Forralt bor, lepény, lángos, puncs, giccs, bögre, kézműves termékek, sajtok, sapkák, sálak, idegőrlő zenék és tömeg. Csak néhány szó, amely az ember eszébe jut a karácsonyi vásárról. Pedig a túlárazott, vizezett tablettás boron kívül ezer idegesítő dolog van még a karácsonyi vásárokban. Ezeket vesszük sorra.
Forralt bor
Ahogy a nőnaphoz, a chip n dale show, az adventhez és a karácsonyi vásárhoz úgy tartozik hozzá a forralt bor. Az a jellegzetes szegfűszeg, fahéj és narancsillat, amely amúgy is körülöleli a karácsonyt, olthatatlan alapanyaga a forralt bornak, s nem tudsz úgy végigsétálni a Vörösmarty téren, hogy ne éreznéd szinte mindenhol. Bár nem triviális, de a forralt bor az ókori Rómáig nyúlik vissza, ahol hidegebb időszakokban itták ezt, ám nem azért mert át akartak melegedni, hanem mert a megsavanyodott bort, fűszerekkel felfőzve, mézzel édesítve még így is el tudták fogyasztani. Milyen érdekes, hogy a karácsonyi vásárosok is ilyen hagyományőrzők, ugyanis kevés olyan vendégbarát marha létezik, aki minőségi borból készít az arctalan tömeg számára, kellemesen gyömbéres illatú, forró italt. Lófaszt, a legolcsóbb tablettás szarból is édesmézes, kellemesen fűszeres, gőzölgő csodát lehet készíteni, s mivel ezt maguk legtöbb esetben dideregve isszák, maximum a fűszerezést fogják tudni értékelni, a bor ugyanis elveszti jellegét. A legnagyobb őrület az elmúlt években a szilva lett, amely már csak azért is tökéletes párosítás, mert a szilvában lévő enzimek (még az aszalt gyümölcs esetében is) teljesen el fogják nyomni a bor alapízét, s csak a kellemes szilvás aroma fog megmaradni a szánkban. Amúgy rengeteg weboldal beszámolt arról, hogy mivel itatják a népet, a HVG még képeket is közölt. Én speciel óva intek bárkit attól, hogy bármilyen karácsonyi vásárban forralt bort igyon, nem is feltétlen az egészségügyi kockázatok miatt, hanem inkább azért, mert pofátlan árazás mellett tablettással itatni a népet, nettó parasztság. Nem mondom, ki lehet fogni, meg ha esetleg ismerjük a bódé tulaját, lehet vele próbát tenni, de ne legyenek illúzióink, csak azért mert ismerősök vagyunk, nem fogjuk Gere Kopárból kapni az átlag 250-350 forintos forraltbor decijét. Mindent összevetve ne, a sok fűszer, sok aszaltszilva, unicum, pálinka azért kerül bele a forró borba, mert így még mindig drágábban tudják eladni a szart. Kedves egészségükre.
Lepények
Az elmúlt években a lepények lettek a vásárok fő étkei. Persze lehet venni csülköt 5000ért is, de 2016-ban aki ad magára és követi a karácsonyi vásár divatvilágát, az juhtúrós lepényt, töki pompost, langallót vagy újragondolt lángost eszik. A hamburger, hiába kézimunkáskézműves, a legnagyobb bűn amit a Vörösmarty tér kifutóin, mintegy kiegészítőként viselünk, át kell érezni, eggyé kell válni a karácsonyi hangulattal, a hambi pedig ebbe nem fér bele. Még a gyerekek hotdogját, pizzaszeletét is lenézően konstatálják a rutinos karácsonyi vásározók, s kinek kell, hogy megbélyegezzék, sőt lenézzék csemeténket. Persze a burzsoá réteg liba, kacsacombot eszik, öblös férfiak esetében meg csülköt, netán oldalast, de stikában egy kis véreshurka is bejátszhat, persze csak ha közben fennhangon híresztelik, hogy a nosztalgia végett megkóstolja azt is, egy kis mustárral, meg (fél kiló)fehérkennyérrel.
