Egyszer volt egy csajom. Olyan suta volt, hogy a közértbe nem mertem elküldeni egyedül, mert mint utólag kiderült, az önkiszolgáló üzletek meghaladták a szellemi képességét. Persze néha nálam is megesik, hogy nem találom a biovajat, de negyvenötpercet várni a paprikák között, hátha megjelenik ott egy darab paradicsom az már túlzás. Egyszer megkértem hogy pucoljon hagymát a tatárnak, meg vegye ki a fagyasztóból bélszínt, erre látom, hogy a két kilós tömböt max fokozaton pörköli a mikróban, a hagymát meg héjastúl satírozza dörzsis szivaccsal, merhogy földes volt aztán azt mondtam neki, hogy puculja meg. Mondanom sem kell, őt sem az eszéért szerettem és bele se képzeljetek, hogy miután tönkrekúrt 2kg waggyu bélszint, mit kellett még tennie ahhoz, hogy végleg a feledés homálya eméssze el.

A kis eszterke onnan jutott eszembe, hogy idén nyáron beálltam pár helyre pultozni, mármint ilyen fesztiválokra, sőt egy napot a Gyulánál is voltam megint, amolyan nosztalgia gyanánt, szóval még régen mikor pörgettem a shakert ezerrel, akkor ismertem meg a nem túl éles elméjű, ám domborítani annál jobban tudó kis szende szőkét.

Ugye a nyár a fesztiválok időszaka, sok régi vendéglátós áll be ideiglenesen ezekre a rendezvényekre, mert viszonylag sok pénzt lehet keresni. Csak hozzávetőlegesen, BalatonSoundon, Szigeten, Volton kb 15-20 rugó között kapnak a mezitlábas pultosok egy napra, a pultfőnökök kicsit többet, attól függően, hogy milyen bodegában van, vagy hány órát melózik. A vidéki kisfesztiválok (Orfű, Alfa, Pafe, Fezen, Strand) ennél karcsúbbak ott, 12 rugó körül jár egy napra, ami annak szellemében, hogy főállás mellett egy hosszúhétvégén 50-60 rugót meg lehet keresni azért nem szar. Mivel beütött a válság, én meg egyre több kokaint szívok, így kell a lóvé, bevállaltam párat. Na ezen dolgok tapasztalatait fogom elmesélni nektek.

Nem leszek álszent, a blog olvasói régóta egy fix kemény magból áll, szeretlek is titeket ezért. Régóta követitek az írásaimat, lejön a stílusom, lehet egy képetek arról, hogy milyen lehetek a valóságban. Én annó amikor a vendéglátást elkezdtem maga voltam az alázatosság, alázatossága. Jófej voltam, kedves, előzékeny és illemtudó. Sok posztomban taglaltam már, hogy mekkora geci is tudtam lenni, de talán amióta végleg abbahagytam a vendéglátást, ez a dolog csak fokozódott. Néha indokoltan, néha indokolatlanul. Ha ez ember nincs napi rendszerességgel, olyan közegben, hogy a munkája miatt elvárás az alázat, akkor bizony hajlamos ezt elfelejteni, pedig mikor én újfent pultba álltam, tényleg igyekeztem. Persze egy fesztivál, legyen az rock vagy elektronikus zenei, nem feltétlen azt a mulatni vágyó közösséget vonultatja fel, mint egy csillagos étteremben, így a kötőszavak legalább annyiszor szerepelhetnek az italkérésben, mint maga az ital megnevezése. 

