Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szíveslátás, vendéghányás...

2018.ápr.18.
Írta: Szerda Úr 4 komment

a hipszter pultos

Bár a hipszter pultos jellemzésével késtünk pár évet, hiszen a szubkultúra már a végsőket rúgja, de ez nem akadályoz meg bennünket abban, hogy mi is jókorát rúgjunk a címben nevezett emberekbe virtuálisan. 

Na de ki is az a hipszter pultos? Bárki lehet, aki a önmagát annyira különcnek gondolja, hogy a megszokottól, a mainstream-től gyökeresen eltérő már-már a társadalomnak görbe tükröt tartó, öncélúan feltűnősködő megjelenésével, ízlésvilágával és gondolkodásmódjával igyekszik kifejezni önmagát. A hipszterségben a legviccesebb az, hogy amennyire próbál nem megszokott lenni, annyira lett mégis az, így már fel sem húzzuk a szemöldökünket egy felnyírt hajú, köldökig szakállas, színes tetoválásokban pompázó alkarú, négyes metrót befogadni képes átmérőjű fültágítós fiatalokon. Fő jellemzőjük, hogy az urbánus környezetben találhatóak meg, így a belvárosi szórakozóhelyek, bisztrók, hamburgerezők előszeretettel alkalmazzák őket, ha nem ők maguk a tulajdonosok, hiszen ki más értené meg leginkább a nem megszokott fogyasztói igényeket, mint egy közülük való. 

Szerda Úr megfigyelőkészségei az elmúlt években elfogyasztott kábítószer és alkohol, kolumbiai GDP-ben is mérhető mennyisége miatt igencsak meggyengült, de még így is képes volt több alfajra bontani a pultosként dolgozó hipsztereket.

exPunk csajpunk.jpg

Fiatal éveit főként fesztiválokra járással, stoppolással és blicceléssel töltve, szaladt olyan tarajos jóképű csávók után, akik alkalmanként használták őt, de komoly érzelemmel sosem viszonozták. Egy megfáradt rockmaratonos hajnalban, miután szívük bakancsos választottja egy másik zöldhajú lánykát műtött meg a tesco-s sátorban, úgy érezte, hogy elhagyja addigi közösségét, s új kevésbé kihasználó társaság felé nyit, lehet ez alkotókör, egyetemi társak, vagy bölcsészek. Itt értette meg, hogy a céltalan lázadás és hétvégente kannásborozás nem elég, ezért integrálódva a dzsentrifikált környezetbe, elkezdett designer cuccokat vásárolni, majd ráérezvén, hogy ha ilyeneket visel lehányt exploited pólók helyett akkor nem veszik szarba, mint előtte. Így alakult át hipszter csajjá, s hogy belső lázadó énjét azért így is megtartsa, a befogadhatóbb hajviseletet ötvözte a sok pirszinggel, fültágítóval és tetoválással. Így már nemcsak nem kap folyamatosan karót az indexébe, de még munkát is vállalhat, s mi illene leginkább a portfóliójába mint a kocsmázás, hiszen gyakorlati tapasztalata nem kevés akad, még ha a pult másik oldaláról is. Gyakori kiegészítő a dioptria nélküli vastag szemüveg, kitűzők és kortárs művészek által készített táskák. Fontos még a Septum piercing ami az orrsövény alatti porcban lévő ékszert jelenti. (Mint a tenyészbikáknak.)

 

a szomszéd csaj felpimpelve

Sose szerettem az angolszászból feleslegesen átvett szomszédcsaj kifejezést, ami arra hivatott utalni, hogy egy átlagos lány aki mellett elmész köszönve, de nem veszed észre annak nőies/szexuális erényeit. Szóval az átlagos lány úgy lesz hipszter, hogy több figyelemre vágyik, de nem tud labdába rúgni a plázapicsák mellett, így először csak batman-es, majd később egyre több szuperhősős és star wars-os cuccot kezd el hordani. Ezzel egyidőben elkezdi kibaszkodni a melleit, attól független, hogy kicsik vagy nagyok. Nem rest csak a hatás kedvéért melbimbópirszinget csinálni, majd szándékosan olyan melltartót választani amelyek láttatni engedik majd az ékszer sziluettjét a ruhán át. Alapvetően okos lányról beszélünk, aki felismerte a férfiak azon igényeit, hogy sokkal érdeklődőbbek lesznek rájuk a nörd-ös, geek-es, hipszterstílus hatására a belsőjükre, mint egy picsáját a januári szélben is szellőztető plázakurvára. Náluk a tetoválás csak később jön mint exPunk tesóknál, itt főként a hipszterség hozadéka lesz, s ennek megfelelő mintákat varratnak magukra. 

