Sziasztok, bocsika, hogy nem írtam, csak jön a jó idő, ezernyi dolgom van, amiben sajnos nem mindig fér bele a blogírás, az amatőr színpad, aminek tagja vagyok a közelmúltban debütált az egyik darabja, amin gőzerővel dolgozunk, aztán készül az egész hátas tetoválásom, ami szintén sok időt vesz el és akkor még nem említettem, hogy állásinterjúkra járogatok. Pedig tudnék miről írni, de gondoltam jobb ha most előre beharangozom, hogy jövő héten megjelenik a Diablo III, így a blogos aktivitásom, elég gyatra lesz.

Szóval most egy külön állatfajról szeretnék mesélni nektek, akiket az egyszerűség kedvéért hívjunk csak pókereseknek. Pár évvel ezelőtt, mikor az első bwin, meg hasonló weboldalak nagyüzemben elkezdtek működni, a lakossági póker újra a fénykorát élte, mentek a tévében a gagyibbnál gagyibb pókeres szórakoztató műsorok. A póker persze régen is ment, a fiatalabb korosztálynak viszont ez lett az ultija, amikor is már kártyapartik és hazárdjáték nem csak laza péntek esték és nyári esős balatonparti délutánok elfoglaltsága lett, hanem főműsoridős szombat esti programok. Míg más ember a barátaival iszik nagyüzemben és épp valami irdatlan nagy baromságot mesélnek egymásnak két hányás között, vagy éppen a kocsmában a pultoscsajnak csapják a szelet esetleg a diszkóban szétcsapva ugrándozva, vagdalja az oxingénmolekulát, addig a pókeresek azok ülnek egy helyben, párezer forintos tétekkel, csukjában meg napszemüvegben és kimérten kortyolják a kintről behozott energiaitalukat. Alapba a pókeresek, úgy tekintenek magukra mint valami feljebbvaló, aki betér a kocsmába/szórakozóhelyre és ellenben a sok alkoholizáló paraszttal ők bizony értő és komoly elfoglaltságot, sőt mi több SPORTOT űznek. Persze most nem magát a pókert akarom leszólni, tisztában vagyok azzal, hogy kell hozzá némi tudás is, de azért az égbe se kell emelni eme kártyajátékot, egyrészt mert csak egy játék másrészt meg mivel nem vegasba tolják, így a nyeremény esélye is apró.

Beszélgessünk kicsit modorosabb témában, a lakossági pókeresek között több archetípust ismerünk;

Az első a hobbipókeres, ő az aki az aprót a sör után mindig bedobja a nyerőgépbe, pörget kettőt húszas téten, aztán jót mosolyogva továbblépdel az asztalhoz. A pókert nem feltétlen kötődésből, vagy függőségből űzi, hanem mert a haverjai is tolják és végtére is jó móka, élvezi a partykat, eljátszik, néha talán nyer egy bebaszásra való pénzt is, de körülbelül megragad ezen a szinten. Érzésből játszik és nem fog elolvasni hatszázoldalas könyveket a kártyákról, csak azért, hogy a saját haverjaitól elnyerjen párezret. Jellemző, hogy az ötlapos pókert ismerte, amit még a családjával játszott, de az új őrület miatt, a haverjai beavatták a pókerek királyába, a texas holdembe.

Van a póker stars, aki nagyjából tisztában volt a szabályokkal és az látta az eurosporton, hogy mennyi lóvét kaszálnak azok a félhomályban is napszemcsót viselő tagok a tévében, majd az első poker star, meg bwin tv reklám hatására, regisztráltak valamely weboldalon, ahol először ingyenes játékokkal, majd fizetős menetekkel nyomultak. Még nem annyira függők, viszont náluk a számítógépes játék, illetve az otthoni elfoglaltság nagyjából az online pókerben merül ki. Szerencsére, a játékot, ha csak nem valami hatalmas téttel van benn, bármikor félbeszakít, ha egy kiadós ivásról van szó.

Végül a WSOP versenyző, aki meg van győződve, saját tehetségéről, életét egy all-in-hez tudná hasonlítani. Büszkén emlegeti fel, hogy részt vett valamely WSOP verseny selejtezőjén, a pókert, valami überbrutál szellemi munkához hasonlítja, teste és lelke tibeti szerzeteseket megszégyenítő módon harmonizál a filccel és a kártyákkal. Baseball satyek, napgép esetleg kapucni is figyel a kobakján, egyedi szerencsezseton nélkül a sarki boltba se ugrik el, szabadidejét teljesen felemészti a játék, vagy a játékra való felkészülés. Matekot tanul, valószínűségszámítást próbálja értelmezni néhol több, néhol kevesebb sikerrel, valakik még pszichológiai könyveket is olvasnak, mimikákról, gesztusokról.

