Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szíveslátás, vendéghányás...

kocsmától a las vegasi étteremig

2016. november 17. - Szerda Úr

Hogyan jut el egy budapesti füstös késdobáló pultjától egészen Las Vegas egyik legmenőbb éttermébe egy olyan magyar lány, akinek tragédiákkal teletűzdelt élete önmagában is szívfacsaró. Ha ehhez még hozzáadjuk a vendéglátás triviálisan szexista és rasszista világát, akár drámát is írhatnánk belőle. De elsőre próbáljuk meg csak blogposztban.

24668597_bf58a681_640.jpg

Piroska, 1981-ben született, Budapesten, egy cigány család 6., legkisebb gyermekeként. Egy lepukkant körgangos házban, az Erzsébetvárosban. Két fiú és három lánytestvére mind jóval idősebbek voltak nála, legidősebb testvére húsz évvel előtte született. Gyermekkorát meghatározta a nélkülözés, a félelem és az alvilág. Piroska keserédesen mesél nekem, olyan dolgokról, amiket én csak sötét filmekben láttam, de mintha őt ez nem érdekelné, úgy nevet a legbrutálisabb dolgokon is, mintha csak egy szükséges rossz lenne. Az első élénk emléke az, hogy születésnapja van és hatalmas rokonság verődik össze a szűk lakásukban, Legalább 30-40 ember, sokan leülni se tudtak, mindenki nagyon hangosan énekelt. A következő emléke az, hogy nagyon éhes volt és nem értette, hogy miért nem kaphat enni, ami otthon volt étel, abból csak az apja ehetett, ha maradt belőle valami, azt lehetett szétosztani az anyja és a többiek között. A legidősebb testvére börtönben volt, két nővére svájcban táncolt (kacsint) mire ő iskolás lett. Az ovit szerette mert ott mindig meleg volt és kapott enni, de az iskolát már nem, mert ott éreztették vele, hogy cigány, ezért ki lett közösítve, mind a gyerekek, mind a tanárok részéről. Az apja ekkortájt elkezdett lomizni, így viszonylag tehetősebb korszak elé néztek, a lakás is újulgatott, mindig volt mit enni, sőt szép ruhákban járhatott. Ettől a szociális élete még nem lett jobb, sőt rosszabbra fordult, mert tolvajnak, bűnözőnek könyvelték el az iskolában. Ha volt valami lopás, biztos lehetett benne, hogy első körben őt gyanúsítják, pedig elmondása szerint, egy doboz cigin kívül, soha semmit nem lopott életében. A környékbeli cigányokkal voltak jóban, folyamatosak voltak a lógások, verekedések, de komolyabb bűnt soha nem csináltak. Egyszer bukott, hetedikben fizikából, de utána erős közepesre visszahozta magát és egy kereskedelmi szakközépben kezdett el tanulni, ahol viszont hamar belefutott a rosszba. Elsős középiskolásként megnyílt előtte a világ, új osztály, új iskola, senkit nem ismert, tiszta lappal akart kezdeni. Ez egy darabig ment is, viszonylag népszerűnek is számított, mindig volt cigije, kedves volt és jó érzékkel a népszerűbb felsős lányokkal kezdett barátkozni, akik miatt védelmet élvezett az amúgy igen komoly szívatások ellen. Persze ehhez kellett az, hogy ő is becsatlakozzon. Eleinte félénk volt, de az általános iskolában elszenvedett sérelmeket, úgy próbálta kiélni, hogy most ő volt a bántalmazó fél. Egyszer mosóport etettek egy tehetősebb, szőke lánnyal, mert büdös cigányozott. Hatalmas balhé lett belőle, a lánynak ki kellett mosni a gyomrát, de a rendőröknek nem merte megmondani, hogy kik voltak az elkövetők, túlságosan félt a bosszútól. Nevetve meséli, hogy azóta ez a lány, a tévében próbál celebkedni, pedig a suliban, csak egy csicska volt, ráadásul egyszer két csávót szopott le az egyik wc-ben egyszerre. Sok ilyen volt, de akik nem bántottak minket, azokat mi sem, -meséli. Az utána lévő időkben bulizni jártak, minden péntek-szombat a diszkóé volt, hajnalig táncoltak, hozatták a fiúkkal az italt, soha nem kellett költeniük semmire. Piroska későn érő típus, 15 volt mikor hirtelen nőiesedni kezdett és az addig alacsony, szürke teremtésből, hirtelen egzotikus szépség lett. Ekkor kezdték el érdekelni a fiúk, addig maximum álmodozott róluk. Szerencsésnek érzi magát, mert míg a testvérei nem is titkoltan a kurvák voltak, sőt az ismerősi körében sem voltak idegenek a futtatások, erőszakok, ő kimaradt ebből, vonzalomból adódóan adta oda magát egy idősebb fiúnak, aki utána pragmatikusan dobta. A középiskolai bulizások során, egyre inkább rájött, hogy semmi sincs ingyen, amíg nem ismerték, addig eleinte kapta a viszkikólákat, ám később bekerült a szűzkurva kategóriába. Ekkor értette meg, hogy bizony az szépség önmagában nem minden, így eleinte kacérkodott a fiúkkal, mikor már az sem volt elég, bizony lefeküdt párral. Ez ment egy darabig, de utálta, így amikor tizenhat múlt, elkezdett dolgozni egy kisebb kocsmában, ahová főleg melósok jártak.

