Szíveslátás, vendéghányás...

2017.jan.19.
Írta: Szerda Úr 91 komment

pincérek, mi a fasz van veletek?!

Felszolgáló vagyok, vagyis voltam, szerettem ezt csinálni és jó is voltam benne. Már nyolc éve letettem a drekót és a hangedlit, kötényemet felakasztottam a szekrény belső polcára. Évente párszor, ha úgy adódik beállok segíteni pár havernak, vagy ha olyan ajánlatot kapok, elmegyek pár fesztiválra mérni a gyárilag vizezett sört és bazmeg el vagyok képedve, hogy mit meg nem engedtek magatoknak.

bigstock-waiters-carrying-plates-with-m-95742863-660x330.jpg

Én az a generációja vagyok a csálinger szakmának, akitől már nem követelték meg a kasírozást, az angol felszolgálást, az egykezes gyufagyújtást, a dekantálást(de tudtam!). Nem kellett hyppolitként hajlonganom, nem kellett mellényt húznom, sőt még laza borostával is mehettem dolgozni. Viszont dolgoztam annabálon (ami amúgy szakmai szinten egy túlértékelt fos, de a mulatósszám miatt minden magyar felszolgáló szeretne egyszer ott dolgozni), dolgozhattam az operabálon, voltam protokollpincér, szóval mondhatni elértem a szakma csúcsát, amit itthon el lehet. De ti, akik jobbnál jobb éttermekben dolgoztok, fingotok sincs a szakmáról, olyan elemi hibákat vétetek, amely nemcsak a szakmaiságotokat, hanem az emberségeteket is megkérdőjelezi. 

Nem az a baj, hogy nem köszöntök, bár az átkosban, már ezért is kirúgtak volna titeket, minden magára valamit is adó helyről. Nem az a baj, hogy az alacsony fizetés miatt szinte kiül az arcotokra a savanyodottság, s ezt a fizető vendég is érzi. Ezt még valahol meg is értem, mert kurvanehéz jópofát vágni a havi 100hoz, alaphangon kétszáz munkaórával. Viszont az már igenis baj, hogy nem vagytok tisztában az etikettel, nem a nőnek, vagy idősebbnek teszitek le elsőnek a megrendelt ételt/italt. Egyenesen gáz az, hogy nem ismeritek fel az evőeszközjelzéseket. Ha mást nem is legalább a szünetet jelezni próbáló, egymásba nem rakott, fordított V alakot ismerjétek és ne akarjátok előlem elvinni. Az, hogy egy nyolcfős asztalnál, összekeveritek az ételeket, más elé téve le, s ezzel kavarodást okoztok, az mindennek a teteje. Az, hogy kérdezés nélkül bontatok új ásványvizet, még akkor is pofátlanság, ha nem írjátok fel a számlára. Úgy kihozni ételt, hogy "kié a csirke?" egyenesen felháborító.  Szó se róla, már az én időmben is híg volt a szakma és sokan azok jöttek felszolgálónak, akik máshova nem voltak jók, de csőszerelő, vagy kőműves szakma meg derogált volna. Ettől független a nyúgen egyes képviselői, olyan elképesztő dolgokat csinálnak, ami azért túlmegy már a szakmaitlanságon és egész egyszerűen csak szar emberek. 

Rövid történet, amely miatt tulajdonképpen ez az egész poszt megszületett; hétfőn egy munkaebéd során, egy alpolgármesterrel, egy Kossuth-díjas, Nemzet Művészével, egy múzeum igazgatóval és egy neves művészettörténésszel ebédeltünk, egy sajtótájékoztató előtt. Hetekkel előre foglaltunk asztalt, külön kérve, hogy az egyik eldugottabb sarkon kapjunk asztalt, mert ismervén a helyet, tudtuk, hogy ott a lehető legkevesebb külső behatás ér minket. Ez rendben is volt, viszont a felszolgálás az bazmeg, az teljesen kész. A főételek megrendelésénél ott elakadtunk, hogy plusz salátát kértünk, az italok úgy jöttek, mint a máv szerelvényei, késve és egyenként, az előre terítés pedig siralmas volt. Nyolc leves, nyolc főételt sikerült négy különböző pincérnek hoznia, 3-3 perces váltásokban, s mivel nem tudták hova megy, így a köszönés nélküli, kié a steak, kié a csirke kérdések úgy özönlöttek, mint a bullshit egy átlagos szijgyártós beszélgetés során. A balról beadott tányérokon ekkor már meg sem lepődtem, ahogy azon sem, hogy a harminc feletti, felszolgáló zsigerből letegezte a társaságot. A nemzetközi jelzésértékű, még eszem-késvillám, nem hagyott túl nagy nyomot a pincérben, ha nem vagyok résen, úgy elvitte volna, mint lőrinc bármelyik kiírt tendert. 

