Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szíveslátás, vendéghányás...

2017.okt.19.
Írta: Szerda Úr 72 komment

Hogyan zaklattak szexuálisan a munkahelyemet jelentő éttermekben

Update (2017.10.20. 07:41): Alig több mint 12 órája van fent a poszt, de már kapom azokat a kommenteket, üzeneteket, hogy miért nem kúrtam le a zaklatókat. Itt felteszem a kérdést, hogy egy nőnek, akit zaklattak szexuálisan, fel mernék tenni ugyanezt a kérdést? Hát mér' nem hagytad, hogy megkúrjon, mindkettőtöknek jó lett vóna... 

Kurvára nincs kedvem úgy kezdeni a bejegyzést, hogy most a holivúdi rendező, meg a Sárosdi színésznő zaklatása miatt blablabla. Arról akarok beszélni, hogy mit él át egy kellemes külsejű férfi pincér manapság. 

Nem csak nő eshet zaklatás áldozatává

Először 16 éves voltam, mikor egy női vendég rámarkolt a formás seggemre. Kezdhetném valami ilyen elcsépelt mondattal a dolgot. Élénken él bennem. Nőnap volt, száz bezsongott vidéki 35-40+-os konyaktól és parfümtől illatozó nőnek szolgáltunk fel, chip-and-dale show mellett. Miután az olajostestű srácok elhúztak a vérbe, a begerjedt nők a felszolgálószemélyzetet taperálták, de gátlástalanul. Igazából ez a dolog még nem hagyott bennem mély nyomot, ami miatt rosszul alszom, vagy aludtam. Sokkal inkább bántott a dolog, hogy a szőke nagymellű csaj, a kollégát tapogatta és nem engem. Viszont ez az első eset amire konkrétan emlékszem és ez egyáltalán nem az utolsó. 

Nem sokkal később ugyanezen a helyen egy esküvőn szolgáltam fel, s hajnaltájt a már erősen részeg csapat áttornyosult a pulthoz. Az egyik csaj nem tart a többiekkel, ő ottmarad beszélgetni. Udvariasan jelzem, hogy én hátramegyek dohányozni, pár perc és jövök. Persze ő is megjelenik, rágyújt, próbál kezdeményezni, fizikai kontaktusba kerülni, de még mindig lerázom. Erre egyik pillanatról a másikra nekemront, a falhoz nyom, rúzsos száját az enyémnek tolja, s közben a farkamat masszírozza. Kértem, hogy hagyja abba, de nem tette, így kénytelen voltam erőteljesen ellökni magamtól. Erre beszól, hogy ugye tudom, hogy a rúzsnyomok miatt simán hazudhatná azt, hogy molesztáltam. És röhögve visszament és megivott hat deci vilmost. Mire hazaértem, én is röhögtem. 

Protokoll pincér voltam a szülővárosomban egy nagyobb termelői gyárban. Néha ha jöttek a német tulajdonosok, a kistárgyalóba kellett megterítenem, aláírni titoktartási nyilatkozatot, majdnem a seggembe is felnéztek, hogy hátha poloskának alcáztam valamelyik betyárkörtét. Ettől független szerettem mert 2-3 óra alatt végeztem és majdnem annyit fizetett, mint máshol egy teljes munkanap. Itt az egyik igazgatósági tag, egy igazán visszataszító, ám kétségkívül domináns nő próbálkozott. A kistárgyaló mellett volt egy előkészítőkonyha, itt tálaltam és intéztem az előkészületeket, meg persze az ebéd végeztével a takarítást, mikor megjelent a nő. Azt mondta, hogy borzasztóan beindította ahogy ott hajlongtam és már két kezével a tapogatott is. Mondtam, hogy én ezt nem szeretném. Elővett egy húszezrest, hogy ezért talán meggondolom magam és letette a konyhapultra, s már az ingemet gombolta, másik kezével a hátsómat simogatva. Először próbáltam játékosan kimozdulni az érintései alól, de ez csak jobban beindította, s hatalmasat harapott a kulcscsontomhoz. Itt jött el az a pont mikor menekülőre fogtam. Volt a gyárépületnek egy menzája, ahol a melósok ebédeltek minden nap, ott volt az öltözőm, elszívtam vagy három cigit, mikor a főnököm hívott, hogy azonnal menjek át hozzá. (Elég nagy vendéglátóbirodalom volt akkoriban a cég, három étterem, party service és két gyár étkeztetése volt a feladatunk.) Mondta, hogy felhívták a gyártól és jól lebaszták, ugyanis én modortalanul viselkedtem, büdös voltam és megsértettem az egyik vendégüket, amiért lehet, hogy többmilcsis üzletet buknak. Elmeséltem neki az én sztorimat, szerencsére a kulcscsontomon jól látható harapásnyommal tudtam is igazolni azt, de így sem hitt nekem. Bár ki nem rúgtak, de nem mehettem többé protokoll ebédet felszolgálni, pedig a német tulajokkal jó haverságban voltunk, tekintettel arra, hogy közel két évig voltam itt és az egyik panzió ami a birodalomhoz tartozott szokta biztosítani a szállást, szintén a munkahelyem volt. Ez volt az a pont ahol elkezdett zavarni a sok női közeledés.

Következő megállónk az a Panzió ami az előző bekezdésben is szerepet játszik. Egy nagyon gazdag német család érkezett, ahol a feleség Magyar volt, a panziótól nem messze volt varróüzemük. A nő ott dolgozott, aztán eljutott a tulajig, s mára már boldog családként tengődnek. Két gyerkőc volt, akik hamar elaludtak, de a felnőttek tolták az unicumot mintha muszáj lenne. A pali nem is kicsit tolta túl, egy erőteljes hányás után felment, s még az étteremrészben is hallottuk ahogy horkol. A nőci viszont még bulikázott volna, de rajtam kívül nem igazán volt társaság. Megengedtem neki, hogy a pultnál dohányozzon, s én csak sorra adtam a fehérbor unicum kombót. Nem mondom kellemes társaság volt, az eddigiektől eltérően pedig kifejezetten csinos is, de azt már egyáltalán nem akartam, hogy magáról a gombokat reptetve letépje a blúzát, hogy a következő mozdulattal átkarolva engem, mentolos cigivel keveredő vörösboros-unicumos nyelve meztelencsigaként hatoljon a torkomig. Először csak nyugtatni próbáltam, hogy a férje bármikor lejöhet, nem kéne, de csak vadabb lett és már konkrétan bugyi-melltartóban ült a pulton várva, hogy fejemet a combjai közé tolhassa, de mikor realizálta, hogy nem fogja megkapni tőlem azt amit akar, pofon vágott és megfenyegetett, hogy ha bárkinek elmondom kirúgat, ő itt 10 éve törzsvendég és amúgy is pokollá teheti az életem. Felmutattam neki a pult végében ágaskodó biztonsági kamerára, hogy ráutaló magatartás hiányában az egész csak neki lesz terhes. Itt már nagyon-nagyon zavart és tényleges zaklatásnak éreztem az egészet.

