Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szíveslátás, vendéghányás...

a családi vállalkozások halála

2016. szeptember 19. - Szerda Úr

Sokszor gondolkodom azon, hogy mennyire igazságtalan az élet, hogy bizonyos gyerkőcök, kiknek szülei, ügyesebbek, kitartóak és szorgosabbak, vagy netán csak szerencsésebbek voltak másoknál, miért akarják mindenáron elpusztítani a saját hagyatékukat. 

20130612-kremes-mille-feuille-kozeli.jpg

Volt egy gyakornokom régen, az apjának nyomdája volt, ő maga üzemeltette azt, minden géphez értett, hajnalban kelt, későn feküdt le, cserébe viszont olyan anyagi egzisztenciát tudott biztosítani a családnak, ami kiemelkedő. Sajnos a fickó váratlanul meghalt, így a nyomda egyik napról a másikra képtelen volt a már megkapott feladatokat ellátni, így rengeteg cég profittól esett el, amit természetesen a család kárpótolt. Volt pénz, a fószer különített el gondosan forrást arra, hogy ha bármi gond van, akkor a kötbéreket ki tudja fizetni. Aztán a család elkezdte árulni a nyomdát. Kérdeztem, hogy miért nem fizetnek meg egy fasza nyomdászt, aki egyszerre ügyvezető és melós is lenne, mert akkor még vígan mehetne a bolt, a családnak a kisujját sem kéne mozdítani és ha havi másfélmillával kevesebb is, de még mindig sok jönne a konyhára. Logikus választ nem tudtak/akartak adni, kiárulták a nyomdát, kerestek csak az ingatlanon sokmillát. Néha látom a srácot, ahogy a városban grasszál, az érettségijére kapott nissan primera helyett immár egy régebbi rendőr oktáviával, a facebookon sem arcoskodik minden évben mikor megjelenik az új iphone, sőt ha jól tudom akkor a családi házat is hirdetik. Igen, így múlik el a dicsőség, mert amíg apuka szorgos kezei megkeresték és megtartották a pénzt, addig jó volt, aztán amikor ez már nincs, kiáruljuk a vagyont, az örökséget, a pillanatnyi megélhetésért. 

Ami miatt jelen posztomat írom, egy általam is respektált, nagy múltú cukrászda zárta be kapuit tegnap. A nevesítést most kivételesen elhagyom, mert a néhai cukrászmester munkásságát igen tisztelem, kár lenne a családja miatt lehánynom az életművet. Az üzlet az ötvenesévekben nyitotta ki ajtaját, azóta az alacsony, pocakos, jó kedélyű mester, aki ellenállva az újhullámnak, afféle klasszikus vonalat vitt. Nála a krémes, az ötven éve ugyanazon receptúra szerint készült, kellemes habos töltelékkel, nem valami felfújt szarral. A fagyi sem lett kézműves, pedig ő maga főzte, állítólag már a 80-as években belga csokiból. A lényeg, hogy jóféle volt a hely, ezt a hűvös, klasszik vonalat pedig nagyon jól elraktározta a társadalom, így ha valaki egy kiló zserbót, dobostortát, meg linzert akart venni otthonra családi összejövetelre, hozzá ment. A higiénia is rendben volt. A fagyis rész is hasított, állítom nem ettem még olyan finom citromot mint ott, pedig nem volt se kosárlabda méretű adag, sem hatalmas választék. Különösebben olcsónak sem mondanám, de az üzletet a lakosság megszerette, így kicsivel több mint fél évszázadon keresztül jól eltartotta az üzemeltetőit. 