Nem minden kezdet nehéz

Piroska fiatal és csinos volt, így a vendégek szerették. Ápolt volt és soha egy fillér sem hiányzott a kasszából, így a főnökei is kedvelték, de mindig éreztették, hogy csak egy cigánylány. Szerinte így próbálták diplomatikusan kifejezni, hogy amíg rendben van a meló, addig minden rendben, de az első botlásnál repül. Hetente kapott fizetést, órabére 140 forint volt, ami nem sok, de így suli mellett, bőven lefedte az igényeit. Ráérzett a pultozásra, egyre ügyesebb volt, már a főnökei is kezdtek benne bízni, kapott egy kis fizetésemelést is. Két évet húzott le itt, majd ahogy betöltött a 18-at, azonnal diszkókban, vagy éjszakai szórakozóhelyeken kezdett dolgozni. Az éjszakázás húzós volt, de nagyon jó fizetést kapott érte, így kitartó volt. Az apja viszont elkezdett egyre komolyabban inni, s egyre több pénzt hazavárt. Piroska a fizetésének a felét adta haza, ám mikor többet követeltek tőle és ez vitába, majd verekedésbe torkollt, elmenekült otthonról. Hetekig az egyik diszkóban lakott, az üzletvezető megengedte neki. Talált egy kiadó szobát, egy idősebb bácsinál, aki alig volt otthon, viszont takarításért és 10 ezer forintért cserébe, megkapta az egyik szobát. Fejedelmi életnek tartotta, hiszen addig nemhogy külön szobája, ágya sem volt. Az öreg néha tett szexuális célzásokat, sőt egy takarítós, pucsítós mozzanatnál, bejátszott egy seggremarkolás, de Piroska karakánul lerendezte, soha többé nem volt gond, sőt elkezdett főzni, ami saját bevallása szerint borzasztó volt, de ehető, aminek a bácsi is örült. Esténként ő dolgozott, hajnalban ért haza, ritkán találkoztak, akkor is legtöbb esetben egy kávét ittak meg együtt, vagy cigiztek. Piroska nem emlékszik pontosan az évszámra, de arra igen, hogy az ezredforduló előtt, egy vagy két évvel történt, mikor be akarták szervezni kurvának. Először úgy, hogy azt mondták neki míg a pultban volt, hogy az egyik go-go táncos nem jött be, ugorjon be helyette, dupla pénzt kap érte. A nővérei révén elég sok mindent hallott testközelből a szexmunkáról, nem feltétlen ítélte el, de nem is akart benne részt venni. Aznap kíváncsiságból és kicsit az izgalom miatt, hogy ő is olyan jó nő lehet, mint a ketrecben táncoló lányok, megenyhült és igent mondott. Egynek elment, de többet nem vállalna, mert már itt megkörnyékezték emberek, hogy mennyiért menne szobára. A szerelmi, szexuális élete szinte nulla volt, hiába kapott bókokat a pult mögött, nem nagyon tudott velük mit kezdeni. Akik tetszettek, nem egy szinten voltam velük, ők inkább a partikurvákat hajtották, meséli viccesen.