Ilyenkor elgondolkozom és arra jutok, hogy ezeknek bazmeg én se adnék több bért, húzzanak ki inkább angliába mosogatni...

update: Az, hogy kikkel ebédeltem, nem kivagyiságból van leírva (mert kapom érte az ívet.. :D ), hanem érzékeltetésnek, hogy míg engem mezitlábas csórót leszar egy pincér, még azt mondom oké. de amikor ilyen emberekkel is így viselkedik, akkor, hogyan szolgált volna ki engem egyedül... :(

panaszkönyves beírások 2.

Hát ugye ma az van, hogy bebaszunk, mint az állat, úgyhogy úgy döntöttem, hogy a blog legnagyobb sikert elérő bejegyzését felelevenítve, újabb csokrot fűzök össze a panaszkönyves bejegyzésekből. Kezdésnek hozzátenném, hogy ezek már nem annyira viccesek, mint az első kör, hiszen ugyanabból az archívumból valóak, mint amiből az elsőt írtam, s akkor már kiválogattam a legjobbakat. Mivel az első írásomat, is szemtelenül lenyúlta a fél magyar internet, így most sem várok mást, de felhívom a figyelmet az oldalt található egy kreatív, Creative Commons liszenszre, szóval forrást tessék jelölni, lopós gecik! Hányásban gazdag új évet kihányok mindenkinek. A hányás nem jelent kizárást!

14448955_1436948006318850_5842959427580409339_n.png

 

"Olyan pizzát kaptunk, amin csak a megsült feltét van, tészta sehol."

"A majonézben félreérthetetlenül sperma volt. Hívtam a köjált, mindenkit kirúgatok! Felháborító"

"A felszolgálóhölgyeknek konkrétan kilóg a fél csöcse, ez túlmutat minden jóérzésen."

"A pincérek egész nap a telefont nyomkodják, ilyen erővel fészbukon is megrendelhetném az ételt."

"Az illemhelységben az összes toalett össze van hányva és használt tamponok vannak felakasztva a kilincsekre"

"Amikor a  hároméves gyermekem véletlenül berohant a konyhára, a mogorva szakács, úgy ráordított, hogy azóta is sír. Természetesen azonnal sarkonfordultunk, ide sem jövünk többé."

"A menüben kínált bableves szélhajtó, sajnos az első kanál után jelentkeztek a tünetei, így képtelen voltam jóízűen elkölteni az ebédemet."

"Amikor a felszolgáló behajolt, hogy elvegye az üres tányérokat, akkorát fingott, hogy még az asztal is beleremegett."

"A konyháról folyamatos, finghangok szűrődtek ki, így míg a pincérek nem figyeltek, kénytelenek voltunk a kedvesemmel angolosan távozni."

"A felszolgáló konkrétan büdösebb, mint egy kéthetes, befosott, részeg kozák, csöves."

"Kisfiamnak kis adag rántott húst szerettünk volna kérni, csirkemellből és hasábkrumplit, amit meg is kapott, de nem kaptunk hozzá kecsapot." -mondjuk kérhettetek volna...

"Amíg az étteremtulajdonos pálinkával itatott, a szakács a konyhán dugta a feleségemet."

"A számla végösszegén +10% szervízdíj volt, s így kellemetlen helyzetbe kerültem, ugyanis nem volt nálam annyi pénz, amennyivel ki tudtam volna fizetni azt. Ez szimpla átverés, feljelentést fogok tenni."

"Kibaszottul megkúrnám a szőke pincércsajt."

"A felszolgálóhölgy olyan ronda, hogy csak nagy öklendezések közepette voltam képes megenni a pizzámat."

"A Mortadellás pizza tartalmazott mogyorót, párom allergiája kijött, s rohanhattunk a kórházba. Ezt illene feltüntetni az étlapon."

"Már megérkezésünkkor láttuk, hogy a pincér részeg, de az italok szolgálása során lehányt. Kárótlást követelek!"