BalatonSound

Számomra mindig is a Magyar fesztiválok egyik legalja volt, persze a prímet mindig a hegyalja vitte, amit nálam humorosabb elmék el is neveztek legalja fesztiválnak. Túllépve az indokolatlan, szar szóviccen, elmondom, hogy az én nézőpontomból miért is az, bár tavaly az index annyira mesterien összefoglalta, hogy muszáj beidéznem; "...ahol mindenki valaki, de igazából senki.". A Sound normális embernek, annyira feszengős, hogy már szinte ifjú tinikorom diszkózásait elevenítené fel, ahol minden baszható ribanc mellett áll egy (jobb esetben) kigyúrt zsírnyakú, aki apró ideges mozdulatokkal figyeli, hogy ki hesszeli a csaját. Visszatért a lökdösődés, alfáskodás, szemmelverés és míg pár évvel ezelőtt a Sound egy hétvégére tesókká tette még azokat is, akik amúgy kibaszottul utálták egymást, most már inkább egy borsodi mészkőpincébe vájt diszkóra emlékeztet, ahová érthetetlen módon beszabadult egy túristabusznyi belga meg holland. Elgondolásom szerint mivel a mainstreem média és az szájhagyomány annyira istenítette a fesztivált, így megjelentek azok a jellemzően surmó lakótelepi, vidéki napijegyes látogatók, akik nem igazán képesek kompatibilissé válni a fesztiválhangulattal, nem képesek túllépni azon, hogy minden drága, továbbra is úgy érzik magukat, mintha otthon a sertéstelep melletti művház diszkójában lennének. Nincsenek tekintettel a másikra, az egyedüli dolog ami miatt tényleges balhéba nem mennek bele, mert fosnak, hogy levágják róluk a karszalagot. Ami nem is ritka, bár a hírekbe kevésbé kerül bele, de jómagam a nyáron legalább hat embernek intéztem el a fesztiválról való díszkíséretet kifele menet, aztán el lehet gondolkodni azon, hogy megért egy hetikarszalagot a fesztivál kezdetének napján, délután háromkor parasztkodni meg erőtfitogtatni a pultosgyerekkel. 

Azon, hogy valaki nem köszön, én már rég túltettem magam, ha nem kér, hanem csak odaböfögi, hogy sör/whisky/bacardi az sem különösebben mozgat meg. Szépen megcsinálom, kiadom, elveszem a pénzt vagy fesztiválkártyát, aztán menjen isten hírével. De, hogy Soundon, csak csicska paraszttal áldott meg a sors, akik ADJÁÁ egy vizet de gyorsan-al tudták kezdeni a kommunikációt, azt már nehezen viseltem. Rutinos vendéglátós vagyok, legtöbbet le is tudom szerelni, hogy még ők érezzék szarul magukat, de néha megesik, hogy agyukban az értelmet még hubbleteleszkópos piláccsal sem lehet megtalálni és ilyenkor felszívják magukat és nekiállnak izmozni. Ami azért szar, mert míg a legtöbb rutintalan kislány megijed, addig a tökös karakán csajok, úgy basszák pofán az ilyeneket lehetőleg a legdrágább whiskeys üveggel, hogy legyen mit kifizettetni majd a szekusok segítségével. Aztán engem sem kell félteni, olyan vagyok mint egy miniyorkie, picike nagy pofával, de ha odaharapok azt megérzik, így történt, hogy az egyik napijegyes paraszt, miután kikérte a három viszkiredbullját, majd az árat meglátva fizetni nem akarván, arról tájékoztatott, hogy a dobozokat sorban dugjam fel édesanyám redvás picsájába, ott eljátszottam a gyerekkel, hergeltem addig míg nem akart bemászni a pultba, majd a drekó tompa végének, jól irányzott hirtelen előrenyújtásával, megadásra kényszerítettem góliát barátunkat. Ekkor a végtelenül kedves biztonsági őrök (akiknek tényleg jár a pacsi, odatették magukat a fesztiválon) szépen kikísérték, majd levágták róla a szalagot. Utána egy darabig még ott arcoskodott a pult mellett a kráteres arcú, póthajas barátnője a csávesznek, de miután nekiállta a műanyagpoharakat bedobálni a pultba, a szekusok szívélyesen kikísérték őt is. Tudjátok, jók a programok, csak sok itt a köcsög. Az pedig, hogy néhány partikurva megkérdezi, hogy mire hívom meg, instant azzal jár, hogy 4cl helyett 2 megy a bacardiból a mojitójukba. Hát meg a kurva anyátok, itt engem szokás meghívni. 