tldr.png

Vizoviczki és a klubkorszak

Húsz éves volt, mikor már heti 5 éjszakát dolgozott, igaz még nem teljes állásban, hanem napi megbízással, meg kiskönnyvel, viszont jattal megkereste a 120.000 forintot. Még mindig az ezredfordulónál járunk, amikor az még igen szép fizetésnek számított. Piroska bár takarékos volt, nehezen bánt a pénzzel, még így is támogatta a családját, sok barátjának hitelezett, amiket rendszerint nem látott viszont. Kötött viszont egy nagy értékű élet és baleset biztosítást. Jól dolgozott, viszonylag csinos volt és roma származása miatt, emlékezetes is. Vizoviczki klubjai ekkora már megkerülhetetlen bástyái voltak az éjszakai életnek, Piroska nem egy ízben dolgozott ezeken a helyeken is. Rengeteg helyen dolgozott, E, Bank, Studio, Angel meg majdnem az összes hajógyári komplexumban helyet adó klubban. Az a fajta ember volt, aki nem tűnt fel, mikor ott volt, de hiányzott ha nem. Itt egyszer rengeteg pénzt keresett, ugyanis az egyik diszkó vezetője, erősen gondolkozott, hogy hogyan csinálhatna egy kis pluszpénzt. Piroska elmondása szerint, az ő közös találmányuk volt, a cigi+gyufa. Mit is jelentett ez? Akkoriban még a szórakozóhelyek is árulhattak cigarettát. Hiába volt fixáras, olyan jogszabály állítólag nem volt, ami tiltotta volna, hogy más termékkel együtt lehessen csak megvenni. Történetesen egy doboz gyufával. Úgyhogy azt csinálták, hogy minden egyes doboz cigire, ami konkrétan 390-500 forint körül mozgott, ráragasztottak egy doboz, a helyet reklámozó gyufát, s így a szet, +150 forintba került. Mivel nem volt más választás megvették és napi 3-4 ezer forint jött be csak ebből. Napibérrel és jattal együtt, így majdnem megkereste a 10ezer forintot alkalmanként. 2003-ban hagyta ott a diszkókat és úgy az éjszakai életet, ugyanis beleszeretett egy fiúba, egy klubpromoterbe, aki keservesen kihasználta. A srác mindig sürgött forgott, bárhova beengedték, nem kellett fizetnie sehol és iszonyat menő autója volt. Saab, de olyan aminek utána fordultak, mondja. Elhitette a lánnyal, hogy szereti, de közben válogatás nélkül megdugott bárkit. Rávette, hogy hagyja ott az éjszakai életet, ugyanis a lányban nem bízott, úgy gondolta, hogy bárkivel lefeküdne, de valószínűleg, csak kifogás volt, hogy ő bármit csinálhasson esténként. Beszervezte viszont egy party szervízes céghez, amik akkoriban nagyon komoly helyekre mentek, iszonyatos pénzért, így a lány nem maradt munka nélkül. Kálmán, a promóter egy nagy partysorozatba akart belevágni, aminek első helyszínét már le is beszélték Vizoviczkival. Kellett viszont kétmillió előleg, ennyi pénze viszont nem volt a fiúnak. Készpénzben Piroskának sem, ám a Kálmán rábeszélte, hogy az életbiztosítását bontsa fel, majd abból a pénzből megcsinálják. Hülye voltam, szerettem. Mondja keserűen. A partysorozat nem jött össze, egyszerűen nem érdekelte az embereket, ha 100 jegy elment az 1500-ból. A srác nem bírta elviselni a tényt, hogy valami nem jött össze, pedig Piroska úgy volt vele, hogy mindegy, vállalkoztak, kockázatot vállaltak, majd talpra állnak, de a fiú brutálisan összeverte mérgében. Majdnem belehalt olyan súlyos belső vérzése volt, de maradandó egészségkárosodás nélkül megúszta. Milyen ironikus, hogy pont ekkor nem volt már meg a kiemelkedő biztosítása, amely a lány elmondása szerint legalább tíz milliót fizetett volna. 