Egy év telt el körülbelül, mindenféle zaklatás nélkül, mikor szezonmunkát vállaltam. Itt a főnök és a felesége folyton veszekedtek, de mindketten úgymond a bizalmukba fogadtak. A feleség egy idő után elkezdett kacérkodni velem, nem kicsit. Először csak itatni próbált, de amikor kicsit kapatosabb volt, vagy éppen a férj nem volt ott, akkor egyáltalán nem titkolt szándéka alapján akarta, hogy akár a söntésben megkúrjam. Én nem vagyok egy félős ember, de ott és akkor ténylegesen tartottam attól a nőtől. Olyan szintű átszellemülés járta az az egész csajt, hogy az újhullámos horrorfilmeseknek ezt kéne tanmesében mutatni a pszicho karaktereknél. A tapasztalatom az volt, hogy viccelődéssel el lehet kerülni az ilyen helyzeteket sértődés vagy munkahely vesztés nélkül, de itt nem sikerült. Egyik este a szokásosnál is jobban összevesztek a férjjel, mindketten beittak mintha nem lenne holnap és a nő úgy rámvetette magát, hogy konkrétan meghúzódott a csuklóm, a csípőm úgy nekivágódott az ajtófélfának, hogy hetekig lila volt, s ő már konkrétan a nadrágba nyúlt be, nem csak kívülről simogatta a brét. Amikor lejjebb hajolt, hogy övemet kioldva szabaddá tegyen láttam meg a lehetőséget a menekülésre, de nem igazán jött össze, egy Campari-s üveggel felémsuhintott, ami bár bennem nem tett nagy kárt, az üveg elrepült s ahogy a földre érve szilánkokra tört, a hatalmas csörömpölésre valami megkattant benne és hirtelen úgy tett mintha semmi nem történt volna. Megparancsolta, hogy takarítsak fel, majd másnap tudtomra adta, hogy mondjak fel azonnali hatállyal, mert ha neki kell az urát megkérni, hogy kirúgjon az bonyolítja a dolgot és nem ő fog rosszabbul járni. Itt kezdett körvonalazódni bennem, hogy abbahagyom az egész vendéglátást a gecibe, vagy elmegyek kocsmába ahol majd mérem az alkeszeknek a fröccsöt ott nem ér majd ilyen inzultus.

Persze nem is tévedhettem volna nagyobbat, egy autóbuszállomás pici kocsmájában vállaltam munkát, reggel ötkor kezdtem és este 11-kor végeztem. A tulajdonosi kör, egy jópofa házaspár volt, úgy tűnt, hogy velük nem lesz probléma. Persze először kétkedve vettek fel, mert főként lányokat alkalmaztak, de tapasztalatom, megnyerő személyiségem és a tény, hogy azonnal munkába tudok állni sokat dobott a latba, így végülis elkezdtem ott melózni. Nem volt gondom vele, de a főnökasszony itt is rám szállt. Mondjuk hozzáteszem, hogy ő volt a legszolidabb az egészben, tulajdonképpen nem is zaklatott, hanem szimplán nyíltan megmondta, hogy szereti a fiatal fiúkat, a férjével ezeréve nem olyan a szex és hát nagyon el tudná képzelni. Ő egyszer ért hozzám, akkor is csak valami laza vállsimogatás volt, semmi mögöttes tartalommal, viszont rendszeresen kacsintgatott meg megjegyzéseket tett, pl ha hajoltam, vagy nyújtozkódtam a polcon valamiért, állandóan jött a riszáld, meg társai. Mondjuk tényleg hozzáteszem, hogy ez abszolút nem zavart, a csaj tényleg egy nyílt, belevaló vagány csaj akinek a személyiségéből fakadóan tényleg nem tudtam haragudni rá, de ettől független hosszasan kényelmetlen volt. Egy idő után az volt a mániája, hogy pucsítgatott, meg amikor a férjével volt, direkt incselkedett és azt élvezte, hogy zavarba hozhat. Ezzel még együtt tudtam volna élni, de itt a férj jött be a képbe, mert szöget ütött a fejében, hogy én kezelgetem a feleséget, így végül elejét véve a balhénak, egy szép szilveszteri napon leléptem. 

Következő munkahely, egy igen forgalmas és fancy kávézó étterem volt, ahol a kávézó részen 3, az étterem részen pedig 4 csaj dolgozott a placcon. Én az étterem részen voltam és merőben más jellegű lett a végkifejlet mint az eddigi sztorik. Itt az egyik csajjal összejöttem, toltunk pár menetet a tálalópulton, meg az egyik asztalon, aztán viszonylag lecsendesedett a láng, hetekig nem voltunk egymás mellé beosztva, aztán egyszer bejött zárásra, hogy neki most szüksége van egy ordas nagy kefélésre. Ugye itt kölcsönös szimpátia alapú kapcsolatról beszélünk, szóval ezzel nem is volt gond, de a csaj elkezdett féltékenykedni és zárás közben megjegyzéseket tenni, hogy én biztos jól elvagyok itt a többi csajjal és társai. Aki találkozott már féltékeny nővel az el tudja képzelni a fejemhez vágott sértéseket és gyanúsítgatásokat, aki meg nem annak kár is lenne felvázolnom. Bármi is történt csak szex-el lehetett lecsillapítani. Körülbelül egy hétre rá, egy szabadnapomon megjelent az akkori albérletemben, teljesen váratlanul, hogy ő nem bírja ezt, vagy vállaljuk fel vagy hagyjuk békén egymást. Én az utóbbira szavaztam amivel megindítottam a lavinát. Murphy gondoskodott róla, hogy innentől szinte folyamatosan egymás mellé legyünk beosztva, s elkezdődtek a megaláztatások. Ő volt a főpincér, s én úgymond a beosztottja. Először csak a vendégek előtt baszott le minden faszságért, később pedig ha úgy volt ordas nagy pofont kaptam csak úgy. Én soha nem ütöttem meg nőt (kivéve thai-box meg karate edzésen, de higgyétek el azokat a csajokat nem kellett félteni), így én egy darabig tűrtem. Aztán a sok feszkó miatt tényleg elkúrtam egy rendelést nagyon, teljesen más ételeket adtam le a konyhára mint amiket a vendég rendelt, s ekkor elkezdett üvölteni, löködni, pofozni, majd a végén a rosszul megrendelt ételt felém dobálni tányérostól. Mondanom sem kell, bárki aki látta az esetet mindenki számára egyértelmű volt, hogy a csajnál komoly mentális problémák vannak, de ettől még a helyzet erőteljesen szopóág volt. Innen végül mindketten elmentünk, a csajjal azóta sem beszélek, bár bejelölt fél éve fészen, de baszok rá. 