szomszed.jpg

csúnyalány

A csúnyalány mint ahogy neve is mutatja, nem igazán képes a külsejével érvényesülni, ezért neki trükkökre van szüksége. Kezdetben ő volt a rocker lány, vagy a helyi plázakurva legjobb barinője, s hamar felfigyelt arra, hogy fiúsabb viselkedése, közvetlen stílusa közel keríti őt a férfiakhoz. A csúnyalány mindemellett okos is, szüksége is van rá, hiszen csak így képes fennmaradni a társasági tutajon, amit az oldalkormányosok, alkalmi potyautasok és ideiglenes kapitányok vezetésével halad előre. A csúnyalány alkalmazkodik a divathoz, de mivel neki a picsaszellőztető szoknyák, narancsbőrmutogatós farmersortok többet ártanak mint használnak, így a visszafogotabb de aktuális kor divatját megtartó ruhákat és kiegészítőket viselnek. Természetesen a tetkók nála is fontosak, ezekkel pecsétel meg barátságokat, vagy éppen ez emlékezteti őt mindig arra, hogy belül igenis szép. Mivel eléggé igyekeznek kompenzálni, ezért igen jó pultosok kerülnek ki közülük, akik az így kapott figyelemmel, akár tényleg központi szerepet is tölthetnek be társaságokban.

nagymaci szakállat növesztett

A szakállas kigyúrt srác, rengeteg tetkóval több helyről jöhet. Lehet régi rocker, aki a lázadás formáját valami mainstreamebb mederbe kívánta folytatni, vagy olyan egyetemista aki miközben már féllábbal valami multinál gyakornok, közben pénzt is akar keresni, hogy fenntartsa a társbérletét. Közös jellemzőjük, hogy szakállasságukat egyfajta kiváltságnak tartják, mert ők másokkal ellentétben TUDNAK szakállat növeszteni, s nem ilyen kis mókuspina jellegű, pattanásos senkik. A borotva náluk szitokszó, egyedül a brét csapják körbe, de azt is csak a higiéniára fogják. David Hasselhoffot megszégyenítő mellszőrzetüket büszkén tolják ki a bimbóvillantó atlétából, a favágóingból, s elérzékenyülve beszélnek a Hegeli filozófiai alapintenciójáról. Mélységesen megvetik a rasszizmust és pride-ra is járnak. Vaskos bicepszük megtévesztő lehet, ha ütni kell nem biztos, hogy ők jönnek ki győztesként.

hipsterbeardhair.jpg

hülyegyerek

Van a húsz kilós srác, aki tizennégy évesen már lehet blekkmetálos, trúrepper vagy alteros, de folyamatosan váltogatják a stílusukat, így most mivel ez a menő hipszter lett. Fő jellemzőjük, hogy a városi identitáskeresésben nem igazán találnak magukra, de fontos számukra, hogy polgárpukkasztóan kifejezzék önmagukat. A színes tetoválások, kifejezetten látható helyeken (alkar, kézfej, nyak, fültő) elengedhetetlenek, ahogy a hatalmas fültágítók is. Előszeretettel hordják saját, de inkább más életbölcsességeiket a pólóikon, felvarróikon, kitűzőiken, s nem ritkán próbálnak ők is szakállat növesztetni (több de inkább kevesebb sikerrel). A hülyegyerek arról kapta a nevét, hogy nincs mögöttes ideológiája, egyszerűen sodródik az árral, könnyen befolyásolható és inkább érdekli a megdönthető muffok száma, mint az esetleges alkotás, amiben azért igyekeznek részt venni. Beatbox, slam poetry, graffity, popart vagy akár zenekarban való részvétel is jellemző, de sosem veszik túl komolyan ahhoz, hogy kiemelkedjenek benne. A bölcsész csajokat utálja, mert nem képes felnőni hozzá intellektuálisan.