Vidéki rockfesztiválok

Itt egy fokkal jobb volt a felvásárló erő, de agyatlan zergék itt is voltak, nem kevesen. Ugye alapból rocker/metál vonulaton futnak ezek a rendezvények, így a talpig bőr, bakancsos metálos hínárhajaktól, a hippiskedő kislányokig, a negyvenes melós ősrockerekig mindenki megtalálható volt. Itt érdekes módon a fiatalok voltak faszkalapok, azt hitték, hogy most, hogy eljöttek fesztiválozni, majd a pultosok jól fényesre fogják nyalni a töküket, hát tévedtek, főleg azok akik az én soromba álltak be. Az egyik csávó például berendelt tizenöt kisjégert, majd mikor elmagyaráztam neki, hogy na az nincs, meg úgy kicsit sem szolgálunk fel, akkor átment hepciásba, aztán nekiállta kiszórni a zsebéből az összegyűrt húszezreseket, hogy neki van pénze, és azért vagyok itt, hogy kiszolgáljam, úgyhogy jobban tenném ha nem piszkálnám, mert nem tudhatom, hogy kinek a gecijéből sarjadt, így adjam amit kért. Ágikát, kedvenc társamat hívtam segítségül, karakán, nagyszájú és kreatív, már ami a vendég megszopatását illeti, így odahívta, hogy hajoljon közelebb, majd lehajolva a pultra, szép belátást engedve a dekoltázsba, addig ütötte a csávó fejét a putlhoz amíg közös nevezőre jutottunk pia ügyben, pedig elég sokáig akarta a jégert, de végülis jó lett az unicum szilva is, de a nézeteltérés miatt nem tizenöt hanem húsz lett kérve, kiengesztelvén Ágikát és engem. Az ilyen akciók, amúgy demonstrációnak is tökéletesen megállják a helyüket, mert a utána mindenki olyan kedvesen és tisztelettudóan tudott kérni, hogy még a lesz szócskát sem hallottam aznap. Persze azért futottak még, valamelyik ilyen fesztiválon, egyik este tántorog egy csóka, alacsony alkat, erős vállak, lord-os poló, értelem nélküli tekintet. Egész este azt csinálta, hogy kért három sört, meg két unicumot, ebből elvett a pultról egy sört, a többit meg otthagyta. Fél óra múlva megint visszajött és folytatta ugyanezt. Megcsinálta vagy 10x, hiába kérdeztem tőle, hogy ott van még az első azt se itta meg, de csak az asztalt ütögette és egyre inkább klingon nyelven folytatta a diskurzust. Mikor a másik pultosgyerek már megunta, hogy baszakszik, szólt nekem, hogy vegyem kezelésbe, de azért hülye nem vagyok, csak akkor állok bele egy streetfightba, ha nyerek is, ez a csávó meg ránézésre gyerekkora óta ekét húz, két ökör helyett, hiába részeg csak egyszer találjon el, nekem meszeltek, így kénytelen voltam szofisztikáltabb módszerekkel, beleönteni még három unicumot, mintha meghívnám rá, na az megtette a hatását, másfél percen belül, 3 unicumot lehúzni, még a gyakorlott magyar parasztgyomornak se egyszerű, főleg ha elő van már locsolva, így a csávó kicsit lehiggadt, de miután fél óra múlva lehányta a kedvenc lordos pólóját, visszajött arcoskodni. Elemezve a csávó mozgását szinusz-koszinuszban, úgy éreztem, hogy ha attackra kerül a sor, már talán helyt állok, így kimentem hozzá, barátilag, hogy ugyan már minek a balhé, inkább igyon egy sört, aztán táncoljon a többiekkel, ami egy darabig megint lenyugtatta, de most meg a tánctéren a picsájukat szellőztető kisribancok alá nyúlkált. Ezt mondjuk úgy nagyjából mindenki csinálta, úgyhogy egy darabig szatírkodhatott, lévén a részeg kislányok napszemcsiben, alapnak érezték, hogy valaki turkál az xs-es hello kittis tangában, nem is nagyon vágták, hogy ki az, csak túl feltűnő ne legyen, mégse nézzék már ribancnak őket. Ősrocker barátunk persze itt sem érezte a határvonalat, úgyhogy a Tibi atyás pultosokkal, akik aznapra munkában immáron megfáradva, kiengedték kicsit a gőzt, egy másik pultnál, összetűzésbe keveredtek. Az egyik bimbóvillantós atlétát viselő, amúgy tök ropi csávót találta be, aki nekiállt izmozni, ami viszont eléggé kár volt, mert egy pofontól meghanyatlott, erre viszont már ugrottak a biztonságiak, akik karszalag levágással kezdve kíséretet adtak elő, öreg barátunknak. 