"A szállodai szobánkat hangulatosnak és csendesnek írták le, ehhez képest egész éjjel fiatalok buliztak és üvöltöztek a szálloda előtt." - megjegyzés: szilveszter éjjel

"A párommal szerettünk volna, egy csendes nyugodt hétvégét eltölteni, de a szomszéd szobában, egész éjjel és hihetetlen hangosan basztak."

"Felháborít, hogy nincs etetőszék, a gyereknek."

"A pincérek bárhányszor odajöttek hozzám, a farkukat mindig a vállamnak tolták."

"Amikor beléptünk az étterembe, a szakács odaszólt a pincérnek, hogy 'kérdezd meg ezeket a büdös parasztokat, hogy mit akarnak zabálni, aztán küld el őket a picsába'."

"A facebookon volt meghirdetve, hogy torkoscsütörtök lesz, de mire ideértünk, nem volt szabad hely. Két órát vártunk, majd úgy döntöttünk, hogy inkább máshol költjük el a pénzünket."

"Gyros salatat rendeltem a parom  pizzat. Gyros salata: rengeteg olcso jegsalata es szo szerint kb 5 deka hus... a salata nagyon keseru volt. A pizza alja lisztes volt feltet mennyisege atlagos. Parom nem mondott ra ezen kivul rosszat, de o se dobott hatast, nekem egyaltalan nem izlett. Futar gyors, udvarias. Telefonos egyeztetes elegge nyogvenyelos volt."

"Ma nem volt az igazi 3 somloit vettunk amit ki is dobtunk Keseru es savanyu volt 2 adag porkolt galuskaval hideg volt minden Hus konkretan ehetetlen volt ragos es felkesz Tobbet mar nem is rendelunk az biztos"

"Lassú kiszolgálás. Időpontra lett rendelve az étel , ám hiába érkeztünk meg , a foglalás sehol. Érdeklődésemre, hogy hol van a rendelés a " hölgy " bement a konyhára, majd mikor kijött, engem válaszra sem méltatott, az utánam lévő vendég rendelését vette fel. Ezek után mennyit kell várni az ételre, ha telefonon megrendelve 1 óra alatt nem készül el? Hozzá teszem , nem volt tele az étterem."

"Az üzletvezető elkezdett ordítani velem és meg is lökött, mert szerinte lehánytam a muskátlikat."

"Amikor belestem a pultba láttam, ahogy a pincér veri a faszát. Mármint tényleg."

"Amikor a 9990 forintos számlára, leraktunk egy tizest, hogy köszönjük, a pincér hangosan és gúnyosan felröhögött."

"Többszöri kérésünk ellenére sem kapcsolták ki a Gangxta Zoli obszcén zenéit."

"A pincért jobban érdekelte a barátok közt, mi a mi rendelésünk, így soha többé nem jövünk ide."

"Nagyon-nagyon gyenge. Hervasztó az ételek minősége és mennyisége."

"Amikor a youtubos Herby csaja hozza ki a sört, akkor nem tudom, hogy röhögjek, vagy sírjak..."

"A pincérek azzal szórakoztak, hogy leeresztették a kerékpárom gumiját."

"Mikor a felszolgáló bevitte a rendelésemet a konyhába, tisztán hallottam, a szakács szitkozódásait, miszerint csak ilyen zsidó kurvák tudnak ilyet rendelni és miért nem takarodunk a mekibe, de inkább a picsába. Mondanom sem kell, hogy az ételt már nem vártuk meg."

"Bár olvastuk az interneten, hogy gyenge a minőség, de ezt azért nem gondoltuk."

"A vacsoránk alatt, másokat is beengedtek az étterembe."

"Minden kellemesnek indult, míg a kettővel odébb vacsorázó roma család össze nem veszett, és tömegverekedésbe torkollott az egész. Miután a pincéreknek sikerült elcsítítani a kedélyeket, utána az asztalokon táncoltak. A miénken is. Pedig még ettünk.."

abszint és a tévhitek

Rengeteg olyan italt iszunk hányásig, amely az ital eredeti koncepciójától teljes mértékben távol áll. Triviális de a Jägermeister például köptetőnek indult, ám míg a jéger alig száz éves történelme alatt, világszerte közkedvelten fogyasztott alkohollá vált, addig az abszint elhagyta az eredeti receptjét, s inkább a kihaénnemség egyik szimbólumává változott az idők során. 