Tulajdonképpen kevesebb mint két év alatt, a fenti hét incidenst megélve úgy gondoltam, hogy nem tudok a dolog ellen tenni, elmesélni nem nagyon akartam senkinek, egyrészt egy férfi ilyenkor csak azt kapja meg, hogy hát miért nem kúrtad le, a kihagyott lyukért nagyobb savazás jár szinte mint a nemzeti válogatott által kihagyott tétmeccses döntőgólért, így hagytam a faszba. Mondjuk annyira nem rázott meg, nem voltak trauma, csak egyszerűen már feszkó volt bennem, hogy konkrét munkahelyeket kell otthagynom más ember faszsága miatt. Egészen az utolsó esetig így gondoltam.

Itt már a saját éttermemben dolgoztam, a hatékony ügymenetért én voltam a felszolgáló is. Ez egy egyetemisták által szívesen látogatott hely volt, esténként buli előtti izzításra, vagy ha valami könnyűt akartak enni, amit később problémamentes kihányni. Itt ismerkedtem meg egy csajtársasággal, akik az egyetemi erőszakgyár melléktermékei, a fancybe csomagolt, álértelmiségi sznob parasztlányok. Teljesen normálisnak gondolták azt, hogy miközben tányérokkal és italokkal megpakolt tálcákkal szlalomozok köztük, rámarkolnak a zacsimra, vagy éppen nadrágon keresztüli prosztatamasszázsban részesítenek. Direkt lespriccelték a fehér ingem vízzel, hogy átüssön a mellbimbóm és közben persze jöttek a dumák, hogy csípkedném, szopkodnám stb. Itt fontosnak tartom megemlíteni, hogy szeretem a csajokat, szeretek perverzkedni meg minden, de amikor az ember próbál saját erőből egy éttermet felépíteni egy ilyen illusztris társaság nem igazán tesz jót az üzletnek. Ahogy az sem, hogy mikor a teraszon ülnek és én viszem ki a párnát, ezek a kispicsák épphogy csak egy centire emelik fel a seggüket, majd hangosan megjegyzik, hogy nyugodtan csúsztasd be, tedd be nekem, tedd be alám. Persze úgy, hogy mindenki hallja. Ez egy idő után rém kínos és megalázó is. Meg is kértem őket, hogy szívesen látjuk őket, de ha mindenképpen így akarnak viselkedni akkor inkább menjünk el bulizni, vagy valami (én hülye), de az étteremben ne. Elmentünk bulizni, ahol hozták ezt a viselkedést, a megivott piával meg csak fokozták, de ezen kívül más így nem történt. Írtó prosztók voltak bazmeg, a folyamatos nyílt szexuális beszólások, amelyben azt tárgyalták, hogy hogy szeretik, ha szanaszét basszák őket, még oké egy bizonyos fokig vicces is, de ennek fokozása már egy idő után tényleg sok. Aztán hát, hogy hogy nem az est persze úgy ért véget, ahogy egy kanos csávó elképzeli, mikor szexuálisan túlfűtött lányokkal megy el bulizni, valakik ott össze fognak gabalyodni. Viszont készültek fényképek, a szexből kimaradó barinők jóvoltából. A  képek pedig zsarolásra lettek felhasználva, leginkább felém. Én mondjuk leszartam volna ha az éppen orgiázó fejemet megismeri az amatőrpornómegosztók világa, de a két másik csaj már mást gondolt erről, viszont a jóarc barátnők őket is fenyegették, zsarolták, egy idő után már pénzzel is, ami eszméletlen nagy feszültséget szült. A két főkolompos csaj, a fényképek kinyomtatott verzióival egyszercsak megjelentek az étteremben, s szóltak, hogy zárjak be, különben a harmadik barátnő a postán feladja a leveleket a résztvevő csajok szüleinek. Jókisfiú Szerda Úr mit csinál? Hát bezár bazmeg. Erre az egyik csaj elkezd fogdosni, pofozni, meg ilyen mindenféle szadócuccozni, a másik meg kamerával veszi. Persze ez csak elgondolás volt, ugyanis nekem tele lett a faszom, ezekkel a parasztlányokkal, akik rajtam akarják kiélni magukat és bár nem vagyok rá büszke, de olyan kibaszott nagy sallert kevertem le az egyiknek, hogy fordultával azonnal kicsavartam a kezéből a kamerát, amit a földhöz kúrtam, majd megfenyegettem őket, hogy az MSN logból, emailekből és iwiwi üzenetekből álló zsarolásaikat azonnal eljuttatom a rendőrségre, ha nem takarodnak el a gecibe és ha nem hagyják békén a másik két kiscsajt. Nyomatékosításképpen azt is mondtam nekik, hogy ha még egyszer az üzlet közelében látom őket akkor is jön a kékvillogó. 

Hosszú ideje irodai munkát végzek, ahol jellemzően 40+-os korosztály vesz körbe, s megtanultam azzal élni, hogy élcelődés tárgya vagyok. Végigmérnek, beszólnak, tapogatnak és megjegyzéseket tesznek arra, hogy miket tehetnék velük. A mai napon, mielőtt ezt a posztot elkezdtem írni, s ami tulajdonképpen az egész triggere volt, az az, hogy megállt velem szemben az elvált anyuka, jelentőségteljesen végigmért, megkérdezte, hogy cigizni megyek, majd miután igennel válaszoltam, tudtomra adta, hogy lehet, hogy ő is rászokik, mert szívni nagyon tud. 

Nem vagyok ezzel egyedül, nem vagyok kivétel sem, egyszerűen csak tele a tököm azzal, hogy bárhova is megyek a világban, folyamatosan ilyen helyzetek kereszttüzében vagyok. Nem állítom, hogy minden nő zaklató, de azért örülnék neki, ha bizonyos nők nem élnének vissza azzal, hogy puncival születtek...

8 dolog a fesztiválról, ahová csak nők mehetnek

Azt vallom, hogy nő és férfi között nem szabad jogi különbségeket tenni. Mélységesen lesújt a gondolat, hogy napjainkban mégis megtörténhet az, hogy bizonyos csoportosulások nemcsak kitalálják azt, hogy csinálnak egy fesztivált csak és kizárólag nőknek, de erre konkrétan pénzt is gyűjtenek. 

vendeghanyas-fesztival.jpg

Lépjünk túl az alapkonfliktuson gyorsan. A Svéd Bråvalla Festival-on, négy nemierőszak is történt. Ez pontosan néggyel több, mint aminek bárhol is szabadna megtörténnie. A Fesztivált ezért nem rendezik meg jövőre, cserébe csinálnak egy fesztivált csak nőknek. Fuckyeah!