 

pexels-photo-211050.jpegfriss diplomás

Megvan a csávó aki még pattanásos képpel, zsíros hajjal és szandálzokniban csapatta gólyatáborban, aztán ahogy teltek az évek és hatottak rá az egyetem, de leginkább a főváros impressziói úgy cserélte le a nájloninget designer pólókra? Tudod aki már fél órás előadásokat tart a kocsmaasztalnál, hogy a tiszacipő miért kifejezőbb mint a converse? Őt a társaság formálta ilyenné, de becsületére váljon, hogy ő aki leginkább igyekezett megtartani valami apró szilánkot a személyes habitusából. Ahogy teltek az évek, s ő ott volt az egyetemi napokon, meg efott-on, rájött, hogy jelenlegi stílusa nem célravezető, ezért szép fokozatosan építette fel magát. Elkezdett lazán gyúrni, aztán odafigyelt az öltözködési trendekre, s most a csontkeretes szemüvegét az orrára tartva tagolja lassan, hogy bár nem feltétlen tart egy ellenzéki pártot sem kormányképesnek, de a 2/3-nak nem örül, mert úgy érzi, hogy a jó demokráciában szükség van ellensúlyokra és fékekre amiket a parlamenti ellenzékben vél felfedezni. Nála a hipszterség csupán öltözködési forma, határozott elvei vannak akár a konzervatív értékekről, akár a neoliberalizmusról. A pultozás számára csak ideiglenes, már most kinéz neki egy állás a multinál ahol gyakornok volt. 

Összegezve

A hipszter pultosok közöttünk vannak, s hiába a szokatlannak hitt, de valójában sablon kinézet, ez sem több mint egy egyszerű stílusirányzat amelyet pártízév múlva ugyanolyan viccesen fogunk mesélni, ahogy anyáink a csöves-popper-rocker-digó korszakot. 

 

Mi lesz a következő italtrend?

Ahogy az ételeknek és azok stílusának is vannak lefutási ideje, úgy az italok amiket hétvégente magunkba döntünk, is változnak. Három egymástól teljesen független ember volt a segítségemre a poszt megírásában; az egyik egy italnagyker ami fél budapestet ellátja alkohollal, egy partyszervíz cég vezetője és egy balatoni bartender.

craft_sor_vendeghanyas.jpg

A gengszterváltás után bár még ráfoghatjuk, hogy enyhe hiánygazdaságban éltünk, de utána erőteljesen érkeztek a világ minden tájáról az újabbnál, újabb italok. A fent említett szakemberek kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy a kilencvenes évek eleje a nyugati sörök ideje volt. Holsten, Kaiser, Steffl, Warsteiner, König, csupa egyszerű német láger sörök, amik viszonylag olcsók voltak ahhoz, hogy a szerényebb magyar is meg tudja venni ezeket. Persze azért itthon sem kellett szégyenkeznünk, az akkor népsörnek számító Balatoni világos, Pécsi sör, Kanizsai és a Rákóczi mind-mind hatalmas tételben fogyó italok voltak. Mellette és közben pedig a nyugati röviditaloknak volt magas presztízse. A skót viszki, főleg a ballantines 70-es években a keleti blokkban a legnépszerűbb röviditalnak számított, így a magyarok a nyugati nyitás után igencsak megkedvelték a kicsit másabb jellegű, de kategóriájában igen hasonló viszkiket. A Johnny Walker, a Jim Beam, a Jack Daniel’s ekkor kifejezetten népszerűnek számított, főleg a kor heavy-trash metál vonulata miatt is, de nem elhanyagolható volt a német Jägermeister ital népszerűsége sem, amit főleg az Unicumot kedvelő, ám azt néha túl keserűnek gondoló réteg szerette nagyon. 

93-ban valaminek az oka folytán, amelyben segítőim sajnos egyértelmű választ nem tudtak adni, a Baileys egyik pillanatról a másikra az egyik legnépszerűbb és leginkább hiánycikké vált. Talán szerepet játszhat az akkoriban magyar háztartásokban kódolatlanul fogható osztrák tévé (ORF1) egyik reklámja, amely a karácsonyi időszakra promotálta a csokis krémlikőrt. A  Baileys innentől fogva alapkelléke lett valamennyi étteremnek, kocsmának, s a magyar édesszájú asszonyok azóta is kedvelt likőre. 

