szíverősítőt. Vágyakozva nézünk a mahagónibárpult felé, amely teljesen indokolt ugye egy olyan 487 négyzetméteres házban, ahol hárman élnek. Csivász regál, henesszi, domperinyon, olyan italok amiket akkor még csak nem is ismertünk, de persze volt ott mezitlábos piros dzsoni, jéger, unicum szóval ilyen nekünkvaló parasztitalok amikkel a csóró sleppet meg lehet kínálni, s még örülni is fog. Jön ám vissza anyuka, tekeri le a messziről igencsak dekoratív kisebb jellegű üveg kupakját, nézem bazmeg, nézem, de nem bazmeg a kétdekás sütőrumot töltötte szét nekünk? 

A bejegyzés trackback címe:

https://vendeghanyas.blog.hu/api/trackback/id/tr8713801856

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pórnhab 2018.04.05. 12:00:48

a sütőrumos résznél emlékrohamaim lettek,csak sósborszesszel...

Draquar 2018.04.06. 17:38:47

Húúú bakker, ezt már gyerekként is utáltam - egyedüli fiú voltam az összes nőrokonra meg 3 lány unokatesóra.
Be is szüntettem amilyen hamar csak tudtam, se piros tojás, se piros Johnny nem vitt rá azóta se.