Ahogy egy ilyen cikknél minden esetben, most is le kell írnom, hogy a nemierőszak gecirossz dolog és senki nem érdemli meg, hogy átélje. Az áldozathibáztatás is rossz dolog. (Ezeket azért kell ideírni, mert a 444 baszatlan Rebije, meg az enelcé anális-felcsatolható-néger-csecsemő-kéz-dildó kompatibilis Horowitz-a, képtelen szöveget értelmezni.)

Mivel nem hagyott nyugodni a gondolat, összeszedtem a legfontosabb tudnivalókat, amiket a férfiak tudni akarnak majd a fesztiválról.

1. Lánybunyók 
A női baráti társaságok, ha úgy tetszik csordák, természetükből fakadóan versengőek egymással. Biztos, hogy lesz jópár csajbunyó. De ugye a fizikai erőszak nem para, ha csajok közt marad. (Valaki lécci majd videózzon pls.)

2. Borravaló és úgy általában a pultok
A nők egymás között részegen, jobban le tudnak aljasodni mint a férfiak. Pultos legyen a talpán majd aki kezeli őket. A nyilván női pultosoknak életük legszarabb rendezvényén kell majd részt venniük, hiszen a nők nem adnak borravalót fesztiválokon. Nem, még nyugaton sem. 

3. Öltözködés
A nő magának öltözik ki, szokták volt mondani azok a csajok, akik a seggük fölött két centivel hordják a miniszoknyát. Namost, egy ilyen fesztiválon két dolog képzelhető el. Vagy szakadt, pörköltszaftos mackóban mennek a yetilábú lányok, némi hónaljkutyavillantással csápolni. A másik véglet, hogy egy tinikori halloween bulit megszégyenítő ribanckodós, sokat láttatni engedő ruhakölteményekben tündökölnek majd, mondván, most legalább nem bámulják majd őket a bunkó pasik. Ezzel csak egy baj van, újabb ok arra, hogy a csordák egymás között ellentétet szítsanak. Igen, még a nők is képesek beszólogatni egymásnak az öltözködés miatt, sőt. 

4. WC használat
Alapesetben a legnagyobb különbség Férfi és Nő között, hogy az előbbi nem tesz megjegyzést a másik szarási szokásaira, sőt azt sem emlegeti fel, hogy milyeneket fingik a másik az igazak álmát aludva. Egy csak női buliban, a WC-k higiéniai állapotát így most nem lehet majd az igénytelen férfiakra fogni. Szar ügy.

5. Táncolás
A fesztiválokat az különbözteti meg a klubkoncertekről, hogy a legfontosabb dolog a szabadság. Nem egy baszottnagy csarnokba vagy bezárva, ahol ha vége a koncertnek, akkor húzhatsz haza a gecibe, hanem egy egész hetes programsorozattal várnak. Namost, ugyanúgy ahogy buzulni egy bizonyos fokig vicces, úgy a nők egy koncert erejéig biztos elviselik egymást, de egy egész napon vagy hétvégén már más a helyzet. Mindannyian láttunk már katasztrofális helyzeteket arra, hogy mi történik akkor, ha sok nő hosszabb ideig össze van zárva. (lásd bármelyik H&M üzlet) Mondom, egy darabig jó lesz maguknak riszálni, de aztán rájönnek, hogy ez férfiak nélkül uncsi elfoglaltság.

6. Klikkesedés
A férfiak sokkal lazábban veszik az alkalmi haverkodást, fesztiválbarátságokat mint a nők. No szó se róla, ők is képesek tudatosan a fesztivál végéig tartó barátságokat kötni, de sokkal nagyobb rostán kell átjutnia annak a nőnek aki be akar kerülni egy már összeszokott csapatba akár csak ideiglenesen is, mintha ugyanez gender-vegyes társaság lenne.

7. Alacsony lányoknak nincs több nyakbaülés
Sajnos az élet igazságtalan. Valakinek nagy cicit adott, valakinek kicsi pöcsöt (ami mondjuk cinkes ha az illető lány), valaki hajlamos a hízásra, valaki nem és vannak akik alacsonyabbak. Ők sajnos szívnak a moziban, a színházban és hát egy koncerten is, ugyanis törvényszerűen beáll eléjük valami debella. Eddig a férfiak mintegy málhásként segítették az alacsony lányokat, hogy nyakukból a koncert látványát is tudják élvezni. Itt ilyen nem lesz, tehát a férfiak mellett már az alacsony lányokat is diszkriminálják.

8. A Klónok támadása Virágos fejpánt
A fesztiváloknak ugyanúgy megvan a maga divattrendje, mint a streetfashion-nek vagy az business-nek. Nálunk kb kétévente változik, de mondhatjuk, hogy a fesztiválokon nagy általánosságban ugyanazt a 4-5 típust fedezhetjük fel. Namost, ha nem lesznek férfiak, hogy a gecibe fogják tudni a lányok megkülönböztetni a másikat? Minden csoportképet meg fognak vádolni photoshop tömegmásolással. Fogadjunk?!

8.+1 A Nő a Férfiak jobbik énje
A férfiak minden tökéletlenségével együtt is, remek partnerek, nemcsak fesztiválokon, hanem bárhol az életben. Férfiak nélkül egy fesztivál üres, nincsenek flörtök, nincsenek kedves szavak, sem pedig potyapiák. Nincsenek szemezések, nincs romantika és nincsenek közös napfelkelték pokrócon. A Férfi nem általánosítható azzal a négy emberrel, aki erőszakot követett el a fentebb nevezett fesztiválon, nem büntethető azért amit más ugyanolyan nemű ember követett el. A Férfiak lényeges többsége szereti és elismeri a nőket, vigyáz rájuk, megbecsüli őket. Persze lehet szektásodni, meg nőfesztivált csinálni, de végkifejlet úgyis az lesz, hogy a Férfiak kapnak végre egy kis szabadidőt, a nők meg rájönnek, hogy nélkülünk, Férfiak nélkül geciunalmas minden. 