94-95 környékére datálja a nagykeres ismerősöm, a Koktél című film VHS elterjedését, illetve az akkori akciófilmekben sűrűn használt látványkellék, mint koktél ital is erőteljesen mozgatta a magyarok fantáziáját. Mondhatni tömegesen épültek a koktélbárok, az éttermek mentek rá a koktélozásra, a diszkók (amik akkortájt vidéken is kifejezetten jól megéltek) menő mixereket hívtak le budapestről látványos show-műsorral. Itt érdemes megjegyezni, hogy a koktélozás már jóval előbb jelen volt magyarországon, de főleg a pesti mulatókban, illetve nyugati turisták által is látogatott helyeken volt jellemző. Lajsz András egykori protokollpincér, a kilencvenes évek közepétől kezdett el televíziós műsorokban is szerepelni, ez pedig igencsak megnövelte a vidéki fogyasztók kedvét is. Mondhatni 95-2000-ig a koktél trend abszolút mainstream volt, a hoteleknek külön koktélbárjai voltak, s egyfajta státusszimbólum volt koktélt inni, habár ez nem túlságosan jelentette az italok túl jó minőségét, sem önmagukban, sem pedig a felvonultatott receptúrákban. Jellemzően a Sex on the Beach, Piña Colada és a Szex és New York '98-as bemutató után a Cosmopolitan volt a sláger. Az utóbbit áfonyalé helyett sok esetben feketeribizlilével készítették, ez is jelzi, hogy az ország inkább volt vevő a látványra, mint a valódi ízvilágra.

98- és 2000 környékén hatalmasat hódított a Zwack birodalom, a Vilmoskörte és a későbbi Vilmos Nektár az édes és nem túl erős ízvilágával szinte megágyazott a későbbi pálinkatrendnek, de ezekben az években a Vilmos önmagában az egyik legnépszerűbb röviditalnak számított. Az egzotikus ízvilágot kedvelők ezidőben a Tequilát, abból is a Sierra kalapos változatát vedelték, amelyhez nagyban hozzájárult a rituális fogyasztási szokása, a só-citrom, s a tequila érlelt változatához a fahéj és narancs fogyasztása. 

2000 után, nem sokkal elindult a pálinka reneszánsza és az addig csak metiles, ciános ízvilágot ismerő, jellemzően rossz házipálinkát vizionálió emberek tömegeit ismertették meg a jó minőséggel, gondolok itt az akkoriban indult Hungarikum kezdeményezésre és a rengeteg színvonalas gasztrofesztiválra, ahová már olyan nagyok is jártak, mint a Panyolai, Agárdi, Zsindelyes és képesek voltak olyan szélesebb körben is elfogadható, sőt kiemelkedő pálinkát készíteni, hogy mire 2012-ben hivatalosan is elfogadta az országgyűlés a Hungarikum törvényt, addigra már az ország nagy része pálinkát ivott, vett, ajándékozott. A pálinkaivás egy csapásra menő és trendi lett, egyfajta nemzeti dolog, de mégis hipszter és kortol, nemtől, anyagi háttértől függetlenül minden itta. A várban lévő pálinkafesztiválra tömegek jártak, s járnak még talán most is, nem tudom mert én nem merek bemenni mióta behánytam az egyik bódéba. 

Némi késéssel együtt indult el a magyar bor felfuttatása is, s az addig csak bölcsészek által iddogált kisfröccsöket felváltotta a varázsszó; rosé. A rosé elterjedése olyan szintű löketet adott a bor és fröccskultúrának, hogy mi vendéglátós tanítványok még az öregek, undi italának tartottuk a fröccsöt, pár év alatt valamennyiünk kedvenc itala lett. A rosé nem túl karakteres, de kicsit savanykás íze, személyes ízlésvilágra szabható hígítása miatt a nyarak egyik legkedveltebb italává vált, nem beszélve arról a tényről, hogy kezdetben a vendéglátóipar nem reagált elég gyorsan a trend változásaira, így két három fesztiválszezon is lement úgy, hogy egy fél litykós viceházmester akár kétszáz forinttal is olcsóbb volt mint egy korsó sör. Persze aztán a változás is hamar jött, s büfések, kocsmások a sörhöz igazították a fröccs árait, s egykét valóban fröccsös kocsma kivételével, nem igazán lehet már olcsón berúgni. Külön érdekesség, hogy nagykeres segítőasszonyom tapasztalata szerint, azóta is folytonos szóda, szikvíz hiány van a kisebb fesztiválokon, kivétel ezalól, azok a helyek ahol szénsav palackkal meg kornéliusszal nyomatják a szódát. 