hpim1307.jpg

Tehát először is, mi is az az abszint? Az abszint  ánizs és üröm ízű gyógynövénypárlat, amit az átlagnál magasabb (45–83%) alkoholtartalmú koncentrátumként palackoznak és vízzel jól felhígítva (11-12% alkoholfokosan) fogyasztanak. Akkor beszélhetünk abszintról, ha fehér üröm, ánizs, édeskömény, a római üröm és izsóp a fő alapanyaga. A szakértői vélemények megoszlanak abban, hogy az első kettő, az első három, vagy mind az öt összetevőt tartalmaznia kell, de talán a legelfogadottabb, ha fehér üröm, ánizs és az édeskömény van benne. Fő jellemzője, hogy illóolajokban gazdag és az igazi abszint esetében, a hígításkor ezek kicsapódnak, s az ital zavaros lesz. 

Magyarországon abszolút nincs hagyománya az abszintnak, leginkább a menőzni vágyó, fiatalok isszák, akik a magas alkoholtartalma miatt kedvelik. A fekete abszint, amely az egyik legnagyobb hamisítványa az italnak, a legkelendőbb idehaza. A köznyelv a színeket egyfajta erősségi sorrendnek gondolja, a zöld a sima, a piros a közepes és a fekete a legerősebb. Persze ez nem így van, de amit egyszer a köztudatba oltanak, az nehezen vész ki. Tudományosan alapos posztomat, leginkább az abszint.com-ról loptam, összeollózva ami fontos, kihagyva ami kevésbé. Ha valakit komolyan érdekel a téma, látogasson el az oldalukra, mert tényleg teljes alapossággal meg lehet tudni róla mindent. 

Kockacukor, francia művészek, zöld tündér, betiltás és egyebek

Oszlassunk el pár tévhitet. A kockacukor begyújtását, rituális karamellizálását, a 1990-ben a cseh Hill's Absinthe marketingesei találták ki, mint a bohém abszintfogyasztás történelmi rituáléját. Ez európán annyira sikeresen áthaladt, hogy az abszintfanatikusokon kívül, mindenhol így fogyasztják, szervírozzák az italt. Az igazság az, hogy a karamellizálástól, az abszintban lévő fűszerekből semmit nem lehet érezni, ellenben egy kevés alkohol kiég belőle. 

Az abszint egy időben be volt tiltva, mert mérgező, hallucinogén kábítószer. Nos bár valóban be volt tiltva, Svájcon kívül szinte minden országban, de az első állítás, nem teljesen helytálló. A 19. század végére Franciaországban az alkoholizmus, soha nem látott méreteket öltött, tulajdonképpen közel egy liter tömény szesz volt a napi átlagfogyasztás. Mivel az alkoholizmus kutatása akkor még sehol, vagy csak gyerekcipőben járt, így nem magát az szeszt, hanem azok egyes fajtáját hibáztatták. Vagyis bizonyos összetevőjüket. Az akkori tudósok tényként kezelték, hogy a minőségi alkohol nem okoz delirium tremenst, így a gyógynövényekből, fűszerekből készülő italokat tartották a hibásnak. Vermut, gin és persze az abszint. Itt érdemes megjegyezni, hogy az abszintot fénykorában is hamisították, mivel az összetevői igen drágák voltak, s a csapnivaló hamisítványok sűrűn tartalmaztak mérgező anyagokat is. Néhány korabeli feljegyzés szerint, a friss borpárlatok, elő és utópárlatban áztattak citromfüvet, mentát, köményt, s mesterségesen színezték meg. Ezek a rosszul készített italok sűrűn okoztak tényleges maradandó károsodást. A hallucináció pedig egy félreértelmezett feljegyzésből maradt fent.  Ahogy már említettem, az alkoholizmus komoly népbetegség volt akkoriban, s nem elhanyagolható embert zártak elmegyógyintézetbe, akik az alkoholmegvonástól hallucináltak. Mivel akkoriban nem alkoholizmusnak, hanem abszintizmusnak jegyezték a betegséget, így a delírium tremenstől fellépő, hallucinációt az abszinthoz kötötték. Továbbá sokáig élt még olyan tévhit is, hogy az abszint egyik összetevője a THC. A „hallucinogén abszint” mítosza csak jóval az abszint eltűnése után, 1975-ben kapott szárnyra, amikor egy szerzőpáros téves párhuzamot vázolt fel a tujon és a tetrahidrokannabinol (THC; a marihuána hatóanyaga) között a Nature magazinban. Míg az első esetben, csak mint mértéktelen abszintfogyasztásra, később instant fellépő hatásként is övezte a hallucináció mítosza az abszintot.