De a lepényekkel is van egy kis gáz, méghozzá a szavatosság. Az ilyen jellegű lepényeket félkészre sütik, majd megtöltve a kívánt feltéttel, a rostlapon újrasütik. Ezzel még nem is lenne gond, de azzal már inkább, hogy ezeket az elősütött lepényeket, úgy tárolják, hogy ha egy régimódi köjálos meglátná, napalmal bontaná le az egész sátortábort, helyét sóval hintené be, majd az új csernobil betonszarkofág méretarányos mását telepíttetné a helyszínre. Franctudja miért, magukat ez annyira nem zavarja, a lepényes mai napig ott árulja a lepényeit, feltéve, hogy máshoz nem nagyon ért. Mondjuk ezen én már nem csodálkozom, amikor Illés Cukibácsi fagyizójára baszták rá a lakatot, akkor az ország egy emberként háborodott fel, s hirtelen mindenki imádta Cukibácsi fagyiját. Aki nem hiszi járjon utána, undorító képek itt.
Ruhák
Namost, aki karácsonyi vásáron vesz ruhát, annak valami elemi problémája lehet, amit nekem nem tisztem megítélni, de röhögni rajta kurva jó. Nem vagyok egy nagy divatguru, szerencsére jól nézek ki, ezért egykét elhibázott outfit csak keveset ront rajtam, de soha nem jutott még eszembe, hogy mondjuk egy román bőrőstől vegyek övet. Vagy szőrmesapkát. Vagy sálat. Egy egyszerű kötött sapka a vásárokon 3-7 ezer forint, a sálak körülbelül ugyanennyibe kerülnek. Ezért az árért, már egy plázás üzletben, designer márkák közül is válogathatunk, néhány ezressel drágábban pedig prémium márkák termékeit is megvehetjük. Ezt az adventi időszakok erősen leárazott kínálatában, pedig esetenként akár még olcsóbban is megvehetjük. Szőrme és bőrcuccokat 40 ezer forinttól felfelé találunk, egészen a csillagos égig, de én speciel rohadtul kíváncsi lennék arra a magyar átlagpolgárra, aki megteheti, hogy szőrmét viseljen, s ő pont a karivásáron veszi ezt meg. De valószínű én vagyok tájékozatlan, hiszen ez a kínálat évek óta színesíti a vásári forgatagot, valószínűleg nem véletlen.
Gesztenye
A szelídgesztenye az új fokmérője drágaságnak. A pösti vásáron, egy darab gesztenye száz forint. EGY DARAB! A nagybanin a weboldal szerint 1600 Forintért (maximális áron) lehet venni egy kilót, ami még mindig nem indokolja az ilyen árazást, nem is látok annyi embert gesztenyézni. Amúgy érdekes, mert ahhoz képest, hogy Magyarországon őshonos fajta, mégis amcsi romantikus filmekben látok legtöbb esetben vidáman gesztenyéző párokat.
Harmadosztályú embereanyag
Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a karácsonyi vásárokon nem az elit dolgozik. Főként olyan, semmihez nem értő, fix munkával nem rendelkező egyedek, megfáradt alkalmi munkások, jobb esetben diákok állnak a fabódékban. A hideg, a pofátlanul alacsony bérezés és az idióta tömeg miatt, nyilván pont leszarják az egészet. Üdítő kivétel, ha egy a tulaj maga áll a bódéban is, mert ő tudja, hogy abból lesz zseton a fa alá, amit ott hagynak az emberek, így jobban odafigyel a saját üzletére. Sajnos ez ritka, nagy átlagban a piaci kofákhoz hasonló vásárosok állnak mindenhol, s ha nincs mákod rajtad akarják majd megkeresni a bérkiegészítésüket.
Ez az egész amúgy elég összetett probléma, mert a vásáros bódék helypénzei eleve nem két fillérbe kerülnek, s az újév első munkanapján szinte tülekedés van a helyekért a következő adventi időszakra. Egy élelmes vásáros, áruljon birkabőrt, vagy mangalicatöpörtyűt, esetleg süssön lángost, tekintélyes összeget tud megkeresni ezalatt a bő egy hónap alatt, így bőven megéri nekik leperkálni az önkormányzatok részére a súlyos pénzeket, amik frekventáltabb helyek esetén akár többmillió forintra is rúghatnak. Ez a tudat, s a tény, hogy egy lazább ebédért egy háromtagú család háromszorannyit kifizet, mint az eladó napibéré, rá tudja nyomni a bélyegét a munkamorálra.