Party service és a felszolgálás

Piroska két hónap alatt épült fel úgy, hogy dolgozni tudjon. Nem sok, de annyi megtakarított pénze volt, hogy túlélje ezt a részt, a gyermekkori nélkülözés miatt viszonylag nem is ez a része, inkább a lelki dolgok voltak megterhelőek. Még szerencse, hogy a fiú unszolására sem költözött el az idős bácsitól, így legalább megvolt a kis privát zuga. Ami viszont nagyobb szerencse, hogy felhívták a party szervízes cégtől, hogy számíthatnak rá? Piroska örült, bár annyira nem értett az ételek felszolgálásához, a pult az ő világa, de rendesek voltak és segítettek neki. Egy idős, kövér nő volt a főnök, szerette Piroskát, mert nem volt neki büdös a munka és nem nyüszörgött, ha maradni kellett egy kicsit tovább. Majdnem egy évig dolgoztak együtt, mikor úgy a főnöke kitalálta, hogy nyit egy étterem-panziót vidéken, amelyre feltétlen Piroskát szeretné bizalmi embernek, így elvégeztette vele az üzletvezetőit, majd immáron teljes, bejelentett állásban dolgoztatta az új panziójában. Piroska egyszerre volt recepciós, pincér és üzletvezető. Kapott egy saját lakrészt a panzióban és 150.000 forintos fizetést. Rajta kívül egy felszolgáló volt, aki beugrós, meg a konyha. A hely jól ment, átutazók, kirándulók voltak főleg a vendégek, a köztes időben, pedig Piroska nemcsak angolul tanult meg, hanem a felszolgálást, az árukezelést meg úgy nagyjából mindent. A pénze majdnem teljes egészében megmaradt, nem nagyon költött semmire, lakhatása étele biztosított volt. Viccesen megjegyzi, hogy ételekből se mert extrát kérni, mindig azt mondta a szakácsnak, hogy valami olyat csináljon, amit már nem feltétlen adna ki vendégnek, de nincs baja. Egyetlen egyszer kért bélszínt, abból is három kisebb szeletet, háromféle módon átsütve, ugyanis soha nem kóstolta, nagyon kíváncsi volt. Havonta próbált kísérletezni, főleg ha valami akcióban volt a nagykerben. Így fejlődtek együtt a szakáccsal, megkóstolták a kagylót, aligátorsteaket, mindenféle olyan kaját, ami picit is exotikusabb volt. Itt interjúalanyom kihangsúlyozza, hogy nem azért rendeltek ilyeneket, hogy ők ingyen jókat egyenek, hanem inkább az hajtotta, hogy ha beesik egy egy rendezvény, nagyobb csoport, esetleg majd megint lesz partiszervíz akkor olyan ételeket tudjon ajánlani, ami túlmutat a sonkatekercs, kaszinótojás, franciasali, meg töltöttkáposzta tengelyen. Két évig ment szépen a dolog, ám a család bekavart. Piroska apja valahogy rátalált a lányra, részegen beállított a panzióba, majd hatalmas rombolás, törés, zúzás következett aminek a rendőrök vetettek véget. Bár Piroskát nem rúgták ki, érezhetően megcsappant a presztízse, a kövér főnökasszony egyre többször jött ellenőrizni. Ez általánosságban nem zavarta, mert úgy gondolta, hogy jól végzi a munkáját, az panzió is szépen ment, az a fajta ritka jelenség állt elő, amikor tényleg különösebb hajtás nélkül, szép profitot termelt a hely. Ez lett a veszte, ugyanis a kövér főnökasszony gyanakodni kezdett, hogy mert túl simán ment minden, így a lány szerint az a tévképzete lett, hogy ő nyúlja a kasszát. Egy alkalommal villanyszerelőket küldött le, fúrtak faragtak vagy egy teljes délutánon át, ám csak utólag jött rá, hogy ez nem a villamoshálózat renoválását takarta, hanem rejtett kamerákat, amik szépen vették az eladóteret, recepciót és a gazdasági bejáratot. Egy éjszaka borzasztóan rosszul aludt, emlékszik vissza, ráadásul elfogyott a cigije, amit nagyon nehezen bírt. Kevés függősége volt, de a cigi az pont idetartozott, napi két dobozzal szívott abban az időben. Gondolta lemegy a szobájából az étterembe, levesz egy dobozzal, s majd másnap mikor a kasszát kinyitja, beleteszi a pénzt. Itt bukott el, ugyanis reggel a telefoncsörgés ébresztette, hogy a főnökasszonya látta, hogy cigit lop, hosszú üvöltözés kezdődött el, amelyben Piroska utolsó lopós cigánykurva volt, de a lényegen ez mit sem változtatott, azonnali hatállyal kirúgták. Ha akkor kicsit tájékozottabb vagyok biztos, hogy szétpereltem volna. Mondja a lány. Mit sem sejtett akkor még a személyiségi jogokról, munkatörvénykönyvéről, vagy úgy bármiről, dolgozott és pénzt kapott érte. És ő örült ennek.