A vidéki fesztiváloknak amúgy jellegzetesen problémája, hogy az emberek nem képesek elfogadni azt, hogy a választék nem világszínvonalú, hanem megegyezik egy átlag kocsma, átlag röviditalkészletével. Ha valami nincs az itallapon, akkor megkérdezik, hogy tényleg nincs, majd ha rávágod, hogy igen, tényleg nincs, akkor a következő kérdésük az, hogy miért. Én bele tudok menni, a sör és likőrgyárak terjesztési fázisaiba, abba is, hogy egy a pepsi milyen feltételekkel áll be szponzornak valami mögé, de ha a té. vásárlónak ebből csak az jön le, hogy nincs jéger, pedig ő azt akart inni, akkor én azzal nem tudok mit csinálni.

Sziget

Az előző bekezdéshez hozzávágva; Gerendaiék bekaphatják, mert oké, hogy leszerződtek az öreg zsidó piroskeresztes nedűjét gyártó céggel, aminek pont versenytársa vodkás cég, aminek azonos a neve a szar bármixerképzés fellegvárával, de pechünkre pont ő forgalmazza a jégert. Ez van, túl kell lépni és megkeresni azt a pár maszek pultot, ahol van jéger. 

A Szigetet amúgy viszonylag rövidre zárnám azzal, hogy olyan fellépők meghívása mint a Rihanna, meg a Dévid Getta, olyan napijegyes surmók tömkelegét eredményezi, hogy kicsit Sound utánérzése volt az embernek, mert oké, én elhiszem, hogy világsztárok ezek mindketten, de az island of freedom tényleg békés multikulti közösségét szétbarmolni a sok vidéki suttyóval azért szerintem erős kapufa és bár tény, hogy a fesztiválszervezés első sorban üzlet, de szerintem érdemesebb ezt kicsit tematikusabban kezelni. A Magic Mirror ami szerény véleményem szerint, az egyik legjobb éjszakai partit adó helyszín, kibővíteni, mert egyszerűen kicsi a helyszín a sok érdeklődőre. 

Külön érdekesség még, hogy régebben a külföldiek egész korrektek voltak, most már náluk se nagyon dívik köszönni, alkudoznak a piaárakon, a belga csajok meg rá vannak cuppanva arra, hogy ha villantanak egy csöcsöt akkor kapnak ingyen egy sört, kezd gáz lenni. Egész meglepő módon a német nációval volt a legkevesebb probléma, amit erős balatoni múltam miatt, el se akartam hinni, pedig aztán tényleg. 

Előkészületek

Viszonylag sok fesztivállal foglalkozó blogot, meg fórumot olvastam át és teljesen meglepődtem azon, hogy sehol nem említik a fesztiválnyitás szervezetlenségeit. Még egy olyan, európa szerte híres fesztivál mint a sziget, is szenved attól, hogy az első napokban, a pultokba alig akar megérkezni az ital. Ez nem elszigetelt jelenség, valamiért a logisztika mint olyan, távol esik a fesztiválszervező emberektől, így nem ritka, ha az első két napon, csak hiányos árukészlettel, jég és gyümölcsök nélkül nyitnak ki pultok. Kedvencem a Fezenen volt, amikor első nap már nagyban csápolt a Children of Bodom, az egyik fő headliner, de az én pultom még csak akkor kapta meg a sört és a rövideket. Halálgáz. Vidéki fesztiválokon, a váltópénz folyamatos hiánya eget rengető. 

