Az elmúlt években kézműves lett a lekvár, a szappan, a hamburger, cigi, a tűzőgép, lassan eljutunk oda, hogy a szopásból is kézimunka lesz.
Jött ugye pár évvel ezelőtt ez a hipszterdivat, meg a szakállnövesztés, meg az egyéb múló hóbortok s, hogy velük együtt, vagy ezek hatására, de elérte kishazánkat a kézműves forradalom. Tényleg még a kovászosuborkára is ráírják az asszonyok, hogy kézműves, pedig eddig is az volt, ugyanúgy ahogy a lekvár, de mennyivel magasztosabban hangzik ez a szó. Ízlelgessük csak, kézműves. Szinte megjelenik lelki szemeim előtt a kép, ahogy a jóravaló dolgos ember, saját kezűleg, elülteti, gondozza, locsolgatja, visszavágja, gallyazza, oltja az oly gyönyörű barackfát, mi az életet szimbolizálva tör fel, a földből, s hajt utat magának. Következő kép, ahogy a mosolygós szakállas férfi, a munkában megizzadva, gyümölcsönként adogatja le a termést, kedves feleségének, aki piros pöttyös, kézműves kosárkájában gyűjti azokat, s még a darazsak is csak vidáman repkednek a boldog pár körül, a város zaja pedig oly távol van, hogy még a tücsökciripelést is hallani. Majd ez a két boldog embör, a konyhában darabonként megtisztítja, kimagozza, felvágja a barackot, miközben játékosan egymást puszilgatják, s az erős szakállas férfi, gyengéden az asszony fenekére csap, jelezvén ezzel dominanciáját, de azért annyira erősen nem, hogy csípjen is, mert a ő egyenlőnek tekinti magát a nővel. A megmosott, feldarabolt gyümölcsöt edénybe helyezik, a cukrot megvetik, így maximum akkor használnak azt, ha kiépült infrastruktúrájukkal, kézműves cukrot tudnak gyártani helyben, de beérik xilittel, mézzel, vagy egyéb alternatív édesítőszerekkel, de csak míg a természetesség mellett tehetik le voksukat. A barackot olyan úttörő megoldásokkal igyekeznek keverni, ami még soha nem jutott eszébe senkinek, így a már nagymamám által is sűrűn főzött barackos málnalekvártól, találkozhatunk a mákos, sóskás, szerecsendiós, tyúkbeles baracklevárral is. Mind a kertbű' van, és 100% természetes, bió, paleo és gluténmetes, ja meg vegán is. Kivéve a tyúkbeles, de hát gondolni kell a magyar ízvilágot szerető kézműves termékeket vásárló erőre is. A büszke pár, kreatívkodás néven létrehozott facebook albumba, régi sió reklámokat megszégyenítő boldogsággal, zamattal adja tudtára a világnak, hogy az új mákos, sóskás, tyúkbeles baracklekvárjuk, egy csipetnyi szerecsendióval immáron megvásárolható, kedvezményes 4999 Forintos áron, ami nemcsak a 350 gramm lekvárt tartalmazza, hanem egy ízléses fadobozt is, a kert végében érlelt szalmából készült béléssel, és egy ismertető prospektust, szigorúan újrahasznosított papírból, amiből megismerheti e csodálatos házi manufaktúra apró kis titkait.
Ó mily kedves, ez a kézműves forradalom jobbá teszi az egész magyar piacot, végre termelőket támogathatunk, nem pedig rideg multikat, akik teleszórják E betűkkel a termékeket. Nincs ez másképp a sörrel sem, hiszen az igényes fogyasztó, igényes sört szeretne inni, a kézműves mákossóskás, tyúkbeles baracklekvárral megkent, kézműves kenyere mellé. Mondjuk nem tudom, hogy a boltban megvett malátától, komlótól és élesztőtől mitől lesz kézműves a sör, de az emberek feszt hangoztatják, hogy főzdefeszt, meg sörfeszt és jobbnál jobb kézműves söröket lehet inni. Hát én megkóstoltam párat és lehet, hogy én vagyok a jóízlés ellenpéldája, de jó magyar kézműves sört még nem ittam ilyen helyeken. Persze lehet inni csapolva, kisüvegben, nagyüvegben, ilyen maláta, hidegkomló ésatöbbi, de nekem valahogy az az érzés jut eszembe, mikor bő tizenkét évvel ezelőtt, megfáradva feküdtem a lokóban, és az állott borsodi bivalytól hánytam mint a lakodalmas kutya, egyszerre fájt a fejem, nyomott a hasam, de én ittam a megkezdett söröket, pedig jó szar volt, ellenben olcsó és nagyobb alkoholfokkal rendelkezett mint a mezitlábas társa. Összesen három jó házi sört ismerek, amik nyilván a professzionális készítés miatt el is jutnak az országban több kocsmába, ezek a Zámolyi Sör, a Palócz Sör meg persze mindannyiunk kedvence a Csiki Sör, ami mondjuk már inkább közelebb áll a gyártáshoz, mint a többi, de még mindig manufaktúra. Sajnos még nem volt alkalmam ellátogatni Csíkszentsimonra, ahol ezt készítik, de feltétlen tervezem.
Szóval a franctudja, lehet bennem van a hiba, hogy nem ájulok el, egy terméktől csak azért mert rá van írva az, hogy kőműves vagy mi, de én eddig tényleg szarokkal találkoztam. Valahogy a bornál már le merjük százalékolni a szomszédot, ha kénes vagy ciános a rizling, szerintem ezt a fajta őszinteséget az újmagyar serfőzőkkel is nyugodtan megtehetjük. Hiába találkozunk veletek különböző fesztiválokon, kerestek rajtunk egy kevés lét a túlárazott italaitokkal, de amíg a söreitek nem nagyon kerülnek be a kereskedelmi forgalomba, addig ne mindenféle gonosz multit, meg heinekent bántsatok (azt egyedül a Csiki bánthatja jogosan), hanem keressétek magatokban a hibát, mert egyszerűen szar a sörötök. Továbbá első körben egy jó ivó sört készítsetek, ami mentes mindenféle kontár speckó eljárástól, ugyanis jó világos sört lehet inni kétpofára, a kisüveges hidegkomlós szarotokkal meg egy óra alatt sem bírok, csak a fejem fájdul meg tőle.
Mindenesetre én nem vagyok semmi rossznak az elrontója, tényleg szeretném ha a magyar ándögrán' sörfőzés legalább olyan professzionális lenne mint mondjuk a pálinkakészítés, mert hiába van bivalybasznádon sok-sok kerítésszaggató, azért sokan komolyra vették a minőség elvét. Hasonlót várok el a sörtől is, mert nem véletlen a mákossóskás, tyúkbeles hasonlat; attól, hogy mindenféle különlegesnek vélt dologgal árasztod el a malátacefrét, még nem biztos, hogy a végtermék is különleges lesz.
ui.: egyszer az egyik falusi férfirokonnal kibaszott a szomszéd, egy három levágott csirkét tett bele már jócskán erjedő cefrébe, így volt alkalmam már csirkepálinkát ivó embereket is látni. nem volt tiszta a mosolyuk na
ui2.: ajánljatok nekem, magyar kézműves söröket, de lehetőleg láger fajtákból, esetleg búza még jöhet. Aztán megcsináljuk a nagy magyar kőműv izé kézműves sör hányós versenyt.