tldr.png

Minden út Rómába vezet

A beugrós felszolgáló, akkortájt dél-tirolban dolgozott, s hívta Piroskát, hogy menjen ő is, pultozni kellett, a nyelvbe meg hamar belejön, mondta neki. Mivel sok választása nem volt, lakhely és munkahely híján, lépni kellett, pénze pedig szerencsére volt, ugyanis gondosan rakott félre, alig költött magára. Egy szezont dolgozott kint, de nem szerette, mert folyton lehúzták és a főnöke állandóan zaklatta szexuálisan, viszont egy ott dolgozó szakács segítségével bejutott egy római szórakozókomplexumba, ami már jobb volt. Piroska nagyon szeret visszaemlékezni erre az időszakra, közel egy évet dolgozott itt, alapfokon megtanult olaszul és a bármixerséggel is itt ismerkedett meg. Az olasz pasik imádják a magyar nőket, hiába nyomulósak, egyszerre érzékenyek is, nem nagyon vannak felkészülve a magyar karakán temperamentumra. Piroska nagyon komolyan vette a munkáját, szabadidejében beiratkozott egy mixeriskolába, ahol nemcsak a koktélkeverést, de a flair művészetébe is belekóstolt. Később saját számai voltak, a diszkóban óránként egy 3 perces bemutató erejéig minden figyelem rá irányult. A koktélozásban találta meg azt a fajta kreativitást, amely szerinte mindig benne volt, de soha egy munkájában sem tudott kiteljesedni, hiszen hova kreatívkodjon egy késdobáló kocsmában, mondja. 2003 volt ekkor, ebben az évben egy komolyabb fordulás volt az alvilágban, amely hatással volt az éjszakai életre is. Bár Piroska utolsó apró fogaskerék volt a hatalmas gépezetben, a változás őt is elérte, az egyik helyi erős ember a szeme láttára véresre verte az üzletvezetőjét. A miértekre még most is keresi a választ, találgatásokba nem akart belemenni, de jobbnak látta, ha hazajön, tekintettel arra, hogy részletes leírást adott az olasz rendőröknek a fickóról. 

Balatoni nyár

Május volt mikor hazajött, két sporttáska társaságában, így célirányosan a balatoni szezonmunka felé kacsingatott. Mivel angolul, egy keveset németül és olaszul is tudott, így válogathatott is a helyekben, fel is vették egy jobb nevű étterembe, ahol kiteljesedhetett mint pultos/bármixer és megtanulhatta az a'la carte felszolgálás minden praktikáját nagy nyomás alatt, tömeg mellett. Ami leginkább rosszul érintette az a munkatársak hozzáállása volt, ugyanis megvetéssel kevert kíváncsisággal tekintettek egy Olaszországot megjárt felszolgálóra, aki mégis ott kötött ki mint ők. Ez egészen érdekes szituációt eredményezett, ugyanis gondolom nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a magyar munkamorálban, a szándékos fúrás, keresztbetevés bevett gyakorlat. Pörgött a szezon, folyt a sör, a  jürgenek boldogok voltak, Piroskával is meg voltak elégedve a főnökei. Tizennégy ember volt csak a felszolgálószemélyzet, amiből hét ember sehogysem jött ki a lánnyal. Egyik nap, amikor teljes fejetlenség volt, s a brifkót mindenki fogta-vette, képtelenség volt átszámolást tartani, bekövetkezett az, amitől Piroska azóta is retteg. Alátettek, méghozzá úgy, hogy az öltözőszekrényébe csúsztattak vagy hatvanezer forintnak megfelelő bankót. Természetesen zárás után ennek a pénznek a hiánya feltűnt. Ami egyből feltűnő volt, hogy a kollégák elkezdték pedzegetni, hogy Piroska sűrűn járt az öltözőben, ami igaz is volt, ugyanis épp azok a bizonyos napok gyötörték, de ő váltig állította, hogy nem nyúlna hozzá a pénzhez. A többi kolléga felvetette, hogy akkor tartsanak szekrényellenőrzést. Piroska biztos volt az igazában, így ő maga tépte fel a saját bádogfiókját immár ingerülten, hogy tessék, meg lehet nézni, itt nincs semmi. Ő volt leginkább meglepve mikor meglátta, hogy a tárgyban forgó hiány, bizony ott csücsült bent. Hiába próbálta bizonygatni, hogy ő nem, azzal érvelt, hogy neki legalább kétmillió forint van a bankszámláján, ami a spórolt pénze, miért vetemedne lopásra, de nem hittek neki és mennie kellett. Ki sem akarták fizetni, de végül a munkatársainak azon fele, akik szerették őt és nem volt ismeretes előttük a stikli, meggyőzték a főnökséget, hogy a bérét kapja meg. Még aznap visszament pestre, szállodában aludt és egyszerűen nem akarta elhinni, hogy vele mindig kibasznak. Elhatározta, hogy ismét elhagyja az országot, méghozzá olyan helyre megy, ahol már az kezdetekkor elejét veheti mindennemű visszaélésnek és kinézett egy hajópincéri munkát. Ehhez egy fizetős tanfolyamon kellett részt vennie, közben pedig egy olcsó motelben lakott. Némi örömöt az nyújtott neki, hogy balatoni főnöke az elválást követő három hét múlva csatakrészegen felhívta, amelyben könnyekkel küszködve mondta el neki, hogy rájött a csalásra, ugyanis a Piroskát felnyomó brigád masszívan lopott, de lebuktak és a falhoz állítás során bevallották, hogyan csalták lépre. Szeretett volna valahogy visszacsinálni a dolgot, vagy legalább kedveskedni neki, így felajánlott egy százast, hogy elutalná. A lány bár megértő volt, de önérzetes és elmondta, hogy nem kér a pénzéből. Viszont a csapat jobbik felével mai napig jóban van, ebből ketten már alatta dolgoznak amerikában.