Mindenféle túlzás nélkül kijelenthető, hogy a 2000 és 2010 közötti időszak a Pálinka és a Fröccs felfutását jelentette, s beálltak a sörös cégek trendjei is, amik megálltak a Heineken-Soproni-Borsodi-Staropramen tengelyen. 2010-re rengeteg kifejezetten borokkal és fröccsökkel foglalkozó hely nyílt meg (Fröccsterasz, DiVino-k országszerte és sorolhatnám napestig). A fröccs korunk egyik legmenőbb itala volt egészen a nagy 2014 körüli craft forradalomig. 

2011-ben az első FőzdeFeszt akkoriban még csak hipszterforradalomnak tűnt, de a következő években, a nagyüzemi gyártások, kiváló hazai sörök és a világszerte hódító IPA flow jelentette hullám rávezette a kétkedőket, hogy érdemes lehet belekóstolni ezekbe a sörökbe, s mivel az előállításuk tulajdonképpen házilag is megoldható a kaliberhez képest igencsak szerény befektetéssel, így elég sokan belevetették magukat a serfőzés rejtelmeibe. A fröccs trendet egyértelműen a magyar kézműves sörök váltották fel, sorra nyílnak vidéken is a tematikus craft sör helyek, ahol csapról is akár 15+ féle italt kóstolhatunk meg. Azt gondolom, hogy nyugodtan kijelenthető, hogy a 2010-es évek végét a craft sör nyerte meg.

Mi lehet a következő?

Ritkán hazárdírozok, akkor is csak ha cinkelt játszmában veszek részt, így most sem mernék nagy összegben fogadni egy italra sem. A fröccs vonulat bár valamennyire visszahúzódott, azt gondolom, hogy a kézműves sörök túl nagy változásai miatt nem fog megmaradni, illetve kialakulni egy olyasfajta egységes vonal mint ami a fröccsök vagy a pálinkák esetében. Bár amerikában már a jobb körökben hódít a molekuláris gasztronómia, az itteni viszonylatokban látott fine dining ellenességet látva kétlem, hogy hamarosan hozzánk is beköszönt. El tudom képzelni, hogy hamarosan a zöldséges és pálinkás koktélok el fogják árasztani a piacot, aztán meglátjuk, hogy mekkora esélye lesz nekik.

Futottak még

Igazságtalanság lenne nem kitérni a népszerű, de nem országos vonulatú trendekre.
2005 környékén rengeteg Ír, Angol, Belga, Cseh söröző nyílt országszerte, amelyek tematikusan igyekeztek az anyaország jellegzetes kocsmahangulatát hozni. Az emberek érdekességképpen látogatták ezeket, de azok a helyek ahol csupán a tematikára bízták a sikert, ritkán maradtak meg. 

A BarCraft által elindított Gamer kocsmák sem forgatták túlságosan fel a piacot, bár tény, hogy a maguk lassú de biztos tempójában növekednek, s ahol nem annyira bunkó a kiszolgálás, illetve nincs olyan ellenszenves méhkirálynő mint az anyakocsmában, azok még akár hozhatnak majd valami újdonságot is a szcénában. 

Epilógus

Pár évvel ezelőtt mászkáltam pest belvárosában céltalanul, s egy kellemes kis lö bistro hívogatott, kedves söröscégérrel. Gondoltam tolok egy korsóval. Bemegyek, csókólom egy sört kérekszépen. Mi nem árulunk sört. Akkor fröccsöt. Azt se. Pálinka? Kérdem immár félve. Az sincs. Akkor mit tetszenek árulni?  Paleo süteményt. Hát mentek ti a kurva anyátokba...

bármixer - a flair művészetéről

Amikor koktélokról beszélünk, a legtöbb embernek a színes italok, kacskaringós szívószálak, shakert rázó ravasz mixerek jutnak az eszébe. Meg persze a show. Az üvegeket forgató, a shakert dobáló, a bárpultot felgyújtó fickók, akik körül nyüzsögnek a ribancok, s a legjobb show-t repítik a mahagóni pultra. 

