Tegnap egy irodalmi konferencia megnyitóján, egy '56-ban Dél-Amerikába emigrált férfi mesélt arról, hogy ők végignézték, ahogy az oroszok bemennek a dunaparti villájukba, a sütőbe betették az akkor még ifjú egyetemista diafilmjeit, s meggyújtották, így az egész ház pillanatok alatt leégett. Évekkel később már Venezuelában egy írói kongresszusra tartottak. A nyelvvel akkor még éppcsak ismerkedő magyar ifjak nem adtak számot pontosan arról, hogy milyen eseményre tartanak így végül a portás, a 7. emeleti orosz követség fogadására irányította hőseinket. Persze a kavarodás hamar kiderült, majd lesétálva a 6. emeletre minden a helyére került. Aznap este, a férfi barátai társaságával visszatért a hotelbe, s céltudatosan a 7. emeletre mentek, majd kedélyesen megvacsoráztak, s mindezt az orosz követség számlájára kérték. Mivel az orosz fogadáson megjelentek így a pincérek nem is fogtak gyanút. A közel negyven megjelent, nagy mosolyok közepette tapsolta meg az évszázad stiklijét, s mindannyian elismerően bólogattak, hogy az oroszok ezt igenis megérdemelték.
Népünk hozzáállása a stiklizéshez, a kiskapuk kereséséhez, páratlan. Nincs még egy olyan nép, ami annyira hétköznapi dologként tekint a rendszer megkerülésére mint mi. Felrémlettek bennem régi népdalok, mesék, s bárhogy csűröm, csavarom az a vége, hogy genetikusan bennünk van simlisség. A kőleves meséje megvan? Amikor a ravasz katona/vándor/szegénylegény bekéredzkedik az asszonyhoz, hogy szánja meg étellel, ám az nem ad. S erre a ravasz legény elővesz egy követ, hogy akkor legalább egy üstöt adjon meg vizet, s megfőzi azt levesnek. Az asszony ámuldozik, ám belemegy. A legény főzi, kevergeti kóstolgatja, s apránként sót, zsírt, krumplit, zöldséget, kolbászt kér, hogy ízesebb legyen. A végén mindketten esznek egy-egy tányérral, s az asszonynak annyira ízlik a leves, hogy megveszi a követ a legénytől. Ez egy gyermekmese, amivel már az ifjú generációt is következetesen arra neveljük, hogy ravaszsággal minden helyzetből ki lehet jól is kerülni, egy kis ügyeskedéssel.
Győri kanász a dombon játszik a botjával, ne menj arra kisleány, megfogja szoknyádat! Nem fogja meg a szoknyám, elszaladok tőle, azér' a kis malacot ellopom mellőle.
Rendre megkapom akár a való életben, akár itt a blogon, hogy egy surmó féreg vagyok, amiért trükközök, ügyeskedek, esetleg lehúzom a vendégeket. Persze mások morálisan megkérdőjelezhető tevékenységeivel, nem a sajátomat akarom legitimálni, szimplán csak érdekességképpen vegyük végig, hogy mennyire bennünk van maga az ügyeskedés, stiklizés.
Ugye mindenkinek ismerős a téma, ha szerelőt hívunk, szinte automatikusan mondjuk, hogy nem kell ám számla, ha a taxiba beülünk, nyugodtan legyintünk, hogy hagyd az órát, bármikor gond nélkül csinálunk hamis adásvételi szerződéseket az egyéni vállalkozó ismerősöknek. De nem csupán az anyagilag szerényebb körülmények között élő, netán tényleges mindennapi anyagi gondokkal küszködő emberek próbálnak picit lecsípni valamennyit abból a fürtből amit elérnek, de a jóval tehetősebb körökben ugyanúgy mennek ezek. Fővárosban nagy multinál dolgozó fiatal, gond nélkül veszi fel a vidéki falucskájába szóló utazási költségtérítést, pedig a playboy loftja alig van két megállóra a hatalmas irodaháztól. A kiküldetési pénz megy zsebbe, a céges kocsi és telefon magáncélra használata természetesnek vehető. Nyomtatópapír, tintapatron, tollak, egyéb irodaszerek? Nemhiába kevés a kiskereskedelmi választék, hiszen az emberek ezt bentről viszik haza. A benzinkutas tescos piát ad, az aki kúton vesz piát meg is érdemli. Külföldiek konstans lehúzása teljesen magától értetődő. Sunyi gombszemű informatikusok ramcserére hivatkozva 18 ezerért berendelt hardver helyett, régről megmaradt alapanyagot szerelnek be, mondván netre meg filmezni ez is jó lesz a parasztnak.
Ügyeskedés a szociális juttatásokkal? Lefizethető orvosok a rokkant nyugdíjért? Borítékba csúsztatott bankók a laktózintolerancia megállapításáért? Nőtlent, hajadont kamuzni a szociális lakásért? Kevés rezsit bekamuzni áruhitel igénylése közben? Természetes.
Használt autó? Festékvastagság-mérővel menni a a kereskedőhöz. Eladás esetén természetesnek vesszük, hogy egy párezer km visszapörgetése mindenkinek előnyös alapot ad az adásvételhez. Lakás, ház eladás? Napok telnek el a kifogásolható elemek eltüntetésére, véletlen sem a kijavítására. Vesződjön majd vele az új tulaj.
A saját simlisségét mindenki természetesnek veszi, de pislogás meg különböző valós, vagy vélt jogok követelése ha neadjisten kapsz egy mililiterrel kevesebb jägert a 4cl-től az megy.