tldr.png

A hajópincér tanfolyam - azaz a pénzlehúzás

Van az a vodkás cég, amelynek van egy csomó tanfolyama. Najó faszom a polkorrektségbe, a Bols Mixer Akadémia, már akkor is egyfajta pénzes munkaközvetítő volt. Amit leginkább érdemes tudni a cégről, hogy mixertanfolyamokkal kezdtek, amik mai napig a legnépszerűbbek kis hazánkban. Ezzel nincs is gond, én is oda jártam, bár megvan a magánvéleményem az ügyeskedő oktatókról, dehát mégiscsak vendéglátás, rokonszakma ez is. Az már kevésbé, hogy a gyakorlati oktatáson az oktatók, előszeretettel itatják le a kúrhatóbb csajokat, hogy az óra végeztével, gyors reszelést lehessen rendezni, aztán csodálkozni, hogy a lekúrt kislány miért lassan lépkedve, szégyenteljes kifejezéssel jön a következő órára és miért nem akar inni? Mielőtt szokás szerint betámadna valaki, nem az irigység beszél belőlem, semmi bajom nincs azzal, ha valaki egymásratalál és gyors kefélésben manifesztálódik a fellángolás, azt viszont cinkesnek tartom, hogy egy olyan tanfolyamon amiért fizetnek, direktbe megy a leitatás és kúrás. Persze ehhez két ember kell, nem állítom, hogy erőszak történt, ismertem olyan csajt, aki kifejezetten büszke volt rá, de ez a kevesebb. De visszatérve a sztorira, Piroska kifizetett egy majdnem havi átlagbért a tanfolyamért cserébe, amely vendéglátási alapismereteket, hajós kifejezéseket és intenzív nyelvi tanfolyamot jelentett. Hiába volt minden adott a lánynál, a vizsgát akkor is el kell végezni, a pénzt akkor is be kellett fizetni. Ha már kifizette, így be is járt az órákra, de rettenetesen untatta az egész, tulajdonképpen ő javította ki a sok esetben rossz nyelvtant tanító oktatókat. Amúgy jellemző, hogy olyan emberek az oktatók, akiknek semmilyen tanári képesítésük nincs (leszámítva a névadó szervezet belsős instruktorképzését), ők ugyanolyan vendéglátósok mint akiket oktatnak. Piroska mindenesetre állta a sarat, letette a vizsgát, majd várt. Ilyenkor ugyanis bekerül a szervezet munkakeresői közé. Mivel ismert és bevált márkáról van szó, megbízható embereket közvetítettek ki, így nemcsak folyami hajókra, de óceánjárókra is közvetítettek embert. Piroska három nyelv ismeretével igen jónak számított, ugyanis jellemzően olyan törtető pincérek jelentkeztek a tanfolyamra, akiknek az alapvető kiszolgálási angol is nehezen ment. Ezzel szemben a nagyon jó angol,közepes német, kevés olasz nyelvismeret egyből az elitbe lökte a lányt és két hét múlva megkapta az ajánlatot. Bár manapság már nem így van, akkor Piroska kapott egy időpontot és egy (külföldi címet), hogy mikor kell munkába állni. Ezen nagyon sokan hőzöngtek, elvégre egy 50-60ezres (most 75 ezer) tanfolyam mellé a nagy átlagnak nem nagyon marad pénze arra, hogy külföldre utazgassanak, olyan kikötőkbe, amiknek a nevét sem tudják kimondani. Ma már ebben is segít a cég, így nem kerülnek olyan sztorik fel a szakmai fórumokra, hogy ottmaradt valaki a kikötőben. Piroskának sem volt egyszerű, de sikerült találnia egy régi ismerőst, aki kellemes összegért cserébe elvitte a hajóig.