 

Aki nem érzi/érti a lényeget az nyugodtan bannolja a férfiakat, higgyék el meg leszünk nélkülük. Hallod rebi-ribi?

az évek előrehaladtával mindig egyre több lesz a megivott alkohol mennyisége a sztorikban

Van az a vicc, amikor a nagypapa meséli az unokáknak, hogy hány oroszlán/kommunista/beduin/indián akarta megölni, de ő hősiesen helytállt. A gyerkőcök már kívülről fújják a mesét és csak mosolyognak rajta, ahogy a kedves kis nagypapa, olvasószemüvegét orrán feljebb tolva, évről évre több oroszlán/kommunista/beduin/indián ellen vívótt ádáz csatát. 

americanpiereunion.jpg

Valami ilyesmi lehet a berúgós és csajozós sztorikkal is, rendre megkapom, hogy az évek előrehaladtával az emlékek megszépülnek, a megfektetett csajok és a megivott rövidek száma pedig exponenciálisan növekszik, legalábbis fejben. Van viszont egy elveszett ősi tekercs, egy papyrus, amelyen a holt tengeri tekercsek, Robert Langdon és maga dr. Jones által keresett ősi titkoknál is veszélyesebb igazságok lapulnak, ez pedig nem más mint a végzetes Vlaskó buli pianaplója, amit középiskolai éveim végén találtam ki.

A pianapló egy egyszerű, belsőzsebben is elférő keményfedeles notesz, amelyben strigulákkal jegyzeteltem a komolyabb mérföldköveket. 2006-ot írtunk, akkoriban még PDA-k voltak okostelefonok helyett, amik nem számítottak túlzottan menőnek a fiatalság körében, így jegyzetelésre, vagy fotódokumentumokra nem igazán volt alkalmas digitális tárgyunk, maradtak az analóg eszközök. Aki pedig akart feltenni ebben az időben mobiltelefonos képet az iwiw-re, az talán emlékszik rá, hogy miért nem születtek abban az időben partifotók telóval. 

A lényeg az volt, hogy minden megkezdett lap, egy buli neve, helyszín és dátummegjelöléssel, volt előre bele volt írva, hogy sör fél liter, sör pohár/kis üveg, bor 1dl illetve rövid, aminek elfogyasztása után mindig egy strigulát húztam a megfelelő ital után. Ezt a dokumentumot most bizony megtaláltam és bár a legtöbb buli emléke homályba vész, a híres Vlaskó buli, amin a legtöbb strigula tornyosul, na annak emlékképe mind megvan.

A dolog ott kap komoly fordulatszámot, hogy a Vlaskó buli nem egynapos volt, hanem kettő, legalábbis mi annyit csináltunk belőle. Történt ugyanis, hogy túl a ballagáson, gecire ráértünk, pénzünk is volt, így már a bevásárlástól számítva mondhatni megnyitottuk az estét. Gábor Úr barátommal karöltve kaptuk a díszes meghívót a partira, aminek meghívói listájára nehezebb volt bekerülni mint a Yale egyetem elitklubjába, ugyanis a társaság egy régóta összeszokott, jó kapcsolatokkal rendelkező, már főiskola végén, vagy éppen a való életben jeleskedő, kibaszott sznob beltenyészet volt, akik még a szomszéd asztaltól sem fogadtak volna el tüzet. Mivel a meghívást nagy respektnek vettük, így az ajándék alkoholt sem akartuk elmismásolni. Gábor Úr és én, a bulika előestéjén, vagy inkább délutánján fogtuk magunkat és elmentünk a kék fehér nagyáruházba, hogy megfelelő mennyiségű alkoholt, rágcsát és kotont vásároljunk. A képlet egyszerű volt, a mi fogyasztásunk szorozva kétszer, amit a közösbe szánunk. Ez lett két tálca Beck's sör, három üveg vodka, egy üveg unicum, egy üveg jäger, egy üveg pálinka, egy üveg jim beam és egy üveg vörösbor. Vettünk még 10 csomag csipszet, egy egy doboz durexet, és egy hatos pakk outox nevű borzadványt, amitől azt hittük, hogy kellemesebb lesz a másnap. (Lelövöm a poént, nem volt az.) Illetve vettünk még fejenként 5 doboz cigit, biztos ami biztos alapon. 

Nyolc üveggel és két tálca sörrel egyensúlyozva nem engedtek fel minket a buszra, piciny városunkban meg nem volt taxi, így gyalog indultunk meg hazafelé, ami alapjáraton egy nem túl vészes két kilométer. Olyan háromszázméterenként, kurvapicsázva ültünk le, egy szusszanásra, meg persze egy cigire, mikor már a harmadik ilyet csináltuk és a megváltást ígérő tízemeletes objektumunk, még csak látóhatáron sem volt így logikusnak tűnt, hogy a súly csökkentésével, s ezzel egyidőben energiánk pallérozásával bedobjunk fejenként egy sört. Gondolom egyértelmű, hogy az út hátralévő részében ezt még megtettük, számszerint még kétszer, így a kis noteszem aznapi első három strigulával kezdte a sörök bekezdését. Nadevégül hazaértünk, s gondolván, hogy milyen kurvaügyesek vagyunk, hogy eme feladattal megbirkóztunk kitaláltuk, hogy lemegyünk a Pokol nevű kétcsillagos szórakoztatókomplexumba, ahol bár ilyenkor délután hatkor még nem sokan vannak, ám közel is van, a sör is hideg így megbeszéltük, hogy megyünk. Közben egy hatalmas nebassszameg ordítás hallatszódott a konyhából, ami komolynak tűnt, öcsém realizálta a hűtő tartalmát, ami oké, harmincon túl nem nagy show, de nekünk felnőtt létünk küszöbén komolynak számított. 

A Pokol egy viszonylag alteros hely volt, tekintettel pedig az alterosok sovány fizetőképességére nem is maradt fent túl sokáig. Aznap viszont megütötték a főnyereményt, ugyanis két félspicces, erőteljesen bulihangulatra gerjedt srác szerény személyünkben igencsak adni akart az élvezetnek, nem lenne túlzás azt állítanom, hogy aznap a fél éves bevételüket kitermeltük két személyben. Ami külön varázsa volt az estének, hogy undergrund punk est volt, két noname zenekarral és viszonylag sok más városból érkező vendéggel, így szomjunkban nem maradtunk magányunkra. Mire az éjfélt elértük már a nyolcadik strigula állt a sörök és hat a rövid mellett, így pontosan tudom, hogy eléggé részeg voltam ahhoz, hogy nemtörődve a továbbiakkal bevessem magam a pogóba, ahol Gábor Úr barátom nem volt rest utat törni sem. Itt majdnem attack-ra került a sor, ugyanis az egyik helyimenőcsávó túltolva az alapokat, megfeszült és ritmikus mozdulatokkal próbálta a tudtomra adni, hogy ő erősebb, s már a kezét is emelte az arcom felé, mikor Gábor Úr megelőzvén az ütést, földre kényszerítette a támadót. Szerencsére (hogy kinek a szerencséjére azt most hagyjuk) a többi résztvevő gyorsan közbelépett, s békéltetőtárgyalás keretében azonnali pálinkafogyasztásra kötelezett, a büntetésvégrehajtó Klárika pultos társaságával, s felügyeletével. Itt ismerkedtünk meg Szandrával, aki csak csíktanga néven vonult be a bulalegendáriumba, ugyanis a kislány végignézte a műsort, majd odaült hozzánk, hogy ingyenpiához jusson kiemelkedő társasági élményben legyen része. A csíktanga onnan jött, hogy a csaj bár elmúlt 16 éves, olyan kislányos volt mint egy 13-as de bomba csöcsökkel, s azt a feszülős lakknacit, derék helyett bokán hordta, hogy a 3 mikron vastag cérnából készült tangáját láttatni engedje. A segglyukát konkrétan csak akkor nem láttad, ha szembeállt veled. Persze mi fűztük, hogy jöjjön hozzánk buliba, meg van minden, jó lesz, mikor kiderült az életkora, meg az, hogy a középiskolai osztálytársam húga, akkor gyorsan elengedtük a sztorit, s lám milyen jól tettük, az est további részére azonnal spóroltunk fejenként 3350 forintot. De az este még nem ért véget, ugyanis valahonnan, istentudja honnan, megjelent Sub Bass Monster, aki tíz számmal nagyobb oldalzsebes nadrágjában állt a pultnál, ami gecirevicces helyzetet idézett elő; ugyanis nem érte fel. Nem tudom ezt miért írom le, nem akarom bántani a srácot, csak ez így megmaradt bennem. 