Beszélgessünk a borravalóról, ami legyen fesztiválkártyás, vagy kápés rendezvény, sosem jut el a pultosokig. Egykét helyen pultfőnök voltam, így a koordinátorokkal, való beszélgetésben az volt a lényeg, hogy a standpapírunk alapján szolgáló napi forgalmunk legalább 15%-nak meg kell lennie pluszban. Ha ez nincs, akkor gyanakvás lesz. Ugye fesztiválkártyás rendszerben nincs para, pontosan nyomon lehet követni mindent, nade a kápé. Én viszonylag jó pultosnak számítok, ezért eleve 30-40%-os borravalóval tudtam számolni, hiába a sok geciség, meg a verekedések, tőlem a legtöbben megkapták a tiszteletet, ha pedig vevők voltak rá, akkor a humort és a show-t is. Ezzel szemben volt egy kisribanc a pultomban, akit csak misz mélytoroknak hívtunk, mert első nap azzal kezdte, hogy ő 25cm alatt nem áll szóba faszival, eddig 36cm volt a rekord amit be tudott nyelni tövig. Nem tudom milyen indíttatásból mondta, mert én hozzá se szóltam, de rövidre zártuk azzal, hogy nekem akad egy bő 10 centim, szóval ezzel egyenes arányban álljon a kommunikációnk. Ő nem értette, de a többiekkel fetrengtünk a röhögéstől. A baj csak az volt vele, hogy nem csak faszban szerette a nagyot, hanem lóvéban is, így nyúlt mint az állat. A legszarabb dolog, amikor tudod, hogy egy rangban veled álló, lopja a kasszát, de bizonyítani nem tudod. Így halál felesleges szólni a pultfőnöknek, koordinátornak, mert csak balhé lesz belőle, de bűnhödni pont a bűnös nem fog. Itt csak egy dolgot lehet csinálni, éles szemmel járni és dolgozni, ha pedig bizonyítóerejű dolgot látunk, azonnal szólni. Ez amúgy annak tükrében szar dolog, hogy én tényleg hoztam a jó borravalót, jófej stílusom, meg a bármixeres show elemek viszonylag nagy közönséget mulattatnak, így hiába jött össze nekem egy este 70-100 rugó jatt, ha a pultunk összesen csak 60ezer plusszot tudott felmutatni. Én direkt nem nyúltam, ha akarom meg tudom oldani úgy, hogy senki ne vegye észre, egyedül ha ismerősök jöttek, ők kaptak masszívabb longdrinkeket, vagy éppen nagyobb végösszegnél, barátibb elszámolást. Utólag, ha jobban belegondolok, bármelyik nap megcsinálhattam volna, hogy odahívok ismerőst, akinek ötösből, húszasba adok vissza, és a borravalóm mellett még nem is lett volna feltűnő a hiány, de most már úgy vagyok, hogy aprópénzért, nem kockáztatom meg, hogy rosszul aludjak. Kicsiben becsületes vagyok, hogy változik a világ, ahogy öregszünk... 

Pisi-kaki

Nem egy hálás téma és az emberek érthető okokból, nem is szívesen beszélnek róla. A nagy fesztiváloknak rossz velejárója a mobilvécéztetés. Hatalmas előrelépést jelentett, hogy 8-10 évvel ezelőtt a mobilpiszoárok elterjedtek szélesebb körben is, azóta a faszingerek, nem hugyoznak minden sarokba (fasztnem..), toi-toi vagy igényesebb fesztiválok esetén, a konténertoalettek előtti sor ettől még kardinálisan nem csökken. Kénytelen, kelletlen találkozhatunk olyan sötétebb, fás, füves, bokros területekkel, amit az emberek előszeretettel néznek wc-nek. Nem vagyok a szabadban szarás élharcos ellenzője, én aztán megértem ha hív a szükség, de legalább próbáljunk meg nem annyira prolik lenni, hogy mondjuk olyan helyre ürítjük a beleinket, ahol esetleg mászkálhatnak, vagy neadjisten kaját sütnek. 

Volt is pont egy vicces sztori, az egyik vendéglátós kamion mögött cigizek a pultfőnökasszonnyal, mögöttünk kivilágítatlan dzsindzsás, így ahogy a kamionnak támaszkodunk, nem is látszódunk, vörös kis jócsaj ólálkodik be a rengetegbe, azokból a megfontolt mozdulatokból bazmeg a spektrum egy éves dokfilmre való vágóanyagot összerakhatott volna, tolja le a gatyát, guggol ezerrel, meg pisszeg. Kérdezem a Katát, hogy megszivassam? Röhög, hogy jóhogy. Telón fel a zseblámpafunkciót, mintha fotóznék és odaszóltam, hogy csííííííz. Erre a csaj ugrik fel és látom, ahogy a kuladarab esik bele a picsa alját kilátszató naciba. És ez csak egy volt a sok közül. És nagy átlagban csajok. Tanulság? Étkezz egészségesen bazmeg és intézd el a napi szükségleteidet reggel, mint minden normális ember, te féreg! 