Sírva kelni és feküdni

Ahogy történetemből kiderül, Piroska sosem volt ijedős fajta, sem a munka, sem a munkakörülmények nem rémítették meg, pedig sokat látott a különböző diszkókban és késdobálókban. Volt egyszer egy nagyon kemény balhé, még a korai időkben, néhány szerb keményfiú ment be iszogatni abba a kocsmába ahol Piros éppen dolgozott. A vendégek hamar elszállingóztak, de a szerbek egyre többen lettek és csak ittak. De nem akartak tételenként fizetni, mondták, hogy írja szépen papírra, majd a végén elszámolnak. Akkor még nem nagyon volt mobiltelefonja bárkinek, a lánynak főleg nem, így kénytelen volt belemenni abba amit az alkalmi vendégei javasoltak. A főnökének nem nagyon tudott szólni. Hiába volt záróra, a ránézésre is rossz maffiás verőembernek tetsző figurák, nem akartak elmenni, folyamatosan csak gyűlt a számla, ami bő pár óra alatt túlmutatott egy havi fizetésen. Egyszer próbált szólni, hogy záróra van menni kéne, kapott egy pofont, hogy akkor van zárás mikor ők mondják. Úgy hajnali 5-6 óra felé járhatott az idő, a reggeli műszakba igyekvő emberek be-be néztek, de mikor látták a vendégkör összetételét, úgy döntöttek, hogy inkább máshol isszák meg az ébresztő kevertjüket. Az egyik hangadónak kinéző ember, akiben már több volt mint egy laza szalonspicc, bőszen telefonálgatásba kezdett, s bár Piroska nem értette mit mond, de azt igen, hogy az ügy nem tűr se halasztást, se ellentmondást. Nemsokára, még hat hasonszőrű ember érkezett a csehóba. Valami tárgyalásnak nézett ki, mert a két csapat erősen feszengve egymással szembe állt, s a két középső beszélt. A kulcspillanatban a bő tíz órája ott ivó csapat, nagyembere akkorát vágott a vele szembenálló állkapcsába, hogy a jellegzetes reccsenés tisztán kivehető volt. Az ember rongybabaként hullott össze, s Piroska istenre esküszik, hogy az soha többé nem kel fel. Ahogy voltak sokan, megfogták, kivitték, belerakták egy piros autóba, majd a tettlegességhez folyamodó ember visszajött és mint aki egy kellemes vacsora elköltése után, bágyadtan bóbiskol, kérte a számlát. Tulajdonképpen meg se nézte, ahogy a pénzt se a kötegből, csak érzésre pörgette a bankjegyeket, s ennek megfelelően tett le az asztalra egy olyan összeget, ami a számla kétszerese volt. Majd egy olyan nézést vetett a lányra, amelyből egyértelműen lejött, hogy ha bárkinek bármit vél mondani, hasonlóan járhat. Soha többet nem látta őket. 

tldr.png

A hajó viszont más volt, itt nem kellett se molesztálókkal, se alvilági arcokkal küzdenie, főleg mert inkább gazdag nyugdíjasok, meg tehetős családok voltak a vendégei. Ellenben a málenkij robot veteránjai kész hawai nyaralásnak érezhették az egészet, ha összevetjük azzal, amit Piroskának kellett csinálnia. A hajón, nem klasszik beosztás volt, hanem napirend. Reggeli, ebéd és vacsora, ilyenkor kellett dolgoznia a lánynak, a köztes időt tölthette pihenéssel. Nos nem tudom, hogy vagytok vele, hiszen főként vendéglátósok olvasnak engem, de nagyjából tudjátok milyen az mikor, hónapokig nem ér olyan külső inger, mert folyamatosan dolgozol. A hajón ráadásul még az a rossz, hogy a vendégkör sem változik, mindennap ugyanaz van. Hajnalban kellett kelni, hogy a svédasztalos reggelit összerakják, majd akkor volt két óra pihenés, de az ebédre készülni szintén kellett. A vacsora pedig minden nap rettentő hosszú volt, mert bármilyen meglepő is, egy hihetetlen nagy hajó, bármekkora is legyen, esténként az ottani vendégek főként az étteremben és a bárokban lesz. Így munka akadt dögivel, nem volt ritka az sem, hogy mikor a bárban végzett, már mehetett a reggelit előkészíteni. Hetek teltek el úgy, hogy alig aludt, ami pedig a legrosszabb volt számára, hogy jó ha naponta öt cigit el tudott szívni, mert a hajón nem lehetett bárhol rágyújtani. Főleg nem személyzetnek. A hatékony ügymenetet árnyékolta még, hogy egy ízben szalmonellagyanúval két munkatársát karanténba fogták, így még több munka akadt a nyakába. Rosszul érintette a magány is, mert a Kálmán óta nemigazán volt említésre méltó társas érintkezése, s bár amúgy sem nagyon volt a hajón olyan ember akivel el tudta volna képzelni, de még a szabályzat is egyértelműen tiltotta a személyzet közötti kapcsolatot. Mondjuk Piroska szerint erre rajta kívül mindenki baszott, szabályos orgiák voltak több ízben is. Eleve a személyzeti kabinok a hajó azon részén voltak minden esetben, ami a hajófenékhez közelít, így bátran elfelejthető volt a napsütés, hiszen a legtöbb kabinban még ablak sem volt. Ezekben a terekben voltak hatalmas a tivornyák, amik a tisztek vigyázó szemei elől így rejtőzni tudtak. A folyamatos és rengeteg munka extrémen terhelő, mivel nem nagyon voltak regenerálódási időszakok. Piroska emlékszik, hogy egyszer egy ízben (6 szezont húzott le óceánjárón), a riói karnevál ideje alat Rio-ban kötöttek ki, mindenki teljesen be volt zsongva, hogy láthatja majd a karnevált, de ő annyira fáradt volt, hogy a két napot amit ilyenkor szabadságba kaptak, végig a hajón töltötte és aludt. 