Ugyanis a sztorinak pont ez a lényege, hogy nagy általánosságban kétfajta részegség létezik (már amennyiben valaki rendesen csinálja, és most ide a gyenge szalonspiccet sértés lenne belevenni); első azaz amikor csak dolgok esnek ki illetve a másidik mikor nagyjából minden. Ám van az úgy néha, hogy a bolygók és csillagok tökéletes összeállása, a megfelelő étel és folyadékpótlás brilliáns felhasználása, olyan szintű mágikus etilanomáliát okoz, hogy a legdurvább alkoholmérgezés tükrében is tűélesen emlékszel minden egyes mozzanatra, a karod és a lábaid teljesen urai maguknak, az agyad pedig nem bombáz olyan hülye gondolatokkal, hogy mekkora lenne csak úgy poénból lehányni a csajt akinek éppen udvarolsz(egy barátommal esett meg, nem velem, eskü nem velem. komolyan). Na ilyen esetekkor történnek meg azok, ami azon a hétvégén velünk is megtörtént, s jobb híján a Tökéletes részegségnek hívok. A Tökéletes részegség minden házasodó férfi életében eljöhet, ez pedig az esküvő utáni lagzin a legvalószínűbb, legalábbis általam végzett majdnem reprezentatív felmérés szerint, az újdonsült férjek a saját lagzijukon képtelen egy szintnél tovább részegedni. Az egésznek a kulcsa az izgalommal párosult idegesség, amely ilyen buzgerálódó érzés hastájékon, s a mellé elfogyasztott zsíros kaja. Más helyzetekkel ellentétben egy esküvőn mindig van mit enni, de azért, hogy ne egész esténket a mellékhelységben töltsük, sokszor eszünk keveset. Ez pedig alkoholfogyasztás mellé tökéletes kombó, föleg ha megfelelően gondoskodunk a folyadékpótlásról is. 

Nade vissza a mi bulinkra, erőteljesen röhögünk a csíktangán, aki már indul haza, mert gyenge mint a szar, mi még nyomjuk az ipart, hajnal négy óra, 12 sör és 10 rövid-en áll az index. Gondolkodunk, hogy mit kéne csinálni, hát mit nem kajálni valamit, így útba vettük a buszpályaudvaron helyet foglaló, találó nevű; Alibi sörözőt, ahol melegszendvics és velőspirítós is van, meg persze sör. Toltuk is mintha muszáj lenne, de azért olyan 10-kor mikor már az öregasszonyok is megpiacoztak, s várták a távolsági buszt, hogy elvigye őket, a miénknél is kisebb településre, akkor gondoltuk, hogy ugyan csak embert kéne varázsolnunk magunkból, hiszen délután 4-kor indulni kell a peremvárosba, ahol az előszóban is taglalt végzetes Vlaskó buli kezdetét veszi majd. 

Hát anyám nem örült mikor hazaértem, azt mondta, hogy olyan szagom van, mintha bennfelejtettek volna a füstölőben úgy két évre, gondolom célzott ezzel a koncentrált cigifogyasztásra, meg hát a Pokol egy pincében volt, ahol levegő nem sok volt, ellenben a füst sem volt képes távozni. Realizáltam, hogy a fogyasztásom 16 sör, 10 rövid, amit megtoldottam egy liter izotóniás vízzel (sportolók ismerik, aki meg nem, annak kár lenne magyaráznom), aztán bevetettem magam a fürdőbe, hogy ha kellemes szagom nem is, kellemetlen ne legyen. 

Most felrémlik amúgy az a beszélgetés, amit akkor ott hajnaltól toltunk a buszpályaudvaron, hogy a frissen ballagott 18 év körüli életkor a legjobb. Akkor még csak filóztunk rajta, de így több mint tíz év távlatából tényleg azt gondolom, hogy az a fajta szabadságérzet, az a sok új dolog, mint például legálisan piát venni, meg már májusban nem suliba járni, akkora fajta királyság, ami tényleg kirívó egy fiatal életében és bár én manapság megvetéssel nézek a tucatgyerekekre akik májusban ellepik a kávézókat, s karamellás látte mellett próbálnak vagányak lenni. Meggyzőződésem, hogy olyasfajta faszságokat szükséges csinálni, mint amiket mi is csináltunk. Azt veszem észre, hogy az középosztály gimnazistái és középsulisai, olyan szinten benne vannak az instagram fancy világában, hogy tényleg minden a külcsinyről szól. Volt időm megfigyelni rendesen, van egy Speciality Kávézó a lakásom alatt, oda járok inni, mert van csapon Wernesgrüner illetve olyan fasza kávét csinálnak, ami tényleg az én világom és messze van a Starbucks habos-babos csokiöntetes giccsparádéjától. Szóval rendszeresen bejárnak ide középiskolások, ülnek bazmeg a kis shakeratojukkal háromnegyed órát, közben néha felböffentenek valamit a tellájuk fölül. Kinéztem egy kisribancot, konkrétan május 11.-én kezdett el odajárni, július végéig minden egyes nap 10:30-kor odament, kért valami fancy italt, fél órát töltött fotózással, filterezéssel, hashtag írással, majd elment és sűrűn volt, hogy a kért italból alig egy korty hiányzott. Mondjuk az a része csak szimplán gáz, az egésszel azt akartam kihozni, hogy ezek a fiatalok, ahogy kilépnek a gimnáziumból, egyből felnőttek akarnak lenni, autóstól, öltönyöstől, guccistól, fancystől. Pedig szerintem tök kurva jó dolog szimplán fiatalnak is lenni, amikor minden mindegy, mert semminek nincs tétje. És ha valamikor az életben van ilyen, akkor az az a nyár, amikor jogilag felnőttként, egyetemhez, vagy munkahelyhez nem tartozva bármit megcsinálhatsz (nyilván nem törvénytelenséget) következmények nélkül. 