426175832.jpeg

Jómagam 13 évesen az első Pannon likőr-ös gyümölcsvodkánk üvegével kezdtem el a gyakorlást. A haverjaim állandóan baszogattak, hogy fejezzem abba, mert idegesíti őket, de engem nem különösebben hatott meg a siralmuk, s tovább pörgettem azt a hülye gúla alakú üveget. Tulajdonképpen mire először beálltam (mármint a pult mögé), már simán mentek az egyszerűbb forgatások, dobások, pedig még azt se tudtam, hogy mi az az angosturabitter. Faltam a szaksajtót, ami igen szerény volt akkoriban, s ráadásul internet nélkül kénytelen voltam azokból a filmekből tájékozódni amik akkoriban mentek. A múltkor már utaltam rá, hogy a tomkrúzos Koktél című filmet kikockázós pauzéval toltam a VHS lejátszón, meg a Sakáltanyát is úgy néztem, hogy recska-gyakorlás-recska-gyakorlás. Aztán bekötötték a'zinternetet és kitárult egy világ. Akkoriban még a tutorial videók nem nagyon voltak, ellenben homályos, rossz minőségű videók Flair versenyekről igen. Ezeket néztem és ezekből próbáltam új trükköket ellesni, ilyen otthon kiivott borosüvegekkel. Aztán elkezdtem dolgozni, volt lóvé meg pörkült és megnyitott a Morafcsik Peti webbótja (Bols Mixerakadémia), ahonnan lehetett mindenféle bárcuccot rendelni. Rendeltem én is galléros pólót, meg bartender feliratú övet, meg flair nyitót, meg gyakorló flair üvegeket, szóval mondhatni felszereltem magam.

Aztán a hülye vidéki panelparaszt hol gyakoroljon, hát mivel kellett a hely ezért a lementem a 10emeletes tövébe, hátra a játszótérre, vittem pár sört, meg a shakereket a gyakorlóüvegekkel és toltam. 

Nagy hatással volt rám Tom Dyer aki 2005 környékén minden nagyobb flair versenyt megnyert, a youtube tele volt a versenyvideóival amiket én néztem és próbáltam reprodukálni. Tom Dyer nem tartozik a legprecízebb flair mixerek közé, sokat ront és borogat, de olyan stílusa van, ami nagyon tetszik nekem és elnézve az eredményeit másoknak is. Külön érdekesség, hogy mikor én elkezdtem követni ezt az embert, akkor egy nyeszlett kis szemüveges nyomi látszatát keltette aki ügyes artista, de most olyan menő laza csávó imidzset hoz, hogy rá se ismerni az emberre. 

2006

2015

Persze a szakma, illetve maga a flair nem áll meg egy ember karrierjén, rengeteg eszetlen jó mixer hozta össze a lóvét ebből és hát szerintem rohadtul meg is érdemlik, mert bár élőben az igazi, de azért videón is látszik, hogy hatalmas vizuális élmény. 

Nyilván ezek a videók versenyek, nem életszerűek magában a vendéglátásban, hiszen egy bonyolultabb koktél elkészítése alapjáraton is igénybe vesz néhány percet, ha még dobáljuk az üvegeket a shakerrel együtt, akkor méginkább. Viszont jó következtetést lehet levonni abból, hogy milyen lenne egy rendes kiszolgálás között, amire itt is egy példa, amit én régen nagyon szerettem, mert tényleg vendégközeli.

Bár sokan lenézik a flairt, mondván, hogy bohóckodás az egész. Én nem ezt a vonalat képviselem, bár az udvari bolond sipka nem áll jón nekem, de a megfelelően szolid, ütős és a vendégnek is tetsző látványműsort nagyon is kedvelem. 

Kedvenc flair-es emlékem pedig amivel mai posztomat zárom, még annó a balatonon történt. Kevertem az idegmérget a gyíkoknak kezdő koromban, jön be a plázson négy fullos ribanc, vihognak, meg rebegtetik a pilláikat. Már amikor kibökték, hogy 4 darab mai tai-t kértek, amit a helyen mi felgyújtva szervíroztunk. Csinálom az italokat, keverek, izgulósan, de azért megfontoltan dobálom a shakert. Mindegyik ital tökéletes, egymás mellé állítom őket, s egy határozott húzással egy egyenes vonalon mindegyikre megfelelő mennyiségű 80%-rumot öntöttem, hogy majd mikor begyújtom az egyik oldalán az végigégjen. Tervem bevált, a láng gyönyörűszépen végig is futott, de arra már nem számítottam, hogy az pultra lefolyó rum is kékes lángra kap. Már fogtam a fejemet és kerestem a menekülőpontot, mikor a csajok elkezdtek ujjongni, tapsolni meg fényképezni, de olyan szinten, hogy a sétányról már tódultak is be az emberek, így aznap gecinagy borravalóval a zsebemben feküdtem le. Másnap meg csiszolhattam le és lakkozhattam újra a pultot, de hát valamit valamiért.