Ugye ELIOS még? Szerintem minden Magyar ismeri a Karthago együttes számából kikevert, Fideszt fikázó paródiáját. Sem az eredeti művet, sem pedig az újat nem kell bemutatni senkinek, ki így -ki úgy találkozott már vele.

Olvasom a Karthago Együttes hivatalos közleményét a témában és nem akarok hinni a szememnek. Valahogy mindig is tudtam, hogy a Magyar ősrockereknél szarevőbb társulatot még a szlovák kecskepásztorok között is nehéz találni, de amikor az a Szigeti Ferenc aki annó a szovjeteket úgy baszta át, hogy V. M. Band-el utazott ki a Karthago tagjai helyett egy közel 50 előadásból álló turnésorozatra hozzájuk (mármint a szovjetekhez), most jogsértésről meg szerőzi jogokról pofázik az már nekem is sok volt. Tudom-tudom nincs egy hete, hogy ígéretet tettem arra, hogy politikai témákról nem írok. Számomra ez nem is politikai téma, hanem egy az arcoskodásé. Nem mondom, hogy jól ismerem Szigetit, mert nem. Volt szerencsém felszolgálni neki nem kétszer és néhány bulijukon is vittem nekik az innivalót. Fennhéjázó, beszűkült egy társulat. Ez mondjuk az én véleményem és nem is számít a téma szempontjából. 

Először is tisztázzunk valamit. A szerzői jogok megsértése bűn, ám mi számít annak? A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján a szerzői jogi védelem immár bárhogy számoljuk nagykorúvá vált. Hiába jelzi, hogy az átdolgozást a szerzői jogi törvény tilthatja, de nem tesz említést arról, hogy mi történik ha az adott mű a popkultúra része lesz? Esetünkben a Karthago Requiem című száma bőven túlmutat ezen, hiszen egy szűk rétegen kívül az emberek más számot nem is ismernek a szóban forgó együttestől csak ezt. Olyan mint a nyolc óra munka, vagy éppen a csókkirály. Az internet tömeges elterjedésével, a mémesedéssel és a közösségi média uralmával az egyes szerzői jogok bőségesen átértékelődtek, s bizonyos országokban alkalmazkodtak is ehhez. Gondoljunk csak az amerikai gagyivígjátékokra amelyekben tematikusan figurázzák ki az éppen aktuális blockustereket. (Horrorra akadva, Már megint egy dilis amcsi film, Spárta a köbön, Vámpíros film, A fekete ötven árnyalata, Superhero movie de sorolhatnám napestig). Ezek a filmek mind-mind beleesnek a paródia kategóriába ezért nem kell a szerzői jogokkal elszámolniuk. Csak halkan megjegyzem, hogy ugyanebből az okokból készülhetnek tematikus pornóparódiák is. Ne kérdezzétek honnan tudom.

Szóval a szerzői jogi védelemre általánosságban akkor hivatkoznak, ha valaki felhasználja a mű egy részét vagy teljes egészét a saját haszonszerzéséhez(akár anyagi, akár nem). Ha én részegen, benarkózva az akvárium előtti pocsolyában, anyaszült meztelenül menyország touristot akarok énekelni és az ott bulizók ezt felveszik maroktelefonnal és felkerül a youtube-ra, akkor kétlem, hogy lukács laci majd beperel engem. Az én olvasatomban a szóban forgó videó és egy ilyen nyilvánvalóan fiktív (khm.) esemény között nincs különbség. 

De továbbmegyek. A Magyar jogalkotás számára sem ismeretlen terepről beszélünk, az Irigy Hónaljmirigy nevű suttyóbanda közel harminc éve szennyezi a közízlést a paródiáikkal és nem kötelező számukra engedélyt kérni egy-egy dal elkészítéséhez az eredeti mű alkotójától, viszont közvetlen nem kereshetnek vele pénzt sem. Az esetleges bevételeket mint például rádiómegjelenés, vagy most már youtube megjelenés az eredeti szerzők malmára hajtja a zsetont, a Karthago közvetve pénzhez jut a fideszes paródiából is. 

Ugyanez elmondható Polgár Petiről, Pamkutyáról és számtalan más ismert figuráról is. Rémálmaimban emlékként él a Hupikék Törpikék paródiazenekar is. 

És akkor itt érdemes visszatérni egy adott mű popkulturális vagy inkább tömegkulturális megközelítéséhez. Ahogy hazánkban a Nyolc óra munka számtalan verziója kering köznyelven, Nagy Feró mégsem veri a tamtamot, ha esetleg egy neki nem tetsző mutációval találkozik. Ha egy mű olyan szinten ismert lesz, hogy egy ország ismeri és ebből fakadóan mém vagy paródia születik belőle, akkor a szerző egy dolgot tehet. Csendben marad és számolgatja az esetlegesen bejövő pénzt. Esetleg elmondhatja róla a véleményét. Esetleg. De szerzői jogi hisztit csinálni, egy nyilvánvalóan amatőr, ám mégis jól sikerült paródiából NINCSEN joga. Nemcsak a rockzene, hanem a ZENE is azokért az emberekért íródik akik hallgatják, akik felemelik és ha valaki nincsen felkészülve arra, hogy a művét esetleg majd harminc év múlva valaki átkölti, akkor az NE menjen rockzenésznek, mert semmi több mint egy Mariah Carey-re hajazó, hisztis popkurva. 

Mondom mindezt úgy, hogy nekem nem tetszik az ELIOS MÉG, mert számomra ugyanolyan ragrímekkel kevert ipari suttyóság, mint az Irigy Hónaljmirigy vagy éppen a Hupikék Törpikék.