Erről van egy nem túl kellemes élményem is, életem egy nem túl boldog szakaszában, anyám épp az újszülött húgommal volt otthon, a férjének nem volt munkája, rettentő szerényen éltünk, s nekem egy távoli rokonom mondta, hogy mehetnék karácsonyi vásárba eladónak. Lehettem vagy tizenkét-három éves. Ilyen fából faragott karácsonyi figurákat árultunk, volt a kislovacskától elkezdve, angyalka, télapó, fenyő sziluett, meg minden szar amit el lehet képzelni ilyenkor. Ott ismertem meg a vásárosok fura életét, hogy lopni kell az áramot, a hősugárzóhoz, az instant megvakító, kerítésszaggató páleszt nem azért itták mert be akartak baszni, hanem mert a fülcimpájuk vége konkrétan lefagyott, s a nyomorban, mindenki próbált egy kevés pénzt összeharácsolni a családnak, az ünnepek előtt. Minden napra, amikor segítettem, kaptam hétszáz forintot. Brutálgazdagnak éreztem magam, persze tudtam, hogy ez fele sem, mint amit a többiek kapnak, de ez még '98-99-ben volt, nem emlékszem pontosan. Volt alkalmam idén hosszasan beszélgetni egy hasonló helyzetben lévő sráccal, aki elmondta, hogy hiába 17-8 év, ez a dolog most sem változott, csak a csomagolás lett egy kicsit fancy-bb, a tulajok zöme még mindig a pénzsóvár fajta, az árusok meg kiszolgáltatott helyzetben vannak, de még a hideg, a sok szar ellenére is örülnek, hogy vihetnek haza valamit az ünnepekre.
Biztonsági őrök
A szekuricsik, legyen az bármilyen helyszín, esemény, rendezvény, mindig megosztó téma. Van, hogy kifejezetten normálisak van, hogy direkt kötekednek, sosem lehet előre tudni. A biztonsági őr szakma is olyan, hogy tulajdonképpen az öreg nyuggertől kezdve, a tesztoszterontúltengéses zsírnyakúaktól, a hobbimilitaristán át, a küzdősportosokig sokan csinálják. Ha olyan olyan a csillagállás és jó csapat kerül össze, nincsen gond, de Magyarország felett még a csillagképek is haveri alapon, megbuherált közbesz. eljárások által kerülnek fel, így ne várjunk csodát.
Giccsparádé felsőfokon
Én személy szerint gyerekkorom óta gyűlölöm a karácsonyt. Volt egy év amikor egy teljes évi jutalmamat, arra áldoztam, hogy az utolsó unokatesómnak is fullos ajándékot vettem, de ezt nem feltétlen árazásban kell érteni, hanem energiában, időben, mert mindenki olyat kapott aminek tényleg örült. Azt gondoltam, hogy nem lehetek ennyire különc, hogy csak én egyedül utálom ezt az egészet, s direkt szembemegyek habos-babos giccses ünnepi áradattal, így próbáltam magamra erőltetni egyfajta idealizált karácsonyi szemléletet. Még az sem zavart, hogy az utolsó pillanatokban ajándékért futkorászva, egy mellettem lévő apuka, torkából szakadva üvöltött egy szerencsétlen tescos alkalmazottal, hogy faszomkerül ezen a szaron zerötbe? Gondolom órákkal később meghatódva nyújtotta át az üvöltés tárgyát képező plüssmackót valamelyik csemetéjének. Szóval próbáltam, nyugodt, mindenkivel kedves, szeretetreméltó ember képében tetszelegni, csak belülről rohasztott az egész, mert az egészet álszentnek tartottam. Lehet, hogy bennem van a hiba és csak én látom gáznak ezt az egész adventi őrületet, karácsonyi vásárt (mármint a nyilvánvaló lehúzásokon túl), mert én legszívesebben lehánynám az egészet.