A zöld tündér nem a halu miatt ragadt a néven, ez szimplán a lepárolt szesz utóáztatás miatt kapta a nevét, ugyanis egy halvány zöldes színe lett, amelyet valószínűleg a korabeli művészet ragasztotta rá, mint megszemélyesítés. 

Mi a különbség az igazi és a hamis abszint között?

Az igazi abszint lényegében azonos a 19. században elterjedt itallal:

– legalább 45% alkoholtartalmú
– egyik fő alapanyaga a fehér üröm
– hidegvizes hígításkor a kicsapódó illóolajok átlátszatlanná teszik
– döntően ánizsos-ürmös ízű
– cukrozatlanul palackozzák

Ennek az öt feltételnek nem csak a századforduló összes abszintja, hanem a korábban és később elterjedt (az 1970-es évekig gyártott legális spanyol, illetve az illegalitásban, majd legalitásban máig is túlélő svájci) változatok is megfelelnek. Az ettől eltérő „abszintok” gyártói nem hogy bizonyítékot, de még hihető érveket sem tudnak felhozni amellett, hogy közvetlen kapcsolat volna az italuk és az abszint közt. Az elmúlt évtizedek szeszgyártói ugyanis gyakran nem abszintot, hanem a mai italdivatnak jobban megfelelő és minél olcsóbban előállítható szeszes italokat dobtak piacra „absinthe” és „absinth” fantázianévvel, melyek jellemzően ételfestékes ízesített vodkák, bitterek vagy csillagánizslikőrök. Az EU illetékesei 2011 ősze óta próbálnak megegyezésre jutni az abszint definícióját illetően, de eddig – főleg üzleti érdekek miatt – sikertelenül.

– Tényleges abszintot sosem színeznek fekete, ciánkék, ciános zöld, kék, lila színekre, minőségi abszintnál pedig soha nem használnak mesterséges színezéket. A kezdő szem számára azonban a mesterséges színezékek egy része is természetesnek hat (pl. a Tunel vagy a Pernod abszint esetén). A színtelen abszintok közt található messze a legkevesebb hamisítvány, de azért akad (hazánkban például a Rodnik’s White).
– Ha egy ital jeges víz hozzáadásakor átlátszó marad, akkor nem abszint. Ennek ellenkezője (a tejszerű opál) sem feltétlenül jelent azonban valódi abszintot.
– Az igazi abszint nem tartalmaz cukrot – éppen ezért szokás fogyasztás előtt, ízlés szerint édesíteni. Vannak olyan márkák, melyek csak annyiban térnek el az abszinttól, hogy cukorral palackozzák őket, így bizonyos szempontból abszintok, de a cukrozás oka az, hogy „szárazon” közel ihatatlanok volnának, vagyis rossz minőségűek. A cukortartalmat jó esetben feltüntetik a címkén, de bontás után észrevehető az üveg száján is, mert néhány alkalom után kristályosan rászárad.
– A minőségi abszint címkéje soha nem utal az ital tujontartalmára, vagy bármilyen pszichoaktív hatásra, mivel a tájékozott abszintkedvelők az ilyen márkákat tapasztalatból elkerülik.
– Minőségi abszintot egyelőre csak Svájcban palackoznak csavaros kupakkal. Egyéb országok termékeinél inkább kerüljük el az ilyet. (A dugós palackozás viszont önmagában szintén nem garantálja a jó – vagy akár csak valódi – abszintot.)

Az árnyalat a pontos összetételtől függően a szinte fenyőzöldtől a friss mohazöldön át az egészen sárgás zöldig terjedhet, de sosem rikítő neonzöld. A legtöbb igazi abszint színtelen vagy zöld, ritkábban piros (hibiszkuszos fűszerezéssel), vagy egészen egyedi esetekben más virágok színeiben pompázik.

Akkor most francia vagy cseh?

