Napról napra jönnek az új hírek, hogy a balatonparti lángossütő színvonalnál, egy nüansznyival nívósabb helyekről is menekülnek az éhbérért dolgoztatott alkalmazottak. Most éppen az index kapta fel a fejét arra, hogy a sms-ben mondtak fel az alkalmazottak, azzal a szöveggel, hogy "Ausztriába mentünk". 

Tekintsünk végig az elmúlt 20 éven, körbe a Balatonon. Legyen az északi part, legyen az déli part, csalamádéshambi, palacsinta vagy gurmé, a magyar tenger vendéglátása egybeforrt a lehúzással, a rossz minőséggel és a hozzá nem értéssel. Nem ismerek olyan embert, akinek a Balatonparton töltött nyaralása után, legalább egy kevés rossz szájíz nélkül tudna, önfeledten mesélni az élményeiről, kivétel ezalól egy cseh punk társaság, akik barkas kisbusszal jöttek annó és olyan szinten be voltak tépve, hogy azt hitték indiában vannak, bár az egyik  csávót lehúzták pénzzel a café-ban, de ebben nem vagyok biztos mert, az ember a világát se tudta azalatt a két hét alatt amíg itt voltak. Visszatérve; ezen a blogon, néha viccesre véve a figurát, kisebb-nagyobb szeletekben elmeséltem a balatoni vendéglátás köztitok szerű, néha már már urbán legendákba illő történeteit, ám ott helyben sosem voltam annyira vidám, kell egyfajta gyomor ahhoz, hogy mosolyogva tálaljuk fel a szart a tényleg kedves és naiv turistának. 

Ha jól emlékszem 2003-4 nyarán kezdtem el dolgozni a Balatonparton, kezdő fizetésem napi 3000 forint volt, amiért cserébe reggel nyolctól, éjfélig hajtottunk. Emellé járt szállás, napi háromszori étkezés és jatt. Persze zsebborravaló volt de erről később. Én akkor másodéves középiskolás voltam, számolgattam, de úgy voltam vele, hogy jó tapasztalat lesz, buli meg minden és egy kevés pénzt is kapok. Egyefene. 

Munkába álltam, dolgoztam, ment minden ahogy mennie kellett. Ekkor megismertem a zsebborravaló intézményét, amiről volt már szó a blogon, de túlságosan elszigetelt jelenség ahhoz, hogy közismert legyen így jellemzem azt; amikor fizetésnél nem kérsz vissza pénzt, csak felfelé kerekíted a számla végösszegét az a tulajé, amit a kezedbe, zsebedbe adnak, esetleg asztalon hagynak az a tiéd. Mondanom sem kell, hogy csak minden 10. vendég tudta ezt, pedig megnyerő stílusomnak hála, nem volt ritka a csak az én asztalaimból befolyó napi 20-30 ezres borravaló. Mivel az elején megegyeztünk, nem nagyon volt lehetőségem reklamálni, így benyeltem. Két hónap munka után, amit szabadnap nélkül toltam le, kezemben tartottam valamivel több mint 200.000 forintot, aminek akkor és abban a pillanatban nagyon örültem. 

Vegyük ezt a dolgot kicsit nagyító alá és számolgassunk. Minden nap 16 órát dolgoztam, ebből bár volt 1-2 óra lazaság, például nagy forróságban elmehettünk zuhanyozni, de mivel az étterem addig volt nyitva amíg vendég volt, így nem volt ritka a hajnali három, négyig tartó tivornya. Ettől függetlenül reggel 8-ra az étteremnek nyitva kellett lennie, ami azt jelenti, hogy 7:30-kor el kellett kezdeni a nyitási teendőket. 

Azaz átlagban 16 órát dolgoztam, óránkénti 187,5 Forintos órabérért. Béren kívüli juttatás ugye a napi 3x kaja, de ez csalóka, mert azt ettük amit délben menünek adtunk és eleve nem sztroganoff volt az ajánlat. Ez napi szinten nagyon maximum 700-800 forintra jöhetett ki. A szállás nyilván nem került semmibe. 

Most kicsit jobb a helyzet, ugyanez az üzlet a jelenlegi alkalmazottainak (kivétel a főszakács) 5000 forintot fizet naponta, ugyanilyen feltételekkel, azaz 312,5 Forintos órabérért dolgoznak ott, szabolcsi fiatalok, örülnek, hogy van munka. Mivel étel és szállás van, kvázi nem kell költeniük semmire, maximum ha dohányoznak, így szezon végén minden hónap után, 150.000 forinttal lehetnek gazdagabbak. Ezek friss adatok, tegnap beszéltem a Gyulával. Aki három hónapot végighúz, az borravalóval együtt fél misit is haza tud vinni, ami egyben jól néz ki, de napra leosztva kínkeserves.

Én megértem ezeket a fiatalokat, én kizsákmányolva éreztem magam, ám azt azért tegyük hozzá, hogy az interjú során, vagy a (jobb esetben a) szerződéskötés során megállapodtak valamiben. Ezt olyan módon felrúgni, hogy sms-ben tájékoztatni a főnököt arról, hogy kollektíve lelépünk, szerintem enyhe parasztság, bár ugye nem ismerem a teljes szitut, lehet nem lettek kifizetve, vagy valami. 

Mindazonáltal a vendéglátósok csak és kizárólag maguknak köszönhetik azt, hogy senki nem tudja komolyan venni őket és nem találnak megfelelő embert. Tíz évvel ezelőtt se volt már akkora preztízs balatonparton egy szezont lehúzni, de ha kettőt, hármat túléltél kvázi bárhova felvettek a parton. Ma már nem így van, a jobb helyeken elkerülik azokat akik a parton nevelkedtek, tanultak mert csak a kóklerség és az átverés megy. A jobb gurmé helyek a fővárosból hoznak személyzetet, vagy eleve teljes éves nyitvatartással nyomják, így meg tudják válogatni kikkel dolgoznak együtt. 

A tanulság annyi, hogy jobban meg kell fizetni a vendéglátásban dolgozókat,

mert pontosan tudjuk, hogy hol csaltok az áfával, tudjuk, hogy milyen gané alapanyagokból főzetitek a csumit és tudjuk, hogy lenyúljátok a jattot, amiből konkrétan kijön a teljes szezon bérköltsége.

Szóval ha rendes személyzetet akartok, akkor ne az indexnek sírjatok, hanem teremtsetek olyan munkakörülményeket, hogy a dolgozóknak megérje ott maradni. Nem olyan kurva nehéz, a belvárosban tömve vannak a jó helyek, pedig 790 egy eszpresszó.