A baj az velük, hogy bár egyik típus sem, feltétlen zavaró ha tisztes távolságból nézed, de amennyiben te egy felszolgáló vagy, ráadásul abban az üzletben ahol ők játszanak, akkor bizony szívhatod a fogadat. Az első és legnagyobb baj az, hogy csórók. Egytől egyig. Egyrészt azért, mert ha lenne pénzük akkor komoly helyekre mennének játszani, ahol tényleg nagy pénzek vannak, másrészt azért mert kétszer is meggondolják, hogy a háromszáz forintot sörbe, vagy zsetonba invesztálják. A kintről behozott, hell meg watt energiaitalokon már meg sem lepődök soha, ellenben baromira szórakoztat, hogy miközben a tescos, száz forintos italát szürcsölgeti, előadja a roppant igényes, racionális gondolkodású gazdag nagymenőt. Mikor Magyarországon végigtarolt a pókerláz, rengeteg kocsma próbált ráállni a pókeresekre, amiknek nagyrészük jól meg is bukott, mert egy üzlet csak akkor fog pénzt látni a pókerből, ha ő a bank, ha csak teret ad neki, akkor nem. A résztvevők kérnek majd egy bambit, meg egy á.vizet, abból is bubimentest, h ne büfikézzenek, aztán elülnek mellette a party végéig, suttyomba persze előkerülnek a dobozos energiaitalok, de azokból vajmi kevés profit van.

De most mi a faszom bajom van a pókeresekkel? Joggal kérdezheti az olvasó, hiszen, azonkívül, hogy keveset fogyasztanak (ami igazából bárkire vonatkozhat), nem zavarnak senkit. Nem fognak ordibálni, nem hányják össze a retyót és nem kell záráskor a bezombult üvegszemű lámákkal veszekedni, hogy ugyanmár tessék hazamenni. A probléma az arroganciából indul. A pénz mindenkit megbolondít, akik pedig komoly rendszerességgel rákapnak a pókerre, egyre nagyobb pénzeket fognak feltenni, majd a laza szombat esti pókeres brigádból, akik eleinte jókedvűen osztották a lapokat, begyepesedett, merev, rideg tagok lesznek, akik arrogánsan kérik az ávizet, sőt még a zenét is megkérik, hogy halkítsd le, mert zavarja őket. Belőlük lesz, a hitelbe inni akaró vendég, akik 10 perce játszották el a hétvégére félretett 10ezret, aztán kérnek kölcsön a havertól, egy ötöst, mert nagyon érzik a pályát, aztán kérnek egy sört hitelbe a pultostól, aztán hajnalra ott tartunk, hogy a 6-8 fős társaság körbetartozik egymásnak.

A hazárdjáték komoly dolog hiába nem veszik komolyan emberek, nem egyszer vittek el bilincsben embereket a vendégeim közül, pedig a 6 fős asztalra, a maximum 30 forint össz tét jutott. Az addikció pedig komoly lehet, ami természetesen nem a póker hibája, de szar dolog pultosként bíróságra járni, ha a törzsvendégeid perlik egymást, mert az egyik elnyerte kártyán a másik autóját.

Persze, hogy teljes legyen a dolog, valós történetet is kaptok, ami velem esett meg (ki mással...?);

Még a Hajnalkában történt, hogy egy helyi menő társaság minden csütörtök este odajárt pókerezni. Öten voltak, mindegyik vállalkozó, hasított a biznisz, játszották az agyukat rendesen. Azt mondták, hogy csak az élményért játszanak, nem a pénzért, ezért eleinte fejenként egy húszas volt a beugró, de szinte személyes kihívásnak fogták fel, a dolgot, így egyre nagyobb tétekbe kezdtek játszani. Nem egyszer volt már, hogy szóltunk én is, a Tóni is, hogy lehet ezt inkább nem itt kéne csinálni, közel 2-3 milliónál, már minket is megbasz a hatóság, ha valami nem úgy sül el, de aztán csak csinálták a hülyeségüket, nekünk dolgozóknak mindig dobtak pár csontot, hogy befogjuk a szánkat és be is fogtuk.

Kitaláljátok mi lett a vége?

Az egyik tagnak, az audiját kidíszítették, muskátlikkal, igaz ezt sajátos módon csinálták, mert a kőből faragott nagy virágtartót aplikálták bele a szélvédőbe, a másik tagnak leszakították a kezéről az óráját, a harmadiknak meg a oda kellett ajándékoznia egy targoncát a cégétől a negyedik játékosnak. Persze akkor nem beszéltek egy darabig egymással, de a Tóninál láttam facebookon, hogy éppen új autót vett, aztán mikor rákérdeztem, hogy miből, akkor mesélte, hogy ezek újra oda járnak és megint irdatlan pénzek mennek a Hajnalka különtermének asztalain, meg röhögve mesélik egymásnak, hogy "emlékszel mikor belebasztuk a muskátlit az audiba?"