A „cseh módszer”, vagyis a lángoló cukor elterjesztésekor semmiféle abszint vagy épkézláb utánzat nem volt forgalomban, így eleve nem igazán beszélhetünk „abszintfogyasztási szokásról”. A „cseh módszert” ugyanis nem az abszinthoz, hanem egy, az 1990-es években elterjedt, rágógumiízű, lényegében kommersz szeszes italhoz találták ki, valószínűleg azért, hogy ezzel is eltereljék a figyelmet az ital gyenge minőségéről. Ezt az italt Hill’s Absinth néven dobták piacra mint „eredeti svájci-francia recept alapján készült abszintot” (habár az alkoholtartalmát leszámítva semmiben nem hasonlított rá), a lángoló cukrot pedig akkoriban még „az eredeti francia módszerként” népszerűsítették, ahogyan egyes gyártók máig is teszik.

A „cseh abszint” és a „cseh módszer” fogalmát csak akkor találták ki a gyártók, mikor a 2000-es években szélesebb körben elterjedt, hogy a cseh marketing átverés – ekkor a Hill’s-t és többtucatnyi utódját (az úgynevezett „cseh absinth”-okat) hirtelen „az abszint cseh változatának” kiáltották ki, habár a két italfajta közt semmiféle összefüggés nincsen azon kívül, hogy az egyik a másiknak a hírnevéből akar megélni. Az utóbbi években már valódi – sőt, kitűnő – abszintok is készülnek Csehországban (pl. St. Antoine), de az arányuk elenyésző.

A „cseh módszer” kedvelői gyakorlatilag kivétel nélkül hamisítványokat vagy ritkábban olyan gyenge abszintokat fogyasztanak, melyek semmilyen előkészítéssel nem kimondottan finomak. Ezért az is tévedés, hogy ma a „cseh módszer” lenne az elterjedtebb abszintfogyasztási szokás: a tényleges abszintokat igen kevesen fogyasztják így, habár a bartenderek jelentős része mindenképp rá akarja ezt erőltetni a valódi abszintokra is.

Habár Franciaországon keresztül vált világhírűvé, a történelem mai állása szerint az abszint házilag és kereskedelmi forgalomban egyaránt a svájci Val-de-Travers kerületben jelent meg először, és a megalkotója sem volt francia orvos: Dr. Pierre Ordinaire legendás szerepe valószínűleg a francia Pernod Fils marketingfogása volt. Szintén Svájc az egyetlen ország, ahol a 20. században sem szakadt meg a kereskedelmi célú abszintfőzés (sokáig illegális) hagyománya – más országokban „hamvaiból”, régi szakkönyvek alapján támasztották fel a 2000-es években.

Hogyan kell inni az abszintot?

Az abszint félkészen, pontosabban koncentrátumként kerül az üvegbe, mert hígításkor a benne lévő illóolajok kicsapódnak, és így nem tárolható – az abszint mint rövidital tehát korunk egyik nagy félreértése. Az igazi abszint egy hidegen, ízlés szerint cukrozva vagy „szárazon”, és jellemzően 11-12% alkoholtartalommal fogyasztandó ital, amit fogyasztás előtt kell elkészíteni a palackban található szeszből. Az ettől szögesen eltérő fogyasztási módokat az itallal szembeni tájékozatlanság és a modern marketing hozta létre. Az abszint röviditalként való fogyasztása a Századfordulón még az idült alkoholistáknak is csak egy kis részét jellemezte, illetve időnként azon külföldieket, akik úgy jutottak hozzá, hogy semmit nem tudtak róla. Az abszintot töményen inni olyan, mintha hígítás nélkül innánk a szörpöt, vagy megennénk az instant kávéport – alkoholkultúra szempontjából pedig azzal egyenrangú, mikor valaki vizespoharanként issza a pálinkát, vagy 1-2 húzásra eltüntet egy üveg bort.

Az előkészítéshez szükséges egy boros- vagy vizespohár, adagonként 1–2 dl jeges víz, és ha cukrozni akarjuk az abszintot, akkor abszintkanál és fehér kockacukor, illetve ezek helyett utólag is keverhetünk hozzá cukorszirupot vagy kristálycukrot. 2-3 cl abszintra (cukron át vagy anélkül) jeges vizet csorgatunk, és a kb. 12% alkoholtartalmat előre kiszámolt mennyiséggel, vagy illat és kóstolás alapján célozzuk meg: a cél egy aránylag könnyed, nem émelyítő, borerősségű ital.

 

forrás:
wikipedia#1
wikipedia#2
wikipedia#3
abszint.com