Kúrás

Teljesen egyértelmű, hogy egy olyan fesztiválon, ahol akár félmillió ember is megfordulhat egy hét alatt, az emberek akarnak kúrni. Én mondjuk az a típus vagyok, akinek nincs gondja a potenciájával, de egy retkes toi-toiban tuti nem állna fel. Azt pedig végképp nem tudom, s akarom elképzelni, hogy milyen higiéniai kódex szerint él az a csaj, aki gond nélkül bemegy szopni/dugni vadidegennel egy toi-toiba. Mi a Ágikával amúgy azt csináltuk, hogy egy-egy duplaunicum szilváért beengedtünk párokat negyed órára, a söntésbe, oké szabad ég az is, meg söröshordókon dugni se feltétlen nagy dolog, de azért egy fokkal meghittebb. 

Drogok

Soundon tök általános volt, hogy mindenféle ekihuszár a pultosokon kereste a kábszit. Mikor már a sokadikat küldtük el, hogy takarodjon mielőtt ki nem baszatjuk, ténylegesen elhittük, hogy az emberek annyira sötétek, hogy elhiszik azt, hogy a pultosok árulják a drogot. A konstans fűszag pedig egy fesztiválozót sem lep már meg, hosszú évek óta. Mindenesetre jobb ha tőlem tudjátok, ha mi pultosok látjuk rajtatok, hogy drogos férgek vagytok, le lesztek húzva mint az atom. Még akkor is, ha mi ebből egy forint hasznot sem látunk.

Továbbá rendkívül meglepő dolog volt számomra, hogy valamelyik rockfeszt alatt odajött a pultomhoz egy ismert magyar bandának a gitárosa, eldicsekedett azzal, hogy tonimontatna elmehet a picsába, mert ők épp az előbb überelték az ikonikus jelenetét, de már whiskey-t se akar inni, mert megivott vagy három litert, csak egy vizet kér, amire hívjam meg, mert nincs nála pénz, közben meg szipogott ezerrel. Aztán olyan sódert előadott egy egyedül odatévedő kis metálribinek, hogy a nyolcvanas évek harisnyás dajerolthajú metálistenek is megirigyelték volna, majd a csaj élete nagy lehetőségének ígérkező ajánlatra, elindult karonfogva a backstage felé a szipogó barátunkkal. Egy óra múlva meg ott sírdogált egyedül az egyik toi-toi mellett. Nem tudom mi történhetett, nem is érdekel, de hány megerőszakolt, bedrogozott csaj sztorija kell még nektek ahhoz, hogy tanuljatok a backstage-es privát partykból?

fesztivál második napján, este 7 után

Összegzés 

A hazai fesztiválélet, teljes mértékben kicsiny leképződése országunk erkölcsének és moráljának. A legtöbbet dolgozó mezitlábas melósok(színpadépítők, pultosok, ruhatárasok, jegyszedők) keresik a legkevesebbet, a koordinátor és középvezetői szint, nem ért semmihez és baszik is az egészre, ha hiány van azt keményen leverik a rabszolgákon, de a pluszt (borravalót) elvárják és el is számoltatják. Személyzeti italnak kaptunk másfélliteres ásványvizeket, de mivel második napra elfogytak a szódák, ezért azokból csináltuk a fröccsöket. Tizenkét óra mellett egy energiaitalt nem ihattál, mert teljes áron felszámolták neked. Persze ha nem simliztél. De érted ez elég sokatmondó dolog, miközben egy 5-6 főt felvonultató pult egy éjszaka csinál 1-1,2 millás forgalmat. És kapnak rá egy zsugor vizet, hogy legyen mit inniuk.

Nem szokásom és a jövőben sem lesz világmegváltó következtetéseket levonni, vonok én le eleget abban a polgármesteri hivatalban ahol dolgozok de, hogy amíg a piaci alapon, fesztivált szervező emberek nem képesek teljességben átlátni és igazgatni azt amit csinálnak, a dolgozók ugyanúgy le vannak húzva, a középvezetők pedig ugyanúgy elteszik a csúszópénzeket bizonyos dolgokért, addig ebben az országban semmi nem fog megváltozni, lehet nekünk bármilyen miniszterünk.