Az utolsó szezonjában ismerte meg F-t a kapitányt, akinek nem írhatom le a nevét, mert megígértem, aki rendkívül kedves volt mindenkivel, a teljes személyzetet név szerint ismerte és a lehető legnagyobb igazságot próbálta megtartani. Egy ízben például Piroskával az egyik tiszt ki akart kezdeni, hosszú hetekig ostromolta, egy szenvedélyes éjszakát remélve, majd mikor bizonyos volt, hogy a lány nem fog megfeküdni, kirúgással fenyegette. F rendkívül diplomatikusan járt el, áthelyeztette a tisztet a hajó másik végébe, nagyobb presztízsű munkára, ami más beosztással bírt, a maradék egy hónapban soha nem is látták egymást. Így Piroskát nem basztatta senki, viszont a tiszt sem érezte úgy, hogy egy mezitlábas pincér szórakozhat vele, s béke volt. F nem egyszerűen kapitány, hanem komoly üzletember, rettentő sok érdekeltsége van szerte a világban, a hajózás számára hobbi és életforma. Hetente kétszer is végigjárta a személyzeti osztályokat, igyekezett beszélgetni mindenkivel. Nagyon megkedvelte Piroskát, s mivel látta, hogy a hajózást nem bírja, így megígérte neki, hogy ha vége az útnak, szerez neki munkát Amerikában. Piroska ismerte az ilyet, kedvesen megköszönte a dolgot, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, hiszen Magyarországon, ha csak a negyedét betartották volna annak, amit neki ígértek, boldog ember lenne. Ő lepődött meg igazán, mikor az út után két hónappal kapott egy telefont, hogy egy Las Vegasi étterem szeretettel várja őt a soraiba. S ez még nem minden, F akinek ingatlanjai vannak ott, direkt az ott dolgozókra specializálva, felajánlott neki egy csinos kis egyszobás lakást, persze jutányos áron, sőt még a papírokat is segített neki elintézni. 

Ennek lassan 8 éve, Piroska azóta kint van. Mosogatóként kezdett, de két hónap alatt pohárleszedő, majd pultos lett. Rá egy évre előléptették bármixernek és azóta is azt csinálja, napi tíz órában, heti három szabadnappal. A fizetése bár nem álom, a jattal együtt kifejezetten jól keres. Nagyon ritkán jön haza Magyarországra, azt mondja nincs kiért. A családjával teljesen megszakította a kapcsolatot, bár az egyik testvére facebookon néha üzen neki. Párja most nincs, de egész kellemesen beleintegrálódott az ottani társadalomba, volt néhány fiúja, de semmi komoly. Két éve amerikai állampolgárságot szerzett, s nem is igazán szeretne hazajönni. Kérdezte, hogy mennyit keres most egy pultos egy átlag kocsmában, elmondtam neki, hogy ha mákja van akkor 100 rugót. Számolgatott, egy picit végül csak nevetett. 

A bejegyzés trackback címe:

https://vendeghanyas.blog.hu/api/trackback/id/tr2511946831

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.