Volt szerencsém belelátni az üzletmenetbe, ami viszont kicsit érdekesebbé tette a dolgokat. Öreg mesterünk, az idő előrehaladtával egyre kevésbé vette ki a részét a munkából, csak az igazán komoly dolgokért járt be, szerencsére ügyes cukrászokat vett fel, így a minőség nem romlott. Igen ám, de, hogy a macska távollétében az egerek ne lopjanak, beállította a banyának kinéző feleségét felügyelni a csehóba. És a gondok itt kezdődtek el, egyre frusztráltabb dolgozók, egyre több üvöltés a hátsó raktárból, egyre több pityergő fagyis kislány, hátul a dohányzóhelyiségnél, s a dráma már útnak is indult. Isten nyugosztolja, a Mester két éve eltávozott, azóta pedig a már említett banya igazgatta a cukrászdát, habitusának köszönhetően, pedig egyre nagyobb lett a fluktuáció, az pedig pontosan tudjuk mit jelent hosszútávon. 

Két év. Eddig bírta a hely a Mester nélkül. Milyen érdekes, hogy trónörökösök itt is vannak, ám egyik sem akar beállni, egyik sem akarta megtanulni az öreg mellett a szakmát. Sosem értettem már az amerikai filmekben sem, hogy miért lázadoznak az ifjú titánok, hogy nem akarják az apjuk hagyatékát továbbvinni, mert ők maguk akarnak bizonyítani. Ebből lesz legtöbbször az, hogy a valamit már asztalra letevő, gazdag szülők gyermeke egy multinál rohad meg vállalati rabszolgaként, aztán az örökségből azért elél egy darabig majd, de ritkán viszi olyan sokra mint az ősök. 

Persze kár lenne konzekvenciát levonni most két leírt esetből, de sajnos sok sok blogon, weboldalon, újságban olvasom, hogy a dolog nem egyedi, sorra zárnak be olyan családi vállalkozások, amik ténylegesen értékteremtőek, csupán azért mert nincs aki továbbvigye, vagy örökösödési vitában, inkább a vagyont osztják szét.

Általában azt tartom magamról, hogy nem vagyok irigy ember. A pénz önmagáért nem érdekel, más ember pénzére, autójára, nőjére nem szoktam az lenni. Viszont irigy vagyok minden olyan emberre, akinek a családjában egy értékteremtő, izgalmas munka tartotta el azt. Irigy vagyok azokra a fiatalokra, akiknek lett volna lehetőségük az apjuktól/anyjuktól tanulni mesterséget, legyen az cukrász, asztalos vagy kosárfonó és lenézem azokat, akik nem élvén a lehetőséggel, a dinasztia hanyatlásával rájönnek arra, hogy az az anyagi jólét, amiben eddig voltak, nem konstans.

A bejegyzés trackback címe:

https://vendeghanyas.blog.hu/api/trackback/id/tr9611722507

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mattrica 2016.09.19. 12:30:17

Minden szavaddal egyetértek!
A vidékről a fővárosba költöző gyerek, akiknek otthon jól menő vállalkozásuk van, többre tartja a bohém önmegvalósítást (herdálás) mint hogy beleülne a készbe, és nyugodtságban leélné az életét egy kevésbé menő helyen mint Budapest.

aGent 2016.09.19. 12:31:03

Érdekes dolog amit írsz sajnos hasonlókat tapasztalok, pár évvel ezelőtt, mellékállásként, egyik haverom bútorasztalos faterjánál vállaltam maszek munkát. Hiába volt kemény, és poros és szabadnapokon is reggeltől estig tartó a meló, pár hónap alatt azt vettem észre hogy már csak oda járok dolgozni és szeretem. Kedves főnökömnek volt két velem egykorú fia (akik miatt kb odakerültem) és rajtuk látom mennyire szarnak bele, az egészbe, a sok sok pénz amit a fater kitermel sok munkával az kell, de amikor szombat délután hirtelen nincs ember és be kell ugrani egy fél órára is már előbb szól nekem, akinek pénzt fizet ezért - hiába nem dolgozok ott már jelen pillanatban - mint a saját fiainak, mert Ők megbízhatatlanok..és mint írtad is, én se szoktam irigy lenni, sőt mégcsak nem is a pénzüket irigylem, főleg mert látom hogy nem mindegy ,hogy hiába van nettó 400.000 haszna valakinek ha cserébe 300+ órát dolgozik érte, de azért fáj azt látni nekem aki ráadásul apa nélkül nőtt fel, hogy csak így eldobnak maguktól egy ilyen értéket....

