Egészen pontosan 12 éve, hogy először magamra öltöttem a Balaton vizétől, alig 30 méternyire fekvő vendéglátóegység hímzett kötényét. Kíváncsisággal vegyes izgalommal vágtam bele, úgy éreztem, hogy valami különleges dolog részese lehetek majd és pénzzel, tapasztalattal térek majd vissza szülővárosomba. Sok sztorit el is meséltem már, de most, hogy újra aktuálissá vált, gondoltam teszek egy kis kitérőt. Beszéltem a lehúzásokról és a személyzet hozzáállásáról is, illetve egy napomat is leírtam. Persze van még sztori, ami olvasható de már ebből a három posztból tökéletes korrajzot kaphatunk a 12 évvel ezelőtti partról, de jobb ha a mában élünk.
Lássuk mi változott. Tény, a posztkommunista étteremtulajok rájöttek, hogy a pörkölt-rántotthús-lángos-somlói tengelynél valamivel többet kell adni, így sok helyen találkozni meglepően jó kajákkal, akár gurmé, akár magyaros de azt újragondolva. Változott a vendégek összetétele is, míg 12 évvel ezelőtt azért még mindig a németek, hollandok, belgák és dánok domináltak addig, 5-6 éve a csehek, lengyelek, magyarok, szlovákok, kisebb mértékben osztrákok. Echte dojcsot alig láttunk. A vendégkör megváltoztatása rendesen megbolygatta a szálakat, valamiért az igényesebb német vendég, jobb szájízzel ette a szar kaját, mint a szegényebb országok vendégei. A német az eleve szarrágó fajta, de összességében ha meg volt elégedve akkor fizetett, ha nem is bőségesen, de legalább visszajött. A csehek, lengyelek kevésbé szarrágóak, jóval szabadosabban állnak hozzá dolgokhoz, ám ők akkor sem feltétlen jönnek vissza, ha bejött nekik a kiszolgálás és az étel, szeretnek kísérletezni, elmennek a környék összes éttermébe. Sőt ők hasonlóan a magyarhoz, szívesen grilleznek, csinálnak saját ételt, ez nekik ugyanolyan szertartás mint nálunk egy szabadtéri bogrács. Persze ez még nem vigasztalja a vendéglátósokat.
Nézzük, mi nem változott. A fizetések. Sírhatnak a tulajdonosok az indexnek, de az infláció mértékével megegyezően emelkedő fizetések, még mindig kibaszott alacsonyak és lehet, hogy most hirtelen már fizetnének 700-800 forintot is óránként, már senki nem hisz nekik. Ugyanúgy a legtöbb helyen 300-500 forintos órabérek vannak, és örülj ha kapsz szállást és napi nem moslék kategóriájú ételt. Nem változott a hozzáállás. Nem akarják inspirálni a tulajok az ott dolgozókat azzal, hogy jutalmat adnak, vagy éppen lehetőséget nyújtanak arra, hogy jövőre is jöjjenek, nem próbálnak számukra pénzbe nem kerülő dolgokkal kedvezni a személyzetnek, hanem még rajtuk is keresnének. Tökéletes példa erre, hogy rengeteg helyen ahol van billiárd, vagy csocsó, ott az alkalmazottaknak ugyanúgy fizetni kell értük, akkor is ha nincs éppen munkájuk. Nem változott a borravaló intézménye. A felszolgálót a jattal lehet legjobban motiválni, ugyanis az egy azonnali pozitív visszacsatolás. Imádtam olyan helyen dolgozni ahol enyém volt a jatt, mert ott szárnyaltam, a vendégek is jobban érezték magukat és ez közvetve az étteremnek is jó volt. Nem változott a beosztások kezelése. A legtöbb balatonparti csehó, az időjárás függvényében kimenőt adhat az alkalmazottnak. Ilyenkor nincs pénz. Aztán ha tegyük fel délutánra kisüt a nap, akkor megy a görcsös telefonhívás, hogy be kell jönni most. Készenléti pénz persze nincs. Nem változott még a trükközés sem. Nem vagyunk bejelentve, ha igen akkor 4 órára, nincs papír a kezükben a dolgozóknak, így teljesen kiszolgáltatottnak érzik magukat. Nem változott a szezon végi fizetések analógiája sem, ami alatt azt értem, hogy a tulajdonosok előszeretettel fizetnek kevesebb összeget, vagy éppen nem fizetnek. Ilyenkor előkerülnek két hónappal ezelőtt eltört poharak, vagy elfelejtett kólák összegei, amik szépen levonásra kerülnek. Tavaly nyár végén kavartam egy csajjal, ő mesélte, hogy egy komolyabb étteremben dolgozott, minden rendben is volt, szezon végén elvitte őket a főnök a bockbisztróba amolyan jutalomvacsiként, mondta, hogy bármit lehet kérni, ő fizet. Ettek, ittak, bebasztak, buliztak majd a fizetéséből le lett vonva tételesen az amit ő (állítólag) fogyasztott, 36.000 forint. Ezt az egész személyzettel eljátszotta. Nem változott még az ügyeskedés, ami a vendégek és a NAV lehúzását illeti. Ha bárki abban az illúzióban él, hogy a netrekötött pénztárgépek bármit is javítanak az adócsaló népségen, az olyan mint Havas John. Nem tud semmit.
Mire számíthat az a dolgozó, legyen az diák, felnőtt, veterán aki most a balatonparton akar dolgozni? Legalább augusztus 20-ig tartó, 16 órázásokra, szabadnap nélkül, átlagosan havi 200.000 forintra, ami tekintettel arra, hogy nem 20 napot fog dolgozni egy hónapban, hanem 30-at, és ott sem 8 órát, hanem 16-ot, elég karcsú órabért fog eredményezni. Konkrétan 415 körül. És akkor csodálkozik a parasztja, hogy aki még itthon van és nem ment el külföldre az előbb bevállalja a tescozást, meg az egyéb kulimunkákat, ami bár ugyanúgy szarul fizet, de legalább tudja élvezni egy picit a nyarat. Az egész ország tőkéseire jellemző mentalitást kéne kicsit megreformálni, csak egy picivel többet kéne fizetni az alkalmazottaknak, élhetőbb körülményeket teremteni nekik és bár tény, hogy kevesebb maradna a tulaj zsebében, hosszú távon mégis kifizetődőbb.
Más kérdés, hogy a magyar, sosem volt egy olyan forma, aki képes hosszútávokban tervezni.
Ui.: Érdemes megnézni facebookon azon vendéglátós ismerőseink posztjait, akik megosztották, hozzászóltak vagy egyéb módon véleményt formáltak a balatoni szezonmunkáról.