Vissza a fürdőbe, ahol éppen selejtes ábrázatomat próbáltam kicsit szalonképesebbé varázsolni, de mivel erre már akkor is kevés esély volt, s a helyzet azóta csak romlott, így hagytam a gecibe, s egy laza Amerikai Pite 3. résszel pihentettem a szemem a délutáni indulásig. Biztos ami biztos alapon, bevertem egy Outoxot, három red bullt és egy liter izotóniás vizet. (Fel van jegyezve ez is ám.)

Az Amerikai Pite 3 nézése fontos még a továbbiakban, ugyanis ekkoriban Gábor Úrral rendesen rá voltunk kattanva a sorozatra (Ekkoriban jelent meg a második nem számozott cím, The Naked Mile.) főleg Stifler beszólásait imádtuk, még csináltunk is egy weboldalt, Stifler Fan Club néven, háttérben pedig végtelenítve szólt, a számunkra örökbecsű idézet a második részből;

Nagy kék gumibránert mindenkinek!

 

A Nép gumibrokit követel!!

És mivel állandóan az ilyen és ehhez hasonló szövegeket toltuk, a végzetes Vlaskó bulira be kellett ígérnünk, hogy eljátsszuk a 3. részben látható Stifler táncát a buzibárból. Még mai napig emlékszem a mozdulatokra....

A buliba, tekintettel a termetes mennyiségű előfolyadékra, a Gábor Úr bátyja vitt ki minket, piástól mindenestől. Persze előtte még kellett vennünk cigit, ugyanis a tegnap miatt igencsak kevés maradt. Kiérkezve hamar realizáltuk, hogy hiába lettünk az eventre ilyen korán meghívva, úgy konkrétan a házigazdán kívül még senki nem volt ott. Ami mondjuk nem volt tragédia, mert nekiálltunk a kaja előkészítésének és közel ötven emberre grillezni, meg szenyót gyártani nem öt perc, persze megindítottuk a napot, 17 sör 11 rövid. 

A vicces részek innentől indultak meg, ugyanis Vlaskó faterja valamilyen oknál fogva a grillgyújtós üvegében pálinkát (csak névleg, ízre inkább grillgyújtós volt) tartott, s a faszenet olyan erőteljes cefreszag járta át, hogy a rácson sűlt húsokban is lehetett érezni az etilt. Közben elkezdtek szállingózni a vendégek is, ami azért érdekes mert illusztris volt a társaság. Először is jött Sütemény, aki egy erőteljesen mélynövésű figura volt, s nem kevesebb mint 20 gramm fű volt mindig a tarsolyában, amit előszeretettel sütött sütibe is, s kínálgatta a gyanútlan embereknek. Ő már eleve úgy érkezett, hogy félig vigyorgósra volt sztondulva, s nagy magányában megpihent a diófa tövében.Jött még egy srác akinek a nevét sosem tudtam, mert minden bulira úgy jött, hogy hozni kellett. Valamiért ő a buli halálával kelt fel életre, s baszogatta az éppen merevrészeg tagokat, hogy igyanak vele. Játszott még a tipikus hülyegyerek srác is, aki a fingós-hányós poénokkal próbált a társaság középpontjában lenni, de végül mindig csak a sarok jutott neki. De igazából felesleges is lenne felsorolni az összes tagot, aki járt már nagylétszámú házibuliban, vagy csak látott amerikai házibulis filmet, annak lehet sejtése arról, hogy milyen tipikus arcok jelennek meg. A nagyszoba ki volt alakítva tánctérnek, a konyha mint minden buli lelke, most is a torokra valót szolgáltatta. Ami viszont már érdekesebb, hogy megjelent a minden suliban kötelező, kibaszott buta lány, aki történetesen Gábor Úrnak volt osztálytársa, s ahogy ránézett egy szia helyett csak annyit bírt kipréselni magából, hogy hát te meg mi a faszt keresel itt. Gábor Urat sem kell félteni, ha a vulgáris szófordulatokról van szó, de most csak röhögve annyit tett a dologhoz, hogy Szia Csilla én is örülök neked, majd a semmiből előtőrt egy baszott nagy macska, s Csilla termetes csöcseire ugrott, s mintha csak fonalgombolyagot dagasztana, úgy tett három szép íves karmolást a mélyen dekoltált hölgyikére. A társaság persze csak annyival reagálta le, hogy az állatok felismerik a gonoszt, majd otthagyták a gecibe, verző mellel, meg sírós szemekkl. Amúgy a csaj tényleg brutál suta volt, még legendákat hallottam róla, hogy osztályban milyen dumákat bírt lenyomni, amiből a legszolidabbak, a napraforgónak nincsen szára, akkor hogy tud mozogni, meg a Petőfi Sándor az 56-os világháborúban halt meg, de amikor a csaj leírta Horvátországot th-val, akkor már a tanárok is belátták, hogy érdemesebb átengedni az érettségin, elvégre nem lehet valaki örökre gimnazista.

Közben halkan jegyzem meg, hogy 20 sör 18 rövid, s már beindult az electric boogie, szorgalmasan kapálták az emberek a levegőt, meg vagdosták az oxigénmolekulákat, mikor valaki előhozakodott a kedvenc játékommal, a Kancsó kerget Ufólegényt.

A Kancsó Kerget Ufólegényt azaz a KKU-t úgy kellett játszani, hogy egy minimum egy literes kancsóba kikevertük a vidéki wannabe bartenderek legundorítóbb italát, az ufólegényt, aminek receptúrája a következő;

  • 5dl Garrone Cherry
  • 2 dl rum (valami kommersz márka, mint pl Tengerész szeszesital)
  • 1 dl vörösbor
  • 2 dl kóla