Szerda Úr · http://vendeghanyas.blog.hu 2016.09.19. 12:47:27

@aGent:
teljesen átérzem amit írsz, tovább súlyosbítja a dolgot, hogy apa nélkül látjuk ezt. talán erre mondják, hogy csak azért érti aki átélte.

szebeee 2016.09.19. 12:57:42

Ha ugyan arra gondolunk, akkor az asszony altal elejtett "ferjem fia" tobb, mint arulkodo, mar ami masik uzletet illet.
Kicsikent sokat jartunk oda, sajnalom hogy igy alakult.

szebeee 2016.09.19. 13:00:50

@szebeee:
Persze az is lehet, hogy az orszagban mashol pont ugyanakkor tortenik meg ugyan az a sztori:)))

Vén motoros 2016.09.19. 19:00:25

Ennek a nosztalgiának semmi értelme! Annak, hogy tönkremennek és bezárnak a családi cégek, ugyanaz az oka, mint annak, hogy ott maradnak az öregek a tanyán és a zsákfalvakban, mert a fiak-lányok nem akarnak parasztizálni. Én nem állítom, hogy ez helyes, de a fiatalok nem akarnak látástól-mikulásig, heti 6 napot, életük végéig megállás és szabadság nélkül dolgozni, mint az apjuk. És SEMMI PÉNZÉRT nem akarnak, havi x millióért sem akarnak! Ezen úgysem tudsz fogást venni! Ez az önkizsákmyányoló robotra hajlamos emberpéldány az öregek sírba kerülésévekl kihal, mint a kardfogú tigris meg a kiwi madár...

PomberMaci 2016.09.19. 19:15:29

Pedig egyértelmű az ok-okozati összefüggés. A "mester" nem ér rá a napi 12 óra meló mellett foglalkozni a fiaival, s azok ha csak a pénzt kapják, akkor törvényszerűen pléboj életet fognak élni, azaz pont az lesz belőlük amit a blogger írt. Látom 1-2 esetben ennek az ellenkezőjét is persze.

rigolya2 2016.09.19. 19:48:31

@aGent: khm...

Nettó 200.000-et kereshet a tulaj akkor is, ha normálisan havi 160 órát dolgozik... Akkor talán vonzóbb lenne az utódoknak is.

rigolya2 2016.09.19. 19:50:01

Miért is nem ír itt senki a családi vállalkozás előre nem látó tulajainak felelősségéről?! Ugyanis aki a családjában nem veszi észre, hogy nem lesz utánpótlás, akkor érdemes volna keresnie az utódját.
Sok kisvállalkozás vezetője viszont erre már nem ügyel.

Netuddki. 2016.09.19. 19:55:23

"hajnalban kelt, későn feküdt le, cserébe viszont olyan anyagi egzisztenciát tudott biztosítani a családnak, ami kiemelkedő. Sajnos a fickó váratlanul meghalt"

Gyakorlatilag leírtad a választ is, csak nem vetted észre. Ezért minek élni?

AlbaZen 2016.09.19. 20:03:21

Vagy a gyerek egyszerűen más dologban tehetséges mint az ősei, más pálya a küldetéstudata.

Boka1 2016.09.19. 20:03:51

Teljesen egyetértek. A második generáció már más álmokkal születik. Régen azért akartunk gazdagok lenni, mert jó autót, jó ruhát, jó lakást akartunk. A gyerekeinknek ez már alap. Meg talán eltűntek a különbségek is: Abramovicsnak meg a takaritónőnek is Iphone-ja van.

Bambano 2016.09.19. 21:24:15

azért van ez így, mert a gyerek szabadságot akar, saját életet, és nem akarja az apja álmait élni. saját álmokat akar. az apja meg a sok pénzzel a hatalmát akarja bebiztosítani a gyereke felett. utána a gyerek jól pofára ejti.