Ezt a kancsót körbeálltuk minimum ketten, minden résztvevő iszik egy felest ebből, s a játékot kezdő embernek olyan Ufólegényre utaló vicces ténymegállapítást kell tennie egy általa választott játékosra (nyilván ha 2nél többen játsszák), ami miatt az elneveti magát. Ha nevet a célszemély akkor iszik, ha rezignáltan néz, akkor az iszik aki mondta. Értelmet ne keressetek benne, az ivós játékok lényege az, hogy legyen egy okod arra, hogy bekúrj mint a szemét, de ettől független nekem kedves emlék. Az Ufólegény nevű ital, ráadásul gecire alattomos, mert a cherry miatt olyan undorítóan édes lesz, hogy a benne lévő rumot alig érezni, s kegyetlen szép sugarat lehet tőle hányni is. Már a második kancsó keverődhetett ki, mikor megérkeztek a fogadókirályok is, Zolika és Béla, akik úgy tolják, tán azóta is az életüket, hogy fogadnak egymással. De nem pénzbe vagy ilyesmibe, hanem sörben. Amit persze együtt isznak meg. Ilyenek játsszanak, hogy Te Béla, fogadjunk nem mersz odamenni ahhoz a szakállas csávóhoz, hátulról lehúzni a gatyáját és megcsókolni rúzsos szájjal a seggét. Oké Zoli de fogadjunk, hogy te meg nem mered ezt a rágót amit itt találtam a hamutálban, nyelvezés közben átadni annak a szakállas csávónak miközben én rúzsos szájjal csókolom a seggét. Aztán persze megcsinálják, bontanak egy sört és koccintva röfögnek, hogy te ez mekkora állat volt. Most nagyon jackass-esre vették a figurát, mert Danika az egyik Kancsó Kerget Ufólegényt bajnok éppen visszahányta a beleinek tartalmát a kancsóba, s ezek az állatok kitalálták, hogy tojással felütve tök frankó rántottát kanyarintanak belőle csak jól meg kell fogkhagymázni aztán durr bele. Közben Sütemény éppen egy egy kilós nutella, teljeskiőrlésű liszt, némi tojás, sütőpor és persze gandzsa segítségével próbálta a tökéletes tésztát meggyúrni, de az édes mogyorókrém miatt a tészta mindenhol ott volt csak a vájlingban nem, végül a hajából, a földről meg az ilyen dirib darab maradékokból nagy nehezen rácsepegtett egy sütőpapírral bélelt tepsibe, s bekúrta az egészet takarékra és elment zuhanyozni, mert úgy nézett ki mint akit arconfosott egy rotavírusos csecsemő. 

Közben kezdtek szállingózni a csajok is, ahhoz képest, hogy egy leharcolt régi házról beszélünk (amit tulajdonképpen Vlaskó faterja csak azért tart, hogy a gyerekeknek legyen hol lógni nyáron) igencsak magasra kötötték a szoknyát, magassarkú, miniszoknya, parádés sminkek, fodrász, meg amit el tudsz képzelni meg volt a másik rész, akik nagyjából tudták hova jönnek, ők nem sajnálós szakadt farmer, trikó nulla smink. Mondjuk az a csaj, aki konkrétan egy fehér festős cuccban jött, még maszk is volt raja, az tudhatott valamit, de nekünk különösebben nem tűnt fel, csak annyira, hogy egy idő után valami fehér szellem egyre hangosabban horkol a spájzban. 

Olyan tíz óra körül járhatunk, az index 25 sör, 22 rövid, 3dl ufólegény, s már muszáj táncolni is, meg valamiért előkerült két darab mikrofon is ami a hangcucchoz van kötve, hogy rá lehessen üvölteni az a amúgy is fos zenére. Eleve nem értem, hogy engem miért kell becipelni táncolni, hacsak nem röhögni akarnak rajtam, dehogy bazmeg mikrofont a kezembe adni minek, az már mindennek a teteje. Minő szerencse, hogy ezen bulin készült multimédiás anyagok elsorvadtak a faszba, mert különben most lenne min nevetnetek, de talán jobb ez így. 

A buli pörög ezerrel, én kurvajól érzem magam, a bedöntött alkohol nem fog vissza, nem csinálok hülyeségeket, nem vagyok vállalhatatlan, egyszerűen tényleg minden király a poénok záporoznak, a csajok simogatnak, a haverok pacsiznak. Mennék el wc-re, kopogok türelmetlenül, hogy véletlen se az ajtófélfát érje a goldenshower, erre a kiszűrődő hangfoszlányokból valami olyat hallok, ami abszolút váratlan, tulajdonképpen az egyetlen olyan szót, amit sloziajtó kopogásról nem vársz, ez dolog pedig női hangon így szól felém, hogy szabad. Miafasz, gondolom, átkerültem valami dimenziókapun, vagy mi történik, de hát a kíváncsiság hajtott, mégiscsak egy nő szólít, benyitok erre bazmeg a már fent taglalt csillát látom ahogy éppen romantikusan ölelgeti a csészét és egy szép kortárs avantgard mintát rakott bele rózsaszín és lila színekben, göndör szőke haja pedig erőteljesen maszatolja a már majdnem kész műremeket, izgatottságom jól láthatóan alábbhagyott, s maradék nem hányásos haját megmarkolva, fejét felemelve magasnyomású slagommal eltávolítottam a rögtönzött vásznat a művésznő elől, amit a biztonság kedvéért öblítéssel zártam. Mai napig röhögök ezen, mert lehet, hogy Nektek ezt majd így olvasva nem lesz vicces, de komolyan, ott és abban a pillanatban állva a töködet markolászva a klotyó előtt, mindenre vársz bazmeg, csak arra nem, hogy egy kéjes női hang azt mondja, hogy szabad. Persze utána már azon röhögött a díszes társaság, hogy mekkora geci vagyok, hogy úgy brunyáltam a csaj feje mellett 10 centire, hogy közben tartottam azt, de hát lehettem volna olyan geci is, hogy telibehugyozom, elnézve az arcát csak javított volna rajta, de ezt már sosem tudjuk meg. (Évekkel később mentünk pécsre egy spannal, idézem fel a sztorit, mikor a külső körgyűrűn álló pillangók látványától jött a felismerés, hogy vajon mennyit ér nekik egy arcbahugyozás, jelentem 5000 Forintba.)

Na hát körülbelül ennyi volt a mai sztori, aminek a végét egyszerűen csak úgy szeretném lezárni, hogy ébredés után kapirgálom a kis noteszemet, s mikor a homályból nagyjából kiszámoltam, hogy a vége 33 sör, 39 rövid 3dl Ufólegény, akkor előkerült Sütemény, ahogy valami szenes nutellát tol az arcába, a buli elején kidőlt srác pedig egy korsó vodkát reggelizett, egy tál tegnapról maradt gecifokhagymás rántottával. Gábor Úrral hánytunk egyet a förtelmes ízű Outox-tól, a hat doboz beck's-el ami véletlen bennmaradt a srác hátizsákjában megindultunk visszafelé, egy jóarc 50-es figura meg megállt mellettünk az úton valami nagyonpöpec luxusautóval, hogy látja elkél a segítség, hazavisz minket ha gondoljuk. Mi meg persze gondoltuk és a maradék sört betoltuk a házunk mögötti játszótér hintájában, miközben csak röhögtünk. 

tumblr_lqebnlkha71qzyizw.gif