Fotósképző · fotoskepzo.hu 2016.09.19. 21:46:34

Felmérések szerint a nagy vagyont öröklők 80-90%-a 2-3 éven belül tönkremegy. Ugyanígy a befutott sportolók is (szintén 80-90%-uk), miután visszavonulnak. Mindkét társaságban ugyanaz az ok: nem értenek a pénzhez és a gazdasághoz.

Szzzz 2016.09.19. 22:04:45

Tényleg, ahogy egy ilyen utódlást móricka elképzel...
Egyrészt, a cukrászbácsi, asztalosbácsi nemcsak a menő vállalkozását csinálta meg, hanem kibazsott gyerekeit. Ha semmriekellőek lesznek, az legelőső sorban is az ő felelőssége.
Kettő, ez nem úgy működik, hogy hájó, okém akkor csak dolgozzon fel annyit és akkor nem kell a milliós haszon, elég az öt kiló is. Ezek a vállalkozások úgy működnek, hogy vagy csinálod 110% erőbedobással, és ha ügyes vagy, jól keresel is vele, vagy ha csak fél, vagy háromnegyed gőzzel csinálod, akkor belebuksz a picsába.
Három, azért pláne nem lehet egy y generációs fiatalt kárhoztatni, hogy nem akar lapszabászatos meg lisztet keverő cukrász proli melós lenni, hanem napi inkább 8 órában gecijó pénzért dolgozó bérnégernek beáll valami multihoz, cégautóval, szabival. Ugyanakkor a tehetséggel, kitartással, ami egy ilyen családi vállalkozás továbbéltetéséhez kell, miért ne küzdje inkább magát valami középvezetői fotelbe?
Sajnos baromira nem ennyire egyzserű egyismeretlenes egyenlet ez, mint amennyire itt az együgyű emberek képzelik...

vittore 2016.09.19. 22:07:59

"hajnalban kelt, későn feküdt le, cserébe viszont olyan anyagi egzisztenciát tudott biztosítani a családnak, ami kiemelkedő. Sajnos a fickó váratlanul meghalt"
Ezért érdemes volt. Aztán meg a család 2 év alatt elbassza az egészet.
Apámnak jól menő vállalkozása van. Kamasz korom óta tudtam, hogy nem akarok a nyomdokába lépni. Teljesen másra vágytam. ÉS bár közel sem vagyok akkora menő mint a fater, állítom, hogy ezerszer tartalmasabb és boldogabb életet élek, mint ő valaha.

Jóakaró 2016.09.19. 23:16:03

Az is elfordulhat hogy a jólmenő vállalkozás az idő múlásával egyre piacképtelenebbé válik...vagyis egyszerűen eljár felette az idő.Maradva a cukrászda példájánál:Meghal az öreg, a szipirtyótól függetelneül is, a környéken lesz másik, jobb cukrászda is.Oda szoknak a népek.De mondhatnék nagyon sok olyan esetet amikor egyszerűen piacképtelenné válik az az előállított termék.Nincs már rá szükség.Kinek a feladata úja terméekek kitalálása?A gyereknek?Ezért nem lehet megvetni őket.Ezt nem lehet előre eltervezni.

ZOH 2016.09.22. 10:51:52

Miert kene a gyerekeknek az apjuk elbaszott eletet elni?!

ahogy fentebb elhangzott, "a cukrászbácsi, asztalosbácsi nemcsak a menő vállalkozását csinálta meg, hanem kibazsott gyerekeit. Ha semmriekellőek lesznek, az legelőső sorban is az ő felelőssége."

Nnegyzet 2017.07.06. 20:56:16

Ha azon nősz fel, hogy nap mint nap azt látod, hogy mekkora szívás ez az életmód, akkor nem akarod ezt tovább vinni.
Mondom ezt úgy, hogy anyukám szakmáját választottam.
De míg besegíteni kb bármikor hajlandó vagyok, ha kell, a világ minden kincséért nem venném át a "bótot".

2018.04.05. 16:35:40

A szülő vállalkozása mögött a szülő álma van. Teljesen érthető, ha a gyerek nem akarja folytatni. A legrosszabb, amikor a szülő próbálja erőltetni.